|
LIII. évfolyam 288. (14948) sz. |
2001. december 10., hétfõ |
A világ bármely táján éljen is (kivétel Magyarország), a Népújság révén ünnepi jókívánságot küldhet, díjmentesen köszöntheti itthoni hozzátartozóit, ismerôseit. Üzeneteket az impress@fx.ro e-mail címre várunk.
Magyarországi internetes olvasóink kedvezményes díjszabással (szavanként 50 forint) üzenhetnek Maros megyei, marosvásárhelyi szeretteiknek. Üzeneteik ellenértékét a CustosZöld könyvesboltban (1024 Budapest, Margit körút 7., telefon: 212-51-91) egyenlíthetik ki.
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................ ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
"Most, hogy karácsonyi emlékemet fölemlegettem, azzal is számot kell vetnem, hogy mesés csoda folytán lehetnék bármi: Jeruzsálem királya, mennyei angyal, betlehemi pásztor, régi hallgatóságomat az idônek romjai alól nem bírnám kiszabadítani. Meghalt apám, anyám, lakat és vaspánt szigorog zúzmarásan a szülôház ajtaján. Egy pillanatra mégis ahhoz igazítom magam, amit romolhatatlanságban ôriz a hûséges emlékezet. - Szabad-e kántálni? - kérdem játékos hangsúllyal, amit ötéves koromban lestem el idôsebb mondikáló társaimtól a várakozás ablakai alatt." (Sütô András)
Az Impress Kiadó karácsonyi újdonsága a Magyar karácsonyok címû szép kiadvány, összeállította, szerkesztette Nagy Pál. Esztétikai szerepe mellett gyakorlati haszna is van, hiszen szülô, gyermek, pedagógus, népmûvelô: kézikönyvként is forgathatja; kedvére válogathat ki-ki belôle karácsonyi mûsorrra valót.
A kötet elsô része karácsonyi tárgyú szépirodalmi alkotásokat tartalmaz, verset, karcolatot, novellát, emlékezést. Íme a rangos szerzôi névsor (a válogatás sorrendjében): Ady Endre, Jókai Mór, Petôfi Sándor, Tömörkény István, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Szabó Dezsô, Kosztolányi Dezsô, Radnóti Miklós, Kuncz Aladár, József Attila, Tamási Áron, Márai Sándor, Hunyady Sándor, Dsida Jenô, Sipos Domokos, Déry Tibor, Jékely Zoltán, Karinthy Ferenc, Kiss Jenô, Wass Albert, Nagy Gáspár, Pilinszky János, Kányádi Sándor, Sütô András.
A második rész betlehemes játékokat, kántálóénekeket, karácsonyi köszöntôket, verseket, rigmusokat foglal magába. Barabás László gyûjtéseinek színhelye Szováta, Teremi-újfalu, Szabéd, Búzásbesenyô, Mezôkölpény, Varság, Mezôfele, Siklód, Korond, Somosd, Gógánváralja, Szövérd, Héderfája, Magyarkirályfalva, Sóvárad; Nagy László pedig Szôkefalván és Vámosudvarhelyen jegyezte fel a közölt kántálóénekeket és a köszöntôt. A kottákat - és ezzel mintegy nyomatékosítjuk a kötet gyakorlati hasznáról mondottakat - Sinkó András készítette. A borító Dónáth N. György munkája.
Az Impress Kiadó karácsonyi kötetét vasárnap a szerkesztô és a gyûjtôk jelenlétében mutatta be Nagy Miklós Kund. Nagy Pál és munkatársai ismertették a Magyar karácsonyok címû kis gyûjteményt, Györffy András színmûvész verset és rövidprózát olvasott fel a kötetbôl. A kántortanító-képzô fôiskolás hallgatói, a Gyöngyharmat együttes tagjai énekükkel tették ünnepélyesebbé a rendezvényt. Végül dedikálás következett. (A könyv ára 50.000 lej, kapható az Impress kiadónál a Népújság szerkesztôségében, valamint a következô könyvesboltokban: Mozaik, Aranka György, Bolyai-Gauss, Pallas- Akadémia, Bibliofil.)
Aki egy kicsit is kíváncsi a könyvnyomtatás csodáira, vegye a fáradságot és nyomja le a Teleki- Bolyai Könyvtár kilincsét. Ott majd tájékoztatják, hol keresse, nézze meg az évszázadok kiállított kincseit.
Szombaton a bázeli-maros-vásárhelyi székhelyû Teleki Alapítvány Teleki-évet nyitott, ugyanis 2001-2002 a Teleki Téka megnyitásának 200. évfordulóját jelenti.
A Teleki-esztendô megnyitóbeszédét Sebestyén Spielmann Mihálytól, a Téka kutató fôkönyvtárosától hallottuk: " Szegény jó Teleki Sámuel uram, a latin gróf azt írta a könyvtár bejárata fölé aranyozott betûkkel, hogy tékáját ajánlja a haza múzsáinak és a hálás utókornak. Azóta a haza hivatalos múzsái többször is változtatták színöket, csak a könyvtár maradt a szerencsés körülmények összejátszása és a lelkes könyvtárôrök leleményei folytán állandó. És került az eredeti gyûjtemény mellé néhány ugyancsak jelentôs könyvállomány - az oskoláké, kolostoroké, magánosok gyûjteményei, adományok, vásárlások -, amely aztán itt vált forrássá, ihletté, tanulmánnyá, könyvvé, katalógussá, testté- eszméletté. Hisszük, hogy a hálás utókor a könyvtár gyarapítását- fejlesztését és az értékôrzést egyaránt feladatának tekinti. Jelen idô, és elsôsorban a jövô. Futurum imperfectum. Mert a tökéletesség magáé a teremtôé. Legalábbis könyveink mind ezt sugallják, szerényen és álszerényen egyaránt."
A fôkönyvtáros elmondta, hogy a Teleki-év folyamán kiállításokat rendeznek, tudományos ülésszakokat szerveznek, fogadják a Telekieket szerte a világból, kötetet adnak ki, jelen lesznek Budapesten az OSZK- val közösen szervezett könyvtártörténeti ülésszakon.
És akkor nézzünk körül Kimpián Annamária, a Téka munkatársa ismertetése nyomán, mit láthatunk a kiállításon.
Az Ars typographica címet jelen esetben szó szerint értelmezik, a nyomdászat mûvészetét, a szép könyv mûvészetét mutatják be a kezdetektôl a 19. századig. A Telekiben ôrzött könyvtári állományok közül csaknem kizárólag a Teleki-gyûjteménybôl válogattak. A fali segédtáblákon láthatunk a bemutatott nyomdászmûhelyek által használt jelvényeket és díszes iniciálékat. Az 1445 és 1500 között nyomtatásban megjelent ôsnyomtatványok közül 52 címet sikerült a könyvtáralapítónak megszereznie, Bányai Kovács Réka és Kimpián Annamária ezekbôl választott ki három példányt: egy latin betûs, nürnbergi jogi szótárt, egy görög betûs könyvet és fametszetekkel díszített jellegzetes firenzei nyomtatványt. Láthatunk két misekönyvet, amelyeket a mikházi ferences szerzetesek napi rendszerességgel forgattak. A balgaság dicsérete címû Erasmus-mûvet Teleki Sámuel is ritka könyvként jegyzi katalógusában. Láthatunk továbbá Lucas Cranach rajzaival díszített címlapot, Albrecht Dürer által készített arcképet. A Teleki bibliotékájában fellelhetô latin nyelvû Korán igazi csemege. A nyomdászleleményesség ékes példája a holland Lodewijk Elvesier, aki az elsô antikvárius volt, gyûjteményeket vásárolt fel és árusított. A kor követelményéhez igazodva fôleg kisméretû könyvek kiadására szakosodott, amelyek olcsó tömegkiadvány létükre megôrizték a papír és a nyomtatás minôségét.
Néhány címet, könyvet említettünk, bár még sok minden kimaradt. A kiállítást okvetlenül meg kell nézni. Kimpián Annamáriát idézve: lezárul egy korszak, amelyet a Téka gyûjteménye reprezentál. A szép könyv története azonban nem itt ér véget, az ünnepi év során találkozni fogunk a tulajdonjegyek (ex librisek), könyvkötések és kézzel színezett könyvek mûvészetével is.
Virág György megyei tanácselnök megköszönte a könyvtárosok szenvedélyes munkáját, mint mondta, öröm lehet számunkra, hogy dr. Deé Anikó, Sebestyén Spielmann Mihály, Fülöp Mária mellett megjelentek a fiatal kutatók. Jelezte, hogy a megyei tanács 2002-ben megkezdi a Teleki Téka épületének és kapujának felújítását. A porta Keresztes Gyula mûépítész rajzai alapján nyeri vissza eredetiségét. Lehetséges - ma már minden a pénz függvénye -, hogy jövô télire a könyvtár fûtésrendszerét is felújítják.
A kiállítást a magam részérôl szenzációnak tekintem.
Egy mondat erejéig visszatérve Spiel-mannhoz még: a kiállítás nyitva áll a közönség elôtt hétfôtôl vasárnap délig, az esztendô minden hetében és azután is az idôk végezetéig
Szombaton délelôtt a megye jelentôsebb közintézményeit képviselôk jelenlétében ünnepélyes keretek között avatták fel a Maros Megyei Kereskedelmi, Mezôgazdasági és Iparkamara új székházát. A felszólaló hivatalosságok hangsúlyozták: remélik, az új, korszerûen berendezett épületben jobb körülmények lesznek majd a megye kereskedelmi, gazdasági tevékenységének a fellendítéséhez, a hely pedig igazi fóruma lesz a kül- és belföldi üzletembereknek. A rendezvényen jelen voltak többek között a környezô megyék kereskedelmi kamaráinak vezetôi, megyénk városainak polgármesterei. S bár kaptak meghívót, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt senki sem képviselte.
- Sajátos tevékenységünknek és a korszerû követelményeknek megfelelôen építettük át és rendeztük be az új székházat, amelybe évtizedek múltán illetve négy év jogi huzavona után költözhetett ismét vissza a megyei kereskedelmi kamara - üdvözölte a jelenlevôket Gheorghe Nan, a házigazda intézmény elnöke.
Levéltári adatok szerint az épületet 1910-1911-ben húzták fel, benne 1940-ig Maros-Torda vármegye kereskedelmi kamarája fungált. A második világháború alatt itt székelt a német, majd az orosz hadsereg parancsnoksága. 1945 után különbözô közintézmények bérelhettek itt helyiségeket. 1990-ben a mozi-vállalat tulajdona lett. 10 év alatt az épületet elhanyagolták. A kamara 1995 óta próbálta visszavenni jogos tulajdonát. Miután megnyerte a pert, 2001 tavaszán fogtak hozzá a felújítási munkálatokhoz és nem egészen 7 hónap alatt varázsolták át a helyiségeket, üzletember-találkozóknak, tárgyalásoknak, továbbképzôknek is megfelelô, modern lehetôségeket teremtve - mondta Gheorghe Nan avatóbeszédében.
A rendezvény díszmeghívottja Aurel Wainer, Románia Kereskedelmi és Mezôgazdasági Iparkamarájának elsô alelnöke volt, aki történelmi pillanatnak nevezte az eseményt.
- Az új székházzal a kamara által nyújtott szolgáltatások minôsége is kell hogy javuljon - mondta az országos kamara alelnöke. - Nem szabad elfelednünk, hogy kettôs követelménynek kell eleget tenni. A kamara elsôsorban olyan nemkor-mányzati szervezet, amely az üzletemberek érdekeit képviseli, másodsorban pedig közintézmény is. S ami mindennél fontosabb, az említettek mellett az új székház alkalmas feltételeket kell biztosítson a kapcsolatteremtéshez, ami nélkül nincs üzlet.
Ioan Toganel prefektus reményét fejezte ki, hogy a gyönyörûen berendezett helyiségeket mindenekelôtt külföldi delegációk keresik fel és kötnek a megye számára elônyös üzleti szerzôdéseket. A prefektustól megtudhattuk, hogy megyénk a munkahelyi foglalkoztatottságot illetôen országos szinten az elsô öt között van. Az elmúlt évben több mint 100 millió dollár értékû beruházással létesültek újabb vállalkozások. E hónapban pedig egy több mint 70 millió dolláros török tôkével létesített fafeldolgozó vállalatot helyeznek üzembe. Mintegy 35 százalékos arányban növekedett az infrastruktúra is. A vízumkényszer feloldása is kedvezôen hathat a külkereskedelmi tevékenység fellendítésére, amihez az immár új székházban mûködô Maros megyei kereskedelmi kamara is jelentôsen hozzájárulhat. Ha a schengeni egyezmény államai feloldották velünk szemben ezt a diszkriminatív szabályozást, akkor nekünk, állampolgároknak és a közintézményeknek egyaránt be is kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk határozott lépéseket tenni az európai integráció terén.
Miután Tiberiu Sbârcea kormánypárti képviselô is köszöntötte a meghívottakat, egy ortodox és egy görögkeleti pap felszentelte a helyiséget, majd Ioan Toganel, Aurel Wainer és Gheorghe Nan elvágták az avatószalagot.
A magyar belügyminiszter Bukarestben
Pintér Sándor magyar belügyminiszter vasárnap kétnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett Ioan Rus román belügyminiszter meghívására. A magyar belügyminiszter bukaresti látogatását eredetileg szeptember 12-ére tervezték, de az Egyesült Államokat ért súlyos terrortámadások miatt akkor el kellett halasztani az utat.
A látogatás alkalmával kerül sor a román- magyar kormányközi toloncegyezmény, illetve az egyezményhez kapcsolódó végrehajtási jegyzôkönyv aláírására. Az egyezmény szövegét az elmúlt napokban Nagyváradon véglegesítették a két ország belügyi szakértôi. Jegyzôkönyvet írnak alá a belügyi oktatási együttmûködésrôl is.
A magyar-román belügyminiszteri tárgyalásokat különösen idôszerûvé teszi az a tény, hogy az Európai Unió pénteken úgy döntött: 2002. január elsejétôl a román állampolgárok is vízum nélkül utazhatnak a schengeni országokba. A két minisztérium közötti szakoktatási együttmûködésre vonatkozó megállapodást illetôen a román belügyminisztérium sajtóosztályának vezetôje az MTI-nek elmondta, hogy ezen a téren régebbi keletû tapasztalatokkal rendelkezik a két ország, hiszen a budapesti FBI-akadémia tanfolyamain már számos román rendôrtiszt vett részt.
Elsô ízben tartották meg a magyar népi gyermekjátékok Gyöngykoszorú találkozóját szombaton, Marosvásárhelyen. A kezdeményezô az EMKE volt, a szervezôk nevében Szabó Éva tanárnô többek között ezt mondta: "Gyermekkorunk legszebb emlékei, hajdani gyermekjátékaink köszönnek vissza ma itt errôl a színpadról. Visszaköszönnek mint újra megtalált gyöngyszemei egy hajdan oly gazdag és csodálatos kincsnek, a hagyományos magyar népi gyermekjátékok világának." Úgy tûnik azonban, az esztendônek nem ez az idôszaka a legalkalmasabb az ilyen találkozóra - ez most azért volt mégis szép, mert mintegy a Szabó házaspár hattyúdalaként zajlott vasárnap a karácsonyi Gyöngykoszorú; és elôtte a gyermekek szerepeltetése szombaton talán jelezte: hol kell elkezdeni s hogyan a zenei anyanyelv és tánckultúra mûvelését. Nem volt "csúcsrendezvény", de tetszett.
Szabó Éva felhívására egyetlen megyeszékhelyi iskola jelentkezett. A Kultúrpalota színpadán a jeddi, beresztelki, marosvásárhelyi (1. számú Általános Iskola), mezôpaniti gyermekek "játszottak". Utóbbiak játékkincse nagyon gazdag, teljesítményük színvonalas, látszik, hogy amit most "mûsorként" mutattak fel, azt odahaza játsszák is a szünetekben. A szülôkbôl, nagyszülôkbôl, más iskolák szereplôibôl álló közönség hálásan tapsolt, Fodor Imre alpolgármester virágkoszorúját biztató szavak kíséretében nyújtotta át. A vajdaszent- iványiak a felnôttek táncos fonójelenetét "utánozták le"- rajtuk pedig az látszik, hogy szüleikkel együtt élik szokásaikat, a tánc számukra olyan természetes, mint a víz meg a levegô. A Napsugár kisegyüttesének, a Tökmagnak pedig olyan serege támadt, hogy alig fértek a színpadon. (Rádiós kollégám hatvanötnél belezavarodott, feladta a számolást.). Minden "tökmag" verbunkozott, a lányok még szilajabbul, mint a legénykék. Énekelt a Hajnal akar lenni népdalverseny idei elsô díjasa, a kántorképzôs Lôrincz Erzsébet. (Bárcsak nagy hírû népdalénekes válna belôle!) Végül a tanítójelöltek Gyöngyharmat nevû dalcsoportja karácsonyi énekekkel ringatott bennünket jézusváró hangulatba.
Ötödszörre gyûltek össze a megyeszékhelyen a magyar néptánc-együttesek vasárnap. Ezúttal felkarolta a rendezvényt a megyei tanács és a népi alkotások központja is, az EMKE tehát nincs egyedül. Az új vezetés, úgy tûnik, megtalálta a módját az együttmûködésnek, már "székhelye" is van a Palotában, akkorka kamra, amelyben a takarítónô áncugja éppen elfért, amikor rendeltetésszerûen használták. Ez a Karácsonyi Gyöngykoszorú a Szabó házaspár "kibúcsúzkodása" is egyben, és Szabó György Pál meg is kapta a vastapsot; ennél magasabb kitüntetésre aligha számíthat. A stílusvidékek csoportjai közül azokat hozhatták be, mondotta, amelyek maguk is rendeztek ebben az esztendôben Gyöngykoszorú-találkozót. (Hiányoltam a kibédieket - a Kis-Küküllô vidékét senki sem képviselte.) Tíz csoport vagy együttes lépett fel, de ennél több mûsorszámot konferált Veress Kálmán. Mindjárt kezdetben: Sinkó András tanár úr szombaton is szolgált a Napsugár ifjú zenészeivel, vasárnap pedig a hûséges Bôr Gyulával és Marton Lászlóval sirítették a talpalávalót vagy "segítettek" a többi - nem kevésbé dicséretre méltó - zenekarnak. A marosludasi Hajdina csoport a Borókával "összekapcsolva" mutatkozott be, miután pénteken Ludason és Magyarózdon szerepeltek nagy sikerrel. Marosmagyaró az ifjúsági csoportot küldte el, táncrendjük, viseletük üdítô volt, énekelt az iskolás Virginás Árpád. Mezôpanit három nemzedéket képviselô 28 párral lépett színpadra, nótafájuk, a 74 éves Sikó József méltán "hódította meg" a közönséget. Verbunkozott Adorján Lajos. A vajdaszentiványiak táncát sokadszorra is szívesen nézzük-tapsoljuk végig, nehéz ülve kibírni. Pataki János bácsi ötven éve ropja, mégsem fáradt bele. Holtmaros fiataljai megmutatták: nemcsak szervezni tudnak (nyári tánctalálkozókat), hanem vigadozni is. A nyárádszeredai Bekecs táncegyüttes mûsora is imponáló volt, bár Kálmán mester szerint a csoport most egy kis "hullámvölgyben" van. (Persze a színpadon ezt senki sem észlelte.) A mezôbándi Komlód "olajozott" táncát nézve az jutott eszembe, hogy kétféle módon nyilvánulnak meg a táncolók a színpadon: akik önmagukat adják, otthoni rendjüket senkitôl sem zavartatva járják, azok élvezik is a táncot, nincs mûvi mosoly az arcukon, beleadnak apait-anyait, mintha csak lagziban volnának. Mégis megvan a belsô szimmetriája, harmóniája a mozgásuknak. Akik már profi szinten táncolnak, azok szintén élvezettel verbunkoznak, pontoznak, perdülnek, azt élvezik, hogy milyen jól tudják ezt, örülnek egymásnak. (Na és lerí az arcokról, hogy kik a "szeretôsök". Panitban már egy-két házasság is született az együttesen belül; és fonódik a szerelem a táncosok között mindenfelé, elvégre a párválasztásnak, a párra találásnak, a társ meglelésének fontos eleme volt, és lám, ismét az: a tánc.) A két véglet között az olyan csoportok ingáznak, amelyekben még csak elindult vagy újraindult valami, még feszélyezettek, iskolás módra viselkednek, mímelik a kedélyt. A szentgericeiekrôl régóta semmi jó hír nem járta, lám csak, most, Szávuly Ibolya tanító néni, Balázs Sándor unitárius lelkész és a köréjük csoportosuló idôsebbek és fiatalok szorgoskodása sikerrel járt, harminc táncost vittek színpadra vasárnap. A találkozóra a "koszorút" - mintegy megelôlegezve a farsangot - a Napsugár pajkos tánckara tette fel a felcsíki farsangos mutatvánnyal.
Sikó Jóska bácsi mellett csak két énekes, két Szabó Éva-tanítvány szólózott: egyikük pár éve, a másik idén nyert elsô díjat a szatmárnémeti népdalversenyen. Zolnai Ildikóról és Lôrincz Erzsébetrôl van szó. Megtisztelték a rendezvényt jelenlétükkel az EMKE új megyei vezetôségének tagjai, szólt a közönséghez a Népi Alkotások Háza részérôl Cotârlan Constantin és Molnár József, a támogató Megyei Tanács képviseletében Virág György elnök és az elmaradhatatlan díszkosárral Fodor Imre alpolgármester, aki szerint bezzeg most irigyelnek bennünket a szászok. (Tudjuk, miért. De persze egy kicsit mi is ôket. Tudjuk, miért.) Szabó György Pál szülôknek szóló szavaival zárom a tudósítást: Ha nem neveled a fiatalokat, akkor tûrd a "viselkedésüket". Hozzátok vissza gyermekeiteket anyanyelvi kultúrátoknak a világába! És ez már a fiataloknak, az utána következôknek való: Ôrizzétek ezt a találkozót!
A "Járd ki, lábam!" alatt ötlött fel bennem: vajon valóban az a helyzet, hogy "Nem parancsol senki most"?
Vagy ez, amit láttam a Közmûvelôdési Palotában, egyfajta közösségi lelkiismeret munkálkodása volt?
A hét végén nyolc országból és Románia szinte valamennyi ismertebb ebtenyésztô központjából közel 300 kutyát neveztek be a marosvásárhelyi sportcsarnokban megrendezett nemzetközi kiállításra.
A négylábú szépségeket 10: juhász, ôrzô-védô, terrier, tacskó, szánhúzó és északi, kopó, vizsla, szetter és retriever, öleb, agár fajtacsoportban mutatták be a bíróknak. Mintegy 100 kutya közül a verseny fôbírója, dr. Kelemen Atilla választotta ki a fajta, illetve a kiállítás legszebb példányát, azaz a "Best in show"-t. A bajnokságra alkalmas (CAC) nyílt kategóriába bárki benevezhetett, de ide is leginkább az év folyamán rendezett verseny nyertes kutyáit hozták el. Egy másik megmérettetésen, a "Top Tenben" a 2001-ben hazai és nemzetközi versenyeken legeredményesebben szereplô 13 kutyával pontszámok alapján jelentkezhettek a gazdák. Ezek közül került ki az év legeredményesebb kutyája, illetve a hozott és az itt kapott pontszámok alapján a legjobb 10 versenyzô. A "derbyn" csak azokat a kutyákat vonultatták fel, amelyek 2000-ben születtek.
- Mivel év végén rendeztük meg ezt a kiállítást, színvonalas szemlét tarthatunk. Aki ide eljött, az az év folyamán már kiválogatott, különbözô kategóriákban gyôztes példányokat hozta el, úgy, hogy ez a hazai és az ide látogató külföldi tenyésztôk valódi seregszemléje is. A teremkiállítás pedig országos premier, hiszen tudomásom szerint ilyent még Romániában nem rendeztek. Ehhez egyfajta kutyatartó kultúra is kell. Itt egyaránt fegyelmezetten kell viselkedjen a kutya és a gazda is. Ezt a civilizált felfogást próbáljuk ezáltal meghonosítani - mondta dr. Kelemen Atilla fôbíró. A kutyakiállítás külön-meghívottja volt a marosvásárhelyi ebtenyesztô egyesület testvérszervezete, a debreceni, amelynek elnöke, Szabó Sándor a Népújságnak elmondta, több mint 5 éve tart a kapcsolat, amelynek köszönhetôen a két szervezet tagjai részt vehettek a Marosvásárhelyen és Debrecenben szervezett kiállításokon 10-10 kutya díjmentes felvonultatásával. Májusban Debrecenben tájkiállítást rendeznek, ahol munkakutya- bajnokság lesz, s máris meghívták erre a marosvásárhelyieket. A sportcsarnokbeli vetélkedôre három tulajdonos 2-2 bajnok kaukázusi és staffordshire terriert hozott Debrecenbôl.
Lapzártakor folyt a zsûrizés, még nem osztották ki a díjakat, így errôl nem számolhatunk be olvasóinknak.
December 22-én díjazza a megyei sportigazgatóság a már hagyományossá vált év végi gálán a megye - gyakorlatilag sajnos csak Marosvásárhely - legjobb sportolóit.
A lista összeállítói nincsenek könnyû helyezetben. Az idén elért eredmények között, szerencsére, számos olyan van, amelyek dicsôséget szereztek megyénknek és az illetô sportolónak, így nehéz lesz kiválasztani a legjobbakat. Bidiga Tiberiu, a sportigazgatóság vezetôje bevallotta, hogy nagyon nehéz rangsort felállítani, így azon is gondolkodnak, hogy a kiválasztottak között ne tegyenek különbséget, a legjobb tízet azonos mértékben jutalmazzák.
Akárhogy is döntenének, a leendô díjazottak egész biztosan megérdemlik majd azt a kis figyelmességet, s az esetleges pénzügyi juttatást is.
Ami szomorú azonban a dologban, hogy az idén talán az eddiginél is kevesebben lesznek a díjazottak között a csapatsportok képviselôi. Ne értsenek félre, minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek az egyéni sportágak mûvelôi, akik ezekben a sportnak egyáltalán nem kedvezô idôkben energiát, idôt és nagyon sokan saját pénzt is áldoznak a sikerük érdekében. Valódi közösségi sikerélményt azonban elsôsorban a csapatsportok, szûkebb értelemben véve a labdajátékok nyújthatnak, amelyek azonban hosszú ideje válságban vannak tájainkon, s nem is tûnik úgy, hogy változás áll be ebben a tekintetben a közeljövôben.
A labdarúgók már hosszú évek óta nem állhatnak elô azzal a igénnyel, hogy a legjobbak közé kerüljenek, s bizony az idén a kosárlabdázók sem nagyon jeleskedtek. Az egyetlen labdajáték, amely kiemelkedik a mezônybôl, az a nôi röplabda, de számos, nagy hagyományokkal rendelkezô sportág egész egyszerûen már nem is létezik felnôttszinten a megyében.
Talán a valódi teljesítmény hiánya magyarázza a közönség elhidegülését is. Lesújtó a ligeti stadion foghíjas lelátóit nézni, s elképesztô adat, hogy Marosvásárhelyen a legkisebb az átlagos nézôszám a labdarúgó B- osztályban. Szomorú végigtekinteni a félig sem megtelô sportcsarnokon egy kosárlabda-mérkôzés alkalmából, s fura, hogy a nôi röplabdára sem tolong a tömeg, amelynek oka talán, hogy sokan nehezen tudnak azonosulni az idegenlégiósokkal teletûzdelt együttessel.
Kell egy csapat - mondogatta a Régi idôk focija címû magyar film fôhôse, s bizony a valódi vásárhelyi sportbarátok hiányolják a "régi idôk" csapatait és közönségét. Csak reménykedhetünk, hogy - ha oly hosszúra nyúlik is - átmeneti krízisnek vagyuk csupán tanúi.
Sima gyôzelmet aratott a nôi csapatbajnokság utolsó ôszi fordulójában a marosvásárhelyi Romgaz- Elektromaros nôi csapata, s ezzel - 16 pontot gyûjtve - a bajnokság felénél a tabella élén áll. Seres Sándor érdemes edzô és Martina Lajos tanítványai a páronkénti összehasonlításban is 5-1 arányban gyôztek a vendégek ellen.
A legjobbnak ezúttal is, mint korábban számtalanszor, Doina Baciu bizonyult, 485 fás teljesítménye önmagáért beszél. Kiválóan teljesített az újdonsült egyéni országos bajnok, Daniela Munteanu-Sopterean is 472 fával, míg a csapat további három tagja, Duka Tilda (426 fa), Martina Emese (425 fa) és Barabás-Sopterean Carmen (425 fa) jónak mondható átlagos eredményt produkált. Ezúttal gyengébben ment a játék a csapat kisifjúsági tagjának, Miklós Katalinnak, aki 392 fát teljesített, ám ô többször bizonyította, hogy ennél sokkal jobb eredményre is képes. Az ellenfél legjobbja a válogatott Catalina Calaver volt, 442 fával.
A tavaszi idény a nôi bajnokságban január 26- án kezdôdik, amikor együttesünk a bukaresti Rapidot fogadja az Elektromaros arénában.
Megszerezte elsô gyôzelmét az idei bajnokságban az Elektro-maros férfi tekecsapata is. Az anyagi támogatást nélkülözô együttes puszta amatôr alapokon áll, tagjai csak a mérkôzésre gyûlnek össze, rendszeres felkészülést nem végeznek. Nem csoda tehát, hogy a 12. fordulóig kellett várni az elsô sikerre, melyet megfelelô örömmel fogadtak a csapat tagjai. A pontokat a következôképpen szerezték: Seres Levente 860 fa, Szép Attila 819 fa, Fekete József 837 fa, Orosz István 907 fa, Fazakas Béla 895 fa, Seres László 849 fa. Az ellenfél legjobbja, Varga Daniel 935 fát teljesített.
Az idény utolsó mérkôzésén, szerdán 11 órától, a férfi tekézôk a vajdahunyadi bajnokcsapatot, a Siderurgicát fogadják saját pályán.
Kikapni fájdalmas dolog. Ráadásul itthon, még fájdalmasabb. A legfájdalmasabb azonban itthon kikapni egyetlen ponttal. Ha pedig azt tekintjük, hogy a Herlitz-Mobex egész mérkôzés alatt vezetett, s a Rapid - az elsô percek kivételével - csupán a végsô sípszó elôtt hét másodperccel jutott elôször elônyhöz, akkor bizony nagyon nehéz megemészteni a vereséget.
Noha látta a találkozót, a krónikás egész egyszerûen nem képes felfogni, miként "sikerült" veszíteni, miután 16 pont elônyre is szert tett a csapat, az utolsó negyed elôtt is még 13 pont elônnyel vezetett, s 20 másodperccel a vége elôtt (!) még mindig négy pont elônye volt. Valószínûleg maguk a játékosok sem tudják. Ha azonban nagyon szigorúan elemezzük elsôsorban az utolsó percekben történteket, bizony súlyos hibák kerülnek felszínre, melyeket sorban követtek el a játékosok, a szakvezetôk, néha pedig a játékvezetôk is.
Ne azt nézzük most azonban, hogy négypontos hazai elônynél, egy perccel a vége elôtt Laur Grigoras buzaui bíró miért ítélt támadó szabálytalanságot Sáfárnál, amikor ezt semmi nem indokolta, s ezzel gyakorlatilag felkínálta az egyenlítés és a gyôzelem lehetôségét a vendégeknek, hanem azt, hogy miért használhatta ki a Rapid oly könnyen ezt az esélyt, s miként sikerült elképesztô hibákkal hozzájárulni a vendégek sikeréhez.
Elôször Brusturnak és Szászgáspárnak nem sikerült megtartani félpályánál a labdát, s Voinescu hárompontost dobhatott, aztán Sáfár hagyott ki két szabaddobásából egyet, amivel csak két pont elônyünk maradt 14 másodperccel a vége elôtt, aztán érthetetlen módon ismét Voinescunak nyílt lehetôsége újabb - sikeres - hárompontos kísérletre olyankor, amikor ezt mindenáron meg kellett volna akadályozni. Így tehát hét másodperccel a vége elôtt a Rapid vezetett, de még nem volt vége. Elôbb Brustur hagyta ki kosár alól az ellentámadást, s amikor még mindig volt négy másodperc és egy oldalbedobás csapatunk számára. Radu Horea, aki a labdát kapta, kosárra törés közben lépést követett el, s ezzel minden befejezôdött.
Minden csapat életében lehetnek gyenge, vagy balszerencsés napok. Az, ami kosárlabdacsapatunkkal történik azonban, már nem a véletlen, vagy a balszerencse mûve. Utoljára tavaly ôsszel szerepelt a Herlitz-Mobex az elvárások szintjén, hogy aztán a tavaszi idényben szinte sikerüljön kiesnie (az más kérdés, hogy utólag növelték a létszámot, s így nem esett ki senki), az idén ôsszel pedig ott folytatja - néhány kivételnek számító jobb játékot nem számítva -, ahol a tavasszal abbahagyta. A bajnoki szünet sem segített ahhoz, hogy játékosaink összeszedjék magukat. Szászgáspár például mélyen alulmúlta magát ezen a találkozón (ezért is érthetetlen, hogy miért maradt a pályán az utolsó negyedben szinte mindvégig, amikor a Rapid fenyegetôen kezdte ledolgozni a hátrányát), Sáfár már hosszú ideje nem talál magára, Feleki nem nyújt egyenletes teljesítményt, egy jó mérkôzése után egy rossz következik, Czinka a tavalyi fellángolása után többnyire a kispadot nyomja, mint szombaton is, és sorolhatnánk Vrâncianu, Radu Horea, Trif és Brustur teljesítményének elemzésével is.
Hogy miért nem megy a játék? Erre a választ a szakvezetésnek kell megadnia, de a lehetô legsürgôsebben, hisz mindig valami mással van baj. Ezúttal a lepattanók megszerzése viszonylag nagy százalékban sikerült, ám ha kosár alól sem sikerül bedobni a labdát, akkor bizony valami erôsen nem stimmel.
Pontszerzôk, Herlitz-Mobex: Radu Horea 14, Brustur 13, Feleki 12 (2), Sáfár 10, Uta 8, Vrâncianu 7, Trif 6 (1), Szászgáspár 3 (1). Rapid: Abramescu 22 (2), Ardelean 22 (1), Voinescu 14 (2), Barbu 9 (1), Serbanescu 3 (1), Anton 2, Chirita 1, Marinescu 1.
Vezették: Laur Grigoras (Buzau), Bucerzan Radu (Temesvár).
A 11. fordulóra december 12-én, szerdán kerül sor, amikor a Herlitz-Mobex Iasi-ba látogat. Legközelebb szombaton, december 15-én játszik ismét a sportcsarnokban csapatunk, amikor a pitesti-i CSU ISA lesz az ellenfél.
Véget ért a fôszponzor után Borsodi Ligára keresztelt magyar NB I ôszi kiírása. A 2000-2001-es idénytôl kezdve a bajnokságban 12 csapat szerepel, az alapszakasz 33 fordulóból áll. Az 1-22. fordulót a csapatok oda-vissza rendszerben játsszák, ôsszel. A 23-33. fordulók pályaválasztói megegyeznek az 1-11. fordulók pályaválasztóival.
A rájátszás (play-off) szakaszába a csapatok magukkal viszik elért eredményeiket. Az alapszakaszban az 1-6. helyezést elért csapatok a bajnoki címért és a kvalifikációs helyezésekért, a 7-12. helyezettek a további helyezésekért játszanak, egy fordulós rendszerben.
A Fotex-csoport tulajdonosa, Várszegi Gábor még az idény kezdetén megvásárolta a Fradit, így a bajnokságban az a paradox helyzet állt elô, hogy két egymással küzdô ôsi rivális, az MTK és az FTC azonos tulajdonos birtokába került. A szurkolók vegyes érzelmekkel telítve fogadták a hírt, így az elsô fordulók hangulatát ez meg is határozta. Aztán a válogatott gyengébb szereplése miatt újra elterelôdött a figyelem a honi bajnokságról, de az év végén újra a szurkolói beszélgetések középpontjába került.
A bajnokság fele után mindenképpen elmondható, hogy a tavalyi bajnok Fradi csalódást okozott, akárcsak az új stadionnal rendelkezô Újpest, a Vasasról, a Haladásról és a Gyôrrôl nem is beszélve. Ugyanakkor ki kell emelnünk a ZTE sikerét, amely kiscsapatként, kis költségvetéssel hôsiesen állja a sarat. A Dunaferr az idény végére talált magára, a Videoton pedig éppen ekkor engedett ki. A tavalyi kupagyôztes és az UEFA-kupából szépen búcsúzó Debrecen kisebb csalódást okozott szurkolóinak.
Következik viszont a téli pihenô, ilyenkor pedig a csapatok körül sok minden változhat, fôleg a kispadokon. Várszegi máris mozgásokat ígért a Fradinál, ami érthetô is, hiszen míg az MTK magasan vezeti a tabellát, addig az FTC elég ellentmondásosan szerepelt. Többen elôre látják Nyilasi visszatérését a Fradi edzôi székébe, de Kisteleki István (Újpest) helyébe is többen a lila- fehérek egykori válogatott balszélsôjét, Nagy Lászlót várják. Úgy tûnik, Reszeli Soós Istvánnak is fel kell állnia a soproni kispadról (itt játszik a volt vásárhelyi Claudiu Salagean), ide Simon Tibort, a Fradi egykori üdvöskéjét várják, igaz, ôt a Vasassal is szóba hozták. Reszelit ugyanakkor szívesen látnák Debrecenben, Diósgyôrben és Siófokon. Ez annál is érdekesebb, mert az edzôt a Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága március 4-ig eltiltotta a kispadról (a Vasas elleni mérkôzésen "lökte" meg a negyedik játékvezetôt).
A téli alapozás sokat segíthet, mert bár az MTK nagyon elhúzott a mezônytôl - úgy tûnik, már nem lehet beérni - a többi részében még sokat változhat a tabella.
A Mikulás-kupa elnevezésû háziversennyel fejezôdött be az idény az ASA súlyemelôi számára. Eredetileg a nagyváradi és a szovátai súlyemelôket is várták a rendezvényre, ám anyagi és meteorológiai gondok miatt csaupán a házigazdák vehettek részt a versenyen, melyen a klub 12 ifjúsági emelôje indult, a meghívott szülôk jelenlétében.
A rendezvény egyben számvetés is volt az idei teljesítményrôl. Az összesítésbôl kiviláglik, hogy az ASA súlyemelôi, Marcel Iridon és Kovács János érdemes edzôk tanítványai 2001-ben 9 arany, egy ezüst és 10 bronzérmet szereztek az országos versenyeken. Az érmeket Nagy Iulian, Iridon Dragos, Tamás Attila, Meghesan Ciprian, Baba Dan, Simon András, Selcuzan Sándor és Dobos László szerezték, az év felfedezettjének Baba Dan tekinthetô, akit az idén meg is hívtak az országos ifjúsági keretbe.
Kovács János edzô elmondta, hogy ezen az utolsó erôpróbán is remekül helytálltak a tanítványai, akik közül sokról még hallhatunk a következô években. A fiatal súlyemelôket szponzorok jóvoltából ajándékcsomaggal jutalmazták, ezen felül Baba Dan pénzjutalomban is részesült.
· A marosvásárhelyi labdarúgás története az évek során számtalan dicsôséges fejezetet jegyzett fel, s noha a város csapata nem szerzett országos bajnoki címet, számos innen indult játékos játszott a román válogatottban, mint Bölöni, Hajnal, Fazakas, hogy csak néhány példát említsünk. A legdrámaibb története azonban annak a labdarúgónak van, akit "futballra született" tehetségnek tartottak már egész fiatalkorában: Kanyaró Attiláról van szó.
Kanyaró Attila 12 esztendôsen kezdett el futballozni az ASA kölyökcsapatában, de alig három és fél esztendô után Bóné Tibor már az A- osztály mélyvizébe vetette.
- Melyik találkozón játszottál elôször az A-divízióban?
- Az elsô mérkôzésem a Steaua ellen volt, ami azért érdekes, mert pályafutásom utolsó találkozóját szintén a Steaua ellen játszottam. Játékomra felfigyeltek az ifjúsági válogatott edzôi is, akik meghívtak a keretbe. Két éven keresztül vettem részt különbözô nemzetközi tornákon az ifi válogatottal, olyan nevek mellett, mint Iordanescu, Stefanescu, Beldeanu. A legjobban Cannes-ban szerepeltünk, ahol 1968-ben elhódítottuk a serleget. Az elôdöntôben a Szovjetuniót gyôztük le 1-0 arányban, az ellenfélnél akkor a késôbbi világklasszis, Blohin is a csapat tagja volt. A döntôben a házigazda Franciaország, a turné nagy esélyese ellen diadalmaskodtunk. A torna után a Cannes vezetôsége megkeresett, s felajánlotta, hogy maradjak náluk, ám még túl fiatal voltam, alig 16 esztendôs, ezért inkább a hazatérés mellett döntöttem.
- 1970-ben behívtak a mexikói világbajnokság döntô tornájára készülô román válogatott bôvített keretébe. Az akkor elvégzett szigorú orvosi vizsgálat azonban a fordulópontot jelentette az életemben. Felfedezték, hogy velem-született koronaér-rendellenes-ségem van, s az orvosok megtiltották, hogy a továbbiakban sportoljak, megerôltetô tevékenységet végezzek. Ennek ellenére tovább játszottam az ASA-nál, mikor kaptam játékengedélyt, mikor nem. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 27 éves koromig folytattam, de egy Cooper-teszt alkalmával az orvosok végleg megtiltották a további sportolást.
Pályafutásom legnagyobb örömei természetesen az ASA-nál értek. Alig négy évvel a feljutást követôen csapatunk belekóstolhatott az európai kupaküzdelmek ízébe. 1975-ben az A-osztály második, 1976-ban harmadik helyén végeztünk. Csodálatos évek voltak azok. Bármikor egyenlô félként vettük fel a küzdelmet a Steaua, vagy a Dinamo ellen. Sokkal szebb volt a játék, mint ma, az emberfogás még nem volt annyira szigorú, jobban érvényesült a technika. Egy idôben rendszeresen három-négy gólt rúgtunk mérkôzésenként, a "specialitásunk" az ollózás volt, s fel sem vetôdött a bundázás kérdése.
Jól emlékszem egy Rapid elleni találkozóra, amelyen a fôvárosi csapat kapuját Rica Raducanu védte, aki akkor egyben a román válogatott kapusa is volt. Rúgtam neki egy hatalmas gólt a pókhálóba. Este, a mérkôzést követô vacsorán megkergetett, s azt kiabálta utánam: "Megöllek te, mert gyûlésezni hívtak miattad!" Micsoda idôk voltak! Örökre az emlékezetembe vésôdtek.
- Aztán következett az edzôsködés?
- A bukaresti Testnevelési Fôiskola végzettjeként a marosvásárhelyi ISK egyik csoportját bízták rám. Gyerekek százaival foglalkoztam az évek során, kezem alatt nôttek fel Olah Adrian, Pogacean Florin, Flavius Moldovan, Nan Lucian, a Somfalean testvérek, Claudiu és Flavius és sokan mások.
- Mondanál valamit a családodról is?
- A családom nagyon fontos a számomra. A feleségemmel, Zsuzsával két fiunk van, a 11 esztendôs Tamás és a hétéves Péter. A nagyobbikat nemigen érdekli a foci, inkább a számítógépekkel és kisebb mértékben kosárlabdával foglalkozik. Pétert viszont nagyon érdekli a labdarúgás, egész nap kergeti a labdát, s azt hiszem, van is némi tehetsége. Várom, hogy még nôjön egy kicsit, lássuk, mennyire fejlôdik, s ha értelmét látom, elviszem az ország egyik nagy csapatának ifjúsági központjába, mert úgy gondolom, hogy ma Marosvásárhelyen nagyon kevés az esélye egy tehetségnek, hogy felhívja magára figyelmet.
György, Kanyaró Attila bátyja, nem jutott el az öccse teljesítményeinek szintjére mint játékos, de tevékenységével a futball területén kivívta a marosvásárhelyi labdarúgást szeretô közönség tiszteletét és megbecsülését. Tizennégy esztendôsen, az MTE-ben kezdte pályafutását, majd a Muresulban folytatta. Elsô edzôje Csíki Ferenc volt, majd Kiss Árpád keze alá került. Katonaévei alatt a focsani-i Dinamo B- osztályos, majd a bukaresti Dinamo Obor C-osztályos együtteseiben játszott. Késôbb az IRA, a szészrégeni Vointa, a Medicina, Székely-keresztúr játékosa volt. Játékosi pályafutását a Viitorul Prodcomplex C- divíziós csapatában fejezte be, egy baleset miatt. Ezt követôen edzôként folytatta, tíz évet az IRA-Sanatateánál tevékenykedett, mely csapat abban az idôben az akkori megyei bajnokság (ma D-osztály) elsô három helyén tanyázott. A futballtól azután sem tudott elszakadni, ezért létrehozta az Apolló öregfiú-együttest, mellyel különbözô old- boys tornákon vesznek részt, s nemzetközi találkozókat is szerveznek. Kanyaró György edzôi pályafutásának legnagyobb eredményei között tartja nyilván, hogy tanítványai voltak Jenei Ferenc és Török Csaba, ismert labdarúgók. Fia szintén futballozott az ASA ifjúsági csapatában.
A harmadik Kanyaró-testvér, Dezsô szintén labdarúgó volt, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el 1986- ban, 31 éves korában.
A férfi B-osztályos bajnokságban, egyetlen kivétellel ifjúsági játékosokból álló marosvásárhelyi csapat bizonyította, hogy helyben is lehet biztosítani a marosvásárhelyi kosárlabda jövôjét egy kis foglalkozással, odafigyeléssel. A Sportlíceumban, Fodor Tibor edzô keze alatt felnevelkedett gárdában számos olyan játékos játszik, akik hamarosan helyet követelhetnek maguknak a Herlitz-Mobex A-osztályos csapatában, néhányan már rendszeresen le is ülnek a felnôtt csapat kispadjára, s Pora például nemegyszer a pályán is feltûnt.
Ezúttal a sérült Pora nélkül állt fel a marosvásárhelyi gárda, amely bizonyította, hogy másokra is építhet a közeljövôben városunk kosárlabdája. A nagyon erôs utánpótlási központtal rendelkezô Arad második csapata ellen gyôztek ifjú játékosaink, akiknek sikerült az, ami az A- osztályosoknak nem: kézben tartani a találkozót a záró percekben.
A Herlitz-Mobex II pontdobói: Hallai 30, Moscviciov 15, Zamfir 10 (1), Habor 8 (1), Soós 4, Luca 4. Az ellenfél legjobbja Pirkó 24.
A magyarországi Szigetszentmiklóson nagyon erôs mezônnyel, Mundial 93 kupa név alatt asztali- labdarúgó versenyt rendeztek. A kitûnô körülmények között, 24 asztalon, 46 versenyzôvel lebonyolított viadalon a legjobbak között, az abszolút kategóriában a marosvásárhelyi Pákai György (jelenleg a Tiszavasvári SE versenyzôje) bizonyult a legjobbnak, megelôzvén a budapesti Szekér Andrást és Székely Balázst, s ezzel elhódította a szervezôk által felajánlott serleget. Sikerével Pákai György nem csupán klasszisát bizonyította, hanem megerôsítette helyzetét a világranglistán is, ahol legutóbb a 8. helyre sorolták.
A 3. kategóriájú versenyzôk mezônyében ugyancsak marosvásárhelyi gombozó, Soós János (Proiect SE) bizonyult a legjobbnak, aki a házigazda Kakas Andrást és a dunaújvárosi Fábri Bélát elôzte meg.
A nôknél a legjobbnak a helyi klubnál versenyzô, ám Marosvásárhelyrôl származó Fülöp Katalin bizonyult.
A szervezôk az oklevelek és a serlegek mellett értékes díjakkal is jutalmazták a legjobb versenyzôket.
A szászrégeni Petru Maior líceum sporttermében az idén második alkalommal rendezték meg a December 1. Kupát amatôr férfi kosárlabdacsapatok számára. A tornán hat csapat vett részt, melyeket két hármas csoportba soroltak, majd helyosztókat rendeztek.
Az alapszakasz eredményei: Petru Maior líceum - Bastion 43-66; Old Boys - Macho 47-45; Eurotherm - Bastion 67-60; No Comment - Macho 49-66; Petru Maior líceum - Eurotherm 43-50; Old Boys - No Comment 48-29.
A helyosztókon: 5. helyért: Petru Maior líceum - No Comment 54-43; 3. helyért: Macho - Bastion 61-41; döntô: Eurotherm - Old Boys 61-43.
Az Eurotherm cég jóvoltából a legjobbakat kupákkal, oklevelekkel és pénzdíjakkal jutalmazták.
A Niculae bôdületes lövésébôl született bombagól nem volt elég a Sporting Lisszabonnak, hogy búcsúztassa Európa egyik legjobb klubcsapatát, az AC Milant, az UEFA-kupában. Bölöni László csapatának nem volt más választása a milánói kétgólos vereséget követôen, mint megpróbálni végigtámadni a mérkôzést, ám a tapasztalt olasz védelem nem hagyta magát áttörni. Az elsô félidôben nem is volt feljegyezni való helyzet, csupán a küzdeni akarást lehet esetleg dicsérni. A második félidô elején aztán Niculae hatalmas gólt ragasztott Jardel átadásából Abbiati hálójába, s a találat kicsit fölpergette a portugálokat, akik egyetlen gólra voltak attól, hogy kiegyenlítsék az összesített állást. Abbiatinak másodszor azonban sikerült szögletre tornásznia Niculae sarokra tartó lövését, s a ráadás perceiben a minden erôvel kitámadó, kockáztató portugálok védelmét kijátszva, Javi Moreno megszerezte az egyenlítést a Milannak.
Bölöni azonban emelt fôvel hagyhatta el a pályát, mert egy jobb gárda gyôzte le csapatát. Kedvenc csatára viszont, Niculae ismét a legjobbkor bizonyította, hogy a világ legerôsebb bajnokságaiban is megállná a helyét, s nem is kevesen érdeklôdnek iránta. Bölöni tanácsát (ti. hogy ne siessen) azonban valószínûleg megfogadja a még mindig nagyon fiatal játékos, hisz eddig is bizonyította, hogy nem szokta elsietni döntéseit, s különösen Bölöni tanácsaira figyel oda, akit szinte második apjaként tisztel.
A további találkozókon nem egy esetben született meglepô eredmény. A Servette Genf nem csupán elbúcsúztatta Király Gábor csapatát, a Hertha Berlint, de három gólt rámolt Berlinben a házigazdák kapujába. Ugyancsak a meglepetések közé sorolható a Slovan Liberec gyôzelme Mallorcán és továbbjutása, valamint a Fiorentina kiesése a Lille ellen.
A legdrámaibb küzdelmet a Paris Saint Germain-Glasgow Rangers párharc hozta. A két csapatnak 210 perc (két teljes találkozó és a 2x15 perc hosszabbítás) sem volt elég, hogy ellenfele kapujába találjon, így a továbbjutásról tizenegyesek döntöttek, ami a skótoknak kedvezett.
Teljes összeomlás jellemzi Románia szereplését a nôi kézilabda- világbajnokságon. Csütörtökön este a Dumitru Musi által felkészített csapat elszenvedte harmadik vereségét is, ezúttal Svédországtól 22-26-ra, s már biztos, hogy nem jut a legjobb tizenhat közé, azaz története leggyengébb szereplését könyvelheti el. S kiktôl kapott ki Románia? Spanyolországtól és Svédországtól, mely csapatok nem jutottak ki a tavaly az Eb-re, s most sem tartoznak a favoritok közé, s Angolától, amelynek a fogadóirodák ötszörös oddsot kínáltak a gyôzelmére. Végül Románia 29-25 arányban "le-hengerelte" Kongót, a kézilabda afrikai "nagyhatalmát", úgy hogy a második félidô elsô tíz percében nem sikerült gólt lônie. További kommentár fölösleges.
A csoportmérkôzések utolsó napján, tegnap lapzárta után Románia Magyarország ellen játszott, de a mérkôzésnek már nem volt tétje, hisz Románia kiesett, a magyarok pedig biztos továbbjutók, még akkor is, ha meglepetésre egy góllal kikaptak szombaton a svédektôl. Ezzel már csak a csoport második helyét szerezhetik meg, s elvileg nehezebb ellenféllel kell megbirkózniuk a 16 között, ám Mocsai Lajos csapata már többször bizonyította, hogy képes bárkit legyôzni. Igaz, a magyar csapat eddigi szereplése sem volt igazán meggyôzô.
A-csoport: Kína - Hollandia 24-23; Ukrajna - Macedónia 22-22; Dánia - Franciaország 21-20; Macedónia - Hollandia 29-24; Franciaország - Kína 29-18; Dánia - Ukrajna 30-16. Állás: 1. Dánia 8 p. 2. Franciaország 8 p. 3. Kína 4 p. 4. Macedónia 3 p. 5. Ukrajna 2 p. 6. Hollandia 1 p.
B-csoport: Románia - Svédország 22-26; Magyarország - Spanyolország 27-23; Angola - Kongó 27-13; Svédország - Magyarország 30-29; Románia - Kongó 29-25; Spanyolország - Angola 29-26. Állás: 1. Svédország 8 p. 2. Magyarország 6 p. 3. Angola 4 p. 4. Spanyolország 4 p. 5. Románia 2 p. 6. Kongó 0 p.
C-csoport: Ausztria - Japán 30-22; Jugoszlávia - Korea 39-31; Oroszország - Grönland 29-13; Oroszország - Korea 26- 23; Ausztria - Jugoszlávia 31-31; Japán - Grönland 27-19. Állás: 1. Oroszország 8 p. 2. Jugoszlávia 7 p. 3. Ausztria 5 p. 4. Korea 2 p. 5. Japán 2 p. 6. Grönland 0 p.
D-csoport: Brazília - Uruguay 23-18; Norvégia - Tunézia 30-18; Szlovénia - Olaszország 28-21; Brazília - Tunézia 31-18; Szlovénia - Uruguay 34-16; Norvégia - Olaszország 28-16. Állás: 1. Norvégia 8 p. 2. Szlovénia 8 p. 3. Brazília 4 p. 4. Olaszország 4 p. 5. Tunézia 0 p. 6. Uruguay 0 p.
SZUPEROLCSÓN, garanciával számítógépek, alkatrészek eladók. Tel. 168-873, 094-843-920. (24757)
KFT ELAD homologált pénztárgépeket a legolcsóbban a megyében, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (0845974)
ELADÓK új MTB gyerek- és felnôtt-biciklik, szánkók, sílécek és bakancsok. Tel. 212-369. (31779)
ISMERT magyar festôk mûveit, valamint antik festményeket vásárolok. Telefon: 064/199-338, 094-475-623. (ko)
ELADÓ 1996-os Ford Mondeo 1,8 TD; 1989-es Ford Sierra 2,3 D. Tel. 095-252-621. (32428)
KÉSZLETBÔL eladó német importból különleges modellû lemezparketta (több mint 30 féle modell és színárnyalat). Nagy teherbírású. Tel. 169-628, 094-640-875. (32356)
ELADÓK: hûtôk, fagyasztók, kombinált hûtôk, hûtôvitrinek, automata mosógépek, színes tévék. Egy év garancia, ingyenes hazaszállítás. Gyár utca 15. Tel. 218-314. (32282)
ELADÓ akkumulátoros háromkerekû motorbicikli gyerekeknek. Tel. 168-709. (32260)
ELADÓ 20 ár földterület a Hídvég utca 55. szám alatt. (32419)
ELADÓK Zocor 20 mg, Pentoxifilin 600 mg német gyógyszerek elônyös áron. Tel. 520-370. (4)
PROFESSZIONÁLIS mobiltelefon-segédantennák eladók gyenge jel erôsítésére. Tel. 121-853, 095-794-826. (32465)
ELADÓ használt tévé olcsón. Tel. 124-865. (32514)
ELADÓ ház Szovátán 24 ár területtel 390 millió lejért. Tel. 212-369. (31779)
ELADÓ négyszobás tömbházlakás a November 7-ben. Tel. 218-074. (32446)
ELCSERÉLEK 4 szobás, I. osztályú tömbházlakást (az új kórház körül) és egy 2000-es, dízel személygépkocsit egy marosvásárhelyi magánházzal. Az ajánlat függvényében kérek vagy fizetek különbözetet. Tel. 092-360-375, 092- 360-374 vagy este 213-248. (32511)
ELADÓ ház Mezôfelében. Ára: 3.200.000 Ft. Tel. 065/121-241. (32512)
KIADÓ 3 szobás, I. osztályú, III. emeleti tömbházlakás a Savinesti negyedben. Érdeklôdni naponta 16-21 óra között a 130-517-es telefonon. (32553)
KIADÓ garázs a Super üzlet mellett. Tel. 168-709. (32260)
DECEMBER 10-TÔL az EQUI-CAN állatorvosi rendelô a 214-019-es telefonszámon hívható. (2862950)
Szomorú szívvel emlékezünk december 10-én a szeretett édesapánkra, VARGA DÁNIELRE halálának harmadik évfordulóján. Emlékét mindig szívünkben ôrizzük. Felesége, négy leánya és azok családja. Nyugodj csendesen. (32434)
December 10-én szomorú szívvel emlékezünk a felejthetetlen férjre és jó édesapára, a nagyteremei születésû id. HAJDUCSI JÓZSEFRE halálának 20. évfordulóján. Emlékét szívünkben ôrizzük. Felesége, két fia és leánya, Marika. Akik ismerték, gondoljanak rá kegyelettel. Nyugodj csendesen. (32575)
Szomorú szívvel emlékezünk december 10-én a szeretett DASCHEVICI CONSTANTINRA (Puiu) halálának elsô évfordulóján. Emlékét mindig szívünkben ôrizzük. A gyászoló család. (998291)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa, após, nagytata, testvér, unokatestvér, sógor, apatárs, rokon, barát és jó szomszéd, MADARÁSZ FERENCZ életének 59. évében, hosszas, de türelemmel viselt szenvedés után 2001. december 8-án elhunyt. Drága halottunkat 2001. december 11- én helyezzük örök nyugalomra a malomfalvi családi háztól a nyárádtôi katolikus sírkertben. Emlékét örökké ôrizni fogja bánatos felesége, gyerekei, unokái, testvérei és azok családjai. (3477063)
Fájdalommal, megtört szívvel tudatom, hogy a földön a legjobb, legdrágább kicsi Tátikám, após, nagyapa, id. BANDI BÉLA életének 84. évében, hosszú szenvedés után december 8-án 23.45-kor itthagyott, megpihent. Temetése december 11-én lesz a katolikus temetôben katolikus szertartás szerint. Emléked, jóságod szívünkben örökké megmarad. Leánya, Nellyke, veje, Béla, kicsi imádott unokája, Brigitta - Nelly baba. (4377062)
Mély fájdalommal tudatom, hogy a szeretett, drága jó férj, édesapa, nagyapa és jó szomszéd, id. BANDI BÉLA az Arta mozi volt dolgozója, életének 84. évében, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét teremtôjének. Drága halottunk temetése dec. 11-én lesz a katolikus temetô felsô kápolnájából katolikus szertartás szerint. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Felesége, Nelly. (3477061)
Megrendült szívvel tudatjuk, hogy a szeretett feleség, drága jó édesanya, nagymama, rokon, a nagyteremei FÜLÖP ILONKA szül. Fejszés dec. 8-án, 75. életévében hirtelen eltávozott az élôk sorából. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Temetése dec. 10-én délután 13.30-kor lesz a nagyteremei családi háztól. A gyászoló család. (3477060)
Megrendülten tudatjuk, hogy a drága testvér és rokon, LÔRRINCZY MÁRIA szül. Boér a Romtelecom volt tisztviselôje, szenvedésekkel telített élete 52. esztendejében elhunyt. Drága halottunk temetésére 2001. december 10-én, hétfôn 14 órakor a római katolikus temetô felsô kápolnájából római katolikus szertartás szerint kerül sor. Testvérbátyja: Boér Ferenc színmûvész és rokonai. (-)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. STEINMETZ JÓZSEF 76 évesen, 2001. december 6-án Tel-Avivban elhunyt. Gyászoló családja, felesége, Zsuzsa, fia és menye, Ádám és Ildikó, leánya és veje, Anat és Israel Hodish, apa- és anyatársa, Bincsó János és Anna, valamint a Brender család. (-)
Ôszinte részvétünket fejezzük ki Boér Ferenc mûvész úrnak szeretett HÚGA elhunyta alkalmából. Egyben búcsúzunk drága barátnônktôl, LÔRINCZYMARIKÁTÓL. Emléke mindig megmarad. Nyugodjál békében. Deák Erzsébet és férje, Mihály. (3477057)
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik drága halottunk, id. IMREH LÁSZLÓ temetésén részt vettek, gyászunkban osztoztak, sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család. (3477059)
Copyright © Népújság - 1999