|
LII. évfolyam 213. (14569) |
2000. szeptember 12., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Kézrekerültek a Virgil Sahleanu szakszervezeti vezetô feltételezett gyilkosai és ezek öt cinkosa – közölték a Iasi megyei rendôrfelügyelôségen tartott hétfôi sajtóértekezleten a nyomozók.
Bebizonyosodott, hogy a bûncselekmény indítéka az volt, amirôl a sajtó már írt, vagyis az áldozat hajlíthatatlan magatartása a Tepro fémipari társaság vezetôségének túlkapásaival szemben. Azért, hogy a szakszervezeti vezetô ne ellenezze a társaság ôrszolgálatára felfogadott vaslui Proiect Kft.-vel létrejött szerzôdést, a két egység vezetôi igyekeztek megfélemlíteni Sahleanut, majd pedig fizikailag likvidáltatták ôt.
Csalhatatlan bizonyítékok alapján ôrizetbe vették a két gyilkost: a büntetett elôéletû 24 éves Ion Tofant és Bahna Claudiu Irinelt; úgyszintén lefogták a felbújtókat és cinkostársakat, vagyis Victor Balan Tepro-igazgatót, Ciubotaru Catalint, a Proiect igazgatóját és egyben tulajdonosát, Spuma Gelu Alexandrut, az ôrszolgálat iasi tagozatának vezetôjét, továbbá Bartolomei Nelu Viorel és Blanita Valentin ôröket.
A bukaresti rendôr-fôfelügyelôségnél más kivizsgálások is folynak a Tepro kapcsán, inkluzíve magánosításával kapcsolatosan.
Tiltakozásoktól kísérve nyílt meg hétfôn az ausztráliai Melbourne-ben a Világgazdasági Fórum ázsiai-csendes- óceáni tanácskozása: a tüntetôk a globalizálódás ellen emelték fel hangos szavukat.
A rendôrség feloszlatta a tiltakozók egy csoportját, két rendôr és két tüntetô megsérült. Mintegy kétezer tüntetôt vettek átmenetileg ôrizetbe.
A Kereskedelmi Világszervezett (WTO) tavaly decemberi, seattle-i értekezletét kísérô erôszakos tüntetések, garázdaság megismétlôdésétôl tartva mintegy 2000 rendôrt vezényeltek az esemény színhelyére Melbourne-ben.
A svájci világgazdasági fórumhoz kapcsolódó tanácskozáson az információtechnológiai forradalom, Japán gazdasági kilábalása és Kína közelgô WTO-tagsága a fô téma. A találkozón az illetékes ázsiai miniszterek mellett olyan világcégek, mint a Microsoft, a Siemens, vagy a Sun Microsystems vezetôi is részt vesznek.
A mostani Melbourne-i tiltakozások erôsen valószínûsítik, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szeptember 26-28 között Prágában sorra kerülô közgyûlése sem zajlik majd simán, és az eseményt nagy valószínûséggel ugyancsak heves tüntetések kísérik majd Prága utcáin, túlnyomórészt nemzetközi részvétellel.
RMDSZ kormányzati tisztségviselôkkel folytatott beszélgetéssorozatunk következô állomása az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal volt. Varga Gábor vezérigazgató válaszolt a Népújság kérdéseire.
– Mit jelent a tisztség, mi a feladatköre az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal vezérigazgatójának? Az egyszerû halandó mit sem tud errôl...
– Szeptember 13-án lesz két és fél esztendeje annak, hogy az RMDSZ operatív tanácsa javaslata alapján Victor Ciorbea miniszterelnök aláírta államtitkár rangú vezérigazgatói kinevezésemet a román Állami és Szabadalmi Védjegyhivatal élére. E kinevezés révén – s be kell ismernem, magam is csak utólag értettem meg – egy olyan kormányfôhivatal vezetése és képviselete bízatott reám, amely a szellemi tulajdon iparral és kereskedelemmel kapcsolatos szegmentuma garantálásával kulcsfontosságú szerepet tölt be a magántulajdonon alapuló piacgazdaságban. Egyrészt a központi államigazgatás közvetlenül a kormánynak alárendelt szaktestületeként, az iparjogvédelem egyetlen országos hatáskörû fôhatósági szerveként ez a hivatal dolgozza ki és terjeszti jóváhagyás végett a kormány elé az iparjogvédelem fejlesztési stratégiáját, másrészt az ezen intézménynél iktatott szabadalmi-, védjegy-, illetve ipari minta-bejelentések nyilvántartásba vételével, közzétételével, elbírálásával, illetve az elbírálási folyamat végén kiállított hivatalos okmányokkal az iparjogvédelemhez tartozó szellemi termékek kizárólagos jogú letéteményese szerepkörét is ellátja. Mint törvényelôterjesztô, tehát ez a hivatal fogalmazza meg a szakterület mûködését biztosító valamennyi törvénytervezet és kormányhatározat szövegét (s itt nem kis büszkeséggel mondhatom el, hogy ezen a téren a román törvénykezés európai jogharmonizációja szinte teljes egészében megvalósult), ugyanakkor mint illetékes szakfôhatóság ez az intézet biztosítja Románia képviseletét több, a szellemi tulajdonnal, illetve a világkereskedelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetben is. Pl. a genfi székhelyû Szellemi Tulajdon Világszervezetében, a Világkereskedelmi Szervezetben, vagy a müncheni székhelyû Európai Szabadalmi Hivatalban. Magyarán szólva, nem mindennapi intézet...
– Mennyiben vág össze végzett szakmájával, mert ön mérnök, ugye?
– 1971-ben végeztem a Temesvári Mûszaki Fôiskola vegyészmérnöki karán, s az 1971-75 között a nagyváradi timföld üzemben eltöltött gyakorló éveket leszámítva, egész eddigi szakpályámat a gyakorló-kutatás, konkrétan a szervetlen pigmentek birodalma területén töltöttem. Konkrét kutatási területem a bukaresti Lakk- és Festékipari Antikorróziós Kutatóintézet nagyváradi kirendeltségében, kerek 23 esztendôn át a vasoxid alapú pigmensekhez kötôdött. E beosztásom révén kerültem kapcsolatba a szabadalmi hivatallal. Egyrészt magam is több új termékre és elôállítási módra vonatkozó találmányi szabadalom "boldog" tulajdonosa vagyok (néhány közülük mindmáig gyártásban van), másrészt az "aranykor" legsötétebb éveiben az egyetlen hely, ahol konkrét, naprakész információkhoz lehetett jutni a világ mûszaki fejlôdésének pillanatnyi állapotáról, a szabadalmi hivatal nyilvános könyvtára volt. Sok szép napot töltöttem itt el, ebben, az akkor alig fûtött teremben, lapozgatva a világ legfejlettebb országaiból érkezô szabadalmi leírásokat. Álmodni sem mertem volna soha, hogy én valaha ennek az intézetnek a vezetôje leszek.
– Hogyan élte meg a hivatalba kerülést? Könnyen ment a beilleszkedés, voltak-e kezdeti nehézségei szakmai szempontból vagy akár a kollegáival való kommunikálásban, együttmûködésben?
– Kinevezésem után bizony jónéhány hónapon át rémálmaim voltak, s gyötört a lelkiismeret amiatt, hogy nem volt-e részemrôl felelôtlenség elvállalni ezt, a számomra túlontúl nagy feladatot. Jó pár hétig altatóval aludtam, már amit aludtam, s utána hajnalok hajnalán ébredve olvastam, olvastam és olvastam, hogy valamennyire szintre hozzam magam ezen a szakterületen. Mert egészen más tudományos fôkutatóként, dokumentálódási szándékkal belépni a Szabadalmi Hivatal épületébe (székhelyünk egy impozáns egykori banképületben van, ötven méternyire az Egyetem tértôl), s megint más egy, az egész iparjogvédelemért felelôs intézményvezetôként megtenni ugyanazt. Ugyanis nagyon komoly, precíz fogalmazású törvények egész garmada szabályozza az itt zajló tevékenységet. Ezt pedig egy intézményigazgatónak ismernie illik. Mint ahogy illik ismernie intézménye mûködésének minden szegmentumát, a kivizsgálási procedúrákat éppúgy, mint az információs rendszer mûködését (több mint 160 nagy teljesítményû speciális rendszerbe kötött számítógép biztosítja a gyors tájékozódást a világ jó néhány szak-adatbázisában), a helyhiányt felszámolni hivatott építkezés pillanatnyi állását éppúgy, mint a több mint 18 milliós szabadalmi tár állagának a megôrzését. A felelôsségrôl, az állandósult nemzetközi kapcsolatokról, a permanens készenléti állapotról nem is beszélve. Egyszóval, nem unatkozom.
Ami pedig a kollegáimat illeti: el lehet gondolni, milyen meglepetésszámba ment egy ilyen hivatalban, ahová szigorú szakmai (és nemcsak szakmai!) szûréseken keresztül lehetett eddig bejutni, az én vezérigazgatói kinevezésem! Egyszál egyedüli magyarként egy ilyen kormányfôhivatalba való belépéskor bizony remegett a gyomrom, vajon meg tudok-e felelni majd az irányomban megfogalmazott elvárásoknak. Utólag visszagondolva az elsô napokra/hetekre/hónapokra, bizony pokolian nehezek voltak. De becsületére váljon a hivatal munkaközösségének, soha nem éreztem a részükrôl gáncsoskodást vagy rosszindulatot. Sokat köszönhetek az itt dolgozó szakembereknek, akik segítettek felnôni arra a szintre, amit a státusom megkövetel.
– A hivatalban szerzett tapasztalatokat hogyan fogja hasznosítani a jövôben, akár funkcióban marad, akár visszatér eredeti foglalkozásához?
– Ez bizony jó kérdés! Amennyiben a sors úgy hozza, hogy itt maradok, a válasz egyértelmû: az ÉLET kemény iskolát járatott ki velem, amelynek eredményeként immár nincs gyomoridegességem, valahányszor reggel háromnegyed nyolckor (többnyire legelsôként) átlépem a hivatal kapuját. Magyarán, megtanultam tisztességgel elirányítani egy kormányfôhivatalt.
Amennyiben viszont újra visszatérek eredeti foglalkozásomhoz, sokkal jobban tudom és átérzem azt, hogy a szellemi tulajdonra – mint bármilyen más tulajdonformára – ajánlatos idejében védelmet igényelni. Mert ha nem, megtörténhet, hogy bitorlás áldozatává válik az alkotó ember. Sokkal nagyobb fontosságot fogok tulajdonítani nem csak az esetleges kutatási területeimen elérhetô eredményeknek, de ezek oltalmának is.
– Változott-e az ön számára a "világ" a kormányzatban való részvétel okán?
– Magamnak hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt harminc hónap számomra semmit nem jelentett. Elsôsorban óriási kihívást, amelyhez fel kellett nôni - ötvenévesen! Másodsorban egyedi lehetôséget arra, hogy megismerjem a többi minisztériummal és kormányfôhivatallal való együttmûködés alapján, hogy hogyan is mûködik ma, az ezredfordulón Románia. Rengeteg kapcsolatot, óriási látóhatár- tágulást. Arról nem is beszélve, hogy egyrészt épp a fentebb említett nemzetközi szakintézetekben való kötelezô reprezentáció révén, másrészt pedig az utóbbi években, épp saját szorgalmazásomra beindult kétoldalú kapcsolatfelvételek alkalmával volt lehetôségem megfordulni Európa és nemcsak Európa egy-két olyan országában, ahová amúgy földi halandóként nem jutottam volna el. Természetszerû, hogy ilyen tapasztalatok után bizony a kis és nagy kérdések másként tevôdnek fel bennem. Akarva akaratlan sokkal több tudás és ismeret birtokában, az ember bölcsebbé, belátóbbá válik. A széles horizont sokkal áttekinthetôbbé tette számomra a világot és optimistábbá tett egyúttal! Isten malmai, ha lassan is, mifelénk is ôrölni kezdenek majd - elôbb vagy utóbb!...
– Mit jelent az egyén számára és mit jelent az önt tisztségbe juttató szervezet számára ez a gyakorlat?
– Az elôbb elmondottakhoz hozzátenném azt is, hogy magyar értelmiségiként – az én névjegykártyámról nem hullott le a magyar nyelvben használatos ékezet! – egy ilyen homogén román közösséggel elfogadtatni magam, nem csekély eredménynek tartom. Ami a szövetséget illeti – a bejegyzési kérések megyei leosztását elemezve –, fontos volt rádöbbenni arra, hogy az iparvédelem felette szükséges volta a romániai magyarság elôtt jórészt ismeretlen. Fontos volt feltérképezni a magyar lakta vidékek konkrét helyzetét és azt, hogy az amúgy is vékonyka magyar vállalkozói réteg nem rendelkezik semmiféle iparjogvédelmi ismerettel, s ezt bizony sürgôsen ellensúlyozni kell. Épp ezért a hivatal promóciós, ismertetô jellegû kiszállásainak ütemtervébe igen hangsúlyosan belevétettem a magyarság erdélyi szállásterületeit is. Mint ahogy megpróbáltam a szövetség rendelkezésére bocsátani mindazt a dokumentációs anyagot, amelyet a hivatalunk az elmúlt esztendô folyamán a saját nyomdájában kinyomtatott. Kérdés csupán az, hogy lesz-e aki elolvassa és használja is a közeljövôben.
Érdekes mozzanat színesítette a múlt hét végi SZKT-Szövetségi Képviselôk Tanácsa- ülés államelnök-jelölésrôl szóló vitáját. A megyei szervezetek, SZKT- frakciók, platformok vezérszónokai mondtak véleményt arról, hogy állítson-e vagy se államelnök-jelöltet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A dolog pikantériája az volt, hogy a Reform Tömörülés platform elnöke, Toró T. Tibor azt hangsúlyozta, hogy a romániai magyar közösség érdeke, hogy legyen az RMDSZ-nek saját államelnök- jelöltje. Ám ezt akkor érdemes, hangsúlyozta, ha sikerül megfelelô üzenetet megfogalmazni és tolmácsolni mind a magyar közösség, mind a román közvélemény felé. Ezzel szemben Borbély Zsolt Budapestrôl, kioktatta a testületet, elvi szempontokról szónokolt.
A tanácskozás végén kérdeztük Toró T. Tibort: valamiféle törés állt be a Reform Tömrülésben, hogy miközben az elnök a platform nevében nyilatkozik, a másik, egyébként az SZKT-kon sokat szereplô platformtag, ezzel szöges ellentétben álló véleményt fogalmaz meg?
– Nincs törés a Reform Tömörülésben. Viták zajlanak fontos kérdésekrôl, de ez nem újkeletû és az se titok, hogy egyesek mindig alternatvív véleményeket képviselnek a közvélemény elôtt is . Tehát ez a platform és a demokrácia szabályaiba belefér. Nem volt meglepetés az én álláspontom és a platform többségének is az álláspontja.
– Ha valaki úgy képzeli, hogy a Reform Tömörülésben egy ilyen áramvonalas program vagy diktatúra van, téved. Megvannak a mi belsô vívódásaink, belsô vitáink, de ezeken túljutunk mindig.
Mi már hónapokkal ezelôtt jeleztük, hogy úgy látjuk, igenis szüksége van az RMDSZ-nek államelnök-jelöltre. Azt is megfogalmaztuk, milyen feltételek között van szükség erre az elnökjelöltre. Én nagyon remélem, hogy az SZKT bölcs döntést hozott. Ez nemcsak a jelölés tényére vonatkozik, hanem arra, hogy a jelölt programjában is fellelhetôk azok az elemek, amelyeket mi már elmondtunk. Konkrétan az erdélyi érdekek, a regionalzmus hangsúlyos képviselete, és ezeknek a témáknak a bevitele az elnökjelölt választási programjába, ami nyilván az RMDSZ programjának egyféle súlypontos átrendezése kell hogy legyen.
– Meglepetéssel láttuk, hogy ön is bejutó helyen szerepel a Temes megyei parlamenti képviselôk listáján. A meglepô nem az, hogy listára került, hiszen az elmúlt idôszakban megismerhettük politikai képességeit, hanem az, hogy nem is oly régen, a bukaresti politizálással szemben ön a budapesti politizálást preferálta. Mi ez az úgymond irányváltás? Visszalépésnek tekinthetô?
– Egyike vagyok a két képviselôjelöltnek, aki meg fog méretkezni szeptember 30-án a képviselôi székért. Soha nem állítottam olyasmit, hogy a budapesti politizálást kedvelném. Azt mondtam, hogy az erdélyi magyarság politikai irányvonalát valahol Bukarest és Budapest között kell megfogalmazni. A jelenlegi RMDSZ-vezetés inkább Bukarest felé figyel. Az én álláspontom az volt, hogy a kettô között egyensúlyt kell kialakítani és hogy ezt az egyensúlyt elérjük, nagyobb figyelmet kell szentelni Budapestnek. Ami alatt azt értettem nyilván, hogy az összmagyar integráció mint a jelenlegi magyar kormány által meghirdetett nemzeti program, valamilyen módon az RMDSZ programjában is meg kell jelenjen mint célkitûzés. Egész pontosan: bele kell illesztenünk ebbe a nagyon ambiciózus nemzetstratégiai célkitûzésbe, amit Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazott, a mi célkitûzéseinket, és ez kellene valamilyen módon hangsúlyosabban megjelenjen az RMDSZ programjában. Az, hogy én képviselô szeretnék lenni, nem zárja ki, hogy ezt továbbra is képviselni akarom, mert ennek a programnak bizonyos elemeit a bukaresti parlamentben is érvényesíteni kell. Egész pontosan: a parlamenti státus hozzásegít ahhoz, hogy ezt a politikai irányvonalat hatékonyabban tudjam képviselni.
Isten ments, hogy belekössek ebbe a mûfajba. Csak jelzem, hogy most ez következik. Régen is volt mezeizés. Hogy ne vigyenek el katonának, meg sem száradt kirúgó cédulámon a tinta, máris beiratkoztam a látogatás nélküli szakra. Hja, akkor ez volt: aki nem tanult, besorozták. (Ha nem volt szocialista relációja a hadseregben.) Ma ez van: aki érvényesülni akar, inkább fizet (a reláció felfedi magát), csakhogy korábban szabaduljon. (Nem jár úgy, mint én: mire elkaptak, egyidôs voltam a hadnagyommal.) Mezeizôk régente olyanok voltak, akik már benne ültek a fotôjben, de még nem keletkezett hozzá diplomájuk. (Vizsgáztattam egyszer egy félelmetes hírû illetôt, aki a Kriteriont Chirteri Ionnak emlegette.) Szóval az akkori mezeizôk arról voltak híresek, hogy buták, mint a tök, de tele a bukszájuk, és rajtuk múlik a tanár gyerekének a jövôje, esetleg a múltja is. Mezeizôket, azaz látogatás nélküli osztályokat nagyszerû dolog volt vizsgáztatni, mert gazdag ajándékkal "lepték meg" a vizsgáztatókat, és a bankett is olyan volt, mint Tekszászban.
A rendszer ezek által is konszolidálta magát, elvégre minden jobb ember nem mehetett pártiskolába.
Most nincs mezeizés, most távoktatás van. Nem tudom, miért változik meg a jelentése ennek a szónak, hiszen távoktatás a bevett szóhasználatban az, amit a Tövismadarakban is láthattunk, hogy ti. rádión keresztül tanítják az eldugott vidékek gyermekeit. Utóbb a mûszaki fejlôdés lehetôvé tette ugyanezt tévén is. Nos, nem hinném, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi Fôiskoláján például ezzel a módszerrel kívánnának tanítókat, óvónôket képezni a jelöltekbôl. Ugyanis akkor már jobb, ha Kolozsvárott marad a technika, nem kell a szülôk pénzén leutaztatni a lektorokat Fortyogóba. Nincs nap pedig, hogy ne olvasnám, ne hallanám: itt is, ott is "távoktatás" indul ilyen-olyan szakokon, ezen meg ezen az egyetemen.
Most nem bartajánoskodnék, szemem az szúrja, miként lehet ilyen pimaszul lézerezni a szülôk zsebét, mindenféle diploma reményében. Tudom, hogy az oktatásban dolgozók és az abból élôk nem ehetnek már Amo szappant; a gyalázatot velük élem, lelkemnek jobbik fele szintén éhbérért tanít. És az sem vigasztal, hogy a közel félmilliós "beiratkozási díjat" tanügyiek és gyermekeik nem fizetik. Egyébként, csak mellékesen: mi a frászt mûvel az intézmény beiratás címén, ami négyszázezer lejt érne? Hiszen az iratcsomót a jelölt állítja össze, és a vizsgálatok költségeit nem a fôiskola, nem az egyetem állja! És könyörgöm, honnan az a kegyetlenség, amelynek nevében 400 amerikai dollárt zsebelnek be tandíj címén – egyházi vagy állami egyetemek?!
A kérdés szónoki, majdhogynem költôi. Frajdi. Hiszen tudva tudjuk: mindenki diplomát akar. Bûnbocsátó cédula helyett diplomát kap pénzéért az ezredvég sznobja. Murokegyetemek képezik "agrárszakemberek". tucatjait, akik aztán tovább dolgoznak napszámosként Magyarországon. Ha az egyházi egyetemek tartani tudják (karitatív) ritmusukat, annyi diplomás kántorunk lesz, hogy csak belôlük kitelik az ezertagú millenniumi vegyes kar. Annyi tanító és óvónô diplomázik, hogy minden két csemete mellé jut egy pedagógus. A káefték hemzsegnek a diplomás jogtanácsosoktól. Ügyvédi irodáink számával csak fogászati magánrendelôink sokasága vetekedhet. Politológus itt még a polgárôr is.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért: növekvôben az analfabetizmus, továbbra is népbetegség a fogszuvasodás; és hamisan illatoznak a lila orgonák.
Csak mert idáig nem mûködött – jól – a távoktatás. De ennek most vége: holnap kizáró jellegû "próbán" vesz részt a magyarság zenébôl, rajzból és helyesírásból, holnapután pszichológiából és pedagógiából. Novemberben pedig kötelezô módon szavazunk, szintén "távban".
Aki nem, az duplán fizet. Dixit.
Sajtótájékoztató a polgármesteri hivatalban
Az alapozás hiánya okozza azt, hogy Marosvásárhelyen gödrösök az utcák – állítja a polgármester. Ezért szorgalmazza, hogy "ahol útburkolatot javítanak, kezdjék az alapokkal". Ezentúl csak ilyen feltételekkel licitálják a munkálatokat. Dorin Florea nincs megelégedve az 1918. December 1. utca javításával sem. Felszólította az építtetôt, hogy ahol hullámos a burkolat, terítsenek új aszfaltszônyeget. Azt is megtudhattuk, hogy a héten átadják a felújított Bucegi utcát és a Dózsa György utcából származó kockakôbôl megjavítják a Papiu utcát. Az utcák javítását az is gátolja, hogy különbözô közszolgáltató cégeknek a tervében szerepel a csôcsere, így ameddig ezt nem végzik el, nem lehet végleges aszfaltréteget elhelyezni. A forgalom rendezéséért a polgármesteri hivatal megegyezett egy Bodoni utcában levô céggel, hogy ide kamionparkolót rendeznek be, az összes nagy teherbírású gépkocsit ide irányítják majd. Ennek érdekében a Dózsa György és a Bodoni utca sarkán levô parkból elvett területbôl egyrészt letérôsávvá alakíttatja.
A polgármester elmondta, hogy hamarosan elfogadják a hivatal új szervezési felépítését. Szerinte 1996 és 1999 között enélkül mûködött a hivatal, ezért a közalkalmazottak rendszertelenül dolgoztak. Az alpolgármestereknek is meg lesz a pontos feladatkörük, de ez nem azt jelenti, hogy csak ezzel kell foglalkozniuk. "Én nem akarom, hogy I.-es, vagy II.-es számú alpolgármesterem legyen, egyenlô partnerként, munkatársként kell dolgozzunk" – hangsúlyozta Dorin Florea. Nemsokára megnyitják azt az ügyfélfogadó irodát, ahova ezentúl fordulhatnak a lakosok. Négy alkalmazott a négy igazgatóság ügyiratait fogja külön-külön kezelni, ôk juttatják majd tovább a papírokat az illetékesekhez, így nem kell a civileknek sétálni a hivatal folyosóin. A polgármester megszigorítja a felügyelôk dolgát is. Akinek a szakterületén rendellenességet tapasztal, annak meneszti az igazgatóját. Ami a sárga biciklikkel való ellátást illeti, ebben valóban nem tréfált a polgármester. A cigányegyüttes külföldi turnéjának támogatását megvonták – "táncoljanak ezek csak a sajátjaiknak a Hidegvölgyben és az Adyban" – s ebbôl a pénzbôl már megrendelték az öt férfi- és öt nôi kerékpárt.
A polgármester felszámolja a különbözô munkálatokat licitáló osztályt. "Többet nem lesznek sumákolások a hivatalban" – jelentette ki. A munkálatoktól függôen ô állítja majd össze a bírálóbizottságot, amely eldönti, milyen vállalkozó végez majd munkálatot a városnak. A hivatal dönti el a fontosságot is. Szónoki kérdések özönét zúdította Dorin Florea az újságírókra: Miért kellett a Papiu Ilarian líceum kerítésének a felújítására több millió lejt költeni, amikor ebbôl a pénzbôl megvásárolhatták volna a Traian Vuia líceum kazánházát, amire nagyobb szükség van?; Elköltöttek 980 millió lejt a Cuza Voda utcai napipiac csarnokának a fûtésberendezésére, amikor ez összesen 15 millió lej hasznot hoz; 800 millió lejt költünk egy közvécé felújítására, amikor ez a beruházás sohasem térül meg!
A város területrendezési tervei között szerepel a Szabadság utca végében levô autópiac és a Hadsereg téri bolhapiac felszámolása is. Az indok: rendezetlen körülmények között zajlik a tevékenység. Míg az elôbbi szervezését magáncégekre bízná, az utóbbi helyén még nem döntötte el, mit létesítenek majd.
A polgármester a sajtó révén ismét felszólította a lakosságot, hogy ahol lehet, szereljenek be a tömbházakba mikrohôközpontokat, mert ezáltal a télen kevesebb hôenergiát fizetnek majd. Azt nem engedélyeztetik, hogy lakrészenként legyenek ilyen fûtôberendezések, de ahol lehet, ott tömbházanként létesíthetnek – mondta a polgármester. Az természetes, hogy ehhez elengedhetetlenek a különbözô szakengedélyek, de mint mondta, senki ne mondja, hogy nem lehet megvalósítani. Ha kell, akkor – adta mindjárt az ötletet is – helyezzék el a tömbháztetôn, vagy a szárítókban, esetleg a szemétlerakó-ürítô helyiségekben! Mindenre van megoldás! – mondta.
Szó esett még arról is, hogy a hivatal megvásárolja az Azomurestôl a Hunyad utca 11. szám alatt levô tömbházat és azt az Imatextôl vásárolt fél tömbházzal együtt felújíttatják. Dorin Florea elmondta, ameddig nem ajánlanak alternatív megoldásokat, garázstípusokat, addig nem folytatják a törvénytelen garázsok lebontását. Hamarosan versenytárgyalást hirdetnek a közszállítási vonalak bérbeadásáért és az a cég fog közlekedni, amelyik a legelônyösebb feltételeket ajánlja. Hasonlóan átszervezi a köztisztasági vállalatot. A helységnévtáblák után új utcanévtáblákat helyeznek ki. Ez a munkálat 11 milliárd lejbe kerülne, ezért úgy döntöttek, hogy olyan mûanyagból készült foszforeszkáló számokat rendelnek, amelynek keretében szerepel az utca neve is románul. Magyarul csupán az utca szót tüntetik fel. Nem lesznek többet házakra függesztett táblák, hanem nyílak fogják majd jelölni az irányt és a házszámsorokat. Hogy mi történik a már megrendelt és nagyrészt legyártott táblákkal, amelyeken az utcák neveinek magyar nyelvû fordítása is szerepel, errôl nem beszélt a polgármester.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal heti sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester, azzal a meglepô bejelentéssel állott elô, hogy gazdasági okok miatt bezáratja a Dózsa György utca és a fôtér keresztezôdésénél 1988 óta készülô aluljáró építôtelepét.
Szándékát azzal indokolta, hogy ha ilyen ütemben halad a finanszírozás, akkor 25 év múlva fejezik be az aluljárót. Szerinte a gazdasági számítások arra utalnak, hogy az ide befektetett pénz soha nem térül meg. S hogy mégis valami haszon legyen az eddigi beruházásból, a föld alatt levô mintegy 2000 négyzetméteres területet kereskedelmi helyiségek berendezésére bérbe adják cégeknek. A polgármester azt is tudni véli, hogy az aluljárót úgy tervezték, hogy azt senki sem fogja használni. Hiszen – állítja Dorin Florea – "tudjuk, hogy ahol ilyesmi van, ott ennek ellenére az emberek mégis az úttesten kelnek át". Úgy hiszi továbbá, hogy ez a létesítmény nem fogja tehermentesíteni a forgalmat. Mitöbb, a polgármester távlati terve: végleg kitiltani a jármûforgalmat a fôtérrôl. Erre elsô lépés az, hogy a szóban forgó zónában megdrágítja a parkolás díját. A teherforgalom Cuza Voda utcából való kitiltásáról a polgármester azt mondta, hogy van erre megoldás, hiszen az Unirii negyedben már hozzáfogtak egy négysávos utca megépítéséhez, ez azonban pénzhiány miatt pár száz méter után leállt. Innen Szentannán át a tehergépkocsikat az Új gát utca felé, onnan pedig a Baneasa érintésével a Dózsa György irányába terelhetnék.
A "szenzációnak" számító bejelentést bizonyára nagy érdeklôdéssel olvassák például a közlekedésszervezésben járatos szakemberek. Bizonyára álmukban sem jutott eszükbe, hogy a közúti forgalom egészének megkönnyítését szolgáló aluljáró megépítésénél közvetlen bevételi számítást végezzenek a ráfordítás megtérülése végett. Feltehetôen a tanácstestületnek is lesz mondanivalója a polgármester vadonatúj ötletérôl.
A Magyarok Világszövetsége Ukrajnai Országos Tanácsa (MVSZ UOT) aggodalmát fejezi ki az MVSZ-ben kialakult helyzet miatt, és a testület egyeztetô bizottság felállítását szorgalmazza a szervezet mûködôképességének visszaállítása érdekében.
Az MTI ungvári tudósítójához vasárnap eljuttatott nyilatkozatában az MVSZ OUT a többi között megállapítja: "A Kárpát- medencei országok küldöttségeinek többsége, illetve az anyaországi régió még az elnökválasztást megelôzôen elfogadott nyilatkozatában megfogalmazta azon követelését, hogy új, a reális tagsággal arányos képviseleti rendszerre kell építeni a Világszövetség munkáját, mert ennek hiányában nem biztosítható annak legitimitása és mûködôképessége."
A dokumentum szerint "a felvetés érdemi vizsgálatára nem került sor, ehelyett a jelenlegi elnököt támogató körök nyíltan megfenyegették a kárpátaljai küldöttséget". Ígéretét betartva az elnök, hivatalba lépését követôen – a nyilatkozat szóhasználata szerint – "irtóhadjáratba kezdett, aminek a kárpátaljai referens is áldozatul esett".
A nyilatkozat leszögezi: az MVSZ elnöke az utóbbi idôben több nyilatkozatot is tett a készülô határon túli magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatban. E fontos kérdésben azonban nem kérte ki és nem ismeri az Ukrajnai Országos Tanács véleményét. A törvénnyel kapcsolatban részletes koncepciót az MVSZ közgyûlése sem fogadott el, így az elnök idevágó megnyilatkozásainak nincs legitim alapja.
A Magyarok Világszövetsége jelenlegi formájában mûködésképtelen – hangoztatja a nyilatkozat –, ezért az UOT célszerûnek tartja egy olyan egyeztetô bizottság felállítását, amely kidolgozza az MVSZ demokratikus tagsági és képviseleti rendszerét, s azt a közgyûlés elé bocsátja. A tisztségviselôk megválasztása az új, már számarányos rendszerben összehívott közgyûlésen kerülhet sor. Csak így biztosítható az MVSZ választott tisztségviselôinek teljes legitimitása és az MVSZ további eredményes mûködése – zárul az UOT nyilatkozata.
(MTI) – Mind a magyar, mind a román vasúti szakemberek egyetértettek az alföld-fiumei vasútvonal Nagyvárad–Nagyszalonta–Kötegyán–Sarkad–Gy ula–Békéscsaba–Szeged szakszán a forgalom újraindításában – hangzott el a Sarkadon megrendezett magyar–román vasúti egyeztetô fórumon. A tanácskozáson Románia és Magyarország közlekedési tárcájának, vasúti, vám- és határôrizeti szerveinek képviselôi és a határmenti kistérségek vezetôi vettek rész.
A megbeszélés elôzménye, hogy Tóth Imre a sarkadi térség kisgazdapárti országgyûlési képviselôjen másfél éve kezdeményezte, az alföld-fiumei vasútvonal Nagyváradtól Szegedig tartó szakszán a forgalom újraindításáról szóló tárgyalások megkezdését.
A sarkadi egyezetô fórum célkitûzése volt, hogy a Nagyvárad–Nagyszalonta–Kötegyán–Sarkad–Gy ula–Békéscsaba–Szeged útvonalon az elképzelések szerint még az idei évtôl legkevesebb napi egy pár szerelvénnyel, nappali forgalommal a nemzetközi vasúti teherforgalom újrainduljon.
A fórum után a kötegyáni vasútállomáson megtartott sajtótájékoztatón Vasile Tulpure, a Román Államvasutak Kolozsvári Vasúti Kirendeltségének vezérigazgatója elmondta: a magyar és a román vasutak között már körvonalazódik egy együttmûködési megállapodás, melyet szeptember 15-éig kíván a két vasúttársaság ratifikálni.
Az elképzelések szerint elsô lépésként a Nagyvárad és Békéscsaba közötti szakaszon indulna újra a személy és teherforgalom.
Nagy Béla, a magyar Közlekedési és Vízügyi Minisztérium vasúti közlekedési fôosztályának helyettes vezetôje hangsúlyozta: a határmenti térségek gazdasági egységet alkotnak, és a tárca egyetért a régióban felmerült igényekkel.
Az alföld-fiumei vasútvonal Nagyvárad és Szeged közötti szakaszának újraindításának fontosságát jelzi – mondta el –, hogy a 44-es fôút gyulai elkerülô szakaszának II. ütembeli megépítéséhez Romániából 20 ezer tonna követ szállítottak Magyarországra vasúton, a szállítmányoknak azonban Lökösháza felé kellett kerülniük.
A sarkadi egyzetetô fórumon megszületett elképzelések szerint Nagyvárad és Békéscsaba között november végén indulhatna újra a teherforgalom.
Ehhez azonban a határôrizeti- és vámszervekkel való további egyeztetések szükségesek.
A megyei fogyasztóvédô hivatal szakemberei az elmúlt idôszakban tíz alkalommal vizsgálták meg a város és megye területén mûködô személyszállító vállalatok tevékenységét. Az ellenôrzések során a következô kihágásokat tapasztalták: a vizsgált vállalatok 20 százaléka nem rendelkezett egészségügyi mûködési engedéllyel, több buszmegállóban nem volt kifüggesztve a menetrend, az autóbuszok indulási ideje, a jármûveken nem volt panaszkönyv, ahova az utasok bejegyezhetnék esetleges sérelmeiket. A tájékoztató anyagból kiderül, hogy több autóbusznak nem volt naprakész a technikai engedélye, nem felelt meg személyszállításra, a jármûvek 90 százalékából hiányzott az ablakok kitörésére használható kis kalapács. A buszok nagyrészének nem mûködött a fûtôberendezése, a székek huzata szakadt, piszkos volt, az ajtók nem nyíltak, csukódtak. A hivataltól kapott közleménybôl azt is megtudhatjuk, hogy az idén két személy nyújtott be panaszt, kifogásolva a gépkocsivezetô viselkedését, s azt, hogy a jármû nem állt meg a kijelölt helyeken, s nem tartotta be az elôírt útirányt. A sofôröket a vállalat vezetôsége bírságolta. A tapasztalt hiányosságokért a felügyelôk 4,5 millió lejre büntették a szolgáltatókat.
Szeptember 2-ától az Országos Energiaügyi Hatóság (ANRE) jóváhagyta az új hôenergiaárakat. Eszerint egy gigakalóriáért 361.622 lejt kell fizetni. A lakosság számára 350.000 lejért számlázzák ezt az energiamennyiséget, a különbözetet az államkassza ártámogatásként fizeti.
A mostani áremelést is beszámítva, a hôenergia egy év alatt több mint kétszeresére drágult, miután tavaly októberig egy Gkal ára még 156.000 lej volt. A tavaly ôszi áremelést követôen áprilisban HÉA-kötelessé tették a hôenergiát, az akkori, 273.700 lejes árszinthez képest a néhány hét múltán kezdôdô fûtési idényben 27,8%-kal fizetünk többet a meleg vízért és a távfûtésért. Egyelôre sem az Energomur hôenergia-szolgáltatónál, sem a polgármesteri hivatalban nem tudnak arról, hogy az állami szubvenció mellett lesz-e valamilyen közvetlen ártámogatás a lakosság számára. Mint ismert, ezt tavaly egy kormányhatározattal rendezték, amelynek az érvényessége az illetékesek szerint nem hosszabbodik meg.
A központi médiából is ismert, hogy az ország számos nagyvárosában a tömbházlakók tömegesen válnak ki a távfûtô rendszerbôl. Marosvásárhelyen még nem. Tavaly 113 lakrész tulajdonosai kérték a kiválást szociális okokból, idén egyelôre még hatan. Viszont, mint megtudtuk, a lakók folyamatosan fordulnak a távhôszolgáltatóhoz, a rendszerbôl való kiváláshoz szükséges tennivalókkal kapcsolatos felvilágosításért, tehát a távfûtés megkezdésekor valószínûleg megszaporodik a szociális okokból kiválók száma.
A napokban pedig ott nôtt meg a kényszerûen kiváló tömbházak száma, ahol a szolgáltató iránti magas tartozások miatt felfüggesztették a melegvíz-szolgáltatást. A héten a Tudor lakótelepi Cutezantei, Rodniciei, Jeddi utcákban és a Rovinari lakótelepen összesen 24 tömbháztól, ahol a lakrészenként számított tartozás meghaladta a másfél millió lejt, megvonták a háztartási meleg vizet. A lezárások folytatódnak ott, ahol az illetô lakóközösségek nem reagálnak a fizetési felszólításokra, vagy nem tartják be a megkötött törlesztési egyezményeket. A meleg víz megvonása ellenére, ha majd beindul a távfûtési idény, ezeket a tömbházakat is fûteni fogják.
A szolgáltatónál arról is érdeklôdtünk, hogy a folyamatosan végzett javítások, felújítások csökkentik-e a hôenergia elôállításának költségeit. Az illetékesek szerint csökken az elfogyasztott anyagok mennyisége, de ennek a hatását a gyors iramban emelkedô árak, és a pénzromlás semlegesítik. Példaként említik a Budai negyedi felújított hôközpontot. A hôenergia elôállításában fôleg a földgáz és a villanyáram játszik szerepet. Egy Gkal hôenergia elôállításához a korszerûsített központ gázból 140 köbmétert fogyaszt, a korábbi 180 helyett, míg a villamos- energia-fogyasztás 30 Kwh-ról 15-re csökkent. Hasonló megtakarításokat városszinten is el lehet majd érni, a megfelelô korszerûsítésekkel.
Összegzésként elmondható, hogy a nemsokára kezdôdô fûtési idényben a számlák láttán is lehet majd verejtékezni, nem csak a fûtôtestek mellett. Az eddig sem olcsó hôenergia ára szinte egyharmadnyit ugrott fel, ami szinte túlzás nélkül mondható, luxussá teszi a távfûtést. Sokak reménye lehetne a közvetlen lakossági ártámogatás, de ilyen még nincs kilátásban. Ha az utóbbi évek gyakorlatát nézzük, akkor majd a tél küszöbére várható ilyen rendelkezés, és amíg a mifelénk szokott módon, zûrzavarosan végrehajtják, hasznát alig látjuk.
a határon túli magyarok különleges jogállásáról szóló törvény tervezetének tárgyában
2000. augusztus 21-én tartott kolozsvári tanácskozásunk alkalmával, a romániai magyar történelmi egyházak vezetôinek, illetve képviselôinek. Állandó Értekezlete keretében foglalkoztunk a határon túli magyarok különleges jogállásáról szóló törvény tervezete által felvetett kérdésekkel, és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke által nyújtott tájékoztatás nyomán a következô állásfoglalást kívánjuk eljuttatni a Magyar Kormányhoz, a Magyar Állandó Értekezlethez, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez:
Írásbeli megkeresésünkre adott válaszában Orbán Viktor miniszterelnök azon véleményének adott hangot, hogy: "A határon túli történelmi magyar egyházak megtartó ereje és feladatvállalása meghatározó a magyarság számára… A magyar kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos munkájában és terveiben, ahogy a múltban is, számít és épít az egyházak szerepvállalására" – írta a kormányfô.
Ennek szellemében, a lehetô legszélesebb körû határon túli együttmûködés keretében, szükségesnek tartjuk egyházaink álláspontját kifejteni a készülô státustörvény tárgyában.
Egyházaink teljes konszenzus kialakítására törekednek a határon túli magyarság legitim érdekképviseleti és polgári szervezeteivel.
Hasonló egyetértést tartanak kívánatosnak a magyarországi parlamenti pártok között, valamint a magyar civil szférában és közvéleményben.
Köszönetünket és elismerésünket fejezzük ki a magyar kormánynak azért, hogy alkotmányos kötelességeinek megfelelôen, nemzeti érdekeink védelmében, a nemzeti szolidarítás és segítségnyújtás szellemében különleges jogállást és az ezzel járó kedvezményeket kívánja biztosítani a határon túlélô magyarok számára.
Megítélésünk szerint magyarországi és a határon túli magyarok viszonyainak jogi-politikai rendezése a határmódosítás nélküli összmagyar integráció megvalósulását szolgálja, az európai integráció keretében.
A státustörvényt ért bírálatokkal, sôt támadásokkal szemben egyetértésünkrôl és támogatásunkról biztosítjuk a magyar kormányt és a Magyar Állandó Értekezletet. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a magyar törekvésekkel egy idôben és párhuzamosan térségünk más nemzetei is jogi, illetve törvényi úton kívánnak gondoskodni határon túli nemzetrészeink sorsáról (pl. románok, horvátok, szlovákok, ukránok stb.).
A határon túli magyarok helyzetének rendezésére irányuló más elképzeléseket káros és veszélyes volna kijátszani a státustörvény ellenében. Éppen ezért a kettôs vagy külhoni állampolgárságra vonatkozó terveket nem szabad szembeállítani a különleges jogállásról szóló törvénnyel, hanem mindezeket a fokozatosság és a folytonosság elve alapján kell kezelni.
Kívánatosnak tartjuk, hogy a – remélhetôleg – ez év ôszén törvényerôre emelkedô státustörvény az elkövetkezôkben tartalmában fokozatosan kibôvüljön és egyre több jogosítványt nyújtson a határon túli magyarságnak. Erre lehetôséget nyújt annak kerettörvény jellege.
Ugyanakkor figyelemreméltó kezdeményezésnek tartjuk az ún. külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezetet, és javasoljuk, hogy megvitatását tûzzék a MÁÉRT következô ülésének napirendjére.
A határon túl élô magyarság helyzetének rendezésére vonatkozó valamennyi terv alapvetô elvi követelményének tartjuk, hogy a külhoni magyarság szülôföldjén való megmaradását szolgálják. A különféle törvényes jogosítványok és kedvezmények körét ezen cél figyelembe vételével kell kialakítani, úgy mint az itthon tanulás, az itthoni vállalkozások, a külhoni egészségügyi ellátás stb. biztosítása által.
Az egészségügyi ellátás külhoni rendszerének kialakítása tekintetében a MÁÉRT illetékes bizottságának a figyelmébe ajánljuk a Segítô Jobb Közalapítvány – már – létezô és mûködô hálózatát.
Az egészségügyi segítségnyújtás és biztosítás megszervezésében egyházaink készek intézményes formában kivenni a részüket.
Miként eddig is tették – egyházaink készek hathatós módon együttmûködni a határon túli magyar nyelvû oktatás megszervezésében és támogatásában. Javasoljuk az eddiginél is szorosabb szakmai-egyházi koordinációt a MÁÉRT illetékes szaktestületében.
– Úgy ítéljük, hogy a külhoni magyarok foglalkoztatásának kérdésében további konzultációkra van szükség, a foglalkoztatási lehetôségek – esetleges – kiszélesítése érdekében.
Egyházaink felajánlják részvételüket a státustörvény jogalanyainak kiválasztásában. Az eljárás politikamentességének biztosítása szempontjából fontosnak tartjuk, hogy a majdani törvény joghatálya alá esô személyek kiválasztását egy erre a célra létrehozandó önálló testület végezze, melynek tagjait az egyházak, valamint a magyarság legitim szervezetei delegálják.
Javasoljuk, hogy a nemzeti hovatartozás megállapításának kiemelt kritériuma legyen a vallási hovatartozás, illetve az egyháztagság.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak hitbeli kötelességüknek és hivatásuknak tartják hívô népük és a társadalom közérdekének szolgálatát.
Tôkés László sk. püspök, Dr. Csiha Kálmán sk. püspök, Mózes Árpád sk. püspök, Tempfli József sk. megyéspüspök, Dr. Jakubinyi György sk. érsek, dr. Szabó Árpád sk. püspök, Reizer Pál sk. püspök
Az elmúlt tanév eredményeit, a szeptember elsején megkezdôdött iskolai év célkitûzéseit, újdonságait ismertette Matei Dumitru fôtanfelügyelô azon a munkaülésen, amelyre a maros Megyei Tanfelügyelôség vezetôsége az oktatási intézmények vezetôit hívta össze.
Amint a fôtanfelügyelô terjedelmes elemzô beszédébôl kiderül, az elmúlt tanévet az 1999. szeptemberében beiratkozott 84.884 iskolás gyerekbôl 82.639 végezte el. A félezer beiskolázatlan gyerek a beszélô szerint jobbára a roma családokból került ki.
Maros megye óvodáiba és iskoláiba az idén 101.343 gyerek iratkozott be, számuk öt százalékkal kevesebb, mint a tavaly beiratkozottaké (106.343). A gyereklétszám csökkenése miatt megyei szinten három I-IV. osztályos iskolát zártak be, a többiben, ahol létszámgondok voltak, összevont osztályokat hoztak létre. A több ezres csökkenés az óvodákban (1094), az I-IV. osztályokban (1812) valamint a szakoktatásban (1760) jelentkezik, az V-VIII. osztályos tanulók száma 1504-gyel, a középiskolásoké 277-tel növekedett.
Maros megye 908 tanügyi intézményében 86 tagozat mûködik, a magániskolák száma kilenc, ebbôl hét román, kettô pedig magyar tannyelvû.
A tanügyi intézményekben az idén ôsztôl 587 állás szûnt meg, a meglévô állásokat pedig egy százalék híján betöltötték.
Ami az eredményeket illeti, a tanulók 88,9 százaléka végezte sikeresen az évet, ez az arány alacsonyabb a vidéki iskolák elsô illetve ötödik osztályainak végén. A két cikluszáró vizsgán is jobb eredmények születtek, mint az elmúlt tanévben, a kisérettségit a nyolcadik osztályt végzett tanulók 84,77, az érettségit a végzôsök 85,5 százaléka tette le sikeresen, míg az elmúlt tanévben 78, illetve 79 százalékos volt az arány.
A IX. osztályokba történô felvételi eredményeinek kiértékelése nyomán az elméleti líceumok tanulói a 8-10-es általánost elért diákok közül kerültek ki, a szaklíceumokba a 7-8,5, a mûszaki jellegû szakiskolákba a 6-7,5, a mezôgazdasági szakiskolákba pedig a 5,5-6,5 közötti általánost elért diákok iratkoztak be. Kivételt mindössze néhány megyeközponti szakközépiskola képez (Elektromaros, Traian Vuia, mezôgazdasági iskolaközpontok), ahova a sikeres menedzseri munka eredményeképpen sikerült jobb képességû tanulókat is vonzani – hangsúlyozta Matei Dumitru.
Az eredményeket jelzi, hogy az országos tantárgyversenyeken a Maros megyei tanulók 10 országos elsô helyet, 24 másodikat, 39 harmadik díjat és 69 dicséretet, összesen tehát 140 helyezést szereztek, s ennek alapján megyénk az elsô tíz megye között található – hangsúlyozta a fôtanfelügyelô, aki kitért az elmúlt év során végzett 410 ellenôrzés idején tapasztalt hiányosságokra is.
A hiányzó tankönyvekért elsôsorban az igazgatókat tette felelôssé, s mint késôbb kiderült, a 69 egészségügyi engedély nélkül mûködô tanintézmény közül egyesek azért nem mûködhetnek törvényesen, mivel vezetôjük az elmúlt öt év alatt sem volt képes a dokumentáció összeállítására. Kérdés, hogy akkor hogyan maradhattak az iskolák élén.
Ideje lenne minôségi órákat is tartani – hangzott el a fôtanfelügyelô felhívása, aki a folyamatos dokumentálódást, a tananyag valamint a pedagógiai és pszichológiai ismeretek hiányát tette szóvá. Továbbá azt, hogy vannak pedagógusok, akik nem képesek lépést tartani a tanügyi reform által támasztott követelményekkel sem az ismeretek átadása, sem pedig a tanulók értékelése terén. Az iskolai autonómia pedig véleménye szerint az intézményvezetôk nagyobb felelôsségét, találékonyságát, hozzáértését feltételezi. Bírálta azt is, hogy sok tanintézményben a reform adta lehetôségek ellenére is csak a tanárok óhaját vették figyelembe.
Az ülés, amelyen elhangzottak az igazgatóknak szóló legszükségesebb gyakorlati útmutatások, a Spiru Haret szakszervezet vezetôjének hozzászólásával, az iskolaigazgatók által feltett néhány kérdéssel, majd a Bancpost megbízottjának tájékoztatójával zárult.
Ami leginkább elgondolkoztató - napok-hetek múltán is: egyre fogyatkozik a hûségesek serege. Azoké, akik szívbéli szükségletnek érzik a hívó szóra olykor egykori iskolájuk falai közé visszatérni, s emlékezni a tovatûnt idôkre, találkozni hajdani osztálytársakkal, kezet fogni még életben levô tanáraikkal, öregdiákként jelen lenni, még egyszer, Kollégiumunk messze szétsugárzó, élô szellemiségének színterén, megbámulni, újból, a folyosókat díszítô régi tablókat, beülni a díszterembe, ahol annak idején Móricz Zsigmondot és Tamási Áront láthatta a kisdiák egy-egy Kemény Zsigmond társasági est alkalmával, körüljárni az udvart, játékaink zeg-zugait, megidézni mindazt, ami egy életen át munkál az emlékezetben.
Világtalálkozó szervezésére vállalkozott a Bolyai Farkasról elnevezett középiskola – a volt Református Kollégium – alapítványának vezetôsége, együtt az Öregdiákok Baráti Körével, de a résztvevôk számát tekintve, bizony, meglepôen szûkkörrûnek bizonyult idén a szeptember eleji rendezvény.
Holott ezúttal arra kínálkozott volna jó lehetôség, hogy a közel félezer éves tanoda öregdiákjainak, jelenlegi növendékeinek és tanárainak több ezres tömege ismételten kinyilvánítsa határozott, egyértelmû követelését: az 1948-as államosítással – kommunista erôszakkal – megszüntetett Református Kollégiumunk, a Bolyai Farkas Középiskola legyen ismét egészében magyar tanintézmény. Nyerje vissza eredeti jellegét. Sajnos, ilyen irányba csak célozgatások, meglehetôsen körülményes utalások történtek az ünnepi hangvételû felszólalásokban.
Pedig már hét évvel ezelôtt, az elsô – 1993-as – öregdiák-találkozó Zárónyilatkozatában megfogalmazódott: "A Kollégium, minek falai áldozatkész támogatók és segítô kezek munkája révén erdélyi református gyülekezetek adományai, magyar fôurak, kisbirtokosok, felvilágosult értelmiségiek, szorgalmas iparosok és földmûvesek odaadása nyomán épülhettek fel az elmúlt századokban, mindenkor a hagyományos transzilván tolerancia és a különbözô nyelveket beszélô, más- más vallású népek közötti megértés szellemében készített fel nemzedékeket a cselekvô életre, a haza javára", – minek természetes következménye napjainkban is az a jogos óhaj, hogy változatlanul magyar iskolaként töltse be hivatását. "Mi ezzel az óhajunkkal senkinek a jogait csorbítani, érzelmeit sérteni nem akarjuk" – hangsúlyozta a szóban forgó Zárónyilatkozat. (Jó, hogy szövege újra megjelent az idei világtalálkozóra kiadott, Új világot teremteni a régiben címû kiadványban, melyet Gálfalvi György szerkesztett, s minek elôszavát Sütô András írta, e gondolat jegyében: "Létformánk a jogainkért vívott küzdelem". (Kár azonban, hogy mellette mindjárt - Kerekes Károly tartalmas cikkében - az a téves adat olvasható, miszerint a szóban forgó Zárónyilatkozat az 1997-es világtalálkozó alkalmával született volna…) Fájdalmas tény: Romániában jelenleg Marosvásárhely az egyetlen olyan nagyobb város, melynek nincs önálló magyar középiskolája.
Mert megelégedhetünk-e annyival – bár ez is több a semminél –, hogy a Bolyai magyar tagozata mellett úgymond önállóan mûködik egy Református Középiskola, négy osztállyal, melyben az idén 103 növendék kezdte el, illetve folytatja tanulmányait? Az egykori, ôsi Református Kollégium épületében-keretében ma csupán albérlô lehet a jogos tulajdonos. Ilyen és hasonló "gesztusokban" részesülhetünk mindössze, amikor elorzott egyházi javaink, intézményeink, iskoláink visszaszolgáltatását tûzte napirendre a történelem...
Vagy talán tekintsük kegyes "ajándéknak" ezt a négy osztályt is, – ahogyan Marosvásárhely polgármestere kijelentette a minap: "ajándék a magyarok számára", hogy ô most a város szélein elhelyezett táblákra "más nyelven is" kiiratta a helység nevét. Így igaz: a nagybetûs Târgu Mures alatt olvasható az is, hogy Marosvásárhely, meg hogy Neumarkt Mieresch – ám e két utóbbi sokkal kisebb betûkkel. Mit szóljunk: kicsi ez a nagylelkû ajándék. Mintha valamely másod harmadrendû népség lenne itt a magyarság, a maga ezeréves múltjával, a németekkel együtt. (Ha már épp ajándékozásról van szó, hirtelen eszembe jut Trianon. Kerek nyolcvan esztendôvel ezelôtt a gyôztes nagyhatalmak igazán tetemes ajándékkal lepték meg Romániát, országnyi gazdag tartományt juttatva neki, benne azt a Maros menti székely fôvárost is, melyben még sokan élünk magyarként 2000-ben is.) Találkozhattunk hát (már amennyien) és emlékezhettünk - nem titkolható gondjainkat is kiteregetve az együttlét szépen megterített asztalára. S miközben a két világhírû Bolyai – Farkas és János – új szobráról lehullott a lepel, a múlt tanulságainak sugallatai mellett sorsunk, állapotunk jelenkori és jövendôbeli eshetôségei is felködlöttek bennünk a kora ôszi bágyadt napsütésben.
Szent igaz: kálváriás utakon járunk kollégiumaink háza táján. Örökös öregdiákként, mégis, lépnünk kell nap mint nap - tovább, tovább. A Kollégium számunkra nem maradhat az idôk végezetéig csupán szép emlék.
A idén augusztusban a Közoktatási Minisztérium szervezésében Calimanesti-en tartottak továbbképzô tanfolyamot azon pedagógusok számára, akik heti négy órában roma nyelvet tanítanak a kisiskolás roma diákoknak.
A calimanesti-i Gazdasági Közigazgatási Iskolaközpontban neves szakemberek, dr. Sarau Gheorghe, a Bukaresti Egyetem lektora, a Közoktatási Minisztérium felügyelôje, Mirela Cionca temesvári tanfelügyelô valamint Banica Isabela tanár tartották az elôadásokat – nyilatkozta lapunknak Zrínyiné Gábor Irén Szászrégenbôl, aki maga is részt vett a tanfolyamon, mint a Közoktatási Minisztériumnak a megbízottja, aki a Régen környéki roma oktatás szervezésében vállalt szerepet.
A 40 (szakképzett és szakképzetlen), roma nyelvet oktató pedagógus között hét román és egy magyar nemzetiségû is volt. Az egyhetes képzés során az oktatók haladóknak és kezdôknek szóló roma nyelvkurzuson valamint a roma nyelv oktatásának módszertanáról tartott, az indiai kultúráról szóló elôadásokon vettek részt, és roma énekeket tanultak. Elôadásában dr. Gheorghe Sarau a roma nyelv fonetikai változásairól s a szókincs gyarapításának lehetôségeirôl szólt.
A sikeres vizsga után tartott záróünnepségen diplomát kaptak arról, hogy elvégezték a továbbképzô tanfolyamot. A tanfolyam hallgatói értékelték a vendégszeretetet, és úgy döntöttek, hogy jövô nyáron is ugyanott találkoznak – mondotta Zrínyiné Gábor Irén. Beszámolt továbbá arról is, hogy megyénkben 10 olyan osztály mûködik, ahol oktatják a roma nyelvet, és szeretnék ezt a tevékenységet minden olyan faluban megszervezni, ahol romák élnek, hisz ahol már beindult az oktatás, egy idô után azok a cigány gyermekek is érdeklôdni kezdtek, akik kezdetben elzárkóztak. További terveik, hogy a nehéz helyzetben levô gyerekek számára a Caritas segítségével tízórait is biztosítsanak a szóban forgó iskolákban.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal eltökélt szándéka, hogy rendet teremt a város peremvidékein levô cigánytelepeken. Ezért a hivatal keretében létesítettek egy felügyelôi állást, amelyet két hete a hidegvölgyi Lengyel Lázár tölt be. Megbízatását vita elôzte meg, mert amint a romák képviselôi állították, eddig Moca Rudolf vállalta el a felügyelôi tisztséget, de nem tett semmit nemzetiségbeli társaiért. Lengyel Lázárt sajtótájékoztatón mutatták be hivatalosan. Nem sokkal ezután levél érkezett a szerkesztôségbe egy hidegvölgyi lakostól, aki azt állította, hogy Lengyel segélycsomagokat hozott a Vöröskereszttôl a Hidegvölgybe, ezekért 60- tól 80.000 lejig pénzt vett el és a legjobb ruhákat magának tartotta meg, mi több, éjjel 1 órakor hordta házába. E vádakkal kerestük meg az érintettet, akitôl azt is megkérdeztük, a sajtótájékoztatón elhangzott tervek közül mit sikerült megvalósítani.
– A Vöröskereszt Maros megyei vezetôje kijelentette, hogy csak úgy visz segélycsomagot a hidegvölgyi cigányoknak, ha beállnak a szervezetbe és tagdíjat fizetnek. Mi azt akartuk, hogy családonként 10.000 lejt adjunk, de ô azt mondta, az az nem elég, számítsuk ezt az összeget személyenként. Így történt az, hogy családonként valóban 60 – 80.000 lejt gyûjtöttünk össze, hiszen itt átlagban több személybôl álló családok laknak. 3.800.000 lej gyûlt össze, amit át is adtunk a Vöröskeresztnek, akik fizettek, egy jegyzékre kerültek és annak alapján osztottuk ki a csomagot. Mivel a családomban közbejött egy temetés, én nem foglalkoztam a csomagosztással. Tódor Géza vállalta el, hogy segít nekem. Az ömlesztett ruhanemût a várban tettük kisebb zacskókba, itt vehették át a rászorulók. Aki az elsô alkalommal nem kapott, azt egy másik szállítmány érkeztével megajándékoztuk. Azt elismerem, hogy aki dolgozott a csomagok szétosztásán, az magának válogatta a jobb ruhákat, de hol nem történik meg ilyesmi. Ilyenkor mindig vannak elégedetlenek.
Ami az eddigi tevékenységemet illeti, közbenjárásomnak köszönhetôen már felszereltek egy kutat a Hidegvölgy felsô felében is. Ezenkívül a polgármesteri hivatal kiutalt 10 millió lejt, amibôl a rászoruló cigány iskolás gyerekeknek tanfelszerelést vásároltunk. Összejártam a város cigánytelepeit: a Hidegvölgyet, Besét, a meggyesfalvi negyedben levô Hegy utcát, és a Kossuth, valamint a December 22 utcában lakókhoz is eljutottam. Ennek alapján mintegy 7 általános iskolában, közel 300 gyereknek adtunk füzetet, írószert, s ami még a legszükségesebb volt. Elindítottuk a Hidegvölgy telekeltetési folyamatát. Egyelôre listát kell készítsek arról, hogy ki milyen és hány szobás házban lakik. Ekkor merült fel egy sürgôssebb tennivaló. Vannak olyan házak, amelyekre tetô kell, javításra szorulnak. Ezért készítettem egy jegyzéket arról is, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy a hideg idôjárás beköszöntése elôtt befedje házát. Általában kátránypapírt, deszkát, gerendákat kértek a rászorulók. A polgármester megígérte, hogy segít beszerezni ezeket az anyagokat. A felmérést szeptember 30-ig be kell fejezzem. Ez nem könnyû munka, hiszen csak a Hidegvölgyben mintegy 300 ház van és több mint 1000 cigány él itt. Végül pedig felvettem a kapcsolatot minden telep felelôsével és arra kértem ôket, hogy segítsék munkámat, mérjék fel, milyen gondokkal küzdenek az ott élôk, hátha a polgármesteri hivatal támogatásával tudunk megoldásokat találni.
Szeptember diák/szülô/pedagógus számára egyaránt a tanévkezdés örömét, gondját és az ezzel kapcsolatos tennivalók, feladatok megoldását jelenti. Most már nálunk is a hónap elejétôl. Mindenesetre, jó tapasztalni-tudni, akadnak olyan pedagógusok is, mint Molnár Ilona német szakos tanárnô Marosszentgyörgyön, a Constantin Romanu Vivu Általános iskolában, akit, bár idén ôsztôl nyugalomba vonul, továbbra is a tanítás gondjai foglalkoztatják.
– A rendszerváltást követôen, mi, német szakos nyelvtanárok is, türelmetlenül vártuk az oktatási program és az egész nyelvoktatási rendszer ésszerûsítését, az új tankönyvek megjelenését, a különbözô segédanyagokhoz való hozzáférés lehetôségét. Sajnos, e téren is ugyanaz a lassúság volt jellemzô, mint más területeken. Annak viszont örvendtünk, hogy az idegen nyelvek sorában a németet is bevezették az elemi tagozaton. Bár gyakran tapasztaltunk ebben átgondolatlanságot, kapkodást. Például a második osztályban került sor a beszédkészség, a kiejtés, illetve az egyszerûbb mondatok megszerkesztését szolgáló alapismeretek elsajátítására. A harmadik osztályban az évszakok lebontásától a napi teendôkig, témakörönként alakítottuk ki a tanulók szókincsét. A tavaly óta azonban már csak a harmadik osztályban kezdik az idegen nyelvek oktatását. Ebbôl következik a kérdés: Mi lesz az eddigi negyedik osztályos anyaggal?! Tudniillik, ennek segítségével nagyon szépen elô tudtuk készíteni a tanulókat az ötödik osztályra.
–Gyakorlatilag hol, mikor jelentkezett a reform a német nyelv oktatásában?
– Az igazi reform az ötödik osztálytól érvényesült a leginkább. A nemzetközi Goethe intézet irányításával és segédletével ugyanis megjelentek az új tankönyvek – és mint címük is jelzi – Deutsch mit Spass, vagyis Szórakozva németül, melyeket jogos és érthetô örömmel vártak és fogadtak a tanárok. És nem utolsósorban maguk a diákok. Sajnos, ez a folyamat is nehézkesen, lassan haladt. Évente egy-egy osztály-évfolyam számára jelentett csak újdonságot. Ez vezethetett aztán ahhoz a zûrzavarhoz, amely az érettségi vizsgák elôtt "lepte" meg mind a tanulókat, mind a tanárokat. Az új tankönyvek kiadása és terjesztése sem volt zökkenômentes. Másrészt, nem minden németül tanuló diák jutott hozzá. Az érettségi témakörét a régi tankönyv anyaga alapján állították ugyan össze, ám évrôl évre, hol kivettek, hol hozzátettek egy-egy leckét a vizsgaanyaghoz. Nem derült ki máig sem, hogy milyen meggondolás alapján. Azért viszont, hogy az új tankönyv gyakorlatias rendszere is érvényre juthasson, úgynevezett szabad témákat jelöltek meg: Beszélj kedvenc állatodról, egy családi ünneprôl stb. Szóval, ilyen gondok fûszerezik a reformot.
– Milyen, mennyire újszerû az órarend?
– Ragyogóan lehet dolgozni heti három órában az elemi osztályokban. Jut ideje az embernek arra is, hogy a nehezebben haladó, a gyors teljesítményre kevésbé képes tanulókkal is kellô alapossággal foglalkozzon. Az ötödik osztályban viszont már két rendszer érvényesül. Egy az intenzív, más a normál, a hagyományos osztályokban. Ez utóbbiakban mindössze heti két óra jut mindarra, amire az intenzíven hetente ötöt szánnak. Így a tanár feladata, hogy kiválogassa és gyakoroltassa azokat a feladatokat, amelyek a legfontosabbak. Emiatt maradnak el a szórakoztató elemek, amelyeket aztán az ügyesebb tanulók önszorgalomból, érdeklôdésbôl, vagy egyszerûen csak a jobb jegyért végeznek el. Végül is, bármely idegen nyelv tanításában az irányítás, az együtt tanulás a tanár szerepe. Viszont a diákra vár megtanulni a szavakat, a nyelvi szerkezeteket. De ha mindezt elhanyagolja, fordulhat máris magántanárhoz.
– A nyugdíjas évekre készülve, az iméntiek akár kollégáinak szóló üzenetkémt is felfoghatók.
– Kollegáimnak sikeres tanévet, tanítványaimnak pedig kitartást kívánnak, hogy továbbra is szorgalommal tanulják a német nyelvet is. Hasznukra szolgál – már ma, s a jövôben még inkább.
(Folytatás a szeptember 8-i lapszámból)
Több alkalommal tapasztaltuk, hogy az arab idôfelfogás totálisan különbözik az európaitól. Az elsô meglepetés – amint már említettem – a reptérrôl Kairó központjába való hajnali utazásunk alkalmával ért. Nem igazán értettük, hogy a hatalmas "éjszakai élet" után hogyan lehet reggel dolgozni menni. A válasz a lehetô legegyszerûbb: sehogy. Nagyon kevés rohanó, dolgozó arabot lehet látni, a munkamorál teljesen különbözik az általunk megszokottól – bár ôszintén megvallva, több szempontból is újra a román társadalom "arab gyökereire" ismertem.
A nagy meleg miatt napközben egyáltalán nem lehet európai értelemben vett dolgozásról beszélni. Mindenekelôtt turizmusból él az ország. Bárhova megy a turista, bármit tesz, mindenért fizetni kell. Ha egyszerûen csak fényképezni akar, sok esetben az is pénzbe kerül. Múzeumi belépôk, piramisok megközelítése, emléktárgyak vásárlása, minden-minden pénzbe kerül, és ezek jóval drágábbak az egyszerû evés-ivásnál.
Rengeteg az utcai árus, az élet az utcán folyik. Minden eladó és minden megvehetô. Alkudni kötelezô és külön ár van a helyieknek, külön ár a turistának. A kairói bazárban minden megtalálható, amit az ember el tud képzelni, nem lehet vásárlás nélkül kijutni innen.
Fantasztikus, ahogyan az információ terjed a bazáron belül. Néhány pillanat alatt az egész bazár tudta, hogy magyarok vagyunk és boldogan üdvözöltek "mádzsár" kiáltással. Meglepetésünkre viszont kevesen tudják konkrétan, hol is van Magyarország, bár a magyarokról mindenki hallott. Ugyanakkor az Európa Bajnokság után mindenki tudta, hol van Románia és ismerték Hagi nevét. Ebbôl is látszik, hogy sportszeretô (kiemelten futballszeretô) nép az egyiptomi, illetve az is kiderült, hogy mekkora hatással van az országimázsra egy nemzetközi sporteseményen való részvétel.
A nagy multinacionális cégek jelen vannak az egyre növekvô (kilenchavonta egy millióval nô az ország lakossága) arab piacon is, de a termelés teljesen másképp mûködik, mint ami Európában elfogadható. Ez is relatív, hiszen kevésben különbözik a román termelési formától – talán annyiban, hogy igazi termelô munka ugyan van, de a nagy meleg miatt éjszaka valósul meg. Jelen vannak a nagy gépkocsigyárak (General Motors, Toyota), hiszen az üzemanyag alacsony ára miatt rengeteg autót lehet értékesíteni. A nagy meleg és a rengeteg turista miatt az üdítôgyárak is hatalmas profitot termelnek, így jelen van a Coca-Cola, a Sweppes, viszont a Pepsi nem nagyon található meg Egyiptomban.
A Sínain egyáltalán nincs édesvíz, így annak szállítása egyik legnagyobb megoldásra váró kérdés az ország számára. Hatalmas vízszállító kamion- sorok vágnak át a sivatagon. Egy másik megoldásra váró feladat: a Sínaiért folytatott háborúból rengeteg akna maradt a sivatagban, amelyek felkutatása és megszüntetése 1979 óta (Szadát, Egyiptom katonai vezetôje ekkor kötött hivatalosan békét Izraellel) várat magára. Nem sietik el a dolgot. Az út szélén gyakran lehet látni szögesdróttal körülhatárolt területet, amelyek aknaveszélyt takarnak.
Az építôipar érdekessége, hogy Egyiptom építési homokot kénytelen importálni, mert a sivatag homokja nem alkalmas építkezésre. A sivatag mindössze turisztikai látványosságnak számít, egyébre nem "használható".
A Sínai-félsziget az idô felfogásában és beosztásában hasonlít a leginkább Kairóra, illetve a többi Nílus menti városra (egyébben nagyon eltérô). Itt sem alszanak az emberek éjszaka, az üzletek folyamatosan nyitva tartanak, termelés azonban egyáltalán nincs. Ezen a területen teljes egészében a szolgáltató iparból élnek a helyiek: kereskedelem, sivatagi túrák, búvárkodás, hegymászás stb.
A legtöbb nô mind a mai napig nem dolgozik. A férj számára státusszimbólum, hogy a család asszonya a gyerekek nevelésével és élelmezéssel legyen elfoglalva, így ennek megfelelôen alakul a munkamegosztás is. Természetesen azért az emancipáció jelei itt is feltörekszenek, de számunkra még mindig felfoghatatlan a nô egyiptomi életmódja, ugyanakkor az öregek arról mesélnek, hogy évekkel ezelôtt teljesen más volt a világ, sok mindent nem engedtek meg maguknak az asszonyok, amit ma gondolkodás nélkül megtehetnek.
Ami a történelmi idôt illeti, bár büszkék a turisták által kedvelt mûemlékekre, de különösebben nem foglalkoznak velük, és látszólag keveset is tudnak róluk. Nem mesélnek a piramisokról és nem foglalkoznak a Mózes-heggyel sem. A Sínai-félsziget lakossága teljes mértékben a tengeri turizmusnak szentelte magát, így az ott élô (meglepôen kevés) arab mindössze ezzel foglalkozik, a piramisokról való beszélgetést ôk is kerülik.
(Folytatjuk)
Államalapító Szent István királyunk dombormûve díszíti szombattól a nyárádtôi katolikus templom homlokzatát. Bálint Károly szobrászmûvész alkotását, amely Balogh József öntômûhelyében nyerte el végleges formáját, a templom három védôszentjének ünnepén Tamás József, Csíkszeredában székelô segédpüspök áldotta meg. Megálmodója pedig Darvas Kozma József plébános, aki augusztustól a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánián folytatja tevékenységét.
A szombati búcsú nagy eseménye, hogy püspöki áldással szól ezentúl a templom új harangja, amely a Millennium évében került a régi mellé, hogy "misére hívja az élôket, elsirassa a holtakat és megtörje a villámokat", valóságosan és képletesen is.
A nyárádtôi és környékbeli hívek és a lelkésztársak szombaton az említett események mellett a templom három védôszentjére emlékeztek. Az alvinci születésû Pongrácz István, a lengyel Grodecz Menyhért és a horvát Körösi Márk 1619. szeptember 7-én Kassán szenvedett vértanúhalált katolikus hitéért, és 1955-ben II. János Pál pápa avatta szentté ôket.
A történelmi események sajnos megismétlôdnek, egykoron vallási alapon történt az uszítás, manapság népeket, népcsoportokat hangolnak egymás ellen – hangzott el a püspök által celebrált szentmisében, amely a továbbiakban a testvériség szépségérôl szólt, annál is inkább, mivel Nyárádtô vegyes lakosságú, többnemzetiségû település, s a három védôszent tette is az összefogást példázza.
– Ha lakói Istenre alapozzák az életüket, ez a falu fenn fog maradni, erre figyelmezteti Nyárádtô lakóit nap mint nap az új harang, amely a Krisztus a jövônk 2000 feliratot viseli, s Balogh József öntödéjében készült az Illyés Közalapítvány, a helybeli születésû és Budapesten élô Kiss Istvánné, valamint a távozó Darvas Kozma József támogatásával, aki a fenti biztatást is megfogalmazta.
A harang és a dombormû megáldását követôen a szombati búcsú harmadik nagy eseményeként márvány emléktáblát helyeztek el a templom falán a két világháborúban elesett nyárádtôi férfiak emlékére, akiknek neve nem kerülhetett fel a falu központjában felavatott emlékmûre. A márványtábla leleplezését és megáldását követôen a szombati események jelentôségérôl Burkhardt Árpád alprefektus, Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke, valamint Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere beszélt, s mindhárman elismeréssel méltatták a Csíkszeredába áthelyezett Darvas Kozma József példamutató tevékenységét, akitôl az ôrhelyet Baróti Csaba plébános vette át.
Közel tíz éve avattuk fel a nyárádgálfalvi iskola elôtt Szentiváni Mihály költô, falunk szülöttjének szobrát. A fenyôfa árnyékában eltûnt szellemi és forradalmi nagysága olykor-olykor szinte észrevehetetlenné vált. Amikor a szobor felszentelésére került sor, tiszta volt a szándék, hogy iskolánk az ô nevét viselje. Sajnos ez elmaradt mind e mai napig, bíztunk abban, "hogy jobb idô virrad reánk". A tízéves sziszifuszi küzdelem "gyaloglat" elveszett a bürokrácia útvesztôiben.
A millenniumi év kötelez és felelôsséget sugall faluközösségünk ez irányú megvalósítására. 2000. szeptember 17-én kerül sor az iskola névadó ünnepségére. Hisszük, hogy az elkövetkezôkben a szobrot a fenyôágak már nem árnyékolják be, a költô amúgy is komor arcára rásüt a napsugár.
Iskolánk közel negyven éve nemzedékeket adott társadalmunknak, a nagyvilágnak is, méltán viselheti Szentiváni Mihály nevét. Ez alkalomra szeretettel meghívjuk Nyárádgálfalva szülötteit távolról és közelrôl egyaránt.
Az ünnepség de. 11 órakor istentisztelettel kezdôdik, a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád unitárius püspök végzi. A költô szülôházánál koszorúzásra kerül sor, majd az iskola névadó táblájának leleplezését baráti találkozás követi az iskolában.
E sorok nyomán sokan felteszik a kérdést, hogy ki volt Szentiváni Mihály? Jogos a kérdés! Erre Antal Árpád monográfiája ad választ legrészletesebben. A reform kor nagy egyénisége, Petôfi "elôfutára", Kriza János a Vadrózsák gyûjtôjének munkatársa, különbözô lapok szerkesztôje, esszéíró és jogász, elsôsorban költô. Lázadó lelkének húrjain megcsendülô hangok ott vannak soraiban, ahol a szerelem és csalódás változó érzéseiben hullatja el lelkének virágait és lombjait fiatalon.
A házsongárdi temetôben pihen sok neves személyiség között. Falunk szülöttjének örök emléket szeretnénk ez alkalommal itthon állítani.
Török Elek unitárius lelkész
– A szobor agyagban születik, meghal gipszben, feltámad márványban, bronzban, fában – vallja. – Vida Géza, Szervátiusz Jenô hírneves szobrászok átlépték az elsô két fázist, az agyagot és a gipszet; direktbe faragtak, belelátták a fába a formát, a szobrot.
Szöllösi Lajos felvázolja a fára, deszkára az alakot, kompozíciót, és elkezd faragni. Ahhoz, hogy valaki így dolgozzon, rajztudásra, alapos anatómiai ismeretre, nagy gyakorlatra, képzelôerôre és természetesen tehetségre van szüksége. Ha mindez harmonikusan ötvözôdik, megszülethet a szobor, a dombormû. Modelljei a mindennapi élet emberei, a járókelôk, a dolgozók, munkások, barátai, ismerôsei, a közvetlen környezete. Rajzai is embercentrikusak, ritkán látunk tájat, tárgyakat. Az emberre összpontosít. 1970-tôl részt vett az akkori Alkotások Háza által rendezett kiállításokon, Bandi Dezsô irányításával; nyert tartományi elsô és bukaresti országos kiállításon második díjat. Elsô önálló kiállítása 1979-ben volt a marosvásárhelyi Apolló Galériában. Pedagógusi tevékenységérôl szûkszavúan beszél. 1984-ben védte meg elsô fokozatú tanári dolgozatát, melynek címe: A rajz szerepe a szavak szemantikájában. 1994-ben Mátészalkán nyílt önálló tárlata a Szatmár Múzeumban. 1996-ban a marosvásárhelyi unitárius templom Bolyai téri tanácstermében, ezt követôen a felsôvárosi református templom tanácstermében rendezett kiállítást. 1997-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem gondozásában, Ujváry Zoltán professzor szerkesztésében jelent meg dr. Cservenyák László múzeumigazgató Népbal