|
LIII. évfolyam 33. (14693) sz. |
2001. február 9., péntek |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Nagyban, amolyan "angróban" folyik minálunk a politizálás. Na, nem igazi, hanem amolyan "paravánpolitizálás", nyilatkozgatás. Vég nélkül zajlanak a "da-i cu parerea" vagy a "la taifas" címekkel illethetô televíziós locsogómûsorok, amelyekben neves és kevésbé neves személyek és személyiségek fejtik ki véleményüket minden lehetôrôl és lehetetlenrôl. Hellyel-közzel még szórakoztatók is ezek, mert vagy jó a riporter (ritkábban) vagy elég szellemes a partner (valamivel gyakrabban). Példának okáért olyasmik hangzanak el, hogy mondjuk egy bizonyos döntést "még nem bíráltak felül", hogy egy másik döntés "elfogadhatatlan", valaki "nem osztja" egy másvalaki véleményét, mert azok mondjuk "politikai felelôtlenségre vallanak", ésatöbbi, ésatöbbi.
A szóban forgó mûsorok egyik fô ismertetôjele, hogy megtudhatjuk belôlük: az éppen vitatott kérdésben MÁSOKNAK mit kellene tenniük. A játék tehát arról szól, hogy a pillanatnyi nyilatkozók mindig jobban tudják, másoknak a maguk helyén mit kell tenniük. Amikor azonban arra terelôdik a szó, hogy az éppen megkérdezett a saját hatáskörében hogyan is kellene eljárjon a nagyon gubancos, vagy kevésbé gubancos ügyben, rendre az derül ki egyfelôl-másfelôl fogalmazványokban, hogy miért is NEM lehet az éppen szóba kerülô ügyeket elintézni, megoldani, rendbe tenni.
Az említett megnyilatkozások másik jellemzôje – s ez feltûnô módon az RMDSZ-politikusokra is fokozottan érvényes –, hogy tele van a tarsolyuk általános válaszokkal. Megtudjuk, hogy ÁLTALÁBAN mit kell tenni a közbirtokossági ügyek rendezéséért, az oktatás ügyes-bajos dolgainak megoldásáért, az elállamosított ingatlanok dolgában, és sorolhatjuk a közvéleményt ma foglalkoztató sok egyebet. Mihelyt azonban konkrét ügyekre terelôdik a szó, kiderül, avagy többnyire az derül ki, hogy maguk sem tudnak mit kezdeni a konkrét helyzetek konkrét megoldásával.
Mindebbôl akár az is leszûrhetô, hogy szóban forgók vagy nem igazán értenek a közélet említett dolgaihoz, vagy tehetetlenek, esetleg nem is érdeklik ôket a födhözragadt problémák. Beérik létigazolásként, hogy mindenre van mellényzsebbôl elôrángatható általános válaszuk. A nagyotmondás mûvészei számára az "imázs" a fontos, egyébiránt, kicsire nem adnak. S különben is, minek fárasztanák magukat, mikor olyan jól megvannak, legalább négy esztendeig. Hogy voltak konkrét, helyhez, idôhöz kötött választási ígéreteik? Ki emlékszik azokra már? Hol van már a tavalyi hó? Úgy általában...
Vizsgálják az Azomures privatizációját
Mától a rendôrség, pénzügyôrség, megyei pénzügyi igazgatóság illetékeseibôl álló bizottság vizsgálja az Azomures vegyi kombinát magánosítását. Az ellenôrzés eredményét tíz nap múlva közlik a nyilvánossággal – jelentette be tegnap a megyében tartózkodó Grecea Ovidiu államtitkár, az ankétot kezdeményezô miniszterelnöki ellenôrzô testület vezetôje.
Elmondása szerint országos szinten nagyszabású vizsgálatot indítanak a gyanús magánosítások esetében, különös tekintettel a mezôgazdasági egységekre, valamint a mezôgazdasági értékjegyekkel való üzérkedés leleplezésére, ám hangsúlyozta: e vizsgálatoknak nincs politikai jellegük, és nem bosszúállásról, boszorkányüldözésrôl van szó.
Mint kiderült, már 1998–99-ben, az akkori kormány ellenôrzô testülete gyanús privatizáció címén megkezdte az ellenôrzést néhány Maros megyei vállalat esetében, ám holtpontra jutott a dolog. Az Azomuresnél jogosan merültek fel a mûtrágya forgalmazásával kapcsolatos kérdések – jelentette ki az államtitkár. Konkrétan arról van szó, hogy a belföldön értékesített termék ára legalább kétszer magasabb az exportra irányítottnál, amit tûrhetetlennek nevezett. A vizsgálóbizottság célja megállapítani a vállalat magánosítási szerzôdésében foglaltak helyességét és azoknak betartását, tette hozzá Grecea Ovidiu, aki tolmácstól kísérve érkezett Marosvásárhelyre, hogy értekezhessen a vállalat török tulajdonosaival. Erre nem került sor, mert a szóban forgók "elérhetetlennek bizonyultak", sôt – különös módon – Opriscan vezérigazgatóval sem tudott találkozni.
Az államtitkár azt is kifejtette, hogy biztos információi vannak arról, miszerint egyesek szociális feszültségeket próbálnak kelteni az Azomuresnél, manipulálni a vállalat 4500 dolgozóját, de neveket nem volt hajlandó említeni. Nyíltan megfenyegette ôket és biztosította a jelenlevôket: a vizsgálatok során vétkesnek talált személyeket példásan megbüntetik.
Bár Maros megyében egyelôre csak az Azomures esetében folyik vizsgálat, más gazdasági egységek magánosításának kapcsán is felmerültek kérdôjelek, úgymint a gernyeszegi disznóhizlaldával, a szászrégeni állami mezôgazdasági vállalattal, vagy a szovátai fürdôvállalattal kapcsolatban. Ezekrôl az államtitkár korainak tartotta nyilatkozni.
A Nemzetközi Valutaalap országunkba érkezett szakértôi megkezdték tárgyalásaikat a román hatóságokkal az új készenléti hitelegyezmény megkötése végett.
A tárgyalások elsô napján (szerdán) az NVA küldöttei a pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank reprezentánsaival találkoztak. A bank hivatalosságai ismertették Románia december végi monetáris helyzetét.
A kéthetesre tervezett tárgyalásokon úgyszintén terítékre kerülnek a kormánynak az infláció mérséklésére és a makrogazdasági stabilitásra hivatott gazdaságpolitikai, nevezetesen bérpolitika, hátralékos tartozások, deficit finanszírozása. Az állami költségvetés a tárgyalások fô témája.
Szegény kóbor kutyák, nem is tudják, hogy ügy lett belôlük. Nem is akármilyen! Egyenesen országos, mint azt az utóbbi napokban figyelemmel kísérhettük. Marosvásárhelyi fejlemény, hogy a nemrégiben ittjárt osztrák állatvédô csoport egyik tagja – aki egyebek mellett az EU-szakjelentés készítôje is – hozzánk is eljutott tegnapelôtti keltezésû levélben fordult Marosvásárhely polgármesteréhez a város kóbor kutyáinak dolgában. Ebben emlékeztet az itteni korábbi megbeszélésekre, s fôképpen az érdekli, hogy a városvezetésnek mennyire komoly a szándéka annak rendje-módja szerint rendbe tenni a kóbor kutyák ügyét.
Marion Löcker a polgármesterhez írt levelében kifejti, hogy osztrák részrôl beindítható lenne a kóborkutya-program, de a sajtó révén nyugtalanító hírek érkeznek Romániából. Mind Marosvásárhelyen, mind Bukarestben, s az ország több más nagyvárosában elkeserítô hírek kaptak szárnyra, amelyek elkeserítenek. A fôvárosban tervezett nagyméretû kutyagyilkosságról tudomásuk van, és közbeléptek Románia ausztriai nagykövetségén is. A követségen különös figyelemmel hallgatták meg a marosvásárhelyi kutyavédô terv részleteit, amelyet valamennyi román illetékes hatóságnak is elküldenek. Az osztrák állatvédô egyesület tagja kiemeli, hogy Marosvásárhelynek megadatott, hogy egyedi kísérleti program részese lehet abban az esetben, ha ez minden érdekelt félnek megfelel. Legsürgôsebb teendô egy új és alkalmas menhely létesítése, lévén, hogy a megbeszélés alkalmával szóba került rókatelepet eladják. Mihelyt az új helyet kijelölik, beindítható lesz a program.
Az osztrákok arra kérték a polgármestert, szögezze le álláspontját dr. Bereczki Boldizsár korántsem pozitív nyilatkozataival kapcsolatban, ami a kísérleti tervet illeti.
Az állatvédô a polgármesterhez eljuttatott levélben beszámol arról, hogy az Európai Unió számára egy jelentést kell összeállítania a romániai állatvédelem, a kóbor kutyák helyzetérôl, a prémes állatok és állatkerti állatok sorsáról. Az Európai Unió Állatvédô Bizottsága élénk érdeklôdéssel várja a jelentést, amelyben feltehetôleg nem csak negatív, hanem pozitív jelenségekrôl is beszámolhat – írja Marion Löcker.
Országos üggyé "fajulva" a megoldást valószínûleg felsôbb rendelkezések fogják szavatolni, lévén, hogy a kormány is napirendre tûzte a kérdést. Ez a tény is igazolja, hogy komolyan kell venni, a szabályoknak megfelelô, áttekinthetô és humánus megoldást kell alkalmazni a helyi kicsinyes csiki-csuki helyett.
Az iskolaigazgatókkal folytatott újabb párbeszédet tegnap délben Dorin Florea polgármester, Csegzi Sándor alpolgármester, valamint Gáll Imola, a hivatal gazdasági igazgatója annak kapcsán, hogy a tanintézmények épülete átkerült a helyhatóságok tulajdonába.
A polgármester kifejtette, hogy egy alapos felmérést készítenek a helyszínen minden egyes épületrôl, és az eredmények ismeretében azt szeretnék elérni, hogy négy éven belül ( az ôsszel sokkal rövidebb idôrôl volt szó) egyetlen iskola se mûködjön engedély nélkül megyeközpontunkban. Kérdés, hogy a törvényes elôírások ellenére, addig is hogyan mûködhetnek. Elhangzott, hogy a kiadható helyiségek kezelésével ezentúl a hivatal foglalkozik, és nem lesz annyi kioszk, mint korábban. A polgármester felvetette, hogy az eddigi javítások, beruházások során visszaélések történtek, és indokolatlanul magas számlákat is ki kellett fizetnie a hivatalnak, ami a jövôben nem fordul majd elô, mert a lakásgazdálkodási hivatal karbantartó csoportja fogja ellátni a sürgôsségi eseteket, valamint olyan, Dorin Florea szerint komoly cégek, amelyek tudnak várni a fizetségre. Szigorúbban fogják ellenôrizni a közpénzek útját, ígérte, majd kilátásba helyezte, hogy a szakközépiskolák, amelyek termelôtevékenységet is tudnak végezni (és e téren a hivatal támogatását fogják élvezni), nem részesülnek majd olyan támogatásban, mint az elméleti líceumok. Ezenkívül pályázhatnak is az iskolák, amiben szintén segítséget nyújthat a hivatal.
Csegzi Sándor alpolgármester azt ígérte, hogy valamennyi iskolát függetlenítenek, önálló fogyasztásmérô mûszerekkel látva el azokat.
Ha lejárnak a polgármester által fölöslegesnek ítélt beruházások, amelyek jelenleg is folyamatban vannak, csak a legkomolyabb programokat támogatja majd a hivatal – hangzott el a találkozón.
Dorin Florea felháborodását fejezte ki, és tarthatatlannak ítélte azt a helyzetet, hogy a vidéki diákoknak havi 40 ezer lejt kell fizetniük a középiskolai bentlakásra, elfogadhatatlan kifogásnak nevezve azt, hogy a falusi embereknek nincsen pénzük gyerekeik taníttatására. Hiába magyarázta az építészeti szakközépiskola igazgatója, hogy a koszttal együtt az összeg 600.000 lejre emelkedik, amihez hozzá kell számítani a hétvégére hazaküldött diákok utazási költségeit, no meg a zsebpént is, az érveket nem fogadta el, és egy megbeszélést javasolt azon iskolák vezetôivel, ahol bentlakás és étkezde mûködik.
A beszélgetés során sok gond merült fel, a munkavédelmi engedély kiváltásával kapcsolatos utánajárás és költségek, az iskolák telekkönyvi bejegyzése, az intézmények körüli zöldövezet rendezése, továbbá a különbözô tanintézetek évek óta megoldatlan sajátos gondjai.
Dónáth Adél, a megyei tanfelügyelôség fôkönyvelôje arra kérte a polgármestert, hogy a hivatal nyújtson támogatást azoknak a bentlakásoknak a rendbetételében, amelyekben a tavaszi szünidô során a Marosvásárhelyen sorra kerülô matematika tantárgyverseny országos szakaszára érkezô 700 diákot fogják elszállásolni.
Kihirdették az államosított ingatlanok törvényét
Az alkotmánybíróság szerdán az alkotmánnyal összhangban állónak ítélte az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról a közelmúltban elfogadott törvényt, így semmiféle jogi akadálya nem volt annak, hogy tegnap Ion Iliescu államfô aláírja és ki is hirdessék.
A törvényt, mely az 1945 márciusa és 1989 decembere között törvénysértô módon államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezik, január végén fogadta el végleges formájában a parlament.
Kihirdetését ez idáig az hátráltatta, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) az alkotmánybírósághoz fordult, mert megítélése szerint a jogszabály egyes rendelkezései ütköznek az ország alaptörvényével. A PRM véleménye szerint az új törvény "sokkal több igazságtalanságot szül majd Romániában, mint az 1948-ban végrehajtott államosítás".
Iliescu elnök úgy véli, hogy e törvény elfogadása fontos lépés a múltban elkövetett igazságtalanságok kielégítô orvoslásának útján. Ugyanakkor felelôsségteljes és bölcs magatartásra szólítja a bérlôket és tulajdonosokat egyaránt, kérve ôket: értsék meg e kényszerûséget, amelyben jelen törvényt kidolgozták, és reményét fejezte ki, hogy az igazságszolgáltatás szellemében és betûjében alkalmazni fogja a törvényt újabb konfliktusok elkerülése végett – nyilatkozta heti sajtóértekezletén Corina Cretu elnöki szóvivô. Hozzáfûzte, hogy közlés végett a törvényt megküldték a Hivatalos Közlönynek.
Göran Persson svéd kormányfô szerint az Európai Unió stockholmi csúcsértekezletén a tagállamoknak ki kell tûzniük az egységes piacra vonatkozó irányelvek országonkénti megvalósításának határidejét.
A Financial Times csütörtöki számában megjelent cikkében Persson különösen fontosnak nevezte, hogy betartsák – de lehetôség szerint inkább hozzák elôre – a teljesen integrált tôkepiac megteremtésére kitûzött 2005-ös, illetve a kockázati tôkével kapcsolatos cselekvési terv végrehajtására megállapított 2003-as határidôt.
Az Európai Bizottság szerdán hozta nyilvánosságra a március 23-24-én tartandó csúcsra kidolgozott programját, amely 10 elsôdleges fontosságúnak tekintett területen jelöl meg tennivalókat az uniós intézmények és a tagországok számára.
Az unió soros elnökségét betöltô Svédország három területet, a bôvítést, a foglalkoztatást és a környezetvédelmet állította féléves programja középpontjába. A stockholmi csúcsot döntôen a foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseknek kívánja szentelni, kiegészítve jó néhány olyan kapcsolódó témakörrel, amelyek a tavalyi lisszaboni csúcson elfogadott hosszú távú társadalom- és gazdaságkorszerûsítési stratégia elemei közé tartoznak.
Az EU-nak, ha dinamikusan fejlôdô gazdasági térséggé akar válni, jól mûködô társadalmi ellátó rendszerekre van szüksége – állapította meg Persson. Ezért az Európai Tanácsnak Stockholmban határozottan állást kell foglalnia például a gyermekgondozási rendszerek bôvítése és minôségének javítása mellett, mert csak így valósítható meg az a cél, hogy 2010-re 60 százalékosra emeljék a nôk foglalkoztatottságának arányát az unióban – írta Persson.
Szem elôtt kell tartani azt is, hogy 2020 körül az unió népessége csökkenni kezd, de már jóval ezt megelôzôen megindul a munkaképes korú lakosság arányának zsugorodása. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a munkaképes korú népesség minél nagyobb hányada maradjon meg a munkaerôpiacon, és közös célokat kell kitûzni a nyugdíjrendszerek átalakítására is.
A stockholmi csúcs további fontos témaköre lesz az információs technológiák fejlesztése és alkalmazása, különös tekintettel arra, hogy Európa e területen még korántsem használta ki a növekedésösztönzô lehetôségeket. Az Európai Tanácsnak meg kell erôsítenie azt a célkitûzést, hogy még az idén elfogadják az e-Európa cselekvési tervben elôirányzott távközlési programcsomag valamennyi elemét – állapította meg a svéd miniszterelnök.
Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) "ajánlásban" reagált az utóbbi idôben, a központi televíziós állomások által, a szenzációhajhászás jegyében sugárzott erôszakos cselekményekre.
Ezért, a CNA a tévéállomások figyelmébe ajánlja az 1997-ben kiadott 12-es számú, a kiskorúak kötelezô védelmére vonatkozó döntését. Ennek 2. cikkelye megtiltja az olyan programok sugárzását, amelyeknek fizikai vagy lélektani szempontból erôszakos jellege, vagy nyelvezete károsan hathat a kiskorúak fizikai, szellemi, erkölcsi fejlôdésére. Ez a döntés megegyezik az Alkotmány 31/3. artikulusának elôírásaival, amely kimondja: az információhoz való jog nem károsíthatja a kiskorúak védelmét szolgáló intézkedéseket.
A CNA ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az audiovizuális adók általi túlzott erôszakos cselekmények bemutatása sérti az emberi méltóságot, és polgári, közigazgatási és bûnügyi eljárást vonhat maga után. Ebbe a kontextusba illeszkedik a Televíziózás Határok Nélkül Európai Konvenciójának 7. cikkelye, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ("az erôszak bemutatása az elektronikus médiában") vonatkozó Ajánlása (97/19).
A CNA javasolja a parlament mûvelôdési bizottságainak, a mûvelôdési és kultuszminisztériumnak, az oktatási minisztériumnak, az igazságügy-minisztériumnak, valamint az európai integrációs minisztériumnak, tartsanak vitát az erôszak elterjedésérôl, illetve a sajtóban való tükrözésérôl, azzal a céllal, hogy megoldásokat találjanak a román társadalom erkölcsi megtisztítására.
A Balkán és Kelet-Európa felé kíván terjeszkedni a LUKOIL, Oroszország legnagyobb olajvállalata, részben azért, mert bulgáriai érdekeltségének, a LUKOIL Neftohimnek nagyobb piacra van szüksége.
Ralif Szafin, a Lukoil alelnöke arról számolt be szófiai sajtótájékoztatóján, hogy nagy üzemanyagtöltô-hálózatok megvásárlásáról tárgyaltak a Bulgáriával szomszédos Görögországban, Törökországban és Macedóniában.
Közlése szerint legszívesebben már "tegnap" aláírták volna a megállapodásokat, a tárgyalások azonban még most is folynak.
Hozzátette: a Neftohim a LUKOIL legnagyobb Oroszországon kívüli befektetése és a vállalat több külföldi befektetést tervez most, hogy az orosz kormány és a parlament nagyobb figyelmet fordít az energiaszektor szükségleteire.
Valentin Zlatev, a Neftohim vezérigazgatója szerint azt tervezik, hogy 2001-ben 1 millió tonnával növelik a finomító nyersolaj-termelését. A Neftochim teljes kapacitása évi 7,5 millió tonna.
A termelés 1999-ben 5,3 millió tonna volt, 2000-re 6,5 millió tonnát irányoztak elô, a tavalyi évrôl azonban még nincsenek számadatok.
Valentin Zlatev szerint a Neftohim azután vált nyereségessé, hogy a LUKOIL 1999 végén 58 százalékos részesedést szerzett a finomítóban.
Az orosz olajcég 101 millió dollárért vásárolta meg a bolgár vállalatot, emellett biztosítékot vállalt egy 2005-ig elvégzendô, 408,3 millió dolláros környezetvédelmi beruházásra. A Neftohimnek 2000-ben 50 millió dolláros nyeresége volt, szemben 1999-el, amikor 200 millió dolláros veszteséget könyvelt el a vállalat. A cég profitja a burgaszi finomító és a bulgáriai üzemanyagtöltô-hálózat bevételeibôl adódik össze.
A Neftohim legnagyobb problémájának a 740 kilométer hosszúságú bulgáriai csôvezeték-hálózaton elkövetett lopásokat nevezte a vezérigazgató.
A LUKOIL további beruházási terveirôl Rafin Szafin elmondta: szemet vetettek a volt szocialista tömb több petrokémiai üzemére. Ezek megnevezése nélkül kifejtette: szóba jöhet Magyarország, Szlovákia, Csehország és Románia is. Ugyancsak konkrétum említése nélkül az alelnök kifejezte vállalata érdeklôdését a privatizálásra kijelölt jugoszláv cégek iránt.
Ralif Szafin lehetôségként említette azt a hosszú távú csôvezeték- beruházást, amelyen keresztül az orosz és a kaszpi- tengeri nyersolajat szállítanák Bulgáriából Görögországba. Az alelnök közlése szerint ez a beruházási program politikai elhatározást igényel, az érdekelt kormányok viszont nehezen hozzák meg a döntést.
Úgy értékelte: gazdasági szempontból megérné cége számára a részvétel egy ilyen vezeték létrehozásában, megfogalmazása szerint ugyanis a LUKOIL nagyon sok olajjal rendelkezik és a termelés folyamatosan nô.
A tervek szerint a vezeték Burgaszból indulna Görögországba, az égei-tengeri Alexandropolisz kikötôjébe és elkerülné a törökországi Boszporuszt. A 256 kilométer hosszú vezeték költségét – a tározók és a dokkok kiépítésével egyetemben – 850 millió dollárra becsülik.
A beruházást hátráltatja a vita arról, hogy mely vállalatok vegyenek részt, illetve állami, vagy magánberuházók építsék-e meg a vezetéket és többen kétségbe vonják azt is, hogy Oroszország valóban képes-e biztosítani a szükséges olajmennyiséget.
Vlagyimir Putyin orosz államfôt tegnap délután kezdôdött ausztriai látogatása során több száz osztrák rendôr védi Bécsben és Tirolban, de magával vitt mintegy száz saját biztonsági embert is. A páncélozott autók már a vendég elôtt megérkeztek légiúton Bécsbe.
Putyin csütörtökön délután érkezett. Az osztrák szakemberek "nagy veszélyeztetettséget" tételeznek fel, ezért a biztosításba bevonták a különleges egységeket is, beleértve a mesterlövészeket és a helikopteres egységeket.
A forgalmat Bécsben ugyan csak itt-ott, és rövid idôre zárják le, úgyhogy a dugóba kerülô autósok éppen csak annyira sínylik meg a látogatást, mint más protokollvendégek esetén. Viszont a Ballhausplatzot – azt a teret, amelyrôl be lehet jutni a kancellári hivatal épületébe, illetve a Hofburgban lévô elnöki hivatalba –, délután 15.00-tól este 23.00-ig, a Hofburgban rendezendô állami bankett végéig még a gyalogosok elôl is lezárják.
Mivel a biztonsági intézkedések érintik a Hofburg elôtti parkban lévô Heldenplatzot – magyarul Hôsök terét – is, a kormány tavaly február eleji hivatalba lépése óta zajló szokásos csütörtöki tüntetés résztvevôinek ezúttal ki kell térni az állami vendég elôl. Igaz, az államrendôrség sietett hangsúlyozni, hogy az intézkedés nem a tüntetôk ellen, hanem az orosz államfô védelmében történik.
Pénteken délután azután Vlagyimir Putyin Tirolba utazik, ahol találkozik majd Wolfgang Schüssel kancellárral, és a Putyin család részt vesz a sívilágbajnokság záróünnepségén, végül vasárnap magánjelleggel maga is síel.
Itt az autósok nem fognak örülni: biztonsági folyosót jelöltek ki az innsbrucki repülôtér és az Arlbergen lévô St. Christoph között. Amikor a vendégsereg ezen végighajtat, teljesen lezárják azokat az alagutakat, amelyekben kétirányú a forgalom.
Végül a tiroli illetékesek azt is elárulták: Putyin és kísérete St. Christoph- ban az elôkelô Hospiz Szálloda egy egész emeletét foglalja el, és még az étkezéssel sem vállal kockázatot. Kkíséretében utazik egy szakács is, aki több száz kilogramm "hazait" hoz magával a síkirándulásra.
A rendkívüli biztonsági intézkedések ellenére az újságírók az elôre kiadott akreditációs kártyával minden további formaság és vizsgálat nélkül juthatnak be a Hofburgba, az egyetlen megkötés, hogy közel egy órával a tervezett sajtótájékoztató elôtt a helyszínen kell lenniük.
Sajtótájékoztató a Román Kereskedelmi Banknál
A Román Kereskedelmi Bank szóvivôje, Corneliu Cojocaru tegnap kötetlen beszélgetésre hívta össze a helyi sajtó képviselôit. A találkozó célja a sajtó és a bank közötti kommunikáció javítása volt, ám közben óhatatlanul a bank által bevezetendô újdonságok is szóba kerültek.
Megtudtuk többek közt, hogy a Kereskedelmi Bank új, egyedi betéti lehetôséget biztosít ügyfeleinek. Az új szolgáltatás abban különbözik a többi hasonlótól, hogy a határidô lejárta elôtt visszaváltható.
A leszámítolásos (diszkont típusú) betéti jegy fô jellemzôi, hogy lejben, német márkában vagy amerikai dollárban is kibocsátják, 3 hónapos határidôvel. A betéti jegyek 10 millió lej, 1000 amerikai dollár vagy 1000 német márka értékûek, a kamat a határidô lejártáig változatlan. Ezután a betétre látraszóló kamatot számít a bank. A leszámítolásos betéti jegyek kiadásuktól számítva a határidô lejárta elôtti napig megvásárolhatóak.
A tervek szerint a Kereskedelmi Bank minden hónap elsô munkanapján ki fog bocsátani hasonló leszámítolásos betéti jegyeket. A bank egyébként ügyfelei igényeire való tekintettel bármely, az Euro zónából származó valutát kezelési díj felszámítása nélkül átvált német márkára.
A sajtótájékoztatón résztvevô Emil Negovantól, a helyi kirendeltség igazgatójától megtudtuk: június elsején adják át a fôtéri (Horea utca sarkán levô) székházukat, ahol az eddig bérelt központi székhely felületének ötszöröse fog rendelkezésükre állni. Ez különösen az ügyfelek számának növekedése miatt fontos. Ugyancsak a kiszolgálás gyorsaságát fogja növelni, hogy hamarosan átadnak egy új ludasi székhelyet, amely az ügyfélkör egy további részének kiszolgálását átveszi.
Drága a víz? Mihez képest? – tette fel a kérdést az Aquaserv gazdasági igazgatója, Balázs Mihaela a vállalat sajtótájékoztatására összesereglett újságíróknak, melynek összehívására az adott apropót, hogy a BERD által finanszírozott nagyarányú vízhálózat-felújítási munkálatok következtében az utóbbi évben többször módosult a víz fogyasztói ára.
Az utóbbi hónapok szárazsága ráébresztette a politikai döntéshozó tényezôket és a lakosságot is, hogy a víz stratégiai fontosságú nyersanyag, mellyel meg kell tanulni gazdálkodni – mondta az igazgatónô. Foglalkozni kell a vízellátást biztosító berendezésekkel, a vízgazdálkodást folyamatosan korszerûsíteni kell, a meglévô hálózatot pedig karban kell tartani. Megengedhetetlen – hallhattuk –, hogy számos város, többek között Bukarest (!) nem rendelkezik szennyvíztisztító üzemmel. Ilyen szempontból Marosvásárhely szerencsés helyzetben van, mert sikerült jelentôs európai összegeket mozgósítani a felújításra és fejlesztésre, a költségekbôl azonban a fejlesztés haszonélvezôjének, azaz a lakosságnak is ki kell vennie részét, a víz árába bele kellett foglalni a fejlesztési alapot is – ez a BERD-kölcsön egyik feltétele volt. Míg nyugaton a víz árának 40%-át a fejlesztési alap teszi ki, Romániában – a BERD-kölcsön haszonélvezôinek kivételével – törvény tiltja egy ilyen árkomponens bevezetését, márpedig ennek meg kell változnia – vélte Balázs Mihaela.
Számos összehasonlító tanulmány bemutatásával az Aquaserv vezetôsége azt bizonyította, hogy a marosvásárhelyi víz 6495 lejes köbméterenkénti ára még így is rendkívül alacsony a költségekhez képest, másrészt rendkívül nagy, takarékosságra lehetôséget biztosító tartalék van még. Ezt az bizonyítja, hogy a tömbházakban sokkal magasabb az egy fôre esô vízfogyasztás, mint a magánházakban, ahol pedig általában kert, állatok is vannak. Ugyancsak beszédes adat, hogy Romániában az egy személyre esô vízfogyasztás több mint kétszerese a nyugati átlagnak, s ennek a legfôbb oka a meg nem javított vezetékekben elfolyó víz, hisz sok tömbházlakó – az egyéni fogyasztásmérés hiánya miatt – nem érezte/érzi szükségét a karbantartásnak.
A vízszolgáltatásban három tényezô vesz részt – mondta az igazgatónô –, melyeknek látszólag ellentétes az érdekük. A fogyasztónak jó minôségû víz kell, de nem fizet szívesen, a helyi hatóságok szintén minôségi szolgáltatást óhajtanak, ám a szociális védelmet is szem elôtt tartják, míg a szolgáltató a fejlesztéshez szükséges alapok biztosítását szeretné. Jó minôségû vízellátás pedig csak akkor lehetséges, ha ez a három tényezô megtalálja a közös megoldást – szólt a végkövetkeztetés.
Olyan volt ez a gyerek, amikor megismertem, mint kiskorom talált cicája, ártatlan, gyáva és csipás. Nagyanyám mécsevedett macskának nevezte, az irodalmi nyelv ezt a szót nem ismeri. A kisfiú korai szerelembôl született. A fiatal tanár világmegváltó szent szándékkal istenhátamögötti faluba kerül, és nem a legmódosabb gazda lányát csinálja fel, hanem a legüdébb nefelejcset, aki bánatában – mert nem jutott be az egyetemre – falura jött tanítani, hogy eltanulja a gazdáktól a lótenyésztés fortélyait. Persze egybekelnek, a gyerek hét hónapra születik meg, addigra az apa már jócskán elzüllött, sosem fog tanulni Németországban, kocsmafilozófussá bávul. A fiút egyedül neveli a harcias anyuka, a faluban nagy a respektusa, hiszen olyan balhorgot azóta sem láttak a Bekecs alatt. Ez akkor volt, mikor a férfi eljött a gyerekért.
Ha nála van, nem kell gyerektartást fizetnie.
Hát ha el akarod vinni, küzdj meg érte.
És puff.
A kisfiú persze rendkívül érzékeny. Roppant fogékony, de anyja legnagyobb bánatára betegesen irtózik a lovaktól. Utál mindent, ami hipo.
Észversenyeket nyer, hordozzák külföldi megmérettetésre, honismereti vetélkedôkrôl hozza az okleveleket, pompás kis kölyök, tudok vele normálisan dumálni.
Nem kell leguggolni az eszéhez. Sôt, néha ágaskodnom kell.
Valahányszor találkozunk, cinkosan hunyorít, szerintem azt jelzi, hogy hadd csak, világ, mi ketten tudjuk ám, hány az óra, mi a helyzet.
Nem tudok maradéktalanul gyönyörködni a kicsikben. Annyit emlegetik a pedofilokat, oly sok a mocsok a csatornákon, az ember maholnap szégyell ránézni az unokájára.
Sokat nélkülöztek, aztán anyuka élettársra talált, a pali motorbuzi, tele volt a drága garzon mindenféle alkatrésszel, kerekekkel, kipufogókkal. És igen, egész nap ment a tévé, rájöttek ugyanis, hogy a gyerek akkor van csöndben. Nem is volt soha semmi gondjuk vele, persze újabb és újabb albérletek, lakások következtek, tenyésztettek galambokat, egy ideig ismét falun éltek, házinyúlból próbáltak pénzmagra kapni. Ugyanott lótetût is tenyésztettek a trágyadombon.
Trabantra vergôdtek, igaz, csak 1993-ban. Közben emberek haltak, temetôdtek. Anyuka örökölt, apuka örökölt. Házat, hazát. Anyukának megvalósult az álma: BMW. Apuka decensen öltözködik, már nem tud inni. Gondolatai letisztultak, várható, hogy egy szép napon érte jön a varázsló.
Vasárnaponként azonban ô megy a gyerekért. Mikor a magyar gyermekek kisebb hányada ifimisére, istentiszteletre megy, nagyobbik hányada tévézik, ôk ketten bizonyára peripatetikus sétákat tesznek a Maros partján vagy a Várban, Bodor Péter közelében, és Gadamerrôl beszélgetnek csendesen.
Feledik az elevált elvtársi panelt, amibe ím, harminc év falusi tanítóskodást követôen beköltözhettek. (Az új urak kifelé húzódnak, a Vácmány irányába.)
Ugyanazon a buszon utazunk, ôk ketten egyformán balogok: nem erre kellett volna, állapítják meg rezignáltan. Nézem ôket, a kisfiú megismer, apja háttal áll, fogódzik a támlába. Összekacsintunk, kevés az utas, küldött rövidprózát, intem neki: jó.
Gyere fel hétfôn, megbeszéljük, mozognak ajkaim. Érti, bólint.
Az apa leül, egy kicsit úgy néznek ki, mint két mai Bolyai. De aztán valami egyéb sem stimmel.
Leszállnak a Domusnál, más járatra várnak. Az apa hanyagul elegáns, nem akármilyen a turkálója.
Nyugatos albinó. Eljön érte is a varázsló.
De lehet, hogy egyszer majd születik egy ember, merengek Kapuscinskival; akinek olyan lesz a látása és az akaratereje, hogy ha erôsen belebámul az éjszaka sötétjébe, meglátja, amint a sötétség sûrûsödni, dermedni kezd, majd fekete kristályokká tömörül, amelyekbôl egyre határozottabban áll össze a varázsló néma és komor arca.
Talán ô.
Kérdem hétfôn a srácot: – Na, hol voltatok, merre jártatok vasárnap?
Vállat von, késôre felel. – Az oroszpiacon – mondja. – De errôl most semmit – húzza ki magát. – Úgyis megírom.
Nem csak szegény, hanem közepes és jobbmódú szülôk is gyakran tértek be turkálókba játékot vásárolni. Kis szerencsével kifogástalan minôségû plüssmacit, -nyuszit, - kacsát, vadonatúj puzzle-t, felhúzós és társasjátékot, mûanyag kirakóst, építôkockát lehetett vásárolni. Olcsón! Így jutottak hozzá gyermekeink szebbnél szebb játékokhoz, amit szülinapra, Mikulásra, karácsonyra, húsvétra meglepetésnek szántunk. A turkálós világ, mondhatni, kiváltságos helyzetbe juttatta gyerekeinket, mert nap mint nap kedvükre válogathatnak az idôvel gazdagodó játékkészletbôl.
Valakinek azonban szemet szúrt a turkálós játék. Talán "magasabb" érdekeket sérthetett, s ezzel magyarázható árusításuk betiltása. Mi másra gondolhatunk, mint sanda érdekre, hiszen tény, hogy a fogyasztóvédôk által felhozott érvek nem állják meg a helyüket. A turkálós játék gyenge minôségû, piszkos, fertôtlenítôszertôl bûzlik, ragályos betegségekkel fertôzheti meg a gyermeket, árusításukat be kell tiltani – mondják a turkálós játékkal szórakozó gyerekek sorsáért rajtaütésszerûen aggódásba esett illetékesek. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy a tisztességes keresetbôl, munkanélküli-segélybôl, nyugdíjból vagy a gyerekpótlékból nemhogy új játékra, használtra is alig telik egyeseknek. Mert az új játék árát nem a mi (értsd közönséges halandó) zsebünkhöz mérték. Csakhogy a dolgoknak ezt a vetületét nem vizsgálták meg a gyermekeink egészségéért aggódók. Minthogy arra sem gondoltak, hogy a gyerekeink egészségéért mi magunk aggódunk leginkább, még csak nem is hivatalból. Így a turkálóból vásárolt plüssjátékot, még mielôtt a gyerek kezébe adnánk, kellôképpen szemügyre vesszük. Az érintetlen puzzle pedig semmivel sem fertôzôbb, mint amit tízszeres áron a "rendes" üzletben árulnak.
A használtjáték-kereskedôk máris alkalmazkodtak a tilalomhoz. A szomszédságomban levô boltból elpakolták a játékokat. Sok családot megfosztottak attól, hogy néhanapján kíváncsian fürkészhessék a kínálatot, s hogy gyerekeiknek játékot vásárolhassanak. Sok gyereket pedig a játék jelentette örömöktôl. Kinek az érdekében?
Tegnap a diákpresbitérium rendezvényét az áhítat és éneklés után D. dr. Csiha Kálmán tisztelte meg jelenlétével, aki de. 10 órától, a keresztény ember életében egymáshoz olyannyira kapcsolódó csendrôl és cselekedetrôl szólt. Bibliai példázatok, ószövetségi törvények, evangéliumi példákat idézve, ill. azok alapján hallhattunk hát a beteg/halálos csendrôl, ítéletes csendrôl, a csoda csendjérôl, a szégyen csendjérôl, az önvizsgálat, a szenvedés csendjérôl, a hit útjának, próbájának a csendjérôl, Jézus gyógyító csendjérôl… Az elhangzottak alapján minden bizonnyal egyértelmûvé vált a diákság számára, hogy ezen átvitt értelemben kezelendô fogalom morális értékmérôként is szolgál az ember számára. Erkölcsi tartására utal, akár annak hiányáról vall. Néhány kérdés, illetve azok megválaszolása következett, közös éneklés, majd Márk Attila gitármûvészt hallgathatták meg a résztvevôk. Ebédszünet, majd a délutáni mûsor következett, melynek során a legtartalmasabbnak D. dr. Csiha Kálmán újabb elôterjesztése bizonyult, aki ezúttal Csendesség napjainkban címmel értekezett.
E rendezvény célja – amint ezt Moldován Rádutól, a református kollégium ifjúsági elnökétôl és egyben a diákpresbitérium vezetôjétôl is megtudtuk – Istenre figyelni és elcsendesedni. Mivel ez a lényege magának a kezdeményezésnek: az imádság, az elcsendesedés, másrészt az, hogy az itt tapasztaltak, hallottak hatására a teljes félévet áthathassa ez a csendesség.
Hat év óta elôször csökkent a büntetések száma
A tavalyi év tevékenységét ismertette tegnapi sajtótájékoztatóján Cotoara Vasile ezredes, a Maros Megyei Rendôrfelügyelôség fônöke, Gligor Vasile ezredes, megyei rendôrfelügyelô-helyettes valamint Tohanean Vasile, a marosvásárhelyi rendôrség parancsnoka. A bemutatott jelentés szerint 1994 óta elôször csökkent a bûncselekmények száma Maros megyében.
Bár a bûncselekmények számának csökkenése nem túl látványos – mindössze 3,5%-os, azaz 270-nel kevesebb 1999-hez képest – Cotoara Vasile ezredes szerint ez is jelentôs eredmény. Tavaly megyeszinten 8507 bûncselekményre derítettek fényt, ennek egyharmada gazdasági jellegû. Az országos bûnözési arányhoz (1575 bûncselekmény 100.000 lakosra számítva) viszonyítva Maros megye a 32. helyen szerepel. A bûnözés mértéke jelentôsen megnôtt vidéken, a bûnözési ráta legmagasabb Szászrégenben, ezt Segesvár, Marosludas, Radnót, Szováta, Marosvásárhely és Dicsôszentmárton követi. Ha csökkent a rablótámadások, lopások száma (17 illetve 5 százalékkal), ezzel szemben mintegy 30%-kal megugrott a munkahelyi visszaélések, korrupciós esetek, gazdasági bûncselekmények száma. A bûncselekmények elkövetôi 55,7 milliárd lej anyagi kárt okoztak, ennek csupán felét sikerült visszaszereznie a rendôrségnek.
Az elmúlt években a roma nemzetiségûek egyre súlyosabb bûncselekményeket követtek el – vonta meg a mérleget Cotoara Vasile ezredes. A 11 gyilkosság tetteseinek fele tartozik ehhez a nemzetiséghez. Hét gyilkossági kísérlet, 17 súlyos testi sértés, 3 halált okozó ütés, 29 nemi erôszak és 67 rablótámadás szerepel még a súlyos bûncselekmények kategóriájában. Az 5637 személy közül, aki ellen vizsgálatot indítottak, 432 kiskorú, 2328 fiatalkorú, 1596 roma nemzetiségû.
Lopják a telefonkábelt
84 telefonkábel-lopást jelentettek a Romtelecomnak, de csak 66 esetben sikerült azonosítani mintegy 111 tettest.Az okozott anyagi kár értéke 2,5 milliárd lej. A kábeltolvajok elsôsorban Szeben, Fehér és Brassó megyében, jól szervezett csoportokban követik el a lopásokat. Nemcsak telefonkábelt, hanem háziállatokat is elôszeretettel lopnak a háztáji gazdaságokból. Radnót, Marosludas, Mezôsármás és Szászrégen környékén 12 banda fosztogatja a falvak lakóit, eltulajdonítva a szárnyasokat, háziállatokat, füstölôkbôl a húst.
480 korrupciós bûncselekményre derítettek fényt, tavalyhoz képest 116-tal többre, amelyet 263 személy követett el, közülük 7 köztisztviselô. Ezek nevének közlését a rendôrfônökök megtagadták. Korrupciós ügyekbe keveredett még 13 kereskedelmi társaság vezetôje, de mint kérdésünkre Gligor Vasile ezredes elmondta, egyetlen korrupt rendôrrôl sem tud. Kihágásért összesen 110.242 bírságot szabtak ki 8,2 milliárd lej értékben.
1999-hez képest 23-mal csökkent a súlyos autóbalesetek száma, a 167 baleset során 58-an vesztették életüket, 137-en sérültek meg súlyosan. Tavaly 1205 könnyû baleset történt, 74- gyel kevesebb, mint egy évvel korábban.
Merre tart az állattenyésztés? Lefele. Kiveszôben a hagyomány. A rendszerváltás után elindult egy folyamat, amelyet mai napig sem sikerült megállítani: az állatállomány csökkenése. A megyei mezôgazdasági és élelmezési igazgatóságnál 1999-ben összesen 84.039 szarvasmarhát jegyeztek, 2000-ben csak 71.270 egyedet, ez az 1989-es adatokhoz viszonyítva 30%-os csökkenést jelent. Csupán a múlt évben az összállomány 16%-os, a tehénállomány 7%-os arányban apadt, ennek következménye a tejtermelés 16%-os visszaesése. Miért mondanak le egyre többen az állattenyésztésrôl, amikor a tejnek aránylag jó ára van, az állami támogatás is biztosított? Melyek az állomány csökkenésének okai? E kérdésekre próbáltunk választ kapni ankétunk során.
Nyárádgálfalva községben 1999-ben 1.110 szarvasmarhát tartottak, 2000 novemberében már csak 501-et. A község hét falujában 265 család tart nagyállatot, nyári idôszakban a havi átlagos tejtermelés 45.500 liter.
Csegzi Gergely agrármérnök 18 éve dolgozik Gálfalván, jól ismeri a helyi körülményeket. Íme, miként vélekedett a felvetett kérdésrôl:
– Az állomány drasztikus csökkenésének okai összetettek, azok felbonthatók társadalmi, gazdasági és szakismereti okokra, legalábbis a mi községünkben. Az elsôként említett ok a falvak fokozódó elöregedése. A két Adorjánban a lakosság 80%-a 70 éven felüli. A családban, ahol meghal egy bácsi, az özvegy azonnal értékesíti az állatot. A fiatalok egyáltalán nem foglalkoznak állattenyésztéssel. Többségük Gálfalván egy olasz cégnél dolgozik három váltásban, nyilvánvaló, hogy nincs idejük állattartásra. Más gazdák a takarmányhiány miatt hagyták abba a tartást. Az utóbbi két évben a száraz idôjárás miatt takarmányhiány alakult ki, emiatt felszökött a széna ára. Egy kilogramm kóst 3.000 lej, de a jó minôségû szénáért elkérnek már 4-5.000 lejt. Egy kilogramm korpa ára 4.000 lej. Az állattartó gazdák jelenlegi stratégiája az, hogy az egyedeket valahogy eltartsák a zöld fû megjelenéséig. Mi következik ebbôl? Mindenki igyekszik piacra vinni fôleg az üszôket, borjakat, tehát a növendékállatokat, mert nincs, amivel átteleltetni azokat.
Felsô- és Alsóadorján tejtermelôi két éve várják, hogy a Blaga-féle cég a több millió lejt kifizesse a leszállított tejért. Ez még nem történt meg, és úgy tûnik, hogy a pénzt sosem fogják átvenni, mert a céggel nem kötöttek szerzôdést. Következésképpen nem tudják az ügyet törvényszékre vinni.A tej árának állami támogatásáról annyit, hogy a gazdák a pénzösszegeket mindig 2-3 hónap késéssel vehetik át. Az emberek elveszítették a felvásárlókkal szembeni bizalmukat. A nyomátiak a tej értékesítését úgy szervezték meg, ha használhatom ezt a kifejezést, hogy autóval reggel összegyûjtik és Marosvásárhelyen a piacon meg házaknál adják el, literenként 7.000 lejért. A tejért kapott pénzt felemészti a takarmány.
Községünkben elkorcsosult az állomány, azt mindenképpen fel kellene javítani fajtiszta állatokkal. Azok kevesebb költséggel több tejet termelnek. Az emberek viszont vonakodnak a mesterséges megtermékenyítéstôl. Nagyon rövid idôn belül szemléletváltásra van szükség, mert a jelenlegi állomány tejhozama nagyon alacsony. Ugyancsak ide tartozik, hogy az a gazda, aki állattenyésztéshez kezd, elôbb döntse el, tejet vagy húst akar termelni, ugyanis más-más takarmányozási módszereket kell alkalmazni.
Említettem a szakismereteket. Községünkben az állattartók többsége nem szakember, családi hagyományként folytatják az állattartást. Manapság a szakismeretekre szükség van, ahhoz, hogy a tevékenység ne legyen ráfizetéses. Az idôs emberek azonban nem szívesen adják fejüket a tanulásra, a szakmai ismeretek bôvítésére, inkább értékesítik a jószágot.
Magyari József, Nyárádgálfalva alpolgármestere: – Összesen 332 hektár legelôvel rendelkezünk, minden tavaszon takarítjuk, de feljavítás, mûtrágyázás már negyedik éve nem történt. A befizetett legelôdíjakból kb. 40 zsák mûtrágyát vásárolhatunk, a szükséges 650 zsákkal szemben. Három faluban legeltetik az állatokat, Adorjánban, Bedében és Nyomáton, e településeken nagyobb a tejhozam. Szentháromságon a múlt évben kezdték legelôre hajtani az állatokat, miután az utat megjavítottuk. Ott, ahol istállóban tartják az állatokat, nyilvánvaló, a tejtermelés költségei magasabbak. Ez is egy ok, aminek súlya van az állat áruba bocsátásának eldöntésekor.
Iszlai József mérnök adatai szerint a községben 1.090 szarvasmarhát tartottak 1999-ben. Ma 780-at. A megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság szakembere nem derûlátó.
– Az elmúlt idôszakban az állatállomány folyamatosan csökken. Miért? Az utóbbi két száraz esztendô vészes takarmányhiányt idézett elô, ami felvitte az árát. Így a tej jelenlegi literenkénti ára mellett sem jövedelmezô a tehenek tartása. Mindemellett van néhány állattartásra vállalkozó gazda. Példaként említem Csizmadia György fiatal állattenyésztôt, aki édesapjával itt, Nyárádszeredában, kis tejfeldolgozó üzemet nyitott. Állatállománya csupa fajtiszta egyedbôl áll. Mate Toader Mosonban több mint 20 nagyállatot tart. Néhány gazda 2-4 állattal kínlódik. A Maróka holland–román állattenyésztési társaság 93 állatot tart, a fejôstehenek száma 50-60 között van. Több állattal indultak, valószínû pénzügyi okokból kellett visszaszorítaniuk a létszámot. Az említett néhány gazda és a társulás menti át az állattenyésztés hagyományát környékünkön. Vannak még gazdák, akik egy- egy tehenet tartanak, ôk nem számolnak a piaccal, örvendenek, hogy saját szükségletükre biztosítják a tejet.
– A 660 hektár legelô elláthatna sokkal nagyobb számú állatot.
– Ez így van, de a legelôk terméshozama csökkent a mûtrágyázás hiánya miatt. A demeterfalvi legelô megbírt volna 130 állatot, viszont az egész falu kijáró csordája 47-50 között változik. Az a kevés fû is, ami termett, elvénült és ott ment tönkre.
– Jellemzô errefele, hogy miközben csökkent az állomány, a tejhozam megállapodni látszik egy bizonyos szinten.
– Ez bizonyítja az állomány feljavítását. Sok egyedet ismerünk, amely 4.000 liter tejet ad, ezt például Csizmadia György éri el, jó takarmányozással, belterjesebb állattartással. A Maróka állatállománya kimondottan tejtermelésre van beállítva. Nem tagadhatjuk, ôk is takarmánygondokkal küzdenek. Nem rendelkeznek a tavaszig elegendô szálastakarmánnyal. Szerencséjükre elég jó minôségû silótakarmányt készítettek, ezt pótolják abrakkal. Nagy elônyük, hogy a Marókát szakember, állatorvos vezeti.
– Kényszerhelyzetben lehet állatot széna nélkül, kóréval tartani?
– Sajnos kényszerhelyzetbe kerültünk. A Nyárád mentiek értenek azért az állattenyésztéshez. Vannak gazdák, akik széna nélkül próbálják átvészelni a telet. A tejhozamuk 5-8 liter, ez csak a család számára elég. Ez nem követendô példa a jövôre nézve. De mi mást tehetnek? Ez valóban elbátortalanít néhány embert, aki abbahagyja az állattartást.
– A tej értékesítése rendezôdött?
– Mondjam így, stabilizálódott. A prémium maradt el egy-két hónapot. A Hochland felvásárló cég gyûjt be tejet a legnagyobb mennyiségben, rendszeresen fizet is, tudomásom szerint 4.000 lejt literenként. A gazdáknak igazuk van, a költségekhez képest alacsony a tej ára. Egy kg gyenge minôségû széna már 3.000 lej, egy kg kukorica 6.000 lej. Ilyen árak mellett az állattartás nem jövedelmezô.
Nyárádmagyaróson és a kilenc faluban 1999-ben 1.400 állatot tartottak. A múlt évben 1.065 szarvasmarhával csökkent az állomány: 655 egyedet eladtak, 400-at a gazdák levágtak saját használatra, 10 elhullott. Ma összesen 850 a szarvasmarhák száma. Elsô számú oka a csökkenésnek, mint mindenhol a Nyárád mentén, a takarmányhiány. Továbbá az állatállomány minôségének súlyos romlása. Nyárádmagyarós 350 családi gazdaságából 20-ban foglalkoznak állattenyésztéssel. A vészharang megkondult: egyre több gazda tervezi, hogy felhagy az állattartással, mert úgy vélik, hogy a haszon nem az állattenyésztôknél, hanem a feldolgozóknál halmozódik.
Csegzi Gergely mérnök, Nyárádgálfalva: - Elkerülhetetlen a tej felvásárlási árának a növelése. Egy másik lehetôség lenne, hogy szerzôdéskötéskor az állattartó gazdákat a tejfelvásárló elôlegezze meg. Ezzel nagy mértékben támogatnák a tejtermelôket. Ugyancsak hatásosnak bizonyult a tavalyi 400.000 lejes tehenenkénti értékjegy kiadása. Reméljük, hogy a mostani kormány idén is kibocsátja ezeket. Továbbá a civil szervezetektôl (RMGE, Kisgazdapárt) elvárnánk, hogy ártámogatott takarmány-vetômagvakat forgalmazzanak, így segítve az állattenyésztôket. A legolcsóbb lucernavetômag ára 100.000 lej. Egy hektárra 20 kg szükséges, az máris 2 millió lej, és hol van még a szántás, vetés költsége?
Iszlai József agrármérnök, Nyárádszereda: – Remélem, hogy az állomány gyarapodni fog, ha az idôjárás is besegít, elegendô takarmányt takaríthatunk be. A gyarapodáshoz még szükséges az állami támogatások biztosítása, a mostani kormány részérôl már hallottunk ígéreteket. Ha azok megvalósulnak, talán megállítható az állomány csökkenése.
– Szabó Miklós mezôgazdasági referens, Nyárádmagyarós: – A helyhatóságtól nem várhatunk semmilyen támogatást. Ez csak a kormányzattól jöhet. Egyértelmû, hogy a takarmánykrízis miatt csökkent a létszám. Tartós javulásra valamiféle pályázati rendszer kialakítása adhatna esélyt. Ebben a hangsúlyt az állomány feljavítására kellene helyezni. Minálunk a vegyes hasznosítású (tej–hús) állattartás a honos. Jó, garantált fajták tenyésztésével a gazda nem lenne egyik évben szegény, a másikban gazdag. Szerintem a tejhozam stagnálni fog. Mikor növekedik? Meg kell várnunk az idei gabona- és takarmányterméseket, akkor nyilatkozhatunk a tejhozamok várható módosulásáról. Állattenyésztés szempontjából a sikeres jövô csak állami támogatással valósítható meg.
Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy két héttel ezelôtt a nyárádmagyarósi és a nyárádgálfalvi gazdák is beléptek a Nyárád menti Szarvasmarha-tenyésztôk Egyesületébe, amely Fábián Attila, a megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal mérnöke irányításával alakult a múlt évben. Az egyesület a múlt évben egy alkalommal tárgyalt a Hochland cég szovátai egységének vezetôivel, akiknél elérték a tej felvásárlói árának növelését. A szervezet céljai között szerepel az állomány feljavítása, a tej értékesítésének rendezése, szaktanácsadás és információs központ létrehozása, csarnokok felszerelése, újabbak létrehozása. Programok, amelyek ha megvalósulnak, talán hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az állattenyésztés a Nyárád mentén kapja vissza a hagyománynak megfelelô rangját.
Kilyén Ilka Svédországban vendégszerepelt a közelmúltban. Nemcsak nemzeti irodalmat, népi kultúrát/költészetet "vitt" magával, dalt, vallásos énekeket, hanem magyarság- és együvétartozás-tudatot is. Elôadómûvészként, emberként, magyarként, a szórványban élôknek. Azoknak, akik egy olyan befogadó országban telepedtek le, illeszkedtek be és alapítottak családot, melynek társadalma megértéssel kezeli ôket.
– A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége hívott meg családostól. Abban az országban tölthettünk két hetet, melyben a béke több mint kétszáz éves. Nagy szeretettel vártak és fogadtak nemzettársaink.
– Ha már nemzettársainkról esett szó, kb. hány magyar él Svédországban? Milyen az összetétele?
– Közel 35.000-en, és nagyon szórványban. Falvakon pl. ketten-hárman mindössze. Mindenki ott teremtett otthont magának, ahová kitelepedésekor az emigrációs hivatal közbenjárásának köszönhetôen került. Akadnak azonban olyan települések is, amelyekben tömbben él a magyarság. Ami összetételét illeti, minden szempontból heterogén. Stockholmban pl., mint olvastam a Szövetség kiadványában, a magukra maradt, egyedül élô idôs magyarok nyilvántartására és folyamatos meglátogatására törekednek. A kislányunk, Kisztina viszont két-három éves kisgyerekekkel is foglalkozhatott.
– Ebbôl következhet hát a következô kérdés: Mi történik a vegyes házasságban élô magyar féllel például?
– Ha létezik is még magyarságtudat abban, aki svéddel kötött házasságot, nincs mihez kezdenie vele. Még annyira sem, mint itthon, Erdélyben, hasonló esetben. Ô már gyökértelen. A közoktatásban viszont meghatározó, milyen nyelvû iskolába jár az ember. Ott tanulhatja meg, szívhatja magába saját kultúráját. Mivel kötve hiszem, lenne ideje bármely szülônek manapság arra, hogy gyermekeibe átszármaztathassa saját nemzete kultúráját. Ezért mûködnek a különbözô magyar egyesületek, klubok, házak. Marosvásárhely nagy erôfeszítéseket tesznek azért, hogy lehetôleg idôben minél távolabbra napolhassák nemzetiségtudatuk sorvadását. Igénylik nemzeti kultúránkat, és néhol olyannyira bírják is a nyelvünket, hogy nem is éreztem ilyen értelemben mínuszt. Két-három hetente követik egymást a magyar vonatkozású rendezvények. Járt már ott a beregszászi színház, a nagyváradi bábszínház, a Vásárhelyi Nemzeti Színház magyar mûvészei, meghívták Jókai Annát, különbözô filharmóniákat, népi együtteseket látnak vendégül. Éltetik a magyar kultúrát. Elképzelhetô, mennyire jólesett az ott vendégeskedô magunkfajta erdélyi magyarnak, amikor Göteborgban, mielôtt felléptünk volna, óvodáskorúak betlehemeztek, regöltek. Szavukból is kihámozhattam, a Kárpát-medence melyik vidékérôl érkezhettek szüleik. Tájnyelven beszéltek ugyan, ám idegen akcentus nélkül. Az elôbb említett kiadványával kapcsolatban a Szövetségnek, kell szólnom arról, hogy hirdetôjében, bizonyos értelemben nagyon izgalmas beadványról olvastam. Eszerint, az ottani magyarok szövetsége olyan stratégiát dolgozott ki, melynek célja – ha a kormány elfogadja –, hogy a Svédországban élô magyarok is megkaphassák az ún. honosított nemzetiség státust. E státus eddig az ott élô zsidókra, lappokra és romákra vonatkozott. Figyelemre méltónak tartom, hogy országos szinten, önrendelkezéses alapon oldhatnák meg ezt a kérdést, mivel – mint mondottam –, nagyon szétszórtan él Svédországban a magyarság.
– Feltehetôen lényeges azért a különbség Erdély és Svédország között, ami a magyarság kisebbségi sorsának- létének megélését illeti. Mi Erdélyben a szülôföldünkön élünk. Nem válunk gyökértelenekké a vegyes házasságban sem. Mint történik bármely választott hazában, befogadó országban...
– Állandóan bizonyítaniuk kell az ottani magyaroknak is. Megvan ugyan mindenük, emiatt mégis állandó készenlétre kényszeríti/készteti ôket a "jövevény vagyok"-tudata. Ez jellemzi egyébként a Németországban élô magyarokat is. Olyan a befogadó nemzet viselkedésmódja, hogy belôle ezt neked érezned kell. Jó munkás vagy, jól teljesítesz, az ô kívánalmainak megfelelôen élsz, csak hát… Azt viszont mindenki elismeri, hogy az elvárások nagyok. Mihelyt leépítésre kerül sor, átszervezésre, ki az, akit elsôként nélkülöznek...?! Bár ebbôl sem a német, sem a svéd társadalom titkot nem csinál.
– Sovány vigasz, mégis, adott esetben ennek a kényszerû versenyfutásnak lehet pozitív töltete is a kitelepedettek számára
– Magam is sokat gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, hogy ez az állandó teljesítménykényszer esetenként nem is sejtett képességeit hozza felszínre az embernek. Mint ahogy, sajnos, ugyanez az örökös helytállás döbbentheti rá ennek fordítottjára is. Mennyire kár, hogy adottságait – akarata ellenére – nem szülôföldjén kamatoztathatja. Az, hogy távozni kényszerült egykor, a legtöbb áttelepülôben kettôs érzést eredményezett. Azt hiszem, míg távol él bölcsôjétôl, ide vágyik. Az idôbeni, ill. földrajzi, fizikai távolság olykor szépíthet benne dolgokat, ám mihelyt hazajön, és szembesülnie kell az itteni viszonyokkal, már az ott megteremtett körülmények, a számára ott már nem létezô mindennapi anyagi és egyéb gondok okán vágyik vissza. Itt is él, ott is. Bár lélekben mindenképpen itt. – Hogy mi készteti vajon a kitelepülteket arra – hogy bár új élethelyzetük "parancsa" idôvel tán egyébre ösztönzi – ennek ellenére ôrizzék magyarságtudatukat?! Erre talán az alábbi Kosztolányi-négysoros válaszolhatna. Igaz, e néhány sor érzelmi közelítést jelent, mégis érdemes elgondolkodnunk üzenetén is! Ha nem is beszéli már a magyar nyelvet, mégis hozzá, a magyar kultúrához kötôdik: "Gyermekkorom, mindig téged kereslek / ha járom a poros-boros Szabadkát. / Mióta labdám elgurult itt, / nem ér az élet egy fabatkát"
Rájöttem: nem érdemes nyelvhelyességi hibákat a konyhában javítani. Feleségem általában pontosan szokta kifejezni magát, csupán akkor vét a nyelv ellen, ha mérges valamiért, vagy pedig mókás kedvében van. Én azonban következetesen helyre szoktam billenteni, így: Nem "kell jöjjek", hanem jönnöm kell; nem "le kell üljek", hanem le kell ülnöm stb. Hej, de egyszer alaposan megjártam. Egy kiadós névnapozás után, amint a vendégek távoztak, életem társa "megihletôdve" állapodott meg a toronymagas mosatlan elôtt, és így fakadt ki: – Ó, megint és mennnyit kell mosogassak!
Magyartanárként nem hagyhattam figyelmen kívül a botlást, hát azonnal kijavítottam. – Nem jó. Mert: kell mosogatnom!
Erre a kedves párom felvidulva csapott le. – Igen? Hát akkor csak mosogassál. Parancsolj, drágám! –És kezembe nyomta a mosogatórongyot. Hiába védekeztem, hogy nem éppen így értettem, nem volt apelláta.
Azóta nincs pardon: hebehurgya "beavatkozásom" egyenes következményeként mind a mai napig én mosogatok. De ha azt hallom, hogy "megint kell fôzzek", "kell vasaljak", "kenyeret kell vegyek" – töksüket vagyok.
Kajcsa Jenô
A régi magyar világban történt. Két pásztorlegény legeltette seregét a Kincses-tetôn. Az úton két lovas rendôr közeledett a város felôl. Odaugratnak a juhászokhoz: – Hé, naplopók! Messze van ide Backamadaras?
– Á, nincs a'– felelt az egyik. – Menjenek csak az úton tovább, oszt' lépésbe' jó félóra, de vágtába fertály se...
A csendôrök elvágtattak. Néhány nap múlva ismét arra jártak a csendôrök. A nyájra azonban akkor csak egy legény ügyelt. – Hé, te! Hová lett a társad? – kérdezték tôle. A fiú legyintett.
– Itthagyott a semmirevaló. Nem szerette a dógot soha...Oszt, mint minden afféle naplopó, há' elment ô is csendôrnek.
A székely ember mindig híres volt arról, hogy eredeti ötletei vannak, még a mostani idôkben is, amikor egyre nehezebb mosolyogni, derülni.
Ez azonban nem mostanában történt. Ugyanis az én nagy huszonnyolcas, vicces természetû bátyám kihasználva, hogy nincs otthon asszonya, meghívta férficimboráit. Azoknak se lehettek odahaza a feleségeik, mert éppen valami nôi konferencia zajlott a faluban. Hát összekoppantak a férjek egy kis fenyôpálinkára.
De olyan vidámak lettek, egyik nótát a másik után énekelték, aztán pedig élcelôdtek egymással keményen.
A nagy vidámságtól ahajt megéhezének. Egyikük felajánlotta: felkap otthon az udvarról vagy két csirkét, megkészítik, megeszik.
Bátyám vállalta a kopasztást, egy másik a fôzést, elosztották a munkát ügyesen. Na, jön a csirke, rá a forró vizet, minden úgy megy, mint a karikacsapás.
A szomszéd lány figyelt fel, mikor valamiért bekukkintott, hogy ezek ülnek az asztalnál, habzsolva esznek, de még a szájuk is tollas.
A végén aztán kiderült: a tál, amiben kopasztották, lyukas volt, a víz hamar elfolyt. De a jókedvet nem gyôzi le semmi.
Gönczi Juliánna
Számos falu maradt lelkipásztor nélkül, mert a kommunista hatalom a hitükhöz ragaszkodó, meg nem alkuvó lelkészeket eltávolította a hívektôl. A börtönbe vetett papok munkáját jobbára idôs társak vállalták fel. Ilyen plébános volt M. bácsi, aki haláláig szolgálta híveit. Kissé szenilis lehetett már, gyakran temetés alkalmával is mosolyra fakasztotta hallgatóságát.
Minden temetésen a Talpra magyar!-ból idézett. "Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett, / Mondják el szent neveinket…" A diktatúra idején a refrént persze csak magunkban mondtuk.
Egy tanítót temetett, aki évtizedeken át szolgálta iskoláját, csaknem ezer ember jött el a végtisztesség adásra. Az öreg pap reszketô hangon búcsúztatta. "Búcsúzik feleségétôl, gyermekeitôl, a rokonságtól, a tantestülettôl, a drága néptanácstól, a kedves milíciától" – itt hirtelen énekbe kezdett: "Ments meg, uram, minkeet…" – majd ugyanolyan hirtelen el is hallgatott. A kántor késôre kapcsolt, egy-két perc múlva folytatta a hívekkel együtt: … "az örök haláltóól"…
M. plébános úr szentbeszédeit is (látszólag?) rögtönözte. A karácsonyéji szentmisén így magyarázta Jézus születését:
"– Szûz Mária és Szent József megérkeztek Betlehembe. Máriát szülési fájdalmak gyötörték. Elmennek a kórházba. De nincs szabad ágy egy sem. Elmennek a szállodába, házakhoz kopognak be, nem fogadja senki. Elmennek a néptanácshoz, ott meg kikergetik ôket.
Ezért kellett Jézuskának istállóban, a jászolban megszületnie.
Vajon ma: helyet adna a néptanács a szent családnak?! Bizony nem. Ma is az utcára vetnék ôket, sôt a lelkekbôl is kiûznék az Isten bárányát…"
Az idôs plébánost két nap múlva hívatta a Szeku.
Elekes Béla
Lajos bácsi alacsony, tömzsi, piros arcú, mindig jókedvû emberke volt. Ô volt a falu tréfamestere. Mindig azon járt az esze, hogy mivel tudja az embereket megnevettetni. Egy este eltörött a marhavakarója, amivel az állatait szokta pucolni, hát elment a boltba újat venni. Sokan voltak odabent, nagy a zsivaj, de amint megpillantották, egybôl elcsendesedtek. Utat engedtek neki, és kíváncsian lesték, mit eszelt ki már megint. Lajos bácsi nagy komolyan megállt a pult elôtt, és azt kérdezte a boltostól: – Te, marhavakaró van?
A hangsúly azonban furcsa volt, a boltos ámulva nézett rá. Aztán észbekapott, és nevetve válaszolta:
– Te marha, vakaró van elég.
Két kofáné társalog a piacon. Az egyik azzal dicsekedik, hogy milyen ügyes a fia.A másik sem akar lemaradni, ô is dicsérni kezdi a sajátját: – El se hiszi, drága Marcsa, hogy milyen rendes, komoly fiú az enyém. Olyan szorgalmas, jó volt az iskolában is, hogy a tanárok sírtak, amikor végzett… Aztán a munkahelyrôl is olyan szomorúan tették ki a fônökei, majd meghasadt a szívük… De most is úgy szeretik, azt mondja a lelkem, az Istennek se akarják elengedni, nem akarnak megválni tôle…
– Ojjé. Hát hol van a fia?
– Vásárhelyen, drágaságom, a börtönben.
Károly bácsi egyetlen fia megházasodott. Nagy ihaj csuhajjal megtartották a lakodalmat, majd az ifjú pár elutazott a tengerre. Ott szerették volna tölteni a mézesheteket.
Nemsokára képeslap érkezett. Károly bácsi olvassa, olvassa. Értetlenül csóválja a fejét. A lapon ez állt: "Kedves édesapám! / Megérkeztünk szerencsésen. / Itt rossz az idô. / Egész nap a szobában / ülünk és gub- / basztunk."
Az öreg azonnal válaszol. "Kedves fiam! Az üdvözletet megkaptam, köszönöm. Mindent megértettem, azt az egyet kivéve, hogy gub. Édesapád."
Fábián Júlia
1960 novembere, Szentdemeter, délután négy óra. Megsegítô óráról mennek haza a kisiskolások. Lépkednek sorban, szépen, rendben. A kanyarban táskás elvtársak állítják meg a menetet.
– Szabadság! Honnan jöttök?
– Mi az iskolából.
– Most? Hiszen sötétedik. Be voltatok zárva?
– Nem. Délután tanulunk...holnapra, hogy tuggyunk...
– Ez szép...Tehát: szilencium:
– ???
– Az iskolában készítitek el a feladatokat...
– Ühüm.
– Tehát szerettek tanulni...
– Ühüm.
– Akkor hát köszönni is tudtok?
– Há'...
– Nahát akkor köszönjetek, de szépen!
– Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Pap Balázs
Míg ujjaik el nem kopnak,
Az emberek mindig lopnak.
Míg egy szálig ki nem halnak,
Az emberek mindig csalnak.
Míg van izma az ökölnek,
Az emberek mindig ölnek.
Tízparancsnak tiltó rendjét
Nem tartja meg, csak a gyengébb,
Kit erôsebb emberszörnyek
Mindig lopnak, csalnak, ölnek.
(1861–1933)
Kozma Andor
A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legnépszerûbb eseményeként a Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál lehetôséget nyújt minden kortárs magyar alkotónak új mûvek bemutatására. A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál témájához kapcsolódik, címe H@gyomány és Mûvészet az elektronikus korban.
Az elektronikus kor egyik legnagyobb kihívása számunkra az Európai Unióhoz való csatlakozás, ezért e témakör sikeres megközelítését mindegyik kategóriában a Külügyminisztérium különdíjjal jutalmazza – olvasható a felhívásban.
A megadott témakörbôl az alábbi kategóriákban várnak olyan mûveket, amelyek eddig kiállításon még nem szerepeltek:
Sajtókarikatúra : humoros, szatirikus rajzok korunkról, múltunkról és jövônkrôl;
Szatirikus képzô- és iparmûvészeti alkotás: festmények, grafikák, kisplasztikák, tárgykarikatúrák és installációk;
Fotókarikatúra: zsáner- és riportképek, humoros-szatirikus fotók, montázsok;
Junior kategória: alkotások bármely karikatúra mûfajban, a felsô korhatár 16 év;
Számító-kép: számítógép segítségével készült karikatúrák, animációk lemezen és kinyomtatva;
Reklám-karikatúra: "Jó bornak is kell a cégér". A feldolgozás a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgôfesztiválhoz kapcsolódjék, azt népszerûsítse bármely kategóriában, sôt borospohár-alátét és palackcímke formájában is.
A mûvek beküldési határideje: 2001. március 1.
A gondosan becsomagolt, jeligével ellátott, egy-egy szerzôtôl kategóriánkét legfeljebb 3 db. mûvet, maximum A 3 méretben a következô címre kell beküldeni: Magyar Kultúra Alapítvány 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., Tel: 3550122, Fax: 3751886, e-mail: mka3@ matavnet.hu
A csomagoláson fel kell tüntetni : V. Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál.
A karikatúrák bemutatójához látványos és mozgalmas események társulnak. 2001. március 23-án , a kiállítás ünnepélyes megnyitásán kerül sor a díjak átadására. A vendégkönyv szerepében vendégfal áll a jelenlevô mûvészek rendelkezésére, hogy az alkalomnak megfelelôen rajzban tehessék meg "bejegyzéseiket".
A szakmai napon,április 1-jén karikatúrákhoz kapcsolódó talkshowra és lapszerkesztôk fórumára kerül sor. Karikatúra-akadémiát is tartanak, amelyen gyakorló mûvészek vezetik be az érdeklôdôket a karikatúra rajzolás technikájába és fogásaiba.
Ha valaki szakmai jellegû tájékoztatást szeretne kérni, Stefan Boros TETY-hez fordulhat a 211-430-as telefonszámon.
Kötelezô útlevél a moldvaiaknak
Július 1-tôl kezdve a hazánkba utazó moldvai állampolgárok kötelesek útlevelet felmutatni a határátkelôknél. Az említett idôpontig változatlanul beutazhatnak a személyazonossági okmány alapján. Az illegális migráció leküzdéséért, fôként a határok biztonságosabbá tételével, Románia egyezteti vízumkibocsátási politikáját és gyakorlatát az EU-val. A nagyszámú emigránst adó államok listáján 76 ország szerepel, szemben az 1999. évi 37-tel. Ilyenképpen a lista nagyon hasonlít ahhoz, amit az EU használ.
Újraindul a zarándoklat Jeruzsálembe
Február 14-én és 15-én egy különleges zarándoklat indul Jeruzsálembe Camillo Ruini pápai helynök-bíboros vezetésével, újból megnyitva azoknak az utazásoknak a sorát, amelyeket hónapokkal ezelôtt függesztettek fel biztonsági okokból – jelentette be szerdán a Vatikánban Liberio Andreatta, a zarándoklatokat szervezô római hivatal (ORP) elnöke. Andreatta az ANSA olasz hírügynökségnek elmondta: az utazások idôleges betiltása miatt mintegy 30 ezer hívônek kellett lemondania elôjegyzését. Az ORP szervezésében évente százezer hívô járul a Szentföldre, hogy felkeresse az ottani szent helyeket. "Most újra megindul a zarándoklat" – mondta a hivatal vezetôje, hozzáfûzve, hogy a Ruini bíboros által vezetett zarándokcsoport "különleges ajándékot" visz magával a pápától.
Einstein és Freud az alvószámla-tulajdonosok között?
Az Albert Einstein és a Sigmund Freud név is felbukkant azon a listán, amelyet a Svájci Bankárszövetség tett közzé 21 ezer alvószámla-tulajdonosról. A bankárszövetség illetékes tisztségviselôje nem tudta megmondani, hogy a névjegyzékben szereplô Einstein és Freud valóban a híres németországi születésû fizikus, illetve a pszichoanalízis osztrák megteremtôje, vagy csak véletlen egybeesésrôl van szó.
4 milliárd dolláros orosz fegyverexport
Oroszország tavaly csaknem 4 milliárd dollárért exportált fegyvereket – közölte a legnagyobb állami fegyverexportôr cég egyik vezetôje. Ez volt a legnagyobb éves orosz fegyverexport-érték az elmúlt évtizedben. A teljes kivitel egyharmadát India vásárolta meg – mondta a Roszoboronexport igazgató- helyettese az Interfax hírügynökség idézete szerint. Viktor Komargyin szerint India további jelentôs vásárlásokat tervez: elôkészítés alatt áll egy szerzôdés T-90S harckocsik és egyéb orosz hadfelszerelés indiai exportjáról több mint 1 milliárd dollár értékben. Oroszország – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország mögött – a világ negyedik legnagyobb fegyverexportôre, jóllehet a jelenlegi éves export értéke eltörpül az egykori Szovjetunió által a 80-as években exportált, évi 20 milliárd dollár körülire becsült érték mellett – írta a Dow Jones.
Kína 2020-ig a világ második legnagyobb gazdasága lehet
A Morgan Stanley Dean Witter (MSWD) befektetési bank becslései szerint Kína a következô 15-20 évben az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdaságává válhat, ha szigorú reformkurzust folytat. Kína jelenleg a világ hatodik legnagyobb gazdasága, bruttó hazai termékének értéke ezer milliárd dollár. Az élen álló Egyesült Államok GDP-je tavaly lépte át a 10 ezer milliárd dollárt. Az MSDW egyik vezetô térségbeli közgazdásza szerint a következô 15-20 évben Kína lesz az Egyesült Államok után a következô ország, amely elôször éri el a 10 ezer milliárd dolláros GDP-határt. Az elemzô a 2006-2015-ös idôszakban évi 10 százalékos, a 2016-tól 2020-ig terjedô években évi 7 százalékos növekedéssel számol. Az optimista prognózist bel- és külpolitikai tényezôk teszik lehetôvé, amelyek – az elemzô szerint – a Kereskedelmi Világszervezetbe történô, elôreláthatóan idei belépés után agresszív gazdasági reformokat gerjesztenek Kínában.
Kilenc perc alatt a 86. emeletre
Ausztráliai sportoló nyerte meg a New York-i Empire State Building lépcsôin felfelé hagyományosan, idén immár 24. alkalommal megrendezett futóversenyt. Az egyik leghíresebb New York-i felhôkarcoló halljából a 86. emeleti teraszra vezetô 1500 lépcsôfokon a Canberrából érkezett Paul Crake 9,37 perc alatt szaladt föl. Crake igazi sportága a triatlon, de már tavaly és tavalyelôtt is ô gyôzött az Empire State Building- versenyeken; idén a saját rekordja megjavításával lett elsô – írta az AFP. A nôk versenyét is a tavalyi gyôztes – az amerikai Cindy Moll – nyerte. A lépcsôfutásban hagyományosan összeméri gyorsaságát és állóképességét a New York-i rendôrök illetve a tûzoltók legjobbjaiból összeállított két csapat is. Idén a tûzoltók bizonyultak jobbnak.
Tömeges "melléknejûség" Thaiföldön
A thaiföldi férfiak legalább egynegyedének van egynél több felesége, jóllehet az ázsiai országban már csaknem hetven éve tiltott a többnejûség. Thai orvosok felmérése szerint a férfilakosság 25-30 százaléka tart fenn és el egy másik feleséget is, egy másik házban vagy lakásban. A "melléknejeket" kisfeleségeknek hívják, és fôképp a 30-50 év közötti üzletemberek közül kerülnek ki férjeik. A kisfeleségek zömmel 20-30 év közötti egyetemisták – ismertette a Reuters a thai orvosok tanulmányát.
Újra úton az Atlantis
A floridai ûrközpontból – helyi idô szerint szerdán este – sikeresen felbocsátották az Atlantis ûrrepülôgépet. Az öttagú személyzet egy 1,4 milliárd dollár értékû, mûszerekkel felszerelt és teljesen berendezett tudományos laboratóriumot szállít a Föld körül keringô nemzetközi ûrállomásra. E laboratórium az ûrállomás Destiny nevû modulja lesz. Maga az ûrállomás a jelenlegi tervek szerint 2006-ig sorra bôvül majd a különbözô ûrrepülôgép-utakon felszállított modulokkal. A Destiny modul mintegy 9 méter hosszú henger, és földi súlya 13 tonna. Miután az Atlantis a menetrend szerint ma hozzákapcsolódik az ûrállomáshoz, a laboratórium-modult az ûrrepülôgép 17 méter hosszú robotkarjával kiemelik a raktérbôl, és összekapcsolják az ûrállomás megfelelô csatlakozó felületével.
Beiktatják a lelkészt
A marosvásárhelyi Gecse utcai református gyülekezet ünnepi istentisztelet keretében február 11-én, vasárnap délelôtt 11 órakor a Kistemplomban beiktatja új lelkipásztorát Lakatos Péter személyében.
Szennyezett a Maros
Február elseje és hetedike között a Környezetvédelmi Felügyelôség által végzett mérések ismét igazolták, hogy szennyezettek a felszíni vizek. Marosvásárhely felett a fenolkoncentráció, Marosvásárhely alatt az ammóniumion-, míg Maroscsapónál az ammónium- és nitrátion-koncentráció volt magasabb a megengedett szintnél. A fenolbeömlésért a szászrégeni közüzemek és a gernyeszegi disznóhizlalda, az ammónium- és nitrátion- szennyezésért a marosvásárhelyi vegyi kombinát, valamint a szabálytalanul beömlô szennyvíz a felelôs. Az elmúlt héten két magánszemélyt 1,5 millió lejre bírságoltak környezetvédelmi kihágásért.
Marosvásárhelyi fotósok sikerei
Nagy sikerrel szerepeltek a marosvásárhelyi fotómûvészek az Egyesült Államokban. Az ICS Supreme Circuit 2000-es kaliforniai nemzetközi versenyeken négy különbözô díjjal tüntették ki képeiket. Santa Ana-ban Kucsera Jenô FIAP-díszoklevelet, Haragos Zoltán EFIAP-, és Both Gyula munkáit FMPA- díszoklevéllel tüntették ki. A La Habra városában rendezett kiállításon pedig Török Gáspár EFIAP képét tüntették ki FMPA-díszoklevélel. Sacramentóban és Westminsterben Both Gyula, Kucsera Jenô, Török Gáspár és Haragos Zoltán képei kerültek falra.
Kisebbségi léthelyzet
A Bolyai Napok alkalmából a Maros megyei RMPSZ külön meghívottja dr. Veress Károly, aki ma délelôtt 9 órától Kisebbségi léthelyzet címmel tart elôadást a Bolyai Farkas Líceum amfiteátrumában.
Kirándulás
Az Örökmozgó Turistaegyesület kirándulást szervez szombat-vasárnap a Görgényi-havasokba, Feketegöde– Hétmezôk tisztás–Zászpás csúcs–Feketegöde útvonallal. Az éjszakát Hétmezôn sátorban t&oum