Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Lemondta péntekre bejelentett kolozsvári látogatását az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete Funar nacionalista nagygyûlése miatt – derült ki James Rosapepe nagykövet péntek délelôtt az MTI bukaresti irodájához eljuttatott nyilatkozatából.

James Rosapepe nagykövet nyilatkozatában rámutatott: Funar kolozsvári polgármesternek az a döntése, hogy a péntekre tervezett nagyköveti látogatás kapcsán nacionalista nagygyûlést szervezzen, azzal fenyeget, hogy elvonja a figyelmet a kolozsvári közösség vezetôi által végzett kiváló munkáról, amely arra irányult, hogy "egyszerû és gyors" üzletbonyolítási környezetet biztosítsanak a kisvállalkozók számára a városban. Az Egyszerûen és gyorsan elnevezésû kitüntetés átadását célzó látogatás, "amely pozitív információkat akart nyilvánosságra hozni Kolozsvárról", a funari döntés folytán "éppen az ellenkezôjére fordult".

– Mindennek eredményeként elmegyek Iasi-ba, hogy átadjam a városnak ezt a jól kiérdemelt kitüntetést, és sajnálkozva jelentem be, hogy lemondom kolozsvári látogatásomat – jelentette ki nyilatkozatában az Egyesült Államok romániai nagykövete, aki a továbbiakban hangsúlyozta: nagyon jól tudja, hogy "Kolozsváron, csakúgy, mint az egész országban, a legtöbb ember békében és egyetértésben akar élni". A legtöbb kolozsvári "munkalehetôségre és tisztes életre vágyik, nem pedig politikai bûvészmutatványokra és lázító retorikára". A város nyugdíjasai és dolgozó családjai "nem akarnak egyebet, mint hogy több pénz legyen a zsebükben", nem konfliktusokra vágynak. "S minél inkább fel akarnak zárkózni az Európai Unió és a NATO családjához, a románok annál inkább tudják: jobban kell félniük a viszály nyelvétôl, mint egy idegen nyelvtôl. Az »Egyszerûen és gyorsan« program jó munkalehetôségeket teremthet Kolozsváron. Az »Egyszerûen és viszálykodva« magatartást viszont csak tönkreteheti ezeknek a munkahelyeknek a lehetôségét" – szögezte le a bukaresti amerikai nagykövet.

A román politikai életbe való beavatkozással vádolta meg pénteken, látogatása lemondása után, a bukaresti amerikai nagykövetet Gheorghe Funar.

A polgármester bejelentette: még pénteken tíznyelvû transzparenseket helyeztet el a város bejáratainál arról, hogy Kolozsvár "ötcsillagos város". Ugyanakkor közölte: hétfôn részt vesz a távozó amerikai nagykövet által rendezett fogadáson, ahol Rosapepetôl elkéri azt az érmet, amelyet három másik romániai város mellett Kolozsvár is megszerzett a kedvezô üzleti környezet megteremtésére kiírt "Egyszerûen és gyorsan" nevû ötlépcsôs amerikai program teljesítésével.

Pénteki hírforrások arról is beszámoltak, hogy Kolozs megye rendôrfôkapitánya bejelentette: a Funar által a város fôterére péntek délutánra összehívott nagygyûlés törvénysértô.

Aktuális

Egy asztalnál ülünk a megye fô- és alispánjával, a marosvásárhelyi Zamur cukorgyár igazgatójával, a szakszervezeti vezetôvel és a francia vállalkozó képviselôjével. Hallgatom az érveket és ellenérveket. Magyarázkodásokat, amelyek mind arra húznak, hogy a gyárban a termelést le kellett állítani. A száraz idôjárás miatt alacsony volt a répatermés, amikor termelt a gyár, akkor a veszteségek elérték a 9 milliárd lejt, a felszerelések fele ócskavashalom, az állam nem segíti a termesztôket, a gyár helyzete siralmas…, le kell állítani a termelést ebben az évben is. Újrakezdésre legfeljebb 2002-ben lehet remény. Hatalmas beruházás nyomán. Aztán: a kormány mentse fel a termelôket a tva-fizetés alól, a megyénkbeli termesztôk, a mezôgazdasági igazgatóság, a szaktácsadói hivatal emberei álljanak a talpukra, vonják össze a területeket, emeljék meg a terméshozamokat, mert ha nem, a gyárat nem indítják újra. Punktum.

Különös egy helyzet. Jön egy francia, megvásárolja a gyár(ak)at, pontosan nem tudni, milyen feltételekkel, mert a frigy a fôvárosban köttetett, s most feladja nekünk a leckét arról, hogy miért kell bezárni a száz éven át jól mûködô gyárat. Egész pontosan, lerombolni a cukorgyártást, lehetetlenné tenni több száz család életét.

Vagy mi vagyunk buták, vagy a Zamur tulajdonosa. Mi attól lehetünk oktondiak, hogy nem tudjuk, mi van az egész ügylet mögött. Ô, ha buta, akkor attól az, hogy évekkel a gyár megvásárlása után látszik rájönni, hogy mifelénk a cukor cukorrépából készül. Bizony. Mintha most fedezné fel! S elôhozakodik egy halom olyasmivel, amit mindenki tud. Hogy vetômag, termôterület, ösztönzés meg egyebek… Az ember azt hinné, hogy mindezzel már a vásárlási alkú elôtt számol az okos befektetô. Tudja, hogy a cukrot gyártó cégnek a kapacitásnak megfelelô mennyiségû nyersanyagra van szüksége, ehhez szoros és kiterjedt, kölcsönösen elônyös kapcsolatokat alakít ki a termelôkkel. Ha a birtokába jutott gyárból, minden rendes kapitalistához illôen, profitot kíván szerezni. Ha! Ha nem, akkor miért szállt be az üzletbe? Ez nem akar kiderülni. A dolgozók jogos zúgolódása miatti kínjában most ígérget, hogy befektet és 2002-ben újraindítja a gyárat. Ami iránt csak az ébreszt némi kételyt, hogy ugyanô jegyzi meg mellékesen, hogy a gyár egy halom ócskavas! Erre is most jött rá, vagy eleve egy halom ócskavasat vásárolt?

Az ügy a prefektusig jutott, de mintha nem érzékelné, hogy a kutya máshol van eltemetve, mint ahol ma kutakodnak. Jó lenne nemcsak közhelyekkel megtûzdelve mímelni a megyei cukorgyártás sorsa feletti aggodalmat, hanem érdemben falhoz állítani a tulajdonost. Derüljenek csak ki az igazi szándékok, akár az is, hogy a gyár privatizációja hogyan is zajlott annak idején. Végtére is, általában a cukorrépa-termesztés és -feldolgozás jövôjérôl van szó, és sajátosan az eddig ebbôl élôk létbiztonságáról.

Adrian Nastase:

A kijelentés a tegnapi telekonferencián hangzott el, amikor a miniszterelnök a privatizációról szólva a múlt kormányzatot azzal vádolta, hogy "nemegyszer kizárólag a politikai klientúra kiszolgálásából állt". Az elkövetkezendôkben stílusváltás következik be ilyen szempontból: elôre meghatározott szabályok szerint történik majd, nem hagyják, hogy a tulajdonos, a szerzôdések semmibevételével elkótyavetyélje a megvásárolt vállalatot, mert, hangsúlyozta, nemegyszer ez történt.

Beszámolt a legutóbbi kormányülés határozatairól. Említette a büntetô törvénykönyvben eszközölt, a bûntények és kihágások büntetésére vonatkozó módosításokat. Ezek borsosak lesznek, mondta a kormányfô, hogy ne röhögjenek a markukba a bûnözôk, ahogy eddig tették. Újdonság, hogy bevezették az óvadék ellenében való feltételes szabadlábra helyezést (12 millió lejtôl felfelé).

Ugyancsak a kormányülésen újabb metodológiai normatívákat fogadtak el a kis- és középvállalatok támogatására. Újratárgyalták a profitadót, és olyan határozatot fogadtak el, mely szerint a maximum kilenc alkalmazottal mûködô kisvállalatok számra egy fix adóösszeget állapítanak meg, jövedelemtôl függetlenül. Így, mondta Nastase, a kormány is jól jár, a kisvállalatok is élhetnek. Két héten belül ígérte ezen vállalatok új mûködési szabályzatának a kidolgozását, amely a bejegyzést hivatott megkönnyíteni.

Néhány, az elôzô kormány által hozott, a kormányfô által populistának nevezett törvényerejû rendeletet is felfüggesztettek a kormányülésen. Fôleg, amelyek a fizetések megállapításáról szóltak. A miniszterelnök hangsúlyozta, nem lehet gazdasági fellendülés nélkül béreket emelni, mert az az infláció továbbdagadását vonná maga után. Ezért helyezték hatályon kívül azt a kormányrendeletet, amely az állami alkalmazottaknak 80 százalékos béremelést ígért az idénre. A volt kormány kampányfogásának nevezte a rendeletet, mert, mint mondta, nincs fedezet ezekre a kiadásokra. Csak gazdasági stabilitással, nem hantával lehet ezt elérni, mondta. Az elsô félév végére ígért új bérszabályzó normatívát.

A kormány teljes figyelme, mondta a továbbiakban, a mezôgazdaság felé irányul, több, erre a szektorra (növénytermesztés, állattenyésztés) vonatkozó törvénytervezetet készítettek elô. A miniszterelnök szerint a Lupu-törvény a XIX. századba való, nem a XXI.-be.

Arról is határoztak, hogy levelet küldenek a parlament két háza állandó büróinak, hogy kérjék fel a parlament felügyelete alá tartozó Nemzeti Bankot, figyeljen oda a népbankokra, és keressen megoldást a helyzet javítására.

Készül az idei költségvetés tervezete. Adrian Nastase szerint a minisztériumok és a helyhatóságok igényei, szemben a lehetôségekkel, akkorák, hogy ha eszerint készítenék el a büdzsét, 15 százalékos költségvetési deficit jönne ki. Kérte, "szálljanak le a földre", legyenek reálisak, mert ha nincs bevétel, nincs mibôl a kiadásokat fedezni. Jó gazdaként állapítsák meg a prioritásokat, figyelmeztette a prefektusokat, a megyei tanácsok elnökeit, valamint a minisztériumok alárendeltségébe tartozó megyei intézmények vezetôit, s ne küldjék a nyakukra irreális igényekkel a parlamenti képviselôket.

A továbbiakban szólt a dolji ammóniaszennyezésrôl, és szigorú kivizsgálást, illetve a felelôsök szigorú szankcionálását helyezte kilátásba. Beszélt a fakitermelés és az erdei utak modernizálásának szükségességérôl, beszámolt a snagovi találkozóról és az aradi, valamint temesvári látogatását is összegezte. Kijelentette, a miniszterek ezentúl minden héten egy nap vidéki kiszálláson lesznek. Végül felhívta a prefektusok és a választott helyhatóságok figyelmét, több száz levélnyi panasz érkezett a közigazgatási minisztériumba, amelyben az állampolgárok a helyi hatóságok visszaéléseire hívták fel a kormány figyelmét. Operatív megoldásokat, illetve a munkastílus megváltoztatását követelte.

Ioan Toganel prefektus három problémát ajánlott az illetékesek figyelmébe. Kérte a mûvelôdési és kultuszminisztériumot, közöljék az egyházak nyilvántartását, hogy ennek alapján alkalmazhassák a földtörvényt. A közmunkaügyi és az ipari minisztériumtól azt, tisztázzák, milyen engedéllyel lehet saját hôközpontokat felszerelni a tömbházlakásokba (a polgármesteri hivataltól vagy a Distrigaztól), s végül pedig azt, tisztázzák a szászrégeni polgármesteri hivatal épületének jogállását.

A prefektus a telekonferenciát követôen tájékoztatott a mezôgazdasági minisztériumhoz bizonyos földterületek helyzetének tisztázása ügyében benyújtott kérelmérôl. Ismertette a radnóti Nutrimur privatizálási lehetôségeit, a Zamur helyzetét.

Katasztrofálisnak nevezte a közpénzügyi igazgatóság által végzett ellenôrzések során kiderített helyzetet, s konkrét intézkedéseket vár a pénzügyôrségtôl. Ugyancsak hiányosságokat fedeztek fel a gyermekotthonok ellenôrzése során. A Pénzügyôrségi Fôfelügyelôség felhatalmazta a megyei pénzügyôrségeket, hogy ellenôrizhetik a privatizálások törvényességét, mondta a továbbiakban. Igényességet kért az intézményvezetôktôl, mert enélkül, mondta, minden marad a régiben. Végül ismertette a prefektúra jövô heti programját. 20-án délelôtt 9 és 11 óra között találkoznak a polgármesterekkel és a megye agrármérnökeivel, 11-tôl a polgármesterekkel és a polgármesteri hivatalok jegyzôivel. 22-én elemzik a polgári védelem mérlegét, 23-án a Maros megyei parlamenti képviselôkkel és szenátorokkal találkoznak.

Januári hideg zuhany

A 3,7 százalékos januári infláció kétségessé teszi, hogy Romániában az idén a pénzromlás üteme a kormány reményei szerinti 25-27 százalék körül maradjon – állapította meg csütörtöki számában a Ziarul Financiar.

A januári inflációs ráta hideg zuhanyként érte a gazdasági elemzôket, akik az év elsô hónapjában 2 százalék alatti havi drágulásra számítottak. Borúlátóan nyilatkoztak a bankszakemberek is, akik csak azt az ôszinte kívánságukat tudták megfogalmazni, hogy a pénzügyminiszternek sikerüljön olyan politikát kidolgoznia, amellyel elérhetô lesz a kormány által megfogalmazott cél.

– Mi azzal számolunk, hogy az éves infláció 35-38 százalék lesz, a lej dollárral szembeni átlagárfolyama pedig, a kormány által várt 28 000 lej/dollár helyett, 32 000-33 000 lej/dollár lesz – mondta a gazdasági lapnak Bogdan Baltazar, a legsikeresebb román magánbank, a francia érdekeltségben lévô Román Fejlesztési Bank elnöke.

Leonard Cazan fejlesztési és elôrejelzési miniszter szerint azonban a januári infláció mellett is tartható lesz a tervezett 25 százalékos infláció, és ezt még az sem veszélyezteti, hogy egyre inkább elkerülhetetlennek látszik az energiahordozók árának jelentôs emelése.

Cazan szerint Romániában az idén a gazdasági növekedés 4-4,5 százalék lesz majd. A kormány arra számít, hogy a külföldi beruházások ebben az évben közel 10 százalékkal haladják majd a tavalyiakat, és értékük eléri az 1,7 milliárd dollárt.

A miniszter szerint az export növekedése a tavalyi 22 százalék után 5 százalékra mérséklôdik majd. Az import várható alakulásáról nem szólt.

A román export tavaly érte el minden idôk eddigi legjobb eredményét, átlépte a 10 milliárd dolláros határt. A román gazdasági sajtó mégsem ünnepelt, mivel az import a kivitelét meghaladó mértékben, 25,6 százalékkal növekedett, és Románia tavaly 2,7 milliárd dollár kereskedelmi hiánnyal zárta az évet, az 1999-es 2 milliárd dolláros hiány után.

Cazan úgy vélte, hogy a költségvetési hiány az idén a GDP 4,2-4,5 százaléka között alakul majd.

A kormány új készenléti hitelrôl szeretne megállapodást kötni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amelynek képviselôi épp ezekben a napokban tárgyalnak a román vezetôkkel.

A múlt hét eleje óta tartó tárgyalásokról még semmiféle konkrét tájékoztatás nem hangzott el. Ugyanakkor Adrian Nastase miniszterelnök elismerte, hogy jelenleg a tárgyalófelek álláspontjában eltérés mutatkozik, elsôsorban a költségvetési hiány nagyságát illetôen.

Tegnaptól Szemtôl szemben avagy

Tegnap délelôtt Ioan Cristian, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója megnyitotta a Face a Face színházi fesztivált, amelyen a közönség a kortárs francia drámairodalom néhány kiváló mûvével találkozik a marosvásárhelyi színpadon. A fesztivált elsôként Marosvásárhelyen rendezik meg, ami megtiszteltetést és elismerést jelent városunk számára, hiszen ebbôl az alkalomból országos szinten is a legjobb teátrumok keresik fel kortárs francia szerzôk darabjaival a megyeszélhelyet. Színházunk vezérigazgatója köszöntötte a Párizsból, Bukarestbôl, Craiováról, Iasi- ból és más városokból érkezett kritikusokat, dramaturgokat, színmûírókat. Elmondta, hogy Románia és Franciaország között hagyományosan jó a kapcsolat, kivételes fontosságú a kulturális együttmûködés, Románia is adott a francia és egyetemes kultúrának rendkívüli alkotókat, mint amilyen Constantin Brâncusi vagy Eugen Ionesco.

A mûvelôdési minisztériumot Ioana Popescu miniszteri tanácsos képviselte, aki a román és a francia dramaturgia találkozásának értékeit, jelentôségét méltatta.

A francia Robert Abirached, a Nemzetközi Frankofón Fesztivál elnöke üdvözölte a két kultúra közötti kapcsolatok hagyományának folyamatos ápolását, jó értelemben vett "imperialista terjeszkedésnek" nevezte ezt a fajta nyelvi és kulturális kapcsolatteremtést, ami a két kultúra közeledését jellemzi. Úgy véli, a népek közötti barátságot, kapcsolatteremtést a politikum mellett elsôsorban a kultúrával lehet legfôképpen szolgálni.

A fesztivál ötnapos, február 20-án zárul.

Jegyzet

Egyesüljünk! Kicsik, elnyomottak, azonos érdekûek és világproletárok, mind egyesüljünk! Egyesüljenek sajátos demokráciánk egyes intézményei is! Alighanem ez a gondolatmenet vezérelte Miron Mitreát, a szállítási minisztert, amikor elhatározta, egyesíteni fogja a kínnal-bajjal szétválasztott vasúti társaságokat. A Román Vasúti Társaság 2 éve, Traian Basescu miniszterkedése alatt bomlott 9 önálló egységre. Az általuk nyújtott szolgáltatás minôsége, mennyisége azonban változatlan maradt. Egyedül a szolgáltatások ára növekedett, nem is kis mértékben.

Az egyesítés ötletének kapcsán nyilatkozók közt talán a legfigyelemreméltóbbak a szakszervezeti vezetôk, akik támogatják az elhatározást és mindössze annyi ellenvetésük akadt, hogy ôket kihagyták a döntéshozatalkor. Szerintük azért lenne üdvös egyesíteni a kilenc társaságot, mert így csökkenne az adminisztráció és az itt dolgozó vezetôk és igazgatók száma, nem kellene kilenc igazgatótanács mûködjön és természetesen csak egy tanácsnak kellene a járandóságokat kifizetni, jobban lehetne követni az állami támogatásokból származó összegek sorsát, a prémiumokat és fizetéseket.

Könnyen lehet, hogy érveik egyike-másika megállja a helyét. Nyilvánvalóan, vezérigazgató és vezérigazgatói fizetés csak egy maradna, de egy percig sem tudom elhinni, hogy a vasúti társaságok vezetô beosztásban levô alkalmazottai az útra kerülnének, vagy az esetleges alacsonyabb beosztásban kisebb fizetést kapnának. A vezetôk elbocsátása már azért sem ajánlott, mert akkor végkielégítés járna nekik, ami vélhetôen nem kis összeg. Vagyis a fizetések maradnának, sôt, hogy biztosabb legyen az új beosztás elfogadása, még az is megeshet, hogy növekednének. A volt igazgatók nem járnak majd rosszul, nem kell ôket félteni. Az adminisztráció csökkentésérôl meg csak annyit, a létrejövô vasúti társaságnak maradna 9 alegysége, valamelyes autonómiával. Akár az új, akár a régi formában, hozzáértô menedzser és akarat szükséges a gépezet olajozott mûködtetéséhez. A támogatások pedig nem attól válnak követhetôvé, hogy egy vagy kilenc társaság berkeiben vannak-e, hanem attól, hogy a megfelelô személyek kezelik és ellenôrzik ezeket a pénzeket.

Az új szállítási miniszternek eszébe sem jut esetleg a jelenleg vezetô beosztásban levôket felelôsségre vonni, ha már pénzek tûnnek el? Ugyanakkor mi a garancia arra, hogy a régi-új, egyesített formában megszûnik a korrupció és az eddig pénzeket eltüntetô egyének nem folytatják zavartalanul tevékenységüket? Mitôl fog az új forma jobb tartalommal megtelni? Azt hiszem, ha már mindenképpen rendet szeretnének teremteni a vasúti berkekben, akkor ezekkel a kérdésekkel kellene kezdeni.

Tegnaptól próbajelleggel mûködik a Maros megyei központosított diszpécserszolgálat. A korszerû berendezésekkel ellátott központba érkezô segélyhívások nyomán – az eset súlyosságától függôen – riasztják a Mentôszolgálatot, a SMURD-ot, a rendôrséget, a tûzoltókat, a csendôrséget. A mentôkocsik helyzetét szatellit segítségével követhetik, a központtal való kommunikálás rádióadón történik.

Az elkövetkezô három hét folyamán tulajdonképpen azt fogják tesztelni, hogy mûködnek-e a számítógépes programok, zavartalan-e az adatközvetítés az említett intézményekhez. A diszpécserszolgálatnál 15 alkalmazott három váltásban fogadja a hívásokat, váltásonként jelen lesz egy szolgálatos orvos is. Mint dr. Raed Arafat elmondta, egyelôre maradnak a régi segélykérési telefonszámok, mindaddig, amíg sikerül megszerezni a Romtelecom jóváhagyását az egységes 112-es telefonszám bevezetéséhez.

Országos szinten a Maros megyei lesz az elsô központosított diszpécserszolgálat, melynek hivatalos felavatására március 9-én kerül sor.

Sajtótájékoztató a Manpelnél

Tegnap a bôrgyári dolgozók szakszervezete sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen Gliga Alexandru Leon szakszervezeti vezetô és helyettese, Lovász Csaba mellett egy részvényes is részt vett, nevezetesen Pop Alexandru, akinek a tulajdonában van a részvények 2,02%-a.

A sajtótájékoztatóra azért került sor, mert a szakszervezeti vezetôk véleménye szerint egyesek szándékosan késleltetik a részvényesek soros közgyûlésének összehívását, noha az már nem tûr halasztást.

Mivel a gyár továbbra is igazgató és igazgatótanács nélkül van, ezért az összehíváshoz egy törvényszéki döntés szükséges, amely kijelöl egy részvényest, akit felhatalmaz az összehívás jogával. Ugyanez a személy fog majd a késôbbiekben az ülésen elnökölni. A Manpel egyik jelentôs részvényese, a Romanian Reconstruction Capital már január 8-án kérést tett le a marosvásárhelyi törvényszékhez, ám az február 5-ét jelölte meg a tárgyalás napjául. Ugyanezt a dátumot tûzte ki a Részvényes Alkalmazottak Egyesülete hasonló értelmû kérésének elbírálására. Idôközben a kereskedelmi kamara is csatlakozott a Romanian Reconstruction Capital kéréséhez. A sürgetés ellenére a törvényszék kitartott az eredeti idôpont mellett, sôt azt elhalasztotta kétszer is (elôször február 12-re, majd 15-re). Végül csütörtökön lezajlott a tárgyalás, ám az ítélethirdetést csak tegnapra ígérték, amit újra elhalasztottak hétfôre, tekintettel arra, hogy akkor egy másik Manpel- ügyben is ítéletet hirdetnek. Ennek során megvan a lehetôség rá, hogy Székely Sándort visszaírják a céglajstromba, tehát a kérések értelmüket veszítenék.

Tekintettel azonban az ügyben elindított perek sokaságára, ez az érv bármikor elôvehetô és az amúgy is lassan haladó pereket csak tovább lassítanák.

A közgyûlés összehívása azonban egyre égetôbb, ugyanis az 1998. évi 31-es, a cégek mûködésére vonatkozó törvény egyértelmûen fogalmaz: amennyiben egy cég 3 egymást követô évben nem teszi le a közgyûlés által jóváhagyott évi könyvelési mérleget, úgy a kereskedelmi kamara vagy bármely más érintett személy bírósági úton kérheti a cég felszámolását. Mivel a Manpel utolsó, jóváhagyott és leadott könyvelési mérlege az 1997-es évre vonatkozik, 2001. március 31. az utolsó határidô, ameddig legalább az 1998-as mérleget le kell adniuk. Ehhez azonban addig a közgyûlést össze kell hívni.

Némileg vigasztaló, hogy amint a Céglajstromozási Hivatal vezetôje, Nasca Vladimir kérdésünkre elmondta, ôk egyelôre nem fogják kérni a csôdeljárást, de "érdekelt személy" bármikor található.

Lapjelzô

Két ízben jártam Genf városában. Mind a két alkalommal elzarándokoltam a Reformátorok Emlékfalához, s tiszteletadásként elmasíroztam a zord hit konok terjesztôinek szobrai elôtt. Kálvin, Farel, Knox, Béza, Cologny, Cromwell, a Vilmosok és... Bocskay. Elôtte ácsingóztam a leghosszabban. Nevét is a talapzatba vésett felirat szerint írom y-nal. Így írta Ô is, csak fejedelemként – okiratban – használta egyszerûen kizárólag keresztnevét: Stephanus. Illett tudni, kirôl van szó. (Veress Dániel: A szablyás Bocskay) * A polgármester az elmúlt esztendô legjelentôsebb sikereként tartja számon a szemétgyûjtés és - szállítás kérdésének végleges megoldását, a marosvásárhelyi Salubriserv Rt.-vel megkötött szerzôdés alapján (ebben nagy érdeme van Borbély Mihály alpolgármesternek is). Jelentôs eredménynek tekinthetô az is, hogy a vízügyi munkálatok során sikerült egy 1,2 milliárd lej értékû hidat építeni, melyet a tavaszon adnak át használatra; továbbá elkészült a vízlépcsô tervezete is, amely az elsô konkrét lépés a vízellátási problémák megoldására. (Gligor Róbert László: A túlélés éve volt) * A föld, az édes anyaföld azoké, akik benépesítik. A nagycsaládosok benépesítik, belakják azt a földet, ahol élnek. Ettôl elég gyakran földhözragadnak, szülôföldjük foglyai lesznek. (Csíki Sándor: Szülôföldünk csillagszemû megtartói) * Egyetlen korabeli alkotás foglalkozik Bocskai István 1605. február 21-i – Nyárádszeredában történt – fejedelemmé választásával: Bethlen Farkas krónikája. E választás emlékére áll Nyárádszereda fôterén a fejedelem bronz mellszobra. (Székely Magda: Bocskai István az irodalomban) * Nem vagyok derûlátó, ha jövônkre gondolok. Minden idôkben naivan hittünk az ígéretekben, amelyeket aztán soha nem tartott be a mindenkori hatalom. Nem hiszek a jelenlegi kormányban sem. Jobban oda kellene figyelnünk: nem a passzív szemlélôké, a morzsákkal megelégedôké, hanem a jogaikért keményen harcolóké a jövô. (Hogyan látja az erdélyi magyarság jövôjét?)

BEKECSALJA. A Bocskai István Közmûvelôdési Egyesület és Alapítvány, valamint az RMDSZ alkalmi kiadványa. Nyárádszereda – VII. évfolyam, 1. szám, 2001. február.

Manapság félnek, irtóznak az emberek munkahelyet keresni, mert mindenhol csúfot ûznek a kétkezi munkásból, a jó szakemberbôl, az egyáltalán dolgozni akaróból. Ha nem tanultál, és még becsületes is voltál, elég a minimálbér, vagy annak a fele. Mibôl épít palotát, mibôl tart fenn két-három kocsit a góré, ha másnak többet ad? Mibôl üdül a világ más sarkán, ha nem a mások megalázásából, megnyúzásából? Aztán isten ments, ha beteges vagy, vagy éppen elrúgtad a negyvenet is, nem kellesz még "odafenn" sem. De mit tegyen a hétköznapi ember? Van más választása? A költségeket ki kell fizesse! És beáll a "sorba", húzza az igát, betömik a száját, markát egymillióval és egy kicsivel, aztán kuss, mert ha nem tetszik, jön más. A "nagykutyák" kölykei sem különbek, abba nôttek bele, hogy nekem sok, neked semmi a játék állása. Huszonévesen, a "sok évi kemény munka tapasztalatától" telítve dorgálják a buta népet, a régi szakikat, a jártasabbakat, hogy az van, amit én mondok, te bunkó... Fizetés napján összeszorul a torok, ökölbe szorul a kéz, átkozódik a száj. Reszket a keze a munkaadónak, még azt is soknak tartja, amit adott.

S a "nagy" összeggel fut a pór és fizet, adót, közköltséget, élelemre szinte semmi sem marad. Jön a vita a családban, sír az asszony, dühöng a férj, aki csak háromszázezret kapott elôlegként, és napi tíz órát cipelt, rakta a falat, szerelte a vezetéket. "Egyszer csak megölök egy patront" – mormolja magában a családfô, nyugtató helyett.

És egyre többtôl halljuk ezt a kijelentést, egyre többen térnek haza megkeseredve.

De nem fáj, dehogy fáj ez a hajcsároknak, mert nincs szükségük az emberek szeretetére, sem tiszteletére. Pénzre van szükségük, hiszen a "mennyben" is meg kell valamibôl élni.

Tisztában vannak azzal, hogy jó, munkásait tisztelô, megértô fônök ritka, mint a fehér holló. Aki nem hiszi, sajnos robotolhat még sokáig ingyenbérért.

Népi humor

Lejegyezte: Székely Ferenc

13

Megbántódón ne állj bosszút,

Békességre ez a legjobb út.

Kész légy jussodból engedni,

Mintsem mással perlekedni.

14.

Ne csüggedj el ínségedben,

Tedd tisztedet, s bízz Istenben.

Erôs lélek legyen benned,

Nem kell mindent szívre venned.

Minden csekélységért ne sírj,

Nagy búban is magaddal bírj.

15

Ó, félj az elsô vétektôl,

Bûnt ne kövess, irtózz ettôl.

Akármilyen rejtekhelyen légy,

Lát az Isten, rosszat ne tégy.

Szép korona és ékesség

A tisztán tartott szüzesség.

Hogy meg ne irtózz ezektôl,

Félj az elsô vétektôl.

16

Pallérozott erkölcsû légy,

Goromba szokást fel ne végy.

Korán tanulj emberséget,

Úgy találsz majd tisztességet.

17

Rosszat ha hallasz másoktól,

El ne tanuld azt azoktól.

Irtózzál az ocsmány szóktól,

Mint keresztyén gyalázattól.

18

Szülôd leghívebb barátod,

Javadra van, tudod, látod.

Légy hát neki szófogadó,

Minden tisztességet adó.

Közöld vele dolgodat,

Ne rejtsd el elôtte titkodat.

19

Tilalmas örömet kerülj,

Szabadosban el ne merülj.

Ami könnyen megsért és bánt,

Ahhoz ne nyúlj játék gyanánt.

Játékod ártatlan legyen,

Hogy az neked kárt ne tegyen.

20

Utálj lopni, senkit ne csalj

És a talált jószágot kivalld.

Egy pénzt is lopni szörnyû bûn,

Lelked sérelme meg nem szûn,

Míg mindent vissza nem adtál,

Amit másoktól elraboltál.

21

Valamint mérges kígyókat kerülj,

Minden csábítókkal le ne ülj!

Ne barátkozz a rosszakkal,

Tarts a legjobbakkal.

A rágalmazókkal te is megromlasz;

Azoknak álnokság lakik a szívökben,

S te részesülsz a bûnükben.

22

Zabolázd indulataidat,

Mérsékeljed haragodat.

Ne légy soha szitkozódó,

Sem esküvô, káromkodó.

A MAGYAR BÁL TOALETTJEI. Készültek Girardi József mûtermében. * Andrássy Sándorné grófné számára készült fehér zsolnai posztóruha, acélkék bársonyalapon régi magyar hímzéssel. * Batthány Lajosné grófné számára készült világos lila magyar selyemruha, lila selyem és ezüst tulipánhímzéssel. * Széchenyi Mária grófnô számára készült fehér magyar vászonruha, a vállkendô besztercebányai kézi csipkével. * Apponyi Lajosné grófné számára készült világos orgonaszínû uszályos alj, bíborvörös pruszlik, régi családi aranyhímzésû kötény és fátyol. * SZÉPSÉG ÉS HASHAJTÁS. Hölgyeknek, uraknak igen fontos! Hajós-féle hajgenerátor. Az ôsz haj eredeti színét és ifjúkori szépségét rövid idô alatt visszaadja. Sem a fejbôrt, sem a fehérnemût nem piszkítja. Ára 1 kor. 20 fill. * Hajós-féle Goldelse. Aranyszôkére fest minden hajat. Teljesen ártalmatlan. A hajbôrt erôsíti, a korpaképzôdést megszünteti. Ára egy üvegnek 2 kor. * Hajós-féle depilatorium. Kitûnô a maga nemében. Páratlan szôrvesztôszer. Kezelése a legegyszerûbb, 5 perc alatt a hajat bármilyen helyrôl eltávolítja. Ára 1 kor. Hajós Árpád gyógyszertára Aradon és Budapesten. * Több száz orvos véleménye szerint legkitûnôbb szer fog-, száj- és garatápolásra: Dr. Dembitz fogorvos Aseptol szájvíz pasztillái és fogpora. Aseptol szájpasztillák 1 doboz 2 kor., fogpor 80 fillér. * Saját készítményû fehérnemûk, menyasszonyi kelengyék, csecsemô-kelengyék, mindenféle vászonáruk, Schroll-féle siffonok jutányos, szabott árak mellett. Vajda Mór. A magyar védôegyesület tagja. * Herbany-féle erôsített Sarsaparilla szörp. 32 év óta bevezetve és legjobban elismerve. Kitûnô hashajtószer. Székrekedést és annak kellemetlen következményeit elhárítja. Elôsegíti az anyagcserét és vértisztítóan hat. Egy üveg ára 1 korona 70 fillér, postával 40 fillérrel több csomagolásért. Dr. Hellmann gyógyszertára az "Irgalomhoz". (UJ IDÔK, 1907.)

– Adatok a 25 éve halott Nagy Imre mester
Marosvásárhelyhez fûzôdô viszonyához –

Nagy Imre 1951. május 9-én a következôket írta Kolozsvárról Alsógödre unokahúgának, Zsuzsának:

K(edves). Zsuzsa, Pityu. Utóbbi leveleteket megkaptam. Nem írtam és nem válaszoltam. Elég mozgalmas az életem – nem jutott idôm az írásra. Fôleg nagy munkába kezdtem. Hisz már az ôsszel lementem Marosvásárhelyre dolgozni a cukorgyárba, ahol nagyon érdekes anyagot kaptam. Részben tanulmányok(kal) és akvarellekkel kezdtem a munkát. Most már nagyobb kompozíciók is mozognak a vásznon. Így hát kétfelé élek. Három- négy hetet Vásárhelyen, három hetet Kolozsváron töltök. A vásárhelyi életem elég érdekes. Már csak munka szempontjából gondolom. Lakás, ellátás nagyon jó. […]

Tavaly óta sokat támadnak és sok intrikának tettek ki. Nem védekezem, mert sem idôm, sem kedvem nem volt hozzá. Most lassan minden jóra fordult, és nagy változások vannak. […] Mind. csókollak Imre b.

Hét év múlva ugyancsak Marosvásárhellyel kapcsolatban írta Zsuzsáéknak a következôket:

Zsögöd, 1958. június 26.

[…] A marosvásárhelyi kiállításon is túlestem. Kb. 15000 látogatója volt. Nagyon nagy érdeklôdés, ami szokatlan a kiállítások esetében. […]"

Nem véletlen tehát, hogy alkotásaiból egy rendet ennek a városnak adományozott, hiszen itt befogadták és tisztelték, kíváncsiak voltak a mûveire. Kiállítására a látogatók tömegesen zarándokoltak.

De nemcsak az ötvenes években tisztelték Nagy Imre személyét és mûveit ilyen nagymértékben a marosvásárhelyi polgárok, hanem 1973-ban is. Jól jellemezte ezt Polgár István az Új Írásban:

Emberemlékezet óta nem látott ennyi embert az ódon Teleki Téka, a könyvek és történelmi emlékek méltán híres otthona, mint azon a vasárnap délelôttön, a 80 éves Nagy Imre kiállításának a megnyitóján… Ezentúl, aki Marosvásárhelyt emlegeti, a város egyik büszkeségeként Nagy Imre nevét is idézni fogja. Nem véletlen, hogy a gyûjteményes kiállítást elôször éppen itt rendezték meg, hiszen a mûvész 14 esztendôvel ezelôtt életmûve egy jelentôs részét a városnak adományozta. […]

Igaza volt.

Pomáz, 1973. július 6.

Kedves Imre Barátom!

Legelôször is fogadd szívélyes és nagy szeretettel küldött üdvözletemet, jó kívánságaimat és éltessen az Isten még sokáig jó egészségben. Mindig akad valaki, aki Erdélyben járva eljut Marosvásárhelyre, és én boldogan hallgatom beszámolóját, hogy látta Nagy Imre, a székely festô kiállítását. […] Sárközi Elek.

Ennek a kiállításnak a megnyitóján betegsége miatt az nem tudott részt venni, akivel Nagy Imre cukorgyári léte egybe volt hangolva. Levélben köszöntötte hát a 80 esztendôs barátot.

Marosvásárhely, 1973. május 27.

Kedves Imre bácsi!

Amióta egymást ismerjük, ez a mostani az elsô kiállításod Vásárhelyt, amelyen nem örvendezhetek azokkal, akik a megnyitás örömében osztoznak.

Az orvosi tilalmat nem mertem megszegni.

Azzal kárpótolom magam, ami itthon kéznél van, s az itthoniakat tekintgetve gondolok arra, amit nemsokára – remélem – megnézhetek, amiben kedvem telik majd. […]

A kiállítás sok mindenkivel együtt személyes ügyem és örömöm, s ha az azzal járó gond az alkotónak terhes is, hadd örvendjünk fölötte mindannyian, akiknek szívéhez az ember és mûve egyaránt közel áll.

Ragaszkodással gondol rád, s kíséri lépteidet: Imreh Ernô.

Életében utolsó kiállítása Budapesten az MNG-ben 1976. február 13-a és március 8-a között volt. Dr. László Gyula professzor megnyitóbeszédébôl idézek:

Életrajzára lapozzuk fel a Kriterion 1973-as kiadványát rajzairól. Íme: Nagy Imre (1893 Zsögöd, Hargita megye) festômûvész. Tanulmányait a budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán végezte. Elsô nyilvános szereplése: 1922 Budapest. Gyûjteményes kiállítása Kolozsváron és Marosvásárhelyen (1958-1963). […]

Erdély majdnem valamennyi városában volt egyéni kiállítása. Külföldi szereplései: Budapest, London, Nürnberg, Velence, Zürich. Mûveit a Marosvásárhelyi Nagy Imre Galériában, a sepsiszentgyörgyi Múzeumban és sok más hazai és külföldi múzeumban ôrzik. […] – Tegyük ehhez még hozzá, hogy azóta Zsögödön is megnyílt egy Nagy Imre Galéria. […]

1976. júliusában a mester már halálos beteg volt, amikor Zsögödben járt régi tisztelôje, s a galéria felvigyázójánál hagyta a következô levelet:

Stimate Maestre N. Imre

Fiind în concediu si trecînd prin M-Ciuc, am vizitat cu multa placere galeria D-voastra.

Îmi amintesc cu multa placere de întîlnirea noastra. Am auzit ca sînteti bolnav si va doresc din inima multa sanatate.

Daca voi mai putea reveni prin Ciuc în perioada concediului, am sa va vizitez.

Primiti va rog din partea mea stima si consideratiunea pe care am purtat-o întotdeauna.

N(icolae). Veres, Tg. Mures.

1976. október 14-én a Mûvészeti Múzeum a következô megjegyzéssel fogadta el a végrendeletileg ráhagyott Nagy csellós festményt:

Declaratia de accept a legatului care consta în tablou ulei "Violoncelista" de maestrul Nagy Imre cu dorinta de a accepta conditiile stabilite prin testament de Maestru, de a pastra forma structurala actuala a "Galeriei Nagy Imre" din cladirea Teleki din Tg.- Mures.

Acceptam conditiile stabilite prin testament având avizul Comitetului Judetean de cultura si educatie socialista Mures, urmînd ca delegatul muzeului nostru sa prezinte la data anuntata de Dvs., pentru preluarea tabloului susamintit.

1978-ban pedig a Jelenkori mesterek címmel a svájci Aarauban sorra kerülô kiállításra a múzeum még kölcsönadta a bukaresti Kiállításszervezô Hivatalnak a Vihar után (ltsz. 441), Vadkörtefa bárányokkal (ltsz. 451), Esti itatás (ltsz. 301), Zsögödi patak (ltsz. 393), Rönkhordás (ltsz. 397), Gondokban (ltsz. 144), Pásztorfiú (ltsz. 426), Pisztrángos (ltsz. 438), Akt a patakparton (ltsz. 425), Brummadza (ltsz. 427), Cementgyár (ltsz. 436), Magányos fenyô (ltsz. 419) címû alkotásokat.

*

A mellékelt fénykép hátán a következô ajánlás olvasható:

Imre bácsinak sok szeretettel a V-helyi múzeumtól. 1963. okt. hó 20.

Akkor az intézmény még jól nevelt volt, tisztelte városát és a várostisztelô festômûvészt is.

Aztán… Hol volt, hol nem volt…

Itt, Csíkszeredában többen ajánlották nekem:

– Hozd el az anyagot Vásárhelyrôl, ott csak tönkremegy.

– Nem – válaszoltam –. Annak Marosvásárhelyen van a helye! Nem az én dolgom, hogy sorsába beleszóljak. Ha tönkremegy, ha elpusztul, akkor hôsi halált hal. Úgy, mint a sebesült katona, aki a harctéren hal bele sebeibe. De ha megszabadul, akkor csupán tartalékos besorolásba kerül, s ha netán mégis belehal kapott sebeibe, akkor úgy tartják, nem volt szerencséje az élethez.

Az Imre bácsi marosvásárhelyi képei meg kell éljék saját, önálló életüket ott, abban a városban, amelynek a mester adományozta!

Remélem, hogy mûvei nem válnak hôsi halottakká, s egyszer majd kerül egy megfelelô akaraterôvel, és minden szükséges egyéb tulajdonsággal megáldott helyi intézô, aki kihajtja a lelket a jelenleg gáncsoskodókból, s visszaszerzi a hagyatékot a városnak. Tán az egész Mûvészeti Múzeumot is…!

Boldogan kértem helyet a Népújságban ennek az írásomnak, hogy a kutatásaim alkalmával összegyûlt dokumentumok idézésével röviden bemutathassam a város, és az ôt tisztelô festômûvész viszonyának néhány jellemzôjét. Bôvebb adatállományhoz az érdeklôdôk a http://clmc.topnet.ro/csszm/ internetlapon férhetnek hozzá.

Bár kötelességem lenne, a megnyitón betegségem miatt nem képviselhetem a szülôföldi hagyatéktisztelôket. De ôszinte, igaz örömmel mondom: hála Istennek, hogy elérkezett az alkalom arra, hogy feléledhetett a marosvásárhelyi Nagy Imre-tisztelet!

Kívánom, övezze akkora tisztelô érdeklôdés az új képtár anyagát, mint a hajdan voltat, a régi szép idôkben az eredetit, s majd egészülhessen ki azzal!

Szabó András, a Csíki Székely Múzeum igazgatója

Aki Petôfi összes verseinek kötetét végiglapozza, egyetlen vers alatt talál marosvásárhelyi keltezést: 1849. március 6-7- ét, amely dátum a Bizony mondom, hogy gyôz most a magyar születésnapja. Nevezetes vers: a Közlöny, a forradalmi magyar kormány hivatalos lapja azon nyomban megjelenteti, a következô jegyzettel: "Kellemesb ajándékkal" alig lephetjük meg olvasóinkat március 15-nek évnapján, mint Petôfi Sándor lelkes költeményével:

Bizony mondom, hogy gyôz most a magyar,

Habár ég s föld ellenkezôt akar!

Azért nem gyôzött eddig is e hon,

Mert sohasem volt egy akaraton;

Most egy a lélek, egy a szív, a kar…

Mikor gyôznénk, ha most sem, oh, magyar?

A gyôztes medgyesi csata után vagyunk. Petôfit Bem tábornok betegen indítja el, minél távolabb a csaták forgatagától, amelyekben különben költônk már Vízaknánál, majd a februári visszavonulás idején jelen volt. A versben azonban nyoma sincs az ôt emésztô láznak, ellenkezôleg:

…én bátran állom a csaták tüzét,

Tudom, hogy a golyó engem nem vét,

Tudom, hogy a sors ôriz engemet,

Hogy engemet megölni nem lehet…

Sorok, amelyek mintha arra születtek volna, hogy kôbe vésve hirdessék a költô századokon át visszhangzó üzenetét.

Valóban: lehetett-e "kellemesb ajándékkal" meglepni az olvasókat március tizenötödike elsô évfordulóján?

*

Petôfinek azonban nem ez az elsô verse, amely adatszerûen Marosvásárhelyhez kötôdik. Igaz, a másik verset, A királyokhoz címût egy esztendôvel korábban nem Vásárhelyen írta. De az alig két héttel az elsô március tizenötödike után röplapon is kiadott vers Marosvásárhelyre is eljutott.

Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok,

Ti királyok, nyílt ôszinte szót,

Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy

Büntessétek a fölszólalót;

Áll még Munkács, áll az akasztófa,

De szívemben félelem nem áll…

Bármit mond a szemtelen hízelgés,

Nincsen többé szeretett király!

– olvashatták Vásárhely polgárai, s sápadozva olvasták azok is, akik a költô szava által felébresztett nép indulatától féltették hatalmukat. Így történt, hogy hamarosan megérkezett a városba gróf Teleki József erdélyi fôkormányzó rendelete, intézve Brassó, Szeben és Marosvásárhely királyi városok fôtiszteihez, "meghagyva nekik – amint Jakab Elek írja –, hogy a könyvárusokat a jelzett költemény árulásától és eladásától komolyan tiltsák el."

Petôfi költészete, Petôfi eszmeisége tehát mindjárt a kezdet kezdetén kereszttûzbe került Vásárhelyen. És kereszttûzben van azóta is.

A vásárhelyi közönség nemsokára az ellene írott költeményeket, újságcikkeket is olvashatta, többek között Mezô Károly "honfi szózat"-át, amelyben a magát "hajduböszörményi"-nek nevezô "nemzetôr" így tromfolt vissza Petôfinek és mindazoknak, akik eléggé vakmerôek vele együtt érezni és gondolkozni:

E zavar-halászt, e béke és hon

Gyûlölôt mindenki vesse meg;

Trón s király ellen ha szólna többé

Vakmerôn, hon-átok sujtsa meg:

Dögmirigytôl könnyebb óvakodni

Mint lázító szók hatásitól;

Szemtelen, ki hû nemzet nevében

A királyról tiszteletlen szól.

Aztán következett Petôfi válasza, amely – hiszen a Lapok Naplójából önálló füzetként is megjelent – szintén eljuthatott Vásárhelyre. "Valami böszörményi nemzetôr meg – írta Petôfi – a »királyokhoz« címû versemre egy ellenverset írt. Ez aztán a gyerek! e majd megôrzi a nemzetet, vigyázzatok rá (…). Szegény királyok, most igazán sajnálni kezdelek benneteket, ezt látván, hogy illyen nyomoru prókátorra szorultatok. (…) Megnevezzem azt a fickót, ki engem e nevekkel illet? Nem fogom megnevezni. Ô belém kapaszkodott, hogy fölemeljem ôt magammal… nem nyúlok tiszta tollal szennyes nevéhez… lerúgom ôt, mint a férget, melly csizmámra mászott!"

És következett a Március Tizenötödike c. lap egy késôbbi számában a költô immár lehiggadt visszatérése a versben felvetett gondolathoz: "Ami »a királyokhoz« címû versemet illeti, melly népszerûtlenségem fô oka, az a republicanismus elsô nyilvános szava volt Magyarországban, és határtalanúl csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy az utósó is egyszersmind. A monarchia Európában vége felé jár; a mindenható isten sem mentheti meg többé. Ha valamelly eszme világszerûvé lesz, elôbb lehet a világot magát megsemmisíteni, mint belôle azon eszmét kiirtani. És illyen most a respublica eszméje."

Ez az elvei mellett szilárdul kitartó költô is Marosvásárhely Petôfije.

*

Azt mondtam az elôbb, hogy Petôfi itt, Marosvásárhelyen is, kereszttûzbe került – s ez utóéletére is érvényes.

Marosvásárhely szabadságrajongó szelleméhez hozzátartozott az, hogy itt szobra- emlékoszlopa-emléktáblája állott II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, Kossuth Lajosnak, Bem tábornoknak, a Habsburg-önkény által kivégeztetett székely vértanúknak és Petôfi Sándornak is. De ennek a szabadságrajongó szellemnek a sorsához az is hozzátartozott, hogy emlékeztetô tanúi közül a legtöbbet eltüntették 1918 után az új hatalom új urai. Csakhogy a sötétség évtizedeiben is ott világított a költô szava:

Tudom, hogy a sors ôriz engemet,

Hogy engemet megölni nem lehet…

S a Költôt és a szabadságeszmét, amely benne megtestesült, szobrok nélkül, emlékoszlop nélkül, nemzedékek adták át egymásnak örökségül. A mulandó papíron átörökített Eszme pedig erôsebb volt, mint a szobordöntô hatalmi akarat.

*

Petôfi Sándor Marosvásárhelyen töltött ideje összeadva sem tenne ki egy hetet. Emléktöredékek mozaikkockái ôrizték az események foszlányait már a múlt század második felében. De a mozaikkockákból a költô testi mivoltában rakható össze. Itt járt Vásárhely utcáin, ahol ma mi is járunk, hétköznapi emberként, akinek alakja éppen ezért rajzolódik ki a messzi múltból mindennél valóságosabban:

1849. január 21-23-a között, amikor elsô ízben Bemhez utaztában szót váltott az 1860-as vallomásában nevét még elhallgató vásárhelyi polgárral, akinek otthon hagyott feleségérôl és kisfiáról beszélt, s arról – ez már persze a késôbbi idôk színezett rézkarcaira emlékeztet –, hogy "egy szivárványt látott… fellegeinken, s e szivárvány ôt Erdélybe vezette";

1849. március 6-7-e között, amely a Bizony mondom, hogy gyôz most a magyar születésérôl emlékezetes – ezen túl még arról, hogy Teleki Sándornak Bemtôl kapott "gratificatiojából" megadja egy régi adósságát, s hogy összetalálkozik azzal a küldöttséggel, amely Rákóczi kardját vitte Szebenbe Bem tábornoknak. Az emlékezô Petôfi szavait is idézi: "Derék embereknek kell lenniök, ha Rákóczi kardját rájuk bízták."; aztán több mint négy és fél hónap múlva, 1849. július 21-22-én tûnik fel ismét alakja Vásárhely utcáin: egyik katonapajtásától üzenetet küld feleségének Tordára, s talán azt az alig néhány soros levelet is, amely e szavakkal zárul:
"Légy nyugodt és béketûrô, amennyire lehetsz. Higgy! Remélj! Szeress! – a sírig és a síron túl örökre hûséges férjed, Sándor."

Már csak kilenc nap van hátra az életébôl, de ezalatt megjárja a Székelyföldet, el egészen Bereckig, s július 29-én ismét Vásárhelyrôl írja Júliához utolsó levelét, benne az Erdélyhez való kötôdését bizonyítandó, késôbb oly sokszor idézett sorokkal: "… Csíkszeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörû vidéke van; Sepsi- Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék."

Ez a levél ott íródik Görög Károlyék ma emléktáblával megjelölt fôtéri házának egyik szobájában, a hajszás napok után, az utolsó csendes estén. Másnap reggel Görög Károly ifjú felesége, Ziegler Vilma szolgálja fel a vendégeknek a reggelit. Aztán kocsiba ülnek – Petôfi Gyalókay Lajos mellé –, s elindulnak: Keresztúr, Segesvár felé.

Fészket rakni készül Petôfi – nem meghalni. Nem kozák dsidák által átdöfötten a fehéregyházi kukoricásban vérben ott maradni. Nem szoborrá merevedni, tankönyvfejezetté lenni. Nem tisztességében, forradalmár tisztaságában holta után százötvenegy évvel is meggyaláztatni.

*

Ma itt állunk frissen leleplezett szobra elôtt. De hisszük, hogy szobránál, szobrainál szerte, ahol csak magyarok élnek, maradandóbb emléke él milliók lelkében. Nemcsak az idôsebbek, hanem a fiatalok lelkében is.

Ezen a szobron a poklok kapui sem vehetnek diadalmat.

Dávid Gyula

– Önállósult a Magyar Képzô– és Iparmûvészek Társasága –

Budapesti galériákban is mindegyre szembesülhetünk itthonról ismerôs nevekkel, munkákkal. Elsôsorban olyan mûvészekre gondolok, akik, áttelepülve az anyaországba, bekapcsolódtak a kiállítások eleven körforgásába, és ott is sikerült elismertetniük tehetségüket. A minap a Mûcsarnokban a nagy érdeklôdésnek örvendô Feketén fehéren címû grafikai tárlaton találkoztam ilyen jellegû beszédes példákkal. De az is gyakori, hogy azok az alkotók kapnak lehetôséget a fôvárosi megmérettetésre, akik továbbra is szûkebb pátriájukban, Erdélyben élnek, dolgoznak. Ösztönzésükért, támogatásukért megpróbál minél többet tenni a Magyar Képzô– és Iparmûvészek Társasága (MKIT) is. Írtunk már róla a Múzsában, nem is egyszer. Most ismét idôszerûvé vált, hogy szóba hozzuk e szakmai, mûvészeti tömörülés tevékenységét, vázoljuk terveit, újdonságait. Januárban ugyanis mindezekrôl tárgyaltak, határoztak a társaság vezetôségi ülésén Budapesten. Az elhangzottakról s a döntésekrôl Zolcsák Sándor festômûvész tájékoztatott. Ô a régiós társelnökök egyike, négy kollégájával – Gaál András (Hargita), Gazda József (Kovászna), Novák Ildikó (Kolozs), Tasi József (Temes megye) – együtt az erdélyi magyar mûvésztársadalmat képviselik a kiemelten közhasznú társasággá alakult testület vezetôségében. Az MKIT függetlenítette magát a Magyarok Világszövetségétôl, amelynek keretében évekkel ezelôtt létrejött, és immár önállóan, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával, pályázati lehetôségek kihasználásával igyekszik felkarolni a Kárpát-medencében alkotó képzô- és iparmûvészek ügyét. Nyilván, nem ez az egyetlen ilyen érdekképviseleti egyesület a térségben; csupán Erdélyben, ahol mintegy 120 tagot számlál, több hasonló alakulat létezik, elég, ha csak a Barabás Miklós Céhet vagy a Kôrösi Csoma Sándor Egyesületet említjük. Ezekkel minél szorosabb együttmûködést szeretnének kialakítani. Ugyanígy próbálnak a lehetô legelevenebb egyéni és együttes aktivitást szorgalmazni a felvidéki, kárpátaljai és vajdasági régió mûvészközösségét koordináló társelnökök. Az anyaországi és a nyugati térség tagsága még problematikus, ezek helyzete még tisztázandó. Szabó Lilla mûvészettörténész, aki az MKIT elnökeként Magyarországon biztosítja az ügyvezetést, nem kis terhet vállalt magára tisztségével.

– Lehetôleg minden Kárpát-medencei magyar képzômûvészt szeretnénk bevonni tevékenységünkbe – mondotta elképzeléseikrôl Zolcsák Sándor. – Szükség van egy úgynevezett adatbankra. Fel kell mérnünk, mivel rendelkezünk, milyen a mûvészi potenciálunk, nyilván kell tartanunk értékeinket ahhoz, hogy meg is ôrizhessük tartósan ôket. Ezek pontos ismerete nélkül a támogatásra is nehezebb számítani. Szándékunk, hogy rendszeresítsük a festôk, grafikusok, szobrászok, díszítômûvészek jelentkezéseit, találkozóit, a mûvészettörténeti, szakmai összejöveteleket, konferenciákat, igényes, szép kiadványokat jelentessünk meg a térség mûvészettörténeti, kortárs mûvészeti jelenségeirôl, alkotótáborokat éltessünk. Ismert mûvészettörténészeket, mûkritikusokat, mûvészeti közírókat próbálunk bevonni munkánkba. Hirtelen Szûcs György, Pogány Gábor, dr. Szabó Lilla nevét említeném Magyarországról, Gazda Józsefet, Murádin Jenôt, Nagy Miklós Kundot Erdélybôl. Szeretnôk, ha az utóbbiak elôadásokon, értekezéseken népszerûsítenék a jelenkori erdélyi képzômûvészetet. Összegezô kötet kiadását is megpályázzuk.

A közelebbi, konkrét tervekrôl, rendezvényekrôl megtudtuk, hogy április 18-án az Országos Széchényi Könyvtárban megnyitják a Magyar könyvillusztráció Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig címû kiállítást. Ez elôször mutatja be történeti teljességében a határon túli magyar alkotók ilyen tevékenységét. Az MKIT elnöke, Szabó Lilla a társrendezô. Június közepén a Tihanyi Alkotótáborban szerveznek küldöttgyûlést, ott tudományos dolgozatokat is bemutatnak. Az erdélyi régió mûvészei szeptember 30. és október 25. között a Gyergyószárhegyi Alkotótáborban mutatkoznak be közös kiállításon. A tudnivalókról idejében értesítik az érintetteket.

(nk)

menj gyalog, autón

robogj

héthatáron át, vonaton

az ígéret földje

nincs olyan messze

de nem lesz falud

leomlik

romos harangtornya

nem lesz bölcsôd

tétlen dajkáid ajkán

elnémul a dal

nem lesz anyaföld

csak elhantolt nevek

mohás sírok emlékét

kinek viszed?

nem lesz haza

csak gyáva futás

tépett szíved

borzas szerelme

önmagad elôl

kihez menekülsz

vele?

Marosvásárhely, 2000. dec. 10.

Csata Ernô

Lassan lehull a

lepel az égiek és

földiek arcáról –

itthon leszünk

a lecsupaszított

szabadságban, hol

már emlékezni is

lázító lesz a köddé

sûrûsödô pusztákon

s a folyók fölfelé –

az erdôk gyökérrel

az ég felé mutatnak

és maradnak emlék-

foszlányok Segesvárról

Világosról – az önpusz-

tító kiegyezésekrôl –

melyek után e bamba

XX. század maradt…

Pethô László

Mészöly két dolog létezését ismeri el, a tárgyét és a hiányét. Mással valójában nem foglalkozik. Van anyaga, vannak kedvelt tárgyai, ezek történeti hitelesség érzetét keltik, származási helyük földrajzilag is behatárolható, de nincsen jellegzetes tematikája. Szekszárdon született, odakötik tájszavai és tereptárgyai, gondolkodása nem téveszthetô össze egy alföldi parasztíró gondolkodásával. Mégsem lehetne azt mondani, hogy Pannónia írója. Alakjaiban összes színével és illatával megjelenik a vidéki kisnemes és a kisvárosi polgár. Asszonyaival, gyerekeivel és felmenôikkel visszaláthatunk egészen a középkorig, a kilátástalanul zûrzavaros képen egy immár elsüllyedt kontinens, de mégsem állítható, hogy bármiféle társadalmi osztály írója lenne. Ha írásainak van egyáltalán tematikája, akkor metafizikai természetû. Ha ellenben azt nézzük, hogy errôl mi a véleménye, akkor inkább nihilistának tartanánk. (Nádas Péter: Antiromantikus, szuperszemélyes, éntelen, antinacionalista patrióta) * Mészöly Miklós ma: élô klasszikus, a nemzeti irodalmi kánon része. De ez nem ô. Ô máig megmaradt – és megmarad alighanem mindaddig, amíg magyar irodalom lesz – minden kánonok felsebzôjének. (Pályi András: Képzelet és kánon) * Kevesen voltak a huszadik századi magyar irodalomban, akik, miközben farkasszemet néztek a korukkal, önmagukkal is olyan kíméletlenül szembenéztek, mint ô. Ez a magatartás az alapja ajánlatának, a negyedik útnak. Amit önmagára nézve erkölcsileg kötelezônek tart, azt a tágabb közösségnek nézôpontként ajánlja, munkamódszernek a felelôsségtôl menekülô önsajnálat és a jövô értelmességének illúziója "között". Históriai horizontban ez azt jelenti, hogy a Kelet és a Nyugat közötti dobáltatásainkban is nézzük mindenekelôtt azt, hogy miben vagyunk hibásak, netán vétkesek. Rendszerek változásai elôtt is, után is. (Sándor Iván: Jól vette a kanyart?)
* Szövegvilágának az olvasót mindig kizökkentô, semmiféle berendezkedésre nem alkalmas komfort nélkülisége mintha a (szintén görögös értelemben vett) mániához egyedül méltó, totális érzékelés könyörtelen megélésének csupán közhelyekkel körülírható, neveletlen intelmét árasztaná magából: ne akarj eligazodni bennem, ne törôdj semmivel, rám se hederíts, merülj el a látvány- és történethalomban, mi más lenne a dolgod. Ez az író, a XX. század utolsó évtizedében, a komor, igaz tapasztalatok nyomán közmegegyezés-szerûen s joggal elsüllyedtnek tartott, spontán történetáradás, a próza-terület elárasztásának akaratlan misztikusa, azaz visszakövetelôje. Nevelni nem óhajtó és nevelhetetlen magister fabulae. (Balassa Péter: A nyár mögötti nyár) * Mészölyrôl bármi az eszünkbe juthat. Kevés ilyen ember van. (Esterházy Péter: Örkényrôl egy Mészöly- köszöntô kapcsán)

b.d.

– A költô nagyságát életmûve adja –

Tavaly december 22-én érkezett a küldemény, postán, mert a díjosztó ünnepség meghívója valahogy nem jutott el a Kibéden magányosan élô nyugalmazott tanárhoz. A hivatalos levélben igazolják, hogy Ráduly János költôt, mûfordítót a 2000. november 6-án kelt 439-es elnöki rendeletével a "150 éve született Mihai Eminescu" emlékéremmel tünteti ki Emil Constantinescu. A hivatalos papírt az (akkori) államelnök mellett aláírja Ion Caramitru (akkori) mûvelôdési miniszter. A mellékelt gratuláló sorokban Ion Caramitru sajnálkozását is kifejezi, hogy nem találkozhattak a bukaresti ünnepségen. (Késô bánat. De ha Ráduly nem is tu-dott róla…) Ettôl a kis
"apróságtól" eltekintve, miként fogadja ezt a kitüntetést, kérdeztem Ráduly Jánostól.

Hát, egyrészt örömmel, mert ahogy a szöveg is mondja, eddigi mûfordítói munkásságomnak ez az elsô hivatalos elismerése. Tehát titokban egy kicsit örvendek az emlékéremnek. Az Eminescu- életmûhöz fûzôdô "viszonyomról" kevésbé tud az irodalmi közvélemény, pedig önálló kötetben is közöltem 1993-ban a Luceafarul fordítását, Az Estcsillag címmel. Elsô versfordításom 1975-ben jelent meg. Különben mintegy huszonöt versfordításomat olvashatták idáig a különbözô lapokban. Azóta mindmáig kísér az eminescui oeuvre, mindig érdekelt és érdekszférámhoz tartozott az ô munkássága.

Nem zavar Eminescu nacionalizmusa, magyargyûlölete? A román sajtóban a magyarellenesség egyik fáklyájaként tartják számon, hivatkoznak rá, idézik.

2000. januárjában jelent meg a Romániai Magyar Szóban öt Eminescu-fordításom. A tavalyi esztendô Eminescu-év volt, melyet az UNESCO keretében az egész világon megünnepeltek. Kis bevezetôt írtam fordításaim elé, abban többek között ez áll: a politikus Eminescut el kell választani az irodalmár Eminescutól. Aki a politikus Eminescura, és csakis arra figyel, annak semmi köze sincs az irodalomhoz. Hiszen Eminescu írta meg a világirodalom talán legszebb szerelmes verseit. Kevésbé ismerem a publicisztikáját, azt tudom, hogy nacionalista beütésektôl hemzsegnek az újságcikkei. De az más dolog. Az újságcikkek és a politikai irányultságú írások más lapra tartoznak. Azok nem hordoznak esztétikai értékeket. Tehát az ô nagyságát nem a publicisztikája jelenti. Eminescu neve, jelentôsége nem a publicisztikai írásokban van, nem a politikai mentalitásában van, hanem költôi mûvében, amelyet létrehozott. És hogy születésének 150. évfordulóján megünnepelték, ez tulajdonképpen az irodalmár Eminescunak szól. A költôt ünnepelték, a halhatatlant, és nem az esendô embert. Hiszen ha Eminescuról lehámozzuk a költészetét, mi marad belôle? Talán le se írta volna senki a nevét, azóta sem.

Ha Ráduly Jánosról "lehámoznák" töretlen bizakodását, mi maradna belôle?

Semmi. Semmi nem maradna. Mert ha a hitet megpróbálják megölni az emberben, semmi se marad. Akibôl a hitet ki lehet ölni, az tulajdonképpen
nem is ember. Ha belôlem a hitet ki tudná valaki ölni, tényleg nem maradna semmi.

B.D.

Újra mérgezett halat ettek

Craiova vegyi üzemébôl mérgezô anyag ömlött a város melletti Zsil folyóba, ahol a megengedhetô szintnél tízszerte magasabb ammónium- tartalmat mértek. A bukaresti környezetvédelmi minisztérium illetékese csütörtökön jelentette be a környezetszennyezést, bár közölte, hogy a folyó vizének összetétele a legutóbbi méréseknél már a korábban szokásos volt. A környék halászai azonban haltetemek tömegét találták a folyóban és a város piacán nagy mennyiségû halat kellett lefoglalni, nehogy mérgezô tartalmuk miatt az emberek egészségét károsítsák – közölte a helyi sajtó.

A mûvelôdési tárcánál nem lesz elbocsátás

A mûvelôdési és vallásügyi minisztériumnál nem lesz 30 százalékos személyzetelbocsátás. A minisztérium alárendeltségében mûködô közintézmények (múzeumok, színházak, filharmóniák) alkalmazottainak számát nem csökkentik. A miniszter a jövô héten fog bôvebben referálni errôl, miután a szenátusi interpellációra válaszol.

Beiktatták az RHSZ új igazgatóját

A Román Hírszerzô Szolgálat székházában, Ion Iliescu államfô jelenlétében hivatalosan beiktatták Alexandru Radu Timoftét, az RHSZ új igazgatóját. Ez alkalomból elhangzott szónoklatában Radu Timofte kijelentette, úgy véli, hogy elsôdleges feladatuk pontosan meghatározni a megváltoztatandókat és a megtartandókat. E szempontból a legnagyobb kihívás megtalálni az optimális arányt a változás és folyamatosság között, az intézménynek minél jobban meg kell felelnie a megalakításául szolgáló szempontoknak, választ és megoldást kell találjon a nemzetbiztonságot veszélyeztetô, növekvô és igen változatos kockázatokra – jelentette ki Timofte.

Határsértôk

A szervezet elmúlt évét értékelve pénteken Budapesten, a határôrség országos parancsnoka, Béndek József dandártábornok sajtótájékoztatóján beszámolt arról, hogy az államhatárral kapcsolatos jogellenes cselekmények közül az illegális migrációval összefüggôekbôl volt a legtöbb, csaknem 20 ezer. A határsértôk háromnegyede román, moldáv, jugoszláv, afgán és kínai volt, míg az elfogott embercsempészek – 498 személy – kétharmada magyar állampolgár. Az illegális migránsok továbbra is befelé az ukrán, jugoszláv és román határszakaszon, kifelé pedig az osztrák, szlovén és szlovák határokon kísérlik meg az államhatár jogellenes átlépését. Az elmúlt évben 197 lopott jármûvet próbáltak átcsempészni a határokon, ezek közül 170 autó átvitelét akadályozták meg a határôrök. Leggyakrabban magyar, jugoszláv és román állampolgárok vezették e jármûveket.

Háromoldalú tárgyalás a Dnyeszter- melléki rendezésrôl

Igor Ivanov orosz külügyminiszter szerint a Dnyeszter- melléki konfliktus rendezésérôl folytatott tárgyalásoknak nem szabad megszakadniuk. Az orosz diplomácia vezetôje errôl az Anatolij Zlenko ukrán és Nicolae Cernomaz moldovai külügyminiszterrel az északkelet-ukrajnai Harkovban csütörtök este tartott megbeszélése után beszélt újságírók elôtt. Igor Ivanov hangsúlyozta, hogy a tárgyalási folyamatot konstruktív szellemben és "ötoldalú szinten" (Oroszország, Ukrajna, Moldova, az önkényesen kikiáltott Dnyeszter-melléki Köztársaság és az EBESZ) kell folytatni. Oroszország és Ukrajna mint a Dnyeszter-melléki rendezés szavatolói, a jövôben is részei lesznek ennek a folyamatnak.

Mádl Ferenc kitüntette Püski Sándort

Mádl Ferenc államfô a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki Püski Sándort életútja elismeréseként, 90. születésnapja alkalmából pénteken a Parlament Munkácsy termében. Mádl Ferenc méltatva Püski Sándor életútját utalt arra: a magyar kultúra kiemelkedô alakja hat évtizede kötelezte el magát a könyvkiadással. Tevékenységével mindig a magyar nemzet tudásának gyarapodását, önismeretének erôsítését, a nemzet fennmaradását, az emberséget szolgálta a haza határain belül, és ha úgy hozta a sors, Magyarország határain kívül – emelte ki a köztársasági elnök.

A Nemzet Színésze lett Avar István

Avar István lett az új tag a Nemzet Színésze címmel kitüntetett mûvészek társaságában – tájékoztatta a döntésrôl Márton Éva, a Nemzeti Színház Részvénytársaság szóvivôje az MTI-t. Márton Éva ismertetése szerint a Nemzet Színésze cím új birtokosáról egyhangúlag döntöttek a szavazáson jelen lévôk. A kitüntetô címet Schwajda György, a Nemzeti Színház Rt. igazgatója a közeljövôben adja át Avar Istvánnak, házi ünnepségen – jelezte. A tavaly életre hívott elismerés alapító okirata szerint a Nemzet Színésze cím viselésére a jutalmazottak életük végéig jogosultak. A címet egyszerre tizenkét színmûvész birtokolhatja. Sinkovits Imre halálával tizenegyre fogyatkozott idén januárban a kitüntetett színészek köre, ezért választottak új tagot a mûvészek.

Még két hétig lehet jelentkezni

Magyarországon még két hétig gondolkodhatnak a továbbtanulni vágyók, hogy mely egyetemeket, illetve fôiskolákat jelölik meg a jelentkezési lapokon; a kérelmeket március 1-jéig kell eljuttatni a felsôoktatási intézményekbe. – Az ezt követôen postára adott jelentkezéseket nem fogadják el – hívta fel a figyelmet az Oktatási Minisztérium illetékese. Felvételi kérelmet az elôzô évek gyakorlatának megfelelôen idén is korlátlan számú helyre nyújthatnak be a diákok. A lapok kitöltése során már az integrált egyetemek és fôiskolák karait, illetve szakait kell feltüntetniük a továbbtanulni vágyóknak. A felvételi eljárás díja jelentkezésenként 2500 forint. Minden felsôoktatási intézmény kötelezô módon 120 pontos rendszert alkalmaz a felvételi eredmény meghatározásakor.

Nyári idôszámítás március utolsó vasárnapjától

Az idén is március utolsó vasárnapján kell átállítani az órákat, és október 28-án kell újból visszaigazítani, a nyári idôszámítás március 25-én lép életbe. Az idén fordul elô hatodik alkalommal, hogy az Európai Parlament és az Európai Unió elhatározásával egyezôen a nyári idôszámítás egy hónappal tovább, október utolsó vasárnapjáig tart.

Lehet még áldozat Salvadorban

Salvadorban a legfrissebb és még mindig nem végleges adatok szerint 277 halottja és 2983 sebesültje volt a keddi földrengésnek. A természeti csapás következtében 134.578 ember maradt fedél nélkül. A földrengés 23.543 lakóházat és középületet – köztük iskolákat és templomokat – rombolt le vagy rongált meg – közölték csütörtökön a helyi hatóságok. A katasztrófa csaknem harminc földcsuszamlást is okozott La Paz, Cuscatlan és San Vincente megyékben.

Olasz vendégek Segesváron

A Siceram mellett mûködô Romiva olasz–román vegyesvállalat meghívására olasz küldöttség látogat néhány napra Segesvárra. A Castel Viscardo nevû olasz városból az alpolgármester és két tanácsos érkezik, akik a Romivával folytatandó szakmai megbeszéléseken kívül ezen a hétvégén hivatalos látogatást is tesznek a helyi polgármesteri hivatalban.

Állattenyésztôk szakmai találkozója

A megyei Szarvasmarha-tenyésztôk Szövetsége és az Állatnemesítô és Szaporodásbiológiai Hivatal kétnapos szakmai találkozót szervez Az abraktakarmányok szerepe, fontossága a háziállatok takarmányozásában címmel a marosszentgyörgyi Állattenyésztési Kísérleti Állomás dísztermében, ahová szívesen látnak minden érdeklôdôt. Február 20-án sertés- és baromfitenyésztésrôl, február 21-én hal-, ló- és szarvasmarha- tenyésztésrôl lesz szó.

Korszerû telefonhálózat

Nyárádremete, Csíkfalva, Nyárádgálfalva és Nyárádmagyarós községekben folynak munkálatok a korszerû digitális, automata telefonhálózat kiépítése érdekében. A négy községben nyolc kisebb telefonközpontot fognak felszerelni a közeljövôben, illetve már hozzáláttak a fôvezeték elhelyezéséhez. Elkezdôdött a vidéken végigvonuló optikai vezetékek elhelyezéséhez szükséges árkok ásása. A tervek szerint a négy község jövôre már rákapcsolódhat a legmodernebb kommunikációs rendszerekre.

Borverseny ötödszörre

Idén is megrendezik Balavásáron a Közép- és Kis-Küküllô menti borversenyt. Az ötödik alkalommal megszervezett vetélkedô zsûrijébe külföldi szakértôket hívtak meg. A február 24-én sorra kerülô versenyt szôlôtermesztéssel és borászati kérdésekkel foglalkozó szimpózium követi. A rendezvényen magyarországi neves bortermelôk és a hegyközségek képviselôi is jelen lesznek.

Filmklub indul

Az egyre nagyobb hírnévre szert tevô marosvásárhelyi Philoteában mától filmklub indul. Ez alkalommal Spielmann Mihály történész tart elôadást 18 órától, majd ezt követôen levetítik Ingmar Bergmann Varázsfuvola címû filmjét. A vetítés után filmtörténeti témájú beszélgetésre is sor kerül. Helyszín a Philotea Kossuth utca 2. szám alatti székhelye.

"Feri bácsi" a rádióban

A szombat délutáni Társalgó címû mûsor Portré rovatának mai meghívottja Török Ferenc, a Bolyai Farkas líceum nyugalmazott földrajztanára. A bolyaisok kedvenc "Feri bácsija" 50 éves pedagógiai pályafutásáról, életérôl, családjáról fog beszélgetni a szerkesztô-mûsorvezetôvel, László Edittel.

Tanulási tréning

A Deus Providebit Tanulmányi Ház tanulási tréninget szervez a IX.-X. osztályosok számára február 22. és 24. között. A tréning három hét során, csütörtökön, pénteken és szombaton napi kétórás foglalkozást jelent. Jelentkezni lehet a helyszínen, vagy a 095-625-118-as telefonszámon. Programfelelôsök: Márkus Katalin és Molnár József. Ugyancsak a Deus Providebit Tanulmányi Házban ma 19.00 órától zajlik a katolikus fiatalok farsangi mulatsága.

Bethlen Kata-bál tizenegyedszer

Az idén sem marad el a marosvásárhelyiek hagyományos farsangi bálja. Felújítása óta immár 11. alkalommal várja a szórakozni vágyó bálozókat, nemcsak tánccal, hanem gazdag mûsorral is. Kolozsvári nagybôgô-kvartett, háromszéki népi elôadó Schégertz Ferenc személyében, a helybeli színiakadémisták Lancier tánca a tavalyról ismert díszmagyarban és meglepetés is lesz a február 24-én, a Continental vendéglôben sorra kerülô báli mûsorban, melynek ceremóniamestere ezúttal is Gáspárik Attila háznagy. A bálra vonatkozó részletes felvilágosítást a rendezvényt éltetô Demeterné Varga Iréntôl kaphatnak az érdeklôdôk a 169-517-es telefonszámon.

Megbékél a két szervezet?

Az Outward Bound Románia Társaság az Ifjúságért február 19-24. között a szovátai Teleki Oktatási Központban ifjúsági vezetôképzô tanfolyamot szervez a marosvásárhelyi orvosis diákok számára. A "Student Link" program részét képezô tanfolyam célja a kommunikáció és együttmûködés elômozdítása a két azonos tevékenységgel rendelkezô, de különbözô nemzetiségû diákszervezet – nevezetesen a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség és a Marosvásárhelyi Diákliga (román nyelvû) – között. A projekt egy nagyszabású rendezvény közös szervezésével és lebonyolításával fog zárulni. A programot a kolozsvári Etnokulturális Különbözôség Központja támogatja.

Ha a földgömböt kell megkerülnünk, akkor is el fog jönni a pillanat, amikor kézen fogva (amint valamikor, nem is olyan régen - tegnap, 30 éve) te vezettél engem meg az unokáidat, a Németkalap felé és utólag is fogunk neked boldog-boldog szülinapot kívánni. Kimondhatatlan szeretettel, unokáid: Armin és Tünde, valamint Jutka és Ivan az USA-ból, ahol zajlik ugyan az élet, de somostetôi séták a szülôkkel számunkra sajnos lehetetlen. Élj sokáig, Cibi tata! (v.)

Somosdra, RÁDULY JULIANNÁNAK névnapja alkalmából kívánunk tiszta szívbôl egészséget, boldogságot. Sok szeretettel: Rozi és a Czakó család Torontóból. (v.)

ELADÓ M. SS 5022-es eszterga tartozékokkal, kitûnô mûködési állapotban, alkudható áron. Tel. 213-395, 216-303, 7.30-15 óra között. (8268227)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôket és automata mosógépeket garanciával. Tel. 165-373, 256-618. (19169)

ELADÓ 1100-as Dacia, alváz lefestve, összeszereletlen. Érdeklôdni a 065/441-581-es telefonszámon. (19221)

ELADÓ utánfutó, jó pavilonnak is. Tel. Nádas 138 vagy 095-925-802. (19254)

ELADÓK kék szemû szibériai husky kiskutyák bajnok szülôktôl. Tel. 133-805. (19255)

ELADÓ Ileana varrógép, 2 db kerek, barna szék, új irhakabát, szétszedhetô könyvespolc. Tel. 164-036. (19259)

ELADÓ 367 m2-es szép kilátású hétvégi kert, házikóval, szôlôvel, zárt terület. Erdô utca 14. szám. Érdeklôdni naponta a 065/212-189-es telefonszámon. (19260)

ELADUNK beltelket Jedden. Tel. 249-214. (19261)

ELADÓ vagy megmûvelésre kiadó 34 ár bekerített bennvaló, 9-10 km-re. Tel. 218-169. (19048)

ELADÓ 16+1 személyes TV mikrobusz kitûnô állapotban. Tel. 092-932-377. (19049)

ELADÓ 1999-es kiadású Dacia autorev. kazettofonnal. Ára: 56 millió lej. Tel. 142-755. (19106)

ELADÓ sürgôsen Marossárpatakon 29 ár, építkezésre alkalmas beltelek. Tel. 094-275-150. (19068)

OLCSÓN eladók új Mountain Bike biciklik 1.995.000 lejért, 18 hónap jótállással. Dec. 22. u. (November 7) 113. sz. (18757)

ELADÓK új, import gázkonvekto-rok, 2 év garanciával, részletre is. Tel. 255-962. (18941)

ELADÓK automata mosógépek, 40 kW-os állókazán (részletre is). Tel. 095-369-681, 135-805. (19095)

ELADÓ nagy tételben és zsákban krumpli. Nyárádtô, Tineretului utca 409. szám, Pintea Ilie. Tel. 125-349/81. (19171)

ELADÓ Szováta-fürdôn 21 ár telek. Tel. 428- 318. (19204)

TISZASZENTIMRÉN 85 ár kerthely eladó vagy elcserélendô. Tel. 165-684. (19248)

14 ÁR bennvaló eladó Újfaluban. Alkalmas építésre is. Tel. 140-107. (19304)

ELADÓ Magyarón a 338. szám alatti ház, istálló, 11 ár kert. Érdeklôdni a helyszínen vagy a 066/164-540-es telefonszámon. (19175)

VESZEK 2-3 szobás tömbházlakást. Tel. 164-448, 166- 727. (19211)

ELADÓ egyszobás, I. osztályú, külön bejáratú, magasföldszinti, rögtön elfoglalható tömbházlakás a Viitorului utcában 89 millió lejért. Tel. 163-367, 095-604-866. (19211)

ELADÓ családi ház Szabédon, nagy kert, szôlôs, gyümölcsfák, gazdasági épületek. Érdeklôdni a 246. sz. alatt vagy a 427-099-es telefonszámon. (19069)

ELADÓ 3 szobás tömbházlakás a Parângului utcában. Tel. 167-531. (19224)

ELADÓ ház Backamadarason, a 284. szám alatt. Tel. 122- 611. (19026)

ELADÓ garzon a Grand Hotel mellett. Tel. 167-131. (19039)

ELADÓ ház telekkel kereskedelmi zónában. Tel. 148-946, 17-21 óra között. (8268354)

ELVESZETT a Hifa-Romania tulajdonát képezô MS MSA szériájú nyugtatömbbôl a 0324626-os és a 0324635-ös számú. Semmisnek nyilvánítjuk. (19253)

ELVESZETT Lôrincz Ecaterina névre szóló személyazonossági igazolvány és a Muresul Rt. által kibocsátott gyári igazolvány. Semmisnek nyilvánítom. (19220)

ELVESZTETTEM Kádár Irén névre szóló egészségügyi biztosító könyvemet. Semmisnek nyilvánítom. (19237)

ELTÛNT február 8-án egy rottweiler, Mackó névre hallgat, kétéves és egy fekete, egyéves kutya. Aki tud segíteni a megtalálásukban, jutalomban részesül. Tel. 210-310, 137-597. (19186)

ELVESZETT hétfôn, február 12-én a Grivita rosie utca környékén egy hatéves fekete-barna német juhász kan kutya. Megtalálója jutalomban részesül. Tel. 167-301, 095-606-951. (19288)

PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 251- 111, mobil 095-251-111. (17671)

KÔMÛVESMUNKÁT, valamint padló- és falicsemperakást vállalunk. Tel. 141-479. (19095)

MUNKATÁRSAINK havi jövedelme nagyobb, mint 6 hónapi jövedelmük a romániai alkalmazottaknak. Ha ön képességeinek megfelelô j&oum