|
LIII. évfolyam 48. (14708) sz., |
2001. február 27., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A kormány a héten öt állami vállalat magánosításának elindításával kezdi meg a nagyprivatizációt.
Románia már korábban megállapodott a Világbankkal, hogy a nemzetközi pénzintézet szerkezetváltást támogató PSAL-programja keretében külön foglalkoznak 60 nagyvállalat privatizációjával. Érdemi lépés ezen a területen eddig nem történt, és a december végén hatalomra került új kormány elsô lépésként a lista felülvizsgálatát ígérte.
A felülvizsgálat mostanra készült el, és a kormány - Adrian Nastase miniszterelnök megfogalmazása szerint - meglehetôsen esetlegesen kiválasztott 17 vállalatot. Ezek közül öt esetében a héten elindítják a privatizációs folyamatot.
Az elsô öt közé tartozik a bukaresti Urbis fémszerelvény-gyár, a craiovai Electroputere mozdony- és transzformátorgyár, a kolozsvári Clujana cípôgyár, a caracali Romvag vagongyár és a corabiai Corapet.
Az igazán komoly nehézséget a legnagyobb vállalatok okozzák. Nastase szerint minden egyes ilyen vállalat privatizációjára külön törvényt fog hozni a parlamenti. A miniszterelnök példaként a galati Sidex fémkombinátot említette.
A nagyprivatizáció beindításával egyidôben a kormány döntést hozott arról is, hogy a kormány felügyeletébe tartozó ellenôrzési és korrupcióellenes hivatal vizsgáljon meg több korábbi privatizációt.
Részletesen kivizsgálják a telefontársaság, a RomTelecom magánosításának körülményeit, a privatizációs megállapodás titkos záradékait. Ugyancsak górcsô alá veszik a bukaresti Sintofarm gyógyszeripari alapanyagokat gyártó vállalat, a bákói Aerostar repülôgépgyár és a tengerparti Neptun-Olimp üdülôhely eladását. A közlekedési minisztérium saját hatáskörében az aradi Astra vagongyár privatizációját vizsgálja majd.
A kormány már korábban közölte, hogy az újonnan kötött privatizációs szerzôdéseknek feltétlenül tartalmazniuk kell dolgozókat védô minimális szociális garanciákat is. Azt a gyakorlatot is szeretnék bevezetni, hogy az új tulajdonos csak részletekben, a vállalt kötelezettségek teljesítésének arányában kapja majd meg a megvett részvénycsomagot.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) újabb együttmûködési szerzôdést írt alá azzal a nyolc magyarországi egyetemmel, amelyekkel az elmúlt években is szoros kapcsolatban volt.
A nyolc magyar egyetemmel külön-külön aláírt kétoldalú szerzôdések elsôsorban a hallgatók és az oktatók cseréjét, közös kutatási terveket, a Socrates és Ceepus programok adta lehetôségek kihasználását érintik.
Andrei Marga, a BBTE rektora hangsúlyozta, hogy az általa irányított intézmény számára rendkívül fontos a külföldi - magyarországi, németországi, izraeli, franciaországi, moldovai, spanyolországi és olaszországi - egyetemi partnerekkel való együttmûködési szerzôdések megújítása, újratárgyalása.
A BBTE rektora kiemelte, hogy az eddigi közös tevékenység már szinte minden tudományterületet érintett, most azonban, hogy Románia és Magyarország is pályázik az európai uniós tagságra, az új keretszerzôdéseket a csatlakozási szándékhoz igazították.
- Mindenképpen sokat jelent, hogy ezekkel a szerzôdésekkel az egyetemek is támogatni tudják a két ország uniós csatlakozását - hangsúlyozta Marga.
Mészáros Rezsô, a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint, azokat az együttmûködési formákat dolgozták ki, amelyekkel közösen jelenhetnek meg az európai egyetemi élet színterén.
A rektor szerint a márciusban Spanyolországban megalakuló Európai Egyetemek Szövetségének létrejöttével - amely utódja az Európai Rektori konferenciának - a kiépült európai hálózat ezentúl a romániai egyetemek számára is nyitott lesz.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem, a gödöllôi Szent István Egyetem, a Pécsi Egyetem, a budapesti Közgazdasági és Közigazgatási Egyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Veszprémi Egyetem vezetôségének képviselôi kolozsvári látogatásuk során találkoztak a Sapientia Alapítvány vezetôségével is, és felajánlották segítségüket a tervezett Erdélyi Magyar Magánegyetem beindulásához.
Április 30-án tartják Bukarestben a kárpát-medencei és Duna menti országok államfôinek környezetvédelmi csúcstalálkozóját, amelyre a meghívást a román szervezôk már elküldték Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöknek - közölték hétfôn az MTI-vel a román környezetvédelmi minisztérium illetékesei.
A környezet védelmével, helyreállításával és a fenntartható növekedés feltételeivel foglalkozó regionális csúcstalálkozót Románia a World Wide Fund (WWF) nevû nemzetközi környezetvédelmi szervezettel közösen rendezi. A találkozón a tervek szerint a térség 16 államának vezetôi, kormányközi szervezetek, nem kormányzati szervezetek és nemzetközi pénzintézetek képviselôi vesznek részt. A szervezôk elképzelései szerint a találkozón közös nyilatkozatot fogadnak el a térségbeli együttmûködés céljairól és módjairól. A nyilatkozat tervezetét márciusban Bukarestben vitatják meg nemzetközi szakértôi találkozón.
Az államfôi csúcstalálkozót a részt vevô tagállamok környezetvédelmi minisztereinek találkozója elôzi majd meg.
Moldovában a kommunisták visszaszerezték a hatalmat, tízévi demokrata kormányzás után - legalábbis ez tûnt ki a szavazókerületek több mint kétharmadából beérkezett, elôzetes adatokból.
A vasárnapi elôrehozott parlamenti választásokon a kommunista párt a szavazatok több mint felét nyerte el e részeredmény alapján - jelezte a központi választási bizottság hétfô hajnalban. A Vlagyimir Voronyin vezette kommunisták több mint hatvan helyhez juthatnak a 101 tagú parlamentben. Így ôk alakíthatnak kormányt, és megválaszthatják az elnököt, valamint a parlamenti elnököt.
A centrista miniszterelnök, Dumitru Braghis tömörülése a vártnál kisebb támogatást kapott, 14 százalék körüli voksaránnyal. A Romániával való egyesülésért fellépô kereszténydemokrata párt 8 százalékra számíthat.
A kommunisták népszerû választási ígéreteiknek köszönhetik sikerüket (a korrupció, bûnözés és munkanélküliség felszámolása, az Oroszországhoz és a Független Államok Közösségéhez, vagyis Moldova fô piacaihoz fûzôdô kapcsolatok erôsítése, csatlakozás az orosz-fehérorosz unióhoz). A Független Államok Közösségének országai közül Moldova az elsô, ahol a kommunisták visszatértek a hatalomba - írta az ITAR-TASZSZ.
Az etnikai kisebbségek politikai szerepérôl rendeztek háromnapos szemináriumot Romániában a Project on Ethnic Relations (PER) szervezésében, a romániai politikai pártok vezetôinek részvételével - közölte hétfôn a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöki hivatala.
Az Etnikai kisebbségek politikai részvétele és Románia európai csatlakozása, az RMDSZ és a politikai pártok kapcsolata címû tudományos szeminárium zárt ajtók mögött tartott tanácskozásán jelen voltak a parlamenti pártok közül a kormányzó Szociális Demokrácia Romániai Pártja, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ vezetôi, magas rangú képviselôi. A parlamenten kívüli pártok közül a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Roma Párt vett részt a vitában.
A rendezvényen Ion Iliescu államelnök üzenetét Octavian Stireanu elnöki tanácsos olvasta fel. A vitában részt vett a NATO fôtitkárának különleges tanácsadója is.
A tanácskozás napirendjén a résztvevô szervezetek politikai szerepe és tapasztalata, az RMDSZ ellenzékben és kormányban, a szélsôségesség a politikában, kisebbségek helyzetével kapcsolatos európai normák, illetve politikai protokollok jelentôsége a politikában szerepelt.
Markó Béla szövetségi elnök a szemináriumon megtartott beszédében emlékeztette a jelenlevôket arra, hogy az RMDSZ megalakulásakor hozott döntése, mely szerint céljait politikai eszközökkel, parlamenti úton akarja megvalósítani, meghatározó tényezôje volt Románia utolsó évtizedes történelmének. Ebben a keretben az 1990 és 1996 közötti évek az eszközök és eljárások keresésének idôszaka volt, az 1996- tal kezdôdô szakaszt pedig az együttmûködés jellemzi, amelynek leglényegesebb eredménye a politikai gondolkodás megváltozása a kisebbség és a többség viszonyáról.
A szövetségi elnök ugyanakkor figyelmeztetett a szélsôséges nacionalizmus elôretörésének veszélyére és arra, hogy Romániában még egyáltalán nem történt meg a végleges szakítás ezzel a politikai áramlattal. A folyamat kiteljesítésében a többi demokratikus politikai erô mellett, a legnagyobb felelôsség a kormánypártra hárul.
A kisebbségi elvárások teljesítésének gyakorlati kérdéseirôl szólva Markó Béla hangsúlyozta, hogy ezeknek egyik lényeges alkotóeleme a kisebbségek jelenléte és felelôsségvállalása a közügyek intézésében. Visszásnak nevezte azt a helyzetet, hogy a romániai magyarság számos megyében jóval számarányán és szakmai potenciálján alul tölt be vezetô tisztségeket az állami intézményekben. Hangsúlyozta, hogy hosszú távú együttmûködés csak a jogegyenlôség, a partnerség és az arányos képviselet elve alapján képzelhetô el.
A nemzetközi intézmény jelenlevô képviselôi - köztük Christopher Donnelly, a NATO- fôtitkár különleges tanácsadója - hangsúlyozták, hogy világszerte aggodalommal figyelték a tavalyi választásokon a szélsôséges nacionalizmus elôretörését. Románia integrációja szempontjából döntô jelentôségû, hogy a kormány és a parlament az elkövetkezôkben hogyan kezeli ezt a kérdést.
A múlt hét végén Pop Dumitru nagyromániás szenátor mintegy 160 millió lejes csúszópénz elfogadásával vádolta meg Adreea Ciucat, a Maros Megyei Törvényszék elnökét. Ez volt a válasza az igazságszolgáltatás által ellene felhozott, meglehetôsen közismert vádakra: többrendbéli adócsalás, a tulajdonában levô Premur Kereskedelmi Társaságnak, a kamatokon kívül 454 millió lej adóssága az állami költségvetéssel szemben, 289 milliónyi profitadó, és 123 millió lejes hozzáadott értékadó-hátralék.
Pop Dumitru egy minapi sajtótájékoztatón "teljesen ártatlannak" vallotta magát, s azonnali támadásba lendült, csúszópénz elfogadásával vádolva a Megyei Törvényszék elnökét, akinek, állítása szerint a Premur KT társelnöke, Viorel Tibrea a cég protokollalapjából fizette ki a fent említett összeget.
Andreea Ciuca a Népújságnak elmondta: lehet, a nagyromániás szenátornak az a baja, hogy négy éve ô az, aki az útjában állt, nem hagyta privilégiumokhoz jutni. A törvényszék elnökének az a véleménye, hogy ezt nem tudta lenyelni Pop Dumitru, mint ahogy azt sem, hogy gátat vetett bizonyos információk kiszivárgásának. Kijelentette, a szenátor elkeseredett gesztusáról van szó, mert semmiféle konkrét adattal, bizonyítékkal nem tudja vádjait alátámasztani. Hozzátette, hogy Pop Dumitru bûnügyi dossziéja a Legfelsôbb Törvényszéken van, és a mentelmi jog megszüntetését kérik az eljárás folytatásához.
Ennek kapcsán megtudtuk, hogy a nyomozás 1999-ben indult el, és Pop, amikor "intézkedni" akart, Andreea Ciucaba ütközött. "Egyszerû állampolgárként kezeltem, mint bárki mást".
Az elnöknô minden vádat visszautasított, s kijelentette, eddig toleráns volt, de most ô fogja beperelni Pop Dumitrut és 1 milliárd lej kártérítést követel. "Mert az én méltóságom nem vásárolható meg. Az a tény, hogy csak engem támad, ékesen bizonyítja, hogy csak én jelentettem számára akadályt. Bizonyítékokat követelek, mert én méltósággal végeztem a munkámat, és nem hagyom, hogy ô tönkretegye. Magam fogom kérni a Legfelsôbb Törvényszéktôl a mentelmi jog megszüntetését, mert Pop Dumitru elsôsorban állampolgár, csak másodsorban szenátor. Mint ahogy én is elsôsorban ember vagyok, másodsorban bíró, és csak utolsó sorban a törvényszék elnöke. Nem nekem kell az ártatlanságomat bizonyítanom, ô kell bebizonyítsa állításai valódiságát. Megígérhetem, nem szalasztom el a hivatalos bûnügyi vád emelésére kiszabott törvényes határidôt".
Az elnöknô véleménye szerint Pop Dumitru " a sajtótájékoztató izgalmai" közepette összekavarta azokat a személyeket, akik adták, és akik kapták a csúszópénzt. Követelni fogja, hogy nevezzék meg az ügybe belekeveredett személyeket, mert ha nem teszik meg, bizonyítékok alapján az elnöknô teszi meg.
Népújság: Miért éppen most került napirendre a dolog? Nem esetleg az ön eltávolítását célozzák meg? Új hatalom, új leosztás vagy egyéb okok miatt?
Andreea Ciuca: Azt hiszem, két dolog váltotta ki. Egyik, hogy mentse a bôrét, mert velem nem tudott sohasem másképp tárgyalni, mint a megye többi egyszerû embere.
Népújság: Próbált "másként" is?
Andreea Ciuca: Igen, próbálkozott. És nem tetszett neki, hogy nem sikerült. Továbbmenve: azt hiszem, hogy ebben a funkcióban, személyem ellen is irányul a támadás. Sokkal nagyobbat akarnak "ütni", s ennek semmi köze a Pop által képviselt formáció "hazafiságához".
Az utóbbi négy évben, a törvényszék magisztrátusainak segítségével megreformáltam az intézmény munkáját. És így eljutottunk, addig, hogy a Phare-program keretében, amely az igazságszolgáltatás intézményrendszerét kívánja restrukturálni az EU-integráció érdekében, a Maros Megyei Törvényszék modellértékûvé vált. A francia szakértô legutóbbi jelentésében az áll, hogy a Maros megyei mintát ki lehet terjeszteni az egész országra. Tehát, aki engem támad, az a megyei törvényszéken, s ezen a modellen akar ütni. Akik el akarnak távolítani, csakis személyes érdekbôl, és politikai megfontolásból teszik.
Népújság: Mit kellett volna tulajdonképpen önnek tennie a 160 millió lejért?
Andreea Ciuca: Bizonyára Popnak kedvezô ítéleteket kellett volna hoznom, az általa diktált ütemben. Ellenôrzés nélkül kellett volna figyelembe vennem az általa felhozott bizonyítékokat ésatöbbi. Valószínûleg ezt kellett volna tennem ezért az összegért. Lenne egy megoldásom a számára, bár erôsen kételkedem a tisztességében: szerintem nem kell felakasztania magát igaza védelmében, amint nyilatkozta, hanem egyszerûen mondjon le mentelmi jogáról. Ezzel egyfelôl becsületességét bizonyítaná, ugyanakkor kötelessége lenne megtenni azokért az állampolgárokért, akik bizalmat szavaztak neki. Ehelyett, a mentelmi jog mögé bújva, rágalmaz.
Április 1-jéig kaptak haladékot a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól azok a maxi-taxisok, akik nem tesznek eleget a tavaly nyáron megjelent 105- ös törvény elôírásainak. Március folyamán a gépkocsi-tulajdonosoknak el kell végezniük a szükséges módosításokat és be kell szerezniük a mûködéshez szükséges iratokat. A polgármesteri hivatal illetékesei pedig ez idô alatt nem bírságolnak - egyeztek meg tegnap délben a maxi-taxikat mûködtetô cégek (Siletina, Tudortrans és Transpers Bai) ügyvezetôi Dorin Florea polgármesterrel.
A találkozón, amely a harmadik, amit ennek a témának a kapcsán szerveztek, kiderült: a maxi-taxik közel fele nem felel meg a törvényben elôírtaknak, azaz mintegy fél éve illegálisan közlekednek. Az ôsz folyamán már figyelmeztették a jármûtulajdonosokat az új jogszabályokra (amelyek értelmében a mikrobuszoknak legkevesebb 10 férôhelyeseknek kell lenniük), öt hónapos határidôt szabva meg arra, hogy kiküszöböljék a hiányosságokat, ám a tapasztalat szerint nem sok sikerrel. A polgármester válaszként a maxi-taxis cégek képviselôinek kifogásaira, kifejtette: április 1. után könyörtelenül büntetni fognak. Addig ugyanis elkészül a közszállításra vonatkozó tanulmány is, és valószínûleg újratárgyalják majd az útvonalakat.
Tervek, elképzelések - fôként errôl szólt Marosvásárhely polgármeste-rének tegnapi sajtótájékoztatója. A tanintézményekkel kapcsolatosan elmondta, hogy folyamatban van a bentlakások helyzetének felmérése azért, hogy megállapítsák, milyen munkálatok szükségesek ezek rendbetételéhez és mennyi pénzt kell erre a célra elkülöníteni a költségvetésbôl. A javítási munkálatokra a polgármesteri hivatal versenytárgyalást szervez - ígérte Dorin Florea. A kihasználatlan bentlakásokat - az iskola vezetôségének beleegyezésével - szociális lakásokká alakítanák fiatal házaspárok részére, vagy kereskedelmi társaságoknak adnák bérbe. A helyi adókból és illetékekbôl befolyó összegekkel való ügyleteket a polgármester a Kincstár helyett a kereskedelmi Bankokon keresztül szeretné lebonyolítani, ebbôl a célból kérte a kormánytól az idevágó törvény módosítását. Változtatni szeretne azokon az elôírásokon is, amelyek alapján a helyi önkormányzatnak évi 3 milliárd lejt kell kifizetnie ártámogatás címén (ingyenes utazás, élelmiszerjegyek a véradóknak) a marosvásárhelyi Vérközpontnak, arra hivatkozva, hogy a vért a megye más helységeiben is felhasználják. Javaslata az, hogy a megyei egészségbiztosítási pénztár is járuljon hozzá a költségekhez. Elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a Helyi Közszállítási Rt. közgyûlése március 5-re halasztotta a vállalat vezetôtanácsának megválasztását, "a közgyûlés tagjai ezentúl írásban fogják megkapni, hogy mit kell tenniük". A rossz idôjárási viszonyok miatt elôreláthatóan elhalasztják a március 1-re tervezett tavaszi nagytakarítás, valamint a kilakoltatások elkezdését. A polgármester tervei magukba foglalják a Vointa strand felújítását, közösen a megyei tanáccsal, a rókatelep átalakítását kutyamenhellyé. Az egyetlen konkrétum, ami elhangzott: az Interneten tegnaptól lehívható a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal honlapja, címe: www.tirgumures.ro.
Számos halasztás után az elsôfokú alaptárgyalás részeként kihallgatták Alexandru Pogaceanut, akit hivatali visszaéléssel vádolnak. Alexandru Pogaceanu 1999 január elejétôl dolgozott az Országos Befektetési Alapnál, és 2000 februárjában nevezték ki a megyei kirendeltség vezetôjévé.
A vád szerint az igazgató majdnem 700 millió lejt fizetett ki egyes személyeknek, anélkül, hogy figyelembe vette volna az éppen soron következô betétesek pénzkivevési kérelmét.
Vallomásában Alexandru Pogaceanu elmondta, hogy a vádiratban szereplô vádakat visszautasítja. Szerinte nem helyes, hogy a per keretében a múlt év május 9. és május 12. közötti idôszakot is firtatják, ugyanis Marosvásárhelyen a kritikus idôszak 2000. május 11-én kezdôdött csak, miután egy kolozsvári napilapban rémhírek jelentek meg. Ennek következtében késô estig visszavonási kérelmeket iktattak. Az igazgató vallomásában elmondta, hogy aznap telefonon beszélt az Országos Befektetési Alap (OBA) elnöknôjével is és kért 3 milliárd lejt, amit másnapra meg is kaptak és korábbi összegekre kapott igényeket. 12-én reggel a tömeg nyomására úgy döntött, hogy mindenkinek 10 millió lej értékig fizet ki pénzt, ám délre a központiak javaslatára ezt a módszert felfüggesztette és a kasszában levô pénzösszeg elfogyásáig a kért összeget fizette ki, még akkor is, ha az meghaladta a 10 milliós felsô határt. Május 12-én, vallomása szerint 2,4 milliárd lejt fizettek ki. A vizsgált május 15-i napon a megmaradt, közel 600 millió lejt 13 óra körül elhozta a bankból, ám a bank alkalmazottai megtudták, hogy van pénz és így 14 személynek ki is fizetett mintegy 507 millió lejt. A többi 53 személyrôl, akik nagy összegeket vettek fel, az igazgató azt nyilatkozta, hogy nem ismerôsei. Igaz, akadt köztük 2-3 volt kollégája, de azokat nem ô értesítette. Az érvényesített elv az volt, hogy aki éppen akkor ott volt, amikor volt pénz, annak fizettek, betartva az Országos Értékpapír Bizottság (OÉB) szabályzatát - állította. Alexandru Pogaceanu elmondta továbbá, hogy az OBI adminisztrálásával megbízott SOV Invest belsô utasítását, melynek értelmében május 15-étôl fel kell függeszteni a kifizetéseket, több okból sem vette figyelembe. Elôször is emberhiány miatt, csak délben vették észre, hogy üzenet érkezett a központból. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a szabályzat értelmében csak az OÉB döntheti el, hogy mikor függesztik fel a kifizetéseket, ez utóbbitól azonban csak május 24- én érkezett felszólítás a kifizetések megtiltására vonatkozóan. Egyébként is naponta közölték a bukarestiekkel, hogy mennyit fizettek ki és nem szóltak nekik, hogy az szabályellenes volna.
A per során legközelebb a vádiratban szereplô 7 tanú közül az elsô hármat hallgatja ki a bíróság, akik remélhetôleg fényt derítenek a vallomás néhány homályos pontjára.
A megyei tanács soros heti sajtótájékoztatóján beszámoló hangzott el az elmúlt heti legfontosabb tevékenységekrôl. Ezeknek legnagyobb részérôl már másnapi számunkban beszámoltunk, így csak felsoroljuk a legfontosabbakat.
Kedden a prefektúra vezetôségével együtt találkozót szerveztek a megye polgármestereivel, amelyen a kormányprogram életbe ültetésével kapcsolatos tennivalókat vitatták meg. Szerdán a vidéki közszállítás került terítékre. A szállítók nehezményezik a feketefuvarozók tevékenységét és a hatóságok határozottabb fellépését követelik. Hangsúlyozták, hogy nem a konkurencia megszüntetése a céljuk, hanem a törvényes keretek közötti egyenlô versenyfeltételek megteremtése.
Pénteken a Maros megyei képviselôkkel és szenátorokkal tárgyalt a megyei tanács és prefektúra vezetôsége. Ezen a helyi közigazgatási szervek képviselôi a törvényhozásban tevékenykedô politikusok segítségét kérték a megyét érintô fejlesztési programok megvalósításához. Az elsôbbségi listán számos beruházás szerepel, amelyekhez a központi költségvetésbôl folyósított alapokra lenne szükség. A lista legfontosabb elemei a vidrátszegi repülôtér helyzetének végleges rendezése, a Dózsa György utca korszerûsítési munkálatainak kérdése, a megyeközpontot elkerülô tranzitút megépítésének lehetôvé tétele, a lakásépítési program, a vidrátszegi repülôtér szomszédságába tervezett ipari park és szabadkereskedelmi övezet létrehozása, a ratosnyai (erre 88 milliárd lejt igényeltek) és a csíkfalvi vízduzzasztó gátak befejezése. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere külön kérte a képviselôket, próbálják meg elérni a közpénzügyi törvény 60. cikkelyének módosítását, amely elôírja, hogy a helyi adókból és illetékekbôl befolyó pénzt kötelezôen az állami kincstárnál nyitott folyószámlán kell elhelyezni. A polgármester szerint ez az elôírás a kimaradó kamatok miatt nagy anyagi veszteséget jelent a helyhatóságoknak. A képviselôk megígérték, hogy közbenjárnak a felvetett ügyekben.
Csütörtökön a tanács elnöke, Virág György Nagyszebenben, a területi fejlesztési központ munkálatain vett részt. A résztvevôk elsôsorban a 2001. évi költségvetésrôl tanácskoztak, a közigazgatási szervek aktuális gondjait vitatták meg, s szóba kerültek a különbözô fejlesztési projektek menedzselésének kérdései is. Kifejezésre juttatták, hogy a közbeszerzési törvénynek olyan kitételeket kell tartalmaznia, amely a közbeszerzést a helyi hatóságok szintjén teszi lehetôvé.
A jövô heti tervrôl szólva kiemelték a szerdai találkozót, amelyen a helyhatóságok és szakszervezetek helyi vezetôi ugyanazt a szociális megállapodást készülnek aláírni megyei szinten, amelyet Bukarestben a központi szervek már aláírtak. Ennek értelmében a kormány egy év türelmi idôt kap a szakszervezetektôl, amelyek tartózkodni fognak a tiltakozó megmozdulásoktól. Csütörtökön Virág György tanácselnök Kolozsváron a megyei tanácsok országos egyesületének gyûlésén vesz részt, melyen a legfontosabb programpontként a brit Mott-MacDonald tanácsadó céggel való megbeszélések szerepelnek. A brit cég célja a környezetvédelmet szolgáló programok kidolgozásának segítése, a szigetországi kormány Know-How Alapjának támogatásával.
Fôszervezô: Horváth Géza és Deák Ida
Szervezôk: Életfa Baráti Társaság, Kemény János Mûvelôdési Társaság, Szászrégeni Katolikus Plébánia. Idôpont: február 20., kedd, Szászrégen. Meghívott: Ségercz Ferenc furulyás, táncoktató, a Fabatka Együttes vezetôje, Kolozsi Attila népzenész, kézmûves, játszóházvezetô és táncoktató, Csibi Szabolcs, a Guzsalyas Játszóház zenésze, valamint a Totora együttes tagja, Dénes Jocó, a Sánkér együttes tagja
A kezdeményezésrôl Horváth Gézát kérdeztem.
- Mi volt a nap programja?
- A George Cosbuc utcai óvodában kezdték el a tanítást, majd sorrendben a fôtéri 2-es és 5- ös számú általános iskolák elemi tagozatos kisdiákjait látogattuk meg, délután pedig a katolikus plébánia, nevezetesen Pakot Benedek plébános úr és Wéber Sándor tanár jóvoltából az árvaházban folytatódott a tánctanítás, itt már a gimnáziumi tagozat (V-VIII. osztályosok) diákjainak.
- Mi volt a cél?
- Kultúránk és a magyarságtudatunk csak akkor fog megerôsödni, ha a mai kor gyermekével minél fiatalabb korában sikerül megszerettetnünk a saját kultúráját, vagy ahogy mondani szokták: beléjük kell oltani minél korábban a "bacilust". A néptánc, a népzene, a népmese és a kézmûvesség megadják azt a lehetôséget, hogy ez a folyamat játékosan, spontánul, erôlködés és "muszájok" nélkül történjen meg. Egyre több modern pszichológiai tanulmány állítja, hogy az elôbb felsorolt tevékenységeknek erôs személyiségformáló erejük van, ami nyilvánvalóan kihat az ember teljes életére, meghatározza a szép lassan felnôtté váló új nemzedék értékrendszerét, gondolkodásmódját és életvitelét. Azt már nem is kell hangsúlyoznom, hogy minél korábban "fertôzzük" meg a gyerekeket, annál hatásosabb, és annál inkább meghatározza az ô személyiségüket, ezért is nem hagytuk ki a keddi napi programból az óvodásokat sem.
- Élvezték-e a táncot a gyerekek?
- Bátran mondhatom: igen, ami nyilván elsôsorban a meghívottak komoly hozzáértésével magyarázható, ki tudták választani a korosztálynak megfelelô néptáncokat, dalokat és meséket, és hihetetlen spontaneitással tudtak kapcsolatot teremteni a gyermekekkel. Egyetlen példa: a 2-es iskolában a tanári melletti osztályteremben mintegy 50 kisdiákot sikerült összetoborozni, akik pár perc után már úgy ropogtattak a körtáncban, hogy a tanárok egyenként jöttek át a szomszédos tanáriból, nem tudták elképzelni, mi zajlik itt. Nagy érdeklôdéssel követték a gyerekek a zenészek furcsa hangszereit, Feri egyenként mutatta meg nekik a szebbnél szebb és különbözô hangú furulyáit, sehogy sem tudták kitalálni viszont Jocónak a kádhoz hasonlító koboz hangszerét, amit végül a doboz szó segítségével mondtak ki, Attila meg a dorombját mutatta be, aminek a nevét viszont megfejtették a kicsik, mivel Atti úgy vezette rá ôket, hogy megkérdezte, mit csinál a macska.
- Van-e esély arra, hogy a kezdeményezés rendszeressé váljon?
- Igen, és ezen az úton szeretnék a szülôkhöz szólni: ne sajnálják egy sör árát, és küldjék vagy hozzák el gyermekeiket a következô rendezvényre is, hiszen ez a táncoktatás csak akkor válhat rendszeressé, ha az anyagi hátterét is megteremtjük, jobban, mint elsô alkalommal sikerült.
Köszönöm továbbá azoknak a pedagógusoknak a segítségét, akik gyerekeket toboroztak, kérem, hogy továbbra is segítsék ezt a kezdeményezést!
Imádom az amatôröket, a buzgó helytörténészeket, akik kedvenc településükért a legmerészebb kegyes csalásokra, csúsztatásokra is hajlandóknak mutatkoznak. Áldozat nem számít.
Itt van p. o. egy derék úr, név szerint Ioan F. Pascu Segesvárról, aki azt állítja, hogy "elôször 1280-ban említik a települést Castrum Sex-ként, ami a hatodik várat jelentette. Egy 1349-es dokumentumban megjelenik a Castrum Sches, de ez az okirat azt is jelzi, hogy tulajdonképpen elírás történt, hiszen a Sex (hat) szót tévesen jegyezték le. A német Schespurg elnevezést 1298 óta, míg a magyar Seguswart 1301-tôl használják. Románul elôször a Vlad Dracul által 1431-ben írott levélben Sagisore néven szerepel."
Ehhez képest a történész - úgy értjük, a hivatásos, a szakmai etikával is számot vetô - el szokta ejteni a közönség és az újságíró elôtt, hogy vannak olyan feltételezések, elméletek, változatok, amelyek mást állítanak, ezeket is meg kell vizsgálnunk. Pascu úr - mint hasonnevû elôdje, Kolozsvárott egykor tanárunk, a Stefán - ugyanolyan nonchalance-szal lép át tények és vélekedések felett. Legalább, te magyar olvasó, ne maradj tájékozatlan, szeretném hozzáfûzni megjegyzéseimet a fenti pascui állításokhoz. (Illô szerénységgel…)
1. A várost, Segesvárt valóban 1280-ban említi egy oklevél de Castro Sex alakban. Egész pontosan egy adásvételi szerzôdésben, melyet a székelyek kötnek szászokkal. Idézem a Székely Oklevéltár I. kötetébôl az ún. regesztát, azaz az oklevél rövid tartalmi foglalatát: "Adorján István ispán és a telegdi esperestségi (!) székelyek bizonyítják, hogy elôttök Gáldi Jakab fia, Jakab prépostfalvi örökös földét és egy ottani malom felét Schönbergi Gerlachnak, Szent-Ágotai Henriknek és Dietrichnek, Herbord fiának, másfél márka finom ezüstért, több megnevezett tanú jelenlétében örökösen eladta. Kelt 1280-ban." Nos, a tanúk között szerepel a mi hivatkozási alapunk is, azaz "Wastmodus, comes Herbordus, comes Winricus, comes Petrus de Dalia, insuper seniores de castro Sex" vagyis e német nevû comesek, elöljárók, mind Castrum Sex nagyjai. (Aki székely furfangra gyanakszik, az elolvashatja ua. a szászok oklevéltárában, az Urkundenbuch I. kötetében is.)
Szó sincs semmiféle tévedésrôl, félreírásról, ugyanis a vár(os) neve nem sorszámnévvel terhelt. Hiszen akkor helyesen - már a régi magyar jegyzôk és kancelláriai hivatalnokok is tudtak valamit konyhalatinul - nem Castrum Sex, hanem Castrum Sextum lenne, és ebben az esetben viszont a ragozott alaknak ex castro sexto-nak kellett volna lennie. Ez azonban nem esett meg, így a magyarázat oka fogyottá soványodik. Aztán hol van a másik öt vár, amit e logika szerint szintén sorszámnevekkel (is) jelöltek volna eleink, F. Pascu elei. Csak nem arra a kisded játékra gondolt a helyi történész, amit mi is játszottunk csecsemôkorunkban, midôn megtudtuk, hogy provinciánkat a szászok Siebenbürgennek nevezik, s gyakorta kíséreltük meg a hét -vár végzôdésû helységet összeszedni. Holott a szászok a névadással arra utaltak, hogy a hét királyi vár (a késôbbi vármegyék központjai) földjén kaptak szállást, lettek hospesek.
2. A magyar elnevezés elsô jelentkezése 1300-ra tehetô. Közismert, hogy az írásbeliség a szóbeliség mögött kullog, az oklevél írnokai és fogalmazói a már létezô beszélt gyakorlatot rögzítették. Tehát Segusvár nem 1300. május 19-én délelôtt 11 óra harminc perckor született, ettôl kezdve használják, hanem már évtizedekkel korábbról létezett.
Ezt az elnevezést tartják a nyelvtörténészek a helynév magyarázatához perdöntônek. Vagyis a Segesvár név könnyûszerrel két részre tagolható. Az utótag, úgy hisszük, nem okoz különösebb fejtörést, a román átvételekben ez az a bizonyos oara - vára v.ö. Temesvár - Timisoara, Várad - Oradea. Szászváros - Orastie.
A helynév elsô részének jelentése viszont már korántsem ilyen világos, ez vihette tévútra I. F. P.-t. A Seges - jelentése dombos, vagyis dombon épült vár. Igazi beszélô név, amely máig sem vesztette el igazságtartalmát - hiszen sok lépcsôn át érünk fel a segesvári várdombra. A szótô, a seg- ség a régi magyarban dombot jelent (lásd Segesd helynevet Segesvár mellett és Somogy megyében).
Nem tudjuk megtagadni a pajzán mellékgondolatot, hogy van
némi logikai, analógiás összefüggés a
seg-ség = domb és a tompor, a testdomborzat eme
kiváló két g-és tereppontja között.
Hiszen a régi görögök Aphrodité egyik
állandó jelzôjeként a kallipügosz, a
"szépseggû" becézetet illesztették a
kívánatos hölgyhöz. (És nem állhatom meg,
hogy ne jelezzem, a tompor népnyelvi változatának - a
finnugor örökség része a szó - elsô
említése 1357-bôl való, akkor egy bizonyos
Péterrôl írták
"dictum Vosseggw" - vagyis: vasseggû!)
3. Ami a korai román névhasználatot illeti, Coriolan Suciu erdélyi történelmi helynévszótára szerint az elsô említés 1435-ben történt Sâgâsora vagy Sîgîsora ill. máskor Segisora - (lásd az Urkundenbuch II-IV. köteteiben szétszórtan) alakváltozatokban és valamennyi a magyar névformára hajaz.
4. Ezek után a német névrôl csak annyit mondhatunk, hogy az ide érkezô szászok egy már létezô település nevét vették át és alakították nyelvük kiejtési szabályai szerint kimondhatóvá jóval 1298 elôtt. Különösen érvényes ez egy olyan hospes, telepes népségre, amelynek a némettôl távol álló nyelvi közösség elnevezései után kellett igazodnia, s még alig vagy egyáltalán nem ismerte az állam nyelvét. Igaz, akkoriban ez nem volt baj, sôt magának az államnyelvnek a fogalmát sem nagyon feszegették a honôsatyák. Talán nem is volt elôttük tiszta a fogalom, ezért futamodtak a fránya latin karjai közé.
Mátyás napján hóbundát öltött magára Nyárádszereda és környéke. A Bocskai-napokat ünneplô városkában tartották meg az idén a hagyományos megyei regemondó versenyt, amelyre a megye iskoláiból negyvenöt harmadik osztályos kisdiák nevezett be. A rendezvényt Kolozsvári Ildikó tanítónô nyitotta meg, Nyárádszereda múltjáról, a Mátyás-napi szokásokról Gligor Róbert és Kádár Gyöngyvér, a mûvelôdési otthon igazgatója tartott összefoglalót. A fôszereplôk, a gyerekek izgalommal várták Demeter Anna-Mária és Kolozsvári Ildikó tanító nénik, a verseny játékmestereinek "sípszóját". És a Bekecs alatt olyan szépen elôadott mondák, regék hangzottak el, mint talán soha. Kipirult arcocskák, sebesen dobogó szívek, ragyogó tekintetû gyerekek adták elô szívvel-lélekkel mondáinkat. Örömmel könyvelhettük el, hogy van utánpótlás, lesz, aki e szûk hazában még megállja a helyét, aki tovább vigye a lángot, amelyet szüleitôl kapott egy életre. Minden tizedik monda után játék, lazítás következett. Villámkérdések röppentek, a helyesen válaszolók egy-egy ajándékkal lephették meg magukat. A gyerekek kellemes pillanatokat töltöttek Kozsik Ildikóval és Imrével, akinek gitárjátéka még színesebbé tette az együttlétet. Míg Paprika Jancsi a versenyzôket és a közönséget szórakoztatta, a zsûrinek meggyûlt a fonnivalója, hiszen nehéz volt eldönteni, kik is legyenek a nyertesek. Így dicséretben részesültek: Kovács Botond, Nagy Szidónia, Bocskai Loránd László, Varga Barna, Erdôs Krisztina. Az elsô díj a Máté Noémi Mercédeszé lett Gyulakutáról, a második díjat Máté Orsolya, harmadik díjat Suba László kapta (a marosvásárhelyi 3-as ált. iskola). Miután a nyertesek megkoszorúzták Bocskai István szobrát, a népes "család" a házigazdák vendégszeretetének örvendhetett. Az igazán sikeresnek és tartalmasnak mondható nap a rendezôknek, vagyis a marosvásárhelyi 3-as iskola és a nyárádszeredai tanítónôk összefogásának gyümölcse.
Egyik Flaszter-oldalon kép jelent meg, alatta: Zeng a magosság. Tamási-bemutató a kultúrotthonban. A húshagyókeddi mûsort Beresztelkén mutatták be, a képet Demeter Aranka tanítónô kölcsönözte. (Egy másik farsangi képünk alá tévesen került oda, hogy Vajda György fotója; az is Beresztelkérôl származik.) Beszólt valaki telefonon: ahhoz a Tamási-bemutatóhoz neki is köze van. Így beszélgettem el Balázs István mérnökkel. Látásból már ismertem, ott volt a találkozón, melyet néprajzkutató bátyjával, dr. Balázs Lajossal szervezett a Marosvásárhelyi Rádió hármas stúdiójában Kiss Dénes, Horváth Géza és társaik. Balázs István 1942-ben született Csíkszentmártonban. Bukarestben végezte a magyar líceumot, ott járt egyetemre is, a termoenergetika szakon végzett 1965-ben. Két évet dolgozott Nagyváradon egy hôerômû szerelésén (az Energomontaj bukaresti vállalat nagyváradi munkatelepén). 1968-ban jött Marosvásárhelyre, itt az autójavító vállalat, az IRA energetikusa, majd fôgépésze. - Harminc évet húztam ott le. Két esztendeje a hôszolgáltató vállalkozás, az Energomur a munkaadóm. Egy éve vezetem a mûszaki osztályt.
A kilencvenes években fellendülni látszott a mûvelôdési, s azon belül a vidéki mûvelôdési élet, az amatôr színjátszás is. Mindenfelé egyletek, egyesületek, szövetségek, társaságok alakultak, pályázatokat hirdettek eredeti darabok írására. De a sajtó tele volt panasszal: a mûkedvelôk számára senki, vagy csak igen kevesen írnak.
Ekkor durálta neki magát Balázs István, és Tamási Áron két novellájából (Piros alma, Zeng a magosság) írt egy színpadra szánt harmadikat, egy elôadható darabot. (Alcíme: népi játék egy felvonásban.) - A beresztelki bemutatót még Barabás László újságolta nekem, 1998-ban. A szöveget ugyanis eljuttattam egyik pályázatra, és aztán megjelent a Mûvelôdés címû folyóirat 1993. évi 8-9-es (összevont) számában. Ôsbemutatója viszont Nagyszebenben volt, még ugyanannak az évnek júniusában. A Nagyszebeni Polgári Magyar Mûvelôdési Egyesület színjátszó együttese mutatta be. Az egyesület vezetôje Kalmár Zoltán, a darabot rendezte Kalmár- Krauss Lili bábszínész. Másodszor is elôadták '98-ban, a Szeben megyei Magyar Kulturális Napokon. Ugyanabban az évben tartottak találkozót a mûkedvelô színjátszók a Székelyudvarhely melletti Felsô-boldogfalván; ott is játszották.
Nem hajtottak írói vágyak - szándékom mindössze az volt, hogy elôadható darabbal segítsem a színjátszókat. A Mûvelôdésben megjelent szövegen azóta sokat csiszoltam. Ha valaki érdeklôdne iránta, szívesen a rendelkezésére állok. (Cím a szerkesztôségben.)
Marosvásárhely lakosságának 30 százaléka nyugdíjas, nagy részük támogatásra, egészségügyi ellátásra szoruló személy. A polgármesteri hivatal a szociális gondokkal foglalkozó szakosztályán keresztül igyekszik támogatni az érintetteket. Tervek szerint a 2000. évi 17-es számú törvény alapján egy Közösségi Szolgáltatási Központot hoz létre, ugyanakkor össze akarja hangolni az idôs személyekkel foglalkozó nemkormányzati szervezetek, alapítványok munkáját. A tervek ismertetése, az idôs személyeket támogató szervezetek képviselôinek megismerése érdekében tegnap délelôtt a hivatal gyûléstermében a szakosztály találkozót szervezett.
A meghívónak közel negyven nemkormányzati szervezet, alapítvány és egyház tett eleget. A jelenlevôknek a hivatal terveirôl Orbán Dezsô, a szakiroda vezetôje számolt be, kiemelve: a tavalyi 17-es törvény értelmében a polgármesteri hivatalok négy területen foglalkozhatnak az idôskorú, nyugdíjas személyekkel: otthoni ellátás, öregotthonokban való elhelyezés támogatása, klubok szervezése, temetkezési költségek egy részének a vállalása. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal az otthoni ellátás megszervezésére fektet nagy súlyt. Elôreláthatólag március 15-tôl sikerül megnyitni a Közösségi Szolgáltatási Központot, melynek keretében egy diszpécser, egy egészségügyi asszisztens, három szociális asszisztens és egy szerelô fog a rászorulók rendelkezésére állni. A hivatal nyilvántartásában közel félezer rászoruló személy van, a szociális asszisztensek január elejétôl mérik fel helyzetüket. Ugyanakkor a hivatal kapcsolatban áll, s lehetôségei függvényében támogatja azokat az alapítványokat, szervezeteket, amelyek az otthoni betegellátással foglalkoznak. A hivatal azt szeretné, ha az idôs személyekkel foglalkozó alapítványok, szervezetek támogatnák terveit, részt vennének közös programok kidolgozásában és életbe ültetésében, s képviselôket küldenének a programokat koordináló bizottságba. Az érdeklôdés felmérése érdekében a szakosztály kérdôívet állított össze, amelyet 20 napon belül kell visszaküldeni a támogatást, együttmûködést felajánló alapítványoknak, szervezeteknek - foglalta össze mondanivalóját Orbán Dezsô.
A jelenlevôk nagy része fontosnak tartotta a központ létrehozását, az otthoni betegellátás területén történô tevékenységek összehangolását s felajánlotta segítségét.
Vitát szül a vidéki vízellátási program
- Az ivóvíz luxus, melyet mi, akik rendelkezünk vele, nem tudunk értéke szerint megbecsülni - mondta Egon Lavi izraeli üzletember, a vidéki vízellátási program Maros megyei kivitelezésével megbízott Solel Boneh International cég romániai képviselôje, azon a megbeszélésen, amelyet az elmúlt héten rendeztek. Ezen a megyei tanács, a prefektúra és a közmunkaügyi minisztérium képviselôivel együtt, a programmal kapcsolatban felmerült vitás kérdéseket vizsgálták meg. A megjegyzés annak kapcsán hangzott el, hogy a megyei tanács elégtelennek, és a XXI. századhoz méltatlannak vélte a 280 millió dolláros - kormánygaranciára felvett - hitelbôl kiépített, utcai nyomókutas ivóvízellátó rendszert.
Valóban, furcsának tûnik, hogy a harmadik évezred kezdetén még mindig olyan megoldásokban gondolkodunk, amelyeket a fejlettebb országokban már rég elfelejtettek, másrészt viszont nekünk, városlakóknak, megdöbbentôen hatott Dan Iliescu minisztériumi vezérigazgató, valamint Maria Popescu, a tervezéssel megbízott Tahal Romania Kft. fôtervezôje kijelentése, mely szerint ma Romániában még mindig számtalan helység van, ahol kilométerekrôl, szekéren szállítják az ivóvizet. Ilyen helyeken pedig az utcai nyomókút is valódi áldás.
Hogy miként pattant ki a vita, amely az utóbbi hetekben oly sok vihart kavart a sajtóban? Ebben Ioan Toganel prefektus vállalt jelentôs szerepet azzal, hogy egyenesen kijelentette: a szerzôdés, végrehajtás, a közpénzek hatékony elköltése károkat okoz.
Tényként az máris megállapítható, hogy az eddigi vádaskodások senkinek sem használtak, s legkevésbé a megye lakossága azon részének, amely a program jóvátételeibôl részesülhet a közeljövôben.
A mostani vidéki ivóvíz-bevezetés annak a programnak a része, melyre a korábbi kormány 1998-ban írt ki nemzetközi versenytárgyalást. A munkálatok finanszírozását néhány nagy nemzetközi pénzintézet hitelezte meg, mint például a holland ING Barings bank is, a pénz visszaszolgáltatására a kormány vállalt garanciát, az állami költségvetés terhére. A munkálatok elvégzésére két cég, egy brit, valamint az izraeli Solel Boneh International Tahal Joint Venture kapott megbízatást. A program 26 megyében zajlik, Maros megyében az izraeli cég hivatott a bevezetést elvégezni.
A kormány és a kivitelezô között létrejött szerzôdést nem ismertették a helyi szervekkel - állítják egyöntetûen a megyei tanácsnál. Ugyanakkor a kormánynál elôkészítettek és a megyékhez aláírásra leküldtek egy egyezményt (conventie), mely a vízbevezetésben részesülô települések nevét tartalmazta. A program végrehajtása során ugyanakkor bizonyos adminisztratív feladatok elvégzésére is kötelezték a helyi szerveket. Ilyenek a munkatelep ellátásához szükséges költségek fedezése (ideiglenes utak, villanyáram biztosítása stb.), egy versenyvizsga útján kiválasztott, szakmai tapasztalattal rendelkezô jogi személy megbízása a munkatelep-igazgatással, az összes építkezési engedély beszerzése - mindez saját költségre. Az egyezményt Ioan Toganel akkori megyei tanácselnök írta alá, a volt Közmunkaügyi és Területfejlesztési Minisztérium sürgetésére.
A minisztérium és helyi szervek közötti kommunikáció hiányára vall, hogy a szándékot már az elején félreértették. Mint utóbb kiderült - ezt Dan Iliescu minisztériumi vezérigazgató a bevezetôben említett megbeszélésen megfogalmazta -, a kormány azoknak a településeknek szándékozott ivóvizet biztosítani, ahol ennek beszerzése nagyon komoly gondot jelent, míg a helyi szervek úgy vélték, hogy a megyének biztosított mintegy 11,7 millió dollárból azokban a helységekben kell elvégezni a munkálatokat, ahol a helyhatóságok már megtették a vízbevezetésre az elsô lépéseket, terveket, megvalósíthatósági elôtanulmányokat készítettek el. Az ilyen meggondolások alapján módosított listára a minisztériumban felkerült ugyan két olyan községnév is, ahol nem készültek tervek, ám valószínûsíthetô, hogy ez bizonyos politikai nyomásra történt. Ez annál is inkább nyilvánvaló, mert Gernyeszeg községben például Marosjára és Telek került fel a listára, hiányzik viszont a községközpont és Körtvélyfája, a legnépesebb falu. (Eme utóbbi tény az egyik olyan kitétel, amit a megyei szervek kifogásolnak.)
A megyei tanács tévedése abban állt, hogy nem tudták (közölte velük idôben a minisztérium, vagy nem, nehezen deríthetô ki), hogy a program utcai nyomókutas rendszer kiépítését tervezi. Az infrastrukturálisan viszonylag fejlettebb Maros megye számára azonban ez a megoldás nem tûnt elfogadhatónak. Fôleg azokban a helységekben, ahol a már elkészített tervek a lakásokba való vízbevezetést tették volna lehetôvé. Hogy tulajdonképpen utcai kutak felállításáról van szó, az a fôvállalkozó tervezô partnere felbukkanásakor derült ki, s ez heves ellenkezést váltott ki az érintett községekben.
A megyei tanács átvette a községek panaszát, s a minisztériumhoz küldött átiratban fejezte ki tiltakozását. Az idôközben megyei alelnökké, majd késôbb prefektussá lett Ioan Toganeltôl Virág György tanácselnök vette át az ügyet, s bár 2000. október 17-én a mezôcsávási munkatelep-megnyitón egyikük sem fejezte ki nyíltan kifogásait, a minisztériumhoz november elején eljuttatott beadványban ismét elfogadhatatlannak neveztek bizonyos részleteket. Kifogásolták például a már említett gernyeszegi anomáliát, azt, hogy számos helység esetében az egyezmény mellékletében 0 lej szerepel, mint a kivitelezésre fordítható összeg. Kérték, hogy a már elkészített terveket a fôvállalkozó hasznosítsa és térítse meg az ellenértéküket. Mivel az egyezmény elôírja, hogy a munkálatok - beleértve a föld alatti részeket is - átvétele a megyei tanács feladata, kérték, hogy követhessék a munkálatokat, és hogy a kivitelezô vegye figyelembe észrevételeiket. Mivel elsô becslésre a megyei tanács költségei a programmal kapcsolatosan mintegy 6-8 milliárd lejre rúgnak, ennek az összegnek a biztosítása is gondot okoz, a kormány segítségét igényelték ebben a tekintetben is. A beadványra azóta sem érkezett érdemi válasz.
A Solel Boneh cég regionális igazgatója, Czitrom László számos kérdésben nem érti a helyhatóságok álláspontját. Szerinte fôleg Ioan Toganel nyilvános kirohanásai irritálóak, aki prefektusi minôségében is folytatja a megyei tanácsi elnökként, majd alelnökként megkezdett támadásait, melyek - a közpénzek elherdálására hivatkozva - egyre súlyosabb vádakat tartalmaznak. Czitrom László elmondta: bármikor hajlandó Ioan Toganellel leülni és tisztázni a nézeteltéréseket, ám a prefektus meg sem próbált beszélni a Solel Boneh képviselôivel. A legfurcsább, hogy arra a megbeszélésre sem szakított idôt, melyet éppen a vitás kérdések tisztázására hívtak össze.
Az izraeli vállalkozó szempontjából az ügy nagyon egyszerûnek tûnik. A nemzetközi versenytárgyalás feladatfüzete alapján végzik a munkát, amely utcai nyomókutas vízellátó rendszer tervezését és kivitelezését írja elô, ilyen szempontból az elégedetlenkedôknek a kormánnyal kell nézeteltérésüket tisztázniuk. Másrészt alaptalanok Ioan Toganel és a megyei tanács azon vádjai is, amelyek a felhasznált anyagok és alkatrészek nyugat-európai forrásból való beszerzését kifogásolják, hisz a szállítókat nem a fôvállalkozó választotta ki, hanem a hitelezôk jelölték ki, a hitel folyósításának feltételeként. A fôvállalkozó komolyságát megkérdôjelezôk pedig megtudhatták, hogy a Solel Boneh 25 évvel Izrael állam létrejötte elôtt alakult cég, amely ma négy kontinensen, 78 országban végez infra-strukturális fejlesztési munkálatokat.
A bevezetôben említett megbeszélés nagyon fontos volt tehát. A felek számos kérdésben tisztázták álláspontjaikat, s több dologban megegyeztek. Az egyik fontos egyezség a költségek követését lehetôvé tevô elszámolások (deviz) bemutatásának kérdésében született. Eme dokumentum hiányában ugyanis a megyei tanács nem tudta teljesíteni lefektetett kötelezettségét a munkálatok követésével kapcsolatban. A dokumentum bemutatásának késlekedését Czitrom László az alvállalkozók kiválasztásánál alkalmazott versenyvizsga szervezésével magyarázta. Ezek szerint mindeddig üzleti titokként kezelték a költségeket, ám ezek után az elszámolások bemutatásának már nem lesz akadálya. Különben is - tette hozzá - a minisztérium rendszeresen ellenôrzi az elköltött pénzt.
Továbbá: a megbeszélésen a megyei tanács ragaszkodott ahhoz, hogy a kiépítendô rendszer vegye figyelembe a lakásokba való vízbevezetés lehetôségét, s az izraeli cég ígéretet tett, hogy elemzik a lehetôséget. Utóbb Czitrom László elmondta, hogy az általuk tervezett 75 mm-es csövek gyakorlatilag erre is elegendôek, hisz a hatalmas költségek miatt csak keveseknek lesz lehetôségük a bevezetésre, ráadásul csatornázás híján a jelenlegi törvények nem teszik lehetôvé az ilyen munkálatokat, csatornázás létesítése pedig nem szerepel a programban. Ugyancsak megegyeztek, hogy együtt tekintik át az elvégzendô munkák prioritását, javítanak a Tahal Romania Kft. által bemutatott tervek minôségén. Dan Iliescu ígéretet tett arra is, hogy Bukarestben elemzik a megyei tanács által igényelt alapok elôteremtésének lehetôségét.
A felek legközelebb március 12-én találkoznak ismét, amikor újra megvizsgálják, hogy mire sikerült jutniuk.
Már az elsô pillantásra is észrevehetô, hogy az egyetértés dacára, számos kérdés nyitott marad. A legfontosabb talán, hogy megfelelô-e a program Maros megye esetében (márpedig a Solel Boneh nem hajlandó változtatni a szerzôdésben lefektetett utcai nyomókutas rendszeren). Ezzel kapcsolatban Dan Iliescu kijelentette, hogy talán nem ebbe a programba kellett volna belefoglalni megyénket, míg Egon Lavi, a fôvállalkozó romániai vezérigazgatója egy magánbeszélgetésen tréfásan felvetette: ha a Maros megyeieknek nem kell a közel 12 millió dollár, elkölthetik máshol is. Ez nyilván nem fog megtörténni, már csak azért sem, mert mind Egon Lavi, mint Czitrom László marosvásárhelyi születésûek, s éppen ennek a ténynek köszönhetô, hogy a munkálatok országos szinten elsôként itt kezdôdtek el nálunk, de jelzi: a Solel Boneh furcsállja, hogy a 26 megye közül csupán Maros megyében merültek fel kifogások munkájuk kapcsán.
Ugyancsak nem lehet tudni, hogy mi lesz azokkal a helységekkel, amelyek esetében nincs a kivitelezésre elkülönített összeg. Kopacz Miklós, a megyei tanács beruházási aligazgatója szerint a helységek listája nem végleges, a kivitelezô úgyis addig végzi el a munkát, míg el nem fogy a pénz, aztán odébbáll. Czitrom László ezt másként látja: a program rugalmas - mondja -, a munkálatok elvégzésekor mindig figyelembe veszik a kormány prioritási elvárásait, így még az is elképzelhetô, hogy egyik megyébôl átcsoportosítanak alapokat máshová, esetleg - ad absurdum - egy megye teljesen pénz nélkül marad.
Szintén nyitott a megyei tanács által biztosítandó alapok kérdése, hisz Dan Iliescu ígérete ellenére aligha hihetô, hogy a kormány készségesen válaszolna a megyei szervek finanszírozási felvetésére, s ha a munkálatok folytatása a megye költségvetésének terhére írt komolyabb összegek biztosításától függ majd, pénz híján könnyen elakadhatnak a dolgok.
A rendkívül bonyolult és összetett ügyben további számos részletkérdés merül fel, amelyeket nem tudtunk mind felölelni. Amit megállapíthatunk, hogy a fejetlenül, kapkodva, valós kommunikáció nélkül végzett munka a gondok megoldása helyett további problémákat szül. A dicséretes szándék - az infrastrukturálisan elmaradt vidék fejlesztése - ilyen körülmények között könnyen mellékvágányra futhat. Valóban: oly gazdag Maros megye, hogy lemondhat 11,7 millió dollárról? Egyes polgármesterek szerint, akik a tervezett rendszer kiépítését semmiféleképpen nem óhajtják településükön, igen. Ha nagyon nagy távlatokban gondolkodunk, talán van némi igazuk. Ugyanakkor azonban, míg olyan megyék, mint például Szilágy, ahol a vízellátás nagyon komoly gondot jelent, nem képezik eme program részét, talán nem ártana jobban megbecsülni ezt a pénzt, s valóban olyan megoldást találni, amely minden érdekelt fél számára elfogadható. Az ellentétek pedig nem olyan mélyek, hogy ez lehetetlen lenne.
Pénteken a marosvásárhelyi csendôrbrigád laktanyájában Dorobantu Constantin dandártábornok, brigádparancsnok, Tohaneanu Vasile alezredes, a marosvásárhelyi rendôrség parancsnoka, Bontianu Marius ezredes a marosvásárhelyi csendôrség több magas rangú képviselôjével együtt tartottak sajtótájékoztatót a rendfenntartók tevékenységében várható átalakulásokról.
A reformintézkedések sorában mindenekelôtt a rendôrséggel végzett közös akciók gyakoribbá tétele, a belügyminisztériumon belüli feladatkörök elhatárolása, a decentralizáció, a szakkáderképzés átszervezése és a politikai távolságtartás erôsítése szerepel.
A rendfenntartás részleteirôl szólva a dandártábornok elmondta, hogy országos szinten a csendôrségnek a különbözô intézmények az ôrszolgálatért 200 millió lejjel tartoznak, másfelôl a csendôrség is a leszállítóknak - elsôsorban élelmiszerért - 203 millió lejt kell fizessen. Dorobantu tábornok adatokkal illusztrálta a rendôrséggel, illetve az önállóan szervezett ellenôrzések eredményességét három megyére vonatkozóan. A 2000-ben kibocsátott 2-es számú törvény szerint a csendôröknek is jogukban áll igazolni, feltartóztatni, megbüntetni azokat, akik a közrendbontásra vonatkozó 61-es törvényt megsértik.
Tohaneanu Vasile alezredes arról beszélt, hogy a csendôrökkel közösen alakított 48 mozgó járôr teljesít szolgálatot három váltásban, és civil ruhában is felügyelnek a rendre.
Bontianu Marius ezredes megerôsítette, hogy két hete, amióta gyakoribbak az ellenôrzések, adataik szerint valóban kevesebb a bûneset.
Több dolga volt a polgári védelemnek
Az állandó földmozgások, földcsuszamlások miatt szükség lehet Nyárádselye, valamint a közigazgatásilag Dicsôszentmártonhoz tartozó Bábahalma települések lakosainak kiköltöztetésére. A nyárád-selyeiek helyzetérôl szóló jelentéseket felküldték a kormányhoz, ám a település sorsáról még nem született döntés. Bábahalmán 250 házat rongált meg a természet, az összeomlás veszélye fenyegeti az iskolát és az orvosi rendelôt is - mondta Jinga Sandu ezredes, a megyei polgári védelmi felügyelôség vezetôje tegnap délelôtt a megyeháza nagytermében tartott beszámolóban. A témához hozzászólva Popa Octavian dicsô-szentmártoni polgármester elmondta, hogy tegnap a hivatal alkalmazottai a helyszínen felmérést készítettek, az érintett lakosok beleegyezését kérve a kitelepítésre, ugyanakkor egy betelepítésre alkalmas területet is kiválasztottak.
Jinga Sandu ezredes beszámolójából a jelen levô polgármesterek, a polgári védelmi bizottságok tagjai még megtudhatták: tavaly Segesváron, Radnóton és Dicsôszent-mártonban, valamint 52 községben tartottak légiriadót, idén a megyeszékhelyen, Szovátán, Szászrégen-ben, Marosludason, 38 kistelepülésen és azokban az üzemekben fognak hasonló akciót szervezni, ahol fennáll a vegyi baleset veszélye. Tavaly 2,3 százalékkal nôtt a menedékhelyek száma. A tûzszerész szakemberek 42 bombát, lôszert, aknát semlegesítettek. Hiányosságként az ezredes a felszerelések hiányát és elavultságát említette, ugyanakkor azt is elmondta, hogy a kormány jelenleg dolgozik egy határozaton, melynek alapján létre lehet hozni egy szakemberekbôl álló önkéntes csoportot, amelyhez természeti katasztrófák esetén lehetne fordulni. A jelenlevôket köszöntötte Iordache Nicolae ezredes, aki az országos polgári védelmi parancsnokság képviselôjeként vett részt a találkozón, s a polgári védelem terén hozott törvénymódosításokról és törvényjavaslatokról számolt be.
Tegnap reggel Marosvásárhelyen fél nyolc körül havazott erôsebben. A Citadin Prest gépei, Sigmirean Mircea mérnök igazgató szerint, 8 elôtt 20 perccel elhagyták az egység udvarát. 5 homokszóró teherautót, 2 homokszóró gépet, illetve 7 hóekét vetettek be. Ezekkel 9 óráig eltakarították a havat az úttestrôl. A vasárnapról hétfôre virradó éjszakán a munkagépek a csergedi tetôn és Laposnyán szórtak ki 4, illetve 8 tonna csúszásgátló anyagot. Szovátára csak 12 óra körül indult el az autó. A délelôtt folyamán járhatók voltak a megyei utak, a közszállításban sem volt fennakadás emiatt. Az országúton a Déda-Maros-hévíz szakaszon, illetve Sármáson hétfôn délelôtt még 1 cm-es hóréteg és homokkeverék volt. Az országutakat karbantartó egységnél a megyében összesen mintegy 40 géppel takaríthatják el a havat szükség esetén. A szomszédos megyében is járhatók voltak az utak. A Bucsin-tetôn hétfôn délelôtt hóvihar nehezítette a közlekedést, de az úttestre lerakódott hóréteg nem gátolta a forgalmat. Inkább az ország déli megyéiben - Ialomita, Konstanca, Ilfov - okoz gondot a hóvihar, emiatt több utat is lezártak, így egyelôre nem ajánlatos hosszú útra indulni elôzetes tájékozódás nélkül - figyelmeztettek az országutak brassói diszpécserszolgálatától. A megyei vízügyi igazgatóság ügyeletesénél a következô hóréteg-vastagságot rögzítették hétfôn délelôtt: Laposnya 47, Ratosnya 30, Déda 13, Szováta 17, Sármás 5 cm, a megye többi részében 5 cm- nél vékonyabb hóréteg takarta be a tájat. Az idôjárás-elôrejelzés szerint még helyenként lehetséges havazás, de a hét közepe, illetve vége felé felmelegedik a levegô hômérséklete, s várhatóan a hó is elolvad.
Látványosan búcsúztatták a farsangot Vásárhelyen: aki felnôtt - szülô, nagyszülô, pedagógus - bejutott a Nemzeti Színházba tegnap, azaz sikerült valahogy elvegyülnie a népes gyermekseregben, áldhatja a szerencséjét. A Csodálatos furulya - ez a Konsza Samu gyûjtése nyomán készült tánc-mesejáték valóban nem csak gyerekeknek készült: igazi táncsûrítmény, remek esszé muzsikában és mozgásban elbeszélve - mára kiérlelt, pergô elôadás, legényt-lányt, azaz társulatot próbára tevô szép munka, mindvégig feszült, izgalmas játék, parázs jelenetek sora, világos kompozíció, mûvészi csúcsteljesítmény. A Hargita Állami Székely Népi Együttes produkcióját azért is dicsérem, mert a magas mûvészi színvonal, a virtuóz megoldások mellett, a mûvészi alkotással párhuzamosan példás nagyszerûséggel neveli jövendô közönségét, barátkoztat táncszínházzal, drámával, zenével, stílusokkal. Divatos szóval mondva: jövôstratégiája van. Eszerint jár el, járja Erdélyt, magyar szórványainkat.
Az elôadásban egyetlen hangos szó nem hangzik el, epikája mégis tökéletes, nem kell magyarázni, hozzáolvasni, belemesélni stb. Itt katartikus élményben részesül gyermek és felnôtt egyaránt. Hiszen mi másról volna szó, mint a jóság és a szeretet diadalmaskodásáról a gonoszság felett, s ha mindezt - nem minden alkotói célzás nélkül - a kisebbségi létre rárímelô, sorsunkra hajazó finom felhangokkal dúsítják az elôadók, akkor itt, az örök emberi humánum nevében, magyarságra is tanítanak bennünket.
A gyermek igazságérzete a legfejlettebb a világon. Amikor megint s megint idegenként kezelik, kiközösítik a szegény legényt, a teremben sok száz ajakról hangzik a biztatás: Fújjad!
Nemes bosszú: tánccal bûnhôdni. A gyermek kíméletlen is: nem könyörül. Az irgalom, úgy tûnik, nem egészen ôszinte tulajdonság.
Van tisztulás, lesz feloldás, feloldozás. Az is a mozgás nyelvén. Ragyogó egyetemesség.
(Rendezô: László Károly m.d., zeneszerzô: Hána László m.d., hangmérnök: Tódor Sándor, díszlet, jelmez: Köpe Csaba m.d., mûvészeti vezetô, koreográfus: Füleki Zoltán, igazgató, koreográfus: András Mihály.)
Hosszas és cifra káromkodás után fordult a kulcs és indult a gépkocsi. A maxi-taxi négy utasa egyik kezével megkapaszkodott, míg másikkal a hirtelen felhangzó zenebonától igyekezett hallószervét védeni. A mellettem ülô idôs, román néni keresztet vetett, s a szentek segítségét kérte, remélve, így biztonságban célba ér. S így utaztunk egyik vasárnap délelôtt Szász-régenbe. Akkor a fiatal gépkocsivezetô a kis utaslétszám miatti haragját fejezte ki trágár szavakkal, s indulatos vezetéssel. Az bosszantotta, hogy bár közel húsz férôhelyes a gépkocsi, a kijelölt idôpontban indulnia kell az addig felszállt utassal is. Egy hónapja, a rendelkezés bevezetése elôtt megvárta, hogy minden széket elfoglaljanak, s csak akkor indult útnak. S bár sok utas sietett, s fázott a tárva-nyitva hagyott ajtók mögött, ô válogatott közülük. A romákat szívélyesen elutasította, az idôs hölgyet, aki nem bírta kivárni a gépkocsi indulását, s közben kiállt alkalmit szerezni, türelmetlenségéért nem engedte fel az induló maxi-taxira. Vagy ha éppen kedve tartotta, a megengedett utaslétszámnál több személyt engedett felülni, s utazni, igaz, nem Szászrégenig, hanem csak egy-egy közelebbi településig. S az már megszokott dolog nemcsak a fiatal, hanem az idôsebb gépkocsivezetôk részérôl is, hogy elônyben részesítik, s az elsô helyekkel kínálják a fiatal, csinos lányokat, esetleg ismerôsöket. S az sem ritka, hogy nyolc óra után a rossz idôjárás, s a kevés utaslétszám miatt nem közlekednek a maxi-taxik, holott a program 22 óráig tart. S ha valakinek nem tetszik ez az utazási forma, válassza a vonatot - hangzik a kifogásokra a válasz.
S miközben igyekeztem megérteni elég gyakori utazásaim során, hogy miért oly fontos, hogy fiatal és csinos legyél, s miért nem lehet kedvesen s udvariasan kiszolgálni az utazóközönséget, arra gondoltam, hogy felkeresem a cég vezetôjét, s elmesélem benyomásaimat, várva, hogy megoldást találjon a hiányosságokra. Esetleg panaszkönyvet nyisson minden gépkocsiban, s így szerezzen tudomást az utazók véleményérôl, kéréseirôl, elvárásairól.
Majd a bátorság- és idôhiányra hivatkozva elhessegettem a gondolatot, s most érdeklôdve várom a következô kalandot.
Írásomat a Népújság január 18-i számában megjelent Tétlen tömbházlakók - Kik és mik duzzasztják fel a számlákat? címû cikkel kapcsolatban fogalmaztam meg. A cikkben szó van arról, hogy a tulajdonosi társulásokat kisebbekre, tömbházankénti, lépcsôházankénti társulásokra kell lebontani, hogy a tulajdonosi társulások kisebb közösségként áttekinthetôbben intézzék közös ügyeiket, ellenôrizhetôbb legyen a szolgáltatókkal való kapcsolattartás, a számlázás, a kifizetések stb.
Ez mind nagyon szép és jó!
Egy dolgot, a legfontosabbat azonban elfeledték: azt, hogy felvilágosítsák az adófizetô lakástulajdonosokat, milyen feladatok, felelôsségek hárulnak a tömbházankénti vezetôségekre, milyen adottságokkal rendelkezô emberek kell végezzék a törvények által elôírt feladatokat, nyilvántartásokat.
A társulási szerzôdés (acord de asociere), elôírja, hogy a tulajdonosok önálló tulajdonosi társulást hozhatnak létre. Ebben az is benne van, hogy "az egyéni tulajdon, a lakrész, kizárólag a tulajdonost illeti, az ô java és efölött rendelkezik". Nyilvánvaló, hogy a társulási szerzôdés az egész tervezett átalakulás alapja. A közösség akaratát kell tükrözze, amelyet tiszteletben kell tartani.
A társulások szabályzata elôírja a tulajdonosi társulások jogait és kötelezettségeit: a tulajdonosi társulás célja az ügykezelés, a vagyon karbantartása, a szolgáltatókkal való szerzôdések megkötése és nyilvántartása. Továbbá alkalmazza és esetenként felfüggesztheti az ügyvezetôt és a személyzet többi részét, szabályozza a közös tulajdon használatát, karbantartását, javítását, jóváhagyja a költségvetést, a forgóalap, a költségek felszámolását, képviseli a társulást az összes ügyekben.
A tulajdonosi társulást a közgyûlés vezeti. A közgyûlés határozatai akkor érvényesek, ha a tulajdonosok 2/3-a részt vesz, és 50 százaléka szavaz. A közgyûlés jóváhagyja a végrehajtó bizottság beszámolóját, a költségvetést, elhatározza a forgóalap, a javítási költségvetés és más alapok létesítését, 80%-os többséggel módosíthatja a szabályzatot, megállapítja a fizetéseket, és más juttatásokat, a végrehajtó bizottság létszámát, az ellenôröket és ezek javadalmazását, megválasztja a tulajdonosi társulás tagjai közül a végrehajtó bizottságot, ezek közül kijelöli az elnököt, megválasztja az ellenôrzô bizottságot és a társulás ügyvezetôjét. A végrehajtó bizottságnak legkevesebb 3 személybôl kell állnia: elnök, ügyvezetô és ellenôr.
A tulajdonosi társulás tömbházankénti lebontásához szükséges: irodahelyiség, szakavatott személyzet, pénzügyi-könyvelési ismeretek, pénzügyi alapok létesítése, s a lakástulajdonosok véleménye, beleegyezése.
Nem értünk egyet azokkal a megállapításokkal, amelyek napvilágot láttak a Népújságban, éspedig azzal: "ha a tulajdonosi társulások megszûnnek, a vezetôik elvesztik azokat az anyagi juttatásokat, amelyeket eddig kaptak. Sok társulásnál a könyvelés a levegôben van, nem pontosak a nyilvántartások, és átadáskor kiderülhetnek esetleges csalások. A tömbházlakók nem vállalják fel a közös ügyek intézését, inkább tétlenül nézik és fizetik az ellenôrizhetetlen közköltséget." Ilyen és ehhez hasonló megállapítások csak olyan intrikát elôidézô személyektôl származhatnak, akik saját magukat tartják mindentudónak, és saját tevékenységüket egyedüli útmutatónak. A tulajdonosi társulások egyesületének ügyvezetôi igazgatói címét nem ismerjük el!
Nálunk rend és pénzügyi fegyelem van. Nincs a "levegôben" a könyvelés, úgy, ahogy a szóban forgó cikkben állítja az "ügyvezetô igazgató".
Moldovan Tiberiu, a 4-es tulajdonosi társulás adminisztrátora
Ki a tolvaj? Megfogták-e a tolvajt? Meg kell-e büntetni a kézre került tolvajt? Jogállam vagyunk-e? Egyáltalán van-e jog Romániában? És ha van, kiknek és mihez van joguk? A kommunista rezsim áldozatainak ad-e valaki elégtételt itt, az országban, vagy csak az Úristentôl várjuk, a másvilágon? A szegény embernek ma is csak kötelezettségei vannak, jogai nincsenek? Kérdések özöne megválaszolatlanul.
A második világháború után a "felszabadulás" megfosztott addigi szabadságunktól és ránk szabadult a kommunizmus. Nekik mindent szabad volt. Egyénektôl, közösségektôl egyaránt mérhetetlen vagyonokat, ingatlanokat, kincseket raboltak el. Tehát nem lehet azt mondani, hogy nem tudjuk, ki követte el a vétséget, a tettes egyértelmûen megvan és az is megvan, amit eltulajdonított. Miért nem kerülhet vissza feltétel nélkül a jogos tulajdonoshoz? Az államnak csak jogai vannak, kötelezettségei nincsenek? Feltételeket szabnak a visszaszolgáltatáshoz? Ha ma valaki ellop egy autót és megtalálják a tettest, kezdenek vele alkudozni, hogy mi a szándéka az autóval és hajlandó-e visszaadni, esetleg meg is kérdezik, hogy mikor? Vagy ha netalán azt találja mondani, hogy pillanatnyilag szüksége van rá, de majd egy késôbbi idôpontban tárgyal a visszaadásról, ezt minden további nélkül elfogadható indoklásnak minôsítik és nála marad az autó, amíg szüksége van rá? Mert nálunk ez történik. Immár 10 éve egy sor vagyonügy rendezetlen. Az egyházi vagyonok, hogy a közbirtokosságokról ne is szóljunk. Nem tudom megérteni, ki és mivel magyarázzák ezt a huzavonát és az e téren tapasztalható disz- kriminációt.
1999-ben egy sürgôsségi rendelettel a kormány felemelte a házbéreket ezerszeresére. Kinek és miért volt ez olyan sürgôs? Nem lett volna sürgôsebb a nyugdíjakat és a fizetéseket legalább az 1989-es szintre hozni? Ma a kisnyugdíjak és kisfizetések körülbelül egyötöde reálértékben a tíz évvel ezelôttinek. Ki vagy kik érdekeltek a Locativ Rt.-nek ilyen jövedelemhez való juttatásában? Senkit sem érdekel az a tény, hogy az emberek, a lakosság nagy része nyomorog? Amikor az egyik képviselô urat megkérdeztem, hogy ez még meddig megy így, felelet helyett visszakérdezett, hogy tudom-e, mi a helyzet Ukrajnában és Moldova Köztársaságban? Hónapok óta nincs amibôl fizessék a nyugdíjakat. Erre én visszakérdeztem, miért nem Ausztriát vagy Svédországot emlegeti? Mire felháborodott és a szó szoros értelmében a galléromnál fogva kitett az irodájából. Tette ezt választója iránti tiszteletbôl! Persze a több milliós nagyságrendû fizetésbôl élôk nem érzik a nyomor súlyát és olyan dolgokkal példálóznak, amit én szégyellnék a helyükben megtenni. Többek között azzal, hogy nyugatabbra, Magyarországtól kezdve Ausztriáig, Németországig, milyen hatalmas házbérek és rezsiköltségek vannak.
Van egy barátom Németországban, aki 1600 márka lakbért fizet, ami körülbelül 20 millió lej, de a nyugdíja lejben több mint 65 millió. Hát a megmaradt 45 millióból még sok mindenre telik. Van egy volt osztálytársam Ausztriában, a feleségével együtt 20 ezer schilling a nyugdíjuk, van néhány magyarországi barátom, rokonom, akik 70, 80, 90 ezer forintos, illetve feleségükkel együtt 140-150 ezer forintos nyugdíjból élnek. Ez körülbelül 12-13 millió lejnek felel meg. Hát ebbôl ki lehet fizetni a 20 százaléknyi lakbért. De az itteni egymillió lejbôl még a legfontosabb élelmiszerre sem jut, s hol van még a rezsiköltség, a gyógyszer és még sok minden egyéb létfontosságú kiadás. Ha a nyugaton élô barátaim, rokonaim nem segítenének, nem volna ruhám, fehérnemûm, amit felvegyek. Hát erre vagyok én kárhoztatva 50 évi ledolgozott munka után? Erre szorultam, hogy könyöradományból kelljen leéljem öreg napjaimat? Ez nem nekem szégyen, hanem azoknak, akik ellopják azt, amit nekünk, becsületben megôszült nyugdíjasoknak kellene fizessenek. Erre van berendezkedve Románia, hogy külföldi rokonok, barátok tartsák el az ország lakosságát?
Dávid F. István, Marosvásárhely
Olvastam Járay Fekete Katalin Kellene egy iskola címû cikkét, amelyben a hidegvölgyi cigány gyerekek oktatási gondjairól ír. Én a meggyesfalvi Hegyi cigány közösség gyermekeirôl szeretnék írni, akik az 1-es Számú Általános Iskolába járnak, ha járnak!
2000 augusztusában két fiatal kolléganômmel, Szôke Emese pszichológussal és Iszlai Izabella tanítónôvel elindultunk a nagy hôségben összeírni az iskolaköteles cigány gyerekeket. Vállaltam, elkísértem ôket, mivel én már több éve az iskolában tanítok és a szülôk többé-kevésbé ismernek. Miért szükséges ezt megjegyezni? Azért, mert ha a Hegyen "idegen arcot" látnak közeledni, akkor az utca elnéptelenedik, senkit sem látni, senkit sem lehet elôcsalogatni. Ennek oka, hogy az adósságfelhajtóktól félnek. Mikor ismerôst látnak, ez nem fordul elô. Így történt. Kitódultak az utcára, kicsitôl nagyig. Több gyermek rám ismert, bizalmasan kezeltek. Elmondtuk jövetelünk célját, a tanulás fontosságáról beszélgettünk. Ezt az iskolába járók is alátámasztották. Mindjárt elôkerültek a születési bizonyítványok. Kölcsönadták azokat, hogy lemásoltassuk, és másnap visszavigyük. Bemutattam a két fiatal oktatót.
A szülôk elôször bizalmatlanok voltak, hogy mégis megkérdezik a "tanító urat", ô majd megmondja az igazat. A tanító úr nem más, mint Oláh Sándor testnevelô tanár és aligazgató, szülei a Hegy aljában laknak. Tehát ismerôs és megbízható. Summa summárum, szeptemberben 25 cigány gyerek jött iskolába.
Nagy gondot okozott a gyermekek osztályokba való elosztása. A döntést az aligazgató úr hozta meg. Aki iskolaelôkészítô csoportba járt, egyik osztályba került, aki nem, egy másik csoportba. Így lett az I. E osztály tanítónôje Iszlay Izabella és az I. F osztályé Szôke Emese. Megszületett a differenciált osztály 17 tanulóval. Ami a legfontosabb: a gyerekek rendszeresen járnak iskolába. Fejes Réka tanfelügyelô meglátogatta az osztályköz&oum