Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

"Erôvé váltál, Kemény János!"

Önmagát tisztelné meg a magyarság, ha az ôt megilletô helyre állítaná Kemény Jánost és életmûvét; ha értékrendünk középpontjába kerülhetne ismét az a szellemiség, amelyet a szellem és a jellem arisztokratái képviseltek.

Ha megvalósulna az álom (amely pár éve ostoba, bürokratikus okból, vagy pedig súlyos emberi mulasztáson bukott el): hogy annak a kastélynak a bejáratánál lássuk Kemény János szobrát - és nem csupán az emléktáblát; amelyre egyébként szükség lenne Marosvásárhelyen is, ahol élt és ahol dolgozott; és Kolozsváron is, ahonnan végül visszavonult Maros-vécsre - hallottuk Sütô Andrástól.

Hogy a kastély a helikoni gondolat szimbólumaként végre az erdélyi kultúra méltó emléke, igazi zarándokhelyünk lehessen.

Zsúfolásig telt pénteken a Közmûvelôdési Palota kisterme. A Castellum Irodalmi Estek sorozatának második rendezvénye méltán örvendett nagy sikernek. Az igazság órája ez, mondotta az egyik Kemény-unoka. Harminc év óta ez az elsô önálló Kemény János-est. Amely csak Róla szól. A közéleti emberrôl, a színházalapító mecénásról, a vécsi Helikon önzetlen házigazdájáról, a havasok világának örök szerelmesérôl, a magánemberrôl, a családapa, könyvtáros, mészégetô munkás, szerkesztô Keményrôl; az Emberrôl, akinek nem lehetett elôre köszönni -, és nem utolsósorban az író Kemény Jánosról. - Sorsa olyan módon alakult, hogy az gondolkodását, írói gondolkodását is kialakította - mondta Sütô András. - Nagyon érdekes vonása Kemény Jánosnak, mondjuk, Bánffy Miklóssal szemben, hogy egy alsóbb réteget jelenít meg, az ô élményvilága már gyermekkora óta ehhez kapcsolta. Jellem és sors volt az, ami Kemény Jánost egész életében megtartotta mint demokratikus gondolkodó értelmiségit, másrészt a világháború megannyi áramlata nem sodorta sem jobbra, sem balra, hanem az antifasiszta oldalon találta. (…) Kemény János éppenséggel a sorsa folytán került olyan világba, amelyet végül átemelt a könyveibe; amely könyvekben birtokosként, fôleg erdôbirtokosként minden magyar írónál csodálatosabban és maradandóbban írta meg a természet világát.

Szüksége lesz rá az olvasónak. Mert ezt a világot irtja, pusztítja az ipari korszak. És ez az a világ, ahová vissza fogunk mindannyian kívánkozni. Munkássága tehát rendkívül fontos, és szerintem el fog jönni az ideje annak, hogy jobban becsüljék, mint ahogy életében becsülték az irodalmáért; vagy ahogyan halála után becsülték.

*

Az estet Csép Sándor szerkesztô-riporter vezette. Kemény János életét és munkásságát Adamovits Sándor vázolta fel, elôadását marosvásárhelyi színmûvészek, Kilyén Ilka, Kárp György és Kozsik József - az író mûveibôl, illetve Kacsó Sándortól, Dsida Jenôtôl származó verses és prózai szemelvényekbôl álló - igen érzékletes felolvasása tette emlékezetessé. (Hogy legvégül a fiatal Kemény János hangját is halljuk egy 1958-as felvételrôl, a Kolozsvári Rádió aranyszalagtárából, Muzsnay Magda riporternek köszönhetôen.)

Az est második részében Kemény Jánossal kapcsolatos emlékeiket idézték mûvelôdési életünk jeles személyiségei: Lohinszky Loránd érdemes mûvész, Kötô József színháztörténész, az EMKE országos elnöke, Imreh Ernô dr., a család egykori barátja és Sütô András író. - Tényeket nem nagyon tudok mondani, és ezért a legendákról fogok beszélni - kezdte Lohinszky Loránd. Keresetlen ôszintesége révén különösen Auguszta asszony alakját idézve vált életessé emlékezése.

- Az én nemzedékemnek nem adatott meg, hogy személyesen ismerhette volna Kemény Jánost - idézzük Kötô Józsefet. - De búvárkodásaink során, a betûk tengerébôl, a tetteit ôrzô megannyi dokumentumból derült fény áldásos munkásságára. Nélküle nem tartanánk itt, ahol tartunk. Viselkedési modellt jelentett a számunkra. Az önszervezôdést serkentô modell az, ami ma is idôszerû.

- Nem vagyok más, csak egyszerû tanú. Tekintsék tanúvallomásnak, amit mondok - szólt Imreh Ernô. Pontos vallomás volt, érdekes adalékokkal. Általa kerekedett ki Kemény János jellemének mély humánuma. Temetésérôl többen is beszéltek. Imreh Ernô ezt emelte ki: - Sírját a vécsiek virággal bélelték ki. Így fogadta Vécs - mert így szerette.

Csép Sándornak pár mondat erejéig sikerült szóra bírnia Kemény Miklóst is, aki "Tátiról", az apáról emlékezett, feltétel nélküli emberszeretetérôl és arról a ritka "dorgáló" tehetségérôl, amely, bár alig egy-két mondatra szorítkozott, épp szelídségével hatott; úgy tudott a rosszalkodó gyerek "lelkére" beszélni, hogy azt nem lehetett sírás nélkül kibírni…

Az est sikeréért köszönet illeti a szervezôket, Haller Béla tanárt, Csávossy György költôt, a nevüket elhallgatni kívánó "kasztellumo-sokat", valamint a Kemény- örökösöket és a nevét viselô alapítvány vezetôit. A KZST ülései, a LÁTÓ irodalmi színpada mellett, íme, harmadikként, a város mûvelôdési életének kiemelkedô eseménye lehet a Castellum Estek egy-egy találkozója is…

Valeriu Stoica személyében új elnököt választottak az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) élére a párt vasárnap Bukarestben befejezôdött kongresszusán. A PNL második számú embere - a párt országos tanácsának elnökeként - Teodor Stolojan lett.

A Nemzeti Liberális Pártot már gyakorlatilag a tavaly novemberben tartott általános választások után Valeriu Stoica volt igazságügyi miniszter, a párt akkori elsô alelnöke irányította, mivel a korábbi pártelnök, Mircea Ionescu-Quintus csendben visszavonult a politikai életbôl, miután a Ceausescu-diktatúra volt politikai rendôrségének irattárát vizsgáló országos bizottság nyilvánosságra hozta, hogy a PNL elnöke együttmûködött az egykori hírhedt Securatitatéval.

A választásokon szerény eredményt elérô PNL már Valeriu Stoica vezetésével kötött megállapodást a hatalomba visszajutott Szociális Demokrácia Romániai Pártjával (PDSR) a külsô parlamenti támogatásról.

A párt kongresszusát megelôzôen ezt a megállapodást támadva léptek fel Stoicával szemben az elnökjelöltek. A tisztújítô tanácskozás elôestéjére az elnökjelöltek vitája már rendkívül élessé vált, ám a kongresszusi szavazáson Stoica mellé állt a küldöttek többsége. Stoica a 956 szavazatból 509-et kapott, míg legesélyesebb ellenfele, Calin Popescu Tariceanu csak 248-at.

Az ellenzéki szerepben megosztott liberálisok egységét Teodor Stolojan, a párt tavalyi államfô-jelöltje "állította helyre". A kongressusi küldöttek közül 935-en szavaztak arra, hogy a volt miniszterelnök a PNL országos tanácsának elnökeként a párt második számú embere legyen.

A PNL kongresszusán arról is döntöttek, hogy a párt országos tanácsa két hónap múlva értékeli a PDSR-vel kötött megállapodást, s ha annak teljesítésével nem elégedett, joga van felmondania azt.

Szemtôl szemben zavartalanul

Az eltervezettek szerint zajlik a Kortárs francia drámairodalom fesztiválja. Már túl is jutott felén a rendezvénysorozat. Érkeznek, mennek a jeles vendégek, társulatok, országos bemutatók, felolvasások, eszmecserék örvendeztetik meg az igényes színházkedvelôket, mélyítik a színházi emberek közti szakmai, szellemi kapcsolatot. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, mint minden magára adó házigazda, a figyelmes vendéglátás mellett mûvészi többletet is felvállalt, a Liviu Rebreanu Társulat pénteken este a nagyteremben Grumberg Amorphe D’Ottenburg címû darabját, szombat délután a kisteremben Victor Haim Szerelem és vér címû színmûvét vitte sikerre. Ma este fél 8-tól a Tompa Miklós Társulat játssza felújításban Kundera Jacques és gazdája címû darabját Bokor Péter rendezésében.

Szombaton az aradi, vasárnap a iasi-i illetve craiovai együttesek is felléptek, a felolvasásokban jeleskedtek a helybeli színmûvészeti hallgatók és következnek még a nagyágyúk, a fôvárosi nagy hírû társulatok: ma délben 12 órakor a bukaresti Theatrum Mundi, 17 órakor a Nottara színház. Kedden, a zárónapon a Teatrul de Comedie (12 óra), illetve a Bukaresti Nemzeti Színház (19.30 óra) vonultat fel olyan neveket, mint Radu Beligan, Gheorghe Dinica, Ileana Stana Ionescu és társaik. 17 órától a ploiesti-ieknek tapsolhatunk.

Vasárnap délelôtt érdekes könyvbemutató is volt, a Valsul hazardului címû kötet hét kitûnô mai francia drámát szólaltat meg románul az Entr’Actes - SACD anyagi támogatásának köszönhetôen. A kiadvány premierjén jelentette be Zeno Fodor, a Nemzeti Színház tanácsosa, hogy Marosvásárhelyen létrehozták a Román-Francia Színházi Központot, amely a mostani frankofón kapcsolatokat, e fesztivál szorgalmazta színházi kezdeményezéseket hivatott továbbfejleszteni.

A Látó Szépirodalmi Színpadán:

Ha valaki emlékszik, Gálfalvi György mondta vagy 11 évvel ezelôtt, a Látó Irodalmi Színpadán: idô kell, amíg mindenki, minden kollektív vagy egyéni mûhely bemutatkozhat a kortárs szépirodalom marosvásárhelyi olvasói elôtt. Nos, egyszercsak, a folyóirat 73. Irodalmi Színpadán, láttuk Csávossy Györgyöt is. Csakugyan igaza van Gálfalvi Györgynek, amikor azt mondja, hogy amíg bécsi, svédországi, vagy éppenséggel a trópusi szigetekrôl Vásárhelyre hoztak irodalmi köröket, szerkesztôségeket és a világban bolyongó széplelkû csavargókat, addig a Nagyenyedhez közeli csombordi mûhely képviselôjének várnia kellett. És tudjuk, Csávossy nem tolakodó természet. Szombaton este a Látó vendége volt.

Fontosak a kollektív vagy magányos irodalmi mûhelyek, mondta a Látó örökös házigazdája, fontos, hogy legyen valahol mindig egy-egy Helikon, ebbôl egyik éppen Csom-bordon volt/van: Csávossy György lakásán, borpincéjében, ahol komoly borok mellett komoly irodalmi ügyek kerültek terítékre. Így aztán, mert ilyen az ember, többen beszéltek Csávossy legendáriumáról, mint költészetérôl.

Ritkán szerepelt a Látó Szépirodalmi Színpadán Gálfalvi Zsolt, A Hét fôszerkesztôje is. Pedig váro-sunkból való, akinek a szellem tisztasága megbecsülésében volt fontos szerepe; ezután remélhetôleg gyakrabban jön.

Gálfalvi Zsolt Csávossyhoz fûzôdô barátságáról beszélt, akár Jászvásáron, akár Tokaj jó nevû borpincéiben emlegették a nevét, hát ki ne ismerné a Magyar Borászati Akadémia tagját, a kiváló mezôgazdasági szakembert. És persze a költôt. A bor kiváló ismerôje Csávossy György, de akárhányszor a bor jön szóba, rögtön megszólal benne a költô. Csávossy lírikusként a legjobbak közül való. Az irodalomkritikus felemlegette azt az idôt, amikor egyszerre indult és közölt a kolozsvári Utunk hasábjain Jancsik Pál, Veress Zoltán, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Csávossy György. Gálfalvi Zsolt szerint akkor kapta vissza jogait a költôiség, amikor ezek a nevek jelentkeztek.

Csávossy György kitûnô tanár, kiváló szakíró, és - Gálfalvi mondta: szerencsére jobb költô, mint politikus. Színpadi mûveket is írt, írásmûvészetében a természet nem háttér, költészetének lényegéhez tartozik. És a legnagyobb emberi érzés, a szerelem költôje, de ugyanakkor a történelem tektonikus mozgásai közepette megmaradásunkért, értékteremtô képességünk érvényesítéséért küzdött. Ott van a helye az erdélyi magyar költészet élvonalában.

A költô visszaemlékezései közben meg- megszólalt egy-egy költeménye. Csávossy legszebb verseibôl Mátyus Enikô, az enyedi tanítóképzô végzôs diákja, a Bartalis János szavalóverseny figyelemrekeltôen tehetséges nyertese mondott el jó néhányat. Végül a költô olvasta fel Sütô Andrásnak, Gálfalvi Zsoltnak és Gálfalvi Györgynek ajánlott verseit, és dedikálta Ilyenkor ôsszel címû verseskönyvét.

Kötete címadó versének utolsó szakaszát idézzük mindössze: "S ilyenkor ôsszel, mikor a fák díszét/ Deres utakon szél hordja egymásra,/ Egy vágyam van: ne maradjak fenyônek,/ Míg lombját veszti mellette a hársfa."

A vers alá bejegyezve: 1956.

Aki pénteken este arra számított, hogy közel 15 éves rejtegetés után végre kiadósabb ideig elgyönyörködhet csíkzsögödi Nagy Imre képeiben, az tévedett, hiszen a korszerû, csakugyan európai nívót megütô kiállítótermekben majdhogynem egy tût is képtelenség lett volna elejteni: a vásárhelyi mûvészvilág, elöljáróság, újságírók és jeles értelmiségiek, mûvészetbarátok mind ott voltak a megnyitón. Legfeljebb a megyei tanács hathatós anyagi támogatásának köszönhetôen kiadott ízléses kétnyelvû katalógus tárta fel pillanatra, mit láthat majd az ember csöndesebb perceiben. Visszatért a Telekibôl másfél évtizede elszaladt élmény, ott áll a Vihar, az Itatás, meg jó néhány felejthetetlen festmény. Ezután bizonyosan lesznek békés, nyugodt perceink, óráink talán, hogy fellépjünk a Köteles Sámuel utca 1. szám alatti épület vadonatúj lépcsôin. Elvégre hazamegyünk, pontosabban: itthon vagyunk, a Székelyföldön mindenestôl.

Olvasom egyszer, kétszer, többször Sütô András az Istenek és falovacskák címû esszékötetében írt sorait: "Tény azonban, hogy Nagy Imre magányos színálmai egy meghatározott népi-nemzeti közösség - nevezetesen a székelység - emberi és tárgyi világában, annak konkrét formáiban nyerik el igazi értelmüket. A sajátságosban - mit helyinek is nevezhetünk - az egyetemest. Bartóki mintára. A szarvassá vált fiak kiáltozásaiból Párizs hangját is kihalljuk; de ezek a szarvasok nem Párizs utcáin sétálnak. Nagy Imre Bartók biztonságával tudta megállapítani mindig: hol bugyognak az ô forrásai. Szó szerinti értelemben is tudja: melyik szarvasfiú hol fog naphaladáskor megjelenni a Hargita vágatos oldalán".

Pop Valer múzeumigazgató megköszönte, akinek csak meg kellett köszönni a képtár megnyitásában végzett munkáját, akárcsak Dorin Florea polgármester. De legfôképpen Fodor Imre alpolgármester érdeme, hogy a Köteles Sámuel utca 1. szám alatt megnyílt az ántivilágban jól ismert, a rendszerváltást követôen pedig ilyen-olyan, majdnem azonos okokból halasztott Nagy Imre Képtár. De köszönet járt hivatalos részrôl a Szépmûvészeti Múzeum igazgatójának, Ioan Sulea festômûvésznek, Simon Endre és Szabó Zoltán képzômûvész-muzeográfusoknak, Karácsonyi Ferenc restaurátornak és Orbán Dezsô volt alpolgármesternek.

Fodor Imre: "Nagy Imre tömören: kiváló grafikus, boldog feszültséget árasztó színek mesteri kezelôje, a szülôföld elkötelezettje, saját közösségének támogatója, más közösségek és kultúrák barátja, kiváló gazdaember, akárcsak Kós Károly. Marosvásárhelynek adományozott képei tizennégy esztendei kényszertárolását 1990- ben és az 1998. évi Marosvásárhelyi Napok alatt sikerült megszakítanunk, amikor a néhai Molnár Dénes és mások támogatásával a várban állítottunk ki Nagy Imre képeibôl. Most ezeknek érdekesebb, markánsabb része újra napvilágra, ha úgy tetszik, a sötétségbôl mesterséges fénybe került". Az alpolgármester megköszönte mindazoknak, akik támogatták munkájában, hogy korszerû, ízléses és szakmailag jó körülmények között újraszülethetett a Nagy Imre Képtár. Az épület igényes átalakítását a város biztosította, a belsô architektúrát Konrád Árpád mûépítész tervezte, a munkálatokat Csomor László és Csongvay Ágnes mérnökök irányították. Az épület száraz alapokon áll, külön köszönet ezért Daraban Ottó igazgatónak, Törzsök Sándor mérnöknek és munkatársainak. Fontos az, hogy szakmailag minden szempontból megfelel a képtár.

Ioan Sulea festômûvész méltatta a mûvész munkásságát, a kolozsvári Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémia tanára, Negoita Laptoiu mûkritikus esszébe illô színvonalas eszmefuttatásában becsülte a nagy székely mûvész páratlan alkotásait, a csíki táj, a természet iránti vonzalmát, amit leginkább színvilágával örökített meg. Az erdélyi hegyek magasságába emelte az erdélyi hegyek színvonalát és figyelmeztet egyben a táj, a természet, végsô soron a szülôföld tiszteletére. Laptoiu: ha feladjuk a Nagy Imre vásznain látható hegyeket, feladjuk a forrásokat és fényeket, feladjuk magunkat, nincs tovább.

Simon Endre festômûvész, a képtár másik jeles szorgalmazója a megnyitóra Párizsból tért haza:
"… A jó és igaz mûvészet mindig aktuális. Elmondhatjuk, hogy Nagy Imre, az ember, csak egy volt a században, és különleges értékû volt a mûvészete is az elôttünk elvonuló XX. században. Nagy Imre szoros barátságban volt Marosvásárhellyel, marosvásárhelyi emberekkel. A két világháború között Brassó és Kolozsvár mellett városunkban is kiállított grafikáiból. (…) Amikor állás nélkül maradt, számíthatott marosvásárhelyi barátaira. A Teleki Tékában 1958-ban megrendezett egyéni kiállításának képanyagát (40 olaj) Marosvásárhelynek adományozta. A város vezetôsége kiállítóteremmel lepte meg a mûvészt, így jöhetett létre a galéria, amely 1961-ben újabb adománnyal gyarapodott, ezúttal egy 54 fametszetbôl álló sorozattal.(…) Ennyi idô elteltével tisztán láthatjuk tehetségét, és azt is, hogy életmûvének drágaköveit adta városunknak."

Írásunk befejezéséül idézzük újra Sütô Andrást: "…Az ô állandó mondandója a világról: annak a népnek mindennapi küszködése, amelybôl vétetett. A színei, röptükben, mintegy útravalóként vagy tanújelként kapják föl s módosítják saját immanens természetükhöz ennek a világnak konkrét formáit; végsô fokon mindazt, amire rábólint az erdei famunkás; ami egy madárijesztô mellett alvó lány álmában fölsír: az életünk."

Kolozsvári nacionalista nagygyûlés

Kudarcnak bizonyult Funarék kolozsvári tiltakozása, felsültek a Nagy Románia Párt hívei, százezer ember helyett csak ötezer személyt sikerült összeverbuválnia a kolozsvári polgármesternek magyarellenes tüntetéséhez - ilyen és ehhez hasonló sommás értékelések jelentek meg szombaton az országos román napilapokban arról a péntek esti nagygyûlésrôl, amelyet Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere "a román nyelv védelmében", a kisebbségek anyanyelvhasználatát is megengedô közigazgatási törvény ellen szervezett.

A korai lapzárta miatt a legtöbb bukaresti újság fôleg a romániai amerikai nagykövet és Funar közötti pénteki "hadakozás-ról" (Adevarul), valamint Kolozsvár városbírói székében trónoló pártfôtitkára, Funar segítségére sietô Corneliu Vadim Tudor pártelnök "repülôgépes kalandokkal fûszerezett" "viszontagságairól" tudott beszámolni. A Tudort és a Nagy Románia Párt (PRM) parlamenti frakciójának tagjait, valamint más nacionalista szervezetek és társaságok vezetôit, képviselôit Kolozsvárra szállító különrepülôgépnek ugyanis tízperces repülés után "technikai problémák" miatt vissza kellett térnie a bukaresti repülôtérre. Ijedtében Tudor "merényletre" gyanakodott. Ez tûnt ki a România Libera, a Jurnalul National és az Azi szombati kiadásaiból.

A mozgékonyabb és frissebb Cotidianul, Ziua, Evenimentul Zilei és Curierul National már nemcsak a nagygyûlés elôzményeirôl, hanem a "kudarcot vallott tiltakozásról", "a félresikerült tüntetésrôl" és annak vezérszónoki "teljesítményeirôl" is tudósított.

A Ziua címû napilap fényképes beszámolójából kiderült, hogy "körülbelül 3000 ezer ember" lézengett a kolozsvári nagygyûlés színhelyéül választott Avram Iancu téren (más lapok "körülbelül 5 ezer személyrôl" szóltak). Azok jórészét is más megyékbôl, nemcsak Erdélybôl, hanem Dél- Moldvából, Olténiából és Bukarestbôl szállították Kolozsvárra mintegy 40 autóbusszal. Corneliu Vadim Tudor beszédébôl a lapbeszámolók - a magyarellenes felhangok mellékes és sommás említésén kívül - fôleg a Ion Iliescu államfô és Adrian Nastase miniszterelnök elleni támadásokat "mazsolázták" ki. Ezek szerint Iliescu "elmeszesedett agyú", "élô hulla", "a nôies allûrökkel" megvádolt Nastase pedig "szabadkômûves máltai lovag".

Néhány lap (Ziua, Cotidianul) beszámolt róla, hogy Octav Cozmânca közigazgatási miniszter "gyermeteg" és "a törvényesség határain mozgó" akcióknak nevezte Funar "nemzetmentô gesztusait".

A jégkorong az egyetlen olyan sportág, amelyben az, hogy kié lesz az országos bajnoki cím, nem csupán egy egyszerû sportesemény kérdése. Mondhatnak a széplelkek bármit, a Steaua - Csíkszereda döntôkön igenis román-magyar konfrontáció folyik a jégen, még akkor is, ha ebben legkevésbé maguk a játékosok vesznek részt. Mindenki tudja: a bajnokság lejárta után Románia válogatottja indul a C-csoportos világbajnokságon, gyakorlatilag a két döntôs csapat vázára építkezve, s a bukaresti és csíki korongozók immár közös cél érdekében harcolnak, s együtt isznak meg egy-egy sört a nagy csaták után. Ebben azonban nincs semmi látványos, a sajtó egy része néhány éve ráérzett arra, hogy sokkal inkább a bajnoki döntôbôl lehet elefántot csinálni, primér ösztönöket korbácsolni vele.

Szó se róla, a magyar fél is felvette a kesztyût, s jelenleg a Csíkszereda - Steaua csaták egy olyan párbajhoz hasonlítanak, melyet a hadvezérek vívtak egykoron egymással, hogy a két seregnek ne kelljen egymásnak ugrania. Nemes értelemben vett háború tehát ez, mindaddig, amíg szigorúan a sport keretei között marad. Olyan háború, amelynek soha nincs vége, a vesztes talpra áll, s jövôre ismét megpróbálkozhat a gyôzelemmel.

Az idén Csíkszereda alulmaradt a fôvárosi együttessel szemben. Nem tudott gyôzni saját otthonában, s nem sikerült idegenben sem a remélt bravúr. Többnyire saját magukra haragudhatnak a csíkiak, hisz - a második mérkôzés részrehajló játékvezetése ellenére - nem voltak képesek megôrizni hidegvérüket, pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Kár lenne azonban, ha esetleges elkeseredésükben a bukaresti közönség szélsôséges szlogenjére hallgatnának. Igenis, ne menjenek sehová sem az országból, hanem maradjanak. A jövô évi gyôzelemért.

Kosárlabda A-osztály

A címben szereplô kérdésre maguk a marosvásárhelyiek sem tudnak válaszolni. Miután három harmadon keresztül irányították a mérkôzést, Takács Károly és Mihai Corui tanítványai az utolsó játékrészben mindössze két pontot tudtak összehozni. Sajnos a kosárlabda nem jégkorong, hogy három harmad után véget vessenek a találkozónak, így a negyedik negyedben történtek miatt a vásárhelyi csapatnak vereséggel kellett hazatérnie.

A szakvezetés az okok elemzését ígéri, hisz külsô szemlélô számára érthetetlen ez a totális összeomlás, még akkor is, ha nem szinguláris jelenségrôl van szó, hisz íme, a tabellavezetô Dinamo is megjárta Nagyszebenben, a harmadik negyedben egyetlen pontocskát sem tudott szerezni. Remélhetôleg az elemzés felszínre hozza az elkövetett hibákat, s azt is reméljük, hogy a mostani balsiker nem okoz maradandó traumát a játékosokban, hisz az utolsó fordulókban nagyon nagy szükség van minden erôre, hogy a csapatnak sikerüljön megkapaszkodnia egy rájátszást biztosító helyen. Sajnos ez már nem annyira egyszerû, mint ahogyan egy idôben tûnt. A Herlitz-Mobexnek egy pont elônye van a Rapid és Iasi csapataival szemben, ám az utolsó négy találkozón a bajnokság elsô öt csapata közül négy ellen kell pályára lépnie, s elôfordulhat, hogy nem lesz elég a betervezett Kolozsvár elleni itthoni siker. A következô szombaton Arad ellen játszik csapatunk, mely mérkôzésen minden energia mozgósítására szükség van. Ha összeszedi magát, a Herlitz-Mobexnek sikerülhet gyôznie, ami nagyobb biztonságot kölcsönözhet a csapatnak.

A Herlitz-Mobex pontszerzôi: Trif 11 (2), Sáfár 10 (1), Feleki 10, Vajda 8, Vrâncianu 8, Szászgáspár 3 (1), Brustur 2, Czinka 2. A pitesti-i csapat legjobbjai: Viciu 20 (5), Caprarescu 15 (1), Sere 13 (2), Haisler 10, Runceanu 7, Jakósevits 7.

A 18. forduló további eredményei: Romradiatoare Brassó - U Carbochim Kolozsvár 72-69; CSU Petrom Nagyszeben - Dinamo 67-61; West Petrom Arad - Vega Soced Ploiesti 72-68; ELBA Temesvár - Poli Iasi 88-72; Rapid - Cimentul Fieni 101-96.

A replika jogán

Nem lenne szabad, hogy egy napilap - legyen akár helyi is - félrevezesse az olvasót, sértve ezzel annak a becsületét, akirôl szól a cikk.

Reméljük, hogy az újságíró úr magnószalagra rögzítette a Coros Vasile úr kijelentését, miszerint Viorica Tigau hétpróbázó sportoló Buhlea Mircea edzô- tanár felesége volna, mert a sportolónô emiatt feljelentést készül tenni az igazságszolgáltató szerveknél. (Szerk. megj.: a téves információ nem Coros Vasilétôl származik, s nem sértô szándékkal került a cikkbe. Az újságíró ezúton nyilvánosan megköveti a sportolót a félretájékoztatás miatt.)

Az a kijelentés, miszerint Viorica Tigau felkészülésébe százmilliókat fektettek be, egyszerûen nevetséges, ugyanis a 2000-es évben a ráköltött teljes összeg 57 millió lej volt. Továbbá a "sepsiszentgyörgyi telefonbeszélgetés" sem igaz, mert a sportoló az idôben Bukarestben készült az országos atlétikai keret edzôtáborában. Már a cikk bevezetô mondatai is rosszindulatúak, és ezt egyáltalán nem érdemli meg Viorica Tigau, mert: líceumi tanulmányait itt, Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas elméleti líceumban végezte. Bár Galacon született, a marosvásárhelyi ISK, valamint a Muresul klub képviselôjeként, leigazolt sportolójaként versenyzett és emberséggel helytállt a megyei, országos és nemzetközi sportrendezvényeken. Jobban szerepelt, mint azok, akik most sértegetik. A líceum után Marosvásárhelyen a Dimitrie Cantemir intézmény keretében elvégezte a bankkönyvelési posztliceális iskolát, jelenleg pedig a Petru Maior fôiskola hallgatója a gazdaságtudományok szakon. Marosvásárhelyi egyetemistaként nem állt szándékában elmenni innen, ha nem kényszerítették volna rá az anyagi körülmények. Nem voltak elfogadhatatlan, abszurd követelései a klubbal szemben, mint ahogy az a cikkben olvasható. Csak a tandíjat szerette volna kifizetni.

A Muresul klub vezetôi talán túl kényelmesek ahhoz, hogy felálljanak székeikrôl és megoldást keressenek szponzorok, vagy más lehetôségek útján. Egyszerûbb a szegényes pénzalapra, a
"büdzsére" kenni a bajokat. Nagyon nehéz a megoldást megtalálni, könnyebb karba tett kézzel várakozni, nem igaz?

A Muresul klubnak 2000-ben Viorica Tigau a következô eredményeket hozta (itt csak a múlt évre gondolunk):

- 4 aranyérem az országos felnôttbajnokságon;

- 4 aranyérem az országos ifjúsági bajnokságon;

- 4 országos ifjúsági rekord;

- ezüstérem a Balkán-bajnokságon;

- 6. hely az európai szuperligán kétszer, ahol Európa legjobb atlétáival kellett összemérnie felkészültségét.

Ô egyedül képviselte Maros megyét a sydneyi olimpiai játékokon is. Bár itt nem ért el csúcseredményeket egészségi problémái miatt (idôeltolódás, hôség) és az edzôje sem lehetett mellette, mégsem marasztalható el.

Feltevôdik a kérdés: nem akartak, vagy nem tudtak megoldást találni Viorica Tigau gondjaira az ittmaradásért? Erre a kérdésre a Muresul klub vezetôsége hivatott válaszolni, esetleg a megyei atlétikai élet irányítói.

PS: A Viorica Tigau színvonalú sportolók évente több hónapon át az országos atlétikai szövetség edzôtáborában készülnek és teljes ellátást kapnak. Ilyenkor is pénzbe került a Muresul klubnak? Vajon egy aktív sportoló megélhet-e, rekordokat dönthet-e havi 500.000 lej, "félnormás" fizetésbôl?

Nôi röplabda A-osztály

A bajnokság 16. fordulójában a iasi-i együttes ellen lépett pályára Vasile Mascasan csapata. Nem volt a legsikeresebb idei szereplése az együttesnek, a házigazdáknak három játszma is elég volt a gyôzelemhez.

Mint a játszmánkénti pontarányból is kiderül, a vásárhelyiek fokozatosan javuló játékot mutattak be a moldvai városban, ám amire igazából belelendültek volna, máris véget ért a találkozó. Vasile Mascasan elmondta, hogy ugyanaz a fluktuáció volt jellemzô most is a csapatra, ami az utóbbi idôben annyiszor megkeserítette a szakvezetés és a szurkolók életét, ugyanakkor a javuló tendencia ezúttal is észrevehetô volt, ami reményre jogosít, hogy mégis elérhetô az üdvözítô 8. hely az alapszakasz végére.

A következô fordulóban, február 24-én, szombaton, a CSU Gaz a sportcsarnokban a brailai Braiconf együttesét fogadja, amelynek legyôzése - közvetlen ellenfélként - kötelezô feladat, amennyiben a kiesési zónát el akarják kerülni a vásárhelyi lányok. Nagyon nehéz mérkôzés lesz, amelyen a közönség biztatása döntôen befolyásolhatja a végeredményt.

A 16. forduló további eredményei: Rapid - Univ. Craiova 3-0; Dinamo - Unic Piatra Neamt 3-0; Amici Bákó - RATB 3-1; Braiconf Braila - CSU Galac 3-1; Astral Nagyszeben - Dacia Pitesti 3-2.

Az Internet-felhasználók által az egész világon hozzáférhetô web-oldalt nyitott a marosvásárhelyi ASA sportegyesülete. A www.orizont.net/club- asa címen megtalálható oldal egyelôre bátortalan, ám így is úttörô vállalkozás, hisz tudomásunk szerint az ASA az elsô B-osztályos egyesület, amely ilyesmivel rendelkezik.

A weboldalon a bajnokság állása, a labdarúgócsapat tagjainak névsora, az egyesület címe, telefonszáma található meg, rövid történeti összefoglaló az ASA múltjáról, valamint néhány mondat a klub további szakosztályairól (súlyemelés, ökölvívás, röplabda, cselgáncs).

Külön oldalt tartanak fenn a fényképeknek is, ezen egyelôre a mai felnôtt keret, valamint különbözô korosztályú ifjúsági csapatok csoportképei találhatók meg, ám a szándékok arra vallanak, hogy a bajnokság megkezdése után meccsjelenetek is lehívhatók lesznek.

A szándék dicséretes, most már csak annak kellene következnie, hogy az oldalt rendszeresen karbantartsák, az adatokat idôben frissítsék, a bajnoki tabella napra készen legyen olvasható, s a szombati mérkôzésrôl hétfôn már láthassuk a felvételeket a világhálón. Ha nem így lesz, az egész kezdeményezésnek semmi értelme, hisz a világon szétszóródott ASA-drukkerek számára nagyon hamar elveszíti vonzerejét egy gondozatlanul hagyott site.

Két barátságos formaellenôrzô mérkôzést vívott a marosvásárhelyi ASA az elmúlt héten, mindkettôt idegenben. Szerdán Nagybányán szerepeltek Gerge Ciorceri tanítványai és egy kemény találkozón 2-2 arányú döntetlent értek el az éllovas otthonában. A meccs érdekessége, hogy Cristian Balaj játékvezetô öt piros lapot mutatott fel, kettôt a házigazdáknak, hármat a vendégeknek. Még szerencse, hogy felkészítô találkozó lévén, a kiállítottak helyére tartalékok állhattak be.

Pénteken Medgyesen az A-osztályos Gaz Metannal játszott a csapat és 0-0 arányú döntetlent ért el. Ioan Murar klubelnök szerint nagyon jól, biztatóan mozgott a csapat.

A következô héten a B-osztályos marosvásárhelyi focisták két találkozót játszanak. Szerdán a C-osztályos dicsôszentmártoni Chimica, szombaton a borszéki Apemin látogat a víkendtelepi pályára. A következô héten aztán Aranyosgyéresen és Gyulafehérváron fejezik be az ASA-sok a felkészítô találkozók sorát.

Ugyancsak a felkészítô találkozók periódusát élik a C-osztályos me-gyénkbeli csapatok is. Szombaton egymás ellen játszott a marosvásárhelyi Gaz Metan és a dicsôszent- mártoni Chimica, elôbbi 5-1 arányban gyôzött. Ezt megelôzôen, a Gaz Metan szombaton a medgyesi Gaz Metannál vendégszerepelt, ahol 0-2 arányban maradt alul. A következô szerdán a marosvásárhelyi gázasok a székelyudvarhelyi Budvárt fogadják, míg szombaton Dicsôbe látogatnak a visszavágóra. Mint már említettük, eközben a Chimica az ASA ellen játszik formaellenôrzôt.

• Gierling György Marosvásárhelyen született, itt futballozott 1943 és 1963 között, példát mutatván emberi magatartásból mind a pályán, mind a civil életben. Ma is a városban él. A pályáról ma már csak az idôsebbek emlékezhetnek rá, ezért hagyjuk, mesélje el maga labdarúgással kapcsolatos élményeit.

- Egész fiatal gyerekként szerettem meg a labdarúgást, s tizennégy esztendôs voltam, amikor elôször leigazoltak az MTE-hez. Az elsô edzôm Kiss Árpád volt, aki híres volt a városban nagyfokú szigorúságáért és igazságszeretetéért. 1943-ban az akkori magyar másodosztályban szereplô NMKTE munkáscsapathoz kerültem, ugyancsak Kiss Árpád keze alá.

A sportkarrieremet a háborús következmények azonban nagyon hamar kettétörték. 1945-ben az Urálba deportáltak, kényszermunkára, egy kôbányába. Az ok: édesapám német volt, édesanyám magyar - talán ez nem tetszett az orosz megszállóknak. Négy évet húztam le ott, mielôtt 1949-ben hazakerültem volna. Végre befejezhettem a tanulmányaimat, s folytattam természetesen a labdarúgást is. A város csapatában játszottam, mely az évek során több néven szerepelt: Locomotiva, Recolta, Energia, s végül - 1963-ban, amikor abbahagytam - Muresul.

A Locomotivánál Dobai volt az edzô, a CFR Rata csapatánál Csíki Ferenc. A csapat 1955-ig az A- osztályban szerepelt, abban az évben azonban kiesett a B- divízióba. 1956-ban sikerült ismét bejutnunk, de egy év után kiestünk és visszavonulásomig, 1963-ig játszottunk a másodosztályban.

1952-55 között az A-osztályos csapat pályája a mostani Forradalom (November 7) negyed helyén volt. Nagyon kemény mérkôzéseket játszottunk ott. A bukaresti CCA ellen mindig veszítettünk, olyan nevek játszottak ott, mint például Voinescu, Zavoda, Bóné Tibor, Cacoveanu, Constantin. A nagy riválisukat, a Dinamót viszont szinte mindig legyôztük Vásárhelyen. Egyszer veszítettünk a Dinamo ellen hazai pályán, s abban az évben ki is estünk az elsô osztályból.

Mint említettem, 1963-ig játszottam a város csapatában, szinte minden mérkôzésen pályán voltam, s 13 esztendôn át viseltem a csapatkapitányi szalagot. Mindig olyan poszton álltam be, amire a csapatnak éppen szüksége volt. A csapatban szigorú fegyelem uralkodott, pedig mindannyian napi 5-6 órát dolgoztunk, s csak délutánonként jártunk edzésekre. A csapattársakkal kiválóan megértettük egymást, különösen jó emlékeim vannak Józsi Dezsôrôl, Vakarcs Domiról, Kajlik Jóskáról, valamint "Kiflis" Crisanról, de nosztalgiával gondolok az ellenfelekkel kötött barátságokra is. Az aradi Pecsovszky, a CCA-ból Zavoda, Constantin és Cacoveanu, a ploiesti-i Zaharia, a kolozsvári Ivansuc és Avram, a petrozsényi Paraschiva, a dinamós Nicusor mind a barátaim közé tartozott.

A legszívesebben egy vajdahunyadi találkozóra emlékszem vissza. 1961-ben a Corvinul ellen 3-1-re gyôztünk, rúgtam egy gólt, de nem emiatt maradt meg annyira a találkozó. A napot az tette igazán emlékezetessé, hogy a szállodában telefonon hírt kaptam, hogy a feleségem ikreket szült, két kislányt, Évát és Klárát. Már volt egy lányom, Enikô, s a nagy eseményt a csapattal együtt ünnepeltük meg.

Ma minden lányom felnôtt, saját családjuk van. Enikô gyógyszerész Sepsiszentgyörgyön, két kislánya született. Az ikreknek viszont két-két fia van, az egyikük Marosvásárhelyen, a másik Sárospatakon él. A lányaim összesen tehát hat unokával ajándékoztak meg.

Miután befejeztem az aktív játékosi pályafutásomat, két évig az alig megalakult ASA ifjúsági csapatánál voltam edzô, majd 1965-ben a Metalotehnica kispadjára ültem. Megnyertük a tartományi bajnokságot, de az osztályozón kikaptunk Székelyudvarhelytôl 1-2 és 0-1 arányban. Ezután Nyárád-szeredában dolgoztam négy évig, rövid ideig a Cukorgyár csapatánál is megfordultam, utóbb pedig a Gloria Marosvásárhelynél. Itt Boda Lacinak segédkeztem a megyei bajnokságban szereplô csapat felkészítésében.

Ma egyéb elfoglaltságom nincs, mint segíteni az unokáim felnevelésében, s mondhatom, hogy nagy örömöm telik ebben.

Ökölvívás

A marosvásárhelyi Ring Box magán sportegyesület szervezésében az 5. alkalommal került sor a Márciuska Kupára, szombat délután, a ligeti sportcsarnokban felállított szorítóban. A gála keretében 15 mérkôzést szerveztek, összesen nyolc egyesület képviseltette magát. Marosvásárhelyrôl az ASA és a szervezô egyesület volt jelen, hiányoztak viszont a Mobex képviselôi, úgy tûnik, hogy a szervezôk és a köztük feszülô személyi ellentétek miatt nem kaptak meghívót. Kár...

A mérkôzések között akadt néhány igazán színvonalas találkozó is, a minôségi bokszról olyanok gondoskodtak, mint a 60 kg-os Tóth Árpád (Ring Box) kisifjúsági válogatott, a gyulafehérvári Vîjdea Cosmin, ifjúsági világbajnoki ezüstérmes, Varga István (Ring Box), tavalyi felnôtt országos bronzérmes.

Nagyon jó mérkôzést vívott a Ring Boxos Grecui Dezsô a gyergyószentmiklósi Salandi Sándorral. A végén Grecuit látták jobbnak a bírók, de a döntés ugyanúgy szólhatott volna a gyergyói fiú javára is.

A leglátványosabb jelenet a Borse Vlaicu (Kolozsvár) - Belean Romulus (ASA) találkozón adódott. Belean már a kezdetén az ellenfelére rontott, aki a kötélnek hátrált, átbukott rajta, s a csarnok padlóján landolt. Szerencsére semmi baja nem esett, ám a kötelek minôségére azért nem ártana odafigyelni. A kolozsvári egyébként annyira helyrejött, hogy megnyerte a találkozót, miután a kiütésére spekuláló Belean az egyik támadása során meghúzódott és a mérkôzés feladására kényszerült.

A legjobb mérkôzés a végére maradt. A felnôttek 91 kg-os kategóriájában a marosvásárhelyi Varga István ökölvívó leckét adott a kolozsvári Bot Luciannak, akinek az edzôje - miután kétszer rászámoltak - a 3. menetben bedobta a törülközôt.

A gála eredményei:

Gyerekek (3×1 perc): 30 kg: Tinca Rares (Gyergyószentmiklós) - Buhusi Romeo (Zernyest) 3-0; 35 kg: Cornea Dorin (Zernyest) - Simandi Catalin (Marosújvár) 3-0; 37 kg: Szabó György (ASA) - Mititean Andrei (Beszterce) 3-0; 42 kg: Daramus Andrei (Gyulafehérvár) - Buciuman Ionut (Kolozsvár) 2-1.

Kisifjúságiak (3×2 perc): 38 kg: Opris Daniel (Ring Box) - Bagiu Florin (Beszterce), utóbbit leléptették; 45 kg: Puti Florin (Ring Box) - Böjte Szilárd (Gyergyószentmiklós) 3-0; 51 kg: Mucsui Péter (Ring Box) - Truta Florin (Beszterce) 2-1; 54 kg: Benta Ioan (Beszterce) - Pacurar Cosmin (Zernyest) 3-0; 60 kg: Buls Valeriu (Beszterce) - Puscas Emil (Ring Box) 3-0; Tóth Árpád (Ring Box) - Tanase Sergiu (Zernyest) 3-0.

Ifjúságiak: 48 kg: Grecui Dezsô -Salandi Sándor (Gyergyószent-miklós) 3-0; 71 kg: Borse Vlaicu (Kolozsvár) - Belean Romulus (ASA), utóbbi feladta.

Felnôttek: 60 kg: Tusineanu Marinel (Gyulafehérvár) - Nagy Barna (Ring Box) 3-0; 71 kg: Vîjdea Cosmin (Gyulafehérvár) - Buhusi Romeo (Zernyest) 3-0; 91 kg: Varga István (Ring Box) - Bot Lucian (Kolozsvár), utóbbi feladta.

A sportélet általános elsorvadását leginkább a vidéki sport sínyli meg. Ha Marosvásárhelyen még - úgy ahogy - adott a lehetôség a sportolásra, a megye kisebb váro-saiban szinte teljesen eltûntek a sportegyesületek, legfeljebb egy focicsapat mûködik.

Dicsôszentmártonban egykor virágzó sportélet volt. Ma már hihetetlennek tûnik, de valamikor jégkorongcsapat is létezett a Küküllô- parti városban, A-osztályos tekecsapat tevékenykedett még 1989-ben is, s a város sportiskolájában hat szakosztályban folyt a munka. Ha azonban ma akarjuk megvizsgálni a város sportéletét, sivár kép mutatkozik. A sportágak összeszámlálásakor nincs nehéz dolgunk: a városban - a legifjabbaktól a felnôttekig - összevissza négy sportágat mûvelnek szervezetten.

A legfontosabb sport most is a labdarúgás, s egyben ez az egyetlen sportág (!), amely felnôtt szinten is jelen van a városban. A dicsôiek talán nem véletlenül büszkék labdarúgó-központjukra, hisz a Chimica révén, Marosvásárhely után, a város a második legerôsebb futballközpont a megyében. A csapat szebb napokat is látott, jelenleg a C-osztályban szerepel, a nagyobb baj azonban az, hogy eltûnt a hátországa. Egykor a városban a divíziós csapat mellett két-három együttes is tevékenykedett a megyei bajnokságban, mára egy sem maradt. A Chimica kivételével csak az ARIO magánklubban foglalkoznak focival, egyelôre azonban csak gyermekek szintjén.

Az iskolás sportklub a Traian kollégium mellett mûködik, jelentôsen csökkentett lehetôségekkel. Az egykori hat szakosztályból mára kettô maradt. Eltûnt a szabadfogású birkózás, amely két országos ifjúsági bajnokot nevelt ki, eltûnt a valamikor 4 válogatott játékost adó kézilabda, hiányzik a szintén országos bajnokot nevelô asztalitenisz, s nincs meg már a sífutás sem. Az ok? Természetesen a pénzhiány.

Az iskolában ma egy sportosztály mûködik 5-8-ban, két szakosztállyal: röplabda (lányok) és atlétika. Az anyagi gondok miatt csupán jelképesen - tájékoztat Orosz István aligazgató. Pedig a dicsôszentmártoni nôi röplabda már 28. éve van folyamatosan jelen az iskolás divízióban, számos A-osztályos játékos kezdte itt a pályafutását, innen indult például Liliana Bogendorfer, aki a CSU Gaztól igazolt az ôsszel Magyarországra. Az országos bajnok bákói csapatban játszó Camelia Antal is Dicsôszentmártonból származik. A mostani együttes VI-VII.-es lányokból áll össze, s a sokkal idôsebbek ellen állnak ki a bajnokságban. Sajnos azonban egyre nagyobb gondot okoz a kiszállásokhoz szükséges alapok elôteremtése. Legutóbb két 15 esztendôs ígéretes tehetséget, Stan Anamariát és a vámosgálfalvi Bacsó Enikôt a CSU Gaz felkarolta, s a tordai ISK segítségével A-osztályos játékosokat kíván nevelni belôlük, de félô, hogy hamarosan már nem lesz hol új tehetségek után nézni.

A másik szakosztály, az atlétika sem áll rózsásabban. 1983-ban Gombos Miklós még 800 és 1500 méteren országos bajnokságot nyert, Dobai Judit 100 m gáton országos 2., hétpróbában 6. helyet ért el. Legutóbb Réti Attila ígérkezett tehetséges vágtázónak, de két éve, amióta Nagyváradon egyetemre jár, felhagyott a sportolással. A mai atlétáknak már szinte semmi sem áll a rendelkezésre, nincs is más lehetôség, mint a közép- és hosszútávfutásra berendezkedni, hisz ahhoz egy pár futócipô is elegendô - nem mintha annak a beszerzése nem jelentene gondot. A technikai próbákhoz gyakorlatilag semmi sincs, még egy egyszerû, kezdô dobóknak ajánlott ojnalabda sem.

A város negyedik sportága, a karate, Sorin Popa nevéhez fûzôdik, akinek Karate Kid nevû klubja szerzôdéses alapon használja a Traian kollégium aprócska sporttermét, ahol a jelentkezô ifjakat a sportág titkaira tanítja. Természetesen - tandíj ellenében. A napokban a francia testvértelepülés, Ronchin néhány karatézója érkezik egy baráti találkozóra.

Mint említettük, a sportosztályok által használt terem kicsi, egy röplabdapálya is csak faltól falig fér el benne, s mint mondták a helyi szakemberek, a sportterem hiánya is sokban hozzájárult a sport elsorvadásához, a kézilabda szakosztály például kimondottan azért szûnt meg, mert nem volt hol játszani ezt a sportágat. Ha hinni lehet a terveknek, ezen kívánnak változtatni a városban. Popa Octavian polgármester elmondta, hogy elkészült egy 24x42 méteres sportcsarnok terve, amelyben a kézilabdapálya mellett még 250 nézô is helyet kaphat. A csarnok annak a 100 tervezett csarnoknak az egyike, amelyeket a PDSR-s kormányzat a következô négy évben felépíteni szándékozik. A polgármester - és nem csak ô - nagyon sokat vár ettôl a csarnoktól, a dicsôi sport újjáélesztésének zálogát látja benne.

Addig azonban a sportiskola szakemberei úgy dolgoznak, ahogy tudnak. Laurentiu Dendrino, atlétika szakos edzô keserûen mondja: Hat gyereknek volna joga részt venni az országos terepfutó bajnokságon Botosani-ban, de nincs mivel elmenniük. Ha pedig mégis eljutnának, kérdés, hogy egyáltalán versenyezni engedik-e ôket, hisz három éve nem fizették ki a leigazolások évi láttamozásáért járó díjat.

Röplabda B-osztály

Vereséggel kezdett mindkét B-osztályos csapatunk a tavaszi idényben. Szombaton a CSU Gaz II nôi együttese az OGYE termében az éllovas kolozsvári csapatot fogadta, s a fiatal vásárhelyi játékosok nem voltak képesek elkerülni a vereséget. Eredmény: 0-3 (-19, -19, -15). A CSU Gaz II egyébként ebben a bajnokságban csak a kolozsváriaktól kapott ki, és a 2. helyen áll.

Sokkal rosszabb a marosvásárhelyi ASA helyzete a férfiak B-osztályában. Az együttes gerincét az ISK ifjúsági csapatának tagjai adják, akik a B- osztályban játszott mérkôzésekkel annyira megerôsödtek, hogy az ifjúsági bajnokságban döntôbe kerültek, ám a felnôttek között ez még nem elég, így a csapat az utolsó helyen áll a bajnokságban. A tavaszi elsô fordulóban Nagyváradon 3-0 arányban maradtak alul.

A Gh. Marinescu líceum sporttermében vasárnap három ifjúsági találkozót szerveztek a korosztályos bajnokságokban. Az ifjúsági I-ben a marosvásárhelyi Sportlíceum csapata (edzô: Fodor Tibor) 87-59 arányban gyôzte le a nagyszebeni ISK-t, míg az ifjúsági II-ben a Nagy István által felkészített csapat 64-46 arányban gyôzött ugyancsak Nagyszeben ellen. Az A-osztály mellett mûködô ifjúsági II bajnokságban a Fodor Tibor által edzett Herlitz-Mobex a kolozsvári Pro Baschet ellen játszott és 56-88 arányban maradt alul.

Sakk

Az I-IV. osztályos általános iskolások számára kiírt országos sakkbajnokság Marosvásárhely városi szakaszát rendezték meg február 10-11-én a Sportlíceumban. A versenyen 60 fiatal sakkozó (16 lány és 44 fiú) indult, akik 9 fordulós svájci rendszerben mérték össze erejüket, mérkôzésenként és versenyzônként 30 perc gondolkodási idôvel.

A megyei szakaszt április 28-29-én szervezik, a részvételre a legjobb nyolc lány és a legjobb 11 fiú szerzett jogot, név szerint az alábbiak:

Lányok: 1. Nagy Erika 8,5 p (3-as sz. ált. isk., III. E osztály). 2. Chibelean Diana 7,5 p (5-ös isk., IV. A). 3. Curticapean Ioana 7,5 p (8-as isk., IV. A). 4. Moldovan Roxana 5,5 p (5-ös isk., III. B). 5. Szabó Izabella 5,5 p (Unirea líceum, II. B). 6. Salcudean Simona 4,5 p (10-es isk., IV. A). 7. Crisan Irina 4,5 p (16-os isk., IV. B). 8. Petculescu Corina 4 p (6-os isk., I. A - 8 éves, a legfiatalabb résztvevônek kijáró oklevél).

Fiúk: 1. Maftei Raul 7,5 p (7-es isk., II. A). 2-4. Hasegan Daniel 7 p (Unirea, III. oszt.), Raica Cristian 7 p (4-es isk., II. oszt.), Iszlai Zoltán 7 p (13-as isk., I. oszt.). 5. Csillag István 6,5 p (3-as isk., IV. oszt). 6. Mates Andrei 6 p (5-ös isk., IV. oszt.). 7. Socol Mihai 6 p (6-os isk., II. oszt.). 8. Nagy Zalán 6 p (18-as isk., III. oszt.). 9. Szombatfalvi Csaba 6 p (18-as isk., II. oszt.). 10. Ungur Bogdan 5,5 p (3-as isk., IV. oszt.). 11. Farcas Ionut 5,5 p (Elektromaros óvoda - 7 éves, a 3 pontot gyûjtött Dorcioman Alexandruval együtt a legfiatalabb résztvevônek kijáró oklevél).

OLCSÓN eladók új Mountain Bike biciklik 1.995.000 lejért, 18 hónap jótállással. Dec. 22 u. (November 7) 113. sz. (18757)

ELADÓK új, import gázkonvektorok, 2 év garanciával, részletre is. Tel. 255-962. (18941)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôket és automata mosógépeket garanciával. Tel. 165-373, 256-618. (19169)

ELADÓ nagy tételben és zsákban krumpli. Nyárádtô, Tineretului utca 409. szám, Pintea Ilie. Tel. 125-349/81. (19171)

KIADÓ garzon a Kövesdombon, a posta fölött, hosszabb idôszakra is. Tel. 435-231, 17-19 óra között. (19239)

ELADOM vagy elcserélem nyárádgálfalvi lakásom tömbház-lakással. Tel. 144-297. (19166)

ELADUNK magánházat Marosszent-györgyön és a Bulevárdon. Tel. 218-074. (19138)

ELADÓ ház Szövérden: 2 szoba, konyha, melléképületek, 12 ár telek. Érdeklôdni Backamadarason. Tel. 122-349, belsô 55/A.

ELADÓ tömbházlakás Nyárádtôn, a Fô út 67A/1. szám alatt. Alkudható ára: 86 millió lej. Érdeklôdni a 427-es telefonszámon. (19308)

ELTÛNT február 8-án egy rottweiler, Mackó névre hallgat, kétéves és egy fekete, egyéves kutya. Aki tud segíteni a megtalálásukban, jutalomban részesül. Tel. 210-310, 137-597. (19186)

ELVESZTETTEM Costin Laurean névre szóló törzskönyvet (MS-01-KFS Dacia 1310 TLX, CIV A 0681388 Marosvásárhely). Semmisnek nyilvánítom. (19280)

ELVESZTETTEM Korodi János névre szóló munkanélküli-igazolványomat. Semmisnek nyilvánítom. (19299)

PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 251-111, mobil 095-251-111. (17671)

KÖLCSÖNZÖK modern menyasszonyi ruhákat teljes kelléktárral. Tel. 211-820. (18781)

TYÚKTOJÁST fogadunk keltetés céljából. Érdeklôdni a 127-645-ös telefonszámon. (19238)

CSENDES tevékenységet folytató cég 40-60 m2-es ingatlant bérelne. Tel. 121-295. (8268237)

BÉRBE adok helyiséget (55 m2) a központ közelében. Tel. 138-092, 216-659. (18272)

TEHERSZÁLLÍTÁST vállalok 3 tonnáig. Érdeklôdni a 094-477-318-as telefonszámon. (18950)

KIADÓ 120 m2-es, raktározásra vagy csendes tevékenységre alkalmas helyiség zárt udvarban. Tel. 252-010, 169-022. (19070)

VIDEOFILMEZÉS, fotó bármilyen alkalommal, jó minôségben és elônyösen. Tel. 136-297, 092-717-467. (8268222)

REHABILITÁCIÓS gyógytornát és masszázst vállalok jutányos áron. Házhoz megyek. Tel. 095-541-910. (19257)

A CAR MUNICIPAL MAROSVÁSÁRHELY bírósági végrehajtón keresztül 2001. február 26-án 11-12 óra között árverés útján elad egy 3 szobás lakást az 1918. December 1. út 209/32. sz. alatt. Telekkönyvi szám: 41172 Marosvásárhely, helyrajzi szám 3511/17. Kikiáltási ár: 100 millió lej. Érdeklôdni a 167-636-os telefonszámon. (8268250)

Ott, ahol a béke, ott a nyugalom, ott pihen a szív és nincs többé fájdalom. Szomorú az út, melyen hozzád járunk, de még szomorúbb, hogy néma sírodra találunk. Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet. A búcsú nélküli elválás fájó emlékével gondolunk február 19- re, amikor négy éve távozott el szerettei körébôl a magyardellôi SZAKÁCS ZOLTÁN. Szép emlékedet, szeretetedet szívünkben ôrizzük egy életen át: szülei, kislánya, testvére és annak családja. (19309)

Fekete földet rám hiába szórtatok, a lelkem mégis szabad lett és boldog. Borulj a síromra halkan, csendesen, ne félj, nekem már úgysem fáj semmi sem. Fájó szívvel és könnyes szemmel gondolunk február 18-ára, amikor búcsú nélkül elragadta a kegyetlen halál a drága jó férjet, szeretô édesapát, nagytatát, apóst, a dózsagyörgyi KÁDÁR LAJOST aki 3 éve eltávozott az élôk sorából. Áldott emlékét örökre szívünkben ôrizzük. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (19290)

Szomorú szívvel emlékezünk FÜLÖP MIHÁLYNÉRA szül. Boér Irma halálának 4. évfordulóján. Adjon Isten testének csendes nyugodalmat és lelkének örök boldogságot. Örökre szívünkbe zárjuk emlékedet, drága Mama. Bánatos férje, gyermekei és családjaik. (19301)

Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára február 19- én, amikor 10 éve a kegyetlen halál hirtelen elragadta tôlünk a drága jó, élni akaró férjet, édesapát, apóst, nagytatát, id. TÖRÖK FERENCET. Emlékét szívünkben ôrizzük. Szerettei. (18924)

"Hiszek Uram, de erôsítsd hitemet! Remélek Uram, de növeld reménységemet! Szeretlek Uram, de tedd gazdagabbá szeretetemet." Február 19-én fájó szívvel emlékezünk a nagyon szeretett feleségre, édesanyára, szeretô nagymamára, LÁSZLÓ JÓZSEFNÉRE, a marosugrai születésû DUDÁS ERZSÉBETRE, halálának második évfordulóján. Emlékét hûségesen ôrzik szerettei. Jósága, önfeláldozó szeretete, féltô gondoskodása tovább él lelkünkben. Kérjük, akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. (19106)

Szomorú szívvel emlékezünk február 19- én a cserefalvi születésû ifj. SEBESTYÉN FERENCRE, akinek e napon van halála évfordulója. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Szeretettel és tisztelettel gondol rá bátyja, Misi és családja. (19074)

Bánatos szívvel emlékezünk február 19- én a drága édesanyára, anyukára, a szentháromsági özv. VERESS SÁNDORNÉRA halálának 12. évfordulóján. Emlékét szívükben ôrzik gyermekei: Rózsi, Márta, Sanyika, Margit és családjaik. (19047)

Február 19-én egy éve, hogy elhunyt szeretett testvérünk, MOLNÁR DÉNES (DÉMOL) grafikusmûvész. Drága emléke tovább él alkotásaiban, életmûvében. Lelkünket melengetô szép emléke mindenkor megmarad. Szerettei. (19206)

Némán, könnyes szemmel állok sírotok mellett és áldom drága emléketek. Február 19- én egy éve, hogy a halál elragadta az élni és alkotni akaró MOLNÁR DÉNES (DÉMOL) grafikusmûvészt és 46 éve testvérét, MOLNÁR SÁNDOR ÖCSIT. Emléküket fájdalommal ôrzi bánatos édesanyjuk. (19206)

Szomorúan emlékezünk február 19-re. Egy éve, hogy MOLNÁR DÉNES (grafikus) már nincs közöttünk. Nyugalma legyen csendes. Az ôt soha el nem felejtô családja. (19317)

Megrendülten és szívünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY volt vámosgálfalvi lakos, életének 30. évében 2001. február 17-én Budapesten elhunyt. Temetésének idôpontját késôbb tudatjuk. A bánatos gyászoló család. (-)

Fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama, anyós, rokon, ismerôs, özv. VÁLICS KÁROLYNÉ szül. Herczeg Mária

2001. február 16-án, életének 84. évében megszûnt élni. Temetése február 19-én 14 órakor lesz a római katolikus temetô felsô kápolnájából. Jelen értesítés a gyászjelentést is helyettesíti. A gyászoló család. (19320)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, anyós, testvér, rokon és jó szomszéd özv. MIHÁLY BÉLÁNÉ szül. Bartha Irma nyugdíjas tanítónô, 76. évesen hosszas, de türelemmel viselt szenvedés után február 17-én elhunyt. Drága halottunkat folyó hó. 19-én du. 2 órakor helyezzük örök nyugalomra a sáromberki gyászháztól. A gyászoló család. (8268316)

Fájó szívvel tudatom, hogy szeretett nagynéném BALÁSSY PIROSKA volt vasúti hivatalnok, életének 81. évében, rövid, de súlyos szenvedés után elhunyt. Temetése 2001. február 19-én, 13 órakor lesz a római katolikus temetôben. Bánatos unokahúga, Gyöngyi. (8268319)