|
LIII. évfolyam 200. (14860) sz. |
2001. augusztus 28., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Adrian Nastase "az ország föderalizására irányuló kísérletek veszélyeire" figyelmeztet.
A miniszterelnök a hét végén részt vett és felszólalt a szociáldemokrata ifjak által szervezett nyári egyetemen.
Véleménye szerint miközben a kommunizmus bukása föderális alapon szervezett államok felbomlására vezetett, különbözô országokban, köztük Romániában is olyan elképzelések láttak napvilágot, amelyek szentesíteni hivatottak a föderalizmus különbözô változatait. Ezt célozták egyebek között az egységes román nemzetállamról szóló alkotmánycikk elleni támadások - mondta.
A Románia föderalizálására vonatkozó elképzelések nemrég még az etnikai alapon kiválasztott egyes régiók autonómiájának növelését irányozták elô, az újabb irányvonalban viszont már nem a nemzeti hovatartozás játssza a fôszerepet. Helyette megjelentek az úgynevezett gazdasági-társadalmi alapú érvek, ebbôl kifolyólag pedig a célcsoport már nem csupán a magyar anyanyelvû lakosság, hanem valamennyi erdélyi lakos.
Nastase szerint az "új irányvonal" képviselôi négy vonalon "támadnak": 1. Hangsúlyozzák az erdélyi lakosság közös kulturális múltját; 2. A Bánság autonómiáját elfogadó közhangulat megteremtésén dolgoznak; 3. A föderalista és autonómiapárti eszmék népszerûsítéséhez felhasználják a nemzetközi civil szervezeteket; 4. Olyan eszméket terjesztenek, hogy Románia területi szervezôdése túlhaladott - a megyékre nincs szükség, át kell térni a régiókra. Az olyan régebbi tételek, mint amilyenek a közösségi jogok, háromlépcsôs autonómia eltûntek, helyettük pedig újak jelentek meg.
A miniszterelnök meglátása szerint a transzszilvanizmus hívei a betiltott Pro Transilvania Alapítvány vezetôje, Sabin Gherman elveinek elutasítását követôen is megpróbáltak a Ghermanéhoz hasonló eszméket terjeszteni az erdélyi lakosság körében. A "transzszilvanizálás veszélyeirôl" szólva Nastase egyebekben felhívta a figyelmet a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott rádió- és tévéadások vizsgálatának szükségességére, valamint a Molnár Gusztáv magyar filozófus, politológus és Gabriel Andreescu (Románia) közösen jegyzett köteteiben megfogalmazott elképzelésekre.
- A vitát el tudjuk fogadni különbözô kérdésekrôl, de ismételten és hangsúlyozottan állást foglalunk az alkotmány, illetve annak alapvetô kitételei védelmében - mondta. A nemzeti kisebbségeket a lehetô legnagyobb toleranciával kell kezelnünk, mindamellett maximális határozottsággal kell védenünk a nemzeti érdekeket is. Figyelmet kell fordítanunk a kisebbségek nyelvén való oktatásra, de biztosítanunk kell az összes román számára is a román nyelven való tanulás lehetôségét. Hozzáfûzte azonban, hogy szerinte ezt a jogot nem mindenhol tartják tiszteletben. Éppen erre hivatkozva jelentette be: az új egyetemi tanévet valahol Székelyföldön nyítják meg, mert - mint kifejtette - szükség van "fokozottabb jelenlétünkre ebben a térségben".
A hat hónapos kozmatelki Pop Catalin anyja nem váltotta ki és nem adta be a családorvos által felírt gyógyszereket (állítólag nem volt rá pénze), a gyermekkel késôn jelentkezett másodszor az orvosnál, aki nem volt a rendelôben, majd az asszisztensnô kérésére a helyszínre hívott mentôautó késôn érkezett, Beresztelkén még felvett egy balesetet szenvedett személyt és kísérôjét, s így az asszisztensnônek le kellett szállnia, a csecsemônek pedig még a kórházba érkezés elôtt megállt a szíve. Az anya feljelentést tett a rendôrségen. Ki a hibás a történtekért, ki viseli a felelôsségrevonás terhét?
Dr. Butilca Florin, a Közegészségügyi Igazgatóság vezetôjének hétfôi sajtótájékoztatóján, bár elsô témaként a megye egészségügyi helyzetét tükrözô statisztikai összesítés szerepelt, a fô problémát azoknak az intézkedéseknek a bemutatása képezte, amelyeket az augusztus 8-án a régeni mentôállomás autójában elhunyt Pop Catalin esete nyomán hoztak.
Az igazgatóság helyszínre kiszállt bizottsága által végzett ellenôrzés következtetései a következôk:
A halál oka a gennyes légcsô- és hörghurut által elôidézett légzési elégtelenség és a kezdôdô tüdôgyulladás miatt beállt szívstop - állapította meg a törvényszéki orvostani vizsgálat.
Az események lefolyása pedig a következôképpen történt:
Augusztus hatodikán az anya dr. Nagy Katalin családorvosnál jelentkezett a kozmatelki körzeti rendelôben, ahol a doktornô légcsô- és hörghurutot állapított meg, és felírta a megfelelô kezelést. Utóbb kiderült, az anya nem adta be a felírt gyógyszereket, s a gyermek állapota estére, majd másnapra mind súlyosabb lett. A következô nap 11 óra körül jelentkezett újra az anya a rendelôben, de az orvos, bár a kifüggesztett program szerint ott kellett volna lennie, nem tartózkodott a rendelôben. Jelen volt viszont Csorvási Ildikó asszisztensnô, aki látván a csecsemô állapotát (láz és légzési nehézség), mentôkocsit kért a régeni sürgôsségi szolgálattól. 10 perc múlva újra telefonált, pontosítván a csecsemô állapotát, de a mentôkocsi egy másik esethez szállt ki. Szabó Anna Mónika, a mentôszolgálat ügyeletes asszisztensnôje a hívásra egy olyan kocsit küldött, amelyen csak gépkocsivezetô volt. Kozmatelkérôl a csecsemôt elkísérte az asszisztensnô is, aki azonban Beresztelkén leszállt a kocsiról. Az ottani rendelônél 10-15 percet még elidôzött a mentô, mivel még felvettek egy balesetet szenvedett sebesültet. A régeni jelzôlámpánál édesanyja ölében a csecsemô elhunyt. A kórház gyerekgyógyászati részlegén megpróbálkoztak a csecsemô felélesztésével, de dr. Olaru Maria belgyógyász fôorvos erôfeszítései nem vezettek eredményre - olvasható a bizottság jelentésében.
- Anélkül, hogy figyelmen kívül hagynám egészségügyi dolgozóink mulasztásait, elôször is hangsúlyoznom kell az anya felelôtlenségét, aki nem váltotta ki és nem adta be a gyermeknek felírt gyógyszereket - szögezte le az igazgató. Az nem lehet kifogás, hogy nem volt pénze gyógyszerre, hisz amikor a gyermeke egészségérôl van szó, segítséghez folyamodik az ember - vélekedett.
A helyszínen ellenôrzést végzett bizottság a következô mulasztásokat állapította meg az egészségügyi dolgozók terhére: a családorvos a kifüggesztett program ellenére nem volt a rendelôben, az asszisztensnô az elsô hívás során nem pontosította a mentôszolgálatnak a gyermek állapotának súlyosságát, és saját döntése alapján Beresztelkén leszállt a mentôautóról; Szabó Anna Mónika asszisztensnô, a mentôszolgálat diszpécsere nem értesítette a központosított ügyeletet, hogy egy megfelelô mentôkocsit kérjen; dr. Dabija Anatoliénak, a vásárhelyi mentôszolgálat régeni alegysége orvosának a második hívás nyomán a csecsemôt szállító mentô fogadására kellett volna mennie, a csecsemô halála után pedig értesítenie kellett volna a felsôbb hatóságokat; Blaga Teodor gépkocsivezetônek elsôsegélyt kellett volna nyújtania a haldokló csecsemônek; dr. Olaru Mariának, a régeni kórház gyerekgyógyászati osztálya vezetôjének, aki megállapította a gyermek halálát a járóbeteg-rendelôben, értesítenie kellett volna a kórház vezetôségét, a Közegészségügyi Igazgatóságot valamint a rendôrséget a történtekrôl.
A csecsemô elhalálozása kapcsán a vizsgálóbizottság nyolc személy felelôsségre vonását javasolta az Orvosi Kollégiumnak az ügyben: a családorvosét, akitôl a rendelô állapotát, felszerelését is számon kérik, az asszisztensnôét, a mentôszolgálatnál ügyeletet teljesítô asszisztensnô és orvos, továbbá a szolgálat tevékenységét irányító orvos, a mentôkocsi sófôrje valamint a gyermekgyó- gyászat vezetôje, illetve a régeni kórházat a szóban forgó idôszakban vezetô aligazgató felelôsségre vonását - hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón.
2000 elsô félévéhez viszonyítva megyei szinten javult a lakosság egészségügyi helyzete - hangzott el a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôjének tegnapi sajtótájékoztatóján.
Dr. Butilca Florin szerint, hogy az országos helyzethez képest Maros megye mutatói sokkal jobbak. Ami sajnos nem azt jelenti, hogy más európai országokhoz képest túlságosan jól állnánk ezen a téren.
Az országos átlaghoz képest (69,24 év), Maros megyében alacsonyabb, 69,16 év a lakosság átlagéletkora.
A gyermekhalandóság az eltelt évek alatt csökkenô tendenciát mutat, az 1999-es, 1000 csecsemôre esô 18,7-rôl az idén 12,23 ezrelékre csökkent az e téren hozott intézkedések nyomán.
A tavalyi három halálesethez viszonyítva az idén egy frissen szült anya halt meg. Az abortuszok száma továbbra is magas, annak ellenére, hogy a múlt év elsô felévéhez képest 3546-ról 3402-re csökkent a terhességmegszakítások száma.
1990 óta 18.551 személlyel lett kevesebb a megye lakosainak száma, s legnépesebb továbbra is a 20-40 és az 50-60 év közötti korosztály. A lakosság gyors öregedésének folyamatát jelzi, hogy egyre kevesebb a 0-14 év közötti gyermekek száma.
Az elsô félévben a tavalyi év hasonló idôszakához képest 3188-ról 3372 nôtt a születések száma. Ezzel szemben 2000 elsô szemeszterében 3655-en, az idén pedig 3560-an haltak meg, ami megerôsíti, hogy továbbra is negatív a megye népszaporulata. Ami a halálokokat illeti, megnôtt a daganatos betegségek okozta elhalálozások száma, különösen a nôknél és a fiatal korosztályoknál, valamint a szív-érrendszeri betegségek és a balesetek okozta halálesetek száma a férfiaknál.
A megyében 2000 folyamán 29 beteg esetében diagnosztizálták az AIDS-t. A marosvásárhelyi területi központban 136 fertôzött gyermeket és 4 felnôttet kezelnek.
Továbbra is arat a TBC, 2000-ben 100.000 lakosra 90,3 új eset jutott, ami az idén valamivel kevesebb.
Egyértelmûen nôtt megyénkben a szexuális úton terjedô betegségek száma, a daganatos megbetegedések pedig a második legfontosabb halálokot képezik a dicsôszentmártoni BICAPA és a marosvásárhelyi vegyi kombinát okozta levegôszennyezés miatt - hangzott el a hétfôi sajtótájékoztatón.
Bár a statisztikák néhány százalékos javulást mutatnak, az általános helyzetet illetôen bízhatunk-e a számok pontosságában, figyelembe véve az igazgatóság múlt heti jelentésében elhangzott tényt, miszerint a családorvosok pontatlanul közlik az adatokat - tettük fel a kérdést az igazgatónak, aki szerint intézkedni fognak annak érdekében, hogy a kimutatások pontosak legyenek.
Azzal a kérdésünkkel kapcsolatosan, hogy miképpen javulhatott a lakosság egészségügyi helyzete az adott körülmények között, figyelembe véve a gyógyszerellátásban mutatkozó fennakadásokat, valamint az adósságoktól szorongatott kórházak helyzetét, Butilca fôorvos arról számolt be, hogy szerdai ülésén a kormány egy sor sürgôsségi rendelettel kívánja szabályozni az egészségügy mûködésében jelentkezô hiányosságokat.
Immár két hónapja zajlik a rendôrök vagyonának ügyében elindított nyomozás, ám nemhogy konkrét intézkedés nem történt, de a Maros megyei rendôrség úgy hallgat az eddigi eredményekrôl, mint a csuka. Ami annál érthetetlenebb, mivel minisztériumi szinten már nyilvánosságra hozták ha nem is a teljes névsort, de legalább azon rendôrök számát, akik vagyonügyét a táblabíróságok melletti speciális bizottságok vizsgálják, másrészt ez a nagyfokú titkolózás óhatatlanul mindenféle kérdôjeleket vet fel. A rendôrség és más, militarizált intézmények hagyományos elzárkózása a nyilvánosság elôl ezúttal ismét bebizonyosodott. Gondoljunk csak arra, mennyit cikkezett a sajtó, mennyit tétovázott a belügyminisztérium, míg elrendelte a vizsgálatokat, ahhoz, hogy kiderüljön: a sok-sok lehetségesbôl Romániában 35 olyan vezetô állásban levô rendôr van,, aki nem tudja bizonyítani vagyonának eredetét. (Ezen a téren "jól állunk": a vizsgált esetek jó néhánya a megyénkben van).
A július közepén megtartott sajtókonferencián a megyei parancsnok augusztus 8-ra ígérte az elôzetes vizsgálat eredményeinek nyilvánosságra hozatalát 17 rendôr vagyonának ügyében, ám mindjárt szeptember van és mi sem történt. Illetve az, hogy az illetékesek élvezik a vakációzás örömeit, helyetteseik pedig "nincsenek felhatalmazva" arra, hogy a sajtó képviselôinek nyilatkozzanak. A táblabíróság melletti bizottság szintén tegnapra ígérte az iratokba való betekintést, ám itt sem történt mozgás. Nem tudhatjuk meg tehát egyelôre, míg a szabadságolások le nem járnak, hogy ki az a néhány rendôr, aki nem a fizetésébôl épített üdülôt, luxusházat, vagyis kinek a "feje hull" majd le. Ha egyáltalán sor kerül ilyesmire.
Eltekintve lebukó kíváncsiságunktól, hogy megtudjuk e néhány korrupt rendôr nevét, természetesen nem hihetjük, hogy ezzel a központilag végrehajtott manôverrel, amelynek során feláldoznak néhány személyt - de amely precedensértékûnek mondható +, megszûnik a korrupció a rendôrök körében. Legyen az a korrupció kisebb vagy nagyobb mértékû. Mert hiszen ki vizsgálta meg például a rendôrök és hozzátartozóik bankszámláit, ingatlanait, más neveken futtatott ügyleteit, az alvilággal fenntartott kapcsolatait. Egy egész láncolat, nemde? Nehéz és kellemetlen lenne a végére jutni.
De egy tisztulási folyamatnak mindenképpen be kell indulnia, és nemcsak a rendôrök, de más, hatalmi pozícióban levô közéleti személyiségek vagyoni helyzetét sem ártana feltárni. Ehhez viszont kellô politikai akarat és megfelelô törvénykezés kellene, aminek meghozatala sem az eddigi, sem a mostani hatalomnak a jelek szerint nem áll érdekében.
Kárpátalja kormányzója a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztése érdekében ukrán konzulátusok megnyitását szorgalmazza az ukrajnai megyével szomszédos országok határrégióiban.
Hennagyij Moszkal, akit mintegy három hónapja neveztek ki a kárpátaljai megyei állami közigazgatási hivatal elnökévé, a Novini Zakarpattya címû ungvári hivatalos megyei lap legfrissebb számának nyilatkozva kifejtette: akadályozza a régióközi kapcsolatépítést, hogy Ukrajnának nincs konzulátusa egyetlen, Kárpátaljával szomszédos országban sem, miközben Ungváron magyar és szlovák fôkonzulátus is mûködik. Kárpátalja vezetése ezért kezdeményezni fogja Ukrajna külügyminisztériumánál konzulátusok létesítését a környezô országokban, mert - mint mondta - lehetetlen állapot, hogy nincs ukrán fôkonzulátus például Nyíregyházán.
Moszkal azt is elmondta: hasonló a helyzet a tömegtájékoztatásban is, mivel a Kárpátaljával szomszédos országokban nincsenek ukrán tévé-tudósítói állomáshelyek, "így az ottani híreket a CNN- bôl vagy az orosz televíziók adásaiból lehet megtudni Ungváron".
"Azt szeretném, ha az ukrán újságoknak is lennének tudósítói a szomszédos országokban, mert így lehetne közelebb hozni népeinket a kultúra és a gazdaság terén, hiszen ennek hiányában nincs európai integráció" - hangoztatta a kárpátaljai vezetô.
Miután a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) Országos Tanácsa szombaton úgy döntött, hogy feltételek teljesítéséhez kötve szeptember végéig még a szlovák kormányban marad, a pártok reagálásaiban markánsan kirajzolódtak a szlovákiai erôvonalak - írta hétfôn az Új Szó.
Az egyetlen szlovákiai magyar napilap szerint az egyik oldalon a tényleges polgári demokráciát óhajtó tömörülések állnak, azok, amelyek az MKP döntésével és Dzurinda helyeslô állásfoglalásával új lendületet kaphatnak. Velük szemben, a túloldalon pedig a központi államhatalom lebontásától és a nemzetállami eszmék kimúlásától irtózó szekértábor áll - írja kommentárjában a lap fôszerkesztôje, Szilvássy József.
A legnagyobb példányszámban megjelenô szlovák lap, a Novy Cas úgy vélekedik, hogy "ha az MKP a maga megbízhatatlan partnereinek azért szabott feltételeket, hogy ne kelljen kilépnie a kormányból, akkor vesztett. Fejet hajtott: a reformot félreformra váltva legitimizálta a kormánykoalíció felelôtlen cselekedeteit, mi több, ennél is rosszabbat tett - ismét azoknak a handabandázóknak adott esélyt, akik egyszer már tudatosan átverték" - írja a szerzô, Ales Krátky.
Milan Stanislav, a baloldali Pravda hírmagyarázója azt állítja, hogy "az MKP ismét zsarolja a partnereit". Az ellenzékhez közel álló Národná Obroda szerzôje, Peter Vavro azt állítja, hogy "követeléseivel az MKP revolvert szorított a partnerek fejéhez".
A Práca szerint a magyarok ismét megfontolt magatartást tanúsítottak: a koalíció szétesésének veszélyére figyelmeztetô nyugati intelmeket méltányolva a kormányzati pozíció ideiglenes megtartása mellett döntöttek.
Jóllehet a magyar párt döntése többé- kevésbé elôrelátható volt, a kormánykoalíció egyes pártjait mégis meghökkentette, pedig az MKP semmi egyebet nem kér számon a partnerein, mint a kormányprogram teljesítését, a kormány által jóváhagyott döntések végrehajtását - "ami ugyebár szintén szlovák sajátosság", hiszen a kormányt feltételekkel kényszerülnek a saját programnyilatkozatának betartására kötelezni - írja a liberális hangvételû SM kommentátora, Juraj Hrabko.
Izraeli rakétatalálat érte hétfôn a ciszjordániai Rámalláhban a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) vezetôjének, Abu Ali Musztafának az irodáját, és a parancsnok életét vesztette.
Ali Musztafa George Habas utóda volt a szervezet élén, amely elutasította az 1993-as oslói izraeli-palesztin megállapodásokat. A támadás elôzménye, hogy két palesztin fegyveres szombaton behatolt egy, a Gázai övezetben lévô izraeli katonai bázisra, és három katonát lelôtt, majd velük is végeztek az izraeliek.
Maher Taher, a palesztin szervezet politikai irodájának tagja Damaszkuszban közölte az AFP tudósítójával: Abu Ali Musztafa meggyilkolása nem marad megtorlatlanul. A francia hírügynökség adatai szerint a palesztin felkelés tavaly szeptemberi kitörése óta 746-an haltak meg az összecsapásokban, köztük 571 palesztin.
Az izraeli biztonsági kabinet hétfôi tel-avivi ülésén, amely megelôzte a rámalláhi akciót, Ariel Saron kormányfô és legközelebbi munkatársai megerôsítették: folytatják a palesztin biztonsági erôk központjai elleni támadásokat az izraeliek elleni merényletek megtorlásául, mivel úgy vélik: a terrorakciók többségét a Palesztin Hatóság biztonsági erôi követik el.
Szilvan Salom izraeli pénzügyminiszter a közszolgálati rádióban azzal indokolta F-15-ös harci gépek vasárnap hajnali bevetését palesztin célpontok ellen Ciszjordániában és a Gázai övezetben, hogy "le kell rombolni a terroristák infrastruktúráját". Salom szerint Jasszer Arafat "megpróbálja erôszakkal elérni azt, ami diplomáciai úton nem sikerült neki". A miniszter éppen ezért nem látja különösebb értelmét Arafat és Simon Peresz izraeli külügyminiszter találkozójának.
A Macedóniában állomásozó NATO-kontingens hétfôn engedélyt kapott James Ellis tengernagytól, a szövetség dél-európai csapatainak fôparancsnokától, hogy haladéktalanul megkezdje a macedóniai albán szakadárok fegyvereinek és lôszerének begyûjtését. A fegyverek átvételének megkezdését a NATO szkopjei szóvivôje, valamint Shpati parancsnok, a lázadók egyik vezetôje is megerôsítette. Mint a NATO Nápolyban kiadott közleménye hangsúlyozza: a "Hatékony begyûjtés" fedônevû manôver kulcsfontosságú eleme a macedón kormány és az albán Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (UCK) közötti békefolyamatnak. A szövetség megerôsítette, hogy a NATO-kontingens küldetése nem lépi túl a tervezett harminc napot.
A macedóniai NATO-erôk fô parancsnoka Gunnar Lange tábornok. Az egység egy dandárból, kisegítô alakulatokból, helikopterekbôl és védelmi erôkbôl áll. A dandár parancsnoka a brit Barney White-Spunner tábornok. A NATO-kontingensnek 3300, az albán lázadók által önként átadott fegyvert kell begyûjtenie.
Az akciót annak ellenére megkezdték, hogy vasárnap este halálos sérülést szenvedett Szkopjéban egy brit katona, akinek gépkocsiját egy betondarabbal dobták meg. Közben a macedón fôvárosban hétfôre virradóra pokolgép robbant egy kereskedelmi központ közelében. A robbantás csak anyagi károkat okozott.
Az UCK vezérkara a szakadárok hivatalos internetes honlapján hétfôn élesen elítélte a tetovói motel elleni vasárnapi merényletet, amelyben a két ôrt testükre kötözött robbanószerkezettel ölték meg. A rendôrség egyelôre nem nyilatkozott az akcióról, nyugati források szerint inkább a szervezett bûnözéshez van köze a merényletnek, mint a lázadókhoz.
Tetovo környékén hétfôn több száz macedón tüntetett amiatt, hogy a NATO-val való megállapodás értelmében a macedón hadseregnek csökkentenie kell erôit a különbözô ellenôrzô pontoknál, nehézfegyvereit és harckocsijait pedig vissza kell vinnie a laktanyákba. Kopulkuknál fatörzsekkel és kocsironcsokkal próbálták eltorlaszolni a visszavonulni készülô katonák útját.
Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál
A megyei tanács heti sajtó- tájékoztóján ismételten felhívták az érdekeltek figyelmét, hogy a mezôgazdasági eredetû termékek piacokon való árusítása, a 661-es kormányrendelet értelmében csakis termelôi igazolvány birtokában történhet. A rendelet szeptember 4-én lép érvénybe, s célja a piaci viszonteladók maffiájának megfékezése. A megyei tanács képviselôi elmondták, hogy minden intézkedést meghoztak a gyakorlatba ültetés érdekében, s azt is megszervezték, hogy a polgármesteri hivatalok milyen körülmények között bocsáthatják ki a termelôi igazolványokat. Kinevezték továbbá azokat a személyeket, akik a törvénysértések megállapításáért felelôsek, s a tetemes bírságok kiróvására hivatottak.
A hétvégén Tulceán megbeszélést tartottak azok a romániai megyék, amelyek az Európai Régiók Szervezetének tagjai. Az ERSZ részérôl a megbeszélésen jelen volt a szervezet holland alelnöke, Lambert van Nistelrooij is. A megbeszélések - amelyeken Maros megyét Ioan Vasluian, a megyei tanács alelnöke képviselte - fô témáját a regionális kooperáció képezte, illetve, hogy miben segíthet az ERSZ ebben a törekvésben. Két konkrét példát is ismertettek: négy romániai kereskedelmi kamara és a holland Noord-Brabant tartomány közötti együttmûködést, illetve a Román Autósklub és az ANWB (a holland autós és turisztikai klub) kooperációját. A román megyék arra próbálták rávenni az ERSZ-t, hogy hathatósabb támogatást nyújtson az integrációs törekvésekhez, s segítse az infrastrukturális fejlesztési elképzeléseket az ismert PHARE, SAPARD és ISPA programokon kívüli módszerekkel is.
A megyei konzultatív tanács múlt heti ülésérôl szólva, Viorel Iosib, az adminisztratív igazgatóság vezetôje, aki Virág György megyei tanácselnök hiányában a sajtótájékoztatót vezette, kiemelte, hogy az egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a 2001-2002-es tanév optimális elôkészítését, s ennek érdekében szeptember közepéig szakemberek csoportja végiglátogatja a megye iskoláit, hogy számba vegyék a tanítási feltételeket, s megpróbáljanak megoldást keresni a legégetôbb problémákra.
Azokra az értesülésekre hivatkozva, melyek szerint egyes helyeken (például Hargita megyében) a tanulók szállítására szánt terepjáró mikrobuszokat a helyhatóságok visszautasították, mert kényelmetlennek, a célnak nem megfelelônek tartották ôket, a Népújság megkérdezte, hogy miként fogadták ezeket a jármûveket a tekeújfalui és nyárádremetei helyhatóságok, amelyek az elsô két jármûvet átvették. A kérdésre sem Viorel Iosib, sem a sajtóosztály részérôl Livia Chetan nem tudtak érdemben válaszolni. A két jármûvet a két helyiség képviselôinek átadták, a véleményüket nem ismerik - mondták.
Sajtótájékoztató a mezôgazdasági igazgatóságnál
*ha késôre is, befejezôdött 60.000 hektáron a gabona betakarítása; * súlyos gond a területek felszabadítása és a nyári szántás; * csupán kukoricából 78.296 hektárnyi vár elraktározásra; * késnek az állami támogatások
A nyári kampány végén, az ôszi betakarítási idény kezdetén a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság szakembereinek alkaluk adódott arra is, hogy a szalmásgabona betakarításával kapcsolatosan következtetéseket vonjanak le. A betakarítás elhúzódásának oka nemcsak a kedvezôtlen idôjárás volt, hanem a géppark elöregedése is. Náznán Jenô, a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgató-helyettesének tegnapi értékelése szerint a nyári aratás bebizonyította, hogy a megyében lévô 1100 kombájn 70%-át ki kellene vonni a termelésbôl, annyira kopottak. A gépészek idén nem vásárolhattak alkatrészeket, mivel a Semanatoarea üzem áttért egy újabb típusú arató- cséplô gép gyártására. A gépészek a mûszakilag meghibásodott alkatrészeket a szétszedett gépek alkatrészeivel helyettesítették. Mivel elhúzódott a betakarítás, idôközben a parcellák elgyomosodtak, ez még inkább kitolta a szalmásgabona betakarításának idejét. A terméshozam csökkent, ugyanis a gyomos parcellákon megnöve-kedett a gépek szemvesztesége. Egy másik súlyos gond, amivel a mezôgazdálkodóknak szembe kell nézniük, a területek felszabadítása és a nyári szántás. Nem történik zökkenômentesen, ugyanis az idei 264-es törvény értelmében nem vásárolható útadó mentes gázolaj. A honatyák azt ígérték, hogy a törvény megjelenése után 30 nappal közlik az alkalmazás módszertanát is. Ez sajnos, még nem történt meg. Emiatt még nem tudható, hogy a mezôgazdasági termelôk egyáltalán hozzájutnak-e az útdíjmentes gázolajhoz. A támogatásra pedig most van a legnagyobb szükség. A termények még raktárban vannak, nem értékesítették azokat. Sem a magántermesztôk, sem a társulások nem fordulnak kölcsönért a bankokhoz, a magas hitelek miatt. Jól jönne a literenkénti 3000 lejes támogatás. Idén a termelôk 36.800 hektáron búzát, 7000 hektáron szalmásgabonát szándékoznak termeszteni, ám e területnek még a 20%-át sem szántották fel. A vezérigazgató-helyettes valóban vészharangot kongatott meg, hiszen ha arra gondolunk, hogy összesen 77.900 hektárról kell begyûjteni a terményt - kukoricát, krumplit stb. - és közben elô kell készíteni a szalmásgabonák magágyait, akkor valóban tetemes mennyiségû üzemanyagra lesz szükség. A felmérések szerint idén megyénkben 300.000 tonna kukoricatermés várható.
Náznán Jenô elmondta, hogy holnapután Snagovon találkoznak a mezôgazdasági miniszterrel, ahol olyan kérdésekre várnak választ, mint: Mikor egyenlítik az egymillió lejes támogatást? Maros megyében a hátralék 12 milliárd lej. A tavaszon 22, vetômagokat forgalmazó cégnek nem utalták át az állami támogatást, a tartozás 15 milliárd lej.
A Népújság kérdésére válaszolva Náznán Jenô kifejtette: a mezôgazdasági üzemszerkezetekre vonatkozó új törvényrôl nem tud többet, mint ami sajtóban megjelent. Egyelôre a 110 hektáron gazdálkodók jutnak majd állami támogatáshoz, ennek a területnek a nagysága hegyvidékeken alacsonyabb lehet. Alapelvként említette, hogy a termékekre vonatkozó juttatás 50%- át utalja át az állam, a fennmaradó 50%-ot a termék értékesítésekor adja. Errôl bôvebben a jövô hétfôi sajtótájékoztatón beszélhet.
- Amíg én polgármester vagyok, az Aquaserv nem fog azt tenni, amit akar - fenyegetôzött tegnap megtartott sajtótájékoztatóján dr. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a vízszolgáltató vállalat és a BERD közötti szerzôdésre hivatkozva. A városgazda, ellentétben az egy hete tett kijelentéseivel, nem a felvett kölcsönt és a hosszú - 15 éves - lejárati idôt kifogásolja, hanem a szerzôdésben foglalt feltételeket, amelyek értelmében az Aquaserv kötelezettséget vállalt az ivóvíz árának idôszakonkénti növelésére, a lakosság pedig ezért fizet olyan sok közköltséget. Florea egyértelmûen a régi városi tanácsot illetve polgármestert valamint az Aquaservet hibáztatja a szerzôdés létrejötte miatt, sejtetni engedve, hogy az ügylet mögött különbözô személyi érdekek állnak. Elismeri, hogy a hitelre szükség volt, de más városok mintájára, az állami költségvetésbôl kellett volna pénzt szerezni. A városi földutak aszfaltozása kapcsán a polgármester szintén az Aquaservet teszi felelôssé: kijelentette, hogy rendbe kell ezeket az utakat tenni, de a munkálatokkal azért késlekednek, mert a vízszolgáltató nem igyekszik felújítani az esôvíz-elvezetô csatornahálózatot. - Ha aszfaltozunk, az esôvíz behatol a lakók udvarára. Az Aquaserv magatartása nem egyéb, mondotta, mint kitolás a lakossággal, a fogyasztók semmibevevése, miközben a vállalat drága kocsikat vásárol, egyes alkalmazottak fizetése pedig 2-3-szor meghaladja a polgármesterét.
Megkeresésünkre az Aquaserv képviselôitôl azt a választ kaptuk, hogy nem hajlandók az ügyben nyilatkozni, és újra meg újra polémiába bocsátkozni Dorin Floreával. Ha valamilyen probléma adódik, azt elsôsorban a vállalat vezetôivel kellene megtárgyalnia a polgármesternek, semmiképpen a sajtó képviselôinek adott nyilatkozatokon keresztül kellene üzengetnie - jelentette ki az Aquaserv szóvivôje.
Költségvetés-kiigazítást tart szükségesnek Dorin Florea, aki szerint legalább 20 milliárd lejt fog az önkormányzat elosztani különbözô intézmények részére. A pluszösszegbôl elsôsorban a tanintézmények részesülnek, de pénz szükséges még a Víkendtelep befejezésére, útjavításra, városrendészeti tervek elkészítésére. Habár a polgármester elmúlt évi beszámolójára csak a csütörtöki tanácsülésen kerül sor, Dorin Florea mintegy elôzetesképpen, hangsúlyozta, hogy az önkormányzat idén sem rendelkezett több pénzzel, mint az elmúlt évben, sôt, mondhatni kevesebbôl gazdálkodott, hiszen egy lejt sem kapott a speciális útalapból, de jobban beosztotta a pénzt. Az adók behajtása is hatékonyan történt, de még mindig gondok vannak egyes gazdasági egységekkel, amelyek milliárdokkal tartoznak a polgármesteri hivatalnak. Az önkormányzat kedvezô elbírálásban részesíti az adósságait rendes idôben törlesztô cégeket, ami pedig a kulturális intézményeket illeti, ezekkel is szûkmarkú lesz: csak abban az esetben juthatnak támogatáshoz, ha az intézmények által kidolgozott programok nyereségeseknek bizonyulnak.
Az esedékes kegyelmi határozat miatt a marosvásárhelyi börtön azon elítéltjeinek egy része, akik a félig nyitott rendszerben a várostakarítást végezték, egyszerûen nem volt hajlandó továbbra is kimenni utcát seperni. Az eddigi 8 csoport helyett így mindössze öt csoport dolgozik. A város tisztaságát ennek ellenére sikerül biztosítani - állítja a polgármester, arra a két héttel ezelôtti rendellenességre hivatkozva, mikor lecsökkent a kint dolgozó elítéltek száma. Kérdésünkre Szôllôsi Géza ezredes, a börtön parancsnoka cáfolta e kijelentéseket. Elmondta, hogy a csoportok száma valóban csökkent, 70 elítélt helyett 60 dolgozik, de ennek oka az, hogy szigorítottak a nyitott rendszerbe való besorolási feltételeken. Ezek szerint az eddigi 10 év helyett most már csak az öt évnél kevesebb büntetést letöltô elítélt dolgozhat nyitott rendszerben. A közelgô kegyelmi rendelet miatt, valószínûleg szeptembertôl, az elítéltek száma jelentôsen 20-ra csökken majd - tájékoztatott a parancsnok.
Ha minden elôírásszerûen történne, mától mintegy 3400-al kevesebb cég és 24-el kevesebb részvénytársaság mûködne Maros megyében. A kiskapuk azonban ez alkalommal is megnyíltak. A megyei Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara ugyanis még tegnap is fogadta a törzstôkeemelés céljából érkezôket, arra hivatkozva, hogy a határidô utolsó napja munkaszüneti napra esett, és ezen a napon is voltak kérvényezôk (igaz, alig ketten-hárman). Mától kerülnek tehát a mulasztók iratcsomói a kereskedelmi bíróságra, ám itt a bíró indokolt esetben dönthet a törzstôkeemelési határidô meghosszabbításáról. Gheorghe Nan, a kamara elnöke szerint azonban kétségkívül kerülnek indokok, hiszen a szóban forgó cégtulajdonos bármikor hivatkozhat betegségre vagy egyéb indokra. Ezekben az esetekben a bíró a törvény értelmében dönthet úgy, hogy a cégfelszámolást csak december 27-e után kezdik el, ameddig még sort lehet keríteni a tôkeemelésre.
A cégfelszámolásra vonatkozó fenyegetésekre megint csak legyinthetünk: nem eszik a kását olyan forrón.
Augusztus utolsó napján, pénteken kerül sor országos szinten a végzôsök számára szervezett állásbörzére. Maros megyében a helyi Munkaerô-átképzési és -foglalkoztatási Ügynökség hét városban szervezi meg a rendezvényt. Így augusztus 31-én reggel 8-tól 14 óráig Marosvásárhelyen, a szakszervezetek házában (Cuza Voda utca, 38-as terem), Szászrégenben a szabad szakszervezetek házában (Petru Maior utca 1. szám), Radnóton a helyi mûvelôdési otthonban, míg a többi városban a hivatal kirendeltségeinek székhelyén: Dicsôszentmártonban a Vasile Milea utca 2. szám alatt, Marosludason az 1918. December 1 utca 2. szám alatt, Segesváron a Dumbravei utca 2. szám alatt és Szovátán a Rózsa utca 1. szám alatt.
A rendezvény elsôsorban annak a több mint 5000 végzôsnek szeretne lehetôséget teremteni, akik idén fejezték be közép- vagy felsôfokú tanulmányaikat, ám az állásbörzére azokat is szívesen látják, akik korábban hagyták el az iskolapadot, és munkahelyet keresnek. A hivatal adatai között idén megyénkben 494 posztlíceumi, 3419 középiskolás, 1104 szakiskolai valamint 729 inasiskolai végzôs szerepel.
Sajnos, eddig még csak mintegy tizedük számíthat arra, hogy munkahelyet talál, ugyanis a börzére bejelentkezett cégek összesen 646 munkahelyet kínáltak fel: 201-et Marosvásárhelyen, 70-et Szászrégenben, 307-et Segesváron, 16-ot Maros-ludason, 37-et Dicsôszentmártonban és 15-öt Szovátán. A szóban forgó állásokra 54 esetben várnak felsôfokú végzettséggel rendelkezôket, 14 esetben középfokú végzettség is elegendô, a fennmaradó 578 esetben pedig munkást keresnek. Mint mindig, idén is a legkeresettebbek a textilipari munkások (438 hely), ám ezt meglepô módon a 19 informatikamérnöki hely követi a sorban.
A hivatal szóvivôje, Claudia Milesan a Népújság kérdésére válaszában elmondta: továbbra is utolsó percig várják a cégek jelentkezését, csak annyi a kérésük: elôre szóljanak, hogy tudjanak számukra standot biztosítani. Ugyanakkor az álláskeresôknek nem kell elôzetesen bejelentkezniük, elegendô, ha az állásbörze napján jelentkeznek interjúra.
A Kozmatelkén történt eset kapcsán a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôsége úgy döntött, hogy újjászervezik, s egy rohammentô ponttal bôvítik a marosvásárhelyi Mentôállomás alegységeként mûködô szászrégeni sürgôsségi szolgálatot. Teszik ezt a helyi tûzoltóalakulattal közösen, amely biztosítja a gépkocsivezetôt. Régennek ugyanis nagy a körzete, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy annak ellátására nem elegendô a jelenleg mûködésben levô felszerelés és az egy orvosból és két asszisztensnôbôl álló személyzet - jelentette be dr. Florin Butilca közegészségügyi igazgató. A szolgálat gépkocsiparkja a sürgôsségi beavatkozásokhoz szükséges felszereléssel ellátott mentôkocsival bôvül, és négy-öt orvos teljesít majd szolgálatot a szükséges számú középkáder mellett, akik a rohammentô pontnál és a kocsikon is dolgoznak majd. Az újjászervezett egységnél két diszpécser fogja ellátni az ügyeletet.
Az igazgató kijelentette, hogy céljaik között szerepel a régeni kórház fellendítése is, ahol mind a személyet számát illetôen, mind a pénzügyi és a gyógyító munka terén fejleszteni kívánják az egységet.
Az elhangzottak kapcsán dr. Iszlay Árpád aligazgatótól megtudtuk, hogy a sürgôsségi szolgálat a vásárhelyi Mentôállomás fennhatósága alá tartozik, s hogy a kórház mûszerezettsége ötmilliárd lejes röntgenkészülékkel és 700 millió lejes echográffal bôvült az utóbbi idôben, amelyeknek a felszerelésére fordított összeget azóta sem fizették ki az intézménynek. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy olyan esetekben, amikor a kórházat ellenôrzik, s a közegészségügyi igazgató oda látogat, elvárnák, hogy az intézmény vezetôit is értesítsék és meghallgassák. Az igazgató cáfolta azt is, hogy a kórházban a hétfôi sajtótájékoztatón felvázolt helyzet uralkodna, s azt is, hogy egyetlen osztály kivételével Vásárhelyre mennének a helybeli és a környékbeli betegek.
Bálint József Marosvásárhelyrôl indult el, s ma az Amerikai Egyesült Államokban, Denverben a szakma megbecsült embere. Kiemelkedô eredményeit Amerika- szerte ismerik.
Városunkban született s még nincs hétéves, mikor édesanyjára hárul a család gondozása, ellátása, s a gyermekek nevelése.
Elemi iskoláit a Kossuth Lajos utcai 5-ös és a Szentgyörgy téri 4-es (késôbb 7-es) általános iskolában végzi 1954-ben, majd a fémipari szakmai iskolában megszerzi az esztergályos mesterséget igazoló oklevelet. Tanulmányait a Bolyai Farkas líceum esti tagozatán folytatja, ahol sikeres érettségi vizsgát tesz.
1957-ben a Ciocanulban alkalmazták, annál a fémipari vállalatnál, ahol a város nagynevû volt kisiparosai, Gyerák János, Sülle András, Kelbinszki Mátyás, Fatér István, Logyin Kelemen és mások dolgoztak, akik kifogástalan termékeikkel magasra emelték a szakma mércéjét, s ezzel országos viszonylatban öregbítették a vállalat hírnevét. Tizenhétévesen itt állt szorítóba, olyan követelmények közepette, ahol munkadarabonként egyetlen tizednyi eltérés elég volt a megszégyenüléshez. Ebben a vállalatban az elromlott darabokat még a kezdôknek sem bocsátották meg, sôt az elkövetô a kollégák szúrós tekintetének, csípôs megjegyzésének került a középpontjába.
Az esztergamûhelyben ô is, mint más újonnan alkalmazott, a gépsorok végén kapott helyet. Ekkor fogalmazódott meg benne az a vágy, hogy felküzdi magát a legjobbak közé, az elsô padokhoz, ahol Kiss Balázs, Majsztrenkó János, Török Ferenc, Debreceni Ferenc dolgoztak. Tudta, hogy a rangért meg kell dolgozni, s ezért az elsô perctôl a pontosságra, a gyorsaságra, a kifogástalan munkadarabok elkészítésére összpontosított, várva a pozitív visszajelzéseket. E célratörését háromévi munka után a katonai szolgálat szakította meg, ahonnan visszatérve, a Megyei Mozivállalatnál mint karbantartó maga állított magas mércét az elôtte álló feladatok megoldására.
1957-ben politikai okokból kénytelen volt eltávozni az országból, hátra hagyva feleségét, Rozáliát (aki a fôtéri ékszerüzlet dolgozója volt), és szeretett kislányát, Csillát.
Hat hónapot egy ausztriai menekülttáborban idôzött, ahonnan az Amerikai Egyesült Államokba kapott beutazási engedélyt. Chicagóban telepedett le, ahol egy gyárban alkalmazták, mely az alaszkai kôolajvezeték számára készített alkatrészeket. Nem fogadták díszkapuval, de megértéssel voltak irányában. Sok nehézséget kellett leküzdenie: az egyedüllétet, az elszakított család utáni vágyat és a nap mint nap jelentkezô honvágyat. Talán ez volt életének a legnehezebb periódusa. Sok mindent újból kellett tanulnia, többek közt a mértékrendszert, az Amerikában használt "coll"-t, ami eltér az Európában egységesített mértékegységektôl. Gondot okozott az angol nyelvtudás hiánya is. Reggelente több kilométer távolságból kellett begyalogolnia a munkahelyére, de ott jó munkájával, hozzáállásával kivívta a munkáltatók elismerését.
1979-ben átkerült Denverbe (Colorado állam fôvárosa), ahol egy magyar cég tulajdonosa alkalmazta. Kölcsönbôl házat vett, ahova végre családját is kivihette.
1980-ban önállósította magát, új házat épített két nagyméretû garázzsal, ahova modern fémmegmunkáló gépeket szerelt be. Lehetôsége nyílt arra, hogy különbözô vállalatok megrendelését az elôírt követelmények és igények alapján legyártsa. A jövedelembôl néhány év múlva a város ipari zónájában új épületeket vásárolt és ott fejtette ki további tevékenységét. Kapcsolatot épített ki a magas technikával rendelkezô neves vállalatokkal és azoktól megrendeléseket szerzett, de az eléje táruló követelmények továbbtanulásra ösztönözték, s így megszerezte mérnöki oklevelét. Pontos, kifogástalan munkájáért az amerikai cégek megbízható partnerüknek tekintették.
1986-ban a vállalatot "militari standard"-ra állította át. Kapcsolatba lépett olyan cégekkel, melyek kimondottan katonai felszereléseket gyártottak.
1987-ben a Bálint Machining Corp megkezdte gépparkjának a kicserélését a C.N.C. számítógép vezérlésû gépekre. Megrendelést kap a kormánytól kap, többek közt a Navy Aviation Supply részére, egy olyan gyártmány kivitelezésére, melyekkel az összes repülôgép-anyahajók fedélzetén lévô repülôgépek szárnyára rögzíthetik a rakétákat, bombákat. (Ezt a rendelést évenként megújítják, a minôségi munka függvényében.) Ezenfelül cserealkatrészeket gyárt az F16, F18, C17-es csapatszállító gépekhez.
1996-tól a Lockheed-Martinnál kezdett dolgozni. Rakéta- és szatellit-alkatrészeket gyárt és jelenleg is azt teszi. Ez a vállalat készített megrendelésre alkatrészeket a Mars-programhoz (melyek ma a Mars felületén vannak, egy marosvásárhelyi magyar ember, Bálint József ujjlenyomatával).
Amerika a korlátlan lehetôségek hazája, biztosítja az egyén kibontakozását, az ország gazdasági és politikai életébe való bekapcsolódást.
Bálint József élt ezzel a lehetôséggel. Felemelkedését elôsegítette rendíthetetlen önbizalma, s az erdélyi magyar embert jellemzô ambíciója. Nem ismert lehetetlent, az általa elkészített 2-3 éves egyéni tervének sikere motiválta, melynek eredménye a következô periódusra is meghatározta tennivalóit.
Állandóan képezte magát, idôt szakított a különbözô szakmai elôadásokon és tanfolyamokon való részvételre. Az információszerzést egész tevékenységére kiterjesztette. Lépést tartott a technika fejlôdésével, amit igazol az a tény, hogy vállalatában a legújabb és a legmodernebb gépekkel dolgozott.
Végül, sikerének titka a jó üzleti kapcsolatok kialakításában keresendô.
Megbecsült vállalkozóként ismerik Denverben. Egy Somostetôhöz hasonló, többhektáros, erdôs területen építette fel villáját, mely a környék magyarságának fontos piknikezôhelye. Kapuja nyitva áll az Erdélybôl, Magyarországról érkezettek elôtt. Vendégei között néhány ismerôs névre is akadtam, mint Sára Sándor, a Duna TV volt elnöke, Boros Zoltán, a bukaresti tv magyar adásának vezetôje, Markó Béla, Fodor Imre és mások.
A denveri magyar konzul is állandó vendégei. Szoros kapcsolatot tart fenn, az amerikai közélettel és közéleti személyiségekkel, az amerikai vállalkozók, a Coloradói Magyar Clubbal, a Hungarian Freedom Parkkal, amelyeknek szervezésében ünneplik március 15-ét, az anyák napját, a Mikulás- járást, a karácsonyt, magyar bálok, piknikek megszervezése is a fenti szervezet hatáskörébe tartozik, melyeken részt vesz feleségével, leányával, vejével és három unokájával. Segíti azokat a gyûjtési akciókat, melyek Erdély, a Felvidék, Kárpátalja vagy a Bácska felé irányulnak.
Kapcsolatot tart fenn a telefon, a posta igénybevételével a vásárhelyi rokonokkal, ismerôsökkel. Az internet segítségével tájékozódik naponta a romániai és magyarországi eseményekrôl. A Népújságot az interneten mindennap elolvassa. Különbözô újságokból, folyóiratokból, saját könyvtárából nyert információi az átlagamerikai fölé emelik.
Denver megbecsült embere, a magyarság önkéntes diplomatája.
Mindenem van - nyilatkozza -, de hiányoznak a marosvásárhelyi rokonok, ismerôsök, a volt munkatársak, a barátok és a csendes, családias légkör, ami a régi várost jellemezte. Végül sommásan így fogalmaz, Mikes Kelement parafrazálva: "Úgy szeretem Amerikát, hogy sohasem felejtem Marosvásárhelyt…"
1989 után foglalkoztatta az a gondolat, hogy visszatér Marosvásárhelyre, megvásárolja, újjászervezi és virágzóvá teszi az Elektromarost (volt Ciocanul), azt az üzemet, mely annak idején ôt útnak indította, de lemondott errôl a szándékáról, mert nem látta biztosítva a mindenkori kormányok részérôl befektetésének a szavatolását. Érdemes ezen elgondolkodni. Talán ez, de lehetnek más okok is, amelyek távol tartják a válalkozókat a romániai gazdasági életbe való bekapcsolódástól.
Szombat délután a segesvári Pro Etnica fesztivál keretében a polgármesteri hivatal dísztermében érdekes kerekasztal-beszél- getésre került sor, amelyen a kisebbségek képviselôi kifejtették gondjaikat, illetve megvitatták az anyanyelvi oktatás helyzetét. A rendezvény vitavezetôje Ovidiu Gatz, a tájékoztatásügyi minisztérium államtitkára, illetve Asztalos Ferenc, a képviselôház oktatásügyi bizottságának RMDSZ-es alelnöke volt. A beszélgetés elsô fele egyoldalúan alakult, a második részben viszont érdekes véleményeket hallhattunk az oktatásról.
Ami a kisebbségek és kormány viszonyát illeti, a felszólalásokból kiderült, hogy az etnikai szervezetek több anyagi támogatást várnának el a kormánytól, mint eddig. Az államtitkár vélekedése szerint az évi kötelezô költségvetési leosztásból arányosan kerül annyi pénz a kisebbségiekhez, amennyi elégséges, és ezt önállóan, saját belátásuk szerint költhetik el. A parlamentben van képviselôjük és minden ügyet a hivatalos szervezeteken keresztül elintézhetnek. Különben a kormány minden - a segesvári fesztiválhoz hasonló - olyan interetnikus kezdeményezést támogat, amelynek célja a kisebbségek megismertetése, közeledése a többséghez. A felszólalásokból az is kitûnt, hogy a gondokat sorolják, de kevés az önálló kezdeményezés, az olyan konkrét terv, amellyel esetleg európai uniós pénzalapokra is lehet pályázni. A kisebbségi oktatásról szóló vitát Asztalos Ferenc vezette fel. Bevezetôként elmondta, milyen nehéz lépéseket kellett megtegyen az RMDSZ, ameddig a készülô oktatási törvénybôl sikerült kiiktatni azokat a súlyos megszorításokat, amelyek ellentmondtak az európai koncepciójú kisebbségi politikának. Asztalos Ferenc statisztikai adatokkal bizonyította az állami magyar anyanyelvû felsôfokú oktatási intézmény létesítésének jogosságát. Dáné Károly, az RMDSZ megyei szervezetének oktatási osztályvezetôje megyénkbeli példákkal alátámasztotta a képviselô által mondottakat.
A jogok elismerésével kapcsolatosan konkrét példával állt elô az arománok képviselôje. A nemrég alakult kulturális szövetségük elnöke azzal a kéréssel fordult az illetékes minisztérium kisebbségügyi osztályához, hogy ismerjék el közösségüket kisebbségként. Ezt egy hivatalnok kategorikusan elutasította, mondván, hogy ôk románok és kész. Nem volt elég bizonyítani azt, hogy más nyelvet beszélnek és kultúrájuk is a Dél-Dunántúl, Macedónia és Görögország, illetve Bulgária déli részének tájairól származik. E hozzáállás, mondta az arománok képviselôje, tükrözi, hogy Románia kisebbségi politikája elszakadt a realitásoktól. Ovidiu Gantz e felvetésre azt válaszolta, hogy az országban elismernek 19 "történelmi" kisebbséget, amelyeknek képviselôje van a parlamentben. Ezekkel tud tárgyalni a kormány.
Lapunk ezzel kapcsolatos kérdésére, miszerint milyen jogi alapokon határozzák meg, hogy hivatalosan kit tartanak kisebbséginek, a helyszínen sem az államtitkár, sem a parlamenti képviselô nem adott választ.
A dicsôi cigányok képviselôje elmondta, megyénkben vannak cigány oktatók és nagyon sok településen van kizárólag roma osztály. Kevés viszont az oktató és nincsenek tankönyvek. Azt szeretnék, ha ilyen helyen roma iskolaigazgatókat is kinevezhetnének. Ismerve a romák anyagi helyzetét, a cigánytanár arra is felhívta a figyelmet, hogy e téren pozitív diszkriminációt kellene érvényesíteni. Ha azt várjuk, hogy a romák felemelkedjenek, a többségnek is kellene valamit tenni ezért - hallhattuk. Ovidiu Gantz válaszként elmondta, a kormánynak van egy külön roma programja, aminek keretében a helyi, a megyei tanácsok, illetve polgármesteri hivatalok szintjén külön roma referenset alkalmazhatnak állami javadalmazással. A romáknak szánt pénzösszegeket Madalin Voicu képviselô kezeli önállóan, hozzá kell fordulni ilyen ügyben.
Különös álláspontot képviselt egy sváb volt tanfelügyelô. Azzal kezdte mondanivalóját, hogy a politikumot el kellene választani az oktatástól. Ô járt olyan német nyelvû osztályban, amelyet a sváb kisebbségieknek létesítettek, ahol a diákok nagy része magyar és román anyanyelvû volt. Amikor megkérdezte, miért iratkoztak be ilyen osztályba, azt válaszolták: "wir wollen nach Deutschland fahren." (Németországba szeretnék utazni, költözni.) Hát szerinte ezért erôltetett a kisebbségi oktatási intézmények igénylése.
A lipovánok részérôl felszólalt tanárnô hangsúlyozta, kevesen vannak ugyan, de ragaszkodnak az anyanyelvükhöz. Náluk is a lemorzsolódás veszélyezteti az oktatást. Amikor a tavaly arról értesültek, hogy az iskolai programból kimaradt, azaz ideiglenes lett az anyanyelvi oktatás, megkondították a vészharangokat. Így is nagy erôfeszítéseket kell tenniük azért, hogy a gyerekek megtanulják anyanyelvüket és ne a román iskolát válasszák. A kormányhoz folyamodtak kérésükkel, míg végül egy sürgôsségi kormányhatározattal visszahelyezték az iskolai programba az anyanyelvi oktatást. Mind a lipovánok, mind a máramarosi ukránok elmondták, hogy túl a kormány kirakatpolitikáján, a háttérben konkrétan az történt, hogy az idén csak egy fél szaktanfelügyelôi állást hagytak jóvá nekik. Ez gyakorlatilag az ukránok esetében azt jelenti, hogy fél normával két megyét: Máramarost és Szatmárt kell bejárnia, szemmel tartania az inspektornak, ami szinte lehetetlen. A tankönyvek hiánya, a tanárok hiányos szakismerete, fôleg az anyanyelvi oktatásban, vidéken azt eredményezte, hogy mind a tanárok, mind a diákok plusztehernek tekintik az ukrán nyelv oktatását és inkább lemondanak róla. Egy szakfelügyelô ösztönözhetné mindezt, azonban fél normával nem sokat tehet.
Asztalos Ferenc a vita végén elmondta, kisebbségiként nagyrészt ismeri azokat a gondokat, amelyekkel az anyanyelvi oktatás küzd. A konkrét esetekrôl, például a cigányok, a lipovánok, vagy az ukránok által felvetett kérdésekrôl csak úgy tud beszámolni és közvetíteni a minisztériumnak, ha mindezeket írásban is eljuttatják hozzá. A gyakorlati lépésekre alighanem még várni kell egy darabig.
A községközpontban levô líceum épülete, felszereltsége semmiben sem különbözik bármelyik hasonló marosvásárhelyi tanintézetétôl. Az osztálytermeket ottjártunkkor ugyanúgy készítették elô az új tanévre, mint a megye más iskoláiban. Mégis, furcsa érzéssel jártuk körül az osztálytermeket. Ugyanis az a hír terjedt el, hogy az idén nem lesz IX. osztály. E kiesés az elsô jele annak a sorvadásnak, amelynek gyökerei a vidéki oktatás többé-kevésbé burkolt realitásáig nyúlnak vissza. Ezt próbáltuk körvonalazni cikkünkkel.
A mezôbándi líceum akkor került a nyilvánosság figyelmébe, amikor a tavaly egyetlen ottani végzôs középiskolásnak sem sikerült az érettségije. Aztán az idén jött a ráadás: a VIII. osztályt befejezôk közül senki sem akar itt tovább tanulni. A kérdés mind a szülôkben, mind pedig a tanárokban felmerült: hol a hiba? A válasz ma is amolyan helyi tabu téma. Voltak olyanok, akik azt állították, a gyenge oktatási színvonal, a tanári kar szakismereteinek hiánya juttatta ide a diákokat. Az oktatók másként vélekednek: gyenge az emberanyag. Az 1990 utáni állandó tanügyi összevisszaság, az átalakulás, a módszertani váltás is okozhatta mindezt. Ez is, az is igaz. Valójában az eset sokkal bonyolultabb. A rendszerváltás után visszaszolgáltatták a földterületeket, azonban a mezôgazdászok az anyagi, szakmai támogatás hiánya miatt arra kényszerültek, hogy nagyon sok idôt fordítsanak a parcellák megmunkálására. Családra, nevelésre kevés figyelem, energia marad. Mi több, a korszerû géppark hiánya, illetve a pénztelenség miatt a szülôk továbbtanulás helyett inkább a gazdasági munka felé irányítják gyerekeiket. Családlátogatáskor gyakran olyanok is elhangzanak: "minek tanuljon (a gyerek), úgysem lesz pap belôle". 10 év nem volt elég a piacgazdaságban helytálló, önálló gondolkodású, elôrelátó, vállalkozó szellemû mentalitásváltáshoz, amelynek az alapjait a korszerû társadalmakban már az óvodában leteszik. A többször elkezdett, de be nem fejezett tanügyi reform hiányosságai is felborították a tanrendszert. E kísérleti idôszaknak az áldozatai lettek azok a diákok, akikkel mindezt több mint négy éven keresztül végigcsinálták. Az is igaz, hogy vannak olyan tanárok, akik nem nagyon tudtak váltani az új követelményeknek megfelelôen. Egyes oktatók hozzáállása e szakma anyagi hátrányai miatt sem a legmegfelelôbb. Azt a többletfoglalkozást, amellyel az otthon elmulasztottakat némiképpen pótolni lehetne, nem szívesen vállalja el egy ingázó vagy csak helyettesítô tanár. Mindezek következményei csak egy tényszerûbb vizsgán derülnek ki. Mert az mindenképpen jó, hogy megszigorították a vizsga feltételeit, és az elôzô rendszer tanügyi sikereit dicsôítô "mindenki leérettségizô" szlogennel szemben most a tanulmányi színvonalat valósághûbben tükrözô eredmények születnek, még akkor is, ha ezek fájók. Ez viszont nem kellene elkedvetlenítse, elijessze a líceumba jelentkezôket, ellenkezôleg, arra kellene ösztönözze ôket, hogy igényesebben tekintsenek az egyetemek felé.
Ami a líceumi utánpótlást illeti, a fent említett tények mellé még egy szomorú, a bándi iskolában is jelentkezô lemorzsolódó folyamatot is meg kell említeni. A községközpontban levô középiskolába összesen 43 diák jár, ebbôl egy X. román, egy XI. román és magyar, egy XII. román osztály. Mivel nem humán, hanem matematika-fizika szaklíceumról van szó, a magyar nyelvet "fakultatív" oktatják. Ezért is sok magyar szülô román osztályba adja gyerekét, hiszen még mindig az a felfogás, hogy így bárhol jobban érvényesülnek, "ha már az anyanyelvi oktatás úgy is ideiglenes". A tanügyi törvénynek megfelelôen, sok esetben teljes létszámú osztályt csak úgy lehet kialakítani, ha összevonják a magyar és a román ajkú diákokat. S ez az állapot itt, Mezôbándon, három éve tart. Nem csoda hát, ha a továbbtanulni vágyó községközponti és a környékbeli magyar gimnazisták VIII. osztály után vagy az erôsebb színvonalú marosvásárhelyi líceumokat, vagy a szakközépiskolát választják. A magyar diákutánpótlás sem kecsegtetô. A majdnem színmagyar faluból, Madarasról is csak 2-3 gyerek jön a községközpontbeli líceumba.
A mezôbándi líceum útja ily módon valójában zsákutcába torkollik? Lehet, ha a tanárok gyakrabban teremtenének és tartanák a kapcsolatot a szülôkkel, akkor közösen kezelhetô lenne ez az állapot. Felmerült az a gondolat is, hogy az iskola az új gazdasági, társadalmi körülményeknek megfelelôen váltson profilt, legyen mezôgazdasági, kertészeti líceum, mert most ez a foglalkozás kínál megélhetést a vidéken. Az RMDSZ is jobban odafigyelhetne az ilyen esetekre, hiszen a jogos önálló magyar egyetemi követelések mellett az anyanyelvi oktatásban a legnagyobb gondot az ilyen helyzetek, a (minôségi) diákutánpótlás hiánya jelentheti. Segíthetne egy jól átgondolt ösztöndíjrendszer, a vidéken tanulók ingázási vagy bentlakási költségeinek feltételes támogatása és sok más egyéb.
Ha egy tanintézmény valahol (szórvány) vidéken megszûnik, ez minket, magyarokat, jobban érint, mint a többségieket. A mezôbándi líceumért megkongatandó vészharang is elsôsorban nekünk szól.
Sürgôs javításra szorul a Mezôbánd községhez tartozó petei általános iskola épülete. A teljes külsô, illetve belsô felújítást, padlócserét, a fûtés megoldását 300 millió lejre értékelték fel. Az idén a polgármesteri hivatal 100 milliót költ a munkálatokra. Addig a 20 gyerek a volt tsz irodahelyiségeibe jár majd iskolába.
A bándi polgármesteri hivatal értesülései szerint a megyei utak igazgatósága megígérte, hogy rendbe teszi a Marosvásárhely felôl érkezô megyei utat, amelybôl 1 kilométert felújított. A mintegy 60 km községi út rehabilitációjára a helybéli polgármesteri hivatal a kormány által erre felajánlott pénzösszegre szeretne pályázni. Eddig helyi alapokból 15 km földutat köveztek: Szénáságyban 4-et, Hidegvölgyben 3-at, Nagyvölgyben 3-at, Petében 1,5-et, Szálteleken 0,5-et, Marosesten 0,8-et, Székelyuraljban 0,6-et, Kisvölgyben 1,1-et és Istentón 0,5 km-t.
Míg 1990-ben a községben csupán 3 faluban volt földgáz, addig ma 2-ben, Hidegvölgyben és Szálteleken nincs. A megyei tanács közvetítésével a község pályázatot nyújtott be a japán kormány kelet- európai falufejlesztési programjának keretében felajánlott pénzösszegre. Hidegvölgyben a fôvezeték kiépítéséhez majdnem 50.000 dollárra van szükség. Ezt a beruházást sem a helyi, sem a központi költségvetésbôl nem lehet elôteremteni, így a gázbevezetés megvalósítására ez az egyetlen lehetôség maradt.
A bándi iskola épületeinek teljes felújítására a jövô tavasszal várják azt az összeget, amit a Világbank ajánlott fel e célra. A második lépésben jövô szeptemberben kapnának még erre pénzt. Ezt a lehetôséget szülôfalujának dr. Szekeres Gerô építészmérnök, a Világbank romániai szakértôje ajánlotta fel, aki szakvéleményével támogatja ezt a kezdeményezést.
Bándnak 1991 óta van kapcsolata a református egyházon keresztül a hollandiai Heerde településsel. A hollandok nagyon sokat segítették és segítik a községet. Az idén ôsszel várják küldötteiket a faluba. A magyarországi Mány községbe, amellyel szintén barátságban vannak a bándiak, szeptember végén látogat el egy küldöttségük. Ez alkalommal szeretnének hivatalosan is találkozni a Veszprém megyei Bánd elöljáróival. E magyarországi község szülötte Mádl Ferenc köztársasági elnök.
- Önképzôkörbôl, mely néhai Simó Aladár, iskolánk egykori magyar szakos tanára ötlete nyomán jött létre, több mint 20 évvel ezelôtt alakultunk táncegyüttessé. Nagy szükség is volt a körre, mivel annyi 17-18 éves tehetséges, érdeklôdô, lelkes fiatallal foglalkozhattunk. Balladákat tanultunk, író-olvasó találkozókat szerveztünk, Kodályról, Bartókról készítettünk elô értékes összeállítást, citeráztunk a pár év alatt. Fokozatosan eljutottunk annak a felismeréséhez, hogy mind a kör tagjai, mind maga a közönség a népi vonalat igényli - mondja Böjthe Judit, a mezôbándi Komlód együttes lelkes szervezôje. - Ekkor hívtuk a férjemet, Zolit Bergenyébôl táncot tanítani, és haladt jó ideig párhuzamosan a kör és a tánc. De mert vonzóbbnak bizonyult a néptánc, Aladár bácsi kezdeményezésére létrehoztuk a néptánccsoportot. Tagjai tanultak, három váltásban dolgoztak, ingáztak. Négy nemzedék járt próbára, ezért volt nehéz összehangolni ôket. A baj másik forrása a táncosok gyakori cserélôdése volt - emlékezik a kezdetekre a tanárnô. - Emiatt nagyon nehéz volt színpadkész mûsort összeállítani. Táncolni tényleg csak azok jöttek, akik szerettek táncolni, énekelni. Hatalmas citerazenekarunk is volt. Bányai Dániel igazgatott ebben. Rengeteg népdalt tanultunk, sorozónótát, lakodalmast, fonójelenetet vittünk színpadra...
- Annyi itt az oklevél, emléklap, plakett, dísztál, embléma...
-Együttesünk ismertté vált megyeszerte - biztosít Böjthe Zoltán. A közös munka érlelt eredményt. S hogy eljuthattunk külföldre, annak köszönhetô, hogy a különbözô itthoni meghívásoknak eleget téve, a Gyöngykoszorú- találkozókon, a Ki mit tud? versenyeken pl. lassan az élvonalba kerültünk, így figyeltek fel ránk. Azóta, örömünkre, már több szomszédos ország tánccsoportja ismeri nevünket. Ismerhetne közönsége is, de a pénz, ugye?! Legutóbb is két szlovákiai és egy magyarországi meghívásról kellett lemondanunk. Eljutottunk a jászkíséri gyermektánc-fesztiválra, felléphettünk a határon túli fiatalok részére rendezett Vendégségben Budapesten fesztiválon, 16-18 ország küldöttei társaságában. Kedvezô benyomást kelthettünk, ha 1999 óta harmadszor hívtak vissza...
- Tudomásunk szerint az Egerházi család felajánlott évi 100.000 forintos anyagi támogatást.
- Évek óta kilincselek eredménytelenül támogatóért, s hogy alapítványunk lehessen. Szívesen viseljük a Komlód-Egerházi nevet - állítja Böjthe Zoltán. Nemcsak a pénzért. A bándiak szeretnek, értékelnek. Az iskola vezetôsége, a polgármesteri hivatal támogat. Idén tizenvalahány fellépésünk volt. Külföldön is jártunk. Persze, az együttes ezért keményen dolgozik.
A mezôbándiak azzal büszkélkednek, hogy szeretnek dolgozni. Itt szégyen, ha parlagon marad a föld. Nagyon sok jó gazda van, aki e munkát a családban tanulta. Gáspár József 21 éves, nemrég szerelt le. Neki sem volt más választása, mint a háztáji gazdaságban dolgozni. S hogy mit jelent e kis farm: 32 szarvasmarhát, 120 juhot, 20 sertést és egy lovat. Nem kis állomány. Az induláshoz nem kellett más, csak föld, istálló, elszántság és nagyon sok türelem. 1990-ben csak 10 hektár és 5 szarvasmarha volt gazdaságukban, most 40 hektár és 32 tehén. A fiatalember meséli: ahogy hazajött a katonai szolgálat után, édesapja mellé állt, s kijelentette, ha tovább akarnak lépni, gépesíteni kell. Ma már ezen is túl vannak. Csak a piacot kell figyelni, mikor keresett a húsnövendék, vagy mikor érdemes inkább tejet beadni. A juh és a sertés, ha van legelô és takarmány, jövedelmezô.
- Az állattenyésztés idôvel biztos, kemény tôkét jelenthet falun. Ma már tanácsot adok a fiataloknak, mit hogyan érdemes csinálni - mondja Gáspár József.
1996-tól folyamatosan épül a nyárádremetei református templom. De a hívek már imádkozhatnak benne: 2000. július 16-án szentelte fel ft. Csiha Kálmán püspök.
Geczô András lelkész egyfajta szórványmissziót teljesít itt, a többnyire katolikusok lakta "szent-földön". A templomot minden évben csinosítják, mépedig úgy, hogy képzômûvész fiatalokat hívnak nyári alkotótáborba. Így az idén is, augusztus 7-14. között, második alkalommal munkálkodott Nyárádremetén, a templom és missziói központ területén az Aktív Kolozsvári Ifjú Képzômûvészek (AKIK) csoportja. Céljuk a templom mennyezeti kazettáinak festése. A résztvevôk: Bantta Annamária, Jánosi Andrea, Sárkány Noémi, Csorján Melitta, Daróczi Tünde, Kiss Armand egyetemi hallgatók (mûvészetpedagógiát, grafikát, festészetet tanulnak), valamint Egyed Tibor grafikusmûvész. A 44 kazettából el is készült 33 darab. (Jelképes szám: Erdély 33. új református temploma.) A kazetták két témakört jelenítenek meg: egyfelôl felsô- nyárád menti népi motívumokat, másfelôl pedig a világban lévô magyar református egyházak címereit.
- A tábort támogatta Remy Suter Svájcból (festéket hozott, és a faanyag árát fizette), Penrith angliai város (fedezte a tábor kiadásait). Belföldi támogatóink: az Iskola Alapítvány, Bandi Katalin (zászlót ajándékozott a gyülekezetnek), a nyárádremetei, köszvényesi és deményházi gyülekezeti tagok terményekkel, ebédmeghívással. A mûszaki segítséget (vízszerelés, kômûvesmunka, asztalosmunka) Szász Sándor vállalkozó cégétôl kaptuk, Szabó János, Kocsis István, Jakab Sándor, Mezei Károly munkája által, illetve Kilyén Attila és Szabó Nándor részérôl. Itallal, borvízzel támogatott Varga István, a nyárádszeredai Füles bár tulajdonosa. Bíró János szobrászmûvész Török Alberttel és Kovács Károly nyárádszeredai asztalosokkal faragták ki és állították össze a kazettákat. Mindannyiuknak ezúton is köszönetet mondunk.
Az alkotó fiatalok Székelyhídról, Margittáról, Ludasról, Marosvásárhelyrôl, Szászrégenbôl érkeztek. Lelkes, szorgalmas, fegyelmezett kis csapat, öröm volt velük együtt lenni. Jánosi Andrea, a tábor vezetôje így foglalta össze ezt az Istentôl megáldott hetet: "Szeretetet adni tanultunk ezen a héten, mely kikapcsolódás és egyben szakmai gyakorlat is volt."
Remélhetôleg szeptemberben, mielôtt az egyetemi oktatás elkezdôdne, még egyszer, egy hétre, összegyûl a csapat, és befejezi az elkezdett munkát. (A fotókat Fekete János készítette.)
Sorsot választ a Kis-Küküllô menti térség
Ezen a héten négy magyarországi szakember segítségével elkezdôdött a Kis- Küküllô Menti Térségi Társulás (KTT) egyik legfontosabb programja. A KTT vezetôi merészet álmodtak és annak megvalósítása, bár nem kis erôfeszítést igényelt, elkezdôdött. Amint Borbély Emmától és Máté Jánostól, a KTT elnökeitôl megtudtuk, elsô lépésként a térséghez tartozó polgármestereket hívták össze elvi megbeszélésre. A találkozón a budapesti Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának tanszékvezetôje, dr. Bálint János tartott elôadást arról, hogy választhatnak-e a régiók sorsot maguknak, Sorsválasztó térségek címmel. Bálint János lapunknak nyilatkozva elmondta:
- A tulajdonképpeni munka még nem kezdôdött el. Egyelôre még csak az érdeklôdést próbáljuk felkelteni, szeretnénk, ha minél több ember megismerné elképzelésünket, aztán, ha elkezdenek beszélni róla, lassanként kialakul a terv is. Természetesen, ehhez sok minden másra is szükség lesz, hiszen olyan önkénteseket kell találnunk, akik a munka nehezét, a helyzetfeltárást elvégzik. Mi, budapestiek, nem tudunk többet vállalni, mint hogy módszertani szaktanácsadást végzünk. Hogy miért fontos egy ilyen terv? Az unióban lassanként megszûnnek a politikai határok és régiókban kezdenek el gondolkozni a közösségek. Az ilyen térségi szinten elfogadott régiófejlesztés, helyzetfeltárás és stratégiai tervezés meghatározza majd a térség fejlôdését, és az egyéni pályázók csak akkor juthatnak támogatáshoz, ha elképzeléseik beilleszkednek a korábban elfogadott tervbe.
A Szent István Egyetem kertészettudományi Kara hasonló terveket készített már Magyarország területén is több helyen. Dr. Juhász Mária egyik munkájukat mutatta be az egybegyûlt önkénteseknek. Legutóbb Tolna megyében egy 500 lelkes falu, Nagyszékely számára készítettek tervet, amelynek gyakorlatba ültetését követôen a korábban kihalásra ítélt faluban ma van teleház, asztalos-, keramikus- és szövômûhely, ifjúsági vendégház stb.
- Egy közösség, ha meg tudja fogalmazni, hogy melyek a gondjai, utána már nem olyan nehéz megtalálni a megoldásokat. A példa magyarországi, de azt hiszem, sokatmondó. Egy 300 hektáron kajszibarackot termelô faluban nemrégiben 150 millió forintos beruházásra készítettünk pályázatot. Ebbôl az összegbôl akkora fagyasztóházat lehet létrehozni, amelyben alkalomadtán az egész évi termést el lehet raktározni, így a falu ma már nem függ a piactól, hanem lassanként ô maga tud piacmeghatározó szerepet betölteni.
Az önkéntesek egyébként még két elôadáson vehettek részt. A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának két doktorandusa, Fazekas Zsuzsa és Bálint András, akik derekas részt vállalnak majd a szaktanácsadásban, a faluturizmusról, illetve az internet kínálta vállalkozási lehetôségekrôl beszéltek.
- Mindezek még csak az elsô lépések - hangsúlyozta dr. Bálint János -, mivel a neheze még csak ezután következik. A környék lelkes fiataljait fel kell készítenünk erre a munkára, majd ôk komoly és nehéz feltáró munkát kell végezzenek. Ne feledjük el, hogy a Kis-Küküllô menti térségben mintegy 35.000 személy él, több mint harminc településen. Ez rengeteg terepmunkát igényel, amit követ a legelsô stratégia megfogalmazása, majd ennek az ismertetése a közösségekkel. Ez egy "interaktív játék", mert amikor majd az elsô koncepciót ismertetni kezdjük, akkor fognak hozzászólni az érintettek maguk és akkor módosítani kell rajta. Az így elkészülô "nagykönyv" meghatározza majd a vidék fôbb fejlôdési irányait, egészen az uniós csatlakozás pillanatáig. Ennek alapján döntenek az itt lakók arról, hogy például a ma nem mûködô vagy veszteségesen mûködô ipartelepeket le kell-e bontani, van-e lehetôség gazdaságos mûködtetésükre vagy esetleg érdemes muzeális értékként megôrizni.
A kertészettudományi karról érkezett vendégek egybehangzó véleménye szerint a régió polgármesterei nyitottak és pozitívan viszonyulnak a terv megvalósításához, az önkéntesek pedig minden várakozást felülmúltak lelkesedésükkel.
Borbély Emma egyébként elmondta, egyelôre még számos nehézséget kell leküzdeniük: a terv megvalósításához szükséges fogyóeszközök, az önkéntesek szállítási és étkeztetési, sôt esetenként elszállásolási költségeinek egy részét a polgármesteri hivataloknak kell elôteremteniük. Bár a polgármesterek elvileg beleegyeztek, szükséges, hogy mindegyik helyi tanács errôl döntést hozzon. Ezután kezdôdhet a több hónapos feltáró és adatfeldolgozó munka. A terv elkészítésében ugyanakkor segítséget nyújt a Békéscsabai Regionális Munkaerôképzési Központ, a feltáró munka szakirányítói pedig a Székelyföldi Közösségfejlesztô Egyesülettôl érkeznek.
Hármasfalu székely közössége, az EMKE országos elnöksége a millenniumi Szent István Napok keretében tanácskozást tartott Szentistvánon, a kultúrotthonban, ezúttal A népfôiskola jövôje, lehetôségek címmel. A meghívott magyarországi és hazai vendégek elôadásai nyomán a szépszámú résztvevô képet alkothatott a népfôiskolai mozgalomról a világon és itthon, arról, hogy mi is a népfôiskola, melyek a céljai, miért van szükség a felnôttképzésre.
A konferenciát Egyed Ákos történész, akadémikus, a Romániai Népfôiskolai Társaság elnöke nyitotta meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felnôttképzés közös gond, nemcsak szûkebb pátriánkban, hanem Európa több országában. Ránk köszöntött az információs, mûszaki társadalom, amely minden társadalmi kategóriát érint, leginkább a falut. Az emberek tevékenységét a gyorsan változó körülményekhez kell igazítani, ezért szükség van az állandó jellegû tanulásra. Sosem igazabb a közmondás, mint most: az ember holtig tanul. Ha nem is holtig, de a ma élôknek és dolgozóknak legalább nyugdíjas-korig tanulniuk kell. Ma nem elegendô a szülôi és iskolai oktatás. Példaként említette a számítógépet, amelynek kezelését csak az utóbbi nemzedékeknek tanították, az idôsebbeknek nem. Pedig a kezelését az idôsebbeknek is meg kell(ene) tanulniuk. Szükségszerûség. Az ember, a család miként tud felkészülni a technika kihívásaira, miként ôrizheti meg önmagát a globalizáció veszélyes folyamatával szemben, miként újulhat fel erkölcsileg a profit szabta hatalom kényszerûsége közepette? A népfôiskolai oktatás ezekre a kérdésekre keresi a választ, ugyanis ilyen tantárgyak nem léteznek a formális (állami) oktatás keretében. A felnôttoktatás terén a magyarországiak jelentôs tapasztalatokkal rendelkeznek. A szervezôk ezért hívtak meg néhány személyiséget a szakterületrôl.
Kemény Bertalan bemutatta a Budapest környéki Népfôiskolai Szövetséget, amely 1989-ben alakult (újjá). Habár még nem találták meg azt a népfôiskolai modellt, amely a problémákat megoldaná, nagyon sokat tettek a nemzet erkölcsi megújulása érdekében. A világtendenciákkal nehéz szembeszállni, de muszáj - vélekedett Kemény Bertalan. Hozzátette, hogy az oktatási politikákat egyre mélyebben befolyásolják a multinacionális cégek; az iskolák a teljesítményrendszereik alapján elrabolják utódaink gyerekkorát; ma is a majdnem semmmit tudást a majdnem mindenrôl "elv" érvényesül. Ellentmondás például az is, hogy ha valaki hajtási jogosítványt akar szerezni, orvosi vizsgára kötelezett, de pedagógus bárki lehet, nem kell orvosi vizsgán átesnie. A magyarországi népfôiskolai tevékenységnek a korszerû emberképbôl kell kiindulnia, tudatosítani kell az emberekben, hogy a mi régi törvényeinket unokáinknak új fényben kell átadnunk. Erre a formális, állami oktatás nem képes. Ezért van szükség a minél több beszélgetôkör, asztaltársaság létrehozására, szakemberek bevonásával. Ezek a körök, asztaltársaságok átalakulhatnak baráti társaságokká, amelyek a népfôiskola alapelemei. itt cserélôdhetnek a személyes információk, vélemények stb. Dániában 100 tagú baráti körök mûködnek rendszeresen. Égetô problémáikat beszélik meg, amelynek során egymástól tanulnak. A nemzeti oktatás nem képes arra, hogy legalább a határ menti települése