|
LII. évfolyam 229. (14585) |
2000. szeptember 30., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Azt, hogy milyen feltételrendszer teljesítése mellett kerülhet le Románia és Bulgária a vízumköteles országok névsoráról, az EU következô belügyminiszteri és igazságügyminiszteri értekezletén dôl el – tudatja a hazai közvéleménnyel a román külügyminisztérium.
A külügyi közlemény arról is említést tesz, hogy az EU francia elnöke kopromisszumot javasolt: ez abból állna, hogy Románia és Bulgária ellen megszûnne a vízumkényszer, de csak azután, miután e két ország teljesít néhány követelményt.
A legfontosabb feltétel a biztonságos határfelügyelet, az illegális kivándorlás mértékének a csökkentése, de az útlevél biztonsági elemeinek is jelentôs szerepet szánnak a nyugatiak.
"A francia javaslatot a legtöbb tagország elfogadta" — olvasható a külügyi közleményben.
Abban az esetben, ha elfogadják a vízumkötelezettség törlését, az aláíró tagországok esetében azonnal alkalmazandó lesz ez az új gyakorlat. Az Amszterdami Egyezmény értelmében Írországnak és Angliának saját vízumpolitikája lehet, az ilyen jellegû szavazásokon nem kell részt venniük.
Az OK és a területi kampánystábok vezetôinek tanácskozása
Szeptember 28-án Kolozsváron került sor az RMDSZ Országos Kampánystábja és a területi szervezetek elnökei, kampánystábvezetôi közös tanácskozására. A megbeszélésen részt vett Takács Csaba, az RMDSZ Országos Kampánystábjának elnöke, Nagy Zsolt, az OK alelnöke, Péter Pál, gazdasági felelôs, valamint Kovács Péter médiafelelôs.
Az ülés résztvevôit tájékoztatták a Frunda György államelnök- jelöltségét támogató aláírásgyûjtés folyamatáról. A területi szervezetek által begyûjtött adatok szerint eddig 85 ezer aláírás gyûlt össze a városokból és a megyeközpontokból, ez a községek és falvak adataival összesen 125 ezerre tehetô. Az aláírásgyûjtési akcióval kapcsolatosan elmondták, hogy több helyen – pl. Kolozsváron is –, önkéntesekbôl álló csoportok alakultak, ezek házról-házra járva gyûjtik be október 10-ig a jelöléshez szükséges aláírásokat.
A tanácskozás napirendjén szerepelt a kampány költségvetésének megtárgyalása is. Döntés született arról, hogy az elkövetkezendô napokban véglegesítik a rendezvénynaptárt. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy az országos szinten elismert RMDSZ tisztségviselôk mutatkozzanak be a közszolgálati médiában, míg a képviselô- és szenátorjelöltek a helyi adók kampánymûsoraiban.
A szövetség arculatát és választási stratégiáját kidolgozó bizottságot Marius Tabacu képviselte, aki jókedvû, erôteljes, fiatalos kampányt javasolt.
A szeptember 28-i kormányülésen több határozatot és sürgôsségi rendeletet hoztak, egyebek között a nyugdíjak újraszámításáról. Az ülésen többek közt megállapították, hogy a nyugdíjak újraszámításának befejezése után, a tervek szerint 2000 decemberében, az átlagos nyugdíj 25,8 százalékkal lesz nagyobb az 1999 decemberinél. A kormányhatározat szeptembertôl 10 százalékos nyugdíjemelést ír elô a kis nyugdíjak esetében, amelyek az intézkedés foganasításakor nem érik el az országos bruttó átlagbért. Ezt a lépést idén októberben, novemberben és decemberben havi 1,5 százalékos indexelés követi azon nyugdíjak esetében, amelyek nem nagyobbak két nettó átlagbérnél.
A fenti intézkedések körülbelül 4,26 millió nyugdíjast érintenek majd. Ennek következtében decemberig a bruttó átlagnyugdíj elérheti az 1.090.755 lejt. A minimális nyugdíj decemberben 846.542 lej lesz, amelyhez hozzáadódik a 169.331 lejes átlagos pótnyugdíj.
Románia elôtt Vojszlav Kostunica a jugoszláviai elnökválasztások gyôztese – nyilatkozta pénteki sajtóértekezletén Petre Roman külügyminiszter, aki elmondta továbbá: a román hatóságok méltányolják a jugoszláv demokratikus ellenzék eltökéltségét, mellyel nem hajlandó Szlobodan Milosevics elnökkel tárgyalni, e tárgyalások ugyanis – véleménye szerint – nem vezetnének sehova, mindössze késleltetnék a demokratikus folyamatot.
Bölcs magatartás szükséges ahhoz, hogy a helyzet ne élezôdjön ki, és ne vezessen oda, amit Románia már 1989 decemberében megélt – fejtette ki a külügyminiszter, akinek meggyôzôdése, hogy a szerb népnek sikerül behoznia késését és újjáépítenie Jugoszláviát.
A meteorológiai intézet elôrejelzésétôl függ, hogy az év eleji súlyos ciánszennyezést okozó nagybányai Aurul vállalat folytathatja-e a próbaüzemelést – jelentette ki Ioan Gherhes, a Máramaros megyei környezetvédelmi hivatal vezetôje.
Gherhes pénteki nyilatkozatában elmondta, hogy az ausztrál-román vegyes vállalat a kitûzött határidôre, szeptember végére, nem készítette el azt az összefoglaló jelentést, amelyben arról kellett volna számot adni, hogy az elmúlt három hónapban mit végeztek a termelés biztonságának növelése érdekében, milyen technikai javaslataik vannak a jövôbeni mûködésre.
A vállalat vezetése azt kérte, hogy a jelentés elkészítésére kaphasson még két hónapot. A kérés egyben azt is jelenti, hogy az Aurul szeretné meghosszabbítani a próbaüzemelésre kiadott ideiglenes mûködési engedélyt.
Gherhes korábbi nyilatkozataiban elismerte, hogy a próbaüzemelés azt jelenti: az Aurul "bizonyos idôszakokban teljes kapacitással üzemel". A környezetvédelmi illetékes szerint az eddigi próbák során semmilyen baj, rendellenesség nem történt.
Hangsúlyozta, hogy a vállalat kérésének elbírálásához a vízügyi hatóságok véleményére is szükség van.
Mint mondta, a vélemények kialakításában nagy szerepe lesz annak, hogy a meteorológiai intézet szerint az elkövetkezô két hónapban száraz, vagy esôs idô várható. Ha a meteorológia száraz idôt jósol, az Aurulnak nagy esélye van arra, hogy folytathatja a próbaüzemelést. Ha esôs idô várható, elképzelhetô, hogy a jövô héten a vállalat leállításáról döntenek az illetékesek.
Amióta megválasztották, Dorin Florea polgármester szereptévesztésben van. És a jelek szerint tanácsadói sem figyelmeztetik arra, hogy ez nem használ a tekintélyének. Pedig adottságai révén lehetne valóban eredményes polgármester is, de az olcsó népszerûséghajhászás elôbb-utóbb "erodálja" a tekintélyét. Bár a sajtó bizonyos köreiben még sikere van, hamarosan stílust kellene váltania. Sajtótájékoztatóin átgondoltan és annyit kellene mondania, amennyi valóban szükséges a közvélemény informálására, hisz bombasztikus nagyotmondásaival betarthatatlan ígéreteivel elôbb-utóbb nevetségessé válik. Elsôtitkári allûrjeit is le kellene vetkôznie, és el kellene fogadnia, hogy – ha tetszik, ha nem, polgármesterként – csapatban kell "játszania". Mert, ha nem ezt teszi, végül is magának árt, hisz ahogy megsokasodnak, képtelen lesz átfogni azokat a problémákat, azokat a területeket, amelyeket az átszervezett hivatalban csak a saját alárendeltségében szeretne látni. Ezt az elképzelést tükrözi az alpolgármesterek félreállításának, nevetségessé tételének szándéka, többek között olyan kijelentéseivel is, amelyeket a sajtó egy része úgy közvetített, hogy Fodor Imrét odateszi szemeteskukákat számlálni. Ennél csak az volt durvább, hogy a Fodor Imre és Sántha Tibor tanácsosok által a kétnyelvû utcanévtáblákról kezdeményezett határozattervezetre ráírta, hogy befejezett téma, meggátolva, hogy a tervezet a tanács elé kerüljön.
Ennek kapcsán interpellált a legutóbbi ülésen Király István tanácsos, aki a polgármester dinamizmusát, gyorsaságát méltányolva kijelentette, hogy mindezt csak akkor lehet elfogadni, ha az nem társul az arroganciával. Elôbb említett magatartása pedig a lebecsülés és a törvénytelenség olyan gesztusa, amely ellentmond az alkománytól kezdve, a helyhatósági törvényen át a tanács mûködési szabályzatának, arról nem is beszélve, hogy polgármesterként felesküdött arra, hogy a város egész lakosságának érdekeit fogja szolgálni.
Dorin Florea magyarázata pedig, miszerint a választási kampányban nem tartja idôszerûnek a kétnyelvû utcanévtáblák problémáját, továbbá, hogy arroganciája a prefektusi tisztségben megszokott "deformáció", nem lehet mentség arra, hogy ez alkalommal is a törvényes elôírásokkal ellentétben cselekedett. Nem elôször és a jelek szerint nem is utoljára. Miközben a gyakori szereptévesztés folyamatos funkciózavarhoz vezet.
De a jelek szerint nem lehet bízni Dorin Florea polgármester ígéreteiben – derült ki a csütörtöki tanácsülésen, amikor a polgármesteri hivatal belsô szerkezeti-szervezési felépítése került terítékre. Miután az ülést megelôzôen, a polgármesterrel folytatott megbeszélés során egyezségre jutottak az átszervezést illetôen, a tanácsosok elé egy egészen más grafikai ábra került. Mint korábbi kijelentéseibôl, valamint a határozattervezetbôl megtudhattuk, a polgármester célja az, hogy a jelenlegi 219 állásról 21 százalékkal, azaz 175-re csökkentse az alkalmazottak számát, a hét igazgatóság helyett csak négy maradjon, a 22 osztályból 16, a hét hivatalból pedig mindössze három.
A telefonos-botrány miatt elhíresült Pasca Delia azonban egy, az egyezségnek teljesen ellentmondó grafikai ábrval állt elô, amelynek láttán a polgármesterhez közel álló Porutiu Mihai tanácsos kivételével, aki szerint az alpolgármestereknek a polgármester rendelkezésére kell állaniik, és azt a munkát végezniük, amit éppen kioszt nekik, a képviselôk zöme elégedetlenségét fejezte ki. Törzsök Sándor tanácsos úgy vélekedett, hogy valaki gúnyt ûz belôlük, hisz az ábrán az alpolgármesterek csak úgy lógnak a levegôben, mindenfajta megbízatás, felelôsség nélkül, és minden osztály meg hivatal közvetlenül a polgármesternek van alárendelve. Amit Popa tanácsos úgy fokozott, hogy azt mégsem lehet elfogadni, hogy az alpolgármesterek úgymond "mûkedvelôkként" ne feleljenek semmiért, Kolozsvári Zoltán tanácsos szerint pedig, akik a garafikai ábrát készítették, ez esetben elég jól "kirúgtak a hámból". Moldovan Nicolae tanácsos is úgy vélekedett, hogy teljesen normális dolog, hogy az alpolgármestereknek pontos megbízatása legyen. Többen azt a kifogást emelték, hogy indokolatlanul csökkentették annak a hivatalnak a személyzetét, amely a kapcsolatot képezô láncszem a hivatal és a képviselôk között, s ha eddig is gond volt a határozattervezetek elôkészítésével, ezután még nehézkesebb lesz ez a munka. Moraru tanácsos, bár kifogásolta, ahogy a polgármester ígéreteivel ellentétben minden egyes alkalommal nô a személyzet száma, úgy vélekedett, hogy meg kell szavazni a szerkezeti felépítést, hogy kidolgozhassák a különbözô beosztásokkal járó feladatokat.
Felmerültek egyéb kifogások is bizonyos alárendeltségekkel kapcsolatosan.
A polgármester válaszában elhangzott, a kivitelezôk mûve, hogy az alpolgármestereket nem kötötték össze azokkal a osztályokkal, hivatalokkal, amelyekért felelnek, továbbá megmagyarázta, hogy véleménye szerint ez a beosztás a lehetô legjobb. Elismerte azt is, hogy valóban vett már fel személyeket, de azok úgy fognak dolgozni, ahogy ô megköveteli. A sokat vitatott határozattervezetet végül is nem fogadták el, és az ülésvezetô tanácsára keddre halasztották a döntést.
Folytatódik az egészségügyiek sztrájkja
Ötödik napja sztrájkolnak megyénkben az egészségügyi középkáderek, miközben általános érdektelenség tapasztalható azok részérôl, akiknek megoldást kellene találniuk a konfliktushelyzet feloldására. Eközben a Sanitas szakszervezet követeléseit egyre több orvos támogatja. Tegnap a megyei kórház sürgôsségi osztályán napok óta tüntetô asszisztensek mellett megjelentek az alorvosok és a gyakornokok képviselôi, akik elmondták, hogy mindenben egyetértenek a sztrájkolókkal, ugyanakkor kérik helyzetük tisztázását, azaz a bérezésükre vonatkozó anyagi forrás megnevezését. Attól tartanak ugyanis, hogy az év végén érvényét veszíti az a kormányrendelet, amelynek alapján az egészségbiztosítási pénztár kiutalja a megyében dolgozó közel 500 gyakornok és alorvos fizetését. Félelmeik azért is megalapozottak – nyilatkozta dr. Sîngeorzan Cristina Maria –, mivel tudomásuk szerint az költségvetés kiigazításakor nem vették figyelembe igényeiket, így jövô év elején ismét gondok lehetnek a fizetéseikkel. A középkádereket az idegsebészeti osztály vezetôje, dr. Alexandru Lupsa fôorvos biztosította az orvosi kar szolidaritásáról, aki elmondta, hogy számára érthetetlen, hogyan történhet meg az, hogy a megyei kórház, miközben minôségi szolgáltatásainak felét más megyékbôl jött betegeknek nyújtja, tehát nyereséges kellene legyen, ezzel szemben hamarosan csôdbe jut. A fôorvos azt is fontosnak tartotta kijelenteni, hogy a tiltakozásnak ez a formája semmi esetre sem a betegek ellen irányul, hanem azok ellen, akiknek feladata lenne megoldást találni az egészségügy égetô problémáira. Szavait éljenzés követte. A megye kórházaiban és járóbeteg-rendelôiben továbbra is csak a sürgôsségi eseteket látják el, a laboratóriumokban is csak indokolt esetben végzik el az analíziseket, a felhalmozott adósságok miatt a zárt körû gyógyszertárak mindössze a legszükségesebb gyógyszereket szerzik be. A megyei kórház középkáderei a hétfôi igazgatótanácsi ülésen remélnek egyezségre jutni a vezetôséggel. Értesüléseink szerint a Sanitas képviselôi bôvített igazgatótanácsi ülést szeretnének, amelyen részt vennének – bár szavazati jog nélkül – az osztályvezetô fôorvosok is.
Kisebb-nagyobb zûrökkel lezajlott az RMDSZ-ben is a jelöltállítás. Az RMDSZ operatív tanácsa a kritikussá vált ügyekben öntött tiszta vizet a pohárba. Már amennyire tiszta vizet lehet önteni ott, ahol a közösségi érdek mentén személyi ambíciók (zömében a legjobb értelemben) ütköznek.
Mit kezdenek az "alulmaradtak"? Hajdú Gábor aktuális egészségügyi miniszter tudomásul vette, hogy neki ezúttal nem jutott bejutó hely, s fegyelmezett "pártkatonához" híven ott lesz a továbbiakban hasznára a közösségnek, ahol szükség lesz rá. Biztos szükség lesz rá, hiszen a miniszteri meg az ennél jóval hosszabb törvényhozói tapasztalatot nem lehet és nem érdeke az RMDSZ-nek elkótyavetyélni.
Felelôs és felelôsségteljes a jelöltállítási versenyben szintén "alulmaradt" Kolumbán Gábor viszonyulása az adott helyzethez. Talán tudja, hogy sokirányú munkája, akárcsak Hajdú Gábor, ô mindenképpen helyzetben maradó ember. Mint olvashattuk, csak akkor dönt úgy, hogy függetlenként méretkezik meg, ha "ezzel a magyarság érdekeit és Székelyföld fejlôdését" szolgálja. Továbbá: "Nem rombolni, megosztani, hanem építeni szeretnék, és ha az esélyek nem ebbe az irányba mutatnak, akkor nem indulok" (Krónika).
Egyenes, köntörfalazás és hamisságok nélküli megnyilatkozás. Érzékeli, hogy a "függetlenkedés" mit is jelent valójában. Egyfelôl azt, hogy az éles pártharcok közepette roppant nehéz egyéni jelöltként képviselôi vagy szenátori bársonyszékhez jutni. Tény és való. Másfelôl – s ez a másfelôl a magyar közösség érdekei felôl közelítve –, az iménti lehetségesen túl, erkölcsi megfontolást is jelent. Hiszen ha gyakorlatilag lehetetlen egyéni, üsse kô!, független mandátumhoz jutni, akkor minden ilyen bejelentkezés, akármily keveset is, a magyar közösség szavazataiból vesz el és veszejt el. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy hatékony érdekképviseletre van szüksége az erdélyi magyar közösségnek. Bárki is veszélyezteti tehát az RMDSZ érdekképviselet biztosításához szükséges 5 százalékos küszöb elérését, az vagy meggondolatlanul cselekszik, vagy elôre megfontolt szándékkal a közösségi érdekérvényesítést próbálja meg hátrányos helyzetbe hozni. Kolumbán Gábor feltehetôen bölcs döntést fog hozni.
Bár sûrûn hangoztatták, hogy fontosabb dolguk is akad, mint a szakadárokkal foglalkozni, az AN (PUNR-PNR) pénteki sajtótájékoztatójának központi témája a pártból nemrég kilépett személyek jellemzése, azok nyilatkozatainak kommentálása, illetve annak bizonygatása volt, hogy a fele sem igaz annak, hogy oly sokan otthagyták volna ôket, mint ahogy az elterjedt. Ugyanis, mondták, mindeddig csupán öt személy tette le írásos lemondását, a többiek – hangzott el több alkalommal is – tagadják, hogy bármi közük lenne a szakadárokhoz. Mi több, mondták, egyikük (közben kiderült, hogy Gh. Sincan esperesükrôl van szó) éppen most adományozott 200 ezer lejt a PUNR-nek. Bemutatták az új vezetôséget: elnök Victor Suciu, alelnök Radu Mircea, titkár Mircea Stefanovici.
A frissen választott megyei elnök kijelentette, hogy ezentúl a megyei tanácsra, illetve a költségvetés úgymond méltányos szétosztására fog koncentrálni, úgy, hogy a PUNR-s polgármesterek érezzék, nem hiába van a költségvetési bizottság élén.
Trójai falovat, illetve Júdást emlegetett Lazar Ladariu képviselô, amikor felhánytorgatta, hogy a helyhatósági választások idején kampányolt, sôt pénzt fektetett olyan emberekbe, akik most, hogy besegítette ôket a megyei tanácsba, faképnél hagyták. Szcenáriumokat hangoztatott ebben a dologban, de a Raducanu-botrány kapcsán is, s végül felajánlotta, hogy akit érdekel, annak odaadja mind a 160 interpellációját, amelyeket hazafias meggondolásból, fôleg az udemerista irredentizmus ellen mondott el a parlamentben. Ha valakit érdekel, akár interneten is megtalálja. Nem felejtette el immár sokadikszor kijelenteni, hogy ô mindig PUNR-s volt, és az is marad. Elutasította a kérdést, miszerint a parlament által kiutalt személygépkocsit magáncélokra használná, sôt, – hangoztatta – mindig a saját pénzébôl járt (a parlamenti tanácsadójával) terepre. Különben is azt csinál a pénzével, amit akar, mondta végül kissé idegesen.
Közben megérkeztek a Diákliga helyi és besszarábiai képviselôi, a PUNR-t támogatandó, és vehemensen tiltakoztak a "vád" ellen, hogy ôk politizálnának. Vasile Dobrescu szenátor szerint aki akar, mehet a pártból, s visszautasította a Teodor Giurgea által a sajtóban a napokban tett kijelentéseket. Végül bejelentették, hogy a "témát" lezárták, errôl többet egyetlen szót sem ejtenek, s hogy hétfô délután Valeriu Tabara tart sajtótájékoztatót a párt vásárhelyi székházában.
Mármint építkezési engedély nélkül építkezni, és ezt Dorin Florea polgármester is természetesnek tartja, mert a Marasesti téri PETROM Rt.-t most kell korszerûsíteni, mivel a Peco Mures, amelynek fiókegységérôl van szó, most jutott a korszerûsítéshez szükséges pénzhez. És amíg még ezek a szép ôszi napok tartanak, meg kell ejteni az építkezést, akár olyan áron is, hogy, noha már el is kezdték a munkálatokat, csak a bontásra kértek engedélyt. De hát ez baráti alapon mit sem számít – derült ki a csütörtöki tanácsülésen elhangzottakból, amelyek hallatán csak csodálkozott az újságíró a törvényesség volt ôrének színe változásán. Mert a jelek szerint végképpen nincs egyenlôség a különbözô cégek között, míg értesüléseink szerint az Aquaservet 15 millióra büntetik, hogy az általa megbízott cég nem tömte be a javítási munkálatok miatt feltört útburkolatot, a gázasoktól elfogadják a magyarázatot, hogy nem volt felszerelésük ugyanezt a munkát elvégezni.
De térjünk csak vissza a Pecóra, hisz, mint a tanácsi határozattervezetbôl kiderül, ráadásul az építkezéshez annak az állami tulajdonban levô 235 négyzetméteres területnek a hosszú lejáratú bérbe adásáról van szó, amely a benzintöltô állomás mögött található, amit eddig is használtak, anélkül, hogy bért fizettek volna ezért.
Mindezek után nem meglepetés, hogy a késve és nem túl tisztán összeállított határozattervezet nem kapta meg a szükséges számú szavazatot. Az RMDSZ-tanácsosok kérése az volt, hogy az építtetô fizesse meg az engedély nélküli építkezésért járó büntetést, továbbá, hogy a határozattervezet világosan vázolja fel a helyzetet. A témára a keddi ülésen térnek vissza. Kíváncsian várjuk, hogy a hivatal a törvényesség szellemében jár-e el, vagy haveri alapon "elsumákolják" a büntetést.
Az Osztrák–Magyar Monarchia keleti területein, a Királyhágón túli részeken, a vasútépítés tulajdonképpen a Kiegyezés (1867) után vette kezdetét. Ugyanis Erdély gazdasága ezután részesült azokból az elônyökbôl, amelyek Magyarország Kelet- Közép-Európán belüli magasabb fejlettségi szintjébôl következtek. Több tôkeimportálás folytán kiépítette a bank- és vasúthálózatát, teremtett és fejlesztett bizonyos iparágakat, melyekkel a mezôgazdaság fejlesztése, a gyáripar megteremtése is együtt járt. Hogy ezek jól tudják betölteni funkcióikat, modern közlekedési rendszert is kellett teremteni. A hegykoszorúktól övezett, a természettôl sok terepakadállyal teletûzdelt Erdély útvonalainak a kiépítése, korszerûsítése sok befektetést és idôt igényelt, de három évtized alatt a lehetséges maximumot teljesítették.
Nehéz terepszakaszok leküzdésében, hidak, viaduktok, alagutak építésében, az állandó földcsuszamlások és vízmosások elleni harcban kiváló mûszaki eredmények születtek. Kiépült egy olyan vasúthálózat, mely nagyban meghatározta a fejlôdô országrész gazdaságának jövôjét. Az állam egyre fokozottabb mértékben segítette, kedvezményben részesítette a kisipar, nagyipar, gyáripar, valamint a mezôgazdasági termelés és bányászat fejlesztését, minek következtében gyors ipari és mezôgazdasági fellendülés következett. Az áruforgalom lebonyolítása, az egyes régiók, tájegységek termékeinek az ország nyugati részébe és külföldre való juttatása megkövetelte, hogy helyi érdekû vasutakat, keskeny vágányú vasutakat is építsenek.
Így vették tervbe és nyert megvalósítást a Marosvásárhely–Parajd között épített Nyárádmenti vicinális is, mely nem csak a Sóvidék sóját, Szováta környékének fáját és szenét, de "Murokország" zöldségtermelésének, gabonájának, cukorrépájának nagy többségét is szállította Marosvásárhely piacára, illetve üzemeibe, gyáraiba. Ezzel a szépséges Nyárád-mente szorgalmas, dolgos magyar, ha úgy tetszik székely-magyar, népének élete a fejlôdés, kibontakozás útjára lépett. Közbejött az elsô világháború, mely után a fejlôdés, mint általában minden magyar kibontakozás, megtorpant. A vicinális azért járta a maga lefektetett útját, s még ha bizonyos szakaszokon versenyt is lehetett szaladni vele a Felsô-Nyárád menti emelkedôkön, szállította az árut és az utasokat Parajd és Marosvásárhely között a lakosság megelégedésére.
A második világháború után "táltos mozdony" kattogott a keskeny vágányú síneken, mely valamelyest meggyorsította az utas- és teherszállítást. Ám az "aranykorszak" idején e tájegység fejlesztésének a terve nem illett bele (ma azt mondom: hála Istennek) sem a központi, sem a helyi hatalmi szervek elképzelésébe, így a stagnálás, illetve a lemaradás állapotába jutott a Nyárád.mente egész térsége. A lakosság jó része, fôleg a Közép- és Alsó- Nyárád vidékérôl a marosvásárhelyi üzemekben, gyárakban, intézményekben keresett munkahelyet és ingázott, fôleg a vicinálison. Bár az utas és áruszállításban közremûködött, fôleg a hatvanas.hetvenes években az autóbusz-járatok bevezetése is, már a nyolcvanas években "döcögni" kezdett ezt a forgalmat biztosító szolgáltatási forma. Közben a gyorsan fejlôdô, terebélyesedô és modernizáló korrupció a vicinális mûködésére is rányomta bélyegét. De lehet, hogy bizonyos elképzelések, érdekek is odairányították, vagy hagyták irányulni a kisvonat útját, hogy az ne szakadékba, de "zátonyra" fusson. Épülô demokráciánk leépítette a Nyárád mentének eme fontos közlekedési formáját, útvonalát. Viszont nem lehet azt sem tagadni, hogy az utazó, ingázó közönség is elôsegítette, lehet öntudatlanul vagy felelôtlenül, a vicinális megszüntetését. Ez, a Nyárád-mente gazdaségi fejlôdésére rányomta és nyomja ma is bélyegét, amit e folyócska mentén és völgyeiben levô községek, falvak népe szomorúan, fogcsikorgatva vett és vesz tudomásul.
"Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát" mondja a közmondás. Kinek, kiknek kellett volna tiltakozni a megszüntetéséért vagy kérvényezni, követelni az újraindítását, bizonyos garanciát is vállalva, ha nem a községek, falvak vezetôségeinek, lakosságának? A bakterházakat már "számolják fel". A sínekre is sor kerül nemsokára és a hajdani aradi vagongyár, illetve resicai vasmûvek sem fognak újat szállítani az ellopottak helyett, Leendô szenátor és képviselô urak! Ne nézzék e vidék lakóinak szájtátiságát, 2001-tôl lépjenek akcióba!
A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy megalakult megyénkben is az Idôs Személyek megyei Tanácsa, mely a harmadik nemzedékbeliek szociális gondjainak megoldását hivatott szolgálni. Érthetô, hogy kíváncsiak lettünk, megyeszinten hány idôs, koros társunk számíthat gyakorlatilag a tanács cselekedtetô figyelmére. A statisztikai igazgatóság adatai szerint, 2000. január elsején, megyénk összlakosságában – 600.446 – az idôs személyek száma korcsoportonként így alakult: 55-59 évesek: 32.2l9, 60-64 évesek: 32.058, 65-69 évesek: 30.074, 70-74 évesek: 24.774, 75-79 évesek: l6.905, 80-84 évesek: 5780, végül a 85 és 85-ön felüliek száma 4949. A számadatok, és mindaz, amit szociális megközelítésben létük jelent mindannyiunk számára, önmagáért beszél.
Tisztelt Maros megyei nyugdíjasok!
A közelmúltban, 2000. március 6-án kelt l6-os számú törvény alapján létrejött Idôs Személyek Maros megyei Tanácsa az Idôsek Világnapján mindannyiuknak egészségben gazdag, hosszú életet kíván, megköszönve egyben mindazt, amit több évtizednyi felelôsségteljes és fáradságos munkájukkal gyermekeik és unokáik javára megteremtettek!
Marosvásárhely,2000. IX. 20.
Az Idôs Személyek Maros megyei Tanácsa
240 éve, 1760-ban született HOKUSZAI festô és fametszô. 35 ezer festménye, rajza és metszete maradt fenn. Leghíresebb mûve a Fudzsi-hegy harminchat nézetben c. képsorozata. (1849-ben halt meg.)
315 éve, 1685-ben született III. KÁROLY magyar király (1711-1740), mint német-római császár VI. Károly, a Habsburg-ház utolsó férfisarja. A szatmári béke elfogadásával véget vetett a Rákóczi-szabadságharcnak. Törvényt hozott a Habsburgok nôági örökösödési jogáról. Uralkodása idején került sor az állandó hadsereg felállítására. (1740- ben hunyt el.)
80 éve, 1920-ban hunyt el MAX BRUCH német zeneszerzô, karmester. Fôként romantikus vokális-zenekari mûvei jelentôsek, de hegedûversenyei is népszerûek. Írt zenekari mûveket, operákat és dalokat is. (1838- ban született.)
840 éve, 1160-ban halt meg ABU-BAKR MUHAMMAD IBN KUZMAN andalúziai arab költô, a nyugati arab költészet legnagyobb alakja. Európában versei nagy hatással voltak a trubadúr-költészetre. (1086 után született.)
105 éve, 1895-ben született SZERGEJ ALEKSZANDROVICS JESZENYIN orosz költô, a húszas évek egyik legjelentôsebb költôje. Mûveiben a szimbolista és avantgard költészet elemei és a népköltészet hagyományai párosultak. Költeményei az orosz falu világát és a gyermekkor élményeit idézik. Élete végén líráját keserû kiábrándultság jellemezte. (1925-ben halt meg.)
40 éve, 1960-ban hunyt el TIMÁR JÓZSEF színmûvész. Sallangmentes, szuggesztív játékával új stílust teremtett. Alakításai minden mûfajban sikeresek voltak. Sokat foglalkoztatott filmszínész is volt. (1902-ben született.)
430 éve, 1570-ben született PÁZMÁNY PÉTER esztergomi érsek, bíboros, író. Az ellenreformáció vezére, a magyar barokk irodalom elsô kiemelkedô alakja. Nagyszombatban nevelôintézetet és papneveldét, Bécsben papnevelô intézetet (Pazmaneum) alapított. Latinul filozófiai és teológiai mûveket, magyarul kegyességi és hitbuzgalmi írásokat, prédikációkat, vitairatokat írt. Prózájában az élôbeszédet emelte szónoki mûvészetté. Isteni igazságra vezérlô kalauz c. hitvédelmi mûve jelentôsen hozzájárult a magyar teológiai- filozófiai nyelv fejlôdéséhez (1637-ben hunyt el.)
280 éve, 1720-ban született GIOVANNI BATTISTA PIRANESI itáliai rézmetszô, építész, régészeti író. Metszetsorozatokat készített az ókori Róma épületeirôl. Építészeti munkáiban a klasszicista stílus elôhírnöke. (1778-ban halt meg.)
105 éve, 1895-ben született BUSTER JOSEPH FRANCIS KEATON amerikai filmszínész, rendezô. A burleszk mûfajának klasszikusa, a némafilm korszakának sztárja. 1959-ben Oscar-díjat kapott. (1966-ban halt meg.)
175 éve, 1825-ben született XANTUS JÁNOS természetkutató, etnográfus. 1849-tôl 1861-ig Észak-Amerikában élt. Jelentôs néprajzi anyagot gyûjtött a közép-nyugati indián törzsekrôl. A déli államokban növény- és állatföldrajzi megfigyeléseket végzett. Távol-Keleten is gyûjtött természetrajzi és néprajzi anyagokat. A Budapesti Állatkert egyik alapítója és elsô igazgatója volt. (1894-ben halt meg.)
120 éve, 1880-ban hunyt el JACQUES ( JACOB) OFFENBACH, német származású francia zeneszerzô. A francia operett legnagyobb mestere, 102 színpadi mûvet írt. (1819-ben született.)
205 éve, 1795-ben halt meg SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ költô. Dallamos, könnyed verselésû dalokat, érzelmes idilleket írt. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt elítélték, és a kufsteini várbörtönben halt meg. (1767-ben született.)
205 éve, 1795-ben született LAHNER GYÖRGY honvéd tábornok, aradi vértanú. 1848-ban a szerb felkelôk elleni harcok résztvevôje, majd a honvédség felfegyverzésének irányítója volt. 1849 februárjában léptették elô tábornokká. (1849. okt. 6-án végezték ki Aradon.)
95 éve, 1905-ben hunyt el FERDINAND PAUL WILHELM RICHTHOFEN német geológus, geográfus, Kelet-Ázsia- kutató. Geomorfológiai kutatásai alapvetô jelentôségûek. Nevéhez fûzôdik Kína elsô tudományos természeti földrajzi leírása. (1833-ban született.)
190 éve, 1810-ben születet NAGY IGNÁC író, újságíró, szerkesztô, az MTA tagja. Humoros, szatirikus mûveket, vígjátékokat, regényeket írt. Alapító szerkesztôje volt a Hölgyfutár c. szépirodalmi lapnak. (1854-ben halt meg.)
115 éve, 1885-ben született NIELS HENRIK DAVID BOHR dán fizikus. Ô állította fel a róla elnevezett atomelméletet és dolgozta ki atommodelljét. Eredményeiért 1922-ben Nobel-díjat kapott. (1962-ben halt meg.)
1,8 millió hektárt vetnek be búzával
Az elôrejelzések szerint idén 1.853.127 ha földterületet vetnek be búzával, ami megegyezik a tavaly bevetett földterület nagyságával. Az ország déli övezetében az optimális vetési idôszak október 1–15. közöttre tehetô, északon és a dombos vidéken pedig szeptember 25–október 10. között kellene elvetni a búzát. Mindeddig mintegy 35.000 ha földterületet vetettek be búzával, ami a tervezett program 2 százaléka. A árpa, repce elvetése kevésbé elôrehaladott fázisban áll, mint tavaly ilyenkor. Idén a bevetett földterületek 11 százalékán (27.000 ha) árpát termesztettek. A repcét 70 százalékos 56.000 ha területen termesztették. Mindeddig a tervezett földterületek felét felszántották (1.166.489 ha a 2.244.070 ha-ból).
Belga tapasztalatokat is felhasználnak
A belga hadsereg átszervezési tapasztalata jelentôs segítség lehet a román katonáknak — vélekedik Andre Flahaut, belga védelmi miniszter, hiszen immár 10 éve átszervezés alatt áll a belga haderô. Ezt Andre Flahaut azután jelentette ki, miután találkozott Sorin Frunzaverde védelmi miniszterrel. Andre Flahaut ugyanakkor kifejtette, hogy Belgium támogatja Románia NATO- integrációs törekvéseit. A román és a belga vezérkar feladata lesz elôkészíteni a román tisztek továbbképzését a belgiumi Királyi Katonai Akadémián, de közös hadgyakorlatokon is részt vesz a két ország hadserege.
Mihai Miron Biji az Országos Nyugdíjpénztár elnöke
A kormányszóvívôi iroda csütörtökön kibocsátott közleménye szerint Mugur Isarescu kormányfô Mihai Miron Bijit nevezte ki az Országos Nyugdíjpénztár elnökévé.
Az év végére befejezôdik a temesvári repülôtér pályájának felújítása – jelentette ki Anca Boagiu közlekedési miniszter, aki Petre Roman külügyminiszterrel közösen tekintette meg a temesvári repülôtér felújítási munkálatait. A 3000 méteres pályából mostanáig 1500 métert újítottak fel. A teljes beruházási költségek meghaladják az 1 millió dollárt. A repülôteret olyan korszerû leszállító berendezésekkel is felszerelik, amelyek lehetôvé teszik a biztonságos földet érést akkor is, amikor a látótávolság zéróval egyenlô. Petre Roman szerint a repülôtér korszerûsítése Temesvár gazdasági életének fejlesztését szolgálja.
Kolozsvári "Székelyfonó" az Expón
Kultúrtörténeti eseménynek lehettek tanúi szerda este a hannoveri világkiállítás látogatói közül azok, akik az Expo színházépületében megtekintették Kodály Zoltán "Székelyfonó" címû daljátékát a Kolozsvári Állami Magyar Operaház társulatának elôadásában. Mint Laczik Zoltán, az Expo magyar pavilonjának sajtófônöke az MTI berlini irodájával közölte, az elôadásra a magyar kiállítás szervezésében és meghívására került sor. Premier volt az esemény abból a szempontból, hogy a kolozsváriak elôször léptek föl hivatalos magyar felkérésre harmadik országban. A 140 fôvel Hannoverbe érkezett kolozsvári opera fellépését nagy érdeklôdés kísérte. A világkiállítás hivatalos lapja, az Expo 2000 News kiemelte, hogy "nem csupán az elôadás különleges, de maga a társulat is". A telt ház elôtt megtartott, nagy sikerû elôadást megtekintette a román Expo-pavilon vezetôje és több munkatársa.
Magyar–román levéltári segédkötet
A trianoni békeszerzôdés után ketté vált egykori Szatmár vármegye iratanyagának kutatásához, közös magyar-román útmutató segédkötetet ad ki a nyíregyházi és a kolozsvári levéltár – jelentették be az érintett intézmények vezetôi csütörtökön a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhelyen megkezdôdött VII. Nemzetközi Levéltári Napok megnyitóján. A szakemberek emlékeztettek rá, hogy Szatmár vármegye szétválasztásával kettészakadt az 1300-as évektôl felhalmozódott levéltári iratanyag is, melynek egy része Nyíregyházán maradt, a másik fele Kolozsvárra került. A nyírségi és az erdélyi város levéltárának együttmûködése 1996-ban tette lehetôvé, hogy a Kolozsvárott lévô vármegyei dokumentumokat is leltárba vegyék, rendszerezzék, s ez a munka 1999. végén fejezôdött be. A nyíregyházi VII. Nemzetközi Levéltári Napok pénteki zárónapján a résztvevô öt nemzet, Jugoszlávia, Magyarország, Románia, Szlovákia és Ukrajna száz levéltárosa a határon túli, zömükben magyarok lakta területek levéltárainak mûködésérôl, dokumentumritkaságairól hallgatott meg elôadásokat.
Polgári engedetlenségi kampányt hirdet
Polgári engedetlenségi kampányt hirdetett és tiltakozó nagygyûlésekre hívott fel csütörtök este a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) tömörülés a múlt heti jugoszláv választásokon elért eredménye – elsôsorban a hivatalosan nem elismert elnökválasztási gyôzelme – védelmében. A felhívást Zoran Djindjic, a 18 ellenzéki pártot tömörítô szövetség egyik vezetôje tette közzé a pártvezetôk belgrádi tanácskozása után. A jugoszláv választási bizottság ugyanis nem ismeri el Vojislav Kostunica DOS-elnökjelölt elsôfordulós gyôzelmét, amelyet a DOS saját adatai alapján biztosra vesz.
Az elsô, véglegesnek tekinthetô eredmény szerint a dán választópolgárok elvetették az euró dániai meghonosítását a csütörtöki népszavazáson. A TV2 országos dán tévé pénteki kora hajnali ismertetése szerint az elôzetes exit pollok által jelzettnél is váratlanul nagyobb arányban, 53,1 százalékos többséggel mondtak nemet a valutauniós csatlakozásra az európártiak 46,9 százalékával szemben. Poul Nyrup Rasmussen dán kormányfô már korábban, csütörtök éjjel elismerte, hogy a dánok többsége az euró elutasítására voksolt az aznapi népszavazáson. Az euró a dániai elutasítás hatására New Yorkban helyi idô szerint késôn 87,80 dollárcentre esett a korábbi, 88 cent feletti értékrôl, elemzôk szerint azonban a múlt heti összehangolt nemzetközi jegybanki intervenció után korlátozott a közös pénz mozgástere lefelé, mivel a piac felett ott lebeg az újabb közbelépés lehetôsége.
Barbra Streisand New Yorkban, a Madison Square Gardenben csütörtökön este adta utolsó koncertjét, amelyet már hónapokkal ezelôtt bejelentettek. A koncertre júliustól árusították a jegyeket 500-2500 dolláros áron és már jó elôre elfogyott valamennyi. Az AP jelentése szerint a búcsúkoncert megfelelt a várakozásnak, Barbra Streisand nagyon jó benyomást keltett. Az énekesnô összesen 28 dalt adott elô, köztük több dalt életének egyik legnagyobb színpadi és filmsikerébôl, a Funny Girlbôl. A dalok közben Barbra kis történeteket mesélt el pályafutásából. A záródal a "People" címû száma volt. Nagy pillanata volt a koncertnek, amikor saját magával énekelt kettôst, a Yentl címû filmjének egy részletét vetítették ki a színpadon és annak hangjához "kapcsolódott be". A koncert legvégén Barbra Streisand elmondta: nem akar teljesen visszavonulni, de több idôre van szüksége ahhoz, hogy a saját dolgaival foglalkozzék.
Összesen 889 személyt, köztük 360 külföldi állampolgárt tartóztatott le a cseh rendôrség a keddi prágai utcai zavargások miatt – közölte pénteken rendôrségi forrásokra hivatkozva a Mladá Fronta Dnes címû napilap. Kedden mintegy 15 ezer ember tüntetett Prágában a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ellen. A tüntetés utcai zavargásokba torkollott. Bûnvádi eljárást húsz személy ellen indítottak. Közülük 18 külföldi, míg kettô cseh állampolgár. A külföldiek között hét magyar állampolgár is van, akiket csütörtökön hivatalos közeg elleni erôszakkal vádolt meg a vizsgálóbíró, majd elôzetes letartóztatásba helyezett. Ügyükkel a prágai magyar konzulátus is foglalkozik. A cseh rendôrség 129 külföldit utasított ki az országból, köztük az eddigi információk szerint két magyar állampolgár van. Az összecsapások után a prágai kórházakban több mint 600 személynek nyújtottak orvosi ellátást és segítséget. A sérülések miatt 10 rendôr és 10 tüntetô továbbra is kórházi kezelésre szorul.
Amikor elfogy az autóbuszok tartályában levô gázolaj, leállnak a jármûvek, s a közszállítási vállalat ideiglenesen beszünteti szolgáltatásait – nyilatkozta lapunknak Chiorean Emil, a marosvásárhelyi vállalat igazgatója, aki azt is elmondta, hogy elôreláthatóan ma, holnap és hétfôn az autóbuszok nem fogják szállítani az utasokat. "A polgármesteri hivatal nem utalta át a gázolaj beszerzéséhez szükséges pénzösszeget, s hitelben nem voltam hajlandó vásárolni" – mondta az igazgató, aki arról is beszámolt, hogy hétfôn 11 órakor tárgyalóasztalhoz ül Dorin Florea polgármesterrel, s témaként a közszállítás gondjainak megoldása szerepel.
Népszavazás dönt a falu sorsáról
November 26-án, a parlamenti és elnökválasztással egy idôben a dicsôszentmártoniak, illetve a vámosgálfalviak eldöntik, hogy a jelenleg Vámosgálfalva községhez tartozó Csüdôtelke maradjon-e a községben, vagy közigazgatásilag Dicsôszentmártonhoz tartozzék. Az 540 lakosú Csüdôtelke képviselôi többször kérvényezték, hogy a falut csatolják a közelben levô városhoz, s ezen akaratukat a szeptember 15-én szervezett népszavazáson is kifejezték. Mint megtudtuk, a 420, szavazati joggal rendelkezô személybôl 378-an szavaztak, s mindenki a városhoz való kapcsolásra adta voksát. Mind a vámosgálfalvi, mind a dicsôszentmártoni tanácsosok legutóbbi ülésükön határozatot fogadtak el, amelyben leszögezték, hogy népszavazáson dôl el a falu hovatartozása.
Évnyitó a Színmûvészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán hétfôn 11 órától tartják a tanévnyitó ünnepélyt. Mint Kovács Levente tagozatvezetôtôl megtudtuk, az ünnepségen köszöntik Lohinszky Loránd érdemes mûvészt, aki tagja volt a színiakadémia 50 évvel ezelôtt végzett elsô évfolyamának.
Ma, az Állatok Világnapja alkalmából egész napos rendezvény színhelye lesz a Marosvásárhelyi Állatkert. 11 órától lovasbemutatóval kezdôdik az állatkert, az Assisi állatvédô szervezet és a Rhododendron környezetvédelmi szervezet által rendezett találkozó, majd a gyermekek számára szervezett játékokkal, vetélkedôkkel, tájékoztató elôadásokkal folytatódik. A jelen levôk megtekinthetik Fekete Pál amatôr szobrászmûvész, az állatkert alkalmazottja által készített kis szobrokat is.
Ünnepel a 18-as általános iskola
A Marosvásárhelyi 18-as Számú Általános Iskola tantestülete szeptember 29-október 7. között kulturális és sportvetélkedôket szervez, hogy megünnepeljék az Iskola Napjait. Az Octavian Iacob iskolaigazgató által támogatott rendezvénysorozat keretében többek között megnyitják a hagyományos rajzkiállítást. Idén a tanintézmény diákjai Eminescu 2000 és a gyermekek világa témával háromszáz rajzot készítettek, ezek közül kétszázat állítanak ki az iskola folyosóin. A szaktanárokból összeállított zsûri hétfôn 13 órától díjazza a legsikeresebb rajzokat – tájékoztatott Elekes Zoltán tanár.
Hétfôtôl a Romsat Cable & Radio kábeltelevízió-társaság elôfizetôi a Kövesdombon nyílt pénztárnál is törleszthetik az elôfizetési díjat. A napipiac melletti, Koós Ferenc utca 2. szám alatti tömbház 3-as lakrészében nyílt pénztárnál hétköznapokon 9-17 óra között fogadják az elôfizetôket.
A Családorvosok Megyei Egyesülete október 5-én, 13.30 órakor, a marosvásárhelyi Studió teremben közgyûlést tart, amelyre elvárja tagjait.
Angol nyelvtudással rendelkezô programozók számára szerveznek állásbörzét október 7-én 11 órától a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemen (Köteles Sámuel utca 6. szám). Az érdeklôdôk a finnországi cégek képviselôi által felajánlott munkahelyekrôl, s a törvényes munkavállalási lehetôségekrôl kapnak tájékoztatást.
Október elsején 11 órakor az Unirea Nemzeti Kollégium dísztermében a Fiatalok az öregekhez címû mûsorral várja az idôskorúakat és hozzátartozóikat a Rheum-Care Alapítvány, az iskola, az Alpha Transilvana Alapítvány valamint az ASPOR (Csontritkulást Megelôzô Társaság). A szórakoztató elôadás után a jelenlevôket közös sétára hívják a vár melletti sétányon.
Csütörtökön este Marosbogát községben a 31 éves, marosludasi Szántó Iulian Daniel, a marosludasi Romvelo Rt. gépkocsivezetôje a vállalat gépkocsijával szabálytalanul elôzött, s összeütközött a személygépkocsiját szabályosan vezetô 56 éves kolozsvári Kocsis Andrással. A balesetben Kocsis András elhunyt, s a 84 éves kolozsvári Nemes Gábor, a személygépkocsi utasa súlyosan megsebesült – tájékoztat a rendôrség sajtóközleménye.
Önkéntes nôvéreket képez a Vöröskereszt
A romániai Vöröskereszt, az Egészségügyi és Honvédelmi Minisztériummal közösen, önkéntes nôvérképzô tanfolyamot szervez. Az érdeklôdôket október 2-10-e között fogadják, hétköznapokon 10-15 óra között, a Bartók Béla 1. szám alatt. Telefonszám: 215-190.
Szotyori Annának, többnyire a régi Marosvásárhelyt megörökítô metszeteit tekinthetik meg az érdeklôdôk a marosvásárhelyi minigalériában (a Képzômûvészeti Alap fôtéri üzletében).
Kígyókat, afrikai viperákat, teknôsbékákat, skorpiókat, pókokat mutatnak be a marosvásárhelyi Maris kiállítóteremben (a Kultúrpalota pincéjében, a mûszaki könyvtár mellett). A hüllôket naponta 10-18 óra között lehet megtekinteni.
Csütörtökön délután a sármási tûzoltócsoport a kissármási Gorun Viorel udvarán levô csûrben kigyulladt tüzet oltotta el. Mint a megyei tûzoltócsoport sajtóirodájából megtudtuk, a lángokat, amelyek 500 kilogramm takarmányt pusztítottak el, és közel 1000 kilogrammnyit károsítottak meg, egy eldobott cigaretta okozta.
Tegnap délelôtt a segesvári napipiacon a termelôk és viszonteladók a következô árakon kínálták termékeiket: egy kilogramm alma 5-7.000 lej, ugyanannyi szilva 4-5.000 volt, a körte kilójáért 7-1.000 lejt, a szôlôért 6-10.000 lejt, a burgonyáért háromezret, a hagymáért 8-9.000 lejt, a foghagymáért 15.000-t, a káposztáért 4-5.000-t, a paradicsomért 2500-5000 lejt, a paradicsompaprikáért 6-10.000 lejt, a padlizsánért 10-12.000 lejt, a sárgarépáért 8.000-t, a petrezselyemért 12-15.000-t kértek. Egy kilogramm juhsajt 40.000 lej, ugyanannyi orda 30.000 lej, a házi tej litere 5.000 lej, a házi tojás darabja 1.600 lej volt.
A marosvásárhelyi 6-os számú óvoda közössége által kezdeményezett Stefánia Klub hétfô 18 órától várja tagjait az óvodában. A találkozó keretében a Tamacisza társaság József Attila verseibôl összeállított mûsort ad elô.
Nem tévesztendô össze hasonló nevû ôsével – szól tanárosan az aggodalmas irodalompártoló. Ugyanis ô, az Erdélyi Helikon házigazdája, a kisebbségi magyar literatúra fáradhatatlan szervezôje…, s ezzel mintha ki is merülne a harminc-negyven alattiak minden ismerete Kemény Jánost illetôen.
Pedig…, alig tettünk valamit újrakiadásáért. Mûvei egy olyan korban, amikor a természet hisztérikus védelmezése, szeretete, az Animal Planet, a Discovery vagy a National Geographic tévéadásai a legnézettebbek közé tartoznak, talán kelendôek lennének. Felfedezhetnôk újra, mint az erdélyi fenyvesek, havasok világának fáradhatatlan vándorát, vadászát, természetíróját, ismerôjét. Az utazók, a szegény emberek, vadorzók, rôzseszedôk és vadászok íróját, a hegyek hûséges emberét, a bérces kishon legjobb ismerôinek egyikét.
Nála aztán nincs csinálmányos népieskedés, leereszkedô, nyájas kebelre emelés, olcsó, a fôúri kaszinóból kicsurranó ömlengés. Szentimentális ember volt és jóságos. Így emlékszem rá, mint gyermekkorom talán legfényesebb, mindenesetre leghírnevesebb vásárhelyi személyiségére. Történeteit ôrzöm, meséibôl az a homályló Erdély vált lassan derengôvé, mely születésem elôtt enyészett el végleg.
Bár Marosvásárhely csak kényszerkitérô élete utolsó szakaszában. Mikor kilakoltatták kolozsvári polgári, marosvécsi kastélyos otthonából. Már javakorabeli férfi, népes családdal, skót- görög feleséggel, Augusta Pattonnal, nem sejthette, hogy egész hátralevô életére a Maros menti város "foglya" marad, itt éget meszet a kisállomás szomszédságában, itt válik könyvtárossá a Színmûvészeti Akadémián, itt írja meg könyveinek jórészét Kisfaludy utcai otthonában, és innen jár be a Sütô András szerkesztette Mûvészet (utóbbi címváltozatban Új Élet) szerkesztôségébe. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy az ötvenes évek második felében valaki egy kiebrudalt, osztályellenséggé nyilvánított bárót alkalmazzon az "ideológiai szektorban".
Pedig nem is született bárónak 1901-ben Pittsburgban. Apja Kemény István elszegényedett nemesember, családjával összekülönbözött, s mint annyi más zátonyra futott egzisztencia a múlt század végén, kivándorolt az Újvilágba. Nem is volt már olyan új, hiszen a nyomor és nélkülözés ott is mély gyökereket eresztett a bevándorlók, kitámolygók között. Kétkezi munkát vállalt, a címek és nemeslevelek ugyanis ebben az egyenlôséget hirdetô, munkára és szerencsére éhes társadalomban fabatkát sem érnek. (Az Európa után nosztalgiázó sznobság kora késôbb önti el Amerikát.) A hivatalnoki rangig küzdi fel magát, a Monarchia tiszteletbeli konzulja lesz. Amerikai asszonyt, elvált nôt vesz feleségül. Megannyi merénylet az erdélyi arisztokrácia társadalmi szokásai ellen. Három gyermek születik ebbôl a házasságból, két lány és hôsünk, István-János. Kemény Istvánné, Ida Mitchell váratlanul özvegyül meg, s úgy dönt, hogy hazaköltözik Erdélybe félárváival. Bocsánat, kivándorol Amerikából és új életet kezd az ismeretlen Monarchiában, a még ismeretlenebb Erdélyben. Ôk négyen addig soha nem jártak az Óvilágban.
Torzóban maradt emlékiratában, a Kakukkfiókákban Kemény János kitûnô humorral, enyhe öniróniával, pompás képekben láttatja az elhatározás nyomán támadt zavart, riadalmat, amellyel a döntést az "osztály" tagjai fogadták. Mûködni kezd némi szolidaritás: meghívások, kíváncsisággal vegyes rácsodálkozás, zsúrok következnek, a három amerikánus árva gyerek néhány hétig szóbeszéd, helyi érdekû szenzáció tárgya, azután… A nagyapa, az alsójárai birtok ura, Kemény Ödön fogadja be a családot.
Anyja nevelôként keresi kenyerét, angolt tanít, s a szûkös jövedelem elég arra, hogy Kemény a kolozsvári Református Kollégium diákja lehessen. Erdély egyik legjobb középiskolájában csiszolódik, épül, szerez mûveltséget, társadalmi jártasságot. Nevelôit a legjobb hazai tanárok között tartja számon az oktatástörténet. Önképzôkör, elsô irodalmi zsengék, írásra serkentô környezet, barátságok, példaképek, lapszerkesztés (Remény) – íme a századelô irodalmárrá válásnak, az ifjú értelmiségi kialakulásnak szinte kötelezô állomásai. 1921-ben jelent meg elsô verse Emlékezetem címmel.
Az Unitárius Kollégiumban tett érettségit (1921) követôen a háború sújtotta, a békeszerzôdés elidegenítette Kolozsváron lapot csinál. A Kemény János nevével jegyzett Elôre jól válogat a munkatársak között, hiszen az újság hasábjain Balázs Ferenc, Kacsó Sándor, Jancsó Béla szignójával találkozhatunk. Mûvészetek, közéletiség, önszervezôdés, feltárulkozás, Ady-epigonizmus, új irodalom – ezek a lap fajsúlyos témái. Mint minden vállalkozás, tôke hiányában emez is hamar dugába dôl.
Kemény János amerikai hazatérése után nem sokkal a bárói cím várományosa lesz, ugyanis a család marosvécsi ága minden bizonnyal – ez akkoriban közszájon forgó nyílt titok volt – fiú utódok nélkül hal ki, nagybátyja, Kemény Ákos címe és vagyonának örökösévé teszi. Ez indokolja aztán a családi nagytanács nyomását is: úgy döntenek, hogy Kemény, a viszonylag kiterjedt havas- és erdôbirtok leendô ura, és az impériumváltozás után bekövetkezô földreform fenyegetésének súlya alatt tanuljon Bécsben valami hasznos mesterséget, iratkozzon be az osztrák fôvárosban az erdômérnöki karra.
Az ifjú erdélyi ember nagyszerû mûvészeti felsô iskolát jár, itt jegyzi el magát a progresszióval, az újító szellemmel, végérvényesen. Ott bábáskodik az induló, önmagát keresô, a sajátosságot vállaló önálló erdélyi magyar irodalom bölcsôjénél. A Tizenegyek antológiában (1923) Tamásiék oldalán jelentkezik verseivel.
A jóslatok beválnak, Kemény ölébe cím és vagyon szakad. Tanulmányait félbehagyva hazatér Erdélybe, beköltözik Marosvécsre, a gyönyörû és viszonylag ápolt várkastélyba, mely az erdélyi fejedelmi múlt számos eseményének volt színhelye.
1923 mindenképpen fordulópont az életében, ekkor jelentkezik csoportosan a korszaknyitó írói antológiában, ekkor veszi nôül Augusta Pattont. Apósa a görög szigetvilág ismert régésze, mûfordító sógora gazdálkodó, világutazó. Váratlanul elôkerül az angol nyelv, amíg Augusta megtanul magyarul. A házaspár egymás között felváltva használja mindkét nyelvet, gyermekeik szintén beszélik mindkét szülô nyelvét. Életüknek két fontos színtere van: Kolozsvár és a Maros-parti kastély – a szerkesztôségek, a színház, az értelmiségi társaság, a politikaközeli kisvilág, valamint az alkotó csend, a nagy túrák, sízés, gazdálkodás és vadászatok bensôséges légköre.
1926 nyarán hívja meg elsô alkalommal marosvécsi otthonába a romániai magyar irodalom alkotóit, azokat, akiket számottevô, cselekvô, tehetséges embereknek tart. Kolozsvári, marosvásárhelyi, erdélyi beszélgetések, tapogatózások, ötletgyûjtés elôzi meg az elhatározást. És ami egyszeri meghívásként kezdôdött, rendszeres találkozóvá nemesül, amint Marosi Ildikó fogalmaz a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban: e férfiakból és nôkbôl "késôbb a helikoni munkaközösség szabad parlamentje" alakul ki. Majd egy telibe találó Molter-idézettel teszi még világosabbá az alapítás jelentôségét: "Kemény János elévülhetetlen és legnagyobb alkotása a Helikon. Mert jó, ha tudjuk, akkoriban nemigen voltak «emberlakta» váraink, amikor 1926 júliusában Kemény János hívására huszonhat erdélyi író bevette ezt a négybástyás várkastélyt a havasok lábánál. Marosvécsre egy bátor szellem és gondolat fészkelte be magát, mégpedig Európa-szerte a legsajátosabb vállalkozás, és egy kisebbség íróinak alakulata. Voltak közöttük jó barátok és elkeseredett ellenfelek, konzervatívok és fanatikus újítók, de ha az írói parlament nem éppen egy rajongóan lelkes és imponálóan fiatal ember és annak megértô, mûvelt háznépének környezetében ül össze, bizony úgy szerteszéledünk, hogy hírünk se marad, elszikrázik az egész história, mint a tûzijáték. Hogy ez nem így történt, azt Kemény János gondoskodásának köszönhetjük. Ez a gondoskodás súlyos összegeket is jelentett, magunkfajta pénztelen írók szemében egyenesen horribilis summákat! Ki fordította vagyonának tetemes részét a közjóra, a lenézett vidéki irodalomra vagy a színházra? Senki, csak Kemény János. A kivételesen demokratikus helikoni szellembôl, Kemény János gondolkodásmódjából fakadt az az ôszinte kezdeményezés, hogy a vécsi asztalnál vendégül látta az erdélyi szász írók képviselôit és a román irodalom embereit is."
Akik nem kaptak meghívást, megsértôdnek, mások késôbb kiválnak, ez a dolgok természetes konfliktusoktól sem mentes rendje, jelzi egyben a csoportosulás súlyát, a mércét. A meghívás rangot jelentett, a meghívás sokszor az írói létforma és tehetség elismerésével volt egyenlô. Ugyanakkor a Helikon áttételesen irodalmi- kiadói vállalkozás is, a folyóiratban való megjelenést, a könyvek publikálását is megkönnyítette közvetve vagy akár közvetlenül is. A Helikon két évtizeden át a legfontosabb irodalmi- közéleti pódium, agóra Erdély magyar írói számára.
Kemény János vérbeli irodalomszervezô. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság elnöke 1928-tól 1948-ig, míg a társaságot a berendezkedô proletárdiktatúra el nem törli. A KZST utolsó korszakában az új erdélyi tehetségek fórumává válik, az irodalom mellett a társmûvészetekre is fölfigyel, szemmel tartja a tudományosságot. Mindebben múlhatatlan érdemei voltak Kemény Jánosnak. 1937-tôl elnökként kísérletet tett az Erdélyi Irodalmi Társaság, az egyik legpatinásabb literátor és mûvelôdési társaskör felrázására, megújítására is.
1929-ben jelenteti meg a Kákóc Kis Mihály címû kötetét, majd 1934-ben ezt követi kisregénye, a Kutyakomédia. Ekkor már háta mögött tudhatta, talán el is felejtette ifjúkora elsô próbálkozását, az 1920-ban kiadott verseskötetet (a Költeményeket). Prózáját a kritika kedvezôen fogadta, minden bírálója kiemeli, hogy a nagy név, a híres elôd sokra kötelezi az induló tollforgatót, ezért rá fokozottabb terheket ró az írás kötelessége, az ábrázolás tisztasága. Kemény az erdélyi falu, a vidék, a nemzetiségi együttélés krónikásaként vállalja fel a valóságrajzolat szabályrendszerét, örömét, nehéz kötelékét. Ehhez minden körülmények között hûséges és igazmondó marad.
Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy minden kultúrahordozó intézmény léte, fönnmaradása, prosperálása (inkább csak óhaj maradt!) elemi fontosságú a romániai magyar kisebbség számára. A két világháború között különösen megnô Kolozsvár szerepe. Valami olyasmi tér vissza a történelem kényszere folytán, ami az 1867-es kiegyezés elôtt természetes volt, Trianon után viszont újra meg kellett lelni az összébb szoruló, a provinciává süllyedés veszélyével fenyegetett mûvelôdés tisztes, mûködni képes modus vivendi-jét. Ezért is vállalja el 1931- tôl a kolozsvári Thália Magyar Színház Rt. elnök-igazgatói tisztét. Akik megválasztják, anyagi-erkölcsi támogatást remélnek, s nem is csalódnak. Kemény erején felül segélyezi, támogatja a színpadot, a színházat, a színészeket, az elôadások költségeit is fedezi. Bankkölcsönökhöz folyamodik. Birtokainak egy részét be is táblázták a hitelezô pénzintézetek. 1940 után is helyén marad, mi több, elvállalja, hogy a háborús körülmények között, a megváltozott uralmi rendszerben a kolozsvári színház gyeplôit kézbe tartsa. 1941 és 1944 között színigazgató. Védelmezi a budapesti kultúrhatalmasságoktól "nem kedvelt" Janovits Jenôt, a színház koronázatlan erdélyi királyát, az egykori fôrendezôt, igazgatót, védi a származásuk miatt megtagadott, eltanácsolt magyar-zsidó színészeket, a színház mûsorpolitikájával igyekszik a humánum szolgálatát továbbra is töretlenül ellátni, megôrizni a magas mûvészi színvonalat az olcsó és pufogó hazafisággal szemben. A háború utolsó hónapjait Budapesten vészeli ét. Itt éri a hívás Marosvásárhelyrôl. Jönne le Székely Színházat szervezni, alapítani. Szükség van tapasztalataira, józanságára, szakmai jártasságára, szervezôkészségére. A "türelmi idôszakban" 1945–1952 között dramaturg, irodalmi titkár, Tompa Miklós segítôje. Érdemei között tartjuk számon, hogy hívó szavára annyi tehetséges mûvész sereglett Marosvásárhelyre, hogy ezeknek otthont teremtett, a világot jelentô szereplést kínálta föl, felajánlotta a siker, az érvényesülés, a jó játék lehetôségét kiváló klasszikus darabokban. Legendás csapat volt a Székely Színház alapító együttese.
1952-ben a szektariánus politikai kicsinyesség, a káderlap-tisztasági mániában szenvedô kultúrlegények elküldik fizikai munkára. Elbocsátják a színháztól. Meszet éget a marosvásárhelyi Kisállomás mellett. Mondják, nem vesztegette az idôt, szabad perceiben, munka közben mesélt, tanított, oktatott, nevelt, beszélgetett a munkásokkal, a "deklasszáltakkal", ahogyan azt a kommunisták tanították önmagukról. János bácsi nem verte nagydobra tetteit. Szegény maradt és hatékony. Írt, a legreménytelenebb pillanatokban is könyvein dolgozott, családját nagy áldozatok árán, zokszó nélkül tartotta; Augusta asszony végeláthatatlan sorozatban tartotta angolóráit, mindenféle urak, elvtársak, jövendô tanárok, mûvészek, orvosok, emigránsok és honmaradók voltak tanítványai. Akár egy kis köztársaságot lehetne összeszedni belôlük.
A városba áttelepített Színmûvészeti Fôiskola, a Szentgyörgyi István nevét viselô intézet könyvtárosa lesz néhány év múltával. Antalffy Endre, Molter Károly, régi barátai, tisztelôi, többek között e sorok írójának apja is kilincselt, közbejárt, hogy Sztálin halála után az enyhülni látszó légkörben Kemény János kilépjen a méltánytalanságból. A színház közelsége felpezsdíti, az Új Élet színházi és mûvészeti rovatának élére való kerülése pedig látszólag elégtételt szolgáltat a meghurcolt humanista íróembernek.
Az írásról egy pillanatra sem mond le: menedék, szellemi fellegvár, törvényszék, életforma, véleménymondás, bátorság. 1938-ban az Ítéletidô címû elbeszéléskötetet, 1940-ben a Kokó és Szokratészt teszi le az olvasó asztalára. Érett prózaíró, a komikum és gyöngédség, a bölcs világlátás mestere. Az erdélyi magyar irodalom számontartott, keresett mûvelôje.
Amikor a nehézségek beborítják, gyermekeknek ír, majd élete utolsó évtizedeiben sorra megalkotja egyéni hangú utánozhatatlan regényeit, a természet dicséretét, a kisemberek mindennapi eposzait: A havas dicsérete (novellák) 1957, Vadpáva, 1958, Farkasvölgy 1963, Víziboszorkány 1965. Halász vadász madarász (elbeszélések) 1968. Pompás brit útirajzzal örvendezteti meg azokat, akik számára az utazás elérhetetlen álom. A Vásárhelytôl Lazacországig (1972) fényképekkel teletûzdelt, kiváló olvasmány. Összegyûjtött novelláit már halála után 1972-ben rendezte sajtó alá Kántor Lajos Apolló megtérése címmel a Kriterionnál.
Nekikezdett Bethlen Miklós óta az erdélyi íróember számára jóformán kötelezô önéletíráshoz is, ám elhatalmasodó tüdôdaganata, a kórházi kezelés, az áttétek csak az elsô részt engedték kikerekíteni. A Kakukkfiókák a gyermek és ifjúkor történetét borítják az olvasó elé, kulcsot adnak a Kemény János-i életmû megértéséhez, a szerzô személyének megkedveléséhez. Az erdélyi századforduló, egy letûnt, nosztalgiákat keltô életforma páratlan, elsô kézbôl származó hiteles dokumentum. Az erdélyi lélek fejlôdésének korrajza.
Kemény János 1971. október 13-án hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja a marosvécsi helikoni tölgyek alatt található. Temetése – akárcsak Szilágyi Domokosé Kolozsvárott – jószerével Maros-völgyi demonstráció volt. A diktatúra éveiben ezek voltak ugyanis azok az alkalmak, amikor a romániai magyarság saját aktív jelenlétérôl a hatalom szándékai ellenére is hírt adott, tüntetett, némán tiltakozott.
*Elhangzott 2000. szeptember 23-án Szászrégenben. Rövidített változat
Évek óta sorra jelennek meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában Wass Albert mûvei; legutóbb egy kötetbe fogva két regény, az 1940 ôszén írt Jönnek! és az emigrációban született Ember az országút szélén látott napvilágot újból a szépen terebélyesedô életmû-sorozatban. S a Wass-könyvek iránti érdeklôdés nem lanyhul, sôt: ahol manapság magyarok élnek, mindenütt keresik, vásárolják, olvassák ezeket a lélekgazdagító írásokat.
Az író személye, kényszerû fordulatokban gazdag életpályája, családjának múltja, övéinek hányatott sorsa ugyancsak sokakat foglalkoztat, mióta egyáltalán beszélhetünk (ismét) szülôföldjén is a Farkasverem, A kastély árnyékában, a Kard és kasza alkotójáról, a szívhez szóló versek költôjérôl, – az erdélyi Mezôség dimbes-dombos, szomorú szépségekben bôvelkedô világnak sírig hûséges fiáról, akinek hamvai végre megpihenhetnek a hazai földben, Marosvécsen, az irodalomtörténeti jelentôségû Helikon-i találkozók színhelyén. És amit róla, gróf Wass Albertrôl, családjáról megtudhatunk, az maga a történelem. Tele rejtélyekkel, múlhatatlan emlékekkel. Ide, a história mélyvilágába bepillantani: csupa élmény.
Ilyen szellemi kalandban lehet része annak, aki kezébe veheti a Wass-kor címû, nemrég kiadott, impozáns, album alakú kötetet: Siemers (szül. gr. czegei Wass) Ilona emlékiratát. (Fordította Szabó T. Ádám és Gulyás Irén, az Elô- és Végszót írta Hans-Edmund Siemers, szerkesztette és a jegyzeteket készítette Sebestyén Mihály, kiadta a Mentor – párhuzamosan magyar és német változatban. Jelen volt, sikert aratott a frankfurti könyvvásáron.)
A szerzô, Siemers Ilona asszony – Wass Albert anyósa és egyben nagynénje – a mezôségi Szentgothárdon született, a nagymúltú Wass család sarjaként; 1910-ben férjhez ment a német Hans Siemershez; második lányukat, Évát vette feleségül "Albi". Fôúri körökben sem azelôtt, sem akkoriban nem volt ritka a belházasság rokonok között. De ezek az erdélyi magyar nagy famíliák szinte mind családi kapcsolatba kerültek egymással az idôk rendjén: a czegei és szentegyedi Wassok rokonai voltak ilyen-olyan ágon a Bánffyak, a Telekiek, a Bethlenek, a Mikesek, a Hallerek, a Zeykek, – hogy épp csak a legismertebbeket említsük.
A Wass-ôsök legrégibb birtoka Szentegyed volt: II. Endre magyar királytól nyerte volt Lob és Tamás, jutalomként a Bizánc elleni hadjáratban tanúsított hôsiességükért. Hagyomány szerint a család múltja az Árpád- házig vezethetô vissza, s miként a történelmi adatok bizonyítják, "Villa Chege" valamint "S. Gothardo" már 1332-ben templomos település volt, és ezek a mezôségi falvak még 1603-ban is színmagyar lakossággal rendelkeztek Erdély szívében…
Azonban, hadd idézzek pár sort a szerzô fiának, Hans-Edmund Siemersnek a kötetet bevezetô Elôszavából: "Anyám halála után negyven évvel házunk padlásán (Hamburgban – sz. megj.) bukkantam rá kéziratos visszaemlékezéseire. Feljegyzései az erdélyi Mezôségben töltött gyermekkorba, fiatalsága színhelyére visznek vissza, emlékeiben föléled még egyszer a fônemesség páratlan társasági élete a századfordulón, az alkony visszfényében fürdô Osztrák–Magyar Monarchiában".
Siemers Ilona 1950. december 12-én – kerek fél évszázada – távozott az élôk sorából; a hamburgi temetôben helyezték örök nyugalomra. Fia tehát 1990-ben találta meg az értékes dokumentumot, édesanyja visszaemlékezéseinek kéziratát. Az utóbbi években több hasonló, az erdélyi magyar arisztokrácia és egykori birtokos osztály múltját, huszadik századi kálváriáit feltáró memoár született, illetve került nyilvánosságra. Ezek sorában a legfontosabbak egyike kétségtelenül ez a könyv: a Wass-kor. Siemers Ilona a századforduló korabeli Erdélyérôl, a Mezôségrôl, de ezen túlmenôen a hajdani Monarchia fôúri társadalmának belvilágáról, életviszonyairól többet és hitelesebbet nyújt élményszerû feljegyzéseiben, mint az ismert kortárs emlékírók többsége.
Olvasmányos tudósítás ez a könyv egy olyan világról, melynek múltba merülô emlékét ôrzik még itt-ott a kisajátított kastélyok, az omladozó udvarházak, honnan az egykori tulajdonosok rég eltûntek, szétszóródtak – az elôdök által teremtett s felvirágoztatott kultúra, sajátos civilizáció beszédes kellékeivel együtt. Megsemmisültek az évszázados értékek; a történelem kegyetlen forgatagaiban oktalan tragédiák áldozatai lettek a valamikori házat-hazát építô s védelmezô ôsök utódai. Ennek a veretes világnak a szokásait, erkölcsét, esendôségeit, ünnep- és hétköznapjait eleveníti meg emlékiratában Siemers Ilona, amikor leírja a szentgothárdi gyermekkor játékait és apró falusi örömeit, az utazásokat, a társasági élet színes eseményeit, a mezôségi szüreteket és vadászatokat, a Magurán töltött nyarakat, a bálokat és vacsorákat, a marosvécsi várkastély berendezését és a kolozsvári Bánffy-palotát: mindazt, amire felnôttként, szülôföldjétôl távol olthatatlan nosztalgiával gondolt vissza.
Nôi szemmel megfigyelt, el nem felejthetô részletek, jellemzô mozzanatok elevenednek meg tolla nyomán. Például, ahogyan megrajzolja Vécset, a kastély hagyományos rendjét, és a környéket, ahová a Wass család ifjú és idôsebb tagjai látogatóba jártak el (lovaskocsikon) Szentgothárdról, hisz báró Kemény Kálmán, a vár akkori ura Ilona édesanyjának testvéröccse volt, s feleségével, Pólika nénivel (Daniel Polixéniával) együtt mindenkor szíves vendéglátója a kiterjedt rokonságnak. A vécsi Kemény família vendégszeretetét örökölte aztán – a várkastéllyal együtt – Kemény Ákos fivérének, az Amerikába kivándorolt Istvánnak a fia, az a Kemény János, aki a két háború közötti években itt adott otthont az erdélyi magyar írók nyarankénti összejöveteleinek: a Helikon- találkozóknak. Siemers Ilona röviden szól róla, Kemény Jánosról. De azt már nem említhette, hogy vejének, a Helikon íróközösséghez tartozó Wass Albertnek a hamvai ugyancsak itt, Kemény János sírhantja mellett pihennek az öreg tölgyek alatt, – annak az örökségápoló elgondolásnak a jegyében, hogy elôbb-utóbb ezen a megszentelt helyen alakulhat ki a Helikon Írók Emlékparkja, ahogyan a nemrég létrehozott Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriuma tervezi. Így old békévé fölösleges vitákat, tünékeny konfliktusokat a kegyeletes emlékezés…
Külön fejezetben s részletesen lehetne-kellene beszélni a Wass-kor páratlan értékû, roppant gazdag illusztrációs anyagáról, a korabeli fényképek sokaságáról és a szerzô rajzairól; mindez önmagában is szenzáció. S ennek kapcsán hosszasan lehetne sorolni a századforduló korabeli jeles közéleti személyiségei, akik valamilyen szállal mind kapcsolódtak a Wass családhoz. De ugyancsak sokatmondóak a mezôségi táj változatait, a tavakat, a kis falvak lakóit, házaikat, viseletüket, munkájukat megörökítô egykori felvételek is. (A képanyagot összegyûjtötte gróf czegei Wass Endre, Wass Albert fia.)
1943-44 fordulóján járt utoljára Erdélyben Siemers Ilona. Ekkor még nem tudta, csak sejthette esetleg, hogy vészesen közeledik az idô, mikor Szentgothárd, a Wass család nyolcszáz esztendôs jószága végképp odavész. Igen: nemsokára tényleg elpusztult az udvarház odafent a dombon, mely annak idején falai között ôsi rendet ôrzött, s minek nehéz tölgyfa kapuját – ami mindig nyitva állott a vendég elôtt – messzire elkerülte –minden divat, múlandó hiúság, üres és cifra jelszó".
Ki tudja ma már, hogy az esztelen rombolás euforikus napjaiban kik és hol rakták tûzre egyebek mellett a szentgothárdi udvar tölgyfa kapujának elhurcolt darabjait is? Ám az bizonyos, hogy a volt idôk emlékeit semmi sem égetheti el bennünk.
A húszas-harmincas bukaresti magyar életet felidézô, érdekes irodalmi esemény színhelye volt szeptember 28-án a marosvásárhelyi Vártemplom Gótikus terme. A Svájcból Budapestre hazatért Sz. Nagy Csaba, az egykori párizsi Irodalmi Újság belsô munkatársa és Vetési László volt a könyvbemutató vendége.
Bodor pál, aki október 5-én a bukaresti Magyar Kulturális Központban beszél a kiadványról, így írt a rendezvényt beharangozó internetes üzenetében:
Jóformán mindenki meghalt már, aki emlékezhetne rá, hogy Nagy Sándor, a két világháború közötti bukaresti református lelkész 1931 és 1935 között érdekes tanulmánysorozatot írt a maga szerkesztette bukaresti Egyházi Újságban a "regáti kérdésrôl". Regáti kérdésen a Regátba szakadt, fôleg havasalföldi, és azon belül bukaresti magyarság sorskérdéseit értette. Ebbôl végre – 65 évnyi késedelemmel – mára könyv lett. Címe: A regáti magyarság.
65 évnyi késedelemmel – hiszen Nagy Sándor tiszteletes úr már 1935. május 12-én a bukaresti Egyházi Újságban közzétette, hogy könyvet szándékozik szerkeszteni az átdolgozott- kiegészített sorozatból. Részlet közleményébôl:
"…A könyv a következô öt fejezetben tárgyalná a Regátban élô magyarság nemzeti és hitbéli megtartásának problémáit:
I. A Regát világa, amelyben idekerült testvéreink élnek
II. A Regátban élô magyarság lelki képe, érzelemvilága és gondolkodásmódja
III. A regáti magyarság élete szervezeteiben
IV. Az eddigi intézkedések hibái
V. Az új munka általános feladatai
Nyomdába adom és a szokásos elôfizetési felhívást közzéteszem, ha alulírott címemre annyi példány megrendelésére kapok biztatást, amennyi a kiadási költségek 2/3 részére fedezetet ígér.
Bucuresti, str. Stirbei Voda nr. 9."
Úgy tetszik, a kísérlet nem sikerült. Nincsenek ugyan pontos adataink arról, hogy hány példány