|
LIII. évfolyam 30. (14690) sz., |
2001. február 6., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A hét végén, Piatra Neamton tartott sajtóértekezleten Octav Cosmânca közigazgatási miniszter közölte a Rompres munkatársával: a 2000. évi 24-es kormányrendeletet a kormány újra fogja tárgyalni, figyelembe véve gazdasági kihatásait. Szociáldemokrata párt lévén, nem ellenezzük a béremeléseket, de nem hazudhatunk az embereknek, megígérve, hogy reális alap nélküli fizetésemelést kapnak majd. Egy ilyen béremelés az infláció emelkedésében mutatkozna meg, ami a gazdaság felborításához vezethet, mondotta a miniszter, hozzáfûzve: a következô hetekben a kormány újra fogja elemezni a rendeletet és azután dönt.
Ugyanazon a sajtóértekezleten Leonard Cazan, a prognózis és fejlesztési miniszter véleménye szerint az említett rendeletet az Isarescu-kabinet minden áron való hatalmon maradásának érdekében hozták, gazdasági hatásának felmérése nélkül.
Az idei költségvetésre a rendelet gyakorlatba ültetésének az lenne a hatása, hogy 2001-ben leállnának az összes közérdekû befektetések, tette még hozzá Leonard Cazan miniszter.
Március 1-jétôl kezdve a nyugdíjakat 7,5 százalékkal indexelik, arányosan az elsô negyedévre elôrejelzett inflációs rátával – közölte hétfôn Marian Sârbu munkaügyi miniszter.
A nyugdíjak újraszámolására az utolsó évnegyedben kerül sor. A cél ismert: egyensúlyt teremteni az 1998 elôtt, illetve után kiszámított nyugdíjak között. Gyakorlatilag ezt úgy fogják megvalósítani, hogy az 1998 utáni nyugdíjakat kevésbé vagy egyáltalán nem indexelik – mondotta.
A bérpolitikát illetôen emlékeztetett rá, hogy szintén március 1-jétôl egymillióról 1,4 millióra nô a minimálbér. A miniszter feladatának tekinti, hogy az év elsô felében befejezze a költségvetésiek bérezését szabályozó törvénytervezetet.
Tárgyalóbizottság felállításáról döntött a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnöksége, és már a napokban kezdeményezik a kormánynál, az Országgyûlésnél, valamint a magyarországi és a határon túli magyar politikai pártoknál az információs kapcsolatteremtést – közölte az MTI érdeklôdésére hétfôn a világszövetség elnöke.
Patrubány Miklós elmondta: a tárgyalóbizottság tagjai – Tôkés László püspök, Tempfli József püspök, Esterházy Alice, Patrubány Miklós, Király Zoltán elnökhelyettes, Toró T. Tibor erdélyi RMDSZ- politikus és a régióelnökök – ismertetni akarják az MVSZ-ben zajló valódi folyamatokat, és az illetékes döntéshozókat szeretnék tájékoztatni a világszövetség elért eredményeirôl is.
Az elnök arról is tájékoztatta az MTI-t, hogy 2001. május 10-11-én tartják valamelyik vidéki településen a Magyarok Világszövetsége soron következô küldöttgyûlését, amelyen a Kárpát-medence régiójából, a nyugati régióból és az anyaországi régióból is száz-száz küldött vesz részt a kétnaposra tervezett küldöttülésen.
– A világszövetségnek nincs pénze, ezért arra kérjük a küldötteket, hogy lehetôségeik szerint járuljanak hozzá a küldöttülés költségeihez – mondta Patrubány Miklós.
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnöksége azt ajánlja az MVSZ-hez tartozó országos tanácsoknak, hogy lehetôleg március végéig fizessék be az idei esztendôre szóló tagsági díjakat, mert ez hozzájárulna a költségvetési támogatás nélkül maradt világszövetség talpon maradásához – közölte az MTI-vel az MVSZ elnöke vasárnap.
Patrubány Miklós elmondta: a világszövetség vezetô testülete a hét végi, kétnapos budapesti ülésen megvitatta annak lehetôségét, hogy a tagsági díjak mértéke feleljen meg az illetô országok nemzeti összterméke egy fôre, illetve egy napra esô mértékével.
– Az eddigi gyakorlattól eltérôen a jövôben a befizetett tagsági díjak 20 százaléka a világszövetség kasszáját gyarapítaná, a fennmaradó 80 százalék pedig az MVSZ-szervezeteknél maradna – mondta Patrubány Miklós.
Az elnök emlékeztetett arra, hogy korábban a tagsági díjból összegyûlt összegek az MVSZ- hez tartozó helyi szervezeteknél maradtak, s azokkal legjobb belátásuk szerint gazdálkodhattak.
Patrubány Miklós elmondása szerint várják a tehetôsebb magyarországi és határon túli magyarok jelentkezését a "nyolcszázak klubjába". Az MVSZ vezetôi abban bíznak, hogy lesz nyolcszáz magyar ember, aki hajlandó ezer-ezer dollárral vagy ennek megfelelô más pénzeszközzel támogatni az MVSZ tevékenységét, s akkor a világszövetségnek már nem kell "napi túlélési gondokkal küszködnie".
– Eddig 15 erdélyi, svájci, belgiumi és egyesült államokbeli magyar jelezte, hogy csatlakozik a nyolcszázak klubjához – tette hozzá az elnök.
A nagy szakszervezeti szövetségek és a kormánypárt között a választások elôtt létrejött politikai megállapodások hátráltatják a szociális paktum megkötését – nyilatkozta hétfôi sajtóértekezletén Iuliu Bogdan Hossu, az Alfa kartell vezetôje.
A szakszervezetek közti nézeteltolódások miatt a mára tervezett hármas találkozóra a szakszervezetiek közös álláspont nélkül jelentkeznek. Az Alfa kartell reprezentánsai úgy vélik, hogy egy szociális paktumot nem lehet aláírni csupán elvek alapján, amelyeket mindössze négy minisztériummal fektettek le, a dokumentumnak tartalmaznia kell ezek életbe ültetési metodológiáját és menetrendjét. A szociális megállapodás nem annyira belpolitikai, semmint nemzetközi viszonylatban fontos, mivel nélküle Romániát úgy fogják tekinteni, mint Albániát. Ezért a kartell minden tôle telhetôt megtett, hogy a dokumentum megszülessen, képviselôit felhatalmazták aláírására, amennyiben elôírásai konkrétan beépülnek a kollektív munkaszerzôdésekbe.
A SAPARD-program keretében kapott 150 millió euró uniós támogatást Románia 2002 végéig kell felhasználja, jelentette ki hazatértekor Hildegard Puwak európai integrációs miniszter.
Brüsszelben Hildegard Puwak és Franz Fischler, az EU mezôgazdasági fôbiztosa aláírta a SAPARD- program sokoldalú finanszírozási egyezményét, és e hónap végéig Bukarestben aláírják majd az évi egyezményt is.
A SAPARD a harmadik térítésmentes pénzügyi eszköz az EU-integrációra jelölt országok támogatására. Románia 2006-ig körülbelül 1 milliárd eurót kap majd a mezôgazdasági projektek végrehajtására. A feltétlen szükséges lépések az említett összegek felhasználásához a következôk: a SAPARD-ügynökség hazai akkreditálása, az Európai Unió által való elismerése és a projektek kiválogatása. A miniszter úgy számítja, hogy a pénz a harmadik negyedévben kezd a pénzügyminisztériumhoz érkezni. Ám ha ezeket a lépéseket Románia nem teszi meg, a SAPARD-programra kiutalt összegek elvesztését kockáztatja – figyelmeztet a miniszter.
A csatlakozási tárgyalásokat illetôen az európai intergációs miniszter kijelentette, hogy az Európai Unió elnökségének Belgium által ez év második felében való átvétele távlatában megbeszéléseket folytatott a belga külügyminisztériumban arról, hogy Románia az elkövetkezô idôszakban új fejezetet akar nyitni.
A hét végén Iasi-ban tartott sajtóértekezleten Razvan Theodorescu mûvelôdési miniszter kijelentette, hogy az idei költségvetésbôl legkevesebb 1700 milliárd lejt utalnak ki a mûvelôdés részére, de az összeg a GDP 1 százalékáig is nôhet.
A jelenlegi kormány érdeklôdést mutat a kultúra problémái iránt, hangsúlyozta a miniszter, de az ország súlyos gazdasági-társadalmi helyzete az, amely megakadályozza, hogy a kultúra több pénzt kaphasson. Hozzáfûzte, hogy a központi költségvetésbôl kiutalt összegen kívül a kultúra a helyi hatóságoktól, a Világbanktól és az Európai Uniótól is kap pénzt.
Tegnapi sajtótájékoztatóján Marosvásárhely polgármestere néhány, a februári tanácsülés napirendjére készülô tanácsi határozattervezetet ismertetett.
Ezek egyike az éjszakai járôrözésre vonatkozik. A hivatalt kiszolgáló 8 jármûbôl egyelôre kettôt bocsátanának a rendôrség rendelkezésére, éjszakai járôrözés céljából. A továbbiakban erre a célra még két autót szándékoznak beszerezni, Marosvásárhely testvérvárosainak támogatását is kérve.
Az éjszakai járôrözés bevezetését a nagyszámú bûncselekmény elkövetése tette szükségessé – jelentette ki Dorin Florea. A négy – Primaria felirattal és fényjelzôvel ellátott – jármû felhasználását a központosított diszpécserszolgálat követi, s a rendôrök mellett csendôrök és a polgármesteri hivatal illetékes osztályának felügyelôi is részt vesznek a járôrözésekben. A másik határozattervezet kezdeményezi, hogy a polgárôröket (a velük megkötött szerzôdés három hónapon belül lejár) fokozatosan csendôrökkel váltsák fel a közrend fenntartásában.
Elhangzott, hogy az autóspiacot a gépkocsivezetôi szakiskola udvarára költöztetnék, és tervet készítenek a Szászrégen-Kolozsvár irányú kerülôút kiépítésérôl.
Mégis van kóborkutya-ügy?
A polgármester szeretné, ha még ebben a hónapban döntenének a kóbor kutyák sorsáról. Mivel a külföldi állatvédô szervezetek nem jelentkeztek semmiféle konkrét javaslattal, újabb határozattervezetet készítenek a probléma megoldására. Eszerint az elfogott kutyákat megvizsgálják az állatorvosok, a beteg és öreg állatokat elaltatják, a többit deparazitálják, beoltják, megjelölik és 10 napig tartják a menhelyen. Ez alatt az idô alatt a kutyák kiválthatók, örökbe fogadhatók. Ha senki nem tart rájuk igényt, az elaltatandók kategóriájába kerülnek. A kereskedelmi egységeknek jelentkezniük kell azokkal a kutyákkal, amelyeket megtartanak, hogy az állatokat megjelölhessék. A kóbor kutyák összegyûjtésével továbbra is az állatkert alkalmazottai foglalkoznak, ám a polgármesteri hivatal nem zárja ki az együttmûködés lehetôségét az Assisi Állatvédô Egyesülettel sem.
Marosvásárhely polgármestere nem gyôzi fogadni a panaszosokat. A hét egyetlen kihallgatási napján – csütörtökön – körülbelül 25 személyt fogad, ám a jelentkezôk száma ennél jóval magasabb, meghaladja az 50-et és már április 5-ig megtörténtek a feliratkozások. Dorin Florea ezért úgy döntött, hogy e hétvégén kivételesen, mind szombaton, mind vasárnap fogadja a panaszosokat, sôt ha szükséges, meghosszabbítja munkaprogramját. Ugyanakkor felkéri a polgárokat, hogy abban az esetben, ha ügyintézésük során negatív hozzáállást tapasztalnak a hivatal alkalmazottai részérôl, egyenesen hozzá forduljanak észrevételeikkel.
Azt hittük, végleg elmúlt a régi éra, vége a NAGY BLÖFF-nek. Azt hittük, végre valódi emberarcú, lakható társadalmat teremthetünk. Kiderült: a parti nem ért véget, kutyavilág jön, megint nemzedékek sora sínyli meg az átmenetet a borzalmasból a rosszba, aztán az elviselhetôbe, végül – 2050 körül majd, ha valami közbe nem jön – a majd’ megmondám, mibe. Ráadásul pancser kártyások csaptak be sorozatosan. Tessék csak végiggondolni: milyen kormányok váltották itt egymást az elmúlt évtizedben. Milyen volt Petre Roman kormánya? Hát a Stolojané? Hány pénzt ért a Vacaroiué? Mire vitte a Ciorbea-féle kabinet? Mennyit és mire költött (rossz verseken kívül) Radu Vasile alkotógárdája? Mit menedzselt Isarescu és csapata? Mennyire futja Adrian Nastase rokonszenvesnek tetszô lendületébôl? Fôleg ha az országelnökkel ketten két malomban kezdenek ôrölni.
Tíz éve itt csak a tolvajság foglalkoztatja az embereket. Nem adják vissza magántulajdonukat, ingatlanjaikat, eltulajdonítják egymásnak a szántóföldjét, elhajtják marháját a legelôrôl, juhát az akolból, lovát a szekérrel együtt; tolvajjá válik mind, aki élni akar. Kôolajvezeték, magasfeszültség, nincs gát, nincs akadály. Szovátán a hegyet fogják elhordani – lám, nem csak a szerelem képes csodákra.
Ma már nem kiabálja senki, hogy "Noi muncim, nu gândim!" (Dolgozunk, nem gondolkodunk!) Ma már mindenki gondolkodik. Azon, hogy hol tolta el. Esetleg: ki tolta el? És fôleg: hová.
Nem produktív az, hogy dögöljön meg a szomszéd kecskéje. Az produktív, ha sikerül elkötnünk.
Országértékelés? Mit ér az ország ugyanbiza? Minden ország annyit ér, amennyi kincset rejtenek hegyei, amennyi érce, aranya, ezüstje, uránja, kôolaja van? Az erdôk, a mezôk, a legelôk? Az ipar? A mezôgazdaság? Az állatállomány? Az egy fôre esô kóbor kutyák száma?
Jaj, nem. Tudja mindenki: az ország annyit ér, mint a népe. És ha költôje az, akkor politikusa, vezetôje is legyen az, mi népe: legyen értékes.
Mi az érték? A tudás. Minek a tudása? Az életnek talán. Az országnak, az embereknek a tudása. Az országot s benne magunkat persze az idô értékel. De nekünk sem árt szembe menni az elmúlással, és számot vetni földi minôségünkkel.
Leglább tudjuk, hány az óra.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal illetékesei a múlt hét végén megkezdték a város lakónegyedeiben mûködô gazdasági egységek ellenôrzését – mondták el a tegnapi sajtótájékoztatón.
A Cuza Voda utcai napipiacon több egység dokumentációját találták hiányosnak. Az engedély nélkül kitett cégtáblákat, reklámfeliratokat a kereskedelmi társaságoknak 5 napon belül el kell távolítaniuk, és azok, akik nem rendelkeznek eurokukákkal, be kell azokat szerezniük. A felügyelôk itt 15 millió lejre bírságoltak.
A mûszaki igazgatóság felügyelôi, a polgárôrökkel közösen, szombaton az Egyesülés lakótelepen mintegy 30 kereskedelmi társaságnál és két családi vállalkozásnál ellenôrizték az engedélyeket, a köztisztaságot, reklámokat; 6 millió lejre bírságolták a valamilyen szempontból elmarasztalhatókat. Az ellenôrök 25, tilos helyen – járdán illetve zöldövezetben – parkoló jármûre bukkantak, sôt az Agricultorilor utcában egy Iveco gépkocsi tulajdonosa által a zöldövezetben lekövezett parkolóhelyre bukkantak.
A tegnapra meghirdetett sajtótájékoztatóra a szokásosnál jóval több újságíró érkezett, nyilván az ügy aktualitása folytán számos kérdéssel a tarsolyában. Mintegy 20 perces várakozás után azonban be kellett érniük Doru Opriscan üzenetével, hogy nem tud megjelenni, és a sajtótájékoztatót bizonytalan idôre elhalasztják.
Rémhírek és híresztelések – mint ilyenkor lenni szokott – szép számmal akadnak, közülük hitelt érdemlônek csak annyi tûnt, hogy ma még nem zárják be a gyárat, az egyik ammóniaüzem azonban leállt és az eladást teljesen felfüggesztették. A tegnapi értekezletrôl pedig, amelyen Doru Opriscan is részt vett a gyár székhelyén, csak annyit lehetett megtudni, hogy nem volt ott a teljes igazgatótanács.
Néhány szó az elôzményekrôl. A marosvásárhelyi vegyipari kombinát jelenleg a legnagyobb mûtrágyagyártó Romániában. Az új kormány döntése most arra kényszeríti, hogy a belföldi gáz helyett – amelyet ezután a lakosság igényeinek kielégítésére fordítanak – külföldrôl, drágábban szerezze be a legfontosabb alapanyagot. Doru Opriscan, a kombinát vezérigazgatója Bukarestben járt, hogy az iparügyi miniszterrel tárgyaljon, ám ott azzal érveltek, hogy a belföldön eladott mûtrágya ára jóval magasabb a külföldön értékesítettnél. A gyár eddig gázszükségletének mintegy felét belföldi földgázból fedezte, és a vezetôség véleménye szerint ha ezt az arányt a külföldrôl származó földgáz javára billentik, tovább fog növekedni a mûtrágya ára. Amennyiben a tárgyalások nem vezetnek mindkét fél által elfogadható eredményre, 3500 alkalmazottat és azoknak családjait a gyár teljes vagy részleges bezárása fenyegeti.
A pillanatnyi helyzet indokolta a sajtó élénk érdeklôdését, hiszen kérdések sora vár válaszra. Például az, hogy tényleg bezár-e a gyár vagy sem? Ha igen, mikor? Ha nem, milyen következményekkel jár gazdálkodásukra a kormány intézkedése? Tovább növekszik termékeik ára? Miért drágább a hazai piacon értékesített termékük, mint az exportált mûtrágya? A hazai mezôgazdasággal kívánja-e pótolni a török tulajdonos a külföldi piac szerényebb nyereséghozamát? Miért kell olcsón kínálnia külföldön a mûtrágyát? Talán nem elég jó a minôsége?…
Hol van édesanyám? – kérdezte az anyja által álmában késsel megszúrt kislány, s apja tehetetlenül válaszolta: nyugodj meg kislányom, minden rendben lesz. A tévéhíradók sorozatban mutatják be az ország különbözô részeiben felszínre került, szülôk, hozzátartozók által elkövetett rémtetteket. Egyik ügynek vége sincs, máris újabbra derül fény. Napirendre kerültek a hivatalos statisztikák is, amelybôl látható, nem újkeletû gondról van szó. A rendôrség nyilvántartása szerint az erôszakos cselekmények 13 százaléka családi körben történik. Az Egészségügyi Világszervezet kimutatásai szerint a romániai, 15-44 év közötti hölgyek harminc százalékát egyszer vagy többször bántalmazta, bántalmazza élettársa, családjának egyik-másik tagja. Az elmúlt hét végén tartott Családon belüli erôszak – okai, következményei, orvoslása címû bukaresti tanácskozáson Rodica Stanoiu igazságügyi miniszter arra is felhívta a közvélemény figyelmét, hogy létezik a családon belüli erôszak megelôzését, büntetését szabályozó 2000. évi 197-es számú törvény. Csakhogy egyelôre ismeretlen, mind a rendfenntartók, mind az áldozatok elôtt.
Két évvel ezelôtt a bántalmazott gyerekek kapcsán hangzott el: a rendszeresen megvert, megerôszakolt feleségekrôl, kiskorúakról a hivatalos szervek csak akkor szereznek tudomást, amikor az áldozatok kórházba kerülnek. A szomszéd, munkatárs, tanító magánügynek tekinti a családban zajló erôszakos cselekményeket, s nem avatkozik be. Ma a helyzet változatlan. Holott majdnem hiábavaló a törvény, ha a civil társadalom továbbra is magánügyként tekinti a családban elkövetett erôszakos cselekményeket, s nem áll ki az agresszív családtag brutalitása következtében monoklit viselô, eltört kézû, bordájú nô, gyerek védelmében. Hiábavaló a felszínre hozott ügyek részletes ecsetelgetése, az utólagos sajnálkozás, esetleg segítség, ha nem szólítjuk meg a gyerekét utcán is megütô anyát, nem kopogunk be az ajtón, amely mögül veszekedés, törés-zúzás hallatszik, s nem segítünk idejében az áldozaton. S ha azt gondoljuk: ami az ajtón belül történik, bármi legyen is az, az ott lakók magánügye, jusson eszünkbe legalább egy, a híradókban bemutatott kékre- zöldre vert, kórházba utalt gyerekek, feleségek közül.
James Rosapepe nagykövet és Alexandru Farcasu belügyi államtitkár jelenlétében hétfôn megkezdôdôtt a hazánkban tartózkodó amerikai jogtanácsosok évi konferenciája. Alexandru Farcasu felvezetôjében kidomborította a román hatóságok szándékát, hogy új mederbe helyezik a bûnözés elleni harcot és partnerséget alakítanak az amerikai kollégákkal. Rosapepe nagykövet a maga során aláhúzta: az amerikai hivatalosságok szívesen megosztják a szervezett bûnözés elleni harcban szerzett tapasztalatokat a román kollégákkal. A bûnözés növekedése valamennyiünket foglalkoztat. A korrupció, a kábítószer- csempészet, a pénzügyi csalások, mindez veszélyezteti a normális életvitelt, amire vágyunk. Az utóbbi években mi fokozott erôfeszítéssel támogattuk Romániát és más régióbeli országokat e rákfene elleni küzdelemben. Igy például támogattuk a regionális bûnözés elleni központ létrehozását, az FBI bukaresti kirendeltségének megnyitását, amerikai
vámszakértôk romániai közremûködését – húzta alá a nagykövet. Carl Alexandre, az amerikai igazságügyi minisztérium nemzetközi fejlesztési hivatalának igazgatója, a jogi attasék programvezetôje kijelentette, hogy a közép-kelet-európai országok sok azonos bûnügyi problémával küzdenek, ezért a megoldások is közösek kell legyenek. Ezek a büntetô törvénykönyvek és büntetô perrendtartás módosítását, a bírók etikai kódexének kidolgozását, a kivizsgálási kapacitás és az ügyészek hatáskörének bôvítését feltételezik.
Az RNEP kilépett a Nemzeti Szövetségbôl
Az RNEP igazgató kollégiumának Brassóban összeült rendkívüli ülése jóváhagyta a párt kilépését a Magureanu pártjával alakított Nemzeti Szövetségbôl. Elhatározták egyben az RNEP átszervezését, újbóli törvényszéki bejegyeztetését és a szövetség megalakítása elôtti aktivitásának újraindítását központi és helyi szinten. Beleegyezésüket adták ahhoz, hogy a volt tagok, akik 1990 után, különbözô okok miatt, elhagyták a pártot, visszatérhessenek és hogy az RNP-vel való egyesülés elôtti területi vezetési struktúrákat visszaállítsák. A határozatot 35 szavazattal fogadták el, csupán a Maros megyei szervezet szavazott ellene.
A kormány ellenôrzô és korrupcióellenes ügyosztálya a hónap végéig felülvizsgálja a volt ÁTA által kötött privatizációs szerzôdéseket – közölte hétfôn a kormánypalotában az ügyosztály vezetôje, Ovidiu Grecea. Az ellenôrzés tárgyát fogja képezni egyebek között a Comtim, a Romtelecom, a román dohánytársaság sokat vitatott magánosítása, aztán az állami tartalékokkal (búza, gázolaj, ásványi olajok) kapcsolatos aspektusok, a speciális alapok és kormánygaranciával felvett külföldi hitelek felhasználása, a Végtelen Oszlop restaurációs munkálatai, a Rodipet tevékenysége. – Megvan a miniszterelnök és az államfô beleegyezése, hogy végre végezzük munkánkat a szó valódi értelmében. Ahol esedékes lesz, drasztikusan intézkedünk, hogy örökre véget vessünk a mindenféle üzelmeknek – fogalmazott Grecea.
A The New York Times internetes honlapján vasárnap megjelent, bukaresti keltezésû beszámoló szerint nyugati illetékesek és beruházók, valamint az új román vezetôk is úgy vélik: Románia számára a mostani kormányzat alatt kínálkozik talán az utolsó lehetôség arra, hogy versenyben maradjon az Európai Unió-, illetve a NATO-csatlakozásra törekvô országok között.
Emil Constantinescu elnök és a jobbközép kormánykoalíció alatt Románia fogadkozott, hogy lényegbevágó társadalmi és gazdasági reformot hajt végre, de ennek teljesítése fájdalmasan elmaradt – állapította meg az amerikai lap. A cikk szerzôje szerint a nyugatiakat elkeserítette a gazdasági változások hiánya, a korrupció burjánzása és a politika szûklátókörûsége: most egyfelôl bizakodnak, másfelôl aggódnak, hogy mi történhet ezzel a 23 milliós országgal, ha az exkommunista Adrian Nastase miniszterelnök is kudarcot vall.
A The New York Times megszólaltatta Mircea Geoana új román külügyminisztert, aki eddig Románia általános elismertségnek örvendô washingtoni nagykövete volt, és akinek a diplomáciai képességeit az amerikai fôvárosban igen nagy becsben tartották. Geoana szerint a legutóbbi romániai választási fejlemények sokkoló, és egyben kijózanító hatásúak voltak. (Az újság kendôzetlenül neofasisztának minôsítette Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártját, amely 1996-ban még csak 4, tavaly már 25 százalékot kapott.)
Nastase fô dilemmájaként az amerikai lap azt emelte ki, hogy a nélkülözhetetlen gazdasági változások jelentôs mértékben növelnék a munkanélküliséget abban az országban, ahol már most is a lakosság 40 százaléka él napi egy dollárnál kevesebb pénzbôl. – A miniszterelnök ezért komoly tárgyalásokat kezdett a szakszervezetekkel és az üzleti körökkel a társadalmi béke érdekében, valamint hallgatólagos megállapodást kötött a magyar kisebbséggel és a parlamenti liberálisokkal – írta a The New York Times.
A lap az 50 éves, nemzetközi jogász, volt külügyminiszter kormányfôrôl azt írta, hogy jobban kijön a Nyugattal, mint a 70 esztendôs Ion Iliescu elnök, aki továbbra is ki akar térni a Világbank, illetve a Nemzetközi Valutaalap követeléseinek teljesítése elôl.
A The New York Times idézte Gyarmati Istvánt, a New York-i székhelyû Kelet-nyugati Intézet elnökhelyettesét, aki szerint a jelenlegi román vezetôk szocialista háttere segítséget jelenthet az adott helyzetben. – Elképzelhetô, hogy négy év múlva azt látjuk majd: ôk sokkal többet tettek az ország megreformálása érdekében, mint a Constantinescu alatti vezetôk – vélekedett.
Gyarmati István szerint azonban az új román kormánynak egy éven belül helyes irányba kell terelnie a dolgokat. – Geoana nem vitatja e megállapítás helytálló voltát – olvasható a The New York Times írásában.
Dunaszerdahelyen szombaton a késô esti órákban befejezte munkáját a Magyar Koalíció Pártjának kongresszusa.
A háromszáznál több küldött értékelte és jóváhagyólag tudomásul vette a szlovák kormánykoalícióhoz tartozó magyar párt kétéves kormányzati tevékenységét.
Bugár Béla pártelnök a kormány által meghirdetett széles körû reform végrehajtásának késedelmeit a baloldali koalíciós partner (SDL) magatartásának tulajdonította. A kongresszust köszöntô miniszterelnök, Mikulás Dzurinda kijelentette: szeretné, ha a két év múlva esedékes kormányalakításnál az általa vezetett párt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Koalíció (SDK) és a Magyar Koalíció Pártja is jelen lenne.
Pártja fô célkitûzései között Bugár egyebek mellett a szlovákiai kisebbségek jogállásának megerôsítését és az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítást jelölte meg, mondván, hogy az MKP az alaptörvény olyan módosítását szeretné kieszközölni, amely a nemzetállam elvét rögzítô jelenlegi alkotmány helyébe az ország polgári jellegét és többnemzetiségû voltát megerôsítô alaptörvényt kínál. A párt fontos céljai között szerepel a Szlovákia integrációs törekvéseit segítô szándék következetes megtartása, a területi reform MKP részérôl is elfogadható megvalósítása, a Magyarország és Szlovákia között kedvezôbbre fordult viszony gondozása, fejlesztése. "A szlovákiai magyarság nemzeti azonosságtudatának megôrzése és fejlôdése szempontjából politikánk legfontosabb területe az oktatásügy és a közmûvelôdés" – így Bugár.
A kongresszuson az SZDSZ kivételével a Magyar Országgyûlés mindegyik pártja képviseltette magát és ott voltak a határon túli magyar politikai erôk, szervezetek képviselôi, köztük Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A kongresszust köszöntô Németh Zsolt, a Fidesz MPP alelnöke, a külügyminisztérium politikai államtitkára beszédében kijelentette: "A szlovák-magyar viszony sohasem kétoldalú viszony, hanem mindig olyan háromoldalú kapcsolatot, egy olyan háromszöget jelent, amelynek harmadik sarkában mindig a szlovákiai magyarság áll".
Németh Zsolt az MTI-nek nyilatkozva ezt mondta: a magyar polgári kormány határon túli magyarokat és szomszédkapcsolatokat érintô stratégiája meghozta az elsô gyümölcsöket: a szlovákiai magyarok sorsát kedvezôbben alakító fejlemények között a nyelvi charta, valamint az önálló szlovákiai magyar egyetemi kar ügyét emelte ki. "A meciari idôszak kártevései múltán a kétoldalú kapcsolatrendszerben az infrastruktúra és a gazdaság területén is sikerült elôremozdulnunk" – jelentette ki a magyar államtitkár, megemlítve a párkányi híd újjáépítésével kapcsolatos eredményt és a Slovnaft-Mol Rt. között létrejött tranzakciót is. "Mindez azt jelzi, hogy a magyar külpolitika helyesen követte a határon túli magyarok ügyének támogatását célzó stratégiát, amellyel párhuzamosan a két ország közti intenzív kapcsolatépítésre is törekszik."
A piacgazdaságra támaszkodó társadalmakban a fogyasztóvédelmet a rosszul értelmezett gazdasági liberalizmus ellensúlyozására hozták létre. Romániában 1989-ig azért nem létezett fogyasztóvédelem, mert arról "pártunk és államunk gondoskodott". A változások után a fogyasztóvédelmi hivatal felállítása elôször csupán annak az elismerése volt, hogy a társadalom nem támaszkodhat a "vadkapitalizmusra", ám az évek folyamán – lassú erôsödésével – egyre nagyobb jelentôségre tett szert. A tranzíció éveiben a fogyasztóvédelem nagyobb jelentôségû, mint a konszolidált társadalmakban, hisz nem csupán ellenôriznie kell bizonyos normák betartását, de azoknak a szükségességérôl is meg kell gyôznie termelôt, forgalmazót, sôt, nagyon sokszor a fogyasztót is. Ez a tevékenység, minden részsikere ellenére, Romániában még gyerekcipôben jár. A kérdéskörrôl a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatójával, Emilia Leahhal beszélgettünk.
– Mit gondol, mekkora ma a fogyasztóvédô hivatal munkájának hatékonysága?
– Kezdjük a fogyasztók felvilágosításával. 1992 óta, amióta a hivatal létrejött, folyamatos kampányt folytattunk a sajtóban. Ezt leginkább úgy mérhetjük le, ha megfigyeljük a fogyasztói panaszok számát, ami évrôl évre növekszik. Minden panaszt kivizsgálunk, még akkor is, ha névtelenül érkezik. Ilyennel azonban egyre kevesebb alkalommal találkozunk, mivel az emberek rájöttek, hogy panaszuk akkor a legeredményesebb, ha teljes mértékben együttmûködnek a fogyasztóvédô hivatallal, így akár kártalanításban is részesülhetnek. Rengeteget fejlôdött az állampolgári öntudat, írásos panaszok érkeznek például faluhelyrôl is. A vásárlók egyre jobban informáltak, amikor választaniuk kell a hasonló rendeltetésû áruk között, s legnagyobb részt tisztában vannak fogyasztói jogaikkal. Éppen a megsokasodott számú panasz segít ellenôreinknek is, hogy lényegesen eredményesebben dolgozhassanak. A panaszok következtében – amelyek 80%-ban jogosak – az ellenôrök jobban odafigyelnek a gondokra, másrészt abban is segítenek, hogy felmérjük: melyek azok a termékek vagy szolgáltatások, amelyeknek esetében a legtöbb gond adódik, s ennek függvényében kialakítsuk ellenôrzési stratégiánkat, kidolgozzuk azt a tematikát, amelyet munkánkban vezérfonalként követünk. A végsô célkitûzés pedig minden esetben ugyanaz: jobb minôségû, biztonságosabb áruk és szolgáltatások a fogyasztók számára.
– Mi és milyen mértékben szab határt tevékenységüknek? Melyek a hivatal humán, anyagi és jogi korlátjai?
– Vegyük sorba. Ami a humánanyagot illeti, meghatározott keretünk van: tíz ellenôr, egy igazgató, egy aligazgató és egy osztályvezetô, ezt nem léphetjük túl. Ez azt is jelenti, hogy nekem mint igazgatónak, úgy kell megszerveznem a munkát, hogy a rendelkezésre álló személyzetet a legnagyobb hatékonysággal használhassuk, hogy felöleljünk valamennyi felmerülô kérdéskört. Úgy érzem, hogy ez sikerült, mert az utóbbi évek során felismerhetô bizonyos hozzáállásbeli változás a fogyasztóvédelem terén.
Anyagi határok? Saját erôforrásból a székhelyünkön berendeztünk egy kis textilvizsgáló laboratóriumot, s decemberben megkezdtük néhány további berendezés felszerelését, melyekkel élelmiszeripari termékek bizonyos tulajdonságait vizsgálhatjuk. A "saját erôforrás" tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyes vállalatokkal való együttmûködés eredményeként, néhány olyan berendezést szállítottunk át, amelyekre nekik már nem volt szükségük. Rendbe szedtük ezeket, s a mûszerek most bizonyos határig használhatók, legalább olyan mértékben, hogy megállapíthassuk: fennáll-e egyáltalán a selejtes áru gyanúja. Ha a válasz igenlô, a pontosabb vizsgálat érdekében jobban felszerelt, pontosabb laboratóriumok segítségét kérjük. Ennek érdekében együttmûködünk több olyan céggel, melyek hitelesített laboratóriumokkal rendelkeznek, s ezekben ellenôrizzük a gyanúra okot adó termékeket.
Ami a jogi határokat illeti, a fogyasztóvédelmet több mint száz jogi norma szabályozza, valamennyi az európai normáknak megfelelô elôírás, s az európai uniós csatlakozás feltételrendszer részét képezik. Léteznek a fogyasztó kártalanítására vonatkozó, a termékek címkézésének módját elôíró, a tartós használati cikkek forgalmazására vonatkozó elôírások. A kerettörvény szigorúan szabályozza a termelô- forgalmazó-fogyasztó viszonyt. Vannak olyan jogszabályok is – mint például a reklámtörvény, vagy a fogyasztókkal kötött szerzôdésekbe foglalt visszaélô rendelkezések meggátolásának törvénye –, amelyek csak az elmúlt évben emelkedtek jogerôre, bevezetésük folyamatban van, mi minden erônkkel megpróbáljuk alkalmazásukat követni.
– A korlátokra visszatérve, mire terjed ki egész pontosan a fogyasztóvédelmi hivatal jogköre? Mi szab tevékenységének ilyen tekintetben határt?
– Minden, ami terméknek nevezhetô, abban a pillanatban, hogy a piacon a kínálatban megjelenik, az a mi hatáskörünkbe tartozik.
– Jó, de miként kényszeríthetik a törvényszegôket, hogy be is tartsák a törvényt, hisz ha jól értesültem, a bírságok eléggé alacsonyak…
– Nem hiszem, hogy alacsonyak lennének. A pénzbírságok 40 millió lejre is rúghatnak, s az eset súlyosságának függvényében – hisz a mi feladatunk a fogyasztó egészségének, biztonságának és életének védelme – sorozatosan megismételhetôk. Voltak olyan esetek is, hogy ugyanazt a céget egymás után több tízmillióra büntettük. Ha pedig a helyzet a büntetések hatására sem javul, javasolhatjuk az illetô cég mûködési engedélyének a bevonását. A hivatalnak lehetôségében áll ideiglenesen bizonyos termékek forgalmazásának, bizonyos üzlet vagy raktár mûködésének jogát, bizonyos szolgáltatást felfüggeszteni. Ezt a jogot csak akkor adjuk vissza, ha az illetô forgalmazó, szolgáltató kiküszöbölte a felfüggesztés oki tényezôit. Ha az okok olyan jellegûek, hogy azokat nem lehet megszüntetni, a felfüggesztéskor a mûködési engedély megvonását javasoljuk az illetékes hatóságnak.
– Visszatérve arra, hogy szerzôdéseik vannak egyes cégekkel, amelyekben hitelesített laboratóriumok mûködnek.
– Nem írott szerzôdésekrôl van szó, inkább fogalmazzunk úgy, hogy együttmûködési megállapodások.
– Rendben, akkor megállapodások. Ha egy bizonyos céget megkérnek, hogy egyes termékeket ellenôrizzen, nem jelentkezik-e a részükrôl egy olyan – talán ki sem mondott – igény, hogy elnézôbbek legyenek termékeikkel szemben?
– Ezzel kapcsolatban egy szászrégeni alkoholgyártó cég esetét említeném meg, amelyben egy modern laboratóriumot szereltek fel. Amikor az alkoholgyártók ellenôrzése kerül a terítékre, az ô termékeiket is pontosan ugyanúgy megvizsgáljuk, mint a többit. A mintákat tartalmazó flakonokat megszámozzuk, s csak ellenôrzés után derül ki, hogy mely termékek buktak le a vizsgán. Itt jegyzem meg, hogy semmiféle kötelezettséget nem vállaltunk ezzel a céggel szemben, s nem vállalunk mással szemben sem, ami esetleg egyesek kedvezményezését eredményezné. A tapasztalat az, hogy a laboratóriumokat mûködtetô cégek örömmel segítenek, mert tudják, hogy ily módon számos termék, mely nem felel meg az elôírásoknak, nem fog a továbbiakban illojális konkurenciát jelenteni a minôségi elôírásoknak megfelelô termékek számára.
– Miként viszonyulnak a megbüntetett cégek tulajdonosai, képviselôi önökhöz? Kaptak-e nyílt vagy névtelen fenyegetéseket?
– Ez a megbüntetett cégtulajdonos vagy üzletvezetô vérmérsékletétôl, pillanatnyi hangulatától is függ. Általánosnak nevezhetô, hogy szinte mindenki, akit szabálysértésen kapunk, megpróbál védekezni, magyarázkodni, de amikor a bizonyítékot eléje tárjuk, nem marad többé esélye. Elôfordult természetesen, hogy egyesek felemelték a hangjukat, mások fenyegetéseket fogalmaztak meg, de nem hagytuk magunkat eltántorítani. A Maros megyei vállalkozók zöme azonban, azt kell mondanom, hogy odafigyel a kifogásainkra, és megpróbál javítani hiányosságain.
– A megyében ezek szerint jobb a helyzet, mint az ország más részein?
– Erre vonatkozó adataim nincsenek, így nem tudom megítélni, hogy így van-e, vagy nem. De abból következtetve, amit a televízióban is láthatunk, elmondhatom, hogy Maros megyében, Marosvásárhelyen nem találkoztunk még olyan kirívó szabálysértésekkel, mint amilyeneket a tévében mutatnak. Hogy csak a használtruha- kereskedéseknek az utóbbi idôben felkapott témáját említsem, mi eddig is ellenôrzésünk alatt tartottuk ezt az ágazatot. Szeptemberben külön ismertetôt is tartottunk a használtruha-kereskedôknek, hogy mit jelent a fogyasztóvédelem az ô esetükben, mit jelent például az importruhanemûk címkézése.
– Mégis, melyek a leggyakoribb hiányosságok?
– A leggyakoribb szabálytalanság az importból származó áruk hiányos címkézése, hiányzik a román nyelvû használati utasítás, számos esetben a kínált áru nem felel meg a minôségi elvárásoknak. Találtunk olyan élelmiszereket is, amelyeknek lejárt a szavatossági ideje, vagy más okból nem feleltek meg a közegészségügyi elôírásoknak. Forgalomban volt például olyan egészségügyi szesz is, amely az elôírt 70 fok helyett csak 17 fokos volt, azaz gyakorlatilag színes víz. Az esetet lakossági panasz alapján sikerült felderíteni, s a nyomot követve eljutottunk a forgalmazóig és gyártóig, s az egész mennyiséget elkoboztuk. Ezért oly fontosak számunkra a lakossági bejelentések, hisz ebben az esetben is ilyen segített nekünk. Emellett természetesen szúrópróba- vizsgálatokat is tartunk, a napokban a húst és hústermékeket, majd a tejtermékeket ellenôriztük, következnek a sütôipari termékek, ami szintén nagyon fontos terület a közegészség szempontjából. Több üzletben megértették, hogy ugyanazzal a kézzel nem lehet a kenyeret is és a pénzt is megfogni, ám nem mindenhol.
– Az önök hatásköre kiterjed az országos vállalatokra, amelyek a megye területén mûködnek, s a közszolgáltatásokat végzô cégekre is?
– Természetesen. Ellenôriztük már az Energomurt és az Aquaservet is, hogy miként számolják el a fogyasztást. Nagyon sokat harcoltam és harcolok személy szerint is azért, hogy mindenhol mérjék a valódi fogyasztást, s mindenki annyit fizessen, amennyit ténylegesen elfogyaszt.
– Értsük úgy, hogy zajlik a "háború" az Energomurral?
– Senkivel nem "háborúzunk". Együtt keressük a legjobb megoldásokat a fogyasztók érdekében, a városi tanács közremûködésével. Segesváron is, Marosvásárhelyen is mindig meghívtak a kérdésben folyó megbeszélésekre, hisz a mi feladatunk a fogyasztók érdekének védelme.
– A közszállítást ellenôrzik?
– Nemrég ellenôriztük a maxi-taxikat és a taxikat, a rendôrség és metrológia segítségével hamarosan ellenôrizni fogjuk a taxiórákat. Szászrégenbôl jelezték, hogy vannak olyan taxisok, akik nem indítják el az órát, ezért inspektoraink inkognitóban felültek egy-egy taxira, s lefülelték a feketézôket.
– De ellenôrzik-e például az útvonal- módosításokat, vagy egyéb, számos utast érintô más módosítást a közszállításban? Meg tudják-e állapítani, hogy ez mennyire érinti a fogyasztó, azaz az utazóközönség érdekeit?
– Mi csak azt tudjuk követni, hogy betartják-e azt, amit a városi tanács az útvonalakat, a megállók kialakítását, a megállókban kifüggesztett tájékoztatókat, két jármû közötti követési távolságot illetôen eldöntött.
– S mi a tapasztalat, jelenleg miként teljesíti például a marosvásárhelyi közszállítás azokat az elôírásokat, amelyeket a városi tanács a számára elôírt?
– Egyelôre megvárjuk, amíg tisztázódik a Helyi Közszállítási Vállalat és a magáncégek viszonya. A sajtóból értesültem, hogy társulni szeretnének, megvárjuk, amíg kikristályosodik egy tartós szállítási struktúra. Mi is a buszokkal közlekedünk, ezért természetesen követni fogjuk a szolgáltatások minôségét.
– A vasúton van például ellenôrzési joguk?
– Végeztünk is ellenôrzéseket! Az ilyen országos szintû vállalatok ellenôrzése az országos fogyasztóvédelmi hivatal égisze alatt történik, de mi vagyunk, akik a gyakorlatban a megye területén elvégezzük. Tavalyelôtt volt utoljára a vasút ellenôrzése napirenden.
– A postát?
– A postát is ellenôrizzük. Most volt egy dicsôszentmártoni panaszunk, hogy nem kapták meg idôben az újságokat, az ellenôr utánanézett, s kiderült, hogy a panaszosnak igaza volt. Büntettük meg például a postát már azért is, mert nem volt kapható bizonyos címletû bélyeg, amely a különbözô küldeményekhez kellett. A fogyasztóknak jó tudni, hogy ez is kötelessége a szolgáltatónak. Szerencsére nagyobb szabálysértések vagy törvénytelenségek nem fordultak elô.
– Biztosan van információja arról, hogy miként mûködik a fogyasztóvédelem nyugaton. Hogy véli, mekkora a lemaradásunk, vagy mi a különbség a két fogyasztóvédelmi rendszer között?
– Személyesen csak belga és angol kollégákkal beszélgettem, s mondhatom, hogy nagyon elégedettek voltak azzal, amit nálunk láttak, s különösen az tetszett nekik, hogy jogunk van közvetlenül büntetni is, míg ôk az észleléseikkel a bírósághoz fordulnak, s a bíróság szabja ki a büntetést. Módszereinket is megvizsgálták, és nagyon jónak tartották, tehát nem hiszem, hogy nagyon le lennénk maradva.
– Mit gondol, mikorra válik a fogyasztóvédelem szükségtelenné?
– Erre nem tudnék válaszolni. Az azonban biztosnak tekinthetô, hogy a fogyasztók az idô múlásával egyre nyugodtabbak lehetnek, mert tudhatják: van egy hivatal, amely megvédi az érdekeiket. Tudhatják, hogy bármikor felhívhatnak, elmondhatják panaszaikat, hívtak már vasárnap is, sôt vannak például, akik otthon is hívnak, a nevem benne van a telefonkönyvben, a szám nem titkos. Utóbb számosan jönnek és megköszönik a segítségünket, de nem ezért tesszük, amit teszünk. A kötelességünket teljesítjük, ezért fizetnek.
– Ön szerint tehát jó úton van a fogyasztóvédelem Romániában?
– Igen, mindenképpen. Kevesen vagyunk, ez igaz, de azt állítom, hogy változatos ellenôrzéseinkkel, ismervén a fogyasztók gondjait is, folyamatosan javítunk a helyzeten.
A kormány, illetve a közigazgatási minisztérium egyes politikai vezetôknek a helyhatósági törvény bizonyos kitételeire vonatkozó nyilatkozataira, és sajtómagyarázatokra reagálva, közleményben pontosított. Eszerint a helyi közigazgatási törvény alapját, beleértve a polgármesterek felfüggesztésére vonatkozó 27. cikkely elôírásait, a KDNPP-NLP-DP-RMDSZ kormány által 1998 októberében készített tervezet képezte. A tervezetet a kormány a parasztpárti és demokrata párti miniszterekkel és államtitkárokkal közösen több ízben is áttekintette.
A helyi közigazgatási törvény tervezetét a szenátus 1999. május 25-én fogadta el, a koalíciós párti szenátorok, illetve a szenátus akkori elnökének, Petre Romannak a hozzájárulásával. Hozzáteszik, hogy a törvényt a képviselôház szakbizottsága több ízben megvitatta.
A képviselôház a rendkívüli parlamenti ülésszakon is megvitatta a törvénytervezetet, és 2001. január 18-án, a közigazgatási bizottság jelentése alapján, alapvetô változtatások nélkül fogadta el.
A 27. cikkely valójában arról szól, hogy "a polgármester felfüggesztése, az ügyészség vagy a bíróság motivált felkérésére, és a bûnügyi nyomozás elrendelésére, vagy az illetô letartóztatásakor, prefektusi rendelettel valósítható meg". Természetes, hogy a megokolásnak, a visszaélések elkerülése végett, megalapozottnak kell lennie. Különben a nyomozást nem lehet megfelelô körülmények között lebonyolítani, bizonyítékok tûnhetnek el vagy befolyásolhatják a tanúkat. Éppen ezért, a felfüggesztésre vonatkozó rendelet garanciát kell hogy biztosítson a visszaélések ellen, összhangban más törvényekkel, illetve az Európa Tanács gyakorlatával.
A kormány – szól a közlemény – határozottan elutasítja az említett törvénycikkelyre vonatkozó vádakat és gyanúsításokat, melyek szerint a PDSR- képviselôk nyomására vezették volna be a polgármesterek felfüggesztésére vonatkozó 27. számú artikulust. Nem ôk javasoltak ilyenszerû módosítást, következésképp, a teljes felelôsség a volt KDNPP-NLP-DP-RMDSZ kormányt terheli.
Mi több, a PDSR 1996-ban fenntartotta, hogy a polgármester felfüggesztése kizárólag az ügyészség vagy az igazságszolgáltató szervek írásos megindoklása alapján történhessen meg .
Hangsúlyozzák, hogy a kormány nem szándékszik ezt az elôírást politikai célokra használni, hanem kizárólag a törvénynek és a nemzetközi szabályozásoknak megfelelôen alkalmazza. Egyébként, feltételezve, hogy egy prefektus esetleg visszaélést követ el, a helyi közigazgatási miniszter, a törvény értelmében, érvénytelenítheti az illetô rendeletet – olvasható a közigazgatási minisztérium által kiadott közleményben.
Üdülôházak, fakitermelô vállalkozások árnyékában
Öt faluból – Ratosnya, Jód, Galonya, Borziatelep, Andrenyászatelep – áll Ratosnya község, mintegy 2350 lakossal. Az egykori gyerektábor helyén jelenleg két munkáskolónia található. Az itt élô munkáscsaládok közül, nem lévén más lehetôségük, sokan most, télvíz idején is maradtak. A lakosság fôként fakitermelésbôl él, a helyiek szerint vidéki turimusról szervezett formában nem beszélhetünk.
Ratosnyán mégis szaporodnak az üdülôházak, olyannyira, hogy ottjártunkkor a helyi tanácsosok éppen a községrendészeti tervrôl tárgyaltak. Csak a Jód patak völgyében mintegy 30 magántulajdonban levô üdülôház van. Az építkezés üteme biztosan még nagyobb lenne – véli Mogila Gheorghe polgármester –, ha a helységben kiépítenék a víz- és szennyvízhálózatot.
Akkor, amikor a földtörvény alkalmazása és a birtoklevelek kibocsátásának lassúsága miatt általában nagy az elégedetlenség, Ratosnya az egyedüli község a megyében, ahol ezt a problémát megoldották: az 1991. évi 18-as törvény alapján mindenki megkapta birtoklevelét – közölte büszkén a polgármester.
– Mindössze néhány esetben voltak gondok, ezeket sajnos nem tudtuk megoldani és a tavalyi 1-es, a "Lupu- törvény" alapján fogják kárpótolni a volt tulajdonosokat. A megyei földosztó bizottság, szintén e törvény alapján, jóváhagyta, hogy a község tulajdonába visszakerüljön 1043 hektár erdô, magántulajdonba pedig mintegy 900 hektár. A helyi erdészeti kerület vezetôjével már közös nevezôre jutottunk az elhelyezést illetôen, remélhetôleg ebben a hónapban ténylegesen is átvesszük az erdôket.
Ami viszont gond: a megyei földosztó bizottság nem hagyta jóvá közel 2900 hektárnyi erdô visszajuttatására benyújtott kérésünket, ezért a helyi tanács tavaly decemberben beperelte a bizottságot. Az elsô tárgyalásra a héten kerül sor.
A polgármester úgy véli, az erdôk visszaszolgáltatása és ésszerû adminisztrálása nagyot lendíthet a község gazdasági helyzetén.
Szász Movila István 46 éves, tanítóképzôt végzett. 1996-ban települt Ratosnyára, tavalytól tölti be az alpolgármesteri tisztséget. Véleménye az, hogy a község lakóinak életszínvonala viszonylag alacsony, ami a nagy munkanélküliségnek tudható be: az aktív lakosság egyharmadának nincs munkahelye. A helyzetet súlyosbítja, hogy a költségvetés szûkössége miatt még szociális segélyt sem tudnak biztosítani a jövedelem nélkülieknek.
Éppen ezért, a legfontosabb teendô a munkahelyteremtés. Bár intenzív fakitermelés folyik, a 2000-2001-es idôszakban a tervek szerint 120.000 köbméter fát termel ki a környéken mûködô 40 vállalat, ezek nem helybéli, hanem Moldvából, Máramarosból származó vendégmunkásokat dolgoztatnak. Ez mindenképpen hátrányos a községre nézve, nemcsak amiatt, hogy a helyi lakosság nem jut munkához, hanem azért is, mert a községnek nem származik bevétele a vállalatok tevékenységébôl s ráadásul a tehergépkocsik tönkreteszik az utakat.
– Tiltakozásképpen tavaly ôsszel a tanácsosok még az utat is elzárták, késôbb pedig perrel fenyegetôztek. Hogyan oldották meg a problémát?
– Végül is nem került sor perre. A vállalatoktól úthasználati díj fejében kb. 28 millió lejt sikerült behajtanunk, a tervezett 840 millió helyett. Más módszerrel fogjuk rászorítani, hogy fizessenek: a mûködési engedélyt a helyi önkormányzattól kell kiváltsák, ennek kibocsátását feltételekhez fogjuk kötni.
– Milyen egyéb terveik vannak?
– Elképzeléseink szerint már idén nekikezdünk a ratosnyai általános iskola bôvítéséhez, 5 újabb osztálytermet, tanárit szeretnénk építeni, kijavítani a tavaly a hó miatt beszakadt tetôt és a belsô javításokat is el kell végeznünk. Csak a bôvítésre 7-800 millió lejt kell áldoznunk. Jövôre beütemeztük egy új székhely megépítését a polgármesteri hivatal számára, mivel a jelenleg használt épületet valószínûleg visszaszolgáltatják jogos tulajdonosának. Terveink vannak az árvízvédelmi munkálatok befejezésére, hisz a hegyi patakok igencsak veszélyesek, 1-2 éven belül ezt is megoldjuk. Szeretnénk elérni, hogy Ratosnya ne csak fakitermelésbôl tartsa el magát, hanem megszervezze a faluturizmust. Ez csak akkor sikerülhet, ha kiépítjük a megfelelô infrastruktúrát, bevezetjük a gázt, vizet. Mikrorégiós programokat dolgoztunk ki. Egyik ilyen a Felsô-Maros mente helységeire vonatkozik, ahol vizet és gázt vezetnének be. Ha pedig az illetékesek megemberelik magukat és biztosítja a megfelelô pénzalapokat, sikerülne befejezni a gát építését, ami a vidék nagy látványosságává válna.
Ratosnyán 12 évvel ezelôtt kezdték el a vízi erômû megépítését, ám a munkálatok csigatempóban haladnak. Ennek oka elsôsorban a pénzhiány. Az építkezést eredetileg a kolozsvári áramszolgáltató vállalat kezdte meg, 1997-tôl két forrásból finanszírozzák a munkálatokat: a gátépítési költségeket a Román Vízügy fedezi, a hôerômûvet, vízüzemet az Electrica Rt.
Ratosnyától mintegy 5 kilométerre készül a tulajdonképpeni gát. Dumitru Ionel, az építôtelep fômérnökének elmondása szerint a vízi erômû építése különösen fontos, mivel nagy szerepet játszana az árvízvédelemben, de legfontosabb az olcsó villanyáram elôállítása, a vidék vízellátása lenne. A Maros folyó egyetlen kilowattot sem termel – állítja a fômérnök. A tervek szerint a jövôben még 7 mikroerômûvet hoznának létre a folyó Marosvásárhelyig terjedô szakaszán.
Nyáron közel 150 munkás dolgozik a gát építésénél, téli idôszakban a telepet bezárják. A gátat két hegyoldal közé tervezték, a piramisszerû védôfalat eredetileg 105 méter magasságúra képzelték el. A vízelvezetô alagutat 5 kilométeres szakaszon betonozták le, további 3 kilométeren elôkészítették, a vízüzem épülete pedig majdnem készen van. A fômérnök szerint a munkálatokat el lehet végezni mind 4, mind 30 év alatt, minden attól függ, mennyi pénzt szánnak erre a célra. Jelenleg a gát 10%-ban, a hôerômû 45%-ban készült el. A beruházás értéke mai árakon számítva 2200 milliárd lej – tudtuk meg a Román Vízügyi Igazgatóságon. Évente átlagosan 10 milliárdot utaltak ki, idénre 75 milliárd lejt kértek, de csak 25 milliárdra számíthatnak. Nem nehéz kiszámolni, hány év szükséges az építkezés befejezéséhez… A helybeliek már terveznek: a gát körül összekötô utakat, üdülôházakat szeretnének, arra számítanak, hogy a telkek ára megugrik, és fellendül a turizmus.
Addig is, míg megépítik a gátat, védekezni kell az árvízveszély ellen. Ezt Ratosnyán a Maros medrének szabályozásával, a part megerôsítésével teszik. A munkálatokat 3 szakaszban végzik: elsôként a vasúttól a Jód faluba vezetô folyószakaszon emelték meg a töltést, második szakaszban az állomás melletti hídig végeznék ezt a munkát, ám itt szükség lenne néhány épület lebontására, a tulajdonosok pedig ellenzik ezt. A harmadik szakaszban az állomás-hídtól Borziatelepig szabályoznák a medret. A tavaly félig végezték el a munkálatokat, a következôkben néhány szigetet is eltüntetnek a Marosból. Farönkökkel megerôsítették a Ratosnya patak martját, mintegy 300 méteres szakaszon, mélyítették az igen "bokros" Jód patak medrét.
A ratosnyaiak reménykednek: emelkedô életszínvonalban, a gát felépítésében, szeretnék biztonságban tudni magukat árvíz esetén. Távlati cél: nemcsak fakitermelésbôl megélni, hanem fellendíteni a turizmust, ám ehhez nélkülözhetetlen a megfelelô infrastruktúra kiépítése. Anyagi lehetôségek híján ezek egyelôre tervek maradnak, de a község vezetôinek határozottságát tapasztalva remélhetôleg nem sokáig.
Sándor János szentistváni nyugalmazott tanító nem tud pihenni. – A budapesi Országos Széchényi Könyvtárnak készítem a történelmi vármegyék címereit, mégpedig 68 darabot – mutatja. – És ha az idôm úgy engedi, akkor még "rátoldok" egyet, azt, amelyik annak idején az anyaország címere volt. De nem biztos, hogy idejében el tudok készülni. Ezek aztán ott is maradnak az OSZK nagy tanácskozási termében, a Budai Várban. Felavatás: 2001. augusztus 20-án. * Emellett az épülô fehéregyházi unitárius templomhoz készítek faragott kazettákat: padokra, szószékre, karzatra, úrasztalára. Az úrasztalába négy, a papszékbe nyolc, ennyivel már elkészültem. Motívumaik hasonlítanak az énlaki kazettákhoz. Annyi különbséggel, hogy azok festve vannak, ezeket faragom. Növényi motívumok. Az építkezés Nagy Ferenc lelkész idején indult, mára Benedek Jakab tiszteletes úr folytatja, aki innen, a csokfalvi gyülekezet élérôl került oda. A templomszentelés június 23-án lesz. * Ez a két határidô szorítja a mestert, ezért se lát, se hall, úgy beleölte magát a munkába. Családtagjai rendre kinyúlnak mellette, de ô semmivel sem törôdve dolgozik. – Semmi egyébbel nem foglalkozom, csak faragok, eszem és alszom. Ez a két kihívás emberfeletti munkát igényel. Imádkoztam, hogy az Isten adjon egy kicsivel több erôt, mint amennyi egy embernek kell, különben nem tudom megcsinálni. Ezt szó szerint kell érteni. A Széchenyi könyvtárbeli munkát pályázat alapján nyertem, a fehéregyházit meg azért készítem el szívesen, mert magam is unitárius ember vagyok. * (Néhány életrajzi adatot kérek.) – Városfalván születtem 1941. augusztus 9-én. Ott jártam elemibe, aztán az V–VII. osztályt Oklándon, a középiskolát Székelyudvarhelyen. Érettségi után kétéves tanítóképzô fôiskolát végeztem, majd jártam faragókörre, Marosvásárhelyre, de egyébként ezt a vért édesapámtól örököltem, mert ô is faragott egész életében. Szobrokat faragott az apám. * Ide helyeztek tanítani Hármasfaluba, és azóta itt élek. Tanítottam még közben Makfalván és Cséjén. * Emlékezetes kiállításom 1999-ben volt a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban, 157 munkát állítottam ki. Jelen pillanatban is van állandó kiállításom Pátyon. Annak a megnyitója különös jelentôséget kapott, február 2-án. Ott ismertem meg személyesen is Sinkovits Imrét. Magyarországi festômûvészekkel közösen állítottam ki. A mûsort Sinkovits Imre szolgáltatta a fiával. * Annak idején kirándulást szerveztem Kolozsvárra, hogy Ôt láthassuk. Major Tamással játszottak Az ember tragédiájában, de akkor neki még azon az estén vissza kellett utaznia Budapestre. Ezért kértem a pátyiakat: ha egy mód van rá, hozzák össze, hogy találkozhassunk. Sikerült. * Sinkovits Imre egy ilyen repedt magyar címert választott, hogy azt adjam neki ajándékba. Mert az a magyar széthúzást jelképezi. * Érdekes volt még a franciaországi utunk, ott is faragtunk, majd kiállítottuk a munkáinkat. És a tavaly a világkiállítás Hannoverben. * A magyar széthúzásról egyébként az a véleményem, hogy ha nekünk nincsen bajunk, akkor mi magunknak csinálunk. Addig jó, amíg rágnak minket. Másképp: mi egymást esszük. Én nem tudom, mi történik ebben a faluban. Hogy megtámadják a falu egyik jótevôjét. Például ezeknek a címereknek az alapanyagát, amire faragom a Széchényi Könyvtárnak a hatvannyolc címert, azt is ô adta. Négymillió-kétszázezer lejbe került az alapanyag, Szovátáról vásárolta. Ô szponzorálja ezt a munkát. Nincsen sehol "népszerûsítve" az egész kérdés, de mindenütt csak beletörlik a kezüket. Ha valaki valamit jól csinál, ha visszahúzódva vagy ha a felszínen is, bizonyos embereknek az nem tetszik.
Cukorrépa-termesztôk szimpóziuma
A német KWS SAAT-AG vetômagtermelô és - értékesítô cég, a marosvásárhelyi Fitocom Kft. és a megyei növényvédelmi felügyelôség február 1-jén a Predeal vendéglôben tudományos szimpóziumot tartott. A rendezvényen meghívottként részt vettek Fehér, Kolozs, Beszterce megye növényvédelmi felügyelôségeinek igazgatói, szakemberei, továbbá szakszemélyiségek, mint dr. Sabati Mircea, dr. Florian Viorel, a kolozsvári mezôgazdasági tudományegyetem elôadótanárai. Jelen volt a marosvásárhelyi és ludasi cukorgyár vezetôsége, a megyei mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatója és szakmunkatársai, más mezôgazdasági intézmények küldöttei. Nagy számban jelentek meg magán és állami cukorrépa-termesztôk.
Dr. Angeli András, a német cég közép-kelet- európai ügyvezetôje elmondta, hogy a KWS a világon az egyedüli magánkézben lévô vetômag- nemesítô állomás, amelynek van leányvállalata Magyarországon is. A marosvásárhelyi Fitocom Kft. vezetôje, Kelemen László a fenti céggel lépett kapcsolatba, így sikerült Romániába importálni a KWS cukorrépa- vetômagfajtákat. Dr. Angeli András és Jancsó Emôd Csaba (romániai referens) bemutatták az általuk forgalmazott vetômagvak biológiai, gazdasági jellemzôit, az alkalmazott termesztési technológiákat.
Ezt követôen a szimpóziumon részt vevôk témát változtattak és a cukorrépa- termesztés és -feldolgozás esélyeit vitatták. Radu Mircea mérnök, a cukorrépa-termesztôk szövetségének Maros megyei elnöke megkérdezte: a gyárak mikor kötik meg a szerzôdéseket? Armeneanu Ioan, a ludasi cukorgyár igazgatója válaszolt, miszerint e hónapban mindkét gyár megkezdi a szerzôdések megkötését. De a számos tisztázatlan kérdés miatt késtek. Többek között a tavaly kormányrendelettel bevezetett héa-(TVA)kötelezettség miatt is. A termesztôk kérték a rendelet visszavonását, ami nem történt meg. A gyár viszont nem vállalhatja, hogy a termesztôk helyett fizessen több milliárdos összeget. Sürgôsen megoldandó probléma a vetômagok és vegyszerek ártámogatása. A délutáni órákba nyúló vita után megfogalmazódott az igény: a cukorrépa-termesztôk, a -feldolgozók, a mezôgazdasági és a helyi közigazgatási intézmények támogatásával, egy közös frontot alakítanak ki , hogy rábírják a kormányt olyan intézkedések gyors megtételére, melyek ezt a fontos ágazatot még megmenthetik.
Nem rossz dolog beülni egy falugyûlésre, ahol általában sok mindenrôl szó esik. Másrészt meleg van, begyújtottak már kora délelôtt, fenyôszag vagy nem tudom mi, de a füst a teremben felér jó gyermekkori emlékekkel. Na persze, nekem most nem emlékek után kell kajtatnom, hanem a vidéket gyötrô gondokról kell tudomást szereznem és megírni lapomban, hogy nemcsak ti, feleim, hanem ôk is, meg ôk is, meg ôk is ínségben valának.
Hármasfalu aligha, általában jómódú emberek, dolgoznak annyit, amennyi csak rájuk fér, ezt nem is vitatja el tôlük Kutasi polgármester, hanem egyéb a baj. A föld, a föld, a föld. De a vetômag, a gázolaj, a közvilágítás és a közbiztonság, meg egyéb napirendi pontokat is lezavartak, közbekiáltásokkal nyilván, amikor bekopogtam a gyûlésbe, a különfélék listájára éppen akkor jegyezte fel Kutasi polgármester a környezetvédelmet, amihez hozzászólást kért tisztelettel, mert tûrhetetlen, hogy a Küküllô felsô szakasza valóságos koleratelep legyen. Mert ki vitte ki a múltkor kiégett érckályháját a Küküllô partjára, ki dobta el a döglött kutyát a Simonffy-szorosban, ki vetette be a törött üvegkorsót a súgóba, meg miért nem mondjuk meg hangosan itt, a gyûlésben, hogy ez és ez viszi szemetét a folyópartra, süljön le a képmáza, ha van neki olyan. Nos ez volt Péter Pista kérdése. Kutasi polgármester javasolja: szóljatok már Molnár Jóska "dákosnak", vigye ócskavasba a kiégett érckályhát, de nem viszi, nem kell, a lemerült akkumulátor sem kell, így hát ólommal és savval töltünk meg mindent, és ez a nagy spriccelés már elviselhetetlen.
A gyûlés tanácstalan.
Egyszer csak gondol Kutasi polgármester egy nagyot. Hát nem borzasztó, hogy mindent a bírónak az esze kell hogy kijárjon? Be is veti a bombát, sírjatok, szemetelôk. Vagyis hát ami bevált Makfalván, annak be kell válnia Hármasfaluban is: határpásztort kell jó pénzért fogadni, hadd járja el a határt, nézné meg, ki visz ölében törött üvegkorsót a Küküllô partjára, döglött ebet ki vet le válláról a Simonffy- kanyarban, és így tovább és így tovább.
Nem tudom, miben maradt az évkezdô közgyûlés, távoznom kellett, közteher a határpásztor- fogadás is, egye fene, legyen, mások szerint ne legyen. Egy kérdéssel még okvetetlenkedett egyet valaki: hát a határpásztorra ki vigyáz?
A téli szünidô után szertefoszlott az utolsó remény is, hogy kicsi és nagy diák élvezheti még a téli sportok nyújtotta örömöket ebben a rövid, félévzáró szünidôben. A hét eltelet, s a síléc meg a szánkó talán már jövô télig is a helyén marad, hisz tegnaptól megkezdôdött a második szemeszter. A tanév legnehezebb idôszaka. Február végétôl ugyanis már a tantárgyversenyek iskolai, városi, megyei szakaszai következnek, s a húsvéti szünidô sok diák számára az országos megmérettetés ideje lesz. A végzôsöknek pedig, akik a kisérettségi avagy az érettségi elôtt állnak, a hétfôn indult második félév az utolsó lehetôség arra, hogy megembereljék maguk, s az eddig hiányzó szorgalommal pótolják, amit lehet. Nekik és szorgalmasabb társaiknak egyaránt, valamint a nem könnyû erôpróba elôtt álló pedagógusoknak is kívánunk jó kedvet, türelmet, kitartást a következô, immár tavaszi megszusszanásig.
Február 12-én megyeközpontunkban alakul meg az országos fodrászszövetség, az ACOFIR. Az eseményre 22 megyébôl jelentették be részvételi szándékukat, s köztük vannak a szakma legnevesebb romániai mûvelôi is. Az alakuló közgyûlést nemzetközi részvétellel szervezett bemutató követi, amelyen a romániai hírességek mellett nemzetközi mesterek is részt vesznek, mint például Papasz Vaszilisz, aki nemcsak a stílusteremtés, hanem az oktatás terén is érdemeket szerzett, valamint Szécsényi István, az egyik legsikeresebb magyarországi szervezô, aki kiválóan össze tudja tartani e szakma képviselôit – nyilatkozta Wisky István, a Wisky-Wella Fodrászszalon vezetôje.
A Nemzeti Színház nagytermében jövô hétfôn 9 órától tartják a tisztújító közgyûlést, amelyen a magánfodrászok mellett a szövetkezetek is részt vesznek, abból a felismerésbôl kiindulva, hogy szükség van egy olyan szövetségre, amely elôsegítheti a szakmai fejlôdést, az országos és nemzetközi versenyeken való részvételt, és kiadványai révén rendszeres tájékoztatást ígér a tagoknak problémáikról és lehetôségeikrôl.
A szövetség célja a szakma védelmét és fejlesztését célzó törvényjavaslatok kidolgozása. Elképzeléseik szerint, ha a szövetség megszilárdul, szeretnének egy olyan alapot létrehozni, amellyel a szakma nagy öregjeit támogatnák.
Mivel országos szinten érdeklôdéssel reagáltak a szövetség megalakulásának hírére, a szervezôk szeretnék, ha a vásárhelyi kollégák is minél nagyobb számban vennének részt a rendezvényen.
Makfalvi Fülöp Dénes a falu, a szûkebb tájegység mûvelôdési életét vitte be a honi és külhoni köztudatba akkor, amikor mások tehetetlenségbôl személyi és családi biztonságukról suttogtak – motivációként. Fülöp Dénes immár négy éve halott, de özvegye, Fülöp Irén tanárnô tovább végzi az egykoron elkezdett munkát, viszi az örökséget. Hogy élték meg, hogyan tudtak ellenszegülni a valószínûleg mindig rossz irányból érkezô hivatalos és nem hivatalos intrikáknak, keresztbetevéseknek, és ami a fontos: hogy lesz ezután – elmondja az alábbiakban. A történetnek fontos üzenete van, megfontolandó: hagyunk-e magára egy közösséget, vigye a sodrás, vagy az élére állunk kedvvel, tartással, munkával – anélkül, hogy a ma parancsolata: idô, pénz, egyéni érdek különösebben izgalomba hozna. Ne lepôdjünk meg: ilyen is van.
– Hadd köszönjem meg elôször a Népújság szerkesztôinek, hogy gondoltak Fülöp Dénesre, aki páratlan módon ragaszkodott Makfalvához. Egy könyvbemutató kapcsán – elmondanám – Banner Zoltán úgy dedikálta egyik könyvét: "Szeretettel Makfalvi Fülöp Dénesnek, aki a falu mûvelôdésének példás megszervezésével szerezte ezt az elônevet." Gegesben született 1938-ban, Székelykeresztúron tanítóképzôt, Marosvásárhelyen pedagógiai fôiskolát végzett, negyven éve került Makfalvára. Kultúrigazgatott, tanított. Rám való tekintettel választotta Makfalvát, mondván: "ne sírj örökkön anyád után." Valószínûleg ráérzett arra, hogy a falu különösen érzékeny a kultúra iránt, a falunak gazdag hagyománya van, érdemes népmûvészetének tárgyi emlékeivel foglalkozni. Ez egy plusz, vagyis tudni kell, mikor mivel érdemes elidôzni. Ami a közmûvelôdési tevékenységét illeti, 1968-ban Dénes Irodalmi Színpadot alapított.
– És nem nézték önöket a kaszához, kapához, fonóhoz szokott makfalvi emberek Holdról érkezett lényeknek, esetleg kóresetnek, hiszen szénacsinálás idején enyhén szólva nem a vers koppant hajnalonta a makfalvi portán, inkább a kasza éle az üllôn, amint világosodott… Este pedig jó volt, ha futotta az erôbôl a szénásszekér nyomtatórúdját megoldani…
– Tessék? Hangsúllyal kérdezem, hiszen elsô, Petôfi versösszeállításunkra négy- ötszáz ember zsúfolódott be a kultúrházba. Errôl akkor ennyit…
– De hol van már a tavalyi hó?
– Képletesen szólva: fog itt még havazni, és világít Farkas Árpád hava örökké. Mert ha itt tartunk, jónak láttuk megismertetni a makfalviakkal a kortárs erdélyi magyar irodalmat. És akkor jött Makfalvára Sütô András, Kányádi Sándor, Bajor Andor. Amikor pedig eljött a humor ideje is, rádöbbent Dénes, hogy a humort össze lehet kötni a képzômûvészettel. Így aztán az irodalmi esteket képzômûvészeti kiállítások követték. Ez volt az az idôszak, amikor ilyenszerû irodalmi esteket Marosvásárhelyen már nem lehetett szervezni, így az irodalmi világ Makfalvára zarándokolt. Ennek elôzménye van, hiszen Orbán Balázs is azt írta, hogy a falu a tágasabb vidék mûvelôdési központja, vagy Bözödi Gyurka bácsi a Székely bánjában azt emlegeti, hogy a marosszéki szellemi élet igazán Makfalván él. A Wesselényi Kollégium mûködése sem maradt nyomtalanul, Makfalva messze kiemelkedik a vidék települései közül. Dénes erre ráérzett, és elsô fogásra megírta a falu monográfiáját, összegyûjtötte a helységneveket, tárgyi emlékeket. És ezt akkor, amikor a falurombolás réme lebegett fölöttünk. Dénes szerintem tôsgyökeresebb volt a legtôsgyökeresebb makfalvi embernél. Amikor pályát választott, három helyet ajánlottak: a székelyudvarhelyi múzeumot, a dobrudzsai Adamclisi Múzeumot, és állást ajánlottak Marosvásárhelyen is. Nem.
– Hogy az egyik felajánlást nem fogadta el, erdélyi eszemmel, és dobrudzsai katonáskodásommal most nagyon is megértem, de Székelyudvarhely, meg aztán Marosvásárhely sem csillogott fel a tanár úr szemében, vonzóbb volt Makfalva, az valóban sorsszerû lehetett, mondjam azt: küldetés. Ezt irigylem az akkori nemzedékektôl. De kérdezem: milyen volt Makfalva sajtóvisszhangja, mert hiszen a párt füle messzehallóan éles volt…
– Rendkívül jó volt a hangulat, és a sajtó is úgy kezelt bennünket. Gyanúsak voltunk ugyan, de különösebb nyomást nem éreztünk párt elvtársék felôl. Makfalván a pártitkár makfalvi volt, Makfalván a lelkész makfalvi volt, együtt gondolkoztunk, barátok voltunk. Amíg máshol egymást jelentgették, mi végeztük a dolgunkat. Amikor Kányádi Sándort meghívtuk Makfalvára, hogy ne legyen zûr belôle, hát a párttitkárnál szállásoltuk el. Igaz, ez még 1972-ben volt. Meg aztán Kakassy tiszteletes az evangélium mellett még azt is elmondta istentiszteleten, kit látnak vendégül. Az értelmiség akkortájt valamiképpen együtt tudott dolgozni. Nincs semmiféle nosztalgiám, de a Megéneklünk Románia felcím alatt a viszonyokhoz képest sikerült minôségi kultúrát, mûvelôdést teremteni Makfalván, amíg máshol a tekepályán merült ki a folklór.
– Szóljunk errôl a Patyomkin-épületrôl, amelybe a Fülöp házaspár egykor beköltözött. Arról tudok, hogy jól jött a fürdôszoba a vidéki értelmiséginek és a csapból folyt a víz, Bajor Andornak nem kellett vályúban mosakodnia, de ez az épület ugyanakkor nagyszerûen takart valamit ártalmas tekintetek elôl. Ez pedig a makfalvi falumúzeum.
– Amikor Dénes a gyerekekkel elkezdte a helytörténeti kutatást, olyan anyag gyûlt, hogy egy kis helytörténeti múzeum jött össze, egy szobára való. Igen ám, de az anyag gyûlt, és akkor jött szóba a Dósa-kúria, amelyet le akartak bontani. A férjem felismerte a lehetôséget, kivitte, hogy ne bontsák le a kúriát, inkább építsenek eléje egy tömbházat, így lett az 1813-ban épült Dósa Dániel író, publicista szülôháza makfalvi falumúzeum. Itt kaptak helyet Makfalva hajdanában híres fazekasságának, népi faragásainak, népi szobrászatának és csempekészítésének tárgyi emlékei.
– Amíg az ebbôl táplálkozó népmûvészet, képzômûvészet és alkotótábor kérdéséhez érnénk, még valamit az irodalmi színpadokról. A mócsi költô, Kiss Jenô azt írta, hogy öröm volt Makfalván lenni, neki lendületet adott…
– Kiss Jenôt úgy fogadtuk, mint egy élô csodát. A fogadtatás magát a költôt is meglepte, azt mondta, életében nem látott a költészetnek rendezett olyanszerû ünnepet, amilyen Makfalván volt. Kialakult egy érdekes forgatókönyve az irodalmi esteknek, ami azzal kezdôdött, hogy Fülöp Dénes bemutatta a költôt, munkásságát, az irodalmi színpad tagjai pedig a meghívott író-költô vendég mûveibôl adtak elô, aztán maga a meghívott beszélt életérôl. Járt itt Bajor Andor is, vannak szép emlékeim róla, járt itt Horváth István, aki Maka vára címû versét dedikálta Makfalva népének. Nekünk élmény volt, látni kellett volna azokat a zsúfolt termeket, amikor négy-ötszáz makfalvi ember ülte végig a szép irodalmi estéket.
– Mondta, hogy az irodalmi esteket kiegészítették a képzômûvészeti kiállítások. Ez sem gyökértelen, hiszen Makfalván vagy környékén születtek Kusztos Endre és Suba László képzômûvészek. Meg hát a hajdani makfalvi agyagszobrászat is a képzômûvészet "melegágya" volt.
– Amikor megalakult a múzeum, Kusztos Endre és Suba László két állandó tárlatot rendeztek be, a képanyagot végül a szülôfalunak adományozták. Egy Wesselényi kollégiumból származó dokumentum tanúskodik arról, hogy már 1938-ban felmerült a múzeumlétesítés gondolata. Örömmel halljuk-látjuk egyébként, hogy magyarországi útikalauzokban is megjelenik a makfalvi múzeum.
– És aztán megszületett a képzômûvészeti tábor gondolata elôbb, majd meg is valósult. Állandó képtárral gazdagodott a falu. De szomorúan kezdôdött, tragédiával, ha jól emlékszem: itt a környéken valahol.
– A sors valóban szerencsétlenül közbeszólt. 1979. június 16-án nyílt volna meg az elsô képzômûvészeti tábor, amikor Nagy Pál festômûvész és felesége, Kemény Zsuzsa, valamint D. Vargha Katalin, útban Makfalva felé, mindhárman halálos baleset áldozatai lettek. Itt kint az utcán állt Balázs Imre és Kedei Zoltán, és ment az a teherszállító autó, amire Balázs Imre megjegyezte, nem szeretne az omlásra kész kôrakományt szállító autó közelében járni, ahhoz, hogy negyedóra múltán ezen autóval való ütközés során mindhárom jeles erdélyi személyiség életét vesztette. Így az elsô tábor virrasztó lett. A makfalvi asszonyok fekete "keszkenyôt" kötöttek.
A Spiru Haret Tanügyi Szakszervezeti Szövetség meghívására az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen járt Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter. A tanácskozáson, amely A hátrányos helyzetû gyermekek jogvédelme a vonatkozó törvények tükrében címet viselte, a jelenlevôk arra szerették volna rávenni a miniszter asszonyt, hogy támogassa azon kérésüket: az árvaházak és a kisegítô iskolák kerüljenek vissza az oktatási és munkaügyi minisztérium hatáskörébe. Tehát szûnjenek meg az általuk fölöslegesnek tartott gyermekjogvédelmi igazgatóságok. Miután a miniszter asszony tapintatosan ugyan, de határozottan kifejtette, hogy nincs szándékában a jelenlegi szerkezeten változtatni, viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy elôsegítse a szakterületen dolgozó régi és új káderek együttmûködését, a megbeszélés végeztével sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire.
• Könnyû elrontani azt, ami készen van
• A nemzeti össztermék több mint négy százalékára szám&i