Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Tegnap a kora délutáni órákban érkezett Marosvásárhelyre Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt kormányfôjelöltje által vezetett delegáció. A küldöttségben volt Juhász Ferenc, a párt alelnöke és Szabó Vilmos, az MSZP nemzetközi titkárságának a vezetôje. A szövetségi elnöki hivatalban Markó Béla, az RMDSZ elnöke fogadta a magyar vendégeket, majd öt órától a Kultúrpalota kistermében találkoztak az érdeklôdôkkel. Az elnöki hivatalban korábban lezajlott tanácskozást követôen Medgyessy Péter a Népújság kérdéseire válaszolt.

Népújság: Ha a Szocialista Párt hatalomra kerül, miben lesz megkülönböztethetô a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikája egyfelôl, és másfelôl a Romániával való viszony a mai, fideszes kormányzástól? Tehát a különbségek, és azonosságok?

Medgyessy Péter: Hadd kezdjem az azonossággal, mert én olyan természetû ember vagyok, aki inkább azt keresi, hogy mi köt össze bennünket, és nem azt, hogy mi választ el. Azonosságot tudok ígérni abban, hogy mindazok a kedvezmények, elônyök, kedvezô irányú lépések, amelyek az utóbbi években a magyarság érdekében történtek, megmaradnak. Tehát, mi ugyanazt a támogatást meg fogjuk adni, amit megadott ez a mai kormány. Ahol én még többet is adnék szívesen, az a kultúra, a kulturális hagyományok ápolása. Nagyon szívesen adnék többet magyar egyetem támogatására, többet adnék a magyar nyelv ápolására és használatára, olyasmire, ami a magyarságérzetet, az identitást erôsíti.

Amiben én mást képviselek, vagy másként szeretnék tenni, az elsôsorban arra vonatkozik, hogy egy adott országgal, ez esetben Romániával, milyen a magyar kormány viszonya. Nem állítom, hogy a mai magyar kormánynak nem jó a viszonya a mai román politikai vezetéssel, bár némi nyilatkozatháborúból lehet ilyesmire is következtetni. De én nem ezt tartom lényegesnek, hanem azt, hogy olyan körülményeket, olyan légkört, olyan hátteret teremtsünk az itt élô magyarság számára, ami mellett a román politikai erôk és politikai vezetôk is akarjanak segíteni. Vagyis értsék, hogy mi ténylegesen mit akarunk. Képviseljük mi is azt az álláspontot, amelyet az RMDSZ képvisel, amit a magyarság képviselôi itt megjelenítenek. Azt hiszem, mi ezzel tudunk a legtöbbet segíteni. Ebben az értelemben, hiszen egy olyan párbeszéd, amely az egymás tiszteletén alapul, biztos, hogy jobban elôre viszi a magyarság dolgát, mint ha feszültségek vannak. Ugyanakkor azt is hozzáteszem, hogy vannak olyan helyzetek, amikor bizonyos feszültségeket tudatosan lehet és kell is vállalni. Amikor vita van egy lényeges kérdésben, akkor azt gondolom, hogy nem szabad és nem kell az adott esetben a magyar kormánynak visszavonulnia. Ám egy dolog a visszavonulás, és más dolog a párbeszéd. Egy párbeszédben az ember meghallgatja a másikat, elgondolkodik rajta, aztán azt mondja, egy-két apró dolgon módosítok, de azért alapvetôen az álláspontom világos, és az, amit akarok, az jó. Én ezt kell csináljam.

Népújság: Több ízben nyilatkozta, hogy a szülôföldön való megmaradás híve, és hogy egyebek között a határon túli magyarság sajtóját kell támogatni. Mire gondolt, van konkrét elképzelése erre?

Medgyessy Péter: Az alapkérdés az, hogy az erdélyi magyarság Erdélyben boldoguljon. Ne Magyarországon, ne Kanadában vagy Ausztráliában. Ez mindenkinek érdeke, de elsôsorban az erdélyi magyarság érdeke. Elvészne különben a magyar kultúra, a magyar hagyomány, a magyarság, ha másfele keresnék a boldogulást. Ehhez sok minden kell: oktatás, magas képzettségû szakemberek, és a magyar nyelv használatának a lehetôsége is. Mi a magyar nyelv használata, ha nem az, hogy van magyar média, amit erôsíteni kell, hiszen a megmaradás fontos eleme.

Népújság: Marosvásárhelyen például két román nyelvû adó mellett még mindig nincs magyar tévéstúdió...

Medgyessy Péter: Egy dolgot hadd mondjak, hogy bizonyítsam, ebben elkötelezett vagyok. Annak idején, a '90- es évek elején létrehoztunk a Duna tévé mellett egy Duna Tévé Alapítványt. Én annak alapító tagja, kuratóriumi tagja vagyok, mert azt gondoltam, hogy a Duna tévé tényleg egy olyan televízió, amely segíteni tudja a magyarság identitásának a fenntartását. Egy marosvásárhelyi stúdió kérdésében lehet gondolkodni, és el tudom képzelni, hogy ebben lehet segíteni.

Hogyan értékeli az MSZP miniszterelnök- jelöltjének a látogatását, milyen jelentôséget tulajdonít ennek? - kérdeztük Markó Béla szövetségi elnöktôl.

- Medgyessy Péter a legnagyobb magyar ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje. Tehát, politikusként is fontos számunkra az, hogy egy ilyen látogatásra sor került, amely valamilyen értelemben bemutatkozó látogatás is, hiszen ebben a minôségében most találkozunk elôször. Másrészt, rendkívül fontos, hogy néhány konkrét kérdésrôl tanácskozhattunk. A két ország kapcsolatrendszerérôl és nemcsak arról, amirôl mostanában szó esik, a státustörvény körüli véleménykülönbségekrôl, hanem a kapcsolatépítés fontosságáról. Például a gazdaság területén, és itt külön kitértünk arra is, és Medgyessy Péter egyetértett velünk, hogy a magyar politikai élet és a mindenkori magyar kormányok stratégiája az erdélyi magyarsággal kapcsolatosan csak egy lehet, s ez a szülôföldön való megmaradás. És ebben a gazdasági kapcsolatépítés, a magyarországi beruházás nagyon fontos szerepet játszhat, hiszen jövôt és munkahelyet lehet így is teremteni az itteni magyaroknak.

Ugyanakkor, ezen innen és ezen túl, azért is fontosnak tartom ezt a látogatást, mert az utóbbi idôben mintha sokan megfeledkeztek volna arról, hogy az RMDSZ csakis egy elvet alkalmazhat Magyarországgal és a magyar politikai élettel való kapcsolatépítésében, és ez a minden jelentôs demokratikus politikai párttal való egyformán közeli kapcsolatok elve. Tehát az egyforma közelség elve, és ez ezzel a látogatással kapott egy bizonyos hangsúlyt.

A kormány szerdán tervet jelentett be a növekvô kereskedelmi és folyómérleghiány csökkentésére és a kivitel folyamatos növelésének ösztönzésére, mert ezt gondolja a tartós gazdasági növekedés alapjának.

A terv szerint korlátok közé kell szorítani az idei kereskedelmi hiányt azzal, hogy az import (CIF áron) nem lehet több 3,8 milliárd dollárnál - mondta Claudiu Lucaci kormányszóvivô.

Az elsô félévben 2,3 milliárd dollár kereskedelmi hiány keletkezett, 1 milliárddal több, mint a tavalyi elsô félévben. A hiányt elsôsorban az élelmiszerek, a vegyipari termékek és a gépek okozták - tette hozzá a szóvivô.

A tervben rövid és hosszabb távú intézkedések egyaránt szerepelnek a kereskedelem kiegyensúlyozására, fôleg Oroszországgal, Ukrajnával, Kazahsztánnal, Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal és Brazíliával - ezekkel az országokkal szemben nagy a kereskedelmi deficit. A szóvivô nem részletezte ezeket az intézkedéseket, mert - mint mondta - azokat még nem dolgozták ki teljesen.

A kormány a terv keretében kétoldalú tárgyalásokat javasol azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek jelenleg akadályozzák az export növelését például Japánba, az Egyesült Államokba, Kínába, Indiába vagy a Közel-Keletre - írta a Reuters hírügynökség. Román részrôl kereskedelmi vegyesvállalatok és bankok alapítását szorgalmazzák. Tervezik az európai és a nemzetközi szabványok gyorsabb átvételét, és jogszabályok elfogadását az információs technológiai export egymilliárd dolláros növelése végett 2004-ig. Tervezik az importôrökre vonatkozó adószabályok felülvizsgálatát, a szigorúbb vámellenôrzést az egészségügyi elôírásoknak nem megfelelô élelmiszerek távoltartására. Végül szó esik a tervben a privatizáció és az ipari szerkezetváltás gyorsításáról is, az exportképesség növelése érdekében.

A központi bank elnöke, Mugur Isarescu júliusban figyelmeztetett, hogy az import vészesen nô - az elsô félévben 29,6 százalékkal bôvült -, és ez túlhevítheti a gazdaságot. Úgy vélte, az importôrök étvágyának csökkentésére fôleg a kormány rendelkezik eszközökkel.

Az érvényes hivatalos elôrejelzés szerint a román GDP az idén 4,5 százalékkal, jövôre körülbelül 5 százalékkal bôvül, a tavalyi, export vezette 1,6 százalékos többlet után.

Ugyancsak hivatalos elôrejelzés szerint a folyómérleg hiánya a GDP 6 százalékára növekszik az idén a tavalyi 4 százalékról. Tavaly 1,4 milliárd dollár volt a hiány.

Vámpolitikai kormányhatározatok

Románia megszüntette a magyar sertéshús importjára kivetett 45 százalékos védôvámot.

A kormány keddi ülésén elhatározta, hogy ez év december végéig bármely országból származó sertéshús-behozatalra egységesen 20 százalékos vámot állapít meg - derült ki a mezôgazdasági, élelmezési és erdészeti minisztérium szerdai közleményébôl.

A kormány keddi ülésén valójában két határozat született a húsbehozatali vámokról - mondta Daniela Popa, az agrártárca szóvivôje az MTI-nek. - Az elsô kormányhatározat megszüntette a Magyarországról származó sertéshús-behozatalra korábban kivetett 45 százalékos védôvámot, de az továbbra is érvényes a magyar baromfihúsra és a baromfihúsból készült termékekre, valamint a sertéshús-készítményekre. A három termékfajtára továbbra is érvényes védôvám fenntartásának a kérdését a kormány november végén ismét megvizsgálja, és akkor majd a piac alakulásától függôen dönt - magyarázta a szóvivô.

A kormányülésen egy másik döntés is született arról, hogy 2001. december 31-ig a származási országtól függetlenül, egységesen 20 százalékos vám lesz érvényben a sertéshús-behozatalra - mondta a szóvivô. Ez utóbbi határozat indoka az, hogy a hátrányos gazdasági helyzetû romániai övezetekre vonatkozó új rendszabályok lehetetlenné teszik a húsbehozatalt viszonteladás céljából. Ám, mivel a román sertéshústermelésben hiány mutatkozik, a kereslet- kínálat mérlegének kiegyensúlyozásáig vámmal kívánják biztosítani a hazai sertéstenyésztôk védelmét és a sertéshús fogyasztói árának alakulását. Pillanatnyilag a hazai termelôktôl származó hús 10 százalékkal drágább, mint az importból származó sertéshús.

Daniela Popa szóvivô magyarázata szerint a kormány vámpolitikai kötöttségek miatt elsô határozatában nem tudta rögvest 20 százalékra csökkenteni a magyar sertéshúsra eddig érvényesített 45 százalékos védôvámot, hanem csak 25 százalékosra mérsékelhette. De a második kormányhatározatban szereplô és származási országra való tekintet nélkül érvényesítendô 20 százalékos egységes behozatali vámilleték a magyar sertéshúsra is érvényes - erôsítette meg a szóvivô.

Aktuális

A holtszezon, mint minden intézménynél, a marosvásárhelyi tanácsnál is lassan véget ér. A júniusi ülés óta úgy látszik, igencsak meggyûlt a testület fonnivalója, mert a mai tanácsülésre rekordszámú napirendi pontot hirdettek meg: 48-at. Ami, az eddigi tapasztalatokból kiindulva, arra enged következtetni, hogy a délután 2-tôl kezdôdô gyûlés a késô estébe nyúlik, hiszen ha csak tíz percet számítunk minden napirendi pont felvezetésére, megvitatására és elfogadására, máris 8 órásra duzzad az ülés idôtartama. Ha egyes határozattervezeteknél lesznek "akadékoskodó" képviselôk, talán tovább is ott kell ülniük.

A zsúfolt napirend meghirdetése olvastán joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet ennyi ügyben tájékozódni, nyugodtan, átgondoltan, hatékonyan dönteni alig pár óra alatt? Természetesen, ott vannak a tanácsülést megelôzô szakbizottsági ülések, ám mint már sokszor kiderült, a testület nem egyszerû szavazógép, s szakbizottsági álláspont ide vagy oda, a döntéseket olykor-olykor alaposan átrágják. Ezért javasolták ismételten egyes tanácsosok, hogy a szakbizottságok véleményezésére, ajánlásaik indoklására nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ami az ülések zökkenômentessé válásában térül meg.

Az elôkészítési "nehézségek" fejezetében pedig nemcsak a napirendi pontok dömpingjét kell említeni, hanem azt is, hogy a tanácsosoknak kézbesített anyagok sok esetben hiányosak, késôre készülnek el és akkor sem teljes a dosszié. Az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy a tanácsülés megkezdése után még mindig osztogatják az ilyen meg olyan kiegészítô anyagokat, az utolsó percben készített fénymásolatokat. És ha már itt tartunk, jogos, hogy a nyilvánosság hiteles tájékoztatásában fontos szerepet vállaló újságírók is - éppen úgy, mint önkormányzati képviselôink - idôben kézhez kapják a - teljes! - dossziét, ezek áttanulmányozásához ugyanis pár óra nem elég.

Visszatérve a mai sûrû programra, igaz ugyan, hogy a 48 napirendi pont közül 8 a külföldi utak költségei fedezésének jóváhagyásáról szól, de vannak köztük meglehetôsen fontosak is, közérdeklôdésre számot tartók, mint az egyes helyi adók és illetékek újabb változása, a taxizási normák módosítása, városi kötvények kibocsátása, s nem utolsósorban a költségvetés kiigazítása. Mindezt nem lehet elnagyolni. Megfontolt, a lakosság érdekeit szem elôtt tartó döntéseket várunk a tanácstól, nem pedig kutyafuttában hozott határozatokat, éppen csak "átesni" a gyûlésen. Talán tanácsosainknak egyszer külön ülést kellene tartaniuk a testület munkájának hatékonyságáról és arról, hogyan lehetne ezt a jövôben javítani, mindenki megelégedésére.

Külön-külön kifogások

Szlovákia és Románia nem tervezi, hogy a magyar státustörvény ügyében közösen lépjen fel, ehelyett Pozsony és Bukarest egyaránt külön-külön, "a kétoldalú kapcsolatok keretei között kívánja tartani a kérdést."

Errôl Jaroslav Chlebo, a szlovák külügyminisztérium államtitkára nyilatkozott kedden Pozsonyban azt követôen, hogy román kollégájával, Cristian Diaconescuval tárgyalt.

Chlebo jelezte: a magyar féllel a státustörvényt érintô egyeztetések "elsô fordulójára" készülô szlovák diplomáciának egyáltalán nem az az elképzelése, hogy majd "az átalány- engedmények" politikájának szellemében közelíti meg a Magyarország határain kívül élô magyaroknak kínált engedménytörvényt. Pozsony "keményen védelmezni fogja az álláspontját" - vetítette elôre Jaroslav Chlebo.

- A román és a szlovák külügyi államtitkár "egyetértett a magyar jogszabály elleni kifogások" kérdésében, bár Diaconescu elismerte, hogy a státustörvény "a magyar kisebbség kulturális és etnikai identitásának megôrzését célzó törekvések ügyében tartalmaz hasznos rendelkezéseket is" - jelentette a találkozóról a SITA szlovák kereskedelmi hírügynökség. Hozzátette: Diaconescu ugyanakkor helytelenítette, hogy "a törvény végrehajtásával kapcsolatos mechanizmusokról nem folyik kellô bárbeszéd".

A szlovák közszolgálati hírügynökség, a TASR jelentésében szereplô Chlebo-idézet szerint: "Kellôképpen erôsnek érezzük magunkat ahhoz, hogy ezt a kérdést bármelyik pillanatban a szükségesnek ítélt fórumok elé vigyük." A "bármilyen szintû, bármilyen párbeszédet" a román fél sem zárja ki - tette hozzá Diaconescu.

A román diplomata szerint országa a Velencei Bizottság és az Európa Tanács fórumain már folytatott ugyan eszmecseréket a státustörvényrôl, "de ha Romániában a törvény érvényesítésének egyes elemei mégis problémát jelentenének, akkor Bukarest semmilyen, így a nemzetközi szintû vita elôl sem fog kitérni". Addig is azonban Bukarest a Budapesttel folytatandó kétoldalú megbeszéléseket kívánja elônyben részesíteni - mondotta a román külügyi államtitkár.

Közeledtek az álláspontok, de politikai értelemben maradt minden a régiben - ezzel összegezte a szerbiai kormányzó párttömörülés, a DOS szerda hajnalban véget ért maratoni ülését Zarko Korac, a Szociáldemokrata Unió vezetôje.

"Politikai értelemben minden maradt a régiben, de az a benyomáson, hogy valamelyest közeledtek az álláspontok. Ami engem illet, szerintem a válság nem rendezôdött" - mondta Korac.

Goran Svilanovic jugoszláv külügyminiszter, a Polgári Szövetség elnöke azt mondta a maratoni megbeszélés után, hogy négy pontban jutottak egyetértésre: a DOS továbbra is megmarad koalíciónak, a benne jelenleg részt vevô pártokkal együtt (vagyis a Vojislav Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt, a DSS nem lép ki a pártszövetségbôl), a DSS tartja magát elhatározásához, s nem vesz részt a szerb kormány munkájában, de a többi párt továbbra is a kormányban marad. A DSS - tette hozzá - a párton belül hoz döntést arról, hogy kívülrôl támogatja-e a kormány terveit.

Svilanovic szerint a megbeszélés "teljesen korrekt és nyitott volt". Arra a kérdésre, hogy Zoran Djindjic követelt-e bocsánatkérést a DSS-tôl a kormányát érô vádak miatt, Svilanovic annyit mondott: "ilyen hangvétellel nem beszéltek a találkozón".

Kasza József szerbiai miniszterelnök-helyettes, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a megbeszélés után az MTI-nek elmondta: "Nem lehet azt mondani, hogy eredmény nélkül ért véget a találkozó". A vajdasági magyar politikus szerint mindenki megmaradt a saját álláspontjánál, de Vojislav Kostunica nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani pártja vádjait, miszerint korrupció árnyéka lengi körül a szerb kormányt.

"Eddig is az volt a véleményem, de most még inkább az, hogy komoly melléfogásról van szó Kostunicáék részérôl" - mondta Kasza József az MTI-nek. A politikus szerint az adott helyzetben nem lehet beszélni arról, hogy kormányválság van Szerbiában, hiszen csak egy párt vonult ki a kabinetbôl, s a kormány nélküle is mûködôképes.

Izraeli-palesztin konfliktus

Palesztin fegyveresek még szerda reggel is lôtték Beit Dzsala faluból a Jeruzsálemtôl keletre fekvô Gilo zsidó települést, annak ellenére, hogy az izraeli katonák második napja megszállva tartják Beit Dzsala egy részét.

Szerda délig ugyanakkor más helyszíneken három palesztin és egy izraeli halt meg összecsapásokban vagy orvlövészek golyójától. Az AFP szerint a harcoknak tíz palesztin és egy izraeli sebesültje is van. A palesztin áldozatok közül az egyik fegyveres harcban esett el a Gáza övezetbeli Rafahban - ahová az éjszaka harckocsikkal hatoltak be izraeli katonák, és ostrom alá vették a helyi kórházat és a palesztin biztonsági erôk egyik állását. A ciszjordániai Túl-Karm közelében egy palesztin meghalt, négyen megsebesültek egy egyelôre tisztázatlan merényletben, amelyért egy eddig ismeretlen szélsôséges zsidó szervezet vállalta a felelôsséget. Egy harmadik, autós palesztint ismeretlen orvlövész lôtt le Ciszjordánia területén a Jeruzsálemtôl északra lévô Anátót izraeli település közelében. Az autóban megsebesült az áldozat apja és testvére is.

A Ciszjordánia északi részén fekvô Náblusz város közelében egy tartálykocsi izraeli sofôrjét lôtték agyon vezetés közben. Izraeli katonai források ugyanakkor arról számoltak be, hogy a Jeruzsálemtôl északra fekvô, ciszjordániai Kirjat-Széfer zsidó telepnél súlyosan megsebesült egy izraeli járôr. A francia hírügynökség összesítése szerint a palesztin felkelés tavaly szeptemberi kitörése óta eddig 754-en vesztették életüket az ellenségeskedésekben.

Az Egyesült Államok még kedden arra szólította fel Izraelt, hogy vonja ki csapatait Beit Dzsalából, a palesztin felet pedig az izraeliek elleni támadások befejezésére sürgette. Limor Livnat izraeli oktatási miniszter (Likud) válaszul szerdán leszögezte: a katonák mindaddig nem vonulnak ki, amíg a palesztinok tûz alatt tartják a környéket. A Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért (DFLP) nevû palesztin szervezet ugyanakkor szerdán - az AFP-hez is eljuttatott nyilatkozatban - közölte, hogy az ô fegyveresei támadtak kedd este Rafah közelében az izraeli katonákra, hogy megbosszulják Abu Ali Musztafának, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevû szervezet vezetôjének meggyilkolását.

A Hatékony Begyûjtés nevû macedóniai NATO- manôver elsô két napján eddig mintegy 750 fegyvert vettek át az albán Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (UCK) harcosaitól a szövetség katonái.

Mint Barry Johnson, a NATO szkopjei szóvivôje bejelentette, kedden Brodecben, a Tetovo város feletti fennsíkon állított fel a szövetség egy begyûjtô helyet, ott, ahol az albán szakadárok legerôsebb állásai vannak. A lázadók elsôsorban Kalasnyikov géppisztolyokat adtak le a brit és holland katonáknak, de több aknavetô és három föld- levegô rakéta is a NATO-erôk birtokába került. Az albánok egyenként járultak a begyûjtô helyre. Hétfôn Kumanovo mellett elôre összegyûjtötték a fegyvereket.

A NATO-kontingens célja, hogy a rendelkezésére álló 30 nap alatt legalább 3300 fegyvert gyûjtsön be a szeparatistáktól.

Szerdán a kora délutáni órákban Macedóniába érkezett George Robertson NATO- fôtitkár, hogy a szkopjei vezetôket a beígért reformok meggyorsítására próbálja rávenni a mielôbbi megbékélés érdekében. Robertson elôbb Krivolakba, a fô fegyverbegyûjtô helyre utazott, majd találkozik Borisz Trajkovszki elnökkel, Ljubcso Georgievszki kormányfôvel és a legnagyobb politikai pártok vezetôivel.

Hatmillió márkás beruházással gyárat tervez építeni Temesvárott a német Contitech Holding, a nagyságra második európai gumiabroncsgyártó Continental csoport tagja.

A vállalat illetékesei rövidesen kiválasztják a helyi hatóság felkínálta területek közül a megfelelôt, és aláírják az építkezés megkezdéséhez szükséges dokumentumokat. Az új temesvári üzemben meghajtószíjakat gyártanak majd. A beruházás száz új álláslehetôséget nyit meg a helyi lakosságnak.

A Continental csoport 1999-óta van jelen Romániában saját leányvállalattal, a Continental Automitove Products Co.-val. A csoport tavaly októberben ugyancsak Temesvárott abroncsgyárat nyitott 120 millió márkás beruházással. Ez év végéig további 80 millió márkás beruházás várható ebben az üzemben.

Hétfôn, miután a szenátusban már korábban megszavazták, a képviselôházban is elfogadták a személyes adatok feldolgozását, forgalmát és a személyiségi jogok védelmét a távközlésben szabályozó két törvényt.

Dan Nica távközlési miniszter értékelése szerint a parlament két háza által megszavazott törvények Európa élvonalába emelik Romániát, ami a személyes adatokkal való gazdál-kozást illeti, s hatalmas elôrelépést jelentenek az eddigi, e téren uralkodó kaotikus állapotokhoz képest. A törvényben szereplô szigorú büntetések megakadályozzák majd a személyes adatokkal való visszaélést - vélekedett a miniszter.

A legfontosabb elôírások szerint az adatokat gyûjtô szervnek kötelessége informálni az érintett személyeket, hogy azokat mire használják, s indokolt esetben - kivéve, ha törvény nem rendelkezik másként - az érintett megtilthatja személyes adatainak bármilyen célra való felhasználását. Eszerint bármikor megakadályozhatjuk, hogy adatainkat piackutatásra, reklám-, vagy marketingtevékenységre használják fel. Kivételt képeznek az újságban megjelenô adatok, ha közlésük elmaradása a sajtószabadságot sértené vagy az információforrás felfedését eredményezné.

Fontos tudni, hogy szigorúan tilos a telekommunikációs közlések bármilyen típusú rögzítése, lehallgatása vagy tárolása, kivéve, ha a résztvevôk beleegyezésével történik. Ha egy telefonbeszélgetést magnóra kívánunk tehát venni, vagy kihangosítunk, hogy más is fültanúja lehessen, a törvény szerint kötelesek vagyunk errôl informálni beszélgetôpartnerünket.

A nyilvános elôfizetôi listáknak tilos az azonosításhoz szükséges minimális adatokon túl bármilyen adatot tartalmazniuk, ha ehhez az elôfizetô nem járult hozzá.

A képviselôház és szenátus változata közötti eltéréseket hamarosan egyeztetik, majd a végleges változatot - elôreláthatólag egy hónapon belül - az államelnök elé terjesztik kihirdetés céljából.

Olvasom, hogy rövidesen létrehozzák "a magyar igazolvány kiadásához szükséges ajánló szervezeteket." Legfôbb ideje volt, már rég nem hoztunk létre szervezeteket és egyesületeket, ezek az "ajánló szervezetek" is jól jönnek azoknak, akik ott dolgoznak majd, utazgatnak ügyintézni, egyeztetni, tárgyalni stb., no meg azoknak, akik akadályozni akarják a státustörvény végrehajtását, lesz majd nekik mibe belekötni. Csak éppen azoknak nem, akik érdekében ezek létrejönnek. Kezdôdik a sorban állás, papírok beszerzése, mintha nem lenne elegünk a hivatalokból. Másrészt bonyolítunk olyan helyzeteket, amelyek megoldása egyszerû is lehetne.

Konkrétan: ezeket az ún. magyar igazolványokat az anyaország illetékes hivatalai állítják ki, itteni ajánlás alapján. Hogy kik adhatnak ilyen ajánlást, azon lehet vitatkozni, de bonyolítani bürokráciával fölösleges és káros.

Gyakorlatilag elegendô lenne igazolni azt, hogy tagja valaki valamely magyar jellegû szervezetnek, egyháznak, alkalmazottja, diákja ilyen jellegû intézménynek. Ha mindezek nem valósulnak meg bizonyos személyek esetében, elég lenne annak vállalása, hogy valaki magyar anyanyelvû, magyar iskolába járt, vagy valamilyen formában hozzájárul a magyar nyelv és kultúra gazdagításához.

Ilyen szervezet lehetne az RMDSZ, amely ajánlást adna nyilvántartott és tagdíjat fizetô tagjainak, valamint az elôbbi mondatban említett esetekben. Az egyházak, pontosabban az egyházközségek lelkészei ugyanígy adnának igazolást az egyháztagok számára. Ajánlást adhatnának különbözô szakmai szervezetek is saját tagjaik részére, például a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Erdélyi Múzeum Egyesület stb., kulturális szervezetek, pl. az EMKE, civil szervezetek, pl. a Pro Európa Liga és mások.

Elképzelhetô, hogy egyházi vagy magán tanintézményeink adnának ilyen ajánlást/igazolást saját diákjaik és tanáraik számára, a könyvkiadók munkatársaik részére, akárcsak az írott vagy audiovizuális média saját munkatársainak. Valljuk be, furcsa lenne, ha például egy magyar lap - mondjuk a Népújság - szerkesztôsége testületileg bevonulna az "ajánló irodába", elmagyarázván ott a fontoskodó tisztviselônek, hogy ôk (akik között többen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomával rendelkeznek) bizony magyarok volnának.

Persze, a lista nem teljes, az ajánlás vagy igazolás lényegében egy kérdôív lenne, amely tartalmazná az illetô személyi adatait, esetleg egy rövid nyilatkozatot, mindez elférne egyetlen oldalon, rajta a nyilatkozó aláírása, és egy pecsét, valamint aláírás az ajánló szerv részérôl. Ezzel elvennôk az élét azoknak a támadásoknak, amelyek az egész ügyet érik, ti. senki sem tudja megtiltani vagy megakadályozni, hogy egy szervezet, egyesület, egyház, intézmény írásban igazolást adjon arról, hogy valaki hozzá tartozik! Egy kizárólag erre a célra felállított szervezet, iroda mûködését azonban lehet akadályozni, nem beszélve arról a hisztériáról, amit a sajtó kelt körülötte majd. Magam mondtam e lap hasábjain, hogy mi nincs hova hátráljunk, de azért fölöslegesen ne adjunk támadási felületet.

Még egy kérdésrôl szólni szeretnék. Nagy számban élnek közöttünk olyanok, akik nem magyar származásúak, vagy éppenséggel nem vallják magukat magyarnak, de magyar anyanyelvûek és élnének a státustörvény adta lehetôséggel. Például azok a romák, akik magyar anyanyelvûek, sokan tagjai valamelyik magyar egyháznak, a népszámláláskor magyarnak vallották magukat, vagy ha nem, akkor is magyar cigányoknak nevezik magukat. Itt vannak a sajnos nagyon megfogyatkozott örmény és zsidó közösségek, melyek tagjai kultúrájukban, anyanyelvükben magyarok, érzelmileg ezer szállal kötôdnek a magyarsághoz, nem beszélve arról, hogy sokan igen jelentôs tudományos, mûvészeti vagy irodalmi alkotásokkal gazdagították mindazt, amit magyar örökségnek nevezünk. Határozott véleményem, hogy az említett esetekben a magyar igazolvány megadása nem jelentheti vita tárgyát.

Természetesnek tartom azt is, hogy az igazolványra jogosultak elsô fokú rokonai is élhessenek a lehetôséggel.

Feltételezhetô, hogy visszaélések és csalások lesznek, de ez elkerülhetetlen. Akkor is az lenne (az lesz), ha húszféle irattal járulnának a státusirodákban mûködô "igazoló bizottságok" elé. Minél bonyolultabb egy ügyintézés, annál nagyobb tere van a bürokráciának és a korrupciónak.

Szépen, csendben meg lehet az egész ügyet oldani.

Kilakoltatottak kálváriája

Nemrég felkeresett szerkesztôségünkben az a Kopacz Ilona, akinek családját a múlt évben kilakoltatták a marosvásárhelyi Cuza Voda és az Ifjúsági utca sarkán levô romos házból, ahova parkolót létesítettek. A családnak több állami lakást is felajánlottak, ezek közül az 1918. December 1. út 63. szám alatti tömbházlakást fogadták el. Nem sokáig lakhattak itt zavartalanul. A lakótársulás bepanaszolta ôket a polgármesteri hivatal lakásügyi osztályán, mert nem fizettek közköltséget és civilizálatlanul viselkednek. A Kopacz család más állásponton van. A kialakult helyzetet próbáltuk körbejárni, s mint kiderült, nem csak szociális ügyrôl van szó.

Bakó Attila, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal társadalmi, kulturális tevékenységgel és vagyonkezeléssel foglalkozó igazgatósága vezetôje elmondta, a Kopacz család csak április 30-ig kapott ideiglenes lakáskiutalást. Mivel a társadalmi ankétból kiderült, hogy a közel 10 tagú családban jövedelemmel rendelkezô tagok is vannak, arra kérték ôket, tegyenek meg mindent, hogy saját, illetve bérelt lakásuk legyen, mert a hivatal csak ilyen feltételek között biztosíthatja számukra a lakást. A lakótársulás valóban írásban tett le panaszt ellenük. A júliusi közköltséggel együtt több mint 4 millió lejjel tartoznak. Az is olvasható a levélben, hogy tönkreteszik a közös WC-t és fürdôszobát, zajosak stb. Mindezeket megvizsgálva és figyelembe véve azt is, hogy egy alig 20 négyzetméteres garzonlakásban 8-an laknak, a tanács úgy döntött, hogy Kopaczékat a Rovinari negyedbe, egy nagyobb lakásba költözteti. Ezt a család elutasította, mondván, hogy az ellenük felhozott vádak hamisak és "ôk nem mennek a cigányok közé". Kopacz Ilona azt állította, hogy a lakók rosszindulatúak velük szemben és tömbházukban az adminisztrátorok elloptak pénzeket, így velük akarják kifizettetni a lakók korábbi adósságát.

Felkerestük Balea Iosifot, a 153-as lakótársulás elnökét, aki azzal fogadott, ô lemondott beosztásáról, mert szomszédai megfenyegették, és nem vállal felelôsséget a tömbházban történtekért. E furcsa kijelentését azzal indokolta, hogy a korábbi adminisztrátorok, Gombos Mária és Achim Florin összegyûjtötték a pénzt a lakóktól és másra költötték. Így patthelyzet alakult ki. A lakók kifizették az adósságot, de a pénz nem jutott el a szolgáltatókhoz, a tartozás nôtt, s ezentúl már senki nem törôdött semmivel. Ebbe a zavaros helyzetû tömbházba költöztek be Kopaczék. Rendet se lehet teremteni - mondja Balea Iosif, mert a 22 lakrészbôl csak 15-ben laknak, ebbôl 3 állami tulajdonú, a többit adták-vették, senki nem tudja, mi a valós helyzet velük. Mindezek mellett Kopaczék valóban el vannak maradva a gáz- és a vízfogyasztás törlesztésével és az is igaz, hogy egy 14 négyzetméteres lakásban 8-an laknak kutyástól. E zsákutcából Balea Iosif nem lát kiutat. Ô a lemondást válaszotta.

A lakásügyekkel Csegzi Sándor alpolgármester foglalkozik, akihez Kopaczék többször fordultak. Az alpolgármester lapunknak elmondta: a Cuza Voda utca sarkáról Kopaczékat jogosan lakoltatták ki. Sohasem volt lakszerzôdésük és éveken keresztül, ameddig a romos házban laktak, nem voltak hajlandók rendezni lakáshelyzetüket. A lebontáskor három lakást is felajánlott a hivatal, az 1918. December 1. úton levôt fogadták el. A szociális ankétból kiderült, van jövedelemforrásuk, bérelni is tudnának lakást, de nekik kényelmesebb ez a megoldás. A lakást is ideiglenesen utaltuk ki, azzal a feltétellel, hogy idôközben rendezzék helyzetüket. Mi humanitárius gesztust tettünk velük szemben, semmiféle jogi kötelezettségünk nincs. Sajnos, szociális lakásokkal nem rendelkezik a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, hogy az ilyen és az ehhez hasonló eseteket megoldja. A Rovinari negyedben kapnak lakást, ha akarják, ezt elfogadhatják, ha nem, akkor nincs mit tennünk.

Amint ezt lapunk augusztus 9-én, a kilakoltatás után két héttel megírta, a három család közül kettô helyzete rendezôdött, egy a ház mellett hulladékanyagokból épített sátorban lakott. Értesüléseink szerint a hivatal idôközben megoldotta az ô lakásgondjukat is. Most egy másik hajléktalan család vert tanyát itt.

Az említett házhoz közel álló tömbházakat adminisztráló 2-es számú lakótársulás levelet küldött szerkesztôségünkbe, amelyben ismételten felhívja a figyelmet a tarthatatlan állapotokra. A levél szerint a romos épületben minden este bordélyház mûködik. Az épületbôl elviselhetetlen WC-szag árad, mi több, a sátorlakók is a környéken végzik szükségleteiket. Az említett helyzetrôl többször tájékoztatták a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, a környezetvédelmi felügyelôséget, az egészségügyi felügyelôséget és a prefektúrát, de mindeddig az említett hivatalok egyike sem intézkedett.

Feltehetjük tehát a kérdést: létezik-e olyan hivatalos szerv, amely arról gondoskodik, hogy a város polgárai biztonságban, nyugodt, csendes körülmények között lakjanak? - áll a szerkesztôségünkbe eljuttatott levélben, amelyet azért tesznek közzé, hogy legalább ezáltal figyeljenek fel az illetékesek és intézkedjenek ez ügyben.

Az volt a táblán: Képvizsgáló laboratórium. Mögéje fekete zászlót dugtak. Aztán a zászló eltûnt, kômûvesek jöttek. Mindent felbolygattak, leverték a vakolatot, kirakat nagyságú rést vágtak a falon.

Az új vállalkozó mosolygott és a kezét dörzsölte.

A régi képbôl csak egy madonnafej maradt. Ott hányódott a kolostortemplom egyik sötét zugában, a pap nem is tudott róla, így hát fel sem került az elrabolt mûkincsek jegyzékére. A tolvajokat elfogták, még mielôtt eljuttathatták volna megbízóikhoz a szajrét.

A madonnát kiegészítjük, festünk köréje két angyalt, szép hátteret, és pompás lesz.

A hibátlan munkához korabeli vászon kell. És korabeli festékek. Az ultramarin ára a középkorban megegyezett az aranyéval. Legfeljebb Mária köpenyén láthatjuk, vagy csak igen kis felületeken találkozunk vele. Leggyakrabban Afganisztán környékérôl hozták a lapis lazulit itáliai kalmárok.

Aztán a régi kötôanyag, az ecsetkezelés, a kép felépítése. Németalföldön hét-nyolc rétegbôl építették fel a képet. Minden réteg egy kicsit más volt, mire az utolsó kialakult.

Végül patinázni kell a képet. Nehéz munka ez, középkori képeket ma már nem is hamisítanak.

Ha a hamisítónak esze van, és van esze, nem megy távolabb, mint száz év, abban a legkevesebb a kockázat.

Az ólomfehér nyomelem tartalmának vizsgálatához atomreaktorra van szükség, ott lehet elvégezni pl. a neutronaktivációs elemzést. GC-MS, azaz gázkromatográf-tömeg-spektrográfos vizsgálattal lehet megmondani, milyen olajat használtak kötôanyagként. Korszerû elemanalitikai vizsgálattal sok mindent ki lehet mutatni.

Az Egyesült Államokban egy ilyen átfogó vizsgálat a mûtárgy vélt értékének a 10-15 százaléka.

Ezt akkor is ki kell fizetni, ha kiderül, hogy a kép nem eredeti, tehát semmit sem ér.

Ha egy festéket UV-fénnyel gerjesztenek, az anyag sugározni kezd, minél régebbi a kép, annál erôsebben lumineszkál. De ha fémsókat kevernek a lakkba, vagy mesterségesen öregítik, úgy sugároz, hogy csak na.

Ha egy magángyûjtemény tulajdonosa dokumentálni akarja, mije van, és akar egy hibátlan röntgenfelvételt, akkor jobb híján elviszi egy kazángyártó céghez, ahol a röntgent hegesztési varratok vizsgálatához használják, vagy egy kórházba, ahol két koponya között átvilágítják a képet.

De aztán ki értékeli a felvételt? Sem az anyagvizsgálónak, sem az orvosnak nincs meg a szükséges háttérismerete.

Hol az az intézet, amelyben megvan a szükséges adatbázis, és vannak olyan szaktudással dolgozó fizikusai, vegyészei és velük szorosan együttmûködô restaurátorai, mûvészettörténészei, akik értenek a kulturális javak vizsgálatához, és a kapott adatok értékelését is el tudják végezni?

A restaurátor. Nem mindje szent ember. Ha ugyanis egy restaurátor elmegy, hogy feltárjon egy középkori templomot, két lehetôsége nyílik. Nem talál semmit, és akkor jelképes összegért dolgozott. Vagy talál valamit, ha csak apró maradványokat is, és annak mindjárt más a honoráriuma.

Van olyan restaurátor, aki igen gyakran talál. Odamegy, kapargat egy kicsit, aztán fest egy középkori freskót.

Olyan is elôfordult már, hogy tényleg talált valamit, de ahelyett, hogy iszonyú munkával helyreállította volna, saját jól felfogott érdekében lemázolta az egészet, és ô festett a helyére egy faliképet.

A múzeumok telve hamis képekkel.

Egy vérbeli elemzô tehát nem népszerû figura. A labort felszámolták. Az új cégéren ez áll: KÉPKERESKEDÉS.

(A Hamisítvány eredetije: Lugosi Viktória: Hamis mûkincsek, valódi hamisítványok. Interjú Kriston László fizikussal, Mozgó Világ, 2001/6.)

A Kommunikáció és az Információ Technológiája Minisztériumában felbontották az elektronikus közbeszerzés és az elektronikus népszavazás rendszerének kidolgozására kiírt nemzetközi pályázat résztvevôinek ajánlatait.

Az elektronikus közbeszerzési rendszer lehetôvé teszi a közigazgatási hatóságoknak, hogy a szükséges termékek és szolgáltatások beszerzését az Internet útján végezzék, elsôsorban a Világbankon keresztül bonyolított közbeszerzés esetében. A rendszer utólag kibôvíthetô, hogy alkalmassá váljon elektronikus fizetésre, a szállítások követésére és a beszerzô ügynökség menedzselési rendszerével való integrálódásra. Az elektronikus népszavazási rendszer - hasonlóan - az állampolgárok véleményének kikérését teszi lehetôvé elektronikus úton, ami utóbb akár - helyi vagy országos - szavazások lebonyolítására is lehetôséget nyújt majd.

A kiírásra kilenc, illetve tíz cég nyújtott be pályázatot, valamennyi ajánlat a kiírásnak megfelelôen érkezett be, így részt vesznek a minisztériumi bizottság válogatásán. A tender gyôztes cégeinek nevét tizenöt napon belül hozzák nyilvánosságra.

Cserediák-program

Mareen Ruelle és Christoph Lindenshmidt az AISEC cserediák-programján keresztül kerültek a marosvásárhelyi Infopulse céghez, ahol gyakorlatozhatnak illetve ismereteiket megoszthatják az itt dolgozókkal. Amint Christoph Lindenshmidt elmondta, még korai volna részletes beszámolót tartani ittlétükrôl, hiszen alig egy hete érkeztek, de annyit máris megtudhattunk tôle, hogy kellemesen csalódott:

- Már voltam ilyen program résztvevôje, de akkor nagy német cégekhez kerültem. ott teljesen más a felépítése egy cégnek, sokkal többet számít a hierarchia. Itt egy kis cégben (kevés alkalmazott van) családiasabb a hangulat, nem kell magázódni, és az alkalmazottak együtt ebédelnek. Ráadásul, korábbi tapasztalataim alapján a diákokat leginkább a fénymásológép használatára kérik fel, de komolyabb feladatokat nem bíznak rájuk. Itt azonban teljes jogú munkatársként kezelnek és remélem, sikerül eleget tenni az elvárásoknak. Ami az én elvárásaimra vonatkozik: szakmailag és egyénileg is sokat várok ettôl az idôszaktól. A szofveripar meglehetôsen közel áll a hazaihoz, így remélem, nem jelent majd gondot, hogy hasznossá tudjam tenni magam ebben a munkaközösségben.

Egyébként, amint Dumitrescu Mariustól, az AISEC helyi szervezetének alelnökétôl megtudtuk, hamarosan Romániából is fognak cserediákok menni külföldre. Ezeknek a gyakorlatoknak a célja azonban nem a pénzszerzés, sokkal inkább a tapasztalatszerzésen van a hangsúly. A fogadó cégek arra kötelezik magukat, hogy a gyakornokok szállását és ellátását biztosítják, ám a vízum-, utazási és egyéb költségeket a diákoknak kell elôteremteniük.

Csütörtöki kimenô

A népmûvészetet, úgy értem, a tôsgyökerest, eddig kíméltem. Hisz tudja az olvasó, fölöttébb ingoványos terület, ennek is vannak avatottjai, gyûjtôi és persze védelmezôi, akik embert és fajt, nemet és nemzetet nem kímélnek, ha valaki a kérdéses birtokhoz nem az ô kánonjuk szerint közelítne.

Idôrôl idôre mindenki vészrôl szirénázik: romlik, csámpul, csökevényzik az igazi népi mûvészet. Máskor Lelkes Néni/Bácsi repesô riportban számol be megújuló etnográfiás jelenségeinkrôl, ui. elsô ízben tartották meg az immár hagyományos kisbárgyúi folkfesztivált. A lakodalmas siratórock kategóriában Pampuska Szilveszter és kisegyüttese vitte el az aranyorgiát, a fesztivál nagydíját stb.

Az utazó gyakran, a gépkocsis turista mindenfelé, a magamfajta alkalmi évente két-három alkalommal találkozik velük. Mármint az árusokkal. Ott állnak az objektumok mellett, hegycsúcson és tengerfövényen, tónál, kompnál, révnél, szorosnál és szorulásnál, mohácsi vésznél és madéfalvi csicsónál. Akik éjt napalmmá téve, hóban, fagyban, sárban dacolnak az idô és pénztárcák viszontagságaival.

Halált és ízlést megvetô bátorsággal.

Bocsánat, ízlést nem. Éppenséggel nagyon érzékenyen reagálnak a piac változásaira. A vásárlók ízlésére. Tévé- és magazinkulturáltságára. Pulóverek, sapkák, trikók, bohókás baromságok (üdvözletek, tárgyak, táblácskák Sínáj-hegy nélkül is) válogatottan satnya és szellemtelen kiszólásokkal, Pestrôl, Bukarestbôl, Anglomániából visszaböffentve. Hicksmóka, hiksztojással. Korlátlanul.

Az igazi egyre gyérebben látható. Fontatlan. Nem köll. Nincs rá kereset, szem, fogékonyság, szellem. Ámbátor ‘89 elôtt az ellenállás jele volt a magyar lakásokban és templomokban. A forráshoz kell menni, ha valódit akarsz. Például Korondra.

Elmondom a saját esetemet. Csattogó télben érkeztünk. Az út menti áruldák nyitva, asszonyok, gyerekek álldogálnak elôtte. Pangás karácsony után. Nézelôdünk. Minden van: fából, szalmából, gyapjúból, kovácsoltvasból, Nejlon-Ceylonból is. Néhány cserepet, egy táncoló szamarat - emlékezésül régi szovátai iskolás kirándulásokra - vásárolunk. A gyereket lebeszéljük a szergejpiros búvárszemüvegrôl. Jöhet egy szalmakalap, reklámfelirat nélkül, kovbojfazon kizárva. Már csak battyogunk, a szemünket fürdetjük a szépséges és giccssavas látványoldatban.

Az utolsó bolt. A tulajnak nem volt húzása hetek óta. Mi is csak gusztálunk, már lépnénk ki, amikor könyörgôre fogja:

- Bár egy eredeti székely baseballütôt vegyenek, ôsi rovásírás-motívumokkal!!

Ünnepelt Mezômadaras

Mezômadaras is hazahívta fiait, s a vasárnapi újzsenge ünnepén szinte kifogyhatatlan sorokban közel hétszázan járultak az Úr asztalához. Ami nem is csoda, hisz a Mezôség harmadik legnagyobb falujából a megye, az ország és a nagyvilág minden sarkába kirajzottak különös szeretettel és ragaszkodással ôrzik szívükben a szülôhely, a szülôfalu emlékét. Köztük azon neves családok leszármazottai is, amelyek a XVII. századtól kezdôdôen Mezômadarason földet birtokoltak, s a történelem folyamán "mindig hozzájárultak a település anyagi és szellemi kultúrájának fennmaradásához, az egyház és az iskola támogatásához".

Az államosításig önálló közigazgatási egységként mûködô falu ma szeretné újra visszanyerni régi státusát, hisz életerôs, népes településként, amely 6800 holdon terül el, Bánd községhez tartozva, csak a morzsáit kapja annak a támogatásnak, amely szellemi és gazdasági ereje alapján megilletné. Aki ritkán jár arra, a faluba vezetô hét kilométeres kövezett útszakasz egyik kátyújából a másikba zötykölôdve elgondolkozhat azon, hogy a megyeközponttól való viszonylag nem nagy távolság ellenére milyen nehézséget jelent az ingázók számára a rendszeres ki- és bejárás Madarasra. Az útviszonyokért részben kárpótol a táj szépsége, hisz az erdôs domboktól övezett falu a legszebb fekvésû mezôségi települések közé tartozik. Bejáratánál kút fogadja az utast, s mellette pad, ahol a kilométereket legyôzô gyalogos (nem is egyet láttunk konokul kifele tartani) megpihenhet. Azt már csak a hely jó ismerôi tudják, hogy határában terül el a Mezôség legtisztább vizû tava, s a faluban hidrovulkanikus források találhatók.

Nehézkes megközelíthetôsége ellenére vasárnap, ha nem is a világ, de bizton elmondhatjuk, hogy a Mezôség "közepévé" vált a külsôségekben és lélekben is ünneplôbe öltözött település. A fiatal és tevékeny lelkész házaspár, Szabó Andor és neje, Ibolya Izolda, a presbitériummal, az egyház vezetésével közösen szervezte meg az ünnepséget, amelyen a hazatérôk és az otthoniak találkozását a templom mellett felállított millenniumi kopjafa avatása tette emlékezetessé. A délelôtti istentiszteleten Kántor Attila lelkipásztor, a Maros-Mezôségi Egyházmegye fôjegyzôje hirdette az igét, amelynek témáját az ünnep jellegébôl adódóan az újzsenge, a kenyér jelentette. Bibliai és irodalmi párhuzamokat idézve jutott el a lelkész a földi és lelki kenyér fontosságának megfogalmazásáig, a délutáni istentiszteleten pedig a madarasi kötôdései okán meghívott Gazda Benedek nyugalmazott lelkipásztor a jerikói koldus példájával buzdította a hallgatóságot a hit és imádkozás szent lehetôségére.

Legyen vége a széthúzásnak a magyarság körében - hangsúlyozta Moldován Béla, a Maros- Mezôségi Egyházmegye fôgondnoka. A millenniumi zászlót a családjával Budapestrôl érkezett, de madarasi gyökerekkel büszkélkedô Szekeres Szabolcs gazdasági tanácsos adta át, aki ötven évig idegen, argentin, illetve egyesült államokbeli környezetben élô magyarként tért vissza néhány évvel ezelôtt Madarasra, hogy megkeresse elôdei sírját, s a hazatalálás örömére harmadik gyermekét a falu református templomában keresztelték meg.

Az istentiszteletet vezetô parókus lelkész köszöntötte a vendégeket, Czira Piroska nyugalmazott lelkészt, aki férjét követôen hirdette Madarason az igét, Szekeres Istvánnét, az 1954 és 74 között szolgáló néhai lelkész nejét, Gazda Benedek nyugalmazott lelkészt, Kiss Ferenc Mezôség-kutatót, aki a délutáni istentisztelet alkalmával osztotta meg tapasztalatait, és buzdított a megmaradásra, Sala Petru ortodox papot, valamint a neves földbirtokosok, a Szekeres, az Orbán és a Bethlen család jelen levô képviselôit. Az ünnepség alkalmával a református egyházat hûen szolgáló presbitereknek emléklapot adtak át, a meghívott díszvendégeket pedig ifjabb Molnár Dénesnek a református templomról készült grafikájával ajándékozták meg, s köszönetet mondtak azoknak a családoknak, akik támogatták a találkozó megszervezését.

Az ünneplô gyülekezet nem fért be a némrégiben felújított tágas református templomba, s így sokan a templom elôtti téren hallgatták az istentiszteletet, majd négy pap osztotta számukra az úrvacsorát. Az igehirdetés végén Nagy Melinda Wass Albert Üzenet haza címû versét szavalta.

Ôseink íjjal, kopjával és karddal szerezték meg a hont, majd a kopja idôvel kopjafává nemesült, jelezve, hogy magyar ember nyugszik ott, ahova tûzik, hangzott el az alkotó, Szöllösi Lajos szövegében, aki a templom mellett felavatott, megáldott kopjafát felesége szülôfalujának kifaragta. A millenniumi emlékmûnél Nagy Melinda, Nemes Szerénke és Nagy Ibolya mondott verset, majd a helyi RMDSZ helyezte el koszorúját.

Akié a gyermek, azé a jövendô - hangzott el a mezôségi iskolák megszûnését, mezôségi templomok pusztulását szóvá tevô Kiss Ferenc elôadásában, aki arra biztatta a falu lakóit, hogy Madaras érdeke járhatóvá tenni az utakat, de nemcsak a földieket, a lélek útjait is. Amint Szabó Andor lelkész szavaiból kiderült, aki egyébként a derûlátás emberének vallja magát, Madaras már megfogadta a tanácsot, s a faluban többet keresztelnek, mint amennyi a temetések száma.

Az infrastruktúra kiépítése, a gazdasági fellendülés fontos elômozdítója lenne, ha a település önálló közigazgatási egységgé válna. A megoldásra váró hétköznapi problémákról Nagy Géza gondnokkal, községi tanácsossal a déli szünet idején váltottunk néhány szót, aki elmondta, hogy ezer aláírással nyomatékosított kérésük a Képviselôházban várja a kedvezô választ. Mezôbánd nem tudja orvosolni a falu gondjait, és különben is kisebb egységet jobban lehet irányítani - vélekedik az, aki járatos a közigazgatás dolgaiban. A település önállósága azért is fontos lenne, mivel életerôs faluról van szó, ahol a rendszerváltás után ötvennel gyarapodott a házak száma. A madarasiak fô foglalkozása az állattenyésztés, az aktív lakosságnak pedig mindössze az 5-10 százaléka ingázik a megyeközpontba. A föld minôsége közepes, s a lakosság tíz százaléka gazdálkodik 10 hektárnál nagyobb területen. A tejtermelés viszont jól jövedelmez, s ennek köszönhetik, hogy a paniti tejfeldolgozó támogatásával a falut a megyeközponttal összekötô 18 kilométeres útszakasz járhatóvá vált, ami azonban nem aszfaltos, csak kövezett földutat jelent. Madaras utcáit is rendezni, egyengetni kellene, s a közmûvesítés is aktuális igény. A tanácsos szerint korszerûsíteni kellene a középületeket is, többek között a mûvelôdési házat, ahol a falutalálkozó délutáni mûsora zajlott.

A közönség Fekete Zsolt és Czirjék Lajos festményeit s a helybeli Nagy Ernô gyökérkompozícióit láthatta. A színpadon a Nagy Géza vezette nyolctagú tánccsoport járta a madarasi csárdást, este pedig bállal zárult a vasárnapi mulatság.

A helybeliek, valamint a hazatérôk számára a lelkész és felesége gyûjtötte össze és foglalta egy kis füzetbe a falu rövid történetét, amelybôl megtudhatjuk, hogy neve 1332-ben olvasható elôször a pápai jegyzékben. Neves földbirtokosai közül Borsos Tamás szerepel az elsôk között, akit Rákóczi Zsigmond fejedelem emelt nemesi rangra, és adományozott házat számára a faluban. 1708-ban a falu határa is színtere volt a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcnak. Az iktári Bethlen család története is a faluhoz kapcsolódik, amely családot Bethlen Anikó és Ágnes grófnôk képviselték az ünnepségen. Egyébként gróf Bethlen Karolina adományozta 1803-ban egyik telkét a református egyháznak, ahol a ma meglévô templom felépült. Az Orbán bárók nagy tudású értelmiségiekként emelték Madaras hírét, s a Pataky református nemes család is a falu javára rendelkezett, földet és birtokuk jövedelmét ajánlották fel egy új református-evangélikus iskola felépítésére, a leendô tanárok fizetésére, a szegényebb diákok taníttatásának segélyezésére. Az 1902- ben felépült népiskola egy éve viseli Pataky Ágota nevét. A nemességét az 1600-as években elnyert Szekeres család több ágának leszármazottai ma is támogatják a falut, a Budapesten élô Szekeres Szabolcs tavaly 30 helybeli lakos számára biztosította a Szent István-napi ünnepségeken való részvételt.

"Ôrhelyemre állok, és megállok a bástyán és vigyázok..." - ez lehet Mezômadaras népének feladata - olvashatjuk a történelmi áttekintôben, és a jelek szerint ezt a feladatot a falu mai lakói is vállalják, de teljesíteni könnyebb lenne, ha önállóságát elnyerve a település végre elindulhatna a korszerûsödés útján.

NÉPÚJSÁG-ANKÉT

A betegség luxus. Nem azért, mert jó és kellemes állapot, hanem azért, mert sokba kerül. Nagy anyagi megterhelést jelent a beteg számára akkor, ha az egészségbiztosítási rendszer nem nyújt megfelelô ellátást, ha a rendszer nem mûködik olajozottan. Ha elégedetlen az orvos és a gyógyszerész, ha a gazdasági helyzetre visszavezethetô anyagi megkötésekre hivatkozik a biztosító, az csak súlyosbítja a helyzetet, amelyet alábbi ankétunkban próbáltunk felvázolni.

Egyes gyógyszertárak mindegyre idôlegesen beszüntetik az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátását, mert anyagi erôforrásaik kimerülnek. Arról, hogy mikor melyik gyógyszertár szünetelteti a gyógyszerkibocsátást, nincs kimutatás. Mindegyik önálló kereskedelmi egységként mûködik, önállóan dönthet. Így a betegnek nem marad más, mint egyik gyógyszertárból a másikba rohangálni.

A Farmatop gyógyszertár nemrég nyílt meg, megengedhette magának, hogy folyamatosan kiadja a gyógyszereket, akkor is, amikor tavaly november-decemberben egyetlen patika sem bocsátott ki ingyenes és ártámogatott gyógyszert. Nem volt felhalmozott adóssága, ezért tehette meg - magyarázta Delia Munteanu egységvezetô. Ahogy telt az idô, az adósságok felhalmozódtak, a pénztár nem fizetett folyamatosan és máris beállt a pénzügyi zárlat. Ártámogatott és ingyenes gyógyszert csak addig bocsátanak ki, amíg a készlet tart.

A gyógyszerész erkölcsi és szakmai kötelessége kibocsátani azt a gyógyszert, amit az orvos felír a betegnek - mondotta Munteanu Doina, a Salvia gyógyszertár vezetôje. Ezt mindenféle megkötés nélkül kellene végezze, s az alapelvet meg kellene értenie a biztosítónak. Szerintem a 250 ingyenes és a 260 ártámogatott gyógyszert tartalmazó lista nagyon szûkös. A beteget nem lenne szabad kiengedni a gyógyszertárból úgy, hogy nem kapja meg a gyógyszerét. Az sem elfogadható, hogy a szomszédos gyógyszertárba küldjük, mert ezzel a konkurenciát támogatjuk. A pénztártól május 20-ig kaptuk meg a kibocsátott gyógyszerek ellenértékét, az elmaradás három hónapos. A gyógyszerforgalmazók jóindulatán múlik, megértik-e vagy sem, akkor fizetünk, amikor a pénztártól megkapjuk a pénzünket.

A marosvásárhelyi Belladonna gyógyszertár által a pénztárhoz elszámolásra benyújtott számlákból eddig az áprilisiakat számolták el. Tehát a lemaradás több mint három hónapos - mondotta Antonie Valeria, a Magángyógyszerészek Patronátusa megyei szervezetének alelnöke. E tényállás következtében sok gyógyszertár idôlegesen megszüntette az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátását. A gyógyszerészek hiába kérik, hogy a pénztár idôben fizessen, ez nem történik meg.

Arra a kérdésünkre, hogy a gyógyszerészek miért nem lépnek fel egységesen jogaik érvényesítéséért, miért nem következetesek a pénztárral való tárgyalások során, a gyógyszerésznô elmondta, eddig ezt nem sikerült megvalósítani, mert egyesek mindig megszegték az elôre egyeztetett álláspontot. Valószínûleg csak szeptemberben ülnek újból tárgyalóasztalhoz. A gyógyszerész-egység megbomlásának másik oka is van. A régi, balkáni módszer ez alkalommal is bevált. A jó ismeretséggel, összeköttetéssel rendelkezô gyógyszerészek vagy gyógyszertár-tulajdonosok "el-intézik", hogy nekik soron kívül elszámolják a recepteket. Jóllehet a gyógyszerészeknek nincs lehetôségük ezeket a listákat ellenôrizni, de véletlenül már elôfordult, hogy egyik gyógyszerész rápillantott a listára, s akkor látta, hogy egyes gyógyszertáraknál soron kívül szerepelt a "platit" bejegyzés. Amikor a preferenciális elszámolást szóvá tették a pénztár vezetôségénél, azt a választ kapták, hogy egyedi eset és véletlenül fordult elô.

Ami a pénztár által megszabott keretet illeti, az távolról sem elegendô az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekre. Egy olyan gyógyszertár, mint a Belladonna, 41 millió lejes keretet kapott, ami azt jelenti, hogy csupán ebben az értékben adhatnának ki gyógyszert. Ezt viszont nem lehet betartani. Különben az idôközben leköszönt vezérigazgató-helyettes korábban kijelentette, hogy a pénztárnak nem célja, hogy a gyógyszerészek tétlenségét szorgalmazza. Tehát a pénztár egyrészt keretet szab, és kéri, hogy ebbe a keretbe illeszkedjenek be, másrészt félszájjal kimondja, hogy ezt a keretet nem muszáj betartani. Akkor viszont miért szabtak keretet, ha helyt adtak annak, hogy mindenki úgy értelmezze a szabályozást, ahogy akarja? Ezt a helyzetet kihasználva egyesek korlátlan mennyiségben adtak ki gyógyszert, és jártak jól, mások pedig igazodtak a kerethez, és lecsökkent a forgalmuk.

Tény, hogy a pénztár elôírta megkötések, a három-négy hónapos fizetési elmaradások akadályozzák a gyógyszerészt hivatásának gyakorlásában.

A gyógyszertárak és forgalmazók anyagi gondjairól Kolcsár Zoltánt, a megyei Gyógyszerészkollégium alelnökét is megkérdeztük.

- Sokan nem tudják, mekkora erôfeszítésbe kerül a gyógyszer biztosítása a betegek számára. A jelenlegi törvények alapján a gyógyszertárak kereskedelmi társaságokként mûködnek, s ezáltal a hozzáadott értékadó és számtalan más adó és illeték kifizetésére kötelezettek, aminek a beteg látja a kárát. A gyógyszertárak besorolásának megváltoztatása mindannyiunk érdeke lenne. Sajnos, a Gyógyszerészkollégiumnak a parlamentbe eljuttatott törvénymódosítási javaslata nem prioritás a mindenkori hatalom számára.

Romániában az évi gyógyszerfogyasztás kb. 500 millió dollár értékû, ennek 19%-a a hozzáadott értékadó, ami 95 millió dollár, azaz 2830 milliárd lej, ami visszakerül az állami költségvetésbe, ahonnan mindenre költik, csak az adófizetô polgár egészségére nem. Összehasonlításként említem, hogy Európa-szerte ilyen magas héa sehol nem terheli a gyógyszerészeket, annak ellenére, hogy a nyugati országokban a gyógyszerfogyasztás 20-40-szerese a romániai egy fôre esô fogyasztásnak. Az állam nem támogatja ezzel az összeggel az egészségbiztosítási rendszert, holott a gyógyszerekre kivetett héa komoly bevételi forrást jelent a központi költségvetésnek.

Az állam, amely több száz millióval tartozik a gyógyszertáraknak a kiadott ártámogatott és ingyenes gyógyszerekért, mégis arra kötelezi azokat, hogy havonta befizessék a héA-t az államkasszába olyan virtuális jövedelem után, amely csak papíron létezik, ezáltal növelve a patikák pénzügyi gondjait, ami a gyógyszerkészlet feltöltését nehezíti meg a beteg rovására. Az a gyógyszertár, amelynek az Egészségbiztosítási Pénztár 100 millió lejes ingyenesen vagy ártámogatottan kibocsátható gyógyszerkeretet szab meg, a gyógyszert kibocsátja, de nem kapja meg érte a pénzét s így nincs lehetôsége arra, hogy újabb gyógyszereket vásároljon a következô hónapra. Az új gyógyszerek ára mellett (vagy helyett) még 15,96 millió lejt kell kifizetnie az államnak. Tehát az eladósodott állam még egyszer lehúzza a bôrt a patikáról, s közvetve megfosztja a beteget annak lehetôségétôl, hogy gyógyszerét kivehesse receptre a gyógyszertárból.

A héa befizetésének elmulasztása 0,15% napi késedelmi kamatot von maga után. A fenti példa esetén ez 742.000 lej havonta. S mivel ez költségként sem írható le a jövedelembôl, még 25% adó terheli, tehát a kényszerkiadás 927.000 lej havonta. Az állam persze az ô tartozása után nem fizet késedelmi kamatot a gyógyszertárnak, bár a szerzôdés erre kötelezné.

A patika az üllô és kalapács közé került. Egyrészt adózik, pont úgy, mint az italkereskedô, aki készpénzért árul, s maga szabja meg árait, sokszor 30-100%-os árréssel. Másrészt a gyógyszerésznek, az állam által meghatározott kis jövedelmi rátával (átlagban 12%) forgalmazott gyógyszerekkel, három- négy hónapos fizetési elmaradásokkal kell a vad piacgazdálkodásban szakmai esküjét betartania a beteg érdekében. Mindezt a saját pénzén teszi, mert az állam begyûjti a betegbiztosítási járulékokat, és másra költi, mint ami annak a rendeltetése lenne.

Az Egészségbiztosítási Pénztár vezetôsége pedig azt mondja, a betegbiztosítás külön alapba gyûl. De akkor miért kell a Pénzügyminisztérium engedélyezze, hogy az egészségbiztosításra begyûlt pénzbôl mennyit lehet elkölteni az emberek egészségének biztosítására?

A beteg viszont jó adófizetô állampolgár módjára havonta fizeti az egészségbiztosítási járulékot, hogy ha majd megbetegszik, kedvezményes egészségügyi ellátásban részesüljön. S ha ez nem így történik, akkor szidja a gyógyszerészt és az orvost. A beteg is tudja, jogai vannak, de azokkal kellene harcolnia, akik a valódi jogtiprók, s nem azokkal civódni, akik szövegtségesei a bajban. Hány beteg kérte számon az Egészségügyi Pénztártól, mit csinál a befizetett pénzükkel, miért nincs a Maros megyei betegeknek gyógyszere, s miért nem utalják át a más megyébôl jövô betegek kezelési költségeit, ha itt részesülnek egészségügyi ellátásban, de, tegyük fel, Prahova megyében fizették a tb-járulékot?!

Még ezelôtt három hónappal a pénztár aláíratta a családorvosokkal, hogy a megszabott gyógyszerkeretbe be kell illeszkedni. Jelenleg ezt a megkötést nem íratják alá, mert törvénybe ütközô, de múlt hónapban átiratot küldtek, hogy csak a legolcsóbb hatóanyagú gyógyszert írhatjuk fel, s amennyiben túlhaladjuk a keretet, akkor ellenôriznek - mondotta dr. Finna Judit családorvos. Ehhez az átirathoz kell igazodni, de a felírt legolcsóbb gyógyszerek mellett sem tudnak beilleszkedni a keretbe. A legspórlósabban is - ami azt jelenti például, hogy a magas vérnyomásos esetet ne egymillióból, hanem 20 ezer lejbôl oldja meg - a számára biztosított 8 milliós keretet magasan túlszárnyalta és 20 millión felül írt fel gyógyszert havonta. Egyre több a beteg, s az olyan körzetekben, ahol sok a nyugdíjas, képtelenség betartani a pénztár által megkövetelt kikötéseket.

- Elsôsorban azt szeretném határozottan leszögezni, hogy a pénztár nem késik a kifizetésekkel - mondotta dr. Csíki Zsuzsanna, a megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója. Az Egészségbiztosítási Pénztár költségvetési intézmény, a költségvetés pedig annak a függvénye, hogy mekkora volt a bevétel. Maros megyében jelenleg 80 milliárd lejt gyûjtenek be a biztosítottaktól. Ez az összeg bekerül az országos pénztárba, ahonnan 25%-ot visszaküldenek. Ebbôl a 25%-ból kell fedezni az egész rendszer költségét, amibôl 11,95% fordítható gyógyszerre. Ez havi 6 milliárd lejt jelent. A megye gyógyszerfogyasztása pedig múlt hónapban 17 milliárd lej volt, tehát háromszorosa annak, amit anyagilag a pénztár költségvetése megbír. A 6 milliárdos tételt minden hónapban átutaltuk a gyógyszertárak számlájára. A maradék felgyûl. A pénzügyi törvények értelmében a pénztár a számlákat csak kronológiai sorrendben fizetheti - nyilatkozta a vezérigazgató.

A pénztár valóban keretet szabott a családorvosoknak (8-10 millió lej) és a gyógyszertáraknak (40-100 millió lej), de eddig minden patikától valamennyi receptet elfogadták, akkor is, ha a keretet jóval túlhaladtak. Volt olyan orvos, aki júliusban 100 millió lejre írt fel receptet. Ha a megszabott kereteket betartották volna, nem lenne háromszoros a gyógyszerfogyasztás. Jóllehet a törvény kimondja, hogy a legolcsóbb hatóanyagú gyógyszert írják fel és adják ki, ezt nem minden esetben tartják be. A szakorvosok hajlamosak arra, hogy a legdrágább, a legújabb gyógyszert írják fel, ezért fordul elô, hogy 6-8 milliós recepteket is benyújtanak. A hazai termékeket, a Digoxint vagy Miofillint lassan elfelejtik az orvosok. Azonban az olyan drága gyógyszereket, mint az Interferon, felírják. Ennek ellenére egyetlen receptet sem utasítottak vissza. Kivételt képeznek a hibásan kiállítottak.

Orvosnak, gyógyszerésznek, betegnek azt kellene megérteni, hogy ez a gazdaság csak ennyit bír meg. A 6 milliárd lejes gyógyszerfogyasztás is magas, hát még a 17 milliárdos! A 340 családorvos számára átutalt 4,5 milliárd lej sem elhanyagolható összeg.

Ami a gyógyszerszámlák pre-ferenciális elszámolását illeti, a vezérigazgató azt mondta, nem igaz, hogy valakivel is kivételeznének. A számlákat beérkezési sorrendben számolják el. A pénztártól elvárják, hogy tevékenysége átlátható legyen, de a patikák tevékenységére nekik sincs rálátásuk.

Ami a transzparenciát illeti, a rendszert finanszírozó biztosított, azaz a beteg két dolgot tud: mennyi az a 7, illetve 14 százalék a jövedelmébôl, amit havonta befizet, és mit kap érte. Hogy mitôl olyan szép és csillogó az a patika, ahol ingyenes és ártámogatott gyógyszerigényével elutasítják, rejtély marad számára.

Az Új Kezdet címû református egyházi folyóirat a marosvásárhelyi vártemplomi gyülekezet kiadványa. Idei nyolcadik számában A Vásárhelyi Találkozó igaz története címmel közli az 1937. október 2 - 4. között lezajlott esemény hivatalos jelentését. (Forrás: Magyar Országos Levéltár, K 467 Pásint Ödön erdélyi gyûjteménye. 9/7 dosszié.) A dokumentumot a Katolikus Szemle 1937 novemberi számában megjelent méltatásból vett részlet egészíti ki (Boldizsár Iván: Az erdélyi fiatalság találkozója) és egy passzus Turzai Mária A Vásárhelyi Találkozó címû dolgozatából.

Boldizsár Iván idézi Tamási Kitûzött zászló címû írását, amely a találkozót követôen született: "Mi, akik tizennyolc esztendôn keresztül napról napra láttuk a személyi torzsalkodások elundorító fortyogását, és láttuk megbénító veszedelemmé nôni a nemzeti erkölcs hiányában a pocsolyát: mi, száznyolcvanheten, felemelkedve az erdélyi föld és népünk arca felé, visszaadtuk a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét."

A Jegyzôkönyv minden magyar számára érdekes és tanulságos lehet. "Teljes tudatában vagyunk annak - olvassuk a Hitvallás címet viselô záró határozatban -, hogy kisebbségi sorsban élünk, érezzük a szükségét, hogy keressük a román és magyar nép építô együttélésének a feltételeit és útjait. Igazságunk tudatában állapítjuk meg, hogy a romániai magyarság, kisebbségi sorsba kerülése óta mindenkor tanújelét adta, hogy eleget tett állampolgári kötelességeinek. Ezzel szemben a román kormányzatok részérôl súlyos támadások érték nemzeti és emberi életjogaiban és nem kapta meg magatartásáért a kellô méltánylást és elismerést. Mi annak elôrebocsátásával, hogy a közép- európai magyarság egyetlen nyelvi és kulturális közösséget képez, amelynek a romániai magyarság is alkotó része, igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat, az erdélyi románságnak saját elhatározásából született gyulafehérvári határozatokra, valamint a békeszerzôdések kiegészítô részét képezô kisebbségi szerzôdésekre alapítjuk.

A Marosvásárhelyen összegyûlt fiatalság egy szabadságot szeretô nép nyíltságával fordul a nemzeti álmaiban beteljesült és Gyulafehérvár magas szelleméhez fölemelkedni tudott román néphez és irányítóihoz, hogy az élet- és emberi jogaiban veszélyeztetett magyarság számára találja meg a módot, amely a lelki kibéküléshez, egymás becsületes megértéséhez vezet, és a történelmi egymásrautaltságban élô két nép számára a szabad testvéri együttmûködés lehetôségét megteremti.

Óhajtjuk ezt annál is inkább, mert meggyôzôdésünk szerint a magyar és a román népre a Duna-medencében magasabb rendû közös hivatás vár."

Az Új Kezdetnek ezt a számát sokan keresik majd. Fellelhetô az egyházközség Bernády téri irodájában, forgalmazzák istentiszteletek alkalmával is.

- Azt mondhatja bárki, hogy túlzott fontosságot tulajdonítunk a végzôsök állásbörzéjének - mondta Regina Farcas, a megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján -, de számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a gazdasági egységeknek általában ráfizetés pályakezdôket alkalmazni. Így aztán a fiatalok könnyen ördögi körbe kerülnek, nem alkalmazzák ôket, mert kezdôk, de nem tudnak gyakorlatot szerezni, ha senki nem alkalmazza ôket. Ezért nagyon fontos, hogy a pénteken szervezendô állásbörzén minél többen munkát találjanak.

A legutóbbi összesítés mérlege alapján hét végére az eddig bejelentkezett 36 gazdasági egységet várják, akik 657 munkahelyet kínálnak fel pályakezdôknek. Ebbôl 17 cég 203 munkahelyet ajánl Marosvásárhelyen, 3 cég 37 végzôst alkalmazna Dicsôszentmártonban, 6 cég pedig 79-et Szászrégenben. Segesváron mindössze 5 cég jelentkezett, ám azok 307 állást keresôt várnak. Sajnos a legkisebb érdeklôdés Marosludason tapasztalható, ahol 3 cég 5 munkahelyet kínál, noha éppen ebben a régióban a legnagyobb a munkanélküliség. Míg az elmúlt héten még nem voltak állásajánlatok Radnóton, addig a sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy itt 2 cég 11 fiatalt alkalmazna. Mindazonáltal péntekig újabb állásajánlatok is elôkerülhetnek.

A pályakezdôkkel járó költségek csökkentése érdekében azok a gazdasági egységek, amelyek munkakönyvvel, meghatározatlan idôre alkalmaznak végzôsöket, részesülnek az 1997. évi 35-ös sürgôsségi kormányrendelet kedvezményeiben és a szóban forgó fiatalok nettó bérének 70%-át az állam fedezi 12 hónapig, illetve 18 hónapig fogyatékos személyek esetében. A kedvezmények odaítélésének azonban feltétele, hogy legalább három évig dolgozzon a szóban forgó végzôs a cégnél, vagy helyébe ugyanolyan végzôst kell felvenni. Hasonó kedvezményeket élveznek azok a cégek is, amelyek gyakornokokat (pl. gyakornok orvosokat) alkalmaznak. Eddig ilyen típusú kedvezményben 163, a cégek és a hivatal között létrejött megállapodás értelmében átlagban havonta 565 végzôs részesült.

Ugyanakkor továbbra is igényelhetô a kisvállalkozók rendelkezésére álló kedvezményes hitel, amelyet a munkanélküli- segélyalapból adnak a kérvényezôknek. A kedvezményezettek azokból a kis és közepes vállalkozásokból kerülnek ki, amelyek jövedelmének legalább fele nem kereskedelmi tevékenységbôl származik. A létesítendô munkahelyeknek legalább a felére munkanélkülieket kell alkalmazni. Ha valamilyen okból a hely megüresedik, újabb munkanélkülit kell alkalmazni 30 napon belül. Ellenkezô esetben a kedvezményezett büntetést fizet minden el nem foglalt munkahelyért. A hitelezési idôszakban az alkalmazottak száma nem csökkenhet.

A cégeknek igazolniuk kell, hogy jövedelmük nagy része termelôi tevékenységbôl, szolgáltatásokból vagy turizmusból származik és a kereskedelmi tevékenységbôl származó bevétel nem több, mint 49%. További megszorítás, hogy a betöltendô munkahelyek ne az elôzô egy évben történt elbocsátások eredményeként jöjjenek létre. A kért összeg a beruházásnak csak a 75%- át fedezheti, vagy ha munkanélküliek új vállakozást indítanak, akkor 90%-át. A hitelek kamata a Nemzeti Bank által megállapított hivatalos leszámítolási kamatláb felével egyenlô. Ez a piaci hitelek közül a legalacsonyabb, jelenleg 17,5%-os. A Munkaerô-elosztó és -átképzési Ügynökség országos szinten mintegy 975 milliárd lejt szánt hitelekre, egy munkahely megteremtésére 50 millió lejt. Maros megyének az eredeti "leosztás" alapján 19,650 milliárd lejbôl kellett volna gazdálkodnia, ám már most túlhaladták a keretet. Eddig 11,3 milliárd lejt ítéltek oda 226 munkahely létrehozására, de további kérvények jóváhagyása is megtörtént már és a felhasználandó összeg eléri a 20,65 milliárd lejt. Az érdeklôdésre való tekintettel a költségvetés-kiegészítést követôen a megyénknek adható keretet megnövelték és még mindig lehet jelentkezni hitelért.

Gazdaportré

Vízi Jánost Mezôbándon nagygazdaként említik. 20 hektár földjük van, a családi berkekbôl még 60-at dolgoznak meg. Nem mezôgazdászként kezdtek. Az édesapa lakatosmester volt. A csûrben felszerelt mûhelyt az átkosban is mûködtették. A legrégibb, 1902-beli gépen még a nagyapa is forgácsolt. Megvolt a mûhely, a karbantartási lehetôség, így elôször teher- és személyszállító gépkocsit vásároltak, szállítási céget alapítottak. Amikor már többe került a karbantartás, mint az üzemeltetés, túladtak ezen. Közben a földeket is mûvelték. A gazda szerint 1992-1995 között érdemes volt foglalkozni ezzel. A Comcereal jó áron vette át a gabonát, valami pénz is került a házhoz aratás után.

Az idén 20 hektár ôszi, illetve 10 ha tavaszi árpát, 5 ha búzát, 20 ha törökbúzát vetettek, 7 ha cukorrépát, 5 ha dohányt, emellett szóját és paszulyt termesztenek. A szalmásgabonák tekintetében ebben a szezonban nem jött ki a számítás. Nagyon jó termés lett mindenhol, ezért alacsony áron vásárolják fel. Ha kevés terem, az rossz, ha túl sok, az se jó. Több a