|
LIII. évfolyam 96. (14756) sz., |
2001. április 26., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Történetének legsúlyosabb válságát éli át Marosvásárhely labdarúgása. A sporttörténészek feladata megcáfolni, ha tévedek, de legjobb tudomásom szerint, amióta létezik a divíziós bajnoki rendszer, Marosvásárhely reprezentatív csapata - bármi is volt éppen az aktuális neve - soha nem játszott a másodosztálynál alacsonyabb kategóriában. Jelenleg viszont az ASA-nak minden esélye megvan arra, hogy jövôre például Nyárádtôvel mérje össze az erejét...
Persze, a George Ciorceri vezetôedzô lemondásával és egyes játékosok kizárásával, másoknak pedig a rebellis magatartásával kirobbant mostani válság nem érte derült égbôl villámcsapásként a vásárhelyi futballrajongókat. Elôbb- utóbb megjósolható volt. Már a tavalyi bajnokság végi vergôdés is figyelmeztetô jel volt annak, akinek volt szeme hozzá, hogy lássa a nyilvánvalót, ám mindenki mégis az önámítást választotta. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy a nyáron új elnök került az egyesület élére, s a közvélemény bizalmat szavazott Ioan Murar-nak: mutassa meg, hogy mire képes.
Hamarosan kiderült azonban, hogy az új seprû nyomán is pontosan úgy felgyûl a szemét, mint korábban. Ioan Murarnak nem sikerült - bármilyen ötletekkel is rukkolt elô - biztosítani a csapat anyagi biztonságát, még olyan áron sem, hogy az ASA többi szakosztálya teljesen elárvult, a kézilabda megszûnt, a röplabda alig piheg, csupán a súlyemelôk tevékenykednek még valamit, kizárólag saját erôbôl. Ez a pénzhiány volt az, ami a mostani válsághoz vezetett, minden egyéb - személyi, szakmai és más - konfliktus csupán ennek a folyománya.
Az ASA alapvetô gondja, hogy nagyon sok marosvásárhelyi nem érzi magáénak a csapatot, mert az "a katonaságé". Tudjuk, hogy amikor 1963- ban létrehozták az ASA-t, a döntésnek politikai indítéka volt, s sokan joggal vélik úgy: a csapatnak "civilnek" kellene lennie, a város képviseletében. Az ASA jelenlegi védelmezôi a kiépített jelentôs saját infrastruktúrát, a számos kedvezmény lehetôségét (kiszállások esetén a hadsereg létesítményeiben való elszállásolás és kedvezményes étkezés stb.) hozzák fel álláspontjuk védelmében. Egy bizonyos: bár egy idôben úgy tûnt, van rá esély, most már nyilvánvaló, hogy az ASA jószántából nem lesz "civillé".
A jelenlegi konfliktusban nehéz eldönteni, hogy kinek mennyiben van igaza. A legvalószínûbb az, hogy minden félnek megvan a maga része a válság kialakulásában. A rendkívüli helyzet viszont rendkívüli intézkedéseket kíván, s hogy ez a vergôdés nem folytatódhatott ebben a formában, nyilvánvaló.
Az idôsebbek még emlékezhetnek 1969-re, amikor az A- osztályból búcsúzó csapat helyére szinte testületileg az ifjúsági gárda lépett. Úgy hívták ôket, hogy Bölöni, Hajnal, Kanyaró, Varodi, Ispir - a késôbbi aranycsapat. De jó lenne, ha harminckét év után megismétlôdne a történelem! Nagyon úgy tûnik azonban, hogy amennyiben kiesik - s ez szinte elkerülhetetlennek tûnik - a C- osztályba, az ASA felmorzsolódik az érdektelenségben.
A Nagy-Románia Párt (PRM) bepereli Markó Béla, RMDSZ szövetségi elnököt, mivel azt állította, hogy a C.V. Tudor által vezetett párt szélsôséges alakulat. Ez csak akkor nem fog bekövetkezni, ha Markó Béla bocsánatot kér kijelentéséért - nyilatkozta, április 24-én a képviselôház plénuma elôtt a PRM elsô alelnöke, Corneliu Ciontu. Ciontu szerint Markó Béla lesz az elsô és az egyetlen, akinek törvény elôtt kell elmagyaráznia, mitôl szélsôséges a PRM.
Corneliu Ciontu azután tette ezt a kijelentést a képviselôház plénuma elôtt, miután kemény bírálattal illette a helyi közigazgatási törvényt.
Válaszként Markó Béla azt nyilatkozta, hogy bármikor bárkinek szívesen elmagyarázza, miért tartja a Nagy-Románia Pártot szélsôséges alakulatnak. Kijelentette, hogy ugyanazt az álláspontot képviseli, mint amikor kijelentését tette: a PRM vezéregyéniségeit szélsôséges politikusoknak tartja. A szövetségi elnök nem vonja vissza kijelentését.
Az elmúlt két nap folyamán lehullott, az átlagosnál nagyobb mennyiségû csapadék árvizeket okozott Maros megye több településén. Az eddigi jelentések szerint mintegy 500 hektárnyi mezôgazdasági terület, számos háztáji gazdaság került víz alá. A legtöbb kárt a Luc pataka okozta, amely kedden kiöntött és Dédrádszéplakon 130 hektár területet valamint 40 háztájit borított el. Marosugrát sem kerülte el az árvíz, a megduzzadt Maros folyó 80 hektárnyi kaszálót árasztott el, a Nyárád pedig Ákosfalván félszáz hektár területen öntött ki, Harasztkeréken pedig elszakadt egy kisebb fajta gát. Kóród és Küküllôsolymos között 200 méteres útszakasz került víz alá. Az áradások okozta károkat az illetékesek egyelôre nem tudták felbecsülni.
Az elôrejelzések szerint a következô napokban csökken a csapadék mennyisége, így Maros megyében nem kell újabb árvizektôl tartani - jelentette ki tegnap Jinga Sandu alezredes, a megye polgári védelmi parancsnoka, aki hozzátette, hogy készek közbelépni, ha a helyzet megkívánja.
Nastase elveti az "engedményeket"
Az elôrehozott választások lehetôségével fenyeget Adrian Nastase miniszterelnök, miután kisebbségben lévô kormányának sorsa most már a Nagy Románia Párt, vagy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti támogatásától függ - olvasható a központi lapokban.
A pártelnök kormányfô a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezetôségének hétfôi ülését követôen leszögezte: a PDSR nem fog parlamenti együttmûködést kialakítani a szélsôségesen nacionalista Nagy Romániai Párttal (PRM).
A PDSR ülésén egyebek között a kormánypárt és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) közti együttmûködés megszûnésével kialakult helyzetet vitatták meg. A PNL a költségvetési törvény parlamenti elfogadása után jelentette be, hogy felmondja a PDSR-rel kötött megállapodását.
A demokratákkal kötött megállapodás "halva született", a súlyos belsô válsággal küszködô PD egyetlen pillanatig se vette komolyan az egyezséget. A liberálisokkal négy hónapig tartó vita után bomlott fel a megállapodás.
Adrian Nastase sorsa az RMDSZ kezébe került, s a miniszterelnök az elôrehozott választások lehetôségének emlegetésével a magyaroknak üzent - állapították meg a román kommentárok.
A miniszterelnök a PDSR vezetôségének tanácskozása után elismerte, hogy pártján belül "sokan nyugtalanok amiatt, hogy a PDSR egy bizonyos nyomás miatt túl nagy engedményeket kénytelen tenni az RMDSZ-nek".
Csak azt fogadjuk majd el az RMDSZ-tôl, ami számunkra és az ország számára is ésszerû. Ha nem számíthatunk a szövetség szavazataira, az elôrehozott választások mellett döntünk, nem kötünk szövetséget a PRM-mel - fogalmazott Adrian Nastase.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a román sajtónak adott nyilatkozatában leszögezte: alaptalannak érzi azt az elégedetlenséget, amelyet a PDSR fogalmazott meg az RMDSZ-szel kötött megállapodást illetôen.
Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a két szervezet kapcsolatai egy mindkét fél által aláírt egyezményen alapulnak. Markó szerint ezt a megállapodást kell betartani, s akkor a PDSR továbbra is számíthat az RMDSZ támogatására.
Markó nem értett egyet azzal, hogy a PDSR túlságosan sok engedményt tenne az RMDSZ-nek. Leszögezte: nem lehet engedményekrôl beszélni, amikor a megállapodás alapján hozott döntések Románia európai integrációjának részét képezik.
Az RMDSZ elnöke arra figyelmeztetett, hogy Románia európai integrációs esélyei csökkennek, s ebben a helyzetben az országnak "a román politikai osztály szolidaritására lenne szüksége", nem pedig elôrehozott választásokra.
További volt és jelenlegi szenátorokról és képviselôkrôl, illetôleg a tavaly ôszi választásokon indult jelöltekrôl derült ki, hogy az egykori román állambiztonsági szervek (Securitate) tagjai, munkatársai vagy besúgói voltak.
A Securitate iratainak tanulmányozásával foglalkozó bizottság (CNSAS) szerdán hozta nyilvánosságra újabb listáját azokról a tavalyi választásokon indult jelöltekrôl, akik az egykori titkosrendôrség tagjai, munkatársai vagy besúgói voltak.
A jelöltek ellenôrzését még a választások elôtt el kellett volna végezni, de ezt csak részben tudta megtenni a bizottság, mivel több párt késve adta le jelöltjeinek névsorát.
A választások utáni vizsgálatok megállapították, hogy négy olyan személy került a törvényhozásba, aki a Securitate tisztje volt. Közülük ketten a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Pártot képviselik.
A kormánypárt színeiben megválasztott Ristea Priboi képviselôrôl már korábban kiderült, hogy 1989 elôtt a Securitaténál dolgozott. Ez komoly botrányt kavart, mivel a kormánypárt javaslatára éppen ôt választották meg a külföldi hírszerzô szolgálatot (SIE) ellenôrzô parlamenti bizottság elnökévé. A civil társadalom és a sajtó nyomására Ristea Priboi végül is lemondásra kényszerült.
Az egykori politikai rendôrségnek dolgozott az ukrán kisebbség képviseletében a parlament alsóházába az ôsszel immár harmadszor megválasztott Stefan Tcaciuc ukrán író, aki annak idején a Kriterion Könyvkiadónak az alkalmazottja volt.
A most közzétett listákon a legfeltûnôbb név a történészként is ismert Dan Amadeu Lazarescu liberális politikusé, aki évtizedeken át a román szabadkômûves céh legfôbb tisztségviselôje volt. Lazarescu a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora volt 1996-2000 közöt, de az ôszi parlamenti választásokon már nem indult. Mircea Ionescu Quintus volt PNL-elnök mellett ô a legismertebb liberális politikus, akirôl a CNSAS egyértelmûen megállapította, hogy rendszeres munkatársa és besúgója volt a kommunista titkosrendôrségnek.
A CNSAS bejelentette, hogy az újabb listák közlésével befejezôdött a tavaly ôszi választások alkalmával végzett vizsgálatok eredményeinek nyilvánosságra hozása.
A bizottság elnöke, Gheorghe Onisoru hangsúlyozta: a CNSAS felkészült rá, hogy az ôszi közléseket követô tiltakozásokhoz hasonlóan most is lesznek, akik kétségbe fogják vonni a vizsgálatok eredményeit. Leszögezte azonban, hogy most nem szorította ôket az idô, a vizsgálatok alaposak voltak és minden részletre kiterjedtek, tehát nem fordulhat elô, hogy bárkivel kapcsolatban tévedés történt volna.
Geoana fordítási hibára vonatkozik
Példaértékûnek nevezte Románia és Magyarország kapcsolatait Strasbourgban Mircea Geoana külügyminiszter, aki az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet soros elnökeként ismertette kedden az Európa Tanács közgyûlése elôtt az EBESZ idei tevékenységét, terveit.
A román külügyminiszter magyar újságíróknak adott nyilatkozatában úgy vélte, bizonyára "fordítási hiba" történt, amikor a múlt pénteken Craiovában tett kijelentéseit úgy értelmezték, hogy Romániának komoly fenntartásai és kételyei lennének a készülô magyar státustörvénnyel kapcsolatban.
Geoana ugyanakkor Strasbourgban is elmondta, hogy a román kormánynak vannak aggályai és kérdései a törvényt illetôen. Hozzátette: hasonló kérdések Magyarország más szomszédai részérôl is megfogalmazódtak.
A külügyminiszter szerint éppen a kiváló román-magyar kapcsolatok miatt természetes, ha Románia szeretné, hogy a román állampolgárokat érintô kérdésekrôl konzultáljanak vele.
- Mindketten európaiak vagyunk és hamarosan szövetségesek is leszünk, így elônyben részesítjük az alapvetô és a gyakorlati kérdések közvetlen tisztázását - fogalmazott Geoana, aki szerint az lenne a legjobb, ha a két kormány szakértôi szinten egyeztetne és próbálna közös megoldásokat találni.
Mircea Geoana craiovai kijelentése központi helyet kapott a sajtóban, a lapok szó szerint idézték a külügyminisztert, amikor a román kormány komoly fenntartásairól és aggodalmairól szólt.
A magyar és a román Állami Számvevôszék együttmûködési megállapodásáról tárgyalt a hét elején Bukarestben Kovács Árpád és Ioan Condor, a román számvevôszék vezetôje.
- A két intézmény majd tíz év óta tart fenn nagyon jó szakmai kapcsolatokat, és ennek alapján merült fel a lehetôség, hogy együttmûködési megállapodást kössünk - mondta Kovács Árpád, az Állami Számvevôszék (ÁSZ) elnöke szerdán az MTI- nek Bukarestben.
A mostani megbeszéléseken meghatározták az együttmûködés fô területeit. Ezek: az uniós felkészülés tapasztalatainak cseréje, a szakembercsere, a privatizáció ellenôrzésével kapcsolatos segítségadás, a nemzetközi konferenciákon való közös fellépés.
- Felmerült annak a gondolata is, hogy az egymást kölcsönösen érintô kérdésekben úgynevezett párhuzamos, illetve közös vizsgálatokat végzünk, ami azt jelentené, hogy a fôként az uniós pénzekbôl finanszírozott, határokon átnyúló együttmûködésben megvalósítható fejlesztések pénzügyi ellenôrzési adatait cseréljük ki - mondta.
Az ÁSZ elnöke emlékeztetett, hogy ilyen párhuzamos vizsgálatokat már folytatnak a párkányi híddal, illetve a magyar-szlovén vasútvonallal kapcsolatban.
A román felet különösen érdekli az EU-val való jogszabály-harmonizáció magyar tapasztalata, ennek az oktatása, valamint a teljesítményvizsgálatok ügye.
A magyar Állami Számvevôszék elnökét fogadta Nicolae Vacaroiu, a román szenátus, illetve Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke is. Fôleg a magyar privatizációs eredmények iránt érdeklôdtek, és üdvözölték, hogy az ÁSZ az e téren készült jelentéseit, tapasztalatait kész átadni.
Hónapok óta tart Bukarestben és az ország nagyvárosaiban a kóbor kutyák elleni háború. Leglátványosabb azonban a fôvárosban, ahol Traian Basescu fôpolgármester bejelentette annak idején, hogy ô biz’isten egykettôre úgy megszabadítja az ország legnagyobb városát a kóbor kutyáktól, hogy annak a világ is csodájára jár. Ami magyarán azt jelentette, kipusztítja azokat.
A lakosság reakciója sem maradt el, egymást érték a polgárok, az állatvédôk, a különbözô civil szervezetek tiltakozó nyilatkozatai. Brigitte Bardot ex-szexszimbólum, jelenleg a világ állatainak patrónusa, Bukarestbe utazott, jobb belátásra bírandó a harcos, tettrekész fôpolgármestert. Basescu szokásos vigyorával és sanda, amolyan "a szeme sem áll jól" pillantásokkal fogadta a filmsztárt, a tévékamerák elôtt nagy kézcsókok cuppantak. S azzal annyi.
Brigitte Bardot elutazott, Basescu maradt. Folytatta, ahol abbahagyta. Vagyis a tévényilatkozatoknál, hogy csak azért is elpusztítja az összes gazdátlan négylábút. Elôször begyûjti ôket, csak az elöregedetteket, a rüheseket és az agresszíveket irtja ki, a többit ivartalanítja, eteti (egy ideig), és aztán...
Mivel minálunk minden "eredeti" módon történik, az állatvédôk és az állatbarátok gondoltak egy merészet és nagyot, s egyszerre özönleni kezdtek az ebmenhelyek felé az örökbefogadók. Ismét napokig a tévéhíradók élén volt a kóbor kutyák ügye, maguk a riporterek reklámozták legjobban magukat, hogy hány négylábút mentettek meg Basescu vérszomjas kutyadühétôl...
Csakhogy, nem igazi otthont akartak adni a kóbor kutyáknak. Hanem, talán csak az összevissza nyilatkozó, sértô, nemegyszer nyomdafestéket nem tûrô kifejezésekkel hadakozó fôpolgármesternek akartak borsot törni az orra alá. Mit mondjunk, sikerült. Ugyanis, nem sokkal azt követôen, hogy "örökbe fogadták" a kutyákat, újból kieresztették az utcákra. Ily módon szinte tragikomikus helyzet alakult ki: jó pár hónapon át tartó tévényilatkozatok, purpárlék, támadások és ellentámadások, azaz kutyakomédia után ott tartanak, ahonnan elindultak. Ismét az utcán vannak az éhes-rühes kóbor kutyák.
S ha már komédia, legyen komédia. A múlt hét végén félszáznyi kutyabarát, élükön Corneliu Vadim Tudorral, a fôpolgármester háza elôtt gyertyát gyújtott, s követelte, állítsa le a "gyilkosságokat". A megmozdulást újabb nyilatkozatháború követte. Basescu sajnálta, hogy nem volt otthon, különben "bottal húzta volna el a szenátor hátán a nótáját", s kijelentette: büntetést ró ki C. V. Tudorra, mert engedély nélkül szervezett tünetést, és zaklatta a családját. C. V. Tudor viszont azzal fenyegetôzik, hogy tájékoztatja az Európai Parlamentet "a Bukarestben ártatlan élôlények ellen folyó pogromról".
Mindent egybevetve, nálunk minden félresikerül, komédiába fullad. Pedig a probléma valóban probléma, és megoldást kell keresni rá. Hogy mi a helyes megoldás? Ezen kellene Bukarest fôsintérének, meg a vidéken sintérkedôknek elgondolkodniuk. Ez pedig valószínûleg többet jelent egy tévéshow- nál.
A történet ugyanis valójában a STÍLUSRÓL szól, arról, AHOGYAN nálunk "ügyeket" kezelnek, ki ezért, ki azért. Ki a kóbor kutyák okán elérhetô pénzre hajt rá, ki meg úgy véli, hogy ez az a terep, ahol közhivatalnoki rátermettségét fitogtathatja, majdan elérhetô babérokban kalkulálva. Csakhogy, aligha számíthat rokonszenvre az, aki hangzatos-gúnyos nyilatkozatait félkegyelmûként röhincsélve teszi közzé. (Petre Roman elégedetten figyelheti, hogy majdani (májusi) riválisa miként szerzi az ellenszenv-pontokat.)
A HOGYANról pedig annyit: a kóbor kutyák ügyét "kezelôket" jellemzi. Mélyen és egyértelmûen. Az emberséges elbánást nem a kutyákért választják a normális emberek, hanem az emberségük védelmében. Azért, mert nem csak tudják, hanem érzik is, hogy mi illik az ember jelleméhez. Mellesleg, szeretném azért látni, amint Basescu, meg a vidéki hasonszôrûek fegyvert ragadnak, s maguk lövik halomra (esetleg röhincsélve) az ártatlan állatokat. Vagy a piszkos munkát másokra bízzák, s ôk csak a hangot adják, meg a törvényesség látszatát az undorító eljáráshoz?
U.i. Várom, mikor jut eszükbe a harcos közhivatalnokoknak, hogy a kóbor kutyák csak ott szaporodnak el - már csak ilyen a természet rendje -, ahol szemét, hulladék, tehát eleség terem. Ahol rend és tisztaság van, onnan a kóbor kutyák is elvándorolnak. A buzgó kutyairtás mellett talán errôl a városgazdához jobban illô foglalatosságról sem kellene megfeledkezniük.
Az ország Európai Unióba való integrálódási folyamatának fontos része az audiovizuális jogharmonizáció. Az e téren tett lépésekrôl számolt be a Népújságnak Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) tagja.
Április közepén az OAT marosvásárhelyi tagja Budapesten járt, az Országos Rádió- Televízió Társaság (ORTT) vezetôivel tárgyalt. Áttekintették az EU jogharmonizációra vonatkozó programját és megállapították, hogy e téren mindkét ország jelentôs lépéseket tett. Mind a magyarországi, mind pedig a romániai audiovizuális szabályok megfelelnek az uniós elvárásoknak. Megegyeztek abban, hogy a két szakmai szervezet a továbbiakban is tart tapasztalatcseréket, támogatja egymást e folyamatban. Nahimi János, az ORTT Alap igazgatója e találkozás alkalmával elmondta, hogy az ORTT pályázatok alapján támogatná a határon túli magyar filmkészítôket. Az alkotók bármilyen kategóriában igényelhetnek pénzösszegeket. A lehetôségekrôl és a pénzigénylésrôl, illetve az erdélyi magyar filmesek gondjainak feltárására, elemzésére két hónapon belül tanácskozást szerveznek majd. Gáspárik Attila budapesti tartózkodása idején találkozott Pekár Istvánnal, a Duna Televízió elnökével is. A tévévezetôvel az erdélyi nézettséget elemezték, valamint azt a lehetôséget is felvetették, hogy ne csak a Kárpátokon belüli kábeltévé- társaságok programjában szerepeljen a Duna TV mûsora. Gáspárik Attila kifejtette, amennyiben Erdélyben területi stúdiót szervezne a Duna TV, erre a legalkalmasabb helység Marosvásárhely lenne, hiszen nemcsak kulturális, politikai és etnikai összetétele miatt lehetne ezt elônyösebben megvalósítani, mint más városokban, hanem az a tény is emellett szól, miszerint e város Erdély közepén van, innen minden más település könnyebben megközelíthetô.
Április 19-étôl Románia tagja lett a legnagyobb audiovizuális szervezet, a Szabályozó Hatóságok Európai Platformjának. Ennek a szervezetnek 39 ország a tagja és a legnagyobb olyan audiovizuális tömörülés, amely együttmûködik az EU szakbizottságával. Az egyezség alapján a romániai OAT könnyebben hozzáférhet bármelyik tagország erre vonatkozó szabályzatához, kölcsönösségi alapon szervezhetnek tapasztalatcseréket, de ami a legfontosabb, az egyezség EU- normák szerinti jogokat és kötelezettségeket fogalmaz meg, amelyet Romániában is alkalmazni kell. Egyik ilyen kötelezettség például a regionális kereskedelmi rádió-, illetve tévéstúdiók hatáskörének, befolyásának növelése, a területi igények szerinti méltányos frekvenciaelosztás. A társulási egyezményt az OAT nevében Gáspárik Attila és Razvan Popescu tagok írták alá.
Az OAT nemsokára Romániában elôször szervez olyan kerekasztal-beszélgetést, amelyben arra keresnek választ, hogyan lehetne a hallássérültek számára is hozzáférhetô mûsorokat szerkeszteni, adásokat feliratozni, hogy e hátrányos helyzetûek diszkriminációját megszüntessék a televízióknál. Egy héten belül kidolgozzák a "replika jogát", azt a szabályrendet, amely biztosítja majd a válaszadási lehetôséget azoknak a személyeknek, intézményeknek, akiket-amelyeket valamilyen sérelem ért az audiovizuális médiákban.
A jövô héten aláírhatják a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) együttmûködésérôl szóló jegyzôkönyvet - közölte Bukarestben Cosmin Gusa, a román kormánypárt fôtitkára.
Gusa elmondta, hogy ezen a héten fejezik be a megállapodás aláírásához szükséges lépéseket.
Viorel Hrebenciuc, a PDSR alelnöke a múlt héten folytatott Budapesten tárgyalásokat a magyar ellenzéki párt vezetôivel. Gusa szerint a két párt a Szocialista Internacionálé vonalán kiván szorosabb kapcsolatokat kialakítani, s emellett azt szeretné, ha hatékonyabb kommunikáció lenne közöttük, hogy ezzel is konkrétabbá váljanak Románia és Magyarország kapcsolatai.
A román sajtó értesülései szerint a PDSR és az MSZP együttmûködési megállapodását "csúcsszinten" írják alá. Adrian Nastase és Kovács László találkozójának lehetôségét sem cáfolni, sem megerôsíteni nem kivánták az MTI-nek.
A Magyar Szocialista Párt nem írja alá az együttmûködési szerzôdést a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjával (PDSR), ha az lehetetlen helyzetbe hozza a romániai magyar közösséget és ellenzi a státustörvényt - jelentette ki Tabajdi Csaba, az MSZP- frakció emberijogi és kisebbségi munkacsoportjának vezetôje.
Egyes román sajtókommentárok összefüggésbe hozták a Magyarországon készülô státustörvénnyel szembeni hivatalos román fenntartásokat és aggályokat a két párt közötti együttmûködéssel, azzal érvelve, hogy amikor a román kormány ebben az ügyben a hatalmon lévô magyar koalíciót bírálja, lényegében az ellenzéki MSZP-nek ad "választási muníciót".
Ugyanakkor Tabajdi Csaba a Krónikának leszögezte: csak addig tárgyalnak a társadalmi demokratákkal, amíg azok tiszteletben tartják a kisebbségi jogokat.
Adrian Nastase szerint a kormányprogram megvalósításának eredményei a négy hónapi kormányzás végén már látszanak. Bejelentette, hogy az ipari termelés az idei év elsô negyedévében 17,5 százalékkal volt nagyobb, mint a tavaly ugyanebben az idôszakban
Az export idén január-februárban 19 százalékkal nôtt a tavalyi esztendô ugyanezen idôszakához viszonyítva. Az inflációs ráta is csökkenô tendenciát mutat, monta a miniszterelnök. Januárban 3,7 százalék volt, februárban 2,3 százalék, márciusban pedig 2 százalékra csökkent.
A statisztikai adatok, illetve a pozitív jelzések jogosítják fel, mondta a kormányfô, hogy úgy vélje, jó irányban halad a kormány, s ennek a trendnek a folytatása hosszú távon valóban az ország felemelkedéséhez vezet.
A demokrácia játékszabályai az oktatási intézményekben, a pedagógus, a diák és a fenntartó szemszögébôl címmel vitadélelôttre kerül sor április 28-án, szombaton 10 órától a Bolyai Farkas Elméleti Líceum amfiteátrumában. Meghivott elôadó dr. Aáry-Tamás Lajos, magyarországi oktatási ombudsman, akit megkértünk arra, hogy néhány pontban vázolja fel, mivel foglalkozik az oktatási jogok miniszteri biztosa?
- Elôsegíti az oktatás résztvevôit (tanárokat, diákokat, szülôket, oktatókat, hallgatókat, kutatókat) illetve az azok közösségeit megilletô, oktatással kapcsolatos állampolgári jogok érvényesülését. Az oktatási jogok biztosa mûködése során kizárólag az oktatási miniszternek tartozik felelôsséggel. Az oktatás bármely résztvevôje - gyermek, tanuló, szülô, pedagógus, hallgató, oktató, kutató - valamint ezek közösségei panaszt emelhetnek, amennyiben úgy vélik, hogy jogaikat sérelem érte, illetve jogsérelem veszélye áll fenn.
- Mikor fordulhatnak hozzá?
- Ha a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetôségeket - a bírósági eljárás kivételével - már kimerítettük vagy ha a sérelmezett határozat vagy intézkedés egy éven belül keletkezett.
- Milyen ügyekkel fordulhatnánk hozzá?
- Amikor egy határozat, intézkedés, illetve ezek hiánya oktatási jogokat sért, illetve a jogsérelem közvetlen veszélyét idézi elô. Az oktatásban résztvevôk közösségeinek (pl. diákönkormányzat, iskolaszék, nevelôtestület) jogai az egyéni jogsérelmekkel azonos védelemben részesülnek. Írásbeli illetve szóbeli, telefonos kérelemmel fordulhatunk az oktatási jogok miniszteri biztosához Az oktatási jogok biztosa hivatalból is vizsgálatot indíthat, ha egy jogszabály, intézkedés vagy annak elmulasztása súlyos, vagy az állampolgárok nagy csoportját érintô jogsérelmet okoz.
Ha emlékszel, kedves olvasó, a múlt héten egy utazás kapcsán már háborogtam. Meghosszabbítanám akkori kimenômet. Láttam egy fotót: a bolgár külügyminiszter diadalittasan mutat föl egy európai okmányt. A Schengeni Egyezményt aláíró országok eltörölték Szófiával szemben a vízumkényszert. A román lapok irigyen és alig palástolt, érthetô bosszúsággal írják: még a bolgárok is, még ôk is… dumnyezeule.
Van ebben valami néplélektani jellegzetesség. Valami undok bezzegség. A bolgárok, tetszik érteni, azok a koszos bolgárok, még azok is hamarabb, mint mi, aki Európa legjei voltunk, vagyunk. A leszünk még, istenkém már kérdô, szorongó mondattá keseredik. Igen, az átlag román olvasó szemében Bulgária egy lépcsôsor aljában hever balkáni festôiségben és nyomorban. Hiszen ôk csak 1877/78-ban váltak állammá, ráadásul hálásnak kellene lenniök a felszabadító harcokért, amiben I. Károly király csapatai hôsiesen és önzetlenül ontották vérüket Grivicánál, Szmeránnál és abban a harmadik faluban, teccik tudni, tanár úr, ott a nyolcadikos történelemkönyvben, a közismert illusztráció alatt írja. Hálával tartoznak nekünk, mert Bukarest befogadta a bolgár menekülteket, az ortodox egyházat - a bolgár nemzeti hithazát istápolta - a török muzulmán elnyomók ellenében, az ábécét és az elsô bolgár könyveket hazánkban nyomták. Szóval jóságos nagybácsija volnánk a Balkánnak.
Aztán történt két dolog, ami megingatta némiképpen ezt az öröklött állapotot. Nem volt komoly az eszmerengés, a Richter skála csak két fokot mutatott. Az egyik a nyolcvanas évek tévéje, a másik ugyanazon évtized fináléja.
Emlékezz: igazi nagy mérkôzést a bolgároknál láttál. A regátiak filmet néztek és világhíradót, elfogytak a bolgár-román szótárak, társalgási könyvek. Volt, aki Párizsból hozatott francia-bolgár hasonlót.
A diktatúrák bukása is elôbb volt a szomszédos ketrecekben, mint nálunk. Elkéstünk, még a véres, villogó színjáték sem tudta feledtetni, hogy megkéstünk, pajtikám. Bulgária szenvedett, éhezett, volt egy kevés kozloduji atomerômû-hisztéria, elôszeretettel beszéltek a lapok a bolgár banditizmusról, a turisták találkozásáról "Kifosztovics pátriárkával" (Heltai Jenô), de már a balkáni háborúban déli szomszédaink derekasabban viselkedtek, mint Bukarest. NATO- és embargó- tekintetben. A reformokat is végrehajtják…
Lemaradtunk, mint a borravaló. Mert a borravaló mértékkel - európai hagyomány. Mértéktelenül - Bizánc öröksége.
Nyugati szomszédainkról szándékosan nem szóltam. Minek bôszíteni az irigy oroszlánt…? Ugyanis a leu és a leva egy tôrôl fakad.
Becsapva érzik magukat a polgárok
Tegnap a délelôtti órákban a marosvásárhelyi Tudor lakótelepi Armoniei utcában a Citadinprest Kft. alkalmazottai megkezdték a fémlemezbôl készített, törvénytelenül felépített garázsok lebontását. A polgármesteri hivatal öt nappal ezelôtt mintegy 200 tulajdonost szólított fel a garázsok elszállítására, kilátásba helyezve az építmények elbontását. Az érintettek jó része eleget is tett a felszólításnak, voltak, akik tegnap a Citadinprest munkásaival párhuzamosan dolgoztak a garázsok szétszedésén. Bár a legtöbb tulajdonos elégedetlenkedett, az építményeket elszállító cég alkalmazottai nem ütköztek ellenállásba.
A helyszínen levô Aldea Lucia, a 250-es lakótársulás elnöke lapunknak elmondta, hogy igazságtalanul jártak el a lakókkal szemben, mivel a felszólítások kézhezvétele után a lakótársulás halasztási kérelmet nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz, ám választ nem kapott. Sôt, az érdeklôdô tulajdonosoknak azt mondták, hogy nem találják a dokumentációt, majd egyik szobából a másikba küldték ôket. Végül azt javasolták nekik, hogy újabb kérvényt adjanak le, és várják meg, amíg - még a lebontás elôtt - egy bizottság kiszáll a helyszínre és eldönti, hogy melyik garázs marad és melyik nem. Semmilyen bizottság nem jött ki, különben is a kedvezôtlen idôjárás miatt az embereknek nem is volt lehetôségük a megszabott határidôn belül lebontani a garázsokat, így történt, hogy az akció meglepetésszerûen érte ôket, állítja a lakótársulás vezetôje. Aldea Lucia azt is felháborítónak tartja, hogy közel félszázan igényeltek az új garázstípusokból, de valószínûleg lemondják a rendelést, mivel kiderült, hogy a meghirdetett 13 millió lej helyett - a hozzáadott értékadó, a szállítási költségek miatt - 27 millióra emelkedik a besztercei cég által gyártott garázs ára.
A polgármesteri hivatal mûszaki igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy ôk világosan közölték, hogy az összes fémlemezbôl készített, törvénytelenül épített garázst lebontják, nem kell semmiféle bizottságra várniuk a tulajdonosoknak, akik különben is örüljenek, hogy egyáltalán küldtek felszólítást és nem alkalmazzák a törvényben elôírt, 7-tôl 20 millió lejig terjedô bírságolást. A szétszedett és elszállított garázsokat 15 napon belül a Citadinprest Felszabadulás utcai lerakatánál vehetik át a tulajdonosok, az 500.000-1.000.000 lejes bontási illeték kifizetése után, pontosított az igazgató, aki az új garázsok "felduzzasztott" árával kapcsolatosan annyit mondott, hogy akinek nincs pénze, ne vásároljon, a költségek csökkentése szempontjából ô személy szerint a helyi cégek garázsait javasolja megvételre.
A polgármesteri hivatal adatai szerint a meglévô 6000 garázs mintegy felét engedély hiányában építették közterületre, ezek lebontását a következô hetekben is folytatják.
Kit kellene beleépíteni, hogy elkészüljön végre?
A marosvásárhelyi víkend utóbbi éveinek története mindinkább hasonlít Kômûves Kelemen vagy Manole mester balladájához. Ugyanis, amit az egyik polgármester felépít, a másik mandátuma alatt lerombolják, ami egyiknek jó, a másiknak nem. Az érdekek harcában egy biztos: a lakosság, a kikapcsolódni vágyó marosvásárhelyiek veszítenek leginkább.
Néhány napja a víkendtelep megbolydult méhkashoz hasonlít. Ottjártunkkor a volt nagy úszómedence aljára percenként érkeztek a kaviccsal teli tehergépkocsik. A rakományt azonnal elterítette két úthenger. Az ASA sportegyesület felôli bejárat aszfaltos útját az alapokig felszedték. Átrendezik a sportpályákat is. A tervek szerint a medencék építése és a területrendezés összesen 45 milliárd lejbe kerül. A helyszínen azonban kiderült, hogy egyelôre az építô cégek - a Citadin Prest is - ingyen dolgoznak. Az idén 20 milliárd lejt irányoztak elô a költségvetésbôl erre a beruházásra, de ameddig ezt nem fogadták el, a pénzt nem utalhatják át az építôknek. A tervekben az is szerepel, hogy külön utat építenek a gépkocsiknak, így közelítik meg a csónakázó mellett a hétvégi házakat. Ekképpen zárnák ki a gépkocsiforgalmat a teleprôl. Furcsa elképzelés, hiszen nyáron a legtöbben a csónakázó és a nyaralóházak közötti sávon tartózkodnak.
A múlt héten, ahogy feltöltötték a csónakázómedencét, észrevették, hogy a volt nagy úszómedencébe átszivárog a víz. Pontosan azon a helyen, amelynek átépítése több hónapig tartott. Errôl utólag kiderült, hogy a különbözô mûszaki gondokra hivatkozva (sz.m.: Annak idején egész oldalas ankétunk derített fényt a történtekre), csövek tûntek el, summa summárum, az akkori építô cég még mindig perben van a polgármesteri hivatallal, hogy tisztázzák, hova tûnt el mintegy félmilliárd lej. A "rossz üzlet" eredménye most látszik. Hiába "dolgoztak" hónapokig a legkényesebb helyen, a csónakázót a medencével elválasztó földterületen, a szigetelés csak ennyit tartott. Átszivárogtak a milliók. Az áldozati bárány Rosca Angela, a közterület-kezelô igazgatóság hajdani vezetôje volt, akinek a nevét a legutóbbi sajtótájékoztatón is megemlítette a polgármester, a munkálatok rossz minôségéért hibáztatta. Arra pedig a mai napig sem derítettek fényt, hogy tulajdonképpen mi is történt az "el-pazarolt" pénzzel. A polgármester azt is kijelentette a sajtónak, hogy a volt KISZ hétvégi házát azért vette meg és alakíttatta át a volt adminisztráció, hogy legyen ahol dorbézoljanak a hivatal alkalmazottai. Valóban, nagyon sokba került az épület felújítása, de az is igaz, hogy a városnak szüksége van egy olyan vendégházra, ahol a testvértelepülésekrôl érkezetteket megfelelôen fogadják, elszállásolják. Egyébként egyelôre itt két szoba használható, ha rendbe teszik az emeletet, akkor 16 helyet lehet majd igénybe venni. A "luxusvendéglô" sem exkluzív, ide bárki beléphet. Mi több, a polgármester ötleteként hangzott el a sajtótájékoztatón, hogy ide szaunát, masszázsszalont, fitnesz- és erôtermet szeretne építtetni. Arra a kérdésre, hogy ezt ki használná, a polgármester flottul kijelentette, ide csak a gazdagok járhatnak majd.
A polgármester megválasztása után, szokása szerint, tévékamerák és nagyszámú újságíró kíséretében, jóval a szezon után, valamikor ôsszel kisétált a víkendtelepre, hogy hírül adja a világnak: végre átadhatta az oly sokáig épített gyermekmedencét és vízicsúszdát. Akkor még a csúszdát öntözô vízpumpa sem érkezett meg Bukarestbôl, a medencét övezô kockakövezést sem fejezték be. Ez akkor nem számított. A polgármester jött, látott és rendelkezett, a tervrôl is értekezett Koszta Árpád fôtervezôvel. Néhány apróbb megjegyzést tett ugyan, de alapvetô kifogása nem volt a tervvel kapcsolatosan. Ezzel szemben április 24-én, kedden újra berendelte a tervezôt és a kivitelezô cég képviselôit. A polgármester kifogásolta a medencék vízellátó rendszerét, ugyanakkor luxusnak tartotta a tervezett hat úszómedencét. A végkövetkeztetés: nem jó a korábbi terv, újat kell készíteni. S ha nem tévedés, akkor ez lenne a harmadik. Igaz, a polgármester mindezt azzal motiválja, hogy az elképzelés szerint, ami mostani számításokkal 32 milliárd lej, az kb. a felére, azaz mintegy 17 milliárd lejre csökkentené a beruházás értékét. Arról nem szól a fáma, hogy ezért esetleg újabb pályázatot kell kiírni, a kivitelezôk is változnának, s könnyen feltételezhetô, hogy ezek a jelenlegi vezetéshez közel álló vállalkozók lennének.
Az építkezés mellett a polgármesteri hivatal többször nekirugaszkodott, hogy rendet teremtsen a telepen levô hétvégi házak és kereskedelmi bódék között. Kérdôíveket küldtek el a tulajdonosoknak, amelyben kérték, tisztázzák a tulajdonjogi helyzetet. Kiderült, hogy van olyan ház, amely többször cserélt tulajdonost, tisztázatlan a földterület helyzete, egyszóval nagyobb az összevisszaság, mint gondolnák. Többször hadat üzentek a használatlan bódék tulajdonosainak, de a földgyalu nem sokat takarított el. Vita volt az Apolló diszkó elôtt épített hajóval kapcsolatosan is, amelyet a tulajdonos jogtalanul húzott fel. Per lett az ügybôl, amelyet megnyert a magáncégvezetô. A hajó marad. Közben a gyerekmedencével szemben - a környezetbôl igencsak kiríva - egy kétemeletes épületet húznak fel. Kiderült, a Baltimore Kft. motelt épít, törvénytelenül. De már ebben az állapotban nem lehet lebontani, engedélyezik az épületet.
Jó lenne, ha már valahogy végleg rendeznék a víkendtelep sorsát. Talán ha elkészülne egy részletes városrendezési terv, ami pontosan meghatározná, mit, hogyan és hova lehet majd építeni a telepen. Errôl és a polgármester tervmódosítási elképzeléseirôl pedig szakemberek véleményezése alapján a tanácsnak kellene döntenie, hiszen itt elsôsorban az adófizetô polgárok pénzének a felhasználásáról van szó.
Az alkalmazottak Romániában az aktív lakosság háromötödét teszik ki. Az egyre növekvô társadalmi elégedetlenség jelzi azonban, hogy a bérezés nem az elvárásoknak megfelelôen alakul. Folyamatosan csökken ugyan a munkanélküliek száma, hiszen az egy évvel korábbi megyei adatokhoz képest több mint egy százalékponttal kisebb az arányuk (8,0%, összesen 20.628 személy), de többnyire sem a nekik juttatott segély, sem a dolgozóknak adott fizetések nem elegendôk a létfenntartásra.
A Megyei Statisztikai Hivatal jelentésébôl kiderül, hogy az elmúlt hónapban a megyében a nettó átlagkereset 2.661.531 lej volt. Az egyes szakmákban elérhetô keresetek azonban lényeges eltérést mutatnak. A biztosítási, a bank- és pénzügyi szektorban az átlagos nettó jövedelem 2,6-szeresét kapják kézhez az alkalmazottak, a távközlésben pedig 1,6-szeresét, a közigazgatásban az 1,4-szeresét, a szállítóiparban pedig az 1,2-szeresét. Ezzel szemben a vendéglátóipari alkalmazottak csak kétharmadát (61,8%) kapják az országos átlagkeresetnek, a kereskedelemben csak a 71%-át, a mezôgazdá-szok pedig a 76,5%-át.
Általános jelenség, hogy az országos átlag alatt keresôk reálbérei csökkenô tendenciát mutatnak, ugyanakkor a legnagyobb növekedést éppen a listavezetô szakmákban tapasztaljuk.
A jelenleg megyénkben bejegyzett munkanélküliek száma (20.628) az elmúlt évben 4280 személlyel csökkent. 1999 elején 30.000-nél is nagyobb volt a számuk.
Sajnos az alkalmazottak száma nem növekszik a nem dolgozók számának csökkenésével arányosan, hiszen évente 6-8000 alkalmazottal kevesebbet tartanak nyilván.
Vélhetôen ezek igen nagy hányada dolgozik. Ki itthon, ki a határon túl. Természetesen feketén.
Hasonlóképpen, általános jelenség, hogy a mezôgazdasági munkák idején csökken a munkanélküliség, viszont nem növekszik a mezôgazdasági dolgozók száma, pedig több százan élnek ilyenkor napszámból.
Az adóterhektôl való menekülés reményében egyre többen élnek a fekete-, esetenként a szürkemunka lehetôségével. Így nem kell fizetni a társadalombiztosítást, a jövedelemadót, vagy a nyugdíjalaphoz való hozzájárulást sem a munkaadónak, sem a munkavállalónak.
Egyes munkáltatók azt is figyelembe veszik, hogy a szerzôdés nélkül dolgozók esetében bármilyen baleset történik, nem kell fizetniük a kórházi költségeket. A munka nélkül tengôdôk pedig fizetés reményében (ami legtöbbször éhbérnek bizonyul) ilyen feltételek mellett is elvállalják a munkát. A meglepetések akkor érik ôket, amikor a munkáltató nem a szóbeli megállapodásuknak megfelelôen fizet, nem tartja be a korábban megállapított munkaidôt vagy munkafeltételeket. Ilyenkor a munkás hiába elégedetlenkedik, mert azonnal az ajtóra mutatnak: "kinn tágasabb". Panaszaikkal nemigen van hova fordulni. Az ajtón kívül pedig mindig akad újabb munkát keresô.
P. L. két gyereket tart el. Korábban a városban dolgozott, de miután munka nélkül maradt, kiköltöztek falura.
- Próbálkoztunk állattartással, de nem tudtunk elôbbre jutni. Ezért a múlt nyártól egy nagykereskedônél dolgozom. Természetesen szerzôdés nélkül. Elôször ügynöknek vettek fel, az volt a dolgom, hogy a tulajdonos által forgalmazott árut bemutassam a megye rám bízott részében levô üzletekben, és ott rendeléseket vegyek fel. A jövedelem az áru értékének 1,5-2 százaléka. Néhány hónap után az ügynökök közül engem dicsértek meg, mert én hoztam a legtöbb rendelést, de eddig 1,4 milliónál többet nem kaptam kézbe. Ezt a majdnem másfél milliót is csak úgy lehet megvalósítani, ha reggeltôl estig úton vagyok. A cég autójával havonta mintegy 5-6000 kilométert vezetek. Az a szerencse, hogy a stopposok által adott pénzbôl még kiegészíthetem a keresetemet. Mindezzel együtt egyik napról a másikra élünk. Ott is hagynám, de ötvenévesen ki vesz fel dolgozni?
Egy hozzávetôleges számítást készítve látható, hogy az 1,4 millió lejes bér 100.000.000 lej értékû áru eladását jelenti. Ez azt jelenti, hogy az áru beszerzési értékét és egyéb költségeket leszámítva (csak 5%-os nyereséget feltételezve) a tulajdonos egyetlen ügynök nyomán 7 milliós hasznot valósít meg havonta. A haszon az ügynökök számával arányosan növekedik.
A havi vélhetô nyereségek a legtöbb esetben elvakulttá teszik a tulajdonosokat, akik még annyi fáradságot sem vesznek, hogy a feketén dolgoztatott alkalmazottat tisztességesen megfizessék. A munkakönyvvel alkalmazott személyek utáni költség általában az alapbér kétszerese, hiszen a nyugdíjjárulék, társadalombiztosítás stb. még legalább annyiba kerül, mint az alkalmazott nettó fizetése. Ha mindezeket nem kell fizetni, illendô lenne az így megtakarított összegnek legalább egy részét a kockázatot vállaló személynek odaadni. De hol van itt szó illendôségrôl?
Az ilyen tulajdonosok egyetlen dolgot tartanak szem elôtt: minél hamarabb minél több pénzhez jutni, mivel az ily módon felépített vállalkozásaik jövôje általában igen bizonytalan.
Vannak helyzetek, amikor mindkét félnek "érdeke", hogy a munkaviszony ne legyen hivatalos. Szerzôdés nélkül igen nagy arányban dolgoznak a faiparban és az építészetben. Különösen a Görgény völgyében százával vannak az olyan favágók, akiknek nem ez jelenti az egyetlen megélhetési lehetôséget. Ôk csak akkor jelentkeznek ilyen munkára, ha gazdaságukban éppen nincs nagyon sok munka. Dolgoznak egy-két hetet, majd ismét saját gazdaságuk után néznek. Nem érdekük, hogy mellékkeresetükbôl adózzanak.
Az építkezésben (és nem csak) dolgozó szakképzetlen munkások egy része azért nem ragaszkodik írásos szerzôdéshez, mert munkanélküli-segélyre vagy szociális segélyre jogosult. Amint kiderülne, hogy dolgoznak, megszûnne a segély folyósítása.
A munkáltató pedig kihasználja, hogy a szóban forgók általában annyira rászorulnak a jövedelemre, hogy bármilyen feltételt elfogadnak.
Bevett módszer, hogy próbaidôre alkalmaznak valakit, aztán mire megszokná a munkahelyét és arra gondolhatna, hogy most már ideje lenne a próbaidôs fizetésrôl rendes bérre áttérni, akkor a tulajdonos kifejti, hogy nem volt megelégedve a munkájával és újabb "áldozat" után néz. Két-három hónaponként váltogatva az alkalmazottakat, hosszú ideig el lehet élni éhbérért dolgozó próbaidôsökkel.
Más esetekben a munkavállaló tudatlanságát használják ki. N. E. egy falusi bárban dolgozik, havi egymillió lejért. Kéthetenként egy napja szabad, és napi 8 óra a munkaidô. Ráadásul a fizetését sem mindig kapja meg idôben. Munkaszerzôdése természetesen nincs. Mikor átszerzôdött, akkor kérdezte is, hogy lesz-e munkakönyve, de aztán azt gondolta, hogy elintézôdött. Korábban is hasonló helyen dolgozott, annyi különbséggel, hogy ott a körülmények sokkal rosszabbak voltak, mivel télen nagyon hideg volt. Viszont a tulajdonos késedelem nélkül fizetett minden hónapban, mi több, a bérek után fizetendô illetékeket is idejében átutalta.
M. S. hasonló helyzetben van. Neki azonban már a kezdet kezdetén megmondták, hogy kötnek vele munkaszerzôdést, amit 20 naponként felújítanak. A munkaügyi hivatalhoz azonban nem iktatják a szerzôdést. Ez csak arra jó, hogy ellenôrzés esetén felmutassák, arra hivatkozva, hogy éppen folyamatban van a munkakönyv elindítása, hiszen a törvény értelmében a szerzôdéseket 20 napon belül kell iktatni. Íme, mire jó a "joghézag".
Nemcsak kettôjük esetében, hanem a több száz rendezetlen munkaszerzôdéssel dolgozó számára is kérdéses: idôskorukban mibôl fognak megélni, vagy esetleges kórházi költségeiket fedezni?
B. Sz. egyedül neveli két gyerekét. Hármuk megélhetését egy gyári fizetésbôl nem lehetett biztosítani, ezért kénytelen volt vállalkozni. Kis kocsmájában egy személy dolgozik, a második mûszakot az üzletvezetés mellett általában ô maga vállalja. Saját bevallása szerint alapvégzettsége nem ilyen irányú, úgyhogy kezdônek mondható a magánvállalkozás adminisztrálásában.
- Azt szerettem volna, ha a kocsmában dolgozókat polgári szerzôdéssel alkalmazhattam volna, hogy kipróbáljam ôket, mert manapság senkiben sem lehet megbízni. Meg hát ez nem is egy egyszerû méteráru- vagy fehérnemûüzlet, ahova akárkit lehet alkalmazni: itt mások a higiéniai követelmények.
A fél éve elindított vállalkozásban dolgozók munkaszerzôdéseinek rendezésére azonban még nem került sor. A magyarázat egyszerû:
- Egyik napról a másikra élünk. Még most is azon gondolkozom, hogy bezárjam-e vagy sem a vállalkozást. Nem köthettem ilyen feltételek mellett munkakönyves szerzôdést. Meg az is az igazsághoz tartozik, hogy annyi jövedelem mellett, amennyit itt sikerül megvalósítanunk, alig tudjuk fedezni a költségeket, nemhogy még az adókat, járulékokat is fizessük.
Más tulajdonosok arra panaszkodnak, hogy az alkalmazottak épp eleget ellopnak, minek nekik nagyobb fizetést adni. Megvan a keresetük úgy is - hangoztatják.
Az így kialakult helyzetben mindkét félnek csak veszítenivalója van. A munkáltató munkaszerzôdés nélkül sohasem lehet biztos, hogy másnap reggel az alkalmazott valóban megjelenik a munkahelyén és abban sem, hogy záráskor a kasszában levô összes pénzzel nem tûnik-e el. Bármilyen komolyabb probléma adódik, nincs kit felelôsségre vonni. Ráadásul a Területi Munkaügyi Felügyelôség ellenôrzô testülete egyre több cégnél jelenik meg váratlanul és több milliós büntetéseket ró ki, már az elsô látogatást követôen, ha az alkalmazás körül valamit nem találnak rendben. Ha a szabálytalanságokat másodszorra is tapasztalják, a büntetések már a 20 millió lejt is meghaladják.
Másfelôl, a munkavállalók soha nem lehetnek biztosak abban, hogy munkájukat valóban megfizetik. Ha balesetet szenvednek, csak magukra hagyatkozhatnak, ugyanis a munkáltató nem fogja vállalni sem a felelôsséget, sem a kórházi költségek kifizetését. A nyugdíjuk pedig, ha egyáltalán nem járulnak hozzá a nyugdíjalaphoz, a mindenkori szociális nyugdíjjal lesz egyenlô. Ráadásul az esetek nagy többségében az ilyen feltételek mellett vállalt munkából egyáltalán nem lehet az idôskori megélhetést biztosító összeget megspórolni.
Ami pedig a munkakönyves alkalmazottak fizetését illeti, csak üdvözölni lehet azt a rendelkezést, amelynek értelmében büntethetô az a munkáltató, aki az 1,4 millió lejes minimális bért nem tudja kifizetni. Az ilyen vállalkozásokat jobb bezárni, ugyanis sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem nyer rajta hosszú távon.
Az elmúlt évben megalakult - pontosabban a korábbi munkakamarából elkülönült - a Területi Munkaügyi Igazgatóság, amelynek az új struktúrájába már egy ellenôrzô testületet is beiktattak. Az itt dolgozó 5-6 személy munkája nagyon fontos, hiszen állandóan szúrópróbaszerûen ellenôrzik a megyei munkáltatókat, ugyanakkor a beérkezô panaszokat is kivizsgálják. Egyelôre látványosabb siker nélkül, de igyekeznek felszámolni a feketemunkát. Ellenôrzéseik során hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a szerzôdéssel dolgozók számára kifizették-e a túlórákat vagy sem. A munkavédelmi szabályok és az elôírt munkakörülmények betartását már a munkakamara ellenôrei is rendszeresen számon kérték. Sajnos az új testület munkája is csak arra korlátozódik, hogy a törvény elôírásainak betartását ellenôrizze.
Így az építkezésben vagy faiparban szezonális jelleggel, esetleg kiskereskedésben, vagy bárhol máshol hátrányos feltételek mellett munkát vállalók számára nem létezik érdekvédelem. A legtöbb esetben szó sem lehet szakszervezet megalakításáról, a már létezô szakszervezetek pedig még a rendezett munkaviszonnyal dolgozók problémáit sem mindig tudják megoldani, nemhogy az ilyen személyek gondjait is felvállalják.
Természetesen, már az valamiféle megoldás volna, ha a különbözô szociális juttatások: munkanélküli-, szociális és gyermektartási segélyek, nyugdíj stb. valóban olyan mértékûek lennének, hogy abból meg lehetne élni. Akkor lehetne szó arról, hogy maguk a munkavállalók forduljanak panasszal a korábban említett ellenôrzô testülethez és azt nem csak akkor keresnék fel, amikor már bajba jutottak. Ez persze az életszínvonal emelkedését feltételezi, és hogy erre mikor kerül sor, azt nehéz megjósolni.
A Kemény Zsigmond Társaság kedd esti vendége Lohinszky Loránd érdemes mûvész volt. Csíky Boldizsár tolmácsolásában a társaság részérôl is kijárt neki a köszönet: a színháznak múltat, tekintélyt, a közönségnek felejthetetlen élményeket szerezve, hûséggel és nagy-nagy tehetséggel szolgálta fél évszázadon át a marosvásárhelyi Tháliát.
Ez hosszú idô, ötven év után van mire emlékezni. Ha az emlékezés tanulsággal és tekintélyes kultúrtörténeti jelentôséggel jár, akkor emlékezni - és amit csak lehet, elmesélni - mindenképpen érdemes. Persze, élményszerûbb, vissza a korhoz közelebb megyünk, ha tanúk is vannak közöttünk, akik elmondják még nekünk: hogyan is kezdôdött. Csíky Boldizsár mindenesetre kitalálta, hogy kell jól megszerkeszteni az est forgatókönyvét. Lehetôleg úgy, hogy meséljen a Mester, de meséljen még a "kortanú", kérdezzen a szerkesztô, és kérdezzen, akinek közvetlen emléke, mondanivalója van a legendás idôkrôl, abból kifolyólag, hogy színpadközelben, poros zenekari árokban, vagy mesés díszletek közt cseperedett föl.
Színpadon ült Lohinszky Loránd érdemes mûvész, Imreh Ernô nyugalmazott jogász, Nagy Miklós Kund szerkesztô és Virág György, a megyei tanács elnöke. Hogy jön össze ez? - kérdezte meg vélhetôleg más is csak úgy csöndesen, akár a cikkíró. Nincs más út, rá kellett jönnöm: mennyi mindenrôl nem tud az ember, s mint a jó pap, így már aztán holtig tanul. És nem tudom, mitévô legyek, a város díszpolgárát csak úgy közönségesen nyugalmazott jogásznak nevezzem, historikusnak, kultúrtörténésznek esetleg, de maradok annyiban: Ernô bácsira sok minden ráfér. Mennyi mindent elbírt a húszas évektôl errefelé.
Sétára hívta a közönséget: honnan indult és hol tart ma a színház. A sétából, mondanám, kiadósabb kirándulás lett a történelem és a színház tovatûnô berkeiben.
Akkor hát a kezdetekrôl. 1945 tavaszán Dönitz tengernagy bejelenti: a Harmadik Birodalom feltétel nélkül leteszi a fegyvert. A diktátumoktól és nagy békekötésektôl távoli városkában, Erdély szívében Marosvásárhely is torkig van nyomorral, békeünnepet ül, a város tornyából Osváth Zsuzsa akvarellben meg is festi a népünnepélyt, miközben szorongva várják a frontokról lágerekbe szórt katonákat haza. Imreh Ernô jól emlékszik: miközben élelmiszert gyûjtöttek a Focsani-ban és Földváron fogságban sínylôdô foglyoknak, a város letört kultúrája újra bomladozni kezdett: 1945 augusztusában a Kultúrpalotában, a mai képzômûvészeti múzeum egyik termében a vásárhelyi értelmiség színházat követelt magának, hogy 1946. március 10-én a Székely Színház megtartsa elsô bemutató elôadását. Lehár: A mosoly országának tapsolt a közönség. Az elsô évadban már 14 bemutatót tartott a társulat, más esztendôben a Bánk bánnal nyitott; a vásárhelyi közönség mûvészi igénye is terebélyesedett. A színháznak kezdetben se színpada, semmije, csak nagy-nagy kitartása volt. 1950-ben ilyen állapotba csöppent bele a Kolozsváron frissen végzett fiatal színmûvész.
De itt már a szerkesztô Nagy Miklós Kund kérdésére válaszolt a Mester. Elmondta, milyen színházat talált Marosvásárhelyen akkor, amikor még a fôtéren napipiac mûködött, elmondta élményeit a nagyokról: Szabó Ernôrôl, Kovács Györgyrôl, Delly Ferencrôl, Borovszky Oszkárról, Kôszegi Margitról. A szerkesztô tudta, arról is kell kérdezni a színészt, amirôl a közönség kevesebbet tud: filmszerepeirôl faggatta Lohinszkyt. Otthon még azon este megnéztünk egy filmet. A Duna Televízió a Vörös vurstli címû filmet vetítette. Véletlenül, ajándékból.
De a névsor tovább folytatódott, hiszen Virág György eleven, néhol anekdotába menô gyermekkori emlékeket hozott a fiatal Lohinszky Lorándról, Tanai Belláról, Szamossy Kornéliáról, Csorba Andrásról és persze: a Mester kisebb-nagyobb szerepeirôl. És megint zavarban volt a cikkíró: megyei vezetôt, színháztörténészt, dramaturgot lát-e a színpadon? Nyilvánvalóan ez az ô élményük-emlékük. Ha azt mondja a Mester, hogy hisz a színház jövôjében, akkor reménykedjünk: a mai kamaszoknak is lesz majd akikrôl mesélniük a Kemény Zsigmond Társaság majdani, ki tudja hányadik összejövetelén.
Farkas Ibolya színmûvésznô Székely János Zene címû versét mondta el, a tanítvány, Kézdi Imola József Attila verseibôl válogatott. Végezetül Lohinszky Loránd adott elô részletet Székely János Irgalmas hazugság címû drámájából.
A tavaszi szünidô idején a Kolozsváron tartott Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny elsô helyezettje az összesített pontszám alapján Maros megye lett - újságolta a jó hírt Farkas Ernô szaktanfelügyelô.
Bár elsô helyet nem szerzett egy megyénkbeli részvevô sem, másodikként ketten végeztek, s volt egy harmadik díj is, dicséretet pedig öt tanuló kapott, s nagyon kevés kivétellel a többiek is magas pontszámot értek el.
A 19 megyénkbeli részvevô 1525,64 pontot szerzett, ami 80,30-as átlagot jelent. Második helyen Kolozs megye végzett 80,23-as, harmadik helyen pedig Kovászna 78,56-os átlaggal.
A IX. osztályos tanulók korcsoportjában Orosz Márta, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai, Murvai Éva tanárnô tanítványa végzett a második helyen, s szintén második lett a XII.-es Halmen Krisztina-Ágnes, Kozma Edit tanítványa a Mûvészeti Líceumból. Kántor Emese, a 8-as Számú Általános Iskola VII. osztályos tanulója, Sabau Anna tanítványa harmadik helyezést szerzett, dicséretben pedig a következô tanulók részesültek: Kónya Zsuzsánna, a marosvásárhelyi 3-as iskola VIII. osztályos tanulója (tanárnô Széll Éva), Petz Erika a Bolyai középiskola IX. osztályos tanulója (tanárnô Murvai Éva), Tompa Eszter, a Bolyai középiskola XI-es diákja (tanárnô Farkas Márta), Darabont Tünde és Melles Emôke, a Mihai Eminescu Tanítóképzô XIII. osztályos diákjai (tanárnô Kovács Margit).
"Hetven után ráadás minden év / kezdem hinni: én is meghalhatok" - írja P. Szabó Ferenc SJ, evangélizációs körútjának meghívóján. A körút állomásai: Hargita megyei községek (Oroszhegy, Ülke, Szentegyháza, Székelykeresztúr) után Brassó, Csíkszereda, Kolozsvár, Nagyszalonta. Elôadásainak címe: A hit ôrhelyei: Vatikáni Rádió, Távlatok; Jezsuiták a nagyvilágban; A világiak szerepe a II. Vatikáni Zsinat után; Szerelem, házasság. Ez utóbbi témával városunkat is felkeresi a tudós atya: május 4-én, pénteken 18 órától a minorita templomban elôbb a HÁLÓ bemutatására kerül sor (referens: Molnár Melinda), majd 18.30 órától az elôadásra. Ezt követôen beszélgetés következik P. Szabó Ferenc jezsuita atyával, melynek moderátora T. Bara László egyetemi lelkész.
Az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról
Mellau György
Ha a jogosult személy kérésében kizárólag a privatizálási folyamatban használt névértékû címleteket igényel, meg kell idézni a Pénzügyi Minisztériumot is. A törvényszék határozata a törvényes jogorvoslati utaknak van alávetve. Ha a jogosult személy az igazságszolgáltatáshoz intézett keresetében részvényeket kér, a bíróság határozattal megállapítja szakvélemény alapján a megfelelô értéket és kötelezi a privatizálásban részt vett közintézményt a megindokolt döntés vagy rendelkezés kibocsátására, amelynek alapján a jogosult személy megkapja a részvényeket. Amennyiben a jogosult személy kérelmében kizárólag a privatizálási folyamatban használt névértékû címleteket kért, a bíróság határozattal megállapítja szakvélemény alapján a megfelelô értéket és kötelezi a Közpénzügyi Minisztériumot az illetô címletek kibocsátására. Azok a személyek, akik az 1948. évi 119-es törvénnyel vagy más jogszabályokkal államosított jogi személyek társultja minôséggel rendelkeztek, jóvátételi intézkedésekre jogosultak, amelyek elsôbbséggel az államosított jogi személy vagyonállagát átvett gazdasági társaság részvényeibôl vagy elsôbbséggel a tôkepiacon tranzakcionált más gazdasági társaság részvényeibôl állnak. A fentiek elôírásaiban nem részesülnek azok a természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek a tárgyalt törvény hatályba lépéséig kártérítésben részesültek. A részvények a jogosult személyek kérésére a gazdasági társaság privatizálásában részt vett intézmény által nyújtandók. A részvények értékét a privatizálásban részt vett közintézmény számítja újra a nettó aktívának a Románia Hivatalos Közlönye IV. részében közzétett, vagy az államosítás elôtt a cégjegyzékbe bejegyzett utolsó könyvviteli mérlegben szereplô értéke alapján, alkalmazva a Románia Nemzeti Bankja által megállapított aktualizálási koefficienst és az Országos Statisztikai és Közgazdaság-kutatási Intézet által megállapított inflációmutatót. A törvény hatályba lépésének idôpontjától számított 30 napos határidôn belül a Román Nemzeti Banknak meg kell állapítania a lej értékének aktualizálási koefficiensét az 1948. június 11-i idôponttól jelen törvény hatályba lépésének idôpontjáig. A jogosult személy kérelmének átvételétôl számított 60 napos határidôn belül, vagy a jogosult megindokolt elnapolási kérése esetén a privatizálásban részt vett közintézménynek megindokolt döntéssel vagy rendelkezéssel meg kell állapítania a részvények újraszámított értékét.
Ha a jogosult személy részvényeket igényel, a privatizálásban részt vett közintézménynek az egyezkedés nyomán megindokolt döntéssel vagy rendelkezéssel meg kell határoznia a gazdasági társaságokat és az újraszámított értéknek megfelelô részvényszámot. A jogosult személy a privatizálásában részt vett közintézménnyel más egyenértékes jóvátételi intézkedésekben is megállapodhat. A lebontott és kisajátított ingatlanok esetében, ahol egyenértékû jóvátételt állapítanak meg, a jogosult személyek az értesítést (notificare) az ingatlan fekvése szerinti polgármesteri hivatalhoz, illetve Bukarest municípium polgármesteri hivatalához kell intéznie. Az egyenértékes jóvátételi intézkedések a Közpénzügyi Minisztérium területi szervei által a törvényben elôírt érdemi és alakisági feltételek teljesítésének ellenôrzése alapján nyújtott véleményezésével a polgármesterek, illetve Bukarest municípium fôpolgármesterének megindokolt rendelkezésével állapítandók meg.
A IV. fejezet az egyenértékes jóvátételi intézkedések névértékû címletek vagy részvények formájában történô jóvátételre vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A törvény hatályba lépésének idôpontjától számított 30 napos határidôn belül a Közpénzügyi Minisztériumnak metodológiai szabályokat kell kidolgoznia a névértékû címletek kibocsátására, bejegyzésére és felhasználására. A Közpénzügyi Minisztérium által kibocsátott névértékû címletek forgalmazhatók a piacon, és kizárólag a privatizálási folyamatban használhatók fel. A privatizálásban részt vett közintézmények, valamint a Privatizálással és az Állami Érdekeltség Adminisztrálásával Foglalkozó Hatóság (a volt Állami Vagyonalap) köteles fizetségként átvenni a névértékû címleteket a privatizálási folyamatban levô gazdasági társaság részvényeinek és aktíváinak megvásárlása esetén. A kizárólag a privatizálási folyamatban használt névértékû címletek a kibocsátásuktól számított legfeljebb 7 éves határidôn belül értékesíthetôk, az inflációmutatóval aktualizált értéken. Amennyiben az egyenértékes jóvátételi intézkedések részvények útján valósulnak meg, a jogosult személynek a privatizálásban részt vett volt Állami Vagyonalaphoz, az ágazati minisztériumhoz, a helyi közigazgatási hatósághoz kell kérelemmel fordulnia, a megindokolt döntés vagy rendelkezés kézhezvételétôl számított 60 napos határidôn belül. A privatizálásban részt vett közintézmény köteles a kérés átvételétôl számított 60 napos határidôn belül meghívni a jogosult személyt az egyenértékes jóvátételi intézkedésekkel kapcsolatos egyezkedésekre.
Az V. fejezet a pénzbeli kártérítések szabályait tartalmazza.
Az értesítéseket, amelyekkel a jogosult személy pénzbeli kártérítést igényel vagy ezt választja, ahhoz a prefektúrához kell küldeni, amelynek területi körzetében volt vagy van a visszaéléssel átvett ingatlan, a törvényes határidôn belül és feltételek között. Amennyiben a jogosult személy természetbeni visszaszolgáltatást igényelt, de ezt nem hagyták jóvá vagy erre nincs lehetôség a törvény szerint, a bírlaló egység vagy a polgármesteri hivatal az értesítés kézhezvételétôl számított 60 napos határidôn belül a pénzbeli kártérítés ajánlatára vonatkozó döntését, illetve rendelkezését el kell juttatnia a székhelyének területi körzete szerinti prefektúrához. Ha az ingatlan értékét szakértôi vélemény alapján állapították meg, csatolni kell a szakértôi vélemény másolatát, ha pedig a jogosult személy nem fogadta el az ajánlatot és a bírósághoz fordult, errôl megjegyzést kell tenni. Ha az ingatlan értékének megállapítása érdekében nem volt szakvélemény, a döntésnek vagy rendelkezésnek kötelezôen tartalmaznia kell az ingatlan felbecsült értékét. Az értesítések és a pénzbeli kártérítésekre vonatkozó ajánlatok központosítása után a prefektúráknak a központosított helyzetkimutatást a kapott anyagokkal együtt el kell juttatniuk a Közpénzügyi Minisztériumhoz. A jogosult személynek nyújtandó pénzbeli kártérítés felmérése érdekében a jelen törvény hatályba lépésének idôpontjától számított 6 hónapos határidôn belül a miniszterelnök döntésével létrehozandó a Közmunkálat-, Szállítás- és Lakásügyi Minisztérium, a Közpénzügyi Minisztérium és a Közigazgatási Minisztérium 2- 3 képviselôjébôl álló tárcaközi bizottság. A tárcaközi bizottság titkárságát a Közmunkálat-, Szállítás- és Lakásügyi Minisztérium biztosítja. A pénzbeli térítések felbecsülése alapján a törvényben az értesítések benyújtása tekintetében elôírt 6 hónapos határidô lejártát követô egy éven belül külön törvénnyel szabályozandó a korlátozható pénzbeli kártérítések összege, folyósítási módja és eljárása.
A VI. fejezet az átmeneti és zárórendelkezéseket tartalmazza. A törvény rendelkezéseinek a megszegése fegyelmi, adminisztratív, polgári vagy büntetôjogi felelôsséget von maga után. A törvény hatályba lépésétôl a tényleges visszaszolgáltatásig terjedô idôszakban az ingatlan megsemmisítése vagy megrongálása bírlalójának felelôsségét vonja maga után. Az ingatlan bírlalójának a jogosult személy jelenlé-tében jegyzôkönyvet kell készítenie az ingatlan tényleges állapotáról, az igénylés idôpontjától számított legfeljebb 15 napos határidôn belül. A fenti határidônek az ingatlant bírlaló személy általi megszegése esetén a jogosult személy bírósági végrehajtóhoz fordulhat, aki majd elkészíti az ingatlan tényleges helyzetére vonatkozó jegyzôkönyvet. A jogosult személy által az ingatlan tényleges helyzetére vonatkozó jegyzôkönyvnek bírósági végrehajtón keresztüli elkészítésével kapcsolatban eszközölt kiadások visszanyerése céljából a jegyzôkönyv hitelesített másolata az ingatlan bírlalójával szembeni végrehajtható okiratot képez. Azok az ingatlanok, amelyeket nem juttatnak vissza a jogosult személyeknek, a jelenlegi bírlalóik kezelésében maradnak. A lakástól eltérô rendeltetésû ingatlanok elidegeníthetôk a hatályos törvényhozás szerint. Az ingatlant érvényes jogcímen bírlalónak elôvételi joga van. A lakás rendeltetésû ingatlanok elidegeníthetôk a hatályos törvényhozás szerint, a bérlôknek elôvételi joguk lévén. Azok a bérlôk, akik az 1995. évi 112-es számú törvény alapján vették meg az általuk lakott lakásokat, a vásárlás idôpontjától számított 10 év letelte elôtt csakis az illetô lakások volt tulajdonosainak idegeníthetik el. Az eladási ár nem haladhatja meg a bérlô által, az 1995. évi 112-es számú törvény alapján a lakás vásárlásakor fizetett ár aktualizált értékét, kivéve azt az esetet, amelyben a felek másként állapodtak meg. A tárgyalt törvény hatályba lépésének idôpontjától számított 90 napos határidôn belül a jogosult személynek értesítenie kell a birtokló bérlôt a lakás megvásárlására vonatkozó szándékáról és a lakcímérôl. Az ingatlanért pénzbeli kártérítésben részesült jogosult személy köteles visszaszolgáltatni az államnak - ha esedékes - a kártérítések és a volt bérlônek fizetett vásárlási ár közötti aktualizált értékkülönbözetet. Azok a személyek, akiknek természetben visszaszolgáltattak valamely lakás rendeltetésû ingatlant és ugyanazon helységben az állami lakásalapból bérelt lakással rendelkeznek, kötelesek ezt a polgármesteri hivatal rendelkezésére bocsátani a visszaszolgáltatott ingatlanba való tényleges beköltözésük idôpontjában. Az állami lakásalapból felszabadított lakások a volt tulajdonosoknak visszaszolgáltatott ingatlanok bérlôinek rendeltetett speciális lakásalapot képeznek. A minimális jövedelemszint alatti pénzügyi eszközökkel rendelkezô családok, a rokkantak, a nyugdíjasok és a fogyatékos személyek számára a privatizálásból származó összegek 2 százalékos hányadából létrehozott és az állami költségvetési törvénnyel évente elôirányzott alapból épített szociális lakásokat biztosítanak. Az elidegenítési jogi aktusok, ide értve a privatizálási folyamat keretében eszközölteket is, amelyeknek tárgyát a jelen törvény hatálya alá esô ingatlanok képezik, érvényesek, ha az elidegenítés idôpontjában hatályos törvények betartásával kötötték meg. Azok az elidegenítési jogi aktusok, ide értve a privatizálási folyamat keretében eszközölteket is, amelyeknek a tárgyát érvényes jogcím nélkül átvett ingatlanok képezik, abszolút semmisséggel sújtottak, azok kivételével, amelyeket jóhiszemûen kötöttek meg. Azok az elidegenítési jogi aktusok, ide értve a privatizálási folyamat keretében eszközölteket is, amelyeknek tárgyát azok az ingatlanok képezik, amelyeket politikai jellegû perekben, bírósági ítélettel, vagyonelkobzással vettek át, abszolút semmisek, ilyen esetekben nem lehet jóhiszemûségre hivatkozni. Azok az elidegenítési jogi aktusok, ide értve a privatizálási folyamat keretében eszközölteket is, amelyeknek tárgyát érvényes jogcímen átvett ingatlanok képezik, abszolút semmisséggel sújtottak, ha az elidegenítés idôpontjában hatályos törvények kényszerítô rendelkezéseinek megszegésével köttettek meg. A közjogi szabályozástól eltérve, a semmisségi októl függetlenül, a kereseti jog elévül a jelen törvény hatályba lépésének idôpontjától számított egyéves határidôn belül.
A törvény elôírásai a folyamatban levô perek esetében is alkalmazandók, a jogosult személy kérheti a per felfüggesztését és megoldását a tárgyalt törvény alapján. A jogalap nélkül eladott államosított ingatlanok esetében, amikor a jogosult bíróság útján kéri az elidegenítési aktus semmisségének megállapítását (46. cikkely), valamint akkor, amikor bírósági határozattal elutasították az ingatlan visszaadására irányuló keresetet (48. cikkely), a tárgyalt törvény alapján megkezdett visszaszolgáltatási eljárás felfüggesztendô az említett keresetek jogerôs és visszavonhatatlan bírói határozattal történô megoldásáig. A jogosult személynek azonnal tájékoztatnia kell az értesített (notificat) személyt. Amennyiben a jogosult személynek az igényelt javak természetbeni visszaszolgáltatására vonatkozó keresetét jogerôs és visszavonhatatlan bírói határozattal elutasították, a 6 hónapos értesítési határidô a bírói határozat jogerôssé és visszavonhatatlanná válásának idôpontjától kezdôdik. A jogosult, valamint valamely jogaikban sértett azon személyek, akiknek a jelen törvény hatályba lépéséig jogerôs és visszavonhatatlan bírói határozattal elutasították az állam, a szövetkezeti szervezetek vagy bármely más jogi személy által visszaéléssel átvett javakra vonatkozó keresetét, a kihirdetett megoldások természetétôl függetlenül természetbeni vagy egyenértékes jóvátételi intézkedéseket igényelhetnek, a tárgyalt törvény feltételei között. A bérlôk kártérítésre jogosultak a lakás rendeltetésû ingatlanoknak a szükséges és hasznos javításokkal növelt értéke tekintetében. Ha a visszaadandó ingatlant érvényes jogcím alapján vették el, a kártérítési kötelezettség a jogosult személyre hárul. Ha az ingatlant jogcím nélkül vették el, a kártérítési kötelezettség az államra vagy a bírlaló egységre hárul. Ezeknek a kártérítéseknek az értéke szakértôi vélemény alapján állapítandó meg. Javítások alatt a szükséges és hasznos kiadások értendôk. A kártérítések összege a kiadások aktualizált értékén állapítandó meg, levonva a javítások kopásfokát a szokványos élettartamukhoz viszonyítva, amelyet a bérlô fedez. A területi közigazgatási egységek titkárainak intézkedéseket kell foganatosítaniuk az 1995. évi 112-es törvényt alkalmazó bizottságok által összeállított valamennyi iratcsomó konzerválására, kérésre másolatokat kell kibocsátaniuk az iratcsomóban levô iratokról és meg kell adniuk a jogosult személyek által kért tájékoztatásokat. A tárgyalt törvény elôírásainak alkalmazására és ennek tárgyát képezô javakra vonatkozó igazságszolgáltatási kérelmek vagy keresetek, valamint birtoklevél-átírások vagy nyilvántartásba vételek bélyegilletékmentesek. A törvény hatályba lépésének idôpontjában bármely ellentétes rendelkezés hatályát veszti.
Megbeszélés az iskolaigazgatókkal
Három hét alatt 47 reklamáció érkezett a nemrég kinevezett Somesan Stefan fôtanfelügyelônek címezve - hangzott el tegnap délelôtt a megye iskolaigazgatóival tartott eligazító ülésen, amely a tanfelügyelôség vezetôjének bemutatkozásával kezdôdött, aki kifejtette, hogy át kell értékelni az intézmény, valamint az iskolaigazgatók közötti kapcsolattartást.
E célból alakították meg az Igazgatók Konzultatív Tanácsát, amelynek élére Kalman Francisc tanárt,