|
LII. évfolyam 209. (14565) |
2000. szeptember 7., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Kifakadt a marosvásárhelyi közszállítás arcán régóta érlelôdô, s egyre nagyobbra duzzadó kelés. S mert Balkániában semmit nem lehet törvényes keretek között elintézni, erôdemonstráció kezdeményezésével számítanak egyesek arra, hogy egyik napról a másikra, hirtelen minden rendben lesz autóbuszfronton. Megsúgjuk: nem lesz rendben. Mindaddig, amíg kicsinyes személyi érdekek feszülnek egymásnak a háttérben, miközben a függönyök elôtt az érintettek természetesen a közérdekrôl papolnak, mindaddig, míg az utazók továbbra is mellékes szereplôk maradnak azok számára, akik döntési joggal rendelkeznek, de többnyire szolgálati személygépkocsival közlekednek, addig hiába várjuk, hogy javuljon a szolgáltatás.
Emil Chioreannak, a Közszállítási Vállalat kvázi lemondatott igazgatójának nem voltunk, s most sem leszünk fogadatlan prókátorai. Nem érthettünk egyet ugyanis minden jóérzést nélkülözô zsarolási akcióival, amelyekhez azért folyamodott a múltban, hogy a vállalata monopolhelyzetét megtarthassa. Az azonban, ahogyan most távozásra kényszerítik, szintén nélkülöz minden módszert, amelyet a demokráciákban elfogadhatónak tekintenek.
Elsô ránézésre is nagyon furcsa az a pálfordulás, amelyrôl az alkalmazottak tanúságot tettek. Mindeddig ugyanis a külsô szemlélô azt vehette észre, hogy igazgató és buszsofôr teljes egyetértésben lép fel a maxi-taxisok ellen, sztrájkhoz is folyamodik, ha kell, s a konkurencia satuba fogásától sem riad vissza. Megerôsítette ezt a benyomást, hogy a jó múltkorjában írt kritikus hangvételû cikkünkre betelefonált a szerkesztôségbe a cég egyik alkalmazottja, aki azt állította, hogy "ô (Emil Chiorean – sz. m.) az egyetlen, aki tett is valamit ezért a vállalatért."
Ezek után minek véljük a keddi – minden törvényes alapot nélkülözô – megnyilvánulást? Ki az, aki kezében tartja a gyeplôket, mert engedjék meg, hogy kételkedjünk, hogy csak úgy, önszervezô módon vonultak az emberek – pont most, alig három hónappal a polgármester- választásokat követôen és közvetlenül a cég magánosítása elôtt – a székház elé. A talált ürügy pedig a nevetségesség határát súrolja, s ijesztô ugyanakkor. Mennyire mélyre süllyed még társadalmunk, ha természetesnek tekintjük, hogy azért haragusznak meg az alkalmazottak az igazgatóra, és erôszakolják ki lemondását, mert megköveteli, hogy pontosan dolgozzanak?
Mielôtt tovább mennénk, ismét hangsúlyozzuk, hogy nem Emil Chiorean személyét védjük. Hogy a marosvásárhelyi közszállítás oda süllyedt, ahol most található, jó részben az ô hibája is. Nem lehet ugyanis városi érdekeltségû céget úgy vezetni, hogy folyton veszekedünk a közszállítás jogának birtokosával, a polgármesteri hivatallal. Mostani lemondatásának körülménmyei mégis azt bizonyítják, hogy valami bûzlik a Béga utcában, – s nemcsak – és bizony nem a Róka-patak medrétôl.
Tulajdonképpen örülnünk kellene annak, hogy valami moccant a közszállítás ügyében, mégsem tehetjük. A mostani lemondatás nagyon veszélyes precedenst teremt Marosvásárhelyen, ahol eddig elkerültük a "mi dolgozunk, nem gondolkodunk" jellegû erôdemonstrációkat. Ha Emil Chiorean nem felelt meg, egyetlen közgyûlési határozat elég lett volna lemondatásához, ellenfelei mégis a látványos, de – ismét kihangsúlyozzuk – minden jogot és jóérzést nélkülözô megoldáshoz folyamodtak. Ha ez kellett nekik, lelkük rajta. Csak aztán ne panaszkodjanak, ha a palackból most kiengedett szellem majd ellenük fordul.
Ami pedig a potenciális utazóközönséget illeti, ôk gyalogoljanak csak nyugodtan. Amíg a közszállításban továbbra is káosz uralkodik, amíg a döntéseket a közvélemény elôtt ismeretlen érdekeknek vetik alá, amíg a cél továbbra is az utazók megnyúzása és nem kiszolgálása, addig Marosvásárhelyen nem lesz civilizált közszállítás.
A tervezett inflációs szintek egymás utáni túllépése meghiúsította a végcélt, vagyis a gazdaság stabilizálását – nyilatkozta Theodor Stolojan volt kormányfô iasi-i látogatása alkalmából.
A jelenlegi kormány inkább inflációs kisiklásról szeret beszélni, semmint beismerni a kudarcot – húzta alá az NLP elnökjelöltje, hozzáfûzve, hogy a pénzhígulás objektív jellegének alátámasztására felhozott érvek – az olaj drágulása, a szárazság, az euró-dollár csereárfolyam – a többi állam esetében is realitás, de ezeknek sikerült az inflációt megtartani sokkal alacsonyabb szinten.
Románia az ismétlôdô kudarcok bajnokává lett, elszalasztva újra a gazdaság stabilizálásának lehetôségét, miután minden erre való kísérlet nagy megerôltetéssel járt és roppant elszegényítette a lakosságot – mondotta Stolojan.
A bejelentett gazdasági növekedést Stolojan valójában gazdasági stagnálásnak minôsíti, amikor a világgazdaságnak 4,5 százalékos a növekedése. Megvan annak a veszélye, hogy a román gazdaság kizáródik a rohamosan globalizálódó világgazdaságból, sôt olyan rendszerbeli fogyatékosságokat halmoz fel, amelyek hosszú távon kompromittálják.
A liberális párt elnökjelöltje a megoldások között említette jelentôs befektetések eszközlését az oktatásban, a szabad kezdeményezés és a konkurencia ösztönzését a bürokráciának és az állam kaotikus gazdasági beavatkozásának visszafogása révén.
Románia ebben az évben 600 ezer tonna kukoricát fog importálni vámmentesen amerikai kormánykölcsönbôl – jelentette be Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter.
Muresan elmondta, hogy az idén az elmúlt tíz esztendô leggyengébb kukoricatermését takarítják be Romániában. A minisztérium várakozásai szerint a termés 4,2 millió tonna lesz, a tavalyi 10 millió tonna helyett.
– Románia éves szükséglete kukoricából 6 millió tonna, s miután a tavalyi termésbôl 2 millió tonna még raktáron van, a tervezett 600 ezer tonnás import biztosítani fogja az ellátást a jövô termésig – hangsúlyozta a miniszter.
A Ziarul Financiar címû gazdasági napilap megírta, hogy eddig 250 ezer hektárról 184 ezer tonna kukoricát takarítottak be Romániában. Ebbôl ipari és kereskedelmi célokra összesen 809 tonna jutott.
Az év elején egy kiló kukorica még 1000-1100 lej volt, jelenleg 3000 lej, és a román árutôzsde üzletkötôi szerint az év végére 5000-5500 lejre megy fel majd az ár.
Fôfájást okoz az aszály miatt gyenge napraforgótermés is. Eddig 233 ezer tonnát takarítottak be, a várt termés harmadát. Ebbôl ipari feldolgozásra és kereskedelmi forgalomba 184 ezer tonna került, a többi a termelôknél maradt. Miután a román feldolgozóiparnak legkevesebb 700 ezer tonna napraforgóra van szüksége évente, az amerikai kormánykölcsönbôl további 40 millió dollárt napraforgóimportra szánnak.
A 100 millió dolláros kölcsönt hét évre kapja Románia. A kölcsön kamata megegyezik a rövid lejáratú dollárbetétek londoni bankközi kamatával. A kölcsön folyósításának feltétele a román kormány garanciája.
Az Economistul címû gazdasági napilap szerdán hevesen bírálta a vámmentes kukoricaimport tervét. Az amerikai farmerek számára az elképzelés nagyon kedvezô, hiszen a román kormánygarancia birtokában azonnal megkapják a pénzt a termékükért. Romániában viszont a termelôk, akik semmilyen szubvenciót vagy támogatást nem kapnak a szárazság okozta veszteségeik kompenzálására, az egyetlen lehetôséget is elvesztik a katasztrófa elkerülésére: az árat.
Románia tehát a kedvezô kölcsönt a román termelôk tönkretételére használja – hangsúlyozta a lap.
Magyar–román kereskedelmi tárgyalások lesznek
Egyelôre nincs pontos idô megjelölve a magyar-román kereskedelmi tárgyalások folytatására, de a román nyelvû sajtó már megkezdte "a terep elôkészítését" a szakértôk találkozójához: az elmúlt napokban rendre jelentek meg cikkek a központi román lapokban, amelyek a román sertéstenyésztés és húsfeldolgozás minden gondjáért, bajáért a magyarországi importot tették felelôssé.
Az MTI értesülései szerint a magyar fél azt javasolta a román partnernek, hogy a két illetékes minisztérium – a román ipari és kereskedelmi, valamint a magyar gazdasági minisztérium – szakértôi augusztusban üljenek tárgyalóasztalhoz. A román fél a nyári szabadságolásokra hivatkozva elutasította ezt, helyette szeptembert ajánlotta, de napot még nem ajánlott.
Miközben hivatalosan a tárgyalások idôpontjának egyeztetése folyik, szeptember 1-én a Curierul National címû napilap egész oldalas összeállítást közölt azzal a címmel, hogy "Románia a magyar termékek kirakata lett". Egy nappal késôbb az Adevarul címû lap számolt be arról, hogy "egyetlen év alatt százszorosára növekedett Magyarország sertés-, hús- és húskészítmény exportja Romániába". Kedden a Jurnalul National címû lap pedig már azt hangsúlyozta, "Magyarország az az ország, amely teljes mértékben hasznot húz a véget nem érô áremelés lavinájától meggyötört, az egyszerû állampolgár számára már már elérhetetlen román piacból".
Románia a hazai termelôk védelmére és a piaci egyensúly helyreállítására hivatkozva 1999. júniusban egyoldalúan egy évre felfüggesztette Magyarországgal szemben a sertéshús, a baromfihús és a hústermékek kedvezményes – 15 százalékos – CEFTA-vámját, és helyette 45 százalékos vámot állapított meg.
Az intézkedés ugyanolyan eredménytelennek bizonyult a hazai piac és a termelôk megvédésére, mint a magyar liszttel és búzával szemben egy évvel korábban alkalmazott büntetôvám. Az elmúlt egy évben Romániában mind a sertéstenyésztés, mind a húsfeldolgozás rohamosan visszaesett, miközben az árak az égbe szöktek.
Bár Torgyán József magyar mezôgazdasági miniszter idén júniusi erdélyi látogatásakor bejelentette, hogy ígéretet kapott Ioan Muresan román mezôgazdasági minisztertôl a magyar termékek megkülönböztetésének feloldására, a román kormány – az ipari és a kereskedelmi minisztérium javaslatára – meghatározatlan idôre meghosszabbította a rendelet hatályát.
Magyar kereskedelmi szakemberek szerint ezt a döntést semmilyen kereskedelempolitikai, gazdasági indokkal nem lehet magyarázni. Bár a magyar fél mostanáig semmilyen érdemi válaszlépést nem tett, román részrôl a román acélexport és a Romániában gyártott Daewoo személygépkocsik behozatalának magyarországi korlátozását emlegetik.
A mostani román sajtókampány kísértetiesen emlékeztet azokra a kampányokra, amelyek a román lapok hasábjain a magyar búza és a liszt, majd a sertés- és baromfihús behozatalára kivetett büntetôvámok életbe léptetését megelôzték. A mostani kampányban csak az az újdonság, hogy a cikkek elrettentô példának az élôsertés behozatalát emlegetik, és nem lenne meglepô, ha a normális kereskedelem helyreállítása helyett a büntetôvámokkal sújtott magyar áruk köre most az élôsertéssel bôvülne.
Moscovici találkozója Petre Romannal
A román állampolgárok vízummentességének kérdése állt Pierre Moscovici francia Európa-ügyi miniszter és Petre Roman külügyminiszter szerdán Párizsban lezajlott egyórás megbeszélésének középpontjában. A román diplomácia vezetôje elôzôleg Brüsszelben tárgyalt ugyanerrôl a kérelemrôl az európai intézmények illetékeseivel.
Vendéglátójával közösen tartott délutáni sajtóértekezletén Petre Roman "diszkriminációnak", "megalázónak" nevezte, hogy hazája polgárait még mindig vízumkényszer sújtja az Európai Unió tagállamaiban, s ennek feloldása fejében azt ígérte, hogy országa az EU támasztotta követelményeknek megfelelôen megszilárdítja országa határvédelmét, hogy elejét vegye a nyugatra törekvô illegális bevándorlás fenyegetésének.
Párizsi tárgyalásait értékelve a román miniszter elégedetten szólt "az EU- elnökséget betöltô Franciaország támogató magatartásáról", lelkesedését azonban Moscovici hûteni próbálta, megjegyezvén, hogy a román kívánság teljesítéséhez elôbb "meg kellene még gyôzni" a többi EU- tagállamot is.
Mindkét miniszter megemlítette, hogy eszmecseréjükön napirendre került Románia uniós csatlakozási tárgyalásainak témája. A román diplomácia vezetôje a tárgyalások elôrehaladását hangsúlyozta, és szorgalmazta, hogy az eddigiek után "egy vagy két" (a versenypolitika, a kultúra, az audiovizuális oktatás vagy a szállítási politika) további témában is kezdôdjenek meg a csatlakozást elôkészítô tárgyalások országa és az unió között.
Válaszában a francia miniszter az Európai Unió intézményi reformjával kapcsolatos (EU-n belüli) tárgyalások sikeres befejezésének fontosságáról szólt, mint ami elôfeltétele annak, hogy a francia EU-elnökséget lezáró decemberi nizzai csúcsértekezleten létrejöhessen a szervezet bôvítéséhez elengedhetetlenül szükséges megállapodás.
Az EU reformfolyamatának elôkészítése a hét végén Evianban tartott informális külügyminiszteri tanácskozás tapaszatalatai szerint egyelôre egy helyben topog – jegyzik meg ezzel kapcsolatban Párizsban.
Az oktatási minisztérium egy sor programot vezet be a tanügyi intézmények számítógépes felszerelésére, melyek összértéke meghaladja a 8 millió dollárt.
Tegnap kezdték meg a PHARE HER RO 9601 program keretében beszerzett 802 számítógép szétosztását a felsôoktatásban. A gépek értéke meghaladja a 4 millió dollárt.
Ugyancsak szeptemberben szervezik az árverést 1.767 számítógép, 1.070 nyomtató és 987 fénymásoló felvásárlására, melyekkel a falusi iskolákat fogják felszerelni, és amelyek összértéke több mint 3 millió dollár.
Az oktatási tárca továbbá 1,3 millió dollárt utalt ki a tanfelügyelôségek számítógépes hálózatának megvalósítására.
Pontos, civilizált közszállítást várnak az utasok
A változó hevességgel huzamosabb ideje dúló közszállítási háborúban eddig egyetlen vesztes volt: az utas. S bár létezik szolgáltatói szerzôdés mind a közszállítási vállalattal, mind a maxi-taxis cégekkel, a feltételek megállapításában a legilletékesebbek - az utasok - véleményét nem vették figyelembe. E szolgáltatás értük van és nem fordítva, ezért készült el ankétunk, amelynek során bôven akadt jegyzetelnivaló.
Jimbu Alexandra szociális asszisztens: - Ha ez a vita így folytatódik, akkor vegyék ki forgalomból az autóbuszokat és tegyenek be minél több maxi-taxit. Ezek legalább mindenhova eljuthatnak. Én, ha a Dózsa György utcából az Unirii negyedbe akarok eljutni, két buszt kell váltsak, mintha legalábbis egy metropolisban laknék. Milyen szervezés ez? Üljenek már végre egy asztalhoz az illetékesek és tegyék rendbe ezt a fontos területet.
Jancsó Levente világosító: - Más városokban a közszállítás szervezettebb, értelemszerûbb. Úgy tûnik, hogy a közszállítási vállalatnál még mindig az az 1989 elôtti felfogás uralkodik, miszerint mi szolgáljuk ki ôket és nem ôk minket a pénzünkért. Ezt a mentalitást kell megváltoztatni. A közszállítás átszervezésénél figyelembe kell venni, hogy megszûntek az ipari negyedek. Ma már nem a Dózsa utca felé közlekednek a legtöbben, hanem a város bármelyik része ugyanolyan forgalmas. Ezért talán a buszok mellett meg kellene hagyni a maxi-taxikat olyan mellékútvonalakon, ahol a jármûvek mérete se zavarja a forgalmat. A közlekedési eszköz használatát pedig az utasra kell bízni. Amikor szélesítették a Gh. Marinescu utcát és a Dózsa György fôtér felôli szakaszát, az volt az elgondolás, hogy ezekben az utcákban villamosvonalat építenek ki. A jövôre tekintôen errôl az elgondolásról se kellene lemondani. Az eddigi szervezésre a kapkodás, tûzoltás volt jellemzô. Ha valakinek eszébe jutott, hogy kell maxi-taxi, hát lett ilyen közlekedési eszköz, ha kigondolták, hogy valahol nem éri meg egy vonalat járatni, megszûnt. Nem ez a megoldás. Teremtsék meg a lehetôséget és hagyják, hogy az én pénzemért döntsem el mit választok.
Duha Enikô nyugdíjas: - Az lenne a legjobb, ha program szerint közlekednének a buszok. Nyugdíjasként azt szeretném, ha a buszmegállókat közelebb tennék egymáshoz. Miért nincs a gyerekeknek és a tanulóknak kedvezmény? A buszok kényelmesebbek ugyan, de a maxi-taxik bárhol megállnak és ez számunkra elônyt jelent.
Mihály Gyula polgárôr: - A közszállítási vállalat azzal a régi rendszerbeli gazdasági elgondolással üzemelteti a járatait, hogy ha zsúfoltak, akkor rentabilisak. Ez a kor már elmúlt. Ha csökkent az utaslétszám, miért kell a nagy, lehurbolt buszokat közlekedtetni? Fel kellene újítani a buszokat, hiszen tudjuk, hogy télen fagyunk meg bennük, nyáron pedig sokszor olyan por van, hogy valósággal nem lehet szuszogni. Jókor jött ez a vita a Siletina céggel. Azok legalább megmutatták, hogy lehet másként is. Bár a maxi-taxis szolgáltatással sem vagyok megelégedve. Miért hagyják a gépkocsivezetôk, hogy több utas szálljon fel, mint amennyi hely van? Ha ezt betartanák és sûrûbben közlekednének, akkor ez is civilizált szállítási eszköz lehetne. Miért nem vásárol a cég 25 személyes autóbuszokat? Ilyeneket már gyártanak a bukaresti ROCAR-nál is. Ezek talán gazdaságosabbak lennének.
Ghirca Cosmin egyetemista: - Katasztrofális állapotba jutott a közszállítás. Megvásárolod a jegyet és azt sem tudod, hogy buszra ülsz fel hamarabb, vagy ismét pénzt adsz ki maxi-taxira. Az is igaz, hogy az autóbuszok tele vannak szeméttel, de egy-egy olyan mikrobusz is közlekedik, amelyik mûszakilag nem megfelelô. Esik szét az alváza, nem mûködik a kapcsolószekrény stb. Az ilyent nem lenne szabad közlekedtetni. A közszállítási vállalat vegyen példát a Siletinától. Azok elmennek a végállomásig, azonnal fordulnak. Nekik az a programjuk, hogy ameddig van utas, közlekedni kell! Ezért szükség van a konkurenciára.
Sóbester Sándor elektromechanikus: - Chiorean és vállalata csúfot ûz az utasokból. A munkahelyem miatt évtizede bérletet vásorolok. Én ezt úgy tekintem, hogy bizalmat elôlegezek a közszállítási vállalatnak, szerzôdést kötöttem velük egy hónapra, s akkor elvárom, hogy megfelelô legyen a szolgáltatás. Ha vitatkoznak Dorin Floreával, vagy a Siletinával, intézzék el ezt az irodában és ne úgy, hogy az utas szenvedjen kárt. Ha nem jók a nagy buszok, cseréljék le. A lényeg, hogy folyamatos legyen a szállítás. Az milyen szervezés, hogy egyszerre beér a buszmegállóba több busz, aztán fél órát, órát semmi se jön. Hétvégeken pedig hiába is állnak az emberek a buszmegállókban. Az is megtörtént, hogy a Tudor negyedbôl 1 óra alatt értem fel a megyei kórházhoz. Soha nem volt az idô ilyen drága, mint most, miért önkényeskedik más vele? Az meg milyen dolog, hogy Chiorean szabja meg a buszjegyárát, a közlekedési útvonalakat, a maxi-taxi járatokat? Azt várja, hogy az érdekek harcában valaki más keressen megoldást a közszállítás rendbetételére? Ennek az állapotnak véget kellene már vetni!
Vajda János nyugdíjas: - Nem indokolt a helyi közszállítási vállalat jegyárainak növelése. Ha a magáncég meg tudja oldani olcsóbban a szállítást, akkor miért ne bízzuk rájuk a szolgáltatást. Ha sûrûbben és pontosabban járnának a buszok, akkor nem lenne gond. Amikor New Yorkban jártam, láttam, hogy a buszt egy karnyújtással megállíthatta egy utas a megállón kívül, és ha megkérte a sofôrt, hogy álljon meg, akkor megtette. Hol állunk mi még ettôl a szolgáltatástól?
Tóth István vállalkozó: - Nem maradhatunk az 1989 elôtt megszokott közszállítási formáknál. Azóta nôttek az igények kényelem, gyorsaság, pontosság szempontjából. Ezeket kell elsôsorban figyelembe venni. A lényeg az, hogy minél több közlekedési eszköz minél több helyre jusson el a városban, nem számít, hogy kicsi mellékutcáról, vagy fôútról van szó. A feltételek betartását pedig lehetne rendszeresebben ellenôrizni. Eddig miért nem szólították fel azt a céget, hogy vonja vissza a forgalomból azt a jármûvet, amelyik nem felel meg a mûszaki feltételeknek, miért nem büntették meg azt a gépkocsivezetôt, aki több személyt felengedett a buszba, mint ahány hely van, miért nem követték a járatok idôbe való beilleszkedését? Nemcsak a vállalat hibás ezért, hanem a polgármesteri hivatal is, a szerzôdésben szereplô másik fél, akinek kötelessége lett volna mindezeket követni, de nem tette meg. Lehet, hogy "itt van a kutya elásva."
Szeptember 9-én este 9 órai kezdettel az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Underground termében Mátray László és Váta Loránd színmûvészek fellépésével színházi bemutatóra kerül sor. Az elôadás címe: Alexanderplatz. Hogyan jött létre az elôadás, egyáltalán ki a darab szerzôje, s egyéb vonatkozó kérdésünkre Barabás Olga rendezô válaszolt.
– Inkább forgatókönyvnek nevezném. Egy ötletbôl született és olyan témából indultunk ki, amellyel szembesülnünk kell, ez pedig az emigráció. A menni vagy maradni kérdésével foglalkozik, vagy arról, ha az ember meg akarja valósítani önmagát, akkor mennyiben lehetséges az itt, mit ajánlhat az ott, vagyis arról van szó, hogy folyamatosan szembekerülünk a problémával. Hogyha a színházi világot tekintjük, akkor is, ha nem, tágabb értelemben is szembesülnünk kell a dologgal, éppen ezért úgy éreztem, errôl beszélni is kell. Nem igazán találtam ilyen darabot, de szép lassacskán összegyûlt a téma a német irodalomból, a harmincas évek nagyjaitól. Ezek a második világháború elôtti évek ugyanis hihetetlenül hasonlítanak a mostani idôkre, akár politikai, akár gazdasági értelemben. Végül is hét német szerzô: Alfred Döblin, Hermann Hesse, Christopher Isherwood, Egon Erwin Kisch, Siegfried Lenz, Thomas Mann, Rainer Maria Rilke – könyveinek részleteibôl és motívumaiból összeállt végül is egy kis forgatókönyv, amit én nagyon személyes forgatókönyvnek neveznék... Szinte magától érthetôdött ebben a világban kutatva, hogy egy kicsit a harmincas évek berlini kabaréjából inspirálódva alakult ki az elôadás stílusa. Na most, ez kivánja ezt a kis háromszor hármas helyet, amit az Ariel Színház Underground terme kínál.
– Azt gondoltam, éppen egy nagyobb teret kívánna a téma, az elôadás, abból kifolyólag, hogy az emigráció csakugyan vaskos jelenség, tán szélesebb közönséghez szólhat...
– Talán pont azért, mert ennyire fontos és aktuális a dolog, érzem én azt, hogy nagyon bensôségesen kellene megszólítani a közönséget... Természetesen nem egy szájbarágó dologról van szó, hanem egyszerûen a nagyon alapvetô emberi problémákat járja körül ez a forgatókönyv: hogyha választunk, mi történik azokkal az alapvetô dolgokkal, amire épül az életünk, de mindez természetesen úgy, hogy véleményt nem mondunk.
– Egy hír alapján: sepsiszentgyörgyi színmûvészek játsszák a darabot.
– Kollégáim, jómagam is ott vagyok alkalmazásban, noha Vásárhelyen élek. Az történt, hogy nemrégiben létrejött egy ARTeast nevû alapítvány, amelyet Bartha József képzômûvész alapított, és lehetôvé teszi, hogy pályázati támogatásokból független elôadás jöjjön létre. És itt van a másik lehetôség, amelyet a vásárhelyi magyar közönség nem nagyon ismer, sôt egyáltalán nem ismer, az pedig a pince, az Underground Színház, amelyet Gavril Cadariu nagyszerûen kitalált, és segítségünkre jött, felajánlta számunkra ezt a lehetôséget. Másrészt az volt a célja az Ariel Színháznak, hogy a magyar közönség felé is megnyissa a színházi lehetôséget. Ez a pinceszínház szerintem az elmúlt évek egyik legnagyszerûbb vásárhelyi színházi megvalósítása.
– És akkor mondjuk el a közönségnek azt is elôzetesen, még kik mûködnek közre? Ki készítette a díszletet és ki szerezte az elôadás zenéjét?
– Végül is emigrációról szól a történet...
– De két csodálatos kollégával dolgozok együtt, Váta Loránddal és Mátray Lászlóval. Harmonikán közremûködik a teatrológián utolsó éves Pávai Csanád, ô írta a pályázatokat és programvezetôje ennek a produkciónak. Dalszerzô: Darvas Ferenc magyarországi zeneszerzô.
Pénteken városunkba érkezik Íjgyáró István, Magyarország nemrégiben kinevezett bukaresti nagykövete. A nagykövet programjában hivatalos találkozó szerepel a megye, illetve a municípium vezetôségével. A tervek szerint délután két órakor Dorin Florea polgármesterrel, illetve Fodor Imre és Csegzi Sándor alpolgármesterekkel a polgármesteri hivatalban találkozik. Ezt követôen a prefektúrán fogadja Carmen Vamanu prefektus, Burkhardt Árpád alispán, Virág György, a megyei tanács elnöke, valamint Ioan Toganel és Ioan Vasluian, a megyei tanács két alelnöke.
Az elmúlt heti jegyzetemben a pont és a vesszô helyes használatára igyekeztem ráirányítani a figyelmet. Ezúttal induljunk ki a kettôspont helyes használatából. A kettôspont a figyelemfölkeltés írásjele. Elöl álló idézô mondat után és a felsorolás meg az idézet elé szoktuk tenni. Ne használjuk fölöslegesen, például vesszô vagy a hogy kötôszó helyett! Sokan visszaélnek vele, és a fônévi állítmányra kettôsponttal hívják fel a figyelmet. Egyszerû ténymegállapításban nem kell írásjel az alanyi és az állítmányi rész közé. Pl. Az ország fôvárosa Bukarest.
A pontosvesszôt többszörösen összetett mondatban alkalmazzuk, sokszor a pontot megközelítô tagoló értékkel. A pontosvesszô lezár egy gondolategységet, de közvetlenül szervesen kapcsolódó folytatást is jelez. Pl. Délelôtt tanít; délután új könyvének javításait tekinti át; nincs ideje a levelekre azonnal válaszolni. Ezenkívül – fôképp szakmunkákban, szótárakban – rokon szóegységek, példák vagy példacsoportok szétválasztására is használjuk. Pl. "Kisbetûvel kezdjük a hónapok és a napok nevét: január, február, március; hétfô, kedd, szerda;" Olykor vesszô helyén félreértést háríthatunk el vele: Pl. Nem haragudott meg; remélem, eljön. (Akár pont is kerülhetne helyébe.)
A gondolatjel a gondolat félbeszakítására, egységeinek határozott, világos elkülönítésére való. A közbeszúrt mondat elé és után gondolatjelet teszünk; a záró gondolat után ne maradjon el a vesszô, ha a közbeékelt mondat híján az kellene oda. Pl. Nem elôször szólok – jegyezte meg –, de most utoljára figyelmeztetlek. Regényben, elbeszélésben a párbeszéd egységeinek tagolására, elválasztására rendesen gondolatjel használatos, mégpedig bekezdés élén.
Zárójelbe – általában kerek zárójelbe – tesszük a szövegünkben mellékesnek minôsülô szót, kifejezést, mondatot. Ha mások szavait idézô szövegbe a magunk megjegyzését toldjuk be, azt szakszövegben, nyelvészeti kiadványban ne kerek, hanem szögletes zárójelbe tegyük. Pl. "Nyújts feléje [értsd: föléje] védô kart." Ilyet használunk akkor is, ha zárójeles részen belül kell új zárójelet alkalmaznunk. Pl. Krúdy egyik novellája (Helyettes halott [Az akasztott ember címmel is megjelent]) késôbbi korszakából való.
… még nem takarja hó a bérczi tetôt, odalent a völgyben, a kerti virágok vidáman kacsintanak a napba, a nyárfa is magabiztosan zöldell az ablak elôtt, így hát a mindössze 25 nyárutót megért nemzeti költônknek, ilyenkor Rózsa-nap tájékán, nem volt életében oka aggodalomra. A természet bámulatos következetességgel ismételgette és mindmáig ismételgeti, esztendôrôl esztendôre önmagát. Két évszak mezsgyéjén, a pánik csak rajtunk, a nemzet páriáivá züllesztett pedagógusokon lesz úrrá, reformmenetelésünk éveinek szaporodtával egyre hatványozottabban. Ilyentájt, a rég bejáratott menetrendnek fittyet hányva, kerül jól megcsúsztatva napirendre, nyilvánvaló tûzoltó szándékkal, az illetékes hivatalokban sebtében összehívott tanácskozásokon, el nem napolható hogyan továbbunk mikéntje. Sajtótájékoztatók szövegét silabizálva, betûjét ízlelgetve döbbenünk rá, hogy az iskolakezdés napja, csak számunkra és hûséges alattvalóinkra, a nagyvakációba belefásult tanulóink számára jelent valós ünnepet, hisz az anyagi és tartalmi mecénatúránkkal megbízott patrónusaink legszívesebben átugranának a naptár ezen, számukra jelentéktelennek vélt, idôszakán . Hadd fordítsam le a közérthetôség nyelvére, kívülállók számára sommásnak tûnô kijelentésemet . Néhány éve már, az egérlyukakban való bújócskázás stratégiáját követve, kormányrendelettel, a tanintézmények állagmegôrzésének és elkerülhetetlen, rendszeres felújításának kétségtelenül hálátlan feladatát átvarrták, a koldusboton sántikáló oktatásügyi minisztérium jogkörébôl a nincstelen önkormányzatok kikúrálhatatlan pénzügyi spondilozistól gyötört nyakába . Így váltunk a cseberbôl vederbe, többségnyelvre fordítva din lac în put effektus kényszerû áldozataivá, állami gondozottakból a helyhatóságok mostohagyermekeivé, fonnyadtra aszott csicsû dajkák éhhalálra ítélt csecsemôivé . A kutya ugathat, hisz nincs egyéb dolga, nekünk a büdzsé diktál . Az a büdzsé, amely központilag, nehéz vajúdások közepette, rendszerint 3-4 hónapos késéssel, császármetszéssel jön világra és amelyrôl újszülöttnézôbe menet azonnal megállapíthatod, hogy jól sikerült, formás (még az NVA és a Világbank is megcsodálja), de kicsi . Mire a megyei leosztásra sor kerül, diákjaink már elballagtak, a végvárak számára tova nyár derekára kerekedik ki a halaszthatatlan higiénizálásokra szánt summa . Ami szintén icuri-picuri, elosztása preferenciális és persze nem juthat mindenkinek. Van iskola, amely néhány száz milliót kap, mások beérik kevesebbel, a sor végén állóknak csak vatikáni valuta juthat. Persze a tanévkezdés idôpontja minden egység számára ugyanaz. Az igazgatóságok tördelik egy darabig kezecskéiket, aztán nagy késôre odaállítják a rendelkezésükre álló egy munkást, a sûrû kunyerálások által meggyôzött néhány szülôt és a pótvizsgák mikéntje iránt érdeklôdô tucatnyi tanulót falat mázolni, szegeket beverni, budikat kidugni, a tanévnyitásra áldásukat adó közegészségügyiek látogatását megelôzendô. Sír-rí a direktorok hada, augusztus 24- én a bürgermeister is felébred, összehívja az üzletembereket, kérlel, ígér, utasít, hithû ortodoxként, második szereposztásban, átveszi a Fennvalótól a világteremtés hat nap alatt nyélbe üthetô gyakorlatát. Lesz ami lesz alapon.
A szakminisztérium keze patyolat tiszták, lelkiismerete makulátlan. A magas labdát idôben feladta. Játssza meg, aki tudja. Ôt csak a tankönyvellátás elhanyagolható problémakörében szorítja a cipô. Csak hadd káráljanak az undok szôrszálhasogatók, hogy nem jelent még meg minden cím, hogy az "alternatívok" kérdése nem eléggé tisztázott sem a nevelô, sem a gatyájában remegô szülô számára, hogy a kisebbségiek "szamárvezetôi" még nem készültek el, elvégre nem hajt a tatár, az októberi szünetig majd minden megnyugtatóan megoldódik. Nem vérbeli dászkel az, aki nem képes két hónapig tankönyvek nélkül okítani. Elvégre a tanterv a rendelkezésére áll, a többit, kreatív módon, gondolja hozzá. A diák meg legyen résen, jegyzeteljen, az iskolatáska nem húzza le a vállát. A dolgok mikéntjét, a csôdtömeg területi kezelôiként, a tanfelügyelôségek, közérthetôvé gyúrva, szétkürtölik. S az okvetetlenkedôknek, a hajdani neves városunkbeli építész, Várady Árpád gyermekkoromban sûrûn hallott mondása a legfrappánsabb felelet: "Ha nem tetszik, fogj egy csukát, s csókold meg a se… lyukát."
"Az eredmények nem kizárólag egyik vagy másik személy nevéhez kötôdnek"
Az RMDSZ tisztviselôivel készült interjúsorozatunk következô állomása a Köztisztviselôk Orszûgos Ügynöksége, ahol Birtalan Józseffel, az ügynökség alelnökével beszélgettünk.
– Nagyon érdekes a hivatal megnevezése. Mibôl áll tulajdonképpen a munkája, feladatköre?
– A köztisztviselôk ügynöksége azon kormányzati intézmény, amelynek feladata a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvény alkalmazása, a köztisztviselôi testület kialakítása. Fiatal intézmény, a miniszterelnöknek van alárendelve. Problémaköre rendkívül kiterjedt: kezdve attól, hogy ki lehet köztisztviselô, illetve ki kell az legyen, a vezetô tisztségben dolgozó tisztviselôk vizsgáztatása, a köztisztviselôi elômenetel és karrier szabályozása, az állások betöltésének, a köztisztviselôi jogok betartásának felügyelete, az egységes köztisztviselôi nyilvántartás megalkotása, az üresedések követése és közzététele, a fizetési és egyéb juttatások rendszerének kialakítása, egészen a köztisztviselôk képzési rendszerének kialakításáig, és lehet, hogy a felsorolás nem teljes.
Alelnöki minôségemben az ügynökség két fôosztályát felügyelem: a nemzetközi kapcsolatokért felelôs fôosztályt, valamint a köztisztviselôk nyilvántartását kezelô és a létezô állásokat nyilvántartó fôosztályt. Az elsô a hasonló külföldi intézményekkel és donorokkal tartja a kapcsolatot. PHARE, világbanki és más nemzetközi programokat bonyolít, pénzügyi forrásokat von be és nemzetközi programok alapján az ügynökségnek segítô külföldi szaktanácsadókat "foglalkoztatja". A második talán még érdekesebb, mert a minisztériumok, központi intézmények, decentralizált központi intézmények megyei szintû vezetô beosztású tisztviselôinek vizsgáztatásánál mûködik közre, ezt felügyeli.
– Mit jelent ez a tisztség önnek, az egyénnek, szakmai szempontból?
– Ez a tisztség több okból is kihívás. Nálunk teljesen új terület, az itt elért siker fontos lehet az állami adminisztráció reformjában, egy szakmailag képzett, korrekt, hatékony köztisztviselôi testület kialakításában. Még a folyamat kezdetén vagyunk, de az irány, amit most megszabunk, döntô lehet. Sokszor eszembe jutnak a budapesti közgazdasági tudományegyetemen tanultak, de pl. az osztrák Schumpeter az ideális bürokráciáról írt könyvét egy idô óta más szemmel olvasgatom. A közgazdasági master fokozat megszerzésére a szakdolgozatomat szervezetelméletbôl írtam, így a szakmai kihívás kettôs: mûködôképessé és a feladat ellátására alkalmassá tenni azt az ügynökséget, amely május elején alakult meg gyakorlatilag a semmibôl, másfelôl pedig úgy alakítani a köztisztviselôk szelekciós és képzési rendszerét, hogy legalább középtávon kialakuljon minden intézményben egy olyan mag, amely a szakmaiság, korrektség, hatékonyág jegyében képes dolgozni.
– És mit jelent az RMDSZ számára?
– Az RMDSZ számára, az erdélyi magyarság képviseleteként véleményem szerint nagyon fontos, hogy ezen a területen mi történik. Az RMDSZ ebben a kérdésben sem tesz mást, mint politikai (s pillanatnyilag kormányzati) szinten: közösségünk minden tagjának jogos elvárását, az állampolgár elvárását képviseli a közvetve általa fizetett adminisztráció felépítésével, mûködésével és hatékonyságával szemben. A központi és helyi közigazgatás mûködése akkor lenne jó, ha észre sem vennénk, hogy létezik, ha minden pontos szabályok alapján, szinte magától menne. Amikor az állampolgár számára problémává válik az amúgy kikerülhetetlen ügyintézés, az azt jelenti, hogy vagy a szabályokkal, vagy a procedúrával, vagy a mentalitással bajok vannak. És sajnos, példa akad erre bôven.
– Milyen körökkel, érdekcsoportokkal találkozott új munkahelyén?
– Számomra Bukarestben ez a negyedik kormányzati tisztségviselôi beosztás, amelyet az RMDSZ támogatásával betöltök. Ugyanakkor a második kormányzati intézmény, amelynek létrehozásánál mûködtem közre. Még a teljesen új intézményekben is gyorsan kialakulnak érdekcsoportok, de ezek megléte nem kell meglepjen egy vezetôt. Említettem már, hogy szervezetelmélet a szakosodási területem, és többévi vezetôi tapasztalattal rendelkezem. Így számomra csupán idô kérdése, amíg az érdekcsoportok a megfelelô együttélési formát megtalálják, és az általam megszabott mederbe terelôdnek a dolgok.
– Néhány éves gyakorlat után hogyan látja, valóban tett/tehetett valamit azokért, akik e tisztségbe küldték? Másként látja a kis és nagy kérdéseket?
– Ahhoz, hogy meg tudjam vonni szinte hároméves kormányzati tisztségben végzett munkám mérlegét, anélkül, hogy túlzottan belebonyolódnék a részletekbe, meg kell említenem, hogy talán én vagyok az az RMDSZ-tisztségviselô, aki a legtöbb kormányzati intézményben dolgozott. Voltam államtitkár a távközlési, majd a közlekedési minisztériumban, alelnök a Kis- és Középvállalkozások Ügynökségénél, jelenleg pedig a Köztisztviselôk Ügynökségénél dolgozom. Az elôbbiekkel párhuzamosan, RMDSZ megbízásból, a RomTelecom RT. igazgatótanácsi tagja voltam 1997 decemberétôl ennek privatizálásáig, jelenleg, már egy éve, a Román Kereskedelmi Bank (BCR)
igazgatótanácsának vagyok a tagja.
Minden mnkahelyemen elsôsorban az RMDSZ programját igyekeztem gyakorlatba ülteni, igyekeztem felszámolni az infrastruktúra fejlesztése terén Erdélyben tapasztalható elmaradást: a távközlési infrastruktúra mellett a vállalkozások mûködéséhez szükséges infrastruktúrát is, például a vállalkozói szövetségek és üzleti tanácsadást végzô központok és bankfiókok fejlesztését. Jelenleg képletesen az asztal másik oldalán ülök, és a hivatalokban dolgozó megfelelô köztisztviselôi testület kialakításával próbálok az állampolgáron segíteni. Sikerült ebben az idôszakban a különbözô szakterületek jogi szabályozásában is eredményeket elérni, némileg egyszerûsíteni a jogszabályi rendszert, folytatni a jogharmonizációt az Európai Unióban hatályban levô jogszabályokkal.
Ahhoz, hogy rövid összefoglalóm teljes legyen, két dolgot még el kell mondanom. Azt, hogy az elôbbiek mellett szinte naponta foglalkozom közösségünk tagjainak érdekképviseletével. Magyarán: bárki, bármilyen kérdésben megkeresett, igyekeztem segíteni, valamint azt, hogy az RMDSZ-tisztségviselôk között valódi csapatmunka folyt, egymást támogatva munkánkban, az elért eredmények nem kizárólag egyik vagy másik személy nevéhez kötôdnek.
Hogyan látom a kis és nagy kérdéseket? Az biztos, hogy némileg megváltozott a szemléletmódom háromévnyi bukaresti munka után. Mondhatnám, reálisabb lettem, levetkôztem azt a romantikus szemléletmódot, amely közösségünk nem egy tagját jellemzi. Meggyôzôdésem, hogy fontos volt ott lennünk, kivennünk a részünket konkrét kérdések kezelésébôl, prioritások meghatározásából, még akkor is, ha eredményeink bizonyos területeken elmaradnak közösségünk tagjainak kezdeti elvárásaitól.
– Folytatni szeretném az elkezdett munkát, közösségünk hasznára szeretném kamatoztatni a tapasztalatot, szakismereteket és helysimeretet (kapcsolatrendszert), amelyre több szakterületen tettem szert. Ezért döntöttem úgy, hogy szülôföldem, Udvarhelyszék egyik parlamenti képviselôi mandátumának megszerzésére pályázok. A szeptember 15-i küldöttgyûlés elektorai döntik majd el, hogy képzettségem, eddigi munkám és eredményeim méltóvá tesznek-e arra, hogy az RMDSZ képviselôjelöltje legyek és a választópolgárok bizalmáért folyamodjak a novemberi választások alkalmával.
Nyárádremetén június 18-án szentelték-avatták fel az új református templomot. Geczô András lelkész a csíkfalvi anyaegyház papja, ô látja el a – református szemmel – szórványnak minôsíthetô Felsô- Nyárád menti leányegyházakban a szolgálatot. – Csíkfalván 180 lélek tartozik egyházunkhoz, Jobbágyfalván 80, Búzaházán 40, Vadadon 18, Iszlón 8, Eheden 3, Nyárádszentmártonban 20, Deményházán 9, Mikházán 14, Köszvényesen 20, Remetén 54, Vármezôben pedig 28. Búzaházán kéthetente tartok istentiszteletet, a többi szórványban a nagy ünnepeken. A templomszentelés alkalmával keresett meg Székely- Benczédi Attila, aki harmadéves hallgató a kolozsvári képzômûvészeti akadémia formatervezôi szakán, és támogatást kért egy alkotótábor megszervezéséhez. Az elôkészületek megtörténtek. Júniusban faragótábor volt, augusztus 24-e és 31-e között pedig diákoknak és gyermekeknek szerveztünk alkotótábort a templommal egybeépült kis missziós vagy gyülekezeti vagy ifjúsági házban; azért mondok ennyi nevet, mert az ezekkel összefüggô feladatokra egyaránt alkalmas az épület. Gyermekeket – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül – tanítottak, illetve irányítottak a fiatalok, az AKIK (Aktív Képzômûvész Ifjak Klubja) tagjai.
– Az AKIK a kolozsvári diákszervezet, a KMDSZ képzômûvész szakosztálya – világosít fel Székely-Benczédi Attila. – Jánosi Andrea Szászrégenbôl érkezett, harmadéves a mûvészetpedagógián, Banta Annamáriával együtt. Lovász Noémi negyedéves a mûvészetpedagógián és másodéves a néprajz szakon. "Matyi", azaz Éva Gizella reklámgrafikát tanul, szintén Kolozsváron. A bátyám, Székely-Benczédi László amatôr mûvész, "civilben" egészségügyi asszisztens. Kun Katalin negyedéves hallgató a menedzser-asszisztens szakon. Török Bálint csíkfalvi ácsmester. Mûvészeti vezetônk Bíró János nyárádszeredai szobrász volt.
Deményházáról, Remetérôl, Köszvényesrôl jöttek a gyermekek. A foglalkozást reggel kilenckor kezdtük, vallásoktatással, angolnyelv- oktatással. Tíz órától déli egyig az egyetemi hallgatók felváltva ismertettek különbözô eljárásokat, technikákat.
– Nemcsak mûvészkedtek, dolgoztak is – veti közbe a tiszteletes úr. – Felvállalták, hogy az ifjúsági ház emeletén lefestik az ajtókat, ablakokat. Az alkotók mindenike hagyott itt egy-két munkát, amelyekbôl jövôre kiállítást tervezünk. A munkák nagyrészt akvarellek, de van papírsuba is (faliszônyeg, Banta Annamária munkája). Bíró Sándor millenniumi emlékmû-makettet készített.
– Hol szállásolták el a diákokat, és mivel éltek (az igén kívül)?
– Bár spártai körülmények voltak, mégis mindenki a viszontlátás reményével távozott a táborzáráskor. Szállást a diákok helyben találtak, az ifjúsági házban, az ellátást magam szerveztem meg. Nagy segítségemre voltak (ezúton is köszönetet mondok érte): Boch Gyula köszvényesi iskolaigazgató, Kovács Margit deményházi óvónô, Incze István nyárádremetei állatorvos, Török Bálint ácsmester, Kakuts Dezsô, a Piknik bár tulajdonosa, a Vadadon élô német állampolgár, Helmut H., aki napozósátrát adta kölcsön, Gergely Erzsébet Nyárádköszvényesrôl, aki zöldséggel látta el a tábort.
– Kettôs célt érünk el – mondja Székely-Benczédi Attila. – Gyermekeket tanítunk, és lehetôséget nyújtunk a fiataloknak az ismerkedésre, a közös munkára, a szépteremtésre. Az AKIK és támogatói nyaranta szeretnék rendszeresíteni a kéthetes alkotótábort. – Közvetlen célunk is van – egészíti ki Geczô András. – Az új templom kazettás mennyezetének megtervezése, a kazetták megfaragása és fölrakása. Csak érdekességként jegyzem meg: a mennyezeten 33 mezô lesz, és a remetei a harmincharmadik új református templom Erdélyben. A tárlatot az idei termésbôl már említettem. Banta Annamária kukoricacsuhéból készít bibliai illusztrációkat a templom falára. A többi mûalkotás az ifjúsági ház termeinek válik díszére.
Foglalkoznánk továbbá a szórványok gyermekeivel is. Csíki Sándor nyárádszeredai RMDSZ- elnök keresett meg ez ügyben. A Felvidékrôl jönnének nagy ünnepeken sokgyermekes családok látogatóba. A szórványban szolgáló lelkészek algyógyi munkaközösségében, melyet Vetési László vezet, vetôdött fel a gondolat: hogy a Tompához tartozó Sárd és Moson magyar gyermekei és ifjai Nagy Csaba lelkész vezetésével részt vennének egy magyar nyelvmûvelô táboron, amelynek szintén mi adnánk otthont.
Sokat segítenek ebben, mint egyébként a templom építésében is, svájci barátaink, személyesen Rémy Sutter, aki jelezte azt az óhaját, hogy könyvtár berendezését támogatná a missziós házban.
Emberi értékrendek kialakításán fáradozó, gyermekek öntevékenységére alapozó, merész álmokat szövô, a jót, a nemest, a szépet, a derût megteremteni vágyó és magyarságukért elhivatott pedagógusokhoz szólok.
Már 3 éve nyugalomba vonultam. Egy gyönyörû közösségépítô, 5 éves felfedezômunkát is megszakítottam akkor. De hála Istennek, a helyembe lépô pedagógus nem zárkózott el a folytatástól. Én azonban azóta csak egyéni tevékenységgel kötôdöm a Magyarország Felfedezôi Szövetséghez, illetve testvéréhez, az erdélyi Szülôföld Felfedezôi Szövetséghez.
1993-ban Sárospatakon megismertem a szövetség eszmeiségét, törvényeit, jelképeit, tevékenységét, mely a magyar hagyománykincsre alapozódik, határok nélkül. Az ott szerzett élményekben bôvelkedô tapasztalatok eredménye az lett, hogy 1994. aug. 20-án megalakult az Orbán Balázs nevét viselô hagyományôrzô csapatom Székelyszentmihályon. Megelôztük az erdélyi szövetség megalakulását, amelyre 1994. szeptember 24- én került sor. Boldog voltam, hogy akkor jelen lehettem Kisbaconban, s aláírtam a Szülôföld Felfedezôi Szövetség alapítási okmányait. E nagy esemény emlékére áll kopjafánk a Mari-lak elôtt.
A hat év alatt keveset gyarapodott az erdélyi csapatok száma. Kevés pedagógus válaszolt felhívásainkra, toborzóinkra. (Szövetségünk elnöke ma Szász Edit, a székhelye Brassó).
Nagyon sajnálom, hogy ügyünkért olyan kevesen lelkesednek. Sok gyönyörû élménytôl fosztja meg magát, aki nem ismeri szövetségünket, s nem kapcsolja be tanítványait szövetségünk tevékenységébe.
Egy egész könyvet írhatnék arról, amit tanítványaimmal átéltem 5 éves munkánk alatt. Csupán két szép album igazolja, de albumon túl sokkal többet jelent az, amivel a gyermeklelkek gazdagodtak. Hiszen közösen fedeztük fel Erdély és Debrecen számos történelmi emlékhelyét, kulturális, építészeti, népmûvészeti értékeit, Ópusztaszert a Feszty-körképpel.
A millecentenárium évében pedig átéltük egy honfoglalás kori játszóház nagyszerû örömeit Vésztôn. És sok-sok barátot szereztünk az anyaországban. Sorolhatnám tovább, ám inkább arról vallok, amivel Sárospatak a millennium évében is megajándékozott.
A szövetség "Magyar Házak" pályázatára kibédi házak albumával és egy 1890-ben épült ház makettjével jelentkeztem. Így 2000. Aug. 9–17. Között ismét csodálatos élményekkel gazdagodtam. Sárospatakon a II. Magyar Korona Táborban kárpátaljai, szlovákiai, vajdasági, anyaországi, s természetesen erdélyi csapatok tagjaival együtt "fürödtünk" a város ajándékosztó erejében.
Felejthetetlen pillanatokat éltem át, amikor valamennyien Szövetségünk Hármashalmára szórtuk a szülôföldünkrôl vitt maréknyi rögöket. A meghatódottság könnyei mindannyiunk szemébôl elôtörtek, amikor Borsiban, a Nagyságos Fejedelem várkastélyában koszorúztunk, s elmondtam egy Reményik-verset abban a szobában, ahol II. Rákóczi Ferenc elôször sírt fel. Fejet hajtva, némán imádkoztam Kazinczy Ferenc sírjánál Széphalomban. Gyönyörû, tiszta idôben várjátékkal jutottunk fel a Füzéri várba, s hordoztuk körül tekintetünket egész Zemplénen. Sárospatak szelleme, s a tábor szervezôi felráztak, szárnyakat adtak nekem: nem tudok ellenállni, csapatot szervezek. S ha a jó Isten is úgy akarja, még a millennium évének lejárta elôtt tagokat avatunk.
És nagyon szeretném, kedves pedagógustársak, ha még sok helységben alakulna csapat, s erôsödne Erdélyben a Szülôföld Felfedezôi Szövetség.
Az érdeklôdôk szövetségünk elnökének, Szász Editnek írhatnak Brassóba bôvebb felvilágosításért.
Cím: Szász Edit, 2200 Brasov, Str. Mimozei, Bloc 14 D, Ap.17.
A Népújságot lapozgatom. Dorin Florea polgármester felhívásán áll meg a tekintetem. Nincs pénze a tanügynek, szegények az iskolák. A kft- k, magánszemélyek segítsenek. Segítünk is. Azaz segítenénk. Ha engednék.
Emlékezem... Német ismerôsöm - különc öreg -, itt szórta pénzét segéyként errefele. Hazafelé menet beugrott butiknyi édességgel családunkhoz.
Ez megmaradt. Csináljatok vele, amit akartok, mondta. Szegény az iskolánk, gondoltam. Elszaladtam az iskola igazgatóságához. Itt van a mecénás, meghívhatnánk az iskolánkba. Az édességnek is gazda kerülne.
Ma volt az évzáró ünnepély, az igazgató fáradt - volt a válasz. Hagyjuk a csomagot, kiosztja majd szeptemberben. Tovább erôsködöm. Talán holnap... mert itt a szponzor! Végül megegyezünk. Másnap volt is gyerek szép számban az iskola udvarán. De az igazgatóra hiába vártunk. Egy jó félóra múlva átküldte a takarítónôt, s ô nyitotta ki a tantermet.
Szegény az iskolánk... Nem adom fel. Óvodának próbálok testvéróvodát szerezni Japánban. Tíz óvodából egy hajlandó volna. Mûsoros videokazettát küldök, fényképeket az óvodáról. Válasz! Küldjünk pályázatot, adatokat az iskoláról. Mi van, mi nincs, mi kellene. Szaladok egyik igazgatóhoz, szaladok a másikhoz. Hiába. S közben olvasom a felhívást, segítsünk, mert szegények az iskolák.
Bár még nincs választási kampány, az elôjáték megkezdôdött. Érdemes felfigyelni arra, hogy mi történik a politikai élet porondján.
Nézzük meg mi történik az RMDSZ-berkekben. Ott is kampányolnak. Készül a szervezet választási programja. Várjuk a megjelenését. Kíváncsiak vagyunk, mi az új benne. Például a faluról, a mezôgazdaság jövôjérôl.
A falusi társadalom kritikus periódusban él. Hogy ezt meddig bírja? Nyilván a végtelenségig nem. A tavasz folyamán az árvíz, a nyáron a szárazság sújtotta a mezôgazdaságot. Az üzemanyag ára a nyár folyamán ismét emelkedett. A gépesített munkadíj magas, szalmásgabonából az átlagtermés alacsony, nem fedezi a költségeket sem.
Az idôjárás viszontagságai veszélybe sodorják a termelôt, mert a termelésbe befektetett költség nem térül meg. Sok esetben nincs jövedelem, csak veszteség. A földmûves társadalom – annak ellenére, hogy némi támogatást kapott az államtól – úgy érzi, hogy magára van hagyva. Nincs érdekvédelem a mezôgazdaságban, illetve van, de csak a nagytermelôknek, farmereknek. A kistermelôk a piac, a felvásárlók, a közvetítôk védtelen kiszolgáltatottjai.
Öröm arról olvasni, hogy a mezôgazdasági minisztérium egy törvénycsomag-tervezetet dolgozott ki, amely magába foglalja a vetômag 37%-os ártámogatását, az üzemanyag részbeni támogatását és a természeti csapások okozta károk megtérítését. Vajon a törvényhozó testületben lesz mezôgazdasági szakember, aki érvelni tud a törvénycsomag-tervezet elfogadása mellett?
Az ország lakosságának 45%-a falun él, és több mint 35%-a a mezôgazdaságban dolgozik. Információim szerint a falu, a földmûves társadalom nincs ilyen arányban képviselve a parlamentben. Kevés a szakember.
Most zárultak le az RMDSZ szenátor- és képviselôjelölô gyûlései a körzetekben és kerületekben. Sort kellett volna keríteni mezôgazdasági szakemberek jelölésére is. S amikor ez a gondolat foglalkoztat, olvasom a Népújságból, hogy a Kisgazda Szövetség, a volt Kisgazdapárt utódszervezete szenátorokat és képviselôket jelölt. Felötlött bennem, a szervezet biztos jelölt jó mezôgazdászt is. Íme a Kisgazda Szövetség jelöltjei: szenátorok - Kerekes Károly és Frunda György, képviselôjelöltek - Izsák Balázs, Kelemen Atilla, Kakassy Sándor, Kincses Elôd, Borbély László.
Ezek a jelöltek mind jók, sôt nagyon jók. De hol van köztük a mezôgazdász? Hacsak Kelemen Atillát nem tekintjük annak, aki állatorvos. Mindemellett elférne a listán egy mezôgazdasági szakember is,
A második világháború után, a felszabadulással a szoc. társadalomban, a "demokrácia" alatt az emberiség nem fejlôdött itt, nálunk, hanem csak tengôdött-vergôdött.
Bizonyságul hozom fel a falusi kutakat. Eltûntek a gémeskutak s helyükben látjuk a hosszú kötélen mûködôt. Ilyent szereltem a szüleimtôl örökölt kútra. A hosszú ruhaszárító spárgát három részre osztottam, a közepénél a veder fogantyújára kötöttem, azt leeresztem a kút mélyére és csapkodom a kötelet erre-arra. Ezt teszik még nagyon sokan, variálhatnám a módszereket: karóval, kútostorral. Öregek, özvegyek, de még mások is, akik visszaigényelték a saját erdôterületüket, de csak papíron kapták vissza. Nem mérték ki, így nem tudnak egyetlen cserefát sem kivágatni. Az erdôk államosítása óta így megy ez ma is. Olyan udvaron is láttam ilyen táncoltató vedret, ahol férfi és szakember a tulajdonos. A múltban úgy segítettek ezen, ahogy azt a magyar közmondás írja: "Segíts magadon, s az isten is megsegít". Ma ez is csôdöt mondott. A szüleim halála után eltörött a kútgém. Egy fél év elég volt ahhoz, hogy újat tegyenek. Azután a kútágas tört ki, és egy fél év alatt jó pénzért, jó összeköttetéssel ott ágaskodott az udvaron. Ma ugyancsak kettôbe tört a kútgém, de nincsen reá megoldás. Így lehetetlen hosszú cserefát szerezni. Ezért az én kutamon és még sok hasonlón sokáig nehéz lesz a veder. Míg ez megoldódik, addig talán meg is halok. Akárcsak a szüleimnek, nekem sem vághatják ki az örök lakásba az utolsó bútordarabot. Mit tesznek a koporsó alá? Azt az írást, amivel visszaadták az erdôket?
Ez alatt a nagy szárazság alatt hiányzott a kútgém és nem segített se pénz, se összeköttetés. Csak az vigasztalt, hogy körülöttem még sok hasonló, kötélen, karón cipelô öreget látok. Igaz, hogy hoztak nekem egy búvárpumpát is a jó rokonaim, de nem tudtam felszereltetni, mert még a házból is kiemelik és kerékre teszik. Így maradok az erdôk visszaigénylésével, az ígérgetésekkel, a hivatalos papírral, a kötélen ugrándozó vederrel, amit többszörös erôvel ráncigálok ki a kútból. Ez a fejlôdés menete. Ilyen és hasonló átalakuláson ment át sok, verejtéket hullató ember, akárcsak a gémeskutak, de nem azért, mert kanalizálják a falvakat, hanem azért, mert elvették és ma sem mérték ki a tulajdonosoknak az erdôket. Eltûnik minden jó, ami még elviselhetôvé tette az életet, és nem jön helyette semmi vigasztaló, csak az ember karja lesz erôtlenebb!
Néhány hete a televízióban azzal a felhívással fordultak a vállalkozókhoz, tehetôsebb polgárokhoz, hogy lehetôségeik szerint járuljanak hozzá az oktatási intézmények rendbetételéhez, amelyek pénzügyi támogatás híján, katasztrofális állapotban vannak. A felhívásnak sikere volt. Sok óvoda, iskola tisztán, rendbe téve kezdheti az új évet. És ez így van rendjén.
Persze a kisördög nem hagy nyugodni. Vajon az a kb. 5 millió nyugdíjas nem érdemelne egy jobb jelent? Úgy látszik, nem. Ôket már leírta a hatalom, mert csak terhet jelentenek az országnak. Így olyan nyugdíjat állapítottak meg nekik, hogy épp éhen ne haljanak a hideg, fûtetlen lakásokban, gyógyszer és orvosi ellátás híján.
Ugyanígy felvethetjük a betegek helyzetét is. Ôk sem érdemelnek jobb jelent? Nem. Mert nemhogy gyógyszerre, de még a napi kosztra sem jut pénz.
A dolgozók, munkások, bányászok, tanárok, egészségügyi dolgozók, kutatók sem érdemelnek jobb jelent? Nem. Pedig nagy részük anyagi javakat termel.
Még nem szóltam a munkanélküliek tömegérôl. Egy fiatal nem kap munkahelyet, mert nincs tapasztalata. Ha már elmúlt 40-45 éves, már nem kap munkahelyet, mert öreg. Számos gyárat, vállalatot zártak be és helyükbe csak elenyészôen csekély munkást foglalkoztató kis üzemet létesítettek. Így a munkanélküliek aránya állandóan nô, habár a hivatalos statisztika mást mutat. Valószínû, a statisztika nem veszi figyelembe azokat, akik már nem részesülnek munkanélküli segélyben. Nem kell csodálkozni azon, hogy aki teheti, itthagyja az országot és máshol próbál szerencsét, hogy az itthon hagyott családjának megélhetést biztosítson. Így tehát ôk sem érdemelnek jobb jelent.
De nem érdemel jobb jelent a sok hajléktalan, kanálislakó gyermek sem, akik részeges, vagy nemtörôdöm szülôk miatt voltak kénytelenek elhagyni a szülôi házat, vagy egyszerûen elhagyták ôket. Ugyanígy nem érdemel jobb jelent a 2- 3 milliónyi cigány sem, akik a város- és faluszéli putrikban tengôdnek napról napra, s szeméttelepen guberálva keresik az ennivalót. Régen a kollektív gazdaságok, aztán a köztisztasági vállalat adott munkát nekik, most munkanélküliek. A falusi gazdálkodók sem érdemelnek jobb jelent. Sokan visszakapták földjeiket, de megdolgozni már nem tudják. A falu kiöregedett. A kis nyugdíjból nem futja a gépi megmunkálásra. Parlagon marad a föld nagy része.
Durván számolva, a lakosság 70-80 százaléka, körülbelül 18 millió ember a nyomor szintjén él. Az állandó áremelések tovább növelik a szegénységet. Már az elmúlt télen sem tudták sokan kifizetni a közköltséget, lemondtak a fûtésrôl. Nem lesz fûtés, villanyáram, meleg víz, mert nem tudják kifizetni az emberek. A villanyáram ára egy év alatt 61 százalékkal nôtt, a földgázé 41 százalékkal. A nyugdíjasoknak java része csak kenyeret és tejet tud vásárolni, ha nem akarnak megfagyni a télen.
Közelednek a választások. Folynak a harcok a pártok között minél több bársonyszék megszerzésére. Úgy látszik, a hatalom megszerzése, vagy a hatalomhoz közel állókhoz tartozni minden pártérdeknél többet ér. De többet ér a nép érdekénél is. Röviddel a választások elôtt nem láttunk egyetlen olyan programot sem , amely az életszínvonal emelését irányozná elô. A biztos jelent, de a biztos és jobb jövôt is megteremtették maguknak a hatalom közelében állók. Ha kiesnek a bársonyszékekbôl, úgy is lesz, amit a tejbe aprítaniuk. És mi? Számunkra a jövô távol van, nekünk csak a biztos jelen kellene, de az is kétséges, hogy egészségben megérjük a tavaszt.
Mit szólsz hozzá, hogy a blokkunk adminisztrátora újból kitolt velünk? Már megint olyan nagy a konszum! Mit szólhattam az ügyhöz? Elôször is azt, hogy tényleg nagy disznóságról van szó, másodszor pedig azt, hogy már panaszkodni sem tudunk magyarul?
Mert az adminisztrátort nevezhetnénk ügyintézônek, aki, ugye, a lakók ügyét intézi, akarom mondani, elintézi, rendezi és ugyanakkor meg is rendezi, mint azt a konszumnak nevezett közköltséggel is tette. De hát ez már más lapra tartozik, s a lakók ez ellen vajmi keveset tehetnek.
Azt viszont megtehetik, hogy ezt a bizonyos kiadást közköltségnek nevezzék, a blokkot pedig tömbháznak. Mert ha jól belegondolunk, ez utóbbi egy 20 lakásból álló tömb. Hát nem érthetôbb így? Anyanyelvünk szavait ne mellôzzük!
Az agrárszakemberek becslése szerint az idei kukoricatermés mintegy 6 millió tonnával lesz kisebb a tavalyinál és 4,2 millió tonnára tehetô. A belsô szükséglet (6 millió tonna) fedezésére importhoz folyamodik a tárca. A napraforgóhoz hasonlóan, a kukoricának is nagyon megártott az idén a szárazság és a jégesôk.
Sorin Frunzaverde nemzetvédelmi és Radu Berceanu ipari miniszter, valamint a hadi ipari szakszervezeti vezetôk kedden a kormány székházában megállapodtak az ágazat átszervezésének mikéntjében: holdingot alakít a Romarm országos társaság és a hadsereg arzenálja. A holding – ellenôrzô társaság néven is ismert konszerntípus – az ipari tárca alárendeltségében fog mûködni, míg a nemzetvédelmi minisztérium másik önálló ügyvitelû egysége, a Romtehnica, megmarad igazgatóság formájában az ellátmányi és szolgáltatási ügyosztálynál, a tárca keretében. A létrejött megállapodás szerint a Romarmhoz tartozó üzemek jogi személyiségekkel rendelkezô tagjai lesznek a holdingnak, míg az arzenál egyetlen tagot fog képezni. Az ipari tárca feladata lesz kidolgozni az átszervezés tervet, amelyet minden valószínûség szerint a jövô év elején kerül alkalmazásra.
Kárpát-medencei turnéra indul a Hargita
A magyar millennium tiszteletére kárpát-medencei turnéra indul a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – tájékoztatta András Mihály, a csíkszeredai együttes vezetôje a sajtó képviselôit, Budapesten. Csütörtöktôl – húsz napon át – hét ország magyarlakta településein mutatkoznak be. A több mint harmincéves múltra visszatekintô mûvészcsoport elôadásain a vendéglátó település egy-egy tánc- vagy énekcsoportja is közremûködik. A turné számos helyszínén a Hargita fellépésekor millenniumi ünnepnapot, illetve más helyi ünnepséget tartanak – ismertette András Mihály.
Kedden útnak indultak a Pitestibôl annak a történelmi lovas túrának a résztvevôi, akik XII. Károly svéd király 1714-es lovas bravúrját ismétlik meg. A lovasok a svéd király nyomdokain haladva két hét alatt 2600 kilométert tesznek meg. A Carolus Rex Revitat Egyesület tagjai azt kívánják bizonyítani, hogy napjaink lovai és lovasai képesek hasonló bravúrra. A tervek szerint szeptember 22-én érkeznek meg Stralsundba. A lovasok történelmi egyenruhákban, korhû postakocsik kíséretében követik majd az egykori útvonalat. A történelmi példának megfelelôen a lovasok – köztük a magyar Diószegi Edina – az utazás alatt csak négy éjszakát tölthetnek ágyban. A vállalkozást a Stockholmi Katonai Múzeum, a Budapesti Hadtörténeti Múzeum és a Karlskronai Tengerészeti Múzeum támogatja. A túra résztvevôit Pitestiben Tudor Pendiuc polgármester búcsúztatta korhû öltözetben, aki az induláskor maga is lóra ült és egy darabon elkísérte a menetet.
Cseh vízumkényszere a kanadai állampolgárokkal szemben
Csehország várhatóan 2001. január elsejétôl vízumkényszert vezet be a kanadai állampolgárokkal szemben – írja szerdai kiadásában a Hospodárské Noviny címû prágai gazdasági és politikai napilap jól értesült külügyi forrásokra hivatkozva. Ales Pospísil, a tárca szóvivôje a lapnak nyilatkozva nem cáfolta meg az értesülést. "Novemberben Prágába látogat a kanadai külügyminiszter. Kavan miniszter úr kihasználja az alkalmat, hogy szóvá tegye a két ország vízumpolitikája közti különbségeket" – nyilatkozta Pospísil. A cseh állampolgárok 1997 ôsze óta csak vízummal utazhatnak Kanadába. A kanadai hatóságok azért vezették be a vízumkötelezettséget, hogy megakadályozzák a csehországi romák tömeges kivándorlását. Pospísil szerint azonban ez a probléma azóta már megoldódott, de Ottawa ennek ellenére nem hajlandó eltörölni a vízumkötelezettséget. A kanadaiak azt is nehezményezik, hogy a cseh útlevelek nem eléggé biztonságosak, könnyen hamisíthatók, s ezért a hatóságok által nehezen ellenôrizhetô valódiságuk.
Soros szerint az euró hanyatlása megakadályozható
Soros György szerint az euró hanyatlása a központi bankok intervenciójával megállítható. A nemzetközi befektetô kedden New Yorkban úgy nyilatkozott, hogy minden feltétel adott a sikeres beavatkozáshoz, amellyel az értékvesztés visszafordítható. Szerda reggel az eddigi legalacsonyabb áron, 0,8815 dolláron jegyezték az eurót Frankfurtban, és ez a közös európai valuta 1999. januári bevezetése óta 25 százalékos értékvesztés. Soros arra figyelmeztetett, hogy a jóval 90 cent alatti euróárfolyamnak valószínûleg negatív politikai következményei lesznek. A magyar származású amerikai üzletember szerint az euró alulértékelt, és jelenlegi 90 centnél tartaná arányosnak az árfolyamszintet.
Spanyolországi bojkott a legnagyobb olajforgalmazó ellen
A spanyol vásárlók egy jelentôs csoportja bojkottot hirdetett kedden a nemzeti olajtársaság kútjai ellen, egészen a hónap végéig. Így akarják kifejezni nemtetszésüket a magas üzemanyagárak miatt. A spanyol jármûtulajdonosok egy része nemzeti platformot hozott létre és ez jelentette be a döntést, közölve azt is, hogy a nemzeti olajtársaság, a Repsol kútjai ellen meghirdetett bojkottot a késôbbiekben esetleg más társaságok benzinkútjaira is kiterjesztik. Szó van arról is, hogy az ügyben általános országos sztrájkot hirdetnek, melyben élvezik a kisparasztok szövetségének támogatását is. A Repsol jelenleg a benzinkút-piac mintegy felét tartja kezében Spanyolországban.
Nyilatkozat a külhoni állampolgárságról
Az RMDSZ Reform Tömörülésének Maros megyei csoportja támogatja a Magyarok Világszövetségének külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezetét. "Úgy véljük – áll a nyilatkozatban – a tervezet egyszerre tud megfelelni a határokon túl kisebbségbe szorult magyarok elvárásainak, a nemzetközi jog normáinak, a magyar nemzet és a magyar állam érdekeinek, anélkül, hogy sértené más népek, vagy más államok érdekeit. Örömmel és megelégedéssel nyugtázzuk a Kolozs megyei és Gyergyó-széki területi RMDSZ-szervezetek támogató nyilatkozatait, mint határozott jelzéseit a romániai magyarság egységének a külhoni állampolgárság kérdésében." Egyben felkérik az RMDSZ Maros megyei szervezetét, hogy a kolozsvári és gyergyói területi szervezetek példáját követve, azonosuljon az MVSZ törvénytervezetét létrehozó akarattal és koncepcióval, és a megye magyarságának érdekét és elvárásait figyelembe véve, nyilvánosan álljon ki a tervezet elfogadása mellett.
Az iskolaigazgatókkal tanácskoznak
Ma reggel 9 órától a tanintézetek igazgatóival tart megbeszélést a megyei tanfelügyelôség vezetôsége, az építészeti iskolaközpont dísztermében. A tanácskozáson kiértékelik az elmúlt tanévet, megvitatják az idei iskolakezdéskor felmerült problémákat, és az új tanévre kitûzött célokat.
Ma délután 3 órakor szerkesztôségünk – Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os iroda – jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az ügyhöz kapcsolódó összes iratot, amellyel kapcsolatban a szakember tanácsát kérik.
A megyei munkaerô-elhelyezési és átképzési ügynökség kedden, szeptember 12- én 10 órai kezdettel állásbörzét szervez Segesváron, a Steaua vendéglôben. A szabad állásokkal rendelkezô cégek ajánlataikkal az ügynökség helyi irodáját kereshetik fel, a Dumbravei utca 2. szám alatt. Részletes felvilágosítást a 771-963-as telefonszámon nyújtanak.
a címe annak az elôadásnak, amelynek bemutatóját szeptember 9-én, szombaton este 8 órától tartják az Ariel Színház Underground termében. Az ARTeast Alapítvány produkciójának szereplôi Mátray László és Váta Loránd, harmonikán közremûködik Pávai Csanád, dalszerzô Darvas Ferenc, rendezô Barabás Olga. Az elôadást a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház támogatta. További elôadások szeptember 11-én, 12-én, 14- én és 15-én. Az elôadások kezdési idôpontja este 8 óra. Jegyek a helyszínen, a Posta utca 2. szám alatt válthatók.
Pénteken délután 6 órakor a marosvásárhelyi Petôfi téri Mozaik könyvesboltban mutatják be a Romániai Magyar Évkönyv 2000 címû kötetet. Jelen lesz a könyv szerkesztôje, Bodó Barna politológus, egyetemi tanár, valamint a könyv szerzôi közül Bakk Miklós és Somai József. A kötetet Spielmann Mihály történész méltatja. Csíky Borka Bach gordonkamûveibôl ad elô.
A napokban Marosvásárhelyen járt szakértôk kiválasztották a fenntartható városfejlesztési stratégiát kidolgozó Helyi 21-es Jegyzôkönyv program leendô titkárságának két tagját. A polgármesteri hivatalt Popa Cristian szakfelügyelô, a nemkormányzati szervezeteket Aldea Alina, az Alpha Transilvana Alapítvány jelöltje képviseli majd a stratégia kidolgozását összehangoló szervben. A Marosvásárhely mellett másik öt romániai város fenntartható fejlesztési stratégiájának kidolgozását segítô ENSZ Fejlesztési Alap képviselôi októberben kötnek a támogatásról szerzôdést a programban érdekelt hat várossal, majd ezután a kiválasztott szakemberek többhetes külföldi felkészítôn vesznek részt.
A megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara szervezésében ma 12 órától a marosvásárhelyi Predeal vendéglôben tartják a tavalyi esztendô legeredményesebb cégeinek díjazását. Az önálló ügyvitelû vállalatok, bankok, biztosítók, valutaváltók és ingatlanközvetítôk kivételével több mint 9000 cégbôl választották ki a legeredményesebbeket.
Szeptember 13-án ünneplik a Román Tûzoltók Napját. Ennek alkalmából a marosvásárhelyi, Horea utca 28. szám alatti tûzoltólaktanyában szeptember 9-én, szombaton 10 órától Nyílt kapuk napja elnevezésû rendezvényt szerveznek. Ennek során bemutatják a katonai tûzoltók felszerelését, tûzoltást szimulálnak, és egyéb gyakorlatokat és bemutatókat is tartanak.
A Marosvásárhelyi Egyetemi Sportklub vívó szakosztálya a sportág iránt érdeklôdô 9-14 év közötti fiúk és lányok számára válogatást szervez. Szeptember hónap folyamán, minden hétfôi, szerdai és pénteki napon várják a jelentkezôket 8-10, és 16-18 óra között, az egyetemi sportcsarnok mögötti vívóteremben.
A marosvásárhelyi Grand Szálló második emeletén mûködô Merlin Biliárd Sport Klub szeptember 9-24. között másodjára rendezi meg a Líceumok kupája versenysorozatot. Elôször mindegyik liceum számára külön versenyt tartanak, majd a négy legjobb fiú, illetve lányversenyzô a döntôkben mérheti össze tudását. A részvétel ingyenes. Szeptember 9-én, szombaton a mezôgazdasági, egészségügyi, gazdasági és Traian Vuia, 10-én, vasárnap a Bolyai, faipari, építészeti és kémiai líceumok versenyeit tartják a Merlin klub biliárdtermében.
Az Electrica Rt. marosvásárhelyi fiókegységének közlése szerint karbantartási munkák miatt holnap 9-12 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen a Macinului, Mureseni, Recoltei, Baneasa, Albinei utcákban, illetve a Dezrobirii utcának a Szabadság utca és a vasútvonal közötti szakaszán. Hasonló okok miatt ugyancsak pénteken, 10-14 óra között Marosszentgyörgyön, a Fô utca 1231-1266. számai között, és a Muresului utcában lesz áramszünet.
Az OBELISC építkezésianyag-raktárban rendelhet BRAMAC, TONDACH vagy TÖVISI betoncserepet (30 év garancia), LINDAB tetôszerkezetet (30 év garancia). Szállítás biztosítva. Dorobantilor u. 15. sz., 8-17 óra között. Tel. 161-941. Szombaton is nyitva! (11671)
ELADÓ benzines, 1986-os kiadású, 2000 cm3-es Ford áruszállító autó, új számtáblával. Tel. 161-216. (12132)
ELADÓ 2 db új, 120 literes cserefa boroshordó. Tel. 215-461. (12162)
VESZEK elônyösen négyévesig autót, 18 ezer DM-ig. Tel. 092-953-774. (12143)
ELADÓ Barkas, 8+1 személyes, 1986-os kiadás, Skoda 120 L, 1980-as kiadás, elsô tulajdonos, 2 darab nagy íróasztal. Tel. 095-510-935, 146-764. (12271)
VÁSÁROLUNK hízott sertést, 25.000 lej/kg. Calarasilor u. 56. sz., helyben fizetéssel. (12282)
ELADÓ U650-es traktor jó állapotban, plusz eke. Érdeklôdni 16-21 óra között az 576-250-es telefonszámon. (12183)
ELADÓK új inoxkagylók, Mountain Bike biciklik, gázkonvektorok. Tel. 212-369, 216-870. (11848)
ELADÓK automata mosógépek, televíziók, kazánok, kaloriferek garanciával. Tel. 135-805. (12148)
VESZEK 1 literes ásványvizes üvegeket ládával. Tel. 218-928. (12225)
SÜRGÔSEN eladó kombi, 1900 cm3-es, dízel VW Passat. Tel. 094-986-892. (12227)
ELADÓ U650-es traktor, két 5 tonnás utánfutó, egyik homologálva. Érdeklôdni Ludason, a Muresului utca 22. szám alatt. (12233)
ELADÓ 2 db 2 m-es, 4 méteresre összeszerelhetô kétágú létra és 200 literes mûanyag hordó. Tel. 138-588. (12292)
ELADÓ új, tölgyfából k&ea