|
LIII. évfolyam 31. (14691) sz. |
2001. február 7., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A román akadémiai akkreditációs bizottság (CNEAA) hétfôi ülésén nem hoztak döntést az erdélyi magyar magánegyetem ügyében – közölte Ioan Mihailescu professzor, a bizottság elnöke az MTI-vel.
Az erdélyi magyar magánegyetem létrehozására és mûködtetetésre alakult Sapientia alapítvány vezetôi a hónap elején óvatos derûlátással úgy nyilatkoztak, hogy a CNEAA hétfôi ülésén néhány tervezett fakultás megkapja az ideiglenes mûködési engedélyt.
A legnagyobb esély erre a Csíkszeredában tervezett szakok esetében látszik. A CNEAA szakértôi januárban kétszer is helyszíni szemlét tartottak, hogy felmérjék a már meglévô infrastruktúrát, illetve a benyújtott tervek megvalósításának lehetôségét.
Mihailescu professzor, aki egyben a bukaresti egyetem rektora is, elmondta, hogy a CNEAA szakbizottságai megvitatták a Sapientia alapítvány által beterjesztett kérelmeket, de miután a jogi szakbizottság még nem dolgozta ki álláspontját, a hétfôi ülésen nem hoztak döntést.
A CNEAA elnöke hozzátette azt is, hogy bár a Sapientia vezetôi megígérték: a tervezett magyar magánegyetem keretében egy román nyelvû szakot is indítanak majd, ennek részletes dokumentációját még nem juttatták el a bizottsághoz.
Sajtótájékoztatót továbbra sem hívott össze az Azomures vezetôsége, ám a vállalat vezetôje, Doru Opriscan a Népújságnak nyilatkozva elmondta, nem zárják be a kombinátot vagy annak részüzemeit, és nem bocsátanak el munkásokat, sôt, tovább folytatják a szakemberek alkalmazását.
– Mindössze annyit szerettünk volna elérni, hogy ne részesüljünk más elbánásmódban, mint a többi termelô. Nem kiváltságokat kérünk, csak azt, hogy ugyanúgy kezeljenek, mint másokat. Erre most ígéretet kaptunk, ugyanakkor reméljük, hogy márciustól változni fog a helyzet, mivel a lakosság földgázfogyasztása jelentôs mértékben csökkenni fog.
– Valóban olcsóbban értékesítik termékeiket külföldön, mint belföldön?
– Igen, ez így igaz. A belföldön eladott termékek árát azonban 5-6 hónapos késéssel kapjuk meg, és a hiányzó pénzt hitelekbôl fedezzük, amelyekre 25-27%-os kamatot számítanak fel. A külföldi vásárlók azonnal fizetnek, így 14-17%-kal olcsóbban tudjuk nekik eladni termékeinket.
– A hazai piacon alkalmazott magasabb árak nem a vegyi kombinát monopolhelyzetébôl adódnak? Ugyanakkor külföldön nem a gyengébb minôség miatt kell alacsonyabb árakat megállapítaniuk?
– Mindkét kérdésre a válaszom határozott nem. Romániában még 5 mûtrágyagyártó létezik és az igaz, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, de annyira nem, hogy mi diktáljuk az árakat. Ha ôk négyen összefognak, erôsebbek nálunk. Szó sincs monopolhelyzetrôl. Külföldön pedig ismerik termékeink minôségét, nincs is azokkal baj. Ha meg túl alacsonyak az árak, akkor inkább nem értékesítünk külföldön, de semmiképpen sem egyik árból kompenzáljuk a másikat. Az árkülönbség oka csak az elôbbiekben vázolt törlesztési idô miatt van.
– Végezetül, a mostani problémák hogyan fogják érinteni a gyár ez évi profitját?
– Az Azomures már évek óta nyereséges. Természetesen, ha az idén a februári hónapot vesszük figyelembe, azt biztosan veszteséggel zárjuk majd, de ez egy rendkívüli helyzet és márciustól már, remélem, minden a normális kerékvágásba kerül. Ezért úgy gondolom, hogy 2001-ben is nyereséges lesz a vállalat, és ha nem lennék errôl meggyôzôdve, akkor már most bezárnánk a kombinát kapuját.
– Mi lesz a leállított ammóniagyárral?
– A kombináton belül több ammóniagyár van, amelyek közül egyet leállítunk, amikor túl alacsony a hômérséklet és megnövekszik a lakosság földgázfogyasztása, de ez semmilyen módon nem függ a gáz árától. Vagyis ezt a gyárat rendszeresen leállítjuk, de mindannyiszor újraindítjuk, amint felmelegszik az idô – mondta Doru Opriscan, az Azomures vezérigazgatója.
Állami tôkeinjekcióra van szüksége a Tarom nemzeti légitársaságnak ahhoz, hogy lélegzethez jusson és kezelni tudja felhalmozott veszteségeit – jelentette ki Nicolae Demetriade, a Tarom új vezérigazgatója.
A román nemzeti légitársaság közelmúltban kinevezett új vezetôje az állam segítségére azt említette példaként, hogy Magyarországon a Malév 28 millió dolláros állami támogatásra számít.
A Tarom vezérigazgatója szerint Romániának mindenképpen szüksége van nemzeti légitársaságra, a nemzeti légitársaság az, amelyrôl az állam az utolsók között mondhat le.
Demetriade elismerte, hogy a Tarom hosszú évek óta veszteséggel mûködik és még legalább 3-4 év szükséges ahhoz, hogy ne veszteséget termeljen a társaság. Miután korábban a kormány illetékesei mindig azt hangsúlyozták, hogy a román nemzeti légitársaság állami támogatás nélkül üzemel, az új vezérigazgató elmondta: ez csak annak volt köszönhetô, hogy a beszállítók hiteleztek neki.
– A világ minden repülôterén dollármilliókkal tartozunk, s ha a beszállítók egyszerre megtagadnák a hiteleket, a Tarom üzemeltetése azonnal lehetetlenné válna – mondta.
A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a hitelezôk eddig türelmesek voltak, de álláspontjuk megváltozhat, ha azt látják, hogy a társaság sorsa bizonytalanná válik.
A Tarom tényleges anyagi nehézségeire csak tavaly novemberben derült fény, amikor bejelentették a társaság tervezett privatizációjának elhalasztását, majd Anca Boagiu volt közlekedési miniszter távozása elôtt menesztette a légitársaság vezérigazgatóját.
Boagiu minisztersége utolsó napjaiban ismertette azt a felmérést, amelyet az ABN Amro és a Lufthansa Consulting készített a Tarom helyzetérôl. A jelentés szerint a társaság 1999-ben 34 millió dollár veszteséggel zárta az évet, a tavalyi veszteség közel 60 millió dollárra becsülhetô, s 2001 közepére az várható, hogy a felhalmozódó veszteség meghaladja a társaság törzstôkéjét.
A tavaly december végi kormányváltás után az új közlekedési miniszter, Miron Mitrea elôbb kétségbe vonta a nemzetközi szakértôi jelentés elfogulatlanságát, majd Nicolae Demetriadét, a Happy Tour utazási iroda vezérigazgatóját nevezte ki a Tarom élére.
Demetriade nem egészen két héttel beiktatása után közölte: a Tarom az elmúlt három évben 160 millió dollár veszteséget halmozott fel, a tavalyi veszteség pedig megközelíti az 50 millió dollárt. Az idei célként az új vezérigazgató azt fogalmazta meg, hogy a veszteséget 15 millió dollárral, 35 millió dollárra csökkentsék.
A Tarom új vezetése azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti légitársaság esetében most nem egy nagy stratégiai partner felkutatása a feladat, mivel a kiszemelt partnerek nyíltan értésre adták: nem hiszik, hogy a Tarom jelenleg képes lenne megfelelni az általuk elvárt követelményeknek.
– A cél csak a túlélés lehet azon a piacon, ahol rendkívül éles konkurenciaharc folyik. Nem versenyezhetünk az egész világgal, arra kell törekednünk, hogy a szolgáltatás és a géppark minôségével versenyképesek maradjunk – mondta Demetriade.
A Tarom jelenleg 46 járatot üzemeltet. Saját gépparkja öt Boeing 737, hét ATR 42-500 és két Airbus A-310 típusú gépbôl áll, s további öt Boeing gépet bérel.
A pénzügyminiszter a készenléti hitelrôl
Románia számára azért fontos, hogy új készenléti hitelmegállapodást kössön a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), mert az javítaná az ország külsô hitelképességét, azaz csökkentené a nemzetközi tôkepiacon felvett kölcsönök árát – jelentette ki Mihai Tanasescu pénzügyminiszter.
Az IMF szakértôi kedden érkeztek a fôvárosba, Neven Mates, az IMF romániai missziójának új vezetôje pedig csütörtökön.
A pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy az IMF-fel kezdett tárgyalásokkal egy idôben folyik az ország idei költségvetési tervének kidolgozása is. Mint mondta, a nemzetközi pénzintézetek semmit nem kényszerítenek Romániára, csak bizonyos elveik vannak, amelyeket a partner vagy elfogad, vagy nem.
– Az ország új vezetése a kormányprogram tiszteletben tartásával kíván megállapodásra jutni a valutaalappal – szögezte le a pénzügyminiszter, aki szerint a költségvetési szigor elsôsorban a bérpolitikát, a vállalatoknak a költségvetéssel szembeni tartozását és a közbeszerzéseket fogja érinteni.
A pénzügyminiszter közölte, hogy a költségvetés tervezett hiányának nagyságáról még semmilyen döntést nem hozott a kormány. Az elkövetkezô két kormányülésen a költségvetési politika elveit fogják elemezni, s ennek alapján határoznak majd a hiányról.
A készülô költségvetésbôl egyelôre csak annyi ismeretes, hogy a kormány az idén 4,5 százalékos gazdasági növekedéssel és 25 százalékos inflációval számol.
Románia tavaly – három év folyamatos visszaesése után – a GDP szerény, nem egészen 2 százalékos növekedésérôl adhatott számot, az infláció viszont a korábban kitûzött 25 százalék helyett 40,7 százalék lett.
A magyar–román kapcsolatok kérdéseirôl folytatott konzultációt kedden Bukarestben Lôrincz Csaba, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára.
A balkáni és közép-kelet-európai országokkal foglalkozó helyettes államtitkár Cristian Diaconescu külügyi államtitkárral tárgyalt, és fogadta ôt Mircea Geoana külügyminiszter.
A mostani konzultációkon elôkészítették Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának jövô heti hivatalos bukaresti tárgyalásait. Németh Zsolt szerdán tárgyal majd a román fôvárosban, és útja keretében felkeresi Sepsiszentgyörgyöt is.
Lôrincz Csaba mostani bukaresti konzultációinak az ad különös jelentôséget, hogy ez volt az elsô ilyen jellegû megbeszélés a két ország külügyminisztériuma között az új román kormány hatalomra kerülése óta.
Martonyi János magyar külügyminiszter az elmúlt napokban magyarországi és romániai lapoknak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a tavaly december végén beiktatott román kormány eddigi ténykedése alapján Magyarország bizakodó várakozással tekint a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésére és erôsítésére.
Markó Béla szövetségi elnök kedden a bukaresti Elnöki Hivatalban fogadta Lôrincz Csabát és az általa vezetett magyar külügyi delegációt.
A találkozón a résztvevôk a román-magyar kapcsolatok bôvítésének és a két ország gazdasági együttmûködésének fontosságát hangsúlyozták.
Az Európa Bizottság vízumokról szóló jelentését kedden eljuttatták a román hatóságokhoz. Az Európa Bizottság jelentésében megállapítják, hogy Romániának mielôbb életbe kell léptetnie azokat a szabályozásokat, amelyekre kötelezettséget vállalt, mert csakis így kerülhet le a vízumrendszer feketelistájáról – tudósít a MEDIAFAX hírügynökség munkatársa.
A jelentés rámutat, hogy a román hatóságok már megtettek néhány szükséges lépést annak érdekében, hogy a határvédelem hatékonyabb legyen, azonban továbbra is gondot okoznak az illegális bevándorlók. Ugyanakkor a román hatóságoknak hatékonyabb védelmi rendszert kell kidolgozniuk az útlevelek esetében.
Az Európa Bizottság szeretne minél hatékonyabban együttmûködni a bukaresti hatóságokkal, annak érdekében, hogy Románia minél elôbb teljesíthesse az EU-államok által követelt kritérium-rendszert vízumügyben. A Bizottság egyébként pontos határidô-naptárt fog javasolni a román hatóságoknak arról, hogy milyen ütemben kellene teljesíteniük a követelményeket.
A jelentésben ismét felsorolják a feltételeket, amelyeket Romániának teljesítenie kell, de azt is bemutatják, hogy Bukarest mit ígért, és mit tartott be eddig annak érdekében, hogy a vízumkötelezett országok feketelistájáról lekerülhessen. Az Európa Bizottság nem vonja le a végsô következtetéseket, hiszen csak egy elôzetes jelentésrôl van szó. Június 30-án elô fogják terjeszteni a második jelentést, ami után a vízumügy ismét megvitatásra kerül Brüsszelben.
A Bizottság ugyancsak hétfôn terjesztette elô Bulgáriára vonatkozó jelentését, és azokat a javaslatokat, amelyek alapján a bolgárok hamarosan vízumok nélkül utazhatnak az EU-tagországokba. A jelentésben megemlítik, hogy Bulgária jelentôs lépéseket tett az utóbbi évek folyamán annak érdekében, hogy teljesíthesse az európai normákat a határvédelem biztonságosabbá tételében, ugyanakkor a szófiai hatóságok számtalan döntést hoztak, amelyek alapján vissza szeretnék szorítani az illegális bevándorlás jelenségét.
Bulgária esetében azonban nem egy elôzetes jelentésrôl van szó. Tavaly decemberben az EU belügyminiszterei felszólították az Európa Bizottság tagjait, hogy dolgozzanak ki egy hivatalos jelentést Bulgária és két jelentést Románia esetében. Az európai politikusok eleve arra számítottak, hogy a bolgárok hamarabb fogják teljesíteni a feltételrendszert, mint a románok.
Az EU-belügyminiszterek március folyamán arról egyeztethetnének, hogy a bolgárok a továbbiakban vízumok nélkül utazhassanak be az EU-országok területére, azonban a románok esetében a vízumkötelezettség esetleges eltörlésérôl csakis június után dönthetnek.
Az Európa Bizottság és az Európa Parlament azt javasolja, hogy a vízumkötelezettséget Románia és Bulgária esetében is töröljék el, azonban egyes uniós országok határozottan ellenzik ezt Románia esetében. Például Németország már kifejtette ilyen irányú fenntartásait.
Elmúltak a mézeshetek és a Nastase-kormánynak szembe kell néznie az elsô komolyabb kihívásokkal. Nem lehet sokáig sütkérezni a páratlanul gyors kormányalakítás és a választási sikerektôl kábult parlamenten átfuttatott – a helyhatóságok mûködésére és az ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó – két törvény dicsfényében. A kormányfô másfél havi teljesítménye nemcsak a politikai elemzôk elismerését, hanem, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, a voksolóképes polgárok tetszését is kivívta . A keresztapaként trónoló államfô megirigyelte volt segédjének hirtelen tündöklését, és gyorsan magához rendelte a pártvezetôket, hogy eredeti elképzeléseit a demokráciáról kinyilváníthassa. Hátha sikerül neki elkalapálnia azt, amit a kormány eddig összehozott. A focsani-i nagyotmondása – a magántulajdon kerékkötô szerepérôl – jókora durrantás volt a nulláslisztbe. Ez utóbbiból egyébként is egyre kevesebb van. És nehezen húzzuk ki aratásig a tavalyi gabonával, ha nem adnak jó pénzért a szomszédok. De ezért valutára van szükségünk.
Tegnap a román fôvárosba érkezett a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, hogy a hónap végén lejáró szerzôdést egy újabb stand-by egyezségre váltsa. A Valutaalap adakozó vagy akadékoskodó álláspontja nagyban befolyásolhatja más nemzetközi és európai pénzintézetek viszonyulását Romániához. Uniós gazdasági szakemberek szerint egy FMI-programon alapuló megegyezés növelné az ország hitelét és javítaná külföldi gazdasági kapcsolatait.
Csakhogy nem fog ez oly simán menni. Egyfelôl az elôzô hat-hat szerzôdés feltételeit nem teljesítették a letûnt kormányok. Talán az Isarescu-kabinet erôfeszítései voltak a legsikeresebbek. Tény, hogy lassan növekedésbe billent a gazdaság a több éve tartó zuhanás után, a Valutaalap túl merev – a hozzáadott értékadó (TVA) általánosítása, a költségvetési deficit alacsony szinten való tartása, az infláció megfékezése és a privatizáció gyorsítása stb. – elvárásait teljesíteni képtelen elôzô kormányfô viszont sokat veszített népszerûségébôl a lakosságot sújtó pénzügyi intézkedési miatt. De az új hatalomnak hasznára válhat Isarescu buzgósága, és valószínûleg ezért maradhatott továbbra is a jegybank kormányzói székében.
A mamutcégek magánosításának leállítását és a bérnövekedést követelô szakszervezeti morgolódások kísérik a Nastase-kabinet valutaalapi tárgyalásait. Lehet, hogy ez egy kedvezôbb megállapodás kicsikarását eredményezheti. Csak okosan kell felhasználni a tárgyalásokon a társadalmi nyomás aduját. Mert a nemzetközi pénzintézet eddigi elvárásait a jelenlegi kormány képtelen lesz teljesíteni.
Több olvasónk érdeklôdött, mit jelent a parlamenti háznagyi funkció. Mit kell csinálnia egy ilyen tisztségviselônek? A kérdésekre azt tudtuk válaszolni, hogy a háznagy a parlament állandó bürójának a tagja, amely az elnökbôl, alelnökökbôl, titkárokból és az úgynevezett háznagyokból áll.
Az algoritmus szerint az RMDSZ-nek szeptemberig jutott egy háznagyi funkció, amelyet Borbély László tölt be. Ôt kérdeztük, miben áll a tevékenysége, feladatköre?
– Én magam is sok mindent meg kellett érdeklôdjek errôl a tisztségrôl. A lényeg az, hogy az állandó bürónak négy háznagya van. Ezeknek van általános jellegû feladatuk, ami azt jelenti, hogy minden héten két háznagy be van osztva, azzal foglalkozik, hogy szavazáskor megkéri a képviselôket, legyenek szívesek, jöjjenek be a terembe, s vegyenek részt a szavazáson. Ezen kívül, ha valamelyik képviselô házszabály-ellenesen viselkedik, s ha oda jut, hogy például az elnök többszöri felszólítására sem hagyja abba a beszélgetést, vagy úgy viselkedik, hogy az ellenkezik a parlamenti szabályokkal, akkor a háznagy "tiszte", házszabály szerint, hogy kivezesse az illetôt a terembôl.
– Egyfajta parlamenti kidobófiú ezek szerint? Vezettél már ki valakit a parlamentbôl?
– Hát olyasmi, amolyan kis bodyguard-szerû funkciónk is van, de meg kell mondanom, olyasmire, hogy ki kelljen vezetni az illetôt, nagyon ritkán kerül sor. A másik, sokkal fontosabb funkciónk az, hogy mi, mármint a négy háznagy, állítjuk össze a parlament költségvetését az illetô szakigazgatósággal együtt, és felelünk azokért az adminisztratív kérdésekért, amelyek a parlament mûködéséhez elengedhetetlenül szükségesek, kezdve a beruházásoktól, folytatva a területi parlamenti irodák mûködéséig, autókig, a vendéglô mûködéséig, a parlamenti képviselôk elszállásolásáig. Tehát az adminisztratív kérdésekig, amelyek fontosak egy parlament mûködéséhez.
– A négy háznagy tevékenységét leosztották. Mi a te tiszted?
– A parlament felszereltségéért felelek, a másik feladatom a képviselôk étkeztetése, illetve az elszállásolása. Aki járt a parlamentben, láthatta, hogy az étkezdének amolyan munkáskantin jellege van. Véleményem szerint az is hozzá tartozik a parlamenti élethez, hogy a képviselôk normális ebédet egyenek.
– Azért nem igazán tudom sajnálni a képviselôket, ugyanis még nem történt meg, hogy a saját költségvetésüket az ország gazdasági helyzetéhez igazították volna. Inkább felháborítóan mélyen belenyúltak a létminimum határán tengôdô választópolgárok amúgyis lyukas zsebébe...
– Hát igen, lehetne azzal büntetni a képviselôket, hogy nem adunk nekik enni, de azt hiszem, akkor hatékonyabb a parlament, ha a képviselô például normális ebédet kap. Ez nem jelent luxusfeltételeket, különleges bánásmódot, hanem egyszerûen emberi körülményekrôl van szó, kezdve attól, hogy a kiszolgálónôknek például legyen egyenruhájuk. Ilyen szempontból nagyon kategorikus voltam, és határidôt adtam az illetô igazgatónak a civilizált feltételek megteremtésére.
– Ez azonban a korgó gyomrú népet nem teszi boldoggá. Fôleg, mikor a tévében látja, hogy a képviselôk újságot olvasnak, szundikálnak, telefonálgatnak, vagy egyszerûen az orrukat piszkálják az ülések alatt. Azért a pénzért...
– Arról külön vitát folytathatnánk, hogy mennyire bô vagy szûk a költségvetés. Semmivel sem bôvebb, vagy semmivel sem szûkebb, mint más intézményeké. De nem ez a probléma. A probléma az, amire az elôbb utaltál, hogy legyen hatékonyabb a munka. Ha hatékony munka folyik a parlamentben, ha jó törvényeket hoznak, ha idejében elfogadják, akkor szerintem a közvélemény sem feltétlenül azzal foglalkozik, hogy mekkora a parlament költségvetése. Ez a központi költségvetésnek nagyon kis százaléka.
– Én továbbra is az egyszerû ember földhözragadt szemszögébôl nézem, s azt látom, hogy amíg milliók nyomorognak, addig a képviselôk luxuskörülmények között, kevés haszonnal élôsködnek a hátunkon.
– Még egyszer hangsúlyozom, szomorú, hogy a létminimum alatt élnek milliók. Ezt meg kell oldani. De ezt nem azzal oldja meg egy ország, hogy azt méricskéli, hány százaléka az országos költségvetésnek a parlamenté. Azzal egyetértek, hogy nem szabad túllépni bizonyos határokat. De a lényeg a parlamenti munka. S azt hiszem, azzal mindenki egyetérthet, hogy olyan körülményeket kell biztosítani, hogy a parlament hatékonyan dolgozzon, errôl van szó, és nem másról.
– Apropó, hatékonyság. Érdekes módon, az új kormány megalakulása óta, a képviselôk is "hatékonyabbak" lettek.
– A kormányzópárttal kötött egyezség, úgy látszik, mûködik, két hét alatt például a képviselôház 64 törvényt szavazott meg. A jelek szerint, ha a bizottságokban megvitatják, ha politikai akarat van rá, akkor meg lehet csinálni. Ezen kívül a házszabályt is módosítottuk olyan értelemben, hogy gyorsabban szülessenek a törvények. A hangsúly a bizottsági munkára tevôdik, s a plénumban már csak azokat a módosításokat vitatjuk meg, amelyek a bizottságban megjelentek, tehát sokkal gyorsabban lehet megszavazni. Ez a lényege a parlamenti munkának, hogy mindenekelôtt a kormány jól mûködjön, jó törvénytervezeteket nyújtson be, ne változtasson minden hónapban az elképzelésén és a parlament próbáljon hatékonyan mûködni. Erre mutat az a tendencia is, hogy szétválasszák a szenátus és a képviselôház feladatkörét, s ezáltal ne menjen át minden törvény mind a két házon ugyanazon a nehézkes procedúrán, hanem a szenátus foglalkozzék regionális kérdésekkel, nemzetközi egyezményekkel, a képviselôház pedig az igazi törvényhozója legyen a parlamentnek.
– Akkor ebben maradunk.
Úgy látszik, minduntalan felbukkannak a "ki a törvényes képviselô" típusú viták. Egyik közülük egyes szakszervezeti vezetôk közt zajlik. Hosszadalmas, fárasztó és érdektelen volna ismertetnünk például az évek óta tartó viták hosszú sorát, amelynek legújabb fejleménye egy lapunkhoz eljuttatott közlemény.
A Solidaritatea Szakszervezeti Tömörülés sorakoztat fel benne bizonyítékokat arra nézve, hogy ôk jogosultak a kormányzati szervekkel társadalmi párbeszédet folytatni.
A Solidaritateában társult szakszervezetei által képviselteti magát az öt nagy országos szakszervezeti egyesület (CNSRL Fratia, CSDR, BNS, CNS, Cartel Alfa és Meridian). A Maros megyei szervezet közleményében a Munkaerô- elhelyezési és Átképzési Hivatal ellenjegyzésével igazolja, hogy a megye 40971 alkalmazottjának mintegy fele tartozik a fent felsorolt öt országos szakszervezeti mozgalomhoz, tehát a Solidaritateához is. Az "egység és testvériség" nevében tehát magukénak követelik a reprezentativitás jogát. Ôk jogosultak a megyei Társadalmi Párbeszéd Bizottságban képviselni a szakszervezeti mozgalmat.
Nem vitatom el tôlük ezt a jogot. Nem foglalok állást a volt szakszervezeti tulajdonban levô javak utódlásáról szóló vitában sem, mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez még nem elég. A tiszta lelkiismereten a fenti számok és a közleményben szereplô törvényekre való hivatkozások keveset segítenek. A testvériség, egység és szolidaritás sem nagyon tud mit kezdeni vele. Cselekedni kell, védeni az alkalmazottak jogait, megtalálni a megfelelô pillanatot a szólásra és hallgatásra. Manapság tévesen azt gondolják egyesek, hogy a sztrájk az a lehetôség, ahol a szakszervezet és annak vezetôi kibontakozhatnak. Sokkal hasznosabbnak érzem a kompromisszumos megoldást keresôk munkáját, mint azokét, akik néhány száz embert az utcára vezényelnek, aztán vagy elérik, amit szerettek volna, vagy nem. A jól mûködô szakszervezet-vezetôség viszonyban már a konfliktus kirobbanása elôtt tárgyalásokkal megoldják a nézeteltéréseket, az alkalmazottak pedig csak azt tapasztalják, hogy javulnak munkakörülményeik és növekednek béreik. Nem állítom, hogy könnyû, azt sem, hogy ezen az úton haladva babér terem a szakszervezeti vezetôknek, de úgy gondolom, hogy ez a cél. Vagy mégsem?
Fülöp Irén tanárnôvel ott hagytuk abba beszélgetésünket, hogy a makfalvi képzômûvészeti alkotótábor története, sajnos, tragédiával kezdôdött, késôbb az ismert okokból a mûvésztábor mûködése is ellehetetlenedett, amikor a kenyeret is fejadagra osztogatták, aligha jutott volna több falat, ha azt mondják a makfalviak a hatalomnak: adjatok több kenyeret, mert megjöttek a mûvészek. Lappangás 1990-ig.
– Egyszer vasaltam, kényszerûen hallgattam a rádiót, amikor a homoródszentmártoni mûvelôdési egylet beindulásáról hallok tudósítást. Nocsak, mondtam Dénesnek, akkor hát mi is. A Wesselényi Mûvelôdési Egyletnek jeles elôzménye van, hiszen a kollégium mellett 1837- tôl száz éven keresztül, 1937-es felszámolásáig református ifjúsági egylet mûködött, amelynek kizárólag legénykék, férfiak lehettek a tagjai, akiket rendkívül érdekes módon készítettek fel az életre.
– No, de lássuk, mi pattant ki a vasalóból? Miféle szikra volt?
– Hát az, hogy végsôsoron újraindult a képzômûvészeti alkotótábor. Mindenképpen független tábort képzeltünk el, ezért voltunk, vagyunk Erdély legszegényebb ilyen szervezkedése, de ugyanakkor, a mûvészek elmondása szerint a legcsaládiasabb hangulat mégiscsak Makfalván van. Ebbe az állapotba bele kell nyugodnunk, mert Romániában köztudottan nincs pénz közmûvelôdésre, a magyar közmûvelôdés fellendítésére pláne nincs politikai akarat. Még 1990-ben sikerült Dénesnek a Wesselényi Mûvelôdési Egyletet bejegyeztetni, ám nem tudtuk, dehogy tudtuk, hogy pályázni lehet. Hogy pénzügyi adószámhoz jussunk, azt csak 97- ben tudtam kivinni.
– Szóval, amíg megtudták, hogy pályázni lehet, mások már vagyont "csináltak".
– De méghozzá milyen vagyonokat… Az elsô öt tábor költségeit mi álltuk, a falu és a helybéli értelmiség, a támogatókat képpel jutalmaztuk. Amikor ébredezni kezdtünk végre, elvesztettük Zsigmond Kálmán polgármestert is, ô is közúti szerencsétlenség áldozata lett. Kutasi polgármester szólított meg 1997 májusában: gondoljuk át, mi legyen a táborral, mert ha nem, Kiss Dénes hármasfalui lelkész kész átvenni az alkotótábort mindenestül. Kinyílt a bicska a zsebemben: azt már nem! Fülöp Dénes, Zsigmond Kálmán tragikus elvesztésével sem állhat meg a közmûvelôdés Makfalván. Kutasi mellénk állt, így szerveztük meg 1997-ben is az alkotótábort, de fájdalom, most már Dénes nélkül. Abban az évben kaptam az EMKÉ-tôl 1 millió százezer lejt, akkor tudtam meg, hogy csakugyan, ki kell az adószámot járni. Mit mondjak, a Wesselényi névtôl a hivatalosék "pirosat láttak". Adószámunk birtokában most már évente pályázunk. Egyszer Somai József, aki mellesleg a Wesselényi tanulója volt, megkérdezte: hogy lehet ilyen hülyén keveset kérni? Megfordítottam a kérdést: Jóska, hogy lehet ilyen hülyén keveset adni? Pályáztunk továbbá az Illyés Alapítványhoz, kaptunk támogatást a Kulturális Örökség Minisztériumától.
– A kérdés szokványos, de nem lehet megkerülni: hogyan tovább? Mindezt súlyosbítva azzal a sajnálatos ténnyel, hogy nincs itt, köztünk, nem lesz itt többé Molnár Dénes képzômûvész…
– Csakugyan bûn lenne Molnár Dénesrôl nem beszélni. Démolt Makfalván kezdettôl szerették, a tábor javára anyagi áldozatot is hozott, ô javasolta, hogy legyen a tábornak egy külön színfoltja, Küküllô menti jellege, ezért meghívottjaink nagyrészt a Küküllô mentérôl, környékérôl voltak, vagy azok, akik valamiképpen kötôdtek a Küküllô mente felsô szakaszához. Kérdésünk ma: ki legyen az, aki felvállalhatná az alkotótábor mûvészeti irányítását? Banner Zoltánt kértük fel nemrég, állapítsa meg, mi lehet az a törzsanyag, amivel vándorkiállítások formájában szélesebb nyilvánosság elé léphetnénk, mert ha majd többet tudnának rólunk, talán innen-onnan több lenne a támogatás is.
– Elkelne egy katalógus mindjárt…
– Amikor 1999-ben, tragikus halálának huszadik évfordulóján a tábor felvette Nagy Pál nevét, itt voltak a mûvész fiai és megígérték, hogy segítségünkre lesznek egy katalógus és szórólapok kivitelezésében, kiállítások szervezésében. Banner segítségével kijelöltük a törzsanyagot, lehetôség volna Szegedre menni, igen ám, csakhogy a szegedi út elvinné a nyári táborra tartalékolt pénzünket. Hasznot hozni elképzelhetôleg csak mûkiárusítással lenne lehetséges, ám nekem a pénz is kell, a kép is kell, szó se lehet a képektôl megválni. Így is hatalmas a veszteségünk, ugyanis a kezdeti idôkben, vagyis az elsô négy évben egy rakás képtôl kényszerûen meg kellett válnunk, mert a tábor felélte minden tartalékát. Most már nem visz rá a lélek, hogy túladjunk a mûalkotásokon.
– Ám a faluközösség Fülöp Irént és a makfalvi közmûvelôdési irányítást sem hagyná magára, és azt hiszem, a hogyan továbbra meg is van a válasz.
– Úgy gondolom, úgy tapasztaltam, olyan emberek között élünk, akiket bármikor megszólíthatunk. A férjem 1996 december 29-én bekövetkezett halála után találtam rá egyik levelére, amelyben azt írta: "…mindent amit tettem, munkám eredménye. Büszke vagyok, hogy ennek a közösségnek a tagja lehettem". Gondunk, mondtam, még csak annyi, hogy megtaláljuk az alkotótábor szakavatott irányítóját, aki fel tudja vállalni a tábor szellemi szintjének emelését, legalább annyira, ahogy azt Molnár Dénes tette, az anyagiakat pedig pályázattal valahogy csak megteremtjük, mert segítenek a vállalkozók, segítenek az egyszerû makfalvi emberek, köszönet érte ezúttal is. Úgyhogy az elkezdett munkát feltétlenül folytatni fogjuk, továbbvisszük ezt a szép örökséget. Aztán, ha elárulhatom, van egy nagy álmunk, a Dénes álma tulajdonképpen, az, hogy Wesselényi Miklósnak a falu központjában szobrot állítsunk.
– És mikor nevezik végre a makfalvi kultúrotthont Fülöp Dénes Mûvelôdési Háznak?
– A múzeum neve bizonyára az lesz.
A romák beilleszkedésérôl tanácskoztak
Tegnap délelôtt tanácskozást szervezett a PER marosvásárhelyi irodája, melyre a megye 27 roma tanácsosát várták. A rendezvényen meghívottként vett részt Virág György, a megyei tanács elnöke, valamint Aurica Moldovan, a nemkormányzati szervezetek etnikumokkal foglalkozó irodájának a vezetôje, jelen volt továbbá Korek Mária, a Project on Ethnic Relations marosvásárhelyi irodavezetôje, Venczi János, a marosvásárhelyi Aven Amentza Romale együttes koreográfusa, a szervezôk részérôl a Roma Ház elnöke, Moca Rudolf, és a helyi sajtó képviselôi. Olyan, egy évre szóló szakmai tanácskozás-sorozat indult, melyre havonta egyszer kerül majd sor, és mindenikére különbözô területen dolgozó szakembereket hívnak meg, hogy minél konkrétabban, minél áttekinthetôbben tudják napirenden tartani a roma közösség társadalmi beilleszkedését szolgáló sürgôs teendôket a helyi közigazgatásban, épp a roma tanácsosok közremûködésével. Sajnos, a megye 18 helységébôl származó 27 tanácsosból csak a marosugrai Bidi Ioan jött el, így az említett ismerkedés is eleve elmaradt, ám a napirend nem szenvedett csorbát. Virág György – többek között – azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy – amint ez az RMDSZ-tanácsosok esetében is történik – a roma tanácsosokkal is meg lehessen vitatni, beszélni a közigazgatás különbözô problémáit azért, hogy a törvényes rendelkezések helyes értelmezése nyomán eredményes intézkedések születhessenek. Nagyon lényeges az együttmûködés a helyi közigazgatás és a roma közösség között elkelne egy olyan roma tanácsadó is, aki törvényimerô lévén, érdemben tudná képviselni és szolgálni is a roma közösség érdekeit. Moca Rudolf, a Roma Ház elnöke a romániai romák felszabadulásának 145. évfordulóját méltatta egyrészt, másrészt maga is a megyei tanács elnöke által szorgalmazott roma tanácsadó kijelölése mellett szólt, aki roma közösség valamennyi tagjának egyetértésével és bizalmával tölthesse majd be hatáskörét. Bidi Ioan, ugrai tanácsos viszont a falu roma gyerekeinek beiskolázásával kapcsolatos nehézségekrôl beszélt a romák anyagi ellehetetlenülésérôl, továbbá a munkanélküliségrôl és egyebkerôl, melyeken a helyi tanács sem tud egykönnyen felülkerekedni. Mindent összevetve, a megye roma közösségének felkarolása a romák ilyen irányú igényén is nagyban múlik. Moca Rudolf elnök reméli, hogy a következô hasonló megbeszéléseken már több roma tanácsos fog megjelenni!
Fogcsikorgatva ugyan, de végül is az alkalmazottak beleegyeztek, hogy aláírják a vezetôség által ajánlott kötelezvényt. Ebben az áll, hogy április 30-ig a munkások nem szerveznek munkabeszüntetéseket és spontán tiltakozó megmozdulásokra sem kerül sor, ugyanakkor a vezetôség kötelezettséget vállalt, hogy a fenti idôpontig napirendre kerülnek a fizetésekkel, tudtuk meg Vajda Csaba szakszervezeti vezetôtôl.
Az alkalmazottak elôtt egyébként nem sok választási lehetôség állt, hiszen az aláírást visszautasítóknak felbontják a munkaszerzôdését és a legrövidebb idô alatt kiadják a fizetését. A más körülmények közt drasztikusnak tûnô eljárást az indokolja, hogy a külföldi partnerekkel megkötendô szerzôdés aláírása elôtt a vezetôségnek tudnia kellett, számíthat- e az alkalmazottakra. Mint ismeretes Zólyomi Károly vezérigazgató eddig is felajánlotta az alkalmazottaknak, hogy kiadja az elmaradt fizetéseket, de ez egyúttal az intézmény bezárását és a munkahelyek megszûnését is jelentené. A munkások a január eleji tiltakozásukat követôen úgy döntöttek, hogy bírósági úton fogják kötelezni a vezetôséget béreik kifizetésére, de az új megrendelést követôen még egyszer bizalmat szavaztak a vezetôségnek. Így a héten sorra kerülô tárgyaláson kérni fogják az ügy halasztását májusig. Addig reménykednek, hogy idôközben sikerül a jelenleg üresen álló termelôcsarnokokból is értékesíteni néhányat.
A kötelezvényt egyébként egyelôre a mintegy 200-215 alkalmazottból csak egy-két személy nem írta csak alá. akiknek a sorsáról tegnap döntöttek. Ugyanakkor az igazgató ígéretet tett arra, hogy már a héten megpróbál valamennyit törleszteni az adósságokból.
Az elsô iskolai félévben kitûnô eredményeket elért diákokat díjazták és bemutatták a harmadik alkalommal megjelentetett iskolai évkönyvet tegnap délután a megyeszékhelyi Unirea Kollégiumban. A dísztermet színültig megtöltô tanárokat, diákokat, valamint a tanfelügyelôség képviselôit Somesan Stefan igazgató köszöntötte. Tôle tudhattuk meg, hogy immár kilencedik alkalommal szervezik meg a jó tanulók jutalmazását. Általában január 24-én az Unirea Kollégium napján osztják ki az érdemokleveleket, ám idén a vakáció és a végleges tanulmányi eredmények kiszámításának eltolódása miatt pár nappal késôbb került sor a kollégium életében fontos ünnepségre. Az igazgató beszámolt arról is, hogy az elsô félévben elért eredményeiért 41 elemis kisdiákot, 82 gimnazistát (9.50 feletti általánosok) és 104 középiskolást (9 feletti végeredménnyel) jutalmaztak. Ez alkalommal ismertette a harmadik iskolai évkönyvet is, amely a tanulók teljesítményeit, az iskola múltját és jelenét mutatja be.
Bár az idei tél sem igazi hideget, sem havat nem hozott (ez ideig), azért a farsang vélhetôen idén mégsem lesz szegényes. A Népújság is hol egyik, hol másik faluból kapja a hírt: bál lesz.
Legutóbb Erdôszentgyörgy polgármestere, Tar András értesített: kosaras bált szervez a helyi polgármesteri hivatal és az RMDSZ közösen. A február 10-én este 8-ra, a községi kultúrotthonba meghirdetett kosaras bálon Havadi Júlia monológot ad elô, fellép a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület ifjabb tánccsoportja és lelkes fiatalok remélhetôen palotás táncot is bemutatnak.
A szervezôk reménykednek, hogy a személyre szóló meghívásnak engedve részt vesznek Maros megye RMDSZ-szenátorai és képviselôi, a megyei tanács és a prefektúra képviselôi illetve a most alakuló kisrégió polgármesterei.
Erdôszentgyörgyön egyébként a nyugdíjasok is kifejezték igényüket, hogy szeretnének egy csak nekik szervezett bálon részt venni, ám ennek megszervezése még bizonytalan.
Ugyancsak február 10-én, szintén este 8-tól szervezik meg a kibédi mûvelôdési otthonban is a kosaras házasember bált. 18 év szünet után ezelôtt hat évvel szerveztek elôször kosaras bált Kibéden, és az akkori sikeren felbuzdulva azóta is minden évben rendszeresen megrendezésre kerül a házasember bál. A zenét Dósa Béla és zenekara szolgáltatja. A hagyományoknak megfelelôen a mulatságon csak a családosok vehetnek részt, ám azt szokták mondani: "a házassági levelet senkinek sem kell bemutatni".
A kibédi bál jellegzetessége, hogy a bálon összegyûlt pénzbôl az elmúlt hat évben sikerült a mûvelôdési otthon egyes részeit felújítani.
Mindkét faluban a kosaras bál igazodik a hagyományokhoz, így a mulatságon nem szolgálnak fel ételt, mindenki azt fogyasztja, amit kosarában otthonról hozott.
Az elmúlt év márciusában, a Színházi Világnap alkalmával bemutatott pódiummûsorával Illyés Kinga Széchenyi- díjas mûvésznô székelyföldi templomocskáktól nyugat-európai dómokig és pincében meghúzódó stúdiószínházaktól rangos kultúrközpontokig rengeteg helyen fellépett. Az Árpád-házi Szent Erzsébetrôl szóló vígságos szomorújáték felemelô élménynek bizonyult Anglia, Hollandia, Németország, Belgium, Ausztria és Magyarország jelentôs városaiban, a sajtóvisszhang tanúsága szerint a mûvésznôt mindenfele a kritika elismerô értékelése és a közönség rajongása kísérte. Íme néhány sor a méltatásokból:
"Az emberi tisztaság és önzetlenség szentté magasztosuló példáját állította elénk az elôadás Árpád-házi Szent Erzsébet életútjának bemutatásával, érzékletesen, rendkívüli kifejezôerôvel…"
Borbély László/Hargita Népe
"A kiváló marosvásárhelyi mûvésznô egyszemélyes mûsorában jelen van a párbeszéd, a narráció, ének és színpadi mozgás, vígságos szomorújátéka a színészmesterség magasiskolája."
Stracula Attila/Erdélyi Napló
"Illyés Kingának Az élet kenyere címû pódiumjátékát méltán illeti meg a totális színház jelzôje. Most láttunk elôször egy olyan magas szintû színházi alkotást, amelyben szervesen és harmonikusan ötvözôdnek a színészi játék lényeghordozó elemei: a comedia dell’arte teatralitása, Sztanyiszlavszkij mély átélést igénylô realizmusa és a brechti epikus színház elidegenedést feltételezô sajátos artisztikuma."
Schneider-Német Antal/Erdélyi Napló
"…Illyés Kinga életet, erôt sugárzó, mesteri elôadásának hatására nem csak hittünk Szent Erzsébetben, hanem meg is értettük a szegények iránti szeretetét, segíteni akarását, amelyben a maga és mások megváltását kereste."
Kanócz Gilah/Angliai Magyar Tükör
Szent Erzsébet életének példamutató üzenete Illyés Kinga remekbe szabott elôadásában újra jeles színházi élményt ígér a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közönségének is.
Az élet kenyere címû pódiummûsor 2001. februárjában három ízben szerepel a Tompa Miklós Társulat mûsorán: 8-án, csütörtökön este fél 7-tôl, 10-én, szombaton délután 5-tôl és 25-én, vasárnap délelôtt 11 órától a Kisteremben.
Használtruha-kereskedôket ellenôriztek a fogyasztóvédôk
Marosvásárhelyi, szovátai, dicsôszentmártoni, szászrégeni, segesvári és marosludasi használtruha-kereskedôket ellenôriztek januárban a megyei fogyasztóvédô hivatal ellenôrei. A 31 vizsgált egységbôl három a ruhák és lábbelik külföldrôl való behozatalával, kettô nagybani lerakattal, 26 forgalmazással foglalkozott. Az egységek 26 százalékában kihágásokat, rendellenességeket tapasztaltak. A hivataltól kapott összegzô anyagból megtudhatjuk: a megyeszékhelyi Ardelean Com Prest Kft.-nek, valamint a dicsôszentmártoni Mosneag Georgeta Kft.-nek nem volt egészségügyi mûködési engedélye, a megyeszékhelyi Secotex Kft.-nek megvolt az engedélye, de nem volt idénre láttamozva, a Kato Model, a Variant Impex és Rhema Alapítvány másodkézbôl származó lábbelit, plüssjátékokat és fehérmenût forgalmazott, holott erre nem volt engedélyük. Három egység nem megfelelô körülmények között tárolta a forgalomba bekerülô ruhát, 15 turkálóban nem tartották be a ruhák csoportosítását, kínálatát szabályozó elôírásokat, s a termékeket egy helyen, elôzetes válogatás nélkül árulták. A turkálók 48 százalékában piszkos, foltos, gyûrött ruhákat akartak eladni. A vásárlók tájékoztatását elôíró rendelkezéseket sem tartották be az egységek nagyrészében: nem vot kiírva az egység elnevezése, nyitvatartási rendje, a ruhákon nem volt feltüntetve a termék neve, összetétele, mérete. A felügyelôk a vizsgálatok során figyelembe vették a turkálók kapcsán beérkezett panaszokat is. Mint a közleménybôl kiderül, januárban egy ilyen reklamációt jegyeztek a hivatalban: egy olaszországi bunda vásárlásakor az eladó nem adott számlát, ugyanakkor a vásárló kifogásolta, hogy szagos a bunda – a fertôtlenítéskor használt szer érzôdött a bôrön, a jellegzetes turkáló szag – és visszakövetelte a termék árát, s mivel panaszai jogosak voltak, vissza is kapta. Az ellenôrzések nyomán a fogyasztóvédôk 486,99 millió lej értékû terméket vontak ki ideiglenesen, és 15,392 millió lej értéknyit teljesen a forgalomból. A megfelelô engedélyek beszerzéséig felfüggesztették hét turkáló és nagybani lerakat mûködését. A kirótt összbüntetés 36,250 millió lej. A felügyelôk más megyében mûködô fogyasztóvédô hivatalokat is tájékoztattak az ellenôrzés során tapasztalt rendellenességekrôl.
A közleménybôl azt is megtudhatjuk, hogy az elmúlt években a hivatal felügyelôi többször ellenôrizték a használtruha-kereskedéseket, a közegészségügyi igazgatóság szakembereivel közösen küzdöttek a használt fehérnemû forgalmazása ellen. A használt ruhával való kereskedést szabályozó törvényeket, rendeleteket is megismerhetjük a tájékoztató anyagból. Eszerint: a kormány 1996-ban szabályozta a textiltermékek címkézésének módját, a határozatban nincs különbség téve az új és használt ruhák között, a 2000. évi 85-as kormányrendelet értelmében az új ruhákra, lábbelikre, tartós használati tárgyakra vonatkozó törvények, határozatok érvényesek a használt termékekre is, s ezeket forgalmazni lehet, ha nem jelentenek veszélyt a vásárlók egészségére és életére.
Tervek szerint a fogyasztóvédô hivatal kezdeményezni fogja, hogy a közegészségügyi igazgatóság ne bocsásson ki engedélyeket használt játékok, fehérnemûk és lábbelik forgalmazását kérvényezô cégeknek. Ugyanakkor javasolni fogja, hogy a használt ruhák fertôtlenítését és tisztítását Romániában, helyileg, szakosodott cégek oldják meg.
Ma délután négy órától játékos anyanyelvi vetélkedôvel kezdôdik a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum ez évi rendezvénysorozata. Az Bolyai Napok február 8 és 9-én változatos programot kínálnak az érdeklôdôk számára. Február 8-a humán tudományok napja. A déli egy órakor kezdôdô mûsorban a francia, a német, az angol és a román katedrák irodalmi vetélkedôi, összeállításai láthatók. Szintén 8-án 13 órától honismereti, 17 órától pedig fizika vetélkedô színhelye lesz az iskola, s e nap tartják a társadalomtudományi katedra szervezte tudományos ülésszakot is.
Február 9-én reggel nyolc órától kezdôdik a matematikusok tudományos ülésszaka, s a társadalomtudományi katedra szervez interdiszciplináris mûhelymunkát. Kilenc órától matematikaversenyen mérik össze tudásukat a líceum tanulói, s dr. Veress Károly egyetemi tanár tart elôadást, s az informatikusok tudományos ülésszakára is ekkor kerül sor. Tíz órától szakdolgozatokat mutatnak be a magyar katedra szervezésében, majd bibliai vetélkedô, informatikaverseny és néprajzi vetített képes elôadás szerepel a programban.
A rendezvényt természettudományi ülésszak elôzte meg, február 15-án pedig biológia- vetélkedôt tartanak.
Botrányosan végzôdött a Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület nemrégiben tartott közgyûlése.
A szóbeli beszámolót követôen Seprôdi József elnöknek azt vetették a szemére, hogy összeférhetetlen ember. Több mint egy éve választották meg az egyesület élére, s e funkcióban az elhangzott vélemények szerint nem váltotta be a reményeket. Elôször is, bár voltak rendezvények az ökumenikus központban, azaz a Magyar Házban, valamennyi vendégek meghívásával történt, a helyi közmûvelôdési életben azonban nem mozdult semmi. Megszûntek a korábbi években mûködô különbözô körök, nem sikerült megszervezni egy közös március 15-i ünnepséget, s a kórus fenntartásához, mûködéséhez – amint annak vezetôje szóvá is tette – nem járult hozzá az elvárt mértékben az egyesület vezetôsége, holott erre szóban és levélben is felkérték.
A gondokat és elvárásokat Csala László esperes, Puskás György, a Népszínház, Pálfi Gyula, a kórus vezetôje és mások tették szóvá. Az elégedetlenségekbôl kiindulva Puskás György azt javasolta, hogy a közgyûlés vonja meg a bizalmat az elnöktôl. Hasonlóan vélekedtek a DEMISZ ifjúsági szervezet képviselôi, valamint a kórustagok is. Pap Imre rossz órához hasonlította az ülést, azt hiányolta, hogy nem hangzott el egy írott beszámoló, továbbá, hogy az egyesület elhanyagolta a helyi kezdeményezések felkarolását.
A következôkben közbekiáltásokkal kérték az elnök lemondását, aki ahelyett, hogy megszavaztatta volna a beszámolót, kivonult a közgyûlésrôl. Ebbôl az ott lévôk arra következtettek, hogy gesztusa egyenlô a lemondással.
Mivel mindezt a jelenlevôk beszámolója alapján rögzítettük, Seprôdi Józsefet is arra kértük, mondja el véleményét.
Szó sincs arról, hogy lemondott volna – válaszolta kérdésünkre, majd kifejtette, hogy azért nem teszi, mivel olyanok kérték erre, akiknek semmi közük nincs az egyesülethez, és hogy nem azokról a személyekrôl van szó, akik részt vállaltak a tevékenységben és rendszeres tagdíjfizetôk voltak.
Beszámolt továbbá arról, hogy a mozgósítás hatására közel 50-en jelentek meg a közgyûlésen, s örvendetesnek tartja, hogy mióta megalakult az egyesület, a három történelmi egyház vezetôje, az RMDSZ-elnök és alelnök, a kórus és a Népszínház vezetôje elôször tartózkodott egy fedél alatt. Sajnálatosnak érzi viszont azt a tényt, hogy a gyûlésen egyetlen építô javaslat sem hangzott el, olyan, ami valóban elôre vinné az egyesület munkáját.
Mint kifejtette, azért sem óhajt lemondani, mivel véleménye szerint 2000-ben az utóbbi évek leggazdagabb tevékenysége zajlott a Házban, több mint 18 rendezvény, író-olvasó találkozók, képzômûvészeti tárlatok. Gazdasági téren is eredményes volt a tevékenység, mivel több mint 38 millió lejjel, számítógéppel, nyomtatóval, telefonnal, faxszal, hûtôszekrénnyel, a mûvészektôl ajándékba kapott 10 festménnyel gyarapodott az egyesület vagyona. Két termet kifestettek, parkettet csiszoltak, bevezették a kábeltévét… – hangsúlyozta.
Ennek ellenére az utóbbi idôben azt hallottuk, hogy nem mûködik a telefon, s áram sincs, mivel az egyesület nem tudta kifizetni a számlát, kérdeztük, mire az elnök elmondta, hogy a magas közköltségeket az egyesület egymagában nem volt képes fizetni, az egyházak által a téli hónapokra felajánlott összeg pedig nem fedezte a kiadásokat. Ezért korlátozták adott idôben a tevékenységet a könyvtárra és az olvasóteremre, és zárták be a házat.
A kórus kapcsán egy írott választ mutatott, amiben a kórus vezetôjét teszi felelôssé a kapcsolatok alakulásáért. Bár kezdetben erejéhez mérten a lehetô legnagyobb anyagi támogatásban részesítette a kórust, ez utóbbi nem tartotta be az egyesület alapszabályát, mivel külön vezetôséggel és külön pénzvitellel mûködött, amirôl nem számolt be az SDME vezetôségének, nem vettek részt az egyesület rendezvényein, s egyes tagok visszautasították az egyesületi tagdíj fizetését. Ennek ellenére a közgyûlésen igen agresszíven viselkedtek – vélekedett Seprôdi József.
Ami a DEMISZ-szel való kapcsolatot illeti, a fiataloknak a történelmi egyházakhoz benyújtott levelére Seprôdi József is írásban válaszolt. Hadd ne térjünk ki az elszomorító kölcsönös vádakra, egyik félre sem vetnek jó fényt.
A konfliktusos helyzet ellenére Seprôdi József megerôsítette, hogy nem mond le, hogy újra akarja szervezni a köröket, s bár sokan ellene vannak, szeretné megvalósítani azt az elképzelését, hogy a Ház udvarán szabadidôközpontot alakítson ki, aminek a tervét, a budapesti kertészeti egyetem tanszékvezetôje készíti el.
Az idei évre már összeállította az eseménynaptárt, amely szerint irodalmi folyóiratok szerkesztôi, színmûvészek, képzômûvészek, írók és költôk lesznek a Ház vendégei, szavalóversenyt és borversenyt szerveznek, történelmi vetélkedôkre kerül sor többek között, s megünneplik az egyesület fennállásának 10. évfordulóját. További céljuk, hogy a Ház nyitva tartását délelôtt Pálfy Mária, délután Szigeti Mária Magdolna tanítónô közremûködésével biztosítsák.
Végül, amikor azt kérdeztük, hogy mindezt hogy lehet megvalósítani a bevezetôben vázolt hangulatban és az egyetértés hiányában, Seprôdi József úgy vélekedett, hogy az idei nem volt tisztújító közgyûlés, tehát továbbra is van elnöke és alelnöke is az egyesületnek.
Bár sokan leírták, olyan szerzô nem született még, aki teljes szépségében vissza tudta volna adni a szarvasbôgés páratlan hangulatát. Azt látni, hallani kell, a magaslesrôl élô színházat követ végig az ember. Elszórakozni a vadászmeséken, gyönyörködni a hegyekben, amelyek fölött a csillagok is fényesebbek – negyven évi vadászat emlékeit próbálja felidézni a helybeli Kopán házaspár, akik az eltelt évtizedek alatt bejárták Erdély hegyeit, s a természet vonzása, a mindenkori ôszi vadászatokon való részvétel felejthetetlen élményeket jelentett számukra. Igen, így többes számban, hisz férjét minden akalommal Kopán Anna is elkísérte, s a vadászatok idején megtalálta a számára kellemes idôtöltést.
Az életét üveggyári technikusként, majd minôségellenôrként letöltô, ma 67 éves Kopán Istvánban ez a különös szerelem a természet iránt még a kamaszkorban alakult ki, bevallása szerint minden virágban, élôlényben tudott gyönyörködni. Hogyan lett ilyenformán vadász ? – kérdeztük, amire a feleség válaszol, férje sohasem volt táskavadász, nem is szereti a vadhúst (megkóstolta ugyan, de nem tudta megenni). Kopán István szerint az egészséges vadgazdálkodás érdekében egyes állatokat el kell ejteni, de olyan vad is van, amelyet a fajfenntartás érdekében nem szabad meglôni.
– Legkedvesebb vadam a szarvas volt – mondja, s ezt igazolják a földszinti tömbházlakásba belépô látogatót fogadó trófeák. Gyönyörû agancsok lámpának is kidolgozva, mellettük siketfajd, fácánkakas kitömve, vaddisznólábból készült fogas idézi az erdô, a nagy vadászatok hangulatát. Amikor legkedvesebb vadászélményeirôl kérdezzük, a Görgényi-havasokban történt eseményre emlékezik: széldöntötte fenyôkön a 78 éves helybeli idôs vadásszal éppen rágyújtottak, s megkóstolták a pálinkát, amikor megjelent a "kapitális" szarvas, amelyre korábban sokan rálôttek, s Kopán István is próbálkozott, de leteríteni neki sem sikerült.
S hogy mitôl lobbant ki a szenvedély? A házigazda a közelmúltban történt szomorú vadászatot idézi, amelynek nyomán vadásztársa életét vesztette. A véletlen balesetben súlyosan megsérült kollégát ô vitte kórházba, ô biztatta, s azóta többet nem is ment vadászni. Egyébként is, ma már megváltozott a vadászatok hangulata.
Maradtak a trófeák, az albumok, s még valami: a Kopán család lakása tele van farudakból nagy gonddal, aprólékos munkával összerakott kis menedékházakkal. Egyszerûbbek és bonyolultabbak, földszintesek és többemeletesek – betöltik a szobákat, mintha egy tervezômérnök lakásában járnánk. Aki ismeri a háziak életét, nem csodálkozik, hisz amint elmondják, annyit sohasem kerestek, hogy telket vegyenek, saját menedékházat építsenek. A Gogánváralján töltött gyermekkor, a fél világot bejárt mûbútorasztalos nagyapa mûhelyében szerzett élmények, a fa ismerete és szeretete, a menedékházakban töltött ôszi napok, a nagy vadászatok emléke ezekben a faház-makettekben tárgyiasul, amelyek építése a tömbházlakásban élô családközpontú férfi hobbijává vált. Kopjafákkal kezdte, falidíszek következtek, s közben a csiszolt rudacskákból apró szegekkel megépültek a házak. Az igazi, kint a zöldben, a hegyekben, már nem készül el, de majd a gyermekek vagy a unokák az apai, nagyapai örökség birtokában a legszebbiket talán egyszer, valahol mégis felépítik.
A város bejáratánál új felirat jelzi Dicsôszentmárton nevét, amelyen a testvérvárosokat, sôt országuk zászlaját is feltüntették, s így olvasható Hajdúszoboszló, valamint a franciaországi Ronchin neve is. Hiányoltuk viszont, hogy a város magyar neve ezúttal sem szerepel az új feliraton. A polgármester magyarázata szerint ez azért van így, mert a magyarság számaránya 19 és egynéhány százalék, tehát 20 alatt van, és ezért Dicsôben nem kell alkalmazni a helyhatósági törvény vonatkozó elôírásait. Bár, ha jól meggondoljuk, magában a városban megvan a 20 százalék, s az arány a hozzácsatolt falvak, mint például Bábahalma miatt alakult így. Ilyen kis különbség mellett a helybeli magyar lakosság felé tett gesztusként a táblán elfért volna a Dicsôszentmárton felirat is, hisz a hiányzó százalékot pótolhatná az a bizalom, amellyel a helybeli magyarság zöme a jelenlegi polgármesterre adta szavazatát.
Növekedett a bevétel
Popa Octavian polgármester az elmúlt év legnagyobb megvalósításának azt tartja, hogy 2000 végén 27 milliárdos saját bevételt valósítottak meg, ami a kétszerese a választások elôtti idôszakban befolyt pénzeknek. Ilyen körülmények között vált lehetôvé, hogy december 15-én átadják a Hadsereg negyed hôellátását biztosító központot, ami hárommilliárd lejbe került, s egyes tanácsosok véleménye szerint ez túl nagy beruházás volt, mivel az elmúlt évtôl a szóban forgó negyedben sokan egyénileg oldották meg a fûtést. A munkálatokat az idén is folytatják a fedélzet, valamint a külsô vezetékek elkészítésével.
A milliárdok elmaradtak
Bár az útadóból nem kaptak vissza egy lejt sem, 6,5 kilométeren javították meg a 14-es országút, valamint a megyei utaknak a városon áthaladó szakaszait. Amint a polgármester elmondta, a Municípiumok Szövetségének legutóbbi ülésein csatlakozott ahhoz a kéréshez, amelyet a kormánynak nyújtottak be annak érdekében, hogy a területükön eladott benzinmennyiséggel arányos mértékben részesüljenek az útadóból a különbözô települések. Annál is inkább, mivel a benzin árában állítólag benne foglaltatik az utak javításához szükséges összegek egy része is. Mivel az elmúlt évben a szállítási minisztertôl személyesen azt az ígéretet kapták, hogy a költségvetés kiegészítésekor 12 milliárd lej jut Dicsôszentmártonnak, tanulmányokat rendeltek meg egy kolozsvári cégtôl, ami tetemes összegeket emésztett fel, a megígért milliárdok azonban nem jutottak el Dicsôszentmártonba. A tanulmányok értelmében a város mind a négy bejáratát korszerûsítették volna, három sávot alakítva ki, továbbá egyes forgalmas útkeresztezôdések korszerûsítését szerették volna megvalósítani, s új hidat építeni a jelenlegi szûk Küküllô-híd helyett.
Kiépítik az iszapfürdôt
Elégtételt jelent számunkra, hogy a gyulafehérvári 7-es számú Regionális Fejlesztési Ügynökség kedvezôen véleményezte a Dicsôszentmárton és Szôkefalva határában levô iszapos tavacska környékének kiépítését – nyugtázza Popa Octavian. Mint már korábban beszámoltunk róla, a helybeliek által régen használt gyógyiszapot a kolozsvári szakintézet a Romániában elôforduló legjobb minôségû iszapok közé sorolta. Ennek alapján kérték a ügynökség támogatását az iszapfürdô kiépítésére, amire meg is érkezett a kedvezô válasz. A munkálatokat 72.608 euró értékben a helyi polgármesteri hivatal, 62.500 euróval pedig uniós pénzekbôl fedezik. Mivel már ebben az évben szeretnék elkezdeni – víz- és gázvezetés, parkolóhely, fürdôépület –, versenytárgyalást hirdettek a kivitelezési terv elkészítésére, s az eredményhirdetés egy hónapon belül várható.
Nyárádtôre fogják szállítani a hulladékot
A városvezetés idei tervei között a már elkezdett és többször is említett munkálatok folytatása mellett, a dicsôszentmártoni polgármesteri hivatal is részt vesz más hat település mellett a nyárádtôi hullakdéklerakat kiépítésében, ahova a tervek szerint a megye többi városához hasonlóan Dicsôbôl is egy helyi lerakaton át nagy befogadóképességû, 30- 40 tonnás konténerekben fogják elszállítani a háztartási hulladékot.
Változtak a díjszabások
Januári ülésén a dicsôszentmártoni tanács arról döntött, hogy a forgalom élénkítése érdekében a sportpályán szervezett vásárokon eltörlik az áruval behajtó gépkocsikra kivetett 20.000 lejes díjat. Így az eladóknak a napi 40. 000 lejt kell ezután kifizetni.
A piacokra vonatkozó határozatban szerepel az is, hogy egy fedett asztalnál napi 25.000 lejes vámot, a fedetlennél 15.000 lejt kell személyenként fizetni.
Nem szavazták meg
viszont azt a határozattervezetet, miszerint a vállalatok magasabb illetéket kellene, hogy fizessenek a szennyvíztisztításért.
Az a határozattervezet is elesett, amelyben az a javaslat szerepelt, hogy a város lakói öt éven keresztül családonként havi 5000 lejes illetékkel járuljanak hozzá a közvilágítás korszerûsítéséhez.
Egy nap közmunka
Kedvezôen szavaztak a polgármesteri hivatal személyzetének bérét illetôen, és döntöttek arról is, hogy azok a 18-65 év közötti egészséges személyek, akik a népkonyhán étkeznek, kötelesek havonta egy nap segédkezni a város zöldövezeteinek karbantartásában.
A Dicsôszentmártontól tíz kilométerre fekvô Ádámos községhez, a községközponton kívül öt falu: Királyfalva, Sövényfalva, Küküllôdombó, Herepe és Kincses tartozik. Herepe és Kincses, a község két legkisebb települése, amelynek lakossága az elmúlt években jelentôsen megcsappant. Míg Herepén 23 család él, Kincses népességét hat család teszi ki. Az ott élôk nagytöbbsége a rossz útviszonyok, megélhetési lehetôségek miatt a község más falvaiba vagy Dicsôszentmártonba költözött. A községközpont fele gödrös, kacskaringós út vezet, a polgármesteri hivatalban már korán reggel több helyi lakos várja, hogy bebocsátást nyerjen.
Az elmúlt évi helyhatósági választásokon a szavazók Sipos József agrármérnököt választották vezetôjükké, az alpolgármesteri tisztséget, mint az elôzô négy évben is, Sebes Pál tölti be.
– A kollektív gazdaságban voltam agrármérnök, majd otthon, Küküllôdombón gazdálkodtam. Az emberek ismertek, együtt dolgoztam velük, így a választáson bizalmat szavaztak nekem. Eddig nem tevékenykedtem a közigazgatásban, így most nagyon nagy segítségemre van Sebes Pál alpolgármester, aki jól ismeri a hivatal szerkezetét, mûködését – kezdi beszámolóját Sipos József polgármester, majd az alpolgármesterrel közösen számol be az eddigi eredményekrôl, közelebbi és távlati tervekrôl. – Tavaly Királyfalván sikerült négy utat leköveznünk, a kultúrotthont megjavítanunk, s folyamatban van az épület bôvítése is, egy konyhát szeretnénk hozzátoldani. Iskolakezdés elôtt felújítottuk az épületeket, a sövényfalvi iskolába új mellékhelyiséget építettünk. Községszinten 170 millió lejt költöttünk út- és hídjavításra, ugyanakkor egész évben biztosítottuk a közvilágítást, s a lehetôségek függvényében több égôt szereltünk fel oda, ahol szükséges volt. Novembertôl sikerült társadalmi segélyt nyújtanunk 65, kevés jövedelemmel rendelkezô családnak, s elôreláthatóan a helyi költségvetésbôl márciusig folytatni tudjuk a segélyek kiosztását. Az elmúlt idôszakban, amióta a dicsôszentmártoni Bicapát bezárták, jelentôsen megnövekedett a munkanélküliek száma községünkben is. Szerencsére a lakosok nagyrésze rendelkezik földterülettel, így mezôgazdasági munkából próbálják biztosítani a megélhetést. A 18-as földtörvény alapján a birtoklevelek 60 százalékát adtuk ki, szakembereink jelenleg is dolgoznak a földek kimérésén, a panaszok kivizsgálásán.
Örömünkre szolgál, hogy április végéig községünkben is felszerelik az automata telefonközpontot, községszinten közel ezer elôfizetô lesz. Ígéretet kaptunk a megyei tanácstól, hogy támogat a Királyfalva–Herepe közötti négy kilométeres útszakasz javítási munkálataiban. Jelenleg a fent említett útszakaszon csak traktorral és csak száraz idôben lehet közlekedni, holott a két falun keresztül 80 kilométerrel rövidebb az út Marosújvár felé. A Fehér megyei várost jelenleg csak Radnót és Marosludas fele kerülve lehet megközelíteni. Szeretnénk minél hamarabb megoldani az egységesített hulladékelhordást is. Bár a község területén ki vannak jelölve a szeméttároló helyek, legtöbben csak a falu végéig, a legközelebbi sáncig viszik a háztartási hulladékot, ezért a bejövetelnél és a kimenetelnél is szeméthalmokkal találkozhatunk. Ennek elkerülése végett a közeljövôben elkezdjük a szervezett szemétbegyûjtést. Távlati tervünk a vízbevezetés is. Ehhez természetesen szükségünk van pályázatok nyomán elnyert pénzre, és az érintettek anyagi hozzájárulására. Van még egy nagyméretû és sürgôs tervünk is: a község területén levô Kis-Küküllô védôfallal való ellátása. A vízszint emelkedésekor 32 ádámosi, több királyfalvi és sövényfalvi család gazdasága veszélyben van. A tervrajzot már 1995-ben elkészítették és jóvá is hagyták, ám megvalósításához egyelôre nem sikerült pénzalapot szereznünk. A helyi tanácsnak nincs lehetôsége a több milliárdos költségeket állni, amelyekbôl néhol betonfallal, néhol földgáttal látnák el, bôvítenék a folyó medrét. Elôreláthatóan csak pályázatok nyomán kapott összegbôl fogjuk tudni megvalósítani ezen tervünket is. Egyelôre annyit tettünk, hogy tavaly a Királyfalvához tartozó területbôl öt hektárnyit átadtunk az erdészeti hivatalnak, erdôsítés céljából, azt remélve, ezzel is megóvjuk a talajt, s a lakosságot – összegeztek a község vezetôi.
Tisztelt szerkesztôség !
Az én levelem egy egyszerû emberé, aki nem mestere az ékesszólásnak, de lenne egy észrevételem. Nem tudom, méltónak fogják-e tartani egy cikkre, de én azért leírom.
Igazán jó dolognak tartom, hogy városunk lakosai (legalábbis számottevô része) mostanában új(ra) Petôfi-szoborral dicsekedhetnek, Borsos Tamás és Bernády György szobrainak leleplezése után. Szerintem ennek minden magyar embernek (és nem csak) kell örvendenie; gondolom, fölösleges felsorolni, miért. De azt hiszem, hogy elhanyagoltunk egy olyan szobrot (is), amely 1989 elôtt is itt állt városunkban; Kôrösi Csoma Sándor szobrára gondolok. Aki járt arra (este), tudja, még egy lámpa sem világítja meg. Nehogy azt higgyék, hogy nem örülök az "új" szobrainknak! De azt nem tartom helyénvalónak, hogy Kôrösi Csoma Sándor létezô szobrának még ennyi sem jár, annál inkább, hogy egy föld alatti trafóház tíz méterre van a szobortól, tehát nem kell messze menni áramért. Szerintem nem lenne sok: 2 db halogénlámpa, 10 méter kábel és 1 db aláírás.
Tisztelettel,
Barta F. Csaba
"… míg eddig havonta 500 tonna követ dolgoztak fel, mi óránként 400 tonnát fogunk kitermelni és ôrölni… reméljük, hogy az ország legnagyobb kôfejtôje lesz a szovátai Cserepes…"
(újsághír)
Szováta-fürdô elsôsorban az Európában egyedülálló és a világ legnagyobb heliotermikus tavaként ismert Medve-tó révén vált nemzetközi hírû fürdôteleppé. Kevésbé ismert a szintén egyedülálló, Európa leghosszabb vulkáni hegyláncának kráteróriása, a 7 km hosszú és 5 km széles, a Mezôhavas 1500 méter fölötti csúcsai által behatárolt kaldera. Ezt a csodálatos, páratlan természeti képzôdményt tervezi az ország legnagyobb kôfejtôjévé változtatni és 20 év alatt teljesen kitermelni a külföldi óriáscég.
A kitermelés ütemének közel hatszázszorosára (!) való fokozása ökológiai katasztrófák sorát indíthatja el régiónk legnevesebb fürdôhelyén.
1. A szovátai gyors sókarszt-jelenségek igen rövidre, átlagban ötven évre szûkítik heliotermikus tóóriásaink élettartamát. A Medve-tó 125 éves fennmaradása csak igen nagy erôfeszítésekkel (szivárgások eldugása, a természetes gát betonnal való erôsítése, a hidrológiai viszonyok szabályozása, az Ifjúsági-tó lecsapolása stb.) vált lehetségessé. A napi közel tízezer tonna (!) kô kirobbantását és nagy kapacitású tehergépkocsikon való elszállítását kísérô rezgéshullámok bármikor kiválthatják a Medve- tó és az alatta levô Mogyorósi-tó pusztulását. A tómeder kiürülését követô földcsuszamlásokban eltûnnének modern szállodáink is.
2. A fürdôtelep megszûnte katasztrofális következményekkel járna magára Szováta városra nézve is. Fürdôidényben 800 szovátai jut valamilyen módon közvetlen jövedelemhez a telepen. Közvetett módon viszont az egész város jólétének egyik fô meghatározója a fürdô.
3. A meleg tavaink mellett Szováta fô gyógytényezôje éppen a kitermelésre ítélt Mezôhavasról leáramló friss, oxigéndús, csíramentes levegôben rejlik. Az intenzív bányászat légszennyezô hatásai: a kôpor, a szintetikus robbanóanyagokból származó gázok, a kitermelô és szállító gépek égéstermékei egészségkárosító hatásainak következményei egyelôre még felmérhetetlenek.
4. A fenyô borította gyönyörû hegyoldalainknak letarolása kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak a csapadékvíz lefolyási idejének megváltoztatásával. Így nemcsak Szováta, de az egész Kis-Küküllô mente áradások vagy éppen szárazságok színterévé válhatna a mikroklimatikus viszonyok megváltozásával.
5. A szállítóeszközök által felvert por szürke ipari zónává változtatja a városi vízmûveket (!), a gyermektábort, fôleg a külföldiek által látogatott Edelweiss Szállót és az itt levô nagyszámú magánvillát magában foglaló Sebesd völgyét.
Szováta nem volna az elsô a meggondolatlan iparosítással elpusztított fürdôhelyeink sorában. A XIX. század közepén Erdély legnevesebb fürdôjeként emlegették Korond- fürdôt. A fô látványosságot az aragonittartalmú Csigadomb jelentette. 1910-ben került egy cseh vállalkozó, aki 25 munkahely teremtését ígérte az aragonitbányája megnyitása révén. A fürdô szomszédságában vézgett robbantások s ezáltal a borvízforrások kiapadása, az egyedülálló természeti képzôdmény, a Csigadomb letarolása 20 év alatt letörölte Korond-fürdôt a turisztikai térképekrôl.
Szováta városereje önmagában sajnos túl kevés a folyamat megállítására. A régi kôkitermelô vállalat 1989 utáni csôdbe jutásakor az akkori városvezetés kérte a kôbánya végleges lezárását. A kôbánya eladását ennek ellenére, a város akarata fölött átnyúlva, mégis megejtették. A cég valószínûleg rendelkezik minden állami engedéllyel tevékenysége megkezdéséhez. (Az ausztrál Esmeralda is minden engedély birtokában irtotta ki a halállományt a Tiszából és részben a Dunából is.)
Nagyobb méretû összefogással, képviselôink, szenátoraink, környezetvédô egyesületeink együttes fellépésével viszont lehetségessé válna az egész Mezôhavast és csodálatos természeti kincseit, köztük a szovátai sóhegyet is magában foglaló Mezôhavas Nemzeti Park létrehozása, mely eleve kizárna minden nagymérvû környezetromboló ipari tevékenységet régiónkból.
Talán van még helyük a józan megfontolásoknak is. Nehezen képzelhetô el, hogy épp azon ország képviselôi, akik az egész világ csodálatát vívták ki sivatagi területek zöld oázissá való változtatásával, próbálnák régiónk legszebb részét sivataggá tenni.
Két rokon értelmû kifejezés, de nem rokon szavak és nem is egy korosztályhoz tartoznak. A nyugta régi magyar szó, amit a kereskedelem, a pénzvilág már a múlt században használt. Egy pénzösszeg átvételét elismerô bizonylat. Ma már ritkán használják. A számla az árunak vagy a szolgáltatásnak nemét és az érte fizetendô összeg elszámolását tartalmazó irat.
Úgy érzem, hangulati velejárójuk sem azonos. A nyugta lezárt ügyet, bizonyos fajta megnyugvást sugall. A számla rideg, néha fenyegetô, mert akinek benyújtják a számlát, az nem biztos, hogy nyugodtan fog aludni. Ennek ellenére a legtöbb számla megbízható, ellenôrizhetô, hiszen a számításnak van egy logikája.
Ilyen gondolatokkal nézegetem a villamossági vállalat számláit, de ezek se nem nyugtatnak, se nem bizonyítanak. Úgy véltem, egy szakértô, akinek volt kapcsolata a céggel, talán eligazít. A fölényes és elutasító válasz, ami tudatlanságomra utalt, kissé elkedvetlenített. A válasz egy alacsonyan csapott, nyesett, pörgô teniszlabda ívére hasonlított, ami a hálót érintve, térfelemre pottyant. Szabálytalan volt. Nem védtem, de tovább kutakodtam. Több mint egy tucat embert kérdeztem az ügyrôl, olyanokat, akiknek lakásán fény, fejében világosság van, de sem a háziasszony, sem az egyetemi docens nem vállalkozott a titokzatos számla megfejtésére.
A számla végösszege annyi amennyi, de miért annyi, miért nem fele vagy háromszorosa, azt egyik sem tudta megmagyarázni.
A felsô matematikában találkozunk ilyen jelenséggel. Bolyai zseniális tételeinek végeredményét a legtöbb középiskolás megérti, de helyi példánál maradva, a gondolatok bonyolult levezetését csak néhány olyan matematikus tudja követni, mint Kiss Elemér, Weszely Tibor, Páter Zoltán, Szilágyi Miklós és néhány társa.
Az üzemszervezés, a számvitel szintén bonyolult, millió adattal operáló tudomány, de aki a bonyolult helyzetet nem tudja közérthetôen tolmácsolni, az nem érti a jelenség lényegét. A fogyasztó nem kíváncsi az ügyvitel menetére, de hogy miért fizet, azt a számla egyértelmûen kell bizonyítsa. (A "múlt században" a villanyszámlás kb. 3 perc alatt elvégezte azt a mûveletet, és ezalatt a járandóságát is kifizette. Reklamációra nem emlékszem.)
No de lássuk a medvét, most ugyan nem a cirkuszban, hanem elôttünk, villanyszámla formájában. Megjegyzéseimet bárki ellenôrizheti saját számláján. Tehát, ezek a számlák:
1. Terjedelmes, nehezen áttekinthetô adathalmaz.
2. A számlázási periódus szinte elvész ebben a tömegben, sokszor fel sincs tüntetve.
3. Gyakran hiányzik a villanyóra állása, a leolvasott mennyiség (kWh) csak egy tétel a többi szám közt, sokszor nincs semmi kapcsolat a tényleges fogyasztással.
4. Bár az egységáraknak a nyomtatványon 3 lehetséges helye van, mégis, ez a szám gyakran a mennyiségi rovatban található.
5. A fogyasztott kWh-t az 1998-as becslés (estimat) szerint számolják, függetlenül a reális havi fogyasztástól. Ezeket a tájékoztató adatokat a vállalat körlevélben közölte, és mi jóhiszemûen elfogadtuk. Azután ezeket a számokat senki nem igazította ki.
6. Az 50 kWh fölötti havi fogyasztásra valóságos büntetô tarifákat alkalmaznak, ami az alapdíj 4,3-szorosa, vagyis 767 helyett 3301 lej/kWh. Miért? Hisz nem loptuk ezt a mennyiséget. Az 1998-as körlevélben felkértek, hogy kövessük a havi fogyasztást. Én azóta rendszeresen jegyzem a villanyóra állását, de egyetlen hónapban sem fogyasztottam 50 kWh fölött. Nehezen érthetô, hogyan állapítják meg a havi túlfogyasztást évi 4 alkalmi ellenôrzéssel.
7. A számlán megjelenô negatív elôjelû számok (regularizare) azt akarják bizonyítani, hogy az elôzôleg behajtott összegek egy részét a cég visszatéríti. Sajnos a P7, P8, P9 (a prezumat olyan kulcsszó, ami a szótárban nem található) stb. negatív elôjelû számokat nem tudjuk ellenôrizni, mert sem a mennyiség, sem az egységár nincs feltüntetve. (A büntetô tarifát 3301, esetleg 767 lejes áron számolják vissza.)
8. Nem lehet kinyomozni, milyen összefüggés van a számla bal és jobb oldali összegei között, de az is feltûnô, hogy a bal oldal felsô (