Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Mint tapasztalhattuk az adófizetés, vagy az összjövedelmi adó bevallásánál, egyéb hivatalos eljárások lefolytatásánál, sokan az utolsó percben, közvetlenül a határidô lejárta elôtt igyekeznek jó állampolgárok módjára viselkedni. Vagyis a fizetési kötelezettségek teljesítésekor a "hegy alatt abrakolás" változatát választják, még akkor is, ha ez a kényelmetlenebb megoldás, hiszen hosszan kígyózó sorokat kell kiállni, ráadásul a hivatalnokok idegesek, nekik ugyanis többletmunkát és hosszított programot jelent a határidô közeledte.

Mintha látnám: a kereskedelmi társaságok törzstôkéjének emelésével kapcsolatos eljárás lebonyolításakor megismétlôdik az adóbevallásnál tapasztalt cirkusz: az utolsó napokban futamodik meg mindenki.

Nem újdonságról van szó, már 1997-ben kormányrendelet írta elô a kereskedelmi társaságok törzstôkéjének emelését, egyéves határidôt szabva meg e célra. (A korlátolt felelôsségû társaságoknak 2, a részvénytársaságoknak 25 millió lejre kell emelni a tôkét.) A terminus lejárta elôtti utolsó héten Maros megyében nem kevesebb mint 5000 cég gyurakodott a Kereskedelmi Kamaránál, megtenni a szükséges lépéseket. Ami nem kis mennyiségû dossziét jelent, tekintetbe véve, hogy hetente átlagban 50 kereskedelmi társaság ügyét sikerül rendezni. Mellesleg a megoldott esetek több mint felében a dossziék még mindig a Kereskedelmi Kamaránál porosodnak, úgy látszik, gazdáikat nem érdeklik túlságosan az iratok.

Visszakanyarodva a törzstôke-emelésre, hiába volt a nagyvonalú határidô, amelyet utólag még két ízben hosszabbítottak meg, a kereskedelmi társaságok közel egyharmada még nem jutott el oda, hogy iratcsomóját benyújtsa. Egészen pontosan 3177 kft.-rôl és 29 rt.-rôl van szó.

A parlament idén májusban végre úgy döntött, véget vet a huzavonának, és ultimátumot adott az érintett kereskedelmi társaságoknak. Jóváhagyta a 314-es törvényt, amely június 26-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és amelynek értelmében azon kereskedelmi társaságokat, amelyek a megjelenéstôl számított 60 napon belül nem emelik a cég törzstôkéjét, ettôl a dátumtól jogi úton felszámolják.

A határidô - augusztus 26 - vészesen közeledik, de továbbra is passzivitás tapasztalható. Ha jól belegondolunk, az érdektelenségnek több oka van, kezdve onnan, hogy a tôkeemelésre kötelesek nagy része, bár jóhiszemû, nem ismeri a törvényeket, a vegyesvállalkozások esetében a külföldi partner sokszor elérhetetlennek bizonyul és akkor ott vannak még a fantomcégek. Utóbbiak nagy része csôdbe jutott vállalkozás, másik része viszont csalásokra szakosodott, vezetôi nagy összegekkel léptek meg. Az ún. fantomcégek alkotják az inaktívak csoportját, amelyek valószínû ezután sem szándékoznak törzstôkét emelni. Minek is, amikor automatikusan felszámolják ôket, ami sokkal kisebb anyagi terhet ró rájuk, mint ha saját kérésre akarnának tiszta helyzetet teremteni…

A múlt heti idôjárás kedvezett a búza betakarításának; * a 40.990 hektár összterület 82%-áról (33.581 ha) learatták a búzát; * az átlagos hektárhozam 2900 kg/ha; * összesen 97.850 tonna búzát tároltak, ebbôl csupán 1600 tonnát a Comcerealnál; az idôjárás függvényében e héten befejezôdik a kenyérgabona betakarítása; * a tarlótüzek - ha felvigyázottak - a legalkalmasabbak a gabonabetegségek megakadályozására a vetés idôszakában; * legfontosabb teendôk a nyári szántás elvégzése, majd az ôszi vetések elôkészítése alapos számítások után; * a megye piacait folyamatosan ellenôrzik; * ôszi vetéskor ajánlatos a minôsített vetômagok használata; * a minisztérium még nem utalta át a pénzt, de a traktorgyár folyamatosan biztosítja az államilag támogatott gépek szállítását.

Csupán az elmúlt héten, ideértve a hétvégét is, 24.000 hektárról takarították be a búzát, az árpát, sörárpát és zabot megyénkben. Timar Liviu, a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatója, a nyilvántartásokra hivatkozva kijelentette, hogy a mûködôképes gépállománnyal naponta átlagosan 3.400 hektárról vágták le és szállították el a szalmásgabonákat. A kánikulai idôjárás megnehezítette a betakarítók munkáját. A múlt szombati, vasárnapi talajfelszíni hômérsékletek elérték a plusz 56 Celsius fokot. Az arató- cséplô gépek, a szállítógépkocsik vezetôi, a betakarításban részt vevô személyzet rendkívül nehéz körülmények között dolgozott. A vezérigazgató kérte az írott és elektronikus sajtó jelenlévô képviselôit, hogy tolmácsolják az igazgatóság elismerését a gabonabegyûjtôk valóban áldozatos munkájáért.

Timar Liviu két mûanyag tasakba csomagolt búzamintát mutatott be. Az egyikben az esôzések elôtt betakarított, a másikban a múlt héten learatott búzaszemek voltak. Szabad szemmel is látható volt a különbség. Az esô elôtt betakarított szemek satnyultak voltak, hektoliteres mércével alul maradtak az esôzés után betakarítottakkal szemben. A csíraképesség pontos meghatározása érdekében átadta vizsgálatra Lazurca Maria mérnöknek, a marosszentgyörgyi gabonaellenôrzô és minôsítô központ munkatársának. Továbbá felhívta a gabonatermesztôk figyelmét a betakarítás után a földön maradt szalma begyûjtésének fontosságára, valamint a nyári szántás elvégzésére, optimális határidôn belül. A termesztôk nagyon jól tudják, hogy az ôszi vetéseket szeptember 15-20-a körül el kell kezdeni, ahhoz, hogy a költségeket visszatérítendô hozamok megvalósuljanak. Ajánlotta, hogy a vetômagokat ellenôriztessék, fôleg a csíraképességet, amelynek lefutási ideje legkevesebb 10 nap. Tehát az a gazda, aki nem megfelelô csíraképességû vetômagot használ, újat kell vegyen, amelynek ellenôrzése két hét alatt történik meg. Ezért szükség van a gazdálkodók alapos számításaira és egy pontos, napra kiszámított tevékenységi útmutatóra. Az igazgatóság senkit sem kényszeríthet a tevékenységi tervek kidolgozására, ám mindenki figyelmébe ajánlja. Timar Liviu, az idei 97-es számú, államilag támogatott mezôgazdasági gépek vásárlására vonatkozó kormányhatározattal kapcsolatosan kijelentette, hogy a kérvények száma elérte a 261-et, az igényelt gépek összértéke 25 milliárd lej, ennek 55%- át az állam fedezi. A kérvényezôk a 45%-os elôleget kifizették. A minisztérium az 55%-os aránynak megfelelô összeget még nem folyósította Maros megyébe, ennek ellenére például a kért 58 traktorból a gyártól elhoztak 21-et.

Trasculescu Emilia mérnök, állattenyésztési igazgató elmondta, hogy a tejtermelôknek, az ez évi 29-es kormányhatározat alapján, folyósítják a tej literenkénti 500 lejes támogatását. Az igazgatóság júniusra, 4,9 milliárd lejt utalt át a postának, hogy eljuttassa a gazdákhoz. Továbbá kijelentette, hogy folytatják a megye élelmiszer-, barompiacainak ellenôrzését a szakintézményekkel közösen. Az ellenôrzés megkezdése óta összesen 60 milliárd lej pénzbüntetést róttak ki.

A megyei mezôgazdasági igazgatóság szakembereinek véleménye, hogy a tarlótüzek hatásosabbak, mint a gaz, tarló beleszántása a talajba. Ez esetben ugyanis az idén megjelent betegségek kórokozói belekerülhetnek a talajba, megfertôzve a következô év haszonnövényeit is. A tarlótüzeket viszont gondosan felügyelni kell.

Nem csak pénzgondok a megyei tanácsnál

A központi 7-es számú vidékfejlesztési régió megyei tanácsainak elnökei augusztus 1- jén Gyulafehérváron találkoztak, ahol számba vették a PHARE RO-0007.02-es jelzésû támogatási program keretében benyújtott projekteket. A program újonnan létrehozott mikro-, kis- és közepes vállalatok számára nyújt vissza nem térítendô támogatást. A hat megyébôl összesen 288 igénylés érkezett be, Maros megye a maga 53 projektjével a 2. helyen áll.

A találkozón felhívták a figyelmet arra is, hogy hamarosan újabb lehetôség nyílik a vállalkozók számára, hogy támogatást igényeljenek az európai "Gazdasági és szociális összhang" program keretén belül. 10 és 50 ezer euró közötti értékben helyi, 100 és 300 ezer euró közötti értékben regionális kihatású projektek számára nyújtják a támogatást, a Fejlesztési Minisztériumon és a nyolc regionális fejlesztési ügynökségen keresztül. Elônyben részesítik a munkaerôképzést és - átképzést, a foglalkoztatottság növelését elôsegítô terveket, a hátrányos helyzetû lakosság szociális integrálódását lehetôvé tevô elképzeléseket. Pályázhatnak munkaerô- elosztó ügynökségek, szakképesítô intézmények, iparkamarák, szakszervezetek, helyhatósági struktúrák, egyetemek, magáncégek, tanfelügyelôségek, kutatóintézetek, brókercégek. A projekteket 2001. október 30-áig lehet benyújtani. Virág György megyei tanácselnök elmondta, hogy az esetleges pályázók minden szükséges részletinformációhoz hozzájuthatnak az általa vezetett intézményben.

Témát váltva, a tanácselnök szomorúan vette tudomásul, hogy az iskolajavításra a községeknek kiutalt - amúgy elégtelen mennyiségû - összegeket egyes helyiségekben más célra használták fel. Erre azonban törvényes joguk van, a megyei tanácsnak nincs beleszólási hatásköre. Mégis kár, hiszen az összegek elosztásakor igencsak nehéz feladat volt a romos állapotban álló iskolák közül kiválasztani azokat, amelyeknek a javítására pénzt különítsenek el, s most kiderül, hogy még az sem jut rendeltetési helyére.

A készülô országos területrendezési terv keretében nyilvánosságra hozott adatokról szólva, Virág György tanácselnök riasztó jelenségre hívta fel a figyelmet. Maros megye nyolc községében ugyanis a népesség fogyása 1966 óta elérte az 50-80%-ot (!), ezek Kozmatelke, Mezôrücs, Bala, Mezôbodon, Kisikland, Magyarbükkös, Csatófalva és Székelyvécke. További 16 településen a népességfogyás 30-50% közötti, köztük például Vajdaszentivány, Nyárádmagyarós, Havad, Gyulakuta és mások. A megállapításhoz a dokumentum semmiféle további kommentárt nem fûz.

Végül, de nem utolsósorban megtudhattuk, hogy a megyei tanács titkára, Matei Viorica és Marosvásárhely tanácsának titkára, Maria Ciobanu kompromisszumos megoldást kerestek a közösen leltárba vett középületek ügyében, a Virág György és Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea közötti egy héttel korábbi megbeszélés szellemében. A helyhatóságokat a kormány arra kötelezte, hogy mihamarabb dolgozzanak ki újabb olyan vagyontárgyleltárakat, amelyekben már nincsenek átfedések. A Tusnád utca 5. szám alatti ingatlant például a megyei tanács hajlandó átengedni a városnak, ám a benne mûködô Látó és Vatra folyóiratok támogatásának átvételével együtt, valamint a kereskedelmi kamara kiköltözése után a már kibocsátott repartícióval rendelkezô, a felújított régi kereskedelmi kamara épületébôl kiköltözni kényszerített sajtóintézmények befogadásának feltételével.

Lapvélemény

A román hatóságok túlméretezett történelmi megemlékezésekkel és mítoszokkal próbálják ellensúlyozni a magyar státustörvényben kilátásba helyezett "magyar igazolvány keltette zavarokat" - írta a hétfôi román sajtó.

A National címû napilap egy hivatalos közlemény alapján beszámolt arról, hogy a világ románjainak egységéért síkra szálló kulturális liga 25 más román civil szervezet közremûködésével augusztus 9. és 19. között megszervezi "az elsô román egyesülés megvalósítójaként" nyilvántartott Mihály vajda (Mihai Viteazul) halála 400. évfordulójára való megemlékezést.

Az országos zarándoklatként elképzelt és megszervezett megemlékezés Ion Iliescu államfô és Teoctist ortodox pátriárka jelenlétében a Román Akadémián megtartandó rendezvénnyel indul, melynek részvevôi aztán mintegy 1700 kilométeresre tervezett jelképes zarándokútra indulnak. A zarándokút résztvevôi Bukaresttôl Târgovisten, Craiován, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán át Suceaváig és Iasi-ig követnék a román fejedelemségek elsô egyesülését megkísérlô Mihály vajda által bejárt helyeket. A nemzeti lobogók alatt vonuló zarándokok az ország minden tájáról begyûjtött földmintákat tartalmazó urnát vinnének magukkal, amelyet aztán a Mihály vajdáról elnevezett bukaresti templomban, onnan pedig a majdan felépülô Nemzeti Megmentés Katedrálisában helyeznek majd el.

Mint a lap megírta, a megemlékezés arányait az teszi igazán érdekessé, hogy a rendezvény egybeesik "a vitatott magyar igazolvány által keltett zavarokkal". Ez alkalommal ugyanis - mutatott rá a National - kitûnt, hogy sok román semmibe vette nemzeti identitását és bizonyos anyagi természetû elônyöket biztosító igazolvány kedvéért szívesen lemondana nemzetiségérôl is. Ilyen körülmények között "a magyarok által megölt Mihai Viteazul mítoszával a román hatóságok megpróbálják felébreszteni a románok nacionalizmusát és patriotizmusát" - írta a bukaresti napilap.

A szocialisták a határon túli magyarság szülôföldön való megélhetésének legfôbb biztosítékait a magyar közösségeknek az adott országok társadalmába történô autonóm integrációjában látják - rögzíti az MSZP határon túli magyarokról szóló választási programja, amelynek szakmai vitája hétfôn kezdôdött meg Budapesten.

Tabajdi Csaba parlamenti képviselô, a legnagyobb ellenzéki párt Közép- és Kelet-Európa Tagozatának vezetôje az MSZP székházában tartott rendezvényen hangsúlyozta: nem szabad, hogy a határon túli magyarok ügye csatározások tárgya legyen a 2002-es választások során.

Úgy ítélte meg: a kedvezménytörvény elsöprô parlamenti támogatása reményt ad arra, hogy a határon túli magyarság ügyét a jövôben megkerülhetetlen kérdésként kezeljék Magyarországon, bárki kerül is kormányra 2002-ben.

Szavai szerint pártja a nemzetépítést és a társadalomépítést csak együtt tudja elképzelni. Jelezte továbbá, hogy a kisebbségi problémák megoldásához egyszerre van szükség a magyar-magyar integrációra és a kétoldalú együttmûködésre.

Tabajdi Csaba kijelentette, a határon túli magyarok problémáinak kezelésében egzisztenciateremtô programok kidolgozását tartja a legfontosabbnak. Emellett szerinte kiemelt jelentôségû a kulturális kapcsolatok erôsítése, szórványprogramok kimunkálása, valamint egy koncentrált nemzetstratégia felvázolása.

Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetô elnöke azt emelte ki, hogy a határon túli magyarok ügyének nemzeti és nem pártkérdésként kell megjelennie a magyar társadalomban. Szerinte Magyarországon kezd kialakulni az egyetértés ebben a témában, alapkérdésekben legalább is van összecsengés a Fidesz és az MSZP programjában, vagy akár a MIÉP elnökének véleményében.

Duray Miklós úgy ítélte meg, hogy a határon túli magyarság ügye ugyanannyira bel-, mint külpolitikai kérdés, ezért kezelésére egyfajta "tárcaközi tárca" lenne a legalkalmasabb.

Szerinte a magyar kedvezménytörvénnyel, csak a magyarokkal ellenséges vagy az ezt az ellenségeskedést politikai célokra felhasználni akarók kerültek szembe.

Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke - egyetértésben az elôtte szólókkal - úgy vélekedett, hogy a kedvezménytörvény esetleges hibáiról és legfôbb erényeirôl majd csak érdemi tapasztalatok alapján lehet beszélni.

Kiállt amellett, hogy a határon túli magyarok problémáit az anyaországi és a határon túli társadalmak mellérendelt viszonyában lehet csak hatékonyan kezelni.

Áttörés a macedóniai béketárgyalásokon

A macedóniai Ohridban folytatódtak a tárgyalások az albán kisebbség és a többségi szlávok politikai képviselôi között, hogy a rendôrség közös ellenôrzésérôl elért, vasárnap esti áttörés után megpróbáljanak végsô formába önteni egy tartósnak ígérkezô békemegállapodást.

Az AP amerikai hírügynökség szerint az albánoknak csak néhány kisebb pontban maradtak még fenntartásaik a nyugati hatalmak elgondolását tükrözô egyezménycsomagot illetôen, amelyrôl az Európai Unió és az Egyesült Államok megbízottainak felügyelete mellett heteken át tárgyaltak a szembenálló felek.

Az Ohridban folyó egyeztetéseken kisebbségi albán politikusok képviselik a nemzetiséget, a kormányerôkkel északnyugaton hadakozó gerillacsapatot közvetlenül nem vonták be a megbeszélésekbe.

A rendôrségrôl nyélbe ütött elôzô esti megállapodás után most a válság átfogó politikai rendezésérôl szóló keretegyezmény és a három csatlakozó jegyzôkönyv véglegesítése folyik - értesült az AFP. Életbe lépéséhez a keretegyezményt a parlamentnek kell ratifikálni, kétharmados többséggel.

Az áttörésrôl szóló bejelentés elôtt, amelyet Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje tett, egy gerillaparancsnok úgy nyilatkozott az amerikai hírügynökségnek, hogy harcosai nem fogják tiszteletben tartani a megállapodást, mert egy szélesebb, "nemzetközi konferencia" összehívását akarják elérni, ahol kedvezôbb alkut köthetnek.

Solana azonban úgy vélekedett, hogy a militánsok fenyegetéseik dacára "eleget fognak tenni" a megállapodásban foglaltaknak.

A gerillák hétfôre virradóra is számos támadást hajtottak végre a kormányerôk ellen az általuk ellenôrzött északi és északnyugati területi sávban, de senki sem sebesült meg az incidensekben, amelyeknek ereje és gyakorisága is alábbhagyott - közölték a szkopjei védelmi minisztériumban.

A rendôrségrôl szóló megállapodásról egyelôre annyi szivárgott ki, hogy a következô két évben legalább ezer albán nemzetiségû rendôrt toboroznak a többségében albánok lakta északnyugati országrészben, a karhatalom feletti ellenôrzést azonban nem decentralizálják, mert ennek "rom- boló" hatása lenne Macedónia területi épségére.

A NATO óvatosan üdvözölte a béketárgyalásokon elért áttörésrôl szóló hírt, miközben fokozza az elôkészületeket a majdani fegyverbegyûjtést végzô, 3000 fôs alakulat Macedóniába vezénylésére. Az észak- atlanti szövetség egyik illetékese a Reutersnak úgy nyilatkozott, hogy a NATO fôparancsnokságain teljes gôzzel folynak az elôkészületek, az Észak-atlanti Tanács pedig mielôbb összeül, hogy meghallgassa a tárgyalási eredményekrôl szóló beszámolót. Az illetékes világossá tette, hogy a NATO nem fogja kivárni a parlamenti ratifikációs eljárást, amely akár hat hétig is eltarthat.

Feleségét követve megírja visszaemlékezéseit Bill Clinton volt amerikai elnök is, aki a két héten belül aláírandó szerzôdés értelmében elôre megkapja a minden bizonnyal rekordnagyságú, nyolcmillió dollárt meghaladó honoráriumot.

A The New York Times Clintonhoz közeli forrásokat idéz, amelyek nem tudtak pontos összeget mondani, csak annyi bizonyos, hogy a volt elnök több pénzt fog kapni memoárjaiért, mint felesége, Hillary Clinton szenátor, aki nyolcmillió dollárért veti papírra emlékeit. Elképzelhetô, hogy a volt elnök minden idôk legdrágább nem szépprózai könyvét írja meg, miközben felesége is rekordközeli honoráriumot kasszíroz: az eddigi legmagasabb összeget ebben a kategóriában II. János Pál pápa 1994-es könyvéért fizették.

Ügyvédje tájékoztatása szerint Clinton nagyon sok ajánlatot kapott, és az sem biztos, hogy versenyeztetni fogja a kiadókat, felesége ugyanis már kijelölte - úgymond - a szintet, amely alá nem lehet menni. Ez azzal az elônnyel jár, hogy Clintonnak nem kell elôre felfednie azt, hogy mirôl kíván írni és mit kíván a feledés homályába süllyeszteni. A volt elnök egyelôre nem nyilatkozott arról sem például, hogy milyen mélységben és egyáltalán ki kívánja-e újra tálalni a Lewinsky-ügyet.

A Clinton-könyv kiadási jogára pályázók között a világ legnagyobb kiadói megtalálhatók - egyebek között a Walt Disney-féle Miramax Books, a Pearson’s Penguin-Putnam, a Holtzbrinck’s St Martin’s Press - a legesélyesebb mégis a Viacom könyvkiadó részlege, a Simon and Schuster, amely Hillary Clinton elôzô három könyvét is megjelentette, és - elôreláthatólag 2003-ban - visszaemlékezéseit is kiadja.

A szakértôk felhívták a figyelmet arra, hogy egy ekkora összegû elôleg kifizetése még a nagy könyvkiadóknak is tetemes kockázatot rejt magában, de ezt szinte mindenki vállalja, mivel Bill Clinton könyve biztos siker lesz.

Pedagógusok továbbképzésen

A Romániai Magyar Pedagógusszövetség által évente szervezett magyarországi és honi továbbképzések már több ezer pedagógus számára nyújtottak színvonalas, korszerû ismeretek elsajátítására alkalmat. Mihály Ágnes, a Maros megyei RMPSZ titkárnôje elmondta, hogy a Bolyai Nyári Akadémia keretén belül idén is szerveztek tanfolyamokat a fôbb oktatási központokban: Szovátán, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Gyergyóban, Segesváron, Tusnádfürdôn és Óradnán. A továbbképzôk minden nevelési területet lefedtek és Maros megyébôl 75 pedagógus vett rajtuk részt. A Bolyai Nyári Akadémia mûködését a Magyar Oktatási Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, valamint a helyi szponzorok támogatják, így a nevelôknek minimális anyagi hozzájárulásba kerül a részvétel. Azokon a területeken, ahol túljelentkezés volt - mint az óvónôknél és tanítóknál - , az elbírálásnál azon személyek élveztek elônyt, akik elsôsorban RMPSZ-tagok, illetve az utóbbi 5 évben semmilyen továbbképzési formára nem jelentkeztek. Viszont nem minden szak örvendett nagy érdeklôdésnek, így például az iskolai könyvtárosok, kollégiumi nevelôk, képzômûvésztanárok, osztályfônökök számára rendezett tanfolyamok a kevés jelentkezô miatt elmaradtak.

A magyarországi tanfolyamokra szóló helyeket Székelyföld, Közép-Erdély és a Partium között osztották el. Így az erdélyiek számára fenntartott 50 hely közül 15 jutott Maros megyének és ezeket a szaktanfelügyelôk által javasolt pedagógusok tölthették be. De nem csak az anyaországban, hanem Kassán és Szabadkán is rendeztek Nyári Egyetemeket, viszont a szlovákiai és újvidéki pedagógusszövetségek által meghirdetett továbbképzési lehetôségekkel kevés Maros megyei pedagógus élt, és ez azzal is magyarázható, hogy a szervezô országok nem tudták visszatéríteni az útiköltséget.

A szakmai elôadások mellett minden továbbképzô központ honismereti kirándulásokkal, színvonalas koncertekkel tette színesebbé a hallgatók ottlétét. Hogy mennyire fontosak ezek az elôadássorozatok, mûhelymunkák, arról a résztvevô pedagógusok visszajelzéseibôl is képet kaphatunk.

Önismeret, gyermekismeret játékkal - foglalta össze Magyari Emôke óvónô a sepsiszentgyörgyi drámapedagógiai továbbképzô lényegét. - Elsôsorban szakmai kíváncsiságból mentem, ugyanis eddig csak hallottam a drámapedagógiáról, de nem tudtam, hogy mit rejt az elnevezés. Ez az új módszer az óvónôk és tanítók mellett a tanároknak is segítséget nyújt, eredményesebbé teszi nevelôi munkájukat és javítja a tanár-diák kapcsolatot is. Hogy erre mekkora szükség van, azt a nagyfokú érdeklôdés is bizonyította. A sepsiszentgyörgyi egyhetes tanfolyamon olyan kérdésekre kaptunk gyakorlati megoldásokat, mint például az, hogy miként kell feloldani önmagunkban, a gyermekekben a görcsöt, a kisebbségi érzést, hogyan lehet megkönnyíteni a kapcsolatteremtést. És minderre rengeteg játékon keresztül, észrevétlenül tanítottak meg bennünket. Úgy érzem, hogy szakmailag feltöltôdtem és mindenképpen eredményesnek tartom az ottlétemet.

A zene a második anyanyelvünk. Erre kaptak megerôsítést azok a pedagógusok, akik a kecskeméti és békési zenei továbbképzôkön vettek részt. Kelemen Erzsébet tanítónô a Kôrösi Nyári Akadémia által szervezett békés-tarhos- i tanfolyamra jelentkezett. - A magyarországi zenemódszertan sokban különbözik a mienktôl, hiszen ôk a Kodály Zoltán nevével fémjelzett nevelési elvek szerint tanítanak. A legnagyobb élmény az volt számomra, hogy alaposabban megismerkedhettem ezzel a módszerrel. A képzés alatt szakmailag sokat tanulhattunk, az elôadásokon mindenrôl szó volt, ami a zeneoktatást illeti, így a szolfézs- zeneelméletrôl, karvezetésrôl, helyes hangképzésrôl, lélegzetvételrôl, de ugyanakkor hangsúlyt fektettek a népdaltanításra is, amely egyben a Kodály-módszer alapja. - Van-e lehetôség arra, hogy itthon a Kodály-módszerrel taníthasson? - Nem egyezik a programunk, a tantervünk az anyaországival, amit ôk ott heti 2-3 órás zenei oktatással elérnek, azt nálunk a heti egy órában lehetetlen megvalósítani, a Kodály- tankönyv megszerzése is akadályokba ütközik és csak saját forrásanyagként használhatom fel. E nehézségektôl függetlenül kitûzött célom jövô elsô osztályosaimmal végzett munkámban felhasználni mindazt, amit ott tanultam.

Jövôre nézve a státustörvény mindenképpen több esélyt nyújt arra, hogy pedagógusaink nagyobb számban vehessenek részt a magyarországi továbbképzôkön.

A vásárhelyi diákok nagy feltûnést keltettek

A Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának hallgatói igen változatos nyári programokban vesznek részt. Ezek egyike volt az UNESCO és a Nemzetközi Színházi Szövetség (ITI) közös szervezésében Sinaián nemrégiben megrendezett színmûvészeti fôiskolai fesztivál. A bukaresti tanszék négyéves programot indított el, amelynek célja az, hogy a világ különbözô tájain létezô fôiskolák között szakmai kontaktusok jöjjenek létre, másrészt bizonyos fajta posztgraduális képzésben részesüljenek fiatal tanárok, és a közös mûhelymunka is nyilvánvalóan fontos szempont. A sinaiai rendezvényrôl, a vásárhelyi színisek "mûvészi vakációjáról" Kovács Levente dékán számolt be a Népújságnak.

Elmondta, hogy a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozata másodszor vett részt a sinaiai rendezvényen, ott voltak az alapítók között, a programnak részes tagjai. Az idei program keretében a világ különbözô fôiskolái kötelezô jelleggel Shakespeare: Szentivánéji álom Mesteremberek jeleneteivel jöttek Sinaiára, ezek kapcsán bemutatót tartottak saját módszereikrôl, a komikus elemek tanulmányozása volt a cél. A fôiskolák ott voltak Sidneytôl Szöulig és Pekingtôl Lisszabonig. De szerveztek kiállítással záruló bábosképzô és díszlettervezési programot is.

A mûhelytalálkozó és a fesztivál alatt zajló egész programról az UNESCO kilenc CD-n készítette el az egész anyagot és ezt a résztvevôk elhozhatták, itt van a teljes anyag tehát a marosvásárhelyi egyetemen is. Miként azt a vásárhelyi fôiskolások reprezentánsainak vezetôje elmondta, nagyon erôs színvonalú szakmai találkozókon vettek részt, a jövô évi terveket is megbeszélték, ugyanis a jövô évben az Antigoné jeleneteibôl lesznek hasonló mûhelymunkák, és folynak az elôkészületek a színmûvészeti fôiskolák athéni világtalálkozójára, amely az ITI (Nemzetközi Színházi Szövetség) kongresszusához kapcsolódik.

A vásárhelyi fôiskolások a Szentivánéji álom Mesteremberek jeleneteinek átdolgozott nôi változatával vettek részt a fesztiválon, nagy feltûnést keltve, lévén, hogy ezek hagyományosan férfijelenetek, bár más fôiskolákon is "bekevertek" egy-két nôi szereplôt. Sinaia jó tanulság volt a vásárhelyi fôiskola számára, mert összevethették tapasztalataikat és módszereiket más fôiskolákéval. Mindezeken kívül jó kapcsolatokat alakítottak ki, elsôsorban a belgrádi és a lisszaboni fôiskolákkal, ahol hasonló gondolkodásmódot találtak. Tanulságos volt ugyanakkor a távol-keleti - szöuli és a sanghaji - fôiskolák megismerése, ahol a Shakespeare- játszást sajátos módon keverték a kínai, illetve a koreai folklór és a hagyományos színház elemeivel, ami rendkívül sajátos stílusú dolgokat eredményezett. A lisszaboniak pedig egy szót nem ejtettek Shakespeare-bôl, hanem a jeleneteket mozgás- és képkompozícióra változtatták át, vagyis mozgás és képkompozíciós látványszínház volt. A portugál fôiskolások elôadása is nagy vitákat váltott ki. A vásárhelyi diákoknak, tanároknak alkalmuk volt tanulmányozni a sanghaji fôiskola mozgáskultúráját, a szentpétervári fôiskola improvizációs módszereit, a londoni királyi színiakadémia egyik tanára pedig demonstrációt tartott saját munkáiról, ugyanakkor megismerték az egyiptomi színészképzés mozgásmûvészeti alapjait is. A fesztiválon kiadtak egy információs programfüzetet, amelyben világpremierként minden mûhelyt bemutattak, ami világszinten viszi a fôiskolák hírét.

Elmondhatjuk, hogy a vásárhelyi színmûvészeti egyetemnek azért is fontos volt a sinaiai rendezvény, mert közeleg a felvételi, s a vizsgák elôtti idôszakban történô nemzetközi szereplései vitathatatlan nagy vonzerôt képviselhetnek, arra nézvést, hogy ide érdemes eljönni, az egyetem rangot, nemzetközi elismerést szerzett az utóbbi években. (A felvételi- elôkészületekrôl egy következô lapszámunkban.)

Sajtótájékoztató a szabadban

Rendhagyó módon tegnap a szabadban tartotta meg heti sajtótájékoztatóját Marosvásárhely polgármestere, éppen úgy, mint tette ezelôtt néhány hónappal. Akkor a Kornisa lakótelepi játszótérre hívta meg az újságírókat, ezúttal a Moldovei utcai csorgónál levô, újonnnan rendbetett park volt a beszélgetés színhelye. A térre padokat, szemétkosarakat, a kártyázó, sakkozó nyugdíjasok részére asztalokat szereltek fel, a játszóalkalmatosságokat újrafestették kékre, a parkhoz vezetô járdát megjavították, virágokat ültettek. Minderre 200 millió lejt fordított a polgármesteri hivatal, nem számítva az önerôbôl végzett munkálatokat. Hogy meddig marad ilyen rendezett, jó állapotban a park, nem tudni, de az eddigi tapasztalatok szerint lehet, hogy napokon belül tönkreteszik a padokat, hintákat. A lakók a 112-es, a központosított diszpécserszolgálat telefonszámán jelezhetik, ha rongáló egyéneket, csoportokat észlelnek.

A Moldovei utcai parkkal immár tízre nôtt az önkormányzat által idén felújított parkok, játszóterek száma, és további hét, Egyesülés negyedbeli, kisebb park kialakítása van folyamatban. A pénz nem számít, tartjuk magunkat ahhoz az ígéretünkhöz, hogy évente 4 parkot felújítunk - jelentette ki Dorin Florea.

A polgármesteri hivatal, a roma közösségnek a társadalomba való integrálására vonatkozó két programot dolgozott ki, amelyre Phare- pénzalapokból szeretett volna anyagi támogatást nyerni. Az egyik program orvosi rendelô építését, másik 3 kézmûves mûhely létesítését tûzte ki célul, egyenként 70.000 eurós értékben. A helyi önkormányzat a szóban forgó pályázatokra, bár azok teljesítették a követelményeket és kedvezôen bírálták el, mégsem kap egyetlen eurót sem. A pénzt hat másik, bukaresti, aradi pályázat nyerte el, amelyek többek között a cigányközösség számára kulturális intézmény, információs központ építésére, oktatási, szexuális- nevelôi programok beindítására vonatkoznak.

- A romákat elsôsorban munkával szeretnénk integrálni a társadalomba, nem pedig a különbözô intézmények létrehozása jelenti a megoldást - nyilatkozta a városgazda, aki szerint az Európai Uniónak fel kellene hagynia a képmutatással, és értékelnie kellene - nemcsak szavakkal - az önkormányzatnak a roma közösségek problémáinak rendezése érdekében tett erôfeszítéseit.

Neve egy adománylevélben jelenik meg elôször, 1349- ben, így: Beseneu. A település természetesen sokkal korábbi. A név az idôk folyamán ekként alakul: Bessenew (1414), Besenye (1461), Besse-nyew (1469), Besenyw (1473), Bessenyeo (1589), Búzás Besenyô (1740). Románul Bessenieu alakban említik 1733- ban. Az 1964-tôl használatos Valea Izvoarelor (Források völgye) szép, de vajmi kevés köze van a valósághoz. A Leánykút ugyan ellátja vízzel a központban (a volt r. kat. iskola, most kultúrház) elôtti csorgót és a vályúkat, de vize a Besenyô patakáéval együtt sem volna elég a falunak. Márpedig - a bekötôút karbantartása, illetve leaszfaltozása mellett - a közmûvesítés most a legfontosabb teendô. A vizet Csapóról hozzák majd, vezetéken.

Egy 1482-bôl származó adat szerint Mátyás király fia, Corvin János is birtokolt földet Besenyôben. 1714-ben 18, 1720-ban 46 adófizetô családot tartottak nyilván. Birtokos családok (1785- bôl): Kôszegi, Horváth, Szombatfalvi, Thúróczi, Szatmári, Szentmiklósi, 1895-bôl: Benedek József, Mátyás Sámuel, Thúróczi Dénes, dr. Nyárádi Gyula.

1995-ben kis füzetet jelentettek meg a faluról, e szerint a római katolikus hívek száma 564 lélek volt, a reformátusoké 311, az ortodoxoké 197. Az oktatás óvodai és általános iskolai tagozatán 170 gyermek tanult.

Az elsô írásos említés 650. évfordulóján, 1999. július 11-én megtartott ünnepségen határozták el, hogy ha lehet, évente egy alkalommal hazahívják az elszármazottakat, és együtt ünnepelnek. Idén a három felekezet külön-külön a saját templomában tartott istentisztelettel kezdte a vasárnapot, majd délben a legtágasabb hajlékban, a római katolikus templomban gyûltek össze mindannyian. Az ünneplô gyülekezetet Nagy József római katolikus plébános üdvözölte. Simon István polgármester köszöntôjében elmondta: örvendetes, hogy egyre kevesebb a közösség sorsa iránti közömbös ember, mind többen kapcsolódnak be a faluépítô munkába. Mert a lakosok felismerték, hogy itt kell megmaradnunk, itt kell jövônket is építenünk.

Kedei Elôd fiatal történelemtanár millenniumi emlékeztetôjét követôen Tamási Áront idézte: "Nem sírni kell, hanem megküzdeni az élettel."

Imádkozott és szólt a gyülekezethez Nagy József plébános, Suciu Iulian ortodox lelkész, Simon Levente református lelkész. A felelôsség ébredezik bennünk, konkrétabb, életközelibb igehirdetéseket igénylünk, odafigyelünk egymásra, a másságra. És vállaljuk felelôsségeinket - hallottuk Simon Leventétôl. - Ha Krisztus a szegletkô, amire építkezünk, akkor mindenért magunk vagyunk a felelôsek.

Dr. Kelemen Atilla képviselô, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke csaknem minden településrôl el tud mondani egy - több-kevesebb személyes vonatkozású - történetet. Gyerekkorában a család, marosvásárhelyi kényszerlakhelyén egy hasonló sorsú besenyôi gazdával, Páll Györggyel került emberközeli kapcsolatba. Az ô szorgalma, munkabírása jelképpé magasodva él a késôbb Amerikát megjárt és szintén hazatért "mai Ábelben", aki 1991-ben rövid idôre - állatorvosként - éppen Besenyôben talált magának munkát. - Itt kell szántanunk és vetnünk, hogy itt arathassunk is. Hogy ez a falu Búzásbesenyô maradhasson a következô ezer esztendôben is.

Virág György, a megyei tanács elnöke a minôségi munkát jelölte meg mint az értelmes élet lényegét. Elôdeinket is az tartotta meg, hogy minôségi munkát mûveltek, hivatással és felelôsséggel. Ne várjuk hát mindig mástól a segítséget; adjuk hozzá a lehetôséghez a tudást, a hozzáértést, és akkor a magunk lábán is megállhatunk.

Horváth Lóránt tiszteletes Kanadában szolgált 14 évig, de visszatelepedett Erdélybe. Itt élô fiát látogatva ismerte meg a falut. Szavait saját versével nyomatékosította, melyet felesége adott elô.

Nagy József plébános úr azt javasolta az ünneplôknek, hogy a következô falunapot tartsák szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén, amely egyben a falu katolikus egyházának búcsúnapja is. Minden bizonnyal alkalmasabb idôpont az augusztusinál.

A templom melletti épület, a felújított faluotthon az egykori tanítóember: Rátoni János nevét viseli. A teremben kis emléktábla jelzi: itt élt és dolgozott 1957 és 1983 között. A házat a római katolikus egyház építtette, jogos tehát a kérés, hogy szolgáltassák vissza. A teremben lakodalmat, halotti tort, egyéb összejöveteleket tartanak, színpadát nem lehetett megnagyobbítani, ezért aztán komolyabb csoport vagy együttes nem is jöhet oda. Nincs megoldva a terem szellôztetése, a padló is felújításra szorul, és elkelne egy-két reflektor; a délutáni mûsort két csupasz villanykörte (ellen)fényében mutatták be a lelkes iskolások, fiatalok. Bakk Antal, Nagy Erzsébet, Máté Ildikó - néhányuk neve.

Németh Elemér a kultúrigazgató. Ô tanította a táncot a négy párnak, a mûsor többi részét Kakasi Hajnal és Simon Hajnal tanítónôk állították össze és tanították be.

Énekelt, mint tavalyelôtt is, Tóth Erika és Aszalos Imre.

A támogatók közül Szabó Árpád nevét kell kiemelnünk, ô az a helybeli vállalkozó, aki az itteni emlékmû és a magyardellôi emlékmû kivitelezését végezte, egyben a Kerelôszentpálon állítandó háborús emlékmû gránit plakettjének is a kivitelezôje. A felavatásra októberben kerítenek sort.

Búzásbesenyôre úgy emlékszem, hogy gyermekkoromban onnan jöttek a dinnyések. Augusztus közepe táján nyôttük a kendert, aztán szekérre raktuk, és levittük a Küküllôre áztatni. Egy hét múlva mentünk mosni a kendert. Addigra megérett a paradicsom, és persze a folyó partján rendszerint ott állomásozott valamelyik hetivásárról jövet egy besenyôi sárgadinnyés szekér. Felejthetetlen íz, most is meggyûl a nyál a számban.

Amikor ezt elmesélem Béres Józsefnek, bólint. Aztán megrázza a fejét. Ma már nem termeszti senki a dinnyét. Megölte a kollektív gazdaság annak idején, amikor csak a falás háztájit hagyta a gazda szabad belátására, azon pedig zöldséget meg krumplit kellett termeszteni. A dinnyét mégsem felejtették el, Béres Józsefné gyönyörû szeletekkel kínálja a tápiószôlôsi vendégeket.

Köztük van Veres József polgármester, aki amúgy községe egyik legjobban prosperáló vállalkozója, Némedi Endre önkormányzati képviselô, Csizmadia Imréné iskolaigazgató, szintén önkormányzati képviselô. A vendégek a rendelkezésre álló rövid idô alatt megjárták Szovátát is. A találkozások hasznát, mondja egyikük, hosszú távon lehet igazán felmérni.

A napszentületi búcsútalálkozás már valamivel szûkebb körû, bizalmasabb. Ha pedig magánvállalkozók között jön létre üzlet, az nem feltétlenül tartozik a nyilvánosságra.

Pál-Antal Sándor történész kutató a falu monográfiájáról tárgyalt a helybeliekkel. Régebbi szorgos munkatársa Nemes Sándor iskolaigazgató, akinek egy kisebb tanulmánya ott szerepel a Maros megyei magyarságról szóló kötetben, melyet Pál-Antal Sándor szerkeszt. Nemes Sándor megírta már a falu földrajzi-természetrajzi viszonyait taglaló részt, a 15 fejezetbôl tehát egy már készen áll, szögezi le Pál-Antal Sándor. A többi helyi vonatkozású adat feldolgozásához új munkatársat nyer Kedei Elôd személyében. Az önkormányzatnak az a feladata, hogy betársuljon az anyagi alap megteremtésébe. A szerkesztô neve szavatolja a szakszerû munkát, de a kiadói pályázaton nyerhetô összeg csak egy részét fedezi a költségeknek. Simon István és csapata máris törheti a fejét, hogy a költségvetésbôl, elôfizetéses rendszer felállításából, társtelepülési segítségbôl, a községbeli vállalkozók egyénenkénti támogatásából, egyéb pénzforrásokból miként hozza starthelyzetbe az ügyet.

Mert az a legkevesebb, hogy ha egy falu ad magára, feltárja önnön történelmét. De fel kellene tárni az itt letelepedett besenyôk történetét is, mondja Pál-Antal Sándor. És ahhoz ásatásokat kellene végezni.

Arra pedig vajon mi szükséges? A kor történelmében jártas szakember, ha nehezen is, de azért akadna. De pénz?

A virággal díszített kis unitárius templom a maga lelkét is ünnepi eseményhez igazító hívekkel vasárnap, a kora délutáni órákban emlékezetes alkalomra, a millenniumi emléktábla-avatásra, várta a nagyernyei unitárius leányegyházközségbe dr. Szabó Árpád fôtisztelendô püspököt, Török Elek esperest, a lelkésztársakat - közöttük a testvérfelekezetbelieket is - a község elöljáróit, vendégeket, meghívottakat. Magyar millenniumi zászló, a nemzetiszín lobogó, az RMDSZ zászlaja, lovaskocsi lovas kísérettel, megilletôdött székelyruhás lányok sorfala, ünnepi istentiszteletre szólító szolid harangszó, orgonamuzsika, vallásórás növendékek és fiatalok verses/dalos összeállítása Szabó Hajnal énekvezérnek köszönhetôen, nemzeti imánk tette élményteljesebbé, emlékezetesebbé az együttlétet, melynek alkalmával - mint fogalmazott a püspök is - "e történelmi pillanatban e kis gyülekezet, e maroknyi nép is bekapcsolódni kívánt a millenniumi rendezvények sorába, hogy az ezer esztendôre emlékezve, áldott örökségként adhassa tovább azonosságunk tudatát, melynek szerves részét képezi történelmünk, kultúránk és keresztény hitünk." A püspök úr kérésére György Katalin gondnoknô, aki a millenniumi esztendô tiszteletére a fából faragott emléktáblának a templom belsô falára történô helyezését kezdeményezte, a millenniumi zászlóra kötötte az erre az alkalomra készített fehér hímzett szalagot, aztán következett a püspök úr ünnepi szószéki beszéde. Alapgondolatául a 78. Zsoltár l/4 ill. 6/8. verse szolgált. Az áldás után Kelemen Albert lelkész köszöntôjével folytatódott az ünnepség, illetve György Katalin üdvözlô szavaival. Mielôtt a Mátyás Erzsébet faragó által készített millenniumi emléktábláról a püspök úr levonta a leplet, intô, figyelmeztetô tanulságként jelképes értékkel is bíró avató beszédet mondott. - Minden jelállítás - fogalmazott - legyen az emléktábla, akár kopjafa -, arra hivatott, hogy korának nemzedékében tudatosíthassa, itt vagyunk, részt kérünk és vállalunk is mindabból a közös örökségbôl, melyet történelmünket, kultúránkat és keresztény hitünket illetôen elôdeink hagytak ránk… Ezért most, amikor felavatjuk ezt az emléktáblát, benne a nehézségeket és történelmi tragédiákat legyôzô és azokon felülkerekedni képes hitünk tanúbizonyságaként tesszük. Hirdesse, él még bennünk - ha olykor pislákol is csupán - az a szent örökség, melyet átmentünk a jövô számára is…

A püspök szavait a továbbiakban megerôsítették mindazok, akik az ünneplô hívekhez szóltak: Török Elek esperes lelkész, Komáromi István református lelkipásztor, László István római katolikus plébános, Jánosi Ferenc, a község polgármestere, valamint Márkos Pál RMDSZ-elnök. Együtt ünnepelni, örülni, 1000 éves államiságunkra és apostoli királyunkra, Istvánra - ki intelmeket adott és lett példája, eszményképe a magyar népnek - emlékezni, magyarságtudatot közösen firtatni, keresztény létet közösen vitatni, 1000 éves oktatásunkat a jövôben közös akarattal megerôsíteni, egész embert istenhitben és emberszeretetben nevelni, bízni együtt a keresztény hit nemzetmegtartó erejében - szólt mindez erkölcsi üzenetként a köszöntôk ajkáról.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének elnöke, Csomós Attila, alelnöke, Máthé László és Berekméri Sándor vezetôségi tag, megyei tanácsos szerdán a Laposnya utcai székházban fogadták dr. Martin Bellido Manuel spanyolországi tudományos kutatót, aki Estremadura tartományban jelenleg az EU által támogatott program kivitelezésén dolgozik 80 tudóssal együtt a világ különbözô országaiból. Látogatásának célja: a kapcsolatok elmélyítése, szakmai tapasztalatcseréken való részvétel, Maros megye mezôgazdaságának közelebbi megismerése.

Két évvel ezelôtt a magyarországi szatymazi gazdakör elnöke, dr. Somogyi György jóvoltából Csomós Attila, Máthé László, Berekméri Sándor mérnökök és Ferencz Levente, a kibédi gazdakör elnöke, a spanyolországi Estremadura tartományba látogatott. Tíz napon át az ottani szövetkezeti mozgalmat tanulmányozták. Meglátogattak több gyümölcstermesztô (cseresznye, szôlô, olajbogyó), -feldolgozó és értékesítô szövetkezetet. Kérdésünkre, hogy miként mûködnek ezek az érdekvédelmi egységek, Berekméri Sándor elmondta, hogy a gazda saját gyümölcsösében dolgozik, fedezi a termesztés költségeit. A terményt begyûjtés után átadja a feldolgozónak, aki a mennyiség értékének 75%-át azonnal kifizeti. A szép gyümölcsöt exportálják, a többit feldolgozzák, dzsemet, lekvárt, likôrt, pálinkát készítenek belôle. Miután az értékesítés megtörtént, a gazdák átvehetik a termény értékébôl fennmaradó 25%-ot. A szövetkezet a nyereségbôl visszatart 10%-ot fejlesztésre, a nyereség 90%-át visszaosztják a szövetkezeti tagoknak. Ez a szövetkezeti rendszer nagyon jól mûködik Spanyolországban.

Dr. Martin Bellido Manuelt ezelôtt két évvel hívták meg Marosvásárhelyre, ám csak most tehetett eleget a meghívásnak, mondotta Berekméri Sándor.

Miután Csomós Attila köszöntötte a vendéget az RMGE székházában, Máthé László az MGE megalakulásának 150. évfordulójára készített emlékplakettet, szimbólumként egy szalmakalapot adott át M.B. Manuelnek, és a 001-es számú tagkönyvet, amellyel az RMGE Maros megyei szervezetének tiszteletbeli tagjává nyilvánították. Ezt követôen szívesen válaszolt kérdéseinkre. Elôször arra kértük, beszéljen önmagáról.

- Mezôgazdasági mérnök vagyok, tanulmányaimat Spanyolországban végeztem, késôbb az Amerikai Egyesült Államokban tanultam. Brazíliában két éven át tanítottam egyetemeken. Hazatértem Spanyolországba, ahol Estremadura tartomány mezôgazdasági és állattenyésztési kísérleti állomásának igazgatója voltam tíz éven át. Munkám során a mezôgazdasági termesztés különbözô vetületeivel foglalkoztam, számos kérdésre, problémára kerestem a választ, megoldást. Sok esetben sikerült. Az utóbbi években különös figyelmet szenteltem a biogazdálkodás lehetôségeinek feltárására, a termelés megszervezésének elôsegítésére, a környezetvédelmi technológiák tesztelésére. Az Európai Unió 1992. évi 2078- as számú elôirányzatához tartozó kérdéskörökben végeztem kutatói tevékenységet. Az EU többféle minôségi, védelmi tanúsítványt követel, amelyek alapján egy terméket be lehet jegyeztetni. Ezeknek az a céljuk, hogy a fogyasztó minél több információt tudjon meg a megvásárolt termékrôl. Mi a jellegzetessége, milyen tájegységrôl származik, hagyományos eljárással készült-e stb. Az elmúlt idôszakban egy tanúsítvány kidolgozásán és bevezetésén fáradoztam. Az integrált termesztésrôl van szó. Ennek célja, hogy a fogyasztó ismerje meg az elfogyasztott termék eredetét, a termesztés technológiája során milyen vegyszereket alkalmaztak, a tápérték milyen anyagokból tevôdik össze stb.

Estremadura és néhány más tartományban már érvénybe lépett ez a védjegy, a regionális hatóságok elfogadták. Jelenleg a spanyol állami hatóságok tanulmányozzák, következik, hogy elôterjesszék Brüsszelben. Ez a védjegy nagyon fontos, mert megköveteli azt, hogy a termék mellé készüljön egy olyan adatlap, amely tartalmazza a fent említett információkat. Ez esetben mindezt nem azért tesszük, mert túlzottan kedvesek vagyunk a vásárlóval szemben, hanem azért, hogy el tudjuk adni az árut. Mert belátható idôn belül a fogyasztók nem vásárolják meg azt az árut, amirôl nincsenek bôvebb információi. Ezt mutatják a felmérések.

Estremadura tartományban nagyon száraz az éghajlat. 250.000 hektáron kell öntöznünk. Hatezer köbméter vizet használunk el egy hektáron. Erre a vízmennyiségre van szükség ahhoz, hogy kukoricából a 8000 kg-os átlagtermést elérjük. Ha kevesebbet termelnénk, az egész tevékenység ráfizetésessé válna. A spanyol kukoricatermesztôknek is egyre nehezebb felvenni a versenyt a világpiacon. Azért, hogy az alacsony termelési költségszinteket és a minôséget megôrizzük, folyamatosan újabb technológiák, fajták kidolgozására törekszünk. A legfontosabb termény a dohány, a kukorica, zöldség, gyümölcs, szôlô, nagy területeken terem az olajbogyó. Az állattenyésztésre a külterjes állattartás jellemzô, körülkerített, akár több 100 hektáros területen szabadon vannak a szarvasmarhák és fôleg a sertések. Nagyon nagy legelôterület jut egy állatra, ennek köszönhetô a minôségi húselôállítás.

- Elôször jár Erdélyben; elsô benyomásai?

- Az erdélyi táj nagyon emlékeztet Estremadura tartomány északi részére, szinte teljesen olyan, mint Spanyolország északi része, Asztúria.

Jó szándékból jó ötlet, avagy:

A leideni Bakkerij Diakóniai Központ titkára, a rendkívül rokonszenves Jacqueline Schoonwater érkezett tizenkettedmagával a marosvásárhelyi vártemplomi gyülekezetbe, a nyári táborba. Hogy ne csak jelentôs anyagi támogatásukkal, önkéntes munkájukkal is segíthessék az épülô öregotthont. Jacqueline asszony 1991. óta immár 26-szor jön Marosvásárhelyre. Az említett diakóniai központ jelentôs segítségének köszönhetôen jött létre idôközben városunkban a Procardia intézet, teremtôdtek kapcsolatok iskolák között - a Fhitlandschool és a marosvásárhelyi Zene és Képzômûvészeti Líceum között -, Disznajón, Havadon és Dózsa Györgyön támogatják a gyülekezeteket... Otthon pedig szélesebb körben végzik a diakóniai szolgálatot egy háború idején épített pékség épületében, melyben hajdan szegényeiknek osztottak kenyeret. Most itt fogadják a menekülteket, a börtönbôl szabadultakat, a különbözô szenvedélybetegeket segítik az afrikai és a marokkói rászorulókat, mint ahogy bennünket, kelet-európaiakat is. Fáradozásaik, áldozatos munkájuk mögött gyülekezetek, alapítványok állnak, ám legfôbb támogatójuk a leideni önkormányzat, melynek tagjai kellô módon értékelik a diakóniai központ munkatársainak a szociális gondok megoldására kezdeményezett és végzett törekvéseit.

Leleményesség dolgában azonban Jacqueline asszony sem szenved hiányt. Legutóbb, amikor itt járt, szó szót hozott és egy utcagyermekek számára szolgáló központ létesítésének az ötlete is felmerült. Nos, jó szándéka jó ötletet szült. Ennek eredményeként a fhitlandschooli diákok vásároltak 800 léggömböt, elhelyeztek mindenikben egy-egy kis levelet, melyben a gyermekmissziói tervérôl szólnak, illetve ehhez kérnek anyagi támogatást, adományt, s miután feltüntették a szükséges bankszámlaszámot és megfelelô postacímet, gázzal megtöltötték és útjára engedték a luftballonokat. A legtávolabbi földrajzi pont, ahonnan visszajelzés érkezett, Drezda volt. Na és persze olyan anyagi segítség is, melynek, illetve Susanna Kummernak, a Glaube in der 2. Welt munkatársának a támogatásával máris megvásárolhatták az utcagyerekek központjául majdan szolgáló épületet Marosvásárhelyen az Avram Iancu utcában.

Szóval, miközben egyesek vakációznak, kikapcsolódnak, szórakoznak, vannak, akik Hollandiából Erdélybe jönnek aktív módon pihenni. Mások javára cselekedni. Mint ez a tíz leideni középiskolás és egyetemista is teszi - jegyeztük meg Jacqueline asszonynak.

- Abból indulnék ki, hogy a mi életkörülményeink jobbak, mint az itteniek. A mi fiataljaink azonban ezt nem eléggé tudatosan élik meg. Fel sem fogják, mennyire jól megy soruk. Talán, ha ide eljönnek, különbséget tudnak tenni, párhuzamot tudnak vonni a két életvitel/forma/körülmények között.

- Javukra lehet e negatív elôjelû tapasztalatcsere?

- Igen. Tudniillik, ellátogattunk Fülöp Dénesné tiszteletes asszony társaságában több szegény sorsú családhoz is. Végigjártuk a Mezôséget, a Nyárád mentét, Alsósófalvát. Megfordultunk Marosvásárhelyen is olyan nagy családoknál, ahol annyira meg kell küzdeniük a mindennapiért. Mi tagadás, meg is döbbentette fiataljainkat a látvány. Mindaz, amit tapasztaltak. Számukra szinte érthetetlenek a mostani romániai viszonyok. Sajnos, Romániának ma már kevés jut a segítségbôl is.

- Részünk lehet az okában...

- Szerintem ez azért van, mivel itt a különbözô segélyekkel, adományokkal a 89-es eseményeket követôen nem tudtak okosan, céltudatosan, megfontoltan - hogy ne fogalmazzunk úgy, hogy olykor kevés tisztességgel! - gazdálkodni. Ezért az évek során sokan a jó szándékú, segítôkész külföldi közösségek közül nemcsak hogy kiábrándultak, más gyámolítandó után is néztek. Már csak az egyházakban bíznak. Mivel egyházi berkekben mindenütt látható, nyomon követhetô az ilyen természetû törekvések eredménye. Románia gazdasági élete nem eléggé élénk. Mivel perspektívátlan, nem képes kellô mozgásteret biztosítani azok számára, akik talán jönnének és mozdítanának az ország elômeneteléért. S mint hallottuk a televízióban, a fiatalok csaknem 60%-a a legszívesebben elhagyná az országot.

- Honnan származó anyagiakkal érkeztek ide az idén fiataljaik?

- Autót mostak például. Adott útszakaszon, autóspihenôkön helyeztek el kis táblákat, melyeken feltüntették, miért van szükségük arra a pénzre, amit esetleg a gépkocsimosásért kapnának, különbözô útkeresztezôdéseknél beszéltek a várakozó gépkocsivezetôknek céljaikról, terveikrôl, a gyûjtendô pénz jövôbeni útjáról. Az emberek ezt megértették és szándékukban segítették is ôket. Igy vált eredményessé a kezdeményezésük. Szórólapokat is készítettek segítô akciójukról, melyekkel különbözô családokat, vállalkozókat kerestek fel. A lapokon három nyelven - románul, magyarul és hollandul - tüntették fel: Köszönjük szépen!, majd a lapot az adományozó családnál hagyták, hisz mindent írásban rögzítettek. Beleértve azt is, hogy ki mivel, mennyivel járult az akció sikeréhez.

- Példaértékû ez a gyakorlat. Akár a társadalmi összefogásra is példaként szolgálhat. Mivel foglalkoznak most a háznál? Mit csinálnak ott a leideniek?

- Ajtókat, ablakokat festenek. Az öregotthonban létesítendô istentiszteleti teremben a kazettás mennyezet szegôléceit csiszolják, festik. Sajnos, mi is - mármint a mi fiataljaink is - szerettük volna, ha közösen dolgozhatnánk néhány itteni lánnyal, fiúval, de, mint megtudtuk, ôk elmentek dolgozni. Pedig jó lenne kevéske közös idôt is szentelni egymásnak, egymásra. Az értekezés a kapcsolatteremtés lehetôsége is.

A hôség az ásványvíz-fogyasztásban is éreztette hatását. A múlt hét végén több üzletbôl kifogyott a literes üvegben forgalmazott víz. Nem jellemzô, mondták érdeklôdésünkre a forgalmazók.

A jobb üzletek, okulva a tavalyi nehézségekbôl, idén jobban felkészültek a meleg szezonra és idejében gondoskodtak az ásványvíz- tartalékokról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden üzletben mindig van ásványvíz, csak azt, hogy az üzletek többségében általában nem jelent gondot annak megvásárlása.

Lassanként elkülönülnek egymástól a mûanyag és az üvegpalackokban forgalmazott víz fogyasztói és forgalmazói rétege is. Kedvezôbb ára miatt még most is kelendôbb a literes üvegpalackban forgalmazott típus, de ezt csak az üzletek közelében lakó törzsvásárlók kedvelik. Az éppen arra járók csereüveg hiányában a mûanyag palackokra kényszerülnek, így néha háromszoros árat kénytelenek fizetni.

Noha a román néphagyomány szerint az Úr színeváltozásának a napja az elsô ôszi nap, vagyis tegnaptól véget ért a nyár, még mindig számítani lehet nagy melegekre és kánikulára. Továbbra is nagy szükség van az ásványvíz-forgalmazók munkájára. Az Agro Div Trans forgalma a nyári hónapokban sem változik, három teherautójuk folyamatosan szállítja a gödei, borszéki és a Hargita gyöngye ásványvizeket. Teljes kapacitásuk az idôjárástól függetlenül 80.000 liter havonta, így évszakonként csak annyi változik, hogy a nagyobb kereslet esetén a rendszeresen náluk vásárló ügyfeleiket részesítik elônyben. Állítása szerint idén sokat javult a borvíztöltôdéknél a kiszolgálás. Az egész év folyamán visszajáró ügyfelek számára a várakozási idô maximálisan 15-20 óra, az alkalmi vevôk esetében azonban másfél, két nap is lehet csúcsidôszakban. Míg az elmúlt években napokat kellett vesztegelni a borszéki gyár kapujában, addig az idénre kicserélték a töltôsort és most ugyanannyi idô alatt kétszer annyi üveget lehet megtölteni.

A forgalom mindazonáltal a mûanyag palackba csomagolt víznél a nagyobb. Kizárólagos borszéki mûanyag palackba csomagolt ásványvíz- forgalmazóként, az Ambas a nyári hónapokban a hideg idôszakban megszokott forgalom kétszeresét bonyolítja le. Ilyenkor megyeszerte havonta 50 tonnánál is több ásványvizet hord ki az üzletekbe, de megítélése szerint csak a borszéki ásványvízbôl megyénkben, üveges kiszerelésben még kétszer ennyi elfogy. Tény, hogy az ásványvíz beszerzése számára sem jelent gondot.

Egyébként a szakemberek szerint folyamatos növekedés tapasztalható az ásványvíz- fogyasztásban a hidegebb hónapokban is, mivel Marosvásárhelyen egyre inkább megfogyatkozik a csapvizet fogyasztók száma.

Minden szombati sorozatait olvasva egyszer csak a homlokomra ütök. Azzal a döbbenettel, amelyet akkor érez az ember, ha gyermekét-unokáját nem szavaltatják az évzáró ünnepélyen. (Ha kihagyják a szaknévsorból.) És megállítom a szerkesztôség folyosóján.

- Kedves Gyula! Az még csak-csak, hogy kis folyónkat, a Nagy- (és Kis-)Küküllôt a földgömbre még csak reá sem rajzolták; mióta megírta Kányádi, elviselhetô(bb). De hogy az én falumról, Dányánról (melynek neve a Damjánból jön, aki egy szent volt), ahol pedig még 1976-ban állt az egykori "kastély" (klastrommaradvány udvarházzal egybeépítve), hogy errôl uraságod egy csütöri csepp cikkentyût se írjon, az mégiscsak felháborító.

Ezzel a bolhát ügyesen bépattintottam a Keresztes Gyula fülébe. Valahányszor találkozunk, fejrázással jelzi, hogy - még mindig ott van.

Bármennyire nem lelné, csak azért is kutatja falumat.

Mert ô a mi hûséges emberünk. Az újságé és az olvasóké. És most már a falumbéli népé is.

Ma tölti a nyolcvanat. Sok millió ilyen témát, s még sok-sok tanulmányt, értékes könyvet, kedves Gyula!

Hetvenöt országból érkeztünk, összesen tizenhatezren, sérült és egészséges emberek. A mi közösségünket hatan képviseltük, hárman Marosvásárhelyrôl és hárman Marosszentgyörgyrôl (…). A 75 országból érkezett zarándok nyelvén beszélni nem tudtunk, de tekintetükbôl, mosolyukból lehetett látni, hogy egymást szeretjük és egy közösséghez tartozunk. (…) Nagy kegyelem volt számunkra, hogy megláthattuk, érinthettük kezünkkel azt a barlangot, ahol egy egyszerû kislánynak 1858. február 11-én megjelent a Szûzanya! Csodálatos volt látni azt a forrást, amelyet Bernadette saját kezével kapart a Szûzanya utasítására, ihattunk belôle és alámerülhettünk az erre a célra kiépített medencékben! Itt éreztük és értettük meg, hogy Isten elôtt egyformán kedves beteg, sérült és egészséges ember. (HARANGSZÓ. Vass Ilona: Jöjjetek, igyatok a forrásból! - (Lourdes-i beszámoló)

Jegyzet

A Fekete-tengerre vezetô út és a pár napos ottlét sok élményt nyújtott. Kellemest és kellemetlent is. Amit most meg szeretnék osztani, tragikomikus.

Brassó és különösen Ploiesti után gyökeresen megváltozott a táj és a körülmények is. Nem volt rosszabb, csak más, idegen. A kicsi, padlás nélküli házak, az út széli porban kínált termékek sokasága inkább taszítón, mint vonzóan hatott. Az út menti fogadók nagy többségében kedvesen kiszolgáltak, a mellékhelyiségek tiszták voltak. Igaz, kissé szokatlan volt a törökvécé használata. Ám azzal biztattam magam, hogy ez sokkal egészségesebb, higiénikusabb, mint az angolvécéé, hiszen erre nem ül rá senki és optimális esetben rendszeresen tisztítják, fertôtlenítik, így a cipôre, papucsra sem ragad semmi "szagos termék".

A végállomás Vama Veche volt, ami távolról sem az a hippik, kispénzû személyek nyaralóhelye, ami pár évvel ezelôtt volt. A nagyvilág versenyszelleme ide is betört. Panzió panzió mellett, bóvli bóvli hátán.

Az általunk kiválasztott vendéglôben, a helyi közfürdôk és közvécékkel ellentétben angolvécé volt. S legtöbbször tisztán és minden szükséges szerrel, eszközzel felszerelve fogadott. A közvécékben gyakran található falfirkák helyett itt nagy, nyomtatott betûkkel közölték a használókkal: a vécékagylóra nem kell/szabad felállni, a vécé ülve használandó. S kisebb betûkkel arról is beszámoltak a tulajdonosok, hogy a közeli üzletben egyszer használatos, papír-vécéfedôk kaphatók. S amikor ezt olvastam, egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sírt, mert a felirat azt bizonyította, van, aki a törökvécéhez hasonlóan használja azt. S kacagott, mert a megszokottól eltérô, s másokat érintô dolgok legtöbbször mulatságosak.

Egyik barátom mondta az eset kapcsán azt, a holland ismerôseitôl hallott szólást, ami akár tanulságként is szolgálhat: Az, hogy valahol angolvécé van, a civilizáció jelenlé- tét bizonyítja. Ám annak használatához már kultúrára van szükség.

Iszlay Géza személyében új vezetôje van a Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesületnek.

Beszélgetésünk során elmondta, hogy egyelôre folyik az átrendezkedés a Magyar Házban, ahol mindenki helyet kapott, aki a helyi közmûvelôdés érdekében tehet valamit.

- A lényeg az , hogy visszahozzuk a közönséget olyan tevékenységek szervezésével, amelyek a legidôsebbektôl a legfiatalabbakig mindenkihez szólnak. Elképzelésünk szerint az ôsztôl újraindítjuk a köröket és mozgalmassá tesszük a házban az életet - mondotta az elnök, és szavait igazolandó ezúttal többen is kiegészítették a mondottakat.

Rencz András, a ház új gondnoka a könyvtár elrendezésérôl számolt be, valamint arról, hogy a Heltai Alapítványtól 799 könyvet és 219 folyóiratot kaptak, fôleg szépirodalmat, gyermekirodalmat és mûszaki témájú kiadványokat. Bár a könyvek rendezése még folyik, a könyvtár kedden 12-16, szerdán 12-14, csütörtökön 14-16, pénteken 12- 14, szombaton pedig 10-12 óra között tart nyitva. A nyári program október 1-jéig tart, azt követôen az iskolások igényeihez igazodnak.

A gondnok elpanaszolta, hogy 1991-tôl 248 személynél maradt könyvtári könyv, olyanoknál is, akik kultúrembereknek tartják magukat, van, aki tíz könyvet felejtett el visszavinni a könyvtárba.

- Áldatlan állapot ez a mostani, négy év alatt nem haladt elôre semmi, a napokban cseréltük ki a teljesen tönkrement tûzoltó felszerelést, s nyolc év után elôször kiszivattyúztattuk a pincébôl a két méternyire felgyûlt vizet. Következik, hogy a szivárgás okát megtaláljuk és rendbe tegyük. Naponta 12 órát is itt töltök, hogy haladjunk elôre. A költség is sok, tehát be kell osztani a pénzt - vélekedett Rencz András, aki azt ígéri, hogy az ôszire megváltozik a ház arculata.

Ilyés Lajos maradt a Sipos Domokos Egyesület alelnöke továbbra is. A jelek szerint jól együttmûködnek az újonnan megválasztott elnökkel.

Tervei szerint az idén elkészül a Sipos Domokos- emlékszoba, ahol a Kisküküllô címû lap szerkesztôségét is berendezik, s céljuk, hogy felélesszék az újságot, hisz az egyesület névadójának idejében a kisváros öt újságot is el tudott tartani.

Ilyés Lajos újdonságként említette, hogy ô lett az EMKE helyi fiókszervezetének titkára is, s most arra törekszik, hogy a közmûvelôdési egyesületnek is berendezzenek egy szobát, ahol a volt titkártól örökölt várostörténeti anyagot fogják tárolni, ápolni és bôvíteni, egy dokumentációs központot alakítva ki. Távlatilag szeretnék megjelentetni a Helytörténeti füzetek második számát, amely a Dicsôszentmártonban mûködô három történeti egyház múltját veszi számba.

Az ifjúsággal kapcsolatos tervek sem hiányoznak, Bordi András földrajz szakos tanár arról számolt be, hogy az Iskola Alapítvány pályázatát megnyerve Gagyi Zoltán történelem szakos kollégájával augusztus 6-13. között szórványtábort szerveznek az Ádámos községben élô diákok és tanulók számára. Délelôttönként elôadásokat, nyelvmûvelô gyakorlatokat, játékokat, délutánonként mûhelygyakorlatokat, kirándulásokat szerveznek, esténként néptáncokat, népdalokat tanítanak. A sátortábor helyszíne az unitárius egyház erdô alatti legelôje. A 30 gyerekre hat-hét felnôtt vigyáz állandó jelleggel, s a kenyeret adományként a gálfalvi pékség biztosítja.

Puskás György, a Népszínház vezetôje keserûen mondja, hogy a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemmel közösen benyújtott pályázatukra a Nemzeti Örökség Minisztériumától sajnos nem kaptak kedvezô választ. Pedig a pályázat célja az lett volna, hogy a Kis-Küküllô menti fiatalokat a szép beszédre, a kifejezôkészség fejlesztésére, a színház iránti szeretetre neveljék.

Meleg napokkal köszöntött a Sipos Domokos Egyesület kórusára az augusztus. Pálfi Gyula, a kórus vezetôje azon reményének adott hangot, hogy az új vezetéssel eredményesen együtt tud mûködni a kórus.

Augusztus 7-én a csátaljai testvérkórust, a Székely Népdalkört fogadják, amely augusztus 9- én, csütörtökön tart elôadást a Magyar Házban. A vendégeket a helyi népdalkör tagjai szállásolják el, akik az elmúlt nyáron jártak Csátalján.

Augusztus 17-én a testvérváros, Hajdúszoboszló énekkara érkezik, az augusztus 19-i bonyhai kórustalálkozón vesz részt, majd este fellép a Magyar Házban is.

Nem kihalt hát a nyár idején sem a város közmûvelôdési központja, s a hangulatból, meg a sürgés-forgásból ítélve az összefogás eredményes és tartós lehet.

A Ronchin barátai nevet viseli az a könyvtár és egyben a francia mûvelôdés hajléka, amelyet Dicsôszent-márton francia testvértelepülésének kezdeményezésére és támogatásával hoztak létre. Mivel a partnerváros polgármestere, Michel Laignel egyben a Départament du Nord (Északi Megye) tanácsosa is, a megyei önkormányzat 40 ezer frankkal járult hozzá a vonzó környezet és gazdag könyvtár létrehozásához, amelynek kialakítását helybôl is támogatták 65 millió lejjel. A polgármester mellett Michelle Huart asszony, a romániai kapcsolattartással megbízott mûvelôdési tanácsos szerepét kell kiemelnünk.

A fôtéri tömbház földszintjén a korszerûen, jó ízléssel berendezett helyiségekben Muntean Georgeta mérnöknô fogad, aki a mûvelôdési hajlék létrehozásán bábáskodott, és a város nyolc francia szakos pedagógusával közösen önkéntes munkával mûködteti a könyvtárat, amely 2000 kötetbôl áll. A francia szépirodalom legolvasottabb alkotásai mellett a nyelvtanulásra is lehetôség nyílik, nem csak a nyelvkönyvek, szöveggyûjtemények, nyelvtani gyakorlatokat tartalmazó füzetek, hanem a számítógép segítségével is. Ezenkívül a legújabb lexikonok, tudományos kiadványok is megtalálhatók, s a franciák elôfizettek a National géografique-ra, valamint egy általános mûveltségi kiadványra is, amely a francia kultúra mellett kitekintést nyújt a világba.

A jelek szerint a könyvtárat máris kedvelik a diákok, és valószínû, szívesebben tanulják majd a francia nyelvet azok, akik ott megfordulnak. Az is a cél, hogy a diákok körében népszerû angol nyelv mellett felkeltsék a figyelmet a francia nyelv iránt is. A könyvek mellett ezt szolgálják a CD lemezek, valamint videokazetták is, amelyeken a legváltozatosabb területekrôl találhatók filmek.

A francia mûvelôdés hajléka naponta 10-12, 17-19 és szombatonként 9-12 óra között tart nyitva.

Muntean mérnöknô szerint a továbbiakban számítanak a kolozsvári Francia Intézet támogatására is, s az Amicitia Alapítvány elképzelése az, hogy Ronchinben is létrehozzák a román kultúra központját.

Ez derült ki a rendôrség félévi beszámolójából, amely a helyi tanács július végi ülésén hangzott el. Az idei év elsô hat hónapjában 3.572 szabálysértést állapítottak meg a rend ôrei, és 280 millió lej értékben róttak ki büntetést. A rendôrség által megállapított bûncselekmények száma 269 volt, amibôl 97 gazdasági, 103 bûnügyi, 35 közlekedési és 34 egyéb természetû bûntény. Az elkövetôk közül 65 személyt értek tetten. Három rabláson és egy emberölésen kívül, aminek a tettese egy elmebeteg személy, akit át is adtak a Megyei Törvényszéknek, nagyobb méretû bûncselekményt alig követtek el a városban.

A közlekedés terén 6.569 esetben bírságolták meg a szabály ellen vétôket, 207 személynek függesztették fel a hajtási jogosítványát, ebbôl 73-nak alkoholfogyasztás miatt. A városban és környékén 35 közlekedési bûncselekményt követtek el: ebbôl kettô követelt halálos áldozatot (két személy vesztette életét és három súlyosan megsérült).

A rendôrség rendszeres segítséget nyújtott a polgármesteri hivatalnak a közös akciók során: a város területén kolduló 24 kiskorúból 16-ot azonosítottak. A beszámoló jónak minôsíti az iskolák ôrzése terén kifejtett tevékenységet.

A bûnözôk ôrizetbe vétele nem volt zökkenômentes, mivel azok a személyek, akik ellen letartóztatási parancsot adtak ki, gyakran elhagyják az országot.

A helyi rendôrök 465 ügyet vizsgáltak ki, 262 ügyet adtak át a helyi ügyészségnek, amellyel, a helyi bírósághoz hasonlóan, jónak ítélik meg az együttmûködést.

Bár súlyosabb bûntények alig történtek a város területén, a beszámolóból kiderül, hogy a rendôrök a bûnözés új formáival, újabb típusú bûncselekményekkel, mint például a törvénytelen versengés, befolyással való visszaélés, kábítószer-kereskedelem stb. találkoznak, ami nem csak a munkamódszerek, hanem a felszerelés korszerûsítését is igényelné - hangzott el a beszámolóban.

Júniusi ülésén a sok napirendi pont között, a költségvetéssel, a város bevételeivel kapcsolatos gondok szerepeltek a helyi tanács napirendjén. Míg a lakosság 93,4 százalékban törlesztette az állammal szembeni kötelezettségeit, hisz a tervezett 2,7 milliárdból az eltelt félévben 2,5 milliárdot fizetett be adóként, a vállalatok, cégek esetében szembetûnô a különbség, hisz a tervezett 4,6 milliárd lejbôl mindössze 1,4 milliárdot törlesztettek. A lemaradás az épületadók terén a legszámottevôbb, a 3,6 milliárdból 927 millió folyt be a város kasszájába. A nagy adósok a Carbid-Fox 561, a Carne Mures 210, a Tehnolemn 163, a Romarco 116, az Ardelean Rt. 15, míg a Holland Tehnolemn 11 milliárd lejjel. A fent említett elmaradások miatt egész sor beruházásra, a jelek szerint, nem lesz elegendô pénz.

Az idei nyár sem segít a helyi közüzemnek, hogy nyereségessé tegye a dicsôszentmártoni strandot, ahol jó idô esetén hétvégeken 1500 személy fordul meg, hétköznapokon 500-600 jegyet adnak el. Holott mind a medencékben ( egy nagy és két kicsi), mind a környezô, szépen gondozott zöldövezetben bôven lenne hely nagyobb közönségnek is - vélekedik az adminisztrátor, aki beszámol arról, hogy hetente négy nap lehet fürödni a nagymedencében, mivel a meszelést követô feltöltése (2250 köbméter ivóvízzel) 36 órát vesz igénybe, amit lehetôség szerint akkor ejtenek meg, amikor rossz az idô. A strand területén a hétvégi estéken diszkó mûködik, ahol 200-300 fiatal szórakozik általában. A diszkó pénteken és szombaton este 9-tôl éjjel 1 óráig, vasárnap éjfélig tart nyitva.

Nôtt az ipari termelés

A feldolgozó ipar kibocsátása 15 százalékkal volt nagyobb az év elsô felében, mint 2000. azonos idôszakában, de idén májusról júniusra 1 százalékos visszaesését mérte az állami statisztikai szervezet (INS). A teljes ipari kibocsátás idei elsô féléves növekedésére az INS 12,4 százalékot közölt, de a folyó év májusáról júniusára ebben is csökkenést - 1,2 százalékost - számítottak a statisztikusok. Az energiaszektor termelésének féléves növekedése, éves összevetésben csupán 5 százalékos volt. A szektor idei májusi kibocsátása ugyanakkor 5,3 százalékos, a júniusi pedig 0,9 százalékos visszaesést jelzett. A GDP esetleg a vártnál (4,1 százal&ea