Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Alkalmatlan pillanat "biztosítékkal"

Csak az új közigazgatási törvény megjelenése után függeszthetôk ki a kétnyelvû utcanévtáblák, jelzôtáblák, valamint a háromnyelvû helységnévtáblák – döntött csütörtökön, két okból is meglepô módon a marosvásárhelyi tanács. Az elôterjesztett határozattervezet ugyanis nem a kihelyezésrôl vagy annak jogosságáról rendelkezik, hanem a szóban forgó táblák beszerzésérôl. Tovább, a többnyelvû helység- és utcanévtáblák használatáról korábbi jogszabály van érvényben, ezért nincs amire várniuk, s így a halasztásra vonatkozó döntés, pótcselekvés.

Az iméntiekrôl szóló parttalan vitában a legnagyobb ellenállást a román nemzeti egységpárti tanácsosok és Dorin Florea polgármester tanúsította.

Stefanovici Mircea üléselnök már indulásból azt javasolta, hogy a határozattervezetet halasszák el a közigazgatási törvény megjelenéséig, amire Fodor Imre azzal replikázott, hogy ez egy egyszerû kérdés, ami az általános javítási munkálatokba illeszkedik. Párhuzamosan az utcák javításával, épületek felújításával és a köztisztasági munkálatok elvégzésével, hozzá lehetne látni a kétnyelvû táblák felszereléséhez. Hivatkozott a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi törvénykezésre, és arra, hogy a közigazgatási törvény már az elnöki jóváhagyás szakaszába jutott, tehát csak idô kérdése ennek érvénybe lépése. A határozattervezet megszavazásával a tanács jó példát mutathatna – hangsúlyozta Fodor Imre. Felvetésére Dorin Florea indulatosan válaszolt: nincs kedve táblaôrré válni, a táblák elkészítésére vonatkozó megrendelést (amelyet a régi városvezetés szerzôdött le a Vilatti Kft.-vel még 1999-ben – sz. m.) pedig egyáltalán nem hajlandó kifizetni, mivel szerinte túl sokba kerülnek. Úgyhogy a Vilatti Kft., amely naponta fenyegetôzik, követelve a pénzét, csak ne "kínlódjon" a táblák elkészítésével, a kivitelezést ugyanis versenytárgyalás nyomán ítélik majd oda. Az nem derül ki, hogy ki fizeti a korábbi megrendelésért a csekket.

Florea szerint a pillanat, amelynek kiválasztása provokációnak tekinthetô, nem alkalmas e határozattervezet megszavazására, ezért el kellene halasztani a döntést a közigazgatási törvény megjelenéséig, hiszen a szabványok ennek megfelelôen módosulhatnak. Különben is már bebizonyította, hogy nyitott a kérdésben, akkor, amikor felszereltette (tanácsi határozat híján – sz. m.) a háromnyelvû helységnévtáblákat. Ha a törvény érvénybe lép, ô abban a pillanatban alkalmazza, sôt majd nyilvános tévévitára is meghívja a tanácsosokat – ígérte. Kolozsvári Zoltán a magyar lakosság természetes igényére hivatkozva kijelentette: elvi kérdésrôl van szó, "be kell bizonyítani, hogy képesek vagyunk a civilizált együttélésre". A polgármester szavait megerôsítette Morar Octavian az RNEP részérôl, hangsúlyozva, hogy támogatja a kétnyelvû táblákat (!), csak ki kell várni a kedvezô pillanatot, korrekt módon kell eljárni, hogy "ne keltsünk feszültségeket". A halasztás mellett kardoskodott Moldovan Nicolae nagy-romániás tanácsos, mondván, hogy "ne teremtsünk lehetôséget a táblák lefestésére" és hogy "fel kell készíteni a lakosságot". Mivel a tervezet elfogadása kétharmados szavazattöbbséget feltételezett, az RMDSZ-frakció végül hajlandónak mutatkozott kompromisszumot kötni abban az esetben, ha biztosítékot nyer arra vonatkozóan, hogy az új közigazgatási törvény megjelenésekor a tanácsosok vállalják a határozattervezet megszavazását az eredeti formában.

Nem tudni, milyen "biztosítékok" nyomán, de rövid szünet után folytatták az ülést, a tanácsosok 13 szavazattal 11 ellen elfogadták a Benedek István által javasolt változatot, vagyis a kétnyelvû táblák kifüggesztését az új közigazgatási törvény megjelenésekor. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a 13 szavazat az RMDSZ- frakcióé, így sem a "biztosítékkal", sem a kompromisszummal nem sokra mennek.

Benedek István frakcióvezetô lapunknak elmondta, hogy ezt a döntést meg kellett hozni, mivel jelzés a lakosság irányába, hogy a tanács egyetért a kétnyelvû táblák bevezetésével . – A polgármester ellenkezését érthetetlennek tartom, úgy tûnt, rendkívül ideges volt. A pillanat alkalmasságáról annyiszor tárgyaltunk már, de úgy vélem, ez elvi kérdés volt, jelzésértékû a lakosság felé, amire tanácsi határozatot kellett hozni. Aztán hogy a kivitelezés hogyan fog megtörténni, az egy másik probléma.

A pénteki telekonferencián Adrian Nastase miniszterelnök tájékoztatta a helyhatóságokat, hogy a helyi közigazgatás törvényének egyeztetése megtörtént, az "érzékeny" problémákat is tisztázták. Vagyis benne van, hogy azokban a helységekben, ahol a kisebbségek számaránya legalább 20 százalék, anyanyelvüket használhatják a közigazgatásban. A másik, sokat vitatott, a polgármesterek felfüggesztésére vonatkozó cikkely értelmében a prefektus csak megállapíthatja a törvénytelenséget, de a felfüggesztés az igazságszolgáltató szervek feladata. Már csak a végsô szavazás van hátra, amelyre két héten belül sor kerül.

A nyárádselyei és bábahalmi földcsuszamlás ügye is egyik prioritása a prefektúrának, derült ki a tegnapi telekonferencia végén, a prefektúra felügyelete alá tartozó intézmények vezetôivel tartott megbeszélésen. A megfelelô szervektôl helyzetjelentést, illetve Dicsôszentmárton és környéke urbanisztikai tervét kérte Ioan Toganel.

Kedden, jelentette be, tartja alakuló ülését a megyei egészségügyi pénztár új adminisztratív tanácsa. Az itt végzett ellenôrzések során megállapították, hogy az oly sok vitát kiváltott 61 milliárd lejt nem sikkasztották el, viszont a beruházások terén sok törvénytelenséget, szabálytalanságot észleltek. Ezek a régi adminisztratív tanács idején történtek.

A prefektus pontokba szedett listáján az Azomures és a gernyeszegi sertéshizlalda is szerepelt. Mint mondta, a környezetszennyezési faktor alacsonyabb, de beruházási programokra van szükség.

Felkérte a mezôgazdasági igazgatóságot, hogy az állami tartalékalapból származó 100 ezer tonna búzából igényeljék a megye számára szükséges mennyiséget.

Arról is szólt, hogy jövô héten meglátogatják a marosvásárhelyi 3-as számú, és a ludasi gyermekotthont, mert itt is gondok vannak. Ugyancsak a jövô hétre tervezik a helységek, illetve az utak szélén levô szemétlerakatok felszámolását.

Virág György tájékoztatta a jelenlévôket, hogy a kormánytól felszólítást kapott a megyei tanács, hogy mondjon véleményt a közbeszerzési törvénytervezetrôl. Ez sürgôsségi kormányrendelet formájában április 1- jétôl lép érvénybe.

Balkán-csúcs

Borisz Trajkovszki macedón elnök pénteken Szkopjéban megnyitotta a délkelet-európai országok állam- és kormányfôinek negyedik csúcsértekezletét.

A tanácskozáson Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia, Macedónia, Románia és Törökország vezetôi mellett megfigyelôként jelen van Horvátország képviselôje is. A nemzetközi közösséget Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje, Chris Patten, az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelôs biztosa és Bodo Hombach, a balkáni stabilitási egyezmény fôkoordinátora képviseli.

A pénteki csúcsértekezleten elsôsorban a Presevo- völgyben uralkodó feszültségrôl, valamint a terület gazdasági kilátásairól cseréltek véleményt. A nap folyamán Trajkovszki macedón és Vojislav Kostunica jugoszláv elnök kézjegyével látta el a két ország közötti határegyezményt, amelyet elôzô nap parafáltak a külügyminiszterek.

Az elsô balkáni csúcstalálkozót 1997-ben rendezték meg. A mostani tanácskozást, amelyre árnyékot vet a törökországi belpolitikai válság, az együttmûködési folyamat jegyében hívták össze. A résztvevôk "a jószomszédi viszony, a stabilitás, a biztonság és a demokrácia megszilárdításának eszközeit" veszik górcsô alá. A vendéglátó macedón elnök megnyitóbeszédében úgy vélekedett, hogy az együttmûködési folyamat "kedvezô irányú szakaszba" lépett.

Több balkáni ország külügyminisztere már elôzô nap megérkezett a macedón fôvárosba, hogy tanácskozzék a feszült dél-szerbiai helyzetrôl. Görögország csütörtökön a térségben úrrá lett erôszak leküzdésére javaslatokat terjesztett elô. Athén úgy látja, hogy a dél-szerbiai események egyértelmûen veszélyeztetik a térség biztonságát. A fegyveres koszovói albán csoportok terrortámadásai fenyegetik az Európai Unió érdekeit – hangsúlyozta a görög külügyminisztérium közleménye.

James Rosapepe, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete kedden, február 27-én Marosvásárhelyre érkezik, ahol látogatást tesz a Központosított Diszpécserszolgálatnál, majd a SMURD Rohammentô-szolgálat székhelyét keresi fel. A tájékozódást követôen a diplomata sajtókonferencián válaszol az újságírók kérdéseire.

Idén is kezelési jegyeket biztosít a megyei Munkaügyi Igazgatóság az állami és téesz-nyugdíjasoknak, valamint a költségvetési intézmények alkalmazottai számára. Milyen feltételek között és hová kérhetôk a kezelôjegyek? – kérdeztük Tôkés Juditot, a hivatal referensét.

A nyugdíjasoknak állami vagy téesz- nyugdíjszelvénnyel, illetve azok, akik mindkét szektorban dolgoztak, mindkét szelvénnyel, orvosi javaslattal és személyi igazolvánnyal kell az irodában jelentkezniük. A kezelési jegy ára a nyugdíj, illetve a fizetés hetven százaléka.

Az igénylôket minden hétfôn, kedden és csütörtökön reggel fél nyolckor fogadjuk a fél nyolc óra elôtt elkészített lista alapján. Szerdán ugyanebben az idôpontban a veteránok és a volt politikai foglyok számára van ügyfélfogadás.

A kezelés idôtartama 18 nap. Rengeteg igénylô volt január és február folyamán, de senkit sem utasította vissza. Minden hónapban a következô hónapra szóló kezelési jegyeket osztják ki. A nyugdíjasok egészségügyi panaszaik függvényében Borszék, Kovászna, Caciulata, Eforia, Felix, Algyógy, Herkules, Olanesti, Oláhszentgyörgy, Slanic Moldova, Tusnad, Vatra Dornei, Bázna között válogathatnak. Sajnos, idén a Munkaügyi Minisztérium Maros megyének csupán öt jegyet "oszott le" Szovátára. Ez kellemetlenül érinti a nyugdíjasokat, mert a fürdôváros közelsége miatt sokan igényelték volna azt.

Szokásban van, hogy egyházmegyei ügyek intézésében a fôpásztor személyesen keresi fel a római kongregációkat, mert így az ügyek személyesebbé válnak és a csak írásban lefektetett ügyek kérdôpontjait azonnal tisztázni lehet.

Ilyen meggondolásból látogatott 2001. február 9- 15. között Rómába dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A kongregációknál tett látogatását elôre idôzítették, hogy rövid idô alatt mindenhova eljusson.

A Hittudományi Kongregációnál Ratzinger bíborossal tárgyalt a szôkefalvi állítólagos Mária-jelenések ügyében. A Keleti Egyházak Kongregációjánál és az Örmény Kollégiumban XIX. Péter ciliciai örmény katolikus pátriárkával az erdélyi katolikus örmény kormányzóságról tárgyaltak. A Klérus Kongregációnál Ternyák Csaba érsek- titkár úrral a klérus helyzetérôl, Paul Poupard bíborosnál, a Kultúra Pápai Tanácsánál pedig a májusban Csíksomlyón tartandó szimpózium ügyét beszélték meg. Fôegyházmegyénk papja, Kovács Gergely ennél a Pápai Tanácsnál szolgálja a világegyház ügyét, aki mindenben elôsegítette az érsek római látogatásának szervezését. Tamburrino érseknél, az Istentiszteleti Kongregációnál a székesegyház restaurálásának kérdését tárgyalták meg. Az Államtitkárságnál dr. Somorjai Ádám OSB atyával találkozott a gyulafehérvári fôpásztor.

Ezenkívül az érsek meglátogatta a bencés Sant’Anselmo Intézetet, és a Collegium Lateranense új épületét, ahol egy-egy gyulafehérvári egyházmegyés pap tanul tovább. Különben római tartózkodása alatt a Pont. Collegium Germanicum et Hungaricum vendége volt, ahol 1970-74 között bennlakó növendék volt, most pedig ugyanitt a fôegyházmegyének öt növendéke készül a papságra.

A szerdai általános pápai audiencián alkalma volt rá, hogy röviden a többi püspökkel együtt sorban egy percre a Szentatyát is köszönthesse.

Az Egyházi Törvénykönyv szerint ötévenként köteles minden püspök Rómába zarándokolni az "apostolfejedelmek sírjaihoz" (ad limina Apostolorum) és az élô Péternek, a Szentatyának beszámolni ötéves tevékenységérôl. Ezt a látogatást országonként a püspöki karok közösen végzik. A Romániai Püspökök Kara szervezésében a hazai katolikus fôpásztorok 1937-ben, majd – kényszerû hosszú kimaradás után – 1991-ben és 1996-ban végeztek római "ad limina" látogatásokat. A Szentatya betegsége és a jubileumi esztendô zsúfolt programja miatt a következô "ad limina" látogatás valószínûleg nem az esedékes 2001 decemberében, hanem csak 2002 elején fog lezajlani.

Jegyzet

Még le sem tettük maszkuráinkat, s már itt van Jégtörô Mátyás. Hogy mit hozott? Szikrázó napsütést, aztán bôséges hózáporokat és a következô hónap elsô napjától még bôségesebb árdrágulásokat. Hetet-havat összehozott. Mi mást tehetne? Jeget nem törhet, mert az nincs. Megfordult a világ, ôsszel van nyár, télen tavasz és tavasszal van tél. Ezt is megszokjuk. És egyébként szokják meg a növények és az állatok is. Igenis, bele kell nyugodnia mindenkinek abba, hogy kevés a kutakban a víz, a szántóterületeken még kevesebb. Ilyenkor még több növényvédô szer kellene a búzának, az árpának és minden más haszonnövénynek. De honnan? A kombinátból, ahol egy kilogramm mûtrágya ára kétszer annyiba kerül, mint külföldön? Na nem! Erre nincs pénz. Aztán még szántani kellene. Egymillióért hektárját. Vetômagot vásárolni, vetni, ápolni a hajtásokat, újabb milliók. Megtörik a jég a nyomor felett? És ki töri meg a jeget? Mátyás, vagy az állam? Leintem magam. Itt hiába kezdem. Nemcsak a mezôgazdaság van ilyen siralmas helyzetben, hanem az egész nemzetgazdaság. Inkább hiszek Mátyásban, mert ô már nem tudom hány századik éve jött idejében jeget törni és még néhány száz évig eljön. Az állam képviselôjében, a mostani kormányban nem bízom, még akkor sem, ha egyfolytában fújja, hogy van agrártámogatás. Egymilló lej egy hektárra, van tejpénz, van búzapénz és van tehénpénz. Nem beszélve arról, hogy a mezôgazdaság fellendítésére létrehoztak egy hatezer milliárd lejes alapot. Ebbôl a pénzbôl fel lendül. Fellendül? Igen, mert majd lesz pénz a gépesítésre és mindenre. Terménnyel vásárolhatunk majd traktort. Na, ez igen! Ha stagnál a búza kilogrammonkénti ára, akkor egy egész szerelvény búzával kell Brassóba menni a traktor után. Meg van módolva az agrártámogatás. Az egész rendszer úgy mûködik, hogy nem mûködik, mert a pénz mindig a tavaszi és ôszi kampány befejezése után jut el a sápot szedô bankok és intézmények labirintusain át a gazdák markába. Az a kevéske pénz a hektáronkénti összköltségek tíz százalékát sem fedezi. Jobb helyeken 30-40-50%-os arányú támogatások vannak. A hazai gazdáknak ennyi is elég. Osszák be! És hogy mennyit kell járni az ötszáz lejekért, a gázolajért és mekkora aktacsomót kell összeállítani? Na, kérem szépen, ez sem egyszerû, igazolni kell az igazolást, s aztán valahogy eljön a pénz. Egyszerûsíteni kellene, de sehogy sem akarják egyszerûsíteni azok, akik a bonyolultságból élnek. Most már egyértelmû – nem akarják. Sôt, ha lehet, bonyolítják. Farkinca vagyunk az unióba lépô országok sorában. Vastagodik a jég nyomorúságunk felett. Majd Jégtörô Mátyás…

Kis ellenôrzésekbôl még nincs nagy konklúzió

A prefektúrán ülésezett tegnap a marosvásárhelyi Azomures helyzetét kivizsgáló kormánybizottság, amelyet azért alakítottak, hogy a kombinát privatizációjának törvényességét és a belföldön értékesített mûtrágya árképzését felülvizsgálják, illetve, hogy a kombinát mûködését összehangolják a kormány politikájával.

Bár eredetileg nem szándékoztak sajtótájékoztatót összehívni, tekintettel a jelenlevô újságírókra, Victor Vasiliev, a kormány Ellenôrzô és Antikorrupciós Testületének igazgatója végül mégis nyilatkozott. Az általa mondottakból sajnos igen kevés újdonság derült ki. Állítása szerint egyelôre nem tud általános következtetéseket levonni. Hiába tartott két órát, míg a jelen levô helyi ellenôrzési szervek (rendôrség, pénzügyôrség, közpénzügyi és pénzügyi ellenôrzési hivatal, környezetvédelmi hivatal, versenyhivatal) képviselôi bemutatták megállapításaikat az ügyre vonatkozóan, Vasiliev Victor kitartott amellett, hogy ezek még egyelôre különálló jelentések, amelyekbôl nem derül ki egyértelmûen, hogy ki és mivel hibáztatható.

– Mi azért jöttünk, hogy a román agrártermelôk segítségére legyünk. Megengedhetetlen, hogy a román paraszt többet fizessen a román mûtrágyáért, mint az amerikai. Másfelôl, ahol valaki dolgozik, ott minden bizonnyal akadnak hibák is – hangoztatta, ugyanakkor elismerte, a szóban forgó "hibák" között akadnak pénzügyi és környezetvédelmi jellegûek is. Találtak például néhány megkérdôjelezhetô belföldi szerzôdést, ám elzárkózott attól, hogy ezekrôl részleteket közöljön. A végsô jelentés véleménye szerint jövô hét végére lesz kész, ám nyilvánosságra csak azután hozzák, miután bemutatják a kormányfônek.

Újságírói kérdésekre válaszolva kijelentette, egyelôre nem indítottak el semmiféle bûnvádi eljárást, de nem zárta ki ezt a lehetôséget sem. Nem kommentálta Doru Opriscan lemondását, mondván: annyit lehet biztosan tudni, hogy senki sem menesztette a volt igazgatót, hanem az önként adta be felmondását.

A privatizációra vonatkozóan Vasiliev Victor elmondta, megtörténhet, hogy voltak rendellenességek, az ügy kivizsgálása azonban még nem ért véget. Feltételezte ugyanakkor, hogy a török fél nem vonható majd felelôsségre azért, mert aláírt egy számára kedvezô feltételeket tartalmazó szerzôdést.

A bizottság találkozóját követôen a prefektus sajtótájékoztatóján Ioan Toganel sem kívánt megjegyzéseket fûzni a történtekhez. Ám végül elmondta, hogy a közelmúltban két névtelen levél is érkezett a prefektúrára. Véleménye szerint mindkettôt volt Azomures-igazgatók írták, ugyanis olyan részleteket is közölnek, amelyek nem juthatnak bárkinek a tudomására. Mindkét levél egyértelmûen Doru Opriscant hibáztatja és egyebek közt a fényérzékenypapír-gyár problémáját feszegetik, amely a levélírók állítása szerint gyanús kölcsönök lebonyolításában garanciaként szolgált. A levelek egyébként állítják, hogy a török tulajdonos feltett szándéka csôdbe juttatni a gyárat.

Doru Opriscan lapunknak nyilatkozva kijelentette:

– Egyelôre annyit mondhatok, hogy személyes okok miatt adtam be a felmondásomat, amelyet nem fogok visszavonni, függetlenül attól, hogy mi történik a továbbiakban.

A két névtelen levél pedig azt sem érdemli meg, hogy szót ejtsünk róla, mégis hozzá kell tennem: nem hiszem, hogy a kombinát bármelyik volt igazgatója odáig süllyedne, hogy névtelen leveleket írogasson. A gyár vezetôségében mindig rendkívüli emberek dolgoztak és nem hiszem, hogy ha valamelyikük levelet írna, szégyellné azt aláírni.

Aktuális

Ki dolgozik itt a magyarok kezére? Ja, hát ki nem dolgozik itt a magyarok kezére? Nézzük csak, mi a helyzet. Ha a kincses városnak olyan bürgermájsztert rendel vala a demokrácia, amicsodás urak hajdanában parancsoltak – hogy egyik váltásban német, a másikban magyar a bíró –, akkor Kolozsvár, Kalotaszeg, Aranyos és Torda maradék magyarsága simán asszimilálódik vala. Hiszen az olyan világban, melyben szent a béke, ahol ki-ki akkor és ott használhatja anyanyelvét, gyakorolhatja vallását, mûvelheti kultúráját, amikor és ahol jónak látja, a maximális tolerancia körülményei közepette : minden kisebbség menthetetlenül felszívódik, beolvad.

Van egy sziget, ahol a bakuwák nyelvét hivatalossá tették, miután már senki sem vallja magát bakuwának. A bakuwa kultúra kincseit fennen mutogatják, a kuwa dance már világdivat, csakúgy, mint a riverdénsz az ájris pábban. És egyre többen doktorálnak a bakuwa nyelvbôl és irodalomból, operákat komponálnak bakuwa legendákra és mítoszokra. (Az egyik éppen csodaszarvasról szól.) Persze a bakuwák is jobban jártak volna, ha nem hagyják magukat kihalatni, ha nem merülnek alá a történelem mocsarába. Lám, a maorik megmaradtak, van még indián is. De a kurdok még mindig a kelleténél több hazából menekülnek. A kurdokat nem szeretik, bennünket igen.

Ha magyarok akarunk maradni, tiszteljük az ellenségeinket, ezt Székely János pompás versben írta meg. Nem mindenki ismeri fel, hogy egy kisebbségtôl akkor lehet könnyen megszabadulni, ha – keblünkre öleljük.

Legfrissebb szivárogtatás szerint a szélsôséges nacionalista, sovén stb. pártokat és vezetôiket "magyar oldalról" bérelték fel, hogy ellenségként viselkedve szolgálják megmaradásunkat.

A funárvadimok voltaképpen a magyarok legmegveszekedettebb pártfogói. Nem csodálkoznék, ha egyszer majd feltárnák, micsoda horribilis összegek áramlottak számlákra az óceánon túlról, turullandi bankokból, hogy a drága barátaink minél sikeresebben szervezzék a magyarellenes kampányokat, tüntetéseket. Rendezzenek visszhangos sajtóbotrányokat, nagy nemzetgyûléseket, pad- és kutyafestési akciókat, gineszbukkós hecceket.

Ha a magyarság ebben ellenséges szándékot lát, ám tegye. Erôsödjék, rendezze sorait, kiáltson az égre és Európára. Hívja be Brigitte Bardot-t, tüntessünk a kutyaelvándorlás ellen. (Ne hagyd megveszni ebünk, istenünk.) Egy ilyen mozgalomnak nagyobb esélye van a világ közvéleményének felszítására, mint a folytonos szûkölésnek, hogy itt bennünket nyomnak a padló alá.

Bukarest is jobban jár, ha trikolórra mázoltatja kóbor állatait. Segítenek a szupertitkos erôk, amelyek hatalmas összegeket juttatnak a derék hazafiaknak, akik a magyarok és a romák, a németek és a zsidók ügyét önzetlenül szolgálják Romániában. Én leveszem a kalapomat elôttük. Hiszen mindkét oldalról csak megvetés és gyûlölet fogadja ôket. A hatalom azt tartja: direkte csinálják, mert el akarják lehetetleníteni a kormányt. (Ki jön ide befektetni, ha rasszizmustól bong a média? ) A kisebbségek pedig azt hiszik, hogy ellenséggel állnak szemben, pedig lám, bajban ismerni meg az igaz barátot.

Bizony, feleim, senkinek sem könnyû. Szakad ránk az ég, havas esô meg jég, mintha egy nagy dézsá vübôl öntenék.

Déjá vu az egész világ.

(MTI) Kolozs megyében az elmúlt tíz évben hátráltatta a külföldi befektetéseket az, hogy a helyi vezetés összekapcsolódik egy nacionalista párttal – jelentette ki Iuliu Pacurariu, a megye demokrata párti szenátora. A szenátor kolozsvári sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy az elmúlt tíz évben Kolozs megyében összesen 155 millió dollár értékû külföldi befektetést valósítottak meg. Így – a lakosság számát és a gazdasági kapacitást tekintve – az ország egyik legfontosabb megyéje csak a hatodik helyen áll a befektetési listán a romániai megyék közül.

Iuliu Pacurariu szerint a befektetôk többségét a helyi nacionalista vezetés riasztja el.

Kolozsvár polgármestere 1992 óta Gheorghe Funar, egyszemélyben a szélsôségesen nacionalista Nagy- Románia Párt fôtitkára. A polgármester nemet mondott a Coca-Cola társaság tervezett kolozsvári beruházására, mert az óriáscég nem volt hajlandó kivánságára Kolozsváron román nemzeti színû üvegekbe tölteni üdítôitalát.

Háromtagú legénységgel Bárka jött a hóviharban Békéscsabától errefelé. Marosvásárhelyen kikötött.

Valójában rendhagyó eset volt a pénteki Látó-est, de lám, egy hét leforgása alatt két irodalmi kör sem árt meg nekünk, érdeklôdés szép számmal van. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit kinál Békéscsaba kortárs irodalma..

Gálfalvi György vendégeket köszöntött, Banner Zoltán mûkritikust, elôadómûvészt, Elek Tibor esszéírót, Grecsó Krisztián költôt, prózaírót. És akkor most tisztáznunk kell, a Bárka tulajdonképpen Békéscsabán kéthavonta megjelenô szépirodalmi folyóirat. Szerkesztôi alapállása nagyjából azonos a Látóéval: a körülmények ellenére nem egy provinciális lapról van szó, neves munkatársi gárdájának köszönhetôen nem ül rá a magyar alföld pora, és egyértelmû: "a földrajzi koordináták ellenére" úgy Békéscsaba, akár Marosvásárhely is lehet irodalmi központ.

A folyóiratnak van egy fôszerkesztôje, egy szerkesztôje és egy fômunkatársa nyilván, s aztán ennyi. A Bárka 1993-ban jelentkezett elôször, kilencvenhétig hellyel-közzel napvilágot látó lap volt, majd rendszeresebbé tették megjelenését, negyedévi lett, 2000-ben már kéthavonként adtak a békési olvasók kezébe szépirodalmi folyóiratot.

Elek Tibor fôszerkesztô elmondta, hogy a Bárkába igyekeznek felvenni minden hasznos dolgot, olyan nevek sorakoznak egymás mellett, akik más folyóiratokban kerülnék egyébként az egymásmellettiséget... Az egyetemesség és a regionalitás nem zárja ki egymást, a folyóiratban jelen van a Párizsban élô Papp Tibor és jelen van a kézdivásárhelyi Fekete Vince. Hangsúlyosan jelen van a határon túli kortárs magyar irodalom, a huszonéves és igen tehetséges Grecsó Krisztiánnak köszönhetôen közlésteret kapnak a határon túli nagyon fiatal és fiatal tollforgatók.

Banner Zoltán elôadómûvész a Bárkában közölt Király László, Tandori Dezsô, Balla D. Károly, Kovács András Ferenc, Nagy Gáspár verseibôl adott elô. Grecsó Krisztián kétkötetes költô verseibôl és az Ünnepi könyvhétre a Jelenkor Kiadónál megjelenô novelláskötetébôl, Elek Tibor irodalomkritikus a pozsonyi Kalligramnál megjelenô, Székely Jánosról írt monográfiájából olvasott fel részletet, végül Banner Zoltán mondott néhányat el saját verseibôl.

A Bárka Vásárhelyrôl Csíkba "vitorlázott", az idôjárási viszonyokra és a legénység alföldi voltára való tekintettel nem lehetett könnyû nekik át a Hargitán. Vagy éppen ellenkezôleg: szép és élményszerû. Mindenesetre én azt ajánlom, aki csak teheti, szálljon fel néha a Bárkára, mondom, megéri.

A vörös Pimpernel (The Scarlet Pimpernel, 1998) viszonylag új angol tévéfilmsorozat. A Duna Tévén megy vasárnaponként (16.40-tôl). Forgatókönyvét írta: Richard Carpenter, zenéjét szerezte Michal Pavlicek, operatôr John Hooper. Rendezte Edward Bennett. Szereplôk: Richard E. Grant, Elizabeth McGovern, Martin Shaw.

Láttam belôle két-három részt, tetszett. Emlékeztem rá, ezt a címet én már olvastam, láttam valahol. Nem volt fontos a számomra, de a cím megragadt a fülemben, sôt a szememben is: vörös Pimpernel. Valami kommunista izé, legyintett rá irodalmárkodó ismerôsöm, s azzal a dolog el lett felejtve. Aztán ismét olvastam valamit egy írónôrôl, aki magyar létére angolul írt, és híressé vált.

Orczy Emma, hát persze. Talán Hegedûs Géza emlegeti, talán Szerb Antal. Szerb Antal mégsem.

Az egyik (régebbi) világirodalmi lexikonban rábukkantam mégis. Azt írja róla: Orczy bárónô, angol dráma- és regényírónô. Magyarországon született (Tarnaörs), Orczy Félix bárónak (az Opera volt intendánsa) és Wass Emma grófnônek a leánya, Montagu Barstow felesége. Brüsszelben és Párizsban tanult. A Heatherley School of Artban tanult festeni és képeibôl a Royal Academy is kiállított. Elsô népszerû munkája The Old Man in the Corner (1900) címû detektívtörténet-gyûjteménye volt. Hírnevét The Scarlet Pimpernel (1905) címû regényével szerezte, melyet 14 nyelvre (magyarul: Vörös Pimpernel), japán és urdu (hindu) nyelvre is lefordítottak, és amelyet férjével a színpad számára is átírt. Tárgyát a francia forradalomból vette, és úgy regénye, mint színmûve ma is népszerû Angliában. Egyéb színmûvei: The sin of William Jackson (J. W. bûne, 1906), Beau Brocade (1900), The Legion of Honour (A becsület légiója, 1918). Regényei és elbeszélései: The Emperor's Candlestick (A császár gyertyatartója, 1905), By the Gods beloved (1906), The Son of the People (A nép fia, 1906), I Will Repay (Majd visszafizetem, 1906), The Sangled Skein (1907), Beau Brocade (1908), The Elusive Pimpernel (Az élelmes P., 1908), Petticoat Government (Asszonykormány, 1910), A True Woman (Egy igazi nô, 1911), Fire is Stubble (Tarlótûz, 1912), Eldorado (1913), Unto Caesar (C-hoz, 1914), The Laughing Cavalier (A nevetô gavallér, 1914), A Bride of the Plains (A pusztai menyasszony, 1915), The Bronze Eagle (A bronzsas, 1915), Lether Face (Bôrarc, 1916), A Sheaf of Blue Bells (Egy kéve harangvirág, 1917), Lord Tonny's Wife (Lord Tonny felesége, 1917), The Man in Grey (A szürke ruhás férfi, 1918), Flower of the Lily (Liliom, 1918), The League of the Scarlet Pimpernel (A Vörös Pimpernel Szövetség, 1919), His Majesty's Well Beloved (Ôfelsége kedvence, 1919), The First Sir Percy (Az elsô Sir Percy, 1920), Castles in the Air (Légvárak, 1921), Nicolette (1922), The Triumph of the Scarlet Pimpernel (A Vörös Pimpernel diadala, 1922), The Honourable Jim (Nagyságos Jim, 1924), Pimpernel and Rosemary (P. és R.,1922), Unravelled Knots (A kibogozott csomók, 1925), The Celestial City (Az égi város, 1926), Sír Percy Hits Back (S. P. visszaüt, 1927), Marivosa (1929), A Child of the Revolution (A forradalom gyermeke, 1932). Magyar fordítások: Régi tündérmesék (Old Hungarian Fairy Tales, 1898); A Vörös Pimpernel (The Red Pimpernel, ford. Gineverné Gyôry Ilona, 1908); Sir Percy visszaüt; Caesarhoz; Megfizetek (ford. Marczali Erzsi 1909). Míg cseh és olasz nyelven összes mûvei megjelentek – fejezôdik be a szócikk –, legtöbbje pedig svéd, dán, norvég, sôt holland nyelven is, addig magyarul csak négy mûve jelent meg hazánk szülöttjének.

Ellenben folytatásokban hozta a Pimpernel-történetet már 1907-tôl Herczeg Ferenc lapja, az Uj Idôk. A Duna Tévé által kiadott mûsorban kisbetûvel szerepel a Vörös. Holott Gineverné Gyôry Ilona fordításában (nevét föl sem tüntetve) a lapban így jelenik meg a cím: A Vörös Pimpernel. Regény. Irta Orczy Emma Bárónô. Folytatás.

Nem tudom, hány rész van még hátra, de ha tehetem, vasárnaponként megtekintem a feltehetôen Orczy bárónô könyvébôl ihletôdött film újabb részeit. A címlistán, pedig ugyancsak erôltettem a szemem, nem tudtam felfedezni a szerzô nevét.

B.D.

Olcsón, gyorsan, takarékosan

Minden valamirevaló háziasszony gyûjti a recepteket. Egy finom sütemény elkészítési módja, ízletes leves vagy második fogás receptje kisebb-nagyobb papírfecnikre kerül, amelyek aztán szépen összegyûlnek, de a következô lépés, amikor is be kellene másolni azokat a receptfüzetbe, a nagyon gondos háziasszonyok kivételével, általában elmarad. Így hát, amikor gyorsan szükségünk lenne a receptre, keresni kezdünk a papírdarabok között, és általában azt nem találjuk meg, vagy nagyon nehezen, amire éppen szükségünk van. Bár az ezüstkanalas tanfolyamra járó sáromberki gazdasszonyoktól tanultam egy jó módszert, miszerint feliratos borítékokba lehet elrendezni a recepteket, Asztalos Enikô magyar és néprajz szakos tanárnô gyûjtése, valamint az IMPRESS Kiadó jóvoltából, nincs szükség a papírfecnikre. A tanárnô erdélyi falvakban, városi környezetben gyûjtött receptjeit, amelyek az elmúlt évek során három könyvecskében láttak napvilágot, most egy kötetben jelentette meg az IMPRESS Kiadó. Erre azt is mondhatná egy magára valamit is adó háziasszony, hogy neki ugyan fölösleges magyarázni a szakácskönyvek szükségességét, amit senki sem von kétségbe. Csakhogy Asztalos Enikô könnyen kezelhetô kis szakácskönyve a mindennapi, megszokott, jobbára a szûkös lehetôségekhez igazított háztartásban elkészíthetô erdélyi ételek receptjét tartalmazza. Mert összevetve a magyarországi konyhával, az erdélyinek megvannak a sajátosságai, ahogy azt a könyv elôszavában, a rövid erdélyi konyhatörténeti áttekintôben megfogalmazza a szerzô. A hagyományos erdélyi ízeket találja meg az, aki a könyvecske utolsó lapjain felsorolt adatközlôktôl származó receptek valamelyikét elkészíti. Nyelvezete egyszerû, úgy, ahogy elmondták, ahogy leírná az ember.

E sorok írója azért is hálás a szerzônek, mert nagyanyja, édesanyja által készített olyan ételek, sütemények receptjét találta meg, amelyeket eddig hiába keresett. A hagyományos erdélyi ízek kedvelôinek ajánljuk hát a könyvet, aminek ott a helye minden kezdô háziasszony konyhájában, s hasznos darab lehet a férjhez adandó lányok kelengyéjében is.

b.gy.

Kókay István Kamil Marosvásárhely címû verse, melyet Molter Károlynak ajánlott "atyafiságos barátságáért" 1940 szeptember havában, így kezdôdött: "Ó, Bolyaiak! Bodor tudós városa/ Ki egyszer ott járt mindörökre szerelmes beléd". A versíró a matematika tudósai mellé sorolja a "székely ezermestert", Bodor Pétert, a zseniális gépszerkesztôt, akinek a maga szerkesztette és építette zenélô kútja Marosvásárhely fôterén állt. Bodor kútjáról sokan írtak dicsérô szavakat. Az 1820–22 között épített kút a kor ízlésének megfelelôen alakított építmény volt, mely nagy vízmedencébôl és a föléje helyezett jónoszlopos, kupolás felépítménybôl állt.

1836–37-ben Borosnyai Lukáts János, a református kollégium tanára a következôképpen írt Régi és Új Vásárhely címû verseskötetének Elsô ének-ében, A piacz szökôkútjáról: "Marosvásárhelynek alatt van lapája,/ Hol van Poklos, Szent György, Szent Király uttzája,*/ Emlékoszlopa van közepette/ (…) Fellyûl áll Apollo, sugár van fejébe/ Ki fordul reggelre napja fel jöttére,/ Követvén mindenütt, míg le ment estvére,/ (…) Minden hatórára hallottuk zengését,/ Láttuk városunknak benne szép ízlését,/ Melyeket mozgata víz nehézségével/ Tsak, és nem is képzelt mesterkedésével".

A "kútházba" a vizet a vár területén lévô források összegyûjtött vizébôl vezette le facsöveken a plébánia elôtti helyre s medencéjébôl három csapon csordogált az edényekbe a jó ivóvíz, mint azt Borosnyai verselte: "Vásárhelynek is nyolc ezer lakósai/ Különösök s vagynak kényes gusztusai./ Maros mellôl is küld e Piatz kútjára,/ Mintsem innia menjen sok, Maros partjára". Hordták a vizet a háztartások részére "Minden nap környéke tele is van ennek,/ Még a legjobb borra se járnak úgy, s mennek".

A kút vízbôsége lehetôséget adott arra: "Hogy oltassék onnan városunk tûze is". Így érthetjük meg, hogy a század eleji képeslapokon a kút körül miért látható a sok fahordó.

Mindezen haszna mellett a kút építménye az azt övezô sétatér dísze is volt klasszicizáló vonásaival. A vízmedence fölötti pódiumról szép rálátást adódott a fôtér épületeire s a kút körüli sétálókra. A kút zenélô szerkezetének felcsendülô dallama egyaránt vonzotta a gyermeket és felnôttet.

A kút zenélô szerkezetét 1836-ban hóvihar némította el s a jónfejezetes karcsú oszlopokon nyugvó félgömb kupola padlásán 1911-ig rozsdásodott zenélô szerkezete. Dr. Bernády György polgármestersége idejében, a tervbe vett sok középület között, a nemzeti színház építése is szóba került, s annak helyét a Fô-(Széchenyi)téren jelölték ki. Az építkezés érdekében bontották le a Bodor-kút építményét. A színház tervpályázatán neves építészek vettek részt; sajnos az építkezés az elsô háború miatt elmaradt.

1936-ban a Budapesti Közmunkák Tanácsa a marosvásárhelyi Bodor Péter kútját Páll Andor és Jankó Gyula mérnökök rekonstrukciós terve szerint, a Margitszigeten felépíttette, mely valóban hû mása a hajdani legendás hírû zenélô kútnak. A Margitszigeten, festôi környezetben elhelyezett kút zenélô szerkezete óránként szórakoztatja a sétálókat.

Milyen látványosságot jelentene, ha Bodor Péter ritka tehetségû székely mesternek a zenélô kútja ismételten a fôtéren állna, s három csövén folydogálna a jó ivóvíz és zenélô szerkezete óránként csalogatná a kút köré a sétálókat a zene hallgatására.

A kút emlékeztetô lenne helybelieknek és a várost látogatóknak is.

* Fôtér, Forradalom és Kossuth Lajos – Calarasilor

Keresztes Gyula

Néhány gyöngyszem a magyarországi árucikkek vevôtájékoztatójából az emberi nem szellemi fejlettségének igazolására.

A Sears hajszárító forgalmazói azt ajánlják, hogy alvás közben ne használjuk a készüléket (pedig milyen jó lenne…). A Chips zacskó szállítói alighanem be akarnak ugratni, mert ezt a szöveget olvastatják el velünk: "Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban." Magyarán: ne fizessük ki a portékát, inkább álljunk be az áruházi szarkák sorába. De ehelyett talán böngésszük tovább az okos szövegeket. Mélyhûtött árun az áll, hogy javasolják, felhasználás elôtt olvasszuk ki… És ha mégis jeges állapotban szeretjük elfogyasztani, akkor mi van? Ugyancsak szellemes a Tesco tiramisu doboz csomagolásának felirata, mely a doboz alján található: "Ne fordítsa fel!" Na most mi lesz? Mert ahhoz, hogy elolvassam, a fejére állítottam a skatulyát. Még egy "logikus" megjegyzés – ezúttal a pudingos dobozon: "A termék melegítés után forró lesz!" Ki gondolta volna, hogy nem fölmelegítés elôtt kerül ilyen állapotba? Emennél is bájosabb azonban a villanyvasaló göngyölegének felirata: "Ne vasalja a ruhát saját testén!" Kár, nagy kár, mert rengeteg idôt meg lehetne takarítani akár így, akár úgy, hogy valakivel fölvetetjük a ruhánkat és ôrajta simítjuk el a ráncokat… Aztán az altató tabletta gyártói is szuperóvatosságra intenek annak közlésével, hogy a készítmény álmosságot okozhat. Vajon csak ennyi lenne a hatása? Továbbmenve, alaposan próbára teszik képzelôerônket a karácsonyfaizzókat árusító cégek. Tudniillik figyelmeztetnek: ezek a lámpácskák csak kültéri és beltéri használatra alkalmasak. Ha szabad kérdeznünk: még milyen "tér" létezik e kettôn kívül? Nehogy valami kárt tegyünk a világegyetemben. Hasonlóképpen sejtelmes egy japán konyhagép felirata, mely így szól: "A másik célra ne használja". Vajon mire gondolt e mondat megfogalmazója? Attól tartott, hogy esetleg fûnyírással, hajvágással, borotválkozással, egyebekkel is megpróbálkozunk? Tökéletesen egyetértünk ezzel szemben a Gyermek Superman jelmez dobozán lévô bölcs megállapítással: "Az ember alapvetôen nem tud repülni. Ezt a jelmez viselete sem befolyásolja". Még jó, hogy nem kezdeményezik: a beöltözött gyerek ugorjon ki az emeleti lakás ablakából, hogy meggyôzôdjön a termék eredetiségérôl.

(A)

Gyógyítónk, a természet

Korunk pestise a stressz által okozott betegségek és azok következménye, a korai halál. A pozitív stresszre és stresszállapotra, mint a kellemes meglepetés, öröm, boldogság, szüksége van testünknek, lelkünknek, de a negatív stresszforrások, mint az ijedtség, munkahelyi, családi, párkapcsolati konfliktusok, egzisztenciális gondok, káros hatással vannak szervezetünkre. Stresszhelyzetben izmaink, vérereink összehúzódnak, légzésünk rendszertelenné válik, romlik szöveteink, egész szervezetünk vér- és oxigénellátása, emiatt állandó feszültségérzet, rosszkedv, fáradtság gyötörhet minket. A negatív lelkiállapotok, ilyenek például a bánat, szorongás, idegesség, félelem, valamint a rendetlen, kicsapongó életmód, kimerültség, magány, hitetlen, kételkedô életszemlélet, feldolgozatlan lelki traumák, legyengítik a szervezet védekezô rendszerét, testi-lelki elváltozásokat, ún. pszichoszomatikus (pszicho-lélek, szoma-test, lélek hatása a testre) betegségeket okoznak. Ilyen természetûek például a szorongásbetegségek: az evészavarok, a kóros falánkság, magyarul farkaséhség (bulimia nervosa), az anorexia nervosa (kényszeres, mértéktelen koplalás), a mértéktelen cukor- és zsírfogyasztás és az ebbôl származó másodlagos betegségek, a krónikus vastagbélhurut (kolitis), a nyombélfekély, a székrekedés, a magas vérnyomás (hipertónia), az alkoholizmus, a derékfájás, az ízületi fájdalmak, a migrén, a depresszió, a fogcsikorgatás, a menstruáció zavarai, például a fájdalmas menstruáció vagyis dysmenorrhoea. Selye János világhírû magyar orvostudós fedezte fel a stresszt. Szerinte a betegség a szervezet stresszre való nemszpecifikus válasza egy idô után. A természetgyógyászati gyakorlat számos feloldó, lazító módszert nyújt a stresszállapotok leküzdésére vagy az általa okozott betegségek gyógyítására. Nemcsak a természetgyógyászat, hanem a népi gyógyászat is pszichoszomatikus szemléletô és pszichoterápiás gyógymódokat alkalmaz. A népi gyógyítók, akár a természetgyógyászok, az embert és nem a betegséget (szervet) kezelték, gyógyították. Pszichológiai és orvosi megfigyelések, eredmények is igazolják a népi gyógymódok helyességét. Világszerte egyre gyakoribbak az erre vonatkozó tudományos kutatások és az orvosi társadalom is kezd áttérni erre a szemléletmódra, vagyis, hogy a betegségeket nemcsak materiális tényezôk okozzák. A természetgyógyászatnak és a népi gyógyászatnak vannak közös gyógymódjai. Ezek: az imával (szakroterápia), megváltozott tudatállapottal (szuggesztió, hipnózis), információval (ráolvasás), böjttel, tisztítókúrákkal, táplálkozással (az étel mint gyógyszer), gyógynövényekkel (fitoterápia), illó olajat tartalmazó növényekkel (aromateápia), vízzel (vízgyógyászat), mozgással (kinetoterápia, csontkovácsolás), színekkel (színterápia), kristályokkal (kristályterápia), energiával (energoterápia), nappal (helioterápia), levegôvel és az agyaggal való gyógyítás.

***

A legegyszerûbb és leghasználtabb természetgyógyászati módszer, amellyel a stressz káros hatásait enyhíthetjük, a nyugtató gyógyteák használata. Egy evôkanál citromfüvet vagy levendulát vagy orbáncfüvet vagy komlót (de lehet ezek keverékét is) egy liter fövô vízbe beledobunk, tíz percet ázni hagyjuk, aztán leszûrjük és egy kiskanál mézzel, langyosan isszuk éhgyomorra. Az almahéjnak is nyugató hatása van. Egy alma héját 2 dl. vízben öt percig kell fôzni. Napi egy liter gyógytea elfogyasztása ajánlott. A bodzavirágot megehetjük nyersen is, mert sok C- vitamint tartalmaz. A C-vitamin segít elviselni a mindennapi stresszt. Magas arányban az áztatott csipkebogyótea, a citrusgyümölcsök, a petrezselyemzöld, továbbá az alma, a paprika, általában a nyers gyümölcsök és zöldségek tartalmazzák. A B-vitaminok fontos szerepet játszanak az idegrendszer egyensúlyának fenntartásában. Ha szervezetünk nem kap eleget belôlük, csökken a stresszel szembeni ellenállóképesség. Ne gyógyszer alakjában vigyük be szervezetünkbe, hanem együnk inkább B-vitaminokban gazdag ételeket! Ilyenek a teljes kiörlésû gabobafélék, a hüvelyesek (lencse, borsó) és a sörélesztô. A sörélesztô napi adagja egy kiskanál, joghurttal, mézzel, tojássárgájával, magvakkal vagy gyümölcssalátába keverve fogyasszuk. A magnézium csökkenti az ingerlékenységet. Stressz estén a szervezet fokozottan igényli. Sok magnézium található az olajos magvakban, a szárított gyümölcsben és zöldségben, valamint a gabonafélékben. A B6-vitamin segíti a magnézium felszívódását, ezért a fenti táplálékokkal egyidejûleg fogyasszuk a korábban említett magas B-vitamintartalmú ételeket is.

(Folytatjuk)

Bibliográfia: Természetgyógyászat Magazin, 1997. június

Bernád Ilona

Autók és egyebek

Rajtakapták az autótolvajt, amint éppen egy Mitsubishi Pajero Sport mûszerfalát bontotta le. Az eset február 5- én délután Budapest központjában, a Váci utca környékén, egy föld alatti parkolóban történt. Ebben eddig nincs semmi különös, hiszen hasonló esetek naponta megtörténnek Európa nagyvárosaiban. Az eseménynek a hírértékét az adja meg, hogy a szóban forgó terepjáró a kolozsvári Euro Leasing cég tulajdona, és aki rajtakapta az autótolvajt, szintén kolozsvári. És mindez azért történhetett meg, mert a Mitsubishit mûholdas jármûkövetô és lopásgátló berendezéssel szerelték fel, és bekötötték a SAT-Guard Monitor védelmi rendszerébe.

Ez a rendszer elôfizetôinek állandó szolgálatot biztosít, melynek köszönhetôen a rendszerbe kötött gépkocsik egész Európa területén különleges védelmet élveznek: ha az autót agresszió éri, a benne lévô berendezés mobiltelefonon azonnal riasztja tulajdonosát, az ügyeletet, és ha szükséges, a rendôrséget; ugyanakkor néhány méteres pontossággal információt szolgáltat arról is, hogy hol következett be az esemény.

Nem történt ez másként a mi esetünkben sem, C. U. leparkolta gépkocsiját és bevásárolni indult, amikor mobiltelefonján a SAT-Guard Monitor diszpécserközpont értesítette, hogy autóját támadás érte. Visszatérve a parkolóba ott találta a tolvajt, amint éppen a mûszerfalat piszkálta. Rázárta a tolvajra az ajtókat és értesítette a rendôrséget.

A harmincéves T. Z. visszaesô bûnözô: autófeltörésért, lakásbetörésért már elítélték – tájékoztatott a budapesti V. kerületi rendôrkapitányság szolgálatos tisztje. – Olyan eszközöket találtak nála, amelyekkel megvalósíthatta volna az autólopást. Hogy sikerült elkapni és letartóztatni, egyértelmûen annak köszönhetô, hogy az autó fel volt szerelve a mûholdas jármûkövetô és lopásgátló rendszerrel, mivel ez az eszköz állandó kapcsolatot biztosít a gépkocsi és tulajdonosa között.

Az Euro Leasing cég vezérigazgatója elismeréssel szólt a SAT-Guard Monitor teljesítményérôl. "Nagyon örülök annak, hogy megjelent nálunk ez az ultramodern technológia, amely szinte kiküszöböli a kocsilopás kockázatát, és ez nagyon megnyugtató a tulajdonosok és a leasing-cégek számára. Javasolom minden autósnak, hogy szereltessen jármûvére hasonló berendezést.

A legelégedettebb azonban Otilia Scrob, a Grup AS biztosítótársaság kolozsvári fiókjának igazgatója volt, hiszen a Mitsubishi Pajeróra ôk kötöttek biztosítást. Ha sikerül ellopni az autót, a biztosítónak hatalmas összeget kellett volna kifizetnie a tulajdonosnak. Az igazgatónô elmondta: ez az eset meggyôzte ôt arról, hogy a mûholdas jármûkövetô és lopásgátló rendszer jól mûködik és életképes.

A SAT-Guard Monitor alig három hónapja mûködik Romániában, és ez idô alatt már egy 70.000 márkára biztosított Audi A6-ost is megmentett a tolvajok kezébôl.

Száz éve született Kacsó Sándor

Megbosszantott egy nyavalyás sakál.

Most csitulok s a lelkemet lesem.

Múlt évezredek vad bozótjain

Keresztül máig – tán visszatalál?!

Ó, rózsafa te, itt a jobbomon,

És te vén pad a gesztenyék alatt,

Eltûntök újra, hogyha a kezem

Forró szemeim elôtt elvonom?

Nézd csak, még most is remeg a kezem.

Gonosz varázslat, más nem is lehet

Most, 1941-ben!

Könyörülj rajtunk, édes istenem…

Hogy is volt? A vén gesztenyék alatt

Mélázva vittem drága terhemet,

Mit Dante s a többi szent titán

Gyûjtött, míg életútján áthaladt.

Babits szavával épp Beatrice

Igéit súgta a rózsa illata

S én úgy éreztem, hogy az esti szél

A két üdvözült nagy elôd nesze.

S akkor jön ô és sunyin utamba áll,

Az a kódorgó nyavalyás sakál.

Torz vigyora üt, akad lélegzetem,

Mikor megkérdi: mi is a nevem?

És rendelet van, neki joga tudni,

Esténként mikor fekszem le aludni?

S ha alkony jöttén kigyúl villanyom,

Vajon van-e kék papír az ablakon?

Tegnap hol jártam? S holnap merre vágyom?

Engedély nélkül mind szállhat a vágyam.

S végül a fülembe súgja pimaszul:

Ma még elnézi, de holnaptól kezdve

Meg ne szólaljak többé magyarul…

Meg ne szólaljak többé magyarul!

Valami szakadt s lezuhant belül,

Mázsás pörölye szétzúzta a mát,

Zuborgó köd szállt izzó homlokomra,

S eloldozta az ôsbozót fiát.

Éreztem, hogy véreres szememben

Káin dühénél nagyobb rém zihál,

Fogamból serceg vészes dühdelej,

S gombján tartja már ujját a – Halál.

Éreztem, hogy nô testemen a szôr,

S már nem a rózsa, hanem vad bürök

Önt nehéz szagot, s kemény csont törik,

Agyvelô freccsen, ahová ütök.

Rút varázslat volt, más nem is lehet…

Könyörülj rajtunk, édes istenem.

Légy áldott Babits, Dante, Beatrice,

Hogy megfogtátok lázadó kezem.

"Mindennek rendelt ideje van,

és ideje van az ég alatt

minden akaratnak."

(Prédikátorok könyve 3:1)

Így jött el az az idô, amikor a Nagy Imre Képtárat felújítva és e gyönyörû, új helyiségben elhelyezve, a nagyközönség számára láthatóvá téve, hogy akik szeretik a mestert és mûvészetét, újra meg újra ihletet merítsenek belôle, mint hajdan a Danaidák a görög mitológiában. A jó és igaz mûvészet mindig aktuális, mert nem lehet leírni vagy mással helyettesíteni és az istenadta közönség ezt igényli, és minduntalan látni szeretné alkotásait. Elmondhatjuk, hogy Nagy Imre, az ember csak egy volt e században s így a mûvészete is csak egy az elôttünk elvonuló huszadik század keretén belül.

Egy pillantásra átfut az agyamon a mûvészetek útja, a szellemé, ahogyan az embereken keresztül fejlôdik. Négy lábról két lábra áll, otthagyva az ösztönvilágot, Káint és Ábelt, ura lesz önmagának. Szerzôdik az Istennel a Sínai-hegyen, az egyezség pedig a tízparancsolat. Követi a világszellem ritmusát: erre a földre el kell hogy jöjjön a szeretet. Mi is hát a mûvészet? Írja, vési, festi, énekli az élet, a szellemi kényszer hatása alatt, megszüli, megalkotja a belsô és külsô világ képét: "a szépet", ami az örökkévalóban él, ahogyan a világ ritmusa bennünk szólal meg és otthonára talál.

Mint Nagy Imre Marosvásárhelyt, újból és újból. És ennek most mi is részesei lehetünk, örvendve annak, hogy a Nagy Imre Galériát felújítva, szakmailag megfelelô körülmények között nyithatjuk meg ismét, ami a városi tanács és Fodor Imre személyes hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre.

Ki szeretnék térni Nagy Imre és Marosvásárhely kapcsolatára, hogy miként alakult, szövôdött barátsága a marosvásárhelyi emberekkel.

1915-ben behívják katonának és tartalékos altiszti kiképzésre Marosvásárhelyre küldik. Itt találkozik Nagy István festômûvésszel, a távoli rokonnal, majd innen, rövid kiképzés után, a keleti frontra irányítják. 1925–1927 között nagyobbrészt grafikai munkáiból kiállítást rendez Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Brassóban. Az 1930-as évektôl a Barabás Miklós Céh által szervezett kiállításokon többször állít ki Marosvásárhelyen. Gyors változások sora következik be, amikor 1949-ben meghívják Kolozsvárra a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola tanárának, de ez a pálya kérészéletû volt. Mert ez az idôszak a nagy felajánlások kora volt, és ez nem kedvezett Nagy Imrének. Egy alkalommal az intézet vezetôsége felszólította a mûvészeket, hogy tegyék meg felajánlásukat egy-egy mûalkotás adományozására. Tudnunk kell, hogy Nagy Imre minden alkotásához nagyon ragaszkodott. Azt válaszolta, hogy ô már felajánlotta mindenét, az alkotásait senkinek nem ajánlja. Következményként állástalanná vált. A marosvásárhelyi barátai azonnal segítségére siettek; Veres Károly és Koós György, a cukorgyár volt igazgatói, dr. Imreh Ernô jogász és még sokan voltak támogatói e városban. Ilyen volt Veres Nicolae (egykori megyei elsôtitkár – sz. m.), aki felajánlotta, hogy költözzön Marosvásárhelyre, de ez nem valósult meg. A cukorgyár állandó vendégeként 1951-1953 közt, nyugdíjazásáig tartózkodott Marosvásárhelyen, de ez a barátság itt nem szakadt meg, hanem tartott 1976-ig, haláláig. A Teleki Tékában megrendezett 1958-as egyéni kiállításából 44 olajképet ajándékoz a vásárhelyi közönségnek, Marosvásárhely városnak. A város vezetôsége kiállítótermekkel lepi meg a mûvészt, a mestert, s így jött létre a galéria.

A Nagy Imre Galéria 1961-ben egy újabb adománnyal gyarapodik. Ezúttal egy 54 fametszetbôl álló sorozattal gazdagítja a várost, a marosvásárhelyi galériát.

Hetvenedik születésnapja alkalmából a Kolozsvári Mûvészeti Múzeum és a Marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeum is gyûjteményes kiállításon mutatja be a mûvész alkotó tevékenységét.

Ezen alkalomból idézném Eugen Schilerut, aki pontosan fogalmazza meg azt az érzést, amikor azt írja, hogy "Nagy Imre azon mûvészek egyike, akiknek figyelme arra a világra összpontosul, amelyben napvilágot láttak. A múlt nagy mestereinek tanítását követve, úgy vélte, hogy Zsögödrôl beszélve, a világról, az életrôl vallhat. Számára Zsögöd nem egyszerû táj, hanem festôi, költôi környezet." E sorokból nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak a szülôfaluhoz való kötôdés erôs benne, hanem az a törekvés is, hogy módszeresen, komplex és árnyalt eljárásokkal közeledjen a falu valóságához.

Sokan írtak a festôrôl, a mûvészrôl, a mûvészetérôl, felsorolni is nehéz, talán nem is férne bele egy katalógus elôszavába. E kitûnô rajz- és színérzékkel megáldott mûvész egy alkalommal azt mondta: – Jaj annak a tehetségnek, aki hosszú életpályája végén sem tudja bebizonyítani tehetségét! Mert tehetség sok van, de csak a végén látszik meg az igazi.

Én úgy vélem, hogy egy egyetemes hagyaték sérül meg akkor, ha e "gyöngyszem" gyûjteményrôl írni és emlékezni restek vagy fásultak vagyunk. Most már ennyi idô elteltével tisztán láthatjuk tehetségét és azt is, hogy életmûvének drágaköveit adta városunknak.

Legyünk méltók rá, becsüljük és gondozzuk szeretettel.

*Elhangzott a galéria-avatáson, 2001. febr. 16-án

Simon Endre festômûvész

Szemtôl szemben

A Kortárs Francia Drámairodalom Fesztiválja

Matei Visniec a nyolcvanas években feltûnt tehetséges román írónemzedék egyik legfontosabb alkotója. Közel másfél évtizede Franciaországban él, ír, publikál. Elôtte itthon három, nagy visszhangú verseskötete jelent meg. Drámáit csak 1989 után kezdték játszani, akkortól sûrûn és sokfelé. Franciaországban több mint harminc színházi bemutatója volt, darabjait húsz országban vitték színre. A marosvásárhelyi fesztiválra két bukaresti társulat nevezett be Visniec-drámával. Ez volt a szerzôvel készült interjú kiindulópontja.

– Boldog vagyok, hogy felfedezhetem a két elôadást, mert még nem láttam egyiket sem. Több éve játsszák ôket, de a premierre nem jutottam el és késôbb se tudtam megnézni a bukaresti változatokat (sz. m. Most se sikerült, betegség miatt utolsó pillanatban elmaradt mindkét vendégjáték). Ez a marosvásárhelyi nemzetközi fesztivál különleges alkalom, francia szerzôkkel jöttem, noha valójában román író vagyok, aki franciául ír. Ígéretes lehetôség, hogy a mostani rendezvény folytatásaként romániai szerzôk mutatkozhatnak be Franciaországban.

– Hogy vált francia szerzôvé?

– Franciaországban mindenkinek joga van megmérkôznie a kultúra küzdôterén. Nem én vagyok az elsô román író, aki letelepszik Franciaországban. Ez továbbra is egy olyan ország, amelyben a világ minden sarkából érkezett mûvészek élnek, versengenek egymással. Párizs mindig is vonzotta a tehetségeket. Ez a fények, a szellem országa, a francia pedig nemzetközi nyelv. Franciául írt színmûveim jobban terjedtek, mint a román nyelvûek. A francia nyelv tette lehetôvé, hogy 14 évnyi ott-tartózkodás után húsz országban adják elô a darabjaimat. De íróként mégis Romániában formálódtam, kiforrott alkotóként érkeztem francia földre. A világnyelv viszont nagyon kiszélesítette a közönségemet.

– Ugyanolyan joggal szerepelhet tehát egy ilyen fesztiválon akkor is, amikor a kortárs román drámairodalom kerül terítékre.

– Természetesen, én azt vallom, hogy hídépítô szerepet kell vállalnom két kultúra, két szellemi térség, Románia és Franciaország között. Mindkettô multikulturális régió. Meggyôzôdésem, hogy a kultúra embereket, nemzetiségeket, civilizációkat, élettereket kapcsol össze, barátságokat teremt. A frankofónia is különféle embereket köt össze a kulturális értékek jegyében. És alternatívát mutat fel egy más, ugyancsak tiszteletreméltó civilizációval, az angolszásszal szemben, pontosabban amellett. A frankofónia kihangsúlyozza az európai identitást.

– Hídszerepet vállalt fel ez a rendezvénysorozat is.

– Igen, bár köztudott, hogy a román–francia kapcsolatok hagyományosak. Viszont az is igaz, hogy Franciaország nem mindig figyelt túlzottan arra, ami Romániában történt, nem mindig értette eléggé és idejében, hogy mi történik. Mindennek ellenére létezik egy kölcsönös rokonszenv. Franciaország sokat áldoz arra, hogy kulturális üzenete eljusson a világba, Romániába különösen. Négy aktív kulturális központot mûködtet itt és szorgalmazza az értékek cseréjét, kölcsönös terjesztését, Romániáról lévén szó, román írókra, mûvészekre éppúgy gondolhatunk, mint itteni magyarokra, mindannyian rajta lehetnek e térség névjegyén.

– A kultúrát gyakran úgy emlegetjük, mint az európai integráció egyik leghatékonyabb elôsegítôjét.

– A kultúra az elsô közös nyelvezet, amit Európa lakói elsajátíthatnak, beszélhetnek. A Kelet-Európában létezô problémák – legyenek gazdasági, szociális, netán etnikai jellegûek – minden bizonnyal megoldódnak valamikor, de mindenekelôtt egy nagy európai család keretében. A merev határok övezte térségekben, egymástól eltérô törvények uralta országokban erre kisebb az esély. Az európai integráció, amelyet az ilyenszerû nemzetközi fesztiválok is elôsegítenek, hatalmas lehetôség a kelet-európai országok számára, hogy újra felleljék önazonosságukat, megoldják problémáikat és végre kilábaljanak a kommunizmusból. Láthatjuk, mennyire nehezen sikerül leválni a kommunizmustól Kelet-Európában. A balkáni, boszniai, szerbiai háború még inkább késleltette a tranzíciót, ma viszont nincs más esély a kelet-európaiak számára, mint az integráció, az önmagukra találás a nagy európai család kebelén. Európa egy nehezen mûködô modell, a balkáni konfliktus azonban mégsem torkollott egy harmadik világháborúba. Más körülmények között, ha Európa nem lett volna annyira, amennyire szervezett, a Balkán újabb világégést eredményezhetett volna.

– Visszakanyarodtunk a politikához. Ön szerint a drámaírásnak kapcsolódnia kell a politikához vagy teljesen függetlennek kell lennie tôle?

– Ami engem illet, én elkötelezett írónak tartom magam, a politika mindig jelen volt a színmûveimben. Azokban a darabokban is, amelyeket még Romániában írtam és nem kerültek színpadra 1989 elôtt, és azokban is, amelyek franciaországi tartózkodásom idején születtek az eltelt 14 évben. Mindenkor megszállottan foglalkoztatott a hatalom és az egyén, a hóhér és az áldozat viszonya és az, ahogyan a szerepek változnak egy olyan társadalomban, amely másképpen, de továbbra is agymosást folytat.

A közvetlen aktualitásról is írok, van egy drámám a boszniai háborúról, amelyet már hat vagy hét országban játszottak. A címe: Despre sexul femeii – câmp de lupta în razboiul din Bosnia. Olyan darabokat írok, amelyekben a józan értelmiségi és egy bizonyos esztétika álláspontjáról próbálok a kortárs világról beszélni.

És mivel magyar közönséghez szólunk, elmondhatom, hogy darabjaimat nagyon jól fogadták Magyarországon, több munkámat lefordították, elôadták magyarul, könyvem is jelent meg magyar nyelven. Jól ismerem a magyar színházat, hivatkozási alap számomra. Nagy örömmel utaztam Magyarországra, amikor a színmûveimet bemutatták és gyakran rádöbbentem, hogy ezt a kelet- és közép- európai identitást magamban hordozom, a színdarabjaim által.

N.M.K.

A Szemtôl szemben jó alkalom volt arra, hogy a Tompa Miklós Társulat felújítsa egyik korábbi sikeres elôadását, a Jacques és gazdáját. A Kundera-színmûvet Bokor Péter állította színpadra. Most ismét hazautazott Kanadából, hogy a vásárhelyiekkel együtt dolgozzon, és részt vegyen a fesztiválon. A szervezôk, kritikusok mellett tehát a rendezôt is megkérdeztük, milyennek látja a mai francia, illetve román drámairodalmat.

– A mai francia drámairodalom nagyon jól áll, ez a fesztivál a legjobb bizonyítéka, öt napon keresztül olyan szerzôket láttunk, mint Haïm, Visniec, Arrabal, Kundera és így tovább. Számos nagyon jó drámaíróval van dolgunk, mégis, a fesztiválnak a jövôre bekövetkezô második része az izgalmasabb számunkra, amikor is a román szerzôket kell felsorakoztatni.

– Önnek távolabbról, Kanadából jobb rálátása van ezekre a drámákra. Hogy gondolja, valamilyen különlegesség van a mai romániai vagy a francia drámairodalomban? Esetleg épp olyan, mint mindenütt máshol a világban?

– Véleményem szerint ebben a történelmi pillanatban nem a drámaírók állnak az elsô síkon, hanem a rendezôk és a színészek, világszerte. A drámairodalom az utóbbi 10-15 évben valamennyivel gyengébbnek mutatkozik, mint a többi színházi körök, ami nem jelenti azt, hogy kivételesen nem jelenik meg minden országban egy-egy izgalmas és jó produkció. Jobban ismerem a francia irodalmat, mint a románt, ezért is mondtam, hogy izgalommal várom a fesztivál második részét.

– De tulajdonképpen a rendezô is egy szövegbôl indul ki, ezek a mai szövegek elindítják a színészi, rendezôi fantáziát?

– Természetesen, itt is tapasztalhattuk ezt. Napi négy elôadást láttunk, legtöbbjük kimondottan izgalmas, nagyon színszerû, színes, érvényes színpadi munka.

– Érdekes, hogy ezen a francia és román fesztiválon helyet kap magyar nyelvû elôadás is. Ez külön színt ad ennek az egész rendezvénynek.

– Egy remek francia szerzôrôl van szó, egy cseh származású íróról, Milan Kunderáról, aki egy különösképpen fontos darabot írt, a Jacques és gazdáját. Úgy vélem, jogosan szerepel ma a többi francia drámaíró között. Ahogy mások is különben, például Grumberg, aki román származású, Visniec szintén, és így tovább. A színház nagy ereje, gazdagsága ez a képesség, hogy ki tudta használni az idegen származású szerzôk tehetségét és képes volt a francia irodalomhoz csatolni ôket.

– Ugyanakkor a nemzeti irodalmak, ahonnan származnak, féltve ôrzik, magukénak tekintik a legjobb írókat, esetleg még akkor is, ha egy idô óta más nyelven írtak. Ön, aki a világot járja, hogy látja ezt a nyelvi sokszínûséget?

– Én nagy híve vagyok ennek az úgynevezett multikulturális megnyilatkozásnak, hiszen Kanadának az a fortélya, a kultúrájának az az erôs pontja, hogy a jelentkezô nemzetiségi kultúrákat magába olvasztva valamennyire magáévá teszi azokat.

– Viszont az, hogy Kundera, Haïm vagy Visniec magyarul, románul vagy csehül szólal meg, egyben valami többletet is ad.

– Tulajdonképpen errôl van szó. A színházban nincs nyelvi határ, nem mûködik kulturális, történelmi vagy földrajzi határ, csak a XXI. század színháza van.

– Még valamit, most megint mint rendezôtôl kérdezem: különbözô nyelvekrôl beszéltünk, de különbözô színházakat is láthattunk itt. Játékstílusban egységrôl vagy szintén sokszínûségrôl lehet beszámolni?

– Örvendek ennek a kérdésnek, mert a véletlen úgy adta, hogy a Jacques és gazdája címû darabot megrendeztem franciául, angolul, románul és a negyedik rendezés volt az itteni magyar. Mindenik produkció a maga nemében a legérdekesebb volt. Mégis, most úgy tûnik nekem, hogy ez a magyar produkció messzirôl a legjobb és a legizgalmasabb. Mindenesetre ezt szeretem a legjobban.

(nk)

Victor Haïm a fesztivál francia vendégeinek egyik markáns képviselôje volt. Szerzôként, elôadóként, drámaantológia címadójaként is a figyelem elôterébe került. Színmûveit 17 nyelvre ültették át, 24 országban játsszák, több nemzetközi díjjal tüntették ki. Többes minôségébôl indult ki a beszélgetésünk.

– Igen, nem csak íróként, felolvasóként is bemutatkoztam. La scène – A színpad címû darabomat magam mutattam be. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekes ez a fesztivál, mert hidat képez Franciaország és Románia között. Franciaországban nagyra értékelik a tényt, hogy ilyen, eléggé távoli országokban is szeretik a nyelvünket. És nyilván örülnének, ha minél több francia darabot játszanának itt. Vannak román szerzôk is, akik iránt ott érdeklôdnek. A rendezvény folytatása majd éppen azt ösztönzi, hogy a romániai szerzôket nálunk is jobban megismerjék.

– Miként jellemezné a kortárs francia drámairodalmat?

– A francia drámairodalom nagyon változatos. Nagy rendezôk dolgoznak ma Franciaországban, de sajnos nagyszerû elôadásaikhoz többnyire klasszikus szövegeket használnak fel. Molière, Csehov, Shakespeare a legnépszerûbb. A kortárs szerzôkhöz sokkal ritkábban fordulnak. Egyébként maga a színházi élet is igen színes. Vannak kimondottan szórakoztató színházak, ezek Párizsban rendkívül népszerûek, és vannak igényesebb társulatok, amelyek vidéken mûködnek sikeresebben. Szóval nálunk is ütközik némiképp a kommersz és a mûvészszínház.

– Egy másik jelenségre is felfigyelhettünk: a kortárs francia szerzôk közt sok a más nemzetiségû.

– Sok szerzô máshonnan jött hozzánk. A nagy drámaíró, Ionesco román is, nyilván ismerik Samuel Beckettet, aki ír és francia egyszerre, Arrabal, akit játszanak ezen a fesztiválon, spanyol, Visniec is román és francia. Ez a nemzetköziség jó dolgokat adott a francia dramaturgiának. De azzal is kiegészíthetem a jelenséget, hogy országunk a rendezôket, a színházi szakembereket is vonzza. Ôket is megbecsülik a franciák, gondoljunk csak Lucian Pintiliére, akinek igen magas nálunk az ázsiója. Úgy gondolom, hogy a románok kimondottan színházra születtek, olyan tehetségesek, hogy Franciaországban is kiválóan érvényesülnek.

– Szóba kerültek az ön színmûvei is…

– Én itt felolvastam a La scène – A színpad címû legutóbbi darabomat, amely a mindig problematikus emberi kapcsolatok kérdését próbálja felvetni komikus beütésekkel. A kisteremben elôadták a Chair amour – Vér és szerelem címû drámámat. Rendkívül jó elôadás volt, a színészek lenyûgözôen játszottak. A La Valse du Hazard – A hazárd-valcer a most megjelentetett drámaantológia címadó darabja. Párizsban nagy színészek – Fabrice Luguini és André Ferréol – keltették életre. Jelenleg gyakorlatilag vagy száz társulat játssza Franciaországban, természetesen nem mindenik hivatásos, de jó amatôr együttesek is elôadják Franciaország-szerte. És remélem, hogy valamikor Romániában is eljátsszák a darabot.

(nk)

Halálhírekor, temetésekor lapunkban is búcsúztunk Sinkovits Imrétôl, a nemzet színészétôl, többen is felidézték páratlan mûvészetét, emberségét, megkapó személyiségét. A nagy barát, Sütô András Budapesten volt, nem tudtuk megszólaltatni. Most tesszük közzé a temetésen mondott búcsúztatóját.

Gyászoló Gyülekezet!

Sinkovits Imre halálával zseniális mûvészi pálya törik meg. Növeli veszteségünket, hogy szenvedéllyel gyakorolt hivatásán felül nemzeti sorsproblémáink fölött is virrasztó lélek volt. Hogy ki volt ô Thália papjaként, és mit jelentett nekünk a rivalda fénykörén túl is: csak magyar századok s a jelenkor legnagyobbjai felôl közelítve mondható el igazán.

Neve után a birtokos jelzô – a nemzet színésze – nem volt pántlikás díszelgés, nyakas kivagyiság, hanem annak tudomásul vétele, hogy minden szentséges individuumnak is nevezett egyéniség mögött ott van az örökkévaló közösség. Mondjuk ezt nemzetnek, mondjuk kényszerûleg határon túli magyarok sokaságának, Sinkovits Imre seregének is öt kontinensen. Személyes fájdalom foglalatában az ô gyászukat hozom, s ugyanúgy a Magyar Mûvészeti Akadémia testületének gyászát is. Tartós ragaszkodásunkkal s megtört lélekkel nevezzük ôt a mûvészi hivatás és a nemzeti gond virrasztó szellemének.

Rég elomlott évek, esték, éjszakák töprengéseibôl ki-kiröppent az ôsi, nyugtalanító kérdés: vajon az esztétikai szépnek gondjai közé tartozik-e bármilyen morális parancs? S mondtuk válaszként, ha csak magunknak is: azt kell néznünk, ami velünk történt. És történik. Mert elsôdleges az élet, amelynek szolgálólánya a mûvészet. Errôl megfeledkezve hányszor kínozhatott meg az önvád, elmulasztott cselekvések miatt. Mikor történelmünk nagycsütörtöki éjszakáin már hiába vádoltuk magunk, mondván: Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt, és mind aludtak, miközben faragták már a keresztet, és bármi volt is a szándék, a magyar Golgota terhét nem lehetett mások vállára hagyni. Hétköznapok a keresztfán! – üzentük közel 30 éve Imrének erdélyi nyomorúságunkat. Egyazon szellemi vércsoportba tartozván kértük ôt, legyen kiáltó szavunk Magyarországon! Akkor székesegyházak haranghangján válaszolt Imre – éktelen dühöt, bosszúszomjat és félelmet keltve törvénytiprókban, magyarüldözô, fasisztoid zsarnokokban. Egyszer majd számba vétetik elismeréssel: ki volt az a magyar mûvész, aki vészterhes években az éter hullámain harsogta világgá az elszakított magyar nemzetrészek segélykiáltását és nem csupán közvetítôként, hanem a teljes azonosulás mûvészi erejével. Isten tudja, mikor hallhatunk még olyan baritont, érces zengésben, pentaton- szomorúságban, erôben és gyöngédségben oly csodálatos hangot, amelyen Ô szólt hatalmas közönségéhez, erôt adva, személyes példát is mutatva a szellemi közteherviselésben.

A magyar színészek legendás nagyjaként gyakran fordult meg Erdélyben, ahol hitének aranypróbáját is tapasztalhatta. Hála, tapsorkán és rajongó ragaszkodás, romantikus remény jelezte, hogy mai állapotunkban a színpadi szó még mindig egyenértékû a cselekvéssel. Boldog volt Imre, és jövôben bízó, mert sok-sok hanyatló szándék egyenesedett föl s kiáltotta vele együtt az erdélyi magyar eszmélés bizonyosságát. Elszántabbak lettünk magunk is, hogy Imre segítségével történelmi hôsök példáját válthattuk át jelen idôbe – új hitvallással, mely categoricus imperativusként így hangzik ma is: ott kezdôdik az ember – így hát a magyar is –, ahol összetéveszti magát mindazzal, amitôl megfosztották…

Hallgattuk Imrét és mondtuk katarktikus pillanatokban: ideje volt megszegni a hallgatás parancsát, ideje volt kilépni az éjszakából. Vigasz volt akkor s maradt azután is, hogy Sinkovits Imre úgy jött hozzánk, végváriakhoz, akár egy Balassi, verssel is, karddal is. Úgy jött hozzánk, akár egy Petôfi. Mint aki soha nem menekül, hanem szembeszalad a sorsával, mint aki élet és mûvészet egységében mindenek fölé emeli a magyar- és a világszabadságot.

Pályafutásának tragikus fordulatában villámrándulásként ért bennünket a döbbenet. Sinkovits Imrét elragadta közülünk a váratlan halál, amely nyílt és néma lázongások, idegemésztô munkák, betegségek, messze világló sikerek évtizedei után orvul sújtott le rá. Mindannyiunk életébôl kiszakadt egy darabka és vele megy el, mindörökre. Roppant hiányát nem tudjuk betölteni. Vigaszt egyedül a történelmi idôtôl várhatunk. Hosszan tartó gyász és virrasztás végén hozzá hasonló óriást küld majd a magyar Géniusz.

Sütô András

Csávossy György Marosvásárhelyen

Versek az Ilyenkor ôsszel címû kötetbôl

Sütô Andrásnak

Feketedünk, feketedünk,

sírunk fölé telepedünk,

fordított kép visszapergô

sorsorsóval, égô erdô

égre másolja a testünk,

keresztvivôk, ha elestünk.

Feketedünk, feketedünk,

esti esô festi lelkünk,

mint a rögöt, lassan ázva

fekete vért von a házra,

halál angyala kereste

küszöbünk a húsvét este.

Feketedünk, feketedünk,

csillagvesztô betört egünk,

várrom, akasztófa-dombja

árnyát álmunk bebolyongja,

arcunk századoktól párás,

tatárjárás, testvérjárás…

Kérdés halmán vetélt válasz,

örök keresztúton állasz,

ferdült fakéz-irányjelzô

alatt, fagyos, bôröd cserzô

éjszakában, bûnöd bánod,

hollószárnyú imádságod:

Uram, roncs már mindkét arcunk,

nincs más, amit odatartsunk

csak a Tiéd, hogyha értünk

felöltöd fekete vértünk

s Golgotánkról poklot járva

vezetsz a feltámadásra.

(1990. március)

Csíki emlékek

Nagy Imrének,
a "Forrás" festôjének

Mint parazsakon játszó

lángok igézete,

úgy vonzza a merengôt

porond-bölcsôd vize.

Elnézi percek hosszat

élénkülô utad,

mint forrsz, és fürge csepped

medret miként kutat.

A kezdet vagy látszólag,

bár kapu vagy csupán,

hol lényeged kitörhet

száz változás után.

A tisztaság világa

minden pezsgô parányod,

mit gyönggyé alakítnak

villanó szivárványok.

Agyagkorsós leányok

hajolgatnak föléd,

s feltükrözöd csalókán

a kedvesük szemét.

Lustálkodón, révülten,

ha én is melléd ültem

csudálni mást, mint mások,

néztem konok buzgalmad,

örökös indulásod.

S tanultam volna tôled,

hogy újulsz szakadatlan,

megôrizve sajátod

ezernyi arculatban.

Tükrözve mások képét

magad mutattad folyton,

s azóta mindig látlak –

fûszálon, pitypangbojton

ülô harmatszemekben

s az ablaküveg síkján

irongáló erekben

keresem múló másod,

hogy megfejtsem varázsod:

ifjodni, mindig adni

s magadhoz hû maradni.

Ilyenkor ôsszel, rajzó lomblevél közt,

Mint ezüstfényûsége érô fának,

Behálózza parányi gombaszállal

Vidám kedélyem szövetét a bánat.

A gondolat, hogy márványsimaságát

Bôrödnek összekarmolják az évek,

És achát szemed kihunyt tûzzel egyszer

Mohos nézéssel majd a múltba réved.

Mert rajtad is beteljesedik egykor

Az élet bölcs, de kemény igazsága:

A dúsvirágú fának hajlik ôsszel

Leghamarabb a föld felé az ága.

S ilyenkor ôsszel, mikor a fák díszét

Deres utakon szél hordja egymásra,

Egy vágyam van: ne maradjak fenyônek,

Míg lombját veszti mellette a hársfa.

(1956)

Szerkeszti: Nagy Miklós Kund

Magyar egyetemi rektorok Kolozsváron

Nyolc magyarországi egyetem rektora, illetve rektorhelyettese kezdett pénteken kétnapos tanácskozást Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetôségével intézményeik együttmûködésérôl. Andrei Marga, a BBTE rektorának meghívására az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem, a gödöllôi Szent István Egyetem, a Pécsi Egyetem, a budapesti Közgazdasági és Közigazgatási Egyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Veszprémi Egyetem vezetôségének képviselôi meglátogatják a BBTE karait, valamint ennek történetét bemutató kiállítást, kerekasztal-beszélgetéseken vesznek részt ma a BBTE rektorhelyetteseivel külön- külön konzultálnak. Kása Zoltánnal, a BBTE magyar rektorhelyettesével ma tanácskozik a magyarországi rektori kü