|
LIII. évfolyam 192. (14852) sz. |
2001. augusztus 18., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A kormány 25 százalékról 29 százalékra emelte az idei éves inflációra vonatkozó elôirányzatát, és a korábbi 4,1 százalék helyett 4,5 százalékos GDP- növekedésre számít.
Ugyanakkor az államháztartás deficitjének elôirányzatát a GDP 3,7 százalékáról az IMF által jóváhagyott 3,5 százalékra szállították le.
Júliusban a fogyasztói árindex 31,8 százalékkal haladta meg a tavaly júliusit, míg 2000 decemberében még 40,7 százalék volt a 12 havi infláció. A GDP az év elsô negyedében 4,8 százalékkal növekedett. A jövô héten érkezik Bukarestbe a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége, hogy ismét felvegye a tárgyalásokat egy új készenléti hitelkeret- megállapodásról.
A megbeszéléseken áttekintik az idei költségvetés módosítását és a jövô évi költségvetés irányszámait.
A Rompres jelentése szerint a bukaresti kormány jelenleg olyan 2002. évi költségvetés kialakításán dolgozik, amely 5,1 százalékos GDP-növekedést, 22 százalékos éves átlagos inflációt és a GDP-hez viszonyított 3 százalékos konszolidált költségvetési deficitet vesz alapul.
"Örvendj magyar hon, jó anya, / fiad dicséretét dalold,/ zengjen dicséneked szava / ahhoz, ki mindig pártfogolt." A XIII. századi himnusz kulcsszava a legutolsó: a pártfogás. Nem volnánk magyarok, ha nem köszönne vissza ebbôl a kifejezésbôl is a párt - és aztán lásd még: pártoskodás, pártütés. (Nosztalgiázó olvasóknak pártaktíva, pártapparátus, pártélet, pártgyûlés, párthûség, pártkongresszus, pártpolitika, pártfeladat, hogy csak a szebbjét markolásszam.) Pártatlanság don datur.
Jó pártfogónk - különösebb érdek nélkül - valóban csak a Fennvaló és a Nagyboldogasszony volt. (Elôbbi többet vert, mint áldott, de hát Ô ugye azt bünteti, kit szeret.)
Egy néppel áldotta-verte meg Vajkot a keresztény Hadúr.
Annak fele a halálé, másik fele az életé. Ki a keresztet választja, megmarad.
Nem mosolyoghat, aki tûzzel és vassal, karddal és kereszttel kínál jövôt a nemzetének.
Szellemének fiatalkorában felvett szigorát, mondja róla a nagyobbik legenda, élete végéig megôrizte. Alig nyílt ajka nevetésre, mivel az írásra gondolt: "A nevetés fájdalommal elegyedik, és végre az öröm fordul szomorúságra." Mindig úgy mutatkozott, mintha Krisztus ítélôszéke elôtt állna, lelki szemeivel az ô tisztelendô külsejû jelenségét látta, s kimutatta, hogy Krisztus a száján, Krisztus a szívén, Krisztust hordozza minden tettén.
Pedig el tudnám képzelni, amint fiával, a kis Imre herceggel játszik.
Történelmünknek minden kétséget kizáróan legnagyobb alakja. A nagy regény bôvelkedik sorsdöntô, embert próbáló helyzetekben, nagy királyaink, kimagasló államférfiaink: voltak. De azt az egyenletet, amely elé a végzet állította, ô oldotta meg, nem más.
Ô oldotta meg jól. Ebbôl a matematikából éltünk és élünk - mi tagadás, olykor szégyenteljes melléfogásokkal, rossz számítással, gyermeteg levezetésekkel, mégis -, ebbôl a képletbôl következik minden feltápászkodásunk, minden talpraállásunk.
Látom ajkán a félmosolyt, amikor letekint a dombról és élvezi a zümmögô csendet. Amint a pannon nyár díszletei között nyújtózkodva sütkérezik a táj a szelíd délutánban.
Áll a Ház, az Építô jól tervezett. Az alap ma is erôs. Az alap ô és az ô koronája.
Törvény és hit és szellemiség.
A lélek fundamentuma pedig maga az Úr.
"Ül Isztragonban István szent király. / Pap- és parasztúr mind körötte áll; / Fején az ékes ujdon korona, / Vállán palástnak hímzett bársonya. / Kezében a bot, egy arany-virág, / Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág; ./ Mint támadó nap, a tisztes nagyok / Arcán királyi fénye felragyog." (Arany János: Csanád)
Ül Isztragonban. Az ünnepi istentisztelet után kitétette trónszékét a székesegyház elé. Csöndben áll a nagy tömeg.
Vajk arcát szellô legyinti, ajakán röpke villanás.
A mosoly másik fele.
Országjárása során Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke felkereste pártjának marosvásárhelyi szervezetét is, tegnap délben a megye liberális képviselôjének irodájában sajtótájékoztatót tartott. Elmondta, hogy tájékozódni kívánt, milyen fázisban tart a párt megyei konferenciájának megszervezése, egyáltalán hogyan mûködik az országos és megyei pártépítés, amivel a pártvezér meglehetôsen elégedett. Véleménye szerint eljött az ideje egy erôs jobbközép politikai vonal kiépítésének, hiszen a baloldal máris bebizonyította mûködésképtelenségét. A politikus szerint egyetlen alternatíva a széles tömeg liberális oldalra való állítása, a baloldal és a szélsôbal ellensúlyozására. Valeriu Stoica szerint fennáll annak a veszélye, hogy nemsokára már csak formális demokráciáról beszélhetünk, a demokratikus értékek tartalma nélkül, de perspektivikusan nézve a politikai alakulásokat, fennáll az esély egy totalitarista rezsim megszilárdulására.
Ami Miron Cozma közkegyelemben való részesítését illeti, a liberális pártelnök úgy véli, hogy a perújrafelvétellel mint jogi procedúrával a jelenlegi hatalom elismeri a bányászhadjáratokban való bûnrészességét. Ami pedig Mihály király anyagi javainak visszaszolgáltatását illeti, a pártelnök úgy fogalmazott, hogy a királyt mint román állampolgárt minden jog megillet, de a javainak visszaszolgáltatására hivatott speciális törvény megalkotása aberráció.
A Népújság kérdésére, miszerint változott-e közben a párt politikai álláspontja a státustörvénnyel kapcsolatban, Valeriu Stoica kategorikusan kijelentette: a párt álláspontja a korábbihoz képest nem változott, úgy véli, a törvény felett eleve eljárt az idô, a liberális eszme szerint perspektivikusan nem lehet magukba zárkózó etnikumok és nemzetek Európájáról beszélni. Valeriu Stoica szerint egyébként Orbán Viktor és Vadim Tudor nemzetpolitikája egy tôrôl fakad...
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára pénteken délelôtt angol nyelvû interjút adott a státustörvényrôl a Vatikáni Rádiónak.
A Rómában és környékén fogható "Világ falak nélkül" címû nemzetközi mûsorban a politikus kifejtette: az új törvény egyedülálló megoldást talált a kisebbségi problémákra abban a Közép-Európában, ahol a nemzetek és államok határai nem fedik egymást. A törvény remélhetôleg hozzájárul ahhoz, hogy a magyar kisebbség továbbra is jó eredményeket érjen el abban az országban, amelyben él - fûzte hozzá. Németh Zsolt emlékeztetett: a közép-európai kisebbségi törvények általában a vér szerinti hovatartozást veszik alapul, a magyar törvény viszont lehetôvé teszi az etnikai hovatartozás szabad megválasztását. A szomszédos államokban élô magyarok a magyar nemzet tagjai, akik egyidejûleg a szomszédos államok törvényhû polgárai.
A státustörvényt "diszkrimi- nálónak" nevezô ellenvéleményekre válaszolva Németh Zsolt emlékeztetett azokra az európai dokumentumokra, amelyek szerint a hátrányos helyzetben élô kisebbségek támogatását nem lehet diszkriminatívnak tekinteni. A magyar parlament által 92 százalékos többséggel elfogadott törvény ellen tiltakozó államok - így Románia - nem akadályozhatják meg annak magyarországi alkalmazását, de akadályt gördíthetnek állampolgáraik számára abban, hogy élhessenek a törvény által biztosított elôjogokkal - fejtette ki.
A magyar és a román miniszterelnök elhatározta, hogy kétoldalú kormányközi bizottság útján vizsgálják meg, miként találhatnának kompromisszumos megoldást a törvény alkalmazására - emlékeztetett Németh Zsolt, hozzáfûzve: Románia szintén rendelkezik saját kisebbségeinek védelmét biztosító törvénnyel, amely elsôsorban a Moldovában élô románokra vonatkozik. Románia tehát kétféle mértékkel mér, ennek ellenére a nemzetközi közösség nem támaszt számára problémákat - hangoztatta a magyar államtitkár.
Németh Zsolt szerint a magyar státustörvénynek az is a célja, hogy megakadályozza az Európai Unión belül várható munkaerô-vándorlást, ezáltal hozzájárulhat Közép-Európa stabilitásához. Németh Zsolt utalt arra, hogy a többi érintett szomszédos ország - Ukrajna, Szlovénia, Horvátország és Jugoszlávia - elfogadta az új törvényt, mert felismerték, hogy hasonló problémákkal küszködnek.
Vezetô szlovák értelmiségiek csaknem negyven fôs csoportja felhívta a Magyar Koalíció Pártját (MKP), hogy ne távozzon a kormánykoalícióból.
Az aláírók a kormánykoalíció valamennyi résztvevôjét emlékeztetik arra, hogy milyen nagy felelôsséggel tartoznak Szlovákia polgárainak, s hogy az elôállt belpolitikai helyzetben mennyire komoly döntést kell hozniuk. Mint hangoztatják, megengedhetetlen, hogy az ország integrációs törekvéseit kockára téve azokat az önzô érdekcsoportokat engedjék ismét elôtérbe, amelyek egyszer már eljátszották az ország esélyeit.
Emlékeztetnek arra is, hogy ha az MKP kilép a kormányból, az a kabinet többségi parlamenti támogatásának elveszítését jelentené. Ezáltal a jelenlegi kabinet közel hároméves tevékenység után olyan "történelmi válaszút" elé érkezik, hogy el kell döntenie: vagy folytatódnak a reformok és a kedvezô változások, vagy elszállnak a három év eredményei, és az ország destabilizálódik, az EU- és NATO-csatlakozási ambíciók megvalósulása pedig kiszámíthatatlan sorsra jut.
Az aláírók leszögezik: megértik a Dzurinda- kormányból kilépni készülô MKP indítékait, de azt akarják, hogy a magyar párt "találja meg a bennmaradás lehetôségét". Ez pedig, mint írják, az állam és Szlovákia polgárainak érdekei szempontjából "nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül létfontosságú". Egyben sajnálattal állapítják meg, hogy a magyar párt szlovák koalíciós partnerei - kivált a közigazgatási reform ügyében - "kép-telenek voltak megszabadulni saját önzésük és szûkkeblûségük" terheitôl, s gyakran semmibe vették az MKP jogos követeléseit.
A felhívás aláírói arra kérik a magyar párt vezetôit, hogy "Szlovákia demokratikus jövôje érdekében" még egyszer mérlegeljék a kilépés lehetséges következményeit, hiszen ha távozásuk után Szlovákia "kisiklik", akkor a felelôsség elsôsorban azokra hárul, akik nem vállalkoztak a demokratikus erôk együttmûködésének folytatására. Az aláírók ezért minden felelôs politikust arra szólítanak fel, hogy maximális erôfeszítések árán is ôrizzék meg az integráció és demok-ratikus fejlôdés esélyeit, s ennek érdekében Szlovákia valamennyi polgárát arra szólítják fel, hogy aláírásaikkal csatlakozzanak a felhíváshoz.
Ki tudja miféle millennium, mondta megvetôen Cukorkakirály (Bombonel) Gyéresen, ahol már semmi sem arany, ami fénylik. Inkább szennyezés a folyón föl és fôleg alá. Fizikai és/vagy szellemi. Így kell egy népet szakszerûen, annak tudatosait rebbenés nélkül vérig sérteni.
Mert a sértô szándék nyilvánvaló.
A bukaresti aligmûvelt tanár úr gôgje nyilvánvalóan nekünk is szól. De nem csak. A közelben ott leselkedik a kolozsvári bíró, akinek híveit, ahol, amint lehetséges, el kell hódítani. Bemerészkedtél Funar virtuális- reális birtokára, akkor vállald az ô játékszabályait, játssz rá keményen a sovinac-ra. Nem is nehéz, valljuk meg. Hiszen miközben öles léptekkel és rákháton haladunk az Európai Unió felé a sakktáblán, (mindjárt felcsapják elôttünk Schengen sorompóit), a magyar globalizáció elleni küzdelem hálás téma gyakorló román Cukorkakirályok és kormánykíséretük számára. Kis nyalánkságok torkoskodó gyûlölencek táplálására.
A kétezerötszáz éves dák állam ünneplése annak idején köznevetségbe fulladt. Mi, idôsebbek emlékszünk még a Ceausescu hisztérikus ünnepelni vágyására, híveinek krampuszos szereplésére. Akkoriban mindenki ilyen vicceket terjesztett:
- Ki jelentkezik a kettô-öt-nulla-nulla telefonszámon?
- ...?
- Hát Burebiszta!
Ezek az idôk elmúltak. Senki számára sem volt természetes ünnep, senki számára nem jelentett érzelmi töltetet. Az organikus államfejlôdési modellt nem itt kellett keresnünk.
Na de a Szent István-i állam? Amelynek történelmi-politikai-szervezeti-érzelmi erôtere, példája, hatása alól senki sem tudta, tudja máig sem kivonni magát térségünkben?
Ez az államalapítás, ez a millennium "valami". Valami csuda, valami szép, valami nagyszerû és felemelô. Nem a beszédek és a zászlók, nem az emlékmûvek teszik (csak) azzá. Meghatározhatatlan, kimondhatatlanul jó, mint az új szerelem, mint a friss kenyér, mint anyánk s apánk emléke. Érjük be a szavak szintjén ennyivel: erkölcsi tartásunk, otthontudatunk forrása. Különben ott bujkál a veszély a túlzásokban.
Legyen ennyi tisztességünk záloga, ha nem akarunk demagóg és dús porfelhôk közepette pofára esni.
A Cukorkakirály egy elkésett tizenhatodik századi zsoldosvezér mártíromságánál avatott szobrot. Ha olykor mi is szobrot állítunk, inkább az érdemekrôl szoktunk szólni és az együvé tartozásról, hogysem másokat sértegetnénk. Úgy látszik, a szocialista és demokratikus baloldaliaknál ez másként dukál.
Nos, nem valószínû, hogy példájukat követni fogjuk.
Számos megyében zavar mutatkozik az iskolák elôkészítésében - jelentette ki a pénteki telekonferencián a miniszterelnök. Nem végezték el a javításokat, fertôtlenítést, a megyei tanfelügyelôségek hozzáállása sok kívánnivalót hagy. - A tanfelügyelôségek feladata gondoskodni arról, hogy a diákok megfelelô körülmények között kezdjék el az új tanévet. Sürgôsen el kell készíteniük a helyzetjelentést, hogy ott, ahol nem elegendô a helyi alapokból kiutalt pénz, a kormány közbeléphessen - hangsúlyozta Adrian Nastase. Az iskolajavításokkal kapcsolatban Toganel Ioan prefektus kérte a telekonferencián részt vevô megyei fôtanfelügyelô-helyettest, hogy azon iskolák igazgatóit, ahol lemaradások vannak a munkákkal, hívja vissza pihenôszabadságról. A prefektus ugyanakkor ellenôrzést rendelt el annak kiderítésére, hogy egyes polgármesteri hivatalok mire költötték a megyei tanács által az iskolák rendbetételére kiutalt pénzt. Kemény büntetés vár azokra, akik más célra használták fel ezeket az összegeket, közölte a prefektus. A telekonferencián elhangzottak szerint, a tanulók iskolába szállításának megkönnyítésére kidolgozott program keretében Maros megye 3 mikrobuszt kap e célra, és tanfelszereléssel fogják támogatni a nehéz helyzetben levô családokat.
Toganel Ioan prefektus felháborodott amiatt, hogy Maros megyében nem mutatkozik látványos eredmény az adócsalás visszaszorítása, a büntetések behajtása terén, ami mellesleg minden telekonferencia témája. Tegnap kijelentette: javasolta a megyei Pénzügyôrség vezetôjének, Gheorghe Hutanunak a leváltását. A prefektus ilyen értelemben kéréssel fordult a kormányhoz, ahonnan pozitív jelzéseket kapott, de a hivatalos rendelet megérkezéséig nem volt hajlandó megnevezni azt a személyt, aki Hutanu állását elfoglalná.
Mivel a III. évnegyedben az inflációs rátát kb. 4,1 százalékra becsülik, a kormány úgy döntött, hogy nyugdíj- kiegészítést alkalmaz. A román miniszterelnök a hírt a tegnap jelentette be a prefektusokkal megtartott telekonferencián, ám, mint elmondta, a kiigazítás nem lesz egységes. Mintegy 5,8 millió nyugdíjas esetében szeptemberben 4,8 százalékos lesz a kiegészítés, ellenben 45.000 nyugdíjas csak 2 százalékos emelésben részesül. A különbség oka az, hogy utóbbi nyugdíjas kategória a nyugdíj kiszámításakor elônyös helyzetbe került az 1996. évi 565-ös kormányhatározatnak megfelelôen, ezért számukra csak 2 százalékot hagyott jóvá a kormány - jelentette ki Adrian Nastase kormányfô, aki hozzátette: ezzel az intézkedéssel az átlagnyugdíj 1,8 millió lejre emelkedik. - A nyugdíj-kiegészítés mértéke kevésnek tûnik , de a társadalombiztosítást 235 milliárd lejjel terheli meg havonta, ám a kormány nem tud többet áldozni erre a célra, hiszen amúgy is súlyos a helyzet: 6,1 millió nyugdíjasra mindössze 4 millió alkalmazott jut .
Törvénytisztelôbbek a magyarlakta vidékek kereskedôi
Az elmúlt két héten a munkaügyi felügyelôk 37 szovátai és 93 szászrégeni kereskedelmi egységeket ellenôriztek, vizsgálva a munkakönyvekre, szerzôdésekre, munkavédelemre vonatkozó törvények érvényesítését. Szovátán 10 feketén dolgozó személyt és három olyan munkaadót találtak, akinél nem az elôírásoknak megfelelôen vezették a munkakönyveket. A kirótt büntetés 58 millió lej. Szászrégenben 22, hivatalos iratok nélkül dolgozó személyt azonosítottak, s 11 egységben nem voltak megfelelôen kitöltve a munkakönyvek, szerzôdések. A szászrégeni, törvényszegésen ért munkáltatókat 246 millió lejre büntették meg - hangzott el tegnap délután a megyei munkaügyi felügyelôségen tartott sajtótájékoztatón. Carmen Vamanu fôfelügyelô azt is elmondta, hogy általános tapasztalat, hogy a magyarlakta vidékeken tevékenykedô kereskedôk legtöbbje betartja a törvényeket, érdeklôdik az elôírások alkalmazásával kapcsolatos elôírások iránt, s rendet tart portáján.
Kérdésre a fôfelügyelô azt is elmondta, hogy megyénkben az év elsô felében 36 munkabaleset volt, közülük hat halálos kimenetelû. A legtöbb szerencsétlenség a fafeldolgozó egységekben történt, legfôbb okként az alkoholfogyasztás említhetô. Elenyészô azon esetek száma, amikor az érvényben levô munkavédelmi rendelkezések be nem tartása miatt történt baleset. A felügyelôség ellenôrei folyamatosan vizsgálják a munkavédelmi rendelkezések alkalmazását.
A szovátai Teleki Oktatási Központban vasárnap nyílik Lengyel Judit helybeli mûvész faliszônyeg- kiállítása. Az alkotóról Bandi Dezsô iparmûvész-tanár beszél. Augusztus 19-25. között harminc pedagógus számára szervezik azt a tanfolyamot, amelynek témája a népmûvészet. Az elsô három napon át Kallós Zoltán tart elôadásokat, a hét második felében Bandi Dezsô. A számos közremûködô között találjuk Lôrincz Lajos táncmestert, a kendi Nagy Magda szövôa-sszonyt, a korondi Páll Árpád fazekast és a kibédi zenészeket. Az oktatási központban szövôszékeket állítottak fel, és égetôkemencét is építettek.
A következô szakaszban mintegy negyven fiatal számára szerveznek gyakorlati tábort a TOK-ban. Bandi Dezsô irányítja a tevékenységet. A résztvevôk között találhatók a maros- vásárhelyi Paniti Bartha Sándor népismereti kör, illetve paniti iskolások körének tagjai.
Az utóbbi idôben a média újból az illegálisan mûködô szeszfôzdékre terelte a közvélemény figyelmét. Ez a jelenség nem új keletû. Emlékszem, mintegy két évvel ezelôtt egy tévéhíradóban elmondották, hogy az országban 78 szeszfôzdében készül a népbutító ital, ezek felének sincs viszont mûködési engedélye. Már akkor fölmerült bennem a prózai kérdés: ha az illetékesek pontosan ismerik a szeszgyárak számát, akkor azt is tudniuk kell, hogy ezek földrajzilag hol találhatók. És ez esetben miért szemlélik elnézôen, közömbösen ezek törvénytelen mûködését?
Aztán hosszú idôn át csend volt az alkoholmaffia háza táján. A napokban aztán a tévéadók újból "elôkotorták" a kérdést. A fôváros közelében a pénzügyôrség rajtaütött két, engedély nélkül mûködô szeszfôzdén - így a bemondónô. Azt is megtudtuk, hogy az országban gyártott szesz mennyiségének 60 százaléka mindenféle zagyvalékból készült, egészségre nagyon káros hamisítvány! Ezen túlmenôen, az illegálisan gyártott szesz utáni adócsalás értéke meghaladja az Oktatási Minisztérium éves költségvetését, amely pedig sok ezer milliárd lejt tesz ki. És mindez történik egy olyan országban, ahol immár évek óta nagyon szegényesek az állami költségvetés bevételei, nincs pénz az egészségügy, a tanügy normális mûködtetéséhez, a nyugdíjak emelésére stb.
Hasonlóan mûködik nálunk a maffia, a lopás, a csalás az erdôgazdálkodásban is. A páratlan méretû erdôirtás ugyanis busás jövedelmet biztosít azoknak, akik a tûz mellett ülnek. Nem véletlen tehát, hogy az illetékesek immár második éve húzzák-halasztják az erdôterületek visszaadását a jogos tulajdonosoknak. Egyes szakemberek, sôt politikusok szerint is, mire erre sor kerül, nem marad a törvényes elôírások betartásával kitermelhetô fa az erdôkben.
Ezek a példák, másokkal együtt, azt bizonyítják, hogy ez az ország az adócsalók, az üzérkedôk, az ügyeskedôk valóságos paradicsoma. És még bizonyítanak valamit: az évek óta oly fennen meghirdetett és újrahirdetett korrupció, lopás, csalás elleni harc eredménytelenségét, amelynek egyik fô oka az, hogy nálunk sokan vannak olyan személyek, akik az alsó szintektôl egészen a csúcsokig, szorosan összefonódva, szívesen és sikeresen halásznak a zavarosban! És tehetik ezt azért is, mert az igazságszolgáltatás malmai kihagyásokkal és lassan ôrölnek.
Holttest a Marosban
Nôi holttestet emeltek ki a marosvásárhelyi CONEL- székház mellett a turbinaárokból augusztus 16- án, csütörtökön a tûzoltók. A mindeddig ismeretlen, 65 év körüli nô holttestét a környéken levôk vették észre és értesítették a tûzoltókat. A rendôrségnek nincs tudomása az esetrôl.
Gyógyszergondok körbetartozás miatt
Gondban vannak a gyógyszertárak a kedvezményes és ingyenes gyógyszerek kibocsátásával. Több forgalmazó leállította a gyógyszerszállítást, mivel a gyógyszertárak nem fizettek, azok viszont addig nem tudnak törleszteni, amíg meg nem kapják az államilag támogatott gyógyszerek árát. Mariana Moldovan, a gyógyszerészkamara megyei elnökének tájékoztatása szerint az egészségügyi pénztár csak a májusi adósság törlesztését ígérte meg.
Falutalálkozóra készülnek Kisfülpösön
Augusztus 25-én Kisfülpösön falutalálkozó lesz, amelyre a szervezôk mindenkit hazavárnak. Ez alkalommal a református templomkertben kopjafát állítanak és a templom falán egy emléktáblát helyeznek el a második világháborúban elesett hôsi halottak nevével. Az ünnepség 10.30-tól hálaadó istentisztelettel kezdôdik.
Bôvülô testvérkapcsolatok
Augusztus 19-én több mint 40 személybôl álló nyárádgálfalvi küldöttség indul a Gyôr-Moson-Sopron megyei Kundsziget testvértelepülésre, majd megtekintik az augusztus 20-i budapesti tûzijátékokat is. A küldöttség tárgyalásokat folytat a kundszigeti önkormányzat és polgármesteri hivatal képviselôivel a kapcsolat ápolásának konkrét lépéseirôl.
Parlamenti iroda nyílik Dédán
Ma 13 órától ünnepélyes megnyitó keretében adják át a dédai polgármesteri hivatal épületében levô parlamenti irodát, ahol bármely párt parlamenti képviselôje, szenátora vagy megyei tanácsosok is fogadhatják majd a polgárokat. A megnyitón részt vesznek az NLP, a Nagy-Románia Párt, a Szociáldemokrata Párt képviselôi, valamint több megyei tanácsos.
Kigyulladt istálló
Csütörtökön 15 óra körül a Nádas községhez tartozó Cikmántor faluba hívták a segesvári tûzoltókat, a Dealul Mare Kft. tulajdonában levô istálló tetôzete gyulladt meg és 500 négyzetméter tetôzet valamint 440 négyzetméter padlástéri felület égett el. Feltételezések szerint a tüzet rövidzárlat okozta. Emberáldozat nem történt.
Korszerûsödô telefonhálózat
A megyei Romtelecom szakemberei a jövô héten átadnak Mezôsályon egy Goldstar típusú, 650 elôfizetôt ellátó korszerû digitális telefonközpontot. Egyelôre 52 számmal mûködik, a hálózat kiépítésével arányosan mind több elôfizetôt kapcsolnak be. A hét végén Mezôméhesen is egy 500-as Goldstar telefonközpontot helyeznek üzembe. A közeljövôben még Beresztelkén 360, Bátoson 300, Náznánfalván 600, Mezôpanitban pedig 500 vonalat ellátó Ericsson telefonközpontot szerelnek fel.
Áramszünet
Villanyoszlop csere miatt augusztus 21-én, kedden Marosvásárhelyen, a Budai Nagy Antal, a Dâmbovitei, a Bucegi, a Nyárád, a Hársfa, a Zernyest utcákban és a Sas utca 1 - 43., valamint a 2 - 24. számok közötti házakban nem lesz villanyáram.
Biciklipártiak aláírásgyûjtése
A kerékpáros közlekedést támogató marosvásárhelyi szervezet, a Pro Biciclo Urbo folytatja az aláírásgyûjtést az eredetileg betervezett Dózsa György utcai kerékpárút megépítéséért. Az eddigi felmérések alapján lenne igény erre, így szombaton délben a meggyesfalvi negyedben levô bevásárlóközpontban, vasárnap délután pedig a fôtéren folytatják az aláírásgyûjtô akciót.
Örökmozgó turistagyûlés
A marosvásárhelyi Örökmozgó turistaegyesület szeptember 5-én, szerdán 17.30 órai kezdettel a Fókusz Öko Központ Liliom utca 22. szám alatti székhelyén rendkívüli közgyûlést tart. Megbeszélik a jövô évi tevékenységi tervet és sor kerül az új elnök megválasztására is. Minden tag jelenlétére számítanak a szervezôk.
Ellenôriz a prefektúra
Augusztus 20-ától nagyszabású ellenôrzési akcióba kezd a prefektúra ellenôrzô testülete a munkaügyi felügyelôséggel közösen. Az illetékesek a munkavédelmi szabályok betartását vizsgálják meg a megye több gazdasági egységénél. Elsôsorban a kollektív balesetveszélyes telepeket ellenôrzik, amilyenek a fakitermelô és feldolgozó, vegyipari és építkezéssel foglalkozó egységek. Az ellenôrök arra is kíváncsiak, milyen munkavédelmi beruházásokat eszközöltek a különbözô cégek.
Megalakult a megyei népszámláló bizottság
A prefektúra keretén belül augusztus 14-én megalakult a megyei népszámláló bizottság. A prefektus rendelete szerint jövô hét csütörtökig minden városban léteznie kell hasonló bizottságnak. A 2001. július 19-i 680-as kormányhatározatnak megfelelôen, a népszámlálást jövô március 18-27-e között ejtik meg.
Katonai helikopter balesete
Az ország déli részén gyakorló repülés közben lezuhant egy IAR 330-Puma típusú katonai helikopter. A légi jármûben ülô legénység mindhárom tagja sérülésekkel ugyan, de túlélte a balesetet. A nemzetvédelmi minisztérium pénteken számolt be a csütörtök este történt szerencsétlenségrôl. A harci helikopter alacsony magasságban repült, mielôtt lezuhant a Bukaresttôl mintegy 100 kilométerre északkeletre fekvô titui légitámaszpont közelében. A jármû súlyosan megrongálódott, a balesetben megsebesült három fôs legénységet a bukaresti központi katonai kórházba szállították. A vezérkari fônök a baleset körülményeinek tisztázására vizsgálóbizottságot jelölt ki.
Ideiglenes határátkelôhelyek
Ideiglenes határátkelôhely nyílik hétfôn a magyarországi Dombegyháza és Kisvarjas (Variasu Mic) között a búcsú alkalmából. A dombegyházi búcsú alkalmából nyitott ideiglenes határátkelô 8.00 és 20.00 óra között üzemel majd, amelyet a magyar és a román állampolgárok érvényes úti okmányokkal, gyalogosan, kerékpárral, motorkerékpárral és személygépkocsival vehetnek igénybe.
Bezárt a 29. Tokaji Írótábor
A Tokaji Írótábor nem tudományos, hanem szellemi vitamûhelynek tekinti magát - ennek jegyében zajlott a csütörtökön befejezôdött háromnapos tanácskozás és vita is, amelynek során a részvevôk a magyar irodalom sorkérdéseit tekintették át. Errôl Székelyhidi Ágoston irodalomtörténész, a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke szólt a 29. Tokaji Írótábor zárónapján a Magyarországgal együtt összesen 12 országból összesereglett csaknem kétszáz magyar irodalmár elôtt. Az MTI-nek elmondta: a vitában honi és külföldi magyar írók, költôk, irodalomkutatók, kritikusok, közírók, folyóiratszerkesztôk, könyvkiadók, egyetemi tanárok vettek részt, harminchét elôadás és felszólalás hangzott el.
Megnyílt az Európa Falu építészeti negyed
A svédországi Malmöben megnyílt A jövô városa nemzetközi építészeti és lakáskiállítás Európai Falu negyede. A várhatóan háromezer lakosú új városrészt az Európai Unió által támogatott projekt keretében az egységes európai építési piac kialakításának elôsegítésére hozták létre. Ezen belül az Európa Falu, amely tizenkét családi házból álló negyed, speciális kísérlet. A házak tervezésénél és kivitelezésénél elsôdleges szempont, hogy a felhasznált anyagoknak és technikáknak környezetbarátnak és energiatakarékosnak kell lenniük. Az épületek teljesen bútorozottak, bemutatva az egyes országok belsôépítészeti ízlésvilágát is. A meghívott európai országok közül a dánok, a norvégok, magyarok, csehek, lengyelek, litvánok, lettek, szlovének és a házigazda svédek építettek épületeket - tájékoztatta az MTI-t a kiállításon részt vevô ingatlanfejlesztô Paper Team Hungary Kft.
Hatórás ûrséta
Bô hatórás ûrséta szerepelt a Nemzetközi Ûrállomáson vendégeskedô Discovery ûrrepülôgép két ûrhajósának munkaprogramjában csütörtökön, az ûrállomás mûködésének 1000. napján. Egyebek közt annak vizsgálatára irányuló kísérletet készítenek elô, hogy milyen "tûrôképességgel" viselik a világûrbe hosszú idôre kitett különbözô anyagok az ottani megpróbáltatásokat, a fizikai - fôként hômérsékleti, illetve mágneses - behatásokat. Ennek jegyében két tárolóban egy évre anyagmintákat helyeznek el az ûrállomás külsô falán. A két asztronauta, Dan Barry és Patrick Forrester emellett az ûrrepülôgép robotkarját "meglovagolva", hûtôtartályt helyez el az ûrállomás legmagasabb pontján.
Az év leghosszabb utcabálja az Andrássy úton
Az év leghosszabb utcabálját rendezi meg az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) a budapesti Andrássy úton vasárnap, a millenniumi ünnepség zárónapjának elôestéjén. A Bajcsy- Zsilinszky úttól a Kodály köröndig tartó másfél kilométeres útszakaszon 12 színpadot állítanak fel, ahol a rock and rolltól a népzenén keresztül az operagáláig szinte valamennyi zenei mûfaj képviselôi fellépnek. Így a többi közt Kim Nowak, Kispál és a Borz, Ghymes, Fenyô Miklós, a Pannon Kamarazenekar, a Duna Mûvészegyüttes, ifjabb Ökrös Tibor és cigányzenekara, az ír Fianna, a török-bolgár- macedon Folkestra, valamint a Budapest Jazz Orchestra is színpadra áll, Charlie-val. Lesz még éjszakai pingpong és asztalifoci-bajnokság, s ki lehet próbálni az ugróasztalokat, valamint a falmászást is. Este 10 órakor az Andrássy út négy pontján - a köröndnél, az Oktogonnál, az Operaháznál és a Bajcsy-Zsilinszky útnál - elôzetes tûzijáték lesz.
Ifjú zenemûvészek debreceni akadémiája
Záróhangversennyel csütörtökön este a Debreceni Egyetem (DE) konzervatóriumában befejezôdött az ifjú zenemûvészek elsô nemzetközi nyári akadémiája. A tíznapos kurzuson 17 és 30 év közötti zenei szakközépiskolai, fôiskolai és egyetemi hallgatók, illetve friss diplomás oktatók vettek részt Magyarországról Svájcból, Németországból, Angliából, Japánból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából és Jugoszláviából. A rendezvénysorozat keretében hangszeres mesterkurzusokat és kamarai mesterkurzusokat tartottak. A nyári akadémia hallgatói ezen túlmenôen kamarazenekari és szimfonikus zenekari hangversenyeken is közremûködtek.
Burgonyariadó a londoni operában
Kétezer nézôt evakuáltak csütörtök este a londoni királyi operaházból, miután egy mikrohullámú sütôben fölrobbant egy burgonya. Mint a brit fôváros tûzoltódandárja pénteken közölte, az incidens a San Franciscó-i balett vendégjátéka közben történt elôzô este kilenc tájban. Valamelyik táncos a kulisszák mögött burgonyát pirított, de a mikrohullámú sütô túlhevült, s a krumpli tüzet fogott és fölrobbant. A publikum húsz perc múltán visszatérhetett a Covent Garden épületének nézôterére - jelezte a tûzoltódandár szóvivôje.
Agassi és Graf esküvôje
Rövidesen összeházasodik a teniszvilág álompárjának tartott Andre Agassi és Steffi Graf. Az amerikai teniszezô a Daily Telegraph-nak adott interjújában bejelentette, hogy megkérte terhes barátnôje kezét, aki igent mondott. - Azt szeretném, hogy a gyermekem tisztességes famíliába szülessen, ezért hamarosan megtartjuk az esküvôt - mondta. - Számomra nagyon fontos a család, úgy érzem száz százalékig fel vagyok készülve az apaságra.
V. vajdaszentiványi tánc- és zenetábor
Olvasom a Perdülô, a tábori napilap elsô számában: "Megmaradni akarunk!? - Erdély kisebbségbe szorult magyarsága... élni akarás... önazonosság ôrzése..., mindezek felté-telei annak, hogy megmaradhassunk. Tudatos magatartás eredményeként, törekvéseként jött létre az ötödik nemzetközi vajdaszentiványi tábor is, amely üzenet arról, hogy vagyunk és megmaradni akarunk..."
Vannak, akik e rendezvénynek már állandó vendégei. Most is a legtöbben az anyaországból jöttek, de vannak itt németek, amerikaiak, angolok, japánok, franciák, hollandok, jugoszlávok és természetesen az ország más tájegységeirôl is érkezettek. A tánctábor-járás ma már hobbi: Jobbágytelkétôl Válaszútig, Kalota- szentkirálytól a Gyimeseken át Vajdaszentiványig ekképpen be lehet barangolni Erdélyt. A néptánc sajátos híd az etnovilágban múlt és jelen között. A szakértôk olvasni tudnak belôle: szokást, érzelmeket, férfi-nô viszonyt, temperamentumot, az élni akarás vágyát. Ezt mutatták be egy héten át Vajdaszentiványon: Varga János, Fitos Dezsô, Hajdú Flórián, Antal Áron és Mezôpalkó István. A népzene világába kalauzoltak: Horváth Elek, Tóni Árpád, Panci Gyula és Vavrinec András. A szervezôk mondják: ez a legjobb tábor. Aki itt van, mindenben részt vesz, figyelmes, tanulni vágyó fiatal. A suta, bizonytalan mozgásból kikerekedik a pontozó, a lassú, vagy a gyors csárdás. S ez megmarad, az üzenet, innen Erdélybôl, tovább él, messze földre is eljut.
A tavaly megnyitott falumúzeum felköltözött a kastélyba, szépen rendbe tett helyiségekbe. Az uradalmi épületet átvette a Zichy-Horváth Alapítvány. A volt tulajdonos visszaigényelte ugyan, de még nem kapja, ezért a falu úgy döntött, megôrzi az épületet. A múzeumban "tiszta- szoba", egy konyha, a kender megmunkálásához szükséges eszközök. Régi könyvek, század eleji falu- és családi fotók, varrottasok varázsolják vissza a régmúlt idôket. Nagy Erika gondozta, hozta mindezt tetô alá.
- Amikor elôször gyûjteni indultam, a falubeliek nem nagyon akarták a régi tárgyaikat ideadni. Féltették. A régiségkereskedôk, népi bútorokkal üzérkedôk rossz hírét keltették az ilyesfajta gyûjtésnek. Amikor látták, hogy hova kerülnek a tárgyak, egyszer csak egyre több minden került elô padlásról, csûrbôl, az udvarokból - mondja a gondnok.
A tánctábor idején "asztaváta" is üzemelt. Élô múlt, demonstráció a fiatal nemzedéknek. A tervek szerint a múzeum kibôvül majd. Mert az idén is nagy volt a látogatottság. Még este 11 után is akadtak kíváncsiskodók. S fogyott is néprajzi és Wass Albert-könyv, vajdaszentiványi népzenekazetta és CD. S aki akart, a ráfszekér elôtt kihelyezett asztalon nemezelhetett, akár ôseink a népvándorlás idején.
A szervezôkkel taglaljuk, miért ez a legjobb tábor. Mert nem volt támogató, a faluból mindenki egy emberként állt az ügy mellé. Az elsô alkalommal az idôsebbek hallani sem akartak ilyesfajta felfordulásról, hiszen régebbi bálok az italozást, a torzsalkodást juttatták eszükbe. Ma már a falu is felnôtt, kulturálódott. A tánctábor ablakot nyitott Vajda- szentiványra és innen kifele. A házigazdák megértették, hogy ide csak egy olyan réteghez tartozó közösség jön el, amely inkább tanulni, átlényegülni szeretne. Ez nem a kocsmák aljanépe. A vendéglátás lokálpatrióta kötelesség. A tánctábort a falu kell hogy mûködtesse kicsitôl a nagyig. S ez most, az V. alkalommal így is volt. Aki tehette, zöldséget, krumplit adományozott, a szakácsok éjjel-nappal önkéntesen dolgoztak és fôztek közel 300 embernek, beszerzôk futkároztak és sokan mások azért, hogy a táborozók jól érezzék magukat. Kónya Tibor református lelkész mondta: közösségformáló, a civil társadalmat erôsíti e tábor. Nagy szavak? Nem, valóság.
Csütörtökön a Zala táncegyüttes támogatásával ácsolt színpadon a gernyeszegi, a kisfülpösi, a székelykocsárdi, a mezômadarasi, a nyárádmagyarósi, a nyárádselyei, a mezôpaniti, a mezôbándi, a sárpataki és a vajdaszentiványi hagyományôrzô együttesek vonultak fel. Volt magyar, román és cigány tánc - igazi etnotranszilvanizmus. Kiegészítô programként a táborban levôk elôzô nap láthatták a Boka Színház elôadásában a Lúdas Matyit, a János vitézt, elôadást tartott a szászcsávási fúvószenekar, az Ordasok táncegyüttes, a tompaládonyi színjátszó kör bemutatta a Gazduram kotlik címû elôadást.
Az V. vajdaszentiványi tánctábor hagyományôrzô lakodalommal zárult. Nem véletlenül, itt már egy igazi család alakult ki, olyanokból, akik már most megígérték: jövôre is visszajönnek.
"Kirabolt" állami mezôgazdasági vállalatok
Maros megye egyike azon 4 megyének, amelyekben a magánosítás elôtt álló volt állami mezôgazdasági vállalatok (IAS-k) egyes aktívumait értékesítették - derül ki az Állami Tulajdonú Területek Ügynöksége (ÁTTÜ) által lefolytatott ellenôrzésbôl. A prefektúrán tegnap lezajlott telekonferencián Adrian Nastase miniszterelnök felsorolta azokat a Maros megyei állami mezôgazdasági vállalatokat, amelyek ebben a helyzetben vannak: a bátosi, ákosfalvi, radnóti, a Zamur. A miniszterelnök visszaélésnek minôsítette e társaságok aktívumainak eladását a pénzügyminisztérium által, kijelentve, hogy ilyen körülmények között semmi értelme sincs a "kirabolt" vállalatok privatizálásának, és a vétkesek megbüntetését helyezte kilátásba.
Az üggyel kapcsolatosan Porav Vasile, az ÁTTÜ megyei fiókegységének vezetôje elmondta, hogy a szóban forgó állami mezôgazdasági vállalatok magánosítási dossziéit júniusban tették le, kérve a pénzügyminisztériumot, hogy a privatizálás elôtt állítsa le a vállalatok aktívumainak értékesítését. "Az aktívumok eladása ennek ellenére tovább folytatódott július végén illetve augusztus elején, így a vállalatok iránti érdeklôdés gyakorlatilag megszûnik. Az eljárást nem tartom korrektnek, hiszen oda jutunk, hogy a magánosításkor nem lesz már mit eladnunk".
Nastase miniszterelnökkel ellentétben Porav Vasile, arra hivatkozva, hogy a minisztériumnak bármilyen módon jogában áll behajtani a kintlevôségeket, nem tartja törvénytelennek az eljárást. "Mindössze félreértésrôl van szó" - jelentette ki az ÁTTÜ megyei vezetôje.
Július 8. és 14. között a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Továbbképzô Intézete adott otthont annak a továbbképzô tanfolyamnak, amelyen a magyar nyelven oktató határon túli pedagógusok vehettek részt. Tematikája: természetben ûzhetô sportok és sportjátékok. A csíkszeredai Bolyai Nyári Akadémia társszervezésében (Borbáth Gusztáv testnevelô tanárnak köszönhetôen) két Maros megyei pedagógus is ott lehetett: Szabó Levente és Szepessy Ibolya. A többi erdélyi résztvevô zömmel Hargita és Arad megyébôl jelentkezett. A továbbképzést az Apáczai Közalapítvány támogatta.
Szabó Levente Magyarsároson tanít. Élményeirôl kérdezem. - Nagyon sûrû programunk volt, délelôtt-délután elméleti és gyakorlati felkészítés, esténként kulturális program, érthetô módon ez az emlékezetesebb: látogatás a Citadellán, gulyásparti, hajókirándulás a Duna-kanyarban, Esztergomban, a bazilika megtekintése, látogatás az Országházban és az Operaházban.
Találkoztunk Norbival is (tévé-torna, nem csak duciknak) a Margitszigeten, jópofa volt.
Nagyon jó volt találkozni Mocsai Lajossal, a magyar nôi kézilabda-válogatott edzôjével (elôadónk volt), dr. Schulek Ágostonnal (atlétika- felkészítôt tartott). Újdonság volt számunkra a fitt-ball és a terra-band gyakorlat Eperjessy Éva tanárnô vezetésével. (A fitt-ball programot nagy labdákkal végzik, a labdán ülés elônyei az állandó törzsizom-kontrakció, a gerincoszlop ergonomikus tartása, a porckorongok terhelése, a zsírégetô hatás. A terra-band rugalmas gumiszalag, az expandert helyettesíti, és rendkívül hatásos, a balesetveszélyt teljesen kizárja.)
Nagyon jó program volt Nagyné Kovács Ildikó programja (Magatartászavaros tanulók testedzése), elôadása: Gondolatok az edzôk konfliktuskezelô képességérôl. Dr. Kiss Jenô elôadása volt a leginkább üdítô, kikapcsoló - a sportkommunikációról.
Ezekkel hazai továbbképzôkön még nem találkoztunk. A tanfolyam résztvevôit hasznos kézikönyvekkel, füzetekkel, videokazettákkal látták el. A XII. kerület polgármestere, Mitnyan György ajándéka Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyûjtemény címû kötete. Ennek örülök a legjobban, mert játékos testnevelés keretében hasznosíthatom. Kitûnô módszertani füzettel is gazdagodtunk, dr. Reigl Mariann munkája a nehéz körülmények között tanuló kisiskolások testnevelési óráinak megtartásához használható, különös tekintettel a játékra. A Tartáskorrekció címû kiadvány (több szerzô munkája) a biomechanikailag helyes testtartás kialakításához szükséges izomerô és izomnyújthatóság ellenôrzési és fejlesztési gyakorlatait tartalmazza, három videokazetta járt hozzá. Errôl még annyit, hogy a munka az egészségügyi minisztérium és a Magyar Gerincgyógyászati Társaság támogatásával készült el, dr. Somhegyi Mária reumatológus, a szerzôk egyike elmondotta: vizsgálódásaik során kiderült, hogy Magyarországon rossz a gerinctartás, és aggasztó az ebbôl következô ártalmak, deformációk száma. Kedves volt, hogy amikor bennünket, erdélyieket, felvidékieket, kárpátaljaiakat "mustráltak" a szakemberek, sokkal "tartásosabbaknak" bizonyultunk, mint az anyaországiak.
Újdonság - ez év júliusában adták ki - a szintén magunkkal hozott Magyar sportszakkifejezések tára, hiszen akik ott voltunk, ukrán, szlovák, román nyelven végeztük tanulmányainkat. (Ezt a kiadványt nem ártana beszerezniük a romániai magyar nyelvû írott és elektronikus sajtó sportújságíróinak sem. Sz. m.)
A résztvevôk a 40 órás pedagógus- továbbképzés Tanúsítványával és Emléklappal tértek haza. Ezúton is köszönjük dr. Tamás István intézet- igazgatónak, dr. Reigl Mariann szakmai igazgatónak, minden szervezônek, elôadónak, az Apáczai Közalapítványnak, hogy szakmai elômenetelünket ilyen hatékonyan segítették. Reméljük, ez a képzésforma idôvel állandósul majd.
A képzés alatt videofelvételeket készítettek, és a minden óra anyagát magában foglaló, megszerkesztett munkakazettát is ajándékként hozhatták haza a résztvevôk.
A Testnevelési Fôiskola könyvtára ingyenes szakkönyvekkel látott el bennünket. Egy másik (felszámolás alatt levô) könyvtárból szépirodalmi köteteket hozhattunk haza.
2002. július 14-21. között kilencedik alkalommal tartják meg Budapesten a testnevelô tanárok nemzetközi találkozóját, melyre kétévenként - 1986 óta - a világ minden részérôl érkeznek pedagógusok. Jó volna, ha tájainkról minél többen jutnának el oda, ha nem riasztaná el ôket az 550 eurót kitevô részvételi díj.
A régi magyarok pogány hiten éltek.
Egy Istent tiszteltek, s egy Istentôl féltek.
A jó Isten, Hadúr, oldalukon harcolt,
Ármány hozta rájuk a bajt, a kudarcot.
Mígnem a vezérük István lett, ki végre
Rávezette ôket a Krisztus hitére.
Követet is küldött pápa udvarába,
S ajánlotta népét Isten oltalmába.
Kegyesen fogadta a futárt a szent pap
És szólt: "Ilyen jó hírt nem hallok mindennap.
Urad tetteirôl tudok már mástól is,
Tudom, nem csak vezér, buzgó apostol is.
Épp ezért jutalmul küldöm e koronát,
Hogy véle királlyá szentelhetné magát."
Itthon István vezért nagy fénnyel, pompával
Meg is koronázták a szent koronával.
Aznaptól a magyar minden új királya
István koronáját teszi homlokára.
(Észtország leglelkesebb magyarbarátjának véleménye a magyarok csodálatos varázserôvel bíró nyelvérôl és annak hatásáról a külföldiekre, többek között az észtekre is)
Ludwig Uhland (1787-1862) szerint az embernek már csak azért is érdemes megtanulnia magyarul, hogy eredetiben olvashassa Petôfi mûveit.
A híres 19. századi német romantikus költôhöz hasonlóan sok észt is rajongott Petôfi verseiért, egész hôsies életútjáért. Számos ember éppen az ô hatására kezdett el magyartanulással foglalkozni - Észtországban is. És amikor már átlépett - akár más okoknál fogva, de mégis ugyanezt a döntést hozó elvbarátaival együtt - a magyarul nem tudók táborából a magyarul tudók körébe, hamarosan észreveszi, hogy "ment-hetetlenül" e csodaszép nyelv hatalmába került.
S ami még "rosszabb", az elbûvölô nyelv hatása alá került személy nem is akar többé kitörni e "fogság"-ból: hiszen a vitathatatlanul vonzó Petôfin kívül ott még számtalan más kimagasló alak és érdekfeszítô tárgy található, melynek vonzereje legalább ugyanennyire erôs.
Minden, magyar nyelven egy kicsit már tudó ember mintha egy fel nem fedezett aranybányára bukkanna rá. Olyan kincseket nézegethet - saját szemével -, melyekrôl korábban a legjobb esetben is csak hallott, a legtöbbször pedig a valódi függönyként szolgáló nyelvi akadály miatt halvány fogalma sem volt.
Az ilyen ember megismerkedik a magyar irodalom nagyjainak alkotásával - és nemsokára látja, hogy ez semmivel sem alacsonyabb színvonalú az ismertebb világklasszikusokénál; elmélyül a magyar gondolkodók mûveiben - és csaknem szájtátva gyönyörködik nem csak azok tartalmának a mélységében, hanem pontos és egyszerre ragyogó irályukban is; szemléli a magyar tudósok, feltalálók kiváló felfedezéseit - és nem tud semmi magyarázatot adni arra a hihetetlennek tûnô jelenségre, hogy hogyan tudta ez a világviszonylatban kicsinek számító nép a világ tudományos kincstárát olyan aránytalanul sok találmánnyal, új dologgal gazdagítani…
Érvényes ez arra is, akinek zsebében az aranybánya felfedezésekor már megvan néhány aranydarab, azaz aki anyanyelvén kívül még legalább egy idegen nyelv tudásával bír. Mi több: minél több idegen nyelven tud az ember, annál nagyobb a valószínûség, hogy könnyebben alárendeli magát a magyar nyelv ellenállhatatlan varázserejének. Hiszen több tapasztalata, összehasonlítási lehetôsége van neki a csupán egyajkú emberhez képest, ráadásul még olykor nyelvtudósi háttérrel is rendelkezik.
A magyar nyelv egyenesen megma-gyarázhatatlan vonzó-, illetve hatóereje nem hagyja érintetlenül azokat sem, akik a legszívesebben hallani sem akarnának a magyarokról. Nem tudott e hatás elôl elmenekülni például a nem éppen magyarbarátként ismert Emil Michel Cioran se.
Az erdélyi származású román-francia bölcsész az 1960-ban Párizsban megjelent, Levél egy ismeretlen barátomhoz: Két típusú társadalomról c. esszéjében azt állítja a magyar nyelvrôl, hogy szívbôl irigyli ennek beszélôit:
Bevallom magának, hogy irigylem szomszédaink megátalkodottságát, sôt nyelvét is, ezt a zord hangzású nyelvet, melynek szépségében nincs semmi emberi, melynek hangzása egy másik világegyetembôl származik, ezt az erôteljes és megsemmisítô nyelvet, mely a poklokból kél, hogy megörökítse hangsúlyait és kitöréseit. Bár magyarul csak káromkodásokat ismerek, e nyelv szerfölött tetszik nekem, amelyet vég nélkül hallgathatok, mely megbûvöl és sóbálvánnyá dermeszt, mely igézetének és szörnyûségének nem tudok ellenállni, melynek nektáros és ciános szavait mintha csak agóniához teremtették volna. Az ember vagy magyarul lehelje ki lelkét, vagy meg se haljon!
Cioran akarva-akaratlan lelkesedését, rajongását a magyar nyelv csodálatosságáért még elgondolkodtatóbbá teszi az, hogy ô a szitokszavakon kívül jóformán alig tudott magyarul. Mintha ez még nem lenne elég, maguk a magyarok is kénytelenek ôszintén bevallani nyelvük körülhatárolhatatlanságát, állítván: "Annyi szépsége van nyelvünknek, hogy valamennyi meg sem ismerhetô."
Ezért nincs semmi csodálkoznivalója az embernek azon, hogy miért érdeklôdnek egyre többen az utóbbi idôben a legnagyobb és egyben legismertebb finnugor nép nyelve iránt, annak viszonylagos bonyolultsága ellenére. Mint láttuk, (meg)tanulása mellett több érv is szól.
És - legutoljára, de nyilván nem utolsósorban - nem szabad megfeledkeznünk még egy nagyon fontos tényezôrôl, mely hatalmas impulzusként szolgálhat az embernek a magyar nyelv elsajátításához: az úgynevezett mindenható-érzésrôl.
A be nem avatottak számára esetleg túlzásnak is tûnhet ez az elôbbi állításom (szép, költôi, jó szándékúnak ugyan, de mégiscsak túlzásnak) közelebbrôl vizsgálva azonban vitathatatlanul valósághûnek bizonyul.
Magyarázatért nem kell a szomszédba mennünk. Tudvalevôleg mindenkiben - még a legfélénkebb kisemberben is - megvan bizonyos hatalomvágy. Talán úgy is jellemeznénk ezt a vonást, hogy: a mindenhatóságra való törekvés.
Ugyanakkor nem mindenkibôl lehet, mondjuk, a világhatalom uralkodója, hatalomvágyát pedig ennek ellenére valahová irányítania kell. És éppen itt siet segítségére az ilyen embereknek a magyar nyelv, pontosabban: az ennek megtanulásával, elsajátításával szervesen velejáró bizonyos mindenható-érzés.
Mint tudjuk, minden nyelvnek megvan a maga sajátossága. A magyar nyelvre - ennek különlegesen sajátos volta miatt - még inkább igaz ez az elv. A magyarul tudónak ezért nincs semmi szüksége arra, hogy valamilyen titkos vagy esetleg kihalt nyelvet használjon beszédében, amennyiben azt akarja, hogy a többiek ne értsék meg. Hiszen nagyszerûen tudja, hogyha választékosan, kizárólag magyaros szavakat használva fog beszélni, akkor nem fog tudni a szövegbôl semmit felfogni a legkiválóbb (de magyartudással nem rendelkezô) poliglott se. A szegény poliglottnak nem lenne semmi haszna abból se, ha tudna például az összes többi európai nyelven.
A magyar szót elsajátított személyek ilyen módon egy tényleg áttörhetetlen falú "folyosó"-t teremthetnek egymás között mások jelenlétében, egy valódi nyelvi korlátot a körülvevôk számára, amelyen átugrani reménytelen dolog.
És itt már egyáltalán nem nehéz kitalálnunk, hogy miféle érzést idéz elô e helyzet a magyarul tudóban... Mindennél fontosabb azonban itt mégis az, hogy ez a bizonyos érzés nem valamilyen agresszív, az embertársakat károsító formában nyilvánul meg, azaz az ember korántsem a világhatalom uralkodójának a módjára viseli magát, hanem ellenkezôleg, ez büszkeséggel és (ön)becsülettel tölti el az embert. A világbéke záloga tehát nyugodtan pont ebben lehetne.
Mindenhatósággal tudvalevôleg örök élet, halhatatlanság is párosul. Ezért nem csodálnám egy picit se, ha a mostani, magyar nyelvet imádó és vele komolyan foglalkozó észt magyarbarátok (is) mind ott lennének a következô Magyar Millenniumnál is.
Akkor talán együtt énekelhetjük az idôközben a világ magyarbarátainak himnuszává vált elbûvölô szöveget - Ábrányi Emilnek a Magyar nyelv c. versét:
Hatalmas, szép nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd!
Elsôt rebegve,
Végsôt sóhajtva!
1942 januárjában Illyés Gyula Tamási Áron társaságában több napot töltött Erdélyben, a Székelyföldön. Barangolásuknak vannak írásos nyomai: Illyés egy Tóbiás Áronnak adott interjúban (Egyre jobban hiányzik… Alföld, 1974. decemberi szám) emlékezett együttlétükre; Tamási hagyatékában megmaradt egy rövid, naplószerû feljegyzés az erdélyi utazásról, mely aztán Barangolás Illyés Gyulával címmel látott napvilágot a marosvásárhelyi Igaz Szóban (1972, október) és az Alföld hasábjain (1977, december), majd legutóbb az esszéket, cikkeket, útirajzokat tartalmazó, Szellemi ôrség címû kötetben (Palatinus Kiadó, 2001).
Január 11-én, vasárnap délelôtt 11 órakor toppant be Illyés Tamásiékhoz Kolozsvárt - minden elôzetes bejelentés nélkül. "Még ágyban vagyok - olvassuk Tamási naplójegyzetében. - Megcsókol, kissé zavart. »Sok pénze van«: menjek vele barangolni. Még két nap Kolozsváron. Magyar Csillag dolgában (…) Szerdán, 14-én eljövünk Vásárhelyre. Vonatban állunk, autóbusz úton reked. Gyula intézkedik, hogy küldjenek Szeretfalváról másik kocsit. Ködös, hideg este érkezünk Vásárhelyre. Részeg ember hozza csomagunkat. Város: álomváros. Szanatóriumban várnak a szobák. Ketten innét vacsorára megyünk (a) Tagba: bárányflekken. Kitûnô! (…) Igen jó hangulatban jöttünk 1/2 2- kor haza. Molter háza elôtt kiáltottuk: Károly! Másnap azt játszottuk, hogy Károly álmában látott minket, két kucsmás embert, az ablak alatt (…) Szombaton a Gyilkos-tóhoz mentünk. Este érkeztünk meg a Napsugár villába. Nagy hideg, jó szobák, ropog a tûz, jó koszt (…) Szerdán, 21-én visszajövünk Vásárhelyre. Németh Lacinak írunk, ki Cseresznyés miatt támadásokat szenved (…) 23-án, pénteken vissza Kolozsvárra."
Pontos adatok … Az emlékezô interjúban Illyés Gyula is ugyanígy számolt be ezekrôl a napokról: "Érkezésemkor Kolozsváron kerestem föl. Kolozsvárt is ô mutatta meg nekem. Náluk háltam. Így hát azt lehet mondani, hogy reggeltôl estig együtt voltunk (…) A maga szûkszavúságával Áron rengeteget elmondott tömören, feledhetetlenül Erdélyrôl. Általában kevés beszédû ember volt; szavait mintha a nyelve alá is úgy szövegezte volna, mint a papírosra: kerekre, csattanóra, mûvészire. Elméjét mindig eleven ötletként hagyta el a gondolat. Magam sem voltam nagyon beszédes, így nagyon jól megértettük egymást (…)"
Van azonban még egy hiteles - ám kevésbé ismert - dokumentuma Tamásiék marosvásárhelyi idôzésének: a helyi napilap, a Székely Szó 1942. január 16-i számában terjedelmes riport jelent meg arról a beszélgetésrôl, melynek színhelye a vendégek otthona, a Köteles Sámuel utcai Szanatórium egyik szobája volt. Részt vett ezen Molter Károly is. Az újság (-ab) szignóval közölte ezt a cikket, de kétségtelen, hogy szerzôje az a Jakab Antal volt, aki akkoriban a lap fiatal belsô munkatársaként - Bözödi György, Szatmári Lajos oldalán - élénk figyelemmel kísérte a magyar népi írók kiterebélyesedô tevékenységét. Magyar sorskérdésekrôl beszél Illyés Gyula, Tamási Áron és Molter Károly egy szanatóriumi szobában - jelzi a cím, hogy voltaképp mi is volt a tárgya egy nappal elôbb (január 15-én) az "új Magyarország szellemi élharcosai" rögtönzött eszmecseréjének.
Hadd idézzek innen bôvebben:
"- Milyen tapasztalatai vannak az erdélyi írónak és az anyaországbelinek Erdéllyel kapcsolatban a hazatérésünk óta eltelt idôvel a hátunk mögött?
Tamási: - Olyan jelenségeket észlelhetünk, hogy bizonyos hiányok következtében az erdélyi társadalom nemkívánatos irányba kezd fejlôdni. Emiatt energiák vesznek el. Nem szabad azonban pillanatig sem arra gondolni, hogy ezért valami is elvész abból, ami Erdélyben mint társadalmi állásfoglalás szép volt. Az erô megvan lenn a mélyben. Fel kell hozni a felszínre, mint az altalaji kincseket. Az egészséges erdélyi felfogásnak össze kell fognia, építeni kell.
Illyés: - Semmi okunk sincsen a kétségbeesésre. A magyar szellemi élet munkásai között erôs hallgatólagos megállapodás van arra nézve, hogy mit kell tenni. Még azok is, akik vitatkoznak egymással, végeredményében egyet vallanak. Áll ez Erdélyre éppen úgy, mint az egész országra. Az úgynevezett "erdélyi" szellem tehát nem kizárólag csak erdélyi.
Tamási: - Ez kétségtelenül így van. A feladat csak az: elôkészíteni ennek a szellemi magatartásnak gyakorlatba vitelét. A fejlôdésnek nem lehet gátat vetni. Az újjászülô folyamat megindult.
Illyés: - Igen, de … Ma mindenki emlegeti a "népiest", pedig sokan lényegében még azt sem tudják: mi az. A népi irányzat minden téren tulajdonképpen csak most kezd kibontakozni. Most készül.
Tamási: - Akkor mondhatjuk el, hogy eredményre jutottunk, ha a néppel való sorsközösség vezetô rétegeiben, középosztályunkban valósággá válik.
Illyés: - A középosztállyal baj van. Azt kell mondanom, hogy ha a kormány intézkedéseit a néppel együttérzô lelkiismeretességgel minden tényezô végrehajtaná, kielégítôen alakulna a helyzetünk. A biztató jelek egész sorát láthatjuk magunk körül. Az országban már eltûnt az úrhatnámság, és aki az ellenkezôt állítja, az hazudik. Nem igaz, hogy Budapesten még érvényben van az "urambátyám, uramöcsém" kifejezés és az "alázatos tiszteletemmel". Szinte azt kell mondanom, hogy beteges tünetként jelentkezik csak, ha megvan. Miniszterelnökkel, legelôkelôbb minisztériumi tisztviselôkkel volt alkalmam beszélni. Soha senki nem kívánta meg, sôt azt vette volna furcsának, ha nem közvetlenül, hanem címeivel - kegyelmes, méltóságos - szólítottam volna meg. Életemben egyszer mondtam ki ezt a két kifejezést. De még sohasem neheztelt meg rám senki emiatt. Egyszer volt csak afférom egy iskolai szolgával, akit Kovács úrnak szólítottam. Rám nézett és azt mondta: altiszt vagyok, kérem…
(Idôközben megérkezik Molter Károly is. Leül és bekapcsolódik a beszélgetésbe.)
Molter: - A népi irányzat feltartóztathatatlanul halad elôre. Erdélyben megvan minden feltétele. Együtt változunk meg a csonkaországgal. Örömmel látom, hogy amit Illyés barátom mondott, az Marosvásárhelyen is áll. Itt például a fôispán is elítéli az átlátszó szolgai hajlongást.
Illyés: - Higyjétek el, az úrhatnámságot az országban már úgy kinevetik, mint a nôk tíz évvel ezelôtti kalapját vagy a pepita nadrágot.
Tamási: - Bízom az erdélyi fiatalságban, és hiszem, hogy az alkalmazkodás terén, talán pillanatnyilag felfedezhetô kitérô után, gerinces lesz és vállalja azt, amit az egész nemzet érdekében tennie kell. A szellem megindította a fejlôdést. Hisszük, hogy eredményt érünk el.
Illyés: - A Magyar Csillag megindításakor az volt a célom: tömöríteni a magyar írókat. Nagy a reánk váró munka. Éppen ezért azt akarjuk, hogy a vidék szellemi életének vezetôi teljes mértékben kivegyék belôle a részüket. Bevallom, hogy Budapesten sokszor másod-, sôt harmadrendû író tölti be az elsôrendû szerepét. Azt szeretném, ha az erdélyi írókat mûveik értéke szerint becsülnék meg. Meg kell ugyanis vallanunk, hogy hazatérésük után az ôket fogadó nagy lelkesedésben több volt a szív szava, mint az igazi értékelésé.
Molter: - Azt tartom, hogy aki vidéken elsôrendû, Budapesten is az.
Illyés: - Ez igaz, de éppen az a baj, hogy az erdélyi írókat a közönség még mindig a szív szemével nézi. A Magyar Csillag vállalkozik megszerezni számukra az igazi értékelést is. Az a tervem, hogy a bírálatokat vidéki írók végezzék. Eddig ugyanis Budapest tartotta fenn ezt magának.
Molter: - Nehéz lesz. A vidéki íróknak sokszor alig van meg a lehetôségük ahhoz, hogy lépést tartsanak a világirodalommal. Nem áll rendelkezésünkre ehhez elég kívánatos eszköz".
Befejezésül a riporter így fogalmazott: "A legégetôbb magyar kérdésekrôl, a társadalmat alkotó egyének feladatairól van szó. Arról: hogyan munkálhatja a maga munkaterületén minden egyes magyar az új Magyarország eljövetelét. Mi lehet a végsô összegzés? Mi más lehetne, mint az: gerincesen hangot adni a magyar népi kívánságoknak, nyesegetni a hibákat, öntudatosoknak lenni és hinni a szebb jövôben (…)"
Nem egészen idôszerûtlenek ma sem Illyés Gyuláék hat évtizeddel ezelôtti meglátásai - különösképpen irodalmunkat illetôen, a vidék és Budapest viszonylatában. Hogy például mennyiben érvényesül napjainkban (is) a "szív szava", amikor az értékek - értékeink - elfogulatlan mérlegelése volna elsôdlegesen kívánatos, errôl sokat lehetne beszélni…
Aligha lehetett teljességgel véletlen, hogy a Tamásiékkal folytatott szanatóriumi beszélgetés közlése után két nappal (január 18-án) ugyancsak a Székely Szóban megjelent a lap fôszerkesztôjének, Szász Endrének a vitacikke Írók a politikában címmel, s ebben a nagy tekintélyû konzervatív publicista alaposan elverte a port "a politikai vakvágányon megfeneklett" Tamási Áronon. Egyebek között ezt írta Szász: "Így kalandozik és balanszírozik a politika és költészet két ellenpólusain egy igazán talentumos erdélyi magyar író - mióta is -, ha jól utána számítok, körülbelül két évtizede. Régóta kiabálom torkomszakadtából, hogy térj észre, Áron, ne vesztegesd neked is, a magyar irodalomnak is drága idôdet meddô politizálgatásra. Politikusnak a sok kísérletezés után is dilettáns maradtál, írónak vérbeli író vagy (…) Légy te csak költô, Áron, éppen elég sivár látvány a magyar közéletben a politikus, aki regényt ír, vagy verseket fabrikál."
Keményen, sôt durván ítélkezô szavak ezek - s valójában igazságtalanok. Mert Tamási Áron, tudjuk, soha nem fordított hátat az irodalomnak közéleti küzdelmei közepette sem. Nem volt ô híve soha semmiféle "meddô politizálgatásnak". Legjobb pillanataiban - s nem ritkán - a szellem és a politikum tökéletes harmóniáját tudta megvalósítani a maga portáján; ezt bizonyította be fényesen az 1937-es Vásárhelyi Találkozó alkalmával is…
Nem hiábavaló olykor belelapozni hajdani lapjainkba: irodalmunk történetének kutatói számára is akadnak itt figyelemre érdemes adalékok.
Írtunk már arról lapunkban, hogy Bolyai Farkas még 1839 februárjában, a fényképezés atyja, a híres-nevezetes Daguerre találmányának ismertetése elôtt foglalkozott Marosvásárhelyen képrögzítéssel vagy annak elméleti lehetôségével. Errôl kellô részletességgel most könyvben is olvashatunk. És nem csak errôl nyilván, sok minden egyébrôl is, ami az erdélyi fotózás kezdeteit, hôskorát, késôbbi felvirágzását illeti. Az értékes, hiánypótló kötetet* Miklósi-Sikes Csabának és a számos jelentôs kiadványt gondozó székelyudvarhelyi Haáz Rezsô Alapítványnak köszönhetjük. És azoknak, többek közt a vásárhelyi vonatkozásokat összegyûjtô Török Gáspárnak, akik a szerzôt anyaga összeállításában, tanulmánya dokumentálásában önzetlenül segítették.
A több évtizede kutató, idôközben Magyarországra áttelepült Miklósi-Sikes közel egy évszázad átkarolására vállalkozott vaskos és hasznos könyvében, sokrétûen illusztrálva, hogy ezen a téren is milyen gazdagok vagyunk, s mennyire nyitottak minden újdonságra. Fotótörténetünk nagy úttörôinek a neve talán eléggé ismert, Orbán Balázs, Veress Ferenc, Teleki Samu, Szathmári Pap Károly, Szabó Iván fényképeirôl, munkásságáról sokan tudnak, mellettük azonban még rengeteg embert életre szólóan megejtett a fényképezés varázsa. Hivatásos és amatôr fotósok csapata fejlesztette elismert mûvészetté a pillanat erdélyi rögzítôinek munkáját. Jelentôs központok váltak e mûvészeti ág transzilván bölcsôhelyeivé. Marosvásárhely, Kolozsvár, Arad, Temesvár, Nagyszeben, Brassó, Nagyenyed jeleskedett ezen a téren. A kötetben a különleges egyéniségek mellett, akik a külön oldalakat, fejezeteket is kiérdemelték, a terjedelmes adattári részben több mint négyszáz fényképész illetve mûterem szerepel. S mint a szerzô maga vallja, a névsor korántsem végleges.
Provokál-e újabb kutatásokat a könyv? Megírja-e, kiadja-e valaki a folytatást, az újabb korok összefoglalóját? Remélni lehet. De a kiadvány anélkül is a téma iránt érdeklôdôk gyakran forgatott kézikönyvévé válhat.
A domb
finom
vonalainak
hajlatán
elsiklik
a sárguló
nyár
vérszegény
lobbanása
s csak
a kopasz
tarló
felett
ásító
hamiskás
szellô
nyugtázza,
hogy
tovatûnt
a július
cserebogár
álma.
Amíg
a
közeli
folyó
két
part
közé
szorítja
fásultan
önmagát,
az
opálos
fényben
boldogan
morzsolom
kezemben
a törékeny
barka
jégtiszta
mosolyát.
Szilaj vágtatás vakon elôre,
farizeusi bûnös játék -
harmatközén a szende, dôre
harangjátékos tûz-ajándék -
fekete, fehér, piros kavalkád,
lelkemben augusztusi gléda,
kôvirágcsend és égi másság -
mint Ady szívét éjtiszta Léda;
tölti be létem ez a vasárnap
s mint annyi vállamra hulló másnap
megszentelôdik újra bennem -
ragyogás, pompa, titokzatosság,
szerelem, gyönyör és néma árkád:
érlôdik vásott életemben.
A tévében vihart mutatnak. A szél hirtelen bevágja az erkélyajtót.
Szabadi úr kinéz. Süt a nap. Lozsádiéknál is nyitva az erkély, látja, amint kacéran belibben egy édes gömbvillám.
Rambo csukafejessel elôre ugrik, hatalmas robbanás. Kô kövön nem marad.
Özv. Bartha Gáborné Bokros Zinka elôtt megvillan férje alakja, amint megáll egy nagy barna szekrény elôtt, és azt mondja, Csöpi édes.
Aztán semmi. Lozsádiéknál megy a film tovább.
Szabadi úr felsóhajt.
Istenem, hogy elmúlik minden.
A kubairól kiderült, hogy nem igazi. Ittunk már ilyeneket.
- Cse mizérije - utálkozott D. Tandru.
- Cse gevárá - bólintottam.
Nem vagyok nyámproszt.
Nekem is van zanyaországom.
Egy életet szánt volna rá, hogy lefordíthatatlan szójátékokat gyûjtsön. Amikor kész az anyag, három- vagy hatszáz oldal, akkor nyomás, lefordítani angolra, franciára, németre, spanyolra.
Doktori értekezés, tagságok.
Ennél szebb sem lehet.
Búcsúlevelében mindössze ez áll: "Liliomról pergô harmat, hulló vízgyöngy hattyú tollán."
Van, aki érteni véli.
Szeptember 1-jén, szombaton tíz órakor zárt körû írói tanácskozással kezdôdik a rendezvény, melynek szervezôje a Horváth István Alapítvány. Meghívott írók: Borbándi Gyula, Csoóri Sándor, Dobos László, Dudás Károly, Ferenczes István, Fodor Sándor, Görömbei András, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Pálfy G. István, Pomogáts Béla, Sütô András, Vári Fábián László.
Az ökumenikus istentiszteleten imádkozik, igét hirdet dr. Czirják Árpád pápai prelátus, Fülöp G. Dénes református lelkész, a marosvásárhelyi Vártemplom papja és dr. Szabó Árpád, Erdély unitárius püspöke. Ezt követi Boér Ferenc színmûvész Horváth István verseibôl összeállított mûsora.
Felavatják és megkoszorúzzák Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész Horváth Istvánt ábrázoló szobrát. A költôrôl Lászlóffy Aladár és Pomogáts Béla beszél. A vendégek felkeresik a költô emlékházát.
A vasárnapi falutalálkozót táncház zárja, melyen a talpalávalót a szászcsávási zenekar húzza.
(A képen Horváth István síremléke a magyarózdi temetôben.)
Csoportunk néhány tagjának segítségével az idei nyári idényben is számos eredményt értünk el.
Maros megyén kívül, Erdély több pontján is végeztünk megfigye-léseket és védelmi munkálatokat.
A tavasz és nyár folyamán 30 darab, vörösvércsék számára kihelyezett költôládák jó részébe sikerült megtelepíteni a madarakat. Ilyen költôládák kihelyezése a még néhol meglévô facsoportokban azért fontos, mert sok olyan élohely, mint például út menti fasorok, az elmúlt években felszámolódtak.
Emellett, néhány esetben nagyobb testû ragadozó madaraknál (egerész-ölyv, héja, békászó sas) végeztünk el fészekmegerôsítést, melyben a továbbiakban a madarak sikeresen nevelték fel az utódokat.
A megyei erdészeti hivatal néhány alkalmazottjával rendszeres ellenôr-zés alatt tartottuk idén is több mint száz ragadozó madár fészkét. Örömmel tapasztaltuk, hogy az elôzô évekhez képest nagyban csökkent az emberek által elpusztított fészkek száma. Idén csupán egy alkalommal találkoztunk ilyen esettel, de biztos forrás hiányában, sajnos nem tudtunk fellépni az elkövetô ellen. Több alkalommal is megbeszélésre került sor a madarász szakemberek és erdészek között, hogy miképp lehetne a leghatékonyabban összehangolni az erdei munkálatokat a gyakorlati ragadozómadár-védelemmel.
Bár a nyugat-európai környezetvé-delmi normák alapján kidolgoztunk egy programot és munkatervet, úgy tûnik, hogy ez egyhamar nem fog érvénybe lépni. A jövô év folyamán bízunk abban, hogy hivatalos úton megszavazásra kerülnek ezek a védelmi intézkedések, melyeket a minisztérium fele ajánlunk, és ha kis mértékben is, alkalmazhatók lesznek, már részét képezhetik a megoldásnak.
Bizonyos ragadozó madárfajok felmérésén és védelmén kívül idén nagyobb hangsúlyt fektettünk ezek élohelyének részletes fel-térképezésére is, mely egy hosszú távú védelmi munkálat szerves és elengedhetet-len része, ismervén, hogy nem elég és nem lehet csupán egy egyedet védeni az egész élohelye megóvása nélkül.
Nagyváradi és aradi munkatársak segítségével, három megyében olyan ritka ragadozó madárfajok élohelyeit és állományait is vizsgáltuk, mint például a kék vércse.
A békászó sas megyei állo-mányának a felmérése is fontos szerepet kapott az idei év prioritásai között. Sikerült használható adatokhoz jutnunk a megye területére vonatkozóan, a mezôségi tájak és zárt fenyvesek kivételével.
Az idén összesített és elôzô évekbol rendelkezésünkre álló adatokból képet alkottunk, hogy az erdélyi populáció vonatkozásában Maros megye fontos helyet tölt be, ezért a faj védelme számunkra komoly feladatot és védelmi munkálatokat igényel. Megjegyzen-dô, hogy az idei év, eddig ismeretlen okokból, az ország nagy részén kedvezôtlen volt számos ragadozó madárnak, ezért a költési periódus sokuknál elhúzódott vagy kimaradt.
Az idei év nagy lépése egy, a Román Madártani Egyesület keretében létrejövô és dolgozó, ragadozómadár-védelmi szakosztály folyamatban lévô megalakulása. A szakosztály az ország különbözô részén élo és e munkaterületen tevékenykedô szakemberek munká-ját hangolja majd össze. Az alakuló gyûlés az idén ôsszel lesz Marosvásárhelyen.
Lassan lezárul a nyári periódussal járó munkák nagy része és elejét veszik újabb kiszállások, melyek során a vonuló ragadozók útvona-lairól, egyedszámukról és a vonulással járó veszélyeztetô tényezôkrôl jutunk értékes információkhoz.
Bízunk ugyanakkor abban is, hogy az erdészeti hivatal alkalmazottai, a fiatal korosztály továbbra is támogatja munkánkat és hogy a kapcsolatunk egyre erôsödni fog. A következô periódusban növelni szeretnénk a népszerûsítô tevékeny-ségeinket, így reméljük, hogy rádiómûsorok, tv- adások segítsé-gével jobban érezhetové tesszük ezeknek a madaraknak az elenged-hetetlen szerepét és védelmük szükségességét.
A ragadozó madarak egyike azoknak a madárcsoportoknak, melyek legkevésbé vagy egyáltalán nem kutatottak több országban, ezért ezek kutatásában és védelmében minden évszak nagyon fontos és mindig akad tennivaló.
Végül, de nem utolsósorban köszönetet szeretnénk mondani a Polgár-Társ Alapítványnak - Romanian Environmental Partnership, mely a Milvus csoport ragadozómadár-védelmi programját támogatja.
A huszadik száza