|
LII. évfolyam 217. (14573) |
2000. szeptember 16., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
AZ RMDSZ új szemléletet honosít meg
Az RMDSZ számára az önálló államelnök-jelölés kiváló esélyt jelent arra, hogy programját, választási üzeneteit erôteljesen továbbíthassa a magyarság, illetve a többségi románság felé – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke tegnap, a román közszolgálati televízió 1-es csatornájának élô adásában. A mûsor meghívottjaként a szövetségi elnök Carol Sebastian, a BBC tudósítója, valamint Adrian Ursu, az Adevarul napilap szerkesztôje társaságában elemezte az RMDSZ választások elôtti helyzetét. Az elnökjelölt személyére vonatkozó döntést értékelve a szövetségi elnök rámutatott: Frunda György már az 1996-os választások során bebizonyította, hogy hitelesen és meggyôzôen tudja képviselni az RMDSZ üzenetét, és egyben a román-magyar dialógus országosan elismert képviselôjévé vált. Az elnökjelölt egyik fô érdeme, hogy a 96-os kampány során egy új szemléletet honosított meg a magyarságot érintô többségi viszonyulás tekintetében és ennek, valamint az RMDSZ kormányzati tevékenységének köszönhetô, hogy a szövetségnek ma már nem a párbeszéd megteremtésének szükségességét, hanem a dialógus folytatásának, elmélyítésének fontosságát kell hangsúlyoznia a választási kampányban – mutatott rá az elnök.
Markó Béla szerint ugyanakkor az RMDSZ számára az államelnök-jelölés kínálta elônyök mellett legalább olyan fontos, hogy egy számos új elemet tartalmazó és konkrét megoldásokat kínáló programmal indul majd a választásokon. Erre vonatkozóan elmondta: az általános gazdasági reformot érintô célkitûzések mellett választási programjában a szövetség kiemelt hangsúlyt fektet a regionalizmus kérdéskörére, konkrét intézkedéseket javasolva a közigazgatás decentralizációjára, a magyarok által lakott régiók gazdasági, infrastrukturális fejlesztésére, az anyanyelvû oktatás és kultúra támogatására.
A Román Társadalmi Demokrácia Pártjának esetleges választási gyôzelmére, valamint ennek az RMDSZ-szel való választások utáni együttmûködésére vonatkozó ismételt kérdésre a szövetségi elnök kifejtette: az RMDSZ csupán olyan pártokkal hajlandó szövetségre lépni, amelyek konkrét garanciákat kínálnak a magyarság jogos követeléseinek teljesítésére, az RTDP programja pedig mindeddig nem tartalmazott erre vonatkozó kitételeket. Mi több, az utóbbi megnyilatkozásaik azt jelzik, hogy az Iliescu vezette párt továbbra sem kíván lemondani a magyarellenes diskurzusról.
Az elnök ugyanakkor cáfolta azt vélekedést is, miszerint az RMDSZ önálló elnökjelölése csökkentené a koalíciós partnerek állította jelöltek választási esélyeit. Markó Béla rámutatott: önálló jelölt indítására azért is szükség volt, mivel – sajnálatos módon – a kormánypártok nem tudtak megegyezni egy közös jelölt indításában, a jelenlegi felmérések pedig azt mutatják, hogy a választások elsô fordulójában nem alakul ki egy olyan helyzet, amelyben az RMDSZ a mérleg nyelvét jelentené, így a jelölés nem befolyásolja majd egyik vagy másik koalíciós partner eredményeit.
Egyórás késéssel kezdôdött tegnap a Continental Szálloda fehér termében A romák és a választási kampány címet viselô kétnapos szeminárium, amelyet a Project on Ethnic Relations (PER) amerikai nemkormányzati szervezet és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) keretében mûködô emberjogi hivatal szervezett. Livia Plaks, a PER társelnöke, aki – mint elmondta – 5 repülôgépet kellett váltson, hogy Koszovóból Vásárhelyre jöhessen, megnyitójában ismertette a PER tevékenységét, kiemelte a roma kérdést. Véleménye szerint a közép-kelet-európai országokban óriási eltérés van az etnikum számaránya, illetve parlamenti képviselete között. Ezt kiküszöbölendô igyekeztek megoldásokat keresni a résztvevôk.
Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának vezetôje mellett Dan Pavel politológus és Andrzej Mirga Lengyelországból, a kérdés különbözô vetületeirôl beszélt. Dan Pavel összevetette a februárban Brassó-Pojanán tartott tanácskozást a tegnapival, olyan szempontból, hogy azon a politikai pártok nagy számban képviseltették magukat, ezen pedig távolmaradásukkal tüntettek. Véleménye szerint a politikai osztály közömbös a romákkal szemben. A romák, ha azt akarják, hogy ne szorítsák ki ôket, akkor komolyabban meg kell szervezôdjenek.
Szinte ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg Andrzej Mirga, kiegészítve egy-két olyan ötlettel, amelyek segítségével a romák nagyobb képviseletre tehetnek szert a közép-kelet-európai parlamentekben.
A jelen levô roma szervezetek képviselôi nagyjából a téma "mellett" beszéltek. Ivan Gheorghe, a Romák Pártja fôtitkára megköszönte a kisebbségvédelmi miniszter hozzájárulását a 118-as törvény módosításához, mert ily módon az 1940-44 között etnikai vagy faji okok miatt üldözöttek is kárpótlást kaphatnak.
Eckstein Kovács Péter miniszter a két, a nyáron született kormányrendeletrôl beszélt. Az egyik a nemzeti kisebbségek kutatásával foglalkozó hivatal létrehozásáról, a másik pedig a mindenfajta diszkrimináció megszüntetésérôl szól. Elmondta, hogy hamarosan létrejön az a nemzeti tanács, amely a diszkrimináció különbözô formáit fogja tanulmányozni.
A szeminárium érdekes mozzanata volt Florin Cioaba, a Romák Keresztény Központja elnökének javaslata: változtassák meg az alkotmány 59. paragrafusát, mert az arról szól, hogy egy kisebbséget egyetlen formáció képviselhet. Emiatt szerinte nem indulnak egyenlô esélyekkel a választásokon a különbözô roma szervezetek, a kormány is csak a Romák Pártját finanszírozza.
Nicolae Paun, viszont arra figyelmeztette Cioabat, hogy "üljön nyugton a királyságában, s ne szóljon bele a mások dolgába." Ez arra utalt, hogy Cioaba mert az azt nyilatkozta egy központi lapnak, hogy szeptember 15-16-án Marosvásárhelyen indítják Madalin Voicut államelnök-jelöltnek. A király próbálta magyarázni, hogy "a sajtó félremagyarázta a szavait", de nem tudtak kiegyezni.
A tanácskozás szünetében kérdeztük Nicolae Paunt, a Romák Pártjának elnökét: indítnak-e saját államelnök-jelöltet? Azt válaszolta, hogy nem áll szándékukban, ellenben komoly tárgyalásokat folytattak a PDSR-vel. Egyezség is született közöttük, hogy egy parlamenti jelöltjük bejutó helyet kap a PDSR listáján, egyet pedig a saját listájukon indítanak, így legalább két helyet szereznek a parlamentben. Paun szerint abban is megegyeztek, hogy a PDSR, ha megnyeri a választásokat, egy miniszteri s egy elnöki tanácsosi tisztséget ad a romáknak.
A szeminárium ma A romák a sajtóban címû elôadással kezdôdik, majd a sajtó kampánystratégiájáról, a sajtónak a roma közösségekhez való viszonyáról folytatnak eszmecserét a résztvevôk.
Ma tartják az RMDSZ Maros megyei szervezetének küldöttgyûlését, amely véglegesíti a jelölôgyûlések nyomán kialakult képviselôi és szenátori listákat. Dr. Kelemen Atillát, a szervezet megyei elnökét kérdeztük, hogy állnak az elôkészületekkel?
– Úgy hiszem, hogy minden rendben van. A 35 körzeti, illetve kerületi szervezet közül 34 élt a jelölési jogával. Ezek elküldték a küldötteiket is, ezeket a megyei szabályzatfelügyelô bizottság igazolja, és rendes program szerint zajlik majd a küldöttgyûlés.
– Az elmúlt napokban mindenféle vita zajlott a jelölések szabályosságáról/ szabálytalanságáról. Hogyan próbál a megyei RMDSZ "tiszta vizet önteni a pohárba"?
– Én úgy érzem, hogy a Maros megyei RMDSZ nem kell tiszta vizet öntsön a saját poharába. Teljesen jogszerûen, a TKT döntéseinek megfelelôen járt el, egy olyan szabályzót alkalmazva, amelyet nemcsak, hogy a TKT jóváhagyott, hanem a sajtóban le is hoztuk, s a legális óvási idôn belül ez ellen nem is született óvás. Zárójelben mondom: elég furcsának tartom azt, hogy valaki akkor óv, amikor már minden terminusból kifutott, s nem kapja meg a szabályzó szerinti négy jelölést. De errôl én nem akarok vitatkozni. Az operatív tanács felkért minket arra, hogy álljunk szóba a jelöltekkel, s indokolt esetben terjesszük a küldöttgyûlés elé, hogy mindenki megméretkezhessen. Pontosan azért, mert mi a legszélesebbre szeretnénk tárni a kapuinkat, és azt akarjuk, hogy mindenki, akinek erre joga van, méretkezzen meg. Ez három embert érint, mert a negyedik nem kívánt élni ezzel a lehetôséggel. Azt hiszem, nem mi kell tiszta vizet öntsünk a pohárba, illetve a vizeket nem mi zavarjuk. Mi megpróbáljuk a saját vizeinket tisztán tartani, annak az ígéretnek megfelelôen, amelyet én megválasztásomkor tettem.
– Hogyan fest az a jelöltlista, amelyet a küldöttgyûlés elé terjesztenek?
– Ez a jelöltlista kiegészült még három emberrel, akiket nem szavazott meg a TKT. Ezt a szigorítást mi fel fogjuk oldani a küldöttgyûlésen, és mindenik, aki jelölést kapott és leadta a teljes iratkötegét, az természetesen szombaton bemutatkozhat, megméretkezhet a küldöttek elôtt. Egy embernek a jelölése körül van még vita, de ez már minket, Maros megyét meghalad. Kincses Elôd az országos szabályzatfelügyelô bizottsághoz fordult, s úgy tudom, az országos kampánystáb elnöke, Takács Csaba alkotmánybírói véleményt kért arról, hogy kettôs állampolgárság esetén mi a teendô. Ezt már nem mi kell hogy tisztázzuk. A kérdés azonban fontos, mert ha tévedünk, megóvhatják a szóban forgó egész listát.
Énnekem egyetlen üzenetem van a marosvásárhelyi választókhoz. Ha már úgy döntött az RMDSZ, és ez a Maros megyei választók kérése is volt, hogy elnökjelöltet indít, akkor arra kérem, hogy a már mûködô aláírásgyûjtô pontokon, például a megyei RMDSZ-nél, de a kerületekben is, próbáljuk meg minél hamarább összegyûjteni azt a 60 ezer aláírást, amely Maros megyére jut. Azt hiszem, hogy az iszapbirkózás helyett a megyei szervezet és a megye magyarsága is az ôszi választások sikerére kell koncentráljon. Nagy esély elôtt áll az RMDSZ, hiszen ha a PUNR nem jut be a parlamentbe, a helyei újraosztódnak. Ez Maros megyét tételesen érinti, s ez egy olyan egyedülálló lehetôség, amellyel élnie kell a romániai magyarságnak.
Nemzetközi kisebbségügyi tanácskozásra kerül sor szeptember 16-18. között a szovátai Teleki Oktatási Központban. A Református Világszövetség rendezvénye, amelynek témája Párbeszéd vagy ütközés, szombaton reggeli áhítattal kezdôdik, majd a meghívottak elôadásaira illetve csoportmegbeszélésekre kerül sor. A tanácskozás második napján,vasárnap 10 órától istentiszteletet tartanak a református templomban, délután fél öt órai kezdettel folytatódnak a csoportmegbeszélések, majd a munkacsoportok beszámolói következnek és végül esti áhítattal zárul a nap. A nemzetközi kisebbségügyi tanácskozás hétfôn ér véget, a megbeszélések végkövetkeztetéseit záródokumentumban foglalják össze a résztvevôk.
Szemináriumokon, konferenciákon, belföldi és nemzetközi fórumokon osztják, hangzatos felszólalások közepette teszik- veszik a cigányság kérdését. A civilizált világ valamiféle megoldást talált ennek kezelésére, azonban nálunk az általános gazdasági és szociális, s nem utolsósorban erkölcsi nyomorunkban semmiféle kiutat nem találni e népcsoport problémáinak enyhítésére. Cigánysors. Istenem! Gondjaik felemlegetése elsiklik a fülünk mellett, ha se szomszédunk, se ismerôsünk, se rokonunk nem cigány. Szóval, nem nagyon izgat bennünket. Legfeljebb ajtót nyitunk a kis hidegvölgyieknek, s egy-egy darab maragarinos kenyeret vagy egy kis pénzt adunk nekik. Vagy a gyerekeinkkel együtt azon sajnálkozunk, hogy a piszkos, bûzös kukában kell nekik ruhanemû, értékesíthetô karton vagy káposzta- és krumplihulladékért kotorászniuk. Ilyenkor nagy "jótéteményünk" abban merül ki, hogy a még fogyasztható élelmiszert vagy a kiszuperált, megtépázott babákat külön nejlonba tesszük és a szeméttárolóra akasztjuk, hogy ne kelljen a kis rongyosoknak olyan mélyre nyúlni. És közben sajnáljuk ôket. Igaz, ôk is emberek, csak cigánynak hívják ôket? – teszik fel a kérdést a gyerekeink.
Most úgy adódott, hogy iskolakezdés napján hirtelen közvetlen közünk lett hozzájuk. Négy cigány kisgyerek került az elsô osztályba. Tisztességes ruhában jelentek meg, szülôi kísérettel. Az apróságok szeme pont úgy csillogott, mint a mieinké. Ôk is iskolába jöttek! Nem vegyültek, külön csoportban álltak. Az évzáró ünnepély kellôs közepén két gyerek kíséretében még egy nagymama is becsöppent az osztályba, aki beíratlanul hozta a két csemetét. De hozta! Azzal a meggyôzôdéssel, hogy az unokáknak meg kell tanulni a betûvetést. Ne maradjanak írástudatlanok, mint ô, vagy a hoszonéves szülei. De látni kellett volna az alkalomhoz illôen öltözött szülôk hozzájuk való viszonyulását. A cigány gyerekek jelenléte kétségtelenül ellenszenvet váltott ki.
Iskolakezdés után alig telt el tíz nap. A gyerekeknek még idejük sem volt alkalmazkodni az osztályközösséghez, a rendhez, a fegyelemhez. Szülôi értekezleten az anyukák kifakadtak: gyomoridegük lesz attól a gondolattól, hogy másnap a gyereknek ismét a cigány gyerekekkel kell egy osztályban ülnie. És sorjázták a sablonos elôítéletek: mert a gyerek fél; mert a gyereket zsarolják, a gyerek éjjel felsír, rémálmai vannak; a cigányok miatt nem fog szívesen iskolába járni ésatöbbi.
Szóval minden rossz okozói a cigány gyerekek. A tanító néni nyugtató szavai nem gyôzték meg a kedves szülôt, hogy nem olyan veszélyes a helyzet, higgyék el, ôk is igyekeznek, a gyerekek megtapsolják ôket, ha jól felelnek, s különben is más osztályba is jut belôlük! Elvégre nekik is joguk van a tanuláshoz, a tudáshoz. Ha nem tanulnak jól, vagy hiányoznak, a kisegítôben a helyük.
A történtek után önkéntelenül is feltevôdik a kérdés: ilyen esélyegyenôséget adunk mi a hátrányos helyzetbe született, több lépéssel lemaradt hétéves kisgyerekeknek? Hiszen még bizonyítási idejük sem volt! Arra sem volt türelmünk, hogy megszokják az új környezetet, hogy igazolják, ôk is tudnak tanulni, az agresszív viselkedést civilizáltra váltani! S mindezt tesszük mi, akik oly önérzetesek hírében állunk, amikor emberi és kisebbségi (!) jogunkról van szó! Gondoljuk meg!
Az új évszázad küszöbén kivételes lehetõségek vannak Magyarország és Románia rendkívül jó és szoros együttmûködésére. Partnereink is ezt várják el tõlünk, s nagyon könnyû ennek az elvárásnak megfelelni – jelentette ki Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete a Curierul National címû lapnak adott interjújában.
A lap pénteki számában közölt terjedelmes interjúban a nagykövet úgy vélte, nem okoz gondot, hogy Magyarország elõrébb tart az euroatlanti és európai integrációban, mint Románia, sõt Románia hasznot húzhat ebbõl a helyzetbõl, mivel Magyarország kész minden segítséget megadni neki az integrációs folyamatban.
– Nincsenek olyan problémák, amelyek veszélyeztetnék a magyar-román kétoldalú kapcsolatokat – szögezte le a lap kérdésére a magyar diplomata. Mint mondta, a magyar fél a két ország közti alapszerzõdést kiindulási alapnak tekinti, és a kétoldalú kapcsolatok 1996 után elért szintje már sokban meghaladja az alapszerzõdés elõírásait.
A nemzetiségi kérdés megközelítésében lehetnek eltérések. "Romániában igen népes magyar kisebbség él, s megértjük, hogy követeléseik teljesítése nehéz" – fogalmazott, hozzátéve, hogy magyar részrõl jogosnak tekintik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alkotmányos keretek között megfogalmazott követeléseit ahhoz, hogy a romániai magyarság megõrizhesse önazonosságát.
A magyarországi román kisebbség helyzetérõl szólva a nagykövet elismerte, hogy "1989 óta valamennyi törvényhozás adós maradt" a (magyarországi) nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének megoldásával, annál is inkább, mivel a magyar alkotmány a nemzeti kisebbségeket államalkotónak tekinti.
A lap kérdésére válaszolva a magyar nagykövet leszögezte: a magyar fél megítélése szerint a Gozsdu-alapítvány örökségének problémáját államközi szinten és a magyarországi ortodox egyházzal rendezték. Ha ennek a kérdésnek az újratárgyalását erõltetik, akkor az egész problémakört új módon kell megközelíteni. "Nem hiszem, hogy ez idõszerû lenne, ebben az értelemben a magyar igények jelentõsen meghaladhatják a Gozsdu-örökséget" – mondta.
Mint a magyar diplomata elmondta, Magyarországon érdeklõdéssel várják a romániai választások kimenetelét, hiszen az meghatározza majd a kapcsolatok jövõbeni alakulását.
– A magyar kormány álláspontja az, hogy együttmûködünk minden olyan párttal, politikai erõvel, amelynek programja demokratikusnak tekinthetõ, s amely hozzánk hasonló elveket vall a román-magyar együttmûködésrõl – mondta Íjgyártó István nagykövet.
Kétórás munkaszünet a kataszteri hivatalnál
A megyei Mezôgazdasági Területrendezési és Kataszteri Hivatal dolgozói a tegnap reggel 7-9 óra között beszüntették a munkát, így fejezve ki közösségvállalásukat a Beszterce-Naszód, Hargita, Neamt megyei kollégáikkal, akik szeptember 4-tôl léptek általános sztrájkba. Egy tegnap elküldött fax szerint a Prahova megyei hivatal szakemberei is általános sztrájkot hirdettek szeptember 14-ével kezdôdôen. Baciu Alexandru szakszervezeti vezetô elmondta, hogy tegnap reggel 7 órakor megjelentek a munkahelyen, de nem dolgoztak, nem fogadták az ügyfeleket. Mi volt a kétórás munkabeszüntetés célja? Baciu Alexandru így vélekedett:
– Mi így próbáljuk lépésekre késztetni a mezôgazdasági minisztériumot. Kilenc óra után megjött az elsô általunk jónak minôsített hír: a mezôgazdasági minisztérium képviselôi hétfôn találkoznak a Geodézia és Kataszteri Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének küldöttségével. A hétfôi megbeszélésen szervezetünket Vultur Éva Mária képviseli, aki szakszervezeti vezetôhelyettes. A találkozón bemutatja azt a könyvelôségi kimutatást, amelyben rögzítettük a tevékenységünk lebonyolításához szükséges pénzösszegeket. Amennyiben követeléseinknek eleget tesznek, emelik a fizetést a kormányrendelt értelmében és fedezik a terepmunkával járó költségeket, akkor a hivatalnak év végéig 2,5 milliárd lejt kell(ene) kiutalni. Országos szinten ez az összeg 82 milliárd lej.
A munkakonfliktus nem szûnt meg, tegnap elhelyeztük a hivatalos iratokat a megyei társadalombiztosítási és munkaügyi megyei igazgatóságon. Amennyiben hétfôn Bukarestben nem születik egyezség, akkor mi is meghirdetjük az általános munkabeszüntetést.
Sötétben tapogaztóznak az erdôtulajdonosok
A nehezen megszületett, mezôgazdasági földterületek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról szóló törvény alkalmazása nem várt nehézségekbe ütközik. Már mûködô példa hiányában az erdôtulajdonosok nagy része tanácstalan, nem tudja, mitévô legyen.
Természetesen elsô lépésként vissza kell igényelni, amennyi erdôt csak lehet. Dr. Gaál Alajos gondolata hat évtized után sem veszített idôszerûségébôl: "Az elsô parancs az, hogy a hegyeinken termett fa kitermelését, lefuvarozását, feldolgozását, elszállítását, értékesítését, saját magunknak kell elvégeznünk, már csak azért is, hogy a tôár, a döntés, fuvarozás, feldolgozás és értékesítéssel kapcsolatos minden munkaalkalom és az ezek után mutatkozó és elérhetô minden haszon a miénk, tulajdonosoké és népünké lehessen, maradhasson."
Ilyen értelemben a szakemberek lehetôleg azt ajánlják, hogy az egyénileg vagy közösségileg visszakapott erdôket a tulajdonosok ne adják el, annál is inkább, mert jelenleg nem lehet az erdôket megfelelô áron értékesíteni.
Az erdôgazdálkodás természetesen nem csak kitermelést jelent, hanem az erdô üzemtervének az erdészeti igazgatósággal együtt való kidolgozását, az erdôk ôrzését, telepítését stb is.
Az elkövetkezô idôszak erdôtulajdonosai elôtt több lehetôség áll. Magánszemélyként visszaigényelt erdôjét mindenki egyénileg kitermelheti. Ezt megelôzôen azonban hosszas utat kell végigjárnia, ameddig kimérik az erdôjét és elkészítik az üzemtervet. Danci Iosif, a januárban megalakult Erdészeti Felügyelôség megyei fôfelügyelôje kérdésünkre elmondta:
– Az egyénileg visszaigényelt erdôk esetében az üzemterv elkészítésének költségeit az állam magára vállalja ugyan, de ôrizni már maguknak az embereknek kell és nehezen képzelhetô el, hogy a néhány hektár erdôjét ki-ki maga tudja ôrizni. Ráadásul ha valaki meg is fogja a tolvajt, meg nem büntetheti. Éppen most van folyamatban egy ügy kivizsgálása Havadtôn, ahol 30 hektár erdôbôl loptak el faanyagot, olyan nagy értékben, hogy abból 105 évig lehetett volna erdésszel ôriztetni az erdôt, sôt még a gazdálkodási költségre is futotta volna.
Az egyénileg kitermelt fát nehezebb értékesíteni is, mert a nagy fafeldolgozó vállalatok néhány köbméter fáért nem kötnek külön szerzôdést. Minél nagyobb mennyiségû faanyagot szeretne valaki értékesíteni, annál nagyobb az esélye, hogy komolyabb és tôkeerôsebb ügyfelet talál.
– Mit javasol az erdôtulajdonosoknak?
– Azt hiszem, két járható út van, az egyik a közösségi magánerdészetek létrehozása, a másik pedig egyesületek vagy közbirtokosságok létrehozása, majd a közös erdôrészek bérbeadása az erdészeti igazgatóságnak (volt Romsilva). A lényeg az, hogy jogi személyeket kell létrehozni, amelyek aztán maguk dönthetnek arról, hogy létrehozzák-e a saját erdôgazdálkodási apparátusukat (erdészek, erdôôrök stb.) vagy sem. Az ilyen jogi személyek esetében nagyobb erdôterületek felett kell dönteni. Ezek számára, ha már egy vízgyûjtô területegységet is magába foglal, az üzemterv átvehetô a Romsilva irattárából. Tehát ha elég nagy területrôl van szó, kevesebb idôbe telik, míg az erdôk tényleges átadására sor kerül. A folyamatot tovább gyorsítja, ha a szóban forgó jogi személyek a Romsilvával kötnek szerzôdést, felhatalmazva, hogy gazdálkodjon az erdôvel. Ezekben az esetekben nem kell szakembereket foglalkoztatni, az értékesítés is némileg egyszerûsödik. Tehát figyelembe véve az elôbb elmondottakat, én azt ajánlom, hogy a megalakult jogi személyek a Romsilvával kössenek szerzôdést.
Danci Iosif véleménye minden kétséget kizáróan érvényes a Mezôségre, ahol nincsenek elég kiterjedt erdôségek, és az azokon való gazdálkodás eddig sem volt jövedelmezô. A nagy erdôrészekkel rendelkezô közösségeknek azonban érdemes jól megvizsgálni minden lehetôséget, és számításokat végezni, hogy a Romsilva által ajánlott adminisztrálási ár kifizetése után lesz-e haszon az erdôbôl vagy sem. Semmiképpen sem szabad elfelejtenünk: a Romsilvával kötött szerzôdést 30 nap felmondási idôvel fel lehet bontani, tehát akik ezt a formát választják, ha látják, hogy nem mûködik, akármikor változtathatnak rajta. Ráadásul idôközben az egyes jogi személyek megteremthetik a magánerdôség mûködéséhez szükséges feltételeket. Szinte bizonyosra vehetô ugyanis, hogy a Romsilva amint lemond az erdôségek mintegy 40 százalékáról, személyzetének egy részétôl is meg kell válnia, ugyanakkor a szakiskolákban idôközben is képzenek újabb és újabb szakembereket. Tehát attól nem kell tartani, hogy nem lesz kit foglalkoztatni.
Kelemen Atilla RMDSZ-képviselô, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottság alelnöke, aki egyik kezdeményezôje volt a 2000. évi 1- es számú, a mezôgazdasági földterületek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról szóló törvénynek, egy, az RMDSZ által kiadott Tájékoztató és Útmutatóra hivatkozott, amelyet mindenkinek figyelmébe ajánlott. B. Garda Dezsô, Birtalan Ákos, Ráduly Róbert Kálmán és Tamás Sándor közös könyve éppen ezt a törvényt taglalja, bemutatva a közbirtokosság intézményét, a törvényt magát és egyéb hasznos információkat is találnak benne az érdeklôdôk.
– Magánemberként nehéz lesz kihasználni az erdôket – vélekedett Kelemen Attila –, az erdô ugyanis nem olyan tulajdon, amibôl a konyhapénzt ki lehetne egészíteni, ez korábban is vastartalékot jelentett a székely családoknak. A modern erdôgazdálkodás pedig ráadásul nem csak kitermelést és értékesítést feltételez, itt legjobb esetben is 40-50 éves ciklusokban kell gondolkodni. A faluközösségeknek konkrét javaslatot nem tudok, de nem is lehet tenni, hiszen nincs e téren tapasztalatunk. Most kell megtalálnunk a megfelelô formákat. A közbirtokosság valamikor jól mûködô szervezôdési forma volt, és elég nagy terület esetén jövedelmezô is volt. Az RMDSZ-en belül egyelôre ilyen irányú tanácsadás még nincs, de ha lesz rá igény, akkor létrehozzuk! – összegzett a képviselô.
Megyénk területén hagyományos közbirtokosság viszonylag kevés volt, sokkal inkább jellemzô, a marosszéki nem nevesített birtokosság. Ezeket az erdôrészeket településenként a helyi tanács adminisztrálja. Van ahol új közbirtokosságot próbálnak meg létrehozni, van ahol egyszerû magánerdészetet. Máshol még nem tudják, mihez kezdjenek. Ahol tudják, hogy mit akarnak, ott is még a hivatalok útvesztôi közt tévelyegnek az újonnan megalakult jogi személyek képviselôi.
Igazán használható következtetést tehát nem lehet megfogalmazni, mivel a lehetôségek elônyeirôl és hátrányairól egyelôre csak találgathatnak. Ami nem jelenti azt, hogy erdôinkrôl le kell mondani. A döntést pedig minden közösségnek magának kell meghozni, lehetôleg bölcsen, a jövôre gondolva.
A belügyminisztérium lakosság-nyilvántartó vezérigazgatósága beindította az ôszi választásokhoz szükséges választási listák és a választói igazolványok kibocsátási folyamatát – közölte csütörtökön Nicola Tibacu dandárparancsnok, belügyminiszteri tanácsos.
Az ehhez szükséges 33 milliárd lejt a kormány a választások zökkenômentes lefolyása érdekében különítette el.
A nyomtatás jövô héten indul be, a választói igazolvánnyal a szavazók 12-szer szavazhatnak.
Csütörtöki ülésén a kormány úgy döntött, kedvezményeket nyújt a dunai hajózás leállításából kárt szenvedett gazdasági szereplôknek.
Eszerint elengedik az említett gazdasági egységek 1999. április 1. és 2000. június 30. közötti költségvetési kötelezettségeit, az állami, a társadalomvédelmi és a helyi költségvetési járulékaikat egyaránt.
Akik nem fizették ki kötelezettségeiket, törlik ezeket, a kereskedelmi adóleróvásért járó emelésekkel együtt. A kötelezettségeiket kifizetôk esetében pedig a 2000. október elseje utáni költségvetési járulékaikból vonják le ezek értékét.
Október elsejétôl másrészt a dunai szállítás üzemanyag-védôvám mentességet élvez mindaddig, míg Újvidéknél felszabadítják a blokádot.
Ez utóbbi intézkedés életbe léptetése érdekében a pénzügyi és a szállítási tárcák sürgôsségi rendelettervezetet fognak kidolgozni.
Carmen Vamanu prefektus, Gheorghe Nan, a Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke, Renaldo Nita, a Codecs, Business School igazgatója, Tudor Radulescu, a Kereskedelmi számítástechnika és ipari fakultás dékánja, valamint más meghívottak jelenlétében hivatalosan is új szakok indultak be a marosvásárhelyi Codecs távoktatási, üzletembereknek szánt egyetem keretében. A Master of Business Administration diploma eléréséhez szükséges, de önállóan is helytálló eddigi tanfolyamok (modulok) mellett idéntôl a marosvásárhelyi üzletemberek és más érdeklôdôk részt vehetnek a kereskedelmi számítástechnika és ipari (Computing for Commerce and Industry) tanfolyamon, illetve a pályázat menedzseri moduljában. A most induló szakokat a tervek szerint Java nyelv oktatásával, mérnöki programozással és elektronikus kereskedelem modulokkal egészítik majd ki és ezek elvégzése esetén a sikeres vizsgázók szakirányú képzettségüket elismerô okiratot kapnak. Amennyiben további modulokat is elvégeznek és összegyûl a szükséges pontszámuk, ugyanakkor sikeresen vizsgáznak, ily módon is megszerezhetik az MBA-fokozatot.
A Continental Szálló zöld termében szervezett csütörtöki megnyitót egyébként egybekötötték a korábbi tanfolyamok sikeres végzôseinek a diplomakiosztójával. Idén 45-en vehették át a tanfolyam elvégzését igazoló okiratot, 15-en több tanfolyam sikeres elvégzése után menedzsment szakosodást igazoló okiratot, ketten pedig menedzsment professzionális diplomát.
Az 1936-ban Kóródszentmártonban született mûvész nagy vargabetûvel jutott el igazi hivatásáig. Annak idején nem végezhette el a képzômûvészeti akadémiát, mert úgymond volt már egy diplomája. Tanárként tanított és tanult, a maga erejébôl és avatott mesterek irányításával (Csorvássy István, Bandi Dezsô) talált önmagára. Vezetett faragókört, tanított rajzot, míg egy hangszalagmûtét következtében kénytelen volt megválni a pedagógusi pályától. Nyugdíjasként tárult igazán ki számára a világ. Munkái végre eljuthattak a szélesebb közönség elé is, mind idehaza, mind az anyaországban. Rajzolni csakúgy szeret, mint fát módolni, szobrai azonban azt mutatják, hogy a fa az igazi anyaga, még a vízben talált gyökérben is rejlik valami; ha lefejti róla fölös rétegét a vésô, szépség bomlik ki belôle. Szerdán nagyszámú érdeklôdô közönség jelenlétében nyitotta meg Szöllösi Lajos kiállítását Bölöni Domokos. Közremûködött a Cantuale férfi kvartett (László Norbert, Gyárfás István, Biró Péter, Nyilas Szabolcs). A tárlat szeptember 28-ig tekinthetô meg, hétköznapokon 8 és 14 óra között.
65 éve, 1935-ben született KEN KESEY amerikai író. Fô mûve, a Száll a kakukk fészkére c. regény egy elmegyógyintézetben játszódik, s az ember mint önálló személyiség megszüntetésének kegyetlen történetét mutatja be.
20 éve, 1980-ban hunyt el JEAN PIAGET svájci gyermekpszichológus, filozófus. A fejlôdéslélektan neves képviselôje, az ún. genetikus episztemológia megalapozója. A gondolkodás és megismerés fejlôdését vizsgálta. (1896-ban született.)
820 éve, 1180-ban halt meg VII. LAJOS Capeting francia király (1137-80). Az 1147-49. évi keresztes hadjárat egyik vezére volt. (1120-ban született.)
290 éve, 1710-ben hunyt el OLAF RÖMER dán csillagász. Elsôként határozta meg 1676-ban a fény terjedési sebességét. (1644-ben született.)
15 éve, 1985-ben hunyt el ITALO CALVINO olasz író. Filozófiai mélységû elbeszélô mûvészetével szerzett világhírt. (1923-ban született.)
140 éve, 1860-ban született RÁKOSI VIKTOR (írói álnevén Sipulusz) író, újságíró. A Kakas Márton c. élclap alapító szerkesztôje volt. Népszerûek voltak humoros karcolatai, érzelmes regényei, elbeszélései. Legismertebb regénye az Elnémult harangok. (1923-ban halt meg.)
25 éve, 1975-ben hunyt el SAINT-JOHN PERSE (eredeti nevén Alexis Saint-Leger) francia költô, diplomata. 1940-tôl az USA- ban élt. Költészetének fô motimuva a számûzöttség, az idegenség érzése. 1960-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. (1887-ben született.)
140 éve, 1860-ban hunyt el ARTHUR SCHOPENHAUER német filozófus. Antihegeliánus nézetei szerint a világ lényege a vak, irracionális akarat. Filozófiájának leglényegesebb jegye a pesszimizmus. Az élet gyötrelmes szenvedés, inga a fájdalom és az unalom között. Az élvezet csupán a fájdalom megszûnése. Fô mûve: A világ mint akarat és képzet. (1788-ban született.)
90 éve, 1910-ben született KÓTAY PÁL orvosprofesszor, orvostörténész, író. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet elôadótanára, majd nyugdíjba vonulásáig a Sebészet-Urológia Tanszék professzora. Több mint 100 szaktudományi dolgozatát magyar, román, német, francia, angol nyelven közölte. Írt novellákat, esszéket, kritikákat. (1986-ban halt meg.)
445 éve, 1555-ben hunyt el GEORGIUS AGRICOLA német orvos, természettudós, humanista, a kohászat és az ásványtan tudományának megalapítója. Megírta az ásványtan elsô kézikönyvét és a bányászat és kohászat alapmûvét. (1494-ben született.)
115 éve, 1885-ben született BENEDEK MARCELL író, irodalomtörténész, mûfordító, Benedek Elek fia. 1945-47 között egyetemi tanár volt Kolozsvárt. Több mint 40 tanulmánykötete, irodalomtörténete, regénye, színûve, esszékötete jelent meg. Angol, francia, német mûveket fordított. Baumgarten- és Kossuth-díjat kapott. (1969-ben halt meg.)
90 éve, 1910-ben született FALUDY GYÖRGY költô. Külföldön végezte egyetemi tanulmányait. Élete egy részét emigrációban töltötte. 1946-ban hazatért, 1950-ben kényszermunkára ítélték, 1953-ban szabadult. 1956-ban ismét emigrált, majd visszatért Magyarországra. Nevét sokat vitatott Villon- átköltései tették ismertté. Számos verseskötete, mûfordításkötete jelent meg.
60 éve, 1940-ben hunyt el THOMÁN ISTVÁN zongoramûvész, zongorapedagógus. Európai hírû szólista, kamaramuzsikus volt. Tanítványai közé tartozott Bartók, Dohnányi stb. (1862-ben született.)
55 éve, 1945-ben hunyt el VIKÁR BÉLA folklórkutató, nyelvész, mûfordító, az MTA tagja. Elsôként használta a fonográfot a népzenegyûjtésben. Magyarra fordította a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt. (1859-ben született.)
165 éve, 1835-ben hunyt el VINCENZO BELLINI itáliai zeneszerzô. A XIX. sz. elsô fele zenéjének egyik fô alakja volt. Elsôsorban operákat írt (Norma, Az alvajáró stb.), de egyházi zenét is szerzett. (1801- ben született.)
130 éve , 1870-ben hunyt el PROSPER MERIMEE francia író. Népszerû elbeszéléseiben és drámáiban nagy szenvedélyekrôl írt romantikus pátosszal. (1803-ban született.)
A Maros-völgy általános képe az 1661-es török-tatár pusztítás után Az a lusztrumnyi idô, amely az 1657-es sikeresnek ígérkezô és oly tragikusan végzôdô lengyelországi vállalkozástól II. Rákóczi György, illetve Kemény János haláláig tartott, Vásárhely legmozgalmasabb és Erdély legszomorúbb évei közé tartozik. Kemény János egyik ismeretlen híve például így indokolja az új fejedelm törökellenes fellépését, heroikus és önfeláldozó vállalkozását: "Elközelgett vala immár az isteni rendelésbôl való 1660-i idei halálos esztendônek vége, és az kívánt békességet ennyi sok öldöklések, ragadozások, háborúságok és házi fegyverek után, melyekkel Erdély országa ennek elôtte kevés idôvel vala terheltetve, az lakosok reménleni kezdettek vala... Mely nagy és sok gonoszak után ez nyomorult Erdély eltemettetettnek láttaték lenni, nem lévén kebelében semmi egyéb haszontalan gaznál, hamunál és szomorú pusztulásnál..." /Az tekintetes, nagyságos és méltóságos úrnak, Kemény Jánosnak Erdély országának való bemeneteli/.
Az országos pusztulás képe az 1658-ban kezdôdô török-tatár bosszúhadjáratok évenkénti megismétlôdésének és a belsô trónviszályoknak a következménye volt. A elsô hullámban pusztító török-tatár martalócokat talán a vásárhelyi vár viszonylagos védettsége ejthette gondolkodóba, hiszen annyi gyengébben védett helység volt a közelben. De annál szörnyûbb volt az az 1661-es pusztítás, amelyet elszenvedett az egész Maros völgye és fôként Vásárhely a Kemény János ellen vonuló török-tatár hadaktól. Hogy miért éppen a gazdag Maros völgyét és a tôle délre esô Nyárád és Kisküküllô vidékét, valamint az északon elterülô Mezôséget vették célba elsôsorban az 1661-es bosszúhadjárat csapatai, az részletesebb elemzést igényelne. De bizonyára befolyásolta pusztító tervüket az a tény, hogy Vécstôl, Magyarótól egészen Radnótig, Gerendig terjedtek a Rákóczi György törökellenes politikáját folytató Kemény János jószágai és szükségszerûen itt voltak szép számmal a párthívei is. A Kovásznai királyi Erdély-ének toldaléka címen ismert /Miért sírsz a hegyen Sebes! - kezdetû/ kiéneklô vers mintegy másfél ezernyi sorban /többnyire szakaszonként/ nyújt tükörképet egy-egy helység pusztulásáról. Ez a mûfaj, amely lényegében a leíró epika funkcióját tölti be, nem tartja be a krónikás elbeszélô költemény már lezárt cselekményének idôrendjét. Inkább állapotokat rögzít, ahol a múlt és jelen eseményei közötti határok elmosódnak. Így bizonyos hangulati elemei a lírára is emlékeztetnek. A három részbôl álló Toldalék talán mûfajilag is megenged bizonyos közvetlen hangvételt, tréfálkozást, rejtett gúnyt (iróniát) is, de itt (a súlyos tragédiát tartalmazó tárgy ellenére) még nyíltan ostorozó szatíra is található. Ez azt a feltételezést látszik igazolni, amely szerint a verset a török támogatást élvezô, németellenes politikát folytató Apafi Mihály Lukács nevû deákja írta. Apafi ellenjelöltjének, Kemény Jánosnak nagyszöllôsi vereségét ezért gúnyolja a Kemény birtokában lévô (Vécs és a (Habsburgok hatalmát jelképezô) Bécs nevek rímeltetésével: Hol vagyon (az) Urad most Vécs? Te valál a második Bécs./ Ezt javallom, bár jól megérts,/ Meggyullad most bûntôl a mécs. (13. sz.)
Ugyancsak Kemény János német párti politikájának a kudarcát ironizálja az elpusztított Régenre vonatkozó szakasz, mintegy célozva arra, hogy 1660 végén, 61 elején itt választotta meg az országgyûlés a tragikus sorsú fejedelmet: Jó bort ihatol te Régen!/Jó város valál te régen!/Ne csinálj házat az jégen,/Ne búsulj még te fedélen! (16. sz.)
Kemény János - amint az Önéletírásából, a Gileád balzsamumából és Lónyai Annához írt szerelmes leveleibôl ismeretes - ösztönös írói tehetséggel megáldott ember volt. Itt annyit jegyezhetnénk meg csupán, hogy a diplomácia tekervényes nyelvezetében sem volt járatlan. Ez fejedelmi esküjének kettôs értelmezésébôl elég érezhetôen kitûnik; látszat szerint török hûséget fogad anélkül azonban, hogy teljesen kizárná a /nem túlságosan kecsegtetô/ német támogatást. Arra esküszik fel hogy: "… A Fényes Portától soha, semmi idôben el nem szakad, sem az Országot elszakítani nem igyekszik…" Erdélynek a török császárral való régi frigyét intacte /érintetlenül, változatlanul/ megtartja: úgy mindazonáltal, ha a Porta is nyilvánvaló romlásunkra és veszedelmünkre nem igyekszik; in tali casu /ebben az esetben/ Ônagysága minden utakat és módokat hazánk megmaradására elkövethessen" … (Compilatae constitutiones regni Transilvaniae … Claudipoli. 1695. 16. l.) Úgy látszik azonban, hogy ez nem oszlatta el a török megalapozott gyanúját, s az események feltartóztathatatlanul bonyolódtak a tragikus végkifejlet felé.
A kiéneklô vers azonban, mintha csak a Maros (és nem az események) folyását követné: szerzôje az eléggé ízetlenül gúnyolódó Szarka Lukács deák egyszerre céloz a gernyeszegiek zsugoriságára és kifosztottságára: Somfánál fôzô Gernyeszeg,/Talán vízzel vagy most részeg?/Nincs most benned sok aranyszeg /vagyis aranyrúd/, Egyik lábad igen félszeg. (17. sz.)
Feltehetôleg a Kemény pártján álló kegyúr, Csáki István ellenállása íratta véle ezeket a már csúfolódásnak számító sorokat. A Szentgyörgyre vonatkozó szakaszt viszont Petki István csíki kapitány és helybeli fôúr Rákóczi és Kemény iránti hûsége váltotta ki Apafi deákjából (hiszen Petki még, 62 februárjában is Apafi ellen szervezkedett s Székelyföldön): Vásárhelyen felül Szentgyörgy,/ Többé megmondom, hogy engedj,/Az országgal együtt szenvedj/Sok karokat csak elfeledj. (18. sz.)
Éppen ezért politikai fogás, és nem ôszinte vélemény íratja vele az elesett Rákócziról szóló, elismerô sorokat: Apafi oldalára akarja állítani a halott fejedelem párthíveit. A kiéneklô vers három ízben is említi Vásárhelyt, mert itt alakult ki a legszemléletesebben a fejedelemségre pályázó öt fôember (II. Rákóczi György; Rhédey Ferenc; Barchay Ákos; Kemény János és Apafi Mihály) drámájának végsô bonyodalma. Egyelôre csak közli a város 1661-es és 62-es török megszállását, Ali és Kucsuk pasák önkényeskedéseire célozva (a tárgyhoz nem túlságosan illô tréfálkozással): Hallottad-e azt Vásárhely,/Hogy te sem vagy már szabad hely?/Ezután bár jó reggel kelj,/Az adóra gondot viselj! /19. sz./
1660 végén török fogságból hazatérô Apafi vásárhelyi betérésérôl és fogadásáról is említést tesz a szerzô.
Igaz, hogy a néhai II. Rákóczi György egy évvel elôbb éppen itt erôszakolta ki az országgyûléstôl harmadik megválasztását Barchayval szemben, de ekkor még talán Apafi maga sem álmodott arról, hogy valaha is fejedelemséget nyer a töröktôl (hiszen csak 61 szeptemberében kapta meg a zászlót és a botot, a fejedelmi hatalom jelképeit). Így hát a nemrég szabadult fôúr zavartalan mulatozás közepette töltötte vásárhelyi óráit: gazdái és kísérôi körében (amint Lukács deák szemtanúként állítja):Vásárhelyre is béjutánk,/ Jó bort ott is kóstol(gat)ánk,/Az szászok közé, hogy jutánk,/ Zágorba is jól mulatánk. (205. sz.)
Elôbb Rhédeyt, majd Barchayt sikerült félreállítaniuk a Rákóczi-pártiaknak és Kemény híveinek. A török párti Barchay félreállításának - akárcsak Rákóczi újraválasztásának - tehát Vásárhely volt a színtere.
Barchay megöletését (amely a mai napig is tisztázatlan) ugyancsak kapcsolatba hozták itteni szereplésével és Kemény János bizalmas embereivel. De itt zajlott le 1661 nyarán Kemény híveinek "homágiuma" (vagyis hûségesküje) is az újonnan választott fejedelem elôtt. Erre a Veresmarty Gáspár püspök által meghirdetett és papszenteléssel egybekötött országos zsinaton került sor a Vártemplomban. A város tehát a legkülönbözôbb társadalmi események színhelye, sôt ütközôpontja lett, mintha Kolozsvár, sôt Gyulafehérvár légköre itt sûrûsödött volna a végsô feszültségig.
Ez elsôsorban Vásárhely földrajzi helyzetének és viszonylagos kiszolgáltatottságának tudható be. Inkább egyházi, szellemi tekintélyére, mintsem védelmi erejére számíthatott, ezért kénytelen volt alkalomadtán engedni mindkét párt híveinek, noha szíve inkább Keményhez húzta. Erre a viszonylagos kiszolgáltatottságra a már gyôztes Apafi-párti szerzô nem volt tekintettel, amikor ítéletet mondott a "kettôsszájú" Vásárhelyrôl: Te kettôsszájú Vásárhely,/ Magadra bár gondot viselj,/Jól meggondold most, mit felelj, Mert nem lész immár szabad hely./Az te hütöd olyan, mint zsák,/Ha akarják, megfordítják,/Azt ôk hamar visszamondják,/Hogyha ôket szorongatják. (350-351. sz.) A rendkívüli feszült gyûlölködés nem csak a Rákóczi és Kemény pártján lévô emberek közül szedte áldozatait, de a török pártiak közül is. A már említett Barchay után így esett áldozatul egyik fôembere, a koronkai Toldalagy Mihály, akit felkoncolt a segesvári tömeg, mikor II. Rákóczi György halálát hírül adta: Gyászban változott Koronka/Hogy betért volt Segesvárra./A város ott felkoncolta,/De az árát jól megadta. (21. sz.)
A kiéneklô vers szerzôjének - elfogultsága és laza versépítése ellenére is - vannak erôsségei: fôként jó ütemérzéke, s hellyel-közzel csoportrímei is említést érdemelnek: Magas hegyre hágtál Görgény,/Mikor voltál ilyen szegény?/Nincs benned most aranyedény,/Számadásod igen kemény. (333. sz.)
Bírálataiból az elfogultságot, személyeskedést nélkülözô részeket szeretném kiemelni, így például ahol a pártoskodást elítéli: Pártolkodó Erdélyország,/Téged igen gonosz moly rág,/Sok ideje, hogy ver és vág,/Nehéz iga nyakadra hág. (225. sz.)
Legfôbb érdeme talán az, hogy, jól ismeri, és néha jól is alkalmazza a népi humort.
Tamási Áron 1997. szeptember 20-án született Farkaslakán, 103 esztendeje. (Miként Lôrincz József nemrég kiadott könyvecskéjében – Tamási Áron hazatérése; Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2000. – olvasható: hajnali 5 órakor.( Szülôfaluja a centenárium alkalmával kétnapos ünnepséget rendezett nagy fia tiszteletére, mikor is olyan jeles személyiségek emlékeztek rá, mint Sütô András, Czine Mihály, Kányádi Sándor, Markó Béla, Dávid Gyula, Izsák József. Úgy tûnt, az évforduló szárnyakat ad a könyvkiadóknak is, fölélénkül a Tamási-kultusz, s az író életmûve végre hozzáférhetôvé válik az egész erdélyi/romániai magyarság számára. Valóban: nem egy Tamási-könyv látott napvilágot a centenárium idején, és késôbb is.
Gondolat és árvaság címmel jelent meg nemrég Budapesten a Palatinus Könyvkiadónál egy új Tamási-kötet, mely az író 1923 és 1935 között keletkezett esszéit, publicisztikai cikkeit, útirajzait, riportjait tartalmazza. Összegyûjtötte, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta Nagy Pál.
– Miként indult el útjára a nem jelentéktelen vállalkozás? – kérdem a könyv gondozójától, akiknek nem ez volt az elsô és egyetlen találkozása az Ábel, az Énekes madár, a Szülôföldem halhatalan szerzôjének életmûvével, Tamási Áronnal: a 80 esztendôvel ezelôtt kisebbségi sorsba kényszerült erdélyi magyarság életének, sorskérdéseinek egyik legavatottabb ismerôjével.
– Az író emlékének ápolására, hagyatékénak gondozására hivatott (az özvegye, Bokor Ágota által létrehozott) budapesti alapítvány vezetôsége kezdeményezte ezeknek az írásoknak az egybegyûjtését, kiadását. Nem titkolható örömmel fogadtam a kitüntetô felkérést, hogy vállaljam el a munkát. Persze, tudva tudtam, hogy nem kis fába vágom a fejszémet, amikor Tamási Áron oly gazdag, annyira szerteágazó publicisztikájának minden eddiginél teljesebb gyûjteményét kívánom tetô alá hozni. Ô, Tamási életében egyetlen ilyen jellegû kötetet jelentetett meg, a Virrasztást (1943-ban). Jóval halála után, 1981-ben látott napvilágot a Kriterion Romániai Magyar Írók sorozatában a Tiszta beszéd (idôben 1940-ig terjedôen), s a rákövetkezô évben, 1982-ben Budapesten megjelent a kétkötetes Jégtörô gondolatok, ami már az egész pálya termésébe nyújtott betekintést. De mindkét kiadvány (különösképpen az elsô) magán viselte a korabeli cenzúra durva beavatkozásának nyomait: sok volt bennük a megcsonkított, a kipontozott szövegrész, és nem egy fontos írás egészében kimaradt ezekbôl a könyvekbôl. Alapvetôen szükségesnek mutatkozott hát, hogy a lehetséges teljességre való törekvés igényével minél elôbb összeállítsuk, a mai olvasókhoz eljuttassuk Tamási Áron munkásságának ezt a mellôzhetetlen ágazatát – híven az író eredeti fogalmazásaihoz. (A Gondolat és árvaság folytatásaként már a kiadónál – ugyancsak a Palatinusnál – van az 1935 utáni írások kötete is, Szellemi ôrség címmel. Remélhetôleg megjelenik a közeljövôben. Sôt, egy harmadik kötet is szerepel terveink között; ebben az elszórtan megjelent interjúk, naplójegyzetek, felszólalások kapnának helyet.) Természetes, hogy az anyaggyûjtés során bele kellett tekinteni Budapesten, az Alkotás utcai emlékházban ôrzött hagyatékba, egykori újságokat és folyóiratokat kellett elôkeresni a könyvtárakban egy- egy Tamási-írás hiteles szövegének szemrevétele végett, hogy helyre lehessen igazítani a késôbbi újraközlésekben fellelhetô szövegromlásokat. Ami bizony nem kevés türelmet, figyelmet igényelt. Azonban: Tamási "jégtörô gondolatainak" a sûrûjében járni, szavainak páratlan zamatát ízlelgetni mindenkor valódi örömöt és gazdagító szellemi élvezetet jelentett számomra.
– Manapság, amikor némely berkekben minálunk oly gyakori a fanyalgás a két háború közötti erdélyi magyar irodalom legnagyobbjainak emléke körül is, mi teszi idôszerûvé Tamási írásait? A publicisztikáját, esszéit? Mennyiben élô ez az örökség?
– Csak a közírás mezején maradva: Tamási Áron annak idején íróként, közéleti emberként az erdélyi magyarság legtisztább eszményeit védelmezte következetesen, rendkívül hatékonyan. A legnemesebb emberi és nemzeti értékek tudatosítására törekedve virrasztott fegyverével – élesre hegyezett tollával – a maga vállalta "szellemi ôrség" különbözô posztjain. A közügyek számontartását, népe – elsôsorban a székelység – gondjainak és panaszainak a megszólaltatását tartotta elsôrendû feladatának. Esszéi, riportjai, cikkei különös erôvel tanúsítják idôk múltán is, hogy a gyakorta "bajlátott", szülôföldnek, övéinek üzenetét kívánja, a szegények és meggyötörtek követeként, a nagyvilág lelkiismerete elé tárni. Olyan erdélyi magyar írástudó volt Tamási Áron, aki hittel vallotta: "(…) az irodalom nem légüres térben és a kortól független idôben születik. Szerves része annak az életnek, amelyet él a közösség, ebben az esetben az erdélyi magyarság". Ez "tiszta beszéd"… Úgy vélem, helyénvaló lenne erre a Tamási-gondolatra itt és mindenkor jobban odafigyelni…
– Az erdélyi magyarságról, a transzilvanizmusról napjainkban különbözô – nem ritkán élesen elmarasztaló, megkérdôjelezô – vélekedések is napvilágot látnak az irodalmi lapokban. Eluralkodóban a tagadás szelleme. Ide vonatkozóan Tamási egy helyütt ezt írja: "Az erdélyiség gondolata az örök önállóság gondolata. És kérdem: van-e a mi jövônkre nézve más biztató és megnyugtató út, mint az önállóság útja. Az az út, amely két gyanakvó gondolat között, Budapest és Bukarest között vezet el? Az az út, amely testvér és idegen egyformán rontanak, de amely egyedül és örök jusson a miénk. Ne bántsanak tehát minket és ne rontsák a mi egyetlen, kálváriás utunkat, amíg ennek a helyébe csak temetôt, vagy maszlagot, vagy kábító délibábot tudnak adni csupán, de sohasem más utat, de még kicsi rongyos ösvénykét sem".
– Hogyan vélekedik errôl Nagy Pál, a Gondolat és árvaság szerkesztôje?
– Nincs itt tér a szóban forgó súlyos kérdésrôl bôvebben, elmélyülten eszmét cserélni. (Pedig milyen hasznos lenne…) Annyit sietve is mondhatok: Tamási az imént idézett szövegrészben az erdélyi reálpolitika lényegét fogalmazta meg tömören, világosan. Úgy látta: maszlagok, kábító délibábok ellenében minden idôkben az a "kálváriás" út bizonyul nálunk –folytonos fegyenegetettségünkben – valóban járhatónak, biztos jövôbe vezetônek, mely a Kós Károly-i (igenis: transzilván) helyzetfelismerés nyomdokait követi. Vagyis: jövônk, megmaradásunk biztosítéka a cselekvô élet. Az önállóság. Én leginkább ezt olvasom ki Tamási szavaiból: a szalmalángon melengetett kuruckodás, a talajtalan ábrándozás elítélését, a Bethlen Gábor-i hagyományokban gyökerezô politizálás korszerû és realista tartalmakkal való feltöltésének szükségességét. Ez volna tehát az az út, amely "ôsi jusson a miénk".
– Mi lenne a tennivaló, hogy ma, amikor nemzedékek "szoknak le" az olvasásról, amikor a könyv egyre inkább veszít mûveltségformáló szerepébôl s a szépirodalom hovatovább a szakmabeliek belterjes (szûk) kasztjának érdeklôdésére számíthat csupán, tehát a mi jelenlegi körülményeink között például Tamási Áron is rangjához, valódi súlyához méltó arányban legyen jelen az olvasók szívében-körében?
– Elôször is: nem hiszem, hogy éppenséggel végveszélyben lenne az olvasáskultúra, és hogy a tévé, az internet hihetetlen ütemû és méretû térhódítása elôbb- utóbb teljesen kiszorítaná otthonainkból a könyveket. Vannak megnyugtató jelek is; csak észre kell venni ezeket. Kétségtelen azonban, hogy alaposan megváltoztak a viszonyok. Beszûkültek a lehetôségek, megcsappant a könyvvásárlás. Érthetô okok folytán. Meg aztán: múlandó divatok befolyásolják az érdeklôdés alakulását – általában a sekélyesség irányába. Úgyszólván nincs a sajtóban rendszeresen tájékoztató könyvkritika; Marosvásárhelyen nemigen lehet tudni, hogy mi jelent meg az elmúlt hetekben-hónapokban Nagyváradon, és fordítva. Nagy a zûrzavar a könyvterjesztés terén. A Gondolat és árvaság például, – hogy a magunk háza táján maradjak – mind ez ideig el sem jutott Erdélybe. Innen, a szomszédból: Budapestrôl. Holott egy új Tamási-kötetnek itt lenne igazán talaja, fogékony közege – minden ellenkezô híreszteléssel és posztmodern hümmögéssel szemben. A klasszikusokat, a maradandó értékeket lehetôleg elérhetô áron, nagy példányszámban kellene kiadni – újból meg újból. Én "azért" hiszek abban, hogy Tamásinak – éppúgy, mint Móricz Zsigmondnak, Krúdy Gyulának, vagy Németh Lászlónak, Illyés Gyulának – van minálunk is jelene, lesz jövôje.
Mert a magyar sorsot balkörömre írják,
sose találják meg az Attila sírját.
Mikor engem vittek az orosz harctérre,
nem tûztem virágot sipkám tetejébe.
De szerettem volna kiáltani nagyot,
(vaj, engedték volna kótyomfitty hadnagyok?)
Álljatok magyarok a vonat elébe,
Nálam az Attila sírjának rejtélye.
Arany koporsóban ezer drága titok,
Íratlan-mondatlan, amit az érni fog
a világ piacán az idôk idején,
ezer drága titok: szép magyar költemény.
Verte a holdvilág a vonat ablakát.
Aludtak a puskák, daloltak a bakák.
Ej, mit enyeleg itt az ablak karika!
Marhaszállítóban ment az emberfia.
Bakák sem dalolták, jajgatták a nótát,
mint ôsi elítáélt temetô-rabszolgák:
Sej, a guzsalyosom rózsaszín ruhája,
rászállott a harmat annak az aljára.
Szememen, szívemen könnyû vált belôle,
elégséges újabb ezer esztendôre.
Foly is lassan, mint a holdár, a gyöngyszemek,
szépen, lassan az Attila sírja felett.
Megjelent az Ifjú Erdély címû lapban, 1946-ban.
Ha kisiskolás korunkban egy lélegzetvételre fel tudtuk sorolni, hogy a történelem folyamán volt ókor, középkor és újkor, a tanító bácsi mindjárt tízest adott s meg is cirógatta a hajunkat, mert ügyesek voltunk. Nem kellett aprózni a részleteket, oly könnyedén ugortuk át az évszázadokat, akárcsak az iskola szomszédságában a Csáky tiszteletes úr kerítését, merthogy kertjében oly csalogatóan pirosodott a májusi meggy. Olykor-olykor fenn is "akadtunk", s édesanyánk értetlenül csodálkozott: miért is húzódozunk annyira a vasárnap reggeli vallásórától. A parókián a szokásos udvarseprést, favágást túlzott buzgalommal végeztük, s a tiszteletes úr is oly békésen viselkedett, hogy egymás közt pustogva reménykedtünk: talán fel sem ismert, vagy egészen elfeledte bûnbeesésünket. De az imaszobában, a biblia mellett ott volt egy nagy tányér meggy; a tiszteletes asszony szívélyesen kínálgatott, a leánykák szemérmesen szemelgették is, hanem mi, fiúkként, erôsen néztük a pádimentumot; csírázó gyermeklelkünk ráérzett, megint rosszat tettünk.
S hogy a felnôttek éppen akkor vívták az osztályharcot, mi is belecseppentünk, teljesen ártatlanul. Mert az egyik nap Dézsi tanító bácsi kijelentette: körlevél jött a rajontól, hogy az imperialistákat csak úgy tudjuk végérvényesen legyûrni, ha az elavult, csökevényes "Jó napot!" helyett imígyen köszönünk: "Elôre a szocialista faluért! Aki nem így tesz, az szekundát kap s az apját is felhívatják a néptanácshoz. Fel is írta nagy betûkkel a táblára, s mindjárt hozzáfogtunk a tanulásához. Újszerûnek, érdekesnek találtuk, s hogy rajtunk ne múljon az osztályharc kimenetele, egymást túllicitálva, kórusban igyekeztünk. Lelkes harminc toroktól zengett az osztály, a tanító bácsi ki is ment, s a kapu mögül lesett az utcára, ahol az emberek meg-megállva, fejüket hitetlenkedve csóválták az iskola felé. A tanító bácsi kis idô múlva savanyú arccal mondta, hogy mára elég is lesz az elôremenésbôl, s hazaengedett.
Elsônek egy nénivel találkoztunk, s amikor a hosszúra nyúlt sorban a leánykák már a szocialistánál tartottak, mi akkor kezdtük hátul az "elôrével". Ezt a zagyvaságot hallva a néni félrehúzódott, s kíváncsian kérdezte:
Rosszabbul jártunk Mihály bátyámmal, aki élete végéig éppen az amerikaiakat várta, s alig fejeztük be a kántálást, ránk is reccsent: ha még egyszer így köszönünk, a fülünket kitépi.
E fájdalmas kilátásra hirtelen elcsendesedtünk, s csak hazaérve, a kapunál kiáltottam el újra friss tudományomat. Édesapám az udvar közepén egy rongypokrócon félredôlve verte a kaszát. Fejét röviden felkapva elôvette rekcumozó hangját: – Helytelenkedés helyett elôbb illene köszönni!
- Éppen ezt tettem – szaladtam oda, s térdepeltem mellé.
– Ezután így kell köszönni, a tanító bácsi fel is írta a táblára krétával.
Édesanyám is kilépett a konyhából, mert pöttöm létemre gyakorta keveredtem nézeteltérésbe édesapámmal, s hogy mindig én húztam a kurtát, az örökös védôügyvéd szerepében próbálta menteni a menthetôt. Igazam tudatában a combomat is csapkodtam, de csak akkor hitték el, amikor a két bátyám is hazajött, s bizonyították, hogy Ákosfalván is ez a divat. Édesapám álmélkodva leengedte a kaszát, s két karjára dôlve meredt édesanyámra.
– Tán csak nem háborodtak meg a tanítók is?
S mikor azt is elmondtuk: ha nem így köszönünk, édesapámat felhívatják a néptanácshoz, édesanyám békítô kompromisszumot javasolt: az utcán köszönjünk elôírás szerint, csak otthon mondjunk "Jó napot".
Édesapám idegesen legyintett: – Hogy az isten… –, de bibliás édesanyám feddô tekintetére halkan mormolt valamit, csak az utolsó szót mondta ki hangosan: – …rajonostól!
Felénk fordulva pedig szigorúan meghagyta: – Úgy fogtok köszönni, ahogy az apám is tanított – s a vitát lezárandó, szólt édesanyámnak, tegye ki az ebédet.
Igen fel volt indulva, de furcsamód, szokásától eltérôen, csendben kanalazta a levest, s mintha mi ott sem lennénk, mintegy magának ismételgette idônként: mit értünk, Uram. Mit nem értünk meg!
Ebéd után fel is ment a fogadóba, s ezalatt édesanyánk kitalálta a megoldást: úgy lesz a legjobb, ha mind a két formában elmondjuk. - Különben apátokat megint elviszi a lepedôs autó!
Ez hatott. A lepedôs autóról igen rossz emlékeink voltak, mert a kollektív megalakulása elôtti éjszakákon sokszor vitték el vele. Oly rendszerességgel tették, hogy a végén az ôrmester csak megkocogtatta az ablakot, s az elemlámpával bevilágítva, szinte barátságos hangon szólt, mintha mulatságba invitálná: - Igyekezz, Jóska, igyekezz, sietnek az elvtársak!
Édesanyám halkan imádkozott, édesapám öltözködve káromkodott. – Úgysem írok alá! Mi pedig riadtan húztuk fejünkre a takarót.
Ezért fogadtuk meg édesanyánk tanácsát, duplán köszöntünk, elôbb hangosan mondtuk az újat, s utána halk, bizalmas hangon a "Jó napot!". De csak pár napot tartott, mert oly nagy volt a felháborodás, hogy a tanító bácsi modern Pilátusként tárta szát a karjait: nem ad szekundát, hanem a néptanácsnál ki-ki vállalja a reszkírt. Ne csak ô.
Hát ez volt cseperedô korom elsô korszakcsalódása, nem gondoltam arra, hogy bizony a felnôttek is szeretik a meggyet - lelkiismeretfurdalás nélkül. Akkor még nem értettem, s az elkövetkezô kampánykorszakokat már nem jön, hogy értsem. Mert aztán átvészeltük az aranykorszakot, utána nem akartuk eladni az országot, s hogy a vevôk mai napig messze elkerülnek, rájöttünk, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat. Most éppen e nadrágszorítós korszak sûrûjében lennénk, de elôreláthatólag ez sem fog sokáig tartani.
Nem egyébért, de maholnap már nadrágunk sem lesz.
Ami még maradt, amit
még adhatok: öbölnyi
csönddé csillapult pillanat.
Igaz, tehernek kevés,
és partja meredek.
De révbe érkezik sok
céltalanul csapkodó
mozdulat, és lánccá fonódott
ölelés veri föl tested
akvárium-némaságát.
Mi minden kell legyek!
Kirakatban örökké-óvatos
elefánt, nehogy bármit összetörjek,
és nyakam se szegjem.
Céltábla elôtt hegyes nyílvesszô,
célt ritkán tévesztô.
Más íjával (?).
Ló, pata, nyereg, kantár, zabla
s önmagammal gyorsabb iram.
A kibírtam idáig,
Ezután is kell, hogy bírjam.
Szakállam már fehér,
mint az Északi-sark.
De szívem meleg még,
vacok a hó alatt.
S orrom sarki medve,
megérzi a fókát.
Jégre szállok értetek,
elvillanó szoknyák.
Ha apró halat
fogok, visszadobom. Ha
nagyot, küszködöm.
Isten volt, s van. Mint
magam. A kérdés: lesz-e,
mikor nem leszek?
Tûz s árnyékok a
falon. Ennyi volna? Én
akkor kiszállok.
lavina gyanánt
betemet sodor a csend
felsikolt a vers
*
lassan elfogynak
ajkunkról a szavak – itt
állunk majd bénán
*
megkeseredett
reggelre minden álom -
meddôk a napok
Acélexport az Egyesült Államok
Románia abban reménykedik, hogy az Egyesült Államok hamarosan feloldja a román acélexportra – a dömpingárak alkalmazása miatt – kirótt büntetô vámot – írta a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap. A lap emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó amerikai szövetségi bizottság a héten dönt: feloldja-e, vagy sem a 17 országból – köztük Romániából – származó különbözô fémipari termékekre kivetett dömpingvámot. A kohászati és fémipari termékek jelentôs súllyal, mintegy 15 százalékkal részesednek Románia összes kivitelében. Különösen keresettek a hidegen hengerelt termékek: a vas-, öntöttvas- és acéltermékeket exportáló román cégek idei elsô félévi, összesen 280 millió dollárnyi bevételeinek több mint a fele (156 millió dollár) éppen ilyen termékek eladásából származott.
A csehek elégedettebbek életszínvonalukkal mint a lengyelek és a magyarok
A csehek elégedettebbek életszínvonalukkal mint a lengyelek és a magyarok – derült ki abból a nemzetközi felmérésbôl, amelyet június végén és július elején készített az említett három ország lakossága körében a prágai Közvélemény-kutató Intézet(IVVM). Csehországban a megkérdezettek 23, Lengyelországban 19, míg Magyarországon kilenc százaléka elégedett jelenlegi életszínvonalával. Mindhárom országban az emberek mintegy fele átlagosnak tartja életnívóját, ugyanakkor Csehországban a megkérdezettek 25, Lengyelországban 33, míg Magyarországon 35 százaléka minôsítette életszínvonalát rossznak. Ami a jövôbeni kilátásokat illeti, ott a magyarok a leginkább derûlátók: a csehek 19, a lengyelek 14, a magyarok 21 százaléka ítéli úgy, hogy jövôre javulni fog helyzete. Az egyes országok gazdaságát illetôen mindhárom országban nagy az elégedetlenség. A csehek 55, a lengyelek 59, míg a magyarok 41 százaléka tartja rossznak országa gazdasági helyzetét. A jövôre nézve a csehek 53, a lengyelek 47 és a magyarok 44 százaléka nem számít lényeges változásokra. Az optimisták aránya Magyarországon a legnagyobb: gazdasági helyzet javulását a csehek 16, a lengyelek 13 és a magyarok 22 százaléka tartja valószínûnek. A gazdasági helyzet további rosszabbodására Csehországban 21, Lengyelországban 29, Magyarországon 26 százalék számít.
A kormányhivatalok képviselôi, egyházi vezetôk és ismert értelmiségiek mellett a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiója megyei szervezeteinek négy-öt tagú küldöttségét várják a szervezôk a budapesti Magyarok Házában szeptember 26-án tartandó régiótalálkozóra – tudta meg az MTI csütörtökön az MVSZ-hez közelálló forrásból. A Szijártó István régióelnök által szignált meghívóban a szervezôk kijelentik: "az MVSZ elnökségében a közös munkát erkölcsi, törvényi és alapszabályi feltételekhez kötô és ahhoz ma is ragaszkodó, a szervezet megújulásáért folyamatosan dolgozó tizenkét elnökségi tag nevében mindenkit szeretettel várunk." A régiótalálkozóra meghívták Tôkés Lászlót, az MVSZ tiszteletbeli elnökét, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét. A hírre reagálva Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke az MTI-nek elmondta: nem kapta meg a régióelnök által kiküldött meghívót. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a kormányhivatalok képviselôi jelenlétük esetén egyszerûen beavatkoznak a Magyarok Világszövetsége életébe.
OPEC-nyilatkozat az olajtermelésrôl
A Kôolajexportáló országok szervezete csütörtökön nyilatkozatot adott ki, melyben az ellátást javító további lépéseket helyez kilátásba, ha a piac az olajárak (magas) szintje miatt ezt igényli, de úgy látja, hogy legutóbbi lépésével már bôven kielégítette a keresletet. Az OPEC szerint az árak már jelentôsebb mértékben süllyedtek is az elmúlt napokban, a termelésnövelésrôl hozott döntést követôen. Az OPEC "számításai" szerint a legutóbb elhatározott 800 ezer hordós termelésnöveléssel az idén a piac számára biztosított többlet már 3,3 millió hordó naponta. A nyilatkozat újólag elhárítja az OPEC felelôsségét a kialakult helyzetért, melynek fô okát a kartell a feldolgozói kapacitásoknál keletkezett szûk keresztmetszetekben látja, s mint a Reuters hírügynökség jelentésébôl kitûnik, nem tesz említést, mekkora termelési többletben merülnének ki az ellátási helyzetet javító további lépések.
Csecsen vérdíj orosz vezetôk fejére
Csecsen hadurak 2 millió dolláros vérdíjat tûztek ki Vlagyimir Putyin orosz elnök fejére. Sámil Bászájev és Hattab csecsen vezérek az interneten keresztül összesen 21 orosz politikai, illetve katonai vezetôt neveztek meg, akiknek "fejéért" cserébe jelentôs pénzösszeget hajlandóak áldozni. Így például Borisz Jelcin volt államfô meggyilkolása 1 millió dollárt érne nekik. Igor Szergejev védelmi miniszter és Anatolij Kvasnyin tábornok vérdíja 500 ezer dollár. Vlagyimir Rusajlo belügyminiszter és Igor Ivanov külügyminiszter "értéke" 300 ezer dollár. Az ajánlattevôk feltétele, hogy fényképpel, vagy videofelvétellel bizonyítsa a merénylô, hogy "megszolgált" a vérdíjért.
Távközlési mûholdakat állított Föld körüli pályára egy Ariane-5
Két távközlési mûholdat juttatott a világûrbe csütörtök éjszaka egy, a Francia Guyanában lévô kourou-i ûrközpontból indított nyugat-európai fejlesztésû Ariane-5-ös hordozórakéta. A két mûhold az európai, észak-amerikai és karibi területeket szolgál ki. Az 5- ös jelzésû az Ariane-rakétacsalád legkorszerûbb változata. Társaihoz képest jóval nehezebb terhet képes Föld körüli pályára juttatni. Rendszerbe állítását azonban sok nehézség kísérte: 1996-ban az elsô kísérleti indítás kudarcot vallott, a rakéta felrobbant, és ez jelentôsen hátráltatta szolgálatba állítását. Kereskedelmi céllal elôször tavaly indítottak Ariane-5-öst.
"Egyenesítik" a pisai ferde tornyot
Sikeresen halad a pisai ferde torony megmentésére 1999-ben indított akció – állítja egy brit szakértô. Nyolcszáz év óta most elôször sikerült jelentôsen stabilizálni a tornyot – nyilatkozta John Burland professzor a The Timesnek. A londoni Imperial College professzora, aki tagja a pisai ferde torony megmentésére alakított nemzetközi szakértôi csoportnak, beszámolt róla, hogy a múlt hónapban elvégzett mérések a mentési projekt sikerét bizonyították. Burland szerint a XII. században épült torony már 23 centiméterrel elmozdult a "helyes irányba". A ferdülés naponta 1,5 milliméterrel csökken. Jövô júniusra a torony elôreláthatólag 45 centiméterrel "egyenesedik" majd ki. Akkor remélhetôleg ismét megnyithatják a látogatók számára – több mint tíz év óta elsô ízben. A tavalyi év elején megkezdett munkálatokat augusztusban átmenetileg leállították, hogy megvizsgálják az addig elért eredményt. A munkálatok során harminc tonna földet hordtak el hat méterrel a torony északi oldala alól. Ehhez a munkához egy Burland által kifejlesztett fúrót használtak, amely nem rázkódtatta meg az épület alapjait. Eközben a laza iszapos talaj, amelyre a torony épült, a föld elhordása következtében lassan engedett és az épület valamelyest "kiegyenesedett".
Hollandiában engedélyezték a homoszexuálisok házasságkötését
A holland parlament a héten nagy többséggel jóváhagyta azt a törvényt, amely engedélyezi homoszexuális párok házasságkötését, valamint azt, hogy azonos nemûek is örökbe fogadhassanak gyermekeket. A képviselôk 107 igen és 33 nem szavazattal döntöttek arról, hogy a homoszexuális párok szabályosan házasságra léphetnek egymással, és pontosan ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a heteroszexuális házaspárok. Az AFP jelentése szerint az azonos nemû párok ezentúl gyermeket is örökbe fogadhatnak, igaz hogy csak holland állampolgárságúakat. A holland NIPO közvélemény-kutató intézet szeptemberi felmérése szerint az ország lakóinak 62 százaléka ért egyet a most megszavazott törvénnyel.
India az erôspaprika-világbajnok
Indiáé a világbajnoki cím erôspaprikából. Négy indiai tudós felfedezte, hogy az ország északkeleti felén termesztett paprikafajta még a mexikói chilli paprikánál is jóval erôsebb – jelentette a Reuters. Az indiai tezpur – ez India "erôsségének" fajtaneve, amelyet termesztési területe után kapott – 855 ezer scoville erejû, míg a mexikói chili csak 557 ezer scovilles. Ha netán valaki nem tudná: a scoville a paprika erôsségének mértékegysége Wilbur Scoville német tudós után. Ô alkotta meg az egzakt méréseken alapuló paprikaerô-skálát.
A közigazgatás fejlôdése és mai állapota
A Területrendezési és Fejlesztési Minisztérium szervezésében, Bukarestben kerül sor a Közigazgatás fejlôdése és mai állapota címû szemináriumra. A meghívottak között Mugur Isarescu miniszterelnök, Vlad Rosca közigazgatási miniszter mellett az összes megyei tanácselnökök (Maros megyét Viárg György képviseli) és Bukarest fôpolgármestere is szerepel. A pénteken és szombaton zajló szemináriumot 1997–2000-es idôszakot vizsgálják meg.
Nekifogtak Makfalván a digitális központ felszereléséhez. A munkálatok során a föld feletti vezeték elhelyezése érdekében 270 oszlopot állítanak fel, és így összesen mintegy 400 oszlophoz lesz rögzítve a vezeték. Bár a helyi polgármesteri hivatal a község részére 680 vonalas központot kért, várhatóan Makfalván és Kibéden 200-200, Hármasfaluban 160 vonalas központ lesz. A községben jelenleg 400 elôfizetô és nagyon sok kérvényezô van.
Könyvbemutató Káposztásszentmiklóson
Vasárnap du. 4 órától, az istentiszteletet követõen, Barabás László néprajzkutató Kapun belül, kapun kívül címû könyvét mutatja be, a szerzõ jelenlétében Bölöni Domokos író a káposztásszentmiklósi református templomban. A bemutatóra várják a környezõ falvak (Karácsonfalva, Fintaháza, Somosd, Cserefalva) lakosait is.
Az Erdôszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal a község Szováta felôli kijáratához tervezett vásártér elkészítésén dolgozik. A mintegy 1 hektáros telket el kell egyengetni, kutat kell ásni és be kell keríteni. A polgármesteri hivatal alkalmazottai remélik, hogy jövô hónap elejéig befejezik a munkálatokat, hogy október 26-án már itt tarthassák a