A világ bármely táján éljen is (kivétel Magyarország), a Népújság révén ünnepi jókívánságot küldhet, díjmentesen köszöntheti itthoni hozzátartozóit, ismerôseit. Üzeneteket az impress@fx.ro e-mail címre várunk.

Magyarországi internetes olvasóink kedvezményes díjszabással (szavanként 50 forint) üzenhetnek Maros megyei, marosvásárhelyi szeretteiknek. Üzeneteik ellenértékét a Custos–Zöld könyvesboltban (1024 Budapest, Margit körút 7., telefon: 212-51-91) egyenlíthetik ki.

Éljen az alkalommal!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Bûnügyi vizsgálat az RMDSZ ellen

Románia legfôbb ügyésze hétfôn bûnügyi vizsgálatot rendelt el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellen amiatt, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) hétvégi értekezletén elénekelték a magyar himnuszt - jelentette a közszolgálati rádió.

A Tanase Joita legfôbb ügyész nyilatkozatát idézô hírforrás szerint a bûnügyi kivizsgálást Románia felségjeleinek megsértése miatt rendelték el, a román büntetô törvénykönyv megfelelô paragrafusa alapján. A Btk. 6 hónaptól 3 évig terjedô büntetést helyez kilátásba az ország jelképeinek megsértéséért és meggyalázásáért.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a legfôbb ügyészi bejelentésre válaszolva kijelentette: annak, aki a bûnügyi vizsgálatot elrendelte, újra el kellene végeznie jogi tanulmányait. A politikus elutasította azt az állítást, hogy az SZKT küldöttei a magyar himnusz eléneklésével megsértették volna a román államot.

Az SZKT küldöttei a testület szombati marosvásárhelyi értekezletének végén a román kormány végrehajtási utasításai elleni tiltakozásul tudatos szabálysértésként énekelték el a magyar himnuszt. Markó elmondta: az RMDSZ csak akkor írja alá a romániai nemzetiségek képviselôinek azt a múlt heti kolozsvári nyilatkozatát, amely támogatja Románia csatlakozását az Európai Unióhoz, ha elfogadják a magyar szövetség szövegmódosító javaslatait. Az RMDSZ-elnök emlékeztetett rá, hogy az RMDSZ képviselôje szombaton azért nem írta alá a kolozsvári nyilatkozatot, mert annak megszövegezôi merev álláspontra helyezkedve elutasították a módosítási javaslatokat. Markó szerint a nyilatkozat szövege felületes és dagályos.

Florea diverziót sejt

Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere egyenesen a lap diverziójának tulajdonította azt a - politikai körökben szóbeszéd tárgyát képezô - hírt, amelyre lapunk rákérdezett tegnap, miszerint a PSD visszautasította felvételi kérelmét a kormánypártba. "Ez nem egyéb, mint az önök diverziója, mivel már kifejtettem álláspontomat az üggyel kapcsolatban. Nagyon nehéz megértenie a lapunknak - valószínûleg értelmezési nehézségeik vannak -, hogy csak egyértelmû nyilatkozatokat teszek. A választási kampányom alatt és után már kijelentettem, hogy mindenki polgármestere szeretnék lenni. Többször hangsúlyoztam ezt, de valószínûleg nyugtalanítja önöket a polgároknak belém vetett bizalma, és ezért rendezik ezt a diverziót. A mandátumom alatt, míg Marosvásárhely polgármestere vagyok, egyesek örömére vagy elégedetlenségére, távol tartom magam a politikától. Így tartom helyesnek, ezt elmondtam már ezelôtt egy évvel is. Egyébként is, úgy nézek ki, mint akit vissza lehet utasítani?" - tette fel a kérdést a polgármester, aki ezennel lezártnak tekinti - legalábbis 2004-ig - a politizálás ügyét.

Szerk. megj.: Különös választ kaptunk kérdésünkre Dorin Florea polgármestertôl, csupán azt nem értjük, hogy miért lenne a Népújság "diverziója" az, ami közszájon forgott például a PSD hétvégi konferenciáján. No de nem ez az utolsó dolog, amit nem értünk…

Egyébként, a polgármester akkor nevezhette volna diverziónak eljárásunkat, ha megkérdezése nélkül adtuk volna közre értesülésünket (din surse confidentiale), ahogyan a média háza táján egyeseknél szokás. Egyenesen jártunk el.

Aktuális

A marosvásárhelyi tanács múlt csütörtöki, a városi költségvetés kiigazítására vonatkozó elutasító döntése, mint várható volt, igencsak felkavarta a kedélyeket.

A hét végén a Spiru Haret tanügyi szakszervezet a helyi tanácshoz intézett levelében fejezte ki
"aggodalmát" a testület kedvezôtlen határozata miatt, azt állítva, hogy ezáltal e "minôsít-hetetlen gesztus" miatt lehetetlenné válik a pedagógusok decemberi bérének (az elszámolásnak) a kifizetése, ami "nemkívánatos feszültségeket szülhet az oktatásügyiek" körében.

Dorin Florea polgármester az ügy kapcsán tegnap megengedhetetlennek nevezte azt, hogy egyes tanácsosok - szerinte csupán személyes hiúságból - megbénítsanak egy várost. Ezek a folyamatos súrlódások, bosszúállások nem tesznek jót a város lakosságának, vélekedett Florea, akit láthatólag kényelmetlenül érintett, hogy ezúttal nemcsak a tanács RMDSZ- frakcióját teheti felelôssé a történtekért. Más pártok tanácsosai tudniillik ugyanarra a következtetésre jutottak: a költségvetés-kiigazítás nem hagyható jóvá mindaddig, amíg pontosan el nem számoltatják a polgármestert.

A költségvetés kiigazítása lesz az egyetlen pontja a mai rendkívüli tanácsülésnek, immár a másodiknak ebben a hónapban. A elmúlt heti ülés utáni megnyilatkozások elôrevetítik, hogy ismét élénk vitára kerül sor, ám akármilyen nézetkülönbségeknek adnak hangot a tanácsosok, nagy valószínûséggel mégiscsak jóváhagyják a költségvetés- kiigazítást.

Mindez a cirkusz megspórolható lett volna, ha a pontos játékszabályok szerint zajlik le a költségvetés-kiigazítás vitája: vagyis a testület meghallgatja és érdemben választ kap a polgármestertôl a közpénzek elköltésének módjáról, a beruházások terén megállapított prioritások betartásáról, ami viszont Dorin Florea hiányában elmaradt. Ezúttal feltehetôen teljes szereposztásban kerül sor a határozattervezet megvitatására, a döntés meghozatalára. Ha ez megtörténik, utólag nem lehet majd súrlódásokról, bosszúállásról beszélni, tovább mérgesítve a testület és a polgármester közötti, amúgy is eléggé megromlott viszonyt.

Verhengen a temesvári megemlékezéseken

A temesvári forradalom nélkül nem építhetnénk ki Európában a szabadság és az emberi méltóság színhelyeit - jelentette ki hétfôn Temesváron Günther Verheugen, az Európai Unió bôvítési fôbiztosa, aki Adrian Nastase kormányfôvel együtt részt vett a hôs városban tizenkét évvel ezelôtt lezajlott eseményekre emlékezô rendezvényeken.

Az EU-biztos rámutatott: az 1989. december 17-én Temesváron elindult forradalom jele volt Európa újraegyesítésének és az európai demokrácia megszilárdításának is. Hangoztatta: szándékosan választotta december 17-ét temesvári látogatása napjául, mert ezzel is ki akarta emelni, hogy Európa megérti és méltányolja az itt elindult romániai forradalom jelentôségét.

Verheugen felhívta a figyelmet arra, hogy Romániának ma úgy kell harcolnia az EU-integrációért, ahogy 12 évvel ezelôtt a szabadság és a demokrácia kivívásáért szállt síkra. Ebben az összefüggésben sürgette a romániai gazdasági és közigazgatási reform folytatását.

Günther Verheugent hétfôn a temesvári orvostudományi és gyógyszerészeti egyetem díszdoktorává avatták.

A Temesváron szombat óta tartó évfordulós rendezvények sorában zajlott le a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület égisze alatt a helybeli református templom konferenciatermében megrendezett emlékszeminárium is.

A Tôkés László református püspök szervezésében és vezetésével lezajlott Szembenézés a múlttal címû nemzetközi szemináriumon számos romániai és magyarországi történész, politológus, egyházi személyiség és teológus vett részt. A rendezvény vasárnap ökumenikus istentisztelettel és zászlóavatással ért véget.

Folytatódnak a magyar-román tárgyalások

Ha áttörésrôl még nem is lehet beszélni, jelentôs haladás történt a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos hétfôi bukaresti találkozón - jelentette ki Németh Zsolt külügyi államtitkár, miután a magyar miniszterelnök személyes megbízottjaként tárgyalásokat folytatott Cristian Diaconescu külügyi államtitkárral, a román kormányfô képviselôjével.

A mostani találkozón megállapodás született arról, hogy hamarosan egyetértési nyilatkozatot dolgoznak ki és ezt a dokumentumot, remélhetôleg még ebben az évben a két miniszterelnök írja alá Budapesten.

A tárgyalások után tartott közös sajtóértekezleten Németh Zsolt úgy fogalmazott: már látszik az alagút vége.

Elmondta, hogy a készülô egyetértési nyilatkozat három részbôl áll majd. Tartalmazni fogja, hogy mindkét ország kölcsönösen támogatja egymás európai és euroatlanti integrációs erôfeszítéseit, azokat semmiképpen nem gátolja. Külön rész foglalkozik majd a kedvezménytörvény közös értelmezésével és végezetül megerôsítik, hogy a két ország a jövôben minden téren fejleszteni kívánja kapcsolatait.

A magyar külügyi államtitkár leszögezte, hogy a mostani megbeszélések is bizonyították: nincs feszültség a két ország között, hanem egy konkrét kérdésben volt nézeteltérés.

Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a nézeteltérés megoldását szolgáló kompromisszum keresésében nagy segítséget jelentett az Európai Unió, az Európai Tanács velencei bizottsága és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet a maga állásfoglalásával. A kompromisszum megfogalmazásában nagyon komoly szerepe volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek.

A velencei bizottság állásfoglalását Németh Zsolt elsôsorban a magyar igazolványok kiadásának módját és a kulturális, oktatási, valamint a gazdasági és szociális jogok közti különbségtételt illetôen nevezte igen fontosnak.

A magyar külügyi államtitkár úgy vélte, hogy adottak a kompromisszum körvonalai a konzulátusok és az ajánlószervezetek jogkörével, az igazolványok adattartalmával és az igazolvány kiadásának feltételeivel kapcsolatban.

Németh Zsolt ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy magyar részrôl mérlegelik a hozzátartozói igazolványok ügyét.

A gazdasági és szociális jogokkal kapcsolatban leszögezte: a magyarországi munkavállalás lehetôségét illetôen készen állunk arra, hogy Románia állampolgárait egyenlô elbánásban részesítsük.

Cristian Diaconescu azt hangsúlyozta, hogy a román álláspont mindig is a nemzetközi jog alapján, annak keretein belül állt. Román részrôl elsôsorban a velencei bizottság azon állásfoglalását vették figyelembe, miszerint a nemzeti kisebbségekért a fô felelôség annak az országnak a kormányára hárul, amelyben a kisebbségek élnek. Emellett azt tartották kiindulási pontnak, hogy az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménye pontosan meghatározza a kisebbségeknek nyújtott anyaországi támogatás módját és körülményeit.

Cristian Diaconescu úgy fogalmazott, hogy nagyon közeli a megállapodás, de román részrôl továbbra sincsenek teljes mértékben meggyôzôdve arról, hogy a magyar törvény nem tartalmaz etnikai alapú diszkriminatív elemeket és annak nincs területenkívüli jellege.

A készülô egyetértési nyilatkozaton az "utolsó simításokat" is a két államtitkár végzi majd el, tárgyalásaik a tervek szerint Budapesten folytatódnak.

A Szociáldemokrata Párt megyei konferenciája

Péntek délután, Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke és Ioan Rus belügyminiszter részvételével tartották meg a kormánypárt megyei szervezetének tisztújító konferenciáját. Napirenden a párt központi vezetése üzenetének tolmácsolása, a helyi szervezeteknek a hagyományos szociáldemokrata párttal való egyesülési gyûléseirôl szóló beszámoló, a megyei elnök, illetve a megyei választmány és a különbözô bizottságok megválasztása szerepelt.

Üzenetében Adrian Nastase pártelnök hangsúlyozta az egyesülés nyomán létrejött Szociáldemokrata Párt (PSD) hazai és külföldi jelentôségét. Itthon, mint mondta, gyakorlatilag elfoglalja a román politikai élet szociáldemokrata területét, külföldön a szociáldemokrácia kikristályosodása jelének és a "normalitás" kezdetének tekintették. Ezzel, remélhetôleg, a Szocialista Internacionáléhoz is közelebb kerültek.

Ioan Rus elmondta, hogy a korábbi kormányzat idején "semmi sem fejlôdött, csak az anarchia és a nyomor", ilyen örökséget vett át a Nastase-kabinet. Ezért igyekeznek lépést tartani a világgal, mert "ha lemaradunk, elfelednek, sohasem fogunk integrálódni, Ázsia felé tolódunk". Ezért kell erôfeszítéseket tenni itthon és külföldön, hangsúlyozta. A belügyminisztérium máris megkezdte a rendcsinálást: 3700 rendôrt szankcionáltak, 1800-at váltottak le. A vízumkényszer feloldásáról azt mondta, hogy ki kell használni, tanuljunk a Nyugattól: lássuk, hogy élnek mások, tanuljuk meg becsülni a munkát, egymást, a magántulajdont. Ugyanakkor a határon alkalmazott megszorítások is szükségesek, mondta, s hozzátette, hogy amíg rajta áll a döntés, nem fogja "egy tucat csavargó, szélhámos miatt 20 millió ember jogát reszkírozni".

A tanácskozáson titkos szavazással választották meg a megyei elnököt, Ioan Toganelt, és a megyei választmány 177 tagját.

Giuliano Amato, az Európai Unió reformjainak kidolgozására hivatott konvent alelnöke szerint a szervezet integrációját egyelôre nagymértékben akadályozza, hogy a döntések a kormányok közötti egyezkedések révén születnek.

A volt olasz miniszterelnököt az EU laekeni csúcsértekezletén választották meg a konvent alelnökévé. Olaszország a maga szempontjából csak "fél gyôzelemnek" tekinti ezt a posztot, hiszen szerette volna a testület elnöki székében látni e nagy tekintélyû politikusát.

Silvio Berlusconi miniszterelnök azonban - mint az interjú bevezetôjében olvasható - nem harcolt túlságosan Amato elnöki tisztségéért, annál határozottabban küzdött viszont azért, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal székhelyét az olaszországi Parmába helyezzék. Emiatt lényegében meg kellett vétóznia az eredeti javaslatokat, a döntést pedig el kellett napolni.

Amato megjegyzi, hogy az Európa jövôjét érintô nagylélegzetû kérdésben sikerült konszenzust kialakítani, a hivatalok székhelyével kapcsolatos részletkérdésekben azonban nem lehetett dûlôre jutni. Az olasz politikus szerint ez szimbolikus jelentôségû: az Európa iránti igényt mindig a "jövôbe kell vetíteni", miközben a jelen kérdéseiben csak kormányközi egyezkedések révén, vétók sorozatán keresztül lehet egyetértésre jutni. "El kell ismerni, hogy ez a rendszer megfeneklett, még mielôtt sor került volna a bôvítésre" - mondja a volt olasz kormányfô.

A "vétók Európájában" tehát nehéz megtalálni a közös nevezôt, azt egyre alacsonyabb szintre kell helyezni, hogy mindenki kielégíthesse a legapróbb nemzeti érdekeit is - hangoztatja Giuliano Amato. A politikus azért tartja minôségi ugrásnak a laekeni csúcson hozott döntést a konvent összetételérôl, mert az unió történetében elôször a nép által választott képviselôket közvetlenül bevonják a szervezet jövôjét érintô nagy reformok elôkészítésébe.

Markó Béla

Kétségtelen, hogy a 2001-es esztendô politikai elemzésébe több irányból lehetne belevágni.

Megpróbálhatnánk például az RMDSZ számunkra eleddig elôzménytelen vállalkozását, a kormánynak a parlamentbôl való támogatását úgy értelmezni, hogy ez a kint se, bent se, avagy kint is, bent is állapot nem csupán politikai, hanem egész közösségi létünket is jellemezte. Elmondhatnánk azt is, hogy a beleszólásnak és a kívülmaradásnak ez a sajátos elegye már-már egy alapvetô kisebbség-filozófiai igazságot mutatott meg nekünk, egy olyan létbölcseletet, amely minden kisebbségbe taszított közösség gondolkodásmódját jellemzi.

Ugyanúgy megkísérelhetnénk ezt az évezredkezdô tizenkét hónapot a mindközönségesen "státus- törvénynek" nevezett magyarországi jogszabály felôl megközelíteni, amely viszont nemcsak a mi számunkra elôzménytelen, hanem dacára annak, hogy más országokban is vannak többé-kevésbé hasonló rendelkezések, valóban nemzetpolitikai újdonság az egész térségben. Rendkívül érdekes az is, hogy ebben az elemzési kísérletben is a kint se, bent se, avagy kint is, bent is állapotról kellene elmélkednünk, persze egészen más hangsúlyokkal, és valószínûleg teljesen eltérô érzelmekkel is.

Érzelmi szempontból nincsen szó tehát a két megközelítés szimmetriájáról. Ám racionálisan mérlegelve azt kell mondanom, hogy bármelyik fôvárosból is nézzük ezt az évet: ez bizony számunkra az itt is, ott is, avagy a se itt, se ott esztendeje is lehetne. Optimisták szerint itt is, ott is elôrehaladtunk, pesszimisták szerint sehol sem voltunk jelen igazán.

Azt javasolom tehát, tegyünk le arról, hogy Bukarestbôl vagy Budapestrôl nézzünk vissza önmagunkra, és szemléljük ezt a közelmúltat onnan, ahol vagyunk: Marosvásárhelyrôl, illetve Erdély bármely régiójából, ahol élünk. Tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni ez az én javaslatom, mert innen esetleg másképpen látszanak ugyanazok a jogszabályok, mint máshonnan, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy innen sem látszanak egyformán. A mi optikánk is sokszínû optika, de ez legalább a mi sokszínûségünk. A mi elemzésünk is dilemmatikus, de ez legalább a mi dilemmánk.

Én tehát nem kínálhatok mást Önöknek, mint egy marosvásárhelyi elemzést, akár a kormánypárttal kötött megállapodásról, akár a státustörvényrôl legyen szó. Nekünk ez a szemlélet adatott, ezt mással felcserélni nem is tudjuk, nem is akarjuk. "Tetô ez is, bár nem fúródik égbe", ahogy mondta egykor az erdélyi költô.

Nos, rá kellett jönnöm természetesen, hogy errôl a mont-blancokhoz vagy mount-everestekhez nem nagyon mérhetô tetôrôl is kétféle konklúzióra vezethet a legtárgyilagosabb körbetekintés is. Nem rosszindulatról vagy jóindulatról, nem butaságról vagy bölcsességrôl, nem szûklátókörûségrôl vagy messzenézô képességrôl van szó akkor, amikor másképpen értékelünk politikai állásfoglalásokat és cselekedeteket, hanem jó esetben kétféle koncepcióról, rossz esetben arról, hogy egyik vagy másik fejben nem koncepció van, hanem zavar.

Ha megengedik, röviden felvázolom, mire is gondolok, amikor például a kormánypárttal kötött megállapodásunkat, pontosabban a megállapodás következményeit osztályozni tudom elégségessel vagy elégtelennel is, attól függôen, hogy milyen koncepciót vallok a magaménak.

Itt van például az integráció kérdése! Mindmáig létezik egy vita, ha többnyire burkoltan vagy csak félszavakban is, arról, hogy jó-e nekünk a gyors integráció, illetve hogy pontosan mi is a jó nekünk az integrációban.

Egy bizonyos koncepcióban az integráció akkor jó nekünk, ha ez rákényszeríti Romániát, hogy még azelôtt teljes egészében rendezze a magyarság helyzetét. Vagyis nem az a fontos, hogy utána mi történik, hanem hogy azelôtt megtörténnek-e bizonyos intézkedések. Aki vegytisztán ezt a koncepciót vallja, nem foglalkozik azzal, hogy a NATO-ban vagy az Európai Unióban az egész Romániának és ezen belül nekünk magyaroknak miként változik a helyzetünk, hanem az integrációt kizárólagosan eszköznek tekinti, és azt gondolja, hogy az így is, úgy is be fog következni, tehát nem a mi dolgunk siettetni ezt, nekünk minél többet ki kell csikarni még azelôtt, mert utána már ez nem lesz lehetséges.

Ezzel homlokegyenest ellenkezik az a koncepció, amely célként fogja fel az integrációt, és azt gondolja, hogy lehetôleg mindent meg kell tenni a mielôbbi belépésért, mert egyrészt bent sokkal több eszközünk lesz a rendezésre, másrészt pedig ha Románia netán elkésik és véglegesen kimarad, akkor ez a mi számunkra drámai következményekkel jár. Ebben a koncepcióban, persze, benne van az a meggyôzôdés is, hogy ez, mármint a teljes kimaradás, valóban lehetséges, és mindenképpen el kell kerülni.

Sarkítok, ugye?

Igen, sarkítok, hiszen én magam is egyszerre tekintem az RMDSZ politikájában eszköznek és célnak az integrációt, és ez így helyes, mert nem önmagában a bentlét a legfontosabb, hanem az, hogy az ország megváltozzék, ám ez hosszú távon csak odabent lesz lehetséges. Éppen ezért, nem tagadom, alapjában véve a gyors integráció híve vagyok, mert aggasztanak az esetleges világpolitikai változások. Gondoljunk csak arra, hogy milyen, azelôtt elképzelhetetlen változásokat eredményezett például a tragikus szeptember 11-e. A jövô sohasem alternatíva nélküli, a jövô mindig többesélyes, ezt semmilyen szempontból nem szabadna elfelejtenünk.

De miért éppen az integráció kapcsán próbálom érzékeltetni a koncepciós különbségeket? Egyrészt azért, mert tagadhatatlanul ez a meghatározó folyamat ma a volt kommunista országok többségében, másrészt pedig itt érhetôk tetten legkönnyebben az elvi nézetkülönbségek vagy a koncepciós zavarok.

Eszerint a politikai stabilitást, amelyet ebben az évben kétségtelenül sikerült érvényesíteni Romániában, lehet integrációs értékként szemlélni, lehet közömbösen viszonyulni hozzá, vagy lehet akár egy rossz mozdulatlanság jelének is tekinteni. Az RMDSZ kétségtelenül alapvetô tényezôje, sôt, garanciája volt ennek a politikai stabilitásnak, és minden valószínûség szerint a kormánypárt után a második legfontosabb politikai erô voltunk ebben az idôszakban. Ám ezt ezek szerint szintén lehet eredménynek tekinteni, lehet közömbösen viszonyulni hozzá, és egy másik koncepcióban lehet akár károsnak is tartani.

Ennek a stabilitásnak fontos következménye Románia vízummentessége 2002. január 1-tôl. Ezért mi szót emeltünk Európában, cselekedtünk érte itthon is, és véleményem szerint elég nagy részben a mi érdemünk is, a kormánypárttal való együttmûködésünk következménye is. Igen ám, de nem biztos, hogy ezt mindannyian ugyanúgy értékeljük. Azt mindannyian ugyanúgy elismerjük, hogy ez az egyes magyar ember szempontjából nagyon fontos, és hogy a nyugatra utazni akaró magyar fiatal most már meggondolja magát, és nem akar kitelepülni azért, hogy vízum nélkül, szabadon járhasson-kelhessen a világban, de a közösség érdekei szempontjából esetleg mindezt különbözôképpen ítéljük meg. Még egy integrációs lépés, mondhatná valaki, amiért semmit sem kaptunk cserében. Így van, a példa rendkívül beszédes: azért, hogy támogattuk a vízummentességet, semmi mást nem kaptunk cserében, csak magát a vízummentességet.

Szándékosan egyszerûsítek természetesen, hiszen végül is a Romániának nyújtott integrációs támogatás, egyes integrációs kritériumok teljesítését is eredményezi a számunkra, és az eredmények között ott vannak a nyelvhasználati vagy oktatási rendelkezések is, ám alapjában véve mégis fel lehet fogni úgy, ahogy próbáltam megfogalmazni: vízummentességet a vízummentességért.

Mindaddig amíg a koncepciós vitákat le nem folytatjuk, és nem jutunk egy elvre mindannyian, addig az, amit egyikünk eredménynek mond, a másiknak semmit sem fog jelenteni, vagy rosszabb esetben kudarcnak fog tûnni.

Pedig most jó lenne elôvenni a tavalyi választási programunkat is, és nem csak a kormánypárttal kötött megállapodást. Jó lenne ránézni arra a tavalyi választási plakátra, amelyen azt írja: Vízum nélkül Európába! Jó lenne rájönni, hogy azóta is ezt a választási programot próbáljuk teljesíteni, hozzá igazodunk akár integrációs, akár nemzeti, akár régiófejlesztési célokról legyen szó. Sokkal lassabban haladtunk, mint kellett volna, ez így igaz. De mi nem áltattuk a magyarságot, mi éltetni próbáltuk ezt a közösséget, éltetni benne a reményt, mégha idônként apró lépésekkel is! Íme, szívesen felkínálok egy szójátékot bárkinek: áltatni vagy éltetni? Talán ez itt a kérdés! Folytassuk le végre, tisztelt kollégák, itt az SZKT-ban és mindenütt közéleti fórumainkon azt a rég halasztódó koncepciós vitát!

Bízom abban, hogy a többség megérti szempontjaimat. Hiszem, hogy az Önök többsége velem együtt elégtétellel fogadja azt az 1002 magyar helységnevet, amelyek Románia Hivatalos Közlönyében megjelentek. Meggyôzôdésem, hogy a még mindig hiányzó 60-70 helységnév, amelyeket utólag pótolni fogunk, nem árnyékolja be azt a jó érzést, hogy miután a nyolcvanas évek második felében a sajtóban nem írhattuk le a magyar helységneveket, és kincses városként, a Bolyaiak városaként, a Cenk alatti városként vagy a Pece parti Párizsként aposztrofáltuk a városainkat, és nekem például egy versembôl a cenzor kigyomlálta az olyan elrettentô szavakat, mint Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós, most több mint ezer helységnév kötelezô feltüntetésére konkrét utasítás született, akárcsak az anyanyelvû házassági szertartásra is. Tudom, hogy többségünk eredménynek tekinti a Sapientia magánegyetem engedélyezését is, a Hargita, Kovászna és Maros megyében már tulajdonba visszajuttatott körülbelül százezer hektárnyi erdôt, vagy a marosvásárhelyi és a kolozsvári magyar rádióadások bôvítését is.

Áltatás-e mindez, avagy éltetés? Tudatában vagyok, hogy nem ugyanazt a választ adjuk mindannyian erre a kérdésre. Ez nem morális probléma, ez túl van az ilyen-olyan obstrukciókon és az RMDSZ-ben is meg- megjelenô hatalmi harcokon, ez politikai véleménykülönbség, ez stratégiai nézetütközés miközöttünk.

Errôl kellene beszélnünk.

Ehhez képest ugyanis még talán az is mellékes, hogy kötünk-e újabb megállapodást a kormánypárttal vagy nem kötünk. A mérleg egyébként is billeg. Én együttmûködés-párti vagyok, párbeszéd-párti és politikai-stabilitás- párti, de nem minden áron, illetve nem minden feltétel nélkül. Mert az eredményekben ugyan valószínûleg nem mindannyian értünk egyet, de a kudarcokban, gondolom, igen. A tankönyv-üldözés, a csángó-zaklatás, a belügyminiszter Erdély- programja, a titkosszolgálati jelentés Hargita és Kovászna megyérôl, mindez egy magyarellenes kampánnyá állt össze. Legutóbb ugyan a miniszterelnök elhatárolta magát a székely megyék elleni provokatív támadásoktól, és ezt az elhatárolódást mi méltányoljuk, de ezzel szerintem még nem oldódott meg egyszer s mindenkorra ez a konfliktus, és egy új megállapodáshoz arra is garanciák kellenének, hogy az ilyesmi nem ismétlôdik meg semmilyen formában. Kudarc mostanáig az egyházi ingatlanok helyzetének teljes megoldatlansága, kudarc, hogy ismét zászló- és himnuszügyben kell hadakoznunk.

Vannak hát eredmények, amelyeket nem egyformán látunk, és vannak sikertelenségek, amelyeket mindannyian annak tartunk, mégha nem is egyformán értelmezzük ôket.

Én ugyanis azt gondolom, hogy amiként minálunk is koncepciók ütköznek, másoknál is így van ez.

Az RMDSZ ma együttmûködési stratégiát követ, függetlenül attól, hogy van-e éppen megállapodása egy román párttal vagy nincsen. Ezzel szemben van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, és csak a politikai - vagy akár más természetû ütközést - látja célravezetônek.

Nem véletlen, hogy közéletünkben aggasztóan megszaporodott a konfrontációs beszédmód, az ökölrázós retorika. Ez figyelmeztetés nekünk is, de a figyelmeztetést úgy kell megszívlelni, hogy próbáljuk az okokat megkeresni. Az egyik ok mindenképpen a nem csillapuló agresszív román nacionalizmus, de emellett még számolni kell a szociális elégedetlenséggel, a biztos jövôkép hiányával, sôt, a térség integráció elôtti - bizonyos értelemben: kapuzárás elôtti - identitás-zavaraival is.

Tény, hogy ma stratégiák ütköznek a magyar közösségben, és erre jó lenne odafigyelni, és nem szônyeg alá seperni. Viszont utána sem mehetünk rossz tendenciáknak, ha nem értünk egyet velük.

Az én koncepcióm, nem tagadom, alapvetôen az és- és elvén, az együttmûködés elvén, a kölcsönösség elvén alapul. Nem kívánom, hogy más is szeresse az én március 15-émet, de azt elvárom, hogy tiszteljék az ünnepemet, attól függetlenül, hogy jól tudom, a románok másképpen látják ezt, és rövid távon nem nagyon van esély, hogy meggyôzzem ôket az igazamról. Cserében viszont én is elfogadom az ô december 1-jei ünnepüket, amely egyébként az ország hivatalos ünnepe is, de a románoknak is tudniuk kell, hogy én másképpen látom ezt. Ôk elfogadták, hogy ünnep március 15, én elfogadom, hogy ünnep december 1, bár alapvetô kérdésekben nem értünk egyet.

Ez kétségkívül egy együttmûködési stratégia. Az utcára kivitt gyászszalag ötlete, tisztelt kollégák, egy másfajta stratégiára, egy konfrontációs stratégiára vall. Ez a stratégia arról szól, hogy nem érdekel, hagytak-e engem ünnepelni március 15- én, mert az így is, úgy is az én igazságom marad, viszont a ti igazságotokat nem vagyok hajlandó tiszteletben tartani. Olvastam különbözô állásfoglalásokat, mindenféle hivatkozást az érzelmekre, ami egyébként nagyon fontos, csakhogy senki sem állította, hogy másképpen érzünk. Legfennebb másképpen cselekszünk. Másfajta stratégiákat követünk.

Nekem ma úgy tûnik, hogy az egyik az egymásmellettiség stratégiája, a másik pedig az összeütközés stratégiája. Az egyik: és-és. A másik: vagy-vagy. Még az sem igaz, hogy mindig, minden esetben az egymásmellettiség, az együttmûködés stratégiája a helyes. Ma viszont én ezt tartom helyesnek, egyszerûen azért, mert ez látszik célravezetônek, ezzel lehet a végsôkig leszegényedett szülôföldet a nyomorból talán kiemelni, a fiatal nemzedéket itt tartani. Az én elképzelésem szerint ennek a stratégiának fontos része a státustörvény, de nem maga a státustörvény a stratégia. Ezt szeretném világosan kimondani, akár tetszik egyeseknek, akár nem. A státustörvényt jónak tartjuk, alkalmazásának elôkészítését vállaltuk és vállalni fogjuk. Azt gondolom, hogy ezutáni román fogadtatása, a róla való esetleges megegyezés a román és a magyar kormány között nagyon jelentôsen befolyásolja, hogy januárban egyáltalán meglesz-e a politikai háttere egy újabb megállapodásról való döntésnek, ami természetesen távolról sem csak ettôl fog függeni.

Együttmûködési stratégiát lehet követni anélkül is, hogy szövetségre lépnénk a kormánypárttal, ilyen stratégiát követtünk 1996 elôtt is szerintem, fejtegetésemnek tehát nem az a célja, hogy mindenképpen megelôlegezzen egy bizonyos döntést. Addig még hosszú az út!

Célom most az volt, hogy egyértelmûen elmondjam: a koncepciós elemzéseket el kell végezni, mert egyébként hiába leltározzuk az eredményeket és kudarcokat, úgyis másképpen fogjuk értékelni ôket.

A Metro Media Transilvania közzétett az etnikumközi kapcsolatokról egy novemberi közvélemény- kutatást, amelynek mindenképpen hitelt kell adnom, mert a különbözô kérdôívek válaszai hitelesítik egymást. Többek közt a kormányban való négyéves részvételünket is eléggé tárgyilagosan értékelik a válaszoló magyarok. Nos, arra a kérdésre, hogy jövô vasárnapi választások esetén hogyan szavaznának, a megkérdezett erdélyi románok közül csak 38% biztos pártválasztó, 62% nem válaszol, nem tudja vagy bizonytalan. A megkérdezett romániai magyarok 68%-a biztos pártválasztó, és csak 32% nem válaszol, nem tudja vagy bizonytalan. A biztos pártválasztóknak több mint 91%-a az RMDSZ-re szavazna. Ezek szerint ma még nem sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy nem kell az RMDSZ-t támogatni, és minden ellenkezô híresztelés dacára a saját közösségünk támogat minket. Nem azt mondtam, hogy mindenki maradéktalanul elégedett mindennel. Azt mondtam, hogy ez a közösség most az RMDSZ mellett áll. Ezt tudnunk kell, ezt tudniuk kell a román politikai pártoknak is akkor, amikor tárgyalnak velünk.

Viszont ezt a támogatást meg is kell tartani, ennek érdekében cselekedni kell a továbbiakban is: megfontoltan, határozottan és következetesen.

És kérem, ne feledjék, mi most Erdélybôl vizsgáljuk önnön létünket, nem máshonnan. Végül pedig befejezném a Tompa László- idézetet, amelyet elkezdtem:

"Tetô ez is! bár nem fúródik égbe,

S nem burkolózik ködbe kényesen.

De szilárd pont, a föld egy kis vidéke.

Honnan, amíg lát: tisztán lát a szem."

* Elhangzott a Szövetségi Képviselôk Tanácsában 2001. december 15-én, Marosvásárhelyen

Tegnapi lapszámunkban olvashatták, hogy az RMDSZ belsô parlamentjének ülése Markó Béla szövetségi elnök politikai beszámolójával kezdôdött, azt követôen, hogy már a napirend elfogadása körül vita alakult ki.

Az elnök politikai helyzetelemzése (amelyet mellékelten olvashatnak) amolyan filozófiai fejtegetésnek is nevezhetô. Így jellemezte maga Markó Béla is, aki szerint az RMDSZ a kormánynak parlamentbôl való támogatását úgy is lehet értelmezni, hogy "kint se, bent se, avagy kint is, bent is" állapot, ám figyelmeztetett, ne Bukarestbôl vagy Budapestrôl nézzenek vissza önmagukra, hanem szemléljék a közelmúltat onnan, ahol vannak, Erdély bármely régiójából.

A kormánypárttal kötött megállapodással kapcsolatos, vagy az integrációval összefüggô vitákról, amelyek során különbözô vélemények, értelmezések, kijelentések ütköznek, hangsúlyozta: "Mindaddig, amíg a koncepciós vitákat le nem folytatjuk, és nem jutunk egy elvre mindannyian, addig az, amit egyikünk eredménynek mond, a másiknak semmit sem fog jelenteni, vagy rosszabb esetben kudarcnak fog tûnni". Elismerte, "sokkal lassabban haladtunk, mint kellett volna (...) De mi nem áltattuk a magyarságot, mi éltetni próbáltuk ezt a közösséget, éltetni benne a reményt…" Szójátékot kínált fel:
"áltatni vagy éltetni?", s kérte a testületet, hogy az SZKT-ban, de minden más RMDSZ-fórumon, folytassák le a rég halasztódó koncepciós vitákat. Mert, mondta, "vannak eredmények, amelyeket nem egyformán látunk, és vannak sikertelenségek, amelyeket mindannyian annak tartunk, még ha nem is egyformán értelmezzük ôket".

A "vagy-vagy", illetve "is-is" politikáról szólva azt hangsúlyozta, hogy "az RMDSZ ma együttmûködési stratégiát követ, függetlenül attól, hogy van-e éppen megállapodása egy román párttal vagy nincsen. Ezzel szemben van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, és csak a politikai - vagy akár más természetû - ütközést látja célravezetônek". Ezért vélte fontosnak a koncepciós viták lerendezését, mert "egyébként hiába leltározzuk az eredményeket és kudarcokat, úgyis másképpen fogjuk értelmezni ôket". Végül, a felmérésekre hivatkozva jelentette ki, hogy a jelek szerint, minden más véleménnyel ellentétben, az erdélyi magyarság bízik az RMDSZ-ben.

A politikai beszámolót követô vitában minden hozzászóló egyetértett a koncepciós vita szükségességével. A felvezetések, nézôpontok azonban 180 fokos eltéréseket mutattak.

Az RMDSZ állandósult belsô ellenzéke, a Reform Tömörülés platform képviselôi üdvözölték, hogy Markó Béla úgymond elismerte az alternatívák létét a szövetségen belül. Fordulópont a hivatalos RMDSZ retorikában, hangsúlyozta Borbély Zsolt, de hozzátette: "az együttmûködéses politikával az RMDSZ-egyetlen aduját játssza el". A december elsejei Sógor Csaba-féle felhívásról azt mondta, "a gyászszalag ötlete hiba volt, de a helyi közösséget megnyugtatta, s elejét vette a konfliktusnak". Ezért, jelentette ki, "az RMDSZ inkább hallgatott volna elhatárolódás helyett".

Szilágyi Zsolt képviselô javasolta, hogy az egyházi javak visszaszolgáltatását, a tanügyi kérdést, illetve a csángó ügyet tegyék a kormányzati együttmûködés feltételévé. Birtalan Ákos a "Bukarest felé gyakorolt morzsapolitikával szemben koncepciósabb politikát" javasolt, mert "morzsákból még cipót sem lehet sütni az erdélyi magyarságnak", nemhogy kenyeret.

Kónya Hamar Sándor szerint a magyarság azért áll az RMDSZ mellett, mert nem volt más lehetôsége; Vekov Károly pedig azzal vádolta a szövetségi vezetést, hogy egyrészt úgymond "aprópénzre váltotta a nemzeti közösség igényeit", és "egy szûk csoport vette át a vezetést, amely ráerôlteti a véleményét a többire".

- hangsúlyozta Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés platform vezetôje. Szerinte törésvonal van két jövôkép között, ezt kell közös nevezôre hozni. Majd szójátékokat használva, kollaborációs és konfrontációs gyakorlatot emlegetett, kijelentve: nem éltetni, altatni akarnak egyesek. Ugyanakkor "nemzeti kerekasztal" összehívását javasolta, mivel véleménye szerint az RMDSZ "most jutott el oda, ahol Magyarország 1988-ban volt". Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform elnöke felszólalásának lényege az volt, hogy "nincs ok optimizmusra; az RMDSZ országos vezetése "lemondás- politikát" folytat; a szövetség pártként mûködik; a volt "kommunista párt gyakorlatát követi", és "a központi hatalom kiszolgálója". Megoldásként a belsô választásokat emlegette.

A Katona Ádám által általában "labancként" emlegetett képviselôk egyetértettek abban, hogy a kormánypárttal kötött protokollumra szükség van a továbbiakban is, Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyar politika annyira kell független legyen, vagy annyira kell kapcsolódjon Budapesthez vagy Bukaresthez, hogy közben önálló maradjon. Ez a politika nem a múltra, hanem a jelenre és a jövôre kell figyeljen. Kelemen Atilla hangsúlyozta: túlzás az RMDSZ- tôl falanszterszerû mozgást kérni. Szabad csapatmozgásra van szükség a magyar közösség hasznára.

Varga Attila képviselô a tôle megszokott megfontoltsággal és higgadtsággal taglalta az elhangzottakat. Kijelentette: az erdélyi magyar politikának viszonyulnia, igazodnia kell Bukaresthez a hatékonyság miatt. Ugyanúgy kell azonban Budapesthez is, a szimpátia folytán. A protokollumról, mondta, nem szerencsés kategorikus igen vagy nem véleményt mondani, a Nagy-Románia Párt konzervatív szárnyához hasonlóan. Azt is el kell dönteni, mikor mi a morzsa, mi az aprópénz, mi a kenyér, vagy a kalács, le szabad-e a morzsáról mondani egy esetleges kenyér reményében? A morzsák kenyérré válhatnak, a kenyér szétmorzsálódhat.

Aki nincs a pályán, nem rúghat labdába, vonta le a következtetést Puskás Bálint, miután kijelentette, a regionalizmus itt van közöttünk, az RMDSZ-nek az összmagyarságot, nem egyik vagy másik régiót kell képviselnie. Ezért van szükség továbbra is protokollumra. Ugyanezt az elvet vallotta Borbély László, Bukur Ildikó, Seres Dénes, Ráduly Róbert és mások.

"Annak, hogy a kommunista párt gyakorlatát követjük-e, a tesztje az, hogy Katona Ádám elmondhatja, hogy a kommunista párt gyakorlatát követjük, mert ha a kommunista párt gyakorlatát követnénk, nem mondhatná el", jelentette ki a felvetésekre elhangzott viszontválaszában Markó Béla szövetségi elnök. "Én jó egészséget kívánok Katona Ádámnak, hogy még számtalanszor elmondhassa, hogy a kommunista párt gyakorlatát követjük, mert ez bizonyítja, hogy nem a kommunista párt gyakorlatát követjük".

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-en belül léteznek koncepcióbeli különbségek, de a jövôképben nincs alapvetô különbség: van, akinek van, van, akinek nincs. A magyar közösségnek vannak dilemmái, kérdései, aggodalmai, de itt a lehetôség, hogy az alapvetô kérdésekben összefogjanak. Fontos pillanat, jelentette ki, mert az RMDSZ erôs, döntéseket kikényszeríteni képes politikai szervezet és szövetség. Ennek tudatában kötik meg a protokollumot, amelyben benne kell legyen a külpolitikai stratégia, az általános reform, a nemzeti célokban való elôrelépés. Fontos pillanat azért is, mert úgy tûnik, kialakult a helyzet, amikor Románia és Magyarország viszonylatában a státustörvény kapcsán sem kell ütközéses stratégiáról beszélni.

A vita során a testület tagjai lényegében egyetértettek abban, hogy pontosan meghatározott feltételekkel folytatódjon az RMDSZ és a kormánypárt együttmûködése egy olyan dokumentum alapján, amely konkrét kérdések konkrét megoldását tartalmazza. Megegyeztek abban, hogy amennyiben az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt vezetôi januárban a további együttmûködésrôl kötnek megállapodást, az egyezményt a Szövetségi Képviselôk Tanácsának kell jóváhagynia.

Az SZKT és SZET közös nyilatkozatban üdvözölte a határon túli magyarokról szóló kedvezménytörvényt, szintén nyilatkozatban erôsítették meg, hogy az RMDSZ továbbra is következetesen támogatja a moldvai csángómagyarság törekvéseit, s ugyancsak nyilatkozatban ítélte el a Román Hírszerzô Szolgálat tevékenységét felügyelô parlamenti bizottság jelentését.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsa és a Szövetségi Egyeztetô Tanács üdvözli a szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény elfogadását. A 2002. január 1-jével hatályba lépô törvény hozzájárulhat a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarok nemzeti önazonosságának megôrzéséhez, megszilárdulásához, szülôföldjükön való megmaradásukhoz és gyarapodásukhoz.

Üdvözöljük az Országos Felügyelô és Területi Testületek megalakulását, amelyekben a történelmi magyar egyházak, civil társadalmi szervezetek és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselôi vesznek részt. Az Országos Felügyelô Testület által elfogadott határozatok hozzájárulnak az alkalmazási folyamat kereteinek kialakításához. Ezek értelmében szövetségünk a területi szervezetekre támaszkodva, az egyházak és civil társadalmi szervezetek bevonásával tesz eleget a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos feladatoknak.

Üdvözöljük az RMDSZ vezetôségének mind a román, mind a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásait, amelyeknek célja, hogy a romániai magyar közösség is igénybe vehesse a 2002. január 1-tôl hatályba lépô törvény által nyújtott kedvezményeket.

Az SZKT és a SZET reményét fejezi ki, hogy a román kormány részérôl az utóbbi idôben tapasztalt megegyezési szándék nyomán, a két kormány közötti egyeztetések eredményeként mihamarabb kedvezô megállapodás születik a törvényt illetô vitás kérdésekben.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulásától kezdve magáénak vallotta és következetesen vállalja ezután is a moldvai csángómagyarság törekvéseit, támogatja politikai és jogi küzdelmét, amelyet önazonosságának megôrzéséért, anyanyelvének mind az oktatásban, mind az egyházban való szabad gyakorlásáért folytat.

Románia Alkotmánya és hatályos törvényei kimondják, hogy minden állampolgárnak joga van az anyanyelvû oktatáshoz. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése által elfogadott és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által is megerôsített 1521/2001-es Ajánlás a romániai csángómagyarság alapvetô emberi, állampolgári és egyszersmind etnikai jogainak maradéktalan szavatolását szorgalmazza a román kormánynál, beleértve az anyanyelv szabad használatát, az identitás megtartását, a kulturális és nyelvi sajátosságok megôrzését. Éppen ezért felháborító az a sorozatos zaklatás, amelyet egyes román hatóságok folytatnak azon moldvai csángók ellen, akik gyermekeik számára a magyar nyelv oktatását kérik, illetve azon oktatók ellen, akik megpróbálják azt lehetôvé tenni.

Az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa és Egyeztetô Tanácsa a leghatározottabban elítéli ezt a jogsértést és minden törvényes eszközt megragad ezután is, hogy a magukat magyaroknak valló csángók jogait érvényre juttassa.

Az SZKT és a SZET felszólítja a román kormányt, alkalmazza a hatályos tanügyi törvényt, és késedelem nélkül intézkedjék azért, hogy a moldovai csángómagyarok is állami tanintézetekben tanulhassanak anyanyelvükön, valamint zaklatásoktól mentesen gyakorolhassák, ápolhassák hagyományaikat érdekképviseleti, civil és szakmai szervezeteik égisze alatt.

Az SZKT és a SZET ugyanakkor felkéri az illetékes római katolikus egyházi fôhatóságot: mielôbb járuljon hozzá ahhoz, hogy Moldvában is magyarul hallgathassák a szentmisét azok, akik ezt igénylik.

Nemrégiben a Román Hírszerzô Szolgálat tevékenységét ellenôrzô parlamenti bizottság elnöke a bizottság néhány tagjának részvételével sajtótájékoztatót tartott, amelyen a testület állítólagos jelentését mutatták be, amely teljes egészében ellentmond annak, amit felelôs román politikusok itthon és külföldön hivatalos álláspontként addig és azóta is hirdettek illetve hirdetnek. A Kovászna, Hargita és részben Maros megyérôl szóló, a parlamenti eljárási szabályokat megszegô fogalmazvány, mely tulajdonképpen nemzeti elnyomásra és a más etnikumok elleni gyûlöletre uszít, tényekkel alá nem támasztott rágalmak sorozata. Ezt a példátlan támadást többek közt azért sem tekinthetjük elszigetelt esetnek, mert jól beilleszkedik az utóbbi idôszakban tapasztalt hasonló megnyilatkozások sorába.

Sajnálattal kell megállapítanunk ugyanakkor, hogy a magyarellenes kampány a demokratikus ellenzék pártjaiban is támogatókra talált.

Az RMDSZ támogatásával elfogadott reformintézkedések, a tulajdonviszonyokat rendezô jogszabályok, a helyi közigazgatás reformjának folytatása, a kisebbségek jogállásával kapcsolatos kormányzati intézkedések, legutóbb pedig a vízumkötelesség eltörlése beilleszkednek Románia integrációs törekvéseibe.

Mindezeket az eredményeket veszélyeztetik a fent említett felelôtlen nyilatkozatok.

Az ország integrációs esélyeit kihasználni csak következetes politikai vonalvezetéssel és félreérthetetlen európai irányultsággal lehetséges, erre pedig nem alkalmas az olyan kétarcú politika, amely nem képes féken tartani saját visszahúzó erôit.

Biztatónak tartjuk, hogy magas tisztségeket betöltô román politikusok marasztalták el e diverzáns, felelôtlen nyilatkozatáradatot. Továbbra is határozott állásfoglalást várunk el minden felelôs politikai erôtôl, egyértelmû jelzést az egész társadalom számára, hogy a hosszú évtizedeken át gyakorolt asszimilációs hatalmi politikának vége szakadt Romániában. A nyilatkozatokon túlmenôen pedig felelôs politikai cselekvést is várunk. A külföldön nyomtatott könyvek betiltásáról szóló átirat hatályon kívül helyezését, a Román Hírszerzô Szolgálatot felügyelô bizottság egy valós tényeken alapuló jelentésének szabályszerû megvitatását, és amennyiben az szükségesnek mutatkozik, a vétkesek felelôsségre vonását.

Még ezt az utolsó rendezvényt - vetélkedôt és emlékünnepséget - is eltervezte, színpadra képzelte, megszervezte, s aztán távozott váratlanul és megdöbbentôen Finna Géza, a tíz éve nyugalmazott, de azóta is irigylésre méltó erôvel és energiával szervezô, nevelô tanító-tanár, mindannyiunk Géza bácsija, akinek minden érdeme közül az a legnagyobb, hogy hosszú éveken át egy nagyszerû ügynek sikerült megnyernie Marosvásárhely és a környék középiskolás fiataljainak a legjavát. Kós Károly életén és mûvén át a legerdélyibb, valóban követésre méltó példát véste a szívükbe, gondolataikba vetélkedôk, olvasótáborok, kirándulások, emlékezések egész során át. Ezért is volt a vasárnap délutáni, a Kós Károly születésének 118. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepség Finna Gézára való emlékezés is egyben.

"A holtom után ne keressetek,/ Leszek sehol - és mindenütt leszek" - Reményik Sándor sorait idézve indította emlékbeszédét a Kós Károly Alapítvány kuratóriumát képviselô dr. Jung János egyetemi tanár, aki Finna Géza életét tekintette át.

Székelykocsárdról indult, Enyeden és Kolozsváron szerezte tanítói majd biológia- földrajz tanári képesítését, s aztán már az építô munka következett. Magyarózdon létrehozta az iskola V-VIII. osztályos tagozatát, internátust létesített, szervezte a falu mûvelôdési életét. A következô állomás egy negyedszázadon át Gernyeszeg volt, ahol tanárként, iskola- és kultúrotthon- igazgatóként szolgálta közösségét. Kezdeményezésére épült fel önkéntes munkával az emeletes iskola, ahol esti tagozatot létesített a felnôttek számára, s a mûvelôdési élet irányítójaként irodalmi esteket szervezett, zenekart és színjátszó csoportot hozott létre, s földrajzi monográfiát írt a településrôl. Tanított Marosszentgyörgyön és Marosvásárhelyen, s 1991-es nyugdíjazását követôen egy értelmiségiekbôl álló csoporttal együtt hozta létre a Kós Károly Alapítványt, a nagy erdélyi polihisztor szellemiségének ápolására, azzal a céllal, hogy elôsegítse az erdélyi ifjúság önismeretét, közösségben való gondolkodását, hagyományaink ápolását a békés együttélés jegyében. Az olvasótáborok szülôföldünk, kultúránk és történelmünk megismerése mellett a fiatalok egyéniségének kibontakozását, az önálló gondolkodást és véleménynyilvánítást segítették elô a kritikai és szellemi nyitottság jegyében.

Az évek során szervezett kilenc olvasótáborban az erdélyi fiatalok mellett külföldi magyar ifjak is részt vettek - hangzott el Jung professzor összegezôjében, majd a Géza bácsi irányításával szerkesztett tábornaplókban megfogalmazott véleményekbôl hallhatott a kistermet megtöltô közönség részleteket.

Diákvetélkedôk, Kós Károly- emlékmûsorok, millenniumi tudományos ülésszak, három kötet és végül a Kós Károly utca, a Közüzemek épületén elhelyezett emléktábla és Kós Károly szobra képezi azt az örökséget, amelyet Finna Géza városunk lakóira hagyott.

A mindig nyugtalan, a sohasem lankadó, a folyton tervezô, a támogatásért kitartóan kilincselô, a fiatalok és idôsek által közkedvelt Finna Gézának úgy lehet köszönetet mondani, ha munkáját folytatja az alapítvány - hangzott el az ígéret Jung János egyetemi tanár beszédében, majd Aszalos Enikô egyházi énekeket adott elô. Az elhangzottakat a kuratórium ideiglenes elnökévé választott Keresztes Pál montázsfilmje igazolta, amely az alapítvány és Finna Géza közel egy évtizedes tevékenységét fogta át.

Mivel az élet átírta a programot, így a mûsor második részében került sor az alapítvány névadójára való megemlékezésre.

Országépítô volt egy országveszejtô korban - hangzott el Cseke Péter kolozsvári egyetemi tanár elôadásában, amelyet Lázok János, a Színmûvészeti Egyetem tanára olvasott fel. A szerzô a nyelvmûvelô Kós Károlyról szólva többek között kiemelte azt a kettôsséget, amely életét jellemezte: a legmostohább viszonyok között is az európai kitekintés, az évezredes örökség jegyében az ifjúság felvilágosításával és megnyerésével, s az erdélyi falukutatók második nemzedékének kinevelésével teremtett tömeghátteret magának. Tevékenységének egy eddig kevésbé ismert vetületét elemezte dr. Sipos Gábor egyháztörténész, Kós Károly ugyanis 1934-tôl 1958-ig volt elôbb a Kalotaszegi Egyházmegye, majd az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnoka, miközben templomokat, iskolákat, parókiákat tervezett és éberen ôrködött a mûemlék templomok jellegének megôrzésén. A emlékmûsor folytatásaként a fiatalok vették át a szót: Bokor Ildikó, a Mûvészeti Líceum X.-es tanulója, Kôvári Zolna Katinka XII.-es tanítóképzôs, Halmágyi Éva, a Református Kollégium XII.-es diákja mondott verset, s az Elixír Együttes tagjai, Csegzi Kamilla és László Áron virágénekeket adtak elô. Buksa Éva-Mária tanárnô A békesség fejedelme címû történelmi játékából Tatai Sándor rendezésében Kelemen Barna, Szakács Tímea, Törzsök Gyopár, Kálmán Attila, Kovács Botond, Bartha László, Kozsik Szabolcs, Ritiu Dániel, Demeter Zoltán adott elô egy részletet.

A megható és felejthetetlen estet Csíky Ágnes vezényletével a Dr. Bernády György Kamarakórus elôadása zárta.

Tíz év alatt három kiadás bestseller esetében is rendkívüli siker mifelénk, de ha nem krimi, nem romantikus kalandregény, netán botrányos sztáréletrajz vagy leleplezô politikai dokumentumgyûjtemény, hanem tudományos igényû, komoly kötet, mint Fülöp Géza Az információ címû átfogó munkája, akkor az különösen megérdemli a figyelmet. Ennek jelét láthattuk abban a nagy érdeklôdésben, amely az átdolgozott és bôvített kiadású könyv pénteki bemutatója iránt megnyilvánult a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. Teljesen megtelt a terem a különbözô nemzedékekhez tartozó olvasókkal, akik dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia vásárhelyi tanszékvezetôjének gondolatébresztô, gazdag ismertetôjébôl tudhatták meg a legfontosabbakat a kiadványról és sokoldalú szerzôje információelméleti munkásságáról.

Mint a Kemény Zsigmond Társaság rendezvényein általában, ezen az esten is jelen volt a mûvészet, hangulatosan élénkítve a könyvbemutató mûsorát. A fiatal elôadót, a mûvészeti középiskolás László Krisztina zongoristát Csíky Boldizsár zeneszerzô, a KZST elnöke ajánlotta be a közönségnek.

A találkozó második felében Fülöp Géza beszélt a több fôiskolán, egyetemen tankönyvként használt kötetrôl, melynek mostani megjelentetése az Erdélyi Múzeum Egyesületnek köszönhetô. Nagy Miklós Kund publicista kérdéseire válaszolva vázolta a mindennél rohamosabban fejlôdô szakterület sajátosságait, hosszasabban idôzve a mai és bizonyára jövôbeli életünket sorsdöntôen meghatározó információs társadalom jótéteményeinél és káros következményeinél. Humánum és elidegenedés, elgépiesedés, kapcsolatteremtés és elmagányosodás és még megannyi fontos probléma továbbgondolását szorgalmazza a kötet, melyet a rendezvény végén szerzôje dedikált az érdeklôdôknek.

Harmadik alkalommal rendezte meg karácsonyi ünnepségét a magánosítás óta a Matricon munkaközössége. Az ünnepség - mint minden évben - egyben számvetésre is alkalmat adott.

A többségi tulajdont birtokló Johannes Reissermayer, aki egyben a cég vezérigazgatói posztját is betölti, köszöntô beszédében kiemelte az elmúlt idôszak eredményeit, s kitért a tapasztalt hiányosságokra is. Elmondta, hogy a még mindig erôsen érzékelhetô nehézségek ellenére számos olyan intézkedést hoztak, amelyek megalapozhatják a jövendôt. Kiemelte, hogy a cég hagyományos termékskálájával nem tud versenyre kelni a világ vezetô ipari varró- és kötôgépgyártóival, ugyanis az utóbbi évtizedben lemaradt a fejlesztési trendrôl. Ezért a jövôt az autóalkatrész-gyártásban látja, ennek érdekében az idén üzembe helyezték az új alumíniumöntödét, s német autógyártóktól - elsôsorban az Audi beszállítóitól - komoly tételû megrendelésékre számítanak a közeljövôben. Ehhez azonban - szögezte le - nagyon jó minôségben és határidôre kell szállítani.

A Matricon egyik fô célkitûzése egyébként a magánosítás óta a minôség növelése. A tavaly óta a cég rendelkezik az ISO 9002-es minôségbiztosítási szabvány szerinti hitelesítéssel, amit az idén a 2000-ben megújított szabvány alapján kibôvítettek. A nagy lépést azonban az ISO TS 16949- es minôségbiztosítási szabvány szerinti, 2002- ben tervezett hitelesítés jelenti majd, hisz az új szabvány egyesíti a különbözô minôségbiztosítási szabványok követelményeit, s a világ autógyártóinak legszigorúbb igényeit is kielégíti.

Hosszú színpadi távollét után újra szilveszteri kabaréra várja nézôit, barátait a Hahota társulat. December 26-án este kerül sor a Kultúrpalotában a bemutató elôadásra - mondotta Puskás Gyôzô, a társulat mûvészeti irányítója, így folytatva: Valóban rég nem láthatott bennünket a közönség, mivel manapság nehéz anyagilag úgy fenntartani egy társulatot, hogy egy teljes évadon át mûködhessen. Számunkra a színházi szezont jobbára a téli idôszak jelenti. Épp ezért a szilveszteri kabarét tartjuk a legfontosabbnak. Ez az a mûfaj, melyet valóban igényel a nézô. Mûsorát tizenöt év legjobb jeleneteibôl állították össze: lásd Rejtô Jenô: Apósom a vezér, Vaszary Gábor: A frakk, Lôrincz Miklós: Éljen Napóleon! és Nóty Károly: Szabinné elrablása. Önerôbôl mindent, ami az elôadáshoz szükséges, mint régen, a kóberes szekér idején - jegyezte meg Székely Éva színmûvész. Még a színháztól is kapunk valamit… Köszönettel tartozunk az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatójának is, ugyanis díjmentesen próbálhatunk. A terembér évrôl évre magasabb - folytatta Puskás Gyôzô -, a jegyek árát emelni nem lehet, mivel épp a színházba járók rétege a legszegényebb.

A bemutatót követôen, 27-én Nyárádszeredába megy a társulat, 28-án Marosvásárhelyen ismétli meg mûsorát a Kultúrpalotában. 2002 tavaszán új bemutatóra kerül majd sor. Annál is inkább, mivel a társulat most már három hivatásos színmûvészbôl: Székely Éva, Szabó Éva, Csergôffy László, két bábszínészbôl: Gönczi Katalin és Kelemen Barna áll.

Ez a marosludasi fiatalok tánccsoportja. Nem tudom, miért választották éppen ezt a nevet, egyszer majd megkérdem Tóth Sándortól, aki az irányítójuk. A hajdináról annyit tudok, hogy nem a hajdú nôi megfelelôje, hanem a (szerb-horvát eredetû) pohánka (Fagopyrum vulgare) nevû - a sóskával rokon, lisztes magjáért termesztetett - növény némely vidéken használatos neve. Nos, a "hajdinások" úgy kerültek kapcsolatba a marosvásárhelyi fiatalokkal, pontosabban a Boróka táncosaival, hogy Kiss Szilárd, aki a ludasi fiatalok táncoktatását elvállalta, "borókás". Ez már elég ok a barátkozásra, sôt a közös fellépésre is. Az elmúlt péntek délután szûknek bizonyult a városi mûvelôdési ház terme; igaz, hogy a közönségszervezést nem bízták a véletlenre, harmincöt jegyet maguk a táncosok adtak el, kihirdették, hogy a kisiskolások ingyen nézhetik meg az elôadást, azok pedig "hozták" a szüleiket is...Szóval alig lehetett kijutni a terembôl, alaposan elkéstek az esti elôadásról, nyolc órára Magyarózdra várták ôket. Fél tíz lett, mire feljutott velük a kocsi. Az ózdiak türelmes emberek, ritkán látogat hozzájuk táncos vagy színjátszó együttes, de egy idô után kezdtek hazaszéledni. Az ám, csakhogy a forgalom nem valami sûrû, ha kocsi jön, az egész falu hallja a zúgást. Így aztán visszaszállingóztak a korábban türelmüket vesztett bácsik és nénik. És a közös fellépésnek akkora sikere volt, meséli Tóth Sándor, mint még soha.

A sok hétköznap során 2001-ben 256 betegnek nyújtott segítséget a marosvásárhelyi Medicare Alapítvány, amely a volt November 7. negyed és környéke idôs, magatehetetlen és egyedülálló betegeinek otthoni gondozására jött létre. Az évek során tevékenységük kiszélesedett, s tavaly 170 beteg részesült rendszeres otthoni látogatásban, miközben igyekeztek megoldást találni a gondozottak egyéb pszichoszociális problémáira is - hangzott el dr. Finna Judit fôorvosnô beszámolójában pénteken délután a Medicare Alapítvány hagymányos karácsonyi ünnepségén.

A hangulatot, a lelki felkészülést a Felsôvárosi Református Gyülekezet lelkésze, Kántor Attila teremtette meg, aki arra biztatta a hallgatóságot, hogy engedjék fellazulni a szívüket, lelküket, életüket gyötrô görcsöket.

Finna fôorvosnô beszámolójából kiderült, hogy az alapítvány ígéretesen megszaporodott fizetett munkatársai - Érsek Éva, Ferencz Adél, Dobos Márta, Kiss Anna, Elek Ibolya, Marton Emôke szakképzett asszisztensnôk, valamint novembertôl Zalányi János, illetve Magyari Réka, Barta Imola, Bíró Zsuzsa harmadéves diáklányok - havonta átlagban 200-210 beteget látogattak, s 12.500 alkalommal keresték fel otthonukban a betegeket.

Az elmúlt évben az alapítvány részt vett a polgármesteri hivatal által kezdeményezett programban, amelynek keretében öt idôs személy díjmentes ellátását vállalták fel, próbaképpen egy szélesebb körû hálózat kialakítása céljából. A Talentum Alapítvánnyal közösen az idén fejezték be az Esély pszichoszociális programot, amelynek célja 10 hátrányos helyzetû gyermek felkarolása volt, ami elnyerte az Illyés Közalapítvány támogatását is.

A nehézségeket a szinte állandó gyógyszerhiány jelentette, s az alapítvány angol barátai, a JOY által összegyûjtött gyógyszerek behozatala is szinte lehetetlenné vált. A polgármesteri hivatal ígéretei ellenére továbbra sem oldódott meg a székhelyhiány, maradtak a szállítási nehézségek, s a támogatások nélkülözése vagy bürokratikus volta.

Az alapítvány célja a romló gazdasági helyzetben való továbbmûködés, ami továbbra is az angol támogatók hozzájárulásával lehetséges. Finna fôorvosnô a köszönetekkel zárta beszédét, elsôsorban a JOY segélyszervezetnek, Mihály Réka volt marosvásárhelyi asszisztensnônek és férjének, Nick Tapsternek, akik a pénteki ünnepség megtartására adományt gyûjtöttek, továbbá a Református Egészségügyi Fôiskola igazgatóságának, osztályfônökeinek, akik nevében dr. Nagy Attila igazgató fôorvos és Csiki Zoltán asszisztens szólalt fel, illetve az alkalmazottaknak és az önkénteseknek, az összejövetelt támogató Doina cukrászdának, a Bartimpex, Barti és Bono cégeknek valamint az Unirea Kollégium III. B és a Református Asszisztensképzô Fôiskola diákjainak, akik a karácsonyi csomagokat és a díszeket összeállították. Az ünnepségen, amelynek során Marton Emôke szavalt, a Jubilate ifjúsági csoport valamint Zalányi János zenélt, a gondozottak is megfogalmazták köszönetüket.

Külön említést érdemel Baricz Lajos plébános megható karácsonyi visszaemlékezése, amely az istentisztelet zárómomentumaként hangzott el.

Negyedszer

Pénteken este a marosvásárhelyi Cuba Libre mulatóban bálozott a negyedik hatalom. Nemes gondolat: a bál bevételét a kiemelkedô tehetséggel megáldott gyerekek ösztönzésére, illetve a mellrák-kutató és -megelôzô programra szánták a szervezôk: a Maros megyei újságírók. Volt svédasztal, divatbemutató, sok-sok zene, tombola és egyéb különlegességek. Mindezekrôl riportunkban.

Na és akkor hogy lesz, semmi pezsgô, csak úgy, szárazon? Bezzeg, a tavaly ezüsttálcán, talpas poharakkal fogadtak a kisasszonyok. A kék fény ledöbbent, mi lesz itt, élôben bûnügyi magazin? Mit követtem volna el, azonkívül, hogy sajtóbálba léptem be?

Szóval: tégy magadhoz egy újságíró igazolványt, de nôdet okvetlenül küldd el már délelôtt kozmetikai szalonba, álld a számlát zokszó nélkül, s meglásd: ígysem-úgysem lesz belôle ingyencirkusz otthon. Hívjál taxit, s mondd az irányt: Cuba Libre, s addig is kacsingass a visszapillantóba, ami nôdnek, asszonyodnak szól, meglásd, lesz ott olyan muri, hogy... S feszíts, jó mellel, mellényzsebbel, hadd legyen irigy rád a taxis, a negyedik hatalmat fuvarozza át a Kálvárián.... Máskülönben nem feltétlenül kell újságírónak lenned, ha sajtóbálba vágysz, legyél például ismert üzletember, dagadt "bukszával" a farzsebedben, és adj, és adj, megint csak adj...

Így már más, igyekezve adod be nagykabátod a gardróbba, mert látod, hogy tesz-vesz, intézkedik Cora Muntean, minden újságíróbálok örökös asszonya; hát igen, a buli már csak ilyen, egyszer elkezdôdik, de megszeppenni nem érdemes, csak amikor megdöbbenve látod, hogy a svédasztalok a hozzáférhetetlenségig le vannak már támadva. Idejekorán falt a népség jó étvággyal, s te is szeretnél egy-két jó falatot, mert a vacsorát ajánlatos elhanyagolni ilyenkor.

A felhozatal igen gazdag, bôkezû volt a sok szponzor, folyt le a jólét az asztalokról. Villantak a vakuk, a pimasz fotóriporterek kinéznék szádból a falatot is, jobb, ha félrefordulsz, ha csak egy sült kolbásszal nem akarsz a halhatatlanságba bevonulni. Miközben falsz, nézed a reklámokat: volt adakozó cég és üzletember elég. Megjegyzem: az svédasztalok mellett is, mire fordultál volna még egy kanálnyi salátáért, mindent felfalt az elit. Ne szidd, elvégre ôk nyúltak a zsebükbe mélyen, nem a firkász népség.

Persze, az embernek ihatnékja támad, a söntéshez gyúródtál, kolléga, tudom. Gyümölcslevektôl a konyakokig töltöttek neked. Egy magas, szép szál pályatárs (mert a kollégákról vagy rosszat vagy semmit) úgy nyelte le a Nichita-vodkát, mint Nichita Hruscsovot Brezsnyev elvtárs hajdanán. Átment hamarost boldog szédületbe. Aztán már nem adtak Nichitát, ha fizettél csak. Gyümölcslevet ihattál, lett is olyan hasad, mint egy púbékának hamar.

Fényeffektus, hangeffektus, nôdnek valósággal kiabáltál: a sminked miatt késtük le a svédasztalt! Nem hallottad, láttad, hogy okleveleket osztogatnak. Lapunknak is négyet- ötöt. Nem is vitás, megérdemeltük!

Koreográfiák, meztelen husik, akarom mondani: hasik hajladoztak, mint a nádszál Mezôsályon. Aztán a plecsnik átadása volt soron, a polgármester is kapott egy vörös skatulyát. Ha látta volna azt a Parasztpárt, belekékült volna bizonyost. Gondolom, otthon kiteszi a vitrinbe, elvégre be kell rendezkedni szépen és mindenhol.

A politikusok voltak a nagy hiányzók. Egy liberálist láttam, de felszívódott késôbb, mint a szabadelvû eszme mifelénk. Megértem: a PSD éppen akkor tanácskozott, az RMDSZ svédasztal helyett kerekasztalt ült. Én ilyet nem tennék, tudják meg, amikor kaja, pia, nôk... Hát szabad ilyent mégis?

A Népújság három újságírónôje is modellkedett, egyik bôven, másik szûken, harmadik meg suhogósan adta elô... Szépek voltak, istenemre mondom. És persze hogy jöttek a vetkôzések. Nem népújságos. Fehérnemû bemutató. Hát ez tiszta Hollywood! Még a kamasz is mûködésbe jött: ha majd megnô, ha nem is lesz menedzser, de legalább újságíró biztosan - mondta. A bálnak eme izgalmas epizódjára oda kellett figyelni. Boss-öltönyben tátották a szájukat a bossok. Hállóingen csillagok és holdak, Ezeregyéjszaka meséi. Olyan nyakéket, amilyent láttam egy szépasszonyon, én már nem veszek soha. Hogy miért nem, találják ki önök.

Asszonyom, ezt a sort okvetlenül átugord! Amit lemûvelt Serena Muresan színésznô, olyat csak legszebb álmaimban látok. Tünemény volt, szépséges szerenád, hullajtott selymeket, s talán sokan ábrándokat valamelyik sarokban. Bár a háttérben a Paneuro alkatrészeket reklámozott, az elôtérben más összetevôket és szerkezeteket jobban megjegyeztem. Sejtelmek és rejtelmek, tovább nem folytatom... Még csak annyit: mert itt a tél, hadd szólaljon meg igazságérzetem is: szépek voltak a bundák, álomruhákat és csipkés fehérnemûket takarandó, de némelyikbôl, az olcsóbbikból, mondjuk, feladnék újságárus szexbombákra, ha vannak olyanok...

Volt árverés, értékes tárgyakra vetettek sorsot. Dorin Florea tollára például. Egymillióért vitte el egy korosodó hölgy. Frunda György napszemüvege 500 ezerért kelt szépen el, megvette egy úr, nem tudom, túl fényesen süt-e szemébe Európa ígérete? Tomboláztak ki még színes tévét, egyéb ajándékot, a sarkokban folyt privát lamur.

Az órám hajnali hármat mutatott. A többirôl már referálni nem tudok, vitt a büszkeségem haza, vitt a díjazott nagykabátom.

Jó buli volt, viszontlátásra, jövôre!

A kormány által elfogadott sürgôsségi rendelet értelmében komoly pénzbüntetésekkel, vagy akár börtönnel is számolniuk kell azoknak, akik jogtalanul követelnek vissza államosított ingatlanokat.

A rendelet értelmében a rosszhiszemûen megfogalmazott végrehajtási felszólításért a vétkes vagyonjogilag felelôs. Ha a végrehajtási felszólítás célja az ingatlanok eladásának megakadályozása, vagy a magánosítási folyamatok késleltetése, akkor a vétkes akár három hónaptól három évig terjedô börtönbüntetéssel is sújtható. Ugyancsak bûncselekménynek minôsül, és hat hónaptól három évig terjedô büntetéssel sújtható a visszaszolgáltatási határozat kibocsátása, ha az igénylô nem tud elégséges bizonyítékkal szolgálni arról, hogy ô az ingatlan jogos örököse. Ha a bíróság súlyosbító körülményeket is megállapít, akkor a büntetés maximuma két évvel emelhetô.

Azoknak a büntetésére, akik a jogosan követelt és odaítélt ingatlanok visszaszolgáltatását akadályozzák, nem tér ki a jogszabály.

Florea minisztériumi ellenôrzést sürget

Tegnapi sajtótájékoztatóján Marosvásárhely polgármestere az Aquaserv-ügy kapcsán kijelentette: diverzióról van szó, amelyet a szóban forgó intézmény vezetôje tart fenn.

Borbély László RMDSZ-kép-viselô parlamenti interpellációjának következményeként Dorin Florea múlt csütörtökön Bukarestben tartózkodott magyarázatot adni a vízszolgáltató vezetôje ellen indított hadjárata miatt. Ám a polgármester szinte semmit sem volt hajlandó elárulni a tárgyalás eredményeirôl. Lapunk kérdésére szûkszavúan annyit válaszolt, hogy ellenôrökbôl álló csoport kiszállását sürgette az Aquaservhez, amely elemezze az általa felhozott érveket. Florea még csak azt sem volt hajlandó elmondani, melyik minisztériumban, kivel tárgyalt. "Lobbizni jártam Bukarestben, magánbeszélgetést folytattam. A továbbiakat illetôen egyelôre no comment" - válaszolta újságírói kérdésekre. Borbély László interpellációját illetôen kijelentette: örül, hogy ennyire fontos személyiséggé vált, ám nehezményezte, hogy sem a képviselô, sem a tanácsosok nem kérdezték meg: mire alapozza vádaskodásait Daraban Ottóval szemben. "Bizonyítékaim vannak, nem szoktam megalapozatlan kijelentéseket tenni" - nyilatkozta, hozzátéve: nem érti, az Aquaserv vezérigazgatója "miért ragaszkodik ennyire görcsösen a székéhez".

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Idei utolsó sajtótájékoztatójának legnagyobb részét a ma megszavazandó 2002. évi költségvetésnek szentelte a megyei tanács elnöke, Virág György. Elôtte azonban a sajtó útján kívánta felhívni az intézmény vezetését, illetve a prefektúra vezetését meglátogatni kívánó karácsonyi kolindálók figyelmét, hogy - noha szívesen fogadják ôket - a sûrû program egyeztetésének szükséglete miatt a köszöntésre lehetôleg csütörtökön és pénteken, 10-16 óra között kerüljön sor.

A költségvetésrôl szólva, megtudhattuk, hogy a kulcsszámok abszolút értékben nagyobbak, mint a tavaly, s amennyiben reálisnak tekintjük a 2002-re becsült 22%- os inflációt, akkor reális értékben is többet érnek. Akkor azonban, ha az idei 38%-nyi pénzromlási rátát tekintjük viszonyítási alapnak, akkor a költségvetési reálérték kisebb, mint az idén. Hogy ez mire elég? A megyei tanács vezetôsége szerint a költségvetési intézmények mûködése biztosítottnak látszik, a közigazgatási hatóságokat kivéve, amelyek mûködésének biztosítására augusztus után feltétlenül kiigazításra lesz szükség. Figyelembe kell venni azonban: januártól a törvény szigorúan megtiltja, hogy a költségvetésiek étkezési jegyeket kapjanak, még akkor sem, ha ezt saját bevételük alapján egyébként biztosítani tudnák.

Íme néh&aacu