Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

A kulturális élet – kiváltképpen magyar vonatkozásban – kimagasló eseménye zajlott a hétvégén Marosvásárhelyen, a Bolyai és Köteles Sámuel utcák sarkán. A Nagy Imre Képtár megnyitása hosszú évek múltán vált lehetségessé, s nem kis erôfeszítést kívánt annak a lehetôségnek a megteremtése, hogy a nagy csíkzsögödi mûvész képei ismét a nagyközönség elé kerüljenek.

Mindezt lapunk is megírta, avatott mûértôk értékelték a kiállított festményeket, s a jövendô látogatókra vár, hogy a saját személyük szubjektív szûrôjével vizsgálva részesüljenek az élményben. Most azonban nem errôl szeretnénk szólni, hanem a megnyitást kísérô, egy olyan látszólag apró részletrôl, amely rendkívül bosszantó, ha azt tekintjük, hogy a képtár megnyitása elsôsorban az erdélyi magyar kultúra kiemelkedô eseménye, s mint ilyen, minden részletében a magyar szellemiség hordozója – kellene hogy legyen.

Elôrebocsátom, nem tudom, hogy ki állította össze az eseményt meghirdetô plakát szövegét, de nem is az illetô személy kiléte a fontos. Sem az ízléses plakátot tervezô mûvész, sem a rendezvényt összehangoló Fodor Imre alpolgármester érdemeit csökkenteni nem kívánom, hisz munkájuk minden elismerést megérdemel. Mégsem hagyható szó nélkül az a nyelvi botlás, amely egy ilyen rangos eseményt kísért, még ha csak plakátfeliratként is.

A támogató intézmények felsorolása után ugyanis a következô szöveg olvasható: "Megnyitja Nagy Imre Képtár". Pontosan így, pidzsin-mádzsár. Hogy a falragasz bal oldalára helyezett román nyelvû szöveg tükörfordításáról van szó (Deschide Galeria Nagy Imre), az a dátumnál válik egyértelmûvé, ahol szó – és sorrend – szerinti átültetés történik. A "16 februarie 2001 Tîrgu-Mures" a magyar szövegben "16 február 2001 Marosvásárhely" formában válik olvashatóvá. Pontosan így, központozás nélkül.

Ha emlékezetem nem csal, ötödik elemiben (de lehet, hogy korábban) tanítottak a helyes keltezésre, s amit akkor tanultam, tudomásom szerint a mai napig nem változott. Eszerint elôször a helység neve következik, amit vesszô követ, a dátumot az évszám vezeti be a sorszámot jelzô ponttal, a hónap neve, majd a nap következik, ugyancsak ponttal jelezvén a sorszámot. Szabatosan és pontosan így: "Marosvásárhely, 2001. február 16."

Lehet, hogy sokan lesznek, akik azt fogják mondani, apróság, jelentéktelen részlet. Meggyôzôdésem azonban, hogy azoknak, akiknek a betû a kenyere, mégsem az. Egy jól megírt könyvet mûvészi illusztrációk tehetnek értékesebbé. Akkor pedig miért rontjuk egy igazán rangos képzômûvészeti esemény színvonalát egy magyartalanul megfogalmazott plakáttal?

Tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nagytermében találkozott Dorin Florea a fôtéri és a lakótelepek központjaiban mûködô kereskedôk egy részével. Bár sok meghívót küldtek szét, a meghívottak csak mintegy fele jelent meg, hogy részt vegyen a polgármester elképzeléseinek bemutatásán és megvitassa a felmerülô fontosabb kérdéseket.

Dorin Florea ez alkalommal is bemutatta rövid távú, a fôtérre és a városra vonatkozó elképzeléseit, ismertette javaslatait a standok és bódék helyeinek az árverezésével, a fôtéri kereskedelmi egységek áruval való ellátásával kapcsolatban stb.

Ez utóbbi érzékenyen érinti a fôtéri üzleteseket és vendéglôsöket, több javaslat hangzott el, ugyanakkor többen panaszaikkal is elôhozakodtak. A megbeszélésnek csak tájékozódó- eligazító jellege volt, ugyanis a nagyobb horderejû döntéseket a városi tanács hozza meg, az apró- cseprô ügyekkel meg amúgy is a hivatalhoz kell fordulni.

A megbeszélésen egyébként jelen volt a polgármesteri hivatal néhány osztályvezetôje, akik a hivatalos tárgyalásokat követôen gyakorlati jellegû kérdésekre válaszoltak.

A polgármester szigorú ellenôrzéseket ígért és kijelentette: könyörtelenül behajtják az adósságokat,

megbüntetik a kijelölt idô után vagy elôtt rakodókat és a jármûveiket az úttesten mosókat, nem lesznek többet piszkos kirakatüvegek, szemét az üzletek elôtt, autóablakot mosó cigány gyerekek, sôt a fôtéri cigánytelepeket is fel szeretné számolni. Lesz viszont rend, virágok az oszlopokon és az üzletek elôtt, kerthelyiségek, nyári színház stb. Csak reménykedni tudunk, hogy valóban így lesz.

Népújság-ankét

Szombaton tartja tisztújító küldöttgyûlését az RMDSZ Maros megyei szervezete. Ez lesz a választások utáni elsô érdemi, szélesebb körû tanácskozás, amely a következô hosszabb idôszakra megszabhatja a megye legerôsebb politikai szervezetének irányvételét.

A tisztújítást elôkészítô kerületi, körzeti küldöttgyûlések nem igazán nyújtottak e tekintetben fogódzót. Ami és ahogyan a szervezetben történik, távolról sem mondható belsô ügynek, hiszen vitathatatlan, hogy az RMDSZ által a helyhatóságokban szerzett befolyást csak oly módon lehet eredményesen kamatoztatni, ha a tanácsosok, polgármesterek, más tisztségviselôk munkájának erôs megyei szervezet a katalizátora.

Alább a megyei RMDSZ életében szerepet vállalókat kérdeztük arról, milyen irányvételt látnának célszerûnek a megyei szervezet mûködésében?

Megszólalnak a mostani tisztújításon megmérkôzô két elnökjelölt, Kelemen Atilla és Dávid Csaba, valamint Gál Éva, Mátyás Zoltán, Szepessy László, a Területi Képviselôk Tanácsának tagjai.

Dávid Csaba: Az RMDSZ országos programját szentnek tekintem, tehát természetes, hogy a megyei program is ebbôl kell kiinduljon. Véleményem szerint, ami eddig történt az RMDSZ-ben, sok vonalon jól történt. Vannak azonban kevésbé komoly, vagy egészen komoly javítanivalók.

Az egyik dolog, amin én szeretnék javítani, hogy visszatérni, amennyire lehet, ahhoz az RMDSZ-állapothoz, ami 1990 után volt. Nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, azt a lelkesedést el tudom érni, de remélem, hogy a tömeg részvételét az RMDSZ-tevékenységekben és fôleg az RMDSZ döntési szerveiben sikerül újra fellendíteni.

A másik, amit el szeretnék érni, hogy a lemorzsolódás minél kisebb legyen a szervezetünkben. Most arra gondolok, ami nemrég történt Szovátán. Lehet, hogy jelentéktelennek tûnô eset, de attól függetlenül, ha lehet, az ilyesmit el kell kerülni.

Egy másik fontos dolog az én szemléletemben, hogy az utánpótlást próbáljuk meg tudatosan kinevelni, és fokozatosan bevonni a tevékenységbe, és a döntéshozó szervekbe is.

A másik probléma, amely sokat foglalkoztat, a civil szervezetek problémája. Azt szeretném, ha ezeknek a szervezeteknek vissza tudnánk adni a megérdemelt súlyát. Gondolok elsôsorban arra, hogy valamikor egészen jól mûködô kétkamarás döntéshozó szervezete volt a Maros megyei RMDSZ-nek, a Területi Képviselôk Tanácsa (TKT) és a Területi Egyeztetô Tanács (TET). Úgy érzem, hogy a TET jelentôsége elhalványult, és mindenképpen szeretném, hogy ez visszaálljon.

Azt a lehetôséget is tanulmányozni kell, hogy hogyan lehetne a TKT-ból és a TET-bôl egytestületû döntéshozó szervet összehozni. Ugyanez érvényes a többi civil szervezetre is. Én azt szeretném megvalósítani, hogy attól függôen, milyen problémában kell megyei szinten RMDSZ- döntést hozni, az illetô nemkormányzati szervezetet be kell vonni. Azért lehet külön tanácsadó személyiségeket is alkalmazni.

A másik fontos dolog az, hogy a megyei RMDSZ-nek a stratégiája szerintem országos szintre is kihathat. Azt szeretném megvalósítani, hogy Maros megye fejlett regionális központtá váljék elsôsorban gazdasági szempontból. Tekintetbe véve, hogy az országos vezetésben nagyon sok Maros megyei személyiség van, ezt ki kellene használni, segítségükkel Maros megye és Marosvásárhely régióközponttá fejlôdhet, amivel több munkahelyet és jobb megélhetést tudunk teremteni.

A másik, amit szeretném, ha megvalósulna, a marosvásárhelyi RMDSZ létrehozása. Ez egy plusz lánc lenne a döntéshozásban, de elkerülhetô lenne, ami a helyhatósági választáson történt, hogy a TKT kellett döntsön a municípiumi tanácsosi sorrendrôl. Ez pedig csak a város problémája volt és nem a vidéké. Ugyanúgy, ahogy Marosvásárhely nem avatkozik bele a vidéki városok, falvak jelöltállításába. Szerintem ez mindenképpen így lenne elkerülhetô.

Dr. Kelemen Atilla: Elsôsorban azt szeretném elérni, hogy az oly sokszor felvetett kérdésre, hogy "Mit kapunk mi az RMDSZ-tôl?", "Mit tesz értünk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség?", a válasz világossá váljon. Ahhoz pedig, hogy a válasz világossá válhasson, az RMDSZ-t emberközelivé kell tenni.

Mindenekelôtt azt kell megérteni, hogy minden olyan dolog, ami a mindennapokban oly természetesnek tûnik, hogy a megyei tanács, a városi tanács, vagy bárki más megold, "elintéz" valamit, azt valójában az RMDSZ teszi, hiszen akik tettek valamit, azok is a szövetség által jutottak olyan tisztségbe, hogy tehessenek valamit a magyar közösségért. Hogy konkrét példát mondjak: mindenkinek meg kell értenie, hogy például egy szobor felállítása, vagy a Nagy Imre Képtár visszaállítása azon tanácsosok munkájának az eredménye, akiket az RMDSZ juttatott "helyzetbe".

Véleményem szerint ezt a kérdést kellene világossá tenni. Emellett azt is meg kellene mindenkinek értenie, hogy az RMDSZ-tisztség mindenekelôtt munkát, nem pedig állandó szereplést jelent. Az RMDSZ-nek az a feladata, hogy helyzetbe hozzon embereket, s ezt nem csupán legfelsôbb szinten kell tennie, hanem alsóbb szinteken is, a magyar közösség javára.

A következô három év, remélem, nyugodtabb lesz, mint az elmúlt esztendôk. Ez az idôszak a szervezetépítés idôszaka kell hogy legyen. Ebben a munkában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az önkormányzatiságra támaszkodhat. Az önkormányzatiságot azonban meg kell tölteni tartalommal. Ezt még most tanuljuk. Az azonban már most világos, hogy a feladatokat meg kell fogalmazni, s kitartó, mindennapi munkával megoldani. Nem kampányszerûen, nem hangzatos, ám üres szólamokkal, hanem emberközelben, a magyar közösség mindennapi gondjaira figyelve. Véleményem szerint ezt kell az RMDSZ-nek megoldania a következô három évben.

Gál Éva: Véleményem szerint össze kell hangolni a körzetek és kerületek munkáját. Ez úgy képzelhetô el, hogy a marosvásárhelyi körzetek munkáját egy városi szervezet végezze. A kerületek munkáját ugyan összehangolja az Elnökök Konzultatív Tanácsa (EKT), de véleményem szerint ajánlatos lenne, ha minden kerületi gyûlésen vagy megmozduláson jelen lennének a megyei tanácsosok képviselôi, akik a kerületekért tenni tudnak valamit.

A városi körzetekben is jó volna, ha állandóan érezhetô lenne a városi tanácsosok jelenléte. Ez nagyjából meg is történt, mert minden körzethez le van osztva egy-egy városi tanácsos, aki tartja a kapcsolatot. Így a körzetek nincsenek kizárva a közigazgatásból, mindig tudomásuk van arról, milyen határozatokat hoznak, mi mire vonatkozik ésatöbbi.

Véleményem szerint, ahhoz, hogy három év múlva, a helyhatósági választásokon sikereket érjünk el, együtt kell mûködnünk. Ezért szerintem ajánlatos lenne sürgôsen megtalálni azt az egy, két, akár három alkalmas személyt, a körzetekben bemutatni, és így a három és fél év alatt már nyugodtan lehet következtetni, ki az, aki ezek közül a személyek közül a legalkalmasabb a polgármesteri funkcióra, s azt indítani a választásokon. S ezt már most el kell kezdeni. Az már a városi szervezet és a körzetek köletessége, hogy minden rendezvényen, a városi tanácsosok mellett, a polgármesteri tisztségre kiválasztott jelöltek is jelen lehessenek, bemutatkozhassanak, hogy ne történhessen meg az, hogy az emberek azt sem tudják, kire szavaznak.

A városi szervezet létrejöttét én már három évvel ezelôtt is szorgalmaztam, és megggyôzôdésem, hogy ha ez a városi szervezet már létezett volna, akkor a helyhatósági választásokra az RMDSZ másként készült volna fel. Meg vagyok gyôzôdve, hogy így a mi emberünk lett volna a polgármester. Továbbra is úgy látom, hogy ez nagyon szükséges, mert egy megyei ügyvezetô elnökség nem tudja átfogni a megye és város munkáját. Természetes, hogy a városi szervezet nem a megyei szervezettel szemben jön létre, vagy hogy rivalitás legyen a megye és Marosvásárhely között, hanem a jobb mûködés és az együttmûködés jegyében kell létrejöjjön. Nyilvánvaló, hogy egy városi szervezettel a körzetek egy olyan városi szintû tevékenységet tudnak megszervezni, ami mindenképpen az RMDSZ javára válik.

Mátyás Zoltán: Mindig helytelennek tartottam, hogy a megyei elnököt, ügyvezetô elnököt másod-, harmadrendû tisztségnek tekintették, mert a mi sorsunk kérdése nem másod- vagy harmadrangú. Tíz év után oda jutottunk, hogy nagyon sok vonatkozásban megújulásra van szükség. Mindenekelôtt a nép bizalmát kell visszaszereznünk, és a megyei RMDSZ módosításokat kell eszközöljön szervezeti szabályzatában. Az a szokás, hogy aki egyszer tisztségbe került, nehezen mozdítható ki onnan. Igaz, hogy szükség van tapasztalt, jól "berodált" vezetôkre, ha nem felejtenék el azt, hogy a nép választotta ôket.

Érdekvédelmi szervezetként jól indult az RMDSZ, de elhanyagolt egy csomó dolgot. A legrosszabb pedig, hogy nem tudta megállítani az exodust. Hiánynak tudom be, hogy nem gondoskodott az utánpótlásról. A megyei elnök, az ügyvezetô elnök, a TKT-elnök és mindenki, aki erre hivatott, álljon a sarkára, s addig verje a vasat, amíg eredmény lesz. Ilyen személyeket nem könnyû találni.

Emellett, a "másképp gondolkodóknak" most segíteniük kell a megválasztott tisztségviselôket. Mert, ha a következôkben is a TKT-ban uralkodó belharcot folytatják, az fatálissá válhat. Legyen valaki konstruktív ellenzéki, s ne bosszúállásból, vagy hatalmi ambícióból támadja azokat, akik dolgoznak.

Azok közé tartozom, akik létrehozták annak idején a marosvásárhelyi szervezetet és a Bernády-kört. Hibának tartom, hogy ’91-ben feloszlatták. Ma azonban nem látom a városi szervezet létrehozásának értelmét, csak akkor, ha az a szervezet lesz, amely a város lakóinak érdekeit minden szinten képviselni tudja szociális, tanügyi, munkaügyi és egyéb problémákban. Én nem tudom elképzelni csak azt a városi szervezetet, amely nem ver éket a város és a vidék közé, a vezetôinek legalább 30 százaléka vállalkozó, s a helyzet magaslatán képviseli a magyarságot, s anyagilag is hozzájárul az RMDSZ támogatásához. Emellett szoros kapcsolatot kell tartania az EMKE-vel, s be kell vonni a civil szervezeteket és a "másként gondolkodókat", például a Reform Tömörülést. Mindehhez azonban összefogásra van szükség. A városi szervezetnek csak akkor van értelme, ha célorientáltan eleget tud tenni feladatának. Különben nincs értelme. Amennyiben mindenki összefog és félreteszi a sértôdöttségét, haragját, s elôre néz a sikerek reményében, akkor csak pozitív eredmények születhetnek.

Summa summárum, szerintem az elmúlt évek legfájóbb sikertelenségeinek oka, hogy az RMDSZ-nek nem volt megyei stratégiája. Mi vagyunk az egyetlen erdélyi város, amelynek nincs önálló magyar tannyelvû középiskolája, nincs önálló magyar nyelvû televíziója. Emellett, gazdasági stratégia hiányában, nem sikerült megnyerni a vállalkozói réteget, s nem sikerült megállítani az exodust! Ezért olyan vezetôket kell választani a küldöttgyûlésen, akik, ha magyarnak születtek, "áldják érte sorsukat", és minden lépésükkel bizonyítsák képességeiket, a nép bizalmát és támogatását élvezve az elkövetkezendôkben. Ássák el a csatabárdot a táborok között, s találják meg az összhangot az egység érdekében, harcoljanak jogainkért minden fórumon.

Szepessy László: A kérdésben is benne van, hogy a megyei szervezet munkáján van mit javítani. Az elmúlt félévben nem sokra mentünk, pedig a választások nyertese volt az RMDSZ. Ennek ellenére a megyei szervezet nem tudta visszaszerezni azt a tekintélyét, azt a politikai súlyát, ami '95 elôtt volt. Ez lenne most a legfontosabb lépés, amelyet egy rövid távú és egy hosszú távú programra kell alapozni. Olyan programra gondolok, amely számon kérhetô, ellenôrizhetô.

Az elmúlt idôszakban az elnököknek volt programjuk, bejelentették, aztán mindenki elfelejtette, hogy mit ígért. Tulajdonképpen ellenôrizhetetlen is volt, mert nem a szervezet vállalta fel az elnökök programját. Tudok olyan elnökrôl is, aki nagyvonalúan mindhárom egykori jelölt programját felvállalta, ám abból semmit sem teljesített. Ezen változtatni kell. Az új évezredbe nem lehet egy nem cselekvô, hanem inkább amolyan válaszolgató RMDSZ-szel indulni! Ugyanez érvényes a helyi szervezetekre. Ott is számon kérhetô kell legyen a feladatvállalás. Legyenek képesek a helyi érdekeket képviselni, ne azt várják, hogy az országos vezetés mondja meg, mi a teendô. Itt kezdôdik az autonómia és nem az errôl való vég nélküli értelmezésben.

Az utóbbi idôben a nagyotmondásokhoz szoktunk hozzá. Nagy ígérgetések vannak, de a teendôk reális mérlegelése, a végrehajtás elmarad. Ezért nem oldottuk meg a Bolyai líceum, az egyetem ügyét és egyebeket. Az RMDSZ-ben elhatalmasodott az a szokás, hogy azt magyarázzuk meg, hogy valamit miért nem lehetett megvalósítani. Pedig az elmúlt négy-öt évben voltak lehetôségeink, csak a megyei szervezet nem tudta kihasználni. Egy kicsit sarkítva: az elmúlt négy év a belsô hatalmi harcról szólt, és nem igazán a közösség érdekeit képviselték a vezetôk.

A megyei szervezet mindenekelôtt az önkormányzatokra kell építsen, mert ezek képezik a szervezet erejét. Sajnos, itt is gondok vannak. RMDSZ-listákon tisztségbe jutott polgármesterek, tanácsosok olykor úgy viselkednek, mintha semmi közük nem lenne az RMDSZ-hez. Ezért fontos a küldöttgyûlésen egy programot elfogadni, de ugyanúgy kötelezôvé tenni egy-egy helyi programot is, és a tanácsosok és polgármesterek ezeket az RMDSZ által is elfogadott programokat hajtsák végre. Az RMDSZ-ben nincs számonkérés. Ékes példája ennek, ami a helyhatósági választások idején történt: RMDSZ-tisztségviselôk RMDSZ-szel szemben indultak, ellene tulajdonképpen, és nem volt ennek semmi következménye.

Nem kell messze menni. Olyan emberek, például Kiss István, aki évekig RMDSZ-tisztségviselô volt, szervezési alelnök, a Tulipán Kft. vezetôje, nem tudott bizonyítani. A helyhatósági választások idején ô volt megbízva azoknak az embereknek a felkészítésével, akik a szavazókörzetekben az RMDSZ-t képviselték, s az eredmény katasztrofális volt. Most tanácsokkal jön, a Reform Tömörülés tagjaként, holott nagy felelôssége volt abban, hogy az óvás elmaradásával, 170 szavazat miatt elveszítettük a polgármesteri széket. Most ô kritizálja a helyhatósági választások eredményeit. Kérdem én, hol itt az etika? De akadnak mások is, akik súlyos vétségeket követtek el, ami miatt etikai bizottság elé kellett volna állítani ôket, most meg "reformátorként", újítóként jelennek meg. Amikor lehetôségük lett volna, nem tettek semmit, sem megyei elnökként, sem más funkciókban.

Összefoglalva: a megyei szervezetnek szinte ez az utolsó lehetôsége a megújulásra, hogy olyan úton induljon el, amelyen az igazi érdekképviseletet vállalja fel. A megyében, de Marosvásárhelyen sem dôlt még el például az úgynevezett etnikai gazdasági csata, s ha az elkövetkezendôkben egy gyenge RMDSZ lesz, több mint valószínû, veszítünk. Ha erôs RMDSZ lesz, amely kellô súllyal tudja képviselni a megye magyarságát, van esélyünk.

Németh Zsolt bukaresti tárgyalásai

Helyesnek bizonyult a magyar kormánynak az az álláspontja, hogy az új román vezetést nem a korábbi, az 1996-ot megelôzô tapasztalatok alapján kell megítélni, hanem a mostani konkrét intézkedései alapján. Magyarország ennek szellemében a jövôben is gyakorlatias együttmûködésre törekszik Romániával – jelentette ki Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, miután szerdán Bukarestben találkozott Mircea Geoana román külügyminiszterrel.

Németh Zsolt az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta: az egyórás, oldott légkörû tárgyaláson Geoana abban fogalmazta meg a legfontosabb változást az új román kormány politikájában, hogy amit vállalnak, azt teljesítik is.

A magyar külügyi államtitkár hangsúlyozta, hogy a két ország kapcsolatai a kölcsönös tiszteletre és kölcsönös érdekekre építhetôk, és az euroatlanti csatlakozás a legfontosabb közös érdeke a két országnak.

– Megállapodtunk arról, hogy megkeressük az együttmûködés lehetôségeit a határátlépés, illetôleg a vízumpolitika rendszerének összehangolása kérdésében. Közösen fogunk fellépni az olyan új biztonsági kockázatok ellen, mint a szervezett bûnözés. Ide tartozik az is, hogy szükségesnek tartjuk új határátkelôk megnyitását és szükségesnek tartjuk, hogy Románia vízummentességet élvezhessen az Európai Unióban, hiszen ez biztosíthatja, hogy Magyarország uniós csatlakozását követôen is akadálymentes kapcsolat lehessen a két fél között – mondta Németh Zsolt.

A román fél hangsúlyozottan kérte Magyarország támogatását Románia NATO- és EU-csatlakozása ügyében. "Ez a magyar kormánynak is alapvetô érdeke, ezért ezt a támogatást lehetôségeink szerint megadjuk Romániának" – szögezte le a magyar külügyi államtitkár.

A találkozón a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban megállapították, hogy a kormányzó Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megállapodása jó alapot jelent a kisebbségi kérdések rendezéséhez. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a magyar nemzeti közösség számára is nagy jelentôsége van a nyelvhasználatot biztosító új román közigazgatási törvénynek, amelyet a magyar kormány biztató elôjelnek tekint egy elmélyült magyar-román kapcsolatrendszer kiépítése irányában.

Németh Zsolt kiemelte, hogy a román külügyminiszter stabil, megbízható partnernek minôsítette az RMDSZ-t.

A találkozón a magyar külügyi államtitkár kérte, hogy a kisebbségi vegyes bizottság, illetôleg a román-magyar vegyes bizottsági rendszer áttekintésével adjanak új lendületet a kisebbségi ügyek, illetôleg a kétoldalú kérdések államközi rendezésének is. Erre a román külügyminiszter ígéretet tett.

Németh Zsolt vázolta azokat az indokokat, amelyek alapján Magyarország konzuli hálózatot kíván kiépíteni Romániában. – A román külügyminiszter jelezte, hogy tanulmányozzák ezeket az indokokat és nyitottak arra, hogy erre a kérdésre a következô tárgyalások során visszatérjünk – mondta.

Közölte, hogy Mircea Geoana elfogadta Martonyi János külügyminiszter meghívását, és hamarosan hivatalos látogatást tesz Magyarországon.

Románia számára nagyon fontos a magyar-román kapcsolatok alakulása, s ebben az idôszakban dôl el, milyen ütemben, mennyire tartalmasan bôvülnek a két ország közötti kapcsolatok – jelentette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

Az RMDSZ elnöke azt követôen nyilatkozott az MTI-nek, hogy négyszemközti megbeszélést folytatott Németh Zsolttal, a külügyminisztérium politikai államtitkárával, aki kedden kezdett hivatalos látogatást Romániában.

Markó szerint a tavaly novemberi választások azt bizonyították, hogy Románia még mindig válaszúton van, még mindig vannak alternatívák, nem dôlt el véglegesen és visszafordíthatatlanul, merre megy az ország.

"Az új román kormány kinyilvánította azt a szándékát, hogy folytatni kívánja az európai és euroatlanti integráció útját. A kormánypárt az RMDSZ-szel kötött megállapodással is ezt az akaratot kívánja hangsúlyozni. A mai romániai belpolitikai helyzet olyan, hogy a román kormánynak most valóban bizalmat kell elôlegezni, és támogatni kell ebben a törekvésében" – jelentette ki az RMDSZ elnöke.

Markó szerint a magyar-román kapcsolatrendszernek az a stratégiai fontossága, hogy hozzásegítse Romániát: szûnjenek meg az alternatívák, ne szubjektív választás kérdése legyen, merre megy az ország.

"Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak politikai akarat, hanem a gazdasági és szociális válságból való kilábalás kérdése is. Magyarország ehhez is nyújthat támogatást egész Romániának, és ezen belül fontos számunkra, hogy milyen a gazdasági kapcsolatépítés a magyarok által lakott régiókkal. Erdély infrastrukturális fejlesztésének kérdésérôl egyre konkrétabban és egyre nyomatékosabban kell beszélni" – mondta Markó.

Az RTDP és az RMDSZ reprezentánsai elôzetes megbeszéléseket tartottak a Lupu-törvény módosításáról.

Alexandru Lapusan RTDP-képviselô kijelentette a Rompres munkatársának, hogy a megbeszéléseken egészében felmérték a törvényt és megállapodtak bizonyos kisebb fontosságú módosításokban. A képviselô véleménye szerint a földbirtoklást szabályozó három törvény összehangolása a cél.

Az RMDSZ részérôl viszont közölték, hogy a két fél nem jutott megegyezésre a különféle társas birtoklási formák esetében visszaigényelhetô területek nagyságrendjében, sôt mondhatni, hogy a tárgyalások emiatt zsákutcába jutottak.

Eduard Kukan szlovák külügyminiszter hazája nevében aláírta kedden a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját az Európa Tanács (ET) strasbourgi székhelyén.

"A dokumentum aláírásával Szlovákia megmutatta, hogy nagy figyelmet fordít a kisebbségekre... Ez a lépés, amelyet mind az Európa Tanács, mind pedig az Európai Unió tagországai örömmel fognak üdvözölni, közvetve akár Szlovákia uniós csatlakozási tárgyalásait is befolyásolhatja" – mondta Kukan az aláírási ceremónia után, a TASR szlovák hírügynökségnek nyilatkozva.

Walter Schwimmer ET-fôtitkár, aki szintén jelen volt az eseményen, üdvözölte, hogy Szlovákia is csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek fokozott figyelmet fordítanak a nemzeti és etnikai kisebbségek problémáira. A pozsonyi vezetés azokon a településeken kívánja engedélyezni a kisebbségi anyanyelvek használatát, ahol az adott kisebbség lélekszáma eléri a 20 százalékot.

A szlovák diplomácia vezetôje, aki szerint a dokumentum ratifikálása széles körû vitát fog kiváltani a pozsonyi parlamentben, bízik abban, hogy még a jelenlegi kormánykoalíciónak sikerül elfogadtatnia a chartát.

Az egyezmény célja Európa történelmi, regionális vagy kisebbségi nyelveinek védelme. Az oltalom olyan, az állam egy adott területén hagyományosan használt nyelvekre vonatkozik, amelyeket az országban számszerûen kisebb csoportot alkotó személyek beszélnek, és amelyek nem élveznek hivatalos státust.

A dokumentumot elfogadó országoknak mindenekelôtt el kell ismerniük területükön a kisebbségi nyelvek létét, emellett tiszteletben kell tartaniuk a nyelv földrajzi körzetét oly módon, hogy a közigazgatási felosztás ne akadályozza a nyelv használatát. Továbbá elô kell segíteniük a nyelvhasználatot mind a magán-, mind a közéletben, és a különbözô nyelvi csoportok közötti kapcsolatok megôrzését.

A rendelkezések végrehajtását az Európa Tanács miniszteri bizottsága felügyeli. Az államok a hatályba lépést követô 1 éven belül, majd 3 évente jelentésben számolnak be vállalásaik teljesítésérôl. A beszámolók alapján a bizottság ajánlásokat fogalmaz meg számukra.

Lesz-e rend a vidéki közszállításban?

A tegnap délben a prefektúra és a megyei tanács kezdeményezésére tanácskozást tartottak a vidéki közszállításról. A megbeszélésen jelen voltak a szállíttató munkáltatók szövetségének, a közlekedési hatóságnak, a megyei közlekedési rendôrségnek, a pénzügyôrségnek szállító cégeknek a képviselôi, valamint 22 település polgármestere. A résztvevôk arra a kérdésre szerettek volna választ kapni, hogyan lehet a törvénytelenül közlekedô járatokat legalizálni, de a megbeszéléseken sok más rendellenességre is fény derült.

Virág György, a megyei tanács elnöke elmondta, nagyon sok panasz érkezett a hivatalba arról, hogy számtalan község és falu maradt közszállítás nélkül. Ezt a szolgáltatást különbözô magáncégek próbálják esetlenül megoldani. A megyei tanácsnak nem áll hatalmában a magáncégeket arra bírni, hogy nem kifizetôdô járatokat közlekedtessenek, ezért a tanácskozáson jelenlevôktôl várja azt a megoldást, ami szerint rendszert lehet teremteni.

Bandea Eugen, a Trans Auto Maros munkáltatók érdekvédelmi szervezetének elmondta, nem szándékuk felszámolni azokat a járatokat, cégeket, amelyek elôlük, törvénytelenül elvonják az utasokat és a jövedelmet, csupán azt szeretnék, hogy ôk is az elôírásoknak megfelelôen tevékenykedjenek. E kinyilvánított szándék mögött azonban sok minden kiderült. A polgármesterek többnyire azt panaszolták, hogy évek óta egyik szállíttató cég sem volt képes felújítani a gépkocsiparkot, ezért továbbra is rozoga buszokat közlekedtetnek. Nincs pontos program és nem hirdettek meg egységes bérletvásárlási lehetôséget. Többen hiányolták, hogy nincs kapcsolat a szállítók és a polgármesteri hivatalok, az utasok között, hiszen senki meg nem kérdezte a helyhatósági képviselôket, hogy mit óhajtanának e téren. A hivatalos szervek részérôl megfogalmazódott az a gondolat is, hogy szigorúbban kellene ellenôrizni a szállítást, hiszen amolyan nyílt titok, hogy a megyében e szolgáltatás felét törvénytelenül végzik.

Simon Gavril a megyei közlekedési rendôrség parancsnoka meg is erôsítette, hogy az elmúlt két hónapban 73 kalózszállítót büntettek meg. Végül pedig Ghermean Stelian egy mikrobuszokat közlekedtetô kisvállalat képviselôje azt is nyilvánosságra hozta, hogy szándékukban áll hivatalosan is kiváltani az útvonal-engedélyt és olyan idôpontban közlekedni, amikor a nagy cégek autóbuszai nem járnak, de ezt különbözô akadályok miatt eddig nem érhette el.

Sajnos, a tegnapi beszélgetés leginkább a különbözô érdekek közötti véleménycsere volt. Arra, hogy az érintettek mit tesznek majd a civilizált vidéki közszállítás minôségi javításáért, nem esett szó. S az sem derült ki világosan, hogy kinek a kötelessége egy egységes vidéki közszállítási program kidolgozása. Groza Emil, a megyei tanács alelnöke, következtetésként mindössze annyit jegyzett meg: a tanács ezentúl szem elôtt tartja ezt a problémát.

Nyugat-Európában

Horvátország európai dimenziójának újbóli felfedezése volt annak a kétnapos bécsi konferenciának a témája, amelyen Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke is részt vett. Az RMKDM elnöke a bécsi akadémia és az Európai Demokrata Unió (EDU) részérôl kapott meghívást. Ô tájékoztatott, hogy a szemináriumot a Bécsi Politikai Akadémia szervezte február 15-16-án. A rendezvény támogatója az Európai Néppárt (EPP), illetve a bécsi Közép- Európa és a Duna-medencével foglalkozó intézet volt.

Kelemen Kálmán elmondta, hogy három munkacsoportot hoztak létre: a politikai helyzetképpel foglalkozó csoportot; gazdasági-pénzügyi kérdésekkel foglalkozó csoportot; és tudomány/kutatás kérdéskörével foglalkozó munkacsoportot. A tanácskozáson, amelyen több ország nagykövete, minisztere is részt vett, Stenzel képviselô, az Európai Parlament a közép-európai integráció kérdésének egyik felelôse, az Európai Unió Közép-Európával szembeni politikai és módszertani elképzeléseit taglalta. Arról is tájékoztatott, hogy az EDU fôtitkára felszólalásában kidomborította annak fontosságát, hogy az RMDSZ kereszténydemokrata platformja képviseli a román parlamentben az egyetlen kereszténydemokrata erôt. Hozzátette, hogy éppen ilyen minôségben várják el az RMDSZ, egyben az RMKDM állandó jelenlétét a nemrég létrehozott hat munkacsoportban, amelyeket az EPP-EDU határozata alapján létesítettek a múlt hónapban. Kelemen szerint az RMKDM jelenlétét hangsúlyozottan igénylik ezekben a munkacsoportokban, mert bár nem külön jogi személyiség az RMDSZ-en belül, a minôsége az EPP részérôl az állandó meghívott jelleg tanácskozási joggal, és az elôkészítô bizottságokban szavazati joggal is.

Az RMKDM elnöke szerint, Románia számára a rendezvény jelentôsége elsôsorban az, hogy az új politikai konjunktúrában, amikor Ausztria szerepe messzemenôen felértékelôdött, többen világosan kifejezték az Európai Unió ama szándékát, hogy Horvátországon és Magyarországon keresztül fognak úgy tevékenykedni az integráció elôsegítéséért, hogy ezek az országok dominóhatást tudjanak kiváltani a szomszédos, viszonylag lemaradt országokkal szemben. Ilyen értelemben értékelôdött fel az RMDSZ szerepe is romániai viszonylatban, hangsúlyozta Kelemen Kálmán, az EPP fôtitkárának szavaira utalva, mely szerint a magukat lejáratott román konzervatív kereszténydemokrata erôknek legalább egy évig kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy az EPP és az EDU rokonszenvét és támogatását visszanyerjék. Az Európai Néppárt és az Európai Demokrata Unió nem hajlandó a jövôben olyan politikai erôkbe fektetni szellemi és anyagi támogatást, amelyek magukat önemésztô módon, belsô rivalitások elfajulása révén képesek voltak/lesznek tönkretenni. Az elnök szerint ez figyelmeztetés az RMDSZ számára is, ugyanakkor kihívás, hogy a jelenleg iránta való pozitív megítélést maximálisan kamatoztassa.

A replika jogán szíveskedjenek megjelentetni a Népújságban pontosításomat a napilap február 20-án megjelent, Cristian Eparu úr által aláírt cikkre.

Tisztelt Eparu úr!

Ami az ön, személyem és a Maros Megyei Tanács elleni vádjait illeti és amit "A romák szociális-politikai felszabadításától és kulturális-tudományos leigázásáig" cikkében fogalmazott meg, a következôket szeretném hozzáfûzni:

Elôször is, nem a megyei tanács hívja össze a roma tanácsosokat erre a tájékoztató szimpóziumra és nem is vagyunk részesei a szervezôbizottságnak.

A szimpózium szervezôje – amelyet ön "oktatási kísérletnek" nevez – a PER – Project on Ethnic Relation –, én csupán egyszerû meghívottként vettem részt.

Nem akarok központi döntéshozást alkalmazni, jelenlétem oka csupán az volt, hogy válaszoljak a roma tanácsosok esetleges kérdéseire a helyi közigazgatás terén és nem pedig kulturális- oktatási tájékoztatót nyújtani, ahogyan ön mondja.

Kérem, tegyen különbséget a manipuláció és a kölcsönös tájékoztatás között.

Meg szeretném említeni, hogy az ilyen jellegû tájékoztató ülések a megyei RMDSZ- tanácsosok körében is megszokott dolog, nem volt és nem is lesz valaha manipulációs kísérlet a döntéshozási folyamatban részemrôl.

Nem vagyok az RMDSZ alelnöke, ami pedig a bocsánatkérést illeti, nem hiszem, hogy én vagy a megyei tanács tartozunk valamivel önnek. Inkább ön marad adós, vádakat felhozva személyem ellen, helyes tájékozódás hiányában, ami a szervezôket és a szimpóziumon elhangzottakat illeti.

A Maros Megyei Tanács elnöke,

Virág György

Új intézmény, új társadalombiztosítási rendszer

A 2000. évi 19-es számú nyugdíjtörvény értelmében március elsejétôl beindul a megyei nyugdíjpénztár, amelynek kinevezett ideiglenes igazgatója Morent Ilona. Ôt kérdeztük, mi tartozik a pénztár hatáskörébe, milyen feladatokat lát el az új intézmény.

– A nyugdíjpénztár olyan intézmény, amely átveszi mindazokat a feladatokat, amelyeket az állami nyugdíjasok számára a nyugdíjhivatal, illetve a tsz- nyugdíjasok számára a mezôgazdasági nyugdíjosztály végzett. A pénztár nagy hangsúlyt fektet a társadalombiztosítási (CAS) alap begyûjtésére, illetve arra, hogy minden, munkakönyvvel alkalmazott és civil szerzôdéssel dolgozó, vagy az évente háromhavi átlagfizetést keresôk számára pontosan, havi rendszerességgel befizessék a társadalombiztosítási összeget. Tudni kell, hogy a társadalombiztosítási alapba ezután az alkalmazott az összeg egyharmadát, míg a munkaadó kétharmadot fizet. Az új törvény értelmében csak akkor számít a ledolgozott év régiségnek, ha mindkét fél – az alkalmazott és a munkaadó is – befizeti a rá háruló részt.

– Az új nyugdíjtörvény kapcsán többször hangoztatták, hogy új mentalitásnak kell bekövetkeznie munkáltatók és munkavállalók körében, ugyanis az új nyugdíjtörvény értelmében a nyugdíj kiszámításakor a munkaviszony elsô évétôl kezdôdôen számít, hogy az alkalmazott mennyit fizetett be a társadalombiztosítási alapba.

– Április elsejétôl teljesen új társadalombiztosítási rendszer lesz. A nyugdíj kiszámításakor az számít majd, hogy az alkalmazott mennyivel járult hozzá a társadalombiztosítási alaphoz. Nem az utolsó tíz évbôl az alkalmazott számára legelônyösebb periódust választják, ez teljesen megszûnik. Az alkalmazottaknak nagyon oda kell figyelniük arra, hogy a munkáltató milyen bérrel alkalmazza ôket, mert a havi jövedelmen túlmenôen a nyugdíj kiszámításakor is számítani fog a mindenkori bér. Ugyanis a bér függvénye a társadalombiztosítási hozzájárulás, amely a nyugdíj kiszámításának alapjául szolgál majd. Sajnos, nagyon sok munkáltató az országos szinten meghatározott minimálbérrel alkalmazza a munkavállalót, ami nagyon hátrányosan érinti ôket.

– Sokunkban felmerült a kérdés, mennyire lesz megbízható a nyugdíjpénztár tevékenysége, lévén, hogy a lakosságnak negatív tapasztalatai vannak az egészségbiztosítási pénztárral kapcsolatban is. A megye dolgozó lakossága anyagilag el tudja-e tartani a nyugdíjasokat?

– Maros megyében 130 ezer alkalmazottra 177 ezer nyugdíjas jut. Ez azt jelenti, hogy minden dolgozóra 1,36 nyugdíjas jut. Jelenleg háromszor annyi nyugdíjazási dossziét adtak be, mint amennyit normális körülmények között szoktak. Ennek ellenére nem fordulhat elô, hogy a nyugdíjasok ne kapják meg a nyugdíjakat, mert a törvény értelmében az államkassza biztosítja ezeket. Mint már említettem, nagy hangsúlyt fektetünk a társadalombiztosítási alap folyamatos begyûjtésére. A nyugdíjpénztárnak törvény adta joga, hogy per nélkül behajtsa a kintlevôségeit. Elsô lépésben felszólítjuk a gazdasági egységeket, ha akkor sem fizetnek, zároljuk a bankszámlájukat, majd lefoglaljuk a javakat. Ezt követôen pedig árverésen értékesítjük azokat. A gazdasági egységek értésére adtuk, hogy egyetlen cégnek sem bocsátunk meg.

– A nyugdíj elôtt állók arra panaszkodnak, hogy nehézkes az ügyintézés a hivatalban. Mi változik ebben a tekintetben?

– Nagy volumenû munkával kell megküzdenünk. Akik a nyugdíjazásukat kérik, mindennap 8-12 óra között jelentkezhetnek a nyugdíjpénztár (Iuliu Maniu utca 2. szám) által a földszinten mûködtetett irodánál. Itt mindenféle, nyugdíjazással kapcsolatos információt megkapnak. Felhívom a figyelmet arra, hogy nyugdíjazási ügyben ne forduljanak közvetítôkhöz, olyanokhoz, akik pénzért vállalják az ügyintézést, mert ezek gyakran félrevezetik ôket. A dolgozóknak a cég köteles hivatalból összeállítani a nyugdíjazási dossziét. Azok, akik nincsenek munkaviszonyban, személyesen jelentkezzenek a fogadóirodában. Azoktól a személyektôl is elfogadják a nyugdíjazási dossziét, akiknek március folyamán lehetôségük nyílik a nyugdíjazásra. Viszont azoktól, akiknek ez a lehetôség csak áprilisban esedékes, még nem veszik el a dossziékat, mert még nem érkeztek meg az új nyugdíjtörvény alkalmazási elôírásai.

– Az április elsején bekövetkezô új társadalombiztosítási rendszer hoz-e valamiféle igazságtételt azoknak, akiket a kilencvenes évek elején nagyon kis nyugdíjakkal nyugdíjaztak?

– Annyit mondhatok, hogy ez év utolsó évnegyedében újraszámolják az 1997 elôtt nyugdíjazottak nyugdíjait. A munkaügyi miniszter pedig bejelentette, hogy március elsejétôl 7,5 százalékkal nônek a nyugdíjak.

A képviselôház emberjogi bizottsága negatívan véleményezte a Babes-Bolyai Egyetem multikulturális struktúráira vonatkozó kormányhatározatot jóváhagyó törvénytervezetet, amely valójában a különbözô fakultások nagyobb autonómiáját írja elô.

A sürgôsségi rendelet formájában érkezett kormányhatározat elsô szakasza elismeri a kolozsvári egyetem multikulturális jellegét, ahol az oktatás román, magyar és német nyelven folyik. A következô szakasz elôírja annak lehetôségét, hogy az akadémiai közösség mindegyik összetevôje maga döntsön az egy ügyosztály, tanszék, fakultás vagy kollégium hatáskörébe tartozó problémák esetében. Ez az elôírás ütközik a hatályos törvényekkel, nem tartalma révén, hanem mert ilyen szabályozásokat nem lehet kormányhatározatba foglalni. Hasonlóan vélekedett a törvényelôkészítô tanács, valamint a gazdasági és szociális tanács, és mindkettô negatívan véleményezte a határozatot.

Az említett egyetem struktúráit és aktivitását az intézmény szenátusa alapítja meg, míg multikulturális jellege törvény által valósul meg, tehát a parlamenttôl és semmi esetre sem a kormánytól függ.

Ma este hét órától, a Kultúrpalota nagytermében a filharmónia szimfonikus zenekarának mûsorán Richard Strauss Don Juan címû, egyetlen tételbôl, ám három különbözô jellegû részletbôl/témából álló szimfonikus költeménye szerepel, melynek ôsbemutatóján, 1889 novemberében maga a szerzô vezényelt, Mozart fiatalon – 19 éves korában – ám mindösze pár hónap alatt szerzett öt hegedûversenye közül a harmadik hangzik el, minden bizonnyal valamennyiünk tetszésére, mivel a szerzô maga is egykor nagy játéktudásra tehetett szert, hisz édesapját, Leopold Mozartot hegedûvirtuózként is számon tartjuk, valamint Beethoven VIII. kamara- szimfóniája, melyet 1814. február 27-én történt bemutatóján szinte figyelmre sem méltatott – a korabeli krónikások szerint – a közönség. Az említett Mozart-mûvet a tehetséges fiatal hegedûmûvész, Florin Galati közremûködésében halljuk, szimfonikusaink élén meg egy újabb, szintén nagyon sikeres elôadómûvésznek, a svájci Ueli Haslernek tapsolhatunk, aki fiatal kora ellenére, több nemzetközi díj birtokosa is.

És mivel a hónap utolsó hangversenyét nem csütörtökön, hanem kedden, február 27-én tartja a filharmónia szimfonikus zenekara, egyrészt ezért jelezzük már most olvasóinknak, másrészt azért, mivel ezúttal ismét Franz Lamprecht áll majd a karmesteri dobogón. Aki immár 10 – 11 esztendôs… következetességgel tér hozzánk vissza. Ezúttal sem mindennapi zenei kínálattal. Orff Carmina Buranájával, valamint Schumann I. szimfóniájával mûsorán. Érdekes módon, nemcsak a vásárhelyi zenebarátok érdeklôdése ennyire egyöntetû és változatlan hosszú évek óta Orff e szólóénekesekre, vegyes és gyermekkarra, valamint zenekarra írt profán dalai iránt, hanem szinte valamennyi, a Kultúrpalota nagy hangversenytermében egyszer is megforduló karmester ezt a darabot szeretné dirigálni. Ami pedig a négytételes Schumann-szimfóniát illeti, minden bizonnyal elnyeri a nagyérdemû elismerését, tetszését. Egyébként Tavasz- szimfóniának is szokták nevezni a mûvet, mivel megírására Adolf Böttinger egyik tavaszverse ihlette. A keddi hangverseny különben fôpróbát is jelent szimfonikusaink számára, mivel március elsô hetében a zenekar Lamprecht mester vezetésével újabb németországi koncertkörútra indul.

Sorshúzás az ARDAF-nál

Kedden délben az ARDAF biztosítótársaság marosvásárhelyi székhelyén és ezzel egy idôben a kolozsvári központban kisorsolták a 2001-es "ARDAF és az élet megy tovább" reklámkampányban részt vevô biztosítási szelvényeket. A versenyben azok az ügyfelek vehettek részt, akik 2000. december 1. és 2001. január 31-e között autóbiztosítási szerzôdést kötöttek.

A nyereményekkel egybekötött sikeres reklámkampányt 1998-ban kezdeményezte az ARDAF. Ekkor a nagydíjat, egy Dacia Novát a petrozsényi Transutil Rt., 1999-ben a Daewoo Ticót Victor Munteanu Câmpulung Moldovenesc-i, míg 2000-ben a Cielót Lucian Batalu bukaresti lakos nyerte el. Az idén 410 egyéni balesetbiztosítási (megyénként 10-et), 5 Caminul lakásbiztosítási kötvényt, 7 Dacia gumiabroncs szettet, 10 autóakkumulátort, 15 autóskellékcsomagot, valamint 20 ARDAF meglepetéscsomagot sorsoltak ki. Összesen 286 millió lej értékben sorsoltak ki tárgyakat és 4 milliárd lejt érô biztosítási kötvényt adtak-adnak át. Maros megyébôl az idén 1355 személy vett részt a sorsoláson. A 10 szerencsés nyertessel az ARDAF személyi biztosítást köt. Ez azt jelenti, hogy rokkantságot okozó balesetért 10 millió, míg halálesetben 5 millió lejt fizetnek. A marosvásárhelyi sorshúzáson részt vett Dan Oancea, az ARDAF erdélyi kirendeltségének aligazgatója, valamint a Romtelecom és a Pénzügyi Igazgatóság képviselôi. A számítógép a következô sorszámú biztosítási szelvényeket jelölte ki: 1589350, 1590074, 1748446, 1748320, 1745770, 1748478, 1748760, 1748634, 1704960, 1748561. Alighogy lejárt a sorsolás, Kolozsvárról telefonon értesítették a marosvásárhelyi kirendeltséget, hogy a nagydíjat, a Renault Megan személygépkocsit a marosvásárhelyi Kertész Ferenc nyugdíjas nyerte el.

Dan Oancea aligazgató elmondta, jövôre is lesz majd hasonló reklámkampány, mi több, az ARDAF az országban elôször vezeti be a PLASMA nevû kötvénycsomagot, amellyel a magánkórházakban kezeltek, illetve szervátültetést igénylôk költségeit térítik meg.

Anyanyelvünk

Mit jelent nyelvünkben a kacifántos melléknév? Értelmezô szótárunk szerint elsôdlegesen olyan személyt, fôleg nôt, menyecskét, aki szépségének tudatában rátarti, szemrevaló, hiú. A bizalmas és tréfás jelentésárnyalat szerint "nyakatekert", különösen bonyolult tárgyat, dolgot, szerkezetet is jelent. De furcsán eredetieskedô, ravaszul félrevezetô viselkedés, megnyilatkozás és jellemzôje a kacifántoskodásnak, következésképpen a kacifántos fogalmazásnak.

Petôfi Sándor annak idején a legfontosabb szabályként az egyszerûséget tekintette, és ebben a tekintetben fôleg az újságírás nyelvére, stílusára gondolt. Bizonyára napjainkban is felszisszenne egy-egy kacskaringós megállapításra, melyekbe olvasóink is beleszédülnek. Vannak persze dolgok, események, melyeket nem lehet, nem is szabad leegyszerûsíteni. De az is igaz, hogy a leghétköznapibb eseményeket az érthetetlenségig ki lehet cirkalmazni, ha valaki nagyon akarja.

Hadd idézzek néhány mondatot egy kissé elrettentô példaként. Egy rádiómûsorban hallottam: "És milyen vagy a munkahelyre való bejárás pontossága tekintetében?" Bizony kacifántos mondat a javából! Olvasóimra bízom, hogyan fogalmazták volna meg másképpen. Egy másik merénylet a nyelvi egyszerûség ellen: "Nem ritkaság, hogy a család ritkán van együtt teljes számban." Íme kacifántosság a tagadva állításban! Pedig a cikk írója csupán azt jelezte, hogy "a család tagjai ritkán vannak együtt". Egy másik újságíró így közölte gondolatait az új könyvtárról: "Nem létezik, hogy a látogató, még ha nem is kedveli az olvasást, ne talált volna olyan könyvet, amely ne keltette volna fel érdeklôdését, és ne érzett volna, ha nem is vágyat, de legalább kíváncsiságot elolvasására." Aki ennél emeletesebben tud kacifántoskodni, az tud csalni az állításaival.

A diplomácia nyelvérôl persze tudjuk, hogy nem valami egyenes, szókimondó. A külpolitikusoknak szinte kenyerük a köntörfalazás, a mellébeszélés, a csûrés-csavarás, vagy ha úgy tetszik: a hazudozás. Nem csoda aztán, hogy mindenféle nyakatekertségek születnek olyan mondatokban is, ahol semmiféle körülményességre nincsen szükség. Egy mondat a sokból: "Az elnök javasolja a palesztinokkal kapcsolatot fenntartó kormányoknak, hogy tegyenek erôfeszítést a palesztin kormány jobb belátásra bírásának érdekében." Hogy a "belátásra bírás" milyen eredményre vezet, azt már elôre sejtjük. De a nyelvi kacifántoskodás fogalmazásunk csôdjét jelenti.

A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karához tartozó Nyárádszeredai Távoktatási Tagozat az erdélyi magyar mezôgazdász társadalomnak kínál az elkövetkezô hetekben amolyan szezonindító rendezvényeket.

Ilyennek ígérkezik a 2001. február 24-én tartandó magbörze a nyárádszeredai kertészeti konzultációs központban. Ez a már hagyományos rendezvény fôleg a zöldség- és dísznövény fajok, fajták bemutatásával, ismertetésével egybekötött vetômagárusítás. Örvendetes, hogy a bemutató magyarországi vetômagtermelô és - forgalmazó cégek száma évrôl évre nô és a hazai vásárlók köre lassan átfogja egész Erdély területét.

2001. március 17-én kertészeti szakmai konferenciára kerül sor a mezôgazdaságban, kertészetben, régió- és vidékfejlesztésben érdekelt szakemberek, cégek, vállalkozók, gazdálkodók részvételével. Budapest és Zenta után a nyárádszeredai találkozó a harmadik rendezvénye ennek a sorozatnak. A szervezôbizottság nagy reményeket fûz a találkozó partnerkapcsolatokat teremtô jellegéhez.

Ezúton is kérik, hogy a konferencián bemutatkozni óhajtó cégek és vállalkozók a jelentkezési lapot kitöltve juttassák el a következô címre: Nagymezô u. 14, HU-1065 Budapest, e- mail: hgyork@hotmail.com.

A rendezvényekkel kapcsolatos további felvilágosításért Makkai Gergely parlamenti képviselô marosvásárhelyi irodájához (065/165-040, makkai@cdep.ro), illetve Jakab Sámuel tagozatvezetôhöz (065/216-151, bocskai@netsoft.ro) lehet fordulni.

Fecsegô múlt

Mert olyan az ember, hogy állandóan keresgél, kihúzza vidéki lakásában a rézkilincses kaszten fiókját, hopp egy egér, aztán ott hever az egész század porosan elôttem. Mit egy egész század, jut belôle kettôre is, ha könyökig belenyúlok a fiókba: egykori adásvételi szerzôdéssel, nemesi levéllel, rokonok, felmenôk gyászjelentéseivel kell szembesülnöm, dédnagyapám az orosz frontról hozott vaskeresztje féltve ôrzött családi ereklye, a benne maradt golyókat magával vitte a temetôbe, de hát mindenkinek megvan a múltja és a keresztje.

Hanem egy papíros került a kezembe, amolyan hivatalosféle, s meg is döbbentem, amikor a fôrubrikából Tartozást olvastam ki: már megint valamelyik felelôtlen ôsöm mulatott, s ki tudja, még ki tartja számon a duhajt... Nekem egy vasam sincs törleszteni való, próbáltam a felhajtók elôtt színészkedni, elvégre jó megelôzni a múlt, sôt a XIX. századot is.

De vajon megelôzzük?

Fölszusszantam, nem az a papír, hanem csak megközelítôleg. Tartozás, az igaz, kisilabizálhatatlan gót betûs megfelelôje, és alatta: Datoria. A függôleges rubrikában pedig: Közigazgatási év, aztán stílnémet már megint, és az, hogy Anul administrational 1865. De inkább ide fénymásolok az eredeti aktából egy tenyérnyit, hátha meglátják, akiknek meg kéne látniuk, miféle "elnyomásban" is volt részük a monarchia éveiben az erdélyi románoknak – közigazgatásilag. Ami nekik járt másfél évszázaddal ezelôtt, az ma átkozottul nem jár nekünk?

Ez a "háromnyelvû papír" röviden arról szól, hogy kommentár nélkül.

Lehetetlen helyzetben van az erdôszentgyörgyi RMDSZ- választmány gazdasági szakbizottsága, ugyanis féléves tevékenysége alatt nem tudta megszerezni a korábbi elnöktôl a szervezet iratait, pecsétjét. Nem történt meg a leltári tárgyak átadása, így a pénzügyi helyzet tisztázatlan.

Erdôszentgyörgyön tavaly június 11-én ideiglenes választmányt szavazott meg a tagság, leváltotta Molnár József RMDSZ-elnököt tisztségébôl és helyébe Osváth József került. A leköszönô elnököt azóta többször is hívták RMDSZ- gyûlésekre és felkérték, hogy adja vissza a nála levô bélyegzôt és iratokat, ám az elnök ezeket a megkereséseket válaszra sem méltatta.

Noha a fent vázolt helyzet nem precedens nélküli a megyei RMDSZ történetében, mégis nagyon kellemetlen, tudtuk meg a jelenlegi elnöktôl hiszen értesüléseik szerint a tagdíjakat begyûjtötték tavaly az elsô félévre, ám abból a pénzbôl egy lej sem került a vezetôséghez. Mivel a második félévi tagdíjakat még nem gyûjtötték össze, a szervezet immár több mint fél éve csak a tanácsosok által befizetett 10%- ból illetve adományokból tartja fenn magát.

A visszás helyzet ellenére, amint a hétfôi kerületi közgyûlésen elhangzott félévi beszámolóból kiderült: a helyi RMDSZ sikeres tevékenységet fejtett ki. Természetesen, vannak olyan vállalt célkitûzések is, amelyeket nem sikerült megvalósítani, hiszen azok egy részéhez az egész falu összefogása kellene.

Hely hiánya miatt azonban az RMDSZ-nek még székhelye sincs Erdôszentgyörgyön, így a polgármesteri hivatalban kénytelen tevékenységét kifejteni. Ez többek közt az egyik oka annak is, hogy akadozik a képviselôk és szenátorok fogadóóráinak a megszervezése.

Sikeresnek mondható a kulturális, tanügyi és sport szakbizottság mûködése, máris számos szakkört és rendezvényt szerveztek. Ezek közül említésre méltó az október 6-i, az aradi vértanúkra való megemlékezés, a szüreti bál, az amatôr színjátszók fesztiválja és a közelmúltban megszervezett kosaras bál. A szakbizottság a polgármesteri hivatallal együttmûködve már most megkezdte a március 15-i és a Szent György-napi ünnepségek megszervezését.

Az erdôszentgyörgyi RMDSZ egyik sikeres kezdeményezése volt az üzletemberek találkozójának, valamint az agrártalálkozónak a megszervezése.

Az elmúlt félév legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy az RMDSZ vezetôsége és a polgár-mesteri hivatal között lényegesen javult a viszony és már nem egymás ellen, hanem egymást erôsítve dolgoznak.

Állattenyésztôk tanácskozása

A megyei Mesterséges Megtermékenyítô és Fajállat-kiválasztó Hivatal a kolozsvári Rovimi és a hollandiai Provimi cégekkel kétnapos szimpóziumot szervezett Marosszentgyörgyön,
a Szarvasmarha-tenyésztési és Kísérleti Állomás dísztermében, kedden és szerdán. A keveréktakarmányok szerepe az állatok termelôképességének kibontakozásában témával tudományos elôadást tartott dr. Velea Constantin, a kolozsvári mezôgazdasági tudományegyetem professzora, dr. Cornel Podar, a marosszentgyörgyi kísérleti állomás tudományos fôkutatója, Michel Dalacu, a kolozsvári Rovimi igazgatója. Suba Kálmán állattenyésztô szakmérnököt, a megyei Mesterséges Megtermékenyítô és Fajállat-kiválasztó Hivatal igazgatóját arra kértük, hogy összegezze, mi volt a rendezvény célja és minôsítse azt.

– A résztvevôk számát tekintve sikeresnek tartom a rendezvényt, hiszen nagyon sok állattenyésztô magángazda, társulások és állami egységek vezetôi, illetve szakemberei voltak jelen a megye szinte minden övezetébôl. Eljöttek a szarvasmarha-, ló-, baromfi-, sertés- és haltenyésztôk. Ezt pozitív jelnek minôsítem, mert azt jelenti, hogy a gazdákat érdekli a minôségi állattenyésztés és a minôségi takarmányozás. Azt próbáltuk megértetni, hogy csak a megfelelôen nemesített és genetikailag feljavított állatfajtákat érdemes tartani, amelyeknek van termelôi képességük. Ennek a képességnek a maximumát csak megfelelô takarmányozással lehet elérni. A termelôképesség és a megvalósított termelés között sokszor nagyon nagy a különbség, ami negatívan befolyásolja az állattartás gazdaságosságát is. Jó minôségû takarmányra és korszerû takarmányozási módszerekre van szükség, a gazdálkodóknak meg kell érteniük, hogy nem mindig az a takarmány gazdaságos, ami olcsó. Maros megye tejkontrollban lévô fajtiszta állományának termelôképessége a múlt évben 4000 liter volt a 305 napos laktációs idôszakban, de genetikailag magasabb lehet a tejhozam. Tizenöt megyében tartanak többségében román piros tarka fajtát, ezek közt Maros megye az élen van az átlagos tejhozam szempontjából, a tavalyi száraz idôjárás ellenére is. Ez a tény is bizonyítja: a megyénkbeli állattenyésztôk idejében felismerték a mesterséges megtermékenyítés kínálta elônyöket a gyors fajnemesítésben. Ezzel a módszerrel feljavítható a sertésállomány is. E téren még néhány mûszaki problémát kell megoldanunk. A lényeg az, hogy nagyon jó genetikai alappal rendelkezünk a gernyeszegi sertéshizlaldában. Minden fajtánál, 3,5 kg specifikus takarmányfogyasztás után az egyed súlygyarapodása egy kilogramm. Ezt a genetikai alapot ki lehet terjeszteni a köztenyésztésben. Az bizony nem mindegy, hogy egy kilogramm súlygyarapodást 5 kg takarmánnyal vagy 3,5 kilogrammal vagy ennél kevesebbel érünk el. A nyugati országokban hat hónaposnál idôsebb sertés nincsen, mert az egyed hat hónapos korában eléri a 110-120 kilogrammos vágási súlyt. Ez csak minôségi állattenyésztéssel és korszerû takarmányozással valósítható meg.

– Új tartásmód is szerepel a meghívón. Ez mit jelent, új istállót?

– Az állattenyésztés háromlábú székhez hasonlítható. Az elsô a fajtaminôség, második a takarmányozás és a harmadik a tartási körülmények, istálló, itatóberendezések stb. Véleményem szerint az istállózás terén nagy hiányosságok mutatkoznak. Sok helyen nincs megteremtve a belsô klíma, a levegô szennyezett, a trágyát nem távolítják el idôben stb. Ha a gazdák szemléletváltása az istállózás körülményeire is kiterjed, akkor az említett három tényezô érvényesül és a gazdaságos, jövedelmezô állattenyésztés jelei is kezdenek mutatkozni.

Véleményem szerint hasznos volt a tanácskozás, ami pedig engem elégtétellel tölt el, az az, hogy nagyon sok fiatal arcot lehetett látni, akik gazdagabb elméleti ismeretekkel tértek haza. Egyébként tapasztalatcserének is nevezhetô a tanácskozás, hiszen Michel Dalacu, a Rovimi igazgatója elôadásaiban a drazsírozott takarmányok (nem tartalmaznak állati fehérjéket, a szivacsos agyvelôgyulladást nem idézhetik elô) bemutatása mellett a holland farmerek tapasztalatait osztotta meg a jelenlévôkkel.

Kirándulásunk utolsó napját Jomptyenben töltöttük. Kis beváltott pénzünket igyekeztünk elkölteni, majd csomagoltunk, mert az esti órákban érkezett értünk az a kis autóbusz, amely a bangkoki repülôtérre vitt. Ahhoz képest, hogy mennyire szép, kellemes benyomásokkal szerettünk volna Thaiföldrôl elutazni, ez épp annyira nem sikerült. Az útlevél-ellenôrzést követôen be kellett volna mennünk a repülôtéren az ún. szabad övezetbe, azonban az ott álló hölgy nem akart beengedni. Egy tábla felé integetett, amelyen ez állt: 5000 Bhat kilépési díj. Egyikünknél sem volt már egyetlen Bhat, ám… vas sem! Szerencsénkre, maradt valami kemény valutánk. 15 dollárt kellett rohantunkban beváltani fejenként ahhoz, hogy elhagyhassuk Thaiföldet. Amirôl, elôzékenység ide, tájékoztatás oda – mármint a tisztelt turistavendégre nézve – fogalmuk sem lehetett addig.

Szóval, felültünk egy hatalmas Boeingre és visszatértünk a varsói repülôtérre. Hat óra helyett most 11 órát tartózkodtunk ott a csatlakozásig. És mivel ennyit várakoztunk, két étkezés járt. Nagy nehézségek árán kivergôdtünk a nemzetközi repülôtérrôl. Ez azért volt bonyolult, mert nem a repülôgép érkezési folyosóin mentünk ki. Emiatt mindenütt tiltott zónába botlottunk. Így egy teljes óránkba került, míg kijutottunk onnan, ahova három perc alatt juthat be az ember. Megnéztük hát az óvárost, Varsót. Gyönyörû! Rengeteg templomot láttam életemben, de ekkora "templomsûrûséget" négyzetméterenként sehol. Minden utcában legalább kettôt. Mert ha nincs, a következôben biztos háromra lelsz! Visszatérve aztán a röptérre, legnagyobb meglepetésünkre – legalábbis nekem – a többi nagy Boeinghez viszonyítva ránk egy Trabant-szerû kis repülô várt. Egy 46 fôt befogadó utasszállító minirepülô. Az volt az érzésem, fel sem tud szállni. S ha mégis, hát nem is marad a levegôben. Ettôl függetlenül, a gép teljesen új volt, csodálatos utastérrel. Csak hát a 240… nem tudom, hány személyes után hiányzott az a másik 200. Méreteitôl eltekintve, különben semmi gondot nem okozott. Ám adott pillanatban, amikor Budapest felett keringtünk, nem tudom, mi történt, de mintha "göröngyössé" vált volna hirtelen az… út. Elkezdtünk kicsit "döcögni". Az volt az érzésem, a gép leesik. Mert még zuhanni sem tud. Szerencsésen földet értünk. Letettem a nagy esküt: ilyen kicsi "légi Trabantokkal" nem kívánok többé repülni. A légikisasszonyok éppen olyan udvariasan viselkedtek, mint a Boeing-beliek, ám ezzel együtt nem éreztem biztonságosnak a gépet. Vártam, hogy amilyen gyorsan csak lehet, teljen el az 1 óra 28 perc!

Hogy következhessen a nagyon is hazai levegô. Az az utaztatási cég, amellyel megegyeztünk, valóban várt. Szûk, piszkos, motorina-szagú mikrobusszal és minôsíthetetlen gépkocsivezetôjével… Bár Románia határát át sem léptük, éreztük, itthon vagyunk.

A Hochland megtelepedése megyénkben a privatizáció egyik sikertörténetének számít. A tejgyár segesvári üzemének felvásárlását követôen a német konszern a tavaly a szovátai sajtgyárat is felvásárolta. Nicoleta Hatiegan, a vállalat gazdasági igazgatója, amikor a nehézségekrôl kérdezem, büszkén mondhatja:

– A Hochland megvalósította azt, amit szeretett volna: a két gyár mûködik és a cég az olvasztott sajt romániai piacának 83%-át birtokolja. Nem mondhatom, hogy nehézségeink volnának. Mielôtt a konszern 20 millió német márkát befektetett volna ebbe a vállalkozásba, jól meggondolta, hogy mit csinál és hosszú távon gondolkodott. Ennek része például az idénre tervezett 2,2 millió márka értékû szovátai beruházás, amelynek keretében a gépparkot felújítjuk és új berendezéseket is vásárolunk.

– Egy évvel korábban az ipari termelôk féltek a 2000-es évtôl. Visszatekintve milyen volt?

– Igen jó évet zártunk. Profitot könyvelünk el mind a román, mind a német könyvelôi mércék szerint. Ugyanakkor nem csak mi nyertünk, hanem a tejtermelôk is, akiktôl az alapanyagot felvásároljuk és természetesen a fogyasztók is.

– Mire számít ezután?

– Általában az ilyen jellegû kérdésekre nehéz választ adni. Különösen nehéz most a kormányváltás és az ezt követô gazdaságpolitika módosulása miatt. Annyit mondhatok, hogy minden év nehéz, de a problémákat meg fogjuk oldani. Kitûzött célunk, hogy továbbra is piacvezetôk maradjunk, de a piaci részesedés aránya nagymértékben függ a lakosság vásárlóerejétôl. A piacon ugyanis megtalálhatók az olcsóbb és természetesen gyengébb minôségû olvasztott sajtok is.

Egyébként, tágabban értelmezve a kérdést, szerintem a kormánynak megfelelô mezôgazdasági politikával kellene bennünket segítenie, hogy támogatni tudjuk a termelôket. Hosszabb távon szeretném, ha hatékony tevékenységet fejtenénk ki, ami a termelôkkel való jó együttmûködésen alapul. Szeretném, ha a termelôk tudatában lennének, hogy mi garanciát jelentünk számukra. Ezért már a tavalytól bevezettük, hogy rendszeresen, tejbegyûjtô technikusaink által találkozunk a termelôkkel és noha még tanfolyamokat nem indítottunk, sok problémát sikerült megbeszélnünk. Ez hozzásegít minket, hogy a megfelelô minôségû, 3,5%-os zsírfokú, és 1,029 fajsúlyú tejet tudjuk begyûjteni. Ezért 4000 lejt fizetünk literenként, az állam még hozzáadja a maga 500 lej támogatását, amihez a dokumentációt is elkészítjük a termelôknek.

– A közelmúltban lezárult a marosvásárhelyi tejfeldolgozó vállalat privatizációja. A Hochland nem lett volna érdekelt annak felvásárlásában?

– Nem. Mi olvasztott sajtot állítunk elô, ezt csináljuk és ehhez értünk. Nincs szükségünk a tejtermékek teljes skáláját elôállító gyárra. Ami pedig az új tulajdonost illeti, ismerjük a Nutriciát, tudjuk, hogy mit állítanak elô, nem hiszem, hogy egymásnak nehézségeket okoznánk majd.

A Hochland jelenleg 247 alkalmazottat foglalkoztat (ebbôl 17 személy dolgozik az adminisztrációban, beleértve a menedzsmentet is). A termelô alkalmazottak nettó átlagbére 2,4 millió lej. A cég, sok más romániai vállalattól eltérôen, már most elkészítette évi mérlegét (az évi mérleg leadásának határideje március 31.) és a profit több mint 13 milliárd lej.

A Román Kereskedelmi Bank 2,5-ször nagyobb profittal zárta a tavalyi évet, mint 1999-et. A bank nettó profitja 113,6 millió dollár, vagyis 2944 milliárd lej. A pénzügyi eredmények hûen tükrözik a bank tevékenységének fejlôdését: 12,84%-os hatékonysági ráta, 69.720,4 milliárd lej értékû aktívumok és 12,556 milliárd lej saját tôke. Az ügyfelek száma a májusi rémhírek megcáfolása és a bank fizetôképességének bizonyítása után 20%-kal növekedett.

Azért, hogy az ügyfelek minél magasabb színvonalú kiszolgálásban részesüljenek, a bank alkalmazottait folyamatosan képezik, úgy, hogy a 2500 alkalmazott közül minden harmadik évente a 3 képzési központ valamelyikében megfordul, tanfolyamokon vesz részt.

A Népújság kérdésére Corneliu Cojocaru, a bank szóvivôje elmondta:

– Jövôre a bank tovább kívánja bôvíteni szolgáltatásai skáláját. Folytatjuk eddigi ügyfél–termék politikánkat, úgy, hogy az új termékek bevezetésekor az ügyfelek igényeit tartjuk szem elôtt. A cél az, hogy az intézmény egyetemes bankká változzon, széles termékskálával. Csak az elmúlt évben több mint negyvenféle terméket vezettünk be, ám közülük a legfontosabb az Én családom hitelcsomag.

– Az ügyfelek számának növekedése miatt a helyi kirendeltség szûkösnek bizonyul. Mit tesznek önök annak érdekében, hogy megteremtsék a kellemes légkört, illetve biztosítsák az ügyfelek számára a szükséges intimitást?

– Tudjuk, hogy tennünk kellene valamit azért, hogy lehetôvé tegyük az egy-két méteres várakozási távolság betartását, hogy a sorban álló ügyfelek ne láthassák egymás papírjait, és ne hallhassák az alkalmazottainkkal folytatott beszélgetést. Erre azonban csak június elseje után teremtôdnek meg a feltételek, amikor majd átvesszük a felújított fôtéri székhelyünket, ahol az eddigi bérelt felületnél ötször nagyobb áll majd a rendelkezésünkre.

– A közelmúltban elkezdôdött az 50.000 lejes bankjegykiadó automaták kicserélése 100.000 lejest kibocsátóra. Miért történik ez? Mikorra várható az 500.000 lejes automata?

– Ma már, ha pénzre van szükségünk, akkor legalább 100.000 lej kell. Ezért fokozatosan kicseréljük az automatákat. Marosvásárhelyen azonban a központi épületnél még mind a kétféle bankjegykiadó automata mûködik. Az sajnos nagyon sok pénzbe kerülne, ha olyan gépeket szerelnénk fel, amelyek többféle bankjegy kiadására alkalmasak, ezért döntöttünk a 100.000 lejes mellett. Egyelôre nincs szándékunkban még nagyobb címletre váltani.

Ernye községhez tartozik Székelykál, ahol 290 házszámot jegyeznek. A lélekszám valamivel több, mint 550. A település lakossága gabonatermesztésbôl, állattenyésztésbôl él, az összmezôgazdasági terület 870 hektár, ám évente átlagosan csupán 300-350 hektárt dolgoznak meg. A birtoklevelek 5%-át adták át a földtulajdonosoknak. A nem éppen biztató gazdasági-társadalmi körülmények között a helybeli Mihály Mátyásnak sikerült néhány év alatt háztáji gazdaságát – beruházásokat eszközölve – fokozatosan jövedelmezô vállalkozássá fejleszteni, amely termelési tevékenységét tekintve a községben az egyik legnagyobb. Ezért Mihály Mátyást arra kértük, ossza meg tapasztalatait olvasóinkkal.

Mihályék alapelve: "a több lábon állás"

– Az alapítás elôtt döntöttünk arról, hogy mihez kezdjünk: a növénytermesztéshez és az állattenyésztéshez. Az elôbbiben a bevétel idôszakos, az utóbbiban szinte havonta fordul a pénz. Az évek során rájöttem arra, hogy a saját 13 hektáros, szétszórt területemen nem alkalmazhatok gépi technológiát. Végül is tagosítottuk a földeket, nem volt könnyû. Idôközben – talán egy kis szerencsének is köszönhetô – sikerült felvásárolni a mezôgazdasági gépállomás részlegét. Arról most ne szóljunk, milyen állapotban voltak a gépek. De akkor kezdett kialakulni a farmergazdálkodás egyik változata. És mert ismertük a piacot, vonatkoztatva a községre, egy kis pékséget is nyitottunk. Ezen a "négy lábon élünk": növénytermesztés, állattenyésztés, mezôgazdasági gépi szolgáltatások és a pékség.

–Vegyük sorra a termelési, illetve szolgáltatási tevékenységeket.

– Jelenleg összesen 119 hektáron dolgozunk, mint említettem, ebbôl 13 ha a sajátom, a többi bérelt terület. Az ôsszel 47 hektáron sikerült elvetni búzát, mára egészében mûtrágyáztuk. A földtulajdonosok, akiknek földjeit öt évre érvényes bérleti szerzôdés alapján megdolgozom, annyira elégedettek a tavalyi terméssel, mint én, vagyis: egyáltalán. Hektáronként csupán 200 kg gabonát osztottunk a száraz idôjárás miatt. Az emberek kezdik megérteni, hogy alacsony terméshozam esetén elsôsorban a vállalkozó fizet rá. Említettem a 47 hektár ôszi búzavetést és annak mûtrágyázását. A pénzt befektettem, de az még egyáltalán nem biztos, hogy a terméshozam bôséges lesz. Az elmúlt évben tapasztalt csapdékhiány sajnos arra késztetett, hogy csökkentsem az állatállományt. Ma 30 sertést, 47 nagyállatot tartok, amibôl 26 fejôstehén, a napi átlagos tejhozam 160-170 liter. Ez változó, mert általában mindig vannak borjak. Az állattenyésztési gazdasági mérlegünk nyelve éppen hogy kibillent, nagyon kevéssel mozdult el a zérótól. De ez annak is köszönhetô, hogy megvettem az istállót, nem kell bérleti díjat fizetni. A sertéshúst általában a szovátai, nyárádremetei magánfeldolgozóknál értékesítem. Én úgy vélem, hogy a tej és a sertéshús piaca biztosított, legalábbis környékünkön. A gondok az árakkal vannak, nagyon nehéz haszonnal termelni, amikor egy véka kukorica 75.000, a zab 60.000, az árpa 70.000 lej. Ilyen árak mellett egy kilogramm élô sertéshús ára legkevesebb 50.000 lej kellene legyen a jelenlegi 30.000 lejjel szemben.

– A négy traktor, a felszerelések, a három kombájn költségei magasak. Azok egyáltalán megtérülnek?

– Normális mezôgazdasági években igen, de akkor is csak úgy, ha mi az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan dolgozunk. A gépparkban, a javítómûhelyben a három fiam, Ignác, Mátyás, András dolgozik és még egy idénymunkás, amikor szántani kell. A javításokat mi végezzük. Ha nem így cselekednénk, nem érné meg a gépparkot fenntartani és mûködtetni.

– A pékségben szintén családtagok dolgoznak...

– Ilona, a feleségem mindenhol ott van, különben a kenyeret a menyeim sütik. Hetente 900 darab egy kilogrammos kenyeret adunk el 10.000 lejért Iszlón, Erdôcsinádon, Ernyében. A következô termésig biztosítottuk a lisztmennyiséget. A növénytermesztést és az állattenyésztést én irányítom, úgy, hogy reggel korán és késô este ott vagyok. Ha családom tagjai annak idején nem értették volna meg, hogy a gazdálkodásban a pénz mellett a legfontosabb tényezôk a szaktudás, a szorgalom és a fegyelem, nem értünk volna el erre a szintre.

(kilyén)

A közelmúltban felröppent a rémhír: bezárják az Azomurest. A vezetôség sajtótájékoztatón cáfolta mind a rémhírt, mind a rájuk vonatkozó vádakat és közleményt adott ki. A közlemény alapján képet alkothatunk a gyár aktuális helyzetérôl.

Miután a jelenlegi tulajdonos megvásárolta az ÁVA-tól a többségi részvénycsomagot, 1998. augusztus 27-én a részvényesek rendkívüli közgyûlésén kinevezték a vezetôtanácsot. Átvételkor a gyár 18 millió dollárral tartozott az államnak és más magánvállalatoknak, de errôl az ÁVA nem figyelmeztette az új tulajdonosokat. Ugyanakkor 18 millió dollárra rúgott a kinnlevôségek értéke, a vállalat likviditásai pedig 25 millió dollárral kisebbek voltak a várt értéknél. A termelés éppen szünetelt és az alkalmazottak 60%-os fizetést kaptak.

Nemzetközi viszonylatban a vegyipar 1997 és 2000 eleje között egyik legnagyobb visszaesésével küszködött, és a nagy nemzetközi cégek is veszteséggel zárták az évet. Hazai viszonylatban a nemzetközi piaci helyzet tükrözôdését lehetett tapasztalni, amit csak súlyosbítottak a romániai kedvezôtlen gazdasági körülmények.

A beindított hatékonyságnövelô program sikeresnek bizonyult. Ennek köszönhetôen 1998-ban 779.554 tonna, 1999-ben 744.685 tonna és 2000-ben 1.026.231 tonna lett a termelés. Ebbôl 1998-ban 289.274 tonna (59,4 millió dollár), egy évvel késôbb 354.563 tonna (46,87 millió dollár) illetve tavaly 540.647 tonna került exportra. 2001 januárjában a termelés tovább növekedett és az export értéke meghaladta a 12 millió dollárt.

Az Azomures az export mellett a hazai mûtrágyapiac 40,7%- át uralja. A kombinát az elmúlt három évben rendre 125 milliárd, 177 milliárd, valamint 236 milliárd lej értékû bruttó profitot ért el, úgy, hogy közben az alkalmazottak száma alig változott. 1998-ban a vásárláskor 3671 alkalmazott volt, egy évre rá 3518, most, évzáráskor pedig 3639, miközben 2000-ben minden alkalmazott az Azomuresnek havonta 345 dollárba került. Látható tehát, hogy a vezetôség nem bocsátott el munkásokat, noha a szerzôdés értelmében megtehette volna.

Az elmúlt 28 hónapban a kombinát kifizette adósságait, és 6 millió dollárt ruházott be költségcsökkentésre és modernizálásra. A Rotschild Bank of Paris tanulmányai alapján hamarosan jóváhagyás végett a közgyûlés elé bocsátanak egy újabb, 50 millió dollár értékû beruházási tervet.

A segesvári német fórum égisze alatt tevékenykedô Ifjúsági Interetnikus Kultúrközpont nemrég megkapta a várbeli Bástya utca 22. szám alatti házat, ahova berendezik majd székházukat. A XVIII. századi épület restaurálása 300.000 német márkába kerül majd, amelyet az alapítvány pályázatok alapján szeretne összegyûjteni. A terveket Fabini Hermann és Kovács Kázmér tervezôk készítették el. E székhely mellett az ifjúsági központ bérbe vehetett két bástyát is, ahova kézmûves mûhelyt rendeznek be. Az építkezésen kívül számos programot kezdeményezett a központ. Az elmúlt hetekben indult be a PHARE-program által támogatott szakmai képzés romáknak. Itu Ioana szakreferens felmérést készített a Segesváron élô romákról és kiderült, hogy minden 25. személy közül alig 3-an dolgoznak, de ezek is általában alkalmi munkahelyeken. A szegénység miatt gyerekeiket sem tudják taníttatni, így elég sok az írástudatlan, köreikbôl kerülnek ki a társadalom kivetettjei. A felemelkedésüket szolgálja a roma tánc- és énekkar is. Ezenkívül az ifjúsági központ a napokban hirdette meg a kézmûves, roma nyelv, internet, k&