|
LIII. évfolyam 26. (14686) sz., |
2001. február 1., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A tegnapelôtt beadott iratok alapján, a Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara vezetôségének jóváhagyásával, valamint a bíróság véleményének figyelembe vételével megszületett a Céglajstromozási Hivatal döntése, ami alapján törölték Székely Sándort a nyilvántartásból, ám ugyanakkor Ágoston Margitot nem írták be helyette adminisztrátorként. Az Ágoston Margit által benyújtott bírósági határozatot az egyéb megjegyzések rovatba vezették be. Mivel az állapot így tarthatatlan, a hivatal élve a törvény adta lehetôséggel jogi úton fogja kérni, hogy a bíróság nevezzen ki egy megbízottat aki összehívja a közgyûlést és azon elnököl. A hivatal döntése 15 napon belül megfellebbezhetô.
A marosvásárhelyi tanács múlt heti ülésén a város vadonatúj fôépítésze igen fogas kérdéssel állt elô: mit tegyünk a lakásokba szerelt mikrohôközpontokkal? Továbbra is szemet hunyjunk, vállaljuk a balesetek kockázatát, vagy pedig büntessünk? Decemberben ugyanezt szerette volna megkérdezni a városatyáktól, ám akkor választottainknak nem volt türelmük ezen elmélkedni, várta ôket a fehérasztal... Bár ha jól meggondolom, azt a választ, amit múlt héten adtak és amitôl egy cseppet sem lettünk okosabbak, decemberben is nyugodtan közölhették volna a fôépítész hölggyel. Legalább nyertünk volna 30 napot. A vita azon folyt, hogy kell-e építkezési engedély a hôközpont beszereléséhez vagy sem, hogy a gázvállalat törvénytelenül jár-e el vagy sem, és ha már létezik tanácsi határozat, amely tiltja a lakásonkénti hôközpontok beszerelését, miért nem alkalmazzák azt? Olyan "eredeti" ötletek is elhangzottak, amelyek hallatán megbizonyosodhattunk arról, hogy tanácsosainknak ezúttal sincs határozott elképzelése a megoldást illetôen. Felszólalásaikban arra próbáltak választ keresni, hogyan lehetne kényszeríteni a lakosságot, hogy ne váljon le a távfûtési rendszerrôl, ugyanis a tömeges leválás során a rendszerbeli veszteségek miatt a "maradók" sokkal többet kell majd fizessenek. A fogyasztók jogos védelmérôl persze egy szó sem esett. Volt, aki szigorú ellenôrzéseket és jelentôs bírságok kirovását szorgalmazta. Egy másik tanácsos a legegyszerûbb megoldásnak azt tartotta, ha az Energomur még azért sem választja le a távhôrendszerrôl a lakást, ilyenformán ha a tulajdonos kétszer kellene megfizesse fogyasztását, akkor alaposan megfontolná a dolgot. De olyan javaslat is elhangzott, hogy adjanak ki építkezési engedélyt, ami legalább annyit kóstáljon, mint maga a hôközpont. Akkor már nem érné meg. Ilyen szellemben folyt az eszmecsere vagy húsz percen át, míg megegyeztek, hogy a helyzetet meg kell vizsgálnia egy bizottságnak (így szokták a parlamentben is), és 30 napon belül ismét visszatérnek a témára. (Addig eljön a tavasz). Miközben tanácsosaink megpróbálnak kiutat találni a "szövevényes" törvénykezés lagúnái között, eddigi becslések szerint úgy négy-ötezer lakás már levált a távfûtési rendszerrôl. Mire városatyáink felébrednek, beválik Fodor Imre jóslata: a város erôfeszítése egy modern távfûtési rendszer megvalósítására BERD-hitelekbôl hiábavalóvá válik, ha a program gyakorlatba ültetésekor a lakások nagy részében mikrohôközpontok mûködnek. Tény, hogy tíz év óta a városvezetés képtelen volt valamiféle megoldást találni a városi távfûtési rendszer modernizálására, és elôreláthatóan még éveket kell várni a probléma rendezésére. Mindenesetre senki se csodálkozzon, ha addig a fogyasztók fele búcsút mond az átkosbeli közös melegedésnek, és kedve szerint szabályozza majd saját kis hôközpontját!
Az Európa Tanács januári parlamenti közgyûlésén a román küldöttség új emberekkel jelentkezett. Ugyanakkor amolyan búcsúbeszédet mondott Adrian Nastase kormányfô, aki az integrációs folyamatok felgyorsítását ígérte, és az ET segítségét kérte ennek a megvalósításához. A közgyûlés megválasztotta vezetôségét is. Frunda Györgyöt újraválasztották a jogi bizottság alelnöki tisztségébe. Az ET-közgyûlés hangulatáról, napirendjérôl beszélgettünk az RMDSZ-szenátorral.
- Romániának új küldöttsége van az Európa Tanácsban. Frunda György szenátor az egyedüli, aki több mint hét éve folyamatosan tagja ennek a küldöttségnek.
- Így van. 1993 óta vagyok a romániai küldöttség tagja, s az egyedüli, aki azóta folyamatosan ott van.
- Milyen az új küldöttség? Jobb vagy gyengébb, mint az azelôtti?
- Sajnos azt kell mondanom, szakmai szemponból ez a küldöttség jóval gyengébb a korábbinál. Tudniillik, tetszik, nem tetszik, Adrian Nastase miniszterelnök jó jogász, aki jól is szerepelt a jogi bizottságban. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy most a búcsúlátogatásán is elismeréssel fogadták a bizottságban. A múlt mandátum idején ugyancsak elismert képviselô volt a jelenlegi igazság-ügyminiszter, Bogdan Duvaz demokrata képviselônek, Gabrielescu vagy Lazarescu szenátoroknak ugyancsak volt tekintélyük az Európa Tanácsban. Ehhez képest a mostani küldöttség egészen új. A volt küldöttségbôl benne van még Viorel Hrebenciuc, a jelenlegi küldöttség elnöke.
- Most pedig az ET parlamenti közgyûlés alelnökévé választották.
- Tisztázzuk ezt a kérdést. Nem választották az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének alelnökévé. Ez a tisztség hivatalból jár neki. Sorra veszik a tagországokat, Románia most került sorra, s a küldöttség elnöke kapta meg a funkciót.
- És ön, szenátor úr?
- Én továbbra is az Európai Néppárt csoport tagja vagyok, Romániából az egyetlen kereszténydemokrata, mert miután a parasztpárt nem jutott be a parlamentbe, az általuk képviselt kereszténydemokrata irányzat hiányzik a román parlamentbôl, s így az ET-küldöttségbôl is. Hat szocialista van, a TDRP- és a DP-képviselôk mind ott vannak, van egy liberális, Valeriu Stoica.
- A küldöttség nagy-romániás tagjai megpróbáltak beülni a demokrata csoport padjaiba, konzervatív pártként állítva be magukat.
- Való igaz. Azonban az az idô lejárt, amikor becsületszóra elhittek valamit nekik. Tudták Strasbourgban kivel van dolguk, úgy hogy a kérésüket nem fogadták el, egyelôre tanulmányozzák.
- Ha jól tudom, ön is hozzájárult ehhez az elutasításhoz....
- Így van. Én egy dokumentumcsomagot készítettem
Vadim Tudor kijelentéseibôl, a Nagy-Románia Párt
cikkeibôl, amelyet letettem mind a jogi bizottságban, mind az ET
elnökségénél. Elmondtam, hogy Va-
dim Tudor és pártja ideológiája,
életszemlélete homlokegyenest ellentmond az Európai
Emberjogi Egyezmények és az ET alapelveinek. Ezért nem
fogadták be ôket a demokraták közé.
- Mit jelent ez? Független képviselôk maradnak, mint Zsirinovszkij?
- Függetlenek lesznek. Ennek pedig egyenes következménye, hogy sokkal kevesebb idôt kapnak a felszólalásokban. Ebben az ülésszakban például egyikük sem kapott szót.
- Miért kellett a román parlamentnek egyáltalán beválasztania Vadi-mot a küldöttségbe?
- A parlament a küldöttlistát fogadja el, ez benne van a házszabályban. És a pártoknak leosztott helyek szerint jelölték ki a parlamenti pártok saját küldöttjüket.
- Mondottuk, Adrian Nastase kormányfô amolyan búcsúlátogatáson vett részt. Hogyan fogadták a kinevezését, milyen volt a közgyûlés viszonyulása az új kormányhoz?
- A miniszterelnök beszélt a jogi bizottságban, a szocialista csoportban és a közgyûlésen. A jogi bizottságban elmondta, hogy az új kormány vállalja azokat a kötelezettségeket, amelyeket '93-94-ben is vállalt, és teljesíteni is fogja azokat. Elkötelezi magát az ET alapelvei és az Európai Emberjogi Egyezmény mellett. Elmondta, hogy a parlamentben kisebbségben vannak, de számítanak a demokratikus ellenzékre. A kérdésre, hogy mi lesz a magyar egyetem sorsa, Nastase azt mondta, a kormány úgy érzi, hogy tovább kell fejleszteni a jelenlegi helyzetet új magyar fakultások létrehozásával, és meg kell oldani, hogy a Babes- Bolyai Egyetem magyar tagozatán a magyarok döntsenek a menedzsment, illetve beiskoláztatási kérdésekben. Adott autonómiáról beszélt. Ezt az Európa Tanácsnak ígérte, vállalt kötelezettség, és az új kormány be is kell tartsa. Az lenne a következô lépés, hogy minden fakultáson legyen magyar tagozat, külön szenátus döntsön a tagozatot érintô kérdésekben, s az infra- struktúrát közösen használják majd. Szerintem ezt kellene tenni a vásárhelyi egyetemen is.
Én az RMDSZ álláspontját ismertettem: ellenzékben vagyunk, de minden olyan törvényt, amely a reformot elôreviszi, amely felgyorsítja Románia integrációját, az RMDSZ támogatja.
A plénumban Nastase jó benyomást tett, az általános hangulat pozitív volt. De az is tapasztalható volt, hogy elmúlt az ígéretek órája, vagy lép a kormány, s felzárkózik az integrációs folyamatban, vagy lekési az integrációs vonatot.
- Három nagyon fontos kérdés volt a közgyûlés napirendjén. A nemzeti kisebbségekrôl szóló ajánlás, a balkáni stabilitási paktum és a csecsen- kérdés.
- A nemzeti kisebbségek kérdésében több javaslatot sikerült átvinnem jogi bizottsági szinten. És ki kell emelnem Tabajdi Csaba szerepét, aki a migrációs bizottság nevében nagyon jó jelentést készített. Ennek az eredménye az volt, hogy ezentúl sokkal határozottabban lép fel az ET közgyûlése kisebbségi kérdésekben, mint bármikor azelôtt. Ez a határozat nemhogy csak a sokat vitatott 1201-es Ajánlást fogadja el újra, és megerôsíti a hagyományos nemzeti közösségek megnevezést, de különbséget tesz a hagyományos nemzeti közösségek és a migrációból származó nemzeti kisebbségek között. Ugyanakkor felkéri azokat a tagországokat, amelyek nem ismerik el a nemzeti közösségeket, s nem írták alá a Kisebbségi Keretegyezményt, hogy tegyék meg. Szó van itt Franciaországról, Törökországról, Belgiumról és Andorráról.
- Tehát elôször fordul elô, hogy egy mércével mérve az emberi jogokat, immár alapító tagországokat is felszólít az ET, ismerjék el a nemzeti kisebbségeket.
- Mi több, kéri a tagországokat, alkalmazzák ezt a keretegyezményt, alkalmazzák a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, ugyanakkor lehetôvé teszi, hogy ha a nemzeti kisebbségek közé tartozó személyek jogait nem tartják tiszteletben, az Európai Emberjogi Bírósághoz forduljanak. Azt is elfogadták javaslatomra, hogy a kisebbségeket képviselô legitim szervezetek is az Európai Bírósághoz fordulhassanak. Végül ez az ajánlás két melléklet elfogadását javasolja az Európa Tanácsnak. Az elsô az Európai Emberjogi Egyezmény 13. melléklete lesz,amely a kulturális jogokról, kulturális autonómiáról fog szólni, a másik melléklet a Kisebbségi Keretegyezmény, amely alapján majd az Európai Emberjogi Bírósághoz lehet fordulni. Ez azért fontos, mert most már nemcsak egy politikai dokumentum marad a keretegyezmény, hanem jogi eszköz lesz, amely alapján bírósághoz lehet fordulni. Ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektet a prevencióra, mert felkér minden tagországot, hogy alkalmazza a Kisebbségi Keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját.
- A másik nagyon fontos kérdés a balkáni stabilitási paktum volt.
- teljes nevén Délkelet-Európai Stabilitási Paktum. A volt Jugoszláviában a helyzet még mindig eléggé ellentmondásos, feszült. Ezért határozottabban fel kell lépni. Az ET hozzáállása nem a katonai, hanem a gazdasági és emberjogi vetületét próbálja orvosolni. Ehhez is három dokumentumot fogadott el az ET: rekonstrukcióst, a gazdaságit és a környezetvédelmit. Nekem bizottsági szinten erre konkrét javaslatom volt, amit a bizottság és az EPP csoport magáévá tett és a plénum is elfogadta. Arról van szó, hogy a Dunát tisztítsák meg a lebombázott hidaktól, építsék újra azokat, építsék újra a teljes lebombázott infrastruktúrát, és ezeket az építkezéseket a szomszédos országok építôi végezzék el. Annyi kárt szenvedtek el ezek az országok, hogy jár nekik ez a minimális erkölcsi és gazdasági jóvátétel. Javasoltam, hogy mivel Magyarország, Románia, Bulgária levegôjét szennyezték a bombázások, az Európai Uniónak legyen kötelessége környezetvédelmi alapokat irányítani ezekbe a régiókba, és ezeknek az országoknak is kell juttatni azokból.
- S végül szóljon pár szót a csecsen- kérdésrôl.
- A csecsenföldi kérdésben kevés elôrelépés történt a tavaly áprilistól, amikor felfüggesztettük az orosz küldöttség szavazati jogát. Most el kellett dönteni, fenntartjuk-e továbbra is ezt a szankciót, amely Oroszország és a FÁK elszigeteléséhez vezetne, vagy visszaállítjuk a szavazati jogot és ezzel az orosz parlament demokratikus erôit támogatjuk. Ez azért fontos, mert az ET-közgyûlés azt bizonyítja fellépésével, hogy akkor is tiszteletben tartja alapelveit, amikor egy olyan nagyhatalommal áll szemben, mint az Orosz Föderáció, és bár visszaállította a szavazati jogát, feltételesen tette. Tehát az oroszoknak konkrét lépéseket kell tenniük: az idén tovább kell csökkenteniük az ellenôrzô pontok számát, fel kell építeniük a lerombolt házakat, infra-struktúrát kell teremteniük, a bíróságot függetlenné kell tenni Csecsenföldön, s bíróság elé kell állítani azokat, akik felelôsek a tömegkivégzésekért. Ugyanakkor a bíróságokon a bírák és az ügyészek csecsenek kell legyenek, az orosz rendôrség együtt kell mûködjön a csecsen rendôrséggel, vissza kell állítani a csecsen intézmények autonómiáját és autoritását.
Sem a felmentésemrôl, sem a távozásomról nem volt szó az Orbán Viktor miniszterelnök és köztem lezajlott megbeszélésen – jelentette ki Torgyán József kisgazda agrárminiszter, miután kijött a kormányfô dolgozószobájából.
Hangsúlyozta: "ha én minden sajtóban megjelent rágalomra lemondtam volna, akkor körülbelül ezerszer tehettem volna ezt meg az elmúlt idôszakban".
Torgyán József bölcsnek nevezte Orbán Viktor azon döntését, hogy felkérte Szájer Józsefet, a Fidesz frakcióvezetôjét, vegye fel a kapcsolatot a kisgazdapártból kizárt vagy onnan távozott országgyûlési képviselôkkel és kössön velük írásos megállapodást a kormányprogram további támogatásáról.
Borókai Gábor nem tud arról, hogy a kormány összetétele megváltozna – errôl Orbán Viktor és Torgyán József megbeszélése után nyilatkozott a kormányszóvivô újságíróknak szerdán.
– Torgyán József továbbra is a kormány tagja, az Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetôje; amennyiben a bizalom megszûnne, akkor a miniszterelnök bizonyára lépne ebben a kérdésben - fogalmazott Borókai Gábor.
A kormányszóvivô megerôsítette Orbán Viktor kormányfônek a közszolgálati rádióban tett kijelentését, miszerint ha beigazolódnak azok a vádak, amelyekrôl a sajtó beszél, akkor ennek kell, hogy legyenek politikai konzekvenciái.
Rendkívüli ülést hívott össze az FKGP országos elnöksége szerda délutánra – tudta meg az MTI.
Ezt Szabó János kisgazda honvédelmi miniszter megerôsítette, amikor megérkezett az ülés színhelyére, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba.
Az MTI értesülése szerint Torgyán József pártelnök azt követôen hívta össze az országos elnökség rendkívüli ülését, hogy négyszemközti megbeszélést folytatott Orbán Viktor kormányfôvel szerda délelôtt a Parlamentben.
Demszky Gábor, az SZDSZ elnöke felkéri Orbán Viktor miniszterelnököt: ragadja meg a csütörtöki országértékelô beszéd alkalmát, és jelentse be Torgyán József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter távozását a kormányból – olvasható abban a közleményben, amelyet a szabad demokrata pártelnök juttatott el szerdán az MTI-hez.
A politikus álláspontja szerint ez a kormányfôi bejelentés "össznemzeti megkönnyebbülést okozna".
– Torgyán József jóval több botrányt okoz, mint korábbi kisgazda minisztertársa, Pepó Pál, a mezôgazdaság pedig ugyanolyan katasztrofális helyzetben van, mint a környezetvédelem volt. Torgyán Józsefnek botrányai miatt akkor sem volna ideje a magyar mezôgazdasággal foglalkozni, ha egyébként lenne más ötlete, mint a kolumbiai kokacserjék kiváltása. Egy demokratikus országban nem maradhat szakminiszter az, aki vagy úton van, vagy éppen magyarázkodik a villája, a pártja, vagy a családja körüli botrányok miatt – fejti ki Demszky Gábor.
A magyar állam várhatóan februárban nyújtja be kártérítési keresetét a Fôvárosi Bírósághoz az Aurul cég ellen a tavaly februári tiszai cián- és nehézfém- szennyezéssel kapcsolatban – közölte Szecskay András, a Szecskay Ügyvédi Iroda BBLP Moquet Borde vezetôje sajtótájékoztatón, Budapesten.
A magyar államot képviselô nemzetközi ügyvédi iroda vezetôje szerint a Fôvárosi Bíróság az elsô tárgyalást jó esetben az év végére, illetve a jövô év elejére írja ki.
Szecskay András elmondta: a 18 ügyvéddel dolgozó iroda már 98 százalékban elkészítette a polgári peres eljárás több száz oldalas keresetlevelét, amelynek véleményezése és fordítása jelenleg még zajlik.
– Folyamatban van továbbá a Water Reseach Center angol tanácsadó cég kárbecslési eljárása is, amellyel a keresetlevélben szereplô 29,3 milliárd forintos magyar kárigényt hitelesítik.
A szakember megjegyezte az alperes egyetlen mentsége az lehetne, ha a katasztrófa bekövetkezéséért elháríthatatlan külsô okot nevezne meg.
– Mivel a ciánszennyezés okainak kivizsgálására létrehozott nagybányai munkacsoport decemberi jelentése megállapítja, hogy nem az idôjárás, hanem a bányászati létesítmények elégtelen mûszaki állapota okozta a katasztrófát, így ez a jogi érv sem állja meg a helyét – hangsúlyozta Szecskay András.
Gönczy János tiszai kormánybiztos a sajtótájékoztatón aggodalmának adott hangot, szerinte egy újabb szennyezés bármikor bekövetkezhet.
A veszély elhárítására egy olyan ötoldali egyezményt javasol, amelyben az érintett országok – Ukrajna, Szlovákia, Románia, Jugoszlávia és Magyarország – környezeti kultúrájuk javítását garantálnák.
A kormánybiztos szorgalmazza továbbá azt is, hogy Magyarországon álljon fel egy olyan regionális ökológiai intézet, amely egységes monitoring hálózatot üzemeltetne, és a fejlesztéseket összehangolva felügyelne a Tisza vízgyûjtôjének biztonságára.
Kolozsváron jól mûködik és eredményesnek bizonyul az etnikumközi békén, a kölcsönös tiszteleten és az együttmûködésen alapuló nyugalom megteremtését, a szélsôséges nacionalista erôk elszigetelését szolgáló helyi politikai modell – állapította meg kedden Alföldi László, a Magyar Köztársaság fôkonzulja Kolozs megye új vezetôinél tett látogatása során.
A fôkonzul bemutatkozó látogatása alkalmával megbeszélést folytatott Vasile Soporannal, Kolozs megye frissen beiktatott új prefektusával, valamint a megye vezetésének más képviselôivel. Alföldi László az MTI bukaresti irodájának elmondta, hogy az új vezetôk beszámoltak fejlesztési terveikrôl. Ezek között szerepel egy ipari park és egy szabadkereskedelmi övezet kialakítása, egy erdélyi kulturális központ létrehozása, a kolozsvári nemzetközi repülôtér korszerûsítése, a turisztikai létesítményrendszer fejlesztése, az infrastruktúra kiépítése.
A fôkonzul a megyei vezetôk figyelmébe ajánlotta, hogy Magyarország, a magyar cégek és üzletemberek szívesen a kolozsváriak rendelkezésére bocsátják gazdaságfejlesztési tapasztalataikat és kölcsönösen elônyös alapokon készek együttmûködni a térség fejlesztési terveinek megvalósításában.
Kolozs megye vezetôi a találkozón a parlamentben nemrég elfogadott és a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználati jogait is szentesítô helyi közigazgatási törvény kapcsán hangoztatták: a jogszabálynak Kolozsváron is érvényt szereznek. A törvény elôírásai, mint mondták, mindenkire kötelezôek, Kolozsvár polgármesterére is.
Alföldi László hangoztatta: az új megyei vezetôséggel egybehangzóan megállapíthatták, hogy az etnikumközi béke biztosítását és a szélsôséges nacionalista erôk elszigetelését célzó kolozsvári modell – s ennek részeként a kormányzó Szociális Demokrácia Pártja (PDSR) és az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közötti helyi összefogás – jól mûködik és országosan is példaként szolgálhat.
A Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) határozottan tiltakozik amiatt, hogy a szerb alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközônek találta, hogy három vajdasági önkormányzat évekkel ezelôtt a hagyománnyal összhangban határozta meg a települések magyar neveit.
A taláros testület, amelynek tagjait még az elôzô belgrádi kormányzat idején nevezték ki, a minap alkotmányellenesnek mondta, hogy a szabadkai, zentai és óbecsei önkormányzat alapszabályaik 1993-94-es módosításakor a hagyománnyal összhangban határozta meg e települések magyar nevét. A testület a hivatalos nyelvhasználatról szóló törvényre hivatkozva úgy vélte, hogy ehelyett magyar fonetikai átírással kell alkalmazni a települések szerb nevét (Szabadka esetében eszerint a szerb nyelvû Subotica mintájára Szubotica, Zentánál Senta mintájára Szenta, és ¼becse esetében Becej mintájára Becsej lenne a "helyes" elnevezés).
A VMSZ az MTI-hez eljuttatott közleményében felháborodva tiltakozott a döntés miatt, amelyet a magyar nyelven esett erôszaktételnek és egy olyan politika újraélesztésére tett kísérletnek minôsített, amely erôpozícióból rendezné, illetve vitatná el a "természetes jogokat", többek között a szerbiai polgárok szabad, egyenjogú és zavartalan nyelvhasználatának jogát.
A közlemény szomorúnak, de nevetségesnek is tartotta, hogy a "szerbiai jogrend legrangosabb testülete a magyar nyelv szellemének, szabályainak és szokásainak megcsúfolásával, valamiféle sehol sem ismert és használt hibridnyelvnek a kitalálásával szeretné megajándékozni a szerbiai polgárokat, (…) abból (…) kiindulva, hogy a magyar nyelv szabad és öntörvényeinek megfelelô használata sérti, veszélyezteti és kérdésessé teszi mások, esetünkben a többségi szerb nép nyelvi, netán másféle jogait is".
A közlemény emlékeztetett rá, hogy Jugoszlávia elfogadta az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményének szövegét, amely elôírja a hagyományos kisebbségi helységelnevezések hivatalos használatát.
Hangsúlyozta azt is, hogy a szerbiai magyar nemzeti közösség továbbra is a magyar nyelvû elnevezéseket alkalmazza majd, illetve reményét fejezte ki, hogy a hasonló próbálkozások "igen gyorsan oda kerülnek, ahová valók – a jogi melléfogások lomtárába".
Reformátusnak és magyarnak lenni elsôsorban kötelességet jelent – hangoztatta Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnoka szerdán Kolozsváron, az egyházkerület új püspökének, Pap Gézának a beiktatása alkalmával.
A decemberben megválasztott új erdélyi református püspök, valamint a püspöki fôjegyzôi tisztséget betöltô Kató Béla sespsiilyefalvi lelkész és Ötvös József egyházkerületi generális direktor hivatali eskütételére a Farkas utcai református templomban került sor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek, továbbá a román ortodox és görög katolikus egyházak fôpapjainak jelenlétében.
Az Erdélyi Református Egyházkerület sorrendben 45. püspökének beiktatásán a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezetô elnök képviselte.
A szerdai ünnepélyes eskütételen részt vett Íjgyártó István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete is, aki az új püspök beiktatását megelôzôen, kedd este lezajlott zártkörû búcsúztató ünnepségen Németh Zsolt külügyi államtitkár nevében átnyújtotta a nyugalomba vonuló elôzô püspöknek, Csiha Kálmánnak az ezeréves magyar kereszténység emlékérmet.
Orbán Viktor miniszterelnök szerdán levélben köszöntötte Pap Géza püspököt, az Erdélyi Református Egyházkerület új vezetôjét.
A miniszterelnök levelét a kolozsvári Farkas utcai református templomban, az ünnepélyes beiktatás keretében olvasták fel. A levélben Orbán Viktor a magyar kormány nevében messzemenô támogatásáról biztosította az Erdélyi és Királyhágómelléki Református Egyházat és jókívánságait fejezte ki az egyházkerület új püspökének, valamint a kerület újonnan megválasztott irányítóinak.
Kedden Markó Béla szövetségi elnök marosvásárhelyi hivatalában találkozott Pekár Istvánnal, a Duna Televízió elnökével, Meszleny László hírigazgatóval, valamint Bayer Zsolt közmûvelõdési igazgatóhelyettessel.
A Duna TV képviselôi erdélyi körútjuk alkalmával látogattak Marosvásárhelyre. A megbeszélések középpontjában a Duna Televíziónak a határon túli magyarság önazonosságának erôsítésében kifejtett szerepe, valamint a tévétársaság fejlesztését célzó további tervek szerepeltek.
A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal dísztermében tartott szerdai összejövetelen Pekár István egyebek között hangsúlyozta: a Duna Televízió, amely Sára Sándor elnöksége idején kiérdemelte "a világ legjobb kulturális televíziója" UNESCO-díjat, nem engedheti meg magának, hogy nézettségi mutatói tovább süllyedjenek. Ennek leghatékonyabb ellenszereként a többi közszolgálati magyar médiával közösen kiépíthetõ kárpát-medencei magyar hírhálózatot jelölte meg.
A Duna TV vezetõi szerdán délelõtt több ezer kötetnyi könyvadományt nyújtottak át a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzõ Intézet könyvtárának.
Ion Iliescu elnök fogadta a Matra program holland szakértôit, akik a közép-kelet-európai országok számára nyújtanak segítséget, miként teljesíthetik az EU nem gazdasági jellegû csatlakozási követelményrendszerét.
A találkozón részt vett Pieter Jan Wolthers holland nagykövet és Paul Meerts, a Cliengendael Nemzetközi Kapcsolatok Holland Intézetének az igazgatója.
A találkozó kezdetén Paul Meerts bemutatta a Matra elôcsatlakozási programot, amelynek az az elsôdleges célja, hogy a közép-kelet-európai országok számára irányjelzôként szolgáljon, miként teljesíthetik az EU nem gazdasági jellegû csatlakozási követelményrendszerét.
Ez a kezdeményezés egy szélesebb körû holland program szerves része, amelyet még a 90-es évek elején kezdeményeztek. A cél most is ugyanaz mint tíz évvel ezelôtt: támogatni a kelet- közép-európai demokratikus rendszerek megszilárdulását, valamint segítséget nyújtani a piacgazdasági szerkezet kibontakozásához.
Az államfô ismételten felvetette, hogy az európai integráció révén le lehet csökkenteni a Románia és az EU fejlett országai között feszülô technológiai, gazdasági szakadékot.
Cristian Colteanu román külügyi államtitkár és Avraham Milo, Izrael bukaresti nagykövete szabad csere- egyezményt írt alá, amely elôírja egy szabadkereskedelmi "zóna" létrehozását egy 2004-ben befejezôdô átmeneti idôszakra.
Az egyezmény elôírja egy sor termék vámilletékének eltörlését, a két fél által meghatározott keretben. A Románia és Izrael közti kétoldalú csere tavalyi értéke 160 millió dollár, a két ország kormánya arra számít, hogy ez az érték az elkövetkezôkben mintegy kétszeresére emelkedik.
Reuven Horesh, az izraeli Iparügyi és Kereskedelmi Minisztérium vezérigazgatója kijelentette: az egyezmény aláírása nyomán nagy számú izraeli befektetô jön Romániába.
A két hónap múlva életbe lépô egyezmény egy 1971-ben kötött hasonló egyezményt vált fel.
Romániának újra kell értékelnie a NATO- csatlakozási folyamat keretében vállalt kötelezettségeit
Romániának újra kell értékelnie a NATO- csatlakozási folyamat keretében vállalt kötelezettségeit, jelentette ki szerdán Sorin Encutescu, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára a George C. Marshall Egyesület által a bukaresti Országos Katonai Körnél "Románia és a NATO" címmel megrendezett szeminárium megnyitóján.
Encutescu hozzátette: Romániának nem vállalhat nagyobb felelôsséget, mint amennyit elbírni képes. "A vállalt kötelezettségek jelenleg meghaladják a lehetôségeket, Románia nem képes teljesíteni a vállalt feltételeket. Ezért mindent meg kell tennünk, a konkrét lehetôségek szerint, hogy ne veszítsük el a nemzetközi közösség bizalmát", mondta az államtitkár.
Sorin Encutescu kifejtette, hogy a Honvédelmi Minisztérium "költségvetési megszorításoknak" alávetett, a pénzalapok 30-35 százalékát máris lekötötték bizonyos korábbi hitelek megtérítésére. A jelenlegi pénzügyi helyzet miatt igen kevés pénz marad új programok indítására.
A NATO-csatlakozással kapcsolatban az államtitkár szólt arról, hogy a katonai egységeknél igen sok probléma akad, a hadsereg alkalmazottainak életkörülményei igen rosszak, e problémák megoldása pedig megközelítôleg 30 évig tartana.
A szemináriumon részt vesz Ioan Talpes elnöki tanácsos, Mihai Popescu vezérkari fônök, valamint a Szenátus és a Képviselôház védelmi bizottságainak elnökei. MEDIAFAX
Ahogy az út Csíkfalvától átlépi a Nyárád hídját, mintha más világba, kis, félig lakatlan szigetre érnénk. A bejáratnál címerkép: meghajolt, kopott ház elôtt mózesi csipkebokor arra kéri a hasadt feszületen levô pléhkrisztust, vegye oltalmába e népet. Szemben tábla a magasban: Búzaháza, Grâusor -, hogy senkit ne zavarjon. Odébb gazos udvar, borzos szôlôindákkal. A lakat csak dísz, drót tartja össze a kaput, amúgy formaságból. Ráncos falak közül lehunyt szemû ablak köszönt ránk, megszürkült zsindelykalappal. A hajdani nyárikonyha tetôgerendája az enyészet csontváza. Alatta kemence púposodik a törmeléktengerben. Valamikor a dúcos cipó illata innen táncolta körbe a szomszédságot újkenyér ünnepén, mert e falu volt a "búza otthona". ( Sz. m. Innen származik a település neve is.) Most vakolatomlasztó penésszag árad.
- Sose gondoltam volna, én is odajutok, hogy a kenyeret az üzletbôl vegyem - teszi össze tenyerét fohászkodóan a falu legidôsebb asszonya, a 90 éves Adorjáni Juliska néni. Három hektáros földünk volt, azon gazdálkodtunk a férjemmel, majd elvették tôlünk s a kollektívnek dolgoztunk. Most visszaadták, de nincs, aki megmûvelje. Gyermekeim városon vannak, nekik egyelôre nem kell. Unokám munkanélküli lett, ô jött haza, hogy valamit segítsen. Minden parlagon van.
A gerenda-mennyezetes konyha melege hirtelen fél évszázad távlatába röpít. Juliska néni emlékkép-foszlányai betöltik a szerényen, de szépen berendezett helyiséget: fenyôággal feldíszített húsvéti kapuk, határkerülôk messze elhangzó nótája, szüreti bálok hajnalig tartó csizmaropogása.
- A kultúrotthon megint csak minket vár… ravatalozásra. Mert évek óta már csak ravatalozásra használják a nagytermet. Én még nem is kell messze menjek - mondja mesélôm szende megnyugvással.
Valóban, két házzal tovább van a kultúrotthon. Bentrôl a régi bálokra emlékeztetô kopogás hallszik. Ez nem a múlt, hanem a jövô, a megújulás jele: kalapácsok sürgölôdnek a deszkamennyezeten.
Mentôövként jött a támogatás a megyei tanácstól - tudjuk meg. 25 millió lejt utaltak ki felújításra. Ha nem fognak hozzá a munkálatokhoz, akkor tavaszra talán be is szakadt volna a tetô. Helybéli munkások dolgoznak itt. "Ha lesz pénz, mindent kicserélünk: deszkákat, vakolunk, festünk, mázolunk. De hogy mi lesz itt, azt még nem tudjuk" - mondják a szakik. A színpad mögötti terem falán Románia Szocialista Köztársaság térképe, ez egyelôre senkit sem zavar.
Házak füzérébôl kimagaslóan, három templom tekint vigyázóan a környékre. Ökumenizmus: az alig 240 lelkes faluban van 50 katolikus, 40 református és 50 unitárius, a többiek pedig szombatosok vagy nem vallásosak. Saját pap egy se. Istentisztelet, mise a fíliákon kéthetente. A plébános Deményházáról, a lelkipásztor Csíkfalváról, míg az unitárius tiszteletes Nyárádszentmártonból jár ide. Ahol megszólal a harang, oda mindenki elmegy vallásfelekezetre való tekintet nélkül. Az embereknek már csak ez maradt. A kegyhelyre járás nemcsak a hitbéli tanúvallomást jelenti, itt találkoznak egymással - inkább idôsebbek - számba venni múltat és jelent. Botkiállítás - mondják töretlen, deres humorral a templom elôtt gyülekezôkrôl.
A református templom szomszédságában, mintha e valóságot hazudtolná, patyolatfehér iskolaépület áll. Bakó Sára óvónô és Nagy Csilla tanítónô ápolja, gondozza a búzaházi nebuló csemetekertet. Mindössze 21 iskolást és 14 óvodást tanítanak. Az óvónô a kapuban vázolja a "tanügyi helyzetképet".
- A polgármesteri hivatal a tavaly kívül-belül rendbe tetette az épületet. Néhány évvel ezelôtt a svájci testvértelepülésrôl padokat, asztalokat adományoztak, ezenkívül a csíkfalvi iskolaközpont által a környékbeli óvodák berendezési tárgyakat, segédeszközöket juttattak nekünk. Ez mindenünk. Kevés a magyar gyerek és nem is igen lesz a jövôben. A 21 iskolásból 4, a 14 óvodásból pedig 3 magyar, a többi roma. Ennél szomorúbb, hogy a szülôknek több mint fele olyan szegény, hogy még tízóraira se telik, nemhogy tanfelszerelést, egyebet vásároljanak. Az is igaz, hogy túlságosan nem érdekli ôket, hogy mi lesz a gyerekekbôl. A kisiskolások az V-VIII. osztályt Csíkfalván folytatják, de el kell áruljam, hogy már 3 éve nem került VIII.-ba búzaházi gyerek. Csak négy, 30 - 40 év közötti fiatal kisgyerekes család lakik a faluban. Ha ôk is elmennek, magyar gyerek nélkül maradunk. Ezzel szemben egyre több a roma. Velük az a gond, hogy nekik nem kell az.
Üres telkek, foghíjas kerítések, bedeszkázott ajtajú, ablakú házak között már csak pislákol az élet. Akadnak rendezett udvarok, de ha a tekintet messzebb kalandozik, az erdôkkel csipkézett domboldalakra, vagy a Nyárád simogatta kövér földekre, sehol nem látni a gazda(g)ság reményjelét. Pedig e kincstár valamikor a tenyerén hordozta ápolóit. E faluban csak egy ember van, aki mégis próbálkozik. Albert Sándor rendszerváltás utáni sorsa nem hollywoodi sikersztori, csak amolyan transzilván rögbe kapaszkodó kétkezese. Szerény, kelet- európai moderato, s az ígér megnyugtató heppiendet.
- Közvetlenül a forradalom után Marosvásárhelyrôl autóstoppal jutottam el Ausztriáig - meséli a vállalkozó. Akkor még nyitott volt a határ. Másfél évig dolgoztam, legalább háromszor annyit, mint addig itthon. Aztán hazánkfiai megették a hattyúkat. Nekünk is nehezebb lett. Maradtam volna, de nem éreztem jól magam idegenben. Családi házat akartam vásárolni a városban, de lemondtam róla. Édesapám 12 hektár földet kapott vissza Búzaházán, s rám szólt: ez a nagyanyámé volt, meg kell mûvelni! 1992-ben traktort, vetôgépet vásároltam, s nekirugaszkodtunk. Aztán olyan év is volt, amikor 50-60 disznót tartottunk. A fellendülés nem sokat tartott, kezdett egyre nehezebben menni minden. Eladtunk az állatokból. Korábban még volt egy olyan tervünk, hogy ide barátaimmal közösen fröccsentômûhelyt létesítünk, de az üzlet nem jött össze. Akkor láttam, hogy a búzaháziak vásárolni oda-vissza 14 km-t gyalogolnak Csíkfalváig, elhatároztam, hogy vegyesüzletet és vendéglôt nyitok. Most annyi még kikerül, hogy ennek egy részét önerôbôl eltartsam. Hogy mindez itt hogy megy? Volt, amikor éjjel dolgoztam a földeken, nappal árultam, kinek pénzért, de leginkább hitelbe. A családom Vásárhelyen él, én visszaszoktam. Olyan lett számomra a város, mint egy börtön. Ez az én szülôföldem, otthonom, itt még a fákkal is tudok beszélgetni.
Amikor Albert Sándort vállalkozóként a jövôrôl faggatom, hosszan elgondolkodik. A falunak egész Nyárádmentén ismert a vendégszeretete. Innen a látogató úgy nem megy el, hogy ha bárhova is betér, egy szelet kenyérrel, darab szalonnával meg ne kínálják. A környék szépsége, a Nyárád kínálna lehetôséget a faluturizmusra, csakhogy nincs jól járható út, gáz, telefon, autóbuszjárat, megszûnt a kisvasút is. Itt a jelen körbezárta a jövôt - összegezzük együtt.
Az Albert-féle fogadón kívül az egyetlen, gazdaságinak mondható épület a falu végén "pirosban álló" malom, ami már rég nem üzemel. Berendezése múzeumba illô. 1938-ban építették, teljes gôzzel, három kôvel 1942-ben indították el. Akkor szinte mûszaki csodának számított, hiszen fogaskerekeit, a szegeket fából készítették és a hatalmas kerekeket hajómotor hajtotta. Kovács János az építô, tulajdonos nem sokáig használhatta, 1948-ban államosították. Unokája keserûen emlékszik a meghurcoltatásra. Két óra alatt egy-egy szál ruhában ott kellett hagyniuk mindent. Csak 1956-ban engedték meg, hogy a volt tulajdonos családja visszaköltözzön az istállóba. Állami malomként 1989-ig üzemelt, aztán leállították. A sors fintora, hogy 1996-ban Kovács János unokájának a malmot bérelnie kellett a polgármesteri hivataltól. A jogtulajdont visszaigényelték, de errôl még nem született törvényszéki határozat. Azokat a gépeket, amelyeket a szocializmus alatt felszereltek, meg kell vásárolniuk, ha nem, akkor szétszedik és elviszik. A malom most fôjavítás alatt áll. A betömött malomárok mellett a gépészbôl molnárrá lett Kilyén Gyula, a falufelelôs mondja:
- Ez lett volna a sorsa az egész falunak. A Ceausescu-éra átka álomport szórt rá, s azóta sem sikerült felrázni, elmozdítani a holtpontról. E település halálra volt ítélve. A kommunisták elképzelése szerint ezt a néhány házat (kb. 120) le kellett volna rombolni, a lakókat pedig tömbházfogságra akarták kényszeríteni. A megfojtott falu évtizedek alatt leépült. A fiatalok elvándoroltak. Míg 1960-ban itt 600-an laktak, most alig 240-en. Az átlagéletkor 60 fölött van. Ha nem jönnek haza a fiatalok, néhány év múlva senki sem marad. Mások költöznek ide, új fejezet kezdôdik a falu történetében. Mégsem hagyjuk magunkat. Amikor 1998 nyarán megjelentek a faluban Moldovan Ioan és Lazar Ladariu PUNR-s képviselôk azért, hogy földet vásároljanak, zsebükre vertek és azt mondták, annyi pénzük van, ha kell, megveszik az egész Nyárádmentét, inkább meghúztuk a vészharangokat. Mi, magyarok, kell összefogjunk azért, hogy megmentsük kihaló falvainkat. Sajnos, az a lehetôség még mindig fennáll, hogy azok az idôsek, akik nem tudják megmunkálni a földjeiket és szegények, bárkinek eladják parcelláikat. Azt tudjuk, hogy Erdélyben kinek van leginkább pénze. Ha nem figyelünk oda, néhány éven belül megváltozik a színmagyar települések etnikai összetétele. Persze mi itt, Búzaházán, sem ülünk karba tett kézzel, csakhogy ez még nem elég ahhoz, hogy elôrelépjünk. Azt tervezzük, hogy egy falufejlesztési alapítványt hozunk létre, ami nemcsak kulturális, hanem elsôsorban gazdasági téren próbálná fellendíteni a falut. Mindenekelôtt munkahelyeket kell létrehozni. Ha sikerül pályázatok útján valamilyen támogatást elnyerni, akkor a vidék sajátosságaiból kiindulva állattenyésztési farmot, tej- és húsfeldolgozót lehetne üzemeltetni. Ehhez azonban rendbe kell tenni a községközponttól ide vezetô 7 km-es útszakaszt, be kell vezetni a gázt. A Romtelecom ígéretei szerint nemsokára digitális telefonvonala lesz a falunak. Kerekes Károly képviselô elvállalta, hogy a Román Vidékfejlesztési Alaptól pénzt "lobbiz" majd nekünk az útjavításra. Makkai Gergely képviselô pedig azt mondta, hogy olyan magyarországiakkal jön el hozzánk, akik befektetnének pénzt a mezôgazdaságba. Igaz, eddig még csak az ígéretekkel maradtunk. Továbbra sincs orvosi rendelônk, de még egy szociális gondozónk se, akire nagy szükség lenne, hiszen sok az ápolásra, gondozásra szoruló, egyedül maradt idôs ember. Beszéltem a három vallásfelekezet képviselôivel is. Ôket arra kértem, hogy kapcsolataikon keresztül irányítsanak valamilyen segélyt felénk, de kérésem mindeddig nem talált meghallgatásra. A faluturizmus is egy lehetôség lenne arra, hogy gazdaságilag elôremozduljunk, hiszen több ismert marosvásárhelyi személyiség vett itt házat, nyáron sokan jönnek ki ide üdülni a városból. Arra is gondoltunk, hogy ha egy kis halastavat létesítenénk, akkor ezáltal és a nyárádszentmártoni lovascsárdával együtt vonzóvá tehetnénk a vidéket. Sajnos tudjuk, hogy pénz nélkül terveink csak álmok maradnak…
A falufelelôs szavaiból kitûnik, hogy még mindig nem világos az az út, amelyen kijuttatják a falut a reménytelenség állapotából. Jóval derûlátóbb a falu leggazdagabb emberének hírében álló Gábor Rupi. Amikor gazdaságáról érdeklôdünk, széttárja kezét, s úgy invitál házába.
- Mi kell nektek? Mindent veszek, ha kell. Nálam a pénz nem gond. 20 fejôstehenem, 40 tinóm van, 5 hektár földem, 5 traktorom, ifronom (sz.m. homlokrakodó gép) 2 kombájnom. Négy fiammal együtt gazdálkodunk. A tejet a szovátai begyûjtônél értékesítjük - válaszol a felsorjázó kérdésekre.
- Hogyan sikerült ezt összehozni?
- Apám csatornás volt, majd báránybôrökkel kereskedett. Én is próbáltam a csatornázást, de nem volt kifizetôdô. Aztán a bôrkereskedésbôl származó pénzzel traktorokat vásároltam, ezeket továbbadtam, majd másokat vettem, így gyarapodott a vagyonom.
- Sok rosszat is hallani Gábor Rupiról. Rettegésben tartja a falut, az üzletei sem tiszták…
- Irigyelnek, lenéznek, mert cigány vagyok és jól élek. Jártak nálam a fináncok is, mindenre papírom volt. De ha az újságba kerülök, akkor írja le, hogy tudják meg a népek, nekünk valami fônök kellene a megyénél, akinek mi is elmondhatjuk bajainkat.
- Más, mint például saját iskola?
- Az nem kell, megvagyunk mi anélkül is.
Többet nem hajlandó elárulni az üzleti titkokból. Persze még elbeszélgetünk, arról, hogy ô itt született és most a 25 búzaházi cigány család vezetôje. Elmondja, hogy istenhívô szombatosok, becsületesen élnek. Azt is elárulja, hogy nemrég volt a környéken egy menyasszonylopás, ahol a szülôk a vôlegénynek 10.000 márkát fizettek a lányért, mert náluk már ennyi lett az ara ára.
Mielôtt elbúcsúznánk, az udvaron cigányul és magyarul szól "szol-gáihoz," akik uruk által elmondottakat bizonyítandó, hamarosan elôhozzák az istállóból a legszebb tehenet és két lovat. Gábor Rupit a jövôrôl kérdem. Nem sokat gondolkodik, röviden, fennhangon összefoglalja életfilozófiáját: a munkába még senki se halt bele, aki nem dolgozik, attól kár a levegô!
Nehéz ebbe belekötni.
Óvatosan döcögünk hazafele a falu egyetlen útján. A házak kéményébôl felszálló füst a búzaháziak létüzenetét viszi a Fennvalóhoz. A fehér nyalábok nem jutnak messze, a kora esti fuvallat szétkergeti a szürkülô égen. A pléhkrisztust is átjárja a hideg szél. A rozsdás testû megváltó dermedten figyeli a tájat. Csodát errefele már ô sem tehet. S ha abban járna, nekünk nem sikerült a nyomára akadnunk.
Pontos kimutatás nincs róla, de a társulások ügyeiért felelôs személyek szerint a marosvásárhelyi negyedek tömbházlakóinak több mint fele olyan súlyos anyagi helyzetbe került, hogy a havi közköltséget is képtelenek kifizetni. A lakosság úgy látja, hogy a szolgáltatók mesterségesen duzzasztják fel a számlákat, és ôk a felelôsek az elviselhetetlen állapotért. A szolgáltatók viszont állítják: ôk csak az általuk nyújtott szolgáltatás árát kérik el a lakóktól, semmi többet. Ankétunkban a tulajdonosi társulások által felvetett kérdésekre próbáltunk választ keresni a szolgáltatóktól.
Szabó János, a 190-es Tudor negyedi tulajdonosi társulás elnökének kérdései: Miért duplázódott meg a decemberi közköltség, ha a kinti, enyhe hômérséklet nem tette indokolttá a kétszeres hôenergia- szolgáltatást? Decemberben néhol annyira fûtöttek, hogy a lakóknak nem volt más választásuk, fôleg azoknak, akik a kazánház mellett laknak, csak az ablaknyitás. Közben a kazánháztól 2 kilométerre levô tömbház lakói, akik a veszteségek folytán kevesebb hôt kapnak, ugyanannyit fizetnek, mint akik tobzódnak a melegben.
Ha elsôdleges hôenergia-mérô órát szereltetnének, a lakók akkor is annyit kellene kifizessenek, amennyit az Energomur számláz, mert ugyanúgy "regularizálna", mint az Aquaserv.
Az Energomur miért nem szerel órát a saját költségén? A mérômûszert a szolgáltató kellene biztosítsa! Az eddig felszerelt órák árát miért nem törleszti?
Maiorescu Alexandru, a Bodor Péter negyedi 25-ös tulajdonosi társulás adminisztrátora: Egyes hôközpontokban alacsony a kazánok hatásfoka, mikor kerül sor ezek cseréjére?
Eltérések vannak az elsôdleges és a másodlagos hideg- és melegvízórák által mért mennyiségek között? Miért az elsôdleges óra által mutatott értéket veszik figyelembe?
Bodoni Jolán, a kövesdombi 47-es társulás 31-es tömbházának felelôse: Nem tartja méltánytalannak az Energomur azt, hogy kétszeres összeget számolnak fel a hôenergia áráért abban a tömbházban, ahol nincs óra, pedig két ugyanolyan tömbházról van szó?
Szászkay Miklós, a 4-es tulajdonosi társulás cenzora: Az Aquaserv körlevélben értesítette a társulásokat, hogy ha március végéig a 2000. évi 111-es tanácsi határozat értelmében nem hozzák létre a tömbházankénti kis társulásokat, megvonják a szolgáltatást. Elôfordulhat-e ez?
Miért nem olvasta le az Aquaserv az elsôdleges órákat a télen, miért számolt átalánydíjat akkor, amikor az aknáknak nem volt +5 foknál alacsonyabb hômérséklete?
- Az Energomur Önálló Ügyvitelû Vállalat hôt: meleg vizet és fûtést szolgáltat a távfûtési rendszerre kapcsolt tömbházlakásoknak és gazdasági egységeknek. A hôenergia árát a kormány erre a télre gigakalóriánként 350.000 lejben állapította meg a 230.000 lejes 1999-es árhoz képest. A hôenergia árának 59,9 százalékát a gáz ára, 7,4 százalékát a villamos energia, 1,15 százalékát a víz és 2,31 százalékát a kontorizálásra visszafordítandó hányad teszi ki. Az Energomur által szolgáltatott hôért a lakótársulások 49,01 milliárd lejjel, míg a gazdasági egységek 6,7 milliárd lejjel tartoznak. Ennek következtében az Energomurnak is 31,3 milliárd lejes adóssága halmozódott fel a gázszolgáltató Distrigaz vállalatnál. Az Energomur ennek ellenére egyetlen tömbházban sem zárta le a fûtést. A melegvíz-szolgáltatást viszont 215 lakástól vonták meg - mondotta Fúró Judit, az Energomur Marketing és Közönségszolgálati Osztályának vezetôje.
Az Energomur a város 43.800 tömbházlakásába szolgáltat hôt a kinti hômérséklet függvényében. Így a decemberi számlákon a novemberiekhez képest magasabb összegek jelentek meg. A vállalat decemberi gázfogyasztása 1,64-szor volt magasabb, míg a szolgáltatott hô 1,69-szor a novemberihez képest. A kinti hômérséklet decemberben alacsonyabb volt, mint novemberben, a hôenergia-szolgáltatás órarendje is változott, innen adódnak a különbségek - hangzik a magyarázat.
A lakótársulások általi felvetés, miszerint az Energomur csalna, nem állja meg a helyét. Az Energomur nem csal és nem akar meggazdagodni - jelentette ki az osztályvezetô. Az Energomur a meglévô törvényes elôírásoknak megfelelôen szolgáltat és számolja el a szolgáltatás árát. A lakótársulások osztják fel az Energomur által kiküldött számla alapján az összegeket tömbházakra, illetve lakásokra. Mivel a törvény értelmében az Energomur a tulajdonosi társulással köt szerzôdést, ideális lenne - állítják -, ha a jelenlegi nagy tulajdonosi társulásokat kisebbekre bontanák fel.
A legnagyobb gond, hogy a tömbházak legnagyobb részében nincsenek mérômûszerek. A tömbházakban eddig 312 elsôdleges melegvíz- és 133 hôenergia-mérô mûszert szereltek fel. Amióta a közüzem külön egységekre vált szét, azóta az Energomur mint a tanácsnak alárendelt egység kérte, fordítsanak pénzt a kontorizálásra is, de sajnos, erre sohasem futotta. A törvények olyanok, hogy ha a helyi költségvetés nem ad pénzt, nincs lehetôség más pénzforráshoz jutni. Városi szinten a hôszolgáltatót "mostohagyerekként" kezelték. A helyi költségvetésbôl csak arra tellett, hogy az iskolákba szereljenek hôenergia- mérôket, ami 5 milliárd lejes beruházás volt.
Az Energomur a tavasz folyamán önálló ügyvitelû vállalatból részvénytársasággá alakul, amelynek fô részvényese a helyi önkormányzat lesz. Legfontosabb feladatnak a fogyasztók mérômûszerekkel való ellátását tartjuk. Az Energomurnak érdeke, hogy a fogyasztóval szemben korrekt elszámolást végezzen. Sok helyen a lakók maguk szereltettek hôenergia-mérôt. Ez valóban komoly befektetés, 30-40 millió lej. Az Energomurnak egyelôre nincs anyagi lehetôsége arra, hogy ezen a téren beruházzon. Az önkormányzat komoly ígéretet tett arra, hogy támogatja a céget abban, hogy BERD-kölcsönhöz jusson, éppen azért, hogy megoldják a kontorizálást. Ami eddig nem volt, csak tavaly októbertôl vezették be, hogy a hôenergia árának 2,3 százaléka a beruházásra visszafordítható összeg. A beszerelt hôenergia- mérôket az Energomur egyelôre nem tudja kifizetni, de a beszereléshez szükséges tervet ingyen elkészíti, elvégzi a szerelést és ha a lakók kifizetik az óra árának felét, a fennmaradó 50 százalékot tízhavi törlesztéssel fizethetik vissza. Ez is segítség.
Ha a beruházásokról esett szó, s a lakók azt is szóvá tették, hogy a kazánházak hatásfoka alacsony lenne, ezzel kapcsolatban az osztályvezetô leszögezte: Ha valóban 60 százalék körüli lenne, ahogy egyesek állítják, akkor a városban nem lenne fûtés. A vállalat a 45 hôközpontból felújította a Budai Nagy Antal, a Kárpátok, a Tudor negyedbeli Dacia egységeket. Itt 95 százalékos hatásfokú ún. Baltur kazánokat szereltek fel, továbbá most dolgoznak a Bartók Béla utcai, a Meggyesfalvi negyedbeli hôközpont felújításán. Új, automatizált kazánházat létesítettek a Cisnadiei utcában. Egy modernizált hôközpont által ellátott, mérômûszer nélküli tömbházban a fûtés négyzetméterenként 11.000 lej, míg a kontorizált tömbházban 6.824 lej átlagban. Egy régi hôközpont által ellátott, mérômûszer nélküli tömbházban négyzetméterenként a fûtés átlagára 15.144, míg a kontorizált tömbházban 9.153 lej.
Felvetôdött az a kérdés, hogy eltérések vannak a tömbházak elsôdleges és másodlagos vízórái által mért melegvíz-mennyiségnél. Elôfordulhat - szólt a válasz, mert a különbözô cégek által felszerelt, különbözô pontosságú órák által mért melegvíz-mennyiség eltérhet a sokkal finomabb pontosságú elsôdleges órákétól. A vállalat mindig az elsôdleges, pontosabb óra által mutatott értéket veszi alapul. A különbséget pedig a lakók között a másodlagos óra által mutatott fogyasztás arányában osztják el.
Marosvásárhelyen a 43.800 tömbházlakásból ezer lakás tulajdonosa kérte a távfûtési rendszerrôl való leválasztást, mivel a lakásokba mikrohôközpontokat szereltek. A lecsatolás megtörtént, de a mikrohôközpontokat az erre vonatkozó tanácsi határozat értelmében illegálisnak tekinti az Energomur. Az az állítás, miszerint az Energomur olyan vállalat lenne, amely végnapjait éli, nem állja a helyét, ez az ezer levált lakás nem fenyegeti a vállalat egzisztenciáját. Szolgáltatásaira a lakosságnak szüksége van, a létezô tömbháznegyedekben az adott vezetékrendszerrel a távhôszolgáltatás a megoldás.
A továbbiakban a számlázásokkal kapcsolatos kérdésekre Marginean Mariuta, a számlázási osztály vezetôje ad magyarázatot.
A szolgáltatott hôenergiát az 1993. évi 29/N számú minisztériumi rendelet alapján számolják ki. Az elfogyasztott gázmennyiségbôl keletkezik egy bizonyos mennyiségû hô, amelynek egy része a meleg víz, másik része a fûtésre szolgál. A fûtésre szánt hôenergiát külön számlázzák a mérômûszerrel rendelkezôk számára, a maradékot pedig elosztják azok között a tömbházak között, amelyeknek nincs hôenergia- mérô órájuk. Innen adódnak a különbségek. De különbségek vannak olyan tömbházak között is, amelyekben hôenergia- mérô mûszer van. Például a 210-es tulajdonosi társulásnál. Az 1918. December 1. úton levô 21-es tömbháznál az egy négyzetméterre decemberre 8.495 lejt, a 25-ös tömbháznál 6.869 lejt, míg a 19-es tömbháznál csupán 4.636 lejt, míg a mérômûszer nélküli tömbházakban egységesen egy négyzetméterre 12.376 lejt számoltak fel. Így oszlanak meg az értékek a törvényes elôírásoknak megfelelô számítások után. A tömbházak csak kívülrôl tûnnek egyformának. Ha utánanézünk, kiderül, hogy az egyik tömbházban három-négy lakásban már mikrohôközpont van, egy-két szobában kérték a fûtés lezárását, tehát más és más a fûtött felület, innen adódnak a különbségek - hangzik a leegyszerûsített magyarázat, s a következtetés, hogy a lakóknak sosincs igazuk.
Ennek ellenére mindig az Energomurt hibáztatják. Az Energomurnak is megvannak a maga kételyei a lakók korrektségével kapcsolatban. Egy példa: A 214-es lakótársulás (Cosbuc utca) lepecsételt, hivatalos kimutatása alapján december folyamán a 338 lakó 172,5 köbméter meleg vizet fogyasztott el. Ez azt jelenti, hogy személyenként fél köbméter meleg vizet fogyasztottak havonta. Persze, ha ilyen kicsi a melegvíz- fogyasztás, akkor az elôállított hôenergia árát kénytelenek vagyunk a fûtésnél behajtani. (Szerk. megj.: milyen alapon?)
Az Aquaservet érintô kérdésekre Kiss Enikô, a marketingosztály vezetôje válaszolt.
Megtudjuk, hogy a helyi tanács tavaly augusztus 10-i 111-es határozata értelmében, ha a lakótársulások nem alakulnak át tulajdonosi társulásokká, illetve a nagy tulajdonosi társulások kisebb - tömbházankénti, lépcsôházankénti - társulássá - 2001. március 22-ig, és nem jelentkeznek az Aquaservnél a szerzôdések megkötésére, akkor ez maga után vonja a szolgáltatás megvonását. Úgy tûnik, a tanács nem tudja, hogy mit engedhet meg magának, és mit nem. A tulajdonosi társulások nagyságának ugyanis semmi köze a szolgáltatáshoz, s a lakosság zsarolását jelenti az a mód, ahogyan kezelik a kérdést.
Ankétunkban egy sor kérdésre kívántunk választ találni. Ez nem igazán sikerült. Annyi bizonyos, hogy a szolgáltatónak mindenre van válasza, s úgy fest, hogy mindig igaza is van. Vagyis a lakók, társulások tévednek. Az egészben a MINDIG az igazán nyugtalanító. Mindig? Mindenben? Semmi teendô nincs?
Az óévet, az ó évszázadot búcsúztatva akadtak embertársaink, akik ismételten tilosban csángáltak. Mérnökemberek, közgazdászok, akik azt vélhették, úgy értenek a történelemhez is, mint egyetemen tanult mérnöki vagy közgazdászi szakmaterületükhöz. Ez nem is volna kivetnivaló, ha azt házuk táján, saját hasznukra vagy kárukra mûvelnék. No, de nyilvánosságnak szánva, ez már mégis megfontolandó. Még így sem volna kivetnivaló, ha felsorakoztatott állításaik helyénvalóak lennének, és nem lehetne azokra rásütni a valótlanság bélyegét, a kontárkodás jelzôjét… Nem kívánom valamennyi kifogásolt állítást idézni, vagy elemezni. Egyetlen mondattal teszek kivételt.
Karmazsin Ferenc 2000. december 30-án a Népújságban közölt Bethlen Gábor tanulságos hagyatéka címû írásában - többek között - történelmünk egyik legkiválóbb erdélyi uralkodóját méltatva, írja: "Uralkodása alatt ezer erdélyi diák külföldi egyetemi tanulmányait anyagilag is támogatta". Állítását, más hasonlóhoz, nyilván, jószándékúnak szánta, és miatta anyagi kárt nem szenved a Népújság egyetlen olvasója sem, még kevésbé lesz világvége. Egyébként is, a történelemtudományon követtek el már súlyosabb, károsabb erôszakot is. E mondat azonban többrôl árulkodik. A tisztelt úr, "diplomás emberként" olyan kérdésben állít valamit, amihez - enyhén szólva - fogalma sincs, de egyébként sok más kérdésben is teljesen tájékozatlan.
A külföldi egyetemjárás kérdését illetôen, tévedés volna részünkrôl elvárni, hogy alaposabban tájékozott legyen a kérdésben, vagy a témának éppen marosvásárhelyi történészek által szentelt köteteket ismerje. De az elvárható, hogy más szakterületen csángálva, mielôtt állít valamit, azt fontolja meg, és ne írjon valótlanságot. Egyébként is ma, amikor "Európa felé szándékozunk menetelni", nem erôszakolt e kérdésrôl beszélni, hiszen évszázadokon át járták az erdélyi fiatalok Európa hírneves akadémiáit (egyetemeit), hallgatták tudós professzorok szavait, olvasták írásukat, a szerzett ismereteket pedig hazatérésük után Erdélyben a szószékrôl vagy katedráról hirdették, tanították, vagyis Európában érezték magukat.
Az erdélyiek külföldi egyetemjárásáról írtak már az elôzô századokban is. De a külországokban tanult erdélyi diákok névsorának összeállítását a közülünk nemrég Kolozsvárra áttelepedett, tehetséges és alaposan képzett, az olvasó elôtt nem ismeretlen Tonk Sándor kezdte el, valamikor a múlt század hetvenes éveiben. Fáradozásainak eredményét 1979-ben önálló kötetben adta ki a Kriteiron Könyvkiadó Erdélyiek egyetemjárása a középkorban címmel, amikor a szerzô szükségesnek vélte hangsúlyozni, hogy az egyetemjárás gyakorlata nélkül "a tudomány, a szellem Honterus, Apáczai, Pápai Páriz és a Bolyaiak által elért csúcsai megközelíthetetlenek lettek volna a hazai értelmiségiek számára". A külföldi egyetemjárás végeredményben évszázadokon át a Nyugat- és Közép- Európához fûzôdô kapcsolataink legfontosabb hordozójának bizonyult.
Ezt a gyakorlatot az éltette, hogy Erdélyben a középkorban nem voltak egyetemek. Oktatás folyt ugyan már a XII. századtól a plébániákon, a káptalanok falai között, de az egyházi és világi értelmiség utánpótlása céljából, ha az erdélyiek magasabb tudományos ismereteket kívántak szerezni, külföldre kellett menniük. A reformáció után létesültek ugyan Erdélyben is akadémiák, fôiskolák, európai szintû egyetem azonban csak 1872-ben alakult Kolozsváron. Így a külföldi egyetemjárás maradt évszázadokon át az európai szellemi élet legjelentôsebb erdélyi közvetítôjének, a hazai humanizmus, a reformáció, a felvilágosodás, a romantika meghonosítójának.
A külföldi egyetemjárás gyakorlata kialakult Erdélyben már a XII. századtól. Az elsô adataink egy Bethlem nevezetô erdélyi diák halálához kapcsolódnak. A Saint-Genevieve kolostor apátja ugyanis 1177-1183 között kelt, III. Béla királyhoz, illetve az érintett szülôkhöz írt levelében jelzi a halálesetet, és hogy az ifjú Bethlemt ott temették el, a kolostorban. Ettôl kezdve folyamatosan találunk erdélyieket Bologna, Prága, különösen Bécs, majd Krakkó, Pádua stb. egyetemein (akadémiáin). Végeredményben a reformáció kezdete elôtt összesen mintegy 2500 erdélyi fordult meg külországi egyetemeken.
A reformáció nyitotta új korszak erdélyi külföldi egyetemjárását egy újabb kötet tartalmazza. (Szabó Miklós - Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700, Szeged, 1992). E kötet mintegy 2900, külországokban tanult erdélyi diák adatait közli. végül, 1998-ban Marosvásárhelyen jelent meg az a kötet (Szabó Miklós - Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701-1849, Marosvásárhely, 1998), amely másfél évszázad külföldi egyetemjárásának diákjait mutatja be. Rácáfolva sok elôzetes véleményre, az 1701-1849 közötti évekbôl mintegy 4570 erdélyit sikerült azonosítani Nyugat- és Közép-Európa egyetemein, különösen szászokat és magyarokat, de románokat, zsidókat, örményeket stb. is.
Mi, erdélyiek, van tehát mit számba vegyünk, van, mivel "dicsekedjünk". És amint azt Tonk Sándor megállapította: ezzel az "örökséggel sáfárkodni nemcsak kötelesség, hanem mindannyiunk érdekeit, gyermekeink jövôjét szolgáló szép emberi feladat is".
Ebben a száraz, számokkal kifejezett összképben benne van, nyilván, Bethlen Gábor kultúra- és tudománypártoló politikája is. Benne van, de nem eltorzítva. Nos, valóság, Bethlen Gábor korában kiszélesedett az erdélyiek látogatta egyetemek (akadémiák) köre. Azok megjelentek Marburg, Tübingen, Stettin, Thorn, Danzig, Rostock, Königsberg és Strasbourg egyetemein, de kezdik látogatni a holland egyetemeket is, pl. Leident és Franekert. A jobbágy származású Bojthi Veres Gáspárhoz írott levelében Bethlen kifejti elvárásait a külföldre küldöttekkel szemben, midôn azt írja: "Hogy pedig szándékunkat ebben jól megértsd, ahhoz tartsd magad, hogy ne csak a teológiát, hanem a bölcseleti tudományokat is alaposan megtanuld, hogy amikor hazatérendesz, úgy az egyházi, mint a polgári dolgokban is, s a külügyek igazgatásában segítségednek hasznát vehessük magunk, nemzetünk, hazánk érdekében".
Ami "ezer erdélyi diák külföldi egyetemi tanulmányainak" támogatását illeti, legyünk szerényebbek, elégedjünk meg azzal, hogy az 1611-1630 közötti két évtizedben, mely tartalmazza Bethlen Gábor uralkodása korát is (1613-1629) Erdélybôl egyházi, földesúri, városi polgári és fejedelmi támogatással összesen 276 erdélyi diák tanult.
A külföldre induló erdélyi diákok szekeren vagy gyalogosan, gyakran 2-3 hónapig utazva, gyakori veszélynek is kitéve, vállalták a külországi tanulást, de fôleg a hazatérést, és a népük és hazájuk javára való munkálkodást. Ezért a külföldi egyetemjárás történetét, és az ahhoz kapcsolódó szerteágazó mûvelôdéstörténeti, politikai és társadalomtörténeti tényezôket, vonatkozásokat és következményeket követni és megismerni nem könnyû, de tanulságos.
Az mindenképpen bizonyos, az erdélyiek külföldi egyetemjárása olyan jelenség, amelyhez hasonló a környékbeli országokban nem létezett.
E törvénynek célja a termék és szolgáltatás-fogyasztók oltalmazása, a termelési, kereskedelmi tevékenységet kifejtô, szolgáltatást végzô vagy bármely mesterséget, illetve szakmát ûzô személyek oltalmazása, valamint az általános közérdeknek a félrevezetô reklámozással, a reklámozás negatív következményeivel szembeni védelme, és megállapítja az összehasonlító reklámozás feltételeit. A törvény rendelkezései a reklámanyagok tartalma és üzenete szempontjából alkalmazandó, függetlenül az információátadást lehetôvé tevô kommunikációs eszköztôl. A reklámnak illedelmesnek, korrektnek és a társadalmi felelôsség szellemében megfogalmazottnak kell lennie. Tilos az olyan reklámozás, amely félrevezet, az emberi méltóság és a közerkölcs iránti tiszteletet sérti, faji, nemi, nyelvi, származás, társadalmi eredet, etnikai identitás vagy nemzetiség szerinti megkülönböztetést tartalmaz, a vallási vagy politikai meggyôzôdéseket támadja, megkárosítja a személyek becsületét, méltóságát és magánéletét, kihasználja a személyek babonás hitét, hiszékenységét vagy félelmét, sérti a személyek biztonságát vagy erôszakra buzdít, bátorítja a környezetnek kárt okozó magatartást, kedvez a törvényes elôírásokkal ellentétes módon gyártott vagy bemutatott egyes javak vagy szolgáltatások kereskedelmi forgalmazásának. Tilos a félrevezetô reklámozás és a törvény által körülírt esetekben az összehasonlító reklámozás is. Bizonyos termékekre vonatkozóan a törvény sajátos rendelkezéseket ír elô. Így tilos a dohánytermékek reklámozása a rádió- és televíziómûsorok keretében, az írott sajtóban, a nyomtatott anyagok borítólapján vagy elsô és utolsó oldalán, a tömegszállítási utazási jegyeken. Tilos szeszes italok és a dohánytermékek reklámozása az oktatási egységek és gyógyellátási egységek belterületén és az ezek bejáratától közúton mért 2 méternél kisebb távolságon. Tilos a szeszes italok és a dohánytermékek reklámozása a fôként fiatalkorúaknak szánt kiadványokban, az elôadástermekben, a kiskorúaknak szánt elôadások elôtt, idején és után. Nincs megengedve a szeszes italok és a dohánytermékek reklámozása akkor sem, ha a reklám: a fiatalkorúaknak szól, e termékeket fogyasztó fiatalkorúakat ábrázol, azt sugallja, hogy a szeszes italok és a dohánytermékek gyógyító tulajdonságúak, vagy serkentô, illetve csillapító hatásúak, vagy megoldhatnak egyes személyes problémákat, vagy a fogyasztás ösztönzése céljából feltünteti a szeszes italok szesztartalmát vagy kapcsolatot teremt az alkohol és valamely gépjármû vezetése között. Tilos a kábítószerek reklámozása. Tilos bármely típusú fegyver, lôszer, robbanóanyag, pirotechnikai eljárás vagy eszköz reklámozása a forgalmazási helyüktôl eltérô helyeken, kivéve a vadász- vagy sportfegyvereket és a gyûjteményi fegyvereket. Tilosak azok a reklámok, amelyek kihasználják a fiatalkorúak tapasztalatlanságát vagy hiszékenységét, vagy károsan hatnak az egyrészt a fiatalkorúak, másrészt pedig a szülôk vagy a tanügyi káderek közötti sajátos kapcsolatokra. Megengedett a kizárólag orvosi recept nélkül kibocsátható gyógyszerek reklámozása. A törvény elôírásainak megszegéséért a reklám szerzôje, kivitelezôje és a terítôeszköz törvényes képviselôje a magát reklámozó személlyel egyetemlegesen (szolidárisan) felel. E szabály alól kivétel az az eset, amikor félrevezetô vagy összehasonlító reklámról van szó, amikoris a felelôsség kizárólag a magát reklámozó személyre hárul. Ha ennek székhelye nincs Romániában vagy ez nem azonosítható, a felelôsség az esetnek megfelelôen a romániai képviselôjére, a reklám szerzôjére vagy a terítôeszköz törvényes képviselôjére hárul.
A magát reklámozó személynek képesnek kell lennie tanúsítani, bizonyítani a reklámban foglalt kijelentések, utasítások vagy bemutatások pontosságát és a hatóságok és egyes törvényesen meghatározott intézmények képviselôinek kérésére ezek rendelkezésére bocsátani a reklámban foglaltak pontosságát igazoló tanúsító dokumentumokat. Ha ezt nem teszi az igényléstôl számított legfeljebb 7 napos határidôn belül vagy ha azokat elégteleneknek találják, az illetô reklámban foglalt kijelentések pontatlanoknak minôsítendôk. A tárgyalt törvény nem tiltja, hogy a reklámtevékenységet a reklám területén mûködô önszabályozási szerepû szakmai szervezetek önkéntesen is ellenôrizzék, sem pedig a személyek azon jogát, hogy közvetlenül e szervezetekhez forduljanak. A tárgyalt törvény elôírásainak megszegése, anyagi, polgári, kihágási vagy büntetôjogi felelôsséget von maga után, az esetnek megfelelôen. Ha a törvény megszegése nem képez bûncselekményt, akkor kihágásnak minôsül, és a kiszabható pénzbírság 5.000.000 és 40.000.000 között terjedhet. A büntetések a jogi személyek tekintetében is alkalmazhatók. A kihágásokat a károsult személyeknek vagy a fogyasztók egyesületeinek a megkeresésére vagy hivatalból, saját kezdeményezésre a Fogyasztóvédelmi Hivatal felhatalmazott képviselôi, a helyi közigazgatás meghatalmazott tisztviselôi, a Konkurenciahivatal meghatalmazott képviselôi valamint az Országos Audiovizuális Tanács meghatalmazott képviselôi állapítják, meg és büntetik az esetnek megfelelôen. A kihágások megállapítására és büntetésére felhatalmazott szervek kérhetik az önszabályozási szerepû szakmai szervezetektôl az esetre vonatkozó szakosított álláspont megfogalmazását. A kihágási büntetés alkalmazásával egyidôben elrendelhetô az esetnek megfelelôen a reklám betiltása, beszüntetése, a döntés teljes vagy részleges közzététele. A kihágások esetében alkalmazandók az utólagosan módosított, a kihágások megállapításáról és büntetésérôl szóló 32/1968. számú törvény elôírásai. A Kormánynak szakszervei javaslatára, a tárgyalt törvény rendelkezései is, a 25-27. szakaszok kivételével, valamint a nem lojális konkurencia leküzdésérôl szóló 11/1991. számú törvény alapján sajátos szabályozásokat kell jóváhagynia a reklámozásra vonatkozóan, kivéve az audiovizuális mûsorok keretében eszközölteket. A törvény megjelent a Monitorul Oficial al României I. Részének 2000. augusztus 2-i, 359. számában, hatályba lépett a közzétételtôl számított 90 nap elteltével, amikortól bármely ellentétes rendelkezés hatályát veszti. Magyar nyelven Románia Hivatalos Közlönye 2000. augusztus 25-i, 144. számában tették közzé. Értelmezés tekintetében jogi hatálya csak a román nyelvû szövegnek van.
Az elmúlt 10 évben végre mind az érintett hivatalok vezetôiben, mind a lakosság egy szûk rétegében tudatosodott, hogy a hulladékégetés az egyik legkomolyabb problémája térségünknek. Különösen a veszélyesnek minôsülô hulladékok esetében, amelyeket nem lehet egyszerûen beledobni a szemétládába, hogy majd a szemételhordó vállalat elvigye. Az ilyen típusú hulladéktermelôk komoly nehézségekkel állnak szemben, amikor termelésük melléktermékének sorsáról kell döntsenek.
Ezt a problémát felismerve a magyarországi Megoldás Környezetvédelmi és Kereskedelmi Kft. és a Bamaga hulladékártalmatlanító cégek létrehozták Magyarország egyetlen veszélyes hulladékokat égetô társaságát. Az ott elért sikereken felbuzdulva, a megyei tanáccsal együttmûködve keresték fel megyeszékhelyünket, hogy ismertessék a lehetôségeket, tapasztalataikat stb.
A héten történt ismerkedô látogatáson Mészáros György, a Megoldás ügyvezetô igazgatója és ifj. Balatoni Gábor, a Bamaga ügyvezetô igazgatója a környezetvédelmi igazgatóság vezetôségével találkozott. A tervekben szerepelt ugyan a megyei tanács képviselôivel is egy megbeszélés, de ez objektív okok miatt elhalasztódott.
Látogatásuk azonban nem volt hiábavaló, ugyanis a környezetvédelmi igazgatóságon ismertették az általuk forgalmazott amerikai gyártmányú, Shenandoah márkájú korszerû hulladékégetôt és terveiket illetve elképzeléseiket.
A hulladékégetô elmondásuk szerint, amennyiben még egy speciális füstszûrôvel is ellátják, szinte minden hulladék égetésére alkalmas, de általában csak a veszélyes hulladékok (egészségügyi vagy ipari hulladékok) ártalmatlanná tételére használják. A technológia lehetôvé teszi a hulladék két lépcsôben, elôre megadott hômérsékleten való teljes elégetését. A teljes égést követôen a füstszûrôs változatból a távozó gázok már teljesen ártalmatlanok, a salakot pedig az európai normáknak megfelelôen kialakított tárolóban kell elhelyezni. Ez utóbbi égéstermék még lehet valamennyire mérgezô, de sokkal kevésbé veszélyes, ugyanakkor körülbelül tízszer kevesebb helyet foglal el, mint az eredeti, égetés elôtti hulladék.
A két cég vezetôje azt szeretné, ha olyan vállalkozót találnának, aki vagy saját vállalkozásként veszélyes hulladékok égetésével foglalkozna vagy társulna a magyarországi társasággal. Tulajdonképpen nem zárták ki a harmadik lehetôséget sem, vagyis hogy ôk maguk hozzanak létre egy ilyen vállalkozást itt, de ez a legkevésbé vonzó számukra.
A környezetvédelmi igazgatóság vezetôsége ígéretet tett, hogy február 15-ig feltérképezi és kimutatást készít a megyében levô veszélyes hulladéklerakatokról és azokról az intézményekrôl, amelyek jelentôs mennyiségû ilyen hulladékot termelnek, ugyanakkor segítséget nyújtanak abban is, hogy partnereket találjanak.
A megyei rendôrfelügyelôség felsôbb utasítást kapott arra, hogy tíz napon belül valamennyi, a nyilvántartásában szereplô ôrzô-védô gazdasági társasággal közölje: nincs törvényes alapja annak, hogy saját gépjármûveikre megkülönböztetô hang- és fényjelzést adó készülékeket szereljenek és azokat mûködtessék. Az 1996. évi 18-as törvény 22. szakasza 4. bekezdésének értelmében hasonlóképpen tilos ezeket a jármûveket olyan felirattal (elnevezéssel) ellátni, ami miatt összetéveszthetôk az állami intézmények jármûveivel.
A fenti elôírás megszegését pénzbírsággal sújtják. Az ôrzô- védô társaság vezetôje a forgótükrös lámpák és/vagy szirénák használatáért 5-10 millió lejes kihágási büntetést kaphat a 2000. évi 161-es sürgôsségi rendelet 36. szakaszának "g" betûje és a 37. szakaszában foglaltak alapján.
Ugyanakkor a gépjármûvezetôre is kiszabhatnak egy 200.000–400.000 lejes szabálysértési bírságot és visszavonhatják a jármû forgalmi engedélyét az 1966. évi 328-as törvényerejû rendelet alkalmazására vonatkozó szabályzat 75. szakaszának elsô és 79. szakaszának második bekezdése szerint.
Ilyen esetekben két jegyzôkönyvet állítanak ki, az egyiket a speciálisan ôrzô-védô tevékenységgel foglalkozó társaság vezetôje részérôl, míg a másikat a gépjármûvezetô által elkövetett kihágásról.
A forgalmi engedélyt (talont) helyettesítô igazolás 15 napig érvényes. Az 1966. évi 328-as dekrétum végrehajtási utasításának megfelelôen amennyiben a rendôr hatályát vesztett igazolással talál közlekedni valakit, köteles visszatartani a számtáblákat.
Akit érdekel, az 1996. évi, a létesítmények, javak és értékek ôrzésével kapcsolatos 18-as törvény vonatkozó része, amelyet a 2000. évi 161-es sürgôsségi rendelet módosított és kiegészített, az Románia Hivatalos Közlönyének I. részében, a folyó évi 557-es számban jelent meg. Ebben többrôl van szó, mint arról, hogy nem akárki használhatja a forgótükrös jelzôlámpákat és szirénákat, de arról is, hogy az ôrzô- védô gazdasági társaságok gépjármûvein csak a cég nevét, védjegyét és telefonszám&aacut