|
LIII. évfolyam 90. (14750) sz. |
2001. április 19., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
(MTI) A magyar kormány történelmi adósságot törleszt, amikor a parlamentnek elfogadásra ajánlja a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvénytervezet, amely mérföldkô lehet a magyar-magyar kapcsolatokban, és új minôségi helyzetet teremt.
Minderrôl Németh Zsolt külügyi államtitkár beszélt szerdán, amikor újságírók találkozott Budapesten.
Az államtitkár üdvözölte, hogy a Magyar Szocialista Párt immár tárgyalási alapnak tekinti a törvénytervezetben foglaltakat. Ezt annak is tulajdonította, hogy a törvényelôkészítôk figyelembe vették a szocialisták ajánlásait is.
– A törvény elfogadása után jogi kapcsolat jön létre a határon túli magyar egyének és a magyar állam között – hangsúlyozta.
Németh Zsolt a megvalósulandó rendelkezésektôl azt is reméli, hogy kedvezôen befolyásolják a határon túli magyar közösségek demográfiai mutatóit, és minden valószínûség szerint többen vallják majd magyarnak magukat.
A külügyi államtitkár utalt arra, hogy a törvénytervezetben foglaltak elsôsorban a szülôföldön való maradást és boldogulást szolgálják, s a határon túli magyaroknak adandó támogatások nagyobb része szülôföldjükön kerül felhasználására.
Németh Zsolt a legújabb közvélemény- kutatási adatokra hivatkozva elmondta, hogy pozitív változás következett be a magyar társadalomban a határon túli magyarok megítélését illetôen, sôt ebben a különbözô pártok szavazói között nincsenek lényeges eltérések.
Emlékeztetett arra, hogy a törvénytervezet tartalmáról több esetben is tájékoztatták az Európai Unió és a NATO-országok budapesti nagyköveteit, és a megbeszélések során sohasem hangzott el kifogás, sem pedig aggodalom.
Németh Zsolt elmondta, hogy a határátlépés tekintetében a legkedvezôbb elbánásban részesítik a törvény jogalanyait, és a munkavállalás területein is szeretnék ôket elônyös helyzetbe hozni.
A külügyi államtitkár jelezte, elemzik az MSZP-nek azt a javaslatát, hogy külön ombudsman kövesse figyelemmel a határon túli magyarok jogérvényesítését.
– A szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvénytervezet nem sérti a nemzetközi jogi kötelezettségeket – szögezte le Németh Zsolt.
Az MSZP hiányosnak tartja
A szocialisták támogatják egy olyan törvény elfogadását, amely bizonyos kedvezményekkel segíti a határon túli magyarok szülôföldjükön való megélhetését, de hiányosnak tartják a kormánynak a szomszédos államokban élô magyarokról szóló elôterjesztését.
Errôl Nagy Sándor frakcióvezetô és Tabajdi Csaba, az MSZP-képviselôcsoport emberi jogi és kisebbségi munkacsoportjának vezetôje beszélt szerdai sajtótájékoztatóján, Budapesten.
Nagy Sándor kifogásolta, hogy a törvényjavaslatból nem derül ki, mibe kerül majd az egyes kedvezmények biztosításának költségvetési finanszírozása.
A politikus utalt arra, hogy ez ügyben levélben tudakozódtak az igazságügyi és a külügyi tárca vezetôjénél, az április elején érkezett válaszlevelek azonban nem adtak választ kérdéseikre.
Elhangzott: az MSZP kezdeményezni fogja a határon túli magyarok munkavállalási lehetôségének hat hónapra történô megemelését, és szorgalmazza annak egyértelmûvé tételét, hogy kikre vonatkozik a leendô jogszabály.
Tabajdi Csaba önálló indítványban kezdeményezte egy határon túli országgyûlési biztos megválasztását, aki folyamatosan figyelemmel kísérné a határon túli magyarok helyzetét, illetve segítene, ha például magyar hatóság részérôl jogsérelem érne határon túl élô magyart.
A szocialisták beépítenék a törvénybe azokat a közalapítványokat, amelyek jelenleg is határon túli magyaroknak adnak kedvezményeket, továbbá bôvítenék az elôterjesztésben szereplô kedvezmények körét egy olyan alap létrehozásával, amellyel a magyar állam pénzügyileg támogatná magyar szakemberek szomszédos országokban történô munkavállalását egy pályázati rendszerben.
Nagy Sándor mindehhez hozzátette: a magyar állampolgároknak is meg kell adni a határon túli magyarok számára nyújtott kedvezményeket, így az évi négyszeri, 90 százalékos utazási kedvezményt, illetve a gyermekenként 20 ezer forintos iskolakezdési támogatást.
80 évet késett
A státustörvény elfogadásának fontosságára hívta fel a figyelmet Szentgyörgyvölgyi Péter kisgazda frakcióvezetô a képviselôcsoport szerdai sajtótájékoztatóján.
A politikus szavai szerint a magyar törvényhozás 80 évet késlekedett ezzel a jogszabállyal, és dicséret illeti a jelenlegi kormányt, hogy rendezi több mint hárommillió, szomszédos országban élô magyar helyzetét.
A kisgazda frakcióvezetô úgy látja: a törvény azért szükséges, hogy meg tudják ôrizni magyar tudatukat a szomszédos országokban élô honfitársak.
Megjegyezte: álláspontja szerint a státustörvény elnevezés rossz ízû, mert nem magyar, és kirekesztô jellegû.
– Jó lenne ezt elfelejteni. A korábban felvetôdött nemzetpolgár fogalma lényegesen jobban fejezi ki a törvény célját – vélekedett.
Szentgyörgyvölgyi Péter részletesen elemezte a státustörvény elônyeit, ugyanakkor jelezte, hogy a jogszabályból kimaradtak a Kárpát-medencében, de nem szomszédos országokban élô magyarok.
A kisgazda politikus ellenzéki nyafogásnak nevezte azokat a kifogásokat, hogy a jogszabály látszattörvény, mivel – mint mondta – ezt még soha senki nem fejtette ki részletesen.
Április 17-tôl az országos áramszolgáltató megdrágította a villamos energia árát. A lakosság 6,1, míg a gazdasági egységek átlagban 6 – 6,2 százalékkal fizetnek többet.
Bár az energia elôállítási ára nem változott, a kormány azzal indokolja a díjmódosítást, hogy a szárazság miatt a hôerômûveket mûködtetô Termoelectrica több villamos energiát juttatott az országos hálózatba, ezért megnôtt az üzemanyag- használat, amit viszont dollárért kell megvásárolni. Így elsôsorban a kemény valuta árfolyamának a növelése okozta ezt a változást.
Az eddigi díjszabás 2000 augusztus 14-étôl volt érvényes. Számokkal kifejezve, aki eddig a kisfeszültségû hálózatból vásárolt villanyáramért a szociális díjszabás alapján, havi 0-50 kilowattóra fogyasztásért egységenként 767 lejt fizetett, április 17. után 814 lejt számolnak. Amennyiben ez esetben a fogyasztás meghaladta az 50 kilowattórát, akkor a korábbi 3.301 lej helyett 3500 lejt kell fizetni. Újdonságként bevezették az egyáras bérlet nélküli díjszabást, aminek alapján 1726 lej egy kilowattóra. A szakemberek szerint ebben a rendszerben csak azoknak éri meg elôfizetni, akik havonta kb. 70 – 87 kilowattórát fogyasztanak. Az egyáras standard díjszabás havi elôfizetése 36.382 lejrôl 38.565 lejre változott. Az új díjszabás szerint, aki ilyen jellegû szerzôdést köt az Electricával, annak naponta 1267,89 lejben számítják ki a fogyasztását. Az egyáras differenciált díjszabás szerint a havi bérlet a standard bérletéhez hasonlóan változott. Ez esetben az energia ára nappal 1486 lejrôl 1556-ra változott, míg ugyanez éjszaka 952 helyett 1010 lett.
Amint az Electrica marosvásárhelyi fiókjának fogyasztásmérô és nyilvántartó irodájától megtudtuk, ahol három hónaponként olvassák le a villanyórát, a számlán külön feltüntetik az április 17-ig, illetve az utána elfogyasztott áram mennyiségét és értékét, amelyet természetesen külön-külön a régi, valamint az új díjszabásnak megfelelôen számítanak ki.
Ám mi lesz a többi termék árával, merülhet fel bennünk joggal a lejek és kilowattok iménti kombinatorikája után? Joggal, mert alaposan beleszoktattak, hogy mihelyt moccan egyet valamely alapenergia ára, nyomban megindulnak felfele az "egyebek" árai. Olykor már úgy tûnik, hogy termelôk, kereskedôk, szolgáltatók szinte várják az ilyen áremeléseket a maguk kielégíthetetlen falánkságának álcázására. Az ilyen alkalomra várók következményeiben piacellenes reakciója, nincs kétségem efelôl, bekövetkezik. Ám jó, ha tudják, hogy átlátunk a szitán. A szakember vélmeménye szerint ugyanis, amennyiben egy termék elôállítási költségének a 30 százalékát a villamos energia teszi ki, akkor a mostani 6 százalékos módosítással számolva, ez az áru árát csupán 2 százalékkal terhelheti. Továbbá ilyen magas energiaráfordítással készített termék kevés van, így az alapélelmiszerek, valamint más közfogyasztási cikkek, vagy a közszolgáltatás árai – a villamos energia díjainak módosítása miatt – tisztességes körülmények között, nem változhatnak. Ha úgy tetszik tehát, a mostani energiaár-emelés utórezgéseit akár tisztességmutatónak is tekinthetjük.
Az év elsô negyedében 457 beruházási tervet szerzôdtek le az ipar és a turisztikai infrastruktúra fejlesztésére, valamint a szakmai továbbképzés terén – tûnik ki a PHARE- program kibontakozását elemzô prognózis- és fejlesztési minisztérium aktáiból. A tervekkel, amelyekre mintegy 20 millió eurót utaltak ki, október végére kívánnak elkészülni. Ez 7000 új munkahelyet és 15 ezer ember szakmai felkészítését jelenti. Ugyanakkor a minisztérium kezelésében levô regionális fejlesztési alap 706 terv finanszírozását fogja biztosítani, hozzávetôleg 35 millió euró költségvetésbôl.
Nem lesz semmi a Wembley stadion székeinek Marosvásárhelyre szállításából – derült ki a polgármesteri hivatal Londonból visszatért delegációjának jelentésébôl. Az "ingyenes" székek leszerelése és elszállítása ugyanis többe kerül, mintha újakat rendelnének belföldrôl. Nem szeretnénk a dicsekedés bûnébe esni, de lapunk kollekciója tanúsítja: mi ezt már korábban megjósoltuk. Az ötlet hát elúszott. A bizonyosság talán megérte a londoni kiruccanást.
Persze az továbbra is kérdéses, hogy tulajdonképpen kinek a tulajdonát képezô stadionba kellenének azok a fránya piros-kék székek, hisz a hivatal két év után sem volt képes megfelelôen összeállítani azt az iratcsomót, amely lehetôvé tenné, hogy a stadion a város kezelésébe kerüljön át. A lényeg: a Wembley székeit a helyszínen is megszemlélték. A városfejlesztés eszméjének fennkölt érdekében.
*
Újra közlekedni fognak a 10-es jelzésû autóbuszok az Egyesülés negyed és a megyei kórház között. Minden bizonnyal az új típusú, tetszetôs kivitelû útvonaljelzô táblákkal jelölik majd ôket. A hír örvendetes, s mi tagadás, az új táblákra is szükség volt, Tatár Béla újonnan kinevezett igazgató ezzel az apró, de fontos intézkedéssel jelezvén, hogy nem szándékozik karba tett kézzel ülni, hanem tenni is szeretne a közszállítás érdekében.
Csupán egyetlen apró kérdés berzenkedik az újságíróban. A hír szerint ugyanis a 10-es jelzésû busz bizonyos órákban a Sörház utca felôl, másszor pedig a Mihai Viteazul felôl közelíti meg a megyei kórházat. Ha ez így igaz, Marosvásárhely lesz alighanem a világ egyetlen városa, amelyben ugyanaz a jelzésû busz két útvonalon közlekedik – mikor így, mikor úgy. Az utas pedig tartsa észben, hogy hány órakor melyik irány érvényes. Vagy olvassa el, mit ír a táblán. Apropó: vajon kétféle táblát készítenek a 10-es vonal számára, amelyet a sofôr alkalmanként megfelelôre cserél?
Ovidiu Natea, a Mezôgazdasági, Élelmezésügyi és Erdészeti Minisztérium államtitkára részt vett a megyei mezôgazdasági igazgatóság hét elején szervezett sajtótájékoztatóján. A közel kétórás találkozó után az államtitkár válaszolt kérdéseinkre.
– Államtitkár úr, a mezôgazdasági minisztériumban milyen vélemény alakult ki Maros megye mezôgazdaságáról?
– Az ország mezôgazdaságában megyénk jelentôs helyet foglal el, nemcsak a megmûvelt területek, az állatállomány, hanem a termelés szempontjából is. A minisztériumban Maros megyét a kivételesen jó szakemberek megyéjeként ismerik. A mezôgazdasági tevékenységet összességében méltányolják. A sajtótájékoztatón is konkrét példát említettem: a Suba Kálmánét, aki a megyei Mesterséges Megtermékenyítô és Tenyészállat-kiválasztó Hivatal igazgatójaként hozzájárult a szarvasmarha- állomány feljavításához. A mostani állomány összetétele alapján az országban Maros megye a ranglista vezetôi között szerepel. A mesterséges megtermékenyítés lényeges tényezô a jövô szempontjából, ugyanis e tevékenység során érhetjük el azt, hogy az állatállományt növeljük, és hogy megôrizzük országos elsô vagy második helyünket. Ha ezt sikerül elérni, akkor másként alakulhat az állattenyésztôk helyzete és javulhat az ellátás is. A növénytermesztés szempontjából a megyében kevés a nagyon jó termôtalaj, azért mégis véleményem szerint ezek a területek elegendôk arra, hogy a kenyérhez szükséges gabona megteremjen. A szakembereknek arra kell figyelniük, hogy az állomány számára kötelezô módon biztosítsák a takarmányt. Egyébként most már világos, hogy az itthoni leghatékonyabb ágazatok az állattenyésztés, a gyümölcs- és szôlôtermesztés.
– A megye mezôgazdaságában dolgozók nehézségekkel küszködnek mind a három ágazatban. Ön miként látja a továbblépést?
– Az üzemszervezési formákat kell átalakítani – ez a jelenlegi kormány mezôgazdasági fejlesztési stratégiájának egyik alapelve. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, át kell alakítsuk a termelôk állami támogatásának rendszerét. Az európai országokban sehol sem támogatják a mezôgazdasági termelôket a földek nagysága szerint. A mostani átmeneti idôszakban az egymillió lejes támogatás is a felületek nagyságára vonatkozik, de kikötésként szerepel – elsô alkalommal –, hogy a búza, árpa esetén a legkisebb terület egy hektár. Ezzel is arra akarjuk ösztönözni a gazdálkodókat, hogy gondolják jól meg az üzemszervezést. Hatékonyan, piacra termelni nadrágszíjas, árnyi nagyságú területeken nem lehet, a gépesítés nem alkalmazható, gépesítés nélkül pedig nem vezethetô be az új technológia. Mindenképpen át kell térni a teljesítménytermelésre. A folyamat során át kell alakítanunk a támogatási rendszert is.
– Számos jogi rendelkezés várat magára, amelyek nélkül nem fejleszthetô, nem változtatható meg alapjaiban a mezôgazdasági termelés…
– Várhatóan ez év ôszén jelenik meg a mezôgazdasági üzemszervezési törvény, amely többek között elôírja, hogy a jövôben állami támogatást csak termékekre folyósítunk a nyugati országok gyakorlata szerint. (Egyébként létezik már a tejpénz, búzapénz stb.) Ahhoz, hogy valaki a támogatásra jogosult legyen, legkevesebb 50 hektáron kell termelnie, legkevesebb 15 szarvasmarhát vagy 100 sertést kell tartania, hogy csupán néhány kikötést említsek. Az alapelv már ismert: ösztönözni a termelôket a területek összevonására. A következô hónapokban az a célunk, hogy a mezôgazdasági termelést szabályozó és elôsegítô jogi rendelkezéseket minél rövidebb idôn belül kidolgozzuk. Ezek lennének a mezôgazdasági minisztérium tevékenységének lényegesebb irányvonalai.
– A még megmaradt mezôgazdasági kutatóállomások szinte lehetetlen helyzetbe jutottak. Ön lát-e még jövôt azokban, vagy a radnóti sorsára jut mindenik egység?
– A mezôgazdasági kutatóállomások helyzetét tárgyaltuk, különbözô változatok születtek gazdasági helyzetük, tevékenységük javítására vonatkozóan. Az egyik lehetséges megoldás, ami valószínûleg be is következik, a kutatóállomások egyesítése az Országos Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatallal, a megyei kirendeltségekkel. A logika egyszerû: a szaktanácsadásra a legjogosultabb a kutató, a mérnök, aki a kutatás mellett termel is. A kutatóállomásoknak lehetôségük van bemutatóparcellák létrehozására, ahol a legújabb kutatási eredményeket alkalmazhatják. A marosszentgyörgyi állattenyésztési és kutatóállomáson néhány évvel ezelôtt létrehoztunk tíz egyeddel egy mintaistállót, amelyet az érdekeltek látogathattak és szakmai felvilágosítást is kaptak. Ilyen és ehhez hasonló megoldásokon gondolkodunk. Ma már mindenki számára egyértelmû: mezôgazdasági szakemberek nélkül elképzelhetetlen a termelés.
– Valóban szándékukban áll módosítani a Lupu-féle törvényt?
– A válaszom kategorikus: a Lupu-féle törvényt nem módosítjuk lényegében. Ezt senki sem akarta. A törvényben inkább az alkalmazásra vonatkozó elôírásokon módosítottunk. Egy példa: a törvény elôírja, hogy a kiadott birtokleveleket nem lehet érvényteleníteni. De adódnak olyan helyzetek, hogy a törvény alapján még át kell vennem egy tízhektáros területet, amelyet más használ. Nos, akkor nem juthatok földhöz? Ezért vezettük be a kártalanítást. Egy másik módosítás szerint az üvegházak, fóliák, víz alatti területek és a komlótermesztésre kialakított termôterületek nem helyezhetôk jogtulajdonba. Mindezen területeket egybevéve alig 8000 hektárról van szó. Ennyivel kevesebb terület helyezhetô jogtulajdonba, országos szinten ez szerintem elenyészô terület. Végezetül, véleményem szerint a módosítások alapjaiban nem változtatták meg a törvényt.
(MTI) – A román környezetvédelmi minisztérium az április végére tervezett regionális környezetvédelmi csúcs után kérni fogja az Európai Bizottságot, hogy állítson fel egy új munkacsoportot a tavaly januári tiszai ciánszennyezés és következményeinek kivizsgálására – közölte Aurel Constantin Ilie környezetvédelmi miniszter.
A miniszter a World Wide Fund (WWF) nemzetközi környezetvédelmi szervezet képviselôjével közösen tartott sajtóértekezletet, amelyen az április 29-30-ára tervezett bukaresti regionális környezetvédelmi csúcstalálkozó elôkészületeirôl számoltak be.
A környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy a tervek szerint a Kárpát- és a Duna-medence 15 országának államfôi vesznek majd részt a csúcstalálkozón, amelynek témája a regionális környezetvédelmi együttmûködés és a környezetkárosítás nélküli tartós gazdasági fejlôdés kérdése lesz.
– A találkozó lehetôséget ad majd a regionális együttmûködés bizonyos formáinak elindítására, a különbözô környezetvédelmi programok és alapok összekapcsolására – hangsúlyozta Aurel Constantin Ilie.
A miniszter elmondta azt is, hogy Románia a csúcstalálkozó megszervezésével arra számít: a Világbank, az EBRD, a Nemzetközi Valutaalap és a résztvevô államok anyagilag is támogatni fogják a környezet minôségének javítására javasolt román programokat.
Aurel Constantin Ilie egy kérdésre válaszolva leszögezte, hogy Románia azt szeretné, ha az Európai Bizottság egy újabb munkabizottságot állítana fel annak kivizsgálására, mi okozta tavaly januárban a nagybányai Aurul vállalat egyik zagytározójánál azt a gátszakadást, aminek következtében 100 ezer köbméternyi, ciánt tartalmazó ipari víz jutott a szabadba.
A miniszter szerint ennek a bizottságnak kellene megállapítania azt is, hogy milyen intézkedéseket hoztak a probléma megoldására.
Az Európai Bizottság a környezeti katasztrófa után felállított egy nemzetközi munkacsoportot, amely tavaly decemberben tette közzé jelentését. A szakértôk szerint elsôsorban a tervezési hiányosságok, az elôírások betartatásának elmulasztása vezetett a balesethez.
A román hatóságok mindeddig semmiféle hivatalos tájékoztatást nem adtak a hazai vizsgálatok eredményérôl, arra hivatkozva, hogy ebben a kérdésben a független nemzetközi szakemberek véleményét tartják mérvadónak.
A bukaresti sajtóértekezleten a WWF képviselôje úgy fogalmazott, hogy Románia "bátorságról tett tanúbizonyságot" a regionális csúcstalálkozó megszervezésével. A tiszai ciánszennyezést illetôen úgy vélekedett, hogy a nagybányai eset nem volt egyedülálló Európában, s a történtek ismét arra figyelmeztettek, hogy az államok együttmûködése nemcsak a környezetvédelmi problémák megoldása, hanem elôsorban az ilyen balesetek megelôzése érdekében fontos.
Az orosz befektetôk mind jobban érdeklôdnek a román gazdaság, és elsôsorban a román olaj- és a fémipar iránt.
Az utóbbi két hónapban fôleg a román olaj- és gázkitermelô berendezéseket gyártó, olajvegyészeti, kohászati és jármûipari cégek jeleztek orosz érdeklôdést – tudósított a Capital címû hetilap szerdán megjelent száma.
Az orosz befektetôk a Petrotel finomítóval kezdték, amelyet 1998-ban vásároltak meg – emlékeztetett a lap. Azután egy olajvezeték- vállalkozás következett: az Oroszországból Ukrajnán és Moldován át Romániába és Bulgáriába tartó vezetékbôl már elkészült a kelet-romániai szakasz 98 kilométeres része Issacea és Negru-Voda között. További terv: leágazás Magyarországon át Nyugat-Európa felé, illetve Szerbián át az albán tengerpart felé – írta az újság.
Tavaly a legnagyobb orosz olajbányászfölszerelés- gyártó, az Uralmas-Izsora megpróbálta megvásárolni a román Upetrom fúróberendezés-gyártót. Az üzlet nem sikerült, de az orosz cég nem adta fel. Megvette mindenesetre az Upet Targoviste többségét. E vállalat profilja azonos az orosz vevôével.
Most április elején az Itera orosz vállalat 50 millió dolláros beruházási ajánlatot tett a kelet-romániai Carom Onesti olajvegyészeti gyárnak. Tôkepiaci értesülések szerint a szerteágazó érdekeltségû orosz Alfa holding nemrég részesedést szerzett az Alro Slatina alumíniumkohóban, és részt akar venni az Alro Slatina teljes privatizálásában is – írta a Capital.
Nyugat-Európának nem az új amerikai elnökkel és politikájával, hanem saját korszakos feladataival és nehéz döntéseivel gyûlt meg a baja, ezért panaszkodnak egyesek jobb híján George W. Bush elnökre, írta egy politikai kollokvium eredményeit összegezve a The Wall Street Journal szerkesztôje, Fred Kempe.
Az amerikai konzervatív orgánum Brüsszelben szerkesztett európai kiadása a nyugat-európai helyzet amerikai szemmel való figyelését és értelmezését tartja fô feladatának. A lap fôszerkesztôje a Transzatlanti Politikai Hálózat nevû, a két világrész politikusainak párbeszédét szervezô csoportnak a spanyolországi Sotograndéban tartott kollokviumát, az ott elhangzott hozzászólások fôbb mozzanatait foglalta össze cikkében.
Kempe abból indult ki, hogy az Egyesült Államokban olykor felbukkan egy olyan államférfi, aki heves ellenzésre ingerli az európai értelmiségieket, például Ronald Reagan korábbi és George W. Bush mostani elnök. Az európai lebecsülés és bírálat elfogultságokból és értetlenségbôl ered. A mostani kollokviumon józanabb hangok arra figyelmeztettek, hogy Európában hajlamosak félreismerni és lebecsülni Busht oly módon, ami már saját érdekeiknek is árt. Fôbb tanácsaik az európai bírálóknak:
– A kiotói megállapodás amerikai felmondása nem transzatlanti tragédia, inkább Európa belpolitikai gondja. "Kiotó az európai kormányok fügefalevele, amivel azt próbálják bizonyítani a zöldeknek, hogy csinálnak valamit" – mondta a kollokvium egyik amerikai résztvevôje. Az új kormány egyébként sem tehetett volna mást, hiszen a szenátus egyhangúan leszavazta a kiotói megállapodást, amit az európai kormányok is jól tudtak.
– Korai ítélkezni a Bush-kormány felett, hiszen ki sem alakította külpolitikáját. Nincs ebben semmi különös, Clinton ennyi idô alatt még a kormányát sem állította össze.
– Sok európai attól tart, hogy Bush elszigetelôdéspárti vagy hidegháborús lovag, pedig az ôt ismerôk tudják, hogy egyetlen világos ideológiája a pragmatizmus. Az üzleti életnek nagyobb befolyása van rá, mint elôdjére volt, ezért messzemenô haladás várható a piacok megnyitásában. Ennek elsô jele a csúnya banánvita elsimítása az EU-val.
– Európa nem lesz Bush teendôinek élén, s ez csak jót tehet Európának. Az érem másik oldala persze az, hogy az új kormányzat keményebb kérdéseket tesz fel a tervezett európai gyors reagálású erôvel kapcsolatban, például hogy tud-e bármi gyorsan reagálni Európa bürokratikus dzsungelében. "Európai tisztviselôk már kezdik pedzeni a kézenfekvô alkut, ami létrejöhet Bush Washingtonjával: Amerika lelkesen támogatja Európa új hadseregét, Európa meg cserébe részt vesz a rakétavédelemben."
– A mai feszültségek az Atlanti-óceán két partja között nem Bush miatt vannak, inkább azért, mert Európa történelmi változásokhoz érkezett: közös pénz használatára térnek át, 12 új kelet- közép-európai ország felvételével veszôdnek, közös hadsereggel akarnak hatalmi tényezôvé válni, a nemzetállamok szuverenitásuk újabb darabjainak feladását latolgatják. S közben még olyan egzisztenciális kérdések is próbára teszik, mint a mezôgazdaság támogatása vagy a legnagyobb geopolitikai kihívás, Törökország. Bush vezetôi alkalmasságának latolgatása kellemes idôtöltés, amikor Európának ebben az évtizedben saját vezetôi képességét kell bizonyítania.
(MTI) – Jasszer Arafat üzenetet intézett George Bush amerikai elnöknek az izraeli hadmûveletekrôl, a palesztinok a Biztonsági Tanács fellépését sürgetik az izraeli akciók leállítása érdekében.
Arafat egyik tanácsadójának tájékoztatása szerint a jeruzsálemi amerikai konzulnak adta át a Bushnak szóló üzenetét. Az üzenet tájékoztatja az amerikai elnököt a folytatódó izraeli agresszióról – közölte Nabil Abu Rudeina. A diplomatát kedden este Rámalláhban fogadta a palesztin vezetô
Arafat megbocsáthatatlan bûnnek és az autonómiáról szóló izraeli-palesztin megállapodások durva megsértésének minôsítette kedden az izraeli hadsereg bevetését a Gázai övezetben.
Közben Nasszer al-Kidva, a palesztinok ENSZ-megfigyelôje felszólította a Biztonsági Tanácsot, hogy tegyen lépéseket az izraeli katonai akciók leállítása és a palesztin nép védelme érdekében. A testület nem figyelheti tétlenül a térség tragédiáját és azt a veszélyt, amely a terület és közvetlenül a világ békéjét fenyegeti – hangoztatta a palesztin küldött.
Saron taktikája sarokba szorítja a palesztinokat?
Az Ariel Saron jobboldali izraeli vezetô által foganatosított drákói biztonsági intézkedések sarokba szoríthatják még a legmérsékeltebb palesztinokat is, lehetetlenné téve számukra a béketárgyalásokon való részvételt.
"Keménylegény"-politikája, amelynek célja az ellenállás elfojtása, még mielôtt szó eshetne a békérôl, azt jelentheti, hogy egy nemzedéknyi idô is eltelik, amíg újra megérnek a feltételek a palesztin függetlenség kérdésének rendezésére – vélik egyes elemzôk.
A Reuters által megkérdezett megfigyelôk szerint Saron anélkül vívja harcát a palesztinokkal, hogy azt megfelelô békestratégia kísérné, és ezzel azt kockáztatja, hogy magasba szökik a palesztin szélsôségesek támogatottsága. Ez még súlyosabb vérontáshoz vezethet.
Az elemzôk elég pesszimisták azt követôen, hogy Saron fokozatosan élezte a helyzetet olyan akciókkal, mint palesztin fennhatóság alatt álló területek elfoglalása és a szíriai radarállomás elleni támadás Libanonban. Taktikája súlyosan aláásta azokat az arab és nemzetközi erôfeszítéseket, amelyeknek célja a megrekedt békefolyamat újjáélesztése és az erôszak szintjének csökkentése.
Noha európai és arab közvetítôk lázasan próbálják megakadályozni a még nagyobb erôszakot, de egy európai forrás szerint "az Európai Unió attól tart, hogy még nagyobb izraeli eszkaláció elôtt állunk".
Ijad al-Szarradzs palesztin politikai elemzô szerint "Saronnal a hatalomban hosszú, sötét alagútba kerültünk és a legrosszabb eshetôségre készülünk: a háborúra". Céljai elérése érdekében Saron kitoloncolhatja Jasszer Arafatot, bebörtönözheti a Palesztin Hatóság tagjait, és nagyon agresszívan kísérelheti meg ráerôszakolni a palesztinokra saját békeelképzelését – mondta Szarradzs.
Ugyanakkor egy, az izraeli illetékesekhez közel álló nyugati diplomata szerint az izraeli vezetô úgy akar bekerülni a történelembe, mint az az ember, aki békét kötött a palesztinokkal, de csak azután, hogy megzabolázta ôket. Szerinte Saron Anvar Szadat néhai egyiptomi elnök példáját akarja követni, aki harcba szállt az izraeliekkel, majd eljött Jeruzsálembe és aláírta az elsô békeszerzôdést Izraellel 1979-ben.
Menahem Klein izraeli elemzô viszont úgy látja: Saron azon politikája, hogy "nem tárgyal biztonság nélkül", kudarcra van kárhoztatva és soha nem fogja elérni a biztonságot az izraeliek számára, vagy az Izrael és szomszédai közti békét. Úgy véli: a palesztinok nem fognak belemenni a tûzszünetbe olyan egyértelmû izraeli kötelezettségvállalás nélkül, hogy gyors és messzemenô változás lesz a biztonsági helyzetben. Kemény biztonsági intézkedéseivel maga ellen hangolva a palesztinokat Saron olyan szituációba hozta Arafatot, amelyben ô kénytelen népének hangulata után kullogni, ahelyett, hogy irányítaná azt – közölte Klein.
Arafat számára most elképzelhetetlen, hogy az izraeliekkel való tárgyalásokon törje a fejét anélkül, hogy biztosítékokat és politikai elônyöket kapna tôlük – véli Ghasszan al- Khatib palesztin elemzô.
Másfelôl az izraeliek számára Saron lépései ördögöt faragtak Arafatból és elhitették velük, hogy e pillanatban nem lehetséges a béke – mutatott rá Mark Heller izraeli elemzô, hottátéve: lehet, hogy a palesztinok egy új nemzedékét kell megvárnunk a békével, mert Saron lerombolta az izraeliek Arafatba, mint békepartnerbe vetett hitét.
(MTI) – Irak újfent azzal vádolta Kuvaitot, hogy megcsapolja az iraki olajkészletet a két ország közös határán – a vád hasonló ahhoz, mint amely indokkal 1990-ben Bagdad lerohanta az olajban gazdag emírséget.
Az Asz-Szaura, a hatalmon lévô iraki Baasz párt központi lapja szerdán azt állította, hogy a kuvaiti vezetôk lopják az iraki olajat az ENSZ által a két állam között létrehozott fegyvermentes övezetben. Egy megállapodás szerint az olajban gazdag területeken közösen kellene kitermelni a kôolajat. A határ menti térségben végrehajtott kuvaiti beruházások és fejlesztések viszont – iraki megítélés szerint – lopásnak minôsülnek. Szakértôk úgy vélik, hogy a Kuvait által eddig kitermelt olaj értéke eléri a kétmilliárd dollárt – írta a lap.
Tavaly szeptemberben Amer Muhammad Ubajdi iraki olajipari miniszter hasonló vádakkal illette Kuvaitot, az emírség azonban visszautasította az állítást, emlékeztetve arra, hogy Bagdad 1990-ben is ezzel magyarázta az ország lerohanását.
Kuvait és az Egyesült Államok kedden megújította azt a védelmi megállapodást, amelyet azt követôen kötöttek, hogy Irak tíz éve megszállta szomszédját. A KUNA kuvaiti hírügynökség jelentette, hogy a védelmi együttmûködés folytatásáról Szalem Szabah asz-Szalem kuvaiti védelmi miniszter állapodott meg Washingtonban kollegájával, Donald Rumsfelddel. A felek által aláírt dokumentumban Washington teljes kötelezettséget vállalt arra, hogy szavatolja Kuvait biztonságát.
Az Irak elleni újabb szankciókról kezdett tárgyalásokat szerdán Jordániában Edward Walker, az Egyesült Államok közel-keleti ügyekben illetékes helyettes államtitkára. Az AP hírügynökség szerint az amerikai diplomácia célja Irak fegyverkezésének féken tartása oly módon, hogy Szaddám Huszein iraki elnök közben ne vádolhassa az ENSZ-t az országban kialakult élelmiszer- és gyógyszerhiányért.
Az amerikai diplomata térségbeli körútján az Irakkal szomszédos országokat keresi fel, így ellátogat Szíriába és Törökországba is. E két ország, amely nem vesz részt az Irak-ellenes szankciókban, az Irakból importált olajért nem az ENSZ e célra létrehozott számlájára fizet, hanem közvetlenül Bagdadnak. Amerikai elképzelések szerint megszigorítanák az iraki határok ellenôrzését, és szabályoznák az Irak és szomszédai közötti illegális kereskedelmet – írja az AP.
Pontosabban Nagy István, a miniszter szerepében. Játszott még színpadon, mióta megvált a Tompa Miklós Társulattól, a felújított Jacques és gazdája is jó alakításra nyújtott alkalmat, a Gruppenhecc kabaréja pedig ugyancsak bôven kínálta a színész-rádiósnak a tapsot, de a pénteki bemutató mégiscsak más: címszerepben ad újabb lehetôséget a bizonyításra. Egyesek már a nagy come back, a látványos visszatérés bekövetkeztérôl beszélnek. De nem errôl van szó, tudtuk meg a legilletékesebbtôl, magától a mûvésztôl. A Ray Conney-komédiát rendezô vezérigazgató, Cristian Ioan kérte fel a feladatra, s ô igent mondott, mert testre szabott a figura, élvezetes, fergeteges a vígjáték, jó a csapat, kellemes a közös munka velük. Nem a félrelépô miniszteré a kulcsszerep a darabban, mondotta Nagy István, hanem a kétbalkezes titkáré, akit az igen tehetséges Katona László alakít, de ezt a figurát is hálás dolog életre kelteni. Egyébként úgy érzi, volt még olyan elôadás, például az operett, amelyben helye lehetett volna, de nem hívták. Nem kell tehát arra gondolni, hogy visszaszerzôdik a színházhoz, de reméli, hogy mindenik fél s fôleg a közönség nyer az együttmûködésbôl.
A világszerte nagy sikerrel játszott színmû, A miniszter félrelép premierjére péntek este 7 órától kerül sor. Sikert mindannyiuknak!
Codoi József, a marosvásárhelyi Ion Buteanu utca 32 szám alatti lakos március 27-én kapott értesítést a polgármesteri hivataltól, miszerint illegális építkezésért 7 millió lejes büntetést kell kifizetnie.
De mi is van a büntetés hátterében? Mielôtt panaszosunk kézhez kapta volna a polgármesteri hivatal által kiállított jegyzôkönyvet, március 22-én két személy csengetett be hozzá, és megkérdezték, van-e garázsa és kérték a személyi igazolványát. Kijelentette, hogy garázsa nincs, szétszedhetô garázsát két évvel ezelôtt lebontotta, személyi igazolványát pedig nem mutatja fel, mert két olyan ismeretlen személy kérte, akik be sem mutatkoztak. Erre a két férfi "Meglátod te, vénember, amikor 20 milliós büntetést kell kifizess!" – szitkozódások közepette távozott a tömbházból. A "párbeszédnek" Stern Csaba és László Katalin szomszédok voltak szem- és fültanúi.
A jegyzôkönyv szerint Codoi a büntetést azért a – tömbház bejáratánál lévô, dróthálós – rózsafa állványért kapta, amelyet már 28 éve állított fel, hogy a az általa ültetett rózsafát legyen amire felfuttassa. De nem csak rózsafáról és állványról gondoskodott, hanem négy fenyôt, élôsövényt is ültetett. A fenyôket a szomszédok már megnyirbálták.
Panaszosunk szerint a büntetés rosszindulatú szomszédok feljelentésének eredménye. Ami sérthette a jelentgetô szomszédokat, az, hogy az illegális építménynek tekintett rózsafa állványt és a tömbház falát összekötötte egy drótkerítéssel, hogy lakat alatt tarthassa kerékpárját, lévén, hogy egyet már elloptak az ablaka alól.
Mivel a rózsafa állványt nem tekinti illegális építménynek, és 7 millió leje sincs, a büntetést nem fizette ki, és kérte a polgármesteri hivatal szakembereit, szálljanak ki még egyszer a helyszínre, és gyôzôdjenek meg, nem építkezésrôl van szó.
Ha valóban illegálisan építkezett volna, akkor rég meg kellett volna büntetni. Vagy legalább elôzetesen felszólítani azért, hogy bontsa le a "kerékpárgarázsnak" számító rózsafa állványt.
Valami okból nem vették a fáradságot.
Tréfásan gyakran elhangzik, hogy valaki összetéveszti a filagóriát az allegóriával, a szezont a fazonnal. Ezek persze idegen szavak, tehát összetévesztésük bocsánatos bûnnek is tekinthetô. Néha azonban hasonló hangzásuk miatt jó magyar szavakat is fölcserélünk egymással. Ez többnyire ugyanannak a szónak különbözô képzôs, ragos alakjaival történik meg. Íme néhány a sok közül!
A külsôdleges és a külsôleges alakok közül egyik helytelen. Mégpedig a külsôdleges. A másodlagos, harmadlagos és hasonló szavak d hangjának hatására ugyanis szabálytalanul az elsôdleges szó alakult ki elsôleges helyett. Ez a szabálytalanság hat most már a külsôleges szóra is, s így egy szükségtelen d-vel terhelve kezd terjedni. Annyira, hogy már az Új magyar lexikonban is felbukkant. Valóságos láncreakció ez. Jó lenne útját állni a ragálynak, nehogy végül a merôleges merôdlegessé váljék.
Nemrég csökkentett munkaképességû veteránokról olvastam. Ki csökkentette a munkaképességüket? Bizonyára más nyelvek hatására az újságíró csökkentette ôket, nem gondolva arra, hogy a csökkent és a csökkentett a magyarban nem ugyanazt jelenti, mint a szláv, a román és a germán nyelvekben, ugyanis ezekben általában egy szóalak fejezi ki ugyanazt az értelmet. A magyar nyelvben bizony nagy különbség van a csökkenés és a csökkentés között. A termelés például különféle okokból csökkenhet, de ha valaki tudatosan csökkenti, akkor jaj neki!
Hasonló a helyzet a korlátozott és a korlátolt szóval. Az igaz, hogy mindkettô cselekvô ige származéka (korlátol, korlátoz), de az elsô elvesztette cselekvô jelentését, a másodikban annál inkább érezzük. Korlátolt felelôsségrôl beszélünk, de kevésbé korlátozottról. Ne féljünk a korlátolt szótól. Nemcsak együgyût, bambát, hülyét jelent!
Nemcsak félreértés, hanem sértés is származhat abból, ha nem különböztetjük meg a szavakat. Egyik újságból jegyeztem meg a következô mondatot: "Az asszony értelmetlenül állt a kérdés elôtt." Még jó, hogy a cikkíró nem nevezte meg az asszony nevét, mert könnyen becsületsértést követhetett volna el. Valamely kérdés elôtt ugyanis nem értelmetlenül, hanem értetlenül szokott állni az ember. Vagyis úgy, mint aki nem érti, esetleg nem akarja megérteni. Ez pedig megtörténhet a legértékesebb emberrel is. Kerüljük tehát az ilyenszerû "sértegetést"!
Csapkodnak a megvetés hullámai közöttünk. De hát hogyan is lehetne másként? Ha már az emberi moralitás nem vonatkozik mindannyiunkra. Hitrôl, hûségrôl mondhatnék andalítóan lírai dolgokat. Sok értelme persze nem lenne. Akkor meg minek? Amikor magunkban is baj van. Csak bánnánk becsületesen a szavakkal…
Egy ifjú asszony hátát fordítja annak, aminek ma még RMDSZ a neve. Nyilvánvaló, nem ô az elsô és nem is az utolsó. Ezért a meglepetés részemrôl elmarad. Úgyhogy tévedés ne essék, ha mégis kihoz a béketûrésbôl, annak más oka van. Köztem és az RMDSZ között függôségi viszony van még. Csak annyi, hogy vele tartok. Mert hát kivel mással, ha nem önmagunkkal? Egyébként nem úgy, hogy pillanatra is elleplezném, ami benne rossz. Elégedetlenkedem éppen eleget. Ma ezzel, holnap azzal. És sokszor bizony magam sem tudom, kivel s mivel. Igaz, már nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy annyi mindent tudhassak.
Az ifjú asszony hirtelen arra a következtetésre jutott, hogy irtani kellene. Felszámolná azt a valamit, ahová annyian tartoznak. Most, azonnal és könyörtelenül. "Eljött az ideje egy új szervezet megalakításának." Kategorikus vélemény. És bölcs szólam, nem mondom: Másikat helyette! Tiporna. Tavasz van, hát utolérte a nagytakaríthatnék. Mert unja már a régit. Mert ott már nem áll ki vele versenyre senki. Leszerepelt mint vetélytárs. Ez bizony elôfordul még a jó házból való úrilányokkal is. S nem csak velük. Megismerszik messzirôl, hogy ki miért választja alapállásnak a sértôdöttséget. Vagy elvették tôle a koncot, vagy közel sem engedik hozzá. S mivel az önjelölt elég szapora népség, nincs híjával a tábor. Telhetetlenbôl, okoskodóból mindig van utánpótlás. De hiába hiszik folyton, hogy nincsenek a helyükön, hacsak futni látják a lovat, de megülni nekik nemigen sikerül. Meghiszem, hogy az ilyesmi bánthatja ôket. Aki hiába könyököl, az békétlen marad és elfogult. Az asszonyság, aki most azonnal szemétdombra hajítana mindent, már túl van azon, hogy bôszen ostorozza, ami nincs ínyére. Neki ennyi már nem elég. Többet akar. Megszüntetni valamit (még szerencse, hogy nem rajta múlik). Nagy kár, hogy mindez nem akkor jutott eszébe, amikor az RMDSZ hasznára volt, amikor bezsebelte a pénzeket, amiért elöljáró lehetett. Amikor szalonképes volt és teherautónyi könyvadományok fölött rendelkezhetett, nem sietett felrúgni semmit. Érdeke volt, hogy ne tegye. Csak most, március idusán, karon ülô gyermekével virágot vitt a nagy költô szobrához. Az ember azt hihette, különcködés az egész és nem holmi hatáskeltô ceremónia. Pedig az volt. Nem ünnepelni akart, hanem feltûnni újra. Hogy vegyék észre. Hogy lássák, különb, mint más.
Ha már idáig jutottunk, járjunk végére a dolognak. Én úgy tudom, az RMDSZ mindenkié. Azoké, akiket a valamiért való kiállás összeköt. Mert hát mégiscsak ez (ennyi) lenne az utolsó erkölcsi menedék ennek a kisebbségben felejtett nemzetrésznek. Nem vitás, kétségbe vonhatjuk egymás cselekedeteit. Mondhatja akárki makacsul a magáét, ha jobbítani, vagy csak éppen másként akar valamit. Hiszen azoké is az RMDSZ, akik nyughatatlanok és más fejjel gondolkodnak, jól-rosszul s tán elvakult buzgalommal. Nem kell feltétlenül egyetértenünk és nem kell megváltozni senkinek sem. Vitatkozhatunk végeérhetetlenül arról, hogy jó vagy nem jó az RMDSZ közös akolnak. Embere válogatja, hogy ki mit képzelne magának. S hogy hogyan, az sem mindegy senkinek. Ilyenek vagyunk. Van, aki kanyargósan elvinné az embert az igazságtól, el onnan jó messzire. Van, aki mindennap hírét kelti tisztátalan ügyeknek, csakhogy mutassa, nem akárki. Hiteltelenül vagy sem, nehéz lenne kiköbözni. Pedig néha-néha volna értelme. Haragudhatunk politikusainkra, amiért olyanok, amilyenek, s nem úgy hasznosítják magukat, hogy ne legyen benne hiba, ne szüljön fenntartást, esetleg kételyt. Közülünk valók. Nézzünk csak tükörbe. Meglehet, nem egyformán szolgálnak s nem egyformán viselik a rájuk rakott terhet. De csak ránk hasonlítanak és azokra, akik között érdekeinket képviselik a Dâmbovita partján. Ha némelyekre árnyék vetül, nem marad titokban. És az sem, ha alázatoskodnak vagy nem úgy hordják a felelôsséget, ahogyan szeretnôk. Ma ilyen az RMDSZ. Ítélkezhetünk mindannyian fölötte. Kevesellhetjük, amit megtehet értünk. Elegünk lehet belôle. Ma azt mondjuk, torkig vagyunk vele, holott holnap talán másként gondoljuk. Elvégre a sajátunk. Hasonlít reánk. Kibírja a sok ócsárlást, megvetést ebben a balkáni környezetben. Mint ahogyan mi is kibírjuk. Nem könnyû, az igaz, de mi könnyû annak, aki utálat tárgya? Felszámolósdit játszani önmagunk ellenében azért mégsem kellene. Aki más gyógyírt bajaira nem talál, mehet arrébb. Bizonyosan az RMDSZ-en kívül is van élet.
Mivel – s ez talán még egy-két ember számára (pl. Vajda György) ismert tény – magam is nagy pártolója voltam-vagyok a mûkedvelô színjátszásnak, én is elmentem a Valahol Európában címû pesti tini-musicalt megtekinteni. Mellesleg nem találtam meglepônek, hogy egy nemzeti színház, tehát hivatásos intézmény nézôterén, egy mûkedvelô elôadáson, melyet ennek megfelelôen mûkedvelôen reklámoztak és szerveztek (akikre ez tartozott, feltehetôen szintén mûkedvelôk), ennyien vannak. A nézôt már egy letûnt rendszer is megpróbálta arra rávenni, hogy keverje össze a kettôt, mármint a hivatásos és mûkedvelô színjátszást (zenét, táncot, képzômûvészetet), s mindent a megéneklés szempontjai szerint ítéltek meg. Az a nézô, aki még emlékszik a suszter és a kaptafa hagyományos elhelyezési rendjére, nem megy mûkedvelést nézni nemzeti színházba. Ezt az elhelyezési szokást azok is végiggondolhatnák, akik megterveznek egy ilyen akciót. Nem biztos, hogy például a Hahota társulat Budapesten például a Katona József Színházban kapna vendégszereplési lehetôséget (pillanatnyilag nincs Nemzeti Színház).
Mit láttam? Igen színvonalas technikai berendezést (világítás, hangosítás, füst), a musical-dramaturgia bevált patronjait megbízhatóan használó történetet, elfogadható szintû zeneszámokat (melyek közt nincs megjegyezhetô- felidézhetô sláger, ugyanúgy gyorsan felejthetô zene, mint pl. A dzsungel könyvének a zenéje, ellentétben pl. a Jó estét, nyár… vagy akár a 3:1 slágereivel). Láttam két (a kitûnô mikroportok nem csekély segítségével) valóban szépen éneklô fiatalt, s láttam egy derekasan igyekvô, meghatóan dilettáns színjátszást egy lelkes csapat részérôl, amely nagy többségének egyetlen érdeme, hogy a csoportban tölti szabad idejét, s nem a didzsiben, a mekiben, az utcán stb., olyan helyeken, amelyek kísértéseibôl Pesten több van, mint nálunk. Ôk inkább ezt választották, és az elôadásban fegyelmezetten, enyhén gépies lazasággal, koreográfia ürügyén, egy vidéki iskola tornaóráinak bemelegítô gyakorlatait imitálják, precízen és fantáziátlanul. Ennél többet a tavalyi ODIF-on, s feltehetôleg az idein is láthattunk-láthatunk (Országos Diákszínjátszó Fesztivál). Tehát a megannyi csillogó külsôség mögött nem volt sem olyan játékkedv, sem olyan színjátszói színvonal, melyet az itteni mûkedvelôk ne múltak volna felül már régen. A már említett Hahota fénykorában (pl. a Woody Allen-produkció), messze efölött teljesített, akárcsak a dicsôi népszínház, vagy az a diákcsoport, mely Vajda György emlékeitôl sem idegen. Annál meghökkentôbb, hogy ennek az elôadásnak a kapcsán kioktatásban részesül az egész marosvásárhelyi hivatásos színjátszás (érintett a színészképzés is).
A szerzô színházba járó embernek tudja magát. Csodálom, hogy feltehetôen rövid emlékezôtehetsége (szeretném, ha csak ez lenne az ok!) miatt nem emlékszik, hogy a színház éppen az elmúlt két-három évben, tucatnyi fiatal végzôssel gazdagodva, olyan fergeteges játékkedvvel és tempóban elôadott produkciókkal vívta ki a hazai és külföldi elismerések garmadáját, amire nehéz (de úgy látszik, nem lehetetlen) nem felfigyelni, s amelyek Kisvárdán, vagy legutóbb az UNITER- gálán (– Háhá, az csak galád román politikai manôver volt! – legyint rá néhány helyi jól értesült ellendrukker. – Háhá, és elhallgatni kinek a galád politikai manôvere? – kérdezhetné néhány helyi kíváncsi, aki elvárta volna a tény erôteljesebb, mondjuk egy mûkedvelô elôadás dicséretével felérô visszhangját a helyi sajtóban) is fontos díjakkal öregbítették a társulat hírnevét. A Chioggiai csetepaté, a Szentivánéji álom, a Fiatalság, bolondság, A tavasz ébredése, a Liliom, a 3:1 a szerelem javára címû prózai, illetve operettelôadásokban, valamint az Ezen egy éjszaka, a Más gömb nincs?, a Mi lesz holnap? címû kabarémûsorokban mindenki azt kifogásolhat, amit akar, de azt senki sem tagadhatja, hogy a fiatalos játékkedv, a mozgás, a zene, a tánc igen nagy energiával robban be a színpadra (kényszeredetten vállalt, rutinosan játszott darabokról nem tudok, de arról igen, hogy megfelelô, a pesti mûkedvelôk felszereléséhez távolról sem mérhetô technikai körülmények között kell emberfeletti módon kínlódni, de errôl senki sem ír vagy tesz). S akkor még nem beszéltünk a végzôs színisek stúdióbeli, hasonló jellegû produkcióiról (pl.: My Fair Lady, Ó, Ábrahám, Rút kiskacsa, Kabaré), vagy a színházban alig évtizede játszott Légy jó mindhalálig- ról (melynek tinigárdája a pestieket messze felülmúló szinten teljesített). Ezek alapján joggal kikérjük magunknak a marosvásárhelyi hivatásos szakma (állítólag évtizedekre visszamenô hiányok miatt történô) ilyenszerû kioktatását egy mûkedvelô elôadás ürügyén.
Meg lehetne próbálni, ajánlja a szerzô. Meg is próbálom elgondolni, mi lehet emögött? Rossz emlékezôtehetség? Akkor az újságíró kötelessége utánadokumentálódni az állításoknak. Rossz szándék? Akkor ez méltatlan az újságírói pártatlansághoz. Rossz ízlés? Ezzel nem lehet vitatkozni, de a hangot adás lehetôségérôl igen. Tudatos vagy naiv odaszegôdés egy olyan tendenciához, mely vészesen tör az utóbbi idôben a színházat (minôségében feltétlenül) másként, mint csupán szórakoztató gépezetként elképzelô felfogás ellen (mely tendencia a környéken fellelhetô hangadók, mérvadók, vezetôk köreitôl nem idegen)? Ez lenne a legsúlyosabb feltételezés, reménykedjünk benne, hogy csak a fele igaz. Persze, lehet, hogy sokkal egyszerûbb a képlet: a similis simili gaudet (a hasonló a hasonlónak örül) esete forog fenn, vagyis a mûkedvelô színjátszóknak örül a mûkedvelô újságíró (lásd: a szerzô azt írja, eddig két zenés produkciója volt a társulatnak, felsorol három címet, de nincs köztük a negyedik, a jelenlegi. Egy közismert vicc fordítottja). Szíve joga. De ne adja az isten, hogy visszajöjjenek azok az idôk, amikor a mûkedvelés (hozzáértése? játékkedve? politikai elkötelezettsége? problémamentes dilettantizmusa?) volt a hivatásos mûvészet elé helyezett mérce. Ezen viszont a szerkesztôség is elgondolkozhat…
Nagyon reszkess, mert egy kelet-európai átlagértelmiségi Hamletékhez látogatna. Nem a tükörgyárosékhoz, azoknak ui. csak itt a fôtéren volt boltjuk, de aztán Lengyelországba utaztak, nem maguktól és dalolva, majd a Közel-Keletre önként és menekülve.
Nos oda, ahol bûzlik valami. ("Something is wrong in staten of Danemark"– írta Wilmos bácsi. ) Vagy mi vagyunk néki bûzösek. De nagyon. Hiszen fintorogva és millió kifogással élve húzta-halasztotta utunkat. Elôbb októberre idôzített, aztán február elejére, majd március derekán lettünk volna esedékesek, ha idôközben be nem lép a Schengeni Egyezmény Országainak Klubjába. S itt maradtunk, mint "a csóré schenggem" (Lászlóffy Aladár után szabadon). Elnapoltak még egy hónappal, mert a kolozsvári bíró emberei mentek hezzájuk. Mi várjunk, csak rostokoljunk és rágcsáljuk öklünket, és böfögjük szaporán föl európaiságunkat. Merthogy a szervezet, amely keretében indulnánk, maga is az Európa nevet viseli. Nem hiszem, hogy visszaéltünk véle az elmúlt évtized során.
Ráadásul román, magyar és német fiatalokat vinnénk, egyetemi hallgatókat, akik vállalták a mindenütt ágáló államnacionalizmus mutatványai és csábmosolya ellenében a szembenézést a nemzeti önimádattal. Hisznek a naponta gyakorolt türelemben, a kölcsönös megismerésben. Az európaiságban szó szerint.
Ugyan minek, ha Európa a fejét ingatja? Kérdezik mostanság mérgesen, csalódottan, döbbenten, felháborodottan. Mire jó, mit ér ez a fene nagy Európa-mítosz, ha egy piciny Fortinbras-tanya vígan megadja 1990-ben a szökô szekusnak a menekültstátust, de a kollektív tanulmányi vízumot húsz egyetemi hallgatónak halogatja. Nem elég a kitöltött ûrlap (kis és nagy formulár – emlékezünk a régi jó idôkbôl), az érvényes fényképes útlevél, nem a munkaadói igazolvány, de mit soha eddig senki nem követelt, még az amcsik sem, H. herceg emberei munkakönyvünket kérik. Tudni szeretnék: dolgozunk, avagy éppen szabadúszóként, munkanélküliként élünk. El sem tudják képzelni, hogy román(iai) értelmiségiek itthon akarják éltük lepengetni, nem Jütlandon. Fel sem merül bennük, hogy a csapat tapasztalatokat akar szerezni, nem lopni fut, csalni, orozni, kakukktojásként idegen fészekbe csempészni magamagát. Hiába na, rossz a hírünk, s kormányzataink, az a gyanúm, nem is léptek fel komolyan a vízumkényszer eltörlése érdekében. Magyarország már a Kádár-éra végén több nyugati állammal szabad utazási viszonyban állott, holott akkor még szó sem volt a CSATLAKOZÁSRÓL. A mi uraink meg sem kísérelték az ellentmondást diplomáciai csatornákon az egyre megalázóbb konzuli, vízumadási feltételek ellen. Minek? Hiszen úgyis Európában vagyunk. A földrajzkönyvek nem hazudnak.
Csak a történelem és a mindennapok.
A Seprôdi János Nemzetközi Kórusszövetség Tíz év a magyar karéneklés szolgálatában cím alatt készíti elô ez évi rendezvényeit Erdélyben és Magyarországon. Találkozóit az évforduló jegyében tartja, így zajlik a kilencvenéves marosszentgyörgyi kórus ünnepe is. Április 28-án Fogarason lesz kórustalálkozó. Május 11-én elnökségi ülést tartanak Bonyhán. Május 19-én Nyárádszereda látja vendégül az újabb találkozó dalosait, május 26-án pedig Kézdivásárhely. A Zengjen hálaének egyházzenei kórustalálkozót tizedik alkalommal rendezik, június 2-án Szászrégenben. Június 10-én szentháromságvasárnapi kórustalálkozó Marosvásárhelyen. Június 26–30. között a Collegium Hungaricummal közösen vesznek részt a szövetség kórusai a Magyar Kórusok Világtalálkozóján, Debrecenben. Június 28- án lesz a Sárrétudvari kórustalálkozó, július 21-én az Alsó-, Felsôszentmihályi kórustalálkozó.
Augusztus 20-án a fénypont: az Ezertagú Kórus fellépése Budapesten.
Az ôszi mûsor terve a következô: szeptember 1- jén kórustalálkozó Bonyhán; szeptember 29–október 1. között A zene világnapja kórustalálkozó Marosvásárhelyen; november 10- én elnökségi ülés Marosvásárhelyen (a tagozatok közgyûlésének elôkészítése), decemberben közgyûlés. December 25., 26., 27.: karácsonyi hangversenyek a kórusok székhelyein.
(Folytatás az április 12-i lapszámunkból)
A lebontás céljából kisajátított épületek értéke a kisajátítás idôpontjában hatályos jogszabályok szerint állapítandó meg és aktualizálandó az inflációmutatóval a tényleges kifizetés idôpontjában. A lebontás céljából kisajátított ingatlanok járulékos telkeinek értéke a tárgyalt törvény hatályba lépésének idôpontjában alkalmazandó jogszabályok szerint állapítandó meg. Az érvényes jogcímen (cu titlu valabil) átvett, az állam, szövetkezeti szervezetek vagy jogi személyek által birtokolt ingatlanok esetében, ha a jogosult személy kártérítésben részesült, a természetbeni visszaadás a kártérítés értékét képviselô, az inflációmutatóval aktualizált összeg visszafizetéséhez van kötve. Ilyen esetekben, ha a kapott kártérítés nem felel meg az ingatlan valós értékének, a jogosult személy választási joggal bír, kérvén a kapott kártérítés és az ingatlan valós értékének különbözetét. Ilyenkor az értékkülönbözetet kizárólag a privatizációs folyamatban használt névértékû címletek vagy a tôkepiacon tranzakcionált gazdasági társaságok részvényei képezik, a jogosult választása alapján. A tárgyalt törvény vagy bírósági határozatok alapján visszaszolgáltatott ingatlanok esetében alkalmazandók a bérlôk oltalmazásáról és a lakás rendeltetésû helyiségek bérének megállapításáról szóló 1999. évi 40-es számú sürgôsségi rendeletnek a bérleti szerzôdésre vonatkozó elôírásai. A diplomáciai képviseletek, konzuli hivatalok, a Romániában akkreditált kormányközi nemzetközi szervezetek képviseletei és ezek idegen személyzete által elfoglalt, természetben visszaszolgáltatott ingatlanok esetében a bérleti szerzôdések jog szerint meghosszabbítandók 5 éves idôtartamra, a szerzôdés többi kikötésének újratárgyalásával. Ha a visszaszolgáltatott ingatlan koncesszionálási, haszonbérleti, részvételi társulási szerzôdésnek vagy lízingmûveletnek a tárgyát képezi, a jogosult személy választhat a természetbeni visszaszolgáltatás vagy az egyenértékes jóvátétel között. Ha a természetbeni visszaszolgáltatást választja, a jogosult a felsorolt szerzôdésekben helyettesíti az államot vagy a bírlaló jogi személyt jogaiban, ha e szerzôdéseket törvényes alapon kötötték meg. Az 1999. évi 40-es sürgôsségi kormányrendelet alapján a bérleti szerzôdés 5 éves idôszakra hosszabbítódik meg, de ha a bérlô rendelkezésére bocsátanak más, megfelelô lakást, az köteles azonnal átadni az általa elfoglalt lakást. Ha az új lakbérleti szerzôdés megkötése azért nem történik meg, mert a tulajdonos nem ért egyet a lakbér összegével vagy csökkenteni akarja a bérbe adott lakterületet, ez maga után vonja a lakbérleti szerzôdés jog szerinti meghosszabbítását az új bérleti szerzôdés megkötéséig. A visszaadott ingatlanok természetes személy bérlôi esetében, amikor családtagonként a havi nettó átlagjövedelem és ennek kétszerese közötti havi nettó jövedelmet valósítanak meg, a lakbér maximális szintje nem haladhatja meg a családonkénti havi nettó jövedelem 25 százalékát. Ha az ily módon kiszámított bérleti díj kisebb az 1999. évi 40-es sürgôsségi kormányrendelet 26-30. szakaszai szerint kiszámítottnál, a tulajdonos mentesül a telek- és épületadó, a bérleti díjra kivetett adó és az illetô bérleti szerzôdés idôtartama alatt rá háruló kötelezettségekkel kapcsolatos felelôsség alól. A fogyatékos személyeknek, a forradalom hôseinek, sebesültjeinek, utódaiknak, a háborús veteránoknak, a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek, a politikai üldözötteknek, a külföldre deportáltaknak a kötelezô csere alkalmával a birtokolt lakásban levôkhöz hasonló feltételeket biztosító lakást kell felajánlani. Olyan esetekben, amikor a tulajdonos azért tagadja meg a lakbérleti szerzôdés megújítását, mert a lakterületre szüksége van, vagy el akarja adni, a bérlôk elsôbbségben részesülnek a lakásügyi törvényben és az Országos Lakásügynökség törvényében elôírt könnyítések tekintetében. A költségvetési, oktatási, egészségügyi egységek, szociális, kulturális létesítmények vagy közintézmények által, a törvényesen bejegyzett politikai pártok székhelyei, a diplomáciai képviseletek, konzuli hivatalok, Romániában akkreditált nemzetközi kormányközi szervezetek képviseletei, valamint ezek diplomáciai rangú személyzete által elfoglalt, a közérdekû társadalmi-kulturális vagy közösségi érdekû tevékenységek folytatásához szükséges ingatlanok esetében a volt tulajdonosok egyenértékes jóvátételi intézkedésekben részesülnek, a tárgyalt törvény feltételei között. Kormányhatározat fogja meghatározni azokat az ingatlanokat, amelyeket nem szolgáltatnak vissza természetben és amelyekért egyenértékes jóvátételi intézkedéseket foganatosítanak. Amennyiben az ingatlant már nem igénylik a felsorolt szervezetek, a jóvátételben részesült volt tulajdonosokat írásban értesítik és választhatják a természetbeni visszaszolgáltatást a kapott jóvátétel inflációrátával aktualizált visszatérítése ellenében. A fenti rendelkezések vonatkoznak az érvényes jogcím nélkül átvett ingatlanokra is. A vitás ügyek, a közjognak megfelelôen, gyorsított eljárással oldandók meg. Az állam, valamint az ingatlant bérleti szerzôdéssel elfoglaló közintézmények, oktatási egységek vagy társadalmi, kulturális létesítmények elôvételi joggal rendelkeznek azok eladása esetén. Az elôvételi jog, jogvesztés terhe mellett, az értesítéstôl számított 90 napon belül gyakorolható. Az eladási ajánlat a bírósági végrehajtón keresztül történik. Az elôvételi jog biztosítása nélkül megkötött adásvételi szerzôdések semmisek. A jóvátétel csakis egyenértékben állapítható meg a következô esetekben: a.) a jogosult személy az ingatlanokat és aktívákat birtokló jogi személyek társultja volt azoknak az önkényes átvétele idôpontjában, kivéve azt az esetet, ha a jogosult személy egyedüli társult volt vagy a jogosult társult személyek egyazon család tagjai voltak; b.) az ingatlan a tárgyalt törvény hatályba lépésének idôpontjában már nem létezik, kivéve a természeti csapások nyomán megsemmisült ingatlanokat; c.) az ingatlant átalakították oly módon, hogy az átvetthez viszonyítva új ingatlanná vált, amennyiben a felek másként nem állapodtak meg. d.) az ingatlant az állam tulajdonába helyezett, lakás rendeltetésû egyes ingatlanok jogi helyzetének rendezésérôl szóló 1995. évi 112-es számú törvény rendelkezéseit betartva elidegenítették a volt bérlônek. Az 1995. évi 112-es számú törvény feltételei között kártérítésben részesült személyek csakis természetbeni visszaszolgáltatást igényelhetnek, kötelesek lévén visszafizetni a kártérítésnek az inflációmutatóval aktualizált értékét, ha az ingatlant a jelen törvény hatályba lépésének idôpontjáig nem idegenítették el. Amennyiben a jogosult személy a kártérítést választotta és az ingatlant a jelen törvény hatályba lépésének idôpontja elôtt eladták az 1995. évi 112-es törvény elôírásainak betartásával, a jogosult személy a teljes ingatlannak –teleknek és építménynek – megfelelô érték tekintetében egyenértékes jóvátételi intézkedésekre jogosult. Ha a jogosult személyek kártérítésben részesültek, a bevételezett, az inflációmutatóval aktualizált érték és az ingatlannak megfelelô érték közötti különbözetre jogosultak, amely kizárólag a privatizálási folyamatban használt névértékû címletekkel vagy a tôkepiacon tranzakcionált gazdasági társaságok részvényeivel fedezendô, a jogosult természetes vagy jogi személy választásától függôen. Ha a jogosult személy tekintetében megállapították a kártérítést az 1995. évi 112-es törvény elôírásai szerint és azt nem vételezte be, az így megállapított értéket pénzbeli kártérítésként folyósítják, az ingatlan megfelelô értékéig terjedô különbözet pedig kizárólag a privatizálási folyamatban használt névértékû címletekkel vagy a tôkepiacon tranzakcionált gazdasági társaságok részvényeivel fedezendô, az érintett választásától függôen. Amennyiben a kártérítés értékét még nem állapították meg az 1995. évi 112-es számú törvény elôírásai szerint, a jóvátételi intézkedések kiszámítása és kifizetése a fenti módon állapítandó meg. Az 1995. évi 112-es törvény elôírásai szerinti kérelmet be nem nyújtó, valamint azon jogosult személyek, akiknek a kérelmét elutasították vagy a jelen törvény hatályba lépésének idôpontjáig nem oldották meg, jogosultak a jelen törvény feltételei között kérelmet benyújtani.
(Folytatjuk)
Háztáji gazdaságok
Bár megyénkben hagyomány az állattenyésztés, mégis kevés olyan magángazdaság alakult, amelyekben az ideálisnak mondott 15- 20 fôs állományt tartanak. A szakemberek szerint csak az ilyen kis minifarmokon jövedelmezô az állattenyésztés. Az állomány zöme a családi gazdaságokban található, ahol egy, kettô vagy három szarvasmarhát tartanak.
Az állattartók a jelenlegi körülmények között milyen jövedelmezôségre számíthatnak, egyáltalán hoz-e hasznot a tevékenység? A kérdésre három nyárádmagyarósi gazda válaszol: Kádár István, Kása Levente és Benedekfi Ferenc.
– A szarvasmarha-tenyésztésben a legsúlyosabb gond, hogy az ember nem tudja kiszámítani elôre, mit is tegyen hosszú távon. Ez a kilátástalanság rányomja bélyegét egész munkánkra. Más szempontból: a mi munkánk nincs megfizetve. A tej és a hús egyelôre a felvásárlók zsebét dagasztja, divatosan szólva: a haszon, a jövedelem náluk valósul meg. Én például a munkámat nem sorolom a költségek közé. Ha ezt tenném, akkor a 3,5 fokos tej felvásárlási ára 7500-8000 lej kellene legyen. Nagyon jól tudjuk, több állatot kellene tartani, de a családban ketten vagy hárman dolgozunk, amikor a gyerekek besegítenek. Két-három állatnál többet nem bírunk eltartani. Ha növelném a létszámot, több takarmányra lenne szükség, a termôterületet is növelni kellene, aminek egyik feltétele a gépesítés. Traktor, kaszagép vásárlását nagyon kevés gazda engedheti meg magának. Minden évben vetettem takarmányt, befektettem, de sajnos oda jutottunk, hogy ebben az évben nagyon meggondoljuk a beruházást. A képlet egyszerû: a befektetett pénz sem térül meg a tej értékesítése után. A tavaly szárazság is sújtott, a takarmányhiány miatt sok állattenyésztéshez jól értô magyarósi gazda adta el tejelô tehenét. Akik megtartották, további gondokkal küszködnek. Az elmúlt évek során a hollandok jó szaporítóanyagot hoztak, de mivel a tevékenység nem volt összehangolva, genetikailag összevegyült az állomány. Késôbb jöttek az olaszok, felvásárolták a húsállatokat, olcsón, mert fekete az állat orra vagy a körme. Sorolták a hibákat, végül potom áron elvitték azokat. Úgy vélem, az állattartás még nem üzlet. De hát élnünk kell valamibôl.
– Az elmúlt két évben öt szarvasmarhát tartottam, 40-50 liter tejet vittem naponta a csarnokba. Hamarosan rájöttem, nincs értelme a munkámnak, mert sem a tejet, sem a húst nem fizetik meg. Csökkentettem az állományt. A tavaly állatot vásároltam, hogy megéljen a család. A fiam autóvillamossági szakiskolát végzett, gépkocsivezetôi jogosítványa is van, de nincs munkahelye. Így együtt dolgozunk itthon. Csakhogy nem bírunk hasznot megvalósítani. A takarmány nagyon drága, az állat azt feléli, de az általa termelt termék nem fedezi a takarmányozás költségeit, a további takarmányozás sem biztosított. Egy kg hús ára élôsúlyban legkevesebb 25.000 lej kellene legyen, a tej pedig literenként 7-8000 lej. A tavalyi aszály miatt összeszedtünk szalmát, szénát, kórét, mert ki kellett telelteni az állatokat. Ahhoz azonban, hogy a tehén valóban piacra termeljen, abrak is kell(ene), de az annyira drága, hogy inkább kivisszük az állatot a piacra. Nem látom a jövôt…
– Én az állattenyésztés elôtt biztató jövôt látok. Élelmiszerre mindig szükség lesz. Harmincegy éves vagyok, a mezôgépészeti állomásnál dolgoztam, az egység csôdbe jutott, megszûnt a munkahelyem. Magyaróson nincs más munkalehetôség, az ingázás helyett a mezôgazdálkodást, az állattartást választottam, mert ahhoz értek. Tíz hektáron gazdálkodom, egy a saját tulajdonom, a többit bérelem. Három hektáros darabokba tagosítottam, hogy a gépesített munkálatokat elvégezhessem. Az állattenyésztésrôl pedig annyit, hogy a tenyésztôk nagy többsége valóban ráfizetéssel dolgozik. Ezért kissé az állattartók is hibásak, ugyanis környékünkön a legelôk sajnálatos állapota miatt a tejtermelés is alacsony. Tennünk kell azért, hogy a tej- és hústermelés jövedelmezôvé váljon a kisgazdaságokban is. Ám a legtöbbet az állam tehet...
(kilyén)
Az Azomures múlt heti közgyûlésén számos kérdés merült fel, miközben a legjelentôsebb kisrészvényes, a Broadhurst Investments Limited képviselôje a napirendi pontok megszavazása elôtt felszólalt. Kérdéseinek nagy része a vegyipari kombinát elmúlt évi tevékenységének hatékonyságára, illetve a közelmúltban elvégzett kormányszintû ellenôrzés eredményeire vonatkozott.
Sajnos az általa felvetett problémákra nem kaphattunk egyértelmû választ, mivel – tekintetbe véve az üzleti titkokat – a többségi részvényes a közgyûlésen csak a tevékenységet tükrözô iratok kivonatos változatát bocsátotta a kisrészvényesek rendelkezésére. Így a jelenlevôk csak következtethettek néhány dologra, és a válaszok sok esetben kitérô jellegûek voltak.
Túl alacsony exportárak
Felmerült például az exportból származó bevétel kérdése. A közgyûlésen kiosztott tájékoztató iratokból kiderül, hogy a 2000-ben termelt 960 ezer tonna termékbôl 525 ezer került exportra, ami 10%-kal több, mint az elôzô évben. De míg mennyiségileg a növekedés 153,69%-os, addig bevételben csak 135,8%-os. A többségi részvényes azonban állítja, hogy az exportált termékek skálája változott és a számok fentebb vázolt alakulása csak azt mutatja, hogy az olcsóbb termékbôl exportáltak tavaly többet, nem pedig azt, hogy olcsóbban adták termékeiket, mint egy évvel korábban. Hasonlóképpen nem sikerült kielégítô választ kapni egyes termékek exportárára vonatkozóan, ugyanis a megtekinthetô adatok átlagárakat mutatnak, miközben a valós szerzôdések nem nyilvánosak, ráadásul a közgyûlésen nem álltak rendelkezésre a szerzôdéskötés napján érvényes árak sem. Így lehetetlen eldönteni, hogy az igazgatótanács piaci áron alul adta-e el termékeit, és ha igen, milyen meggondolásból. Nem kétséges ugyanis, hogy megállja a helyét a Transworld Fertilizers Holding (TFH) elnökének magyarázata is, hogy egyes megrendelôkkel szemben kedvezményeket alkalmaznak, ha azok évek óta rendszeresen igen nagy mennyiséget vásárolnak az Azomurestôl és eddig soha nem volt gond a kifizetéssel. Ugyanakkor az is igaz, hogy míg a fekete-tengeri kikötôkben az orosz termelôk termékei több tízszeresét teszik ki a vegyipari kombinát termékeinek, addig a szállítók szívesebben és hamarabb kötnek szerzôdést az elôbbiekkel. Ezért az orosz hasonló terméket termelôk áruira kevesebb szállítási díjat kell rászámolni és ahhoz, hogy a vevôhöz érkezve piacképes legyen, az Azomures termékeinek ára mindig alacsonyabb kell legyen, mint az orosz termelôkéi.
Nyereség vagy veszteség
A Broadhurst számításai szerint a forgalom 80%-os növekedése és a jövedelem 50%-os növekedése tulajdonképpen veszteséges termelést jelent. Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok szerint a bruttó profit még az inflációt sem fedezi. Ezzel szemben a gyár készpénzkészlete lejben több mint felére, valutában pedig háromnegyedére csökkent. Tény, hogy a raktárkészletek megnövekedtek, de az nem bizonyítható, hogy ezáltal a vegyi kombinát vagyona valóban növekedett.
A többségi tulajdonos elismerte, hogy ha más könyvelési módszert alkalmaztak volna, az Azomures, ha nem is lett volna veszteséges, de nyeresége jóval kevesebb lett volna.
– Éppen azért döntöttünk úgy – hangsúlyozta M. Fuat Kalgay, a TFH elnöke –, hogy idén osztalékot osztunk, mert várhatóan az idén bevezetésre kerülô angolszász könyvelési normák (az ingatlanok más besorolása és felértékelése, a jövedelmek és kiadások más elbírálása stb.) szerint a gyár mintegy két évig veszteséges lesz. Így, miután a részvényesektôl az elmúlt években a beruházásokra hivatkozva türelmet kértünk, úgy gondoltuk, most már illik pénzt adnunk.
Mint azt már korábban jeleztük, a közgyûlés jóváhagyta, hogy 2000-re az Azomures 150 milliárd lej profitot osszon ki a 49667 részvényesnek (jogi és magánszemélyek egyaránt), összesen 230 millió részvényre. Sajnos a Broadhurst Investments Limited javaslatát elvetették, így az osztalékot a beérkezô pénzek függvényében egy év alatt osztják ki (a javasolt 60 nap helyett), és nem is a részvényekkel arányos részletekben, hanem tetszôleges sorrendben.
"Az ellenôrzô szervek rosszindulatúak voltak"
A kormány Antikorrupciós Bizottságának februárban végzett, Grecea-ügyként elhíresült ellenôrzésére vonatkozóan a közgyûlésen a napirendi pontokon kívül történt beszámoló. A vezetôség elmondta, az Azomuresben legalább kéthetenként ellenôrzô szervek jelennek meg, mégsem találtak eddig semmi törvénybe ütközôt. Ezért érthetetlen, hogy az Antikorrupciós Bizottság a helyi ellenôrzô szervekkel együtt most 54 milliárd lej értékû büntetést állapított meg. A vezetôség ugyanakkor kifejtette, nem szándékoznak a szóban forgó összeget kifizetni. Fellebbezésüket az elôírt határidôn belül eljuttatták az illetékes szervekhez, de még nem érkezett válasz onnan.
Elmondták, hogy a hiányként kezelt 3 millió dollár elôlegben van egy olasz cégnél, ahol a szóban forgó összeggel egy berendezést foglaltak le, de még nem bizonyos, hogy megvásárolják. Ezért év végén a pénz hazakerült, de újabb évre lefoglalták a berendezéseket.
– Ez nem jelent törvénysértést. Úgy gondoljuk, hogy az ellenôrzô szervek ez alkalommal rosszindulatúan jártak el – vélekedett az elnök.
Nem érdekel a részvények értéke
A Népújság kérdéseire válaszolva M. Fuat Kalgay elmondta:
– A Grecea-ügy egyelôre a pénzügyminisztériumban megakadt. Onnan várjuk a választ a fellebbezéseinkre és annak függvényében (ha az kedvezôtlen) döntünk arról, hogy perre kerül-e sor vagy sem.
– Közvetlenül az ellenôrzés után Doru Opriscan vezérigazgató beadta felmondását. Mennyi köze van az ellenôrzésnek a távozásához?
– Doru Opriscan valóban az ellenôrzések miatt mondott le, noha a kapcsolat nem közvetlen. Mint bizonyára tudja, akkor számos vádat felhoztak ellene, amelyek, még ha hamisak is, rombolják a vállalat hírnevét. Ô kiváló szakember és menedzser volt, nem is volt kifogásunk ellene, nem kértük azt sem, hogy mondjon le. Ezt a döntést ô maga hozta meg, hogy legalább a vállalatnak ne ártsanak az ellene felhozott vádak.
– Ki lesz az utód?
– Nehéz kérdés. A jelöltnek elsôsorban megfelelô képzettsége kell legyen. Ugyanakkor sikeresen kell tárgyalnia a gáz- és villamosenergia- szolgáltatókkal, miniszterekkel és kormányszervekkel és természetesen az ügyfelekkel. Már nagyon szükség lenne rá, hogy megtaláljuk a megfelelô személyt, de úgy tûnik, nem lesz egyszerû. Mindenesetre nem valószínû, hogy a jelenlegi igazgatótanács valamelyik tagját kérnénk fel erre a tisztségre, mivel az ott levôk közül csak a román állampolgárok jöhetnének szóba, azok közül meg valószínûleg egyik sem vállalná el ezt a feladatot. A válaszom tehát egyelôre az, hogy nem tudom.
– A közgyûlésen felmerült, hogy a részvények ára nem növekszik...
– Valóban nem, de ez nem is fontos. A TFH célja ugyanis nem az, hogy részvényeit eladja, hanem hogy a gyár nyereségébôl majd részesedjen. Vagyis függetlenül attól, hogy az egyébként atipikus részvénypapírpiacon egy Azomures-részvény mennyit ér, a mi dolgunk, hogy minél nagyobb profitot termeljünk, hogy annál nagyobb legyen az osztalék.
50 ócskavas- és fémbegyûjtôhöz látogattak el márciusban a pénzügyôrség felügyelôi. Általánosságban azt tapasztalták, hogy az ócskavas és hulladékfém nyilvántartása nem megfelelôképpen történik, és ráadásul értékesítéskor olyan jogi és magánszemélyeket is kiszolgálnak, akik a törvény értelmében nem rendelkeznek megfelelô engedéllyel. Az ellenôrzések nyomán 77 büntetést róttak ki, összesen 1,239 milliárd lej értékben. Ugyanakkor 429 millió lejt koboztak el, mivel ez jogtalan ócskavaseladásból származott.
Ezenkívül fokozottan ellenôrizték a piacokat, kereskedelmi egységeket és szállítási vállalatokat. A marosvásárhelyi piacok mellett meglátogatták a szászrégeni, sármási, segesvári és dicsôszentmártoni napipiacokat. A felügyelôk különös gonddal vizsgálták meg a Maros megyén áthaladó teherjármûveket, azoknak útirendelvényeit és szállítási iratait, továbbá az iratokban álló adatokat összevetették a valósággal. A fent említett tevékenység nyomán 732,5 millió lej értékû árut koboztak el és 17 millió lej büntetést róttak ki.
A pénzügyôrség egyébként az elsô negyedévben 969 egységet ellenôrzött, 62,71 milliárd lej büntetést rótt