|
LII. évfolyam 225. (14581) |
2000. szeptember 26., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete által beindított nagyszabású aláírásgyûjtô akció eddigi mérlege szerint 6800-ra emelkedett az RMDSZ önálló államelnök-jelöltjét támogató személyek száma Maros megyében.
Mint ismeretes, Frunda György szenátor jelöléséhez szükséges 300000 aláírásból a megyei szervezet 57000 aláírás begyûjtését vállalta, ebbôl hétfôig mintegy 15%-ot sikerült összegyûjtenie a szervezetnek. Gál Éva, a megyei szervezet szervezési alelnöke elmondta: eddig az RMDSZ szászrégeni kerülete, a maroskeresztúri körgyûrû-szervezet, valamint Marosvásárhely 2-es, 7-es, 8-as, illetve 11-es RMDSZ-körzetei szolgáltatták be az aláírásokat tartalmazó íveket, de várható, hogy a mai nap folyamán a többi RMDSZ- kerület is jelentkezik az általuk begyûjtött aláírások központi összesítése végett. Az alelnök még elmondta, Marosvásárhelyen a sajtóban többször is ismertetett aláírásgyûjtô pontokon kívül a következô napokban a Színház téren, valamint a régi Romarta elôtt is várják a támogatókat. Az alelnök szerint a napokban az eddigieknél nagyobb lendületet vesz az aláírásgyûjtés, ugyanis az RMDSZ megyei kerületeihez tartozó településeken – a Marosvásárhelyen igen hatékonynak bizonyuló módszert alkalmazva – a körzeti- és utcafelelôsök házról házra járva gyûjtik majd az aláírásokat. A megye nagyobb városaiban, így Régenben, Segesváron a helyi RMDSZ- székházakban folyik az aláírásgyûjtés, az öregek, a mozgási nehézségekkel küszködô személyek a körzetek képviselôi révén otthonukban láthatják el kézjegyükkel a Frunda György elnökjelölésének támogatását célzó íveket.
Gál Éva, a megyei szervezet üzenetét tolmácsolva még kihangsúlyozta: az RMDSZ felkéri a megyei kerületek és körzetek vezetôit, a szövetség Maros megyei polgármestereit, alpolgármestereit, valamint az önkormányzati képviselôket, hogy aktívan járuljanak hozzá az aláírásgyûjtés sikeres és gyors lebonyolításához.
Sajtóértekezleten számolt be szombaton Silviu Morariu, a Szövetség Romániáért Párt Maros megyei szervezetének vezetôje az országos választásokra való elôkészületekrôl, ugyanakkor kifejtette véleményét pártjának a helyhatósági választáson elért eredményeirôl. Elmondta, elégedetlen amiatt, hogy pártja csak részleges sikereket ért el a megyében, meg is váltak egyes vezetôbizottsági tagoktól, de elégedett azzal, hogy legyôzték a Demokrata Pártot. Ami a közelgô választásokat illeti, megtudtuk, hogy a megyei szervezet megalakította kampánystábját, kidolgozta választási stratégiáját és véglegesítette a képviselôjelölti listát. A lista elsô helyezettje Silviu Morariu megyei elnök. A párt vezetôi azt remélik, hogy Maros megyébôl egy képviselôt és egy szenátort juttatnak a parlamentbe. A szenátorjelöltek végleges listáját tíz napon belül közlik. Silviu Morariu azt is elmondta, hogy központi utasításra nem kerül fel senki a párt megyei szervezetének jelöltlistájára, és hogy már 6100 aláírást gyûjtöttek Teodor Melescanu államelnök-jelöltségének támogatására.
Mugur Isarescu kormányfô hétfôn hivatalosan bejelentette, hogy független jelöltként indul a novemberi elnökválasztáson.
A miniszterelnök indulása volt mostanáig az elnökválasztás egyik nagy nyitott kérdése. Isarescu már többször jelezte, hogy komolyan számol ezzel a megméretéssel, de a hivatalos döntést két hónapja "lebegtette". A nyár közepe óta készült közvélemény-kutatások rendre azt mutatták, hogy Ion Iliescu volt államfô mellett neki van a legnagyobb esélye a második fordulóba jutásra.
Isarescut a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) által létrehozott Romániai Demokratikus Konvenció- 2000 szerette volna saját államfô-jelöltjének megnyerni. A miniszterelnök ugyanakkor eddig is, most is azt hangsúlyozta: független jelöltként indul, azoknak a támogatására számít, akik az ô személyével értenek egyet.
A mostani bejelentéssel immár hivatalosan is négyre nôtt a jelenlegi román kormánykoalíció pártjai által indított elnökjelöltek száma. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) Theodor Stolojan volt miniszterelnököt, a Demokrata Párt a párt elnökét, Petre Roman külügyminisztert, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség pedig Frunda György szenátort nevezte be az államfôi tiszt elnyeréséért indított küzdelembe.
Belgrádban hétfô délig továbbra sem lehetett tudni az elôzô napi választások pontos eredményét: hivatalos adatokat nem tettek közzé, a két fô vetélytárs pedig részeredmények alapján saját vezetését hangoztatta. A sajtó szintén megosztottan tálalta az eredményeket.
Jugoszláviában vasárnap elnök- és parlamenti választásokat, szerbiai helyhatósági és vajdasági tartományi parlamenti választásokat tartottak. A szövetségi választási bizottság hétfô délig hivatalos eredményt nem tett közzé, így csak a választásokon részt vett pártok – részleges adatokra támaszkodó – közlései utaltak az eredményekre.
A fô vetélytársak továbbra is saját jelöltjeik vezetését hangoztatták, de egyre több nyilatkozat szólt Vojislav Kostunica, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) jugoszláv elnökjelöltjének vezetésérôl a két belgrádi baloldali kormánypárt színeiben indult Slobodan Milosevic hivatalban lévô jugoszláv elnökkel szemben.
A DOS tisztségviselôi a jugoszláv választók többségét adó szerbiai városokban egymás után hozták nyilvánosságra a Kostunica vezetését – egyes helyeken meggyôzô fölényét – mutató eredményeiket. A DOS közölte, hogy Kostunica országos szinten a voksok 53 százalékát, Milosevic elnök 36 százalékát kapta meg. Kostunica reggel szinte kész tényként kezelte elsô fordulós gyôzelmét.
Kostunica vezetését erôsítette meg a kormánypártok közé tartozó, Vojislav Seselj- féle Szerb Radikális Párt is, amely Kostunica 52,7 százalékos és Milosevic 38 százalékos eredményérôl számolt be. A Vuk Draskovic vezette ellenzéki Szerb Megújhodási Mozgalom kampányfônöke, Andjelko Trajkovic hétfô hajnalban csupán azt vélte kérdésesnek, hogy Kostunica elsô fordulós gyôzelmet aratott-e.
Az RTS szerb állami tévé hétfô délután egykor is a két belgrádi kormánypárt hajnali sajtóértekezletérôl készült felvételt sugározta. Nikola Sainovic, a Milosevic vezette Szerbiai Szocialista Párt magas rangú tisztségviselôje ezen Milosevic elnök 44 és Kostunica 41 százalékos eredményérôl beszélt. Ivan Markovic, a Jugoszláv Egyesült Baloldal egyik vezetôje pedig 56-31 százalékos eredményrôl számolt be Milosevic javára.
A Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) ellenzéki tömörülés hétfôn kora délután olyan újabb eredményeket hozott nyilvánosságra a jugoszláviai elnökválasztásról, amelyek Vojislav Kostunica magabiztos fölényét jelzik.
Jugoszláviában vasárnap tartottak elnökválasztást, amelyen az elôzetes felmérések szerint a 18 szerbiai ellenzéki pártot tömörítô DOS és a két belgrádi baloldali kormánypárt jelöltjei, Kostunica és Milosevic elnök indult a legnagyobb eséllyel. A DOS által eddig közölt részeredmények többnyire Kostunica vezetését mutatták.
Cedomir Jovanovic, a DOS kampányfônöke hétfôi belgrádi sajtóértekezletén az újabb részeredményeket ismertetve közölte: Kostunica az addig összeszámlált voksok 55 százalékát szerezte meg, és ezzel jelentôs elônyre tett szert Miloseviccsel szemben, aki a szavazatok 34 kapta meg. A DOS a leadott szavazatok felének feldolgozása alapján jutott erre az eredményre; a voksokat a szavazóhelyiségek hivatalos jegyzôkönyvei alapján dolgozták fel.
Jovanovic úgy vélte: ha folytatódik az a tendencia, akkor reális esélye van annak, hogy Kostunica 2,9 millió, Milosevic elnök pedig ennél 1 millióval kevesebb szavazatot könyvelhet el. Jovanovic szerint Milosevicnek az elnökválasztás második fordulójába való bejutáshoz 400 ezer szavazattal kellene visszaélnie, de ez gyakorlatilag lehetetlen.
Szabadka, mint a legrégebbi szerbiai ellenzéki város, megôrzi demokratikus hagyományait és meggyôzôdéssel állítom, jól döntöttünk, amikor az ellenzék egységes fellépését szorgalmaztuk – jelentette ki hétfôn az MTI-nek Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke.
A politikus hangoztatta: egész Szerbia a változásokra szavazott és óriási volt az érdeklôdés. Kasza József véleménye szerint a VMSZ majdnem maximálisan teljesített, hiszen az eddigi magyar többségi önkormányzatokhoz csatlakozott Csonka önkormányzata is, ahol sikerült legyôzni az eddig hosszú ideig hatalmon lévô Egyesült Baloldal jelöltjét. Többségében magyar önkormányzat lesz Kishegyesen, Topolyán, Szabadkán, Zentán, Adán, Csókán, Becsén és Kanizsán – mondta az elnök.
Kasza József kijelentette: a VMSZ nagy sikere, hogy rendezte sorait, és helyreállt a tagság önbizalma, hiszen az utóbbi egy esztendôben sokan törekedtek arra, hogy térdre kényszerítsék a Vajdasági Magyar Szövetséget.
Az Európai Unió hétfôn Párizsban nyilvánosságra hozott állásfoglalásában leszögezte: bár a jugoszláviai választások végeredménye még nem ismert, "a hozzáférhetô összes információk fényében egyértelmû, hogy minden, Milosevic (jugoszláv elnök) oldaláról elhangzó olyan igény, mely önmagát gyôztesnek kívánja nyilvánítani csalásnak tekinthetô".
Az EU-elnökséget betöltô Franciaország külügyminisztériuma által közzétett kommünikében az unió elnöksége megállapítja: "A szerbiai választási részvétel magas szintje arról tanúskodik, hogy a szerb nép a maga kezébe akarta venni sorsa alakítását, a belgrádi hatóságok részérôl a választások elôtt és alatt alkalmazott megfélemlítési és nyomásgyakorlási manôverek dacára kifejezésre akarta juttatni véleményét".
Az EU-elnökség közleménye szerint az unió tagállamai "állandó és szoros egyeztetést tartanak fenn egymással" a jugoszláviai választásokkal összefüggésben, és az uniós elnökség "kapcsolatban áll az amerikai és az orosz vezetôkkel, az ENSZ fôtitkárának koszovói különleges megbízottjával és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) soros elnökségével".
Szabad magyaroknak képzelik magukat. És demokratáknak. De kötve hiszem, hogy megmagyarázhatnák, miért. Talán azért, hogy hangzatos legyen a firma. A gyülekezet, amelyet pártnak neveznek, hol van, hol nincs. Ilyenkor persze van. Amikor csak úgy, suttyomban csalogatják ide-oda a magyart. Na nem akárkit: csak egyes magyarokat. Hát valami ilyesmire pályáznak ôk. Csak haszon teremjen. Úgysem ér sokat, amit feladnak.
A szedett-vedett társaságot K. úr képviseli. Ô a vezér, ô a nyilvánosság. Már ha megkérdezik. Természetesen ilyenkor nagyon büszke magára. Neki mumus az RMDSZ; kimaradt belôle szegény. Úgyhogy van mit ócsárolni. Van miért blöffölni. Arról, hogy milyen fontos ôt komolyan venni. Különben megnézheti magát, aki nem teszi. Mert neki immár szava van. Nélküle az RMDSZ nem jut semmire, még a parlamentbôl is kimarad, akárki meglátja.
Nincs kétségem, K. úr ijesztgetni akar. Hangoztatja jóslásait, hátha bekövetkezik. Hadd bánkódjon a magyar, ha csak néhány százan értik, hogy ô mit akar… Olvasom az újságban drámai intelmeit, de hanyatt azért mégsem esem. Az a baja, hogy a józan, tisztességes ember oda se hederít. Akinek az RMDSZ még jelent valamit, az nem nagyon törôdik olyanokkal, akik saját szakállukra árulják érdekeinket. Ez még nem a világ vége. Kisstílû bajkeverôknek, a gonoszhoz dörgölôzôknek hitele nincs. Vevô ugyan van, mint mindig. Siethetnek szaporán mások asztaláról a maradékot megkaparintani. Mert a jelentéktelen árulkodót mutatóban kedvelhetik, ameddig az érdek úgy kívánja; aztán elfelejtik. Nagyon hamar. Szemétkosárba velük.
A marosvásárhelyi polgármesteri sajtótájékoztató meglepetésszerûen a Hôsök emlékezete elnevezésû egyesület képviselôinek azon bejelentésével indult, mely szerint szeptember 28-október 4. között rendezvénysorozatot szerveznek a román nép hôseinek és mártírjainak emlékezetére. Különös statisztikai adatat varázsoltak elô: Maros megyében nem kevesebb, mint 15.000-en haltak hôsi halált a felszabadítási harcokban 1944-ben (Marosorbón 11.000-en), így elsô helyen áll a négyzetméterre(!) esô halottak számát illetôen. Amint Ioan Judea ezredes kifejtette, az újságíróknak kiosztott programfüzetben történelmi adatok is szerepelnek, hogy felkeltsék a kutatók, történészek érdeklôdését. A forrást elmulasztották megjelölni. Az egyesület egyébként emlékmûvet tervez a Bolgárok terére, a polgármesteri hivatal pedig a Hôsök temetôjébe.
A történelmi mozzanatot követôen a polgármester is szóhoz jutott. Dorin Florea, miután elítélte a létesítendô ipari parkkal kapcsolatos ellenérzéseket, bejelentette, hogy ezúttal pikáns dolgokat fog a sajtó tudomására hozni.
Az elsô "pikantéria" abban állt, hogy cáfolta a "híreszteléseket", melyek szerint a fôtéri színes járdaburkolatkét milliárd lejébe kerülne az önkormányzatnak. Arra hivatkozott, hogy a színes köveket csere útján szerezték be, a munkákat elônyös feltételek között végzik el a cégek.
Ami a hivatal személyzeti szerkezetét illeti (errôl a csütörtöki tanácsülésen döntenek), a leépítésekkel 2,5 milliárd lejt takarítanának meg. A sajtótájékoztató hátra levô részében a polgármester fôként azokat a "rendellenességeket" taglalta, amelyekre – mint mondotta – az elmúlt hónapokban derült fény. Megemlítette a Dózsa György út tervének elkészítését. Egy csíkszeredai cég készítette 150 millió lejért, miközben a marosvásárhelyi Proiect Rt. által kidolgozott terv csak 80 millió lejbe került volna, és nehezményezte, hogy a munkálatok elvégzésére nem irányoztak elô más anyagi forrást, csupán az útadóból kiutalt összegekre támaszkodtak, ebbôl pedig még egy lej sem érkezett Vásárhelyre. Kifogásolta továbbá, hogy a hivatalnak nem volt egy kiadás/bevétel stratégiája. Ezért juthattak oda, hogy az eddig elköltött 162,5 milliárd lej mellett a kifizetetlen számlák értéke eléri a 30,8 milliárd lejt. Tartoznak a tanügynek 10 milliárddal, a közszolgáltatásokért 14 milliárddal, a közszállításért 3,6 milliárddal, a különbözô ártámogatásokért 30 milliárddal. Külön a város tisztán tartásáért 2 milliárd lejjel adósak a Salubriservnek, amelyet a polgármester minél hamarabb értékesítene, még akkor is, ha az ÁVA egyes vezetôi ellenzik ezt".
Dorin Florea azt is kijelentette: Fodor Imre alpolgármestert bízza meg a város köztisztaságának nyomon követésével. "A polgármesteri hivatalt meglopták, az árakat mesterségesen felduzzasztották, a hivatal illetékesei pedig hibásak, mert nem követték a szerzôdések betartását" – mondta Florea, aki drasztikus intézkedésekre készül. Hangsúlyozta: "Az elsô öt fej már lehullt", de az ellenôrzések után, ha szükséges, további személyeket vonnak majd felelôsségre.
Tegnap délelôtt ünnepélyesen is felavatták a marosvásárhelyi vízszolgáltató vállalat, az Aquaserv maroskeresztúri szennyvíztisztító állomásán pénteken üzembe helyezett villamos és hôenergia- generátort (GTEB), amelynek üzemanyaga a telepen elôállított biogáz. A holland kormány anyagi támogatásával megvalósított beruházás haszna, hogy az országos premiernek számító berendezéssel elô lehet állítani a telep energiaszükségletének a 60 százalékát, ami jelentôs mértékû megtakarításokhoz vezet.
Az Aquaserv stratégiai célkitûzéseit Daraban Ottó vezérigazgató ismertette a meghívottak, valamint a sajtó képviselôi elôtt, hangsúlyozván, hogy az európai uniós szabványokhoz való igazodás mellett a környezetvédelmi meggondolások, valamint az energiatakarékosság szolgált a beruházás alapjául.
A holland kormány 1997-ben romániai partnert keresett két egymillió dolláros beruházáshoz az ivóvíz-elôállítás és a szennyvíztisztítás terén. A korábbi együttmûködési tapasztalatok és a korszerûsítés irányába tett megvalósítások birtokában a marosvásárhelyi vízszolgáltató ÖV lett a kiválasztott. A programmendzser HASKONING cég megbízásából a terveket a marosvásárhelyi RAPIDPROIECT készítette, s a nyugat- európai csúcstechnológiát képviselô GEVEKE generátort a helyi kivitelezôk rekordidô alatt szerelték fel – derült ki a hollandok által készített filmbôl, valamint Bauer Csaba mérnök, a szennyvíztisztító állomás vezetôjének beszámolójából. A szennyvíztisztítás során keletkezô iszap rothasztásából eredô biogázt az új berendezés villamos- és hôenergiává alakítja, amit a telep mûködtetetésére használnak fel.
A megvalósítást méltatta Burkhardt Árpád alprefektus, aki hangsúlyozta, hogy 1990 elôtt is sok pénzt költött a város, bár nem sok eredménnyel, hogy biogázból energiát nyerjenek. Fodor Imre alpolgármester az Aquaserv azon megvalósítását méltatta, hogy a biológiai lépcsô korszerûsítésével, a szennyvíztisztításban e két vonal tejesítôképessége mára már fedi egymást.
Bár az új beruházással, amely mind a biogázból, mind a földgázból képes takarékos módon energiát elôállítani, jelentôs megtakarítást érnek el a vállalatnál, a lakosság egyelôre ezt még nem fogja a víz árán érezni – pontosított kérdésre válaszolva Balázs Mihaela gazdasági igazgató. Magyarán szólva a közeljövôben nem lesz olcsóbb sem a víz, sem a csatorna-díj. A berendezés révén megtakarított összegekkel tovább kell folytatni mind a vízüzem, mind a hálózat, mind pedig a szennyvíztisztító telep korszerûsítését, az üzemeltetési költségek csökkentése és az energiatakarékosság irányában, hogy minden szempontból megfeleljenek mind a romániai, mind az európai szabványoknak.
A helyszínen a telepvezetô mutatta be a nagyon korszerû generátort, amellyet a holland fél is állandó jelleggel ellenôriz. Darabán Otto vezérigazgató pedig köszönetet mondott a tervért felelôs Melinte Monica termelési igazgatónak, valamint Kiss Géza irodavezetônek, továbbá a helyhatóságnak a támogatásért és a tervezésben, valamint a kivitelezésben részt vevô valamennyi cégnek.
Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál
Többéves huzavona után megoldódni látszik a marosszentkirályi gyermekotthon ügye, a Gyermekek Világának Nagykövetsége amerikai egyesült államokbeli Alapítvány jóvoltából. Dennis Hammondot, az alapítvány elnökét pénteken fogadta Virág György, a megyei tanács elnöke, hogy a két fél október elején együttmûködési szerzôdést írjon alá a 20 milliárd lejes beruházás kivitelezésére. Az aláirandó szerzôdés 49 évre érvényes. Ugyancsak októberben adják át az említett alapítvány által a mezôzáhi gyermekotthonban elvégzett munkálatokat is.
A megyei tanács újonnan létrejött Regionális Fejlesztési Osztálya e hó 18-22-e között Gyulafehérváron és Szebenben, a két megye tanácsánál, illetve a fejlesztési ügynökségnél a regionális fejlesztési programokkal kapcsolatos tapasztalatcserén vett részt. A sajtótájékoztatón kiderült, a Regionális Fejlesztési Ügynökség egyelôre csak a hátrányos övezetté nyilvánított régióknak és a Nyugati-havasok helységeinek, valmint a kis- és közepes vállalkozók, nemkormányzati szervezetek, egyetemek és önkormányzatok által szeptember 15-ig benyújtott tervekre biztosít anyagi alapokat.
Kocsis Róbert szóvivô arról is tájékoztatott, hogy a megyei tanács küldöttsége benyújtotta a marosvásárhelyi repülôtér melletti szabad övezet megvalósíthatósági tervét, hogy a Közmunkaügyi Minisztériumtól újabb pénzösszegeket igényeltek a községi utak lekövezésére. Mint elmondta, a megyében idén csak két kilométeren fektettek le új aszfaltburkolatot, Régen és Bátos, illetve Régen és Füleháza között.
A megyei tanács képviselôje szerdán Bukarestben egy szemináriumon vesz részt, amelyen a PHARE-program keretében azoknak az Európai Unió által finanszírozott terveknek a gyakorlatba ültetésérôl tanácskoznak, amelyek célja a helyi közigazgatás korszerûsítése. Ez alkalommal írják álá a Maros megyei helyi közigaztagás hatékonysági és informatizálási tervét, melynek értéke 112.890 euró, s amelybôl 56.686 eurót a PHARE áll.
Ma reggel 7 órától meghatározatlan idôre általános sztrájkba lépnek a Maros megyei egészségügyi dolgozók. A helyzet tarthatatlan – jelentette ki Emil Giurconiu, a Sanitas szakszervezet megyei vezetôje, aki elmondta: A munkabeszüntetés – amelyben a dolgozók kétharmada vesz részt – addig tart, amíg kéréseiket megoldják. Giurconiu szerint a kormány eddig csak üres ígéreteket tett, az az ezer milliárd lej, amit – papíron – kiutaltak országos szinten, nem oldja meg sem a bérek növelését, sem pedig a rendszer megfelelô finanszírozását. Az egészségügyiek kitartanak legfôbb követelésük, a 24-es, bérnövekedésre vonatkozó sürgôsségi kormányrendelet alkalmazása mellett, április 1-jéig visszamenôen. Emil Giurconiu hozzátette: mindenképpen a fizetéseket kell emelni, a kórházak felhalmozódott adósságaiért feleljenek a vétkesek. A szakszervezetisek nem riadnak vissza a tiltakozás más formáitól sem, ha követeléseiket nem teljesítik. Dr. Virgil Osan, a megyei kórház igazgatója szerkesztôségünknek elmondta: Bár a kórház adminisztrátoraként nem vehet részt a sztrájkban, megalapozottnak tartja az asszisztensek követeléseit. Az orvosok támogatják a tiltakozó akciókat – nyilatkozta dr. Constantin Florea, a Maros megyei Orvosok Független Szakszervezetének elnöke. A sztrájk alatt a sürgôsségi eseteket ellátják – biztosított a Sanitas vezetôje.
Eckstein Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszteri tisztségbe való kinevezéséig a törvényhozásban tevékenykedett. Kolozs megyét képviselte RMDSZ színekben a szenátusban. Mit jelent a végrehajtásban dolgozni, a törvényeket alkalmazni, fôleg egy olyan "kényes" minisztériumban, mint a Kisebbségvédelmi Hivatal, errôl beszélgettünk Eckstein Kovács Péterrel.
– Miniszter úr, jogászként bizonyára találkozott etnikai, kisebbségi problémákkal. Így aztán vezetésének átvételekor valójában nem volt teljesen "szûz" terület a kisebbségi hivatal hatásköre. Mégis, mit jelentett ez a tisztség az ön számára? Mi a tulajdonképpeni feladatköre?
– Számomra a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetésének elvállalása, ami kormánytagsággal is járt, kihívást jelentett, talán a legnagyobbat eddigi tízéves politikusi pályámon. Nehéz döntés volt a megtisztelô felkérést elvállalni, egyrészt mert elôdöm, Tokay György képviselô kitûnô ember volt, aki gyakorlatilag "kitalálta" ezt a Romániában elôzmény nélküli intézményt, akit politikustársai megbecsültek, alkalmazottai pedig rajongva szerettek, másrészt, mert tizenhét (17) nemzeti kisebbség történetében, belsô viszonyaiban, kultúrájában nagyrészt járatlannak éreztem magamat.
Valóban számított döntésem meghozatalában, hogy mind jogászként, mind politikusként az emberi jogok kérdésköre, beleértve a nemzeti kisebbségek jogait is, érdeklôdésem homlokterében állt. Tevôlegesen hozzájárulni a kisebbségi jogok érvényesítéséhez kormánytagként, a szakosodott kormányhivatal vezetôjeként, végül is olyan erôs érv volt, ami elhomályosította az ellenérveket.
Feladatköröm Románia kormánya kisebbségpolitikájának alakítása, együttmûködve a többi, a kérdéskörben érdekelt minisztériummal. A Kisebbségvédelmi Hivatalnak jogszabály-kezdeményezô, saját külkapcsolatokat ápoló és a vonatkozó hazai és nemzetközi jogi normák betartásának ellenôrzését biztosító hatásköre van. Sok tekintetben átfedés van az állampolgári jogok biztosa, a "nép ügyvédje" hivatalának jogosítványaival: a kisebbségvédelmi hivatal sem jár el saját hatáskörében, hanem megkeresi a döntéshozó intézményeket, ismerteti a felmerülô problémákat, és intézkedés meghozatalát igényli. Elnöke vagyok a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó tárcaközi bizottságnak, valamint társelnöke a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának, amelyben 17 nemzeti kisebbség 16 szervezete vesz részt választott vezetôi révén, a romániai szlovákok és csehek közös szervezetben tevékenykedvén.
– Miben és hogyan lehetett segítségére azoknak, akik a tisztségbe küldték, akár az RMDSZ-nek, akár a magyar nemzeti közösségnek?
– Úgy érzem, hogy valóban kisebbségvédelmet láttam el. Nagyon jó kapcsolatokat ápoltam az összes többi kisebbségi szervezettel, néha nagyon kényes körülmények között, hogy csak a szerb és albán kisebbség közötti viszonyt említsem a délszláv válság idején. Jelentôs nagyságrendû anyagi juttatást harcoltam ki a kisebbségi szervezeteknek, köztük a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában a magyarságot képviselô EMKE-nek. Több tíz ingatlan tulajdonjoga szállt vissza a történelmi magyar egyházakra. Több elfogadott jogszabály kedvezményezettjei között magyarok is vannak. Ilyen például a diszkrimináció bármely formáját tiltó jogszabály, vagy az 1940-1945 között nemzeti hovatartozásuk miatt üldözöttek kárpótlásáról szóló kormányrendelet. A bálványosi nyári egyetemtôl kezdve fúvóstalálkozókig számos rendezvényt tudtunk támogatni, amennyiben azok összhangban voltak a finanszírozást szabályozó elôírásokkal. Talán mégis az tölt el a legnagyob megelégedéssel, hogy sorsokat, esetenként életeket tudtunk menteni gyors orvosi beavatkozás vagy egyéni kegyelem kieszközlésével.
– Melyik volt miniszteri karrierének legnagyobb élménye?
– Az Emil Constantinescu államelnök kíséretében tett hivatalos látogatás az Egyesült Államokban.
– Volt-e olyan pillanat, amikor úgy gondolta, otthagyja az egészet, nem érdemes kínlódni?
– Hogyan tudott helytállni a különbözô érdekcsoportokkal szemben, mert bizonyára mindegyik a saját érdekeit szerette volna érvényesíteni. Került-e esetleg konfliktushelyzetbe?
– A miniszteri tisztség – többek között – a gyors döntések meghozatalának képességét feltételezi, leggyakrabban éles helyzetekben. Egy kormányülésen 40-50 jogszabály kerül elfogadásra, sok idô nincs a magyarázgatásra. Én a kisebbségek érdekeinek érvényesítésére vállalkoztam, és ehhez minden törvényes eszközt igyekeztem igénybe venni. Nem emlékszem, hogy valamit is úgy értem volna el a koalíció szintjén, hogy ne kelljen különbözô konfliktusokat felvállalnom. A harag a politikában rossz tanácsadó, a sikertelenséget is faarccal kell tudomásul venni, és aztán kezdeni mindent elölrôl, másképp, hatékonyabban közelítve meg a problémát. Az hiszem, hogy Hajdu Gábor államminiszter mellett a kormányülések legszorgalmasabb résztvevôje voltam, és következetlenséggel sem vádolt senki.
– Nemsokára lejár a mandátuma. Mit fog tenni a jövôben? Véleménye szerint mennyiben gyümölcsöztetheti az RMDSZ az ön ismereteit, tapasztalatait?
– A kormányzati munka egy hierarchiába való beilleszkedést jelent, a függetlenség részleges korlátozását, hisz a végrehajtó hatalomról van szó. Ez számomra teljesen új szerep volt, eddig mindig a törvényhozásban tevékenykedtem, helyi, illetve országos szinten. Ha minden jól megy, akkor a törvényhozási munkát fogom folytatni, a Kolozs megyei szervezet az elsô helyre rangsorolt a szenátori listán.
Nem elhanyagolható tapasztalat úgy részt venni a törvényhozásban, hogy belekóstol az emberfia azok végrehajtásának nehézségeibe is. A kisebbségi szervezetekkel kialakított jó kapcsolat sem öncél, a kölcsönös bizalomra építeni lehet hosszú távon is.
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) vezetôsége pénteken, szeptember 22-én a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen találkozott dr. Jakubinyi György római katolikus érsekkel. A megbeszélésen jelen volt Lestyán Ferenc vikárius, érseki helynök. Az RMKDM részérôl részt vett Varga László tiszteletbeli elnök, Kelemen Kálmán elnök, András György Dezsô, a fegyelmi bizottság elnöke. Szintén a Kereszténydemokrata Mozgalom képviseletében vett részt dr. Kelemen Atilla képviselô és dr. Lôrinczi Gyula szenátor, illetve Burkhardt Árpád alispán.
Kelemen Kálmán a Népújságnak elmondta, hogy a kereszténydemokrata vezetôk ismertették elgondolásaikat az elkövetkezendô idôszak közéleti kérdéseivel és politikai harcaival kapcsolatban. Részletesen beszámoltak arról, hogy az RMKDM alapvetô célkitûzései között szerepelnek az egyházi vagyonok visszaszerzésére irányuló törekvések, az egyházak megsegítése szeretetszolgálati meg oktatási tevékenységük lehetôvé tételére, és az ezek hátterét biztosító ingatlanok és javak visszaszolgáltatására.
Részletesen beszélgettek arról is, hogy mik voltak a pápalátogatás elôzményei, hogy bár a pápa is két tûz közé került amiatt, hogy nem jöhetett Erdélybe, ugyanakkor a román ortodox pátriárkát is nyomás érte Konstantinápoly és Moszkva részérôl, hogy ne fogadja el a pápa látogatását. Mindezek ellenére, arra a következtetésre jutottak, hogy politikai szempontból eredményes látogatás volt, mert a román ortodoxok százezrei is megismerték a pápa személyiségét, és hogy milyen áldásos tevékenységet folytat a kereszténység általános érdekei szempontjából.
Az érsek elmondta, hogy szomorúan látják, amikor az RMDSZ legfelsôbb vezetésében nincs egyetértés és együttmûködés, viszont eszközeik nincsenek arra, hogy jobb irányba befolyásolják ôket. Megígérte a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom általános támogatását, úgy, ahogy a többi jószándékú politikai erôt is támogatja a római katolikus egyház. Konkrétan, név szerint senki sem fog támogatást kapni, viszont a hívek majd felhívást kapnak olyan értelemben, hogy lelkiismereti kérdés részt venni az ôszi parlamenti választásokon, hogy az erdélyi és a romániai magyarság érdekképviselete biztosított legyen az ország törvényhozásában.
Tárgyaltak az egyházi ingatlanok kérdésérôl is. Jakubinyi György sajnálattal állapította meg, hogy bár papíron visszakapták a Batthyaneumot, a pereskedés folyik és gyakorlatilag a létesítmény közhasznú jellegét nem sikerült biztosítani. Csak bukaresti engedéllyel mehetnek be a látogatók megtekinteni az ott található kódexeket és más értékeket. Sajnálatának adott hangot, hogy még mindig nem biztosított a lehetôség az egyházak számára, hogy oktatási rendszerüket újjáélesszék és a társadalom számára is fontos tevékenységüket teljes lendülettel újraindíthassák. Az RMKDM vezetôi megígérték, hogy amennyiben az ô politikai tevékenységüktôl függ, ilyen értelemben is segíteni fogják az egyházakat, törvényhozásban levô embereiken keresztül szorgalmazni fogják az állami támogatást az egyházi árvaházak, egyházi iskolák mûködtetéséhez szükséges segítség megadására. Kelemen Kálmán szerint az érsek nyitottnak mutatkozott a további találkozókra, s a mostanit úgy tekintette, mint egy olyan párbeszédnek a kezdetét, ami, adva lévén az egyház nagy tekintélye a romániai magyar tömegek körében, gyümölcsözô lesz a romániai magyarságra nézve a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az RMDSZ tevékenysége szempontjából.
Több mint ötven éve a politikum az élete. A diktatúra éveiben, majd a demokráciának nevezett újkor kezdetén kétszer is Románia legrangosabb vezetôje a mindenkori államelnök mögött és kétszer áll föl a hatalom bársonyszékébôl, fordul szembe az elnemzetlenítô román rendszerrel, emiatt számkivetettségbe kerül, politikai kényszerlakhelyre. Magas állami érdemrendek kitüntetettje és – szerencsére sikertelen – merényletek célpontja. A hetvenes-nyolcvanas években a világ egyik legismertebb politikai ellenállója. Sütô András szerint akkoriban életveszélyes volt a vele fenntartott puszta ismeretség is. Életét, tevékenységét mindvégig a magyarság, szûkebben a székelység szolgálatába állította. Századunk egyik legnagyobb magyar politikusát tisztelhetjük benne.
Király Károly 70 évvel ezelôtt, 1930. szeptember 26-án született Dicsôszentmártonban, református polgárcsaládban. Tizenöt évesen asztalosinasnak áll Marosvásárhelyen, és bekapcsolódik a kommunista mozgalomba. 1949-ben már KISZ-aktivista a Duna–Fekete- tenger csatornánál, majd fontos rajoni és tartományi pártvezetô. A hatvanas évek elején a Magyar Autonóm Tartomány ifjúsági vezetôje. Románia valamennyi régiójában töltött be fontos pártfunkciókat, mire 1968-ban a közremûködésével kiharcolt létû Kovászna megye élére kerül. 1972-ben lemond politikai funkcióiról és a diktatórikus román rendszer egyes számú közellenségévé válik. A felsôbb vezetésnek címzett, a nemzetközi közvéleménnyel megismertetett beadványaiban a romániai magyarság tarthatatlan, kilátástalan helyzetét mutatja be profi politikusra jellemzô tisztánlátással, tömörséggel, a megoldási lehetôségek fölvázolásával. Természetesen azonnal kegyvesztett lesz, elkezdôdik üldöztetése. Kétszer is számûzik Karánsebesre, merényletet kísérelnek meg ellene. Lakását, munkahelyét a szekuritáté teletûzdeli lehallgató- készülékekkel, állandó zaklatásnak van kitéve. Az 1989-es fordulatkor Marosvásárhely magyar és román közössége a szó szoros értelmében a vállára vette, egyöntetûen kérte föl és ismerte el vezérének. Hamarosan Bukarestbe kerül, az Iliescu-féle Front alelnökének. Kovászna megye szenátoraként egyedül Király Károly áll nyíltan szembe a magyarság létét tagadó alkotmánytervezettel, és nem hajlandó részt venni a szavazás vagy ellenszavazás komédiájában. Emiatt kizárják a szenátusból, ismét kegyvesztett lesz. Az RMDSZ- csúcsvezetés is cserben hagyja, nem kerül vissza a törvényhozásba és végleg elûzik Marosvásárhelyrôl. Ma is Sepsiszentgyörgyön él. Tenniakarását nem sikerült megtörni: a Székely Faluért Alapítvány megteremtôjeként és elnökeként szûkebb pátriája köznépének gyarapodásán munkálkodik.
Emberi, politikusi nagyságát méltatni nem, csak tárgyszerûen leírni lehet. Életútját meghatározta, hogy beleszületett a Trianon utáni új román állam hontalanságába. Saját bevallása szerint egész életére kihatott, hogy nem volt módja anyanyelvén tanulni. Pályaválasztását, politikai indíttatását a világháború végének társadalmi-politikai viszonyai határozták meg, amikor a valamit is tenni akaró erdélyi természetszerûleg állt a kommunisták mellé, a magyaságnak akkor védelmet nyújtó vörösök ernyôje alá. Király Károly politikai pályája töretlenül ívelt fölfelé a konszolidáció éveiben, huszonnégy évesen többrendbelileg kitüntetett párttag, a hetvenes évek elejére a központi hatalom komoly megbecsülését és irigy féltékenységét élvezô tekintélyes megyei elsôtitkár és néptanácselnök. A kádári nullpolitika éveiben – amikor az anyaország tudomást sem vett a határon túli nemzetrészekrôl – emelték tettei, mindmáig utolérhetetlen, kézzelfogható eredményei a magyarság nagy politikusainak sorába. Ifjúkori éveiben segédletével élte Marosvásárhelyen virágkorát a Székely Népi Együttes és a híres gyermekkórus. Háromszéken a szocialista hatalom máshol elherdált pénzeit Király Károlynak sikerült valóban a köz hasznára fordítani: nevéhez fûzôdik a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobor, a kisbaconi Benedek Elek-emlékház, a csomakôrösi emlékmû, a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok és közmûvelôdési ház – a sort nem lehet befejezni. Anekdotikus, hogy a kor hatalmasságainak vadászkalandjaiért cserébe aszfaltot szerzett és rendbe tette a háromszéki utakat. Sepsiszentgyörgyre gyûjtötte a Forrás-nemzedék ifjú titánjait, közlési lehetôséget biztosítva számukra a helyi lapban. Jellemzô, hogy a fordulat után néhány gyengébb jellem, felsô beintésre, ellene fordult, beállt a gyalázkodók kórusába. Mert ebbôl is bôven jutott számára, hisz mint minden nagy embert, sokan becsülik és tisztelik, ugyanakkor bizony sokan fordítottak neki hátat, váltak álbarátból ellenséggé.
Szerény születésnapi köszöntôt szerettem volna írni, Károly, de sehogy sem sikeredett az alkalomhoz illô fennköltségûvé. Mert tudom, hogy nem szereted a cirádás ünnepeket, a fölös locsogást, a földi hívságokon mindétig fölül tudtál emelkedni. Mert a tiszteletre méltó hetvenedik életév is alkalom kellett legyen rólad tényszerûen szólni még a vásárhelyiekhez is. Mert mindenkinek fogalom Király Károly, de mindenkinek másképpen. Akad, aki arra emlékszik csupán, hogy leveleid után a konzervgyár igazgatója lettél, sokan meg arra emlékeznek, hogy a Kalákában magyar húsvétkor csak a románok dolgoztak, rá egy hétre csak a magyarok, karácsonykor meg mindenki szabad volt. Mert itthon maradtál, Pacepánál is jobban drukkoltak neked országszerte. Olyannyira, hogy akkor decemberben a "Király velünk van" erôsebb volt a félelemnél, a változás biztosságát jelentette. Akadnak még, s elég hangosak, akik arra akarnak csak emlékezni, hogy március 20-án nem voltál itthon. De a legtöbben tudják, hogy azért lett akkor a pogrom és nem egy-két nappal hamarabb, mert meg kellett várni, hogy elutazz, tisztánlátó politikusként tudtad, hogy központi irányítású a vérengzés, tehát elsôsorban ott lehet tenni ellene, ott a helyed. Ma is sokan vigyázva lépnek el volt házad elôtt a Kiss Ernô utcában, ki tiszteletbôl, ki megszokásból. Vásárhelyen írták föl a falakra, hogy "Éljen Király Károly!"
Vásárhelyi tisztelôiddel köszöntünk hetvenedik születésnapod alkalmából, remélve, hogy még mindig és még sokáig ’Király velünk van!’
Dr. Balázs Géza mindnyájunk számára kellemes jelenség a Duna Televízió Hej, hej, helyes beszéd címû nyelvmûvelô mûsorában. Olyannyira, hogy ha a bemondók, mûsorvezetôk, a tévé állandó szereplôinek népszerûségét firtatnánk, joggal pályázhatna az elôkelô helyek egyikére. Az általa vezetett adás vonzereje a témaválasztáson túl elsôsorban abból ered, hogy a rendezôvel együtt valami mást hoz, mint amihez korábban hozzászoktunk. A fiatalok számára is megkapó a számítógép "bevetése" egy nyelvmûvelô mûsorba, a szóhasználatban és viselkedésben megnyilvánuló korszerûség, továbbá megnyerô modora és a mosoly, ami szintén állandó "szereplôje" az adásnak.
– Mivel a romániai magyar nézô csak a képernyôrôl ismeri, Marosvásárhelyen való tartózkodásakor arra kértük, mondja el, ki is "okít" bennünket minden este?
– Nyelvész és néprajzkutató vagyok, az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem magyar, néprajz és népmûvelés szakon. A kar szabad bölcsész életformát biztosított mindannyiunknak az egyetemen. Elôször néprajzkutató szerettem volna lenni, ennek gyökereit nem tudom, Pesten születtem ugyanis, de megmagyarázható a szüleim kapcsán. Mivel a nyelvészek kínáltak hamarabb kínáltak állást az ELTE bölcsészkarán , oda kerültem, s még akkor is néprajztudománnyal foglalkoztam. Kezdtem a graffiti-kutatással, a tetoválások kutatásával, azok nyelvi oldalával, igazából tehát mai folklórral. Kandidátusi értekezésem a magyar égetett szeszes italok történetérôl szól. Könyvben is megjelent A magyar pálinka, az egyetlen magyar nyelvû és magyarországi pálinka- monogáfia. Nagyon büszke vagyok ezekre a mûveimre, de közbe-közbe hivatalból nyelvészettel is kellett foglalkoznom, és átbillent az egyensúly a másik oldalra. A nagyon erôsen néprajzos és kicsit nyelvész beállítottságból erôsen nyelvész és már kevésbé néprajzos beállítottságú kutatóvá váltam.
– Hogyan találta meg a Duna Televízió önt, illetve dr. Balázs Géza a Duna Televíziót?
– Elôször a rádióban kértek föl kisebb szereplésekre, bár nem akartam soha nyelvmûvelô lenni, és most sem biztos, hogy az akarok lenni. Nekem ez az egyik oldalam, de ezt ismerik. A magyar rádióban mindig az aktuális nyelvi kérdésekrôl kellett beszélnem, soha nem érdekelte ôket, ami engem esetleg jobban érdekelt volna: valamilyen nyelvi, logikai dolog. Nyilván a közönséget is a mai nyelvi jelenségek érdeklik. 1992-ben, ma sem tudom, hogy a dolgok milyen szerencsés egybeesésének következtében, kaptam egy rádiómûsort. A Tetten ért szavak ritka mûsor, akkor még heti 15 perc volt, ma már csak kétheti 10 perc, de azért nagyon szeretem, és azt kell mondanom, hogy mint médiumot, a rádiót én nagyon emberközelinek és nagyon barátinak tartom. Azután 1993-ban volt egy tévémûsorom a Magyar Televízióban, ’97- ben pedig megkért a Duna Televízió, hogy egy színes, érdekes nyelvi magazint készítsek. Ez lett a Csillagjel, ami havonta látható egy félórában. 1998-ban a Duna Televízió vezetôségétôl jött az ötlet, azt hiszem, az erdélyi találkozóknak volt ebben szerepük, hogy nyelvmûvelést, friss nyelvi példákat szeretnének a televízióban látni, és azt találták ki, ami meglepô dolog volt, hogy minden nap legyen öt perc, ami nagyon nehéz feladat, ha az ember belegondol. Részben azért, mert nem könnyû öt percben fölkelteni az érdeklôdést, és fenn is tartani, mert egyébként a mai világban a nézôk szaladgálnak a csatornák között, és már tovább is lépnek. A kérés az volt: legyen színes, élvezetes helyesírási mûsor, ami nem oly módon nevelô, hogy szabályokat sulykolunk a nézôk fejébe. A rendezéssel Kardos Ferencet bízták meg, aki végül kitalálta ezt a formát: számítógép, ott készül a mûsor képernyôn, nincs megírva, példái készen vannak, és gondolatmenete ki van találva, de élô mûsor, nem vágott. Elárulom, hogy fel van véve elôre, hisz épp most is megy, amikor beszélgetünk. Ha viszont nagyon elrontom, akkor újravesszük.
– A próbaév leteltével, mivel úgy látszik, volt valamilyen sikere, kértek, hogy folytassuk, de ne ezen a címen. Én sajnáltam, de akkor kitaláltuk a Hej, hej, helyes beszédet, és kicsit bôvítettük a repertoárt a helyesírás mellett a nyelvmûveléssel és a beszélt nyelvvel is. Idén már nyáron is kérték az adásokat, tavaly nyáron ugyanis szünetet tartottunk. Ennek a kérésnek örülök, mert úgy gondolom, hogy nem az iskolai évhez illeszkedik. Amit nagyon-nagyon szeretek: hogy a gyermekek nézik. Nagyon sok gyermektôl kapok levelet, és a szülôk azt mondják, nekik eszükbe nem jutna, de a négy-ötéves gyerek még írni sem tud, de tetszik neki a számítógép, és odaül a képernyô elé. Nekem annyira jól esik, hogy a gyermekekhez tud szólni egy nyelvmûvelô mûsor, mert eddig igazából a nyelvmûveléssel foglalkozó mûsorokat – a rádiós nyelvmûvelésrôl vannak pontos adataim – szinte kizárólag a középkorú vagy annál idôsebb korosztály képviselôi hallgatták, tehát nem tudtuk a fiatalokat "megfogni".
– Ennek talán az is oka, hogy akik a rádiós mûsorokban szóltak a hallgatókhoz, maguk is középkorúak vagy annál idôsebbek voltak.
– A hangvétel is fontos, de rádiós mûsoraimban én sem tudtam a fiatalokat megszólítani, mivel a fiatalok általában nem hallgatják a közszolgálati rádiót. 35 év alatt nem tudjuk kimutatni a hallgatottságot. A tévét azonban nézik, és megnézik benne a nyelvmûvelô mûsort; ami erôt ad ahhoz, hogy folytassam.
– Az utcáról – állandóan cédulával járok – vagy ha nem, akkor a fejemben, a hétköznapi életbôl, beszélgetésekbôl elkapott mondatokból, természetesen a sajtóból – rengeteget cédulázom a napilapokból – , nagyon sok élô rádiómûsort hallgatok, kereskedelmi rádiókat is, mert ott van több hiba, valósággal ontják a nyelvi példákat, televízióból, könyvekbôl... Az is elôfordul, hogy levelekbôl. Fel szokták hívni a figyelmem arra, hogy ez van, meg az is van, de túlnyomórészt a téma nem a levelekbôl adódik. A nyelvmûvelés olyan munka, mint valami felfedezés. Egyik könyvemben azt írtam, hogy a nyelvmûvelô, a nyelvész elôretolt hadosztálya, helyôrsége a seregnek, amelynél is picit elôrébb van és fel kell fedeznie a nyelvi jelenségeket. Nagyon nehéz viszont úgy felfedezni, hogy benne vagyunk. Én is alkotó részese vagyok a mai magyar nyelvnek, én is gyakorlom, használom, és közben föl kell fedeznem, ami most új, ami most születik, s amit ráadásul egy kicsit minôsíteni is kellene. Ezt nem mindig teszem meg, mert nem vagyok biztos benne, hogy tényleg jó. De nem is mindig szükséges a minôsítés, elég tudatosítani, s a nyelvhasználók majd önmagukban helyre teszik. Ez lenne a nyelvmûvelô ars poeticája. Elhangzott az Anyanyelvi konferencián, hogy nyelvôrök, nyelvrendôrök kellenek. Mi nem gondoljuk ezt, sôt kicsit félünk is ettôl. Ez egy jószándékú felvetés, de mi nem tartjuk szerencsésnek a nyelvrendôrség létét. Nyelvrendôrség lesz Szlovákiában, ami tragikus, mi ilyent nem szeretnénk, sokkal inkább azt, hogy felkeltsük az emberek érdeklôdését a nyelv iránt, hogy tudatosan használják anyanyelvüket. Ha ezt a tudatosultsági fokot, tudományosan az önreflexív nyelvhasználatot elérjük, akkor az ember képes az új jelenségeket megítélni, vagy azt, hogy a közlése helyénvaló volt-e. És ennyi elég, mert nem görcsöket kell kelteni, kialakítani az emberben, hogy ne mondjam egyik nyelvmûvelô mûsorunk címét, amely arról szól, hogy Beszélni nehéz. Nem szerencsés azt sugallni az embereknek, hogy nehéz beszélni, mert nem nehéz beszélni. Ha azt mondjuk, hogy ki ne mondd, mert akkor ez meg az történik, kommunikációs zavar keletkezik az emberben, a verbális áttevôdés zavara tudományosan, holott nem történik semmi, csak hát lehet jobban mondani. Ez a pozitív nyelvmûvelés, ahogy Lôrincze Lajos mondta.
– Köszönöm szépen a kérdést, de nem. Én önmagamban nem vagyok ilyen mosolygós, nem is tudom, hogy romboljak-e le magamról kialakított mítoszokat…
– A mosolyának nagy szerepe van a mûsor sikerében…
– Azt hiszem, hogy derûsnek kell lenni, és hosszú távon én nagyon optimista vagyok. Rövid távon kevésbé, amire éppen egy Erdélybôl származó kolléganôm mondta, hogy hosszú távon ellenôrizetlenül lehet bizakodni. Nagyon sokat dolgozom, nagyon sok könyvet írok, vannak hobbijaim, amelyek az élet szépségérôl tanúskodnak, nagyon szeretek túrázni, kerékpározni, úszni imádok, szoktam kosarazni, és lenne is kedvem játszani, nagyon szeretek jókat beszélgetni, már csak azért is, mert az a nyelvész alapanyaga. Néha elkedvetlenedem, de ez csak pár óráig tart. Nagyon nehéz pillanatok azok, de utána az ember mindig tovább küzd.
– Jelenleg melyik dr. Balázs Géza fô munkahelye?
– Az ELTE bölcsészkarán dolgozom, ’94-tôl docens vagyok, ’96-tól 2000-ig az oktatási dékán helyettese voltam. Az oktatás is életem szerves része. Ez az ország legnagyobb bölcsészkara, 8000 hallgatóval, 76 szakkal, és ennek oktatási dékánhelyettese lenni nagyon nagy feladat volt, nagyon szívesen csináltam, és nagyon szomorú vagyok, hogy nem kértek fel a folytatásra. Szükséges számomra, hogy otthon írjak, dolgozzak, szinte mindig dolgozom, de valahogy szükséges az is, hogy lássam azokat, akikhez szólok. Fontosak tehát az egyetemi elôadások, és ennek kapcsán megszerettem a felsôoktatást. Járok középiskolákba és általános iskolákba is, elôadást tartani. Kezdetben féltem attól, hogy mit mondok 12, 14 éves gyermekeknek, de nekik lehet a legjobban, nekik a legkönnyebb beszélni, és ôk talán a leghálásabb nézôim is. Pedig nem akartam gügyögni nekik, csak egyszerûen beszélni; és úgy látszik, hogy ezt a gyermekek szeretik.
Olvasom (járay) Kisérettségi – nagy gond címû, a Népújságban szeptember 15-én megjelent cikkét. Megvallom, sok megszívlelendô régi és új gondolatot ébresztett bennem: örvendetest is, felháborítót is.
Eszembe jutott, hogy még 1991 tavaszán, az RMDSZ régi székházában egy "tanügyi illetékesnek" felajánlottam, hogy az RMDSZ székházában hetenként két alkalommal 2 órás ingyenes konzultációt tartanék az akkori felvételire készülô, az ismeretek hiányát érzô VIII. osztályos tanulóknak. Javaslatomat örömmel fogadta, fel is írta a nevemet, telefonszámomat. Vártam a visszajelzést, mely nem történt meg, jó szándékom szônyeg alá söprôdött. Tétlen azért nem maradtam, mert városi csoportjaim mellett négy tanévben 83 marosszentgyörgyi tanulóval ingyen foglalkoztam.
Örvendetes a cikkben az, hogy végre Egyed Anikó tanárnô és társai rádöbbentek arra, hogy a kisérettségire segíteni kell azokat, akiknek szülei zsebébôl nem futja a magántanárok díja, hogy a szellemi bôség kosarából ôk is részesülhessenek, jegyeik alapján bejuthassanak a líceumokba, szakiskolákba.
De miért csak a "gondok" láttán, viszonylag késôn eszméltek erre? Vajon nem a szeptember 1-jén megjelent cikkem sugallta sokaknak ennek szükségességét? Én már a múlt iskolai év elején megkezdtem ilyen irányú munkámat, s e tanévben sem vagyok még a szervezés szakaszában, hisz szeptember elsô hetétôl – köszönet a helyi egyházközségek mozgósításának – eddig 21 VIII. osztályossal foglalkozom heti két órában, ezzel is segítve az iskola magyartanárnôjének még eredményesebb munkáját.
Nagyon helyes, hogy a jelentkezô pedagógusok tanítási díjat nem igényelnek. Viszont nagyon felháborít, hogy az RMDSZ a terem fûtésére és világítására tanulónként egy órára ötezer lejt követel. Gondoltak-e arra, hogy ha valamelyik tanuló mind az öt tantárgyból, helyesebben négybôl (román, magyar, matematika, földrajz vagy történelem) megsegítést igényel, akkor az már heti 20 ezer lej? Vajon jut-e ennyi erre a munkanélkülieknél meg a nagycsaládosoknál?
Ajánlom, az RMDSZ vezetôsége, személyesen Kósa András alelnök úr, vegyen példát a marosszentgyörgyi róm. kat. egyházközségtôl, különösképpen Baricz Lajos plébános úrtól, aki már hat éve ingyenesen biztosítja a meleg, világos hittantermet, felekezeti különbség nélkül, a VIII. osztályos tanulók számára. Ha pedig a városi RMDSZ erre képtelen, kérje meg a magyar kft.-ket, tagságát, mert mindennél fontosabb magyar tanulóink tervezett megsegítése.
Végezetül a lelkes pedagógusoknak, tanulni vágyó nyolcadikosainknak a sikeres kisérettségihez eredményes munkát kívánok.
Marosszentgyörgy, 2000. szeptember 15-én
A Székelyföld szeptemberi számának kiemelkedô írása Szilágyi Zsolt tanulmánya: A román pártrendszer kialakulása, az elit és a törésvonalak a román politikában. "Mivel a volt kommunisták Románia esetében minden más országnál sikeresebben konszolidálták jelenlétüket az immár demokratikus szabályok szerint mûködô politikában, a politikai váltógazdaság, úgy tûnik, két nagy politikai blokk közötti versenyben dôl el. Egyik a politikai paletta demokratikusnak nevezhetô pártjaiból áll, ezek koalíciója van jelenleg kormányon. A másik tábort pedig a jelenlegi ellenzéki pártok alkotják. Az utódpártok különbözô szövetségei kormányoztak 1996-ig. A választóvonal a két tábor között a kommunista rendszerbe való integráltság. (...) A volt rendszerhez való kötôdés, a kommunista rendszerben elsajátított viselkedésminták, kommunikációs kódok stb. elválasztják a két tábort. Az etnikai törésvonal szintén meghatározó a román politikában. Ez egyrészt igazolja azt az elméletet, amely azt állítja, hogy a volt szocialista országokban megjelenô pártrendszerek újratermelik azokat a hagyományosan létezô elemeket, köztük a törésvonalakat is, amelyek a két háború közötti idôszakban, általában az ország sztalinizációja elôtt megvoltak. A másságról szóló vita szinte csak a romániai magyar közösség helyzetérôl szól, az országban létezô más, számbeli kisebbségben élô közösségek nem tudtak olyan jellegû képviseletet létrehozni, mint amilyen az RMDSZ. Az a törésvonal a trianoni békeszerzôdés óta létezik, a magyarság ugyanis sohasem volt integrálva a román társadalomba."
Oláh-Gál Elvira a marosvásárhelyi dr. Péter Mihály mikrobiológussal beszélget. "Negyvenhárom éven át oktattam a mikrobiológiát. Remélem, sikerült néhány száz hallgatóval megszerettetni a szakmámat. Ami pedig a kutatómunkát illeti, az emberi szervezet normális mikroflórájával, a mikroorganizmusok közötti kölcsönhatással, valamint egyes baktérium- és gombatörzsek túlélésével kapcsolatos vizsgálataim eredményei találtak külföldi visszhangra. Ez egy kicsit a hobbim is volt, hiszen annak idején a tervtémákon dolgoztunk, fôleg azokat kellett kutatni. Szaklapokban sikerült itthon és külföldön egyaránt közölni dolgozataim. Életem legnagyobb sikerélménye az volt, hogy 1998 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagjává választott. (...) Nagy dolgokat az életemben nem valósítottam meg. A betegeket felebarátaimnak tekintettem és alázattal szolgáltam. A diákokkal és fiatal munkatársaimmal a kapcsolatot nem alá-, hanem mellérendeltnek tekintettem, adósuk voltam mindazzal, amit tudok. A tudományos munkában csodálattal igyekeztem az élôvilág törvényeihez közel férkôzni. Szegénynek születtem, szegényen mentem nyugdíjba, de nyugodt lelkiismerettel, mert igyekeztem, fôleg a szüleimtôl tanult és tapasztalt becsületességgel élni. Szakmai tevékenységemben pedig mindig szem elôtt tartottam egykori tanítómestereim példáját, akik pontos és lelkiismeretes, odaadó munkára neveltek."
Az Egyiptom Arab Köztársaság már nevében is jelzi lakosságának viszonylag homogén jellegét. Ennek megfelelôen az egyiptomi népesség 90%-át alkotó muszlim közösség a sémi és hámi népek keveredésébôl származik. A fennmaradó 10%-nyi kisebbséget túlnyomórészt a kopt keresztény kisebbség tagjai alkotják.
Romániai magyar kisebbségiként rögtön az egyiptomi keresztény kisebbség iránt kezdtem érdeklôdni, így egyik kairói napunk alkalmával felkerestük a kopt negyedet, vagy a "keresztény negyedet", ahogy az arabok nevezik. De mielôtt errôl az élményrôl írnék, lássuk kik is ezek a keresztények az arab világban, hogyan és mikor kerültek ide.
A koptok az elsô keresztények közé tartoznak, önmagukat a fáraók egyenes ágú leszármazottjainak tartják. Nevüket a görög aigüptioi-ból származtatják, amelyet arabul gibt-nek neveztek, a nyugatiak pedig kopt-nak. Késôbb az arab világban a keresztény kisebbség megkülönböztetô neve lett.
A koptokat Kr.u. 451-ben a khalkédóni zsinat alkalmával zárták ki az akkor még csak katolikus egyházból, mivel ôk a monofizitizmust vallották, ezt viszont a zsinat elvetette. Késôbb a bizánci császárok próbálkoztak kompromisszumos megoldásokkal, azonban ezek nem vezettek elfogadható eredményhez. Kr.u. 639, az arab invázió után az arab kalifák nem támogatták a keresztényeket, viszont nem is szóltak bele életvitelükbe. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy igen sokáig virágzott a kopt nyelv és mûvészet.
A kopt nyelv az ókori egyiptomi nyelv legkésôbbi változata, közvetlenül az ôsi egyiptomi nyelvbôl származott. A kopt nyelvet a görög írásjelekkel írták. Ebben a nyelvjárásban maradt fenn János evangéliumának és az Apostolok cselekedeteinek szövege. Az arab többség hatására a XII. században már szinte teljesen kiszorult a közhasználatból, az utolsó kopt nyelvû szöveg a XIV. századból maradt fenn. Mára már csak a templomokban használják.
A kopt mûvészet alkotásaival lépten-nyomon lehet találkozni, hiszen az egyiptomi kolostorok kô dombormûvei, fafaragásai és falfestményei mind kopt alkotások. Egyiptom késô ókori mûvészetébôl alakult ki, ezenkívül pedig magán hordozza a hellenisztikus, bizánci és arab hatásokat is. Stilizált emberalakok, állati és növényi ornamentika, valamint a síkszerû alkotás jellemzi.
A rövid bemutató után lássuk, hogyan sikerült egy keresztény kisebbségnek fennmaradnia egy, a másságot nehezen elviselô arab kultúrában. A koptok elkülönülten, falakkal körülzárva élnek Kairó egyik negyedében, így a közvetlen arab hatás ezeken a helyeken alig érezhetô. Rendkívül szegényesen telnek napjaik, lerobbant házacskáik elôtt a földön folyamatosan készül szegényes ételük. Mindezek ellenére nyitott szívû emberek, akik az arabokkal ellentétben szívesen útbaigazítják a turistát, mindenféle utólagos elvárás nélkül.
Kisebbségi létüket másként élik meg, mint Európa keleti vidékén teszik ezt a széttöredezett nemzetek: nem a pesszimista, "fogy nemzetünk és nem marad senki, aki továbbvigye kultúránkat" elgondolás szerint élnek, sokkal inkább az az elvük, hogy a turistákkal meg kell ismertetni hatalmas "vagyonukat", amit az ôsöktôl maradt intézményrendszer és mûalkotások jelentenek.
Egy gyönyörû kopt templomot is meglátogattunk, amelyben fiatal kopt egyetemista vezetett végig bennünket és mesélte el nemcsak a templom, hanem a kopt kisebbség történetét is. Mindezt pedig belépô, vagy utólagos "baksis" kifizetése nélkül. Sôt, amikor a fiatalembernek hosszasan ajánlgattuk, hogy vegye már el a pénzt, akkor elmondta: nemzetét nem lehet a turisták "alamizsnájából" megtartani. Ennél sokkal fontosabb, hogy a világnak megmutassák történelmüket, mûvészetüket, alkotásaikat. Ez jóval erôteljesebb üzenet. És valóban igaza van: egy folyamatosan síró, csak anyagi támogatás után áhítozó kisebbség nem tudja megnyerni a "gazdag nyugat" támogatását, viszont egy, a történelmét, hagyományait és mûvészetét megmutatni igyekvô kisebbség hatalmas szimpátiának örvend az arab világba látogatók körében. És mindez nagyon szoros nemzeti szolidaritással is párosul. Azt gondolom, hogy az ilyenszerû gondolkodás irányt kellene mutasson az erdélyi magyar kisebbség számára is, kiemelten azért is, mivel – bár furcsán hangzik – sokkal jobb anyagi körülmények között élünk, mint a koptok.
A kopt kisebbség legnagyobb hányada a kairói társadalom alacsony rétegéhez tartozik, azonban a néhány százalékos tehetôsebb réteg szociális érzékenysége megérinti a kisebbségi sorsban élô turistát is, hiszen a kultúra és nemzet megtartása érdekében nem sajnálják az anyagi vagy természetbeni juttatásokat. Nagyon jól felépített kopt iskolarendszert mûködtetnek egész Egyiptom területén. Ezen iskolai hálózat kiemelten az általános és középiskolákat jelenti, azonban azon kopt gyerekek számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak kopt iskolába járni, rendkívül hatásos vasárnapi iskolákat hoztak létre.
Még csak egy fontos intézményt említenék, amely a kopt kultúra fennmaradását biztosítja. Kairóban mûködik a Kopt Tudományok Intézete, amely teológiai fôiskolát és kopt múzeumot is mûködtet. Ebbôl is látszik, hogy egy eltûnés küszöbén álló kisebbség megmaradása szempontjából mennyire fontos az oktatás és a kultúra, ugyanakkor pedig a fiatalokba vetett bizalom és törôdés.
A koptok ezen felfogásukkal, élniakarásukkal és a fennmaradás hitével túlélésre vannak ítélve. Vajon a romániai magyar kisebbség mikor kezdi el valós intézményeinek építését, értékeinek megtartását?
A község öt településén – Nyárádremetén, Mikházán, Vármezôn, Deményházán, Nyárádköszvényesen – összesen 3400 ember él. A fordulat elôtti évben, 1988-ban, öt orvos vizsgálta a betegeket. Az egészségügyben lezajlott változások nyomán a községben két, volt körzeti rendelôben dolgozó orvos vigyáz a lakosság egészségére és besegít a csíkfalvi doktor, aki hetente néhány napon át Deményházára ingázik. Mikházán holland segítséggel új rendelô épült, az ott dolgozó orvos a faluban lakik. A községközpontban lévô rendelôben dr. Molnár Imre fogadja a betegeket 1988 óta. Jelenleg 2000 ember magánorvosa. Mivel jól ismeri a lakosság egészségi állapotát, arra kértük, tárja a közvélemény elé, miként is történik a községben a lakosság egészségügyi ellátása.
– Engedtessék meg elmondanom, hogy habár Sepsiszentgyörgyön születtem, most már remeteinek érzem magam, és nem kívánkozom el a községbôl. Itt él a családom is, jól érezzük itt magunkat...
– Kétezer embernek a családorvosa. Nem vállalt sokat magára?
– Nem volt más megoldás, el kellett vállalni. Vármezôt, Köszvényest nem lehet orvos nélkül hagyni. Úgy oldottam meg, hogy Vármezôn például minden szerdán rendelek, lovas kocsival megyek és jövök. A volt fafeldolgozó gyár épületében volt egy tisztességes rendelô, ott ma nem rendelhetek, mert a fafeldolgozó magánosítási folyamatban van, a tevékenység megszûnt, az épületet nem használják, emiatt a volt rendelô helyiségét ki kellett üríteni. A kultúrotthonban egy 2x2 méteres helyiségben helyeztünk el egy ágyat, és egy szekrényt, amiben sürgôsségi ellátásra alkalmas gyógyszereket tartunk.
– Mi történik, ha a beteget azonnal el kell szállítani Vármezôrôl?
– Két lehetôség adott: vagy Nyárádszeredába telefonálunk a kórházhoz, ahol mentôautó is van, vagy pedig a szovátai sürgôsségi rohammentô-szolgálatot vesszük igénybe. De Vármezôn gyakorta megtörtént, fôleg hétvégeken, hogy ún. vendégorvosok látták el a beteget. Azokra a doktorokra gondolok, akik hétvégi házukban tartózkodnak. No meg a vármezôiek is segítenek egymáson, a faluban 11 magán gépkocsi van, a tulajdonosok segítôkészek sürgôsségi esetek alkalmával.
– A nyárádremetei rendelôt saját erôbôl újította fel?
– Besegített a polgármesteri hivatal is. Vízvezeték és szennyvízelvezetô hálózat van az épületben, elvégeztük a belsô tatarozást is. Egy szakképzett asszisztenssel dolgozunk itt. Felszereléseink szegényesek, vérnyomást lehet mérni, vérsüllyedést megállapítani, vizeletvizsgálatot is végzünk.
– Milyen a lakosság egészségi állapota, fordult-e elô komolyabb fertôzés a község területén?
- Eddig nem ütötte fel a fejét semmilyen járvány. Községszinten a leggyakoribbak a szív- és érrendszeri betegségek. Ennek több oka van: a lakosság elöregedett, nem megfelelôen táplálkoznak, és ami még közrejátszik: a túlzott alkoholfogyasztás. Harminc gyereket tartok nyilván ezekbôl 16 roma. Nagyon nagy mennyiségû gyógyszert fogyasztanak, ugyanis télen-nyáron meg vannak hûlve a lakáskörülményeik miatt. Van néhány asztmás gyerek is, megjegyzem, egy asztmás gyerek havi kezelése egymillió lejbe kerül. Az egészségügyi pénztár júniusban 12,5 millió lejre számolt el gyógyszert, augusztusra azonban csak 6,5 millió lejt irányzott elô. Ez bizony nagyon kevés, ugyanis 18 epilepsziás beteget tartok nyilván, akiknek ingyen gyógyszer jár, a számukra kiírt gyógyszer ára havonta 550 000 lej. A gyerekeknél gyakran elôfordul a légcsôhurut, ami 1-7 napon belül gyógyul, tetemes a felhasznált gyógyszer, a legolcsóbb 50-60 ezer lej. Szóval vannak gondok... Amikor a biztosító pénztártól pénzalapot kértem a kocsit húzó ló számára, nagyot néztek. Mondtam, lovaskocsival járok terepre, ha másoknak jár a benzinpénz, akkor nekem is jogos a takarmánypénz. Végül is kiutalták.
– Most már nemcsak orvos, hanem saját maga menedzsere is. A jövôben jut-e pénz fejlesztésre?
0150 Nagy beruházásokra nem számítok. Egyelôre számítógépet szeretnénk vásárolni, adatbázist létrehozni és azt felhasználni a receptek kiadására is. A feleségem, Molnár Ibolya számítógépes szakember, úgy vélem, hogy a munkánkat nagyon megkönnyítené egy számítógép. A távoli jövôre tekintve pedig, azt hiszem, itt is akkor gyakorolhatjuk az igazi medicinát, amikor majd megszûnik az egészségügyet érintô törvények kuszasága.
Kicsit félve írom, a zámolyi cigány útra ment. El egészen Strasbourgig. Hogy ott keresse jogait. Távol áll tôlem, hogy sértegessem, amiért szedte a sátorfáját. Nincs nekem vele bajom az égvilágon semmi. Igaz, még azt sem tudom, merre lehet Zámoly. S arról sem vagyok meggyôzôdve, az igazat hallom vagy a mendemondát… A cigánytelepet az önkormányzat lebontatta, mert szégyene volt a falunak, de azzal a szándékkal, hogy a családoknak új házakat építenek. Meglehet, elhamarkodottan döntöttek vagy felborult a sorrend, mindenesetre a mûvelôdési ház színháztermében a népes seregnek berendezett kvártély bizony eléggé elhúzódott. A hosszú hónapok alatt elfogyott, a türelem és mindenki arra gondolt, átejtés az egész s azért történt, hogy elüldözzék ôket. A keserûség megtette a magáét; amikor felépültek a házak, megkapták bennük a hibát. Senki nem költözött, valami kártérítésfélét követeltek inkább, mint lakást.
Most errôl beszél Magyarország. Nem jó szívvel, de ha már így esett, akkor muszáj. Igazolni pedig nehéz, ami megtörténhetett, ezért sokaknak szemében hibás nincs is, csak hálátlan, aki kifogyhatatlan panaszaival ment neki a világnak. Én nem vagyok ennyire szigorú.
Emlékszem, gyermekkorom cigánya, ott falun, minden héten beállított egyszer hozzánk. Nagyanyám úgy fogadta, mintha a házhoz tartozott volna. Oda tartozott minden házhoz. Akadt valami foltozni való edény, akárhol megjelent. Nem kellett hívni, jött a nagy tarisznyájával. Sose egyezkedett, nem is kért, tudta, hogy adnak. Egy tányér leves, darab szalonna volt a fizetség meg néhány eltaposott cipô és kinôtt ruhanemû a rajkóknak. Mondta is nagyanyám: a falu nem is falu cigány nélkül, akit el is kell tartani. Ahol nem tudják vagy nem akarják megtenni, ott megfeledkeznek egy nagy igazságról: bármelyikünk születhetett volna cigánynak.
Persze ez régen volt. A hajdani cigány már nem él, de gyermekei sincsenek egykori falumban. Elmarták ôket. Nem szereztek sok becsületet maguknak. Lusta népség volt, loptak is ezt-azt a mezôrôl. Valaki okos aztán megvásárolta az ütött-kopott kulipintyójukat, csak azért, hogy letarolhassa.
Most más világ van. Az ember mintha hamarabb konfliktusba kerülne azzal, aki különbözik tôle. Kevesebb lett a türelem egymás iránt s több a gyûlölség. Letagadni nem lehet: van cigányutálat. Ô is fél tôlünk, s talán mi is tôle. Arra már nem is gondolunk, hatszáz éve itt él Kelet-Európában ez a nép és soha nem akart elmenni. Valamiért minket választott, és nem húzódott nyugatabbra. Csakhogy mostanában a cigány nehezen bírja. Ôket jobban sújtja a munkanélküliség; a szocialista ipar, amely nagyobb lehetôséget teremtett számukra, a múlté. A képzettség hiánya, az iskolázatlanság lehetetlen helyzetbe hozta ôket. Pedig a társadalom megtenné, amit lehet. Ma Magyarországon legalább ezerötszáz, cigányokat segítô állami és civil kezdeményezéssel számolnak. Szociológusok, védônôk, orvosok, pedagógusok akarása nem kevés. Fordítanának sorsán ennek a szegénységre ítélt népnek. Ha tudnának. Hiába minden igyekezet. Eredmény nincs. Még aki elkötelezett, sem reménykedik túlzottan. Mert amíg a cigány kiszolgáltatottnak érzi magát, szemben a tudással, a civilizációval, amíg magatehetetlen az anyagi javak megszerzésében, addig a megoldás messze elmarad. Jóllehet rájuk sem lehet mondani, hogy egyformák lennének. Otthon, Marosvásárhelyen, akik a Színháztéren kéregetnek, csöppet sem hasonlítanak ahhoz a tucatnyi nagy kalapos joviális úriemberhez, akik a fôtéren minden délelôtt nagy hangosan elosztják a világ folyását, teljesen hiába. Nekik más dolguk nincs. Nyilvánvalóan annak sincs, aki boldogabb vidékre vándorol. Elhiszem, segíteni akar magán. A román cigánynak más az is jó, ha Budapesten az aluljárókban koldulhat, holott a szerencsésebbje még Londonig is eljut; a szlovák cigány Finnországot választja, míg a cseh cigány meg sem áll Kanadáig. Lehetnek amerikaiak, angolok, lehet jó dolguk, lehetnek megtûrtek arrafelé. De százezreknek sehol a világon nem akad hely. Velünk kell maradjanak. Ha akarják, ha nem. Ha akarjuk, ha nem.
Mátrafüred, augusztus elején
Szombaton történt. Demeter József szászrégeni református lelkipásztor mondja: a kórus tétovázott, eljöjjön-e a Kemény János emléknapra, vagy sem. Hiszen meg sem említették a mûsortervben. Böjte Lídia viszont nem felejtette ki, válaszolok bizonytalanul; hiszen magam is hallottam a rádióban. Igen, de lapunk második oldali hírei között nincs szó róla. Hogy az emlékünnepet a szászrégeni református vegyes kar nyitja és zárja is. Hát erre nem tudtam mit válaszolni. Kedves Demeter József tiszteletes úr! Lám, a nyomda ördöge, mint azt már többször jeleztem, a gépbôl belénk, szerkesztôkbe és a számítógéppel dolgozó ügyes technikusokba lopakodott át. Mert – én vétkem! – a hétfôi tudósítást is azzal illett volna indítanom, hogy a Bálház utca Bálház felôli oldalán, a szûk járdán hosszan sorakozott a tömeg. Ennek a tömegnek számottevô részét a fegyelmezetten felsorakozó református dalárda tagjai képezték.
És miután leleplezték a Kemény János- emlékplakettet, odabent a színpadon is ez a kórus fogadta a termet csakhamar megtöltô közönséget, és Gagyi Béla karnagy vezényletével három dalmûvet adtak elô, és vastapssal jutalmaztuk teljesítményüket. És az ünnep záróakkordjaként ôk szólaltatták meg a Szózatot is. Hát miféle tudósító az olyan, aki ezt csak úgy kifelejti?
Hát... ilyen. Mentsége – ha lehet –, akkor csak annyi, hogy íme, töredelmesen megvallja vétkes mulasztását, és bocsánatért esedezik. Ugyanakkor van annyira stréber, hogy azonnal a maga malmára hajtja a vizet. Elkiabál egy jó hírt, mintha csak véletlenül. Október nyolcadikán testvérgyülekezeti küldöttség látogat el a szászrégeni reformátusokhoz. Biatorbágy küldötteit Molnár Sándor lelkész vezeti. Lesz millenniumi zászlószentelés és emlékkôavatás. Utóbbi érdekessége, hogy a kô fele itt marad, a másik fele, amelyre természetesen ugyanazt a feliratot vésték – Biatorbágyra kerül. Az istentisztelet 11 órakor kezdôdik, és az igét a vendéglelkész, Molnár Sándor hirdeti. És – ezt ugyan sem Demeter József, sem Gagyi Béla nem jelezte –, minden bizonnyal énekel majd a szászrégeni vegyes kar. Minden tagjának sikert kíván.
Mindig felnéztem rájuk, irigyeltem azokat az embereket, akik "semmibôl egy új, más világot teremtettek" (Bolyai János). Hát még azok, akiknek jó és fôleg jól fizetô munkahelyük is van – így azt a fiút is, aki jó pár évvel ezelôtt az "amvájjal" (AMWAY), a nagyon sikeresnek beharangozott, részben külföldi kereskedelmen alapuló, fôként fogkrém és szódák eladásával foglalkozó vállalkozással kezdte tevékenységét, az úgynevezett ádzsentkedést. Csak azt nem tudom, miért nem úgy hívja ezt az állást, hogy kereskedelmi ügynök. Mert ha az említett cikkek eladásával foglalkozik, akkor ô csak (eladással foglalkozó) ügynök lehet.
E dicsô tevékenység után a fiú elvégezte a temesvári egyetem hidraulika szakát, megnôsült, van szép felesége és két aranyos gyereke. Vettek is egy apartamentet a primöria közelében. A fiú tehát valóban irigylésre méltó lenne, ha… Ha tudná, hogy már két okból kifolyólag is rossz helyen lakik. Jobb és szebb lenne ugyanis, ha inkább egy lakásban élne, mintsem apartamentben, és maga az elhelyezés sem jó, hiszen sokkal jobb lenne a polgármesteri hivatal mellett lakni, mint ezen elôbbi helyen. Már csak azért is, mert jobb lenne mindent az anyanyelvünkön, magyarul mondani.
Ezt pedig nem kell, sôt nem is szabad szégyellni!
A marosvásárhelyi Magányosok Klubjának tagjai vakációjuk után már a harmadik alkalommal találkoztak szokásos klubnapjukon. S bár a klub tíz éve mûködik, székhelye nem lévén még, az egykori építészeti tröszt kantinéttermében. A mûsor elsô felében egyik nagy klasszikusunkra emlékeztek, szünet után pedig a jövô év februárjában esedékes tizedik születésnapjuk megrendezésének/ünneplésének körülményeit–módját vitatták meg. És mert az idei csôszbálra is folynak már az elôkészületek, próbáltak is.
Nos, az életének lassan a nyolcadik évtizedében járó Pénzes Margitka klubtag – aki korára való tekintettel ritkábban ugyan, de el-eljár egy-egy klubnapra – irodalom- és versbarát lévén, Vörösmarty Mihály költô, mûfordító, tudományt is mûvelô életpályájáról-mûvérôl beszélt. Méltatva a szabadságharc eszméinek 200 éve született hirdetôjét, kora társadalmi- politikai törekvéseinek hív tükrözôjét, és sok egyéb, hasznos tudnivalót és elmondott arról a költônkrôl, aki vallotta: "Lesz még egyszer ünnep a világon."
A szünetben elbeszélgetve derült ki, hogy a tagság még ma sem tud napirendre térni afölött, hogy – amint a klub elnöke fogalmazott – mennyire nem megfelelô módon és szinten tudták ki a tagságot az unitárius egyház tanácstermébôl, ahol találkozóikat addig tartották Szerencséjükre azonban úm. kihúzta ôket a csávából Chertes Ioan, a volt építészeti tröszt éttermének a vezetôje és maga a holding vezetôsége is, akik bérmentve bocsátj&aa