Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Román politikusok a státustörvényrôl

Egyelôre megoszlik a román parlamenti pártok véleménye arról, hogy mit tehet a kormány és a törvényhozás, ha a határon túli magyarokról szóló törvény kérdésében nem sikerül megegyezésre jutni a román-magyar kormányközi vegyes bizottság szeptemberre tervezett ülésén.

Adrian Nastase miniszterelnök szombaton a magyar kormányfôvel, Orbán Viktorral tartott tárgyalások után azt közölte, hogy ha szakértôi szinten nem lehet egyeztetni az álláspontokat, akkor a státustörvény romániai végrehajtásának kérdését a kormány a törvényhozás elé terjeszti.

A lapokban megszólaltatott politikusok közül Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter azt hangsúlyozta, hogy a kérdést elsôsorban diplomáciai úton kell rendezni. Mint mondta, azt hiszi, hogy ez végül sikerülni fog. Ha a probléma mégis a parlament elé kerülne, akkor véleménye szerint el kellene kerülni "a szélsôséges megoldásokat, mivel az rendkívül veszélyes lenne.

Az ellenzéki Demokrata Párt politikusai szintén a diplomáciai megoldást szorgalmazták, de nem tartották kizártnak, hogy végül a parlament hoz valamilyen formában törvényt a státustörvény romániai alkalmazásának tilalmáról. A Nemzeti Liberális Párt képviselôi ugyanakkor értelmetlennek látják az ellentörvények eszközét, mivel véleményük szerint egy ilyen lépés "törvényhozási háborút" robbanthat ki a két parlament között. A liberálisok szerint a leghasznosabb az lenne, ha Európa lépne fel döntôbíróként ebben a vitában.

A Nagy-Románia Párt vezetôi arra emlékeztettek, hogy a párt már a magyar törvény elfogadásának másnapján beterjesztette a román ellentörvényre szóló javaslatát. A párt megszólaló politikusai rendkívül keményen bírálták Adrian Nastase miniszterelnököt, mivel véleményük szerint nem lépett fel kellô eréllyel és "nem tette helyére" a marosvásárhelyi találkozó során a magyar kormányfôt.

A nacionalista román sajtó emlékeztetett arra, hogy a parlament házbizottságának kérésére a képviselôház és a szenátus jogi bizottsága már felállított egy szakértôi csoportot, amelynek az a feladata, hogy a román alkotmány és a román törvények szemszögébôl mondjon véleményt a magyar jogszabályról. Ez a bizottság augusztus végére fejezi be munkáját, s jelentése már javaslatokat is tartalmazhat azt illetôen, hogy mit tehet a román parlament. A bizottság egyik tagja elmondta: elsôsorban arra van lehetôség, hogy a parlament felülvizsgálja a civil szervezetek és alapítványok mûködését szabályozó törvényeket, s olyan módosítást fogad el, amely megtiltja, hogy ezek a szervezetek részt vegyenek a magyar igazolvány kiadásához szükséges ajánlások elkészítésében.

Ha Marosvásárhelynek annyi pénze lenne, mint ahány ötlete van Dorin Florea polgármesternek, alighanem néhány nap leforgása alatt befejeznék a Dózsa György utca felújítását, s jövô hétfôtôl már az aluljáróban vásárolnánk meg reggel munkába menet a perecet.

Ha valakinek ötletei vannak, az persze önmagában nagyon jó dolog. Márpedig heti sajtótájékoztatóin a polgármester rendszeresen ontja magából az elképzeléseket, melyek olyan gyorsasággal követik egymást, mint komoly tudóstársaságok agyfacsaró (vagy ha úgy tetszik brainstorming) gyakorlatain. Tudják, ez a kutatók azon módszere, amikor a tudósok egy adott témáról szabadon kifejtik ötleteiket, s a szabály az, hogy minden elképzelést el lehet mondani, bármily abszurdnak tûnik is elsô hallomásra az elképzelés. Mindezt szalagra veszik, utóbb pedig elemzik, s megvizsgálják a gyakorlati alkalmazás lehetôségeit. Nos, Dorin Florea esetében a téma a városgazdálkodás, a továbbiakban pedig annyi a különbség, hogy az ötletgyár egyszemélyes, s az elképzelések utólagos kritikus elemzése is elmarad. Amit a polgármester a közvélemény elé dob, azt úgy, egy az egyben kell a város polgárainak elfogyasztaniuk, hisz annak egyedül üdvözítô hasznosságát a polgármester - mint egyetlen fórum, amely tudja, hogy a lakosoknak mi a jó - már kinyilatkoztatta.

Pedig a polgármester, ezt gondolom még az ellenségei is kénytelenek elismerni, dinamikus ember, ravasz politikus, sok ötletérôl még az is elképzelhetô, hogy kivitelezhetô. Az új ötletek dömpingjében a régebb felvetett - akár hasznos - elképzelések megvalósítása azonban elsikkad, miután kikerül a közvélemény figyelmébôl, s így igencsak nehéz dörgedelmesen kinyilatkoztatott ideáihoz maradéktalanul kedvezôen viszonyulni.

Íme hétfôn felvetett ötleteinek listája, a teljesség igénye nélkül: a fôteret egy nyugati fôváros szintjére kell emelni a felújítások folyamán; növelni kell a virágágyások felületét, rendezni kell a forgalmat, több kellemes terasz kialakítása kívánatos, folytatni kell az épületek felújítását, szökôkutat lehet létesíteni, az idôt és a hômérsékletet mutató kijelzôket kell kihelyezni, egyszóval növelni a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. A hivatal alárendeltségébe tartozó egységek (virág-házak, víkendtelep, állatkert) élére nem igazgatók, hanem menedzserek kellenek, mert: a virágház megtermelheti az állatkert lakói számára szükséges takarmány egy részét, mint ahogy az állatkertnek is gondoskodnia kell önmaga fenntartásáról, például egy strucctenyészet létesítésével. Ez akár az állatkert területének kibôvítésével is megvalósulhat, s az egész környéket amolyan szabadidôközponttá lehet varázsolni. Sôt a kisvasút nyomvonalát a Tudor negyedig meg lehet hosszabbítani, ahonnan felszállíthatja a látogatókat.

Seregnyi ötlet, melyekbôl nem egy már maholnap nyélbe üthetô, mások pénzt, alaposabb mérlegelést igényelnek. A közvélemény hiteles tájékoztatásának az tenne jót igazán, ha a hivatali sajtótájékoztatókat azzal kezdenék, hogy mit sikerült sínre tenni az elôzô alkalommal elhangzott ötletsorból. Hogy elválaszthassuk a fantáziát a realitástól.

Romániának vissza kell fognia az import növekedését, hogy elkerülje a gazdaság túlfûtöttségét.

Mugur Isarescu jegybanki elnök rámutatott arra, a gazdaság túlfûtöttségérôl még nem lehet beszélni, de ennek elkerülése céljából csökkenteni kell az importbôvülést.

A múlt héten Adrian Nastase miniszterelnök még elutasította, hogy lépéseket kellene tenni egy lehetséges túlfûtöttség kivédése érdekében. A kormányfô akkor azt mondta, hogy a gazdasági növekedés a várt 4,1 százalék helyett jóval nagyobb mértékben, akár 5 százalékkal is erôsödhet idén a kedvezô mezôgazdasági eredmények hatására. A miniszterelnök kijelentése után hozták nyilvánosságra, hogy az elsô negyedévi GDP 4,8 százalékkal emelkedett - elsôsorban a hazai keresletnövekedés és az export bôvülése hatására. Tavaly a román hazai össztermék 1,6 százalékkal nôtt, a megelôzô három év folyamatos visszaesése után - emlékeztetett a Reuters. Az idei elsô öt hónapban 34,7 százalékkal bôvült a behozatal, miközben a kivitel csupán 17,4 százalékkal nôtt. A folyó fizetési hiány eközben 1,2 milliárd dollárra emelkedett az egy évvel korábbi 538 millió dollárról. Isarescu egy keddi bukaresti fórumon elmondta, hogy már tárgyalt a kormánnyal azokról az intézkedésekrôl, amelyekkel mérsékelni lehetne az importnövekedést, de részleteket nem mondott.

Ifjúsági együttmûködés

A két ország ifjúságpolitikáját érintô együttmûködési szerzôdést írt alá Csíkszeredában Mario Ruse és Szabó László, a román, illetve magyar Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára.

Ruse a dokumentum aláírását követô sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a két ország ifjúságpolitikájában közösek a gondok, mindkét országban most készülnek az ifjúsági törvények, jól jött tehát ez a találkozó, mert hasznosíthatják egymás tapasztalatait.

Újságírói kérdésekre válaszolva Szabó László elmondta: a magyar kormányzat jelentôs összegekkel támogatja a romániai magyar ifjúsági szervezeteket.

- Az ISM pályázati rendszere nyitott, bárki részt vehet ezeken - hangsúlyozta, hozzáfûzve: rosszindulatúnak tartja némely erdélyi ifjúsági szervezet tiltakozását a támogatásokkal kapcsolatban, hiszen csak a szakszerûtlenül összeállított pályázatokat utasították el.

A két államtitkár a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) Marosfôn rendezett táborozása keretében folytatott tárgyalásokat, a jelen lévô ifjúsági szervezetek vezetôinek részvételével.

- Egymás tapasztalataiból tanultak a két ország ifjúsági és sportminisztériumainak államtitkárai - jelentette ki az MTI-nek Nagy Pál, a MISZSZ elnöke. Nagy Pál elmondta, hogy a szövetségnek mindkét ifjúsági államtitkársággal nagyon jó a kapcsolata, ezért hívták a két államtitkárt találkozóra a marosfôi táborba.

- A hivatalos találkozót azért szerveztük, hogy bebizonyítsuk: a civil szféra, ezen belül a romániai magyar ifjúsági szféra képes betölteni a híd szerepét a két ország között - hangsúlyozta a MISZSZ elnöke, aki szerint a magyar ifjúsági szervezeteket tömörítô szövetség civil szervezetként politikai síkon is érhet el eredményeket.

Sapientia egyetem

Összesen 332 fiatal kezdi meg tanulmányait az idén ôsszel induló Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen - közölték szerdán az egyetem illetékesei az MTI-vel.

A magyar kormány hathatós támogatásával létrehozott egyetem az utolsó pillanatban kapta meg a román akadémiai akkreditáló bizottságtól az ideiglenes mûködési engedélyt ahhoz, hogy az ôszi tanévkezdésre még megszervezhessék a felvételi vizsgákat.

A kevés idô és az utolsó pillanatig tartó bizonytalanság ellenére a Csíkszeredában és a Marosvásárhelyen induló tíz szakon összesen meghirdetett 465 helyre 775 fiatal jelentkezett.

A legnépszerûbbnek a csíkszeredai vidékfejlesztési szak bizonyult, ahol több mint nyolcszoros volt a túljelentkezés a meghirdetett 25 helyre. Ezért szenátusi döntéssel 56-ra emelték a helyek számát.

A marosvásárhelyi szociálpedagó-gia szakra majdnem háromszoros, a csíkszeredai román és angol nyelv és irodalom szakra pontosan kétszeres volt a túljelentkezés.

Marosvásárhelyen a szociálpedagó-gia mellett négy mûszaki szak indul. Ezekre az összesen meghirdetett 200 helyre 168 jelentkezô volt, közülük 88 nyert felvételt. Mivel a számítástechnika, valamint az automatizálás és ipari informatika szakokra az ideiglenes mûködési engedély a felvételi vizsga idôpontja elôtt egyetlen nappal érkezett meg, ezekre az egyetem szeptember folyamán újabb felvételit ír ki. Az egyetem illetékesei külön felhívták a figyelmet arra, hogy a csíkszeredai román és angol nyelv és irodalom szakra felvesznek olyan csángómagyar fiatalokat is, akiknek a felvételi eredménye csak minimálisan maradt el az átlagtól. Így összesen három csángómagyar fiatal kezdheti meg tanulmányait ezen a szakon. (Egyikük felvételi eredménye jobb volt az elfogadható átlagnál.)

A továbbiakban a csángómagyar fiatalok elkülönített helyekre felvételizhetnek.

Ez volt az elsô eset, hogy Romániában egy felsôfokú oktatási intézmény az Európa Tanács parlamenti közgyûlése által közelmúltban hozott ajánlásnak megfelelôen pozitív diszkriminációt alkalmazott a moldvai csángók esetében.

Az átalakuló DP

A kormányzópárt a politikai turizmust és a becstelenséget pártolja azzal, hogy a Demokrata Párt színeiben hatalomra jutott polgármesterek némelyikét átcsalják, illetve arra kényszerítik, hogy átiratkozzanak a Szociáldemokrata Pártba - hangsúlyozta Ileana Filipescu, a DP megyei szervezetének az Országos Állandó Büró által ideiglenesen megbízott elnöke a tegnap délelôtti sajtótájékoztató alkalmával.

Kérdésre a hûtlenek neve is elhangzott, Vancea Gligore mezôsályi, Lechintan Traian mezôszengyeli, Coroiu Dan zágori polgármesterekrôl és Chioralia Ion megyei tanácsosról van szó. Az említett polgármesterek nem jószántukból változtattak pártot, hanem azért, mert nem kaptak az általuk vezetett helységek számára ugyanolyan támogatást a költségvetésbôl, mint kormánypárti kollégáik - állította az elnök.

A sajtótájékoztatót azért tartották szükségesnek, hogy megmagyarázzák az országos vezetôségben bekövetkezett elkerülhetetlen változásokat, és bemutassák a párt országos és megyei helyzetét.

Mindezt az tette szükségessé, hogy a PD kormányzópártból ellenzéki alakulattá vált, s most arra törekszik, hogy az átszervezésekkel, amelyek október végéig a helyi szervezetek szintjén is lezajlanak, a népszerûségüket növeljék. Jelenleg 3500 taggal számolnak megyeszerte, de ahogy országos szinten nô a népszerûségük s Filipescu Ileana szerint már eléri a 11-12 százalékot, biztosak, hogy megyei viszonylatban is új tagok, szimpatizánsok jelentkeznek. További céljaik között szerepel a tagság számbavétele, valamint a területi szervezetek átalakítása mellett helyi szervezeteket létrehozni, ott, ahol jelenleg nincs.

Szó esett Anca Boagiu, az Országos Állandó Büró alelnökének és a Demokrata Nôk Országos Bizottsága alelnökének marosvásárhelyi látogatásáról, akivel együtt a párt nôszervezetének újraalakításáról döntöttek.

A továbbiakban a megyei elnök bírálta, hogy a kormányzópárt nem teljesíti ígéreteit, és feltûnô módon tovább folytatódik a pédészérizálás, a nyugdíjakat nem emelték, s nem is nevetséges, hanem siralmas megoldást javasolnak az energiahordozók áremelésének kompenzálására - hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón.

A város arculata állandó javításának jegyében, Dorin Florea polgármester szimbolikus gesztussal díjazta azokat a marosvásárhelyi lakosokat, akik az utóbbi idôszakban saját költségükre felújították magánházuk homlokzatát. A díj a polgármester fényképével és s.k. aláírásával ellátott üdvözlôlapból és az ablakokba kihelyezhetô - a polgármesteri hivatal ablakaiban is láthatóhoz hasonló - muskátlival beültetett virágládákból állt.

A polgármester a díjazási akció során elmondta, hogy erkölcsi kötelezettségének érezte ezt a gesztust, mert azok, akik legalább annyit tesznek a város arculatának javítása érdekében, hogy saját házaikat rendbeteszik, megérdemlik a város háláját. Dorin Florea azt is kifejtette, hogy szándékosan nem kampányidôszakban végezték ezt az akciót, azért, hogy "senki ne mondhassa, hogy politikai érdekbôl cselekedtünk." A város szépsége az egyes ingatlanok szépségébôl áll össze - vélte a polgármester.

A hivatal tájékoztatása szerint hasonló akciókat a jövôben is terveznek, ebben az elsô fázisban hét épület tulajdonosai vehették át a polgármesteri elismerést. Ezek a következôk: Matei Gabor (Radnai utca 4.), Craciun Eugen (1918. December 1. út 85.), Pop Petru Dumitru és Finna Géza (Forradalom utca 32.), Netea Viorica (Borsos Tamás u. 26.), Ráduly András (Fürdô u. 5.), Giliga Ödön (Fürdô u. 10.), Szabó Béla (Forradalom u. 48.).

Ötvenhárom évvel ezelôtt, 1948. augusztus 2-3- án a párt és kormányszervek döntést hoztak a magán és felekezeti iskolák államosításáról, mely 822 egyházi iskolát érintett, melybôl 754 elemi és 68 gimnázium, líceum és más jellegû iskola volt. Ez az intézkedés súlyosan érintette a történelmi egyházakat, mert jelentôs, nagymúltú intézeteit, líceumait, gimnáziumait és elemi iskoláit a hatalom az egyik percrôl a másikra megszüntette, és az iskolaépületeket birtokba vette.

A hatalom a történelmi egyházakkal mellôzött minden elôzetes tárgyalást, és egyoldalúan intézkedett.

Gondosan elôkészített forgatókönyv alapján hajtották végre tervüket.

Marosvásárhelyen a Városháza nagytermébe hívták össze az államosítást végrehajtó biztosokat (akik közül talán egy sem ismerte a gyûlés célját, és azt sem, hogy milyen feladatokkal bízzák meg). A bukaresti kiküldött a jelenlévôk elôtt zárt borítékot bontott fel, és ismertette az államosításról szóló intézkedéseket. Ilyen elôzmények után a biztosok megszállták a Református Kollégiumot, a Római Katolikus Fôgimnáziumot, a Bethlen Kata Református, a Sancta Mária Római Katolikus gimnáziumot, valamint a Baross Gábor (ma Horea) utcai zsidó és római katolikus elemi iskolákat, és azokat leltárilag átvették. Kötelezték az egyházakat, hogy az épületben mûködô kápolnák, imatermek berendezéseit és kegyszereit eltávolítsák.

Így vette birtokába a hatalom a több száz éves múltra visszatekintô iskolákat, melyek a tudomány és a kultúra fáklyavivôi voltak városunkban.

*

a.) Az elsô iskola valószínû, hogy a Vártemplom melletti klastromban mûködött a ferencesek közremûködésével, de ez a folyamat a város protestáns hitre való áttérésével felgyorsult. A korabeli krónikák arról adnak hírt, hogy 1557-ben az elhagyott kolostor épületében Schola Particula nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok elôtt, kiket neves professzorok tanítottak. Ez az iskola 1600-1602- ben az idegen hadak pusztításai következtében átköltözött az omladozó Szent Miklós plébánia egyik épületébe (a mai Bolyai líceum helyére), ahol hosszú ideig a nagyenyedi Református Kollégium fíliájaként mûködött.

1718. április 30-án egyesült az 1671-ben Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye által elûzött sárospataki Református Kollégiummal, melynek diákjai, tanáraik vezetésével hosszú vándorlás után Gyulafehérváron át városunkba érkeztek. Ez az egyesülés rangos intézménnyé, kollégiummá változtatta az iskolát, teológiai, bölcsészeti és jogi tanszékkel. Késôbb itt és a Kistemplom melletti épületben elemi iskolai tagozatot is létesítettek.

A Református Kollégium mûködését számos épület biztosította, mint az 1802-1803-ban épült internátus, az 1871-ben épült Bolyai utca felôli épület, végül az 1908-1909-ben befejezett fôépület, tornacsarnok és a konviktus, melyek az 1948- as tanügyi reformkor az állam tulajdonába kerültek;

b.) 145 éves szünet után, Endes István jezsuita páter újjászervezte a katolikus iskolai oktatást a jelenlegi plébánia udvarán lévô Boér Károly-féle házban. Innen a templom építésekor, 1728-ban kénytelenek voltak átköltözni a Lugosi, majd 1732-ben a Lábasházba, ahol 1898-ban az iskola fôgimnáziummá alakult át, és rangos intézménye lett városunknak.

1905-ben átköltöztek a Klastrom (ma Mihai Viteazul) utca 15- 17. szám alatti impozáns, szecessziós épületbe, melynek szomszédságában 1908-ban a fiúnevelô is megnyitotta kapuit. Az 1948-as államosításkor mindkét épületet a 2-es számú magyar tannyelvû leánylíceum veszi át, de ma az Unirea Nemzeti Kollégium az épület gazdája.

A történelmi egyházak felismerték a nôk oktatásának és nevelésének a fontosságát.

c.) A református egyház 1775-ben a Szent György utca 8. szám alatt létrehozta leányiskoláját, melynek mûködését az 1851-ben felépített, ma is létezô földszintes iskolaépületben biztosította. 1832-ben normál, 1840-ben a felsôbb leányiskola, 1908-tól a leánypolgári, 1928- tól a leánygimnázium és elemi iskola tevékenykedett az épületben. 1864-ben az iskolához csatolták a Szent György utca 45. szám alatti épületet, melyet a vásárhelyiek Bethlen Kata néven ismertek. Az elôbbi épületet az egészségügyi iskola, a Népiegyüttes és a mûvészeti iskola foglalta el, míg az utóbbiban a kisegítô iskolát helyezték el.

d.) 1732-ben a Lábasházba átköltöztetett római katolikus iskola keretében fejlôdött ki a leányoktatás. Innen költöztek át 1890-ben az újonnan épített Sancta Mária zárda kétemeletes épületébe. Az 1892-1893-as tanévtôl a bajor mallersdorfi nôvérek vették át az iskola vezetését, akik az 1898-1899-es tanévtôl elemi és polgári iskolát mûködtettek. 1928-tól a román iskolai törvények alapján a polgári iskolai tagozat alsófokú gimnáziummá minôsült át, s az elemi iskolai tagozatával az 1948-as államosításig itt mûködött, mikor az épületet teljes berendezésével államosították. Jelenleg a mûvészeti iskola otthona.

e.) A Lábasházból az elemi iskola fiútanulóit 1783-ban átvitték a ferencesek kolostorába, ahol 153 évig tanulhattak; míg 1946-ban a hatalom a kolostort le nem foglalta. Ekkor költöztek át a Baross Gábor (ma Horea) utca 23. szám alá, ahol 1948-ig tevékenykedtek.

f.) 1890-1941 között elemi, majd elemi és polgári iskolát tartottak fenn az izraeliták a Baross Gábor (ma Horea) utca 19. szám alatt. Ez az iskola az 1944-es deportálásokkor szüntette be a tevékenységét - mégis államosította az épületeit a hatalom.

g.) Városunkban az idôk folyamán más vallásfelekezetek is tartottak fenn iskolákat, elemi fokon - így a hitújítás idején az unitáriusok, 1767-ben a görög katolikusok, 1794-ben az ortodoxok, 1862-ben az evangélikusok. Ezek az iskolák az idôk folyamán megszûntek, vagy állami irányítás alá kerültek. Így a felsorolt iskolákat az 1948-as tanügyi reform nem érintette.

*

Az 1948-as államosítás csak a református, a római katolikus és az izraelita egyházakat sújtotta városunkban. Elvették iskolafenntartási jogukat és kisemmizték iskolaépületeikbôl, pedig ezek az iskolák hozzájárultak, hogy Marosvásárhelyt iskolavárosként emlegessék.

Most, annyi év után, ki kell jelentenünk, hogy a hatalom 1948-as intézkedései jogtalanok voltak, a felekezeti iskolák megsemmisítését célozták, pedig évszázadokon át a tudomány és a kultúra fejlesztését szolgálták, átvállalva az állam kötelezettségeit.

1989 után joggal tevôdik fel a kérdés: meddig kell még várni az egyházi javak, fôleg az iskolaépületek visszaszolgáltatására?

Városunkban egy évvel ezelôtt visszaadták a Református Leánygimnázium Szent György (ma Forradalom) utcai leromlott épületét, de semmit se tettek azért, hogy a ref. egyház azt birtokba is vegye…

Jó lenne, ha az állam olyan gyors ütemben adná vissza az igazságtalanul kisajátított iskolaépületeket, mint ahogyan azokat 1948-ban birtokába vette.

Mint tegnapi lapszámunkban az RMDSZ sajtóközleménye alapján hírül adtuk, a legfelsôbb törvényszék döntése nyomán "megszûnt az Udvarhelyi Polgári Egyesület (UPE) jogi személyisége." Az egyesület július 31-i keltezésû közleményében félretájékoztatással vádolja az RMDSZ-t, s leszögezik: "A bukaresti Legfelsôbb Bíróság csupán megerôsítette a Marosvásárhelyi Táblabíróság döntését, mely szerint az Udvarhelyért Polgári Egyesület bejegyzésérôl szóló megyei törvényszéki határozatot visszavonja, és az alapfokú bírósághoz visszaküldi újratárgyalásra.

Számunkra furcsa, hogy az UPE az egyetlen olyan egyesület, melyet a román kormány perel a Megyei Törvényszék által elkövetett formai mulasztás miatt. (Miután a Kisebbségügyi Minisztérium írásbeli beleegyezését adta az UPE bejegyzéséhez, utólag azt kifogásolta, hogy a Törvényszékre nem idézték be a minisztériumot az egyesület bejegyzési tárgyalására.) Az már csak ráadás, hogy az UPE-t magyarok alapították - élve alkotmányos egyesülési jogukkal -, illetve a Kisebbségvédelmi Hivatalt ugyancsak magyarok vezették és vezetik.

Az Udvarhelyért Polgári Egyesület önkormányzati képviselôi megüt- közéssel értesültek a testület RMDSZ- frakciójának ama nyilatkozatáról, mely szerint a képviselôcsoport mindaddig nem hajlandó részt venni önkormányzati ülésen, amíg nem tisztázódik az UPE jogi helyzete. Ezért maradt el a július 31-re kitûzött ülés is.

Megítélésünk szerint az RMDSZ-frakció ezzel az álláspontjával is igazolta, hogy nem érez felelôsséget a város ügyei iránt, fittyet hány azokra, nem tartja fontosnak, hogy a döntésre, megoldásra váró - minden udvarhelyit érintô - kérdések végleges formát nyerjenek, illetve az elkezdett folyamatok eredményesen folytatódjanak.

Székelyudvarhely mindannyiunké, mindazoké, akik ebben a városban élnek és egy békésebb, jobb jövôt akarnak. Nem engedhetjük meg, hogy politikainak beállított, mesterségesen szított és fenntartott konfliktusok megbénítsák a várost. Az eltelt egy év keserû tapasztalatai bizonyítják: ennek egyetlen módja, ha az egyetlen önkormányzati frakció feloszlatja önmagát és mi, képviselôk legjobb tudásunk és lelkiismeretünk parancsai szerint a választóink érdekeit szem elôtt tartva dolgozunk."

Változás a helyi közszállításban

A marosvásárhelyi Közszállítási Vállalat és a Siletina együttmûködésére vonatkozó szerzôdést pár hete aláírták, de a közösen kidolgozott stratégiát tegnaptól alkalmazzák a marosvásárhelyi közszállításban. Mivel a változásokra vonatkozó közleményt a sajtóban nem tettek közzé, s tegnap éppen emiatt zûrzavar és tájékozatlanság volt az utasok körében, Claudiu Maiort, a Siletina igazgatóját kérdeztük a lényeges változásokról. Az igazgató elmondta, a legfontosabb változás az, hogy a két cég közösen bonyolítja a közszállítást, autóbuszaik az eddigi útvonalakon közlekednek. Jelenleg 45 autóbusz van forgalomban, ebbôl 20 a Siletináé, 25 a közszállítási vállalaté. A peremfalvakba 25 autóbusz jár ki. Az autóbuszparkban 5 pótbusz várakozik a meghibásodott jármûvek helyettesítésére.

Csúcsidôkben autóbuszok közlekednek (terv szerint 15 percenként), ezek között, a kevésbé zsúfolt idôszakokban maxi-taxi járatok bonyolítják a szállítást.

Az utazóközönség mindkét cég autóbuszainak városi járataira egységesen 4000 lejt fizet. Az egységes ár érvényes a peremfalvakba közlekedô járatokra is. A bérletek ára változatlan és mindkét járatra ugyanannyiba kerülnek.

Jegyet ezentúl az autóbuszon található jegykezelôtôl lehet váltani. A már megvásárolt autóbuszjegyek augusztus 13-ig érvényesek.

A Közszállítási Vállalat által nyújtott kedvezmények érvényesek lesznek a Siletina autóbuszokon is.

A Siletina cég maxi-taxi járatain ingyenesen szállítják a 65 év fölötti nyugdíjasokat, az I. és II. fokú rokkantakat, akik igazolvánnyal rendelkeznek, továbbá a háborús veteránokat. Ezek a kedvezmények a Tudor Trans maxi- járatain nem érvényesek. A maxi taxira nem érvényesek az autóbuszjáratokra megváltott havi bérletek sem.

Az autóbuszjáratok útvonala nem változott, csupán a Siletina 43-as járatát függesztették fel. Ezen az útvonalon a 7-es autóbusz bonyolítja az utasforgalmat a Tudor negyed és a vegyi kombinát között.

Az egyesített közszállítási vállalat 3-4 napon belül a járatok pontos menetrendjét is közli az utazóközönséggel.

Felkérjük azokat a forradalmár szervezeteket, amelyek 1992. december 30-ig törvényesen alakultak meg, és amelyek az 1990. évi 42-es számú törvény 1-es és 2- es számú cikkelye értelmében támogatták tagságukat, hogy 2001. augusztus 10-ig jelentkezzenek az 1989. decemberi forradalmárok ügyeivel foglalkozó államtitkárságon azon tagokat tartalmazó listákkal, amelyeket továbbra is fenntartanak.

Azok a személyek, akiket szervezetük nem támogat, egyéni nyilatkozatot kell tegyenek a közjegyzônél.

Bôvebb tájékoztatás az 1989. decemberi forradalmárok ügyeivel foglalkozó államtitkárság titkárságán. Telefon: 2223-698 és 3143-400, fax: 2223-686.

Iordan Radulescu államtitkár

A marosvásárhelyi December 21-Mártírváros Egyesület felkéri az érintetteket, jelentkezzenek a szervezet Calarasilor utca 10. szám alatti székhelyén 2001. augusztus 1-tôl 10-ig, naponta 9-12 és 17-19 óra között (beleértve szombatot és vasárnapot is), a listák kiegészítése végett.

A megjelenés elmulasztása miatt a szervezetnek lehetetlenné válik az illetô személy további támogatása.

Az igazgatótanács

Hazavárják az elszármazottakat

1999. július 11-én emlékeztek a falu elsô írásos említésének 650. évfordulójára a búzásbesenyôiek. Akkor határozták el, hogy ha mód nyílik rá, évente tartanak falunapot. Tavaly valahogy elmaradt az ünnep, idén viszont sort kerítenek rá, mondta Simon István, a község, Kerelôszentpál (besenyôi illetôségû) polgármestere.

Hazavárják a Besenyôbôl elszármazott falubelieket. Vasárnap tíz órától fogadják a vendégeket. Meghívót kaptak a megye magyar vezetô személyiségei közül Virág György, Burkhardt Árpád, Borbély László, Kelemen Atilla, Kerekes Károly. Az anyaországi testvértelepülés, a Pest megyei Tápiószôllôs pedig mintegy húsztagú küldöttséggel képviselteti magát.

- Tápiószôllôssel 1994-ben létesült kapcsolatunk, azóta barátságok szövôdtek, vállalkozók barátkoznak, mûködnek együtt, évente több tucatnyi fiatal jár el falunkból munkára, pontosabban szôlôt szüretelni. Az ôszön mintegy negyvenen készülnek oda.

A vendégek millenniumi zászlót ajándékoznak Búzásbesenyônek, ezt ökumenikus istentisztelet keretében adják át a római katolikus templomban. Az ünnepi köszöntôket követôen az iskolások mûsora következik a felújított kultúrházban, majd a Rátoni János nevét viselô mûvelôdési ház tánccsoportja szórakoztatja a közönséget. Este közös vacsorán látják vendégül a tápiószôllôsi vendégeket.

A gyógyszerészek által a megyei Egészségbiztosító Pénztárnak május 5-én benyújtott áprilisi recepteket még nem számolták el. Így a megye 120 gyógyszertárának zöme anyagi nehézséggel küzd. Az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátása attól függ, hogy az illetô gyógyszertár anyagi lehetôsége és a gyógyszerforgalmazók hitelfolyósítási készsége meddig engedi ezt meg. Mint Mariana Moldovan, a Magángyógyszerészek Megyei Patronátusának elnöke elmondta, nincs nyilvántartás arról, hogy mikor melyik gyógyszertár szünetelteti az ártámogatott gyógyszerkibocsátást. Bár a gyógyszerkeret, valamint az anyagi keret módosításáról hírek terjengenek, a pénztár errôl a döntésrôl semmit sem közölt a
magángyógyszerészekkel. Noha
közérdekû, a biztosítottakat érintô kérdésrôl van szó, tegnap a pénztárnál az erre felkért Nicula Liana vezérigazgató-helyettes nem tájékoztatott ez ügyben.

A nagyernyei unitárius leányegyházközség hívei, György Katalin gondnoknô kezdeményezésére elhatározták, hogy a millenniumi év tiszteletére fából faragott emléktáblát készíttetnek, és azt avatóünnepély keretében helyezik el a templom belsô falára. A közösség ekként szeretne bekapcsolódni a millenniumi rendezvénysorozatba. Az emléktáblára ez a felirat kerül: "Magyar keresztény államalapításunk 1000 éves emlékére, 2001. augusztus 5." Az ünnepség vasárnap 14 órakor kezdôdik, ünnepi szószéki, majd avatóbeszédet mond dr. Szabó Árpád, az unitárius egyház püspöke, köszöntô-üdvözlô beszédre kérték fel dr. Kisgyörgy Árpád fôgondnokot, Török Elek esperes-lelkészt, a helybeli egyházak képviseletében Komáromi István református lelkészt, László István római katolikus plébánost, az önkormányzat részérôl Jánosi Ferenc polgármestert és az RMDSZ ernyei szervezetének elnökét, Márkos Pált. Az eseményt a vallásórás növendékek és ifjak ünnepi mûsora zárja. Búcsúszavakat mond Kozma Albert lelkész.

Anyanyelvünk

Ez a névszóképzô a régebbi származékokban fônevekhez járulva "valaminek fogásával, gyûjtésével foglalkozó" jelentésû szókat alkotott (halász, vadász stb.). A késôbbi származékokban általános a tágabb értelmû "valamivel foglalkozó" jelentés. Pl.: cukrász, csillagász, erdész, fogász, nyelvész. Ezért ma elsôsorban foglalkozásnév képzônek tekintjük, s ebben a szerepében igen termékeny és eleven. Új származék például a kissé bizalmas ízû barlangász szó.

A nyelvmûvelôk az -ász, - ész képzôs szavak közül régebben kifogásolták az igébôl képzetteket (építész, lövész, szabász, szülész), és azokat, amelyeknek alapszava a foglalkozás eszköze vagy helye (aknász, gépész, gyógyszerész, hengerész, martinász stb.). Ezek legtöbbje állandósult, képzésmódjuk egyébként sem mond ellent a nyelvfejlôdésnek. A hengerész, martinász is meggyökeresedett, az ajánlott hengerlô munkás nem bizonyult idôállónak, s a martinos - bár használatos - szintén nem tudta kiszorítani a martinász-t. E szókkal tehát - ha már általánosan elterjedtek, illetôleg szaknyelvi szempontból hasznosak, szükségesek - bátran élhetünk.

A nyelvújítók elvont vagy csonka igetôhöz is hozzákapcsolták az -ász, - ész fônévképzôt. Pl. gyógyász, ítész (= kritikus, mûbíráló). Az elôbbi meggyökerezett az orvosi nyelvben, de ma már inkább csak összetételekben él: bel-, gyermek-, nôgyógyász. Az ítész elavult, legfeljebb gúnyosan választékos hangulattal használjuk néha.

Mint sok nyelvújítási szó, az - ász, -ész képzôsök egy része is eltûnt a használatból; az ismertebbek is humoros ízû vagy régies szóvá váltak. Pl.: firkász, földész (= földmûves), fûszerész, hangász (= zenész). Stíluseszközként jól használhatók.

A hivatalos nyelv -ász, -ész képzôs szavai közül nem használatos már a régebbi pénzügyôri rendfokozatot jelentô szemlész, de felújult a ren- dész, "nagyobb üzem biztonsági szolgálatát ellátó alkalmazott" jelentésben. A szó régi értelmû használatára utalnak az ilyen összetételek: erkölcsrendészet, közrendészet, tûzrendészet.

Megkezdôdött a marosvásárhelyi ligeti sportcsarnok játékterének felújítása. Az Európában páratlan módon a legkiválóbb minôségû hangszerfából készült padló újjávarázsolása már régóta esedékes volt, hisz egyes részeken igencsak megrongálódott a felület. Utoljára 1993-ban festették újra a pályát, de akkor csupán a festést újították fel, míg ezúttal teljes felújítást végeznek. A munkálatok mintegy két hétig tartanak, a festés befejezése után a vadonatúj eredményjelzô tábla is helyére kerül, így az ôsszel kezdôdô idényben már új köntösben várhatja a csarnok a csapatokat és a nézôket. A játéktér felújítása után az öltözô rendbetétele a létesítményt kezelô megyei sportigazgatóság következô célkitûzése. _

Gyulakuta az egyik azok közül a községek közül, amelyek nagyobbacska összeget kaptak a megyei tanácstól iskolajavításra. Gál Sándor polgármester szerint ez elég kevés pénz, ha figyelembe vesszük, hogy a községhez sok tanintézmény tartozik.

- Csöbben van óvoda, Havadon, Bárdoson és Ravában óvoda és I-IV. osztályos elemi iskola, Kelementelkén és Gyulakután pedig I-VIII. osztályos iskola is van. Ezekre persze mind ráférne a javítás. Nehéz lesz majd jól gazdálkodnunk a pénzzel - állítja Gál Sándor.

A szükséges javításokat már számba vették, most a polgármesteri hivatal ajánlatokat vár vállalkozóktól a munkálatok elvégzésére. Reményeik szerint a tényleges munka már ezen a hétvégén elkezdôdik.

Közösségfejlesztés a Kisküküllô mentén

A lassan közismertté váló Kis- Küküllô Menti Térségi Társulás (KTT) újabb tevékenységgel hívta fel magára a figyelmet és érdemli ki méltó helyét a térségi önszervezôdésben. A közelmúltban a kibédi Seprôdi János Mûvelôdési Egyesület közremûködésével az Illyés Közalapítványnál elnyert pályázat nyomán a Székelyföldi Közösségfejlesztô Egyesület segítségével végeztek nagyszabású felmérést a térség több helységében:

A résztámogatás célja, hogy Gyulakuta, Kelementelke, Rava és Makfalva községekben közösségfejlesztô programokat szervezzenek, aktivizálják a fiatalokat (és nem csak), hogy saját erôforrásaikat felhasználva megoldásokat találjanak a helyi, speciális problémákra, különös tekintettel a roma fiatalok közösségbe való beilleszkedésére.

A pályázatból származó összeg elegendô volt arra, hogy mintegy 15 fiatal és néhány szaktanácsadó négy hétvége alatt egy folyamatot elindítson, amelynek várhatóan hamarosan látható gyümölcse is lesz.

A megpályázott pénzek felhasználása késedelem nélkül elkezdôdött, és július 6. és 8-a között sor került
az elsô szakismereteket nyújtó tréningre. Ezt követte a közösségi feltárómunka, interjúzás Kelementelkén, Gyulakután és Makfalván. Közben újabb módszertani tudnivalók elsajátítása mellett a fiatalok több közösségi beszélgetést szerveztek a szóban forgó települések lakosságával. A munkát végzô fiatalok az elmúlt héten a "Bevezetés a projektmenedzsmentbe" címû felkészítôn vehettek részt, ahol általános jellegû pályázatírási ismereteket sajátíthattak el.

Borbély Emma, a KTT elnöke, a Népújság kérdéseire válaszolva elmondta, az egy hónapos feltárómunka és problémakeresés azért fontos, mert az emberek képesek szembenézni problémáikkal, vállalni tudják azokat és amint megfogalmazódnak ezek a problémák, elkezdôdhet a megoldások megkeresése. A munkában nagy segítséget jelentett az érintett községek polgármesteri hivatalainak, valamint néhány kelementelki, gyulakuti és makfalvi vállalkozónak az együttmûködési készsége és támogatása, illetve a hármasfalusi Harmónia Egyesület. Az interjúk során a megkérdezetteknek néhány kérdésre kellett válaszolniuk, például mi a jó abban, hogy az illetô faluban laknak, mit jelent számukra a falu közösségében élni, melyek a problémák, ugyanakkor javaslatokat tehettek azok megoldására, ötleteket mondhattak és elvállalhattak közösségi feladatokat.

Gál Sándor, Gyulakuta polgármestere örömmel számolt be a program eredményeirôl, amelyek két faluban már most kézzelfoghatóak. Kelemen-telkén már megalakult egy civil kezdeményezôcsoport egy egyesület létrehozására. Amint a szükséges lépéseket megteszik és sikerül jogi személyként bejegyeztetniük magukat, érdemben tárgyalhatnak a kelementelki kultúrotthon sorsáról. A Simén kúria, amelyben a kultúrotthonnak kellene mûködnie, már évek óta nagyon leromlott állapotú, ám a polgármesteri hivatalnak nincs meg a megfelelô anyagi kerete, amelybôl komolyabb javításokat végeztethetne. Az épület rendbehozatala legalább 1 milliárd lejbe kerülne. Sajnos a polgármesteri hivatal önkormányzatként kevés eséllyel pályázhat meg összegeket a felújításra. Abban reménykednek, hogy a megalakulandó egyesületnek majd nagyobb sikere lesz. A polgármesteri hivatal egyébként nyitott a megoldásokra, és hajlandó az épület hosszú távú bérbeadására. Az egyesület falumúzeumot rendezne be a Simén kúrián és helyet tudna biztosítani kulturális rendezvényeknek.

A Simén kúria egyébként mûemlék értékkel bír, ugyanis 152 évvel ezelôtt, július 30-án itt idôzött Petôfi Sándor, mielôtt elindult volna a számára végzetesnek bizonyuló ütközetre.

Ravában az elmúlt négy hét során a legégetôbb probléma megoldására próbáltak megoldásokat találni - hangsúlyozta Gál Sándor. Itt a roma közösség már nem számít kisebbségnek, hiszen arányuk meghaladja a 60%-ot is. Természetesen ennek megfelelôen számos szociális probléma van Ravában és az ott élô magyar közösséggel való együttélést már nagy feszültségek jellemzik.

Az elsô és legsürgôsebb gond, hogy a roma közösség önszervezôdése még nagyon kezdetleges. Ezért az elsô két közösségi találkozó ez irányban próbált meg valamit tenni. A cél az volt, hogy a roma közösség olyan vezetô(ke)t válasszon magának, aki összesíthetné a közösség problémáit, ugyanakkor a hatóságok is könnyebben tudnának tárgyalni egy választott vezetôséggel.

Gál Sándor reméli, hogy a Gyulakután eddig tapasztalt érdektelenséget sikerült feloldani és újabb vitadélutánokat lehet majd szervezni.

Csütörtöki kimenô

Minden valamirevaló ismerôsöm, felmenôim a történelemben és a földrajzban, környezetem jelentôs része fogyózik. (Most így mondják korszerûen az anyaországi minta szerint.)

Százszor elhangzott: túlsúlyosak vagyunk (vagytok, vannak még nálunk is súlyosabbak). Ismerôseim jelentôs hányada fürdôruhagondokban fetreng: mi, hogyan, mennyire jótékonyan takar, elônyösít. Történetileg szólva: milyen sikeres a Patyomkin- akció köz- és magánfürdôink, a kültengerek martvidékén.

Na és?!! Kinek, mi köze hozzája?!! Fô, hogy ápoltak és vonzók legyünk, ez ui. a mostan folyó világversenyben eladhatóságunk egyik emeltyûje. Vagyis minél csinosabb és ápoltabb nôk, ill. kisportoltabb férfiak állnak naponta munkába (avagy a munkavállalás reménnyel kecsegtet a nem dolgozók, munkanélküliek, friss diplomások körében), annál nagyobb az elméleti lehetôsége annak, hogy hazánk része lesz az európai integrációs programoknak. Nô az esélye, hogy a külföldi befektetôk a velünk való személyes találkozások nyomán kedvet éreznek az itt maradásra, ipartelepítésre. Ez egy olyan lélektani trükk, amit már a szabin nôk is tudtak és bevetettek a latin befektetôkkel szemben. Na persze, van még néhány szükséges apróság, amely nincs ártalmunkra: szak- és nyelvtudás, naponta borotválkozás és mobiltelefon- hálózat, ízléses kozmetikázás és áttekinthetôen artikulált, mi több, mûködôképes kultúrkörnyezet, ápolt fogak, infra-struktúra (jól aszfaltozott, alig hibás közutak, teherbíró hidak, iható vezetékes víz, áramszolgáltatás, számítógépek, jól ellátott kórházak stb.)

A minap egy megyei fürdôvárosban jártam. A járdák elhanyagoltak, mindenütt tócsákba hágsz, nincsenek kialakított parkolók, a járdán landol valahány külcsángó kocsi, szekér, szán, helikopter. Hiányoznak a középületek - városháza, adóhivatal, múzeum, mozi, rendezvényi ház (palota). A fôutca rendezetlen, csepegô, vakolatot hányó blokkentyûk és ócska porták egymást váltják, üres telkek parlagfûvel, kiszellôzhetetlen elvtársi nagyresti - régi párt-kanmurik emlékével terhesen - vészesen unalmas menükártya a 19. századból. S ami régi szép épület, villa - mint a székely himnuszban a szikla. Mállik a sok gazda közt haszontalan. Ott a pénz sikeresen fogyózik.

Az ilyen települést civilizációs hízókúrára kellene fogni. Tudom, nincs fedezet. A költségvetés fogyózik. A bevételek és a jövedelmek.

Fogyózzunk. Igaz, ’89 elôtt sem voltunk soványak. Akkor az egyoldalú ramaty táplálkozás, ma az egyoldalú kalóriadús evészet hódoltat. Meg az infarktus, rák, cukorbaj, aranyér, neuraszténia. Következmény? Valószínûleg és indok az életmódreformhoz.

Ui. ezt is meg kell reformálnunk, ha van hozzá elegendô ego-politikai akarat.

Az idô kíméletlen és kegyetlen hatalom, épít és rombol. Sic transit gloria mundi… Így múlik el a világ dicsôsége - mondták a régiek. Jól is van ez így. Nem lófogaton utazunk, hanem repülôn, sôt több tonna súlyú ûrtestek száguldoznak a világûrben… Ez így van jól! Alapvetôen változott és változik szüntelenül az emberi alkotókészség. Más az ipari termelés szerkezete, nincsenek már pogácsasütô céhek, sem bognárok, csizmadiák. Hol az az idô, amikor Mészöly professzor csizmában lépett be az egyetem kapuján; az egyetemi tanárok fejérôl a széles karimájú fekete kalap átköltözött a romák (cigányok) fejére és így tovább… Eltûnôben a szabó-ipar, jött helyette a konfekció. Nem akárki engedheti meg magának az öltönyvarratás luxusát! Jól van ez így? Nem biztos! De eltûnôben vannak más iparágak, például a szolgáltató foglalkozások, többek közt a legrégibb, a borbély, az a férfi, aki borotvál, ért a szakálligazításhoz. Elmaradt ennek az iparágnak a magánosítása. A volt Higiéna szövetkezet rt.- vé alakult és ez nem szolgált javára. Egyes üzletekben nem vállalnak borotválást, mondván, hogy tilos az AIDS-fertôzés veszélye miatt. Nincs igazuk! Akkor az injekciózást is be kellene szüntetni, de az orvostudomány megoldotta a kérdést, egyszerhaszná- latos tûvel dolgoznak és utána eldobják.

Van zsilett bôven egyszeri használatra. Roppant egyszerû lenne az egész, ha a "lópor" nem mûködne egyesekben, akik "frizerek", hajvágók. A konkurencia itt valahogy elaludt. A villanyborotva nem vált be, a tv-reklámok sem kínálják… Sima arcot csak a jó borbély tud (feltéve, ha akar) csinálni.

Legyen szabad nosztalgiáznom és tisztességgel emlékeznem azokra a kiváló szakemberekre, akikbôl itt is volt jó néhány Marosvásárhelyen: Madarász Mihály, aki dr. Petru Groza államelnöknek is kedvelt borbélya volt, Mózes Ferenc, Kôszegi, Bozero, a drága jó Kászoni bácsi, aki kifogyhatatlan volt a viccekbôl. Öröm volt székükbe ülni, mert lelki üdülés volt az a néhány perc, amíg elkészült a hajvágás vagy borotválás. Az udvariasság, a készség nem a borravalónak szólt, a szakma szeretete, az ember megbecsülése kívánta így. Sorolhatnám még a neveket, akik az iparág ôsi tisztességét ôrizték! Bocsássanak meg azok, akiknek a nevét nem említem. Szeretettel gondolnak rájuk is egykori vendégeik.

Tisztesség mindazoknak, akik tudták, hogy ôseik nem csak borotváltak, hanem gyógyítottak, eret vágtak, fogat húztak stb.

16. századi magyar nyelvemlékeinkben sokszor fordul elô az olaszból eredô borbély. Valószínû, Mátyás király nem csak humanista tudósokat hozott udvarába, hanem "bar-biereket" is, akik szolgálatot teljesítettek az emberért.

A mai fiatalok közül ezt kevesen tudják. Hányaveti módon viselkednek, csak annyit dolgoznak, amennyi pénzre szükségük van. Tehát nem borotvál, csak nyír, mit, ahogy tud és akar…

Pedig, aki pénzt ad, mind egyforma, s akad köztük vak is, de az is ember, talán több figyelmességet és tapintatot érdemelne, ha már a látását félig vagy egészen elveszítette. Hol van a régi borbélymûhelyek hangulata, ahol várni kellett és ismerôs társaság "kaszinózhatott" kedvére? Hol van az az üzlet, ahol hivatalba menés elôtt még a borostát el lehetett tüntetni, ahol egy pörsenés kezelésére tanácsot adtak? Ahol a vendég embernek érezhette magát és nem kellett eltûrnie a "nem borotválunk!" megaláztatását. Bocsánat, vannak kivételek, ahol még borotválnak, ha szépen kérjük.

Az iparág hanyatlásában sok tényezô jött össze. A tulajdonképpeni magánosítás elmaradása. Az elnôiesedése az iparágnak. Alig van már férfi fodrász, borbély még kevesebb. Nincs munkafegyelem, nem tartják be a nyitás-zárás idejét (tisztelet a kivételnek)! Szombaton zárva! Nagy hiba az utánképzés lemaradása, nevelése. A szakmai tudás a foglalkozáshoz elengedhetetlen, udvariasság, tapintat és figyelmesség. Ez pedig egyenlô az iparág kimúlásával. Kár, nagy kár!

Új foglalkozás

A személyi összjövedelemadó bevezetése új foglalkozás megjelenését tette szükségessé Romániában is, hisz az adóügyi tanácsadást a világ egyéb részein már régóta erre szakosodott adóügyi tanácsadók végzik. Az adóügyi tanácsadók mûködésének jogi kereteit a kormány a közelmúltban sürgôsségi kormányrendeletben szabályozta.

A rendelet szerint az adóügyi tanácsadást olyan személyek végezhetik, akik vizsga alapján nyerik el ezt a státust. Az adóügyi tanácsadók független tevékenységként végezhetik ezt a szolgáltatást. A vizsgára gazdasági felsôfokú végzettség s legkevesebb öt év szakmai gyakorlat birtokában lehet majd jelentkezni.

A rendelet az adóügyi tanácsadók feladatait is körvonalazza. E szerint felelôsségük az új romániai adótörvények tiszteletben tartásához való hozzájárulás, s szakirányú ismereteik következtében a peres ügyek számának csökkenését remélik a jogszabály alkotói.

A rendelet az adóügyi tanácsadók kamarájának létrehozását is elôírja, amely a tanácsadói tevékenység összehangolásáért lesz felelôs, védi a kamara tagjainak érdekeit, s a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt a képesítô vizsgák megszervezésérôl is gondoskodik majd.

Az udvaron öt nemzedék. Vénmámi túlélte az urát, mert az asszonyok lassabban élnek, hogy tovább tartson az öröm. Ô a századik éve felé tart, és még meg-meglátogatja a közelben lakó lányait, akik tudják, mi jár az anyjuknak, fél pohár pálinka, lágykenyérrel. A lányai is agyondolgozták magukat, szolgálóként kezdték, korán mentek férjhez, egyikük a kapálóban szülte meg elsô gyermekét, a harmatos mart gyepén. Vejei már kidôltek, kit a nehéz sors, a napszámosság, a vagonrakás, a traktorozás, a vegyszerezés, kit a dologkerülés meg az ital tett sírközelivé. A férfi, ha kidôl, már semmi hasznát nem látni. Isten ôrizzen, hogy egy férfi oda süllyedjen, hogy fürdôpapucsba dugva lilára dagadt lábát a csirkéket etesse az udvaron.

A lányok lányai most érik el a nyugdíjkorhatárt. Egyik-másik szintén szolgált, de van, aki tanult, bár csak az óvónôségig vitte. Ezek már városon élnek, ott azonban többnyire a rendelôintézetet látogatják, két konzultáció, véranalízis, mellvizsgálat között pedig fôznek a családra, vigyáznak az unokákra. Panaszkodnak, hogy semmire sem elég a nyugdíj. Ezek is mindig el vannak fáradva, mint az anyjuk, bár még tartják magukat. Az anyjuk kiül a lépcsôre megkeverni a puliszkát, és belealszik. Elmegy meglátogatni nôvérét a kórházban, ágyára ül, és amíg az századszorra is elbeszéli betegségét, ô egy kicsit kialussza magát. Érdekes módon és másokkal ellentétben a templomban nem fogja az álom. Ott többnyire a férfiak szundítanak, frissen borotvált képükre kiül az üdvözülés kékvörös rózsája.

A lányok lányainak a lányai férjezettek vagy még diákok, egyetemi hallgatók. Van közöttük orvos, ez, amikor hazajön néha, egyebet sem tesz, mint egyvégtében konzultál. Vetkôztetem a rokonságot, mondja viccesen. Érdemben alig segíthet, mert tíznél is több éve odaát rendel, Magyarországon. Mégis jó a tanács, a kedves szó, a kis protekció.

A kicsik kétévesek, háromévesek, ötévesek. Nézik a világot a kiscsibe, a kisliba, a kisruca perspektívájából. Rettegnek a kakastól, míg rá nem jönnek, hogy amaz is fél tôlük. Felfedezik a kutyát, a kölykeit, és megtelnek bolhával. Felfedezik a gyümölcsöskertet, és hascsikarást kapnak.

Dédapjuk morgolódik a tévé mellôl. Miféle kényes kölykek ezek, semmit sem bírnak. Bezzeg mi a vadvackort is megettük. Éhgyomorra!

A menyecskék felszedegetik a hullomást, almáslepényt sütnek, a szôlôben a sorok közén uborka terem, akkorák, mint a tök. Kovászosnak valók.

Van, aki húzza az orrát. Mégiscsak falu. Nincs közmûvesítés, budira jár a világ. A kútvíz jéghideg ugyan, de alig tíz lépés választja el a kutat a trágyadombtól.

Mosatlanul zabálják a szilvát, a feketeribizlit, az árpán érô almát meg a pirosbélû körtét a lurkók.

Mi lesz ebbôl?

Egyszer aztán, estefelé, hazajövet a folyóról (alig van vize, de "A gübôben halat fogtunk, anyuuu!"), pirosra sülve, egykori lakmározások cukordinnye-ízével a szájban: az udvar, a környék, még a buszmegálló is telis- tele édes fôtt kukoricaillattal.

A nagylánynak eszébe jut, hogy a segesvári ifjúsági bulin ez volt az egyetlen szag, ami fel tudta izgatni, és máris rohan a konyhába.

Nagyanyjuk, a mindig-álmos, éppen porciózza, gyengén sózza a reszelt szemû zsenge csöveket, és azt magyarázza, melyik kukoricásból hozatta öregfiával a portékát. Vagyis hol a leginkább tejes a termés. Szembepriccol, ha kicsit belemélyeszted a körmöd.

Vénmámi bólint. Az jó, motyogja, és cuppogva szemelgeti. - Az jó, lelkem. Mert az a másfél hektár a Burrogóéké, a Fici Zsigáé.

Az nem a miénk.

Menninger Jenô, a magyar Közlekedési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint jól halad a Balaton körüli kerékpárút megvalósítása. Az állam külterületeken 100, belterületeken 80 százalékos támogatással segíti az építést. Hozzátette, hogy már az ôsszel elkészülhet az új, Csopakot Balatonfüreddel összekötô szakasz. A tó várhatóan 2002 végére "kör-bekerekezhetô" lesz - jelentette ki. Közlése szerint a
"magyar tenger" körül tavaly mintegy 460 millió forintból 15 kilométer hosszú bicikliút létesült. 2001-ben és 2002-ben 700 millió forintból 40 kilométert építenek, és további 50 kilométert kevésbé forgalmas mellékutakon jelölnek ki.

Ha a kiegészítô táblán kerékpár-közlekedésre utaló jelzés van, abban az esetben az úttest bicikli-közlekedés céljára burkolati jellel kijelölt részén áthaladó kerékpárosnak elsôbbséget kell adni.

*

A szokványos méretû "Kötelezô haladási irány" tábla alatt elhelyezett, autóbuszt vagy biciklit és nyilat, esetleg nyilakat mutató kiegészítô tábla azt jelzi, hogy a menetrend szerint közlekedô busz, illetve a kerékpáros csak a jármû jelképét feltüntetô kiegészítô táblán levô nyíl (nyilak) által megadott irányban vagy az irányok valamelyikében haladhat tovább.

*

"Gyalogosövezet (zóna)": a tábla olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok számára vannak fenntartva; jármû közlekedése ebben az övezetben tilos. Ha a tábla alatt idôszakot megjelölô kiegészítô tábla van, akkor a föltüntetett idôszakon kívül az ottlakók jármûvei, illetôleg az út kezelôje által kiadott engedéllyel rendelkezôk jármûvei, valamint a kerékpárosok - a gyalogosok veszélyeztetése nélkül - legfeljebb 10 km/h sebességgel közlekedhetnek. A kiegészítô táblán jelzett idôszakban az övezetben várakozni is tilos. A mozgáskorlátozott személyt szállító jármû - amennyiben ennek feltételei adottak - az övezetben közlekedhet és várakozhat.

A második ábra a "Gyalogos-övezet (zóna) vége" jelentésû táblát mutatja be.

*

A "Gyalogos- és kerékpáros-övezet (zóna)" tábla: olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedésére szolgálnak, egyéb jármû közlekedése az övezetben tilos. Kerékpárral az út burkolati jellel elválasztott vagy eltérô színû burkolattal megjelölt részén kell közlekedni, legfeljebb 20 km/h sebességgel. Az út egyéb részein a biciklisták - a gyalogosok veszélyeztetése nélkül - legfeljebb
10 km/h sebességgel haladhatnak.

A bringások számára kijelölt útterületen a gyalogosok nem közlekedhetnek. Ha a jelzôtábla alatt idôszakot megjelölô kiegészítô tábla van, akkor a jelzett perióduson kívül az ott lakók jármûvei és a közútkezelô engedélyével rendelkezôk
jármûvei az övezetben legfeljebb 10 km/h sebességgel közleked-hetnek. A kiegészítô táblán szereplô idôszakban az övezetben tilos várakozni. A mozgáskorlátozott személyt szállító jármû - amennyiben ennek feltételei adottak - a zónában közlekedhet és várakozhat.

A második ábra jelentése: "Gyalogos- és kerékpáros-övezet (zóna) vége".

Ígéretünkhöz híven folytatjuk a Marosvásárhelyi Tanács május 31-i 133-as határozatából a közúti közlekedés rendjének, kulturáltságának és biztonságának fönntartása végett valamennyi- ünkre vonatkozó tudnivalók ismertetését.

A köztisztasági vállalatnak kötelessége elszállítani a közutakról a kisebb állatok (kutyák, macskák, szárnyasok stb.) tetemét, amint errôl valami módon - például bejelentés alapján - tudomást szerzett.

Azok, akik bármilyen építményt javítanak, elbontanak vagy emelnek, nem csak a munkaterületet, de annak környékét is állandóan tisztán kell hogy tartsák. Kizárólag a polgármesteri hivatal mûszaki-városépítési és közúti osztályán (Serviciul tehnico-edilitar si rutier) elôzetesen kiváltott engedély - és az ehhez szükséges illeték befizetése - alapján szabad új vagy bontásból származó anyagokat tárolni a járdán és az úttesten, illetve azokon állványt, gépet, berendezést stb. elhelyezni.

Az Aquaserv önálló ügyviteli vállalatnak gondoskodnia kell az utcai csapadékvíz-lefolyók jó mûködésérôl, azoknak évente legalább két alkalommal, a tél beköszöntése elôtt, és tavasszal történô kitakarításáról.

A köztisztasági vállalatnak pedig kötelessége az utcai sarat és szemetet úgy összegyûjteni, hogy az ne kerüljön se a járdára, se a csatorna víznyelô aknájába, se a zöldövezetre, és két órán (nem napon!) belül legyen elszállítva.

Minden olyan cég, amely mélyépítkezéssel, illetve föld alatti vezetékek lefektetésével vagy javításával foglalkozik, és emiatt megbontja az útburkolatot, köteles a meghatározott idôn belül helyreállítani a korábbi állapotokat. E célból minden új munkához elôre szükséges jóváhagyást kérni a polgármesteri hivataltól (Serviciul tehnico-edilitar si rutier). Amennyiben váratlanul elôállott hibát kell kijavítani, arról két napon belül kér értesítést az illetékes ügyosztály. A munkálat megrendelôje és kivitelezôje közösen felel két éven át azért, hogy a feltörés helyén az úttest és/vagy járda minôsége megfelelô legyen.

Apróságnak tûnhet, mégis említést teszünk a városi élet néhány olyan vetületérôl, amely megzavarhatja a gyalogosan, esetleg jármûvel közlekedôk viselkedését. Vagy a pihenést teszi lehetetlenné, ami (a fáradtság) szintén kihat a közlekedés biztonságára.

A határozat 26. szakaszában - egyebek között - arról olvashatunk, hogy az épületek külsô részén (rendszerint az ablakpárkányon és az erkélyeken) elhelyezett virágok öntözésekor vigyázni kell, nehogy onnan a víz a járókelôkre csorogjon.

A tanácsi határozat 27. szakasza kimondja, hogy tilos közterületen ôrizetlenül, szabadon engedni ál- latokat - a háziszárnyasokat is beleértve.

A 34. szakasz utolsó bekezdésében pedig az áll, hogy tilos rosszul mûködô autóriasztókat fölszerelni. A megfogalmazás sután hangzik, de értsük helyesen: ne használjunk olyan riasztóberendezéseket, amelyek különösebb ok nélkül "begerjednek", akkor is önmûködôen hangjelzést adnak, amikor az égvilágán senki és semmi nem készül kárt tenni a gépjármûben. Jó ezt megjegyezni, mert a határozat alapján csendháborítás ürügyén följelenthetik a kocsija vagy motorkerékpárja féltését a lakók (vagy dolgozók) nyugalma elé helyezô tulajdonost.

Amikor az építkezéssel, javítással, meg bontással kapcsolatosan írtunk arról, hogy nem szabad elôzetes engedély nélkül semmilyen anyaggal megnehezíteni az utcai közlekedést, tulajdonképpen a vásárhelyi tanácsi határozat 16. cikkelyében foglaltakra hivatkoztunk. De ez nem meríti ki a témát, tudniillik a III. fejezet elsô bekezdésében (39. cikkely) ismét leszögezték: közterületen tilos elôre gyártott építôelemeket, csöveket stb. elhagyni. Azaz "ottfelejteni", akár olyan címen is, hogy szükségtelenek. Hasonlóképpen szankciót helyez a szabályozó rendelkezés kilátásba azok számára, akik utcákon, tereken, parkokban, a kocsiúton, a járdán, füves területeken "tárolják" a tönkrement, használhatatlan gépjármûveket vagy azok darabjait.

Szintúgy bírság jár amiatt, hogy valaki állatcsordát, kondát, nyájat kísérel áthajtani a városon, úgy, mint a régi idôkben. A hizlaldába, vágóhídra, legeltetésre, vásárba, piacra stb. szánt állatokat már csak jármûvekkel (a pótkocsikat és szekereket is beleértve), szállítmányként szabad Marosvásárhely területére bevinni.

A nyárádszeredai vásárnapoknak 400 éves múltjuk van. Hajdanában Szent Péter napján jöttek el a környékrôl és az országból kirakóvásárra, majd Polixénia (febr. 17.) és Judit napján (dec.10.), tartottak kétnapos vásárokat május, június hónapokban is. Az évek folyamán a legjelentôsebbé vált az augusztus elsejei, amelyen a vidék népi iparosai, növénytermesztôi kínálták termékeiket, a Sóvidékrôl, Szováta környékérôl és a Kisküküllô mentérôl is szívesen látogatták. Ezeknek a vásároknak nem csak gazdasági, hanem társadalmi, kulturális jellegük is volt. A vásárnapok alkalmat adtak a szórakozásra is, mesélik, hogy régebben jelen volt a medvetáncoltató, a bohóc, az erômûvész, a jósnô. Voltak, akik cirkuszi mutatványokkal szórakoztatták a népes közönséget.

A helyi tanács és a polgármesteri hivatal kezdeményezése nyomán 2000-ben szervezték meg elôször a Nyárádszeredai Napokat. Idén második alkalommal. Errôl így vélekedett Dászkel László polgármester tegnapi beszédében: "Úgy érzem, hogy a múlt évben elindított Nyárádszeredai Napokat sikerül hagyományossá tenni. Az idei tartalmasabb és több résztvevô elôtt zajlik. Nem tudjuk visszaadni a vásár régi jellegét, nem várhatjuk el, - ahogy Kós Károly leírta -, hogy a parajdiak szekérszámra hozzák a sót, és kupaszámra adják gabonáért, a selyei, szolokmai szénégetôk kovács-, és vasalószenet áruljanak, a siklódiak, küsmödiek faeszközöket, a segesváriak kalapot, keszkenôt, gyócsot, a székelykeresztúriak csizmát, szíjat, talpbôrt, szitát kínáljanak. De a vásárról nem szabad kimaradjon továbbra sem a jobbágytelki szalmakalap, a remetei venyigekosár és nyírágseprû, a korondi cserépedény, a harasztkereki, szentgericei falvédô sem, hiszen ezeknek nem csak múltjuk, hanem jövôjük is van. Reméljük, hogy a következô évben - egész Nyárádmentében gondolkodva - még tartalmasabbá tehetjük a nyárádszeredai napokat".

A tegnap két helyen zajlott a vásár: a szokásos heti vásártéren és a dombon a futballpálya melletti téren. A tûzô nap ellenére valóban sokadalom volt a dombtetôn. A jelenlévôk a kora délelôtti órákban vásári komédiát is láthattak a Kozsik házaspár jóvoltából. A Tamacisza Társulat elôadása fôleg a gyerekeket örvendeztette meg, szórakoztatta. A hangulat akkor oldódott fel igazán, amikor a közönségbôl néhány gyerek a színpadra került és a közönséggel együtt tanulták a vásári mondókákat. Délben a vásárnapi rendezvénysorozat egyik eseményére a polgármesteri hivatalban került sor, ahol Galga mente - Nyárádmente címmel szerveztek tanácskozást. Részt vett Bagyin József, Aszód (Nyárádszereda testvértelepülése) polgármestere, a Galga mente Kisrégió elnöke, Sebestyén László, a székelykeresztúri ENDA Román Alapítvány elnöke, Szabó Árpád Maros megyei tanácsos, a Székelyföldi Közösségfejlesztôk szervezetének képviselete, továbbá nyárádmenti polgármesterek és tanácsosok. A találkozó során György Sándor, Nyárádszereda község jegyzôje beszámolt arról a tanácskozásról, amelyet nemrég Brassóban tartottak a belga testvértelepülésekkel kapcsolatban lévô hazai települések képviselôi. Bagyin József a magyarországi kisrégiók tapasztalatairól beszélt.

Délután két futballmeccset is megtekinthettek az érdeklôdôk. A törpecsapatok mérték össze erejüket, majd a nyárádszeredai és marosvásárhelyi öreg fiúk léptek pályára. Este a mûvelôdési otthonban Dancs Annamari és meghívottjai szórakoztatták a közönséget. Este késôn kezdôdött a szabadtéri bál. a líceum udvarán. Éjfélkor tûzijátékkal tették szebbé az augusztus elsejei napot a nyárádszeredaiak.

Élet meleg víz nélkül

Hosszú ideje folyik a huzavona az Energomur és a lakótársulások között. Az elôbbi követeli szolgáltatásainak az árát, az utóbbi a jól fizetôk részére a hôenergiát, meleg vizet. Az utóbbi idôben már odáig fajultak a dolgok, hogy a legrosszabbul fizetôktôl beláthatatlan idôre teljesen megvonták a melegvíz-szolgáltatást.

Az alapprobléma közismert. Minden lakótársulásban vannak családok, amelyek - általában szociális problémáik miatt - nem tudják kifizetni a közköltséget. Más családok vagy személyek, nehézségek árán ugyan, de kifizetik az olykor nem is kis összegeket. Ha az adósságok aránya meghalad egy, pontosan nem tudni, hol húzódó tûréshatárt, az egész lakótársulásban szünetel a melegvíz- szolgáltatás. Sokszor maguk a szociálisan hátrányos helyzetûek kérik, ne adjanak nekik meleg vizet: tudják nélkülözni azt. a problémát mégsem lehet feloldani, hiszen lakásonkénti mérômûszerekre volna szükség, amelyeknek beszerelése még várat magára. Másfelôl azok kérését sem hallgatják meg, akiknek elegük van az Energomurtól való függésbôl és saját hôközpontokat szereltetnének be. A gázvállalat és más intézmények engedélye után a polgármesteri hivatal nem hajlandó engedélyeket kibocsátani ezekre a belsô átalakításokra. Ahol tehát mûködik, ott szabályellenes. A végeredmény pedig, hogy nincs meleg víz.

Az automata mosógépek elterjedésének köszönhetôen a háziasszonyok a tisztálkodás mellett a legnagyobb problémának a mosogatást érzik.

- Gyerekkorom óta utáltam a lassan kihûlô és egyre zsírosabbá váló mosogatólét - mondja Muresan Elena. - Most, évek múltán, vissza kellett szoknom az ilyenfajta mosogatásra. Hát ne gondolja, hogy az utolsó edény olyan tiszta lesz, mintha folyó meleg vízzel mosogatnám el! Arról nem is beszélve, hogy egész nap melengetem a vizet a kályhán, és folytom érzem az égett gázszagot. De hát milyen az ember? Mindent megszokunk. Ezt is lassanként. Bizonyára, ha a hideg vizet vennék el, azt is megszoknám.

Fekete Aranka kislányáért aggódik:

- Elinte, míg nagy melegek voltak, a kislányom külön élvezte, hogy a víz nem teljesen meleg. Mondta is, hogy jobb így, mióta langyos. De aztán az esôzések beálltakor már nem élvezte a dolgot annyira. Most míg nyár van, még boldogulunk valahogy, de mi lesz ôsszel és télen? Én magam is a férjemmel együtt, most még letusolunk hideg vízzel, hogy a kosz fel ne vessen, de télen nem tudom mi lesz. Persze most is nagy mosófazakakban melegítjük a vizet. Olyan nagy, hogy ha megtöltöm, egyedül el sem bírom mozdítani. Mégis miután felmelegítem, nem tudom megtölteni vele a kádat miután hideg vízzel vegyítem. A múltkor gondoltam egy nagyot és bekapcsoltam a mosógépet, hogy melegítse fel az a vizet, de amikor lejárt a program, kiderült, hogy nagyon kevés vizet melegített. Így folyton langyos vagy hideg vízben mosdok. Én, aki korábban még fürdés közben is újabb adag meleg vizet engedtem a kádba, hogy jó meleg legyen!

Péterfi László saját nyomorán nevetve mondja:

- Oda jutottam, hogy a szabadságomat azért töltöttem falun, mert ott biztosítani tudtam a magam és a családom számára a meleg vizet. Kitettem az udvarra egy nagy állványra egy hordót, reggel megtöltöttem vízzel aztán, ha meleg volt, már délben tisztességesen fürödhettem. Ma már nagyobb komfortot tudok falun biztosítani, mint városon. Hát jól van ez így? Mindig mondom, hogy ne fizessük tovább a közköltséget. Inkább tegyük bankba és vegyünk részletre egy hôközpontot. De aztán a feleségem mindig kifizeti.

Mocanu Vasilica négy kiskorút nevel nehéz körülmények közt. Kérdésünkre csak annyit mond:

- Igen, tartozom elég nagy összeggel, de nincs honnan elôteremtsem. Örülök, ha a mindennapira futja. Mióta egyedül maradtam, nagyon nehezen éri a széle a hosszát, pedig olyanok is vannak, akik segíteni próbálnak rajtunk. Mindenesetre kértem, hogy zárják le nálunk a melegvízcsapot. Legalább azt ne kelljen fizetni. Úgyis jön a tél és akkor a fûtés miatt nagy lesz a közköltség. Próbálkozom, de nem látom be, hogy honnan kerülne elô a hiányzó 10 millió lej.

A másik végleten B.A.-ék vannak. Családi vállalkozásuk már szépen kinôtte magát. Tartozásaik négymillió lej körül vannak.

- Mi most nem fizetjük ki a közköltséget! Majd alkalomadtán kifizetem késedelmi kamatokkal együtt. De addig jobb nekem, ha megforgatom azt a pénzt. Különben is ahhoz vagyok szokva, hogy akkor fizessek, amikor a szolgáltatást megkaptam. Vagyis ha nincs meleg víz, hát nem fizetek!

P.P. és családja két másik családdal együtt hôközpontot szereltetett be:

- Azóta nincs gondunk. Ha éjjel egykor akarok fürödni, hát akkor fürdök. Nem kell másnak a kényétôl és kedvétôl függnöm. Már nagyon megelégeltem ezt az egészet. Legszívesebben saját kútból, saját vízpumpát szereltetnék fel, és saját áramfejlesztôt. Ha kicsit elôbbre haladok, el is adom ezt a lakást és magánházat vásárolok. Ott majd igyekszem a lehetô legkevesebb szolgáltatást igénybe venni.

Suciu Nicolae, a 206-os, problémás lakótársulás elnöke.

- A lakótársuláshoz 311 család tartozik. Ide tartozik néhány olyan tömbház is, amely tulajdonképpen nem társult hivatalosan, de saját lakótársulást sem alakítottak. Ezek helyzete tisztázásra vár. Másfelôl ennyi családra 400 milliós tartozás igazán nem nagy dolog. Tessék kiszámolni, alig 1,2 millió lej családonként. Mikor megvonták a meleg vizet, akkor 1,6 millió lej volt. Hát tétel ez? Miközben kereskedelmi egységek több száz millióval tartoznak! Nekünk havonta mintegy 100 millió lejt kell fizetnünk. Ráadásul a családok 80%-a naprakészen kifizette a közköltséget.

Mi több, a meleg víz megvonása semmit sem segít a helyzeten. A rosszul fizetôk közül alig ketten törlesztették adósságaikat, ôk eladták lakásaikat és kisebbe költöztek, de többségük ugyanúgy nem fizet, mint eddig. Ugyanakkor ne reménykedjen senki, hogy most, a meleg víz nélkül kevesebb lesz a közköltség. Dehogy lesz kevesebb! A sok vízmelegítésre elhasznált gázt is meg kell fizetni. Én azt gondolom, hogy összemérhetôek lesznek a költségek az elôzô hónapival.

Az sem megoldás, hogy a szóban forgó családok lemondjanak a meleg vízrôl, mert a gázt közösen fizetjük. Tehát azok akik lemondanak a meleg vízrôl, több földgázt fogyasztanak, amit a lépcsôház fizet majd ki közösen. Arra pedig nicsen törvényes lehetôség, hogy nekik többet számlázzak le. Ráadásul egyes szomszédok szerint, ahol le van zárva a meleg víz, ott lopják, mert lehet hallani a fürdôszobában, hogy tusolnak, de az nem bizonyítható.

Mindenestre lakótársulásunk egyébként némileg elônyös helyzetben van, mert van jogászunk.

Csíki Éva jogász tagja a cenzori bizottságnak.

- Folyton kérdik az emberek: ha van jogász, miért nem kérjük bírósági úton, hogy kényszerítsék fizetésre az adósokat. A lakótársulás pénzébôl azonban nem merek bizonytalan kimenetelû jogi eljárást kezdeményezni. Megtörténhet ugyanis, - mint ahogy van már rá példa - hogy a bíró elrendeli, a szóban forgó családok fizessék ki tartozásaikat "minél hamarabb, ahogy lehetôségük adódik". De a végrehajtást nem rendeli el. A baj az, hogy a törvényes védelem csak papíron létezik. Ezt jogászként és magánemberként is igazságtalannak tartom. Nem azt mondom, hogy nem lehet meleg víz nélkül élni. Ha elég igénytelen az ember, lehet. Bár télen vélhetôen folyamatosan meg leszünk hûlve. De nem helyénvaló, hogy miközben kifizetek valamit, megvonják a meleg vízhez való jogomat. Úgy gondolom, hogy éppen elég alkalmazottja van az Energomurnak ahhoz, hogy kidolgozzon egy ennél jobban mûködô rendszert. Kérdés, hogy akar-e?

Magánemberként nyilatkozva Suciu Nicolae kiemelte:

- Én falun nôttem fel. ott sem volt meleg víz. De az egészen más volt. Elsôsorban nem volt ez a keserû szájíze az embernek, hogy fizet és mégsincs meleg víz. Másfelôl, amikor a család fürödni akart, akkor a fürdésre kijelölt helyiségben melegítettünk dézsaszámra vizet. Míg a víz melegedett, a helyiséget is kifûtöttük ugyanazzal a kályhával és jó melegben, jó meleg vízben lubickoltunk. Ami pedig a mosogatást illeti, a fôzôkályha szélén ott állt a melegvizes edény, és állandóan volt meleg víz. Itt azonban olyan helyzetbe kerültünk, hogy ha akarunk sem tudunk változtatni ezen az állapoton. Hôközpontot nem szabad beszereltetni. Bojlert vagy m&