|
LII. évfolyam 207. (14563) |
2000. szeptember 5., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az érvényes szabályok szerint Maros megye tíz képviselõt és négy szenátort küldhet a parlamentbe. Ez azt jelenti, hogy minden teljes listát indító párt a megadott jelöltszámot kell, hogy letegye az illetékes választási bizottságnál. A Maros megyei RMDSZ-ben lezajlott a jelöltállítás elsõ szakasza, vagyis megtartották a körzeti/kerületi jelölõgyûléseket, s ezért összesítése nyomán kialakult az a szenátori és képviselõi lista, amely végsõ formájában a szeptember 16-án tartandó megyei küldöttgyûlésen kerül jóváhagyásra.
A jelölõgyûléseken kialakult listák sorrendje a következõ: 28 körzet, illetve kerület szavazott Frunda Györgyre. Az alapszabályzat értelmében a mindenkori szövetségi elnök az általa választott megye képviselõi vagy szenátori listájának élére kerül. Mint ismeretes, Markó Béla Maros megyét választotta. Így a szenátori listán egyelõre ez a két név szerepel. A teljes listát, öt jelöltig, a megyei operatív tanács állítja össze.
A képviselõjelöltek lajstroma a kapott szavazatok arányában a következõ: dr. Kelemen Atilla (27), Kerekes Károly (27), Borbély László (25), Kakassy Sándor (7), Tatár Béla(7), Burkhardt Árpád (5), Dávid Csaba, Fekete Árpád, Németh János, Pokorny László négy-négy körzet vagy kerület támogatását tudhatja maga mögött.
Dr. Kelemen Atillát, az RMDSZ megyei elnökét és Virág Györgyöt, a választási bizottság elnökét a jelölõgyûlések lefolyásáról, szabályosságáról kérdeztük.
– Hány körzet és kerület állított jelölteket?
Kelemen Atilla: Tizenhét (17) körzetben, tizenkét videki kerületben és öt társszervezetben zajlottak a jelölõgyûlések.
– Hogyan értékeli az RMDSZ politizáló rétegének hozzáállását, mert tudomásunk szerint elég szerény volt a részvétel?
Kelemen Atilla: Azokon a gyûléseken, amelyeken jelen voltam, a jelenlét számomra meglepõen jó volt. Igaz, hogy csak öt gyûlésen vettem részt, nem jutottam el több helyre, de azt állapítottam meg, hogy felelõsségteljesen szóltak hozzá az emberek. Mindenféle pletykaszintû hozzászólást igyekeztem visszanyesegetni, mert nem az volt a lényeg, hogy összegyûljünk és pletykálgassunk személyekrõl, hanem próbáljuk felmérni, hogy mit kell tételesen tenni a magyarság érdekvédelméért, mi az, lehet állítani a választók preferenciális listáját. A Maros megyei szervezet meg is teszi ezt, hogy a választói igényekre a legmaximálisabban tudjunk reagálni.
– Mi lesz a következõ lépés? A választási bizottság egyszerûen elõterjesztõje lesz a kialakult jelöltlistáknak a küldöttgyûlésen, vagy változtathat rajta?
Kelemen Atilla: A választási bizottság érvényesnek fogadta el a listákat. Ezeken Frunda György szenátor neve szerepel és tíz olyan képviselõjelölté, akiket legalább négy körzet vagy kerület javasolt és elfogadott. A szeptember 16-i gyûlésen a jelölteknek alkalmuk lesz egy rövid bemutatkozásra, és ott dõl el a végsõ sorrend. A listák véglegesek, csak a sorrend változhat. Voltak ugyan körzetek, ahol kisebb-nagyobb rendellenességeket fedezett fel a választási bizottság, de ezeket, a választók érdekeit szem elõtt tartva, kezelte.
– Visszautalva egy elõzõ kérdésünkre. A jelöltállításra vonatkozó szabályzat bizonyos részvételi küszöböt szabott meg a jelölõgyûlésekre. Tehát ezek érvényessége vagy érvénytelensége a kérdés. Ezt hogyan kezelte a választási bizottság?
Virág György: A sajtóban is közzétett szabályzat értelmében, a jelölésre joga van minden kerületnek, körzetnek és társszervezetnek. Legalább 50 személyt kellett volna összehívni ahhoz, hogy a létszám elégséges legyen a jelöléshez. Mivel tapasztalatból tudtuk, hogy általában kevés helyen gyûl össze ennyi ember, ugyancsak a szabályzat mondja ki, hogy elfogadott a bõvített választmányi gyûlésnek nevezett testület jelölése is. Jelölhetett így akármelyik társszervezet is tizenvalahány vagy harmincvalahány jelenlevõvel, mint ahogy meg is történt a gyakorlatban, és ezeket a szabályzat értelmében a választási bizottság hitelesnek és jogosnak értékelte. Ezek a jelölések viszont meg kellett feleljenek egy másik követelménynek is, éspedig annak, hogy a jelenlevõknek több mint a fele kellett szavazzon arra a jelöltre, akinek a neve elhangzott. Ez volt a minimális küszöb. Amennyiben ezt nem érte el valaki, az illetõ jelölése nem volt érvényes. A választási bizottság átnézte a jegyzõkönyveket, a mellékelt szavazócédulákat, és hitelesítette valamennyi társszervezet, kerület és körzet jegyzõkönyvét.
– Sehol sem volt kifogásolnivaló, nem történt hiba?
Virág György: Történtek olyan módosítások, amelyeket mi jóhiszemû módosításnak tekintettünk, s amelyek nem változtattak a jelöltek névsorán egyetlen esetben sem. Ha nagyon szigorúan, betû szerint értelmeztük volna a szabályt, akár ki is zárhattunk volna egyes körzeteket vagy társszervezeteket. Augusztus 31. volt az utolsó határidõ, amikor el kellett juttatni a jegyzõkönyveket a megyei RMDSZ-hez, a választási bizottsághoz. Az volt a célja a választási bizottságnak, hogy a szabályzatot tiszteletben tartsa, de mégse vonja meg senkitõl a jelöltállítás jogát.
Egyetlen jegyzõkönyvet nem tudtunk elfogadni. Ennek az az oka, hogy Ludas kerület megismételte a gyûlést, mivel az elsõ gyûlésen a szenátorjelöltek közül senki sem kapta meg a jelenlevõk többségi szavazatát. Ezért megismételték a gyûlést, nem ugyanazzal az összetétellel, csak a szenátorjelöltekkel foglalkozott ez a gyûlés, amelyre egyrészt határidõn túl került sor, másrészt teljesen értelmetlennek tartottuk és nem tudtuk elfogadni. Ezért el is hangzott a vád, hogy Ludas körzetet kizártuk abból, hogy szenátort jelölhessen. Szerintem önmagukat zárták ki azzal, hogy az elsõ gyûlésen nem tudtak megegyezni. Ezt illett volna tudni mind a megyei szervezet megbízottjának, mind a kerületi elnöknek.
Pontosítani szeretnék: nem lehetett úgy elérni a négy szükséges jelölést, hogy három helyen képviselõknek, egy helyen szenátornak jelöltek valakit vagy fordítva. Vagy képviselõ- vagy szenátorjelöltként kellett minden érintett személynek megkapnia a megfelelõ szavazatszámot. Az általunk igazolt és elfogadott listák sorrendjét véglegesíti a szeptember 16-án, a Kultúrpalotában sorra kerülõ küldöttgyûlés.
Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál
Virág György, a megyei tanács elnöke az elmúlt héten a -Közép- Regionális Fejlesztési Tanács alakuló ülésén vett részt – tudhattuk meg a megyei tanács heti sajtótájékoztatóján. A résztvevõk megegyeztek abban, hogy a tanácsot két társelnök vezeti majd, így minden egyéves mandátum idejére mind a hat megyének lesz képviselõje a vezetõségben. A jövõ év végéig a tanácsot Fehér és Kovászna megye tanácselnökei vezetik, megyénket – mint a megyeszékhely polgármestere – Dorin Florea képviseli majd, alelnöki minõségben. A felek megegyeztek abban is, hogy a pályázatok elbírálásánál ezentúl nagyobb súllyal esnek latba azok a kritériumok, amelyek számokkal kifejezhetõk, más, szubjektív kritériumok rovására.
A tanácselnök Sepsiszentgyörgyön is járt, ahol az RMDSZ közhivatalt betöltõ személyiségei, minisztériumi tisztségviselõi, tanácselnökei és alelnökei tanácskoztak a szövetség választási programjáról, melyet hamarosan nyilvánosságra hoznak.
Virág György röviden ismertette a csütörtökre összehívott megyei tanácsülés legfontosabb napirendi pontjait is. Várhatóan megszavazásra kerül a megyei költségvetés kiegészítése, ahol a 10 milliárdnyi többletbevétel szétosztásáról döntenek, s határoznak a gyermekjogvédelmi intézményeknek juttatott 12 milliárd, valamint a repülõtér fejlesztésére fordítandó 4,9 milliárdnyi céltámogatás odaítélésérõl. Szóba kerül az ülésen az Ambasadorii Lumii Copiilor alapítvánnyal aláírandó társulási szerzõdés is, amely fogyatékos gyermekek számára 22 milliárdos beruházással otthont szándékozik építeni Marosszentkirályon. Az alapítvány 49 évig biztosítja a létesítendõ intézmény mûködését.
A marosszentgyörgyi fürdõ körül kialakult botrányos helyzettel kapcsolatban a megyei tanács tájékoztatta Carmen Vamanu prefektust, hogy a Cornalina cég valamennyi építkezését engedély nélkül végezte. El kell viszont ismerni, hogy a szerzõdés felbontása csakis bírósági határozat útján történhet. Az illegális építkezések miatt a megyei tanács a törvénynek megfelelõ bírságokat szab ki.
A sürgõsen megoldandó feladatok közül a gyulakutai és radnóti víz- és hõenergia- ellátás kérdése merült fel. A két helyiségben mûködõ, átszervezés alatt álló hõerõmû vezetõsége ugyanis közölte, hogy tovább nem biztosítja a szolgáltatásokat. Gyulakután egyáltalán nincs remény arra, hogy az erõmû meggondolja magát, míg a radnóti 350 ezer lejt követel egy gigakalória ellenértékeként. A megyei tanács nehezményezi, hogy ezt alig két hónappal a fûtési idény beköszönte elõtt közölték, s próbál legalább ideiglenes megoldást találni a sürgetõ gondokra.
Ugyancsak megemlítésre került, hogy a tanács 40 millió lejt szán a görgényszentimrei líceumnak az ivóvíz biztosítása érdekében, hogy a megyei könyvtár 2000 kötetet adományozott a chiºinãui Marosvásárhely Könyvtárnak, s hogy hamarosan meg fogják javítani a régi városháza tornyában található órát. A mintegy 15 millió lejbe kerülõ munkát egy tapasztalt segesvári órásmesterre bízták.
A proletkult ugye az olvasztárt emelte sztárrá. A diktatúra sztárja eltakarta elõlünk a napot, a félhomályban mégis látszott néhány árnyalak, akikrõl tudni lehetett: õk a harcolók, szükség esetén fáklyavivõinkké válnak, ha kell, mártírjainkká. Szóval volt egyfajta elitünk, suttogtuk legalábbis, hogy van. Ha fordul a kerék, tudjuk, ki veszi át a gyeplõt. Nos, a kerék fordult, ló döglött, illetve szamarat sortûz talált, hám is ürült, fölényeskedtünk kicsit, hogy lám, a román elit valóban hiányzik, kik veszik át a hatalmat, muramista, hát mi lesz itt, hogy' lesz ebbõl politikai többpártrendszer és áttérés a piacgazdaságra. Demokrácia és kapitalizmus. Áj, váj.
Van-e hiteles román politikai elit? Valamilyen... van, bár az elit fogalmát csaknem mindenki összetéveszti a sztár fogalmával. Az értelmiség egy része fazont cserélt, újságíróvá, politikussá, ritkábban vállalkozóvá alakult. (Vállalkozásban nem körözheti le senki a belügy és a szeku idejében dobbantóû, "tõkeerõs" embereit.) Orvosok, mérnökök, írók, jogászok "mentek át máról holnapra politikai elemzõbe" (Andrei Pleºu). Lett belõlük lapigazgató, sómen, honatya, miniszter, cégtulajdonos, körözött sikkasztó. Ez volna az új elit? Ez csak a pót-elithez dörgölõdzõ sznob réteg, a kapaszkodók "krémje". Mivel igazi elit nincs, a sznobok a "civil szféra" elõkelõihez súrlódnak. Az "alulról jöttekkel" együtt tudják, hogy meg kell ragadni minden alkalmat a gyors meggazdagodásra. "Carpe diem", használd ki a napot, mondják farizeus képpel, s naná, hogy nem a szerelemre értik. Ki intézi az ország dolgát? Az a hamis elit, amely éppen grasszál. A munkásság? A földmûvesség? Hát van még ilyen, vannak még munkások és parasztok? Dolgozók? Ma csak menedzserek vannak. És munkanélküliek. Akikrõl nem beszélünk. A munkanélküliség, a szociális helyzet gonosz dzsinn, maradjon csak a feledés palackjába zárva.
Milyen is az igazi elit? Pleºu szerint az igazi elit nem öntelt kisebbség, elvont szuperlatívuszokat megtestesítõ magányos klub. Az elit a társadalom szervezetének szükséglete, egy közösségigény érzelmi kifejezõdése.
Van-e ilyen elit Romániában? Vannak-e válogatott és kimûvelt képességek, amelyek megszolgálták a közösség tiszteletét és bizalmát? Megvan-e a mai román társadalomban a kiválóság tisztelete, az elit-teljesítmény igenlése és ösztönzése?
Nincsen meg. Ez a társadalom nem tudja elviselni a nagyszerûséget, látni sem bírja a nagyformátumú dolgokat. "A csonkító alávetettség évtizedei után a mindent elsöprõ kritikai szellem kompenzáló robbanásának vagyunk tanúi: senki sem talál menedéket a diszkreditálás kéjes rohamai elõl."
Nem a tele has produkál (majd!) kimûvelt vezetõréteget, az ép embernek és az egészséges társadalomnak egyszerre van szüksége "a megélhetés és a gondolkodás kedvezményeire".
Mindennapi kenyérre és utópiára.
Van-e Romániában kis magyar elit? Ha van, milyen? Érdemes-e gondolkodni? (Errõl?)
Ígéretéhez híven a ratosnyai polgármesteri hivatal tegnap délelõtt 10 órakor lezárta a Ratosnya és a Jód völgye felé vezetõ utakat. Ezért több teherszállító autó kényszerült megtorpanásra: egyesek a várakozást választották, mások a visszafordulást, ismét mások, akik még reggel az útlezárás elõtt kimentek a völgyekbe, rakományukkal együtt kell majd az útlezárás feloldását megvárják.
A drasztikus megoldást azért választották, mert a helyi tanács határozatának megfelelõen az idén árverezett, kitermelésre kerülõ mintegy 8000 köbméter fa után a fakitermelõknek útrongálásért köbméterenként 7000 lejt kellene fizetniük, ám legtöbben ezt nem tartották be. A helyi erdõkben fakitermeléssel foglalkozó 25 cég közül az augusztusi felszólítás ellenére is eddig csak két ratosnyai cég fizette ki a tartozást, mintegy 30 millió lejt. A többi cég azonban nem válaszolt a felszólításra, amelyben a polgármesteri hivatal figyelmeztetett rá, hogy a fizetés elmulasztása esetén elzárják az utat.
A fakitermelés és szállítás nyomán befolyó 560 millió lejt a polgármesteri hivatal a községi utak javítására fordítaná, de Szász Movila István alpolgármester szerint ha mindenki kifizetné tartozásait, akkor is csak a legsürgõ
sebbekre lenne elég, hiszen a fakitermelés nyomán az utak teljesen tönkrementek. A két völgybe összesen naponta körül-belül 150 teherszállító autó megy ki és hozza be farakományát.
A tegnapi útlezárás következtében néhány cég azonnal kifizette a szóban forgó összeget, mások ígéretet tettek arra, hogy néhány napon belül törlesztenek. A ratosnyai polgármesteri hivatal adatai szerint - ami esetenként eltér a Romsilva nyilvántartásában szereplõktõl - a Prolemn 86 millióval, az Imob 87 millióval, a Torestar 78 millióval, míg a Furnser 48 millióval tartozik.
Az ígéretekre való tekintettel a helybeliek úgy döntöttek felfüggesztik az útlezárást csütörtökig, Ez a határigõ a tartozások rendezésére.
Egyébként a tegnapi útlezárás során agresszióra nem került sor, így a helyszínen jelenlevõ rendõröknek semmi munkájuk nem akadt.
A marosvásárhelyi Somostetõn levõ nyári színpad helyére tervezett öregek otthonának az építésére az idén 2 milliárd lejt irányzott elõ a tanács. A munkálatokat végzõ Contranscom Benþa cég eddig elköltött 975 milliót. A tanács még 120 millióval tartozik a vállalkozónak. Amint a felvételen is látható, eddig elkészültek a pincehelyiségek és elérték a O szintet, amire helyezik majd a szobák falait. A kivitelezési szerzõdés alapján a tanács valamiveél több mint fele arányban, míg a Benþa cég a fennmaradó százalékban finanszírozza az építkezést. A legutóbbi tanácsülésen módosított költségvetés szerint az idén még 1 milliárd lejt utaltak erre a létesítményre, úgyhogy nemsokára folytatják a munkálatokat. A tervek szerint lesz egy központi épülettömb, ahova az étkezõt, nappalit helyezik el, innen nyílik majd külön-külön az a három szárny, ahova összesen 96 ágyhelynek otthont adó szobákat létesítenek. Az elképzelés szerint a gázvezetéket a vendéglõtõl, míg a villany-, a lefolyó- és vízvezeték- hálózatot az Erdõ utcából hosszabbítják meg, ebbõl látják el az öregek otthonától nem messze épülõ villanegyedet is. Az ütemterv alapján az idén az építetõ egy épületszárnyat be kell hogy fejezzen.
Lakó Árpád iskolaigazgató tájékoztatása szerint Nyárádremetén az I.-VIII. osztályos iskolába 221 tanuló iratkozott be, Köszvényesen 121 (I.-VIII. o.), Vármezõn pedig 51 tanuló az I.-VII. osztályba, a nyolcadik osztályt jövõben indítják. Mikházán és Deményházán I.-IV. osztályos iskola mûködik, idén 14, illetve 12 tanulóval. Az öt település öt óvodájában összesen 164 gyereket oktatnak, a legnépesebb óvoda Nyárádremetén van 76 gyerekkel, míg Deményházán csupán 12 gyereket írtak be. Lakó Árpád elmondta, hogy mind az öt iskolában sikerült elvégezniük a szükséges felújítási munkákat. A tanintézmények mûkõdési engedélyeinek felújítását tegnap végzték el.
A polgármesteri hivatal által meghirdetett versenytárgyaláson az iskolák és óvodák javítására a jogot a deményházi Bakó családi vállalkozás nyerte el. Szász Károly felvétele még akkor készült, amikor Bakó József és fia a deményházi iskola külsõ felújítását végezte. Az öt iskola javítási költségeit, 18 millió lejt a helyi tanács fedezte. A vállalkozótól megtudtuk azt is, hogy a nyárádremetei, köszvényesi és vármezõi iskolákban általános belsõ javításokat végeztek, Mikházán egy osztálytermet kellett felújítaniuk. A deményházi iskola épületének külsõ falait meszelték, festették újra. A kérdésre, hogy miként sikerült a tanév nyitás elõtt elvégezni az iskolák felújítását, Bakó József azt válaszolta, hogy már júliusban elkezdtek dolgozni fiávalés feleségével, valamint Katalin lányával. Reggeltõl estig tartott a munkaidejük.
4 millió lejnyi büntetést róttak ki, s 6 millió lej értékû terméket vontak ki ideiglenesen a forgalomból a megyei fogyasztóvédõ hivatal felügyelõi a másodkézbõl származó termékeket forgalmazó egységeket ellenõrizve. Mint az Emilia Leah igazgatónõ által öszeállított közleménybõl kiderül, a fogyasztóvédõ felügyelõk a polgármesteri hivatal szakembereivel közösen hat, használt ruhákat, cipõket áruló kereskedelmi egység mûködését vizsgálták meg. A mûködéshez szükséges iratok ellenõrzése során kiderült, hogy az egységek felének nem volt meg a szükséges engedélyek mindegyike, például a marosvásárhelyi Zanex Com Kft. nem rendelkezett egészségügyi-mûködési engedéllyel. A termékek minõségét, kiállítását és címkéit vizsgálva a felügyelõk a következõ kihágásokat észleltek: a marosvásárhelyi Hilary Com Impex Kft.-nél, valamint a Zanex Com Kft.-nél forgalmazott termékek nem rendelkeztek megfelelõ, a termék tisztítási, tartósítási módját tartalmazó címkével. A marosvásárhelyi Seila Com Kft.-nél, valamint a Prodseram Kft.-nél az áru gyûrött volt, s nem volt a minõség függvényében csoportokra osztva. A Seila Kft. üzletében a termékek ára nem volt kiírva, míg a Zanex és Hilary üzleteiben nem volt feltüntetve a cég neve.
A fogyasztóvédõ hivatal közleményben hívja fel a fogyasztók figyelmét, hogy a termékek minõségét vizsgáló és a szakértõi véleményt kiállító Larex országos központ, az országos fogyasztóvédõ hivatal által kiállított szabályzat értelmében Larex.jellel lát el bizonyos termékeket. A minõségileg, mennyiségileg, s az érvényben levõ törvényeknek megfelelõ árucikkek kaphatnak Larex-jelet. A termékeket egy semleges, szakembereket foglalkoztató szervezet fogja minõsíteni. A forgalmazott árut hasonló, a minõséget szavatoló jellel látják el Franciaországban, Ausztriában, Hollandiában, Németországban, az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Magyarországon is.
Szeptember 1-jén a tanintézmények megnyitották kapuikat. Marosvásárhely általános iskoláinak és líceumainak nagy többsége a továbbiakban is anyagi problémákkal küzd, komoly javításokra van szüksége. Egyes tanintézményekben egyéni hõközpontok beszerelésére van szükség a közelgõ hideg idõszak elõtt, ellenkezõ esetben fennáll a veszély, hogy melegítés nélkül maradnak a télen. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem rendelkezik anyagi forrásokkal az iskolák sürgõs szükségleteinek teljes lefedésére. Ezért számlát nyitott, amelyre magán- és jogi személyek nyújthatnak be adományokat és támogatásokat. Gyermekeinknek joguk van megfelelõ körülmények között készülni és tanulni. Nem léphetünk át a III. évezredbe anélkül, hogy megoldanánk ezt a problémát.
Számlaszám: 28.31.02.08 – 4322823
Dr. Dorin Florea polgármester
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Választási Bizottsága megvizsgálta a 2000. augusztus 30-án 15 óráig beérkezett jegyzõkönyveket és a következõket állapította meg:
17 körzet, 12 kerület és 5 társszervezet jelölt szenátorokat és parlamenti képviselõket a szeptember 16-án megtartandó jelöltállító megyei közgyûlésre.
A beérkezett jegyzõkönyvek alapján a bizottság a következõ jelöléseket validálta:
1. Dr. Kelemen Atilla – 27 jelölés;
2. Kerekes Károly – 27 jelölés;
3. Borbély László – 25 jelölés;
4. Dr. Kakassy Sándor – 7 jelölés;
6. Burkhardt Árpád – 5 jelölés;
8. Fekete Árpád Zsombor – 4 jelölés;
10. Dr. Pokorny László – 4 jelölés.
Kolozsváry Zoltán – 1 jelölés;
Felkérjük az igazolt jelölteket, hogy az SZKT Határozatában elõírt dokumentumokat (a jelölt programja; önéletrajza; a területen mûködô egyik helyi, illetve körzeti szervezet által kiállított tagsági igazolvány másolata, vagy a hároméves tagságot, valamint az illetô idôszakra befizetett tagsági díjat igazoló, a helyi, illetve körzeti elnök által aláírt bizonylat; az állandó lakhelyet bizonyító okirat másolata; saját kezûleg írt és aláírt nyilatkozat arról, hogy nem esik az 1999. évi 187-es Törvény 5. szakaszának hatálya alá; saját kezûleg írt és aláírt nyilatkozat arról, hogy az elôzô parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon nem indult és a 2000-es parlamenti választásokon sem indul sem függetlenként, sem valamely más párt vagy szervezet listáján) 2000. szeptember 7., csütörtök 15 óráig, tegyék le a megyei szervezet titkárságán.
Területi Választási Bizottság:
Virág György
"Nem elég a jövô, jövôkép kell!"
A helyhatósági választások után többek között az RMDSZ szövetségi elnöke is kifejtette, hogy a szövetségnek Maros megye stratégiája kell legyen. Az újonnan összeállt megyei ügyvezetõ elnökségben helyett kapott Kósa András fiatal szociológus is, aki a megyei elnök, Kelemen Atilla elmondása szerint, az ifjúsági kérdések mellett éppen e stratégia kialakításában kap jelentõs szerepet. Megkezdõdött-e a stratégiaépítés? Amennyiben igen, akkor hol tart jelenleg? – kérdeztük az ügyvezetõ alelnöktõl.
– A stratégia elkészítése egy hosszabb folyamat, amelynek az elsõ lépései egy ifjúságpolitikai koncepció felvázolásával már elkezdõdtek. Ezt tartjuk az elsõ lépésnek, hiszen nem csak a jelen gondjainak orvoslása a tét, hanem a jövõ generációját pozitívan befolyásoló feltételeket is meg kell teremteni. Úgy gondoljuk, hogy a fiatal generációk képezik a társadalmi reprodukció egyik lényeges tényezõjét – demográfiai szempontból a populáció újratermelését biztosítják, ami a romániai magyarság szempontjából mindig jelentõs problémát vet fel –, így az ifjúságpolitika, mint e társadalmi kategóriáról szóló politika, feltétlen része kell legyen a központi, kormányzati, illetve helyi, önkormányzati gyakorlatnak. E reprodukciós tényezõ miatt az ifjúság (gyermekek és fiatalok) helyzete hûen tükrözi a közösség, társadalom önmagáról vallott nézeteit, illetve jövõtudatát. Ezért is mondják olyan gyakran, hogy "õk a jövõ zálogai és letéteményesei". Úgy gondoljuk, hogy egy Maros megye startégiát ezekhez a kérdésekhez kell kapcsolni, hiszen minden felelõs társadalmi döntés jövõre orientált és így kimondatlanul is ifjúságcentrikus. Ifjúsági kérdésekkel foglalkozó alelnökként pedig azt vallom, hogy az ifjúságpolitika a fiatalok társadalmi cselekvõképességének mozgatórugója kell legyen.
– Bár a választási programban kevés hely jut az ifjúsági fejezetnek, mégis ehhez képest milyen újat adhat egy ilyen stratégia? Mennyire szól ez az ifjúságpolitikai elképzelés konkrétumokról?
– Nem aktivitást, hanem cselekvést biztosító, nem akcióprogramokat, hanem cselekvési feltételeket teremtõ startégia kell, hiszen az aktivitás még nem cselekvés, mert nem feltételez döntést, kockázattal járó választást, felelõsségvállalást. Nem elég a jövõ, jövõkép kell. Figyelembe kell venni, hogy az ifjúság sajátos társadalmi csoport, de nem önálló és nem is egységes. Véleményem szerint az ifjúság csak a bolsevik nemzedékfelfogás szerint egy és oszthatatlan.
A jövõkép pedig nem lehet befejezett és teljes, mert a jövõtervezés mindenekelõtt problémák értelmezését jelenti. Ehhez viszont ismerni kell a problémákat, aminek az egyik feltétele folyamatos közvélemény- és társadalomkutatás.
– Egy társadalom-kutatás megalapozásához meg kell határozni, hogy milyen kérdések mentén vizsgálják a problémákat. Körvonalazódik-e már egy ilyen "problémakör"?
– Igen, meghatároztunk néhány olyan fejezetet, amelyek mindenképpen helyet kell kapjanak egy jövõképben, stratégiában. Mindenekelõtt pontosan ismerni kell Maros megye demográfiai térképét, ennek lehetséges alakulását figyelembe véve kell az RMDSZ-nek Maros megye stratégiát építenie, hiszen szerves történelmi és társadalmi folyamat a szakadatlan nemzedékváltás. A nemzedéki tudat genezise szempontjából fontos a 15-25 év közötti életszakasz, mert ez a társadalmi színrelépés idõszaka. Ahhoz, hogy ez zökkenõmentesebb legyen, csökkenteni kell az elkülönülés és kirekesztettség érzését a fiatal generációkban. Ami a konkrét problémákat illeti: szociológusként azt érzékelem, hogy az élet alapvetõ alkotóelemeivel, a nemi- és családi élettel kapcsolatban a fiatalok számos gazdasági, szakmai és kulturális akadályba ütköznek. Ennek kiküszöbölésére megelõzõ és rehabilitációs stratégiát kell készíteni, amelyet szociális munkások, önkéntesek, valamint a civil szféra képviselõinek bevonásával kell megvalósítani.
Az oktatás és képzés az a stratégiai terület, ahol nagyvonalakban eldõl a közösség sorsa. Olyan iskolai projektek kellenek, amelyek elõsegítik a fiatalok közösségi életbe való beilleszkedését (önkifejezõ és kommunikációs készséget kell fejleszteni, az iskolai szervezeti életben való részvételt erõsíteni, mert ez ismerteti meg a diákokkal a demokrácia mûködését). Be kell vonni a fiatalokat a tananyag és képzési programok tematikájának megtervezésébe is.
Hasonlóan fontos helyet kell biztosítani a foglalkoztatottság növelésének és a munkanélküliség csökkentésének, hiszen a munkanélküliség kirekeszti a fiatalokat a társadalomból. Önálló kezdeményezéseket, a munkanélküliséggel foglalkozó gazdasági és szociális programokat kell támogatni. Programokat és támogatásokat kell vonzani a fiatalok kisvállalkozásainak segítésére. A foglalkoztatás érdekében javítani kell a gazdaság szereplõi, oktatási és képzési szervek, valamint ifjúsági civil szervezetek közötti kommunikáción. Támogatni kell az önkéntes munkán alapuló projekteket, mint a munkanélküliek beilleszkedésének alternatív eszközét, amely aktív részvételt is biztosít a helyi környezetükben.
Ugyancsak fontos a lakásépítés és településfejlesztés kérdésköre, hiszen a jelenlegi lakáspolitika nem teszi lehetõvé a fiatalok számára, hogy helyben élhessenek. A településfejlesztési koncepció kialakításában helyet kell kapjanak az önkormányzatok mellett a gazdasági döntéshozók, építészek és a civil szféra vezetõi. Egységes településfejlesztési politika kell, amely figyelembe veszi a lakosság szociális és kulturális adottságait. A települések közötti közlekedési rendszereket pedig úgy kell megszervezni, hogy a romániai magyar közösség átfogó együttmûködése is létrejöjjön.
– Mi a helyzet a fiatalok közéleti részvételével? Ez hogyan kerül egy ilyen stratégiába?
– Véleményem szerint minden progresszív fordulat katalizátora, gerjesztõje, zászlóvivõje az ifjúság, mert nincs erõs, öntudatos polgárság, amely önmagában is vállalja a fennálló társadalmi rend megdöntését, megreformálását. Ennek megfelelõen lehetõvé kell tenni a személyes kibontakozást és a generációk közötti szolidaritás kialakulását. Ehhez azonban meg kell vizsgálni, hogyan történik a politikai elit feltöltése "friss vérrel". Létezik-e hatalmi migráció a generációk szintjén?
Az önkormányzatok szintjén pedig a döntések meghozatalát az érintett korosztályok képviselõivel együttmûködve, részvételükre számítva kell megvalósítani. Azt valljuk, hogy az ifjúságnak sajátos érdektagoltsága van, tehát biztosítani kell számára az érdekképviselet és érdekérvényesítés intézményes lehetõségeit.
– Az elmúlt években az ifjúsági civil szervezetekkel megyei és országos szinten sem volt megfelelõ az RMDSZ kapcsolata. A civil szférából érkezõ alelnök hogyan látja ennek a problémának az áthidalását?
– A civil szervezetek világa szerintem is túlpolitizált. Értékek és érdekek érvényesítése miatt – más járható út hiányában – kénytelenek megjelenni a politikai porondon. Ugyanakkor a politikai erõk is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy befolyásuk alá vonják õket. A közéletnek van politikai oldala is, de nem a hatalom megszerzése a cél. Ezért különbséget kell tenni a politikai ifjúsági szervezetek és a közéleti ifjúsági szervezetek között, hiszen az intézményesülés folyamata rendkívül fontos a megmaradás szempontjából is. Én ezt tartom a legfontosabb lépésnek ezen a téren.
– Az idei évben a választások mellett a környezetvédelmi problémák kerültek a közvélemény fókuszába. Mi az RMDSZ elképzelése ezen a téren?
– A környezetvédelmi problémák elsõdlegesen a fiatalokat érintik, akik a jövõben kénytelenek lesznek a múltban elkövetett hibákkal megküzdeni. Éppen ezért olyan környezetvédelmi program kell, amelynek kialakításában részt vesznek a gazdasági döntéshozók, az önkormányzat képviselõi és a környezetvédelmi civil szféra önkéntesei, annak érdekében, hogy a település és környékének környezetvédelmi prioritásait meghatározza. Növelni kell a környezetvédelmi problémákkal szembeni tudatosságot az iskolákban hagyományos és kísérleti oktatási projektekkel.
Derzsi Ferenc tõszomszédja Kósa Istvánnak Szovátán. Az õ telkén magasodik a környék dísze, a negyed évezredes tölgyfa. Mindkét udvaron lengõhinta, inkább felnõtteknek való, két személy kényelmesen elfér pléddel borított padján. Az anyagot Derzsi szerezte hozzá, a faragást Kósával végezte. Nagyjából így építkeztek, mióta egymás közelébe hozta kettejüket az élet. Derzsi Ferenc 1927. július 6-án született Nyárádszentbenedeken, felmenõi apai és anyai ágon is mind tanítók. Nagyapja, akinek élete ezt az immár hetvennegyedik évébe lépett unokát fölöttébb izgatja, a Kányádból származó lófõ székely, Derzsi Albert 13 gyermeket nevelt fel, igaz, hogy két feleséggel.
(Míg a Ferenc felesége, Rózsika – aki, mondanom sem kell, ugyancsak pedagógus, azaz tanítónõ – a kávét készíti, Ferenc tekintetes úr mindenféle dokumentumot pakol az asztalra, vaskos dossziét, kettõt is, aztán meghívókat, géppel szerkesztett szövegeket, sok fényképet. Mi lesz itt, sóhajtanék halkan; aztán nem teszem...)
– Marosvásárhelyen jártam elemibe, negyedikben a fintaházi születésû író, Gagyi László is tanított. A tanítóképzõt Marosvásárhelyen kezdtem el, Nagyenyeden fejeztem be 1948-ban. Szovátára kerültem. Egy évi tanítást követõen besoroztak katonának, két év után leszereltem. Marosvásárhelyen két hónapot nevelõsködtem, s visszahívtak Szovátára. 1952. január 10-étõl itt élek. Korábban, 1952 nyarán katonai sportiskolát végeztem, a következõ esztendõben négy hónapra tartalékos tiszti iskolába hívtak, aztán lettem városi KISZ-titkár, le akartak váltani, mert "szóba álltam a klérussal", az akkori plébánossal; a tagság nem szavazta meg. Klubot hoztunk létre, könyvtárat, volt komoly aktivitás. A város sportéletének a vezetõje voltam.
Élsportoló. 1960-ig aktív sportoló. Iskolai sportpályát építettünk, sokan élnek és emlékeznek, akikkel együtt dolgoztunk. Éltanító, sportérdem – a munkámról nem beszélek, beszéljenek, akik ismernek.
Farkas Zolika, a súlyemelõ, aki ott van az olimpián, a szovátai városi sportegyesületben kezdte, nem voltam edzõje, de az én "iskolámból" indult el. Ady Endre Középiskola volt a neve, talán újra visszakapja; egykori diákjaimból nyolcan választották a testnevelõ tanári pályát. Rohanva jöttek az óráimra.
Szováta 1952-tõl város. A hatvanas évektõl a nyolcvanas évek közepéig nyolc sportegyesület mûködött benne.
Voltam egyébként aligazgató, pionír egységparancsnok, sokféle funkciót kellett betöltenem.
A feleségem – "kulákcsemete" lett. A képesítõ vizsgája elõtt három hónappal rúgták ki a szászrégeni tanítóképzõbõl. A fakitermelõ vállalathoz került tisztviselõnek, 1960-ig dolgozott az akkori IFET-nél, akkor különbözeti vizsgát tett, és elvégezte a középiskolát, úgy érettségizett. Székelyudvarhelyen szerzett tanítói képesítést, magánúton tanult. Tanítani azonban nem tudott, az idõ tájt a hételemisek, a párttagok happolták el a tanítói állásokat. Koncz János akkori rajoni tanfelügyelõ segített, laboránsi állást hozott létre a líceumnál, így jutott keresethez Rózsika is.
Két gyerekünk született, a lányunk gyógyszerész, Budapesten él. A fiam, ifj. Derzsi Ferenc itthon maradt, magyar–román cég alapításánál vállalt szerepet, a Huntra-Tex azóta kifejlõdött, marosvásárhelyi a székhelye és bukaresti kirendeltsége van, mára nem a fiam irányítja, õ más vállalkozásba fogott. Elsõ felesége kiment az Egyesült Államokba, a legnagyobbik unoka, István, 17 éves, gyakran jár haza, most is itt van nálunk. A fiam második házasságából is fiú született, így a lányoméval együtt három fiúunokánk van.
Az életemet áldoztam a munkára. Soha meg nem alkudtam. Megmaradtam igazi székely embernek. Erre vagyok büszke.
Ezt a házat 1970-ben kezdtük építeni itt, a Tölgyfa utcában. Három év múlva költöztünk be, éppen május elsején. Egész villanegyed alakult ki ezen a környéken, már nem a mi házunk a legmagasabban lévõ épület, kinyúlik az utca egészen az erdõig.
A nagyapám, Derzsi Albert református kántortanító, 1844 és 1917 között élt. Kányád községben született, Udvarhelyszéken. Fintaházán nyugszik, a Nyárád alsó folyásán. Két feleségétõl 13 gyermeke származott, hattól nem maradt utód, a másik hét gyermekétõl húsz unokája született. Harmincöt a dédunokák, negyvenkilenc az ükunokák száma. Ez összesen százhét fõ, elég volna egy kisebb faluközösségre.
Gyökerek címmel készítettem el "Id. Derzsi Albert családi értesítõjét", és ez szándékom szerint részét képezi a családtörténetnek, amelynek ezt a címet szántam: A kányádi Derzsi család krónikája. Elküldtem egy millenniumi pályázatra, október 20-áig várom az eredményt.
1999. július 17-ére emlékünnepet szerveztünk Fintaházán. A meghívóra Széchenyi István mondatát írattam: "A néphez a családon, az emberiséghez a nemzeten keresztül vezet az út."
Mi, a gyermekek: apáink, nagyapáink, elõdeink válláról szemléljük a világot. Nem becsülhetjük igazán önmagunkat, nem értékelhetjük kellõképpen a mát, ha megtagadjuk a múltunkat. Vigyáznunk kell s ápolnunk elõdeink hagyatékát. Magam 1996 óta foglalkozom a családkutatással. Eljutottam a legközelebbi fészekhez, Fintaházára is, ahol a temetõben pihennek a nagyszüleink, rokonaink. Legnagyobb szomorúságomra, nem találtam meg sírhantjukat. Hol nyugszanak, már nem tudni pontosan, mivel a természet erõi megváltoztatták a temetõkertet, többszöri csuszamlás után semmi jelzés, sem sírkõ, sem fejfa nem utal nyugvóhelyükre, és a faluból már senki sem tudta megmondani, még az idõsebb emberek sem, hol álltak egykor a hantok. Nagyon elszomorodtam akkor. Így született meg bennem az elhatározás: emléket állítani nekik, ne tûnjenek el végleg onnan, ahol életüket élték, ahol dolgoztak; mi, a még élõ hozzátartozók állítsuk fel ezt az emléket. Nagyapám házat is épített Fintaházán, egyik fia, Derzsi Albert ott telepedett meg tartósan, de már nem él; és a ház sincs meg már. A kopjafa Kányádon készült, ahol nagyapám elõször látta meg Isten szép világát. Juhász Gyula soraival hívogattam a leszármazottakat, az unokatestvéreimet: "Nem múlnak õk el, akik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek, / Õk itt maradnak bennünk csöndesen még." Fel is állították –, de a július 17-i rokoni találkozón, sajnálatomra, nem vehettem részt. Elõtte három nappal agyérgörcsöt kaptam. Mester Zoltánt, a Bernády Mûvelõdési Egylet vezetõjét kértem meg, hogy az ünnepséget levezesse.
A hõséget nem bírom, a házból egész nyáron nem mozdulhattam ki kedvemre. Olvasgatok, írogatok, emlékezem. Harminckét év és két hónapi munka után a havi nyugdíjam ötven dollárnak felel meg. Meg szeretném írni Derzs monográfiáját is, ehhez azonban egészség, idõ és pénz kell.
Nagyapám házat épített Fintaházán. A kopjafa áll. Ebben az évben kétszáz fenyõcsemetét szeretnék vinni Fintaházának. Minden házhoz egyet – millenniumi emléknek. Alapítványt hoztunk létre, azt kívánjuk elõsegíteni, hogy az elemi iskolások ingyen jussanak tankönyvhöz. Emléktáblát szeretnénk tenni az iskolára vagy a templom falára. Hogy ébren tartsuk az utókort. Mert a régiek emlékébõl megtartó erõ árad.
A kultúrákat közelíteni kell egymáshoz. A lecke a maoi szellemiségû kultúrforradalom éveiben is fel volt adva, de ezen nemes gondolat ma is szlogen, a történelem jóvoltából annyi különbséggel, hogy nincsenek ideológiai határok, egyszerûen csak határok vannak. Lássuk, milyen a román és a magyar kultúrbarátság mechanizmusa, abban az esetben, amikor magas kultúrhivatalosságoktól távol, másként szólva: lent, a szürke közéletben, egyének illetve csoportok kezdeményeznek valamit.
Történt, hogy a nyár folyamán meghívó érkezett a Maros megyei Képzõmûvészek Egyesülete címére. Feladója a nyíregyházi helyõrség mûvelõdési klubja volt, meghívtak hat marosvásárhelyi festõt, állítanának ki képeikbõl a klub színháztermében, lehetõleg augusztus 1. és 21. között, hiszen a kiállítás éppenséggel beilleszkedne a Nyírség millenniumi programjába is. A marosvásárhelyi címzettek rábólintottak, mennek, illetve adnak képet, már hogyne adnának. Összesen 63 festmény gyûjtöttek össze, csakhogy nem úgy van az ám, el kell járni a hivatalos dolgokat. Czírjék Lajos vállalta...
A vásárhelyi vámnál elmondták, hogy különösebb problémát nem okoz a képek kiszállításának engedélyeztetése, szükséges elõször a mûvészeti örökség-nyilvántartó hivatal beleegyezése, a kiszállítandó képek felértékelése és mindez ellátva a hivatal bélyegzõjével. Ez nem sok, törvény az törvény. Hõsünk "befogta" autóját, pótkocsit kapcsolt jármûvéhez, nagy óvatosan berakta a képeket, azt mondta, indulásra kész a galéria, és behajtott a vámhoz. A vámos az Egyesület adószámát követelte, hivatalos nyomtatvány formájában. Ha megvan, akkor sincs zöld út, hiszen azt közvetett módon Kolozsvárnak és Bukarestnek kell ellenõriznie, idõbe telik, attól függ, mennyire terheltek az illetékesek... – mondták a vámnál. Fõ a türelem, megjött az ideiglenes kiszállítási engedély. Kiszámították a vámkezelés díját. A vámos lezárta az utánfutó ajtaját, mehet a mûvészet.
Csengersimánál köztudomásúlag Szatmár-Szabolcsba lépne be az utas, csakhogy a teherforgalmat a borsi határnál kezelik. A román vámnál viszonylag simán ment a dolog, ám magyar kollégáik mondhatni zsörtösebbek voltak. Törvény, az törvény, mondtuk már. Az úgynevezett spediciós irodában a magyar vámosok elõször is a meghívólevelet kérték, ami volt, de ami nem: a meghívófél adószáma. Telefon Nyíregyházára. Küldték sürgõsen. Be a komputerbe, a mûszer nem fogadta el. Újabb távérdeklõdés színesíti az izzasztó borsi órákat, kiderül, hogy a meghívó klub adminisztrációs változásokon ment át, idõközben budapesti ügyintézésbe került, emiatt a klub adószáma a számítógépbõl törölve van. A meghívó, vagyis Zsoldos Barnabás, a Kossuth Rádió nyírségi szerkesztõ-riportere küldte személyi adószámát, 7 órás várakozás után végre zöld az út.
Nyíregyházán megtörtént a bejelentkezés a vámhivatalnál, hiszen az utánfutót fel kellett nyítni végül, ahol kötelezõen jelen kell lennie a meghívófélnek személyesen, bélyegzõvel, bankszámlával, hiszen a képekért jótálló garanciapénzt neki kell befizetnie. Említettük: a klub éppen megszûnõfélben, azaz rendeltetési zavarokkal találtatott, számláján egy árva forint, nemhogy bélyegzõje legyen. Nyomban más fogadófélt kellett találni, került is. Tudomására hozták az illetékesek, hogy nem annyira egyszerû a dolog, mert vissza kell menni a határhoz, hogy a megváltozott címre állítasson ki a küldõlevél… Egy nyilatkozat következett, miszerint az újdonsült meghívó hajlandó az õ saját panziójában megszervezni a kiállítást, értelemszerûen ki is fizeti a garanciapénzt, ami a képanyag elszállítása, illetve visszaérkezése után meghatározott idõn belül visszatérítendõ.
A kiállítás augusztus elsején megnyílt végül is. Czirjék Lajos, Tunaru Nicolae, Marton Márta Ágota, Muresan Simona, Hadnagy Gabriella és ªtef Liviu képeit nézte meg nagy érdeklõdéssel a nyíregyházi közönség, megnyitóbeszédet mondott Nagy István Attila újságíró, az erdélyi festõk munkáit Zsoldos Barnabás rádiós szerkesztõ méltatta. Czirjék Lajos és Márton Márta Ágota részt vett a Kecskemét melletti Orgoványon rendezett alkotótáborban is, újabb kiállítás nyílt munkáikból, jó véleményt mondott Turai Gábor Kamill esztéta. Feledtetõ élmény, alföldi kikapcsolódás.
A visszafele út már csak hab a tortán. A vámnál kérve volt a vámi határozat, amely arról "határoz", hogy a meghívó mennyit kellett volna adózzon a jövedelem után... A befogadó panziósnak kellett volna ugyanis a határozat után mennie, de lévén, hogy jövedelemrõl szó sincs, a meghívó elmulasztotta teljesíteni az efféle kötelességét... de a vám éber, kiküldte postán. Nyomás, érdeklõdni a nyíregyházi postán, nem jött-e egy levél...? Javasolták: keressék meg a körzeti postás nénit. Úgy tettek. A postás néni emlékezett valamire, éppen akkor készült kézbesíteni, lám csak, megkerült a levél. Mivel kiderült, hogy az adózás nem indokolt, a vámos lezárta a hazaszállítandó képekkel megrakott utánfutó pótkocsit...
Ennyi hát nagyvonalakban a kultúra utaztatása egy határállomáson keresztül. Mindezek után csak egy régi szlogen juthat az ember eszébe: éljen és virágozzék a népek közötti...
Enyhén szólva: ó, dehogy.
Elsô etédi dokumentumfilmes-fotós alkotótábor
Erdôszentgyögyrôl rossz, tengelytörô út vezet Etéd fele. Megkerüli a bözödújfalusi viztároló tavat, majd Kôrispatakon át, Küsmöd patakának festôi völgyében halad. A vidék Erdély egyik legleárnyékoltabb területe, nehéz megközelíthetôségének köszönhetôen vagy tulajdoníthatóan. A globalizációs ár, a civilizációs ártalmak itt alig érzôdnek, peremvidéken járunk, a világ egyik végén, a legendás Firtos hazájában, Maros és Hargita megye határán. Énlakáról és Siklódról (Etéd község részei)eddig már több lírai hangvételû dokumentumfilm készült, melyeket a Duna TV rendre bemutatott. Az archaikus életforma nyomai, a régies, tiszta, egyszerû formák megragadóak. Befektetés kérdése, hogy ez a vidék a faluturizmus paradicsoma legyen, a körülmények ideálisak. De vajon mit szólnak az itt élô emberek, áldásnak vagy átoknak tartják, hogy itt születtek? A szegénység nagy, a földek romlanak, az erdôk fogynak. Vajon az emberek fogynak el hamarabb, vagy az erdôk? (Énlakán és Siklódon kb. 5-5 gyerek van, nem egy családban, hanem az egész faluban)
Július 25-e és augusztus 2-a között Etéd község Siklód, Küsmöd, Kôrispatak, Énlaka faluinak utcáin – kezükben videokamerával vagy fényképezôgéppel – több magyarországi felsôoktatási intézmény, zömében a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fôiskola Mûvelôdéstudományi, Kommunikációs és Felnôttképzési Tanszékének hallgatói próbáltak eleget tenni munkacsoportjuk kötelezettségeinek. A tábor, ahova önként jelenkeztek, azt a célt tûzte ki maga elé, hogy dokumentálja a vidék valós értékeit, mai életkörülményeit, közösségi szokásrendjét, mindennapi létproblémáit.
A kezdet kezdetére visszatérve arról kellene beszélni, hogy milyen általános elképzelésbe illik bele egy ilyen tábor és milyen út vezet a tervektôl a gyakorlati megvalósításig. Szomorú tény, hogy a magyarországi közvélemény Erdély-képe két végletben csapódik le. Csak a negatívumokat látja, elôítéletektôl terhes, szégyenletes tudatlanságra enged következtetni, vagy rajongóan naiv, idealisztikus. (Az idealista csalódottan tér haza, mert az erdélyiek már nem járnak székely ruhában). A szeméttel szegélyezett tömegturisztikai útvonal olcsó (?) giccs, rohanás, elsuhanó tájak keveréke. Ezen elindulva Erdélyt senki sem ismerheti meg, csak a pénzét költheti el.
A tábor ötlete abból a szándékból fakadt, hogy megízleltessük az erdélyi csendet és békét, de a nagybetûs Erdélyi Tragédiát, a lassú enyészetet, az örök Metamorphosis Transilvaniaet is, a most formálódó eurokonform magyarországi értelmiségieknek egy releváns csoportjával. Úgy gondoltuk, ez az egyetlen esélyünk arra, hogy reális alapokon nyugvó segítési szándékot alakítsunk ki bennük, a szeretet és aggódás csíráit.
A videokamera a láttatás eszköze, használata Nyugaton (és lassan Magyarországon is) az általános mûveltség részévé válik. Ezek a fiatalok azonban tanulmányaik során elsajátították a tévés- tömegkommmunikációs-dokumentatív, valamint a mûvészi felhasználáshoz szükséges alapismereteket is, számukra az ittlét szakmai gyakorlat is volt egyben. A kamera katalizátor is volt, bámulatos intenzitással csökkentette le, tüntette el a távolságokat, segített hozzá a lényegi jelenségek, közösségi és egyéni sorsok megértéséhez.
A láttatáshoz elengedhetetlenül szükséges azonban a látás képessége is, a filmanyag és filmalanyok beható ismerete. Ebben segítettek Barabás László és Tófalvi Zoltán néprajzosok, Bálint Zsigmond fotómûvész, délelôtti elôadásaik sorozatával (a tájegység általános bemutatása). A láttatás módszertani megoldásait Török Gáspár fotómûvész (Marosvásárhely)és Nemes Tibor operatôr (Budapest) segitették elô tapasztalataikkal, tudásukkal.
Reményeink szerint a jövô évtôl más intézmények hallgatóit is sikerül bevonni ebbe a kalandba, elôsegítve az összmagyarságon belüli és társadalmi kommunikációt. Csak nagyobb nehézségek ne adódnának.
Elôkészités, logisztika, reklámkommunikáció: Kuturális Unió Alapítvány, Szombathely (Murai Gábor és Simon András)
Helyszíni szervezôk és csoportvezetôk: Szilveszter László, Török-Illyés Botond, Tatár Zsolt
Helyszín: Barcsa tanya (Kôrispatak és Etéd között, elszállásolás házban és sátrakban.
Házigazda: Dávid András (Etéd)
Önzetlen segítôink, összekötôink voltak a falvak értelmiségiei: Gagyi Éva tanárnô (Etéd), Tóth János nyug. lelkész (Küsmöd), Kutasi Mihály tanár és helytörténész, Dancs Lajos unit. lelkész (Énlaka)
Fotó-és filmtechnika: Fotó Szakkör, Szombathely, Fonax stúdió (Marosvásárhely)
Délelôtt a meghívottak elôadásai zajlottak, a 2. naptól kezdve az elkészült anyagok visszanézése, értékelése, az elôhívás foglalta le a résztvevôket. Ilyenkor az idei filmszemle dokumentumfilmjei közül is megnéztük a jobbakat. Ebéd után a helyszíni szervezôk és csoportvezetôk kisbuszokkal és személyautókkal kiszállították az öt munkacsoportot a felsorolt öt faluba, ahol dolgoztak, ajánlott témák alapján: életsorsok, hagyományos folalkozások, jövôkép, elnéptelenedés, iskolák, vallásosság, faluképek. Az elkészült nyersanyagok (egy-egy kisfilm nyersanyagai)a BDF stúdiójában lesznek megvágva Szombathelyen.
Vacsora után tábortûz, beszélgetés éjszakába nyúlóan. A tábort az utolsó éjszaka mulatság zárta a kôrispataki hagyományôrzô zenekarral.
Többször hallottam már a beletörõdést, megalkuvást sugalló megállapítást: "Úgysem állítanak szobrot nekem!" Ha pedig valaha dívott, akkor most szinte burjánzik a szoborállítás egyházi és polgári szinten.
Valakinek szobrot állítani, a hála, a tisztelet, megbecsülés legnagyobb jele (lehet), hogy fennmaradjon a név, az emlék, a példa az utókor számára.
A Duna-parti Baján sétáltam Kolping barátaimmal. Forró augusztus, kevesen jártak az utcán. A Fõtéren elõttem állt – vagy én elõtte – a Tóth Kálmán szobra. "uram, isten, milyen nagy szobrot emeltek neki, s én még nem is hallottam róla", gondoltam. Sebaj, utánajárok, megkérdezem, ki volt. Jön is egy tini, rákérdezek:
– De hát ez a szobor… mutatok a Fõteret uraló szoborra.
– Az a Tóth Kálmán szobra? Hm. Nem is tudtam. Biztos nem futballista és nem popsztár volt. És lelépett.
Nem lettem okosabb, pedig szerettem volna. Nem adom fel, tovább érdeklõdöm.
Az árnyékban néhányan sétálnak, csak én süttetem magam a napon a szobor tövében. Íme, jön egy 50-60 év körüli nõ, bevásárlókosárral kezében.
– Elnézést hölgyem, meg tudná mondani, ki volt Tóth Kálmán?
– Tóth Kálmán? – Meglepõdött kérdésemen. – Hét az a szobor.
– Még õseim is azok voltak. Továbbigyekezett a maga útján.
Minél inkább nem tudták megmondani, én annál kíváncsibb lettem. Hisz nem állítottak ekkora szobrot csak úgy véletlenül, a város központjában egy ismeretlennek.
Végre jött egy fiatalember. Jó benyomást kelt megjelenése. Röpül is a kérdés:
– Halló, kolléga, meg tudná mondani, ki volt Tóth Kálmán?
– Hi, b… meg, én a Tóth Kálmán iskolába jártam, de sajnos, nem tudom…
– Mûvész, politikus, író? – siettem segítségére.
– No, az utóbbira tippelek. Továbbállt és elkavarodott a forgalomban.
Én pedig oda voltam a kíváncsiságtól annira, hogy még a pincértõl is szerettem volna megkérdezni: Ki volt Tóth Kálmán? De nem akartam zavarba hozni, ezért könnyebbet kérdeztem: Milyen sör kapható?
Délután otthon (Bátaszéken) Németországba kiszökött unokatestvéremnek elmondtam kalandomat, aki rövid és velõs választ adott: Bajai születésû költõ (1831-1881), Petõfi-utánzó. És hogy kielégítõ legyen a válasza, már olvasta is Tolnai Világlexikona XVII. köt. 104. oldaláról részletesen.
Sokszor gondolok rá azóta és eszembe jutnak a szoborral, utcanévvel, emléktáblával ellátott "Tóth Kálmánok", akikrõl talán már a következõ nemzedék nem is tudja, kik voltak.
És bölcs megállapításunk is hiábavaló: "Úgysem állítanak szobrot nekem". Ennek ellenére és ezzel egy idõben örök érvényû Jézus szava: "Annak örüljetek, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben." (Lk. 10, 20)
A már megszokott ötletek mellett nem hiányoztak a meghökkentõ kijelentések sem Dorin Florea polgármester show-mûsornak beillõ szokásos heti sajtótájékoztatóján. Bevezetéseként elhangzott, hogy minden munkálat a terveknek megfelelõen folyik. A fõtéri házak homlokzatának felújítása érdekében felhajtják azokat a külföldön élõ tulajdonosokat is, akik eddig a fülük botját sem mozgatták a közös cél érdekében. De a homlokzatok és a járdára kerülõ betontéglák mellett nem hiányzott a kedvenc téma, az Aquaserv sem.
– jelentette ki a polgármester, aki a helységgazdálkodásról szólva örömmel nyugtázta: a tanács megszavazta, hogy a közterület használatáért díjat szabjanak ki a szolgáltató cégeknek, majd felháborodottan jelentette ki, hogy piaci csarnok fûtésére 980 millió lejért rendeltek hõközpontot, amit a polgármester túlzásnak tart, és úgy véli, hogy ez alkalommal is átverték a hivatalt.
A lakáskérések újbóli áttekintését ígérte hétfõn Dorin Florea, aki többek között kijelentette, hogy az Egyesülés negyedben épülõ tömbházat a jelek szerint csak valamikor decemberben fogják átadni, mivel nagyon lassan haladnak a munkálatok. A szociális lakásoknak elkülönített tíz lakrészt pedig szolgálati lakásként fogják felhasználni, mivel a hivatal az új színházigazgatónak sem tudott lakást ajánlani. A polgármester kijelentésére rákérdezve, a szóvivõ pontosított, hogy ez az intézkedés nem érinti a lebontott Bem Bem ház lakóit, akik hónapok óta ideiglenes lakhelyen meghúzódva várják a nekik kiutalt lakrész elkészültét, Marius Paºcan szerint csupán a nem korrekt módon kiutalt lakások rendeltetése változik meg. A polgármester ugyanakkor szóvá tette, hogy a kedvezményes hitellel vásárolt lakrészek fiatal tulajdonosai tízmilliós befektetéseket eszközöltek. Bejelentette továbbá, hogy a hivatal az Azomures és az Imatex munkásszállásának használt tömbházaiból vásárol meg garzonokat szociális célokra.
Nem lesz több különféle versenytárgyalási bizottság, a jövõben egységes komisszió dönt majd, korrekt módon arról, hogy kik dolgozzanak a hivatalnak. Ebben a bizottságban az utca embere is részt vesz, hogy lássa, miképpen döntik el, hogy a közpénzek felhasználását kikre bízzák – jelentette ki Dorin Florea.
A polgármesteri hivatal nem ura a helyzetnek a reklámtáblák terén sem. Nincs pontos nyilvántartás arról, hogy Marosvásárhely területén kik hirdetnek, és mennyiért, holott ebbõl komoly jövedelme származhatna a városnak. A felmérés, a nyilvántartásba vétel most folyik, majd a pontos helyzetismeretet követõen a korábban megszavazott tanácsi határozatban leszögezett feltételek újraértékelését, és nagyobb rugalmasságot ígér Dorin Florea.
Elpazarolták eddig a Dózsa György utcából felszedett kockaköveket, amelyeket iskoláknak meg egyéb helyekre adtak, de most a mellékutcák kikövezése után megmaradó kövekre elõnyöõs ajánlat érkezett, valaki egy középkori stílusú szállodát építene a várostól megvásárolandó kövekbõl – jelentette be a polgármester.
A hétfõi sajtótájékoztatón a polgármester nem kímélte a hivatal vezetõ beosztásban levõ tisztviselõit sem. Rendteremtõ szándéka szerint nem lesz sétifikálás a hivatalban, ahol egy helyen veszik el az állampolgárok beadványait, majd ellenõrzés után továbbítják azokat a megfelelõ hivatalokba, és 15 napon belül el is készül a válasz. Mert rendnek kell lennie a hivatalban, ahol minden módszert meg kell ragadni a költségek csökkentésére. És elfogadhatatlan, hogy a négyzetméterenként 87 ezer lejért is beszerezhetõ betontégláért 110 ezer lejt fizessenek ki – hangzott el az elsõ igazgató leváltásának oka.. A megtakarítás érdekében drasztikusan csökkenni fog a telefonhasználat, ami csak a hivatali ügyekre korlátozódik. Azok a személyek pedig, akik a Marosvásárhelyi Napokra 23 millió lej értékben a város címkéivel ellátott likört rendeltek, ami jelenleg is a várban porosodik, a hivatal elõtt fogják eladni a fölösleges készleteket – hangzott a sajtótájékoztatón, amelyet követõen információt kértünk Valentina Lucian irodavezetõtõl, aki szerint az italt leszállító céggel kötött egyezség értelmében , visszaveszik a megmaradt likört, amelyre nincs eladási engedélye a hivatalnak, tehát semmiképpen sem fogják nyilvánosan árusítani.
Egységes sárga kerékpáron fognak kijárni terepre a polgármesteri hivatal igazgatói, irodavezetõi és valószínû ellenõrei is, s a jármûveken fel lesz tüntetve, hogy ki használja azokat. Hétvégeken pedig a lezárt fõtéren bérbe fogják adni a szóban forgó bicikliket – hangzott el abszolút újdonságként Dorin Florea szeptember negyediki sajtótájékoztatóján.
Sokszor hallottam énekelni Dévai Nagy Kamillát, és mindig élményt jelentett, ahogy gitárja, hangja szárnyán új életre kelnek költészetünk legszebb darabjai. Az idén augusztusban Szovátán azonban a korábbi alkalmakhoz képest sokkal mélyebben érintett meg millenniumi mûsora. Talán a hely tette, az ismerõsen szép szovátai református templom hangulata, ahol dalban hangzott el népünk krónikája, talán a lehetõség, hogy a verskedvelõ gyülekezet együtt énekelt az elõadómûvésszel, talán az, hogy pihenés, lazítás, szabadság idején az ember fogékonyabbá válik a mûvészetre, vagy talán a helyzet, hogy nem színpadon, hanem karnyújtásnyira volt tõlünk az, aki e különleges élménnyel megajándékozott. És nem egyedül. Dévai Nagy Kamilla oldalán egy szõke fiatalember, Deák Csongor énekelt, gitározott.
Elõadás után a református lelkész vendégszeretetét élvezve mesélte el a Liszt- díjas mûvésznõ, hogy miképpen kerülnek mellé azok a fiatalok, akikkel mostanában a Kárpát medencét és a nagyvilágot járja
Mert az elõadómûvész, aki világjáró útjain 34 nyelven énekelt, s így kerülhetett be a Guiness rekordok könyvébe, már nem csak a maga dicsõségét építi, tehetséges fiatalok számára akarja megmutatni szervezett formában azt az utat, amelyet õ is bejárt. A Krónikásének elnevezésû iskola gondolata a kórházi ágyon fogant meg, akkor, amikor a halál szorításából felocsúdott.
Az életében fordulatot jelentõ baleset 1996 januárjában történt. Egy Hajdúszoboszlón tartott elõadás után hazafelé tartva 140 kilométeres sebességnél a gépkocsivezetõ elnézett egy kanyart, majd a jeges úton átcsúszva a másik sávra, egy kamionnal való ütközést kikerülendõ, öt-hat méteres szakadékba zuhantak. A jármûben összetört minden, annak utasa is, egyedül csak a gitár maradt épen, olyannyira, hogy el sem hangolódott.
– Minderre csak egy magyarázat lehetséges: valaki fönt úgy döntött, hogy van még tennivalóm az életben – vélekedik a mûvésznõ, aki a szanatóriumban, ahol a homlokán nõtt csontvirággal járni tanult, átgondolta az életét, és arra a következtetésre jutott, hogy valakinek törõdnie kell a hozzá hasonló énekesekkel. Mert a különbözõ zenés mûfajoknak (opera, operett, népdal, folk, dzsessz) jó iskolái vannak, de megzenésített verset éneklõk képzésével nem foglalkozik senki, a felkészülésben magukra maradnak az elõadók, holott szükség van erre a mûfajra is. Amely nem könnyû, hisz egyszerre kell énekelni és gitározni is. A szövegkiejtés, a gitár- és az énekhang között arány megteremtése, a ruha és a mozgás megválasztása – ezt mind tudni kell, miközben nincs olyan iskola, ahol erre tanítanának elõadókat.
– Ott a szanatóriumban kristályosodott ki az egyetlen énekes-gitáros elõadómûvészeket képzõ Krónikásének Zeneiskola terve, ahol a végzõsök az egész világra érvényes elõadómûvészi mûködési engedélyt kapnak – meséli Dévai Nagy Kamilla, aki beszámol arról is, hogy a képzésre sikerült a szakma kiválóságait megnyernie: Huzella Pétert a Kaláka együttestõl és Radványi Balázst, akik a haladó énekkísérethez gitárt tanítanak, idén szeptembertõl pedig Vikidál Gyulát. Wacha Imre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára szép magyar beszédet, verselemzést, versmagyarázatot tanít. A színpadi beszédtechnikát Stollár Katalin oktatja, a zeneelméletet Sáry László zeneszerzõ, a szolfézst Bartalus Ilona, hogy csak néhányat említsünk a neves tanárok közül. Az iskola megálmodója pedig mindent oktat, amit megtanult és amiért megszenvedett.
Bár egy minimális tandíjat mindenkinek be kell fizetnie, mivel az iskola állami segítség hiányában a HTMH, valamint a MVSZ támogatásával mûködik, abból a jelmondatból kiindulva, hogy a tehetséget nem osztották egyszerre a zseb befogadóképességével, Dévai Nagy Kamilla ingyen kollégiumot is szerzett tanítványainak, ahol együtt lehetnek, s Szûcs Jánosné jóvoltából a Máltai Szeretszolgálat segítségével ingyen ebédet is biztosít körülbelül 20 fõre.
Tervei szerint az iskola révén fontos kulturális küldetést valósíthat meg. Az elsõ csoprtban kevés magyarországi fiatal tanul, a második Kárpát-medencei fiatalokból áll, akik a négy év leteltével számításai szerint hazatérnek, s otthon költõkkel, tanárokkal, lelkészekkel szövetkezve, értékmentõ közösségeket hoznak létre, hogy lelket öntsenek honfitársaikba. A harmadik csoport a nyugati országokban élõ harmadik generációs fiatalok számára teszi lehetõvé, hogy "visszamagyarosodjanak," s erre jó példa egy san franciscói fiatalember esete, aki az iskolába érkezvén nem tudott magyarul, s ma már akcentus nélkül énekeli a virágénekeket.
Diákjai számára biztosítja a szereplés lehetõségét is, gyermekmûsorukkal, karácsonyi, húsvéti összeállításukkal, nyugdíjasoknak szánt dalaikkal mind Magyarországon, mind a határokon túl, sõt egy csoporttal az Egyesült Államokban is felléptek, s az oktatás színvonalát jelzi, hogy Illés Lajos új rockoperájában kilenc növendéke szerepel.
A székelyudvarhelyi tanítvány, Deák Csongor nagy szeretettel beszél Dévai Nagy Kamilla balatoni házáról, ahol a hallgatók élménydús napokat töltenek.
Megfigyelve, hogy melyik hallgatónak milyen korhoz, milyen stílushoz van érzéke, Dévai Nagy Kamilla egyénileg tartja számukra az órákat. Célja az, hogy megtanítsa növendékeit megvalósítani önmagukat, s arra, hogy elsõsorban ne a pénz legyen fontos számukra, hanem az adni tudás szépsége vezérelje õket.
A kérdésre, hogy miképpen történik a válogatás, azt a választ kaptuk, hogy eddig még nem sikerült felvételit tartani, s hogy aki a Krónikásének Zeneiskolában akar tanulni, annak Dévai Nagy Kamillát kell megkeresnie Budapesten, a Ráth György utca 46. szám alatt vagy a 0036-1-2024601-es telefonszámon, mert az iskolában minden gitározni és énekelni tudó tehetséges erdélyi fiatalnak is helye lesz.
A orvosi mûszereket, készülékeket, gyógyászati segédeszközöket kínáló új marosvásárhelyi szaküzletet az elmúlt hét végén dr. Salat Csaba fõorvos, a Salus Rom cég vezetõje nyitotta meg.
A vállalkozás történetének ismertetését követõen az áruválasztékot mutatta be. A Continental Szállodával szemben berendezett üzletben az egészségügyi intézmények mellett a magánszemélyek számára is könnyen áttekinthetõ a Salus Medical kínálata, amely a Salus termékek mellett
több neves nyugati, de bukaresti és marosvásárhelyi égek termékeit is forgalmazza. A vérnyomásmérõk gazdag választékától, a vérukorszint meghatározására szolgáló készülékeken át fecskendõket, tûket, gyermekeknek való gyógycipõket, kórházi gyógypapucsokat, fehér köpenyeket, kompressziós harisnyanadrágokat (terhes nõknek is), rögzítõket, gyógytalpbetéteket, mûvégtagokat, botokat, tolókocsit, elsõsegéynyújtó táskát, kötszereket és kismamáknak való kellékeket árusítanak.
A cégvezetõ kifejtette, hogy bár sokan nem tudják, de a felsorolt termékek között vannak olyanok is, amelyeket receptre fölírva részben vagy teljes egészében finanszíroz a biztosító, mint például a mozgást elõsegítõ vagy javító eszközök (járóka, mankó, tolókocsi), mûvégtagok és szemlencsék, hallókészülékek, valamint bélsár- és vizelettartó zacskók.
A Salus Rom cég valamint a Megyei Kórház közötti együttmûködésrõl és annak perspektíváiról dr. Szabó Béla szülész-nõgyógyász fõorvos, a kórház aligazgatója beszélt.
A Salus Medical, ahol Vásárhelyi Edit további felvilágosítást nyújt a vásárlóknak, naponta nyolc és három óra között tart nyitva.
Kósa András
Kairóban rendkívül érdekesen ötvözõdik a kisbuszos (nálunk maxi-taxi) és autóbuszos közlekedési forma. A maxi-taxiknak meg van határozva, hogy a fõváros központjában, vagy annak perifériáján szállíthatnak. Ezenkívül semmiféle megkötés nincs, a saját területén mindenki arra megy, amerre akar, illetve amerre utasa kéri. Az utazás ára sem állandó, a távolságtól és a kialkudott ártól függ. Minden kisbusznak egy sofõre és egy jegyszedõje van. Nemegyszer egy egész kisbuszt is lefoglaltunk, aztán a kialkudott összegért oda szállítottak, ahova kértük. A kisbusz éppen aktuális útvonalát az ajtóban álló jegyszedõ ordítozza, azonban senki nem sértõdik meg, ha például az Opera térrõl indulva nem az elõre megállapított célállomásra, a bazárba, hanem a többségi véleménynek megfelelõen a Ramses tér felé tart a busz. A vezetõ lassít, a nem arra utazó leszáll róla és más buszt int le.
Ezzel szemben a nagybuszoknak meghatározott útvonaluk és jegyáruk van (ez is változik a távolságtól, 1.500-3.000 lej között). A jegyszedõ végigmegy a buszon és mindenki megváltja a távolságnak megfelelõ jegyét. Hátsó ajtón történik a felszállás, az elsõn pedig a leszállás. Nincsenek buszmegállók, amikor az utas jelzi, hogy fel vagy le akar szállni, akkor a busz lassít, de nem áll meg. Mindössze leszállásnál kell vigyázzon a sofõr, ezért ez az esemény az elsõ ajtónál történik, a felszállás az utas gyorsaságán és helyzetfelismerésén múlik. Láttunk 70 év körüli öreg bácsit, amint hatalmas újságköteggel a fején szalad a busz után és kapaszkodik fel minden probléma nélkül.
Rengeteg a taxi a fõvárosban, ezek feketére festett, fehér sárvédõt viselõ autók. Bármelyik sarkon megtalálhatók, a turisták kedvenc utazási alkalmatossága, hiszen nem zsúfolt (ugyanis a buszok – bár ezekbõl is rengeteg közlekedik – folyamatosan zsúfoltak). Nagyon sok Daciát is láttunk taxiként, a nagy meleget és megterhelést meglepõen jól bírták. A taxi ára sincs megszabva, bár folyamatosan mûködik a taxióra, azért keretek között bármilyen árat ki lehet alkudni. A taxiórák állását soha nem tudtuk megfejteni, pedig hamar megismerkedtünk az arab számokkal. Akkor tudtuk, hogy valami fantasztikusan alacsony árat mondtunk, amikor gondolkodás nélkül ment tovább a taxi. Ritkán fordult elõ ez, hiszen a benzin ára rendkívül alacsony. A minõséginek számító, multik (Shell, Mobil) által forgalmazott benzin ára 6.500 lej, a motorináé pedig 2.500 lej, a "hazai" kutak pedig ennek töredékéért árulják az üzemanyagot. Az áraknak megfelelõen rengeteg autó közlekedik Kairó utcáin.
A fõvárossal ellentétben a Vörös-tenger partján a taxik kis Chevrolet teherautók, amelyeknek a platóján lehet utazni, néhány szõnyegre ülve, nem is különösebben kényelmetlenül.
A kairói metró viszont rendkívül kiterjedt és a hatalmas területen fekvõ várost szinte egészében behálózza. A közlekedés itt valamivel kulturáltabb, hiszen nem hallatszik a folyamatos dudálás, ugyanakkor meghatározott vonalon és idõben halad a szerelvény. Az egyiptomi társadalom hagyományõrzését jelzi, hogy a nõk csak a szerelvény elsõ két vagonjában, míg a férfiak kizárólag a hátsókban utazhatnak (kivételek azért már itt is láthatók). Egyébként a buszon is jellemzõ, hogy a nõk az elsõ üléseken foglalnak helyet, viszont amennyiben a buszon nincs több hely, úgy a férfiak nem adják át a helyet a nõnek, még akkor sem, ha az kisgyerekkel száll fel a buszra (mindezek ellenére tisztelet veszi körül a nõket az arab társadalomban, ez azonban másként nyilvánul meg, mint Európában).
A települések között közlekedõ vonatok állapota semmivel sem jobb a román vasúténál, de a menetrend betartása is az arab (hazai – mondtam én) idõfelfogásra jellemzõ.
Bár hatalmas távolságok vannak (Kairótól a Vörös-tenger partján fekvõ Dahabig – ahol nyaralásunk utolsó szakaszában voltunk – több mint 800 kilométert kell utazni, és nem ez a legnagyobb távolság az országon belül) még sincsenek belsõ repülõjáratok.
Ugyanakkor a távolsági buszjáratokat hatalmas, légkondival felszerelt nyugati gyártmányú autóbuszokkal bonyolítják, amelyekkel megfelelõ kényelemben utazhat az ember 8-9 órát is. Dahabból Kairóba utaztunk ilyen busszal, és sokkal kényelmesebb volt, mint Marosvásárhelyrõl Budapestig eljutni, bármely utaztató társasággal. Az árak a kényelemnek megfelelõen nem kicsik, azonban a távolságot összehasonlítva a budapestivel (szinte kétszeres), sokkal elfogadhatóbbak: kb. 300.000 lejnek felel meg, az utazási idõ pedig rövidebb.
(Folytatjuk)
A Radnóti Napok mindig alkalmat teremtett arra, hogy a mindennapi gondokat feledve, nemzetiségre való tekintet nélkül, a város lakói együtt legyenek. A település múltja arra kötelez, hogy e nehéz idõszakban is azon munkálkodjunk, gondolkodjunk hogyan építsük a jövõnket, milyen maradandót alkossunk - fogalmazódott meg a mezõségi város hétvégén megtartott ünnepén.
Szeptember másodikán Ganea Stefan tavánál 54 horgász állt rajthoz, azaz parthoz a Radnóti Napok alkalmával hagyományosan megrendezett vetélkedõn. A kifogott hal mérlegelése után pontszám alapján elsõ lett Pindic Ioan, második Doctor Radu. Nagy számmal, inkább fiatalok jelentkeztek az általános iskolában megrendezett asztalitenisz- és sakkversenyre is. Az elõbbiben Turcu Mircea és Nemes Ionut vitték el a pálmát, míg a szellemi vetélkedõ nyertesei Adam Mircea, Moga Victor és Cãtanã Zamfir lettek. Covrig Grigore, a marosvás&aacu