|
LIII. évfolyam 1. (14661) sz. |
2001. január 3., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A második évezred utolsó szilveszterét ezrek ünnepelték Marosvásárhely fôterén. Az újévet négy percen át tartó tûzijáték köszöntötte.
Azok, akik már éjfél elôtt pár órával kimentek a városközpontba, úgy érezhették, kisebbfajta csetepaté színhelyére keveredtek. Az erre utaló – egyébként jól ismert – zajok már a Budai negyedben hallhatók voltak, aztán már nem is csodálkoztunk, mikor a posta épülete elôtt felfedeztük a petárdaárusokat. Volt ott mindenféle robbanószerkentyû, kicsi, nagy, színes, 15.000 vagy 50.000 lejes, vették is szorgalmasan. Aztán ahogy közeledtünk a fôtéren felállított színpad felé, egyre sûrûbben robbant lábunk elôtt a petárda, kivéve amikor éppen csizmánkra dobták. Sok esetben a felnôttek remekeltek a célzásban. A teret leginkább fiatalok töltötték be. Voltak, akik kisebb csoportokba verôdve ittak, mások, már túljutva ezen a szakaszon, kötekedô hangulatban "szórakoztak" és természetesen olyanok is voltak, akik a beharangozott zenekarok produkcióját próbálták élvezni, több-kevesebb sikerrel. A színpad körül szemet-orrot csípô-facsaró petárdafüst tette idônként elviselhetetlenné az ott- tartózkodást. Hogy a hangulat emelkedjen, a tér elején a Bere Mures által felállított jókora söröshordóból szolgálták ki a szomjazókat, a polgármesteri hivatal mellett pedig forró ingyenteát lehetett kapni. A Rózsák terén levô fabódék, kettô kivételével (egyikben forralt bort, teát, pattogatott kukoricát, másikban petárdákat árultak) semmit sem kínáltak. Este 11 körül a zenét a Bere Mures tombolajátéka szakította meg: 20 nyertest sorsoltak ki, akik a színpadon illetve a söröshordónál vehették át nyereményeiket. A Grand Szálló tetejérôl ketten is leereszkedtek a polgármesteri hivatali kifeszített kötélen, kellô megvilágítás hiányában azonban teljesítményük nem volt igazán látványos. Mintegy száz rendôr és csendôr ügyelt a biztonságra, a rohammentôsök is készen álltak szükség esetén segítséget nyújtani. Arafat doktort kocsijában találtuk, kölcsönös újévi jókívánságaink után elégedetten közölte, hogy az éjszaka folyamán a téren nem kellett közbelépnie. A városi rendôrparancsnokot szintén jó hangulatban, családi körben találtuk. A petárdázásról kérdezve neki is a civilizáltsági szint jutott eszébe, de sietett hozzáfûzni, hogy nincs mit tenniük: az év utolsó két napján a törvény megengedi a petárdázást. Ahogy közeledett az éjfél, egyre többen jöttek a központba, családok, barátok, együtt ünnepelni a harmadik évezred elsô pillanatait. Néhány perccel éjfél elôtt Dorin Florea polgármester és Csegzi Sándor alpolgármester szólt a teret már teljesen betöltô tömeghez, egészséget, bizakodást kívánva a harmadik évezredben. A tûzijáték jelentette az est fénypontját, az alászálló színes csillagzuhatag alatt pukkantak a pezsgôsüvegek, jókívánságok közepette átléptünk az új évezredbe. Még két-három órán át tartott a szabadtéri buli azoknak, akik maradtak, mások otthon folytatták a mulatozást, ünnepelve az évezredfordulót.
Csend van. Béke. Nyugalom. Új év, új század, új évezred kezdete. Kihaltnak tûnik a város. A fôtéren is már csak a nyomai látszanak az éjszakai petárdás ôrületnek. Pezsgôsüvegek szilánkjain sziszegve érkezett a téli reggel. Odébb rabok takarítják az éjszakai mulatás nyomát. A Mercur üzlet bejárata fölött karácsonyi énekekben ring az eltelt ünnep hangulata. Aztán a Vártemplom harangjának szava úszik a fôtér, a város fölé, ahogy annyi évszázad óta békés, csendes vasárnap délelôttönként versenyre hívta a többi harangot. A bongásba robban bele még egy-két elejtett petárda, az utcaseprô rabok szórakozására.
Egyébként minden olyan, mint tegnap vagy tegnapelôtt, s ha nem osztanánk ezredekre, századokra, évekre az idôt, talán észre sem vettük volna, hogy valami véget ért, s valami elkezdôdött. Hisz az idô múlását valójában egyéni, illetve közösségi életünk eseményeihez kötjük, s a percnek, az újrakezdésnek akkor van igazán jelentôsége, ha valami számunkra fontos történéshez kapcsolódik. Születés, halál, boldogságok és szomorúságok koordinátái között zajlik az életünk, miközben ügyes, tapasztalt tolvajként surran el mellettünk az idô, mind többet lopva el abból, ami számunkra a legértékesebb. S miután kitaláltuk, kiengedtük palackjából, nincs az a karhatalmi szerv, amely megálljt parancsolhatna fokozódó mohóságának. Ügyességénél már csak a leleményessége nagyobb, hisz úgy tud venni, hogy idônként a nagy adakozó látszatát kelti bennünk. Ahogy most ezt az évet, ezt a századot, ezt az ezredet adta, miközben megunt játékszereként vette el a régieket, mégis elhittük neki, magunknak, hogy milyen rendkívüli esemény részesei vagyunk.
Holott a valóság az, hogy mi, emberek, egy évvel, egy századdal, egy ezreddel lettünk öregebbek. De vajon jobbak, bölcsebbek, türelmesebbek is?
Fejünk fölül az ég vizeibe olvad a harangszó, s ahol még nem sepertek, talpunk alatt recseg-ropog a sok üvegszilánk. Egyébként csend van megint. Béke. Nyugalom. 2001 elsô reggele.
Nincs kedvem visszanézni. Elôre tekintenék, de az Úristen béfedezte elôttem a jövô hegyeit, látásom megtörik a hazugság havasain. Alternatív század kellene? Alternatív élet? Netán: jövô? A szilveszteri éjszakán a Tudor negyed fél órára Koszovót utánozta. Ekkora füst, ilyen fojtó bûz esztendô fordulóján még sosem volt. (Így kell ezt; mert hajh', ki éri meg a másik ezredfordulót?!) Kiálltunk az erkélyre, megadtuk magunkat sorsunknak: jöjjön, aminek jönnie kell. Ugrottak rakéták, szerettem volna oly magasan látni Vásárhely szellemét, szellemiségét. Oly sziporkázón, fenségesen. A népesség azonban nem tett ki magáért. Aki tehette, a fôtérre buszozott, ingyennek hála. A többit eltántorította a hideg, nem áramlott ekézôk, üdvösséghozók hada, a Poklos-patak fázósan mocorgott, máma már nem szennyez tovább, és amikor végre beszivárognánk az erkélyrôl, ímhol az átmenet a XXI. századba – ne múljon el nap az én mérgem nélkül – megmegy a menet a konyhai meleg vizes csapon. Ez a defekt éppen egy évre elég. Ennyi az incidensünk. Pezsgô fél egykor is, se román, se magyar, erdélyi, ez a kis transzilván középút, Mádl Ferenc elnök úr, értem én ôt, nem akar Magyarország örökös elnöke lenni, mond csupa érthetô, sima mondatot, olykor drukkolok neki, ugyanis – hallgatás közben – látom is a szöveget, zöld alapra írva sárga krétával.
"Fekete pohárban sárga kankalin." Kányádi-hangulatom van.
Nincs évezred-hangulatom. Nem tudom felmérni, micsoda nagy Rubicon elôtt álltunk (s léptük át). Nem bírom a tévék ilyenkori mûsorát. (Az Eurosport mekegve szól, élvezhetetlen.) Már mindenkitôl elbúcsúztam, tragikomikus, holnap-holnapután megint találkozunk, kiderül: senki sem ment el, hová. Mi a fenének csináltuk a cécót? Egyszer régen tanári továbbképzôn voltunk Kolozsváron, Varga Sanyival bemerészkedtünk az Utunk szerkesztôségébe, ott találkoztam elôször Horváth Istvánnal is. Érkezett Bajor Andor. Mindenkit kedvesen átölelt, megcsókolt. Áldott karácsonyt kívánt. Nekem is, az akkor látottnak. Azóta még találkoztam vele néhányszor, prózaibb helyzetekben; de mindég úgy búcsúzott, mintha a szeretet ünnepén köszöntene (s köszönne el)…
Lehet, hogy nekünk már erôsen kifelé áll a szekerünk rúdja ebbôl a világból.
Páll Lajos évekkel ezelôtt, amikor csak a lélekmélyi remény pislákolt: hogy lesz más világ is, lesz ereje a szónak s hitele a dunacsatornás magyarnak, leírta szorongását, önarcképe kapcsán: vajon megéri, túléli ezt a századot?
Hát megérték, túlélték, nekik is köszönhetô, hogy van ez a kegy; sajnos, nem sokan részesülhettek belôle. Kegy az is, ha pillanatig bár, tudatosul: most nem fáj semmim. Kegy az, ha nem tudom, mibe mártottuk kardunkat; ha bánt megint egy gondolat, hányfelé vérzik el szívünk.
Nem érdekel igazán ez a század, az évezred sem. Toldi-hangulatom van.
Havat várok, hogy mindent és mindenkit betakarjon. Hogy ellepje a hantot, öreg Idônk sírját – melyet önnön kezünkkel ástunk – új havával az ég.
Az elsô kormányülésen Mircea Geoana külügyminiszter, Hildegard Puwak integrációs miniszter, Ioan Rus belügyminiszter és Rodica Stanoiu igazságügyminiszter kormánybizottságot hozott létre, amelynek az EU-kérdôívre adandó válaszokat kell kidolgoznia vízumügyben.
Az Európa Bizottság december közepén elküldte a bukaresti hatóságoknak a vízumkötelezettség alól való feloldás hivatalos jelentését. A jelentés egy kérdôívet is tartalmaz, aminek a kitételeit a román hatóságoknak életbe kell léptetniük ahhoz, hogy eleget tegyenek az EU elvárásainak. Ezek a követelmények elsôsorban a határok és az útlevelek biztonságossá tételére, a vízumpolitikára, az illegális bevándorlás megfékezésére és a menekültstátus kidolgozására vonatkoznak — az EU- normák szerint.
Az Európa Bizottság január 15-ig várja a hivatalos visszajelzést.
November végén Románia belföldi tartozásalapja 74.899,3 milliárd lejt tett ki, a külföldi tartozás pedig 6.453,2 millió dollár volt, derül ki a pénzügyminisztérium Adrian Nastase kormányfôhöz eljuttatott jelentésébôl.
November 30-ig az állam a belföldi hitelpiacról 36.357,9 milliárd lej kölcsönt vett fel, különleges normatívák alapján további 23.084,4 milliárd lejt kölcsönzött a pénzügyminisztérium, 15.457 milliárd lej pedig ideiglenes kifizetésekbôl állt össze.
A belföldi adósságalap 43,99 százaléka kincstárjegyként került forgalomba (32.948,2 milliárd lej), 35,37% államkötvény (26.494,1 milliárd lej), az egyéb jellegû kötvények pedig 20,64 százalékot tettek ki.
A belföldi tartozás legnagyobb része (48.405,2 milliárd lej) rövid lejáratú államkötvény. Közép és hosszú lejáratú 26.494,1 milliárd lej értékû kötvény.
A belföldi tartozás legnagyobb része a bankrendszer felé esedékes (62,76%), a nem bank jellegû tartozás 16,6 százalékot tesz ki, az egyéb jellegû tartozások részesedése pedig 20,64 százalékos.
November végén a belföldi garanciák 86,8 milliárd lejt és 315,9 millió dollárt tettek ki. Ebbôl 32,3 milliárd lej állami garanciavállalással felvett hitel, 54,5 milliárd lej a Bancorex talpraállításakor lekötött összeg, 32,5 millió dollár 2000 folyamán állami garanciavállalással felvett valutaalapú hitel esedékes részlete (román bankoktól felvett hitelek).
A külföldi tartozások a következôképpen oszlanak meg: direkt állami tartozás 4.370,4 millió dollár és a román állam felelôsségvállalása mellett felvett hitelek: 2.082,8 millió dollár.
A külföldi hiteleket különféle projektekben használták fel, a bányabezárások során, a vámfelügyelet javítása során, az egészségügyi reformfolyamat felgyorsításakor, az árvízkárok enyhítésekor és a Tarom gépállományának a felújítása során.
Az állami garanciavállalással felvett hitelek elsôsorban a szállításügy, az ipar, az egészségügy, és a közrendészet javítására szolgáltak.
A hitelezôk 52,6 százaléka hivatalos intézményi hitelezô volt, 11,45 százalékuk kölcsönös hitelezô, 36 százalékuk pedig magánhitelezô volt (kereskedelmi bankok, valamint külföldi pénzpiacok). A külföldi adósságalap 57,1 százaléka dollár alapú, ezt követi az euró (13%), a német márka (9,7%) és a DST (7,2%). A külföldi adósság legjelentôsebb része (56,2%) több mint 10 év múlva jár le.
Az új évezred elsô napjától Svédország az Európai Unió soros elnöke. A skandináv ország 1995-ös csatlakozása óta elsô alkalommal tölti be ezt a tisztséget.
Stockholmban hivatalosan semmiféle bejelentésre nem került sor. Vasárnap este Hubert Védrine francia külügyminiszter telefonon felhívta svéd kolléganôjét, Anna Lindhet, hogy átadja neki a képzeletbeli stafétabotot, és sok sikert kívánjon az elkövetkezô hat hónapra.
Az AFP jelentése szerint január 9-én Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és az unió biztosai az ilyenkor szokásos protokolláris látogatásra a svéd fôvárosba utaznak. Nyolc nappal késôbb, január 17-én Göran Persson svéd kormányfô Strasbourgba látogat, ahol beszédet mond az Európai Parlament képviselôi elôtt.
A tervek szerint 2001 elsô hat hónapjában közel 80 miniszteri tanácskozást tartanak majd, a svéd elnökség idején esedékes két csúcstalálkozót pedig március 23-24-én és június 15-16-án rendezik majd Stockholmban, illetve Göteborgban.
A 2000. év második felében Franciaország töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztét, Svédországtól pedig július elsejétôl Belgium veszi át a tisztséget.
Izraeli–palesztin megállapodás lehetôsége
Bill Clinton amerikai elnök kedden Washingtonban, helyi idô szerint délután – közép-európai idô szerint késô este – rendkívüli tanácskozásra ült össze Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével a közel-keleti békefolyamatról.
A két vezetô háromnegyed órás telefonbeszélgetését követôen, hétfô este bejelentett találkozó célja, hogy tisztázzák az izraeli–palesztin békemegállapodás alapjának szánt clintoni elképzelések pontos tartalmát, és összhangot teremtsenek az amerikai javaslatok és a palesztin célkitûzések között.
Izrael feltételesen elfogadta a Clinton-javaslatokat, mint a rendezés kívánatos alapját, ám a palesztinok fenntartásaikat hangoztatták, és az amerikai elképzelések egyes részletkérdéseinek tisztázását szorgalmazták. Clinton múlt heti kijelentése szerint a felek még soha nem voltak ennyire közel a megállapodáshoz, mint most.
A hivatali idejének lejártához közeledô Clinton korábban hatalmas erôfeszítéseket tett az izraeli–palesztin béke tetô alá hozása érdekében. Miután azonban tavaly nyáron nem jött létre a Camp David-i megállapodás, ôsszel kiújultak az erôszakos cselekmények, és ezek következtében több százan vesztették életüket. A halálos áldozatok zöme palesztin.
Bill Clinton elnök hétfôn telefonbeszélgetést folytatott Ehud Barak lemondott izraeli miniszterelnökkel is.
Clinton és Barak telefonbeszélgetésére az amerikai elnök és Jasszer Arafat palesztin vezetô telefonbeszélgetése után került sor - közölte P. J. Crowley, a fehér házi nemzetbiztonsági tanács szóvivôje.
Tájékoztatása szerint a beszélgetés során áttekintették a közel-keleti helyzetet, szót ejtettek a legújabb izraeli merényletrôl és megvitatták, hogyan lehetne fellépni az erôszak ellen. Egyetértettek abban, hogy fel kell lépni a békefolyamatot ellenzôk terrorakcióival szemben. Clinton tájékoztatta Barakot az Arafattal folytatott beszélgetésének tartalmáról, valamint arról, hogy a palesztin vezetô Washingtonba utazik – közölte a szóvivô. P. J. Crowley elhárította a Barak esetleges washingtoni látogatását firtató kérdéseket.
2000-ben kevesebb nyugati turista látogatott Romániába, mint a múltban – pedig ôk hozzák a devizát.
Kedvüket szegte, hogy itt az idegenforgalom még a kommunizmus korszakában tart. Elavult és kétes tisztaságú szállodák, többszörös árak a nyugatiaknak, nem csak a hotelekben, hanem a múzeumokban is, szegényes étkezési lehetôségek, a környezet minden rekordot megdöntô szennyezettsége. Sok európai turista ezért nem vágyott Románia nevezetes mûkincseinek megtekintésére.
Az idegenforgalmi hatóság adatai szerint a most zárult évben 3-12 százalékkal kevesebb német, amerikai, francia, angol és izraeli látogatott az országba.
Nyáron minden látható ok nélkül felszöktek az árak a román tengerparton, amelyet erôsen elcsúfítottak a Ceausescu-diktatúra idején a sok betonépülettel. "Elegendô egy televíziós készüléket elhelyezni a szobában ahhoz, hogy a román hatóságok még egy csillaggal növeljék a szállás minôsítését, holott 40 éve nem újították fel a fürdôszobát, nem cserélték ki a takarókat és a függönyöket" – jelentette ki egy tengerparti magánszálloda igazgatója, Robert P. az újságírónak.
"A bolgár tengerpart kevésbé drága, jobban kiépített, tisztább és barátságosabb", mondta egy francia turista, Mathieu S.
Sinaián, az ismert hegyi üdülôhelyen a külföldi turistának a románhoz képest a duplájába kerül, ha meg akarja látogatni I. Károly király palotáját, amely német reneszánsz stílusban épült, keleti beütéssel. Aki a több mint 2000 méter magasságba felnyúló nagyszerû hegységet fel akarja fedezni, nem tévedhet el, mert az erdei utakat zsírpapír és mûanyag flakonok sokasága jelzi. A szennyezett idegenforgalmi helyeken sok esetben nincsenek községi szolgáltatások, és távollétével tüntet a környezetvédelmi minisztérium, amelynek tehetetlenségét gyakran elítéli a sajtó.
Ráadásul a lépfene kitörése elvette a turisták kedvét a Duna deltájának meglátogatásától. Változatos flórájával és faunájával ez a vidék Európában egyedülálló. 2000-ben kevesebb mint 15 ezer látogató érkezett ide, míg 1978-ban számuk elérte a 150 ezret.
A konyhamûvészet kedvelôinek szintén szerényre kell fogniok igényeiket, mivel ebben az országban, ahol gyümölcs, zöldség, baromfi és vadhús van bôven, az étrend mégis feltûnôen egyhangú, bármilyen létesítményrôl legyen is szó. Ezt még a kommunizmusból örökölték. Az utazónak be kell érnie az örökös savanyú levessel, a ciorbával és a roston sült sertéssel, s a két menetrendszerû desszerttel: a fánkkal és a palacsintával – már ha egyáltalán van desszert. Csak a számla változik a vendég kinézésétôl és nemzetiségétôl függôen.
Jobb a helyzet a falusi turizmust, vagyis a lakosoknál kapott olcsó szállást illetôen: ezen a téren bôvül a választék. A természet szerelmesei valóban kedvüket lelhetik Romániában, ahol a falvak és hegyvidékek a XX. század eleji Európára emlékeztetnek: a juhászok báránybundát viselnek, a parasztok sokfelé lovaskocsin közlekednek, lóval szántanak és kaszával aratnak a mezôn, s még ma is elôfordul, hogy kutyákkal és bunkósbottal próbálják elzavarni a gazdaságuk környékén kóborló medvéket – írja az AFP.
A román–magyar határon bevezetett kötelezô gépjármû-fertôtlenítést járványügyi okok nem igazolják, a magyar hatóságok tiltakozását kiváltó intézkedés mögött anyagi érdekek húzódnak meg – állapította meg az Adevarul címû lap.
A román kormány még 1999 végén hozott rendeletet arról, hogy a határokon belépô gépjármûvek kötelezô fertôtlenítésének elvégzését magáncégeknek adják koncesszióba. A rendelet sokáig észrevétlen maradt, a kérdések csak akkor – majd egy évvel késôbb – vetôdtek fel, amikor ismertté váltak a koncesszió nyertesei, akik igyekeztek a lehetô leggyorsabban hozzákezdeni a rendkívül nagy nyereséget biztosító tevékenységhez.
Az Adevarul szerint egy prahovai és egy bukaresti székhelyû magáncég nyerte el a 30 évre szóló koncessziót. A lap külön hangsúlyozta, hogy a szerzôdéseket a román mezôgazdasági minisztérium részérôl maga Ioan Avram Muresan volt miniszter írta alá. A megállapodás értelmében a bevételek 35 százaléka a minisztériumot illeti meg.
A fertôtlenítést elvégzô cégek "az üzlet hátterében álló, igen magas poszton lévô személyeknek" köszönhetôen számos kedvezményt és védelmet élveznek – állapította meg a lap, amely emlékeztetett arra, hogy az országos vámparancsnokság utasításba kapta: ingyen biztosítson 50 négyzetméternyi területet a határátkelôkön a koncessziót elnyert cégeknek, miközben a pénzügyminisztérium tavaly - pénzhiányra hivatkozva – több száz vámost bocsátott el.
A fertôtlenítôk maguk állapítják meg a nem kért szolgáltatás díjait, és a törvényeket megsértve a lej helyett elôszeretettel külföldi devizában szedik be azt. A varsándi és a nagylaki átkelônél felállított fertôtlenítô állomások tevékenységét az év végén a pénzügyôrség megvizsgálta, több szabálytalanságot állapítottak meg, de ennek ellenére nem történt semmi.
A lap emlékeztetett arra, hogy a havi gépkocsiforgalom alapján Varsándon 1,5 milliárd lej, Nagylaknál 250 ezer német márka bevétellel lehet számolni a kötelezô fertôtlenítésbôl.
– Úgy véljük, ennek ismeretében teljes mértékben érthetô, hogy milyen érdekek fûzôdnek ezeknek az állomásoknak az üzemeltetéséhez – hangsúlyozta az Adevarul.
A nemzetközi békés együttélés érdekében bizalommal és kitartással kell haladni a párbeszéd útján – mutatott rá II. János Pál.
A pápa az ezredév elsô Úrangyala imádságában – a római Szent Péter téren, ötvenezer hívô és a Vatikánba akkreditált diplomáciai testület jelenlétében – hétfô délelôtt megismételte a 34. alkalommal megrendezendô Béke Világnapja alkalmából megfogalmazott üzenetének fôbb gondolatait. Felhívta a figyelmet e párbeszéd nehézségeire egy olyan korban, amikor különbözô kultúrák szembesülnek egymással. Hangoztatta ugyanakkor: nem lehet úgy békéért kiáltani, ha ezzel párhuzamosan semmibe vesszük az élet értékeit.
A szentatya korábban, amikor éjfélt ütött az óra, dolgozószobájának ablakából ugyancsak a béke szavát intézte az ezredév köszöntésére összegyûlt tömeghez. "Minden nemzetnek békét, igazságot, testvériséget és felvirágzást kívánok az új évezredben" – mondta a katolikus egyházfô, külön kiemelve az ifjúságnak, a jövô reménységének a szerepét.
A hétfôi Úrangyala imádsága elôtt mondott beszédében II. János Pál ismételten állást foglalt a közel-keleti béke ügye mellett. Bejelentette: Roger Etchegaray bíboros a pápa személyes küldötteként a Szentföldre utazott, hogy az ottani szent helyeken emlékezzék meg a Béke Világnapjáról. A szentatya tudatta azt is, hogy a bíboros átadja majd a pápa üzenetét az izraeli és a palesztin hatóságoknak. Abban II. János Pál felszólítja a szembenálló feleket, hogy folytassák erôfeszítéseiket a párbeszéd útján. Az üzenet tartalma összhangban áll az ENSZ-nek azzal a döntésével, hogy 2001-et a kultúrák közötti párbeszéd nemzetközi esztendejévé nyilvánítsa – mondta a pápa.
A megpróbáltatások XX. századából felépíthetjük a remény XXI. századát – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a millenniumi kormánybiztosság által szervezett, Évezredköszöntô elnevezésû ünnepségen hétfôn, az Országház Kupolatermében.
Orbán Viktor az egy éve tartó millenniumi ünnepségek kapcsán kijelentette, hogy emberemlékezet óta nem volt ilyen szép és nagy ünnep Magyarországon.
Emlékeztetett rá, hogy míg a világ országaiban vasárnap véget ért a millenniumi év, addig a magyarok éppen most lendülnek bele, hiszen a magyar millennium 2001. augusztus 20-án ér véget, feltéve, hogy az emberek abba akarják hagyni az ünnepségeket – fûzte hozzá.
A kormányfô kitért arra, hogy az országot járva azt tapasztalta, a millenniumot mindenki a saját személyes ünnepeként élte meg.
Az elmúlt századra emlékezve leszögezte: megtanulhatta minden magyar ember, hogy magunkban kell bízni, nem abban, hogy könnyû az élet. Hozzátette: megtanultuk azt is, hogy minél többet teszünk, annál többet vagyunk képesek megtenni.
– Tegnap éjszaka felértünk egy magaslatra. Sokat dolgoztunk azért, hogy eljuthassunk idáig. A mai napon új távlatok nyílnak elôttünk, mintha jobban kibontakoznának a jövô körvonalai – fogalmazott Orbán Viktor.
A miniszterelnök köszöntôjét megelôzô ünnepi mûsorban regösének, gregorián zsolozsma szerepelt, és elôadták Szent István király Intelmeit.
Mádl Ferenc köztársasági elnök véleménye szerint a magyar lakosság jelenleg sokkal bizakodóbb, mint az elmúlt néhány évben, Magyarországnak pedig nagy az elismertsége külföldön.
Az államfô a tv2 kereskedelmi televíziónak adott újévi interjújában személyes tapasztalataira hivatkozva úgy vélekedett, hogy az elmúlt években a társadalom jelentôs részét jellemzô viszonylagos elkeseredés, frusztráció után mintha most az emberek a szokotthoz képest sokkal bizakodóbbak lennének.
Külföldön szerzett benyomásai alapján megrendítônek nevezte, hogy politikusok és egyszerû emberek is nagyra értékelik Magyarország 1956-os forradalmának szerepét, azt az európai átalakulás "indító lendületének" ismerik el.
Szavai szerint az embernek az az érzése külföldön, hogy összességében nagyon jó magyarnak lenni.
A köztársasági elnök nem teljesen elégedett a politikai életben uralkodó hangnemmel, de nézete szerint ennek a hangnemnek a kritikáját sem kellene eltúlozni. Hangsúlyozta ugyanakkor: célja, hogy a jelenleginél lehetôleg nagyobb politikai béke és nagyobb konszenzusra való törekvés hassa át a politikai és a társadalmi életet.
Mádl Ferenc ezalatt azt érti, hogy a politikai élet szereplôi az ország céljai, nemzeti érdekei és a mindenki által osztott értékrend jegyében folytassák dialógusukat, vitájukat, együttmûködésüket.
Álláspontja szerint a valóság talajáról kell végiggondolni a nehézségeket, a problémákat, az esélyeket, a teendôket, és a többnyire mindenki által osztott politikai, etikai értékrend, a becsületes munka, a tisztességes együttmûködés jegyében szükséges keresni a megoldásokat.
Az államfô jelezte, hogy végzetes helyzetet eredményezne, ha a belpolitikai viták miatt nem sikerülne Magyarországnak csatlakoznia az Európai Unióhoz.
Mádl Ferenc elmondta: a politikai pártok általában támogatják az európai integrációt, ezért nem tartja valószínûnek, hogy e tekintetben valamiféle nagyobb kisiklás következne be, hiszen a nemzeti aspiráció és az európai törekvések ezúttal egybeesnek.
Szólt arról, hogy az uniós csatlakozáshoz kétharmados törvények sorának, valamint az alkotmánynak a módosítása is szükséges, és ez együttmûködést feltételez a politikai erôk részérôl.
Az ezzel kapcsolatos nehézségek példájaként említette, hogy formailag még jelenleg is az úgynevezett sztálini, illetve Rákosi- alkotmány van hatályban.
– Nem sikerült a pártok egyetértését elérni abban, hogy a millenniumi ünnepségekre szülessen egy 2000. évi I. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról, ami semmiben sem különbözne a jelenlegi tartalmától – jegyezte meg Mádl Ferenc.
A jókívánságom csak az lehet, hogy a jóisten áldása kísérje mindnyájuk életét, adjon jó egészséget, erôt a következô esztendôben is – ezekkel a szavakkal köszöntötte az új évet, évszázadot és évezredet Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Magyar ATV adásában hétfôn, a 2001. esztendô elsô perceiben.
A Magyar Katolikus Egyház feje reményét fejezte ki, hogy az új esztendôben a magyarokban lesz szándék arra, hogy közösen építsék hazájukat, közösségüket és társadalmukat, az emberek oda tudnak majd figyelni egymásra, életük szebb és jobb lesz ebben a hazában.
Visszatekintve az ország elmúlt évszázadaira, Paskai László két eseményt emelt ki. Elsôként Szent István ezer évvel ezelôtti megkoronázását említette, amelynek idôszakában Magyarország bekerülhetett Európa vérkeringésébe, és társadalmilag-politikailag egyaránt nemzetközileg elismertté vált; szuverén, elfogadott országgá lett.
A másik jelentôs esemény a bíboros értékelése szerint Jézus Krisztus születésének kétezredik, az elbúcsúztatott esztendôben ünnepelt évfordulója volt. Utalt arra, hogy ez alkalomból II. János Pál pápa – 2001. január 6-ával bezárólag – Jubileumi Szentévet hirdetett meg, amelynek keretében több mint 25 millióan látogattak el Rómába.
Meglátása szerint a katolikus egyházfô külön figyelmet fordított arra, hogy ebben az idôszakban – a közeledés, az ökumené szellemében - minél több egyház képviselôjével találkozzon.
Paskai László úgy vélte: az ezer év befejeztével megmutatkozott lelki gazdagságból bôségesen lehet meríteni az új évezredben is.
Az erkölcsi értékek és általában az erkölcsösség szükségességére és fontosságára hívta fel a figyelmet újévi beszédében Václav Havel. Kifejezte meggyôzôdését, hogy a társadalom "át van szôve olyan jelenségekkel és kapcsolat- rendszerrel, amelyek egyértelmûen bizonyítják az erkölcsi és etikai ítélôképesség meglétét".
A cseh államfô szerint bár látszólag úgy néz ki, hogy a cseh társadalom erkölcsi szempontból "demoralizált" állapotban van, mégsem élnek erkölcsök nélküli társadalomban. "Nem szabad elfeledni, hogy egy-egy rossz cselekedetre a jócselekedetek százai esnek, de azok nem annyira láthatóak" – szögezte le Havel, aki államfôként immár tizedik alkalommal mondott újévi beszédet. Felszólította a polgárokat, hogy a társadalmi jó és rossz megítélésében ne csak a politikusokra és a közéleti személyiségekre hagyatkozzanak, hanem elsôsorban saját ítélôképességükre.
Az államfô újévi beszédét a Cseh Televízió fellázadt alkalmazottainak stábja készítette, de az új vezérigazgató, Jirí Hodac által ellenôrzött országos elsô csatorna sugározta. A beszéd után mintegy másfél percig felvételek voltak láthatóak a fellázadt alkalmazottak által ellenôrzött hírszerkesztôségbôl, valamint a televízió prágai épülete elôtt mindennapossá vált, Hodac leváltását követelô tüntetésekrôl.
A szilvesztert szurtos képû gyerekek vezetik be. Veszettül nyomják a csengôt: "Primiti cu sorcova?" Néhány elhadart sor, s máris nyújtják a markukat: ez a szerencsés újesztendô záloga. A tömbház elôtt elpukkanó petárdasorozattal egyetemben biztos jele annak, hogy immár ezt az évszázadot is magunk mögött tudhatjuk.
A tévében déja-vu: Ion Iliescu az elnöki székben, újévi üzenetében a társadalmi megbékélésrôl, a gazdaság fellendítésérôl szónokol. No meg arról, hogy minden román elnöke szeretne lenni. A magyarokról pedig egy szót se. Nekik üzenjen Mádl Ferenc. Vagy talán Markó Béla?
Markó Béla azt üzente, megvan még a regimentje. Van még magyar Erdélyben, aki az új évezredet köszöntse. Tovább pedig nem folytatjuk a nótát. "Mindnyájunknak el kell menni?" No, azt azért mégsem!
A fôtéren millenniumi utcabál. Emelkedett hangulat – már amit egyesek ezalatt értenek. Petárdafesztivál és üvegcsörömpölés, borgôzös rajcsúrozók és vicces kedvû suhancok. Nincs néhány milliónk, hogy a szilveszteri mulatáshoz üdülôtelepet vagy lokált válasszunk, így talán mégiscsak otthon a legjobb, egy pohár sör mellett.
Dorin Floreát megkapjuk a televízióban is. "Boldog új évet kívánok!" – mondja a polgármesterünk, s ezt a mondatot még lefordítanunk sem kell. A lélegzetünk is eláll a meglepetéstôl, lenyelünk egy gyors korty sört az ijedtségre. Ha nem ismernénk polgármesterünket, még azt hinnénk, hogy Románia is belépett a XXI. századba.
Éjfél. Pezsgôsüvegek dugói, színes rakéták durrannak, amerre csak ellátni az erkélyrôl, sôt azon túl is. Boldog új évezredet! Legyen ez a millennium jobb, mint az elôzô.
A szomszédos betonrengeteg lakóinak éjfél elôtt megkondult a marosvásárhelyi cserealji református templom harangja, hogy összehívja ôket a hagyományos torony körüli óévbúcsúztatóra és újévköszöntôre, s az ezt követô baráti köszöntésekre, no meg forró teára és fánkra. Az enyhe idôjárásnak köszönhetôen a megszokottnál többen gyülekeztek a torony körül, idôsek, fiatalok és gyerekek egyaránt.
A második évezred utolsó istentiszteletén Ötvös József lelkész, a Marosi Egyházmegye esperese hirdetett igét. Kiváltságos emberek vagyunk – mondta –, mert megérhettük az ezredfordulót. Fordulópont legyen ez életünkben, úgy, ahogy fordulópont volt Mózes számára is az a pillanat, amikor átvezette népét a Vörös-tengeren. Ehhez fûzôdô gondolatait megörökítve született meg imádsága, amely a Zsoltárok könyvében a 90. zsoltárként szerepel. "Mert ezer esztendô annyi elôtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy ôrjárási idô éjjel… A mi esztendeinknek napjai hetven esztendô, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendô, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatûnik, mintha repülnének… Taníts meg minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk… Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendôkhöz képest, amelyekben a gonoszt láttuk."
A felolvasott ige, imádság után az esperes- lelkész évezredzáró gondolatait, tolmácsolta. Fiatalkorában a Szeben megyei Asszonyfalván (Axente Sever) töltötte a szilvesztert. Akkor a szász férfiak fehér subában, kürtökkel, fúvós hangszerekkel vonultak fel éjfélkor a templomtoronyba és onnan köszöntötték a falu népét. Ez a hagyomány a szászokkal együtt kihalt, illetve elillant. Gyökösi Endre lélektani írásában említi, hogy újévkor a gépies, robotmunkát végzô kasszásnônek boldog új évet kívánt, ez meglepôdött és boldogan nyugtázta, hogy végre ôt is valaki emberszámba veszi. E két történet kapcsán olyan üzenetet adott át, amely valamennyi magyar közösség számára tanulságos és megszívlelendô: amíg lehet, vigyázzunk, ne kerüljünk oda, ahová Asszonyfalva, amíg lehet, szeretettel, emberi jóérzéssel közelítsünk egymáshoz, mert csak akkor várhatunk szeretetet, ha mi is képesek vagyunk arra, hogy adjunk.
Szilveszter estéjén a marosvásárhelyi Tudor lakónegyedbeli hangulattaléppen ellentétes volt az a csend, amely az öregotthonban honolt. Nyolc óra tájt a Zsidó Vértanúk utcabeli épületben kopogásunkra a kapus nyitott ajtót. A lakók java része már rég visszahúzódott szobájába, s elszenderedve várta az éjfélt, az évezredfordulót.
A "fiatalabb öregek" az ebédlôben magányosan, magukba zárkózottan, csendben nézték a nemzeti adó egyes mûsorát. Az ünnepi vacsorát, az intézmény gondozottjainak életviteléhez igazítva, korábban szolgálták fel, mint másutt. A tévézôk között ott volt Marius Florea is. Járókeretébe fogózva, a család, a társ nélküli egyedüllétben szívesen fogadta a társalgást. – Karácsony óta egyhuzamban ünnepi asztalt terítenek nekünk. Finom ételeket szolgáltak fel: virslit, bécsi szeletet krumplipürével, déligyümölcsöt, süteményt, üdítônek Pepsit, aki akart, annak pálinkát, bort is töltöttek. De nemcsak most, ünnepek alatt jó az ellátásunk, hanem év közben is. Biztos vagyok benne, hogy otthon az idôsek ennyit nem engedhetnek meg maguknak a nyugdíjukból. Tudja, ez is hozzájárult ahhoz, hogy lelkileg helyrejöttem, mert amikor nyolc hónap után a kórházból kikerültem, úgy éreztem, nem akarok többet élni. Családom nincs, falun nyomorékon nem tudtam volna rendezni magam. Az igazgatónô s az egész személyzet mellém állt, s átsegítettek a nehéz pillanatokon. Most itt várom az új évezredet, s hálát adok az ittenieknek, hogy felkaroltak.
Két éve nyújt menedéket az otthon Puskás Ilonának is. A hetvenöt éves ôsz néni vulkányi, a vajdahunyadi kórház csecsemôosztályán dolgozott évtizedekig. Az unokahúga marosvásárhelyi, súlyos betegen hozta el ide. Úgy döntöttek, a néninek is, a fiatal családnak is jobb, ha az otthonba kerül. Úgy érzi, jól döntöttek, mert itt állandó orvosi ellátás van, és gondját viselik. A teljes ellátás havi 500 ezer lejbe kerül, s ami a nyugdíjból marad, azt kézhez kapják. – Ilyen idôs embernek minden nap ajándék, mondta. – Az ünnepek alatt, óév napján, akárcsak az elôzô években, nagyobb figyelemmel fordulnak az idôsek felé. A lényeg, hogy beletörôdjünk a sorsunkba, ne háborogjunk ellene, s akkor nyugodtan telnek a napok. Persze van olyan is, amikor a szobatársak összeszólalkoznak, de másnapra már elfelejtjük, hiszen továbbra is együtt kell élnünk.
A leghátsó asztal mellett meghúzódva Rüsz Mária üldögélt szótlanul. Nyolcvanhét éves, tizenegy éve lakik itt. Az unokahúga gyakran látogatjai. – Nem volt könnyû életem, a férjem azért vált el tôlem, mert nem szülhettem neki gyereket. Öregségemre egyedül maradtam. Megértem a harmadik évezredet is. Nekem nem kell több, mint nyugalom, jó meleg, ami itt, az otthonban van. Fenn járok, a ruhámat ki tudom mosni, élelemmel, gyógyszerrel ellátnak. Csak nagyon egyedül vagyok.
A gondozottak közül Tamas Emil is arra kért, említsük meg dr. Baba Maria igazgató nevét, akinek köszönhetôen kifogástalan az ellátás, s emberszámba veszi a beutaltakat, mindenkihez van bátorító, jó szava. Mit várnak ezek az emberek az új évezredtôl? – ez az a kérdés, amit nem tettünk fel. Mert nem válaszolhatták azt, amit családban élô társaik: egészséget az egész családnak, gyermekeik, az unokák boldogulását.
Nyolcvan meghívott helyett 200-an vettek részt szombaton este a marosvásárhelyi éjjeli menedékhelyen, a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet által rendezett ünnepi vacsorán. Az éjjeli menedékhely kis ebédlôjében virsli, kolbász, fasírt, sajt, kenyér és üdítô várta a belépôket. Az ebédlô kicsinek bizonyult a sok éhezô gyerek és szüleik számára, akik egymást lökdösve, a kicsiket figyelem és védelem nélkül hagyva rohamozták meg a terített asztalokat. Az élelmet a folyosókon fogyasztották el, majd újabb hadjárat következett a kiosztandó csomagokért. A szervezôk hiába igyekeztek rendet teremteni, s meghatározni, ki a meghívott, ki a hívatlan, de szívesen fogadott vendég, s ki az éjjeli menedékhely lakója. A rendezvényrôl Ana Chirtes, a szervezet elnöknôje számolt be.
– Asztalt terítettünk a többgyerekes, nélkülözô családok számára, hogy ôk is érezzék, ünnep van. Az alkalomra negyven olyan óvodás és kisiskolás korú gyereket hívtunk meg, akik január közepétôl az éjjeli menedékhelyen, a megyei gyermekjogvédô igazgatóság által kialakítandó nappali központban fognak tanulni. Úgy gondoltuk, a vacsora s az ittlét során ismerkedhetnek, barátkozhatnak a környezettel. Ugyanakkor hivatalosak voltak azok a kiskorúak is, akikkel a szervezet hosszabb ideje foglalkozik. A meghívottak mellett a rendezvényen részt vettek az éjjeli menedékhelyen lakó hajléktalanok, valamint az Ady negyedben élôk közül is sokan. Mi számítottunk arra, a meghívott gyerekek révén híre megy, hogy vacsorát adunk a rászorulóknak, s ennek megfelelôen készítettük a felszolgált élelmet, s azokat a többnyire édességgel és élelemmel teli csomagokat is, amelyeket vacsora után osztottunk ki. A szervezet mellett az Azomures, a gyermekjogvédô igazgatóság, a polgámesteri hivatal és a Rheumcare alapítvány is hozzájárult a csomagok összeállításához – tájékoztatott a szervezet elnöknôje.
A menhelyet az elmúlt év utolsó napján este a marosvásárhelyi Dália Alapítvány képviselôi is felkeresték, akik meleg vacsorát és süteményt vittek a 62 ottlakónak.
Szilveszter éjszakáján megyénkben 3.30 órakor született az elsô csecsemô a marosvásárhelyi nagy kórházban. A mezôrücsi Sebezan Cornel és Ana Dorina második gyerekeként Sebezan Vasile Bogdan 3600 grammal és 54 centiméterrel jött a világra. A kisfiú édesapjának december 31-én volt a születésnapja, így Vasile Bogdant a legnagyobb születésnapi ajándéknak tartja. A csecsemô és édesanyja egészségesek. A kisfiút Marginean Claudiu szülész és Dulau Felicia gyerekorvos segítette világra.
Egy órával késôbb, 4.20 órakor a megyeszékhelyi régi szülészeten a 23 éves vidrátszegi Moceanu Estera világra hozta elsô gyermekét. Vasile Daniel 2700 grammal és 50 centiméterrel született. A szülést Kovács Ágnes szakorvos vezette le. Szászrégenben január elsején reggel kilenc órakor, 2850 grammal született Ercsei László, a város új lakója. A dicsôszentmártoni, segesvári és marosludasi kórházakban tegnap reggelig nem volt szülés.
Gazdagodott a valós és potenciális Petôfi- zarándokhelyek sora. Kiskôrös, Kiskunfélegyháza, Fehéregyháza és a világszabadság költôjére emlékeztetô több más település után immár Marosvásárhelyen is van egy kis tér, ahova az új év elsô napján el lehet menni emlékezni, tisztelegni, nosztalgiázni. Most már mindegy, hogy a legméltóbb hely-e vagy sem a szobor számára az, amelyet kijelöltek. Ha nem, azzá tehetjük mi magunk. A szándékot erre Petôfi Sándor születésnapján, január elsején délben már észlelhettük. Jó néhány marosvásárhelyi gyûlt össze pár percre Hunyadi László alkotásánál. Akadt virág, spontánul felcsendült Petôfi-dal is, a fôhajtás csendjét nem törte meg petárdarobbanás. Szavalat, szervezett ünnepség nem volt, nem is hiányzott. Mindenki felidézett önmagában egy verset, egy szakaszt, amely számára a legkedvesebb, s ez többet mondott bármely mûvészi tolmácsolásnál. Volt, aki csak gondolta, volt, aki hangosan ki is mondta a jelenlevôk közül: jó, hogy végre itt van városunkban a Költô bronzmása, jó, hogy van hova összegyûlnünk, ahol elevenebbnek érezhetjük a nemzet lírikusának halhatatlan szellemét.
A szilveszteri hangoskodások után jövô ilyenkor a szobor körül biztosan még többen leszünk.
10%-kal csökken majd a munkanélküliség országos szinten – ígérte a TDRP még kampánya idején. Az elôzô kormány e téren nem sokat nyilatkozott, mindenesetre megyei szinten javulás tapasztalható. Majdnem másfél százalékponttal csökkent a munkanélküli-ráta, és tavaly a minimálértékét októberben érte el 7,6%-kal, szemben az 1999 októberi 8%-kal. Országos szinten a hasonló adatok ugyancsak októberre 10,1% a tavalyra és 10,8% a tavalyelôttre. A legmagasabb értékeket megyénkben mindkét vizsgált év áprilisában tapasztalhattuk, 2000-ben 9,4%-kal és 1999-ben 11,7%-kal. Az országban, érdekes módon, a munkanélküliségi ráta a maximális értéket 2000. februárjában érte el 12,2%-kal, míg 1999 februárjában ugyanaz a mutató csak 12% volt.
Általánosnak mondható, hogy a munkanélküliek több mint fele férfi és a rendelkezésre álló kétévi, hónapokra lebontott adatok is bizonyítják ezt. Az okok egyszerûek. A nôk egy része sohasem állt munkába, így nem vált munkanélkülivé. Besorolása: háztartásbeli. Ugyanakkor azzal, hogy egy-két vagy akár több évet is szülési szabadságon töltenek el a gyereküket nevelô anyák, csökkentik annak lehetôségét, hogy elbocsássák ôket munkahelyeikrôl, és amíg le nem jár a kiszabott két év, addig nem válhatnak munkanélkülivé. Vagyis elképzelhetô, hogy nagyobb azon nôk aránya, akik dolgozni szeretnének, de nem találnak munkát. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy a munkanélküliként szereplô férfiak egy része Magyarországon keres megélhetést, és ezzel egyidejûleg itthoni viszonylatban is sokkal több férfi dolgozik "feketén", mint nô. Vagyis a számok kérlelhetetlen világa nem biztos, hogy hûen tükrözi a valóságot, mégis, segítségükkel fogalmakat alkothatunk a változás mikéntjérôl.
Egyébként megyénkben 2000 decemberében 20.548 munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, ebbôl 8960 nô. Munkanélküli-segélyre mindössze 16.328-an jogosultak és a munkanélküliségi ráta 8,01% volt.
Az utak javításával kapcsolatos határozatot fogadott el tavalyi utolsó ülésén a marosvásárhelyi tanács. Arról döntöttek, hogy idéntôl a szokottnál korábban szervezik meg a város utcáinak karbantartására és javítására kiírandó pályázatokat.
Az eddigi szokásrend szerint e munkák kivitelezôinek a kiválasztásával megvárták a helyi költségvetés elfogadását, ami rendszerint tavasz végéig, nyár kezdetéig húzódott. Ezután írták ki a cégek kiválasztására szolgáló pályázatot, és mire a kivitelezôk elnyerték a munkákat, alig két hónapjuk maradt, hogy ezeket el is végezzék. A tanács friss határozatának indoklása szerint, ha az útjavítási pályázatokat korábban írják ki, és a helyi költségvetésben utólag elfogadják az illetô munkákra szükséges pénzeket, akkor további értékes idôt lehet nyerni a kivitelezésre. A határozatban továbbá a következô két évre egy sor utca fôjavítását is tervbe vették.
Valóban lényeges a kivitelezési idô, de vannak ennél fontosabb kérdések a témakörben. Az utóbbi években egyre többször visszatérô gond az útjavítások terén, hogy az elvégzett munkák minôsége kívánnivalót hagy maga után. Lehet, ha több idô marad a munka elvégzésére, akkor a minôségre is több gondot fordíthatnak a vállalkozók. Azonban a jobb minôségre több garanciát jelentene, ha az önkormányzat konkrétan, és szigorúbban szabályozná a kérdésnek ezen oldalát. Az utcákat évek óta gyakorlatilag ugyanazok a cégek javítják, hasonlóan visszatérô gondokkal.
A polgármester ígérete szerint, megbízatásának ideje alatt rendbe teszik a megyeszékhely úthálózatát. Ennek az adófizetô örvendene a legjobban, a gond csak ott van, hogy ilyen természetû ígéretekbôl hangzott már el annyi, hogy Marost lehetne rekeszteni vele. Az eredmény viszont továbbra is rázós.
A múlt év december 21-én érkezett meg az a hét nagy teljesítményû számítógép a megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal címére, amelyeket a francia mezôgazdasági minisztérium szakosztálya (ANDA) postázott. Szekeres Árpád, az MMSZH igazgatója elmondta, hogy a múlt nyáron az Országos Mezôgazdasági Szaktanácsadói Ügynökség (ANCA) küldöttségének tagjaként járt Franciaországban. A többnapos tapasztalatcsere hosszú távra szóló együttmûködési szerzôdés megkötésével ért véget, amelyet a franciaországi ANDA és a hazai ANCA elnöke, dr. Gheorghe Lacatusu írt alá. A szerzôdésbe foglalták többek között, hogy franciaországi szakemberek tartanak továbbképzô tanfolyamokat a Romániában kijelölt hét övezeti központban. A francia mérnökök novemberben Zilahon találkoztak román kollégáikkal, közöttük a Maros megyei szaktanácsadói hivatal küldötteivel. A zilahi találkozó során az elôadók bemutatták a Franciaországban mûködô szaktanácsadói ügynökséget (ANDA), annak szervezési felépítését, tevékenységét. Szó esett arról is, hogy miként használhatók ki a leghatékonyabban a különbözô nemzetközi támogatások, mint például a Sapard-program. A francia oktatási programsorozat idén január közepétôl indul újra.
– Nem számítottunk arra, hogy francia kollégáink még karácsony elôtt eljuttatják a számítógépeket – vélekedett Szekeres Árpád. – A leghasznosabb karácsonyi ajándék volt. Ugyanis tervünkben szerepel a megye területén lévô hat szaktanácsadói központban az adatbázisok kialakítása. Január elsô napjaiban a számítógépeket a sármási, nyárádszeredai, mezôbándi, radnóti, segesvári és monosfalvi hivatalunkban helyezzük üzembe. A mérnökök többsége már elvégezte az informatika-tanfolyamot. Számítógépekbe tápláljuk a termelô egységek, gazdák adatait a földterületekrôl, az állatállományról, a terméshozamokról, egyszóval a területegységrôl tárolunk szinte minden, mezôgazdasággal kapcsolatos adatot. A számítógépeken más programok is futtathatók, amelyek segítségével hatékony növénytermesztési, állattenyésztési stb. tervek készíthetôk; különbözô gazdasági számítások végezhetôk, sôt az eredmények alapján prognózisok is felállíthatók. Ahhoz, hogy a kezelôprogramokat egészükben kihasználjuk, sokat kell még tanulnunk, és távlati célunk az, hogy a gazdákat is rávezessük a számítógépek használatára.
A millenniumi hangok távolodnak, lassan elcsitulnak. Vajon mit is alkotott, mi az a maradandó valami, amit a nemzet az emlékezés asztalára helyezett – a csonkák által osztogatott emlékzászlókon kívül –, amire büszke lehet az utókor, egy európai tartomány, régió lakói, ha eszükbe jut majd néha, hogy romantikázzanak. Nehéz erre a kérdésre válaszolni, de nem a leltárkészítés a cél, csupán szeretném üdvözölni az új évezredet: ave, salve millennium három, Isten hozott, idôs örökifjú és hálát adunk az Úrnak, hogy megadta e nagy találkozás lehetôségét számunkra is. Ha igaz, az emberi színjáték új évadára meghívnak minket is, s bár a Balkán valahol Európában van, talán odatalálunk, hogy megmelengessük fázós lelkeinket a fogadó közömbösség remélt tüzénél.
Mit viszünk és mit kapunk, mi, a történelmi egyházak tagjai, hisz az újprotestantizmus beszervezettjei már ott vannak a dollárrégiókban és értékeiket euróra tudják váltani.
Mit viszünk mi az európai népek lelki oltárára, amivel ôket is gazdagíthatjuk, de kizárólag a miénk, a mi tulajdonunk. Ha szétnézünk lelkünk pitvarában, találunk olyan értékeket, amelyeket a rozsda nem mar, a tûz nem éget, vihar nem pusztítja el. Van, egészen biztosan van és nem megyünk üres kézzel, azaz nem is megyünk, mi ott vagyunk, csupán nem készült el az anyakönyvi kivonatunk, hogy igazolni tudjuk: civus cristianus europeanus sum!
Van-e saját lelkiségünk, és hogy nevezzük azt? Van, és székely lelkiségnek nevezzük, ha egyáltalán szükséges a névadó- keresztelés. Talán észre sem lehet venni létezését, mert nagyon furcsa hordozóinak a magatartása. Hasonlít a havasok fenyôjéhez. Nem hajlongó, nem csúszó-mászó, nem hízelgô, kézcsókokat osztogató, áhítatot sugárzó lény, nem képmutató, nem mellét veregetô, de van benne valami a magasságok, a mélységek méltóságából, az Isten elôtti alázat ötvözetébôl, amely nem kirakati valami, hanem bensôséges hódolat és ôszinte imádás.
Ennek a lelkiségnek van egy jellegzetes vonása, éspedig a hûség Róma püspökéhez, Péter székéhez, a Servus servorum Deihez, a Pontifex maximushoz, a Primus interpareshez, egy szóval az egyház fejéhez, a Szentatyához, és ezt a hûséget sem tûzzel, sem vassal nem sikerült kiirtani, még megingatni sem, mert a mennyek kulcsai nélkül nincs üdvösség. Az "oszd meg és uralkodj" képviselôi jól tudták, hogy ha megvered a pásztort, szétszéled a nyáj, de hiába verték a pásztort, a pásztorokat, a nyájat is, hitvallókká váltak, mert van nekünk egy Nagyasszonyunk, a Csíksomlyói Szûz Máriánk is, akihez a nemzet zokogva esd. Ha veszélyben a hit, ôseinktôl kapott szent hitünk, megkongatjuk a harangokat és indul az alfalui pap, indulnak híveik élén, lobogók alatt a papok, a barátok egy szent ottlégyre, megvédeni örökségünket.
Fôpapi ornátusban ültetjük fehér lóra püspökünket és kísérjük az ima szent védôszárnyai alatt a mi Golgotánkra, ahol megáld minket a kereszt jelével: Benedicat vos omnipotens Deus…
Ifjak és lányok kongatták újra meg újra a harangokat, mert szétröppent a fájdalmas üzenet: "viszik a papot", "viszik a papunkat". És vitték, vitték ifjainkat is a kínzópadra, börtönök életirtó celláiba, eltiporni a hitet és a reményt.
Van talán egy kis makacsság, konokság is bennünk, de ez érthetô is, hisz örök igazságok birtokosai vagyunk, mint például a ne ölj, ne lopj parancsolata. Mi nem akarjuk a másét, csupán a miénket kérjük vissza, abból az egyszerû okból kifolyólag, mert a miénk.
Egyházmegyénkben minden nap, ma is, ebben az órában is, valahol szentségimádásra hajlanak a térdek, imádságra kulcsolódnak a kezek, az örök szentségimádás ez, ahol a nép nemzetéért könyörög, hálát ad, dicsôít és magasztal, hogy életük legyen.
Ilyen, vagy ehhez hasonló lelkiséggel üdvözölnénk azokat, akik Krisztus nevében köszöntenének európaiságunk konfirmálása alkalmából, mert ez az, ami a miénk, nem szándékszunk vinni semmit, sehová, csupán oda helyezzük Európa oltárának a lépcsôjére, hogy gazdagítsa, hogy ezzel is több legyen az ajándék, egy hatalmas, közös szent áldozat offertoriuma gyanánt.
Figyelmeztet zsoltároskönyvünk egyik meghatóan szép, nosztalgikus hangú éneke. Mert nincs a létezésben/életben olyan szülemény vagy teremtmény, amely elkerülhetné a kíméletlen "futásidôt", viselkedésén, mûködésén ne hagyna nyomot, változást.
A görög mitológia kegyetlen, kegyes irgalmat, kivételt nem ismerô, az idô és termékenység istene, Kronosz trónol az univerzum felett és onnan "figyeli" luciferi kajánsággal a nyüzsgô, forrongó, viruló világot. Kiszámíthatatlan telhetetlenséggel osztogatja végítéleteit földinek és földön kívülinek, hajtja végtelen seregét a végtelenség országútján.
Ha a világ ura ilyen félelmetes, de mi, emberek, mégis az ô birodalmában élünk, létezünk, vajon a kétségbeesés, az örökös félelem, szomorúság üli a szívünket, kesergünk életünk mulandóságán? Igaz, kivételes az ember helyzete, tudata: egyedüli a földi teremtmények között, aki tudatában van élete végességének. Elménkben és szívünkben mégis, mint atomban a mag, él és világít az élet szépségének, rendkívüliségének tudata. Vagy a nagy római költônek, Horatiusnak (i.e. 65-8) van igaza, aki az emberi kapzsiságra, telhetetlenségre, gátlástalanságra figyelmeztet: "Életünk és mûvünk a halálé." (Ars poetica) Életünk nehéz, reménytelen helyzetében, kudarcaink során, amikor szomorúságunk mint köd üli meg lelkünket, talán ilyenkor fut át agyunkon az értelmetlenség, a hiábavaló törekvés szelleme, érzése. Kepler J. (1571–1630) német fizikus és csillagász egyik magyar gróf barátját, aki az idô múlásán és az élet rövidségén busongott, úgy vigasztalta: barátom, nézzen a csillagos égre, azok a csodás, fénylô, ragyogó csillagok is egyszer kihunynak. A földi halandó élete is addig ragyogó és fénylô, amíg tevékeny, alkotó.
Az élet alapmegnyilvánulása a mozgás, a cselekvés. Nagy költônk Vörösmarty Mihály, aki 200 éve született, segít eligazodni a nagy és nehéz kérdésben. Kérdes és a szép, bölcs feleletet is megadni. "Mi dolgunk a világon: Küzdeni erônk szerint a legnemesebbekért!" Melyek a nemes vagy legnemesebb cselekedetek? Minden, ami az élet fennmaradását, szépségét, emberségünk, otthonunk, nemzetünk fizikai, szellemi, erkölcsi erejét, melegét fenntartja. Ez a küzdelem feladat, emberi kötelesség. Mert Dante figyelmeztetését is követnünk kell: nem születtünk tengeni, mint az állatok, hanem tenni, alkotni. Mindig van mit és miért. Nem engedhetjük, hogy a reménytelenség, a céltalanság közönye, pora belepje a lelkünket. Illyés Gyula az élet és a lélek békéjének megôrzését olyan hétköznapi megnyilvánulásokhoz köti, hogy szinte észre sem vesszük, el sem hisszük. "Egy csecsemôt ölbe venni, anyjának szépet mondani", egy (gyümölcs)fát elültetni, egy szép, okos könyvet olvasni, mindennapi kenyerünk virágmagjának, a búzaszemnek az elvetését (meg) ismerni, környezetünk növényeit, állatait védelmezni. A jó közérzetünk megteremtése és még ezernapi teremtô, éltetô tevékenység, mind-mind az elveszett, de vágyott, keresett éden visszaszerzésének, megteremtésének az útja, módja. Ezen megnyilvánulások távol tartják a horatiusi sötét – de talán igaz!? –szárnyszegô ítélet félelmét. Ezt tették elôdeink, ôseink, így tudtak meg/fennmaradni a történelem, az élet küzdelmeiben. Élt bennük a hit, az akarat, hogy lehet és kell teremteni. Az élet szeretete, a küzdelem, a munka értelme és célja nem engedett megállást, lanyhulást.
A családi otthon megteremtése, ennek megtartó és továbbéltetô melege, szelleme, olyan kikötô, ahonnan bizakodva lehet kiindulni s ahova mindig visszatérhetünk, visszavárnak.
A leköszönt század gyógyíthatatlan sebeket ejtett rajtunk: a példátlan trianoni döntést és szétszóratásunkat a nagyvilágba, két világháború nyomorát és szenvedését és sok-sok mást.
Az én szívem most különös, meleg szeretettel van tele. Hazagondolok kedves szülôfalumra, amely több mint fél évezrede él. A történelem anyakönyvében 1501 óta szerepel Kysgewergen néven. De, mint az újszülöttet is, csak pár nap után jegyzik be – úgy már elôzôleg léteztek kisebb családok, csoportok. 1571-ben Kysgeorgenij és 1854 óta Kis Görgény. Az ôsök a Görgény völgyébôl ide telepedett erdôlôk, szénégetôk, állattenyésztôk, földmûvelôk voltak. Ezek emléke, szelleme elôtt tisztelgô fôhajtással, a szülôföld, akár a szülôk iránti kifogyhatatlan szeretettel kívánom, hogy az új esztendô nyisson tág kaput a következô 500 évre és még tovább! Tartsa meg és védje meg a történelem viharától jelen és jövendô lakóit. Ôrizzék meg hitüket és anyanyelvüket, melynek egyik otthona a falu közepén álló impozáns, szép templom. Gyarapodjanak számban, bôségben. Szeressék életük végéig "a legszebb foglalkozás, a tanulás"-t (Németh. L.), a kultúrotthon kebelén, ahol a dal, a tánc, elôadások, összejövetelek stb. az élet megszépítését, megtartását szolgálják, védjék iskolájukat, a tudás, az ismeretszerzés, anyanyelvünk mûvelésének otthonát. E hármas egység egy közösség, az erdélyi magyar ember hálaadó, szorgalmas, teremtô életének éltetôje. Legyen olyan az életünk, hogy Kronosz is gyönyörködjék benne, legyen kegyes hozzájuk.
Milyen volt az óesztendô búcsúztatása és az új köszöntése az én falumban? Meghatóan szép és kedves. Az óesztendô utolsó napja a családé. Ünnepi a hangulat, de más, mint a közelmúltbeli karácsonyé. A család apraja-nagyja szorgoskodik, készülôdik a nagy estére, éjfélvárásra. A ház asszonya a legelfoglaltabb: takarítás, fôzés, sütés. A gyermekek tûzifát, tûzgyújtót, aprófát hordanak, a petróleumlámpa- gyújtáshoz szuszturát. A gazda az udvaron rendezi a dolgait, ellátja az állatokat, az istállóba és disznóólba friss almot tesz. Különös csend és béke honol a házban és a környéken. A vacsora a családi meghittség, a búcsúztatás (de nem szomorkodás) szép alkalma, órája. Kiadós, ízletes a vacsora. Hiszen disznóvágás után vagyunk és ekkorra már az új bor is megforrt, megtisztult. Vacsora után következik a háziasszony hagyományos süteményezése: ez a púpos pánkó, esetleg csöröge. Ez, nem más! Meleg takaró alá teszi, hogy éjfélkor is friss legyen. Közben folyik a kellemes beszélgetés, az emlékek felidézése, tervek, gondolatok a jövôrôl, az új évrôl. A gyerekek esetleg egy kicsit szundiznak, hogy éjfélkor ébren lehessenek. Éjfél elôtt órával-féllel a templom elôtt gyülekeznek, inkább fiatalok, férfiak. Pontosan éjfélkor a toronyba mennek és megkondul a nagyharang. Utána a kicsi, majd kettôs harangszóval elbúcsúztatják (eltemetik, mint a halottat) az óesztendôt. Ezután a lentiekkel együtt elénekelik az: "Oh mily rövid ez az élet/ Ragad minket az idô:/ Íme ismét már oda lett,/ Életünkbôl egy esztendô,/
Tekintsünk még utoljára,/ Annak lefolyt pályájára/
S áldjuk jó Istenünket/ Hogy megtartott bennünket.
"Juttass, Uram, sok esztendô utolsó órájára" kiáltja szét valaki a toronyból. Ezután kettôs harangszó köszönti az új esztendôt és az "Ez esztendôt megáldjad, Kegyelmedbôl Úristen! Bôséggel ékesítsed" egyházi ének. Befejezésként a Himnusz, a székely himnusz következett. Az egyik év elsô napjain egy tucat férfi a milíciaôrsöt járta: kikérdezték, kihallgatták, miként történt a "csendháborítás, izgatás, hangoskodás, éneklés". Ez volt a vád a himnuszokért. Az eset az ügyészségre került, többszöri megidézés és kihallgatás után börtön helyett tetemes pénzbírsággal úszták meg a szilveszteri hagyományos köszöntôt. De azóta az élet több-kevesebb igazságszolgáltatást nyújtott. Hála az égnek, ma szabadon (!?) szólhat könyörgô imánk:
"Isten áldd meg a magyart,/ Jó kedvvel, bôséggel,/ Nyújts feléje védô kart/ Ha küzd ellenséggel."
Hazafelé menet egymást köszöntve a szomszédok néhány szóra belépnek egymás házába, boldog új esztendôt kívánni, a meleg pánkót megkóstolni és koccintani az új borral: erôt, egészséget, bort, búzát, békességet az új esztendôben! Ezután szép békességgel elköszönnek, hazamennek. Néhány órai pihenés után már az újesztendô reggele várja, fogadja az ébredô családokat. Béke a szívekben, dereng a hajnal, kél a nap. Ez esztendôt-évszázadot megáldjad kegyelmedbôl Úristen! Bôséggel ékesítsed".
Orvosképzés a változó világban volt a címe egy 1970-ben közölt rövid tanulmányomnak. Csupán az elsô mondatát idézem: "A fôiskolásokat nemcsak a tudomány és a technika eredményeinek értékesítésére kell nevelni, hanem a korunkra jellemzô rohamos fejlôdés következményeire is fel kell készíteni ôket.
Kitérôként, röviden szólnom kell arról is, hogy már az elsô 2-3 tanévben jó, ha említjük azt a csalódást keltô tényt, hogy az orvosi diploma kézhez vétele nem jelenti a tanulás befejezését. A fôiskolán a diák kevés végérvényest, tartósat kapott mint megbízható szilárd alapokat, igenis tovább kell képeznie magát rendszeres egyéni tanulással. Vagy, ha a szakorvosi minôsítés feltételei megvannak, akkor nincs akadálya a szakorvosi diplomának sem. Ismételten kiemelem, hogy akármilyen csodagépekre bízzák a munkát, az orvos tudása, tekintélye nem nô arányosan a finom és drága mûszerek számával.
Olyan iramban halad a technika, hogy magával ragadhatja a medicinát is. A gyógyítás képviselôjének szüntelenül tanulnia kell, önmegtagadás árán is, pihenésre szánt idejében ugyancsak, fôleg ha a szakorvosi oklevélhez megérdemelten akar jutni.
P. Auge szociológus szerint a mûvelt világban tízévenként megkétszerezôdik a tudás anyaga. Az elsô fázisban érzékszerveink csatornáin özönlenek az új információk.
A nagy Arisztotelész szerint az "életminôség" attól függ, hogy az ember képességei megfelelnek-e a kitûzött célnak. A tervek kidolgozása éppen ilyen fontos.
A szuggesztivitásnak, az orvos meggyôzô egyéniségének, szavainak hatása és hatalma jól ismert. De problémává duzzad a misztikus erô túlbecsülése akkor, ha a józan ész nem tartja többé féken a hiszékenységet, és ezért egyes betegek – legtöbbször illetéktelen személyek tanácsára – olyan gyógymódoknak vetik alá magukat, melyek teljesen ésszerûtlenek s nemegyszer inkább károsak. A javasasszonyok, kuruzslók, tenyérjósok tartoznak ide. Az orvosnak ezzel is kell számolnia.
A nonstop továbbképzés, szakmai versengés miatti szüntelen tanulás ugyanvalóst megterhelést jelent. A szakismeret "anyagkarbantartása" rendkívül drága és idôigényes.
Az orvost úgymond honorálni szokták a hálás betegek. De a fordítottja is fennáll. Valahol olvastam, hogy az USA-ban az ügyvédek ott csellengenek a kórházi folyosókon, s ha a rokonoktól megtudják, hogy valami baj, szövôdmény állott elô a mûtô vagy a kórteremben az operáció után, az ügyvéd felajánlja szolgálatait a családnak és beperelik a kórházat. Ha megnyerik a pert, akkor a fizetendô büntetés fele az ügyvédé lesz, a másik rész pedig a betegé. Ez aztán a komoly "biznisz".
Visszatérve a fôiskolai oktatásra, fel kell hívnom tisztelettel a tanügyi illetékesek figyelmét. Gyakorlat volt, hogy a diákok a líceumok utolsó osztályaiban komolyan csak a fôiskolai felvételi tantárgyaiból tanulnak behatóbban és elhanyagolnak minden mást. Ezzel az egyenlôtlenséggel növelik a félmûvelt értelmiségiek számát. Ide kívánkozik az is, hogy az egykori humán eszmények és a jelen valósága között mély ûr tátong. És mégis, országszerte tömegek vonzódnak az orvosi fakultásokhoz. Ez a jelenség az orvosok jobb kereseti kilátásainak köszönhetô, de ne feledjük az orvosok presztízsét és tekintélyét sem, mely a praktizôröket (állítólag) körülveszi. A felsoroltak valahogyan a szakma romantikájához tartoznak. Pedig a mi szakmánk vagy inkább hivatásunk mennyi kemény munkával, fejtöréssel, sôt olykor kudarccal jár!
Ha nem vagyunk elég erôsek, hogy kivonjuk magunkat a technokrácia, a gépek szorításából, akkor odavész a medicina minden szépsége, öröme. Szellemiekben, tudásban is elszegényedünk.
Mindenkinek jól esik sütkérezni az orvoslás napos oldalain. A gyógyítás hivatássá átalakítható tevékenység, nagyon sok erkölcsi elégtétel és – mint mondottam fennebb – fôleg öröm forrása lehet. A már bedolgozott orvosok gondoljanak fiatalkori diagnosztikai sikereikre, az egészségét visszanyert beteg örömkönnyeire, hálát rebegô szavaira. Az ilyen siker az önbecsülés érzésével tölti el az orvos lelkét.
Mikor még el tudtam menni a Hargitára, melynek tövében mindkét szülôm világra jött, és ahol a véndiákok sokéves találkozójukra rendszerint meghívtak engem is, a bankettek során felálltam "díszhelyemrôl" és magánbeszélgetésre kerestem alkalmat, hiszen érdekelt, hogyan élnek most falun az orvosok. De van egy sablonkérdésem, "pro domo" szólva, amire legtöbben valahogy így válaszoltak: "Megint csak a marosvásárhelyi fakultásra mennék." E szavakat követte városunk és egyetemünk magasztalása vagy más hálálkodó szöveg. Egy kis meseszerû igaz történetet is elmondok mostanában. Miután 1986- ban nyugdíjaztak, a vezetôség felkért, hogy ha szólnak, kérnek "beugrásszerû" elôadást tartani, elfogadnám-e? Elvállaltam. Egyik nap délidôben zörögni kezdett a telefon, egykori tanítványom, mai professzor újságolta lelkendezve, hogy medikus fiától hallotta, D.P. prof. tartotta az elôadást és hogy ô… Tovább nem folytatom az orvostanhallgató szövegét, amit azonnal telefonba mondott volt tanítványom, akit négy éven át tanítottam belgyógyászatra és becsületre. B. Z. kimagaslóan jeles diákom volt, addig tanítottam, amíg professzorrá és fôorvossá nem nevezték ki az ötös számú belgyógyászati klinikára.
Visszatérve a véndiákokkal rendezett találkozókra, köztük mintha megfiatalodtam volna, de aztán hirtelen rájöttem, 90 éves szívem már tiltakozik az ilyen kirándulások ellen.
Befejeztem a legénykedést, de lelkileg nem tudok megválni emléktáramtól. Tudjátok meg, a világon a tanítást, a nevelést szerettem leginkább, úgy, ahogy megtettem kitûnô diákjaimmal együtt és talán sikeresen.
A moldovai elnök feloszlatta a parlamentet
Petru Lucinschi moldovai köztársasági elnök az óév utolsó óráiban feloszlatta az ország parlamentjét és február 25-re idô elôtti választást írt ki. Az elnöki bejelentés ugyan az esztendô utolsó napján hangzott el, hivatalosan azonban csak január 12-én történik meg. Lucinschi újságíróknak kijelentette, döntését a köztársaság alkotmánybíróságának határozata alapján hozta. A bírói testület ugyanis kimondta, hogy az elnöknek joga van feloszlatnia a törvényhozást, miután a képviselôk kétszeri kísérlet után sem tudták megválasztani az államfôt.
Meghalt Zámbó Jimmy
Nem öngyilkosság, hanem véletlen fegyverbaleset okozta Zámbó Jimmy halálát kedden. A zenész, énekes, szövegíró kedd hajnalban, csepeli házában lôtte fejbe magát. A mentôk koponyasérüléssel, életveszélyes állapotban szállították a Honvéd Kórházba, ahol azonban már nem tudtak segíteni rajta, 9 óra 25 perckor meghalt. Vágó Imréné rendôrezredes, a XXI. kerület rendôrkapitánya az MTI-nek elmondta: a mûvész szûk körû baráti társasággal tartózkodott otthonában. Megfogalmazása szerint a mûvészt zavarta "egy külsô körülmény" – amelyet a család kérésre nem részletezhet –, ezért elôvette a fegyverét és a nyitott ablakon át lövést adott le. Ezt követôen Zámbó Jimmy kivette a 9 milliméteres automata Beretta pisztolyból a tárat és a lôszereket, egy lôszer azonban a fegyverben maradt. – Véletlen baleset folytán hajnali öt óra tájban találta el a mûvész fejét a lövedék – fogalmazott a csepeli rendôrkapitány.
Közlekedési pontrendszer Magyarországon
Január elsejével életbe lépett a közúti elôéleti pontrendszer, melynek lényege, hogy a gépjármûvel szabálysértést elkövetôket ezentúl nemcsak bírsággal, hanem büntetôpontokkal is sújthatja az intézkedô rendôr. A december 20-án, a Magyar Közlöny 126-os számában megjelent, a közlekedésbiztonság javítása érdekében hozott CXXVIII. számú törvény szerint a hatóság annak a jármûvezetônek, aki két éven belül 18 pontot gyûjt össze, fél évre bevonja a jogosítványát. A vezetôi engedélyt a hatóság akkor adja vissza, ha a vezetô igazolja, hogy utánképzésen vett részt. Ebben az esetben a jármûvezetô újra tiszta lappal indulhat, tehát 0 ponttal ülhet vissza a volán mögé. A jogszabály kimondja: bûncselekmény gondatlan elkövetése esetén 4, szándékos elkövetése esetén 7, szabálysértés elkövetése esetén pedig 1 büntetôpont adható. A bûncselekmények között, például cserbenhagyásért, 0,008 milligramm/liter határérték feletti ittas jármûvezetésért, vagy a vezetés tiltott átengedésért 7 pont, míg közúti baleset okozásáért 4 pont jár.
Ezerrubeles bankjegy
Oroszországban január 1-jén megjelent az új bankjegy, az ezerrubeles. A központi bank a tavalyi, több mint 20 százalékos inflációval indokolta az új, legnagyobb címlet bevezetését. Eddig az 500 rubeles volt a legnagyobb papírpénz Oroszországban (37,70 rubel/euró). Az új bankjegyen Bölcs Jaroszláv (978- 1054) látható, akinek uralma idején érte el fénypontját a kijevi nagyfejedelemség.
Erôsen ittas lehetett
Áttévedt Romániába egy beszeszelt magyar férfi; a húszéves törökszentmiklósi fiatalember szerelmi bánatában – és erôsen ittas állapotban – az újév elsô napján, hétfôn vonatra szállt. Lökösházáig utazott, majd gyalogosan áttévedt Romániába. Az esetrôl Kunos Gyula fôhadnagy, az Orosházi Határôr Igazgatóság sajtótisztje kedden tájékoztatta az MTI-t. A fiatalembert – a román határôrök elfogták. A magyar határôröknek visszaadott törökszentmiklósi férfi, az újévi kaland után visszautazhatott lakhelyére.
Egy olasz körözöttet fogott el az aradi rendôrség
Az aradi rendôrség pénteken egy Interpol által körözött olasz állampolgárt fogott el és kísért Bukarestbe, ahol átadják az olasz hatóságoknak. A 35 éves Santamaria Biaggio nevére letartóztatási parancsot adott ki az olasz igazságszolgáltatás, az ellene felhozott vádak: bûnrészesség, pénzmosás, csalás és visszaélés. Az olasz férfi több társával együtt iratokat és rendszámtáblákat hamisított, amelyeket Romániában, Csehországban, Szlovákiában és más kelet-európai országokban értékesítettek, közölte Floare Dan ôrnagy, az Arad Megyei Rendôrkapitányság szóvivôje. Az Interpol római irodája 2000. március 29-én Santamaria azonosítását kérte a román rendôrségtôl. Az olasz férfi közel öt éve tartózkodott Aradon, ahol egy bárt vezetett. Az Arad megyei bíróság szeptember 13-án jóváhagyta az olasz hatóságok kiadatási kérelmét. Santamariát akár 12 évi szabadságvesztésre is ítélhetik.
Elsüllyedt grúz hajó
Illegális bevándorlókat szállított az a grúz teherhajó, amelyik hétfôn süllyedt el Törökország partjai közelében: a bevándorlók közül körülbelül ötvenen eltûntek. Az Anatolia hírügynökség jelentése szerint a "Pati" nevû hajó indiai és pakisztáni illegális bevándorlókat szállított, akik a görögországi Pireusz kikötôjébe akartak eljutni. A katasztrófát a térségben pusztító vihar okozta: a hajó sziklának ütközött, majd elsüllyedt. A megmentett emberek beszámolói szerint (eddig 32 embert sikerült kimenteni a tengerbôl) körülbelül 80 utas volt a Pati fedélzetén. A török hatóságok közölték, hogy folytatják a kutatást mintegy 50 eltûnt után. A katasztrófában legalább négy ember életét vesztette: az ô holttesteiket már megtalálták a mentôalakulatok, bár azt még nem tudni, hogy az illetôk a legénység tagjai közé tartoztak-e, vagy utasok voltak.
Az elsô hajó Tajvanról
Ötszáz fôvel a fedélzetén egy tajvani hajó érkezett kedden a kínai szárazföldre. A hajó Kína délkeleti részén lévô Fucsien tartomány közigazgatási székhelyén, Fucsouban kötött ki – közölték kínai források. Több mint ötven év után ez az elsô közvetlen kapcsolatfelvétel a kommunista Kína és Tajvan között. Az AFP jelentése szerint további két, Tajvanról indult hajó tart a kínai szárazföld felé.
Bôvül a helyhatóság hatásköre
December 30-án, szombaton délelôtt tartotta elsô, a megyei hatóságok képviselôivel szervezett telekonferenciáját Adrian Nastase új kormányfô. A megbeszélésen megyénket Carmen Vamanu kormánybiztos, Burkhardt Árpád alispán és Toganel Ioan, a megyei tanács alelnöke mellett a városok polgármesterei, valamint a kormányhivatalok megyei vezetôi képviselték. A miniszterelnök közölte, hogy a kormány programjában szerepel a közigazgatási autonómia további növelése, valamint a rendôrség részleges demilitarizálása. Javítani akarják a közrendet és bôvíteni akarják a helyi közigazgatási intézmények és vezetôik hatáskörét. A kormányfô a hatalom törvényes úton való átadását kérte még a helyi intézményektôl és beszámolt arról is, hogy parlamenti csoportot hoztak létre az üzemanyag, villamos energia és vízellátás terén felmerülô esetleges válságok kezelésére – tájékoztatott Ioan Iacob, a Prefektúra szóvivôje.
Drágít a Siletina
Mától drágábban szállítja utasait a marosvásárhelyi Siletina társaság. A cég maxi-taxijain ezentúl egy út 3500 lejbe kerül, a magánvállalkozás autóbuszain pedig mostantól 3000 lej lesz egy utazás díja. Liviu Maior, a cég vezetôje kizárólag az üzemanyagnak az utóbbi idôben jegyzett drágulásával indokolta a díjemelést.
&U