|
LIII. évfolyam 43. (14703) sz. |
2001. február 21., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Vihart kavart az utóbbi napokban a vidéki vízellátás ügye. Mint ismeretes, a kormány által garantált 280 millió dolláros külföldi hitel terhére, 26 megye falvaiban az ivóvízellátás bevezetését tervezik, melybôl négyben, beleértve Maros megyét is, ténylegesen elkezdôdtek a munkálatok. A kivitelezésre kiírt nemzetközi tendert egy izraeli és egy brit cég nyerte meg, közülük megyénkben a Solel Boneh Tahal Joint Venture izraeli tröszt irányítja a munkálatokat, melyet a Solel Boneh International Romania Kft. és a kivitelezési terveket készítô Tahal Romania Kft. képviselnek hazánkban.
A tavalyi év októberében a megyei tanács, amely a megegyezés értelmében a román felet képviseli a fôvállalkozóval szemben – a prefektúra egyetértésével – fenntartásait fogalmazta meg a tervezett munkálatokat illetôen, a kormányhoz elküldött beadványában. A beadványra a mai napig sem érkezett érdemi válasz. Ioan Toganel prefektus szerepe a dologban akkor válik nyilvánvalóvá, ha rávilágítunk, hogy még megyei tanácselnöki minôségében ô volt az, aki aláírta a munkálatok leszerzôdéséhez szükséges egyezményt az egykori Közmunkaügyi és Területfejlesztési Minisztériummal. A jelenlegi prefektus nem rejtette véka alá elégedetlenségét, sôt gyanakvását a fôvállalkozóval szemben, ezt a sajtóban megjelent álláspontjai bizonyítják.
A terebélyesedô botrány megfékezése céljából kedd délben az ügyben minden érintett fél részvételével megbeszélést tartottak. A prefektúra részérôl Burkhardt Árpád alprefektus, a megyei tanácstól Ioan Vasluian alelnök, az átkeresztelt Közmunka-, Szállítás- és Lakásügyi Minisztérium részérôl Dan Iliescu osztályvezetô, a fôvállalkozó cégtôl Egon Lavi és a Maros megyei területi képviselô, Czitrom Lajos, a Tahal cég részérôl a fôtervezô, Maria Popescu, valamint számos alvállalkozó volt jelen.
Hogy komoly és részletekbe menô megbeszélések folytak, bizonyítja, hogy a sajtó kizárásával zajló másfél-két órásra tervezett vita közel négyórásnyira sikeredett, míg végül sikerült a feleknek egy öt pontba szedett egyezségre jutniuk. A megállapodás szépséghibája, hogy a leghevesebb kritikákat megfogalmazó Ioan Toganel a megbeszélésen nem volt jelen, így nem lehet tudni, hogy egyetért-e az ott megkötött egyezménnyel.
A vita befejezése után a résztvevôk közölték a sajtó képviselôivel, hogy a felek közti feszültség csupán látszólagos, s közösen próbálnak megoldást találni a felmerült gondokra. A részletekre visszatérünk.
Az egy dolog, hogy ki vagy csavarva, utas, mint egy zsíros mosogatórongy, mert úgy festünk a pályaudvarokon, mint Bunuel legnyomorultabb spanyoljai egy hullámzó vásznon. Kolozsvárig három állomás, három büdös örökkévalóság, legalább háromszori hányinger, de légy nyugodt, olvasó, netán ha rosszul éreznéd magad, megsúrolják a melledet, meg is torkásznak, hogy kapjál végre levegôt. A polgártársak a nitroglicerint is megkeresik a zsebedben. Ezekrôl az egyénekrôl annyit kell tudnod, olvasó, hogy önkéntes mentôkrôl van szó, akiket zsebmetszôkként tart számon a "szakirodalom". Nem állítom, hogy szenátori fizetés, de azt mondják, megjárja...
De nem ezekrôl óhajtok szólni, csakhogy úgy tartoznak hozzá ezen dolgok az utazáshoz, mint bolha a kóbor kutyához. Utazz kedvedre, kedves olvasó, na nem a zöld-foki szigetekre gondoltam, oda csak úgy mehetsz, ha felírja receptre idegorvosod a kúrát, s ad egy hangszalagot hozzá, amivel nyugtatgat egy kellemes hang, hogy most a távoli kékség, amott egy sziget, hófehér homok, egzotikus zene, kis hajó az álmok tengerén, Szörényi Levente, tényleg használ, már nem is nyom annyira a kisagyam.
Ez se semmi, de én olyan távolra már nem is gondolok, hanem Kolozsvárra mennék, ha akarod, próbáld meg te is, olvasó. Itt rögtön kifüggesztem a menetrendet. Van reggel 7 óra 33 perckor egy személy, de ha lekésnéd, 14 óra 15 perckor becsattog a Iasi–Temesvár közötti gyors, és még mindig van esélyed este egy rettenetesebb gyorsra, éspedig 23 óra 15 perckor – Székelykocsárdig. Ég veled, utazó! Járj sikerrel. Majd csak feltalálod magad a balkáni nemzetköziségû átszállóállomáson, amitôl, ha lehet, mindenkit ôrizzen meg a fennvaló.
A helyzet az, hogy ha szétnézünk a strekkek környékén, még kiderül, hogy nyugat felé lassan nincs mivel utaznunk, a vasutasok, mondjam úgy: a vasútigazgatóságok szépen megcsinálták nekünk a "schengeni függönyt" Kolozsvár és Marosvásárhely közt. Nem értem, mire megy ki ez a "váltókezelés", mert én úgy vagyok valahogy, hogy mindig csak Kolozsvár felé kívánkozom.
Mondtam, Temesvár–Iasi között van gyorsvonati összeköttetés, meg is fogom nézni, hogy keleti irányba mennyire élénkebb a vasúti összeköttetés, mert állítják, hogy sûrûbben mennek át szerelvények a keleti szorosokon.
Bár, megvallom, Dorohoi nem igazán hozna izgalomba. Addig is a hajdani Marianum rózsafüzéres lányszobáiba bekalandozott, s emiatt a bölcsészkarról kirúgott nagybátyám esetén vigasztalódom: Kolozsvárról hazaért ô gyalog is. Keresztül a lenyûgözôen szép Mezôségen és egy pohár zsendicén. De az még a megboldogult 20. században volt.
Szovátán, a Parajd fele vezetô úton korszerû épületet húztak fel néhány hónap alatt. A kétemeletes házban a helybéli Statex cég bútorüzemet és dísztárgyfaragó mûhelyt létesít, ahol a tervek szerint a X. osztályt elvégzett, tehetséges fiatalok tanulhatnak majd szakmát. Eddig a cég mintegy 2 milliárd lejt fektetett be az épületbe, az összérték kb. 5 milliárd körül van. Mind külsôségekben, mind a berendezésben nyugati szabványokat követ a cég, hiszen eddig is kizárólag exportra dolgozott. A Statex új székháza méltó gazdasági jelképe lesz majd a szovátaiaknak – mondta lapunknak Hegyi Mihály alpolgármester.
Egyszerû bizalmatlansági indítvány
A román szenátus alkotmányellenesnek minôsítette és elvetette azt az egyszerû bizalmatlansági indítványt, amelyet a Nagy-Románia Párt (PRM) nyújtott be a készülô közigazgatási törvény ügyében.
A PRM az indítvánnyal azt kívánta elérni, hogy a kormány legalább egy évre vonja vissza a készülô törvényt, mivel a román törvényhozás még nem ratifikálta a regionális, illetve kisebbségi nyelvek európai chartáját. Miután a vitában a kezdeményezôkön kívül valamennyi parlamenti párt alkotmányellenesnek találta a PRM indítványát, a párt szenátorai kivonultak a hétfô esti szavazásról.
Az indítványt elvetô pártok képviselôi azon egyszerû alkotmányos elôírásra hívták fel a PRM figyelmét, hogy nem a kormány, hanem a törvényhozás joga annak eldöntése, mikor tûzi napirendjére egy nemzetközi megállapodás ratifikációs vitáját.
Corneliu Vadim Tudor szenátor, a PRM elnöke a vitában leszögezte, hogy pártja indítványa valójában nem a kormány, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellen irányult. Tudor szerint az RMDSZ "törvénytelen, nemzet- és Európa-ellenes" szervezet, amely képes volt rávenni a kormányon lévô Szociális Demokrácia Romániai Pártját (PDSR) "a magyar irredentizmussal szembeni kapitulációra".
A szenátusi vitában felszólalt Adrian Nastase kormányfô is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a készülô közigazgatási törvény összhangban áll az ország alkotmányával és megfelel a Románia által ratifikált nemzetközi megállapodásoknak.
A PRM által hiányolt ratifikációs eljárásról Nastase elmondta, hogy a regionális, illetve nemzeti kisebbségi nyelvek európai chartáját eddig 11 aláíró állam ratifikálta. Nastase hangsúlyozta, hogy a charta egy olyan "menü", amelynek 85 ajánlásából az egyes államok kiválaszthatják a nekik megfelelôeket. Mint mondta, a román kormány annak lehetôségét tanulmányozza, hogy az ajánlások közül Románia legalább 35-öt átvegyen.
Az egyszerû bizalmatlansági indítvány sorsa azt mutatta, hogy a PRM magára maradt a közigazgatási törvény kapcsán indított magyarellenes hadjáratával. A szélsôségesen nacionalista párt azt tartja elfogadhatatlannak, hogy a készülô törvény elôírja: azokon a településeken, ahol a lakosságon belül valamely nemzeti kisebbség eléri a 20 százalékot, a közigazgatásban az adott nemzeti kisebbség anyanyelvét is használni kell.
A PRM érvelése szerint ez a rendelkezés második hivatalos nyelvvé teszi a magyart Romániában. Korábban hajlott erre az érvelésre a PDSR néhány szenátora is, a hétfôi szenátusi vitában azonban ôk is jelezték, hogy az egyszerû bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak majd.
A bizalmatlansági indítvány szenátusi vitájában az RMDSZ álláspontját Markó Béla szövetségi elnök, Eckstein-Kovács Péter és Frunda György szenátorok képviselték.
Politikai nyilatkozatában Markó Béla szövetségi elnök a hétvégi kolozsvári nagygyûléssel kapcsolatosan a felsôház emelvényérôl való felszólalásában elmondta: a magyar kisebbség hozzájárul Románia fejlôdéséhez, az európai és NATO-csatlakozásért tett erôfeszítésekhez, illetve állandóan kifejezi tárgyalókészségét a többségi nemzettel szemben. A szövetségi elnök szerint a PRM akciói sokat ártanak az ország külföldi megítélésének.
Eckstein-Kovács Péter szenátor a Szövetség álláspontját közvetítve elmondta, az egyszerû bizalmatlansági indítvány elutasításával párhuzamosan a tolerancia útját kell követni egy olyan Európában, ahol nincs helye a nacionalizmusnak.
Frunda György szenátor felszólalásában az Alkotmány 6-os cikkelyére hivatkozott, mely elôírja a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok nemzeti identitásának megôrzését. A Maros megyei szenátor rámutatott: a 11-es és 20-as cikkelyek, a nemzetközi egyezmények értelmében az elôterjesztett egyszerû bizalmatlansági indítvány nem felel meg az Alkotmány elôírásainak és szellemének.
Egy évre szóló szociális paktumot kötött a kormány a vállalkozók szervezeteivel és a legjelentôsebb szakszervezeti szövetségekkel. A társadalmi szerzôdés értelmében az érdekképviseletek vállalták, hogy az idén tartózkodnak a munkabeszüntetésektôl, a kormány pedig megígérte, hogy mindent megtesz a gazdasági és a szociális gondok megoldása érdekében.
A több hétig tartó tárgyalássorozat eredményeként született megegyezés fejében a kormány konkrét ígéreteket is tett: vállalta, hogy a minimálbér reálértéke 10 százalékkal emelkedik az idén, és a keresetek általában is 4-4,5 százalékkal növekednek majd reálértékben. Az inflációtól függôen negyedévenként emelik a nyugdíjakat, márciusban a nyugdíjak 7,5 százalékos emelésére lehet számítani.
A kormány vállalta azt is, hogy 1,5 százalékkal bôvítik az alkalmazottak létszámát, és a munkanélküliséget 10 százalék alá szorítják.
Tervbe vették, hogy a szociális partnerekkel közösen felülvizsgálják a munka törvénykönyvét, a munkaadói törvényt, a szakszervezeti törvényt, a sztrájktörvényt és a kollektív szerzôdésekrôl szóló törvényt.
A megállapodás gazdasági alapjaként a kormány azzal számol, hogy Romániában az idén a hazai össztermék 4-4,5 százalékkal nô, az infláció éves szinten 27 százalék alatt marad, és a költségvetési hiány nem haladja meg a GDP 4 százalékát.
Adrian Nastase miniszterelnök szerint a megállapodás legnagyobb érdeme az lehet, hogy sikerül "mérsékelt optimizmust" támasztani a lakosságban. – Reméljük, hogy helyreáll a munka becsülete, mert egy olyan társadalom, amely csak a tévét nézi és bingót játszik, nem jut sehová – mondta.
A megállapodást aláíró szakszervezeti vezetôk kifejezték reményüket, hogy az egyezséget sikerül majd megvalósítani.
Románia nagyon érdekelt a Magyarországgal való jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében, és teljes mértékben nyitott a tárgyszerû párbeszédre, az együttmûködésre – hangsúlyozta Cristian Diaconescu, a román külügyminisztérium államtitkára hétfôn az MTI-nek adott nyilatkozatában, abból az alkalomból, hogy meghívására szerdán hivatalos látogatást tesz Bukarestben Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára.
Diaconescu kiemelte, hogy az elmúlt idôszakban Martonyi János magyar külügyminiszter "nemcsak derûlátó, hanem rendkívül biztató" nyilatkozatokat tett a magyar-román kapcsolatok fejlesztésének lehetôségeirôl.
– A Budapestrôl érkezett jelzés nagyon jó fogadtatásra talált Bukarestben. A román fél – a magyar félhez hasonlóan – nyitott a kétoldalú párbeszéd erôsítésére – mondta.
A külügyi államtitkár hangsúlyozta, hogy Románia számára jelenleg az integrációs folyamat és az európai, euroatlanti értékekhez történô felzárkózás folytatása az egyik legfontosabb feladat. Románia ebben az összefüggésben is nagyon érdekelt a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében, úgy véli, nemcsak saját, hanem szomszédai nemzeti érdekei szempontjából is fontos, hogy a párbeszéd folytatódjon.
– Ami a magyar féllel folytatott párbeszédet és együttmûködést illeti, fôleg konkrét lépések megtételében vagyunk érdekeltek. Érdekeltek vagyunk abban, hogy Románia támogatást kapjon a NATO-ba való integrációja, valamint az Európai Unióhoz történô felzárkózásával kapcsolatos párbeszéd tekintetében – mondta.
Diaconescu hasonlóképpen fontosnak nevezte, hogy a tervezett román-magyar találkozók új lendületetet adjanak a magyar-román vegyes bizottság munkájának is.
– A gazdaság, az infrastruktúra, a nemzetiségek, az emberi jogok, a nemzetközi kérdések, a regionális biztonsági politika kérdései nemcsak a két állam közötti kapcsolatokat érintik, hanem abból a szempontból is fontosak, hogy megerôsítsük: a két ország közötti párbeszéd regionális stabilitási tényezôvé vált – jelentette ki.
Diaconescu sajnálatosnak nevezte, hogy a jelenlegi román kormányra maradt az újabb konzulátusok ügye. Véleménye szerint ebben a kérdésben eddig inkább elvi megbeszélések folytak, kevesebb szó volt a tervezett képviseletek konkrét feladatairól.
A Közmunkálati, Közlekedési és Lakásügyi Minisztérium egy francia fejlesztési alappal ül tárgyalóasztalhoz egy 100 millió dolláros hitel megszerzése érdekében, amelybôl az Országos Lakásügynökség (ANL) tevékenységét finanszíroznák, nyilatkozta kedden a MEDIAFAX-nak Sergiu Sechelariu, a minisztérium államtitkára.
A forrást a Pénzügyminisztérium azonosította, a hitel törlesztését a kormány vállalja.
A Közmunkálati Minisztérium további 80 millió dollárt hitelez román bankoktól, míg az állami költségvetésbôl 500 milliárd lejt utalnak ki lakásépítésre, közölte Sechelariu.
Az államtitkár szerint az ANL 7.500-8.000 lakást épít ezekbôl a forrásokból.
Sztrájkra készülnek az egészségügyiek
A Maros Megyei Kórházban dolgozó egészségügyi középkáderek szakszervezetének vezetôsége hétfôn úgy döntött, hogy megkezdi az aláírásgyûjtést egy esetleges sztrájk kirobbantására. A tiltakozás oka az, hogy az alkalmazottaknak nem fizették ki a 13. fizetést, és nem kaptak élelmiszerjegyeket sem. A kórház vezetôtanácsa február 16-i ülésén nem zárkózott el a szóban forgó követelések teljesítésétôl, ám hangsúlyozta: ehhez elôbb meg kell találniuk az anyagi forrásokat. "Nem üres szavakat, hanem tetteket várunk. Tartsák be a törvényes elôírásokat" – nyilatkozta szerkesztôségünknek Georgeta Pãsãroiu, a Megyei Kórház szakszervezetének elnöke, a Sanitas megyei alelnöke, aki szerint a decemberben kapott több tízmilliárd lejbôl kifizethették volna a 13. bért. Az élelmiszerjegyek havonta 1,8 milliárd lejbe kerülnek, ami nem túl nagy összeg – hangoztatta a szakszervezeti vezetô, hozzátéve, hogy a tavalyi béremelést (amit április helyett csak szeptembertôl alkalmaztak) is csak a tiltakozó megmozdulásokkal érték el. A tegnap elkezdett aláírásgyûjtési akcióhoz csatlakozott a municípiumi kórház is, sôt, a Sanitas vezetôi kijelentették: a sztrájkot kiterjesztik a megyében található többi egészségügyi intézményre.
Petru Laurenþiu, a Megyei Kórház gazdasági igazgatója elismeri, hogy az alkalmazottak kérése jogos, de "egyelôre nincs honnan elôteremteni a pénzt e követelések teljesítésére". A kórháznak decemberben 80 milliárd lej adóssága volt és 26 milliárdot utalt ki az Egészségbiztosítási Pénztár. "Ahhoz, hogy teljesítsük a szakszervezet követeléseit, le kellett volna állítani a Megyei Kórház mûködését, arról nem is beszélve, hogy 9 hónapja nem fizettünk a gyógyszerforgalmazó cégeknek" – állítja Petru Laurenþiu, bízva abban, hogy mégis sikerül megoldást találni a problémára. Ha pedig mégsem, a mintegy 3000 Sanitas-tag a jövô hét végére általános sztrájkot tervez.
Ha Milan Kundera, akkor Milan Kundera. Nincs értelme semmit hozzáfûzni.
Vagy két éve eljött Kanadából Bokor Péter rendezô, és a marosvásárhelyi Nemzeti Tompa Miklós Társulatával színre vitte a Párizsban élô cseh író Jacques és gazdája címû darabját, akkor majd félholtra tapsoltam magam. Tetszik tudni, nagyon tetszett.
És most mit ád Isten: Szemtôl szemben, Thália papjaival. Még egyszer megerôsítem: a darabból kifolyólag irtózatosan tetszett a vásárhelyi színészek játéka, mert a Szemtôl szemben fesztiválon felújítva újra bemutatták a Kundera-darabot. Mit mondjak, félholtabbra tapsoltam magam.
Na jó, hogy Ferenczy, Farkas, Kárp, Biluska, Kilyén, Márton Gyöngyi és Fodor Piroska, Bocskor és Tatai, és bocsánat, ha a szereposztásból valakit kifelejtettem volna, de Nagy Istvánt szándékosan hagytam a végére, nekem ugyanis ô volt a szám. Ismételten bebizonyította: nagy színész.
Gaga, Gaga, de nekem inkább a színpadon Nagy. S ha így van mégis, azért mindig kellene belôle legalább egy kicsi…
Az elemi osztályos diákoknak gyakran tartanak különbözô versenyeket, vetélkedôket, ahol mese-, vers- és regemondó képességüket, anyanyelvi ismereteiket mérhetik össze. A több éve szervezett, s immár majdnem zökkenômentes vetélkedôkön az illetékesek mindig hangsúlyozzák: a rendezvény fô célja nem a versengés, hanem, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, új meséket, verseket tanulhassanak, bôvíthessék ismereteiket. S úgy tûnik, a gyerekek meg is értik, el is fogadják ezt. Érzik, tudják az egészségesnek mondott versengés módját. Együtt örvendenek a szépen mesélôvel, s együtt búsulnak a mesélés közben megakadóval, a kevésbé sikeres fellépôvel. Még akkor sem keserednek el túlságosan, ha az elôadásnak szánt három perc lepergését jelzô csengôszó miatt nem tudják befejezni mondanivalójukat. Hiszen gyerekek: ôszinték, tiszták s elsôsorban a közös együttlét, találkozás s a fellépési lehetôség fontos számukra, s csak azután az elért eredmény.
S ez mind szép és jó, amíg a felnôttek, vagyis a tanítók, szülôk közbe nem lépnek. Amíg nem néznek szemrehányó szemmel a botladozva mesélô, szavaló, s amúgy is elkeseredett gyerekre. Amíg nem úgy biztatják a gyereket, hogy feltétlenül gyôzzön. Amíg arra hívják fel a gyerek figyelmét, hogy a többi gyerek is éppen annyira izgul és fél a nyilvános fellépéstôl, mint ô, s nem szidják azért, mert izzad a tenyere, s mert halk, remegô a hangja. S még ennél is szomorúbb, amikor a gyengébb helyezést elérô kisdiák tanítója nyilvánosan kitámadja a szervezôket, a zsûri tagjait csalással vádolja, majd bosszúsan távozik a síró gyerekkel. Nagyon szomorú, amikor a tanítók, szülôk gyermekeiken keresztül egymással versenyeznek, s a díjjal való távozás érdekében használják fel a gyerekeket. Amikor a jóságos, környezetét, barátait s a kisebbeket óvó Csipike helyett gonosz óriássá válnak, s nem mérik fel, mekkora pusztításokat, sérüléseket okoznak. Kívülállóként az is érthetetlen számomra, hogy az évek során a felkészítô tanítók egy része nem értette meg, s nem tartja be a vetélkedô szabályait, az elôadásra kiszabott három percet.
Ugyanakkor dicséret illeti azokat a pedagógusokat – s szerencsére ezekbôl van több –, akik ismerik a gyerekek képességeit, elôre felmérik s kivédik az esetleges kudarcokat. Ismerik a szabályokat, s aszerint játszanak. Építenek és nevelnek. Tudják, hogy fontosak a vetélkedôk, de azt is tudják, hogy ennél is fontosabb a gyerek egészséges fejlôdése, egyéniségének kibontakozása. S a közös öröm, játék és móka többet ér minden díjnál.
Útelzárással fenyegetôznek az utászok
Munkakonfliktus kirobbantást helyeztek kilátásba a megyei útjavító és karbantartó rt. szakszervezete. Szerintük ugyanis a megyei tanács helytelenül jár el azáltal, hogy az útjavító munkálatokra a megbízást versenytárgyalásokkal akarja eldönteni, és nem egyenes úton a "saját" vállalatuknak adják ki azt.
Alexandru Chertes szakszervezeti vezetô lapunknak kifejtette, hogy az 1997-ben kibocsátott 30-as kormányrendelet szerint alakultak át annak idején önálló ügyvitelû cégbôl kereskedelmi társasággá. E rendelet szerint az új egység koncesszióba vette a közjavakat, vagyis a megyei utakat. Ilyen alapon tehát, szerintük, az állami tôkéjû részvénytársaság a jogutódja az elôzô, a megyei tanács tulajdonában levô vállalatnak. Ez vonatkozik a tevékenységre és az állóeszközökre egyaránt. Ugyanennek a rendeletnek a 11. cikkelye leszögezi, hogy "a köz- és magánjavakat a helyi, illetve a megyei tanácsok egyenes úton, versenytárgyalás nélkül koncesszionálják az újonnan létesített kereskedelmi társaságoknak 5-20 év közötti idôszakra." Ugyanezt a cikkelyt erôsíti meg a hosszú távú bérletekre (koncessziókra) vonatkozó, 1998-ban kibocsátott 219-es számú törvény is, ami kötelezi az egyenes úton való bérbe adást.
A megyei tanács elkészített egy útjavítási programot, amiben megjegyezte, hogy a különbözô, már elkezdett szakaszok munkálatait tavasszal versenytárgyalás által adják ki majd különbözô szakvállalatoknak. Errôl értesült a megyei útjavító vállalat szakszervezete és egy beadvánnyal fordult a tanácshoz, amelyben a fentebb említett törvényes elôírásokra hivatkozva kérte, hogy ne kerüljön sor versenytárgyalásokra. A beadványra válaszolva a tanács megjegyezte, hogy a számvevôszék leszögezte, közpénzbôl finanszírozott munkálatokat csak versenytárgyalás útján lehet bárkinek odaítélni, ellenkezô esetben pénzügyileg bírságolhatnak. Chertes Alexandru úgy tartja, hogy a megyei tanács eljárása törvénysértô és a versenytárgyalások által lehetôséget adnak a különbözô csúszópénzek átadására-vételére. A munkakonfliktus kirobbantása elôtt a szakszervezet további beadvánnyal fordul a prefektúrához, az országos szakszervezeti szövetséghez, valamint a kormányhoz. Ha nem oldják meg kedvezôen kéréseiket, sztrájkba lépnek és ha kell, az utakat is elzárhatják. De természetesen nem akarnak idáig jutni – jegyezte meg Chertes Alexandru.
Az útjavító és karbantartó vállalatnál elôállt helyzetrôl Virág György, a megyei tanács elnöke a következôket mondta lapunknak:
Az idei 20-as számú sürgôsségi kormányrendelet szerint az 1998. évi 49-es törvény által a többségi állami tulajdonban levô rt.- knél kinevezett menedzserek helyett vissza kell állítani az igazgatótanácsokat, amelyek majd kinevezik a menedzsereket. Ehhez össze kell hívni a részvényesek közgyûlését, ami jelen esetben a megyei tanács plénuma. Hasonlóképpen kell eljárni a megyei községgazdálkodási vállalattal (SURM) is. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy leváltják a jelenlegi vezetôséget. Ami a munkálatok egyenes úton való kiadását illeti, azt valóban a számvevôszék tiltotta meg januári rendeletével. – A megyei útjavító vállalat kereskedelmi társaság. Amikor azzá váltak, felkértük, készítsenek egy stratégiát, illetve tegyenek lépéseket a magánosítás irányába; ezt a mai napig sem láttuk. Azt nem lehet stratégiának nevezni, ha várják, hogy a költségvetésbôl a pénz az ölükbe hulljon és ezzel eldolgozgatnak egész évben. Az igazság az, hogy rosszul dolgoznak. Nagyon sokan fordultak hozzánk az általuk elvégzett munkálatok miatt panasszal. A megyei tanácsnak csak egy az érdeke, hogy végre olyan szakvállalat javítsa az utakat, amely minôségi munkát végez. Ha a szakszervezet úgy érzi, hogy jogsértés történt, akkor a nézeteltéréseket tisztázzák a törvénykezôkkel, illetve ez esetben a számvevôszékkel. Ha pedig munkakonfliktust akarnak kirobbantani, akkor elsôsorban a saját cégük vezetôségéhez forduljanak, hiszen ôk azért vannak, hogy a 260 alkalmazottnak munkát vállaljanak fel. A tanács megtett mindent annak érdekében, hogy az alkalmazottak a téli idôszakra ne maradjanak pénz nélkül. Közel 2 milliárd lejt utaltunk át téli útkarbantartásra. Ezt is valaki kétségbe vonja majd, hiszen valójában nem is volt tél, de mégis megtettük. Mi nem engedhetünk a szakszervezet zsarolásának. Ha útelzárás, vagy hasonló megnyilvánulás lesz, azt illegálisnak nyilvánítjuk. Ha a megyei útügyi rt. nem mûködik jól, és nincs munka, akkor más megoldás hiányában fel kell osztani és részlegenként, vagy egészében privatizálni – nyilatkozta a Népújságnak Virág György.
A marosvásárhelyi tanács holnapi ülésének három napirendi pontja foglalkozik az utcai kereskedelem szabályozásával. A határozattervezetek kidolgozásánál figyelembe vették a tavalyi 143-as helyi tanácsi határozatot, amelynek alapján a városrendészeti osztály tanulmányt készített az utcai kereskedelem felújításáról. A tanulmány célja: meghatározni azokat a közterületeket, amelyeket versenytárgyalás alapján bérbe/haszonbérbe adnának kereskedelmi tevékenységre (kivéve könyv- és sajtótermék- árusítás). A tanácsosoknak dönteniük kell a könyv- és sajtótermékek forgalmazására szánt ideiglenes építmények helyének jóváhagyásáról. A tervezet szerint a város lakónegyedeiben 48 helyet létesítenének (kivéve a központban és az állomás környékén, ahol az önkormányzatnak nézeteltérései vannak a kereskedôkkel). A tervezet ilyen formában való elfogadása valószínûleg elégedetlenséget szül az érintett cégek körében, hiszen információink szerint az öt sajtótermék- forgalmazó elôzetes megbeszélések után 56 helyet kért - sikertelenül. A helyeket 10 évre adnák haszonbérbe, a versenytárgyaláson (zónától függetlenül) az indulási árat a szakbizottságok négyzetméterenkénti 2 dollárban határoznák meg (nem kis összeg!). Az önkormányzat így szeretne rendet teremteni az újságárusítás terén, ám a módszer minden bizonnyal a tôkeerôs cégeknek kedvez. Tekintettel a múltkori tanácsülésen elhangzott felszólalásokra, ezúttal is kevéssé valószínû, hogy a tanácsosok között összhang alakuljon ki.
Zónánkénti terv jóváhagyásáról is döntenie kell a tanácsnak, amely megszabná az élelmiszerrel való kereskedés céljából felállítandó ideiglenes építmények helyét. A városban levô 106 kioszkból 26-ot tartanának meg, a többit - legtöbb nem rendelkezik építkezési engedéllyel, nagy részük nem fizet - felszámolnák és újabb 41 helyet létesítenének. A mozgópultok is engedély nélkül mûködnek, ezeket is felszámolnák. A piacok fôfelügyelôje is rendet akar teremteni, ezért határozattervezetet szeretne elfogadtatni a régi mozgópultok felszámolására, újak készítésére és ezek használatáért való illeték bevezetésére.
Február 28-án Bukarestben az országos gyermekjogvédô hatóság igazgatói a fontosabb gyermekjogvédelemmel foglalkozó alapítványok képviselôivel találkoznak, hogy véglegesítsék a 2003-ig érvényes országos gyermekjogvédelmi stratégiát.
A helyi igényeket, javaslatokat egy múlt heti tanácskozáson mérték fel az érintett intézmények, alapítványok reprezentánsai. A szerkesztôségünköz eljuttatott közlemény szerint a tanácskozáson az alábbi igények körvonalazódtak:
A bántalmazott gyerekek helyzetének javítása érdekében szükség van újabb tanácsadói központok létrehozására. Itt megemlítjük, hogy a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet a 10-es általános iskolában már nagy sikerrel mûködtet egy központot, ahol mind a bántalmazott, különbözô problémákkal küzdô kiskorúakat, mind szüleiket fogadják. Tájékoztató, felvilágosító elôadásokat kell tartani, fel kell hívni a szülôk, tanárok figyelmét a bántalmazott gyerekek viselkedésében bekövetkezendô változásokra, a kezelési lehetôségekre. A nemkormányzati szervezetek és a helyi közigazgatás képviselôi közösen kell küzdjenek a bántalmazások megelôzése ellen, szakemberekbôl álló csoportokat kell alakítaniuk az esetek kivizsgálásához. Ugyanakkor fontos, hogy a bántalmazó is orvosi, pszichológiai kezelésen essen át, s szakemberek hosszabb ideig figyeljék viselkedését, életmódját, így megelôzve a visszaesést.
A kiskorúak elhagyásának megelôzésére és a nehéz helyzetben levô családok támogatásának hatékonyabbá tétele érdekében szükséges a polgármesteri hivatal, rendôrség, orvosi rendelôk, iskolák, egyházak képviselôibôl álló vegyes csoportokat létrehozni, amelyek felmérik a sokgyerekes, nélkülözô családokat, s lehetôségeik függvényében támogatják ôket. Ugyanakkor állami támogatás is igényelhetô annak érdekében, hogy a gyereket a családban tartsák, s ne adják elhelyezési központokba. Szükség van olyan családok kiválasztására és felkészítésére, amelyek a saját családjukból kikerülô gyerekekkel foglalkoznak, a kiskorúak jogi helyzetének tisztázásáig.
Az elhelyezési központokba kerülô szellemi és/vagy fizikai sérült gyerekek, fiatalok esetében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyerekek társadalomba való beilleszkedésére, valamint valós egészségi állapotuk felmérésére, kezelésükre.
A cigány, s többnyire utcán élô, kéregetô gyerekek helyzetének megoldására a következô javaslatok születtek: a cigánykérdéssel foglalkozó szervezetek dolgozzanak ki az írástudatlanság és a kéregetés felszámolását lehetôvé tevô programokat, kövessék az iskoláskorú gyerekek helyzetét, s szükség esetén járjanak közben, hogy a gyerekek menjenek iskolába. Fontos olyan programokat is kidolgozni s életbe ültetni, amelyek a cigány közösségeket bevonják a települések társadalmi, kulturális életébe. Ugyanakkor a közvéleménnyel meg kell ismertetni a roma közösségek pozitív cselekedeteit is.
A felsorolt észrevételeket eljuttatták a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet országos vezetôségéhez, amelynek képviselôi február 28-án, az országos tanácskozáson elôterjesztik a Maros megyeiek javaslatait is.
Megint beszélünk, csak beszélünk?
A tegnap Ioan Toganel prefektus, Burkhardt Árpád alispán, Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára, Timar Liviu, a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója, Rata Luca, a megyei Mezôgazdasági, Területrendezési és Kataszteri Hivatal igazgatója, valamint Dogaru Anton, az Erdészeti Igazgatóság igazgatójának jelenlétében találkozott a megye polgármestereivel, a jegyzôkkel, a felsorolt intézményeknél dolgozó szakemberekkel. A fôispán ismertette a mezôgazdaság megyei fejlesztési programját, amelyet a kormányprogram elôírásainak tiszteletben tartásával állítottak össze. A fejlesztési tervezet lényegesebb megvalósítandó célkitûzései: a földtulajdon-viszonyok tisztázásának, a mezôgazdasági földterületek, erdôk visszaállításáról szóló két törvény alkalmazásának felgyorsítása; a mezôgazdasági egységek mûszaki felszereltségének bôvítése új gépekkel, traktorokkal, a termelôképesség növelése érdekében; a termelési szerkezetátalakítás a teljesítmény növelésére. A fejlesztési program három szakaszban valósul meg, az elsô: a tavaszi-nyári kampány elôkészítése és lebonyolítása, a második szakasz: az ôszi kampány és a következô év termésének megalapozása, a harmadik: a 2002–2004. évre vonatkozó célkitûzések kidolgozása. Ioan Toganel több alkalommal is hangsúlyozta, hogy ezek a tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha az adminisztrációs és szakintézmények egy közös, jól átgondolt, átfogó tevékenységi programot alakítanak ki – egyébként ez volt a tegnapi találkozó alapvetô célja. A fôispán bejelentette, hogy tájékoztatta a kormány illetékes szerveit a vegyi kombinát által gyártott mûtrágya túlméretezett áráról, a Zamur cukorgyár és a cukorrépa-termesztés helyzetérôl, amelyek nagyon égetô problémák. Sürgôs megoldásra vár továbbá a tulajdonviszonyok legrövidebb idôn belüli tisztázása. Kérte a polgármesterektôl, hogy még e héten kezdjék el a helybeli földosztó bizottságok helyzetének tisztázását, ott, ahol szükségesnek mutatkozik, szervezzék azokat újra. Errôl mindannyiuktól jelentést vár a jövô hét folyamán.
Félszáz éves a fotópapírgyártás Marosvásárhelyen
Bölöni Domokos
– Hogyan alakult az élete a pedagógusi pályán?
A Pedagógiai Fôiskolán mûködtem, egészen annak teljes leépüléséig. Én harmadéven tanítottam, tehát az utolsók között voltam, aki elhagyta a "hajót". Az agráripari líceumba helyettes tanárként kerültem. Körülbelül ezerkilencszáz lejes fizetéssel. Mert a tanügyben el kellett volna nyernem a fokozatokat, ott nem nyerhettem el. Egy évrôl volt szó. A tanfelügyelôség egyik embere – az is diákom volt – azt mondta, nyújtsam be az irataimat, mert egyes fokozattal "átvesznek". Mondom, hát drága, mire én a doszárt összeszedem, addigra vége a tanévnek, s nyugdíjba megyek. A nyugdíjjal nem volt probléma, mert azt a fôiskolai fizetésem alapján számolták ki, úgyhogy kaptam (az akkori helyzethez mérten) egy csodálatos nyugdíjat. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy a diplomámat, a doktorátusomat a mai napig nem ismerték el, én tehát nyugdíjba mint "lektor" mentem, legalább ezer lejes hátránnyal a professzorokkal szemben. Az volt a szerencsém, hogy a tanári diplomámat elismerték, nekem az is volt. Kolozsvárt a tanárképzô intézet: egy, az egyetem: kettô. Az egyetemen doktoráltam, a tanárképzô intézetben szereztem meg a tanári oklevelet. Hát én úgy szoktam mondani – most már lehet mondani –, hogy ôfelsége I. Mihály elismerte a tanári diplomámat, de Gheorghiu-Dej elvtárs a doktorit – nem. Úgyhogy a román törvények szerint, ha nem lett volna elismert tanári diplomám, akkor nekem csak érettségim lett volna, mert az utolsó vizsga lett volna érvényes. Tehát kevesebb lettem volna, mint a diákjaim, akik aztán tanári diplomát kaptak a fôiskolán. De szerencsére a tanári diplomámat elismerték, így aztán nem volt probléma. De elôadótanári kinevezést nem kaptam, tehát elôléptetésben nem részesültem. Mert a helyettes miniszter azt mondta, hogy ahhoz versenyvizsga kell. Tehát az orvosi egyetemen volt "konferenciár" kinevezésem, az nem érvényes, szerzett jog nincs, újból versenyvizsga. Na aztán olyan ferdeségek is voltak, hogy amiért én csak lektor voltam, azért jó voltam dékánnak is. Katedrafônöknek is, tizenkét évig. Akkor az volt a helyzet, hogy a katedrafônöki tiszteletdíj hatszáz lej volt, professzornak. Mikor kiderült: csak "lektor" vagyok, akkor vissza háromszáz lejre, és az akkori rektornak a miniszterhez kellett fölmennie, és az ô külön aláírásával érte el azt, hogy visszamenôleg nem hajtották be ezt a különbözetet rajtam. Nahát ilyen figurák voltak. De én azt szoktam mondani, hogy csak egészség legyen, és a többi nem számít, úgyhogy aztán a mezôgazdasági líceumtól nyugdíjba mentem, s azóta nyugdíjas vagyok.
Két nemzetközi fotókonferencián vehettem részt, Vácott, saját költségemen. Turistaútlevéllel. Az ottaniak meghívtak, nagyon kedvesek voltak mindig velem, nagyon szerettek. De már amikor Tokióba kaptam egy meghívást egy hasonló tárgyú konferenciára, akkor is elmehettem volna, engedélyezték a dolgozatot – saját költségemen. Hát én akkor húszezer lejt vagy harmincat nem tudtam elôteremteni arra, hogy Tokióba utazzam egy ötperces felolvasásra. Ez volt a helyzet – fejezi be rezignáltan. – Na de az angolok kérték a dolgozataidat – jegyzi meg a felesége. – Persze hogy kérték. Hát ha egyszer megjelent a gyûjteményben, akkor mindenki olvashatta. Na de azt akartam mondani, hogy nekem volt egy ilyen végzetem. Hogy én mindig alapítottam. Ugye, alapítottam bátyámmal a fotópapírgyárat. Felkerültem az orvosi egyetemre tanárnak, Csôgör Lajos rektor akkor kineveztetett, és megkaptam az elôadótanári kinevezést. Ott négy üres fal között, pincehelyiségben, a mai mosoda helyiségében kaptunk gyakorlatokra helyet, eszközök nélkül. Eközben esti líceumban is tanítottam. Az ottani diákjaim iparosok voltak, azok viszont elkészítették a legszükségesebb gyakorlati eszközöket. Ellenállásmérôt az elektromosságtanban, hasonlót, amit így meg lehetett csinálni fúrással, faragással, esztergával, reszeléssel. Megcsinálták nekem. Ott, kérem szépen, mire ötvenkettôben aztán, ahogy akkor mondták, luxáltak, Kelemen Atával együtt, csak Atát rögtön visszatették, mert ô még polózott akkor. Engem nem tettek vissza mert… Mert "polgári objektivista módon" adom elô a fizikai vegytant… Hát igen, mert nem mondtam azt, hogy "a Popov- féle Hertz-hullámok"… Ezen a címen kitettek. Mert amikor szó volt, hogy Lenin azt mondta, a szovjet hatalom: az elektrifikálás és proletárdiktatúra, akkor azt mondtam, hogy na, ezt is a magyarok teremtették, mert Déry–Bláthy–Czifferdovszky , három mûszaki egyetemi tanár találta fel a transzformátort. És ez az alapja a villamosításnak, hiszen egyenáramot nem lehet szállítani, csak váltóáramot magas feszültséggel. És én ezeket megmondtam. Jedlik Ányost is megemlítettem, a dinamójával. Satöbbi. Szóval akkor "luxáltak" engem, és akkor kerültem az üzemhez. No. Majd amikor az üzemet otthagytam, ezt is azért, mert a vezérigazgató elrendelte, hogy a reklamált terméket újjal kell kicserélni, tehát más fotópapírral, ennek értékét az egységvezetô fizetésébôl vonja le. Akkor azt mondtam, kérem, az elsô levonásnál veszem a kalapomat. Így is történt.
No, következett a tanárképzô fôiskola. Marosvásárhelyen. Ott megint csak az üres falak között – alapítottam. Úgy kezdtem. Abból lett aztán egy olyan felszerelt kémiai és fizikai szak, ami aztán nagyon látványos volt. Szerencsére a fizikus kollégám, dr. Lapohos János is olyan ember volt, ô fúrt-faragott, esztergált, én is, amit tudtam, és olyan kísérleti eszközöket, sôt mûszereket készítettünk, hogy mikor az akkori miniszter, Mircea Malita nálunk járt, akkor megkérdeztem tôle: mit szól, véleménye szerint honnan származhatnak ezek a mûszerek. S azt válaszolta, biztosan Jénából. Mondom: nem, mert ezeket mi csináltuk. Még jégvirág- lakkal is bevonattuk, és valamelyik üzemnél beégettük, szóval gyönyörûek voltak… Olyan felszerelése lett pár év alatt a fôiskolának, hogy aztán az elsô jubileumkor, tíz év múlva talán, kiállítást is rendeztünk, és az nagyon látványos volt.
Sok tanítványom volt. Amikor dr. Csôgör Erzsébetet nyugdíjba vonulásakor búcsúztattuk, 1973-ban, akkor kiszámoltam: addig hatezer diák ment át a kezemen. Középiskolások, egyetemisták. A fôiskolán is, hát húsz év alatt, ugye, körülbelül évenként ötven, lehet számigálni. A gimnáziumból egy diákom meghalt, nyugodjék, Kalik Károly (Öcsi) – nemzetközi hírû matematikus lehetett volna belôle. Németországban halt meg. Egykori fôiskolás diákomról, fizika-vegytan szakosról hallottam a rádióban, hogy Svédországból valami magyarországi találkozón vesz részt, atomfizikus.
Amikor az egyik (kilencvenes létszámú) évfolyamnak a tízéves találkozóján voltam, akkor mesélte az egyik diák, hogy a kilencvenbôl több mint fele fizikus, kémikus lett, mire az egyik idôs kollégám, Rajka Géza bácsi odamondja nekem, hogy: "Megfertôzted ezt az osztályt!"
A nyugdíjas éveim? Az elején, amíg a fiam egyetemre járt, tanítottam. Nem bántott engem akkor a nyugdíjhiány, mert megkerestem még két nyugdíjat a tanítással. Most már nem tanítok, két okból. Egyrészt, mert fáradt vagyok, ha pedig lépést akarok tartani, nekem is tanulnom kellene. Másrészt: annyival szorozva az óradíjat, amennyivel drágult az élet, annyit nem tudok kérni, mert nem tudják kifizetni. Az kb. háromszázezer lej óránként. Képtelenség.
No, de hát aztán van két unokám, Magyarországon van még kettô, s két dédunoka is. Úgyhogy vagyunk, vagyogatunk.
Állunk fönn a dombon, pontosabban egy kisebb dombon, mert fejünk fölött nagy a hegy: a Cinigés-tetô.
Általában mindenfelé azt mondják, hogy fölmegyünk a dombra, szomorúbb esetben: "kivisznek majd a dombra", azonos esetben: "a dombon majd lesz idônk megpihenni". Szinte minden falunak van egy dombja, Erdélyben legalábbis. Valahogy jól kitalálták ezt a helyet, mert aki még lent van, annak mindig szeme elôtt van. Van, akinek még nehéz, van, akinek már könnyû a halom: maga fölött.
Állunk fönt a dombon, látszik Csont bácsi háza.
Mikor ô abban született, még jócskán gazdag és erôs volt a falu, noha a Cinigés-tetôrôl nézve akár le is padolható. Kendônek hívják a falut, Márkod és Nyárádselye közé pottyantotta le a Teremtô, bár a helyet megnézhette volna jobban is egy kicsit, hiszen századokig még vize sem volt elég a falunak, egy patak eregetett napi néhány csöbör agyagos vizet, aztán semmi, ha szárazság volt, ökrökkel jártak át a Nagy- Nyárádra kádakkal, s pofon jutott annak a kölyöknek, aki egy fél csipor vizet meggondolatlanul kilódított.
Magyar falu és kálvinista, a falurombolás sötét fellegei jöttek a Bekecs felôl, azt mondták az aktivisták, hogy még egy-két hónap és kikapcsolják a villanyt. Hogy mégsem, a kendôiek összeadták a jó szilvapálinkát fejenkét, literrel, demizsonnal, és villanyfényben rettegtek tovább.
Évente arra járok többször is, mert kilencvenben anyám jussán egy darabocska szôlôst mûvelek. Csont bácsi azt mondta, felhagyni kár. Apám elmesélte: Csont Domokos mintagazda. Egyszer havas esô esett, leültünk beszélgetni. A kalibában elmesélte a frontokat, a Don-kanyarban Jány Gusztáv hadseregtábornokot hordozta mínusz harminc fok alatt.
Álltunk a dombon apámmal, mondta: figyeld meg, Csont hogy edzi nemes szôlôfáinak indáit, tekergeti, babusgatja, de figyeld inkább, hol metszi el az ágakat. Jó lesz ezt megtanulni, ha én már nem leszek.
Álltunk a dombon, sírtunk, apánk sincs, Csont bácsi azt mondta, hát igen, fiam, egyszer mindenkit kivisznek...
Azóta meg szoktam keresni berkekben a piros fûzfaágakat, egy zsúppal kötök a hátamra, mert szôlôt kötözni piros fûzfával kell, mondta Csont bácsi, összefogja az ágakat a következô tavaszig. Bár jó az áztatott ákáchaj is, csakhogy az idô... Álltam és néztem a fákat, hol vágjam el, hány bogra csak.
Vágtam keservesen: majd ád az Isten bort, búzát, békességet. Fiam, a szôlôfából seprût ne csinálj, szólott le Csont bácsi egy kurgánszerû oldalról és utánam lehányt még egy boglyányi ágat. Tanultam valamit, azóta, mondhatom, borosgazda vagyok.
Csont bácsi minden reggel jött a dombra, a kisebb dombra, mert fejünk fölött a Cinigés-tetô. A templom toronymagasságában meg szokott szusszanni, ô is a hátán hozta a vesszôt, a bort, a kékkövet, hogy csikóit ne csípjék a legyek. Mondtam: Csont bácsi, micsoda búzája van, egy gaz sincs benne, szál búzavirág legalább.
Állunk fönt a dombon, látszik Csont bácsi háza. Már nem jön a dombra, fölötte a halom. Elment – bátran mondhatni – Bekecsalja egyik legjobb, legpontosabb gazdája. Tanulni érdemes volt tôle, mert ô az élettôl tanult. A Bekecsalja egy közismert, jó emberrel megint szegényebb lett. Ki ád nekem most ezután, szüret táján néhány gerezd nemes szôlôt?
Állunk a dombon, békesség van. Itt a szôlômetszés ideje. Az ollómmal elmetsztem egy ágat, egyszer azt is ô fente meg. Csöppent az ér, tán az elsô fényes cseppgolyó a fa könnye volt.
A múlt esztendô végén a HAG – Historische und Antiquarische Gesellschaft zu Basel egy elôadás megtartására kért fel. Mindaddig nem sokat tudtam errôl a Bázelben 1836 óra mûködô történeti-régészeti társaságról. Ma már tudom, hogy tagjai nemcsak hivatásos történészek, régészek, hanem a múlt történései iránt érdeklôdô "laikusok" is. Kéthetenként gyûlnek össze egy-egy elôadás meghallgatására. Az általában egy félévre elôre megtervezett program elôadói svájci és külföldi történészek, mûvelôdéstörténészek. Amikor elküldték nekem a 2000 októbere és 2001 márciusa közötti elôadások tematikáját, láttam, hogy a felkért zürichi, bázeli, párizsi, koppenhágai, heidelbergi elôadók a legváltozatosabb témákról fognak beszélni. Szó lesz a rómaiak halotti kultuszáról, arról, hogy mit értettek "történelmen" a régi egyiptomiak, a reneszánsz kori mûvészetek és kereskedelem kapcsolatáról, milyen tapasztalataik voltak a 19. századi Európába látogató kínaiaknak. A Latin- Amerikát felkeresô 19. századi svájciakról szólva az elôadó azt fogja eldönteni, hogy ezek természettudósok vagy kalandorok voltak-e. De arról is szó lesz, hogy a 17-18. század fordulóján egy ateista milyen nehezen tudott ateistának megmaradni. Nos, az én elôadásom témája: Bázel Marosvásárhelyen – svájci mûvelôdéstörténeti emlékek egy erdélyi kisvárosban – bizony száraznak ígérkezett az elôbb felsorolt témák blikkfangos címei között.
Elôször úgy véltem, a téma a tarsolyomban van, hiszen Teleki Sámuellel foglalkozva már össze is gyûlt az a sok mûvelôdéstörténeti emlék, amit a könyvtáralapító külföldi tanulmányútja végén kedvenc tartózkodási helyérôl, Bázelbôl hozott magával. De csakhamar rájöttem, hogy ennél sokkal többrôl van szó. Itt, Marosvásárhelyen, a Teleki Téka évszázados falai között hihetetlenül sok svájci anyag van. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és vizsgálódásaim eredményeként hetekig örvendezhettem a Teleki–Bolyai könyvtár gyûjteményében levô bázeli vonatkozású sok kézirat, kiadvány felszínre kerülésének. Most már csak az volt a gond, mi az, ami mindebbôl belegyömöszölhetô egy 50 perces elôadásba, annál is inkább, hogy a társaság elnöknôje arra is megkért, beszéljek Teleki Sámuel svájci tartózkodásáról is.
Nos, az elôadás elkészült és én kicsit szívszorongva indultam életem egyik nagy álmának beteljesülése felé: Teleki Sámuel peregrinációs helyeinek felkeresésére. A szorongást nem a Zürichbe repülés szokatlansága okozta, hiszen gondolhattam, ez azért mégiscsak kényelmesebbnek ígérkezik, mint Teleki 1759-es, hetekig tartó szekéren való utazása. Egész egyszerûen azt nem tudtam, hogyan fogadja majd a svájci hallgatóság a javarészt könyvekrôl, levelekrôl, kéziratokról, régi erdélyi diákok utazási élményeirôl szóló beszámolót. Szorongásom csak akkor oldódott, amikor láttam, hogy az impozáns egyetemi aula dísztermét megtöltô mintegy 100 fôs hallgatóság egyre inkább útitársammá lesz a marosvásárhelyi kultúrhistóriai utazgatásban.
Meggyôzôdésem, hogy ezúttal a genius loci is segítette a téma "sikerét". Az egyetemi aula elôadói pulpitusa fölött ugyanis Daniel Bernoulli portréja függött, s a falakat körben azoknak a hajdani nagy hírû professzoroknak, tudósoknak mellképei díszítették, akikrôl én az elôadásban mint Teleki Sámuel tanárairól, majd levelezôpartnereirôl szóltam.
A téma pikantériáját egyébként az adta, hogy az akkor már a polgárosodás útját járó 300 esztendôs egyetemi város (Bázel) és európai viszonylatban valóban még jelentéktelennek mondható kis erdélyi mezôváros (Marosvásárhely) kapcsolatáról egyáltalán szó került. Természetesen el kellett azt is mondani, hogy a kelet-európai dolgokban kevésbé jártas svájci polgár miért találja a térképen a szóban forgó várost Marosvásárhely, Târgu Mures, Neumarkt am Mieresch néven. Szólni kellett arról, hogyan kerültek a bázeli mûvelôdéstörténeti emlékek Marosvásárhelyre, kik, mikor és hogyan hozták ezeket ide. Ennek kapcsán került sor az erdélyi egyetemjárás évszázados gyakorlatának rövid bemutatására. Elmondtam, hogy az elmúlt évszázadokban milyen sok erdélyi diák kereste fel a nyugat-európai akadémiákat. Itt gazdagították ismereteiket, pallérozták eszüket, s tértek haza könyvvel, ismeretekkel megrakodva, hazájuk, közösségük hasznát szolgálni. Az erdélyiek különös elôszeretettel látogatták a svájci egyetemeket. Az elsô diák, akinek neve mellé a Transylvano Hungarus bejegyzést írták, 1472-ben iratkozott be a bázeli egyetemre. 1530-1698 között 27, 1701-1859 között 43 erdélyi diák tanult itt. Ezek közül 8 volt marosvásárhelyi származású, vagy olyan, aki iskoláit városunkban végezte, vagy tanulmányai befejeztével mint tanár, lelkész, orvos itt tevékenykedett. Tehát a peregrinatio academica révén került Bázel és Erdély, azon belül Bázel és Marosvásárhely élô, közvetlen kapcsolatba. Mert az ott tanuló diákok az elsajátított ismeretek mellett magukkal hozták Svájc szeretetét s a kint tartózkodás hasznos tárgyi emlékeként könyveket. De aki Marosvásárhelynek Bázelrôl, Bázelbôl a legtöbbet adott, az a könyvtáralapító Teleki Sámuel volt. 1759-1763 közötti négyesztendôs tanulmányútja alatt Teleki két ízben is járt, illetve tartózkodott Bázelben. Az elôadás hallgatói érdeklôdéssel vették tudomásul, hogy Teleki bázeli élményeit útijegyzetekben rögzítette, de levelezése is sok érdekes adatot rejteget. Persze a jelenlevôk egy része – amennyiben a Svájcra vonatkozó 18. századi irodalomban némi jártassággal rendelkezett – már hallhatott arról, hogy egy svájci történész, németre fordítva, 1936-ban közzétette Teleki bázeli naplójegyzeteit. Kiadványának bevezetôjében Otto Spiess hangsúlyozta, hogy milyen különös jelentôsége van annak, ahogyan egy távoli országból jövô arisztokrata ifjú a 18. századi Bázelt, az akkori egyetemi életet látta. Véleménye szerint, aki a jövôben a bázeli egyetemrôl írni akar, annak forrásanyagként mindenképpen használni kell Teleki útinaplóját, levelezését. Jól eshetett az új évezred küszöbét éppen átlépni akaró bázeli polgárnak hallani Teleki vélekedését a két és fél évszázaddal elôttük járókról: "… igen nagy nyereségemnek tartottam – olvassuk útinaplójában –, hogy itt létem alatt mindvégig derék, tudós emberekkel társalkodhattam, bár örökké illyen Compagniát gyakorolhatnék… meg vallom, hogy édes Hazámban is nagyobb kedvességben s betsületben élni nem kivánok mint Basileában voltam."
Azt is szívesen hallgatta a svájci közönség, hogy Teleki Sámuel könyvtárteremtésének kezdeteit egyértelmûen Bázelbe kell visszavezetni. Az elsô ösztönzést, biztatást erre Jakob Christoph Becktôl, történelem- és teológiatanárától kapta, ki maga is értékes könyvgyûjtemény tulajdonosa s az ottani egyetemi könyvtár ôre volt. Ô irányíthatta Teleki bázeli könyvvásárlásait is, hiszen tudjuk, hogy ott-tartózkodása idején mintegy 484 kötetet szerzett. Ezek közül 128 kötet svájci nyomtatvány, 71 kötet pedig éppen Bázelben látott napvilágot. Tudni kell, hogy Svájcból való távozásával korántsem zárult le Teleki bázeli könyvbeszerzése. Levelei bizonyítják, hogy bázeli tanárai tovább is segítik az európai könyvbeszerzési lehetôségek felkutatásában. Másképpen nem is igen sikerült volna a külföldi könyvkínálat folyamatos igénybevétele, s fôként a könyvek tényleges beszerzése, hazaszállíttatása. Errôl sokszor olvashatunk Teleki Sámuel levelezésében. A Teleki Téka ugyanis több neves bázeli professzor eredeti levelét ôrzi. Jakob Christoph Beck, Rudolph Iselin, Jean és Daniel Bernoulli levelei mellett Telekinek több levélfogalmazványa is megmaradt. Ezek sok érdekes információt hordoznak. Teleki beszámol hazatérte utáni életérôl, tanulmányai folytatásáról. Elképzelhetô, milyen különösnek tûnhetett a svájci tudósoknak mindaz, amit két és fél évszázaddal ezelôtt Teleki az erdélyi állapotokról, a könyvbeszerzés nehézségeirôl, a tudományos elszigeteltség behozhatatlan hátrányairól írt. Hogy segítsenek, a bázeli professzorok igyekeznek tájékoztatni az erdélyi ifjút a tudósvilág eseményeirôl, megjelent új könyvekrôl, könyvvásárlási lehetôségekrôl. Amikor Teleki arról panaszkodik, milyen távol van a tudományok, mûvészetek központjaitól, 1764 májusában a neves matematikus, Daniel Bernoulli vigasztaló levelet ír. Ajánlja, hogy keressen magában erôforrásokat, használja meglévô könyveit, de talán legfontosabb a természet mindenki számára "nyitott könyve", mert az jobb tanítómester, mint az összes tudományos és mûvészeti akadémia együttvéve.
Teleki Bázelbe küldött leveleinek gyakori témája az, hogy erdélyi ifjakat ajánl volt professzorai figyelmébe. Jakob Christoph Beck kedves hangon ígéri meg segítségét. Ha olyan kiváló ifjakat protezsál, amilyen ô is volt – írja válaszában –, akkor az Erasmianum szívesen fogadja az erdélyi diákok bejelentkezését.
Az elôadásban szó volt arról is, hogy a Teleki Téka négykötetes nyomtatott katalógusának egyik fejezete a Svájcról szóló könyveket tartalmazza. S ezek a kötetek ma is megvannak, tanulmányozhatók a marosvásárhelyi könyvtár olvasótermében.
Ilyenformán a bázeliek némi ízelítôt kaptak arról, hogy milyen sok kézírásos emlék és nyomtatott könyv került Teleki Sámuel révén Marosvásárhelyre. Természetesen ennél jóval több svájci vonatkozású anyaggal dicsekedhet a Teleki-Bolyai könyvtár. A Ref. Kollégiumi Könyvtár s a többi könyvtárrészleg ugyancsak igen gazdag a Svájcban megjelent könyvekben, a Svájcról szóló írásokban. Bázelben természetesen elsôsorban az ott megjelenô könyvekrôl kellett szólni. Legértékesebb a 15. században megjelent 6 darab ôsnyomtatvány. A 16. századi bázeli kiadványok száma 464. Ezek közül 51 annak a hírneves Frobeniusnak a nyomdájában készült, akinek halálakor Erasmus azt írta: "Mindenkinek, aki tiszteli a tudományt, gyászolnia kell Ôt." A 17-18. századi bázeli nyomtatványok száma meghaladja az ezret. A tudományok különbözô területeihez tartozó könyvek a nyomdászok hozzáértô munkáját dicsérik. A teológiai, jogi, klasszika-filológiai, történelem-földrajz, vagy természettudományi könyveket vagy a kollégium vásárolta, vagy a külföldön járt erdélyi értelmiségiek adományaiként kerültek a gyûjteménybe. Rendkívül sok, Bázelben nyomtatott Biblia található a könyvtárban. Ezek nemcsak latin, görög, vagy német nyelvû Szentírások, hanem magyar nyelvûek is. Jelzik, hogy a bázeli nyomdák többször vállalkoztak a tôlük távol lévô országok nemzeti nyelvû bibliáinak kiadására is. Idô hiányában a bázeli egyetem Marosvásárhelyre került disszertációit, vagy a neves svájci személyiségek, sôt kevésbé ismert, egyszerû 17-18. századi polgárok halálakor elhangzott temetési beszédek gyûjteményét csak éppen megemlíthettem. Az elôadást követô kérdések jelezték, mennyire csodálkoztak a hallgatók az elmúlt századokban tôlük hozzánk került könyvanyag gazdagságán.
Kérem kedves marosvásárhelyi olvasóimat, ne vegyék szerénytelenségnek, ha az elmondottakra történt két reagálásból idézek. Egy bázeli úr az elôadást követôen azt mondta, mostantól egészen más perspektívából tekint Kelet-Európa felé. Egy hazatérésem után Svájcból jött levél szerint: die Basler sind in ihre Stadt verliebt, alles was historisch zu Basel Bezug hat, stösst hier auf wacher Interesse. (A bázeliek beleszerettek az ön városába, itt minden, ami a város történetére vonatkozik, élénk érdeklôdést vált ki.)
Nos, ez gyôzött meg arról, hogy igenis fontos néha Marosvásárhelyt elvinni Bázelbe. Fontos a nálunk lévô mûvelôdéstörténeti emlékekrôl beszélni. Itthon és másutt szólni kell arról, mi minden közelít minket a többi európai kultúrnemzethez. De természetesen mindenekelôtt nekünk magunknak kell tudnunk azt, hogy itt, Marosvásárhelyen, az európai kultúrörökséghez tartozó kincseket ôrzünk.
Az elmúlt héten negyedik alkalommal gyûltek össze a helyi iskola egyik termébe a sáromberki lányok, asszonyok, akik a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Ezüstkanalas gazdasszonyképzô tanfolyamának elôadásait hallgatják. Az osztálytermet az elmúlt csütörtökön is megtöltötték a 20 évtôl 65-ig terjedô korosztályok képviselôi.
A Berekméri András helyi tanácsos szervezte képzésen elmondásuk szerint a legváltozatosabb tematikában hallgattak elôadásokat, a zöldségtermesztéstôl és állattenyésztéstôl kezdve, a sütés- fôzés, menüösszeállítás, hímestojás-festés, szaloncukorfôzés, fûszerolaj-készítés, húsfeldolgozás fortélyain, a tálalás, vendégfogadás mûvészetén át az asztali illemig hosszú lenne felsorolni mindazokat a területeket, amelyekrôl tudásukat gazdagíthatták Tamás Lajos, Bíró Gábor, Filep Csaba elôadók, valamint Dali Anna tanárnô révén, akivel ottjártunkkor éppen azt beszélték meg, hogy miképpen reklámozhatnák magukat azok, akik vendégfogadásra vállalkoznának.
Kérdésünkre, hogy vannak-e Sárpatakon szobák, amelyek megfelelnek a vendégfogadás követlményeinek, azt válaszolták, hogy most kezdenek el gondolkozni ezen, a tanárnô most hívta fel a figyelmüket, hogy mi a teendô annak érdekében, hogy a faluturizmus fellendüljön Sáromberkén.
A beszélgetés során elmesélik még, hogy készítettek kulináris kisszótárt, megtanulták, miképpen lehet felvágni a zöldségeket díszítés céljából, hogy a vendégeknek milyen helyi sajátosságokból készíthetnek étlapot, miképpen lehet a recepteket elrendezni, és sajnálkoznak, hogy nem korábban látogattunk el a tanfolyamra, amikor éppen a tortakészítés tudományában mélyedtek el.
Hogy miért járnak a tanfolyamra? Nos, azért, mert a kellemest kötik össze ilyenképpen a hasznossal, miközben kikapcsolódnak, jól esik a tudásukat, tapasztalataikat fejleszteni, gazdagítani. Csak egy a gond, a tanfolyamról szinte mindig éhesen mennek haza. A jó viszont az, hogy még az idôsek is sokat tanultak az eltelt hetek alatt. Lakó tanárnô jegyzi meg a beszélgetés végén, hogy már 1943-ban is foglalkoztak gazdasszonyképzéssel, s akkoriban Marosvásárhelyen is beindult egy ilyen iskola. Ahhoz képest pedig, hogy Ausztriában 70 mûködik, erre felénk is nemcsak Sáromberkén, hanem valamennyi városi és falusi településen hasznos lenne a téli hónapokat tanulással tölteni a gazdasszonyok számára is.
Romániával 2007-tôl számolnak
Michaele Schreyer, az EU költségvetési biztosa ismertette az Unió 2000-2006 idôszakra szóló költségvetési mutatóit. Kijelentése nem érinti negatívan Románia csatlakozását, áll az Európai Integrációs Minisztérium közleményében. Schreyer utalt arra, hogy az EU bôvítésére szánt költségvetés tíz tagjelölttel számol, amelyek 2004-tôl csatlakozhatnak az Unióhoz. A Románia csatlakozásával kapcsolatos kiadások az EU 2007. évi költségvetésében jelennek majd meg. Ezt a költségvetést 2006.-ban dolgozzák ki és hagyják jóvá, tekintettel arra, hogy Románia 2007. január 1.-ét tûzte ki csatlakozása idôpontjaként, derül ki a közleménybôl. Az idôpont megállapításakor figyelembe vették a román gazdaság és társadalom európai szintûvé emelésének költségeit is.
180 millió dolláros IFC-befektetés
1997–2000 között a Világbank befektetési cége, az International Finance Corporation 180 millió dollárt fektetett be Romániában, ebbôl a pénzösszegbôl 15 projektet támogattak – nyilatkozta a MEDIAFAX hírügynökségnek Cristian Nacu, az IFC România befektetési igazgatója. A projektekre fordított teljes pénzösszeg 815,7 millió dollárt tett ki, az IFC România pedig olyan terveket támogatott, mint a vegyesvállalatok létrehozása (Krupp Compa, Bilstein Compa), ugyanakkor részt vettek az Efes Brawery gyárának a felépítésében (Ploiesti), és számos vállalatot támogattak, hogy fejlôdhessenek.
3GSM Világkonferencia Cannes-ban
Dan Nica távközlési és információ- technológiai miniszter részt vesz a február 20. és 23. között Cannes-ban zajló 3GSM Világkonferencián, tudatta közleményében a minisztérium. Dan Nica ez alkalommal bemutatja a román kormány stratégiáját a távközlés területén. Az idei kongresszus munkálatainak három fô iránya lesz: a piaci kereslet legújabb fejleményei és ennek kielégítése, a technológia kérdéskörének általános elemzése és az új szolgáltatások haszna.
Megnyílt a Hortobágyi Alkotótábor
Immár huszonkettedik alkalommal rendezték meg a Hortobágyi Alkotótábor nyitóünnepségét, ezúttal is a debreceni Aranybika Szálló üvegtermében. Hupuczi László, a tábor fenntartásában oroszlánrészt vállaló Cívis Hotels Rt. elnök-vezérigazgatója a megnyitón átadta a Boromisza Tibor emlékérmet Daimon Kiyohiro japán festômûvésznek. Az elmúlt években a Hortobágyi Alkotótábor az ország legtöbb mûvészt vonzó festôtelepévé vált: idei munkájában tíz országból hatvan alkotó vesz részt. A tábor március 15-én záró kiállítással fejezôdik be.
Tizenkilenc áldozatot azonosítottak
Eddig F. Tímea (24) 19 áldozatát azonosították név szerint. A Nyírô Gyula Kórház I. belgyógyászatának fekete angyalként ismert nôvére utolsó áldozatának február 6-án éjszaka adta be a morfium-kálium koktélt. A nô tavaly január elejétôl 40 esetrôl számolt be a kihallgatóknak, most idôrendben visszafelé próbálkoznak az azonosítással. A bizonyítást nehezíti, hogy valamennyi áldozatot eltemették már, egy részüket el is hamvasztották. Az ápolónôt több emberen elkövetett emberöléssel gyanúsítják, amiért életfogytiglant is kaphat.
Megvadult disznók támadása
Megvadult házisertések megcsonkítottak és kis híján halálra harapdáltak egy román parasztot az Arad megyei Újszentannán. A hízók leharapták a 67 éves gazda egyik fülét és egyik heréjét, a férfi nyílt koponyatörést is szenvedett. A szerencsétlenül járt Gheorghe Miscoiu az orvosoknak elmondta, hogy az ól takarítása közben az egyik disznó egyszer csak nekiment, a földre lökte és harapdálni kezdte. Amikor a másik öt disznó is rárontott, elvesztette az eszméletét.
Tizenhat halottja volt a börtönlázadásnak
Brazíliában a biztonsági erôk hétfôn este sikeresen véget vetettek a börtönlázadásnak, amely azonban összesen 15 halottat maga után hagyott. Sao Paulo államban 29 fegyintézet mintegy 20 ezer rabja csatlakozott az akcióhoz, amely méreteiben a legnagyobbnak minôsíthetô. A rabok csaknem 7 ezer túszt is ejtettek – ezeket kivétel nélkül sértetlenül szabadon engedték. A túszok nagy része a foglyok látogatóinak soraiból került ki. A halálos áldozatok mind elítéltek, lelôtt, megfojtott és felakasztott rabra is bukkantak. Több száz saját készítésû fegyvert is lefoglaltak. Kedd hajnalban mindazonáltal a hatóságok még folytatták a lázadás utáni helyzet felmérését.
Elhunyt Stanley Kramer
Nyolcvanhét esztendôs korában Los Angelesben elhunyt Stanley Kramer, a világhírû amerikai filmrendezô és producer. Kramer filmjeit összesen 80 alkalommal jelöltek Oscar-díjra és 16-szor el is nyerte az aranyszobrot. A filmjeinek tartalmát a legkiválóbb színészek tették hitelessé. A megbilincseltekben (1958) Sidney Poitier és Tony Curtis, a daytoni majompert feldolgozó Aki szelet vetben (1960) Spencer Tracy és Frederic March, az Ítélet Nürnbergben címû dokumentumdrámában (1962), Tracy, Maximilian Schell és Marlene Dietrich játszott. 1967-ben egy filmbe hozta össze Poitiert, valamint az örök szerelmespárt, Tracyt és Katherine Hepburnt (Találd ki, ki jön vacsorára?), egy évvel késôbb groteszk komédiát rendezett a II. világháborús Dél-Olaszországról, Santa Vittoria titka címmel.
Földrengés Vietnamban is
Közepes, a Richter-skála szerint 5,3-as erôsségû földrengést észleltek hétfôn késô este Vietnamban, az ország északnyugati részén elterülô Lai Chau tartományban. A földmozgás nyomán néhány épület könnyebben megrongálódott, s mintegy tucatnyian megsérültek, amikor pánikba esve próbáltak menekülni a házakból. A tartományi székhely, Dien Bien Phu központi kórházának keddi közlése szerint a sérültek közül senki sem szorult kórházi ellátásra. Vietnamban az elmúlt tíz évben nem észleltek hasonló nagyságú földrengést – idézi szakértôk kijelentését az AFP.
Folytatódik a kivizsgálás
Immár harmadik hete tart a megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál az a pénzügyi kivizsgálás, amelyet a rendôrség és a megyei pénzügyi igazgatóság végez. Bár tegnapra ígérték a kivizsgálás eredményeit, Cornel Briscaru, a prefektus kabinetfônöke szerint ezt csak a hét végén hozzák nyilvánosságra.
Rágcsálóirtásról tanácskoztak
Tegnap dr. Dorin Florea polgármester hét rovar- és rágcsálóirtásra szakosodott céggel találkozott. A polgármesteri hivatal idén versenytárgyaláson – melynek idôpontját a sajtóban közlik – dönti el, kikre bízza a város rágcsálóktól való megszabadítását. Az akció során a várost hat részre osztanák és a munkát hat céggel végeztetnék el. A közterületek rágcsálóirtását a polgármesteri hivatal állná, a többit a lakó- és tulajdonosi társulások, illetve a magánház-tulajdonosok. A rágcsálóirtás április elsején kezdôdik.
Munkaerô-elosztó Radnóton
A radnóti és a város környéki munkanélküliek számára március másodikától a megyei Munkaerô-elosztó és Átképzési Ügynökség marosludasi kirendeltsége minden hónap elsô péntekén 9-12 óra között a helyi mûvelôdési házban irodát mûködtet. A hivatalban láttamozzák a munkanélküli-könyvecskéket és munkaközvetítéssel is foglalkoznak.
Tiltakozás helyett megbeszélés
Tegnapra tiltakozó megmozdulást ígértek a dicsôszentmártoni Bicapa alkalmazottai és a vállalattól kikerült munkanélküliek, azonban a polgármesteri hivatallal folytatott tárgyalások után megbeszélést folytattak a helyi mûvelôdési házban. A megbeszélésen részt vett Blajan Inocentiu Dan alpolgármester, a vállalat vezérigazgatója, a Munkaerô-elosztó és Átképzési Ügynökség, valamint a Bicapa képviselôi. A munkások arra szerettek volna választ kapni, milyen stádiumban van a vállalat privatizálása, milyen lehetôségek vannak arra, hogy az elbocsátottakat újra alkalmazzák, illetve mi a teendôjük azoknak, akik nem állították össze idôben dossziéjukat a munkanélküliségi státushoz. A két órán át tartó tárgyaláson megegyeztek, hogy havonta egyszer hasonló, tájékoztató, a munkások és munkáltatók között kialakult konfliktusoldó jellegû megbeszélést szerveznek majd.
Jogi tanácsadó
Csütörtök délután 3 órakor szerkesztôségünk – Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba – jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat és azokat az üggyel kapcsolatos iratokat, amelyben a jogász tanácsát kérik.
Fogadónap Marosludason
Az RMDSZ marosludasi székházában 2001. február 23-án, pénteken 16 órától Kerekes Károly parlamenti képviselô, Andrássy Árpád megyei tanácsos és a város RMDSZ- tanácsosai várják az érdeklôdôket.
Vörösmarty-est
A szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet szervezésében február 22-én, csütörtökön délután 6 órakor a református egyház imatermében Vörösmarty Mihályra, a Szózat költôjére emlékeznek. Közremûködnek a szovátai líceum irodalmi színpadának diákjai. Rendezôk: Sántha Bíró Katalin, Fekete Erzsébet és Péterffy Rozália tanítónôk.
Petôfi-est
A Tamacisza Társulat február 26-án, hétfôn este fél 7 órakor a Kultúrpalota kistermében megismétli nemzeti költônk, Petôfi Sándor költészetébôl összeállított Most vagy soha címû pódiummûsorát Kozsik József elôadásában. Az elôadást tavaly október 6-án Dávid Ibolya, Magyarország igazságügyi minisztere Millenniumi ezüstéremmel méltatta. Jegyek a kezdés elôtt a kisteremben kaphatók.
Mûsorváltozás
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban február 24-én, szombaton 17 órára tervezett William Shakespeare Macbeth címû elôadása helyett a Liviu Rebreanu Társulat mûvészei Gh. Vasilescu Ion Creanga nyomán írt Soacra cu trei nurori címû darabot játsszák.
Borverseny
Idén is megrendezik Balavásáron a Közép- és Kis-Küküllô menti borversenyt. Az ötödik alkalommal megszervezett vetélkedô zsûrijébe külföldi szakértôket hívtak meg. A február 24-én sorra kerülô versenyt szôlôtermesztéssel és borászati kérdésekkel foglalkozó szimpózium követi. A rendezvényen magyarországi neves bortermelôk és a hegyközségek képviselôi is jelen lesznek.
Cserealji csütörtök
A marosvásárhelyi cserealji református egyház tanácstermében havi rendszerességgel tartott rendezvénysorozat keretében február 22-én, csütörtökön délután 6 órakor dr. Czédula Róbert szakorvos tart elôadást a labliózis (epeféreg) népbetegségrôl.
Elôadások az ökológiai gazdálkodásról
A Marosvásárhelyi Biokultúra Egyesület meghívására Albert Imre, a Romániai Biogazdálkodók Egyesületének elnöke, Peter Daett és Martin Schütz, a svájci Cristliche Ostmission mezôgazdasági programjának vezetôi és Willy Schuster svájci biogazdálkodó ökológiai gazdálkodásról tart elôadásokat február 23-án, pénteken délután 5 órától az RMGE Laposnya utca 23. szám alatti székházában.
Farsangi találkozó
Február 24-én, szombaton délután 3 órakor farsangi találkozót tart a marosszentgyörgyi, a marosvásárhelyi és a szászrégeni Hit és Fény közösség a marosszentgyörgyi római katolikus plébánián.
Jedden a szentgyörgyiek
Csütörtökön este 7 órától a jeddi kultúrotthonban a marosszentgyörgyi Kolping Család színjátszócsoportja bemutatja Tamási Áron Boldog nyárfalevél címû darabját.
Találkozó
Február 25-én, vasárnap 17 órakor a marosvásárhelyi unitárius lelkészi hivatal tanácstermében – Bolyai utca 13. szám – találkozót tart a Bruno Gröning barátok köre.
Örökmozgó-kirándulás
Az Örökmozgó Turistaegyesület 2001. március 10- én kerékpártúrát szervez Sáromberkére, a 85 éve elhunyt nagy Afrika-kutató, Teleki Sámuel emlékére. A résztvevôk fél 9-kor találkoznak a Bolyai-parkban. A tervezett program szerint a résztvevôk meglátogatják a sáromberki Teleki-kastélyt, a sírkertben megemlékeznek a nagy utazóról, majd délután meglátogatják a marossárpataki kastélyt. Visszaindulás 16 órakor. Feliratkozni és érdeklôdni minden szerdán 18 órától lehet az egyesület Liliom utca 22. szám alatti székhelyén tartott heti találkozókon. Telefon: 148- 360.
Holttestet találtak
Hétfôn a régi Maros-gátnál a marosvásárhelyi tûzoltóparancsnokság mentôalakulata a 44 éves Csegedi György holttestét emelte ki a vízbôl. A halál okát egyelôre nem állapították meg.
Tûz a lépcsôházban
Tegnap éjjel 3 órakor Marosvásárhelyen, a Jeddi utca 67. szám alatti tömbház lépcsôházában tûz ütött ki, ahol meggyúlt a fából készült postaláda. A tömbházban komolyabb anyagi kár nem keletkezett, a tûz oka eddig ismeretlen.
A sáromberki ORBÁN JÁNOSNAK, a szeretô és áldozatkész apának 50. születésnapja alkalmából családja körében eltöltött hosszú, eredményes életet és boldog születésnapot kíván fia. (-)
FORINTOT veszek. Tel. 120-703, 093-968-307. (19377)
VESZEK hímzett ágynemûket, damasztot, ékszert, legyezôt, kalapokat, századfordulós régi ruhákat, kelin, gobelin terítôt, szobrokat. Tel. 130-947. (18727)
VESZEK Æ 50-60-as használt csövet, egy fekete juhbôrt bôrkabátnak, egy varrógépasztalt Matricon- gépnek. Tel. 167-210, 15-21 óra között. (19335)
ELADÓ Kiev4 fényképezôgép. Tel. 167-210, 15-20 óra között. (19335)
ELADÓ 30 ár beltelek, illetôleg 13 ár Szentkirályon. Tel. 127-535. (19361)
ELADÓ kétszemélyes ágynemûtartós rekamié. Tel. 212-750. (19364)
ELADÓ Fortschritt VZT 79 német fejôgép. Érdeklôdni Ugrán, a 461. szám alatt, Nagy Ferenc. Tel. 124-725/88. (19366)
ELADÓ megrongálodott 1307-es Dacia. Tel. 065/219-060. (19368)
ELADÓ 1,5 éves, garanciában levô modern színes tévé. Tel. 138-950. (19383)
ELADÓ 430 m2-es termelô mûhely (megfelel raktárnak is) + udvar. Eladó 16 tonnás, RABA típusú nyergesvontató. Tel. 065/142-959, 20 óra után. (19382)
OLCSÓN eladók új Mountain Bike biciklik 1.995.000 lejért, 18 hónap jótállással. Dec. 22 u. (November 7) 113. sz. (18757)
ELADÓK hûtôszekrények, fagyasztók, kombinált hûtôszekrények, hûtôvitrinek, fagyasztóládák, automata mosógépek, színes tévék. 1 év garancia. Ingyenes hazaszállítás. Marosvásárhely, Gyár u. 15. sz. Tel. 218-314. (19172)
ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôket és automata mosógépeket garanciával. Tel. 165-373, 256-618. (19169)
ELADÓK automata mosógépek 1.800.000 lejtôl, 8 hónap garanciával. 30 km-ig ingyenes szállítás. Onesti utca 7. szám, 8-17 óra között (a Litoral mellett). (19336)
ELADÓ 24 tonnás nyergesvontató kitûnô állapotban. Tel. 166-711, 163-903, 095-644-017. (8268375)
FORINTOT vásárolok elônyösen. Tel. 216-845, 095-786- 304. (19419
ELADÓ ház Szövérden: 2 szoba, konyha, melléképületek, 12 ár telek. Érdeklôdni Backamadarason. Tel. 122-349, belsô 55/A. (2)
ELADÓ I. emeleti garzon a Kárpátok sétányon. Tel. 218-074. (19303)
ELADÓ I. osztályú, I. emeleti garzon, kereskedelmi polc és pult, új ipari varrógép, kifligyártó gép, használt, 2 db kelesztôszekér tepsikkel. Tel. 161-017, 16-19 óra között. (19332)
VESZEK 2-3 szobás tömbházlakást. Tel. 164-448, 166- 727. (19211)
ELADÓ 3 szobás tömbházlakás a Parângului utcában. Tel. 167-531. (19224)
ELADÓ tömbházlakás Nyárádtôn, a Fô út 67A/1. szám alatt. Alkudható ára: 86 millió lej. Érdeklôdni a 427-es telefonszámon. (19308)
ELADÓ I. osztályú, I. emeleti garzonlakás a Tudor negyedben, a Dacia üzlet mellett. Tel. 131-844, 18 óra után. (19337)
ELADÓ ház telekkel kereskedelmi zónában. Tel. 148-946, 095-611-917. (8268375)
MEGISMERKEDNÉK megbízható lánnyal. Tel. 094-475- 261 vagy 095-582-744. (19328)
PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 251- 111, mobil 095-251-111. (17671)
HÛTÔK javítása a kliens lakásán. Tel. 093-877-150, 8-15 óra között. (19291) <