|
LII. évfolyam 214. (14570) |
2000. szeptember 13., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A szállítási minisztérium kedden elindította az állami légi közlekedési vállalat, a Tarom privatizációját, a vállalat 54,2 százalékát kínálva eladásra.
A Tarom privatizációja régi részvények eladásával vagy tôkeemeléssel történik, errôl késôbb döntenek. Az érdeklôdô befektetôk november 7-ig nyújthatják be ajánlataikat.
A kormány azonban azt szeretné, hogy román befektetôk kezében maradjon a Tarom 51 százaléka.
Jelenleg a Tarom 95,32 százaléka van a szállítási minisztérium tulajdonában, a többi egy helyi befektetési alap és két állami vállalat között oszlik meg.
A vállalat részvénytôkéje 1,95 billió lej (23 363 lej/dollár). A Tarom parkja két Airbus 310, nyolc Boeing 737-300, hat ATR 42-500 és három BAC 1-11 gépbôl áll.
A román légi közlekedési vállalat megállapodást írt alá nyolc Boeing 737-700 és 737-800-as vásárlásáról, az elsô két gép várhatóan ez év végén szolgálatba áll.
Fodor Imre cáfolja Dorin Florea állításait
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere legutóbbi sajtótájékoztatóján egyebek között elmondta, hogy az elôzô közigazgatás rendszertelenül mûködött, mert nem létezett szervezési felépítés (ún. organigramma), ugyanakkor azt is kijelentette, hogy nem támogatja a fôtér és a Dózsa György utca keresztezôdésénél levô aluljáró további építését. Az elôzô adminisztrációt érintô kijelentésekre Fodor Imre volt polgármester, ma alpolgármester válaszolt.
Tisztogatás a polgármesteri hivatalban?
– A polgármesteri hivatalnak kristálytiszta szervezési felépítése volt, most rendszertelen a tevékenység. Nem tudják az emberek, mi a teendôjük. Még mindig nem tudjuk, hogy a két alpolgármester mivel kell foglalkozzon. A múlt közigazgatásban a szervezési felépítést néha megváltoztattuk, mert különbözô rendelkezések jöttek, amelyeknek a végrehajtásához igazítottuk a személyzetet. Például az új közpénzügyi törvény szerint át kellett venni jó néhány tevékenységet, ehhez alkalmazkodtunk. Dorin Florea személyzeti politikája ellentmondásos. Egyfelôl egyértelmûen meghirdette, hogy csökkenti a személyzetet, másfelôl pedig nagyon gyorsan felvett olyanokat, akiket ô ismer. Ebbôl világosan kitûnik, hogy csinálja a helyet a saját embereinek.
– Dorin Florea úgy állította be, hogy az ún. egyablakos kiszolgálás az ô találmánya. Ezt mi már korábban beindítottuk, de ezt a rendszert nem fejeztük be, mert nem olyan egyszerû. Ha most ezt továbbfejlesztjük, annál jobb, hiszen ezt csak lépésrôl lépésre lehet kiépíteni – vélte e témáról Fodor Imre.
– Nagyon jól tettük, hogy hozzáfogtunk és támogattuk az aluljáró megépítését. Amikor beindultak a munkálatok, nem létezett a közpénzügyi törvény, mi a központi költségvetési leosztásból finanszíroztuk e beruházást, tehát ez az állam által támogatott objektum volt. A pénzfolyósítás azért szûnt meg, mert az új közpénzügyi törvény alapján a fizetések utáni adók része illet minket, ebbôl gazdálkodhatunk. Az tudnivaló, hogy lassan folynak be az összegek. Ennek ellenére az aluljáró építését tovább kell folytatni, mert máskülönben nem oldjuk meg az amúgy is nehézkes közlekedési gondot Marosvásárhelyen. Ez egy nagyon jól, szakszerûen átgondolt beruházás. Az aluljáróban kereskedelmi helyiségek lesznek, hozzájárulnak a beruházás részbeni megtérüléséhez, de nem ettôl szükséges és hasznos. Nem lehet lemérni egy aluljáró közvetlen hasznát. Fontosságáról, gazdasági hasznáról kizárólag a szakemberek dönthetnek, az ô véleményük mérvadó. Azonban azt is tudni kell, hogy egy ilyen aluljáró építésekor vannak egyéb elôírások, amelyeket be kellett tartsunk, többek között, hogy a létesítmény adott esetben óvóhelyként is felhasználható. Ez annak idején több pénzt igényelt. Ezt hogy lehet gazdaságilag megtéríteni? Mindezeken túl a munkálatok leállításához tanácsi határozat kell. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a tanácsosok többsége úgy látja, hogy a munkálatokat folytatni kell, így elhamarkodott bejelentésre ragadtatta magát Dorin Florea. Ha komolyan változtatni, módosítani akar a már folyamatban lévô dolgokon, szakmailag kell hitelt érdemlôen megalapoznia.
Miközben a csôd szélén állnak a legnagyobb kórházak a felgyûlt sok milliárdos adósságok terhe alatt, s az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mégsem használhatja fel a kincstárban felhalmozódott tôkéjét, az elmúlt héten elnökcsere történt a pénztár élén. A korábban lemondatott kormányfôhöz, Radu Vasiléhoz közelálló Alexandru Ciocâlteu helyett Virgil Paunesu került a tisztségbe. Az ügy hátterérôl, a pénzügyi zárlat okáról a múlt hét végén Marosvásárhelyen tartózkodó Hajdú Gábor szakminisztert kérdeztük.
– Miért volt szükség az elnök távozására a pénztár élérôl?
– 1999. január 15-én magam is a miniszterelnökhöz folyamodtam Alexandru Ciocâlteu leváltása érdekében, arra hivatkozva, hogy a pénztár elnöke a szakminisztériummal való tevékeny együttmûködés helyett az egészségügy átalakításának megvalósíthatatlanságát hangsúlyozta. Tette ezt a volt miniszterelnökre való befolyását hangsúlyozva, akinek háziorvosaként annak ajánlására került a pénztár élére. Ott azonban nem volt kifogástalan a teljesítménye, amit politikai cikcakkjai is tetéztek. A parasztpártból kiválva, a liberális párthoz szegôdött akkor még nem tudván, hogy a pénzügyminiszter nem követi a liberális vonalat.
Ami a tevékenységét illeti, 1998 szeptemberében szemrehányást tett nekünk, hogy hat hét alatt nem valósítottuk meg a biztosítási rendszer informatizálását, az ô vezetésével a pénztárnak viszont egy év sem volt elég erre. Ezenkívül belebonyolódtak egy sor perbe, amelyek elhúzódtak. Így például nem fogadták el a biztosítási hálózat informatizálása érdekében megtartott versenytárgyalás eredményét sem, amelynek kapcsán az elnök lemondással fenyegetôzött.
Leváltását most a pénzügyminiszter is kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy nem dolgozta ki azt a feltételrendszert, amelynek alapján az országos pénztár átutalta a megyéknek a visszaosztási alapban levô összegeket.
(Hadd tegyük hozzá: így történhetett meg, hogy a szóban forgó alapból Maros megye a többi egyetemi központhoz, Kolozsvárhoz viszonyítva például, minden magyarázat nélkül, 300 milliárddal kevesebb pénzt kapott az idén.)
– A leváltás ténye azonban a jelek szerint nem oldja meg a láthatáron levô csôdhelyzetet, holott, amint már több forrásból is elhangzott, a pénztár rendelkezik az adósságok törlesztésére szükséges összeggel. Tulajdonképpen mennyi pénzrôl is van szó?
– A kincstárban levô 5000 milliárd lejrôl. A költségvetési törvény által szabályozott kiadásokra hivatkozva a pénzügyminisztérium nem akar hozzájárulni e kiadások növeléséhez.
– Holott a valóságos kiadások már jóval túllépték a tervezettet, s a pénztár azt nehezményezi, hogy miért kell a mindössze 10 százalékos kamatot biztosító kincstáron keresztül intéznie a pénzügyeit. Az a válasz pedig, hogy ez a pénzkezelés legbiztonságosabb módja, nem pótolja azokat a jövedelmeket, amelyek a banki betétbôl származnának…
Az utóbbi idôszakban azonban egy másik intézkedés okozott rendkívül sok kellemetlenséget az egészségügyben. Miért mondott le az Egészségügyi Minisztérium azoknak a krónikus betegségekre vonatkozó programoknak a finanszírozásáról, amelyek korábban a hatáskörébe tartoztak?
– Anyagi okok miatt. 1998 elôtt az egészségügy részesedése a bruttó nemzeti össztermelésbôl 3 százalék alatt volt, ami 99- ben 4,5 százalékra emelkedett, s 2000-ben még ennél is több lesz. Ennek a jövedelemnek a nagy részét azonban a pénztárak valósítják meg, jóval többet, mint amennyit elôre láttak. Míg a minisztérium egész évi költségvetése 4433 milliárd lej, a pénztár az év elsô felében 14.000 milliárd lejes bevételt valósított meg. Ezért voltunk kénytelenek lemondani az elkezdett programok finanszírozásáról, amit nem szívesen tettünk.
– Az intézkedést csak tetézte, hogy azt is szabályozták, hogy a krónikus betegeknek járó gyógyszereket csak a zárt körû patikákban adhatják ki. Egyetért-e ezzel a rendelkezéssel a minisztérium?
– A pénztár vezetôségének kezdeményezésérôl van szó, amiben nem kérték a véleményünket, de úgy vélem, hogy erre nincsenek kellôképpen felkészülve a kórházi gyógyszertárak, s érthetô a nyílt láncban dolgozó patikák tiltakozása is, akik jövedelmük egy részét veszítik el – válaszolta kérdésünkre Hajdú Gábor egészségügyi miniszter.
Mintha nem lenne végállomás. De azért van, nyitódnak- csukódnak az ajtók, majd fulladásig gázt löknek a sofôrök, elhúznak Jedd felé. Általában akkora a helyzeti erôlködés, hogy a falusfelek, a piaci kofák a füstködben egymást veszítik. Nem baj. A szentlôrinci gádzsókat és a magánfuvarosokat bezzeg nem zavarja az egyirányú forgalom, az elôbbiek mennek, mint a szélvész, amíg csak a gebe bírja, az utóbbiak megszokták a padkaállást, a személyszállítást egyébként eleve feketén intézik…
Mi meg átellenben szépen nézzük az elrobogó jármûveket és a bajuszos sofôröket, ahogy a titokzatosságot boldogan célegyenesbe veszik. Mert titokzatos végállomás a Jeddi úti: elôbb mindenki leszáll, mert miért is mennének a számológépgyár felé, gondoljátok meg, proletárok. Persze, leszámítva a váltó baktereket. Tudtak ôk valamit, ami a pályaválasztást illeti. Aztán, mondom, elmennek valamiért az autóbuszok, egyszer csak eltûnnek, megemészti valamiféle rejtélyes mögöttiség.
És mindig csak felmennek az autóbuszok, mind csak mennek, csak felmennek, és átellenben, ahol mi rendszerint állni szoktunk, nem történik semmi. Fizikailag semmi, de mi is történhetne egy olyan leszázalékolt fertályon, ahol csak állni lehet?! Legfeljebb megállapítani a szomszédról, hogy az ô ôszi pasztellszínei is a kilósból származnak. És lehet az állást jócskán gyakorolni a megállóval átellenben, elvégre megálló van ott is. Túl azonban mégiscsak történik valami, hiszen felmennek az autóbuszok, mondtam. És mi szépen elnézegetjük az úri bécsi utcák macskakövein kímélôdött jármûveket. De mifelénk, mit lehessen tenni, helyi jellegzetességekkel terheli az utcanép: I love you, Dana + Pisti kis interetnikummal, és egyéb utasfolklórral keveredik a színvonal és a por. Számolom: kettô, négy, a csíkok már egybenyúlnak, de csak három, mert a negyedik a távolsági, elviszi a füstevôket. A falusiak elmennek, ugyanis ôk várni szoktak valamire. Még.
Mi csak állunk, a marosvásárhelyi közszállítás próbababái, városi népség, állunk, szépen állunk. Az idén szárazság volt, nem hiszek afféle mesékben, hogy a derék autóvezetôk két rund közt eljárnak gombászni. Mégiscsak derék és rendes emberek, még meg is szoktak nézni minket egy kicsit szánalmasan, amikor már tökig benyomták a gázt, hogy mi ott állunk a sarkon: húsz, harminc, negyven percig, de lehet, több is, nem tudom pontosan, mert a legutóbbi állásgyakorlatba bécsi zsebórám hamarabb belefáradt. És íme: a link és amatôr filozófus felállítja legott a marosvásárhelyi idô, a marosvásárhelyi tér és a marosvásárhelyi sebesség kölcsönhatásait. Díszpolgárság járna neki, ha jobban meggondoljuk…
Egyszer, ha tehetném, csakhogy, ó, nem tehetem, meghívnám Chioreanu urat is, vagy magukat a sofôröket, próbáljanak velünk állógyakorlatot. Fogadnék rá, bár abszurdum, azt mondaná: tovább ezt csinálni nem érdemes, s tán felülne az elsô haszonjármûre, amit úgy neveznek: maxi- taxi… Azért a kétezer vagy kétezer-ötszáz lejért… Majd a sofôrökbôl összehívna egy nagygyûlésre valót, ahol mondjuk nem a jeddi táj ôszi szépségérôl, netán más erdôalji titokzatosságról szólna nekik szépen… Hanem, mondjuk, az öklével csapna egy jót az asztalra: a kutyaúristenit, járjunk egy kicsit gyakrabban!
Utóirat: Kíváncsian várom, mikor ébred már fel valaki, s jut eszébe, hogy annak idején nem azért létesült busz-végállomás a Számológépgyárnál, hogy legyen ahol a közszállítóknak rejtôzve elidôzni, hanem az akkor még virágzó gyár dolgozóinak ide-oda szállítása miatt. Mivel azóta tönkretették az üzemet, valójában semmi sem indokolja, hogy továbbra is ott térjenek pihenôre minden forduló után a buszok. Hacsak nem a pihenô lett a fô motiváció!
A román hírszerzô szolgálat (SRI) nem tartja megfigyelés alatt a romániai politikai pártokat és a civil szervezeteket – jelentette ki Mihail Nica, az SRI igazgatóhelyettese, miután a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik tagszervezete – platformja – a belügyminiszterhez fordult panasszal a SRI-tôl elszenvedett zaklatás miatt. Katona Ádám, az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevû platformjának vezetôje szombaton jelentette be, hogy levélben tiltakozott Constantin Dudu Ionescu belügyminiszternél, mivel két SRI-tiszt "lelkileg terrorizálta" a Hargita megyei Zeteváralja katolikus közösségét.
Az EMK elnöke szerint a SRI-tisztek megpróbálták rábírni a zeteváraljai katolikus papot, hogy ne engedje be a helybeli templomba az EMK rendezvényét, majd jelenlétükkel próbálták terrorizálni a rendezvényen résztvevôket.
A belügyminiszternek küldött tiltakozó levélben szerepelt az is: a rendezvény szervezôi megpróbálták szóvá tenni az esetet a SRI Hargita megyei felügyelôsége parancsnokának is, aki azzal utasította el a tiltakozást, hogy a SRI-tisztek "gyónni mentek el Zeteváraljára".
Katona Ádám hangoztatta: az ilyen akciók a SRI bevett gyakorlatához tartoznak.
Mihail Nica, a SRI igazgatóhelyettese a hétfôi román nyelvû sajtóban megjelent nyilatkozatában leszögezte: a SRI vezetése sohasem engedte meg "a politikai színezetû akciókat". – Ha túlbuzgóságból ilyen esetek mégis elôfordultak, a SRI drasztikus intézkedéseket tett – tette hozzá Nica, aki "sajnálatosnak" tartotta, hogy "egyes alakulatok és szervezetek képviselôi" félremagyarázzák az ilyen eseteket és "ingyen reklámot csapnak maguk körül".
Súlyos viszont, hogy az ilyen értelmezések igazságtalanul kérdôjelezik meg a SRI-tisztek akcióit, ami nem kívánatos és mesterséges feszültségeket kelthet, különösen, ha az ilyen "mûveletekben" bizonyos nemzeti kisebbségek képviselôi vesznek részt – jelentette ki a román hírszerzés igazgatóhelyettese.
Dorin Florea polgármester, arra a kérésre, hogy támogassa a roma kultúrát, azt válaszolta: menjek el templomba és mondjak el egy imát azért, mert jóváhagyott számunkra 10 millió lejt – kezdte tegnap délutáni sajtótájékoztatóját Venczi János, a marosvásárhelyi Aven Amentza Romale együttes vezetôje, aki Moca Rudolffal, Haller Istvánnal és Koreck Máriával, a Pro Európa Liga munkatársaival együtt azért hívta meg az újságírókat, hogy válaszoljon a polgármester sajtótájékoztatóján tett azon kijelentésére, mely szerint a romák táncegyüttes támogatására elôirányzott pénzösszeg egy részébôl sárga kerékpárokat vásárolnak az alkalmazottaknak.
A romák elmondták, hogy Fodor Imre polgármestersége alatt a helyi tanács a 2000. február 24-én keltezett 13-as határozata által a cigányok kulturális tevékenységének a támogatására az idén összesen 50 millió lejt hagytak jóvá. Ebbôl eddig elköltöttek 12 milliót, mivel részt vettek a sátoraljaúhelyi roma folklórfesztiválon. Az együttes 25 millió lejt kért arra, hogy ezáltal kijussanak az Olaszországban megrendezendô cigány világfolklór-fesztiválra, ahova 17 személy kapott meghívást. Ezenkívül az együttest még várják Magyarországon is és szeretnének Marosvásárhelyen is cigánytánc-fesztivált szervezni.
– A polgármester azt mondta nekem, hogy hegedülés helyett inkább építsek házakat a Hidegvölgybe – idézett Venczi János.
Azzal a kijelentésévelm hogy az együttes énekeljen a saját fajtájának, a romák jogait is megsérti. Miért ne legyen egy cigány együttes egy kultúra hírvivôje országunkban, vagy a határokon túl? Az Aven Amentza Romale több díjat nyert, így méltóképp képviselheti e nép kultúráját, mely különben része az ország kultúrájának. S ha a megyei tanács a mûvelôdésügyi felügyelôség révén jóváhagyott 21 millió lejt az október 15-én, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megrendezendô cigányfesztivál szervezésére, akkor a polgármesternek nincs joga önkényesen kevesebbet adni nekünk, mint amennyit a helyi tanács eldöntött – vélték a sajtótájékoztató szervezôi.
Néhány nappal elhúzódnak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a kormány tárgyalásai a Romániának szánt készenléti hitel újabb részletének folyósításáról – jelentették be kedden Bukarestben.
Mugur Isarescu miniszterelnök a tárgyalások elhúzódása ellenére úgy nyilatkozott, bízik abban, hogy az IMF szabad utat enged az újabb részletnek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ennél sokkal fontosabb olyan program megvalósítása, amely fenntartja a pénzügyi egyensúlyt és a gazdasági növekedést.
Isarescu elmondta, a tárgyalások elhúzódását a tervezett költségvetési bevételek elmaradása, a költségvetési szférában kialakult magas bérszínvonal és a jövô évi költségvetés kérdései okozzák.
– A legfontosabb, hogy realisták legyünk. Realista módon kell megítélnünk azt, hogy mit tehetünk az elkövetkezô hónapokban a pénzügyi egyensúly megôrzése érdekében úgy, hogy azzal ne bizonytalanítsuk el a gazdasági növekedést. Nem csak az elmaradt költségvetési bevételekrôl van szó, hanem a tervezettnél jóval nagyobb arányban növekedett bérekrôl és az inflációról – szögezte le.
Eredetileg hétfôre várták a legújabb IMF- felülvizsgálat befejezését. Ha sikerrel végzôdnek a tárgyalások, Románia újabb, 117 millió dolláros részletet hívhat le a nemzetközi pénzintézet 535 millió dolláros készenléti hitelébôl.
Az IMF tavaly augusztusban hagyott jóvá 535 millió dollár készenléti hitelt Romániának. Ennek csak elsô részletét tudta lehívni Bukarest, majd arra kényszerült, hogy a hitel határidejének meghosszabbításáról kezdjen tárgyalásokat, mivel a lejáratig már nem kapott többet a keretbôl, a feltételek hiányos teljesítése miatt. Többszöri halasztás után az IMF idén júniusban hagyta jóvá a hitelprogram felújítását és határidejének kiterjesztését. A júniusi megegyezés szerint a fennmaradt összeget négy egyenlô részletben kapja meg Románia. Az elsô részletet júniusban átutalták.
Gond az egyetlen tengeralattjáróval
A haditengerészet egyetlen tengeralattjárója 1994 óta üzemképtelen, mivel lemerültek az akkumulátorai – közölte Bogdan Tudoran, a védelmi minisztérium államtitkára.
A Mediafax hírügynökség keddi jelentése szerint Tudoran a szenátus ülésén kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Delfin névre keresztelt tengeralattjárót 1986-ban vásárolták a Szovjetuniótól. 1994-ben az akkumulátorok szavatossági ideje lejárt, és cseréjük 7 millió német márkába került volna.
Ma a Delfin megjavítása 30-32 millió dollárba kerülne és 14 hónapig tartana. Tudoran ugyanakkor leszögezte, hogy a haditengerészet nem kívánja eladni a tengeralattjárót.
A védelmi államtitkár azért adta a tájékoztatást, mert az egyik szenátor felvetette: a román területi vizeken kalózkodó orvhalászok ellen tengeralattjárót kellene bevetni. Tudoran szerint a Delfin nem is erre való, mivel rendeltetése az elrettentés.
A Mikulás Dzurinda vezette szlovák kormánykoalíció pártjai hétfôn este Pozsonyban a Magyar Koalíció Pártjának követeléseirôl folytattak két órán tartó egyeztetést. Konkrét eredmény nem született, de bíztatónak látszik, hogy a szlovák partnerpártok hajlandók tárgyalni az MKP követeléseirôl.
Az ilyen jellegû találkozóról a koalíciós partnerek eddig hallani sem akartak – emlékezetett rá Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetôje, aki az egyeztetés után az MTI-nek nyilatkozva elmondta: "Most hajlandóság mutatkozik arra, hogy tárgyaljanak. Persze, ez még nem eredmény, csupán bíztató jel."
Ismeretes: a szlovák kormánypártok mereven elutasítják, hogy Szlovákia tervezett közigazgatási reformja során egy olyan megyei rangú nagyobb közigazgatási egységet is létrehozzanak, amelyen belül megôrzôdik a szlovákiai magyarok statisztikai többsége. Az MKP vezetôi az elmúlt hetekben többször kijelentették: kilépnek a kormányból, ha nem teljesítik a legfontosabb prioritásaikat, amelyeket a közös kormányzás két éve alatt a szlovák partnerek eddig a szônyeg alá söpörtek.
A megyével kapcsolatos követeléseken túlmenôen az MKP ragaszkodik ahhoz, hogy Szlovákia ratifikálja az európai kisebbségek nyelvi chartáját, teremtse meg a magyar pedagógus- utánpótlás feltételeit, az állam kezébôl pedig jutassa az önkormányzatok kezelésébe az úgynevezett gazdátlan földeket.
A megyét érintô MKP-követelés kapcsán a szlovák kormánypártok az ellenzékkel együtt hirdetik, hogy "etnikai alapon" nem szabad létrehozni a kérdéses közigazgatási egységet. A hétfôi egyeztetésen errôl a kérdésrôl nem esett szó, a megye ügye a rendszeres keddi koalíciós tanácskozáson kerül napirendre – mondta az MTI-nek Bárdos.
Hétfôn a legtöbb hajlandóság a kisebbségek nyelvi chartája kapcsán mutatkozott a partnerekben: bizottságot hoznak létre, amely két héten belül a koalíciós tanács elé terjeszti a charta ratifikálásával kapcsolatos javaslatát. A magyar pedagógusképzés ügyében a jövô hétre alakítják ki véleményüket, a gazdátlan földek kérdését érintô egyezség Dzurinda fogalmazása szerint pedig az "MKP és a baloldali SDL kezében van" – lévén, hogy ez ügyben a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) nem mutat hajlandóságot az egyezségre.
(MTI) – A kárpátaljai magyarság helyzete az ezredfordulón címmel tartotta V. Fórumát a múlt hét végén Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK).
A tanácskozás résztvevôi egyetértettek abban, hogy a kárpátaljai magyar értelmiségiek alapvetô feladata a helyi magyarság érdekeinek felvállalása, képviselete, a megmaradás szolgálata, a nemzeti önismeret ôrzése és tudatosítása.
Mint Horváth Sándor, a MÉKK társelnöke kiemelte: Ukrajnában váratnak magukra a gazdasági reformok, ezért a kárpátaljai magyarság olyan súlyos gazdasági helyzetben van, hogy az anyaország támogatása nélkül megszûnne az anyanyelvû sajtója és könyvkiadása.
Elôadásában Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségtudományi Intézet igazgatója kifejtette, hogy Kárpátalja peremrégió mind Kijevhez, mind Budapesthez viszonyítva, s ez rányomja bélyegét a térség infrastruktúrájára. Örvendetesnek mondta, hogy az utóbbi években spontán kapcsolatok alakultak ki a két ország határ menti önkormányzatai között. Különösen fontosnak nevezte a humántôke-utánpótlás biztosítását akár anyaországi segítséggel is, hogy helyben képezzék a kárpátaljai magyarság megmaradását szolgáló, kiemelkedô jelentôségû tudományágak szakembereit – jogászokat, közgazdászokat, informatikusokat, önkormányzati tisztségviselôket.
Horváth Katalin, az ungvári egyetem docense pozitív fejleményként értékelte, hogy az Apáczai Közalapítvány ösztöndíjakkal támogatja azokat a magyar diákokat, akik nem az anyaországban, hanem szülôföldjükön folytatják felsôfokú tanulmányaikat. Hasonló megoldást sürgetett a doktorandusok képzésében is.
A tanácskozás befejezéseként vasárnap délután az ungvári református templom elôtti téren millenniumi kopjafát avattak. Az összegyûlt tömeg elôtt Dupka György MÉKK-elnök felolvasta a fórum nyilatkozatát, amely üdvözli a magyar kormánynak a határon túl élôk jogi helyzetének törvénybe foglalására irányuló törekvését, s javasolja a törvényalkotási folyamat felgyorsítását. Üdvözli a Fórum a Magyarok Világszövetségének a határon túl élô magyarok jogkörének bôvítését célzó kezdeményezéseit.
A tanácskozás résztvevôi határozottan elítélik a helyi nacionalista körök mesterkedéseit, amelyekkel igyekeznek nemzetiségi alapon viszályt kelteni a kárpátaljai lakosság körében, de elismerik az ukrán kormány, a kárpátaljai állami szervek pozitív intézkedéseit a nemzetiségek megmaradása, a magyarságintézmények vívmányainak megôrzése terén.
A kétnapos tanácskozás írásos anyagát Dupka György ünnepélyesen átnyújtotta a MIÉP jelen lévô három országgyûlési képviselôjének és a Magyar Köztársaság ungvári konzuljának.
A NATO négy zászlóaljnyi erôsítést küld Koszovóban szolgáló alakulataihoz, tekintettel a dél-szerbiai tartományban október 28-án tartandó helyhatósági választásokra – jelentette be a szövetség katonai bizottságának szóvivôje Athénban.
Frank Salis ezredes a vezérkari fônökök hétfôi tanácskozásáról beszámolva elmondta, hogy egy francia, egy olasz, egy görög és egy brit zászlóaljról van szó, amelyek egyenként legfeljebb 500 emberbôl állnak majd. Szavai szerint az erôsítésre nem csupán a választások biztosítása miatt van szükség, de az esetleges zavargások megfékezése érdekében is.
A vezérkari fônökök egyelôre nem határozták meg sem az erôsítés elindításának idôpontját, sem koszovói tartózkodásuk idôtartamát.
Szeptember 2-ától az Országos Energiaügyi Hatóság (ANRE) jóváhagyta az új hôenergiaárakat. Eszerint egy gigakalóriáért 361.622 lejt kell fizetni. A lakosság számára 350.000 lejért számlázzák ezt az energiamennyiséget, a különbözetet az államkassza ártámogatásként fizeti.
A mostani áremelést is beszámítva, a hôenergia egy év alatt több mint kétszeresére drágult, miután tavaly októberig egy Gkal ára még 156.000 lej volt. A tavaly ôszi áremelést követôen áprilisban HÉA-kötelessé tették a hôenergiát, az akkori, 273.700 lejes árszinthez képest a néhány hét múltán kezdôdô fûtési idényben 27,8%-kal fizetünk többet a meleg vízért és a távfûtésért. Egyelôre sem az Energomur hôenergia-szolgáltatónál, sem a polgármesteri hivatalban nem tudnak arról, hogy az állami szubvenció mellett lesz-e valamilyen közvetlen ártámogatás a lakosság számára. Mint ismert, ezt tavaly egy kormányhatározattal rendezték, amelynek az érvényessége az illetékesek szerint nem hosszabbodik meg.
A központi médiából is ismert, hogy az ország számos nagyvárosában a tömbházlakók tömegesen válnak ki a távfûtô rendszerbôl. Marosvásárhelyen még nem. Tavaly 113 lakrész tulajdonosai kérték a kiválást szociális okokból, idén egyelôre még hatan. Viszont, mint megtudtuk, a lakók folyamatosan fordulnak a távhôszolgáltatóhoz, a rendszerbôl való kiváláshoz szükséges tennivalókkal kapcsolatos felvilágosításért, tehát a távfûtés megkezdésekor valószínûleg megszaporodik a szociális okokból kiválók száma.
A napokban pedig ott nôtt meg a kényszerûen kiváló tömbházak száma, ahol a szolgáltató iránti magas tartozások miatt felfüggesztették a melegvíz-szolgáltatást. A héten a Tudor lakótelepi Cutezantei, Rodniciei, Jeddi utcákban és a Rovinari lakótelepen összesen 24 tömbháztól, ahol a lakrészenként számított tartozás meghaladta a másfél millió lejt, megvonták a háztartási meleg vizet. A lezárások folytatódnak ott, ahol az illetô lakóközösségek nem reagálnak a fizetési felszólításokra, vagy nem tartják be a megkötött törlesztési egyezményeket. A meleg víz megvonása ellenére, ha majd beindul a távfûtési idény, ezeket a tömbházakat is fûteni fogják.
A szolgáltatónál arról is érdeklôdtünk, hogy a folyamatosan végzett javítások, felújítások csökkentik-e a hôenergia elôállításának költségeit. Az illetékesek szerint csökken az elfogyasztott anyagok mennyisége, de ennek a hatását a gyors iramban emelkedô árak, és a pénzromlás semlegesítik. Példaként említik a Budai negyedi felújított hôközpontot. A hôenergia elôállításában fôleg a földgáz és a villanyáram játszik szerepet. Egy Gkal hôenergia elôállításához a korszerûsített központ gázból 140 köbmétert fogyaszt, a korábbi 180 helyett, míg a villamos- energia-fogyasztás 30 Kwh-ról 15-re csökkent. Hasonló megtakarításokat városszinten is el lehet majd érni, a megfelelô korszerûsítésekkel.
Összegzésként elmondható, hogy a nemsokára kezdôdô fûtési idényben a számlák láttán is lehet majd verejtékezni, nem csak a fûtôtestek mellett. Az eddig sem olcsó hôenergia ára szinte egyharmadnyit ugrott fel, ami szinte túlzás nélkül mondható, luxussá teszi a távfûtést. Sokak reménye lehetne a közvetlen lakossági ártámogatás, de ilyen még nincs kilátásban. Ha az utóbbi évek gyakorlatát nézzük, akkor majd a tél küszöbére várható ilyen rendelkezés, és amíg a mifelénk szokott módon, zûrzavarosan végrehajtják, hasznát alig látjuk.
Tegnap Kerekes Károly RMDSZ-képviselô a képviselôház plénumában arról beszélt, hogy egy központi lapban megjelent hír szerint Romániában a legmagasabb nyugdíj 108.915.875 lej. Mivel a munkaügyi minisztérium nem cáfolta a hírt, a képviselô szóvá tette, hogy az országos nyugdíjátlag egymillió lej körül van, a teljes munkaidôs minimálnyugdíj 743 ezer, és a mezôgazdasági minimálnyugdíj 55 ezer lej körüli.
A képviselô felhívta a figyelmet, hogy a nyugdíjak közötti különbségek akut szociális kérdéssé váltak, amelynek azonban az illetékes minisztérium nem szentel kellô figyelmet, annak ellenére, hogy a képviselôház munkaügyi és szociális védelmi bizottsága megoldásokat ajánlott a probléma kezelésére. Emiatt volt kénytelen csoportérdekekre hivatkozni az RMDSZ képviselôje. Mert véleménye szerint csak ezzel magyarázható a probléma megoldásának halasztása a jövôre elfogadandó új nyugdíjtörvény megszületéséig.
Ezenkívül idôben jelezni kívánta, hogy az új nyugdíjtörvény illúzió. Ugyanis nem fogja kiküszöbölni a jelenleg érvényben levô törvény eredményezte különbségeket. Ezen kijelentését a vonatkozó törvénycikkellyel támasztotta alá, amely értelmében ha újraszámolják a nyugdíjt annak összege kisebb lesz, mint amennyi járna az elôzô szabályozás szerint, s így az elônyösebb változat marad érvényes.
Világos, jelentette ki a képviselô, hogy ilyen körülmények között megmaradnak a több tíz milliós nyugdíjak, ami újabb elégedetlenséghez, feszültségekhez vezet. A képviselô olvasatában a rendszerváltást követô kormányok hibája az volt, hogy a nyugdíjazásokat megelôzôen nem gondoskodtak a nyugdíjalapi befizetések helyes arányainak megállapításairól. Ez a szabályzó elengedhetetlen az állami biztosítási nyugdíjak esetében. Ennek a hiánya vezetett ahhoz a világon páratlan helyzethez, hogy egyes nyugdíjas-kategóriák nyugdíja nagyobb, mint korábban a fizetésük volt.
Azzal zárta szavait, hogy a minisztérium válság miatt nem biztat semmi jóval arra vonatkozóan, hogy a jelzett kérések gyors megoldást nyernek.
A múlt hét végén pedagógiai köri ülést tartottak az elemi osztályokban tanító pedagógusok, beleértve a szimultán osztályokét is. Elôbb a tavalyi tanév eredményeit vették számba, majd a 2000-200l-es iskolai év feladatairól beszélgettek. Ez a pedagógiai kör egyébként a különbözô szervezési problémákkal foglalkozó, szokásos év eleji összejövetel volt. A folyó tanévben bár e tanévben még négy alkalommal tanácskoznak majd.
– A mai találkozónkon – mondta el Szôcs Éva körvezetô – az elemi oktatás mûködésérôl, szerkezeti elemzésérôl, a zeneoktatás céljairól, menedzsment-koncepcióról, tartalmi elemzésekrôl, valamint az iskolában és az azon kívül szervezett különbözô nevelési teendôkrôl volt szó. Végül a módszertani körök munkájáról beszélgettünk.
– Volt-e valami, ami úm. az újdonság erejével hatott?
– Igen. A továbbképzéssel kapcsolatban. Mivel ettôl a tanévtôl kezdôdôen bizonyos változásokkal kell számolnunk ilyen vonatkozásban. Újszerû az, hogy öt továbbképzô tanfolyam indul öt iskolában: a drámapedagógiával, az írás-olvasás tanításának problematikájával kapcsolatban, a gyermek és természet témakörrôl, a mûvészetekrôl, az alternatív nevelésrôl, a játékos oktatásról valamint az olvasási zavarral kapcsolatban.
– Valószínû, hogy ez a kezdeményezés is valamiképpen kapcsolódik az elmúlt iskolai év tapasztalataihoz, eredményeihez is, mint ahogy a gondjaihoz is. Mit gondol minderrôl Bakos Jolán körvezetô?
– Az elmúlt tanév eredményesebbnek bizonyult, bár fontosabbnak tartom, hogy ezúttal inkább a hiányosságokról beszéljünk, megoldásra váró feladatainkról.
– Ilyen például – bár nem általánosíthatunk –, hogy a kollegák még mindig eléggé merevek, tele különbözô beidegzôdésekkel. Bizonyos dolgok belénk csontosodtak. Oldani kéne valahogy ezt a viszonyulásmódot. Hisz szabadabban cselekedhetünk, rugalmasabban szervezhetjük meg a munkánkat. Általános értékelésében Fejes Réka szaktanfelügyelô is úgy fogalmazott, hogy próbáljunk bátrabbak lenni, mert a sikerélmény nem marad el. Sôt, ez lesz az, ami utóbb, természetes módon vezet majd a továbblépéshez. Merni, vállalni kell az új módszereket, eljárásokat is.
– Annyira riasztónak bizonyul az alternatív tanítás lehetôsége?
– Több mindenrôl is lehet beszélni ezzel kapcsolatban. Nem annyira ördögiek ezek az alternatívák sem. A magam 25 esztendônyi tapasztalatával mondom, hogy átgondolva ezt a módszert, rájövök arra, hogy végül, eddig is így tanítottam. Csak úm. más tálalásban! Egyre inkább figyelnünk kell arra, hogy a tanítási órának ne mi legyünk a középpontjában. A háttérbôl irányítsuk a munkát. Mert ahogy én irányítom a gyereket, ô annak megfelelôen "mozog" az órán. Ô kapjon/jusson fôszerephez. Kezdeményezhessen a képességeinek megfelelôen. Nyerhessen önbizalmat, juthasson sikerélményhez a közösségben.
– Mi a véleménye az alternatív tankönyvek használhatóságáról?
– Elég sok a probléma ezek körül. Elôbb jelentek meg az alternatív tankönyvek, utóbb a nemzeti alaptanterv. Szóval, eltolódtak – enyhén szólva – kissé a dolgok. Kevés a kapcsolat közöttük. A nemzeti alaptanterv követelményeit azonban kötelezô módon tiszteletben kell tartani. Szelektálnunk kell tehát, igazítani az anyagot a tantervhez. Úgy dolgozik ezért néha az ember, mint egy-egy jó operatôr. Nehéz és sok munkát igényel. Igaz, ha késôbben is, nagy idôtávon belül, de csak megtérül ez az energiaráfordítás. Tény, hogy sokat köszönhetünk a szaktanfelügyelônek, Fejes Rákának nagyszerûen sikerült összefognia a megye valamennyi tanítóját. Tudniillik ennek is köszönhetô, hogy évrôl évre mind eredményesebben tudtuk megszervezni a tantárgyversenyt is, osztályonként. Az elsô osztályosok játékversenyen vehettek részt. A másodikosok a Csipike mesemondó versenyen, a harmadikosok a regemondón – az elmúlt tanévtôl szavalóversenyük is volt, tehát adott az alternatíva is –, a negyedikesek pedig már a kis nyelvmûvelôk ugye, és a "Kobak"- ban is vetélkedhetnek. A körzeti szakaszban élen járók juthattak el a megyei szakaszra.
– A fiatal kollegákkal kapcsolatban tette az iméntiekhez Szôcs Éva, körvezetô:
– A reformprogramban a hangsúly a nevelésre tevôdik. Ilyen értelemben vett feladataink megvalósításához jól felkészült, sokoldalúan képzett és széles látókörrel rendelkezô tanítókra van szükség. Ezért ajánljuk pályakezdô társainknak, hogy ne szigetelôdjenek el! Különösen a vidékiek ne. Vegyenek részt kis tanítványaikkal a számukra szervezett versenyeken, vetélkedôkön, játék- és táncfesztiválokon, hisz a maguk továbbképzését is elôsegítik ezzel. Legyen bátorságuk bekapcsolódni a módszertani és pedagógiai körök munkájába, hisz fiatalos lendülettel, tenniakarással a tanulást, az iskolai tevékenységet komoly játékká varázsolhatják. Mert valamennyien megszívlelhetjük Szent- Györgyi Albert e szavait/godolatait: A holnap olyan lesz, amilyen a ma iskolája...
Objektív történelmi körülmények szülte, multikulturális szellembe ágyazott, kissé hosszúra nyúlt iskoláztatásom, majd minden külsõ hatást mellõzõ pályaválasztásom következtében alkalmam adódott alaposan megismerni és értékelni az ipoteºtii géniusz, Mihai Eminescu költészetét, a manapság lefolytatott kis- és nagyérettségik igényességi szintjén messze túlmenõen. Gyakorló szakiként megszámlálhatatlan alkalommal idézhettem és értelmezhettem, sûrûn változó tanítványaimnak, a költõ méltán remekmûveként számon tartott szatirikus töltetû Leveleit, amelyek mindenikében, az elsõtõl az ötödikig, kora szánalmasnak megítélt hazai társadalmának torzképét állítja mindenkori olvasói elé.
Leggyakrabban terítékre kerülô harmadik episztolájában, Mircea cel Batrîn rovinei diadalát eszményítve, kérlelhetetlenül üzen hadat az ország földjét és a nép lelkét veszélyeztetô török hatalmi törekvéseknek:
" Én pedig – hazám nyugalmát védem, szegény népemet…
Minden, minden itt e honban – gally, folyó vagy szirt lehet –
Csak nekem barát, – de néked örök ellenséged lészen,
Minden csak reád lesekszik, ellened tör észrevétlen;"
– ijeszti el, Franyó Zoltáni fordításában is, dölyfös szultáni ellenfelét a nagy fejedem, majd lóra pattan és vakmerô harcosai élén, egytôl egyig a Dunába hányja a pogányt. Ily egyszerûen gereblyézôdött össze közös szénánk tova 1394-ben. Ha történelmünk folyamán hellyel-közzel még kellemetlenkedtek is nekünk a galád oszmánok, 1877-ben Plevnánál meg Grivitánál aztán végérvényesen feladtuk nekik a leckét. És aztán rájuk sem hederítettünk több mint száz esztendeig.
Ami annak idején nem sikerült Bajazidnak, azt tíz emberöltô elteltével, galád furfanggal megvalósította a Galatasaray. Vérontás, emberi áldozatok nélkül. Meghódított, maga alá gyûrt egy kevély, rátarti, 23 milliós nemzetet. A piros-sárga színek sikeréért szorit ma minden épeszû a Kárpátok, a Duna és a Fekete-tenger által behatárolt területeken, hozsánnáz az írott és audio-vizuális sajtó, sárlanak a kommentátorok. A török fôváros egyik luxusnegyedének nevét viselô labdarúgócsapat tumultuozus élete szemünk elôtt zajlik. Napkeltétôl csillaggyúlásig. Büszke, nemzeti tévéadóink egymás tyúkszemére hágva tülekednek, hogy a Cim Boom Boom sztárok mérkôzéseit közvetítsék, függetlenül attól, hogy az adanai dervisek csapata, avagy a Real Madrid az ellenfél. Immáron végérvényesen és visszafordíthatatlanul a Hét Torony rabjaivá váltunk. Kérdezed, miért ? Egyszerûen azért, mert a céltudatos anyagi befektetéssel valójában világszínvonalra emelt együttesben janicsársorsra ítélt hazánkfiainak is szurkolhatunk. Anélkül, hogy értelmetlen szlogenné kövült elveinket feladnánk. Mi ugye nem adjuk el országunkat, mi csak annak állampolgárait visszük vásárra. A gallyak, folyók, szirtek maradnak. Sorozatos hazai fiaskóinkra (futballtéren is) drogértékû gyógyírt jelent felelôsöknek és felelôtleneknek egyaránt Hagi és csapata. És ennek a csapatnak a sikerei. Ave Galata ! Morituri te salutant !
A Belu-temetô egyik 111 éve elcsendesült kriptájában sûrû morfondírok között fogalmazodik immár a Hatodik levél.
A törvényeket be kell tartani!
Tegnap délelôtt a megyei tanács és a prefektúra vezetôsége, az alárendelt intézmények képviselôi a települések újonnan megválasztott polgármestereinek tartottak felkészítôt. A megyei tanács vezetôsége a polgármesteri hivatalok tevékenységének megszervezése kapcsán felmerülô gondokra hívta fel a jelenlevôk figyelmét, majd meghallgatta a községek vezetôinek hozzászólásait, panaszait is. A régi és új polgármestereknek a gyermekjogvédô igazgatóság, a fogyasztóvédô hivatal, a Horea Tûzoltócsoport, a vízügyi, mezôgazdasági, közegészségügyi, állategészségügyi igazgatóság, a környezetvédelmi hivatal, az egészségbiztosítási Pénztár, a ,egyei rendôrség és a tanfelügyelôség vezetôi, képviselôi az általuk vezetett intézmények vidéken kifejtett tevékenységeirôl, elvárásairól beszéltek, s válaszoltak a jelenlevôk kérdéseire.
– Az új közigazgatási rendeletekrôl, törvényekrôl, a fizetések, járandóságok kiszámításáról, az elvégeztetett munkálatok ellenértékének törlesztésérôl, az alkalmazások rendjérôl, a személyzettel való kapcsolattartás módjáról számoltunk be a felkészítôn – mondta Virág György, a megyei tanács elnöke. – Megyénkben a 97 polgármesterbôl 53 az újonnan megválasztott. E találkozóval célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmüket a törvények, rendeletek betartására. Ugyanakkor meghallgattuk a polgármesteri hivatalok tevékenysége során felmerült problémákat, feljegyeztük, s amire lehetett, megoldást is ajánlottunk – nyilatkozta.
Vasárnap érkezett Marosvásárhelyre Kirsten Sejere-Szatkowski, az Egészségügyi Világszervezet képviselôje, akit a szervezet azzal bízott meg, hogy kezdeményezzen egy hosszú távú szociális és egészségügyi nemzetközi tervet a megyeszékhelyen. A Healthy City (Egészséges Város) elnevezésû program keretében a világszervezet helyi szociális, környezetvédelmi terveket támogat, elsôsorban szakemberekkel és pénzösszeggel. Marosvásárhely ezáltal egy olyan hálózatba kerül, amelybe Európa 26 országában több mint 11.000 város tartozik. Romániában Marosvásárhely ez elsô ilyen város, amely ezáltal is nemzetközi státust, elismerést nyer. A Healthy City érdekében megvalósítandó terveket a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal társadalmi igazgatósága egyezteti majd, miután a helyi tanács dönt arról, hogy pártolja ezt a nemzetközi kezdeményezést – tájékoztatott a dán programmenedzser, aki ma távozik megyénkbôl.
(Folytatás a szeptember 12-i lapszámból)
A környezetvédelemre különösebben nem figyelnek, Kairó felett vastag csíkban áll a szmog, ami iszonyú légzési zavarokat okoz a turistáknál. Elsô pillanatban elviselhetetlen a nyomasztó melegben érezni, hogy a levegô sem tiszta, fuldoklik az érkezô. Sokan mondják, kis túlzással, hogy Kairóban szinte lehetetlen lélegezni.
A kevésbé zsúfolt Sinaian viszont a turisták hagynak maguk után hatalmas szemétkupacokat, amelyek eltakarításával senki sem foglalkozik. A Nílus vize önmagában is fertôzô, így egyáltalán nem ajánlott a vezetékes víz fogyasztása (tisztítás után sem). Az utcák takarítása sem tartozik az egyiptomiak erôsségei közé. Az esténként zsúfolásig telt rengeteg kávéházban (bár az alkoholfogyasztás teljesen kizárt) hatalmas hangzavar van, ugyanakkor az asztali szemetet elôbb a földre sepri a pincér, majd a takarítófiú kis idô után minden további nélkül kisepri az utcára, éppen a bejárat elé, innen pedig a szél, esetleg a tömeg sodorja tovább.
A 20 milliós fôvárosban találtunk egy városrészt, ahol a szemétkupac felett fából készült pallókon közlekednek a lakosok. A városi döntéshozók hatmillió dollárt különítettek el a szemét elszállítására, de így is egy évbe telik, amíg többé-kevésbé felszabadítják a közlekedési folyosókat. A botrány éppen ott-tartózkodásunkkor tört ki, amikor a városrészben tûz ütött ki, a tûzoltók pedig nem tudtak az épület közelébe kerülni a rengeteg szemét miatt. Csak ez a tragédia figyelmeztette a város döntéshozóit, hogy mekkora problémák adódhatnak a szemét miatt.
Nincs tisztaságkultúra ebben a világban, hiszen senki sem igényli, a nagyméretû szegénység a hatalmas szeméttel együtt jár.
A mecsetek mint kulturális központok
Az arab világ nevezetességének számítanak a mecsetek. Érdekes ezeknek az építményeknek a világa, hiszen a mohamedán vallás sok mindenben elnézô. Naponta öt alkalommal kell imádkozni, de amennyiben az adott imaidôben nem ér rá a hívô, akkor azt késôbb is pótolhatja. A mecsetek és környékük még kairói viszonylatban is túlzsúfolt, nap közben mindenki betér egy kis idôre pihenni, imádkozni, aludni, mosakodni. Dél körül többen alszanak a mecsetekben, a középréteg mosakodni is ide jár be nap közben. Napnyugtakor már inkább imádkozni járnak be. Igazi kulturális központokként mûködnek, hiszen szent könyveket lehet olvasni, beszélgetni lehet, vagy egyszerûen magába fordulhat az ember. Turisták is gyakran térnek be ide pihenni. Nekik viszont fizetni kell a belépésért, hiszen itt is vannak "teremôrök", akik elvileg csak arra vigyáznak, hogy a hívôk ne lépjenek be cipôvel a "szent házba", azonban legfontosabb elfoglaltságuk mégis az, hogy a turistából pénzt szedjenek ki. Vannak rafináltak, akik elveszik a turista cipôjét, hogy ôk majd vigyáznak rá, aztán kijövetkor pénzt kérnek azért, hogy visszaadják. A mecsetek takarítása is a "teremôr" feladata. Egyiptomban a mecsetek számítanak a tisztaság csúcsának, ott megváltoznak az emberek, hirtelen mindenki számára fontos lesz a szemetelésre vigyázni. A mecsetbôl kijövet viszont már el is felejtették ezt.
Kairó citadellájának tetején található a Hasszán szultán mecset, amely lenyûgözô kupolájával büszkén terül el a város fölött. Ez a hatalmas, még mûködô mecset az egyik leglátogatottabb a turisták körében. Az esti ima idejére viszont nem látogatható turisták által, ilyenkor az ôrök hangos kiabálással szólítják fel a turistákat a távozásra (ez is meglepô volt számomra: szent helyen ugyanúgy kiabálnak, mint máshol).
Több, már nem mûködô mecset is turistalátványosságként maradt nyitva. Ugyanakkor egyik bazárbeli, nem mûködô mecsetben az egyiptomi kulturális minisztérium, az ENSZ támogatásával a világörökség részének számító "szufitánc- "bemutatókat tart. A rendkívül látványos attrakció minden alkalommal zsúfolásig megtölti a mecsetet.
Ugyancsak a bazárban mûködik Kairó egyik legszebb mûködô mecsete, amely a rengeteg látogató miatt állandó katonai felügyelet alatt áll.
1946-ban született Budapesten. Géplakatos, szerszámkészítô, szerszám- és gépipari szerkesztéssel, tervezéssel foglalkozott 12 évig. Több mint húsz évet fényképészként és operatôrként tevékenykedik a repülésoktatásban. Fényképezéssel a hatvanas évektôl foglalkozik, aktív résztvevôje a magyar fotóamatôr mozgalomnak. 1981-tôl tagja a Magyar Fotómûvészek Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapjának, alapító tagja az 1990-ben létrehozott Vizuális Mûhely Egyesületnek. Több száz képét állították ki magyarországi és nemzetközi fotókiállításokon. Magyarország kilenc városában eddig harminc alkalommal volt önálló fotókiállítása, külföldön Németországban és az USA-ban. Számos képével illusztráltak könyveket, fotográfiai kiadványokat, katalógusokat, naptárakat, szakmai folyóiratokat. Ilku János 1993 óta tagja a Hortobágyi Alkotóháznak, ennek a nemzetközi képzômûvészeti csoportnak. Az alkotóház cserekapcsolatai útján ô képviselhette a magyar fotómûvészetet az International Photograpfic Workshopon a franciaországi Lanslebourgban. Legkedvesebb témája a magyar puszta (Hortobágyi Nemzeti Park), ahova 1975 óta rendszeresen visszajár fényképezni. Az elmúlt években örömmel fényképezett a Bükki Nemzeti Parkban, az Aggteleki Nemzeti Parkban, a Magas-Tátrában, Quedlingburgban, Párizsban és Rómában is. A fotómontázzsal és a különbözô fotótechnikai lehetôségekkel élve szereti újra és újra átélni, átrendezni lefényképezett témáit.
Ilku János kiállítása csütörtök délután hattól nyílik a Vár Fotógalériájában. Megnyitóbeszédet mond Nagy Miklós Kund, lapunk fôszerkesztô-helyettese és Coman Doina fotómûvész.
Új mûsortervet és bérletet hirdetett a 2000-2001- es évadra szólóan a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román és magyar tagozata. Pakot Fülöp, a Tompa Miklós Társulat közönségszervezôje elmondta lapunknak, hogy a mûsorterv viszonylagos késése miatt a bérletfelújítás határidejét módosították, azaz szeptember 15-tôl szeptember 20-ig meghosszabbították. A közönségszervezô ezúttal felhívja a bérletvásárlók figyelmét, hogy a bérletek ára nem változott, kivéve a bemutatókra érvényes bérletet, amelyek darabonként 200 ezer lejbe kerülnek. A kisdiákbérlet három elôadásra érvényesen 30 ezer lej, míg a nyugdíjasok, a középiskolás diákok és egyetemisták évek óta változatlan áron, vagyis 48 ezer lejért vásárolhatnak bérletes színházi belépôt. Az inflációra való tekintettel a színház nem tekinthetett el a szabadjegyek árának emelésétôl, a bérletvásárlás éppen ezért mindenképpen elônyös.
Pakot Fülöp sajnálattal mondta el, hogy az a belga orvos, aki évek óta legalább 200 nyugdíjasnak váltott bérletet, az idén nem jelentkezett. Nyugdíjasokra, diákokra való tekintettel, abban az esetben, ha csoportosan kívánnák bérletüket megújítani, illetve "vadonatúj" bérletet szeretnének váltani, lévén nagyobb pénzösszegrôl szó, részletfizetéssel is lehetséges lesz. A színház vezetôsége szeretné, ha a régi vidéki szervezôk ebben az évadban is felkarolnák a színház ügyét, elsôsorban a tanárokra gondolnak, akiknek támogatását a régi, bevált és elônyös módszerekkel a színház igyekszik honorálni.
Aki a színházi plakátok megtervezését, kinyomtatását banális apróságnak véli, az bizony téved, manapság jó pénzt emészt fel az ilyenszerû közönségtájékoztató. Végre plakát is van, a 2000-2001-es évad mûsortervével.
Noha igaz, a színház objektív (és szubjektív) okok miatt nem mindig felelt meg a közönség elvárásainak, hiszen lehetetlen valamennyi igénynek eleget tenni, de az idei évadban a lehetôségek függvényében igyekszik a nagyközönség elvárásainak megfelelni. A mûsortervben például két magyar szerzôtôl játszanak színmûvet: a Liliom már közönségsiker, és színre viszik Madách Imre Az ember tragédiáját is.
Végezetül – Pakot Fülöppel szólva – a Tompa Miklós Társulat ez évadban is visszavárja bérleteseit, vidéki és vásárhelyi közönségét. A Kultúrpalotában volt jegypénztár sajnos bezárt, de a színház elôcsarnokában naponta – délelôtt és délután – valamint elôadások elôtt jegyet válthat a közönség.
A Cantuale énekegyüttest katolikus fiatalok alkotják, nem amatôrök, hanem a Marosvásárhelyi Filharmónia énekkarának tagjai. Fellépéseik az ökuménia jegyében történnek, dalválasztáskor az egyetemes egyházi és világi zeneirodalom gazdag tárából merítenek. Vagyis fôleg egyházi mûveket adnak elô, de természetesen nem csak katolikus énekeket. 1998-ban alakultak, Erdély és Magyarország mellett felléptek Hollandiában, Ausztriában, Olaszországban. A képen látható fellépés színhelye éppen a Ludasi utcai (alsóvárosi) református templom, balról jobbra: Nyilas Szabolcs (a csoport "szóvivôje"), Biró Péter, Gyárfás István és László Norbert.
A konyhaablakból a betonrengeteg ölébe szorult családi házakra, udvarokra, kertekre látni. Vasárnap reggel kilenc óra. Kortyolgatom a kávémat és elnézem, hogyan kezdi ki az ôsz a gyümölcsfák sûrû zöldjét. Ekkor parkol le a kis sárga VW Golf az egyik kerítés mellett, a bádoggarázsok, a poroló és a viharvert hinta határolta satnya gyepen. Lassan kászálódnak ki az utasok, én meg követem a látványt, mert nem értem, mi történik. A fiatalember azonnal nyitja a motorháztetôt és matatni kezd. A tetôcsomagtartón levô motyóból is elôszed ezt-azt és hozzáértéssel ügyködik, de vigyáz öltözékére: farmer, hófehér edzôcipô, reklámtrikó. Az öregasszony rokolyát, kötényt, szvettert és fejkendôt visel. Ô is ténykedik, a csomagokat rendezi, szatyrokat tesz-vesz. A férfi, az idôsebbik – rövid kabát, simléderes bôrsapka, bakancs – ráérôsen nézelôdik, oda-odaszól a kislányhoz, aki olyan hatéves forma, de lehet nyolc is, és kis tarisznyát hord a nyakában. Az autó rendszámát nem látom, de kinézetük, viselkedésük déli származást sejtet. Az is lehet, hogy tévedek. Egy darabig még matatnak a kis Golf körül, aztán egyszer csak megoldódik a rejtély. Az öreg elôhúzza a hátsó ülésrôl a harmonikát.
Aha! Tehát ôk azok… Egy idô óta, kisebb- nagyobb rendszerességgel, hétvégeken fel-felhangzik a tömbházak között a nosztalgiaébresztô harmonikaszó, és a Duna hullámainak háromnegyedes üteme sokakat az ablakokba vonz. Egyesek csak kipillantanak, portörlôt ráznak, mások füstöt eregetnek, vagy csak egyszerûen könyökölnek és nézik, hallgatják az önkéntes produkciót. Az öreg komótosan húzza, a kislány meg az öregasszony lépcsôháztól lépcsôházig haladva integet és gyûjti az "adományokat".
Befejezik a rakocsolást, takarosan összepakolják a motyót a tetôcsomagtartón. A fiatalember beül a kormányhoz, bekapcsolja a rádiót és újságot vesz elô. Ôk hárman pedig elindulnak a tömbházak mentén.
Vasárnap reggel negyed tíz. Munkába indult a család…
A szerencse önmagában nem elég
– Tulajdonképpen italkereskedéssel kezdtük 1992-ben, amikor én még az erdészeti hivatalnál dolgoztam, de egy év alatt rájöttem, hogy számomra ez nem megfelelô foglalkozás, hiszen a fához értek és azt szeretem – meséli Csont Gyula, a sikeres hármasfalusi vállalkozó, akinek Silcom nevû vállalkozása hét év alatt az igazán nagy és tôkeerôs cégek mellett már jelentôs tekintéllyé nôtte ki magát a megyei fafeldolgozó piacon.
Egészen az elején egy árverésen viszonylag olcsón megvásárolt egy kovácsmûhelyt a volt termelôszövetkezettôl és ott egy gatterrel és négy alkalmazottal vágott neki a fafeldolgozásnak. A kezdeti idôkben egy magyarországi társsal együtt az Ubranforest nevû vegyes cégben is részt vállalt, amely fafeldolgozó gépeket forgalmazott, ám ez jelenleg a vámtörvények kedvezôtlen alakulása miatt felfüggesztette tevékenységét.
Nem így a Silcom: 1994-tôl áttértek fakitermelésre, szállításra és elsôdleges fafeldolgozásra, és van egy asztalosmûhelyük is. Mára pedig 80 személynél is több mondhatja el magáról, hogy a cég alkalmazottja.
– Volt ennél több alkalmazottunk is, de most az erdôtulajdonjogi problémák miatt nehezebben árvereznek vágófelületeket, így gépeink egy része áll. Mindenesetre nem bánom, mivel a fakitermelés – ami köztudottan nehéz munka – megkívánja, hogy a személyzetet megfelelôképpen össze lehessen fogni és ellenôrzés alatt tartani, és 100-nál több alkalmazottal már hatványozódnak a problémák. Hét elején kiszállítjuk a fakitermelô munkásokat és egy hétig az erdôn vannak, nehéz körülmények között. Nem akárki tudja ezt csinálni. Ráadásul nincs szakiskola, következésképpen nincs szakember, s aki maradt a régiek közül, az lassanként nyugdíjba vonul.
A Silcom hármasfalui székhelyén dolgozók fôként a helybeliek közül kerülnek ki, míg a fakitermelésre a vágófelületekhez közelebb levô Szovátáról, Parajdról.
A cég néhány éve a hazai bútorgyárak helyett külföldi partnereket keresett, és csak négy-öt gyárnak szállítanak nyersanyagot. Jelenleg a legkomolyabb üzlettársuk egy hollandiai cég, egy újonnan talált felvásárló pedig a kínai testvértartománnyal ápolt kapcsolatoknak köszönhetô. A nemrégiben szervezett üzleti látogatás alkalmával az ottani nagykövetség hozta kapcsolatba a Silcomot egy romániai székhelyû fafeldolgozó nagyvállalattal. Ugyanakkor szállítanak Konstancára is jelentôs mennyiségû, ám már nem elsô osztályú faanyagot, amelyet tranzitcégeken keresztül adnak el.
Csont Gyula a sikerrôl óvatosan beszél:
– Lenn kell elkezdeni, aztán a többi jön magától. Igaz, hogy kellemetlen az embernek a saját bôrén tanulni, de azt biztosan nem felejti el, amit így tanult. Azt mondják: minden üzlethez szerencse kell, de szerintem ez nem elég. Ebben a szakmában az a fontos, hogy a rönkbôl deszkát csináljunk és az marad fent, aki mindenik fázist a legnagyobb hatékonysággal csinálja. A mai vállalkozónak természetesen állandóan résen kell lenni, kiállításokon kell részt vennie, hogy idejében tudjon az új igényekhez igazodni.
Ami pedig a jövôt illeti, elképzelhetô, hogy az Ubranforest hamarosan használt és új gépek forgalmazásába fog, igaz, ez alkalommal már nem gatterekkel, hiszen e téren már telített a piac. A Silcom pedig tovább bôvíti tevékenységi körét: a jelenleg nem dolgozó asztalosmûhelyben a tervek szerint kisbútorokat és kerti bútorokat készítenek majd, ugyanakkor a nyáron vásárolt két teherszállítóval szeretnének nemzetközi fuvarozásba is belevágni.
Csont Gyula a maga 33 évével példázza, hogy kis szerencsével és kitartó munkával lehet és érdemes vállalkozni.
A Financial Times csoport "The Banker" címû kiadványa a Romániában az "Év Bankjának" választotta a Román Kereskedelmi Bankot (RKB). A folyóirat szakértôi döntésüket azzal indokolták, hogy az RBK rendelkezik a megfelelô, az egész országot lefedô hálózattal, bankjegykiadó automatákkal, ugyanakkor széles ügyfélköre számíthat a bank stabilitására. Kedvezôen bírálták el azt a tényt, hogy az RKB piaci részesedése az elmúlt évben 21%-ról 32-re növekedett. Természetesen a döntés meghozatalában szerepet játszott az on-line szolgáltatás kiterjesztése, a Moneygram- típusú gyors valutaátutalási rendszer bevezetése stb.
Nicolae Danila, az RKB elnöke a díj átvételekor úgy nyilatkozott: "Ügyfeleinket üzlettársakként kezeljük, és azt hiszem, ezért lehetünk Romániában az élvonalban".
Egyébként a bank közleménye szerint az RKB-t más neves kiadványok, mint az Euromoney, a Global Financial, a Business Central Europe stb. is a legjobb bankként értékelik.
A hét végén megalakulásának egyéves évfordulóját ünnepelte a Solidaritatea. Az egy évvel ezelôtt létrehozott szakszervezeti tömörülésbe a hét alapító szakszervezet mellett eddig már további 20, megyénkben tevékenykedô vállalat érdekvédelmi szervezete kérte felvételét. A tömörülés az elmúlt idôszakban több alkalommal nyilvános tiltakozó megmozdulást szervezett, máskor pedig az egyes szakszervezetek és a vezetôség közt zajló konfliktusok megoldásában nyújtottak segítséget.
A beszámoló összefoglalásaként Sima Zaharie, a most leköszönô soros ügyvezetô elnök úgy értékelte, hogy sikeres évet zártak és hogy kezdeményezésük elérte kitûzött céljait.
Az egybegyûltek elfogadták az új ügyvezetô elnököt, Gorea Marint, az Ilefor szakszervezeti vezetôjét, aki a következô három hónapban a szervezet élén fog állni.
A pénteki találkozón egyebek mellett szó esett az elkövetkezô választásokról, illetve azokról a pártok által kezdeményezett találkozókról, amelyeknek következtében egy támogatási megegyezés születhetne. Mindazonáltal a Demokrata Párttal, a Társadalmi Demokrácia Pártjával és a Szövetség Romániáért helyi vezetôivel folytatott tárgyalások még semmiféle konkrét eredménnyel nem jártak.
Társulások a mezôgazdasági év végén
Balogh Mihály agrármérnök kezdeményezte és szervezte meg az Aranykalász mezôgazdasági társulást Szentgericén. Annak idején nagy gondok voltak a földterületek kimérésével, ráadásul a falu lakossága megoszlott: egyik táborhoz tartozók a szövetkezésben látták a biztonságos jövôt, mások pedig az egyéni gazdálkodásban. Az eltelt tíz év bebizonyította – legalábbis Szentgericén –, hogy a létrejött szövetkezési forma keretében biztonságos és jövedelmezô a termelés. Idén, a hosszan tartó kedvezôtlen idôjárás ellenére is, volt mit betakarítani. Szalmásgabonából az átlaghozam meghaladta a megyei átlagos szintet. Balogh Mihály, a mezôgazdasági társulás elnöke ottjártunkkor nem volt jelen hiányában. Tamás János, fôkönyvelô igazgatta az Aranykalász tevékenységét, aki tájékoztatott a lezárult mezôgazdasági év eredményeirôl.
– Az általunk mûvelt szántóterület 650 hektár, szalmásgabonát 340 hektáron termesztettünk. Búzából az elért átlagtermés 2500 kg volt, árpa 3000 kg/ha. A zabtermés gyengébbre sikerült, tavasszal a mag nem kelt ki rendesen, emiatt 1500 kg -ot arattunk le hektáronként. A megyei átlagos terméshozamokat azáltal haladtuk meg, hogy a múlt év ôszén a jó minôségû ôszi búza és árpa-vetômagot idejében elvetettük. A mi határunk földterületeinek kedveznek a száraz évek. Szigorúan alkalmaztuk a növényápolási elôírásokat, idejében kiszórtuk a vegyszereket és valóban gyommentesek voltak a termôterületek. A 70 hektáros területen is szépen alakul a kukoricatermés, ugyancsak bô hozamra számítunk a 26 hektáron is, ahonnan majd kukorica-vetômagot gyûjtünk be. És ami számunkra valóban elégtétel: a 42 hektáron termesztett cukorrépa megmaradt, a gyökerek fejlôdése után itélve szép termésre számítunk.
– A társulás nagyon kevés taggal alakult. Jelenleg hány részvényesük van?
– Ezelôtt tíz évvel a faluban 19 személy határozta el, hogy mezôgazdasági társulást alakít, mindössze 32 hektár földterülettel. Dolgoztunk, ahogy tudtunk, 1992-ig, amikor szinte az egész falu lakossága benevezett a társulásba. Jelenleg 350 tagja van a társulásnak. A földterületek utáni osztalék is szépen alakult az idén. Hektáronként 2000 kg árpát, 1500 kg búzát, és gyakorlatilag 1200 kg kenyérgabonát vihettek haza, mert 300 kg-ot visszatartottunk vetômagnak.
Elégedettek-e a gazdák a kiosztott gabonamennyiséggel?
– Az emberek mindig többet akarnak. Meg kell érteni, hogy csak ennyi termett. Ezenkívül pedig tudni kell, hogy 1995-ben vásároltunk egy új arató-cséplô gépet. Az idén törlesztenünk kell adósságainkat. Az elmúlt két évben nagyon gyenge terméshozamokat valósítottunk meg, emiatt nem sikerült egyenlíteni az adósságunkat. Ebben az évben viszont egymilliárd lejt kell kifizetnünk. Ez az alapvetô oka annak, hogy nem oszthattunk nagyob mennyiségû gabonát a tagoknak. Jutott volna búza több, de 20 vagonnal értékesítünk, azért, hogy a kombájnt kifizethessük. A következô évben, ha jó termés lesz, mindenképpen több gabonához jutnak majd a gazdák.
Az említett, nagyteljesítményû arató- cséplô gép nagyon jó mûszaki állapotban van, minden évben 150 hektárról azzal takarítjuk be a gabonát. Pénzügyi szakemberként mondom, amennyit fizettünk érte, minden évben annyit aratott, ha nem többet. Az idén például, ha a betakarítási munka értékét is felszámolnánk, az meghaladná a 300 millió lejt. Úgy vélem, a tagság is megértette, hogy jó beruházás volt a kombájn megvásárlása. Tudomásom szerint néhány ujjunkon megszámolhatnánk, hány társulásnak sikerült új kombájnt beszereznie az elmúlt években. A társas gépállománya az alakulásunk utáni években gyarapodott. Annak idején, 1991-ben egy traktort üzemeltettünk. Ma hat traktorral és a hozzájuk tartozó felszerelésekkel dolgozunk. Mindenféle munkálatot elvégeztünk.
– A gázolaj árát éppen akkor emelték, amikor új kultúrákat kell vetni…
– Ennek ellenére úgy vélem, hogy az idei ôszön sikerül elvetni 250 hektáron búzát és 70 hektáron árpát. Már 120 hektárt felszántottunk árpának és búzának. Egyébként elsôdleges célunk az, hogy ne hagyjunk mezôgazdasági területeket parlagon. Az utóbbi években ez nem fordult elô. A hat traktor gyôzi a munkálatokat az egész területen. A költségeket is tudjuk fedezni.
Végezetül elmondhatom, hogy az elmúlt tíz év alatt a szentgericeiek meggyôzôdtek arról, hogy jobb szövetkezve, mint egyénileg mûvelni a földet. A környezô falvakban, Szövérden, Szentháromságon és még sorolhatnám a településeket, ahol nincs társulás nagy területek maradtak megmûveletlen. Szentegricén bebizonyosodott: habár a tulajdonjog még nincs rendezve – senki sem vette át még a birtoklevelet –, a földet meg lehet mûvelni a jelenlegi gazdasági viszonyok közepette is, ha a tagok egyetértenek és bíznak a társast vezetô szakemberben.
Szeptember 15-én lejár a harmadik negyedév és ezzel újabb negyedévi adófizetési határidô közeleg. A jogi személyek által fizetendô legfontosabb helyi adók: az ingatlan- (épület- és földadó) illetve a jármû adók. Ezeket negyedévenként egyenlô részletekre elosztva kell téríteni.
Az épületekre fizetendô adót az épület tulajdonosa vagy állami tulajdon esetén a bérlô fizeti függetlenül attól, hogy mire használja (tehát az üres és felhasználatlanul álló épületek is adózás alá esnek). Az adó mértékét a helyi tanács állapítja meg és 1-1,5%-a az épület könyvelésben szereplô értékének. A frissen vásárolt épületek esetében az épület értéke azonos a vásárlási árral. Marosvásárhelyen az idén a helyi tanács az így számított érték 1,5%-ában állapította meg ezt az adót. A lebontott, összeomlott illetve eladott épületekért a következô hónap elsejétôl kezdve nem kell fizetni. Adómentesek a közintézmények épületei, múzeumok, színházak, templomok,kiállító termek, az állatkert, a temetôk összes építményei, speciális építmények (hidak utak, alagutak, kémények, vezetékek, gátak, hô- és vízierômûvek stb.).
A telekadót annak nagysága alapján számítják ki, attól függôen, hogy hol helyezkedik el. A központi telkek (A besorolásúak) négyzetméteréért 2625 lejt kell fizetni évente, a kevésbé központiakért (B) 1875 lejt, a külvárosi (C) telkekért 1125 lejt, míg a D besorolású mocsaras, lápos, kôkitermelésre alkalmas telkekért 562 lejt. Az egyes utcák besorolásáról a Polgármesteri hivatal 1-es szobájában lehet információt szerezni.
A jármûveket adózási szempontból hengerûrtartalom szerint sorolják be. Személygépkocsik esetében 36000 lejt kell fizetni minden 500 köbcentiért, buszok és társasgépkocsik 500 köbcentiéért 72000 lejt, forgalmi számmal ellátott traktorokért pedig 84000 lejt/500 köbcenti.
A motorkerékpárok darabjáért hengerûrtartalomtól függetlenül évente 18000 lejt, kerékpárokért 13500 lejt, kell fizetni. A pótkocsikat az általuk szállítható súly alapján osztályozzák. 1 tonnáig 36000 lej rájuk az adó, 1 és 3 tonna között 120000 lej, 3 és 5 tonna között 180000 lej, 5 tonna fölött pedig 228000 lej évenként.
A jármûvekért abban a helységben kell adót fizetni, ahova a tulajdonos jogi személy be van jegyezve, a megvásárlást követô elsô hónap elsejétôl, az eladást követô elsô hónap elsejéig. Közintézmények és a helységen belül tevékenykedô utasszállító vállalatok jármûveiért nem kell adót fizetni.
A hivatal szeptember 11-ig a jármûadók 42,6%-át, az épületadók 39,4%-át, a saját tulajdonban levô telkekért fizetendô adók 46,9%-át míg a a használatba adott területért fizetendô adók 36,5%-át hajtotta be. Ennek megfelelôen esetenként több mint 3,8 milliárd, 15,3 milliárd, közel 3 milliárd illetve 543 millió lej hátralékot kell még begyûjtenie.
Stolojan hiszi, hogy bekerül a második fordulóba
Theodor Stolojan liberális államfôjelölt meggyôzôdése szerint bekerül az elnökválasztások második fordulójába. Déván tartott vasárnapi sajtóértekezletén Stolojan megjegyezte: számára mindegy, kivel kerül be a választások második menetébe. A liberális államfôjelölt több megyében tesz látogatást, ezek gondjaival kíván megismerkedni. Elmondása szerint a látogatása során folytatott megbeszélések célja gyakorlati és nem választási jellegû, megítélésében ugyanis Románia fôként gazdasági gondokkal küszködik. Tartós gazdasági növekedés híján Románia gondjai nem oldhatók meg, megoldások nélkül pedig nem valósítható meg az európai integráció – jegyezte meg, hozzáfûzve: az uniós csatlakozást immáron nem a nyilatkozatok, hanem a konkrét célkitûzések és vállalt kötelezettségek alapján ítélik meg. Célkitûzéseikrôl, programokról és eredményekrôl folynak a tárgyalások – szögezte le a liberális államfôjelölt.
A külügyminiszter a vízumkényszer törlésében bizakodik
Az Európai Bizottság ismételten közben fog járni a minisztertanácsnál a román állampolgárokra kirótt vízumkényszer törlése érdekében, nyilatkozata Petre Roman külügyminiszter a Hannoveri Világkiállításról való hazatérését követôen. Azt hiszem, pozitív választ várhatunk november végén, amikor is vagy bejelentik a vízumkényszer törlését vagy ennek idôpontját – mondotta a külügyminiszter. Megjegyzése szerint a vízumkényszer törlése szükséges, ugyanis a román állampolgárok jogtalan megaláztatást és minden intézményes alapot nélkülözô megkülönböztetést szenvednek el, lévén, hogy Románia és az Európai Unió között született megállapodás országunknak a vízumlistáról való törlését írja elô. Elmondta továbbá, a vízumkényszer felszámolása most esedékes, Románia pedig teljesíteni fogja a határellenôrzésre vonatkozó feltételeket.
Veszélyben az akadémiai év megnyitása
A 2000-2001-es akadémiai év megnyitása bizonytalan, a kormány ugyanis nem tett eleget a felsôoktatási tanszemélyzet kéréseinek – nyilatkozta hétfôn Razvan C. Bobulescu, az Alma Mater Felsôoktatási Szakszervezeti Szövetség elnöke. A fôiskolai oktatók kérték, hogy a tanügy támogatására létesített alap 15 százalékát az egyetemeknek utalják ki. Ugyancsak kérték a fôiskolák alapfinanszírozására szánt összegek kiegészítését, a 2000-es költségvetésben a tanügy számára megszabott összeg legkevesebb 15 százalékával, továbbá a diákok elszállásolására és élelmezésére szánt összegek kiegészítését ugyancsak az idei oktatási költségvetés legkevesebb 25 százalékával. A szakszervezetiek azt állítják, hogy a tanügy támogatására létrehozott alap megalakításától, nevezetesen 1999 szeptemberétôl az egyetemek egy lejt sem láttak a begyûlt összegekbôl, ti. az összes pénzt személyzeti költségekre fordítottak, ami ellenkezik a törvény elôírásaival. Másrészt az egyetemek alapfinanszírozására a tavalyihoz képest alig 56 százalékkal nagyobb összeget fordították, holott az idei 8-as rendelet értelmében a minimális bérnövekedés 67 százalékos kell hogy legyen, az energiaárak és más szol