Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Státustörvény

A státustörvény hatálya alá tartoznak majd mindazok, akik magyarnak vallják magukat, hiszen nyilatkozatukat senkinek sincs joga megkérdôjelezni – mondta Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke szombaton Balatonalmádiban.

A címzetes államtitkár a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelôdési Szövetség (Csemadok) galántai területi választmányának éves munkaértekezletén szólalt fel.

Elmondta, hogy a státustörvény kidolgozása jó ütemben halad. A tervezetet a kormány várhatóan márciusban terjeszti a parlament elé, elfogadása esetén 2002. január 1-jén lép életbe.

Rámutatott, hogy a készülô jogszabály célja az, hogy a magyar nemzetet jogilag újra egységesítse a határvonalak tiszteletben tartásával, valamint a szülôföldön maradás támogatásával erôsítse a külföldön élô magyar közösségeket.

Hangsúlyozta: a törvény csak a szomszédos országokban élô magyarokra vonatkozna, a nyugatiak esetében a Magyarországra való visszatelepülés megkönnyítését igyekeznek majd elérni. Ez azonban – tette hozzá – az állampolgársági törvény módosítását igényli.

Kifejtette, hogy a státusigazolványokat várhatóan a Belügyminisztérium adja majd ki olyan, a kormány által elismert határon túli integráló magyar szervezetek ajánlására, melyek érdemi munkát végzô kulturális, érdekvédelmi, szakmai szervezeteket fognak össze.

Azokra a szombati lapértesülésekre, miszerint súlyos visszaélések kísérhetik majd a magyar igazolvány odaítélésének folyamatát, úgy reagált: a törvény befogadó jellegû. A magyar nyelven megírt nyilatkozat szükséges és elégséges feltétele a kedvezmények igénybevételének. A törvénynek az a funkciója, hogy a célját elérje, ezen mérhetô le hatékonysága.

Szabó Tibor ismertette, hogy a törvény az elsô évben öt-hatmilliárd forintba kerül a költségvetésnek.

Véleménye szerint a magyar állampolgárok nem tehertételnek tekintik a határon túli ügyet, hanem olyan együttmûködésben való részvételnek, melynek eredményei határon innen és túl egyaránt jelentkezni fognak.

Duray Miklós szlovák parlamenti képviselô, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetô alelnöke úgy vélekedett: a státustörvény akár 5-6 millió embert is érinthet, mivel nemcsak a magyarok, hanem családtagjaik is jogosultak lehetnek a kedvezményekre.

Az alelnök azonban úgy látja: optimális esetben 2,5-3 millióan nyilatkoznak majd magyarságukról.

A törvénytervezet hibájaként említette, hogy az a jelenlegi Magyarország határvonalaival kalkulál, ezért az általa 30 ezerre becsült csehországi magyarok kiesnek a kedvezményezettek körébôl. A tervezet emellett limitálná azon határon túli magyar fiatalok számát, akik ingyen tanulhatnának a magyar felsôoktatási intézményekben.

Hangsúlyozta: jelenleg Ausztriában és Csehországban nincs ilyen kvóta, ott fizetniük sem kell a Szlovákiából érkezô hallgatóknak. Úgy véli, ezt a paradox helyzetet fel kell oldani, mert az a képzett magyarok további elszivárgásához vezethet.

Tisztázták Rákóczi Lajost

A Ceausescu-diktatúra titkosrendôrségének archívumát vizsgáló országos bizottság (CNSAS) egyik tagja a bizottság mûködési szabályzatának pontatlanságaival, illetve a bizottság rendelkezésére bocsátott technikai eszközök szûkösségével magyarázta, hogy a CNSAS súlyosan tévedett egy volt RMDSZ- képviselô: Rákóczi Lajos esetében.

Constantin Buchet, a CNSAS egyik tagja vasárnap a Mediafax hírügynökségnek elismerte, hogy Rákóczi esetében tévedett a bizottság. Ezt a tévedést viszonylag korán felismerték, de nem hozták nyilvánosságra. Buchet szerint ez azért történt, mert a bizottság mûködési szabályzata nem írja pontosan elô, mit kell tenni ilyen esetekben.

Buchet azt sem tartotta kizártnak, hogy a CNSAS nem hallgatta meg személyesen Rákóczi Lajost, mielôtt nyilvánosságra hozta, hogy állítólag kötelezte magát a Securitatéval való együttmûködésre. Ezt azzal magyarázta, hogy a bizottságnak kizárólag egyetlen telefonvonal áll rendelkezésére.

A CNSAS a tavaly novemberi törvényhozási választások elôtt néhány nappal hozta nyilvánosságra, hogy vizsgálatai szerint Rákóczi Lajos kötelezvényt írt alá a Securitatéval való együttmûködésre, de nincs bizonyíték arra, hogy valóban együttmûködött volna az egykori titkosrendôrséggel.

Rákóczi azonnal fellebbezett. Ennek nyomán – december elején – a bizottság megállapította, hogy Rákóczi neve tévedésbôl került azok közé, akik aláírták az együttmûködési kötelezvényt. Az érintettet azonban csak idén február elején értesítették "rehabilitálásáról", de a tévedés tényét továbbra sem hozták nyilvánosságra.

Az alaptalanul meghurcolt volt RMDSZ-politikus pénteken Nagyváradon sajtóértekezletet tartott arról, hogy milyen súlyos erkölcsi következményekkel járt számára és családjának ez a tévedés. Rákóczi, aki 1992-tôl két törvényhozási cikluson keresztül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar megyei parlamenti képviselôje volt, azt is hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a vele történtek miatt legalább 16 ezer szavazatot veszített Bihar megyében a törvényhozási választáson az RMDSZ.

A jelek szerint véget ér a román Demokrata Pártban (PD) az alapító pártelnök, Petre Roman korszaka.

A PD vezetô testülete, a koordinációs bizottság, viharos ülésen hozott döntést arról pénteken, hogy a párt tisztújító kongresszusát májusban tartják meg. Traian Basescu bejelentette a tanácskozáson, hogy jelöltként harcba indul a pártelnöki tiszt elnyeréséért. Petre Roman ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi körülmények között nem szándékozik jelöltetni magát.

A koordinációs bizottság napirendjén a PD vártnál jóval gyengébb választási szereplése és a párt rendkívüli kongresszusának összehívása szerepelt.

Petre Roman azzal magyarázta elemzésében a PD csalódást keltô választási eredményét, hogy a párt "elhasználódott" a korábbi kormánykoalíció sikertelen kormányzásában. Véleménye szerint súlyos politikai hiba volt, hogy a PD legkésôbb 1998. novemberéig nem lépett ki a koalícióból.

A pártelnök szerint gyengén szerepeltek a kormányban a PD gazdasági miniszterei is. A koalíciós kormányban a PD két alelnöke, Traian Basescu és Radu Berceanu volt a közlekedési, illetve az ipari és kereskedelmi miniszter. (Basescu tavaly nyáron távozott a miniszteri posztról, miután elhódította a bukaresti fôpolgármesteri címet.)

Petre Roman úgy vélekedett, hogy nagyon gyenge volt a PD választási kampánya is.

A PD elnöke arra nem tért ki elemzésében, hogy ô maga a párt államfôjelöltjeként minden várakozás alatt szerepelt. A 7 százalékot meghaladó eredménnyel a PD a harmadik legnagyobb frakciót alkotja a román képviselôházban és a szenátusban, Petre Roman viszont a szavazatok 3 százalékát sem szerezte meg az elnökválasztáson.

Roman azt javasolta, hogy szeptemberre hívják össze a párt tisztújító kongresszusát, hogy a PD ezzel idôhöz jusson a helyi szervezetek sorainak rendezéséhez. Úgy vélekedett, hogy a kongresszus mások által javasolt májusi összehívása "tévútra vinné a pártot".

A koordinációs bizottság nem az elnök, hanem a többiek érveire hallgatott és 276 szavazattal úgy döntött, hogy májusra hívja össze a kongresszust. Petre Roman javaslata 160 szavazatot kapott.

A szavazás után Traian Basescu azonnal bejelentette, hogy jelölteti magát a pártelnöki tisztre. Hangsúlyozta, hogy ezt nem Petre Roman ellenében, hanem a párt érdekében teszi. Roman ugyanakkor közölte: egyelôre nem gondol arra, hogy a májusi kongresszuson megmérkôzzön Basescuval.

Radu Berceanu bejelentette a pénteki tanácskozás végén, hogy lemond alelnöki tisztérôl. Mint mondta, ô vállalja a felelôsséget azért, amit Petre Roman a párt gyenge szereplésének okaiként megfogalmazott. Hozzátette: ô többé sem minisztere, sem kampányfelelôse nem lesz a Demokrata Pártnak.

Az iraki kiruccanás

Nem parlamenti képviselôként és nem politikai megbízatással, hanem szigorúan magánemberként utazott a kormányon lévô Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) két képviselôje Irakba – jelentette ki hétfôn Adrian Nastase kormányfô, a PDSR elnöke.

Egy nappal korábban Viorel Hrebenciuc, a PDSR alelnöke még cáfolta, hogy egyetlen PDSR képviselô is lenne azon román törvényhozók között, akik egy népes román gazdasági küldöttséggel együtt szombaton az iraki fôvárosba utaztak.

Adrian Nastase a PDSR szokásos heti vezetôségi ülése után tett nyilatkozatában megerôsítette, hogy az Irakba utazott öt román honatya közül három Nagy-Románia Párt (PRM), kettô pedig a PDSR parlamenti csoportjának a tagja.

A román parlamenti képviselôk iraki utazásáról szólva a miniszterelnök hangoztatta: nem politikai megbízatással, hanem az ENSZ égisze alatt szervezett humanitárius akció keretében mentek Bagdadba, így nincs szó arról, hogy a Szaddám Huszein nevével "fémjelzett" rezsimnek szóló politikai üzenetet vittek volna magukkal.

A kormányfô szerint természetesnek kell tekinteni, hogy Románia érdekelt az iraki helyzetben, hiszen Iraknak tetemes adósága van Romániával szemben.

Nastase úgy vélte, hogy Románia az öbölháborúban való részvételével bebizonyította: tiszteletben tartja az Irakkal szembeni nemzetközi lembargó elôírásait.

Ugyanakkor hozzátette, Románia nem engedheti meg magának, hogy "a nagy nemzetközi keresztes hadjáratokban csak veszteségekkel vegyen részt", ezért fel kell készülni arra, hogy abban a pillanatban újra felvegyék a kapcsolatok, amint beszüntetik az embergót Irakkal szemben.

A miniszterelnök Jugoszláviát említette példaként. Mint mondta, a Jugoszláviával szembeni embargó miatt Románia súlyos pénzeket veszített, majd az embargó feloldása után "a pálya szélén rekedt".

Nastase hangsúlyozta, hogy a képviselôk utazásához nem volt szükség a PDSR vezetésének jóváhagyására, mivel magánemberként, pontosabban szólva olajipari szakemberként utaztak.

Corneliu Vadim Tudor, a PRM elnöke ugyanakkor megerôsítette, hogy pártja képviselôi a PRM jóváhagyásával utaztak el Irakba. Mint mondta, a képviselôk azt a megbízást kapták: vizsgálják meg, miként tudja Irak megtéríteni azt a közel 1,7 milliárd dollárt, amellyel Romániának tartozik.

A PRM elnöke szerint az Irakkal szembeni nemzetközi embargót fel kellene oldani, Romániának pedig az a kötelessége, hogy "gazdasági kapcsolatokat tartson az olyan országokkal, mint Irak, különben éhen fogunk halni".

Tudor hangsúlyozta, hogy az 1,7 milliárd dolláros iraki adósság jóval jelentôsebb összeg, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) készenléti hitelei. A PRM elnöke szerint azért kell pártja képviselôinek kezelnie az iraki adósság kérdését, mert a román külügyminisztérium "szolgalelkû volt a Constantinescu-rezsim idején és a mostani Iliescu-rezsimben is az maradt".

Dr. Valentin Dobru, a SMURD Rohammentô-szolgálat orvosa tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy mától az önkéntes terjesztôk nem viszik házhoz a SMURD és Románia Sürgôsségi és Katasztrófa Egyesülete által kiadott Elsôsegély-nyújtási útmutatót. Ugyanakkor cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a SMURD bármire is pénzt gyûjtene.

A döntés oka az, hogy az elmúlt hetekben (szinte naponta) sokan panaszkodtak arra, hogy ismeretlen személyek pénzadományt gyûjtenek a SMURD nevében, sôt, az említett útmutatóért egyesek 15.000 lej helyett sokkal nagyobb összeget kérnek el. A román és magyar nyelven kiadott elsôsegélynyújtási útmutatót egy évvel ezelôtt kezdték terjeszteni, elôször csak Maros megyében majd Nagyszebenben és Kolozsváron is, darabonként 15.000 lejes áron, mindeddig 32.000 brosúrát adva el.
Kezdetben a cserkészek, majd az egyetemisták segítségével oldották meg az értékesítést, de már az elsô hét után jelzések érkeztek a lakosságtól, hogy szélhámosok a SMURD megsegítésére hivatkozva, pénzt gyûjtenek. A rendôrség talált is néhány fiatalt, köztük olyanokat, akikrôl kiderült, hogy valóban a SMURD részérôl terjesztették a kiadványt, de olyan is, aki több pénzt kért el és aki ellen Segesváron folyik a bûnügyi vizsgálat - nyilatkozta a terjesztôvállalat részérôl Marius Însuratelu. A hírt, miszerint a SMURD pénzt gyûjt különbözô célokra, dr. Valentin Dobru cáfolta, mondván, hogy sem mentôkocsira, sem helikopterre, egyáltalán semmire nem indítottak gyûjtést sem korábban, sem most. Azért, hogy a továbbiakban elkerüljék a kellemetlen helyzeteket, a 400 megmaradt útmutatót mától kizárólag a SMURD székhelyén lehet megvásárolni. A brosúrákat a jövôben a nagy gyógyszerforgalmazó cégek közremûködésével szeretnék megjelentetni, s ha ez sikerül, a kiadványt ingyenesen terjesztenék.

A marosvásárhelyi tanács szakbizottságának kérésére csütörtökön a Salubriserv Rt. tart cégbemutatót. A helyi tanácsosok, a polgármesteri hivatal vezetôsége illetve a szakigazgatóság alkalmazottai elôször ellátogatnak a cég székhelyére, majd a maroskeresztúri szeméttelepre (felvételünkön). A helyszíni szemlét a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban követi megbeszélés a város hulladékgazdálko-dásának a hatékonyabbá tételérôl. Karácsony Erdei László, a Salubriserv Rt. igazgatója lapunknak elmondta: a rendezvény célja elsôsorban az, hogy a döntéshozók közelebbrôl is megismerjék a cég tevékenységét, azokat a fejlesztési beruházásokat, az új gépeket, amelyekkel minôségileg jobb szolgáltatást végeznek. Mindezek tudatában pedig arra szeretnék kérni a tanácsosokat és a polgármesteri hivatalt, hogy közösen, elsôsorban párbeszéd révén találják meg a megfelelô megoldásokat a város és környéke hulladékgazdálkodási gondjainak teljes körû megoldására.

Aktuális

Valahol leírtam már: nem engedik, hogy szeressem a román népet. Jó, tudom: attól, hogy hitleráj, még nem kell utálni a német nemzetet, kultúrát. Attól, hogy franco, még nem feltétlenül kell elfordulni, ha spanyol szólt hallunk, mert egyrészt hol van az már, másrészt, mert lám, mekkora a gubanc a baszkokkal, akik - szemtanú mesélte - szóba állnak az idegennel, ha angolul, ne add, uram, franciául szólal meg; csak spanyolul nem. Attól, hogy lenin, sztálin és a többiek, nem kell utálnom a nyelvet, amelyen Tolsztoj és Dosztojevszkij és Puskin írt. És attól, hogy rákosi, nem kell utálni mindent, ami, horribile dictu, magyar.

Attól sem, hogy antonescu és maniu-gárdák. Nem fogom gyûlölni a román népet.

A román népet én kifejezetten szeretem. A román nemzetet is, ha már ki lesz teljesen alakulva, úgy, ahogy manapság a korszerû nemzetfogalmat definiálják.

Megvádoltak, hogy nekem is Erdély kell. Sôt, hogy fáj nekem Erdély. Egyetlen román cimborám akadt, aki megengedte, hogy Erdélyt sirassam. Én Edélyt, ô Besszarábiát, Bukovinát. De akkor még olcsó volt a vodka.

Petôfivel vallom: nem a népet kell kárhoztatni - mert hiszen a nép gyönge, mint az asszony s mint a gyermek -, hanem ámítóit, félrevezetôit, ezeket a magán- és közszorgalmú csahosokat. Akik lehet, hogy idegileg nem totálok, hogy kétszáz álláskínáló cégbôl kétszázötven utasítaná el jobline- jelentkezésüket.

De hogy tudnak manipulálni!

Ezek miatt nem szerethetem maradéktalanul a román népet. Amíg a román nép nem jelentéktelen hányada ôket részesíti elônyben, az én önzetlen vonzalmam egyoldalú, majdnem reménytelen.

Szeretetem e nép tiszta természetének, hagyományôrzô kultúrájának, empátiakészségének szól.

És varázslatos életerejének. Élni, sôt: átélni tudásának.

Ebben jócskán rokonok is volnánk.

Na de ma ennyi, úgy látszik, nem elég. Ma el kellene tekintenem attól, hogy másod-, sôt harmadrendû állampolgárnak tekintenek, fittyet hányva múltra, történelemre, mindenre, ami számomra érték. Tûrnöm kell, hogy a zsigerek diktáljanak ma Erdélyben. Hogy jogfosztottságomat az alkotmányból vett idézetekkel illusztrálják.

Ez a meredek pimaszság nem valami pállott agyú vidéki figura gyermeteg kitalációja. Ez a "trükk" konzseniálissá teszi alkotóját magával Ceausescuval. Az is közpénzen ölte népét, s bennünket, magyarokat is. Aki ilyet kiagyal, az nem gyárilag hülye; az hozzáolvas.

A kétszáz cég meggondolhatná magát.

Én azonban vigasztalhatatlan maradok.

A diktátor szellemi fattyai, lám, megint grasszálnak. Miattuk nem tudom érdeme szerint szeretni a román népet.

Olvasói érdeklôdés nyomán beszélgettünk dr. Kelemen Atilla képviselôvel a földtörvény helyzetérôl, az alkalmazás lehetôségeirôl, a közbirtokosságra vonatkozó kérdésekrôl.

- A PDSR-ben van egy olyan réteg, amely a földtörvényt módosítani akarja, illetve nem akarja alkalmazni. Az RMDSZ-PDSR protokollumban elsô helyen szerepel a 2000/1-es törvény alkalmazása. Hosszas egyeztetésekre lesz azonban szükség, hogy az álláspontunkat el tudjuk fogadtatni. A dolgok jelenlegi állása szerint a felsô birtokhatárokon nem kíván változtatni a PDSR. Tehát a tíz hektár erdôterület és az ötven hektár a szántóterületek esetében megmarad. A közbirtokosság kérdése kavarta a legtöbb vihart, részben azért, mert a közbirtokosság Erdély, illetve a volt monarchia területére korlátozódott. Ettôl azt hitték, hogy csak magyar érdekeket képviselne. Ez téves, mert a mócvidék, Suceava, vagy Karánsebes környéki közbirtokosságok nem magyar kézben levô közbirtokosságok voltak. Ezt azonban a parlament nagy része a mai napig sem érti. A múlt heti felsô szintû egyeztetéseken abban állapodtunk meg, hogy létrehozunk egy olyan bizottságot, amely tételesen újratárgyalja a kényes pontokat, s megpróbál olyan érveket és anyagokat a tárgyalópartner elé vinni, amelyek bebizonyítják, hogy a legtöbb közbirtokosság területe egyáltalán vagy nagyon kis mértékben haladja meg a tagonkénti tíz hektárt. Különben a közbirtokosság felépítése olyan volt, hogy azt sem eladni nem lehetett, sem örökösödés útján például nem kerülhetett más birtokába, mert ha egy volt tulajdonos örökös nélkül halt el, akkor a részét a tagok között arányosan osztották el. Tehát mindig egy kiszakíthatatlan vagyonrész volt, s ezt szeretnénk most is ugyanígy visszaállítani.

Az sem igaz, hogy veszély fenyegeti ezeket az erdôket. Véleményem szerint a közbirtokossági erdôk jobban megóvottak voltak, mint más magánerdôk, és mindig az erdészeti szabályok és erdészeti felügyelet mellett lehetett ezeket az erdôket kitermelni. Az sem igaz, hogy ezek gazdátlanná válnak, és letarolnák ôket. A tárgyalások során úgy láttuk, hogy maga a miniszterelnök sem egészen érti a közbirtokosságot, éppen ezért határozott úgy az RMDSZ, hogy létrehoz egy négytagú bizottságot, amelyben azok vannak benne, akik foglalkoztak a közbirtokossággal. Ezt a bizottságot én vezetném, mint a 2000/1-es törvény egyik kezdeményezôje, de benne van Garda Dezsô, Tamás Sándor és Pete István volt mezôgazdasági államtitkárunk.

Azt is tudnia kell a választópolgárnak, hogy, a köztünk létezô egyezség dacára, nem mi vagyunk a kormánypárt, a döntés nem a mi kezünkben van. Reméljük ugyanakkor, hogy az ésszerû érvekkel tudunk majd hatni.

- Már a volt erdôgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter, akivel viszont egy koalícióban voltak, is úgy nyilatkozott, hogy a törvény alkalmazhatatlan. Tehát gond nem csak a PDSR-vel van. A hozzánk eljutott hírek szerint sok helyen, még a zömében magyarok lakta vidékeken is akadályozzák a törvény betûjének és szellemének érvényesítését. Hány ilyen rendellenességet sorolhat fel?

- Ezt mi is tapasztaltuk. Ha sarkítani akarnék, úgy is fogalmazhatnék, hogy egyfajta jelenkori osztályharc élezôdött ki, mert sajnos egyes polgármestereink, még tiszta magyar vidékeken is, néptanácselnöknek érzik magukat, s azt hiszik, nem azt a közösséget kell szolgálják, amely a tisztségbe juttatta ôket, hanem kiskirályai a vidéknek és kényük-kedvük szerint értelmezik vagy nem értelmezik ezt a törvényt. A törvény megvan, alkalmazni kell. Elég baj, hogy amíg kormánytényezô voltunk, nem tudtuk életbe ültetni. Ebben rengeteg személyes hanyagság is van, s semmivel sem áll jobban a törvény alkalmazása Hargita vagy Kovászna megyében, vagy akár Maros megyében, mint máshol. Bár Maros megye egy picit jobban áll, mint más megyék, legalábbis a községi visszaigénylési tervek jóváhagyása szempontjából. Az, hogy a Romsilva körömszakadtáig harcol a dolgokért, az pusztán azért van, mert a rönkfa-értékesí- tésbôl tetemes hasznot húz, s ezt a monopolhelyzetet szeretnék fenntartani. Az is rossz értelmezés, hogy az erdészek munka nélkül maradnak, hiszen a magánerdôket is az erdészeti törvénynek megfelelôen kell hasznosítani, a közbirtokosságok is kötelesek lesznek erdészeket foglalkoztatni.

- Nem tudni pontosan, hogy kenyérféltésbôl vagy egyéb miatt, de tény, hogy sok helyen az erdészet ott "tart be", ahol az érdeke úgy kívánja. S az erdészeti hivatalok mind nagyobb hatásköröket akarnak maguknak. Ezt hogyan rendezik le?

- Romica Tomescu volt miniszter nagyon jól elôkészítette ezt a huzavonát. Valószínû, lévén ô is erdészmérnök, a csapathûség szempontjából próbálta kezelni ezt a törvényt, holott egészen más lett volna a kötelessége. Végül is úgy rendezhetô le, hogy pontosan rögzítjük, mit akarunk végrehajtani, s miután ezeket a kérdéseket tisztáztuk, akkor a hatalom erejével rákényszeríteni azokat az alkalmazottakat, akik a törvény életbe ültetéséért direkt felelôsök. Nem lehet, hogy minden polgármester, minden erdészeti hivatal vezetôje a saját elképzelése szerint próbálja a törvényt magyarázni, értelmezni, illetve a jogos tulajdonosokat egyfajta bizonytalanságban tartani.

- Gyakran hallunk arról is, hogy a visszaadandó erdôket elôre kiirtották, vagy a tulajdonos irtatja. Errôl, szakértôként, mit mondhat? Az ilyen károk rendbetétele kire tartozik?

- Van ilyen jelenség, ezt sem tudjuk megkerülni. Tény, hogy általában a gazda nem esik neki az erdejének. Az erdô sohasem volt konyhai aprópénz, hanem a gazdaember aranytartaléka. Bizonyára van, aki nem így gondolja, különösen az, aki a 18-as törvény értelmében az egy hektár erdejét megkapta, esetleg nem is ott, ahol az övé volt, és egyfajta, az elmúlt ötven év alatt belerögzült mentalitás szerint úgy gondolta: "lehet, ma még az enyém, de holnap elveszik, s akkor inkább vágjam le". Rossz észjárás. Másfelôl, sok helyen nem a tulajdonosok vágták ki az erdôt, hanem erdôtolvajok. Nemegyszer valóban megtette a Romsilva is , hogy azokat az erdôket vágatta, amelyek visszaadásra kellett volna kerüljenek.

- Ilyen esetben mi a tenendô?

- A törvény kellene eljárjon szigorúan. Mindegyre oda kerülünk vissza, hogy Romániában a jogbiztonság az, ami hibádzik. A joghézag is nagy hiba, erre is sokan spekulálnak, de jelenleg ennél sokkal károsabb, hogy a törvénynek nincs ereje. Nagyon komoly szemléletváltásra lenne szükség.

- Mi a pontos helyzet a közbirtokosság mint jogtulajdon visszaállítása terén Maros megyében?

- A konkrét visszaadás Maros megyében egyelôre nem indult be. Amiben Maros megye mégis jobban áll más megyéknél, mint említettem, hogy jóváhagyták a polgármesteri hivatalok által a saját területükön benyújtott igényeket. Tehát most már az erdészeti személyzet a polgármesteri hivatalokkal közösen kell kimérje az erdôket, meghúzza a tulajdonhatárokat, s konkrétan be kell induljon a birtokba helyezés.

- Miért nem indult be eddig?

- A folyamatot a sok nyilatkozat zavarta meg, amit az erdészeti hivatalok tápláltak, folyamatosan bizonytalanságot keltve. Elkezdték mérni az erdôket a saját fejük szerint, miközben rengeteg, a közvéleményt félrevezetô nyilatkozat látott napvilágot.

- Konkrétabban?

- A konkrét helyzetrôl csak annyit, hogy az a nagy erdôféltés, ami a tévékben is elhangzik, hamis. Mintegy hatmillió hektár erdeje van Romániának jelen pillanatban. Ebbôl az összes visszaadandó terület kb. 2 millió hektár, vagyis kb egyharmada kerülne magánkézbe, illetve közbirtokosi tulajdonba. Az erdôterületek 66 százaléka az állam tulajdonában maradna.

- Az RMDSZ mit tud tenni felsôbb szinten, hogy ezek a jogi csiki- csukik,a törvénymagyarázgatások ne húzódjanak a végtelenségig, a tulajdonosok minél hamarább birtokba vehessék, s gazdálkodhassanak a környezetvédelmi és más törvények betartásával?

- Az RMDSZ részt vett abban a jogalkotásban, ami létrehozta a jogi keretet a visszaszolgáltatás beindulásához. Az RMDSZ azt is megtette, hogy megválasztotta az önkormányzati embereit - kezdve a megyei tanácselnököktôl, a prefektusokig, alprefektusokig. Ezek az emberek mind az RMDSZ. Az RMDSZ nem valami, ami lebeg fölöttünk, hanem mi vagyunk, mi töltjük meg úgymond tartalommal. Ha ehhez úgy állnának hozzá, ahogy kell - amit egyesek meg is tesznek, mások nem -, akkor elôbbre tartanánk. Persze, élnek még a múltbeli beidegzôdések: félünk a megyétôl, a minisztériumtól, attól, hogy esetleg a székünket elveszítjük. Sajnos, erre is vannak példák. Nem akarok senkit elmarasztalni, de bizonyos dolgokat vállalni kell.

- Milyen helyes erdôpolitikát szorgalmaz az RMDSZ a közbirtokossági erdôk esetében?

- Az RMDSZ kiadott egy kis kötetet, amelyben a közbirtokosságok megalakulását szorgalmazzuk, de az "erdôpolitika" egyelôre eléggé cseppfolyós. Én azt szorgalmaznám, hogy az erdôkitermelésben egyfajta horizontális struktúrákat kellene létrehozni. Vagyis, az erdôk mellett legyenek fûrésztelepek, azok mellett bútorgyárak, ez munkahelyet és exportlehetôséget biztosítana. Persze attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek azt a szemléletváltást véghez vinni, amely nem csak az erdélyi magyarság megmaradását, ittmaradását teszi lehetôvé, de azt is, hogy eurokonform gondolataink legyenek.

Stációk az álomkeresôn

Végy ennyi meg ennyi gyökerest, annyi meg annyi karalábét, amannyi meg amannyi szezonzöldséget, vágd ôket karikára, kockára, szecskába, ítéld a masszát közepes lángra állított, sistergést biflázó vizzel töltött fazékra, tegyél hozzá egy fél maréknyi ezt, egy csipetnyi azt, egy késhegynyi amazt, bukszád belvilágának alapos ismeretében küldj utánuk konkrét búvári feladatokkal ellátott kilónyi kallódó bornyúlábszárt, esetleg szegyet, más akciókra hasznavehetetlen velôs csontokat, csirkehátat vagy ha az Árva Bethlen Kata kategóriába igazoltál át, egy mûvi úton létrehozott "bûvös kockát", bízd sorsára a konglomerátumot és "néhány félórák alatt", meglásd, húsleves lesz belôle. Olyan minôségû, ami ellen Vizváry Mariskától, Kolozsvári Puskás Sándoron át Asztalos Enikôig egyetlen szaktekintélynek sem lehet kifogása. A mélytányérba merülôk tekintete meg garantáltan feleslegessé tesz bármely közvélemény-kutatást.

Ha viszont "elveszett fejek" számára, szegénykonyha-szinten kotyvasztott, fô mûsoridôben elfogyasztandó, rémálmokat garantáló, izgalmas, változatos, élôképekkel illusztrált hírmix vacsora elkészítésére vállaltál megbízást, alaposan változtatnod kell a recepten. Ebben a mûfajban a fentebb említett, már jobblétre szenderült avagy még alkotva kísérletezô klasszikusok gasztronómiai tapasztalata fabatkát sem ér. Más kazánmesterek figyelik itt árgus szemekkel a fortyogást. Ha szurtos kötényeiken különbözik is a cégjelzés, szemmel láthatóan ugyanabban az iskolában pallérozódtak, ugyanazon professzoroktól tanulták a szakmát. Megbotránkoztatástanból, szenzációhajhászásból, lélekrombolásból, a negatív imidzsteremtés tudományából, szemmel láthatóan, füllel hallhatóan színjelesre vizsgáztak hírmûsorszerkesztôink, függetlenül attól, hogy melyik adónál (közhasználati, kereskedelmi) zsebelik be havonta azt a 8-10
"mázsát" (milliót). Rangon alulinak számít egy esti jelenés, ha nincs benne egy kis zaftos gyermekkínzás, útonállás, szexuális perverzitás, 24 órás "seggreülést" indukáló pedofília, bank, kábel- és lélekrablás, kassza- és földvezeték- megfúrás, agylékelés, mellkaskéselés, ha nem folyik kis vér kis-, közepes és aggkorúak testébôl, erôszak, rajtaütések, maffia típusú vendetták, ámokfutással határos közlekedési balesetek folytán. Nem nyughat le a nap a félelmetes méretû konyhakések, nindzsakardok, gázsprayek és pisztolyok, narkót fecskendezô "szi-ringák", koromfekete kagulák félelmetes arzenáljának jól idôzített szemléje nélkül, nem fordulhatunk elernyedten a fal felé tarka paplanos ágyainkban anélkül, hogy egy-egy szörnyû gázolás, merész hold-up, jobb sorsra érdemes fantáziával elkövetett öngyilkosság levakarhatatlan nyoma ne terhelné retinánkat. Na persze, egy-egy leértékelt kötôszófajsúlyú és idôtartamú hírben szívmelengetôbb dolgokról is beszámolnak vágóhídra küldött bemondóink, mintegy elôkészítve a talajt a
"generic-váltást" követô akció- és pornófilm-maratoninak.

Cui prodest?, ültetem ringispílre agyamban a kérdést, hogy egy nem éppen kitartó, céltudatos munkája miatt elhíresült nép estebédjének elkészítését bízzák ellenôrizhetetlen boszorkánykonyhákra, akkor, amikor - és ez szilárd, naivságtól lehámozott meggyôzôdésem - vannak e honban jó néhány millióan, akik bensôjében nem aludt ki, nem aludhatott ki a jobbulás örökérvényû, örökkön emberi igénye. A bumfordi körön kívül maradókon - ôszinte szívembôl kívánom - teljesüljön be a nagy Eminescu 120 évvel ezelôtt megfogalmazott, aktualitásának n. virágkorát élô kívánsága:

"Miért nem jössz te, Tepes vajda, hogy kemény markodba fogva,

Két csoportra oszd e hordát: ôrültekre és gazokra?

Bôsz dühödben két hatalmas tömlöc odvába rekeszd el,

S aztán pusztítsd el a börtönt és a tébolydát tüzeddel!"

A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja közleményével kapcsolatban a következôket szeretnénk a tagság tudomására hozni:

Az RMDSZ megyei szervezete, a két választássall nehezített 2000. év után a békés szervezetépítést szeretné folytatni és ebben a munkában meggyôzôdésünk, hogy mindenkire szükség van. Az építô kritika, véleménykülönbség szervezetünk sokszínûségét erôsíti.

A megyei tisztújítás közeledtével újra hallani kezdték hangjukat azok a bomlasztó elemek, akik között olyanokat is találunk, akik az elmúlt években bebizonyították, hogy képtelenek a hatékony érdekképviseletre, kitartó munkára, önzetlen közszolgálatra.

Akcióikkal, melyekkel nemegyszer az erkölcstelen rágalmazás határait súrolják, megpróbálják megzavarni a megyei RMDSZ mindennapi életét.

A szervezet vezetôsége, ígéretéhez híven, nem szándékozik nyilatkozatháborúra bocsátkozni, végezni akarja munkáját a tagság érdekében, de visszautasít minden alattomos, a valóságot nélkülözô támadást.

A Maros megyei RMDSZ vezetôsége

az RMDSZ-tisztújító és jelölôgyûléseken való részvételrôl az RMDSZ Maros megyei szervezete Ügyvezetô Elnöksége részérôl

Február 10., szombat

1. Szováta, 11 órától - részt vett dr. Kelemen Atilla megyei elnök és Tatár Béla ügyvezetô elnök;

2. Szentpál, 15 órától;

3. Backamadaras, 19 órától - részt vett dr. Kelemen Atilla megyei elnök és Tatár Béla ügyvezetô elnök;

4. Búzásbesenyô, 16 órától - részt vett Gál Éva szervezési alelnök;

5. Vámosgálfalva, 15 órától - részt vett dr. Kelemen Atilla megyei elnök;

6. Mezôbánd, 18 órától - részt vett dr. Kelemen Atilla megyei elnök.

Az RMDSZ marosvásárhelyi 4-es körzete február 15- én, csütörtökön délután 5 órától tisztújító és jelölôgyûlést tart a fôtéri plébánia vallásoktató Ugyanabban az idôpontban az 5-ös körzet is tisztújító és jelölôgyûlést tart a Vihar utcai református templom tanácstermében, a 2-es körzet délután 5.30 órától tart tisztújító és jelölôgyûlést a katolikus egyház Deus Providebit Ifjúsági Házában.

A magyar film iránt elkötelezett televízió

Tíz díjat ítélt a 32. Magyar Filmszemle zsûrije olyan filmeknek, amelyeket vagy a Duna Televízió gyártott, vagy annak támogatásával jöttek létre. A negyedmilliárd forintos összeggel a Duna Televízió az elsô helyen áll a tévétársaságok között az idei szemlére nevezett filmek támogatása terén. Második helyen a TV2 áll 231 millió, harmadikon az RTL Klub 105 millió forinttal.

Részben a pályázati úton, részben saját forrásokból elôteremtett összeggel, a Duna Televízió összesen 17, a szemlére nevezett film létrehozásában vállalt részt, ezek közül kilencnek gyártója, nyolcnak pedig támogatója volt.

A Duna Tévé gyártásában készült Sopsits Árpád rendezôi díjas filmje, a Torzók, és az I love Budapest címû film, melynek alkotója, Incze Ágnes a legjobb elsôfilmes megosztott díját kapta. Ez utóbbi film fényképezéséért Pohárnok Gergely operatôri díjban részesült. Ugyancsak a Duna Televízió és a Dunatáj Alapítvány gyártotta Mohi Sándor Ahogy az Isten elrendeli - Olga filmje címû alkotását, mely a dokumentumfilmes zsûri díját kapta, valamint Gothár Péter Paszport címû filmjét, melyben Börcsök Enikô alakításáért a legjobb nôi színész díját adták át. Mácsai Pál pedig a Torzók címû filmért a legjobb férfi epizódszereplô díjában részesült.

A Duna Mûhely támogatásával készült el Mundruczó Kornél Afta címû mûve, melyet a legjobb kisjátékfilmnek járó díjjal tüntetett ki a zsûri. A játékfilmes és kisjátékfilmes zsûri elismerésben részesítette a Duna Televízió által gyártott Érintések címû filmjét, melynek Szekeres Csaba a rendezôje, a Joy magazin pedig a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó médiatámogatást ítélte oda Hámori Gabriellának az I love Budapest nôi fôszerepéért.

A szemle programjában vetített VII. Olivér (rendezô: Pacskovszky József), Egérút (Sára Júlia), Ennyibôl ennyi (Maár Gyula), filmeknek is gyártója a Duna Televízió, a Tempo (Dyga Zsombor) címû filmé pedig a Duna Mûhely.

A Bizarr Románc (Zsigmond Dezsô), Chico (Fekete Ibolya), Beszélô fejek (Fliegauf Benedek), A Bolyai - emlékek egy egyetemrôl (Rák József), Még mindig ültetek fákat.. (Mátis Lilla), Négy évszak a halak szigetén (Szekeres Csaba, Vizi Mária) valamint Jancsó Miklós Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél címû filmje ugyancsak a Duna televízió támogatásával készültek.

Enyedi Ildikó, a 32. magyar Filmszemle zsûrielnöke a díjátadási ünnepély keretében külön kiemelte a Duna Televízió elkötelezettségét a magyar filmek készítése, támogatása iránt.

Lapjelzô

Pusztinán megkezdôdött a magyar nyelvtanfolyam, amelyen a gyerekek a magyar írás-olvasás mellett fejleszthetik rajztehetségüket, kreativitásukat is. Elsô nap 22 gyermek volt jelen. 60 gyerek jár hetente két csoportban magyar nyelvet tanulni Bilibók Jenô és Barnat Simona lakására. * Klézsén megújult formá-
ban kezdôdött a tanítás. A megnövekedett igények szerint már két termet is berendeztek osztályteremnek a Közösségi Házban. Az egyikben magyar- és történelemórákat, a másikban informatikaórákat tartanak már 60 gyereknek, illetve 15 felnôttnek. * A lap Közülünk indultak rovata átvételben közli Boros Károly interjúját Petrás Mária keramikussal. "Amikor jött a fordulat, nagyon boldog voltam, azt gondoltam, hogy szárnyaim nôttek. Engem még szabadon is talált az egész, már nem éreztem azt, mint sokan, hogy mi lesz velünk most. Tudtam, hogy az embernek fel kell találnia magát. Nem kell becseppentsék a szájába, hogy mit mondjon, vagy mit gondoljon. Én már felébredtem. Hát mondjuk, ébren szület az ember, csak aztán lassan elaltatják. Szóval, én repdestem. Közben hívtak Sepsiszentgyörgyre, a színházhoz grafikusnak. Aztán 90’ júniusában jöttem ki elôször Magyarországra. Meg voltam híva Domokos Pál Péter születésnapjára. Akkor csináltattam útlevelet. (…) Szegény Péter bácsi már elhunyt, Isten nyugosztalja. Ezen az ünnepségen kérdezték tôlem, miért nem jövök ki Magyarországra, nincs-e kedvem fôiskolára jönni, mert ôk adnának nekem egy ösztöndíjat. (…) Rengeteg kiállításom volt azóta külföldön, most is készülôdök egyre Rómába. Lehet, hogy Franciaországban is lesz a tavaszon. Sok templomban vannak munkáim, homlokzatokon, a Buda várában pedig a Szent Mihály-kápolnában az oltár. * További címek a folyóiratból: Az Európa-tanács tájékoztató jelentése, Magyarországi diákok Csángóföldön, Pustiana - Pustina (román nyelven), A magyar nemzet jogi közösség, Natiunea maghiara - o comunitate juridica, A moldvai csángók származása és neve (elsô rész), A magyarok által lakott moldvai települések 1646-ban, Asezarile locuite de Unguri în Moldova la 1646, Codex Bandinus (Pascani, Valea Seaca, Fântânele, Trebes, Bacau (román nyelven, elsô rész), Moldovának árva népe (elsô rész), Emlékezés az 1831-es parasztfelkelésben elesett szabófalviakra, A moldvai csángók öltözete, Kômíves Kelemen - a falba épített asszony - (Kallós Zoltán gyûjtése), "Ahhoz, hogy elérjek valamit az életben, tanulni kell". A gyermekeknek szól a Csángó cimbora az utolsó két oldalon.

*

Moldvai Magyarság. Új sorozat XI. évfolyam, 1. szám (116), 2001. január. A Moldvai Magyarság címû lapot ettôl az esztendôtôl a Hargita Kiadóhivatal adja ki a Székelyföld Alapítvány anyagi támogatásával. A kiadásért felel Ferenczes István kiadóigazgató. Marosvásárhelyen a Difpres-Car Kft. standjain kapható.

Idôszerûen érdekes és Bolyai János életével kapcsolatban hézagpótló cikk jelent meg a Népújság jelen év február 8-i számában. A Bolyai János háza címû írás szerzôje, Oláh-Gál Róbert, már évek óta szívén viseli a Bolyaiak hagyatékának ápolását. Hosszú ideje talány volt, hogy Marosvásárhely milyen részén lehetett az a ház, amelyben a világhírû magyar matematikus a Domáldról való visszatérése után lakott. Ennek kivételével mind ismertek voltak a többi nevezetes helyek, és ma már emléktábla jelöli meg azt az épületet, ahol a Bolyai család háza volt valamikor a Köteles Sámuel utcában, valamint János utolsó lakhelyét a katolikus temetô bejáratával szemben.

Bolyai János, akit betegsége miatt egészen fiatalon nyugdíjaztak, 1846-ig Domáldon húzódott meg. Az apjával támadt nézeteltérése következtében visszaköltözött Marosvásárhelyre, ahol egy házat építtetett magának. Errôl Bedôházi János A két Bolyai címû monográfiájában találunk említést, mely könyv 1897-ben jelent meg Marosvásárhelyen.

"Elôször a vár körül szerzett telken építtetett magának házat, még pedig úgy a polgári, mint a katonai hatóság engedélyének kikerülésével. Az utca felôl magas deszkafalat emeltetett, a megett folytatta az építkezést, hogy senki se lássa. A polgári hatóság küldöttjét, az építés betiltása végett, egyenesen leszúrással fenyegette. - Mit nekem a maguk törvénye! - kiáltotta oda Bolyai, amikor az a törvényekre hivatkozott. A katonai hatóság által kiküldött tisztnek pedig azt mondta, hogy ô az ilyesmit karddal szokta eligazítani, s ha tetszik, éppen a óbestertôl elkezdve mindenikkel végig verekszik."

Bedôházi leírása, amely egyáltalán nem mentes a Jánossal kapcsolatos akkori, és néha valótlan túlzásoktól, annyiban mégis támpontot ad, hogy Bolyai akkori saját házát 1846- ban építhette. Magát az építkezést az említett incidens is alátámasztja, amelynek kétségtelenül kell legyen valami alapja. Ezt azért említem, mert Mikolai Tóth István az 1824 és 1827 közötti években készítette a rendkívül értékes metszetét az akkori Marosvásárhelyrôl, amely jelenleg a Bolyai-múzeumban látható. A Népújságban közölt cikkhez tartozó, ebbôl a metszetbôl vett képrészleten megjelölt ház így nem lehetett Bolyai János akkori háza, mert az húsz évvel késôbb épült. Viszont roppant érdekes a következô dolog. Igaz, hogy errôl nincs írásbeli dokumentum, de a szájhagyomány szerint Bolyai akkor épített házának nem volt utcára nyíló ablaka, ellentétben a többi akkori házakkal. És az Oláh-Gál Róbert által megjelölt ház valóban egy ilyen kis épület!

Ellenben maga a házhely pontosnak tûnik. Még évtizedekkel ezelôtt, amikor a Bolyai Farkasról írott könyvemhez gyûjtöttem az anyagot, többször beszélgettem a rendkívül mûvelt hajdani franciatanárommal, Nagy Ernôvel, akinek az édesapja, Nagy Endre, a 20. század elején több éven át a marosvásárhelyi református kollégium tanára és igazgatója volt. Nagy Ernô az édesapjától hallotta, hogy Bolyai akkori házával szemben a vár fala húzódott és ô úgy gondolta, hogy ez a ház annak idején a Papiu melletti Líceum utca környékén lehetett. De ha jobban megnézzük a Mikolai Tóth István metszetét, akkor az említett Líceum utca vár felôli vége és a mostani fôtér felé esô részen nem nagyon volt olyan szabad terület, ahol Bolyai késôbb építkezhetett volna. Ezt az észrevételt most már alátámasztják az Oláh-Gál Róbert által említett utcák is, amelyek az egykori 1004. számú ingatlan helyével függnek össze. Bolyai János szóban forgó lakhelyével kapcsolatban Benkô Samu az 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai címû könyvében tesz említést:

"Orbán Rozáliával végre eldöntik, hogy szétköltöznek. Közös háztartásuk felszámolására 1852 végén Bolyai a következô egyezségtervezetet fogalmazta: - Fölöbb irott Bolyai kapitány ezennel az Orbán Rozália asszony helybeli, 1004. szám alatti telkérôl minden ingó javaival elköltözött…"

A most idézett Bolyai-kézirat a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található és Sarlóska Ernô közlésébôl vette át Benkô Samu. Ennek alapján Bolyai az 1846 és 1852 vége közötti idôszakban lakott családjával együtt az 1004. szám alatti telken épített házában. A cikkben megjelölt hely abban talál, hogy ezzel szemben valóban a vár fala húzódik, úgy, ahogyan azt közel száz évvel ezelôtt Nagy Endre mesélte. Ezt szem elôtt tartva csak annyit tennék hozzá, hogy nem annyira a jelenlegi Avram Iancu utca és az Antonescura keresztelt Bulevard sarkán levô ház, hanem - Oláh-Gál Róbert szavaival - "ennek közelében", a Bulevard 1. szám alatti házhelyen lehetett Bolyai egykori háza, vagyis ott, ahol jelenleg Kali Ellák építész lakik.

Csak az elismerés hangján szólhatunk Oláh- Gál Róbert ez irányú kutatásairól, mely tevékenység teljes összhangban van Bolyai János születésének bicentenáriuma alkalmából meghirdetett Bolyai-év szellemiségével.

Ha nincs tél, legalább beszéljünk róla. Amikor eltervezték a találkozást Barabás László néprajzkutatóval, arra számítottak a szervezôk, hogy a Bekecs alatt legalább félméteres lesz a hó, és talán szánnal érkezenek a selyei olvasók Magyarósra. Szóval, hogy a természet kellô hangulatot teremt a beszélgetésre arról a szokásvilágról, amelyrôl itt is jobbára csak múlt idôben beszélhetünk.

- Az a világkép, amely évszázadokon át az egyház-nak, a hitnek a kebelében egységes kultúrát tudott adni az emberiségnek, szétfoszlóban van - mondta elôadása
bevezetôjében Barabás László - a nyárádmagyarósi és selyei olvasók elôtt szombaton este. - A hagyományos világ darabokra szakadásával a mi közösségeink is némiképpen levetkezték kultúrájukat. Természetesen, van jó is ebben, a modernizálódási folyamatban, de van sok olyan elem is, amely a mi hagyományos népi, nemzeti kultúránk megszûnéséhez, feldarabolódásához, elszíntelenedéséhez vezetett vagy vezet. Egy népnek a hagyománya: kulturális érték. Nyelvi, anyanyelvi, zenei anyanyelvi érték. És egyben szokás-anyanyelv is. Ezt a szokás-anyanyelvet próbálom feltérképezni - sok néprajzossal együtt - én is. Milyen is népünk szokásvilága? Melyek ennek a szokásvilágnak a "szavai"? Milyen szavai, milyen mondatai vannak ennek a szokásvilágnak? A vidék, amelyen élünk, itt, a Mezôség és a Belsô- Székelyföld határánál, Dél- Erdélynek a határánál, ez a vidék, amelyet Marosszéknek neveztek, és ma is annak neveznôk, de a fiatalok már nemigen használják, és a köztudatból is kezd kikopni ez a kifejezés, olyan magyar népi tájegység, amelynek sajátos kultúrája van, sajátos szokásvilága, és úgy, ahogy a nyárádmagyarósiak tudják azt, hogy a Felsô-Nyárád mentének a tánca - Martin György kutatásai igazolják - a magyarság egyik legfejlettebb tánca, hogy ez a marosszéki táncoknak az egyik leggazdagabb vidéke, benne Magyaróssal, Selyével és Jobbágytelkével, és ez a sajátosság egy kicsit megkülönbözteti a Mezôség, Dél-Erdély és a Belsô- Székelyföld táncaitól -, én ugyanúgy a szokásvilágát vizsgáltam ennek a tájegységnek az elmúlt két évtizedben. Természetesen elôször a szülôföldemen, szülôfalumban, Parajdon, a Sóvidéken, aztán, körülbelül tizenöt éve ezeket a nyárád menti falvakat is bejárva, vissza-visszatérve bizonyos helyekre úgy tapasztalom, úgy látom, hogy ez a szokásvilág igen gazdag. A selyeiek istvánozó szokása benne van a kötetben is, fényképekkel. Igen- igen büszke lehet a selyei nép és a község, mert a selyeieknek ez a szokása az egyik leggazdagabb marosszéki népszokás.

A meghívottakat két iskoláslány köszöntötte - dallal. Az Aranycsitkók, maszkurák, királyok címû könyvet élénk érdeklôdéssel fogadták. Barabás László kutatómunkája "alanyaival" is találkozott, és ez a viszontlátás bensôséges volt. Az "istványozás" betanítója, Gyorgyisor Dénes - tapasztalt, de még fiatal pásztorember - maga is eljött, és felidézték a szokás egyes mozzanatait. Hegyi Endre elmondta a híres pohárköszöntôt. Barabás László felolvasta a Farsangi életszínjáték Szásznádason és Pipében címû fejezetet, amely a szakszerûség mellett életszerû leírásai, a szerzô együttérzô szeretetének érzékeltetése révén a kötet egyik legszebb s egyben legdrámaibb írása. Zolnai Ildikó - aki Szatmáron elnyerte A nemzet csalogánya címet a Hajnal akar lenni versenyen - kis mûsorral kedveskedett a hallgatóságnak: a két dal, a mély átérzéssel elôadott Szilágyi Domokos-vers ünnepi hangulatot teremtett. Bölöni Domokos elhangzott írása a népi hiedelemvilágból táplálkozott.

A jelenlévôk szerint harminc éve talán, hogy - egy kivétellel, amelyrôl inkább hallgatnak - nem tartottak író-olvasó találkozót a Bekecsaljának ebben a falujában. Reménykedjünk, hogy a kezdeményezôk - pedagógusok, helyi értelmiségiek, a falu elöljárói - , közöttük a Balogh házaspár, István és Ilona munkája folytatásra lel, és képzômûvészek, zenei elôadók, tudósok meghívásával, további könyvbemutatók, újabb találkozók szervezésével élénkül egy kicsit Nyárádmagyarós közmûvelôdése.

Véget kívánnak vetni a pontatlan számlázásnak

A távfûtés kérdése régóta borzolja a kedélyeket Marosvásárhelyen. A berendezések, kazánházak, vezetékek elavultak, a hatásfok alacsony, az energia ára magas, a lakosság jövedelme pedig nem elég arra, hogy a gyönge hatásfokkal mûködô távfûtési rendszerben keletkezô veszteségeket is magára vállalja. A távfûtés monopolhelyzetben lévô szolgáltatója évek óta semmit nem tesz érdemben a gondok orvoslásáért, ehelyett ujjal mutogat üzleti partnereire, a fogyasztókra és a szállítóira. Elôbbiekre, mert nem törlesztik idejében a tetemesre duzzasztott számlákat, utóbbiakra, mert véleményük szerint nem hajlandók megfelelô részt vállalni a rosszul vagy egyáltalán nem törlesztô fogyasztók "kényszerse-gélyezésében".

Tény, hogy az Energomur vezetôsége nagyon régóta hangoztatja, hogy saját forrásai a hálózatok felújítására - ami a leszállított energiamennyiség csökkenéséhez vezethetne, anélkül, hogy a komfortérzés csökkenne - nem elegendôek az alapok elôteremtéséhez. Másrészt, a lakosság tûrôképessége is a határához ért, az idei hôenergia-számlák szinte lehetetlen helyzetbe hozták a legtöbb fogyasztót, akik választhatnak: a téli hónapokban lemondanak a táplálkozásról a melegedés javára, avagy kiköttetik a távfûtési rendszert, s más hôenergia-forrás után néznek.

A tûrhetetlenné vált helyzet orvoslására kerestek módot azon a megbeszélésen, amelyen a tulajdonosi társulások ligája, az Energomur vezetôsége és Dorin Florea polgármester vett részt, ám konkrét eredmény a találkozón nem született.

A fogyasztókat képviselô tulajdonosi társulások ligája rámutatott, hogy 2000 decemberében, egyetlen hónap alatt, a leszámlázott hôenergia értéke közel megkétszerezôdött, olyan körülmények közt, hogy a decemberi átlaghômérséklet 0oC fölött maradt. Mekkora lesz akkor a számla értéke azokban a hónapokban, amikor tényleg hideg lesz? - tették fel a szónoki kérdést. Ugyancsak gyanúra ad okot, hogy ugyanahhoz a központhoz tartozó, hasonló fûtési rendszerû tömbházakban számottevô volt a különbség a hôenergia-mérô mûszerrel ellátott és mérômûszer nélküli tömbházak számlája között, a méréssel alátámasztott érték szinte a fele volt az átalányszámlázással megállapított értéknél.

Konkrét példákkal alátámasztva bebizonyosodott, hogy az Energomur alkalmazottjai nem vették figyelembe a hôközpontokban felszerelt mûszerek mérési adatait, hanem szubjektív számítási módszerrel, indirekt módon állapították meg a fogyasztást. A Tudor negyedbeli 11-es hôközpont adatait elemezve megállapították, hogy a kontorizált tömbházak fogyasztása decemberben novemberhez képest 18%-kal nôtt, míg a mérômûszer nélküli tömbházak esetében a decemberi számla 80%-kal volt nagyobb a novemberinél. A különbség elsô pillantásra is szembetûnô, s oka, hogy a számítások esetében a valóságosnál magasabb hatásfokot, kisebb hôveszteséget vesznek figyelembe, s ez a fogyasztás fiktív felduzzasztásához vezet. Ehhez hozzáadódik a kazánok által elhasznált földgázmennyiség meghatározásának a pontatlansága, ami szintén kizárólag a nem kontorizált lakókat érinti hátrányosan.

A lakótársulások ligájának következtetése, hogy a fenti egyenlôtlenség kiiktatása csakis oly módon lehetséges, ha minden fogyasztót mérômûszerrel látnak el, s a ténylegesen elfogyasztott hôenergia ellenértékét fizettetik meg a tömbházlakókkal. Ennek egyenes következményeként megnône a lakóközösségek felelôssége a belsô hálózat karbantartásában, a veszteségek minimalizálása érdekében. A mérés megoldásával párhuzamosan lehetôvé kell tenni, hogy a tömbházakban egyénileg lehessen szabályozni a hôenergia mennyiségét, s szükség esetén ily módon takarékoskodni a lakosok anyagi forrásaival - áll a liga közleményében.

Az egyéni fogyasztásmérés megoldatlanságát az Energomur azzal magyarázza, hogy nem rendelkezik a mérômûszerek felszereléséhez szükséges pénzalapokkal. Ma Marosvásárhelyen a távfûtéssel rendelkezô 2082 tömbházból csupán 134 (6,4%) esetben van megoldva az elfogyasztott hôenergia mérése. A hôszolgáltató érvelése abban sántít, hogy más városokban a helyi hôszolgáltatónak sikerült elôteremteni a mûszerek felszereléséhez szükséges pénzt. Kolozsváron például a tömbházaknak fele már rendelkezik mérômûszerrel, Suceaván az arány ennél is nagyobb, Temesváron pedig az idén minden tömbházban beszerelik a fogyasztásmérô órát. Ezekben a városokban már a lakások egyéni hôenergia-fogyasztásának mérése is megkezdôdött, Kolozsváron például 2000 lakás rendelkezik egyéni mérômûszerrel. A példákat folytathatnánk, de ebbôl is világosnak tûnik, hogy ott, ahol megfelelô a hozzáállás, ahol valós akarat van a gondok megoldására, ott megtalálják a megoldást is.

A tények azt mutatják, hogy ott, ahol óra méri az elfogyasztott energiát, a leszámlázott fogyasztás értéke sokkal kisebb mértékben nôtt decemberben novemberhez képest, mint ott, ahol a fogyasztást számítások alapján állapították meg. Elemi logikai következtetés, hogy azokban a tömbházakban is, ahol nem mérik a hôenergiát, a fogyasztásnak nagyjából annyival kellett nônie, mint az órával rendelkezôkben. Nem feltételezzük, hogy az Energomur vezetôsége nincs ezzel tisztában, ezért fel kell tennünk a kérdést: ha észreveszi ezt a tényt, miért nem tesz semmit a méltányos számlázás érdekében? Netán tudatosan számol az órával nem rendelkezô fogyasztóktól származó többletbevétellel? Ebben az esetben viszont az is következik, hogy az Energomurnak nem érdeke a fogyasztás mérésének megoldása, ami magyarázatot ad arra is, hogy miért ijesztgetnek folyton azzal a feltételezett több tízmilliárdos befektetéssel, amibe a fogyasztás mérésének megoldása kerülne.

Az eljárás minôsítését az olvasóra bízzuk.

Tegnap dr. Dorin Florea polgármester, Daraban Ottó, az Aquaserv, Socol Victor, az Energomur igazgatója, Karácsony Erdei László, a Salubriserv igazgatója, Vasile Tohanean városi rendôrparancsnok, valamint a lakó-, illetve tulajdonosi társulások képviselôi találkoztak annak érdekében, hogy a város tömbházlakóit leginkább foglalkoztató kérdéseket tisztázzanak.

A háromhavi rendszerességgel megszervezett megbeszélésen a polgármester már az elején kijelentette: a város gondjait nagyon jól ismerik, nem hallgatják meg a végeérhetetlen hozzászólásokat, mert estig sem fejeznék be. A polgármester, az igazgatók hozzászólásai után így csak a rámenôsebb képviselôk juthattak szóhoz.

A polgármesteri hivatal szándéka összefüggô stratégiát kidolgozni a tömbházlakók szolgálatában. A városvezetés ezután a tömbházakat magánházként kezeli. A tulajdonosi társulásokat létre kell hozni, ez törvény, nem tárgyalnak! A hivatal többet nem állampolgárokkal, hanem a tulajdonosi társulások képviselôivel áll szóba csupán - kezdte felvezetôjében a polgármester. A késôbbiek nem egészen ezt igazolták.

Utána hibáztatni kezdte a társulások képviselôit. Hiába akar a hivatal rendet teremteni a lakónegyedekben, ha a lakók passzívak saját környezetük iránt - mondta. Nem kellett a hivatal által felajánlott 4000 gyertyánfa, egyet sem vásároltak meg! Pedig csak 20 ezer volt darabja - hangzott a szemrehányás.

Ne hallja többet - intette közönségét -, hogy a lakókat meglopja a szolgáltató! Ezt már hallotta eleget. Ehhez képest meglepô volt, hogy a polgármesternek partnerekre van szüksége, akik készek az együttmûködésre. Együtt kell kiküszöbölni a rendellenességeket! A polgármestertôl a társulások képviselôi megtudhatták továbbá, hogy egységes garázsokat, fedett parkolókat létesítenek, nagyobb befogadóképességû eurokukákat helyeznek el. Hogy március elseje-április elseje között városszerte nagytakarítás lesz - olyan, amilyen eddig még nem volt -, átfésülnek mindent, pincét, padlást, parkot, mindent - a pincét, padlást talán mégsem, avagy legfeljebb a beleegyezésünkkel és nem polgármesteri parancsra.

Lesz aztán rovar- és patkányirtás, amelyet három-négy cég fog idén végezni. Rendbe teszik a parkokat, hintákat. Két év alatt megoldódik a közvilágítás, s rövid idôn belül a közszállításban is felteszik a pontot az i-re. Lekövezik a földutakat, s a Tudor negyedi ószer helyére - ahol "mindent lesepernek" - nyolcvan garázst építenek. Továbbá minden utcában, minden házra házszámot tesznek. Erre idôben gyûjtsék a pénzt! Megoldják a kóborkutya- kérdést, erre kidolgozott program van. A lakónegyedekben a távfûtés korszerûsítésére 100 millió dollárt kellene költeni, s hogy a lakosság számára fûtéspótlék gyanánt 20 milliárd lejt fizetnek ki évente. A társulások azt is megtudhatták, hogy valamennyi lakónegyedben rendôrôrsöt létesítenek.

Daraban Ottó, az Aquaserv ÖV igazgatója elmondta: a társulások 25,8 milliárd lejjel tartoznak az Aquaservnek, amely öthavi termelésükkel egyenlô. A 413 társulásból 175-nek tartozása van. Ennek ellenére az Aquaserv egy 37 millió euró értékû beruházásra pályázatot állított össze. Pozitív elbírálás után a pénzt 42 marosvásárhelyi utca vízvezeték-hálózatának kiépítésére, valamint a vízüzem felújítására fordítanák.

Socol Victor, az Energomur Öv igazgatója is a társulások részérôl 57 milliárd lejes adósságról számolt be. Példaként említette Temesvárt, ahol 8000 kis tulajdonosi társulás létesült és az adósság mindössze 500 millió lej. Az igazgató az adósságok jövôbeni felhalmozódásának megakadályozására éppen a kis, lépcsôházankénti társulások létrehozását látja megoldásnak. A tömeg ezzel nem értett egyet: Ne hasonlítsák Temesvárt Marosvásárhelyhez, ott mások a gazdasági viszonyok! Adjanak munkahelyeket, akkor itt sem lennének adósságok! - hangzott a tömegbôl. Az igazgató azt is elmondta, hogy novembertôl a hôenergia árába foglalt 3,5 százalékot a mérômûszerekre fogják fordítani.

Karácsony Erdei László, a Salubriserv igazgatója elmondta, a tavaszi nagytakarítás idejére nagy befogadóképességû konténereket helyeznek el, s a pincékbôl összegyûjtött szemetet ingyen szállítják el.

Amikor a hivatalosságok befejezték a mondanivalójukat, a társulások vezetôi feltették a kérdést: milyen elônye származik a tömbházlakónak abból, hogy kisebb társulásokat hoznak létre? Erre nagyon ideges lett a polgármester, és kijelentette: Csináljanak, amit akarnak! Ôt ne oktassák ki! Éjjeleket tanulmányozta a vonatkozó törvényeket! Az adminisztrátorok ennek ellenére kijelentették: A különválásnak elônye nincs, sokkal drágább lenne a tömbházankénti társulások fenntartása, könyvelése.

A Népújság kérdésére Csernáczky Éva, a 29-es társulás adminisztrátora elmondta: Az ilyen tanácskozásnak, ilyen stílusban, semmi értelme. A párbeszéd egyoldalú. Mi meghallgatjuk a polgármestert, az igazgatókat, de minket nem hallgat meg senki.

Tény, hogy sok értelme nincs az ilyen találkozóknak. A polgármester fokozódó ingerültsége talán a tehetetlenség jele. Meglehet, nem azon a végén ragadja meg a dolgokat, amelyrôl azok jó irányba kimozdíthatók. Ha ô nem, legalább a tanácstestület észrevehetné, hogy végtelen monológokkal, parancsolgatással aligha lesz rend a városban. Inkább nagyobb zûrzavar.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Mint arról már beszámoltunk, pénteken Adrian Nastase miniszterelnök megbeszélésre hívta Snagovra a prefektusokat, valamint a megyei tanácsok elnökeit. Maros megyét Ioan Toganel prefektus és Virág György, a megyei tanács elnöke képviselte. A megbeszélések témája a reformfolyamat felerôsítése, a központi és helyi hatóságok közötti szorosabb kapcsolat kiépítése, a közigazgatási vezetôk és a sajtó kapcsolatának javítása, a megyék szociális-gazdasági fejlesztési programjainak kidolgozása és a gyermekjogvédelem volt.

A megyei tanács hétfôi sajtótájékoztatóján ugyan másodkézbôl, de részleteket tudhattunk meg a találkozóról. Ezek szerint megyénk képviselôi több sajátos ügyben kérték a kormány támogatását, melyek közül a legfontosabbak az alábbiak.

A vidéki vízellátási programban visszásságok mutatkoznak. A megyei tanács szerint nem elfogadható, hogy a kivitelezô izraeli cég új mûszaki terveket követel, ott is, ahol már készültek jó minôségû tervek; kizárólag külföldrôl szerzi be a szükséges anyagokat, s mindez nagyon megterheli a költségvetést. Ráadásul a megye szakemberei szerint a jelenlegi elképzelés nincs összhangban a valós igényekkel.

Ugyancsak az eddiginél nagyobb segítséget igényeltek a kormányzattól a vidrátszegi repülôtér, illetve a mellette létesítendô szabadkereskedelmi övezet és ipari park tekintetében is. Az ipari parkokat szabályozó tavalyi 134-es törvénynek máig sincsenek kidolgozott alkalmazási elôírásai, nem létesült a repülôtér mellett vám, egészségügyi rendôrség, határôr egység. Emellett kérték a Tarom légitársaság támogatását is rendszeres nemzetközi járatok beindításában.

A megye területén épülô két vízduzzasztó gát továbbépítésére is jelentôs összegekre tart igényt a megye a 2001. évi költségvetésbôl. A ratosnyai gát munkálatainak folytatásához legkevesebb 88 milliárd lejre volna szükség 2001-ben, míg a csíkfalvi gát esetében ez az összeg minimum 100 milliárd lejre rúg.

Megyénk vezetôi kérték továbbá a Rohammentô-szolgálat (SMURD) jogi állásának tisztázását, kiemelve, hogy a testület nem konkurenciája, hanem kiegészítôje a mentôállomásnak. Kérték a megyei közegészségügyi igazgatóság tervezett 30%- os létszámcsökkentésének átértékelését, a laposnyai vadászkastély, illetve a somostetôi Ambasador Szálló magánosítás utáni jogállásának tisztázását, valamint annak az elhatározását, hogy kizárólag egyetlen cég - a REMAT - foglalkozhasson színesfémhulladék begyûjtésével. Eme utóbbi intézkedés célja a rendkívül megszaporodott kábellopások megfékezése, hisz a megbízott begyûjtô cégnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy ellenôrzi a beszolgáltatott színesfém eredetét.

A sajtótájékoztató másik fontos témáját az a PHARE-alapokból finanszírozott program képezte, amely ma veszi kezdetét. A cél a helyi adminisztrációban dolgozó személyzet képzettségének, a helyi közigazgatási munka hatékonyságának növelése. Maros megye ebbôl a célból 56 ezer euró támogatásban részesül, ugyanekkora összeget a helyi költségvetésbôl kell elôteremteni. Az elsô napokban 75 résztvevôvel négynapos tanfolyamot szerveznek a megyei tanács különbözô magas szintû funkcionáriusai, valamint polgármesterek, alpolgármesterek, polgármesteri hivatali titkárok számára. Utóbb a felkészítô kisebb csoportokban folytatódik, gyakorlati kérdések oktatásával. Viorel Iosif, aki a megyei tanács részérôl a programért felel, elmondta, hogy rengeteg - Románia támogatására szánt - európai pénz veszett kárba, mert hiányoztak a megfelelô, támogatásra alkalmas programok. A mostani felkészítô egyik legfontosabb célkitûzése pontosan ez: képessé tenni a közigazgatásban dolgozókat az európai támogatások eredményes megpályázására.

A Nemzeti Bank Maros megyei kirendeltségének tevékenységére volt kíváncsi az a - Nemzeti Bank helyettes kormányzójából és néhány vezetôtanácsi tagból álló - küldöttség, amely a hét elején érkezett Marosvásárhelyre. A látogatás eredményeirôl a megyei kirendeltség igazgatóját, Patrascu Grigorét kérdeztük.

- A látogatás annak a programnak a keretében történt, amelyet a Nemzeti Bank dolgozott ki 2001-re a megyékben levô kirendeltségek tevékenységének, munkamódszereinek megismerésére. Maros megye az elsô, ahova a bank vezetôi eljöttek, ebbôl az alkalomból találkoztak a megyében mûködô kereskedelmi bankok vezetôivel is, és tájékozódtak a megye gazdasági potenciálját illetôen. Konkrétan felvetôdött a Nemzeti Bank és a kereskedelmi pénzintézetek közötti együttmûködés hatékonysága, a bankközi elszámolások gyorsasága, hitelek nyújtása helyi szinten, beruházásokkal kapcsolatos kérdések.

A kormányzóhelyettes ismertette a Nemzeti Bank átszervezésérôl szóló tervezetet, kiemelve a pénzforgás gyorsaságának szükségességét. A közeljövôben ugyanis országos szinten négy pénzkezelési központot szándékoznak létrehozni.

- Ezen mit kell értenünk, hiszen értesüléseink szerint máris nagy a versengés az egyes kirendeltségek között, hogy melyik váljon ilyen központtá.

- A pénzkezelési központot nagy teljesítményû géppel látnák el, országos szinten 10-15 géppel, amely nagy sebességgel számolná a pénzt, válogatná szét a jó állapotban levô és elhasznált papírpénzt, utóbbit megsemmisítené. Mivel 2001-ben teljesen áttérünk a mûanyagból készített papírpénzre, a megsemmisítési folyamat eredményeként nagy mennyiségû és újrafelhasználható anyagot nyerünk. Az eljárás környezetkímélô, gyors, és szükségtelenné teszi a kézi mûveleteket. A tervek szerint a négy központ lefedné az ország területét, ezért régiónként képzelik el létrehozásukat: Munténiában, Moldvában (valószínûleg Iasi-ba), a Bánságban (Temesvárra), Munténiában és Erdélyben. Versengés valószínûleg Kolozsvár és Marosvásárhely között várható.

- Minek alapján dôl el, hogy melyik város kapja a "pénzgépet", azaz válik központtá?

- Sok mindentôl függ: a megye gazdasági potenciálja kétségkívül az egyik legfontosabb tényezô, ebbôl a szempontból Kolozsvár elônyösebb helyzetben van. Figyelembe veszik ugyanakkor a gépek elhelyezésének lehetôségeit, minél kisebb költséggel természetesen. Itt viszont Marosvásárhely van elônyben, hiszen megvan a szükséges infrastruktúra, logisztika. Ugyanakkor az épület, amelyben a pénzintézet mûködik, a Nemzeti Bank tulajdonát képezi, úgyszintén a hozzátartozó telek. Figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen központnak a környezô megyéket is ki kell szolgálnia, kb. 10-12 megyét. A döntést a bank vezetôtanácsa hozza meg.

- Egy pénzkezelési központ jelenléte erôsítené a befektetôk bizalmát?

- A penzügyi mûveletek gyorsasága jelentené a legnagyobb elônyt. Természetesen, ha arra gondolunk, hogy inkább a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerzôdés és nem annyira az ettôl származó pénzösszegek növelik az ország hitelét, akkor igen, ez a véleményem.

- Visszatérve az átszervezéshez, várható a kirendeltségek és ezzel együtt a személyzet csökkentése?

- Ez elkerülhetetlen, hiszen bármilyen tevékenység automatizálása maga után vonja a létszámcsökkentést.

1990 decemberének elsô napján gyalogszerrel bandukoltam Nyárádszeredából Magyarósra. Sosem jártam azon a tájon. Kellemesen csípett a levegô, csonttá fagyott az út, a visszaúton eljutottam Berébe, Keresztúrra, aztán Márkodba is. Addigra kifáradtam, alkalmi kocsi vett fel. Munkásokat hozott valahonnan. Akkor sem ütötték el egymást az autók, mégsem gondoltam volna, hogy tíz évvel a "feltámadás" után ismét felértékelôdik az apostolok lova. Hogy tíz falu népe busz nélkül marad.

Február 9-én tavasz fogad a Felsô-Nyárád mentének ezen a részén is. Az út melletti parcellák szélén tüzek égnek, a gazdák összegereblyézték a gazt, készítik a földet szántásra, vetésre. Emberemlékezet óta nem volt ilyen kora kikelet.

Este úgy világítanak a még el nem hamvadt máglyák, mintha ôrtüzek volnának. Veszélyes dolog a tûzzel játszani. A polgármester a telefonhoz siet, hír jön: valahol a községközpont Selye felôli részében tüzet észleltek. Az erdôpásztor traktorra kap, siet megnézni, mi ég.

Majláth Károlyt, Nyárádmagyarós polgármesterét a közösség gondjairól kérdezem. - Legfôbb gondunk a földgáz bevezetése. Elkészült a terv. Ez átfogja a község harmincöt százalékát, ezerháromszáz családból négyszázvalahányan rendelték meg. Ebben benne van a külsô és a belsô tervezés is. El szeretnénk juttatni a gázt a községnek mind a tíz falujába. Sajnos, nagy a pénztelenség. Az emberek nem fizetôképesek. Nincs lehetôség több pénzre szert tenni. Papíron készen áll a tervünk, a további lépés az lenne, hogy a kormány segítsen, esetleg nyugati segélyhez jussunk. A gázszolgáltató vállalat aligazgatója megígérte, hogy a vezetés
"csontvázát" ôk elvállalnák. Tehát Nyárádmagyaróson lenne a gázház, és innen elvinnék Márkod, Kendô közé. Ez tenné ki kb. tizenöt százalékát az összberuházásnak.

- Hogyan jutnak tûzifához a lakosok?

- Saját erdejükbôl. Gyakorlatilag visszakapták 1992- ben az erdejüket, és onnan szerzik be a tüzelôanyagot. Sajnos rengeteg a fatolvaj, egyik a másiktól elhordja a fát, az öregek nem tudnak elmenni az erdôre. A fiatalok elmennek, levágják a fát, eladják, a városon lakók erdôrészébôl szintén.

Az iskolákat kell ellátnunk tûzifával, és a közbirtokossági erdôk visszaigénylése a másik napirendi feladatunk. Most történik az egyeztetés, a protokollum a szovátai és az erdôszentgyörgyi erdészeti hivatalok között, hogy valóban visszakapjuk azt az erdôt, amely a székely közbirtokosságé volt a Székhavasán. Az elkövetkezô évben meg kell javíttatnunk az iskolákat, az összeg még nem jelent meg a költségvetésünkben. Iskoláink egyharmada rossz állapotban van. Selyében 1977-ben megszûnt a felsô tagozat az általános iskolában. Tavaly szeptemberben újraindult. Az iskolát újjáépítettük, a pénzkeret felét oda kellett fordítanunk.

- Milyen a közellátás a községben?

- Senki nem éhezik, szerencsénkre még, de nagyon sokan az alig-ellátás szintjén élnek. Volt pékség, megszûnt, a kenyeret Nyárádszeredából hordják fel pékek, de falvainknak több mint felében otthon sütik meg a kenyeret a lakosok. Így kevesebbe kerül.

- Megszûnt az autóbuszjárat Marosvásárhely és Magyarós, Selye között…

- Van egy ígéretünk Markó Béla elnök úrtól, aki az RMDSZ választási kampánya idején azt mondta, hogy egy mikrobuszhoz segíti községünket. Az emberek saját autóikkal közlekednek. Akinek van. A többiek szekérrel, gyalog, ki ahogy tud. Tizenegy kilométerre fekszik Nyárád-szereda.

- Milyen a mûvelôdési élet a községben?

- Emlékszem, gyerekkoromban télen minden tanító színdarabot tanított, egymást meglátogatták a falvak, vendégszerepeltek. Voltak tánccsoportok, színjátszók, volt igazi falusi élet. Jelenleg pangás van. Senki nem foglalkozik semmivel. Fizetett kultúr- igazgató nincs. Mûködik Selyében és Magyaróson a tánccsoport. Könyvtárosunk is van. Az ünnepeken nem volt semmiféle világi mûvelôdési megnyilvánulás. Népszokásból a selyei istvánozás él még, itt, Magyaróson az én gyermekkoromban jártak kántálni karácsonykor, mára ez a szokás is kihalt.

- Mibôl meríthet mégis reményt a polgármester itt, a Bekecs tövében?

- Reméljük, hogy a földnek nem lesz adója, s az állam többet segít. Az állatállomány is fogyóban. Ezernégyszázas létszám volt a tavaly községszinten, mára nyolcszázra csökkent.

- Hát akkor mit csinálnak egész nap az emberek?

- Fát vágnak, hasogatnak, hordják a trágyát a mezôre, bort kóstolnak… Megterem a szôlô, de nem a nemes fajta. Szeretnek inni az emberek. Kocsma minden faluban van. Igaz, nem annyi, mint másutt. Itt, Magyaróson is csak egy van.

Amíg valahogy rendezôdik a személyszállítás, a Nyárádszeredában élô Györfi Endre iskolaigazgató fuvarozza a tantestület egy részét, négy személyt, a többi valahogy elvergôdik Nyárádszeredáig, s onnan az apostolok szekerén folytatja. Sok a szakképzetlen tanerô a község iskoláiban, Kendôben, Selyében, Berében a tanítók érettségi oklevéllel mûködnek. Magyaróson nincs borbély, se fodrász, egyelôre nincs fogorvos - de talán nemsokára rendelôt nyit egy fiatal doktor úr. Cipész egy van Kendôben, az is nyolcvan körül jár. Asztalosból Selyében kettô. Autójavító nincsen. Akinek baja van, Szeredában rendezi, s ha nem, harminc kilométerre van a megyeszékhely, behúzatja Székelyvásárhelyre.

Legbiztosabb jármû a traktor.

24,5 millió lejes összbüntetést róttak ki, 574 kilogrammnyi hústerméket vontak ki a forgalomból, s öt kereskedelmi egységet ideiglenesen bezártak a megyei fogyasztóvédô hivatal ellenôrei az elmúlt két héten végzett ellenôrzéseik során.

A felügyelôk marosvásárhelyi, segesvári, szászrégeni, dicsôszent-mártoni, marosludasi, szovátai, húst és hústerméket forgalmazó céget ellenôriztek, vizsgálva a termékek minôségét és forgalmazási módját.

A kivizsgálások nyomán fény derült a következô szabálytalan-ságokra: a szovátai Tivoli kft. valamint a megyeszékhelyi Cristal Sz. O. kft. állategészségügyi engedély nélkül forgalmazta a hústermékeket. Minôségileg nem megfelelô, lejárt szavatosságú húst kínáltak a Talimur Exim kft. marosvásárhelyi üzletében, a marosludasi Argomipánál, a szászrégeni Mivama Comnál, a dicsôszentmártoni Castor Impexnél, a megyeszékhelyi Re-bomixt kft.-nél, valamint a marosvásárhelyi Unic üzletben. Az üzletek 41 százalékában nem tartották be a vásárlók tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseket, a termékeket a megfelelô ismertetô adatokat tartalmazó feliratok nélkül kínálták.

A termékeket nem megfelelô körülmények között tárolták a marosludasi BIG üzletben, a szászrégeni Prod Fernando kft.-nél. Ugyanazon személy adta a húst s vette el a pénzt a szász- régeni Borsa Mona családi vállalkozásnál, a segesvári Dealul Mare kft.-nél és a szászrégeni Mivama üzletben.

A vizsgált egységekben a kiszolgáló személyzet rendelkezett egészségügyi felszereléssel és engedélyekkel, ugyanakkor mindenhol biztosították a termékek megfelelô körülmények közötti szállítását, tárolását.

279 kereskedelmi egységet ellenôriztek az év elsô hónapjában a pénzügyôrség felügyelôi. Az ellenôrzések nyomán a kirótt 6,73 milliárd lej büntetésbôl eddig 1,81 milliárd lej folyt be az államkasszába. A pénzügyôrség által kiadott közlemény két vidéki céget hoz fel negatív
példának. A náznánfalvi Horcom Impex Kft. juh- és borjúbôrt vásárolt, amelyeket nem vett nyilvántartásba, majd az ezekbôl készült késztermékeket szintén igazoló iratok nélkül adta tovább. A felügyelôk 2 millió lej büntetést róttak ki és 100 millió lej értékben elkobozták az iratok nélküli árut.

A marosszentgyörgyi Iton Electronic Kft. 245 millió lej értékben számolt el üzemanyagot igazoló iratok nélkül. Ennek következtében 157 millió lejjel kevesebb profitadót fizetett. A felügyelôk a szóban forgó összeg, illetve az arra kiszámított késedelmi illeték (23 millió lej) kifizetésére kötelezte a kft.-t. Ugyanakkor további 40 millió lejjel büntették az Iton Electronic Kft.-t, mivel a kasszában tartott összeg meghaladta a megengedett 30 millió lejt.