|
LII. évfolyam 247. (14605) |
2000. október 24., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlatának hatása a belsô jogalkotásra és gyakorlatra – e témával kezdôdik ma kétnapos román–magyar szeminárium a marosvásárhelyi Continental Szállóban. Részt vesz ezen a két ország igazságügy-minisztere is. A miniszterek nyitóbeszédét követôen a kora délutáni órákban felavatják a szovátai igazságügyi továbbképzô központot. A szeminárium során a magyar, illetve a román igazságügy-minisztérium, a magyar Ügyészi Hivatal, az Alkotmányalkotási Ügyosztály, a kolozsvári jogi egyetem, a Fehér, illetve a Maros Megyei Törvényszék, valamint a szebeni és a marosvásárhelyi bíróságok szakemberei tartanak elôadásokat arról, hogy az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlata miképpen befolyásolja a belsô jogalkotást és joggyakorlatot a két országban.
Az 1956-os magyar forradalom 44. évfordulójának alkalmából hétfôn megkoszorúzták a Bukarest melletti Snagov településen Nagy Imre mártírhalált halt miniszterelnök emlékoszlopát. Az emlékezés virágait a magyar kormány nevében Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, az erdélyi 56-os Bajtársasági Társaság részérôl Kacsó Tibor elnök, valamint a társaság két tagja, Veress Sándor és Lay Imre helyezte el. Koszorúztak a helyi polgármesteri hivatal képviselôi is. Nagy Imrét és társait az 1956-os forradalom leverését követôen Romániába hurcolták, majd itteni számûzetésük azzal ért véget, hogy az akkori román vezetés kiadta a forradalom miniszterelnökét Magyarországnak.
A címbeli üzenet köré fonódtak a Markó Béla vasárnapi kampánykörútja során elhangzottak. A szövetségi elnök három helységet keresett fel egész napos programja során. A türelem programja volt, hiszen a Marosvécsen, Disznajón, Marosfelfaluban töltött órák alatt volt idô türelmesen meghallgatni az ott lakók seregnyi felvetését, kérdését, s jutott idô megfogalmazni az RMDSZ általános üzenetét is.
A találkozósorozaton a helyi RMDSZ-ek tisztségviselôi mellett Kelemen Atilla, Borbély László, Makkai Gergely, Iszlai Árpád képviselôjelöltek is részt vettek, jelen volt Szepessy László, a szövetségi elnöki iroda igazgatója, s ott volt Szászrégen kerület elnöke, Márk Endre.
Marosvécs legnagyobb problémája az ivóvíz
A kampánykörút elsô állomása Marosvécs volt. A reggeli friss idôben fûtött helyiségben, kenyér és só helyett frissen sült házi süteménnyel várták az RMDSZ elnökét és kíséretét. A polgármesteri hivatalban az RMDSZ-tanácsosokkal formaságok nélküli beszélgetés zajlott. Szabó Ádám polgármester elmondta, hogy Marosvécsnek, a hozzá tartozó falvakkal együtt, 4650 lakosa van, a helyi tanácsban 7 tanácsos képviseli az RMDSZ színeit. A község legnagyobb problémája az ivóvíz – tért is mindjárt a tárgyra a polgármester. A területrendezési minisztérium beindított ugyan egy programot, de Marosvécs nem került azon községek listájára, ahol megkezdik az ivóvízhálózat kiépítését. Nagy szükség lenne pedig erre, mert a kutak 30-40 százaléka sós. Saját erôbôl nem tudják megoldani, mondta a polgármester, s kérte az RMDSZ-vezetôket, a következôkben találjanak megoldást.
Nem az ivóvíz a vécsiek egyetlen gondja. Ugyanolyan nagy probléma a gáz bevezetése is. A polgármester szerint kormányhatározat hagyta jóvá ezt a projektet Marosvécs, Marosoroszi és Felfalu számára, de nincs fôvonal, ennek teljes költségét a lakosságnak kellene állnia. A három falunak sincs annyi anyagi lehetôsége, hogy megfizesse a fôvonal költségeit.
Végül arról szólt Szabó Ádám, hogy 25 km utat a község kell fenntartson, meg is tették a megyei tanács segítsége nélkül, ez viszont kimeríti a helyi költségvetést. 500 millió lej támogatást kértek a megyétôl, mondta, visszajelzést azonban még nem kaptak.
Mivel a polgármester összefoglalta a község úgynevezett pragmatikus gondjait, a marosvécsiek inkább politikai jellegû kérdésekkel fordultak a szövetségi elnökhöz. Így például arról kérdezték, hogy melyik lenne véleménye szerint az a koalíció, amely elismerné az RMDSZ programját, s be is tartaná az ígéretét? Markó Béla szerint, bár még korai errôl beszélni, de a választásokat követôen is – természetesen kivéve a Nagy- Románia Pártot – csak biztos garanciák mellett lépnek koalícióra. Más kérdezô arról érdeklôdött, hogy az RMDSZ-nek van-e a szakszervezetekre vonatkozó programja? A kérdésre Markó azt válaszolta, hogy van ugyan szó a szakszervezetekrôl az RMDSZ programjában, de a szövetség az elkövetkezendôkben sokkal aktívabb szakszervezeti politikát kell folytasson.
Politikai felvezetésében Markó Béla szövetségi elnök mindegyik községben arról szólt elsôsorban, hogy ugyanúgy, ahogy a helyhatósági választásokon képesek voltak erôt felmutatni, hiszen Marosvécsen polgármestere és alpolgármestere, illetve 7 tanácsosa van az RMDSZ-nek, Felfaluban pedig alpolgármestere és négy RMDSZ-tanácsosa, szükség lesz november 26-án is erre az összefogásra. Az 5%-os választási küszöb veszélyt jelenthet, ha nem mennek el megfelelô számban a magyarok szavazni, de ugyanakkor – tömeges részvétel mellett – esélyt is jelent, mert kevesebb párt jut be a parlamentbe, és a fennmaradó szavazatok elosztása során az RMDSZ több képviselôi mandátumhoz juthat. Az, hogy az RMDSZ államelnök-jelöltet is állított, mindenekelôtt megszólalási lehetôséget jelent a szövetségi elnök szerint, de azt is, hogy az RMDSZ-ben vannak olyan politikusok, akik Románia államelnöki tisztségére is alkalmasak.
Markó Béla és kísérete mindegyik helyszínen szólt az RMDSZ kormányban való részvételérôl, az elért eredményekrôl és a kudarcokról egyaránt, de arról is, hogy az RMDSZ jelenlegi választási jelszava: Erdélyben a jövô! Ez pedig azt jelenti, hogy politizálásukban ez a régió kiemelten fontos helyet kapott. "Neki kell fogni olyan gazdasági, szociális helyzetet teremteni, hogy fiataljainkra valóban olyan jövô várjon, amilyent elvárnak. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy megérje nekik, hogy Erdélyben éljék le az életüket." Az RMDSZ , hangsúlyozta, akár kormányban, akár ellenzékben, helyt kíván állni, s az eddig szerzett tudást, tapasztalatot a saját közössége javára akarja hasznosítani. Párhuzamosan dolgoznak az egyetemért és gazdaságért, iskoláért és gazdaságért, nyomatékosította, mert külön-külön egyik sem sokat ér.
Kelemen Atilla képviselô, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, mint mondta, ismeri a falvak pulzusát. A romániai magyar társadalmat nem elégíti ki az elmélet, mondta. Ettôl nem lesz könnyebb az életük. Kultúrát sem lehet csinálni, ha a pajta üres, figyelmeztetett, s kijelentette, ezekre fog az RMDSZ jobban odafigyelni. A földtörvényrôl elmondta, hogy a magántulajdon garanciáját az hozza majd valóban el, ha a földkérdés nem a kormányok kényétôl függ. Elmondta, hogy az RMDSZ sokat tett azért, hogy a közbirtokossági erdôk felsô határ nélkül juthassanak vissza a tulajdonosokhoz. Kérte, a helyhatóságok vegyék komolyan, s próbáljanak tiszta vizet önteni a pohárba. Felemlegette, hogy az is az RMDSZ-nek köszönhetô, hogy elérték, literenként 500 lej támogatáshoz jutnak a tejtermelôk. Mindezt nem érhették volna el, ha az RMDSZ nincs benne a kormányban. A politikus olyan, mint egy hangszer, ha használják, szépen szól, másként csak porfogó.
Borbély László államtitkár, képviselôjelölt a területrendezési minisztérium által készített programokról, illetve a helyi közösségek szerepének felértékelôdésérôl beszélt. Arról szólt, hogy ezeknek a programoknak köszönhetôen Maros megye 62 milliárd lejt kapott vízhálózatra, szociális lakásokra, utakra. Ezek a programok beindultak, mondta, fontos, hogy az önkormányzatok pénzt kapjanak. Ehhez nyújt segítséget az RMDSZ. Erôsíteni kell a helyi kezdeményezéseket a helyi közösségek érdekében.
Makkai Gergely képviselôjelölt megköszönte a választók bizalmát, és ígérte, az RMDSZ-frakcióban a regionalizmus érdekében fog dolgozni. Iszlai Árpád az RMDSZ kormányban elért, Szászrégent érintô konkrét megvalósításokat sorolta fel. A képviselôjelölt arra biztatta a falvak közösségét, hogy minél nagyobb számban menjenek el szavazni, hogy ezek a lehetôségek továbbra is megmaradjanak.
Disznajóban szûknek bizonyult a református parókia gyûlésterme, olyan sokan gyûltek össze, hogy találkozzanak Markó Bélával és kíséretével. Bensôséges találkozó volt, ahol a humornak és a komoly felvetéseknek egyaránt jutott hely. Az RMDSZ helyi elnöke, Nagy Lóránd üdvözlô szavait követôen a vezetôkhöz intézett kérdések mindenekelôtt a közösség gondjaira vonatkoztak. Messzemenô bizalom érzôdött abból, hogy az emberek ôszintén feltárták problémáikat, és hittek abban, hogy valóban segíteni fognak rajtuk.
A problémák egyike a Disznajó és Magyaró közötti híd hiánya. Volt egy palló ugyan, de azt is elvitte a víz. Ennek megoldásához, illetve a víz- és gázhálózat bevezetéséhez kérték az RMDSZ-tisztségviselôk segítségét.
Bíró Mihály azt kérdezte, mikor lesz valami az erdôk visszaadásából, mert a még vissza nem adott erdôket az erdészeti vállalat elôszeretettel vágja. Az is szóba került, hogy mi történik az olyan területekkel, melyekre a jogos tulajdonos mellett más is kapott birtoklevelet. Nagy probléma a faluban, hogy nincs telefon. Az egyetlen létezô készülék a bárban van felszerelve, s záróra után nem lehet használni. Sürgôsségi esetben nincs akihez forduljanak. Ezekre a kérdésekre válaszoltak a vendégek, s ígérték, próbálnak megoldást is találni a gondokra.
Aztán következett elmaradhatatlanul a "nagypolitika". Egy kérdés arról szólt, hogy Románia bejut-e az Európai Közösségbe? Markó Béla elmondta, hogy Románia nem úgy haladt az EK felé, ahogy kellett volna. Az 1990-ben neki elôlegezett erkölcsi és politikai hitelt eljátszotta. Viszont reméli, mondta, hogy a következô idôszakban, fôleg a jugoszláviai helyzet stabilizálódása után, pozitív irányt vesz, s egy-két éven belül a vízumkényszert is megszüntetik. Ez más helyzetet teremt, Romániának nincs más választása: csak a NATO és az Európai Unió.
De szóba került, hogy mikor lesz a Bolyai önálló magyar líceum, a kettôs állampolgárság kérdése, illetve a munkavállalók gondjai. Egy helyi javaslat úgy hangzott, hogy a magyarországi vállalkozókat kellene valamiképpen Disznajóba csalogatni, ily módon sok magyar embernek itthon lenne módja munkát végezni. Ezzel Markó is egyetértett: a munkát kell ide hozni, nem a munkaerôt kivinni.
Útban Felfalu felé, rövid kitérô következett a marosvécsi kastélynál. A kastélykertben, a híres Helikon asztal szomszédságában meglátogatták Kemény János báró és Wass Albert sírját. Felfaluban is az ott található Árpád-kori templom romjainál kezdôdött a "mûsor".
Dénes József helyi RMDSZ-elnök köszöntötte a vendégeket a mûvelôdési házban tartott fórumon. A tulajdonképpeni párbeszédet Vajda Zsuzsanna szavalata színesítette. Oldotta a hangulatot az is, hogy az asztal közepére helyezett rózsacsokor láttán Markó Béla "figyelmeztette" az embereket, ne a rózsára, hanem a tulipánra szavazzanak november 26-án. Felfalu magyarsága a helyhatósági választásokon egy alpolgármestert és négy tanácsost juttatott be a helyhatóságba. Ez is bizonyítja, hogy beérett a tudat az erdélyi magyarságban, mit kell tennie, és hogyan kell tennie.
A függetlenkedôket szigeteljük el!
A körúton részt vevô Darvas Ignác tanár arra kérte volt tanítványait, tereljék a magyarokat az urnák felé, és hogy a "függetlenkedôket" szigeteljék el. Erôs parlamenti képviseletre van szükség, mondta. Lehet kiabálni ellenzékbôl, de tenni belülrôl lehet. Ezért kell az RMDSZ-nek a parlamentben lennie. Nem radikális meggondolatlansággal, de tenni kell, intette a sokéves tapasztalat megfontoltságával.
A kérdések részben a koalíciós részvételre vonatkoztak, de arra is rákérdeztek, milyen segítséget nyújt/nyújthat az RMDSZ a kisvállalkozóknak? A kérdésre Markó elmondta, hogy az RMDSZ készítette el a kis- és középvállalkozók támogatására vonatkozó törvénytervezetet, amit a parlament elfogadott. Mégis ebben érték el a legkevesebb eredményt, mert az egymásnak ellentmondó kormányhatározatok bizonytalanságban tartották a vállalkozókat. Az RMDSZ programja helyes, megpróbálják jobban érvényesíteni akaratukat, gazdasági környezetet, infrastruktúrát kell teremteni, hogy erôs magyar vállalkozói réteg alakulhasson ki.
Itt is szóba került az ivóvízhálózat kérdése, a Maros medrének szabályozása is.
A körút során mindenütt szóba került a független jelöltek dolga. Nemcsak az RMDSZ-vezetôk, de a falvak polgárainak egybehangzó véleménye volt, hogy azok nem annyira ostobák, hogy azt higgyék, bejutnak a parlamentbe, de annyira sem lehetnek ostobák, hogy ne tudnák, ezzel az RMDSZ-t gyengítik, akárhogyan is érveljenek indítékaikról.
A találkozó végén Markó Béla RMDSZ- zászlót adott át Dénes József RMDSZ- elnöknek, majd hangulatos vacsorával, illetve valódi gyönyörû felfalusi vöröshagyma-koszorúk "végkiárusításával" ért véget a vasárnapi körút.
A körút végén Markó Béla a következôket nyilatkozta a Népújságnak: Azt a tanulságot vontam le elsôsorban, hogy ide el kell jönni minél gyakrabban, és nem feltétlenül csak nagy ünnepi gyûléseken kell találkozni a választókkal és az RMDSZ-tagsággal, hanem valóban faluról falura járva, idôt szakítva arra is, hogy ne csak a magunk üzenetét fogalmazzuk meg, hanem legyen türelmünk meghallgatni azokat is, akikkel találkozunk, s akiknek a támogatására számítunk. Ez a nap ebbôl a szempontból erre alkalmas volt. Meg kell mondanom, hogy nekem jók a konklúzióim. Nem igaz az, hogy közönyösek az emberek, éppen ellenkezôleg. Mindenhol eljönnek, kérdeznek, véleményt mondanak a kérdésekrôl, mert érzékelik, hogy az RMDSZ fontos számukra, fontos a szervezet egysége. Tehát ez az egész körút számomra mindenképpen jó volt, s ajánlom minden kollégámnak, hogy ki-ki a saját "kampányában" igyekezzen feltöltôdni a gondokkal való közvetlen szembesülésben.
Csütörtöki ülésén a kabinet megvitatja a munkaügyi tárcától a gyermekpótlék emelésére elôterjesztett jogszabály-tervezetet – nyilatkozta a hét végén Craiován Mugur Isarescu miniszterelnök, aki részt vett Teofan olténiai mitropolita tisztségbe iktatásán. A gyermekpótlék jelen pillanatban 65 ezer lej, amit a tervezet szerint megdupláznának. A növelés november elsejétôl lépne érvénybe.
Ugyancsak csütörtökön tervezik megvitatni a nélkülözô családok társadalomvédelmére vonatkozó jogszabály- tervezetet is. A miniszterelnök bizakodik e jogszabály mielôbbi hatályba lépésében, hogy a nélkülözô családok szerencsésen átvészelhessék a telet. E célból a megyei munkaügyi hivatalok felmérték már ama családok számát, amelyek jövedelme nem engedi meg a rezsiköltségek kifizetését, és amelyek e jogszabály nyújtotta társadalomvédelmet fogják élvezni.
A hirtelen hômérsékletcsökkenés hatására az Energomur ÖV megkezdte a távhôszolgáltatást a megyeszékhelyen. Vasárnap 16, tegnaptól már csaknem az összes hôközponthoz tartozó tömbházlakásban beindult a fûtés. Bár nagyok a tartozások, az Energomur egyelôre nem büntet, csak azokban a lakásokban nem lesz fûtés, ahol a lakótársulások ezt kérték – jelentette be a polgármesteri hivatal tegnapi sajtótájékoztatóján Bota Zoltán, az Energomur mûszaki igazgatója.
Nemrég említettük, hogy az utóbbi évek tapasztalatai szerint az idôjárás rendszerint október közepetáján, 15-18-a között hûl le annyira, hogy a szabályok szerint el kell kezdeni a távfûtést. Mint ismert, a távhôszolgál-tatót a szabály akkor kötelezi a fûtés beindítására, ha a külsô hômérséklet három egymást követô napon a 18-6 óra közti idôszakban 10 C fok alá süllyed. Az idôjárás néhány napnyi eltéréssel igazolta a tapasztalatot, a hétvégén éjszakánként ismételten fagypont alá is süllyedt a hômérséklet.
Vasárnaptól a Mûvész mozinál, a Kultúrpalotánál, a Grand Szállónál, a gazdasági líceumnál található hôközpontokban, illetve a meggyesfalvi III-IV-es számú, Tudor negyedi XI., Asztalos utcai, Kornisa sétányi, Mihai Viteazul, Köztársaság, Balcescu, Szabadság, Bodor Péter utcai, valamint a Kárpátok sétányi III. és a Savinesti lakótelepi hôközpontoknál kezdtek el fûteni.
Tegnap a Tudor lakótelep legnagyobb részén, a Kövesdombon, illetve a város többi hôközpontjánál is elkezdték estére a távfûtést, ott is, ahol a felgyûlt adósságok miatt esetenként nem szolgáltatnak meleg vizet. Amennyiben bárhol, a fûtéssel kapcsolatos problémák, üzemzava-rok adódnak, a fogyasztók a 215-265-ös telefonszámon jelezhetik panaszaikat a szolgáltatónak.
Egyelôre, amíg az idô komolyabban le nem hûl, csak este 18-22, illetve reggel 6-9 óra között fûtenek.
Tény, hogy a lakosságtól nem lesz könnyû behajtani a pénzt. Ezzel szemben Csegzi Sándor alpolgármester biztosította a jelenlevôket: a polgármesteri hivatal – bár kinnlevôségei jelentôsek – idejében törleszti adósságát. Gál Imola, a hivatal gazdasági igazgatója elmondta, hogy nagyszámú gazdasági egység még mindig nem fizette ki az ingatlan utáni adót és más illetékeket, ezért elsô lépésként a hónap elején a hivatal 86 (összesen 7,3 milliárd lejjel tartozó) cég bankszámlájának zárolását kérte. Nemcsak egy-két, hanem az összes banktól. A megszorítás nyomán már 965 millió lej folyt be a polgármesteri hivatal számlájára.
Az Energomurnak járó 6 milliárd lejbôl a múlt pénteken átutaltak 300 milliót, a héten még kifizetnek 1 milliárdot, a többit november 6-ig törlesztik. Kérdésünkre, hogy ezen a télen lesz-e ártámogatás a nehéz helyzetben levô családok számára, Gál Imola elmondta, hogy erre a célra a költségvetésben havi 2,5 milliárd lejt irányoztak elô. - Hogy ez elég lesz-e vagy sem, korai kijelenteni. Egyelôre még nem lehet pontosan tudni: érvényben marad-e a tavalyi 162-es kormányrendelet, vagy újabb rendeletet bocsátanak ki.
A havi támogatást tavaly a családtagokra esô havi nettó jövedelem függvényében adták, ezt kellene aktualizálni.
Talán az illetékes kormány-tisztség viselôk megemberelik magukat és még idejében, a tél beállta elôtt elôállnak valamilyen megoldással. Tudva azt, hogy nem kevés idôt vesz igénybe az adatok összesítése, talán a decemberi közköltség kifizetésére már támogatást kaphatnak a kisjövedelmû családok.
A megyei tanács szokásos heti sajtótájékoztatóján Virág György tanácselnök a sajtóban megjelent információkra kívánt reagálni. Az egyik pontosítás a vidéki vízszolgáltató hálózat munkálatainak megkezdésére vonatkozott, arra, hogy egyes információk szerint a megyei tanács és a Közmunkaügyi Minisztérium közötti szerzôdést módosítják a választások után. Ezzel kapcsolatban az elnök hangsúlyozta, hogy a létrejött megállapodás módosítása csak közös akarattal lehetséges. Másrészt azt is el kívánta mondani, hogy a beruházásra kapott kölcsön visszafizetése állami alapokból történik majd, s semmiképpen nem a szolgáltatott víz árából. Harmadsorban leszögezte, hogy egyedül a kivitelezô Solel Boneh cég joga kiválasztani a beszállítóit, ebbe a tanácsnak nincs beleszólása. Abba viszont igen – és élni is kíván ezzel a jogával –, hogy meghatározza a munkálatok fontossági sorrendjét.
Az elmúlt csütörtöki megyei költségvetés-kiegészítésrôl szólva, Virág György elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy nem oldották meg vele a helyi közösségek valamennyi jogos igényét, ez azonban lehetetlen is lett volna. Azt viszont elérték, hogy valamennyi közösség megtartsa mûködôképességét az év végéig.
Szó esett a megyén áthaladó E60-as jelzésû mûút javítási munkálatairól is, melyet 1999 végéig kellett volna a kivitelezônek átadnia, de egyelôre csak a Torda-Kutyfalva szakasz átvételére kerülhet sor szerdán. A megyei tanács megpróbálta kieszközölni az Országos Utak Igazgatóságával folytatott tárgyalások során, hogy újítsák fel a Nyárádtô–Ákosfalva szakaszt is, mint a várost elkerülô tranzitforgalmi utat, s a lehetôségekhez mérten alakítsanak ki négy sávot a vidrátszegi repülôtér és Marosvásárhely közötti szakaszon. A javaslatot vizsgálat tárgyává teszik.
Ha már az utaknál tartunk, a Népújság kérdésére válaszolva, Virág György tanácselnök elmondta, hogy a megyei utak felújítására nagyon kevés a pénz, ám ennek elköltési módjával és a karbantartási munkálatok megszervezésével természetesen nincs megelégedve. Sajnos közvetlen beleszólási joga a munkába nincs, a tanács szerzôdést között a Út- és Hídkarbantartó Vállalattal, ennek kötelessége azt betartani. Ezért nem tudott érdemben válaszolni arra, hogy miért kezdték meg a munkálatokat a Nyárád-szereda-Szováta vonalon, ha nem tudják befejezni, s így az autósokat a gödrök kerülgetésére kényszerítik. Azt azonban elárulta – vállalva az utász-szakszervezetek kemény reakcióját is –, hogy tanulmányozzák annak a lehetôségét, hogy egy nemzetközi cégnek ítéljék oda a megyei utak karbantartási munkálatait.
Szó esett továbbá arról, hogy a repülôtér szerzôdést írt alá a PAIPP Kft.-vel egy hóeltakarító berendezés vásárlására, s megkezdték a "tapogatózást" a Taromnál új nemzetközi járatok beindítását illetôen.
Ötvenhat végre gyôzelmi ünnep? Városunkba érkezik, ha minden igaz, Faludy György. Mivel versei némileg "megelôzték", jötte, úgy gondolom, több, mint "aktuális". (Idegesít egyébként, hogy minduntalan igazolnom kell, mit tartok ebbe a keretbe valónak, többé nem teszem.) A magyarok három nagy ünnepébôl kettô vesztes szabadságharc, mondja egyik beszélgetésében. "Más országokban, ahol éltem, a gyôztesre emlékeznek. 56-ról egy kép jut az eszembe. Jön velem szemben az utcán Illyés, kezében két fagyasztott liba. A zalai parasztok küldtek be egy hûtôkocsit az írószövetségnek 400 libával, így összeszámolva az akkor bejáró írókat, mindenkinek két liba jutott. Ezt most a gesztus, a hangulat miatt mesélem el. Bár lakások, üzletek ajtajai maradtak nyitva, lopás még csak véletlenül sem történt. Emlékszem egy könyvkereskedés törött ablakára, ahonnan mindössze egy könyv hiányzott, helyén cetli: visszahozom… név, cím. Az emberi jóindulatnak, jóságnak, barátságnak soha nem tapasztalt, semmihez sem fogható megnyilvánulásait éltük meg. Mindenki hitt a boldogító változásban, s a káoszban is feltörô öröm festette feledhetetlenül széppé ezeket a napokat."
Ötvenhat végre gyôzelmi ünnep? A forradalom kegyelmi állapota –idôtartama szerint – mindössze annyi volt, mint egy gyors gyönyör, a szabadság sietôs ölelése után. Aztán megtorlás és szenvedés, vér és halál, menekülés és letartóztatás, kivégzés és börtön vagy keserû emigráció következett – a sebek, lám, az új évszázadra sem gyógyultak be, holott a pusztában járás negyven éve, haj, letelt. Nincs katarzisa a magyar század- és ezredvégnek.
A gonoszság visszarendezôdött. Mondhatni, az emberi természet egyensúlya állt helyre, Káin visszaült Ábel mellé, a parlamentben is. Némelykor együtt panamáznak. Aztán egymásra küldik embereiket, az isteni véletlen dönti el, kinek a kocsija repül a levegôbe elsônek.
Ötvenhat gyôzelmi ünnep? Az lesz, késôbb talán. Az úgynevezett ártatlan nemzedék most még unja a banánt, de fordul a kocka, és valamelyik új, legfiatalabb és legdemokratább párt újra felfedezi, megszerzi, korszerûsíti és automatizálja a felhagyott kincsesbányát, innen származik majd ragyogó, eurokompatibilis világtôkéje: ÖTVENHAT.
Addigra az utolsó forradalmárok is mind parcellában lesznek, föld felett csak gyarapodó szobraik maradnak, legyen mit koszorúzni. Lesz jó konjunktúra, és meglesz az össznépi kedély a gyôzelem tudatához. (Hiszen kinek jut eszébe ma azt mondani: jó, jó, ezer évvel ennek elôtte felvettük ugyan a kereszténységet, de tûzzel és vassal erôszakolták azt ôseinkre, és a nép erôsebbik – mert rebellis – felét kérlelhetetlenül kiirtották a Nagy Após páncélos lovagjai… Akkor senki se mondja majd, hogy oké, megmutattuk a világnak, ki a magyarok istene –, de mibe került az a magyar népnek!… Amikor a franciák a Marsellaise-t éneklik, nem a guillotine jelenik meg lelkük képernyôjén, hanem a L’Arc de Triomph és Július 14., a diadalünnep, a parádé. Majd ez lesz, legyen: ötvenhatból is. A letisztulás után. Addig azonban valamiféle össznemzeti bölcsességnek kellene ôrködnie értékei, öröksége fölött. A jövônk ugyanis van annyira fontos, hogy múltunkat se bízzuk az ilyen átmeneti korszakok hebehurgya politikusaira. Inkább figyelmezzünk a kilencvenesztendôs költôre, akinek látása – szemének romlásával – élesedik. "Vagy jobb, hogy a jövendôt csak álomban láttátok? – szólítja meg az elköltözött társakat – Köztünk élôsködik még a pártoskodó átok, / a falu meg a város avult harca s lekésünk / Európáról újra, mert egymásba döf a késünk, / és bár elsônek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?"
Az ellenzéki Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) választási gyôzelme esetén az ország miniszterelnöke Adrian Nastase lesz – jelentette be a hét végén egy választási nagygyûlésen Ion Iliescu, a PDSR elnöke.
A legnagyobb ellenzéki párt vezetôje – aki a PDSR jelöltjeként az államfôi poszt elnyeréséért száll küzdelembe – azt követôen nevezte meg a leendô kormányfôt, hogy a legfrissebb romániai közvélemény-kutatások a párt magabiztos gyôzelmét jósolják a novemberi választáson.
Október 10-15 között három közvélemény-kutató intézet végzett közös felmérést, s ennek eredményei azt mutatják, hogy a PDSR a szavazatok 52 százalékát szerezheti meg november 26-án. A második helyen fej-fej mellett a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) végez majd egyaránt 11 százalékkal.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Jobboldali Erôk Szövetsége pártok által létrehozott Román Demokratikus Konvenció-2000 (CDR-2000) nevû választási szövetség a szavazatok 7 százalékára számíthat, ami számára a teljes kudarccal lenne egyenlô, mivel a választási törvény értelmében ennek a szövetségnek országos szinten a szavazatok legkevesebb 10 százalékát kell megszereznie ahhoz, hogy bejusson a törvényhozásba.
A közvéleménykutatás szerint Demokrata Párt (PD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 6-6 százalékot szerezhet majd, míg a Szövetség Romániáért párt (ApR) a jósolt 5 százalékos eredménnyel még reménykedhet abban, hogy eléri a parlamenti küszöböt.
Az elnökválasztás elsô fordulójában Ion Iliescu, a PDSR jelöltje végez majd az elsô helyen 42 százalékkal, de ez kevés a végsô gyôzelemhez. A második hely sorsa feltehetôen a függetlenként induló miniszterelnök, Mugur Isarescu (15 százalék) és a PNL jelöltje, Theodor Stolojan (13 százalék) között dôl majd el. Corneliu Vadim Tudor, a PRM vezetôje a 11 százalékos elôrejelzés alapján bízhat abban, hogy meglepetést okozhat. Frunda György, az RMDSZ, Petre Roman a PD és Teodor Melescanu, az ApR jelöltje egyaránt a szavazatok 4 százalékára számíthat a közvélemény-kutató intézetek felmérése szerint.
Bár az eredményeket jelentôsen módosíthatja az, hogy nem egészen másfél hónappal a szavazás elôtt a választók 30 százaléka bizonytalan, a PDSR vezetôi magabiztosan úgy nyilatkoznak: az egyedüli gondjuk az, hogy kit válasszanak koalíciós partnernek. Ion Iliescu szerint a PDSR akkor sem kíván egyedül kormányt alakítani, ha abszolút többséget szerez, hanem egy olyan koalíciót szeretne létrehozni, amely a törvényhozásban biztosítaná a minôsített többséget.
A VMSZ jogszabályok eltörlését szorgalmazza
A Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) levélben kérte Vojislav Kostunica jugoszláv elnök közbenjárását több – köztük a határátlépésre vonatkozó – jogszabály hatályon kívül helyezése végett – tájékoztatta a szövetség a hét végén közleményben az MTI-t.
A közlemény szerint a VMSZ elnöksége jogcsorbítónak, megalázónak és antidemokratikusnak ítélt meg a "korábbi diktatórikus rendszerben" a határátlépés, az útlevélkiadás és a külföldön tanuló (jugoszláv állampolgárságú) egyetemi hallgatók tényleges katonai szolgálatának rendezése kapcsán hozott egyes jogszabályokat.
A testület szerint a demokratikus ellenzék választási gyôzelme a rendszerváltást is lehetôvé tette, így indokoltnak és jogosnak tekinti ezen elôírásoknak a lehetô leggyorsabb megszüntetését, illetve hatályon kívül helyezését célzó kezdeményezését.
A szeptemberi választásokat követôen hétfôn megalakult a vajdasági parlament, amely megválasztotta vezetô tisztségviselôit is.
A Vajdaságban a jugoszláv választásokkal egy idôben, szeptember 24-én tartottak tartományi parlamenti választásokat – a második fordulót október 8-án –, amelyeken a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) földindulásszerû gyôzelmet aratott: a 120 fôs képviselôházban 117 mandátumot szerzett a tömörülés. A két eddigi belgrádi baloldali kormánypárt két helyet, egyet pedig a Polgárok Csoportja kapott.
A tartományi parlament hétfôn megválasztotta vezetôit. Mint korábbi sajtójelentések megemlítették, a tartományi kormányfôi tisztség a nyertes tömörülés legerôsebb pártját, a parlamenti elnöki szék pedig a második legerôsebb pártot illetik meg.
A DOS-on belüli erôviszonyok következtében a tartományi parlament elnökévé így a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) elnökét, Nenad Canakot választották meg. A jelenlévô 94 képviselô közül 74 "igennel" voksolt, húsz társuk viszont tartózkodott.
A képviselôház hétfôn megválasztotta Djukic három helyettesét is, köztük Egeresi Sándort, aki a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke is egyben.
Sajtótájékoztató a Nagy-Románia Pártnál
Tegnap ismertette a végleges szenátori és képviselôlistát Adrain Moisoiu, a Nagy-Románia Párt megyei elnöke. Azért "csak" most, mert meg kellett várniuk, amíg az országos vezetôség rábólint az általuk készített lajstromokra. Nem is sok változott a megyei vezetés által készített eredeti listán. Mindössze a képviselôlista második helyét igényelte magának Bukarest, ahová egy repülôs tisztet tett, a Vásárhelyen eredetileg e helyen szereplô Ion Grozea (t.)ezredes helyett. A két parlamenti listán összesen négy katonatiszt és egy volt szekuritátés tiszt(nô) neve szerepel.
Szenátorjelöltek: 1. Pop Dumitru közgazdász (1937), 2. Ludovic Dogaru közgaz. (1935), 3. N. Chebut (1952 ,Szászrégen), 4. Viorel Obrejan (1954), 5. Marinel Gorea (1955, Régen).
A képviselôlista: Moisoiu Adrian (tanár, 1938), V-tin Ilie Vasilescu (1961, Bukarest), 3. Ion Grozea (t.ezr.1933), 4. Corneliu Dragomir (1948), 5. Ilie Bucur Casu (1954, ort. pap), 6. Liviu Miclaus (1953), Maria Diaconescu (sz.t. 1944). A többieket nem soroljuk, de tudni kell, hogy a megyei NRP mindkét házba teljes listával indul a novemberi választásokon.
A Népújság kérdésére, hogy hány helyet szeretnének elnyerni, a megyei elnök kijelentette: 3 képviselôt, 2 szenátort, a többit hagyják az RMDSZ-nek. A kérdésre, hogy Gheorghe Funar, a korábbi híresztelések ellenére, miért nincs a listájukon, Adrian Moisoiu azt mondta, hogy errôl szó sem volt, de ha Maros megyében indult volna, az NRP-nek 5 képviselôje és négy szenátora jutott volna be a parlamentbe, s csak azért nem indult itt (mármint Funar), mert udvariasságból átengedte Markónak és Frundának a két szenátori helyet.
Hétfô hajnalban tûz ütött ki a legnagyobb romániai olajfinomító, a Petromidia Navodari egyik üzemegységében, ahol mûszaki hiba miatt egy benzin- desztillációs tartály lobbant lángra.
A nagy erôkkel kivonuló tûzoltóság mintegy nyolc óra alatt tudta elfojtani a tûzet. A baleset szerencsére nem járt áldozatokkal és az anyagi károk sem túl jelentôsek. A helyzet ugyanakkor rendkívül veszélyes volt, mert a kigyulladt tartály hat másik, benzint tartalmazó hatalmas tartály mellett égett órákon át.
A Kreml vendége lesz még e héten Vojislav Kostunica jugoszláv államfô – jelentette be hétfôn az orosz elnök.
Vlagyimir Putyin – aki vasárnap tért vissza Moszkvába Szocsiban töltött néhány napos szabadságáról – újságíróknak nyilatkozva egyelôre nem pontosította, a hét melyik napján várják Moszkvába a jugoszláv vezetôt. Putyin csak annyit közölt, hogy az orosz vezetésnek "van megfelelô programja a kapcsolatok fejlesztésére Jugoszláviával".
Moszkva szinte az utolsók között ismerte el Kostunica választási gyôzelmét, és a Belgrádba küldött Igor Ivanov külügyminiszter tolmácsolta Putyin elnök üdvözletét, és ô adta át a moszkvai látogatásra szóló meghívást is. Ivanov ugyanakkor Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnökkel is hosszas megbeszélést folytatott akkor.
Figyelemre méltó, hogy Putyin személyesen jelentette be az új jugoszláv elnök moszkvai látogatását.
Maxim Popovici polgármestert a Máramaros megyei Recea község lakosai felhatalmazták, hogy elkezdje a tárgyalásokat az Aurul vezetôségével annak érdekében, hogy mindazok kártpótlást kaphassanak, akiknek mezôgazdasági területeit ciánszennyezôdés érte — tudósít a MEDIAFAX hírügynökség munkatársa.
Mintegy 17 személy állítja, hogy szántóföldjét szennyezôdés érte tavasszal. Ôk bírósági úton próbálnak az Aurul ellen fellépni, azonban lemondanának a pereskedésrôl, ha ekképpen gyorsított eljárással juthatnának kártalanításhoz. Ellenkezô esetben a falusiak kénytelenek lesznek folytatni a pereskedést.
A falusiak azt állíják, hogy a vállalat vezetôségétôl annyi pénzt kérnek, amennyi fedezné a 37 ha ciánnal szennyezett szántóföld termését. Mint ismeretes, január 30-án a magas vízállás miatt 25 méteres szakaszon átszakadt az Aurul derítôgátja, ez pedig a Szamos, a Tisza, majd a Duna ciánnal való szennyezését vonta maga után.
(MEDIAFAX)
A Népújságban szeptember 29-én megjelent cikkemben jeleztem, hogy nem ismerem a múlt tanévben történt versenyek lebonyolításának rendszerét, ezért ez alkalommal ezekkel kapcsolatos elgondolásaimat részletezem, hogy akik akarják, fáradságot nem ismernek, reális képet óhajtanak kapni tanulóik helyesírási készségérôl, még az október 28- án kezdôdô egyhetes ôszi vakáció elôtt megtehessék, a vakáció ideje alatt kellô idejük legyen az értékelésekre.
Meggyôzôdésem, hogy e versenyekre az osztály leghelyesebben író egy-három tanulójával jelentek meg, egyáltalán nem vették figyelembe a gyengéket. Ezért én úgy látom helyesnek, hogy az osztályok átlagos jegyét vegyék figyelembe, s így állapítsák meg a 3-4 iskola közötti sorrendet; persze ez nem jelentené azt, hogy a legjobbakat ne dicsérnôk meg.
A versennyel kapcsolatos tennivalók sorrendje ez lenne: 1. A közeli 3-4 iskola megnevezése; 2. A versenyzô osztályok kiválasztása; 3. Egységes, 10-12 sornyi szöveg kijelölése (lehetnek közmondások, szólások is), melynek titkosságát mindenik érdekelt tanár becsületbeli kötelességének tartaná; 4. A tollbamondások egyéni javítása a tanár saját iskolájában, szigorúan az általam már közölt javítási eljárással (erre késôbb ismételten visszatérek); 5. Az osztály átlagos jegyének kiszámítása; 6. Mindenik versenyzô osztály elsô három helyezettjének újabb versenye a húsvéti vakáció elôtt vagy után (ehhez szükséges a szaktanárok megegyezése a helyszínben és pontos idôpontban).
Ezzel az eljárással átfogható a város valamennyi iskolájának kiválasztott osztálya, lehetôleg az V. vagy VIII. osztály.
A végsô szakasz a II. félév májusában lenne. Ekkor valamennyi iskolából csak az elsô helyezettek vennének részt. Ez alkalommal ismét meg kell állapodni az idôpontban, helyben, valamint egy semleges líceumi magyar tanár közremûködésében, aki az általa kiválasztott szöveget vagy szövegrészt módszeresen lediktálná. A tollbamondások javítása azonnal, helyben, az eredményhirdetés az intézmények iskolaközössége elôtt és a Népújságban történne.
Ismételten visszatérek a tollbamondások javítására, melyben döntô a szöveg hibalehetôségeinek száma, valamint a tanuló pontosan megszámolt hibája. Hibalehetôségnek tekintem: a magán- és mássalhangzók idôtartamában, az ly-os szavak írásában, az összetett szavakban, a mássalhangzó-kapcsolatokban (a szó belsejében, valamint két szó határában), a betûalakításban (a-o, h-k), a határozatlan ékezésben, valamint az írásjelekben elôforduló hibákat. Elismerem, hogy talán túl szigorú vagyok, a fokozatos javulást mégis évtizedek eredménye bizonyítja. Példa: Ne félj a vizsgától!
Egyik délután a magyartanár úrral találkoztam. Tisztelettel köszöntöttem. Megkérdezte tôlem:
– Félsz-e a közelgô kisérettségitôl?
– Nem félek – válaszoltam –, hisz rendszeresen tanulok, az órákon figyelek, meg kell lennie munkám eredményének.
– Akkor biztos, hogy nem is lesz veled semmi baj – hallottam biztató szavát.
Megnyugodva távoztam. (47 hibalehetôség, melyet a gyorsabb számítás érdekében ötvenre kerekítek.) Tehát annak a tanulónak, akinek például 28 hibája volt, a jegye: 50-28; 5=4,40 (egyestôl tízesig minôsítek).
Ajánlom, hogy egyelôre vagy az V. osztályosokkal foglalkozzunk abból a célból, hogy megállapítsuk, milyen helyesírási készséggel kerültek az I-IV. osztályból az ötödikbe, vagy a VIII. osztályosokkal, hogy meggyôzôdjünk, mennyire érettek e téren is nyolcévi tanulás után.
Hinni szeretném, hogy ha még katedrán levô munkatársaim a fentieket jóakarattal fogadják, az eredmény nem marad el. Persze ezért év közben több tollbamondást kell végeztetniük. Jóindulatú visszajelzésüket szívesen fogadom a 258-763-as telefonszámon, levélben vagy személyesen a lakásomon (Marosszentgyörgy 480. sz.).
Megalapítása óta a Kriterion Koszorú egyike azoknak a legrangosabb erdélyi kitüntetéseknek, amelyekkel kiemelkedô mûvelôdési, mûvészeti és tudományos teljesítményeket ismernek el. A csíkszeredai székhelyû Kriterion Alapítvány öt esztendôvel ezelôtt, 1995-ben létesítette ezt a díjat, amelyet az elmúlt évek során Jakó Zsigmond történésznek, Tompa Gábor rendezônek, a Kulturális Antropológiai Munkacsoportnak, László Ferenc muzikológusnak és Faragó József néprajzkutatónak ítéltek oda. A Domokos Géza vezette alapítvány kuratóriuma legutóbbi ülésén döntött az idei díjazottakról is. A testület értékelte azt a kimagasló szerepet, amelyet a szárhegyi mûvésztelep az elmúlt negyedszázadban a hazai mûvelôdési- mûvészeti életben betöltött és úgy határozott, hogy Gaál András, Márton Árpád festômûvészek, valamint Zöld Lajos nyugalmazott újságíró kapják meg az idei Kriterion Koszorút, amelyet 15 millió lej kíséretében december 15-én adnak át Csíkszeredában, a Kriterion Házban, ahol ez alkalommal gyûjteményes szárhegyi kiállítást is megnyitnak. Azokban az években, amikor a magyar mûemlékek megóvására költségvetési pénzeket alig fordítottak, Zöld Lajosnak kiváló szervezômunkával sikerült összefognia a helyi támogatókat és megállította a gyergyószárhegyi Lázár-kastély végleges eltûnéssel fenyegetô pusztulását, egyházi beleegyezés és bérbe adás nyomán mûvésztelepi célokra is felhasználhatóvá újította fel a ferences kolostort. Zöld Lajos vezetésével, Gaál András és Márton Árpád mûvészeti irányításával és szervezômunkájával azután itt kezdett mûködni az ország egyetlen olyan képzômûvészeti alkotótábora, ahol festôk, grafikusok és szobrászok dolgoztak együtt és az évek során Románia egyik legértékesebb képzômûvészeti gyûjteményét hozták létre. Ugyancsak évrôl évre Gyergyószárhegy adott otthont a népmûvészeti alkotótábornak és itt tartottak több olyan találkozót, amelyeknek meghatározó szerepük volt Erdély irodalmi életében. A '89-es változások után, amikor különbözô meggondolatlan átszervezési intézkedések nyomán a mûvésztelep léte veszélybe került, megint ôk voltak azok, akiknek sikerült ösztönözniük az eddigi munka folytatását, és nemzetközivé szélesítették ki az alkotótábor hatósugarát. (A Kriterion Alapítvány sajtóközleménye.)
Ezt a beszámolót az ábrándozóknak ajánlom: az ábrándozás az élet megrontója, továbbá azoknak, akik a csodákban hisznek.
Az egyetlen csoda az, hogy (még mindig) élünk. Az események, amelyekrôl szó lesz, nemsokára úgyis jókora port vernek fel majd Vásárhelyen, így jobb, ha tôlem tudják meg, tehát attól, aki kezdeményezôje és végig szenvedô alanya voltam ezeknek.
A sok éhhalál küszöbének egyikét Vásárhelyen úgy hívták, hogy 2000. július hava. Fekszik az olyan különös tehetséggel megáldott ember, mint én, az ágyán, és koncentrál, belevisz az életbe egy kis telepátiát. Az eredmény: a másnapi újságban egy fô segédmunkást keresnek Budapestre. Felhívom a számot, érzem, hogy a telefondróton átszáguld belôlem az energia a vonal túlsó végére, néhány rövid mondat és kész, enyém az állás: az egy fô segédmunkási állás.
A doktor úr, a gazdám, 37 éves délceg férfi volt, markáns arccal, kis körszakállal és hatalmas adag önbizalommal. Ô is vásárhelyi eredetû, de már tíz éve magyar állampolgár. Hatalmas, régi házat vett 5 és fél millió forintért, azt akarta felújítani. Az én dolgom az volt, hogy leverjem a vakolatot, kiürítsem a pincét, tetôteret, minden zeg-zugot, hogy majd jöhessenek az építész brigádok: kômûvesek, ácsok stb.
– Tudja mit – mosolygott leereszkedôen a doktor úr –, nem szeretem a feleselô embereket, maga meg egy csendes ember, úgy hogy biztosan nagyon jól kijövünk. Csak annyi kell, hogy dolgozzon, és hogy egy szót se szóljon, kivéve azt, hogy megértettem. Oké?
Akkoriban nagyon bamba képet tudtam vágni, úgy, hogy a szomszédok szíve csakhamar megesett rajtam, bár a magyarok rideg emberek, még szomszédok között is, nekem kávét fôztek, süteménnyel, élelemmel kínáltak. A doktor úr nejét meg, aki ugyancsak orvos volt, altatóorvos egy sürgôsségi kórházban, aki naponta embereket látott meghalni, és emiatt letargiába esett, annyira felvidítottam nagy poros bajuszommal meg kutyaalázatosságommal, hogy felfogadta, a kutyáját, ha lesz, Misinek kereszteli majd. Alighanem én lettem volna az elsô ember, akirôl még életében kutyát neveznek el.
Budafok mészkôrétegen, méghozzá sóskúti mészkôrétegen fekszik. Ez a kôzet lágy, de mégis kitûnô építôanyag, fûrésszel vágható, ebbôl épült Budafokon minden ház meg minden kerítés. Van egy nagy hibája, az, hogy megszívja magát vízzel, de ha szellôzni, lélegezni engedik, nem szigetelik a falat csempével, olajfestékkel vagy valami mással, ez a mészkô több száz évig is megtartja a házat.
Nemrégiben a szegény magyar proletárok a budai dombok oldalába vágtak maguknak lakást, a sóskúti mészkô igazi jó barátjuk volt, nem omlott be, télen fûtöttek is a barlangokban, kémények bújtak ki imitt-amott a bokrok közt, még a Citadella környékén is, de Rákosi Mátyás szovjet nyomásra felszámolta ezeket a munkásosztályhoz méltatlan, szégyenletes lakásokat, a barlanglakókat meg részben munkásotthonokba, részben meg az utcára telepítette ki.
Így élt a fiaim apja Budafokon: 150 Ft-os órabérért püfölte naphosszat a falakat, mennyezeteket, pincét, 30 kg-os vedrekben hordta a sittet a konténerbe, eszményi segédmunkás volt, mindaddig, amíg augusztus 23-án meg nem szólalt a telefon. Egy volt kolléga szólt a GANZ vagongyárból, hogy hatalmas ütemben toborozzák a fémmunkás szakikat 350-450 Ft-os órabérért. Még aznap megjelentem a GANZ-ban. Holnap 6 óra 45-kor beáll dolgozni, ha meg nem, akkor többet ne is jöjjön! Ilyen a magyar, tip-topp egy nép. Hagytam mindent, a doktor úr kifizetett, és lassan, tagolva, hogy én is felfogjam, kijelentette, hogy élete legnagyobb csalódása vagyok, és hogy a kétkulacsosság nem igazán célszerû dolog. Igaza volt. Tudtam én jól, hogy nem fair a dolog, és hogy nem is olyan biztos, hogy elneveznek rólam egy kutyát. Másnap mégis a GANZ-ban voltam 6 óra 45 perckor.
Töredelmesen be kell vallanom, hogy csak mérsékelten konyítok a közigazgatáshoz. Csenevész agytekervényeimben valahogy nem jutott hely egy kétségtelenül fontos, emberi közösségek életét lényegében meghatározó tevékenység ágainak-bogainak, szerteágazó következményeinek megértésére és konstruktív módon való továbbfejlesztésére. A szakág nagymenôit ôszintén csodálom és csodáltam akkor is, amikor egy megbocsáthatatlan és falustársaim szerencséjére megismételhetetlen mûhiba folytán, tejbe cseppent vergôdô legyecskeként, egy röpke mandátum erejéig szerény személyemet is felkényszerítették a kálváriára. Hiúságomat jótékonyan izmosította a tudat, hogy havonta egyszer-kétszer annyi okos, felelôsségtudattól kicsattanó, tenniakarástól alaposan felpaprikázott, pragmatikusan gondolkodó és cselekvô intellektus között szerény mitfahrerként csendesen meghúzódhattam és egy-egy bátortalan kézfeltevéssel lódíthattam egyet a sebesen és akkori reményeink szerint jó irányba gördülô szekéren. Bombasztikusan fogalmazva, magamra vállalhattam én is, ott és akkor, egy gyufásskatulyányi történelmet. Szép idôk jártak az idô tájt. Összeadtuk kézen-közön a gógyit, születtek a nagy fontosságú határozatok s a bürgi (bürgermeister) haptákból indulva teljesített. A 69. számú törvény diktál, a kutya csak mértékkel ugathatott. Hogy a mennybemenetel így is elnapolódott? Nahát, nem lógtunk ki azért mi sem az össznépi sorból.
Azóta, a nagy Eminescut idézve, "mint rónán felhôk, tovaszállt sok évünk, és többé soha nem térnek meg újra", elfogyasztottunk még egy polgármestert, megreformáltuk a bölcsek tanácsának összetételét, s mindennek dacára a bándi zsidó teljesítményét még nem sikerült túlszárnyalnunk. Hôzöng pedig kellôképpen kackiás új prímásunk. Ostorral ûzi maga elôtt kampánybeli, fegyelmezetlen csikókként összevissza ugráló ígéreteit és nehezen realizálja, hogy még a lóiskolában sem lehet óvodáskorban érettségi diplomát szerezni. Még ha a korlátlan lehetôségek országaként is szerepelünk az univerzum köztudatában. Dicséretesen sokat akar markolni egyszerre a doktor úr, negligálja az elôtte tornyosuló árkokat-bokrokat, Garrincha-szerû kacskáival cselezget kiszámíthatatlanul jobbra-balra, mintha a Hûbele család egyenes ágú leszármazottja lenne. Bukfencet megszégyenítô magabiztossággal, Banc elvtit meghazudtoló eréllyel koncepiál, korrigál, szervez át, utasít, hajtat végre, ellenôriz, bírál, nyilatkozik. Állandó nyüzsgésben van, megátalkodott ellenségei sem vádolhatják tétlenséggel. Korszakteremtô szándéka nyilvánvaló, betegesen kísérti a Bernády-kaliber no meg karrier. Még ha errôl nem is vall nyilvánosan. Idôszámítása is utánozhatatlanul egyedi. Elôdei smafu-értékûnek taksált törekvéseirôl, megvalósításairól kíméletlenül lerántja a leplet. A város valós aranykoráról 2000 nyárközepétôl zengenek majd, elképzelése szerint, a kaotikus közszállítás jármûveirôl a fôtéri korzó Potemkin- homlokzatait övezô piskótajárdákra landolt trubadúrok. Sajnos a fránya, inkább okkal mint ok nélkül duzzogó, sajátos demokráciánk posványos vizében immár tíz éve lubickoló választópolgárnak, ha voksát adta, annál inkább, a látszatoknál ma már több kell. Ellenkezô esetben könnyen dühbe gurul, házsártossá válik, számon kér. Ha nem a fôhivatalbeli forró drótra száll rá, akkor a tanácsba küldött képviselôin keresztül kellemetlenkedik, esetleg az utcán, a meghirdetett megszakítás nélküli fogadóórák színhelyén birizgál. Már ilyen a plebs, ôt nem lehet leváltani, áthelyezni, taccsra tenni. Az "én dolgozom, nem gondolkodom" -szerû szlogenekkel teli van már a kalucsnija. Dörzsöltté vált. Az éhomra sûrûn nyelt maszlagoktól elgyomorfekélyesedett.
Nem árulok el pecsétes titkot azzal, ha kijelentem, hogy kis jegyzetem hôse nem kimondottan a zsánerem. A pimaszság határait súroló agresszivitása annak idején, a módszeres elôkészítés fázisában inkább taszított, mint vonzott. Szavazatommal ellenzékbe kényszerültem. De megszállott tôsgyökeresként, a "ha ló nincs…" elv csôbe futtatott áldozataként, el kell ôt fogadnom. Nincs más alternatívám. Figyelôállásba meredve csak a farkára koncentrálok. Teherbírásáról szeretnék négy év elteltével disszertálni.
Merész vállalkozás manapság – modern Tacitusként – egyedül történelmet írni. Erre fel a magyarországi Osiris kiadó nemrég kérte fel Romsics Ignác történészt, hogy írja meg kora, a huszadik század magyar történetének szintézisét. Romsics megírta, a könyv megjelent. Aztán meglepte a sajtó. Merthogy sokszínû volt a XX. század, kérdezték tôle: mit látott, hanyatlást vagy felfelé ívelést? A történész azt mondta, hogy ezt is, azt is. "A hangsúlyok elhelyezése értékválasztás kérdése. Közel az ötödik X-hez én már biztosan nem fogok megváltozni. A felvilágosodásból kinövô racionalista gondolkodás gyermeke vagyok, hiszek a haladásban, nem értek egyet azokkal, akik szerint korunk problémái a felvilágosodással – sôt, még végletesebb megfogalmazások szerint a jobbágyok felszabadításával – kezdôdtek, és a liberalizmus vagy a demokrácia a dekadencia hordozója. Az értékválasztás persze szocializáció kérdése is. Mindazonáltal van bennem elég empátia, hogy megértsem azokat, akiket a tömegfogyasztás és a tömegdemokrácia taszít, és szívesebben élnének a 18. században."
Vagy lássuk röviden, mit mond a történész az egymásnak feleselô korszakokról: "18-19-20. századi történelmünkben kirajzolódik egy olyan tendencia, hogy az ideális célkitûzésekért harcba szálló »hôsök« elbuknak, aztán jönnek a megalkuvó pragmatisták, akik a magasztos eszmék között mintegy szelektálva megvalósítják, ami reálisan megvalósítható. Rákóczi után jön a szatmári béke, 1848-ra következik a kiegyezés, Károlyi Mihályra Bethlen István, Nagy Imrére Kádár. A huszadik században ez a periodizáció bizonyos mértékben kézenfekvô. Trianon óriási cezúra: demográfiailag, az ország energiabázisát, gazdálkodását illetôen is kijelölte a magyar politika határait, sôt több tekintetben a kényszerpályáit".
Másként szóltak a református templom harangjai ezen a vasárnapon a bekecsalji kis faluban. Nemcsak istentiszteletre, hanem falutalálkozóra és egyben millenniumi ünnepre is hívták az embereket.
Az ünnepi istentiszteleten Székely András, a küküllôi református egyházmegye esperese örömteli szívvel adott hálát Istennek, hogy az ezelôtt néhány évvel még gyenge, széthulló gyülekezetnek adott buzdítást és erôs szívû pásztort. És ím, ma ez a gyülekezet megjavította templomát, otthont épített a szolgának, aki az örök élet igéjét hirdeti e nép között.
Nagy Béla tiszteletes ismertette a lelkészi lak építésének pillanatait. Az 1940-ben épült lakot 1995-ben bontotta le a gyülekezet, 1996-ban már új lakás fogadta, amikor a gyülekezetbe érkezett. A hollandiai Creil és Yerseke gyülekezetek támogatásával 1998-ban sikerült befejezni a parókia építését. Eközben vetôdött fel a templom kijavításának gondolata is, amelyre az esperesi vizitáció is figyelmeztette a selyeieket. Erre a célra Yerseke gyülekezete a tavaly 2500 márkát adott és csakhamar támogatást kaptak a holland anderni gyülekezettôl is.
A vasárnapi ünnepen jelen levô anderni küldöttség nevében Chris van der Valk lelkész köszönetét fejezte ki a bekecsaljaiaknak a rövid idô alatt elért haladásért és építkezésért. "Az Úr akarta, hogy találkozzunk ezzel a közösséggel. Az ô gondjaik ezután a mi gondjaink is" – fejezte ki a küldöttség nevében a holland lelkész. (Különben itt-tartózkodásuk alatt a helyi I-VIII. osztályos iskolát is alaposan szemügyre vették, a következô évben ebben is segíteni szeretnék a falut.)
Az istentisztelet után Nagy Béla lelkész bemutatta a falu egykori református papja, Péterfi László Nyárádselyérôl írt, a napokban megjelent kötetét. Az esperes úr Isten áldását kérte a templomra és a gyülekezetre, majd a 90. zsoltár és nemzeti imánk eléneklése után az ünnepség résztvevôi a parókia udvarára vonultak, ahol Kovács Antal torboszlói lelkipásztor végezte el a lelkészi lakás és hivatal felavatási szertartását.
A református egyháznak köszönhetôen a nyáron a holland testvérgyülekezet 240 asztalt és széket adományozott az iskolának. Nemsokára a posta mögött levô osztályterembe is bevezetik a gázt. Folyamatban van a víz bevezetése is, amit az óvoda udvarán levô kútból fognak majd pumpálni. E munkálat mintegy 15 millió lejbe kerül, a pénzösszeget a tanárok és a szülôk, illetve – remélik – az ernyei polgármesteri hivatal segítségével próbálják elôteremteni. Tervek is vannak bôven: szeretnék kívülrôl festeni, javítani az épületet és a tetôzetet, ugyanakkor bô-vítenék az 1000 kö-tetes iskolai könyvtárat is – tájékoztatott Székely Endre igazgató.
Körbe-körbe a bürökrácia útvesztôjében
Az emberi jogok megsértésével kapcsolatosan számos panaszos beadványt tárgyaltak le az Európai Tanácsnál, amelybôl sajnos 30 romániai panasz volt. Ez a szégyenteljes hír a román tévé híradásában hangzott el 2000. október 2-án. Mi, nyárádszeredai földtulajdonosok, sajnos ezt a számot kénytelenek vagyunk növelni, mivel a Maros megyei Vízügyi Igazgatóság sorozatosan megszegi a földtulajdonosokkal szembeni kötelezettségét, az önkényesen elvett földterületek kifizetését.
A Nyárádszereda–Jobbágyfalva közötti gátépítés több mint 10 éve elkezdôdött, több hektár földet tettek terméketlenné. Az 1991. évi 18-as törvény megjelenése ellenére a földtulajdonosok 10 év eltelte után is csak az ígérgetésekkel és a kárral maradtak.
1998-ban ismét megkezdték a munkálatokat a földtulajdonosok tudta és beleegyezése nélkül. Erre mi azonnal reagáltunk, és átiratban szólítottuk fel a Vízügyi Igazgatóságot, hogy közös megegyezés alapján fizesse ki a földterületek értékét. Erre azt a választ kaptuk, hogy a munkálatok megszakadnak a költségvetés kimerülése miatt, de amennyiben pénzhez jutnak, megkezdik a tárgyalásokat a tulajdonosokkal és kifizetik ôket.
1999-ben újra elkezdôdött a munka a gátnál, a tulajdonosok kifizetése csak ígéret maradt. Többszöri levélváltás és személyes vita ellenére sem tettek eleget fizetési kötelezettségüknek.
2000-ben folytatták a gátépítési munkálatokat. Mi, földtulajdonosok, újabb tárgyalás-megegyezés lehetôségét kezdeményeztük, ami létre is jött a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatalnál. Megállapodtunk, hogy a földnek hektárát 20 millió lejben fizetik ki legkésôbb 2000. szeptember havában.
Eltelt szeptember is, mi maradtunk föld és pénz nélkül. Mivel az igazgatóság nem tett eleget fizetési kötelezettségének, az inflációra való tekintettel, a közel 10 év alatti megalázás miatt, felemeljük a földterület vételárát.
Megjegyezni kívánjuk, hogy ez nem egy családnak az ügye-kára, 30-40 tulajdonost érint ennek a kérdésnek a megoldása.
Kérjük a Népújság szerkesztôségét, úgy is mint a Népújság 10 éves folyamatos elôfizetôi- olvasói, úgy is mint megkárosított földtulajdonosok, közöljék a fenti panaszainkat, sérelmeinket, tárják nyilvánosság elé, hogy az illetékes szervek felfigyeljenek és megfelelô módon intézkedjenek.
Köszönettel és tisztelettel Récsei Róza, Récsei István, Dávid Júlia
Az iménti felvetéssel kapcsolatban újra felkerestük Kató Sándort, a megyei Vízügyi Igazgatóság mérnökét, aki október 17-i lapszámunkban nyilatkozta, hogy elkezdôdött a kártérítés azon személyek esetében, akiknek területeit elfoglalták a gátépítéssel, folyamatban van a birtoklevelek véglegesítése. Ugyanis csak a jogtulajdon-bizonylatok alapján eszközölhetik a kárpótlást. Érdeklôdésünkre tegnap a következôket mondta el:
– A gátépítéssel elfoglalt területek 28 tulajdonost érintenek, közülük 21 rendelkezik birtoklevéllel, amelyek alapján júniusban megkezdtük az adásvételi szerzôdések elkészítését. Azokat sajnos át kell írni, fel kell vezetni az esetleges változásokat (halálesetek, utódok jogöröklése stb.), mivel a szerzôdések csupán 60 napig érvényesek. Ezt sikerült elvégezni, olyannyira, hogy a 21 érintett földtulajdonos kárpótlási iratcsomóját e héten elhelyezzük a megyei Vízügyi Igazgatóságnál. A további 7 földtulajdonos birtoklevelei nem tisztázottak, így az adásvételi szerzôdéseket sem köthettük meg. Ahhoz, hogy a jogtulajdonba helyezést tisztázzuk, szükség van a helyi polgármesteri hivatal, a megyei kataszteri hivatal, a mezôgazdasági igazgatóság együttmûködésére.
– Mit tett a polgármesteri hivatal?
– Támogattak, a helyi földosztó bizottság révén. Csakhogy az embereknek meg kell érteniük, hogy a megyei Mezôgazdasági Földterület-rendezési és Kataszteri Hivatalnál véglegesítôdik a birtoklevél, amelyet majd jóváhagy a megyei földosztó bizottság. Mindez nem megy egy csettintésre.
– A Récseiek rendelkeznek birtoklevéllel...
– Ismerem a panaszost, elmondta nekem, hogy van birtoklevele, ô személyesen intézte el. De az még hozzám nem jutott el. Minek alapján állítsuk össze az adásvételi szerzôdést, amely alapján igényelheti a kárpótlást?
– Egyelôre senki sem kapott a gát által elfoglalt területekre kárpótlást, ilyen célra még nem utaltak ki pénzt, talán az iratcsomók elfogadása után.
Nem sokkal lettünk okosabbak. Hacsak azzal nem, hogy az ügyben valamiféle különös bürokrácia mûködik. Mintha az egész mechanizmus arra szolgálna, hogy a jogosultak minél késôbb jussanak az önkényes kisajátítás folytán megítélt kárpótláshoz. Ügyesen lehet sétáltatni a dossziékat polgármesteri hivatal, kataszteri hivatal, mezôgazdasági igazgatóság, földosztó bizottság között, s ha eltelik a 60 nap, kezdhetik elölrôl, mert – ugye! – a rendre "meghordott" adásvételi szerzôdéseket újra kell írni új adatokkal (akkor is, ha nincsenek?), mert érvényüket vesztették. Erre mondják, hogy ügyes! Csak azt nem tudni, hogy ki és milyen céllal játszadozik el így az állampolgárral, az állampolgárok pénzén.
Indulásának tizedik évfordulóját ünnepelte a pártként indult, de idôközben mozgalommá átminôsült hazai magyar kereszténydemokrácia. Az eseményre ez év október 14-én került sor Csíkszeredában, jeles bel- és külföldi személyek részvételével. Egy hét elteltével már nincs szándékomban eseménykrónikát írni, arra szorítkozom mindössze, hogy reagáljak néhány olyan kérdésre, ami megérdemli, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen róla.
Vitaindító szándékkal több elôadás is elhangzott (Kelemen Kálmán, Zsombori Sándor, Hajdú Gábor, dr. Bárányi Ferenc, Varga László, Darvas Kozma József), amit termékeny eszmecsere követett. Elôadók és hozzászólók egyaránt két fô gondolat köré csoportosították mondanivalójukat:
– Merre tartunk mi, kereszténydemokraták, kikkel dolgozunk együtt?
– Mi a teendônk a közelgô választások elôtt, alatt és után?
Elôre elnézést kérek az elôadóktól, akiktôl gondolatokat veszek át nevesítés nélkül, célom ugyanis nem az elôadók értékelése, rangsorolása, csupán gondolataik közlése, fôképpen ott, ahol teljes az egybeesés, a gondolatok azonossága. Az RMKDM-et az élet szülte, bábája a '89-90-es események voltak. Az eltelt tíz év és a hazai – de nem utolsósorban az európai – közvélemény bizonyította s bizonyítja ma is, hogy szükség van erre a gondolkodásra, értékrendre. Úgy nôtt naggyá a mozgalom, hogy beépült az RMDSZ-be, a hazai politikai életbe, az Európai Néppártba, ami a legmagasabb elismerést jelenti. A háború utáni Európában a keresztyéndemokrácia volt a legmarkánsabb politikai erô, s maradt mind a mai napig. Ennek tagjává lenni rangot jelent. Nekünk is. Ilyen szellemben valljuk, hogy minden ember egyedi, egyenjogú és a szubszidiaritás elvei kell hogy vezéreljék. Amit meg tudunk oldani lent, azt bízza ránk az állam. A romániai keresztény mozgalom tagjaként valljuk, hogy annak egyik legmarkánsabb csoportosulása vagyunk, s nem csak az RMDSZ-en belül. Hagyjuk a szerénységet és merjük hirdetni, hogy dolgozunk, munkánk eredményes, mert azt a köz érdekében, a romániai magyarság érdekében fejtjük ki.
Célunk továbbra is az RMDSZ belsô egysége, munkájának sikeressége, mert ez az egész hazai magyarság érdekeit szolgálja. Eddigi munkánk helyességét igazolják sikereink és a román politikai elit elismerése. Sok párt és politikus vallja, hogy az RMDSZ a parlament legmegbízhatóbb frakciója, amelyben senki józan politikus vagy politikai erô nem csalatkozott. Vezérelveink a politikában: komolyság, alázat és következetesség. Mozgalmunk hû maradt önmagához, elveihez, belülrôl erôsítette az RMDSZ-t. Ezt tesszük ezután is. Tudjuk, hogy milyen magyarságot, milyen Erdélyt, milyen Romániát akarunk. És ezért teszünk is, legjobb belátásunk és politikai hitvallásunk szerint. Részt kívánunk venni az államhatalom, az önkormányzatok munkájában, a reformok minél teljesebb és gyorsabb megvalósításában. Tapasztalatunk már van. Vannak hibáink is, de ennél több az eredményünk. Feltételek vannak, van emberi kapacitásunk, de kell a szemléletváltás is, a tenniakarás.
A romániai magyarság most sokat veszíthet, ha nem megy el szavazni, ha nem oda szavaz, ahová és akire kell. Nem mindegy, hány képviselônk, szenátorunk lesz, s azok milyenek. Számunkra a nemzeti létért folytatott küzdelemnek, harcnak egyetlen útja van: a parlament! Ezért készüljünk a választásokra és hirdessük: aki nem szavaz ránk, az mást segít, az a magyarság érdekei ellen dolgozik. Aki nincs velünk, azt el kell szigetelni! Mozgósítsuk a fiatalságot, a nyugdíjasokat, ha kell, még úgy is, hogy levelet küldünk nekik, s így hívjuk ôket szavazni. Teremtsük meg végre az egységet és egyetértést vezetôk és vezetettek, választók és választottak között, szervezet és egyházak között. Ha nem ezt tesszük, nem lesz, aki ránk szavazzon, veszélybe kerülhet még az 5%-os küszöb is, ami beláthatatlan következményekkel járna.
Kettôs ünnepség szólította együttlétre Erdôcsinád közösségét vasárnap. Délelôtt, a református templomban a helybeliek a holland numansdorp-beli református testvérekkel együtt – l5-en érkeztek – vettek részt a jubileumi istentiszteleten. A két falu lakói immár tíz éve éltetnek testvéri, lelki kapcsolatot és ezzel egy idôben úm. szociális fogantatású partnerkapcsolatot is kialakítottak. Ez utóbbi eredményeként helyezhették el az alapkövét a faluban a holland segédlettel építendô öregek házának is.
Az istentiszteleten szolgáló Ernst van der Sluis Márk evangéliumából választott igét, melynek értelmezését a prédikációban Lukácsy Szilamér tiszteletes fordította a gyülekezetnek, illetve tolmácsolta mottószerûen az üzenetét: Az ember fia azért jött, hogy szolgáljon és adja lelkét sokakért. Nem az uralkodás, a nemes szolgálat az elsôdleges. És ebben a hit megtartó ereje és a jóság segíthet az embernek. Ezért is jönnek és tesznek e szent szolgálat nevében támaszra szoruló erdôcsinádi testvéreikért a numansdorpiak is. Mert – mint fogalmazott a lelkész – bennünket e tíz esztendô alapköveként az istenhit fûz Erdôcsinádhoz. Lukácsy tiszteletes úr a Mózes II. könyve néhány versében olvasottakkal állította párhuzamba az erdôcsinádiak helyzetét, akik a sok gondtól, bajtól, küzdelemtôl bizony lankadnak olykor tettben, lélekben egyaránt.
A továbbiakban a helybeli ált. iskola elemi és gimnáziumi tanulói Szabó Rozália tanárnô irányításával üzenetértékû verses-zsoltáros összeállítással köszöntötték a vendégeket – még hollandusul is! – és a gyülekezetet. Mint ahogy az IKE is a szép mûsorával. És mozdult bizony bennünk a lélek a vásárhelyi ref. kollégium 5 évvel ezelôtt, Csíki Ágnes karvezetô által alapított nagy vegyes kara l5-l8 tagú kiskórusának a teljesítménye hallatán – a karvezetô ezúttal diáktársuk, Iszlai Béla volt, mivel a tanárnôt aznap máshova szólította a szolgálattétel – ugyanis rövidke, ám igényes dalcsokorral bizonyítottak a gyerekek tudásból, tartásból, énekszeretetbôl egyaránt. Jan Zuurfeld az otthoniak köszöntôjét tolmácsolva, Wilhelmina van der Sluis közremûködésével egyben átadta a numansdorpi testvérek 3000 holland guldenét is, melyet az öregek otthona építésére adományoztak, valamint egy gyönyörû gyertyatartót. Ez utóbbit egyébként az immár 200 éves erdôcsinádi ref. templomról készült felvétel másolata díszíti. Kétségtelen, hogy a szó mind konkrét, mind pedig átvitt értelmében a legtöbbet az alapkô letételének a pillanata jelentett. Jan Zuurfeld és Szígyártó Ernô építész a holland és magyar nemzeti színû szalaggal átfont urnát – mely többek között a falu, az egyház történetét, a presbitériumot, az épülettel kapcsolatos teljes dokumentációt tartalmazza – öntötték a betonalapba. És mivel Szász Zoltán ref. esperes – a Szabadi úti lelkipásztor személyében – is osztozott e két falu közös örömében, Mózes IV. könyvébôl idézve fogalmazott: Építtessék és erôsíttessék...! Az erdôcsinádiak e lelki parancsnak vetik alá életüket. És amennyire természetes, hogy születésünk együtt jár halálunkkal, annyira természetes, hogy öregeinket épp annyira kell szeretnünk és ápolnunk, akár a gyermekeinket. Ezért épül Erdôcsinádon – az ifjúsági központot követôen – öregek háza is. Hogy legyen azok számára, akik otthonra szeretnének lelni benne.
Ünnepség zártán, délután ezúttal a szeretetvendégség vált kifejezôjévé e tízéves holland–magyar egyértelmû közelségnek. 1991. október 17- én, a két falu közösségének akaratából az IDÔ keltezett. Október 22-én pedig, egy évtizeddel késôbben, Erdôcsinád LAKÓI falutörténetükben újabb lapot írtak...
Folyóirat jelenik meg Marosvásárhelyen, amely esztétikai minôsítésként véli, hogy Tamási Áron neve kisbetûvel írassék – jó esetben. És felôlük élhet a városban a magyar irodalom egyik nagy személyisége, Sütô András; nekik ô is kisbetûs író, így hát köszöntése hetvenedik születésnapján méltatlan hozzájuk, kéziratot pedig különösképp nem igényelnek tôle. Ez már a keleti Marosvásárhely, amelyben egy társaság esztétikai-magaslati táborhelyérôl alábbereszkedik, ha a kasszát gyarapíthatja, például Tamási Áron mûvével. Amikor a nemzetközi szerzôi jogi kötelezettségrôl is eltekintve, engedély nélkül adják közre az erdélyi irodalom alapmunkáját, Tamási Szülôföldem címû naplóját, amelybôl a diktátori idôben csak töredékek jelenhettek meg.
A Látó-kör farkasvaksága ez. "Vigyázó szem"-mel Párizsra tekintve? Ugyan már! Az elközönyösítés hadoszlopa áldásos magyarországi ténykedése után Erdélyben is hódít. Éppen egy párizsi szerzô most megjelent munkája is tanulságos dokumentum a fentiek jegyében. A borítón csáb-kopjafával kínálja magát. A Szülôföldem sorsa nyomán tûnôdöm: vajon Szervátiusz Tibortól kértek-e engedélyt édesapja mûvének felhasználásához? Csillagokból kopjafa – így szól a könyv. Legfeljebb lélekbúvár lapban lehetne elemezni és megfejteni, hogy micsoda fájdalom, sértettség, gyûlölség gomolygó lávája tör elô a könyv némely írásából. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is támogatta megjelenését, bizonyára nem tudván, hogy a szerkesztô nem esztétikai és filológiai alapossággal, hanem gyönge készültséggel csicskáskodik – fôként Illyés Gyula legyalázása ügyében. Soronként, bekezdésenként lehetne sorolni a sokakat sértô jelzôket, a logikának ellentmondó, indulati érveléseket, a pontatlan adatok, levelek, feltevések, szûk gondolatmenetben fogant állítások elegyét. (Ablonczy László: Toronyiránt. Úti tûnôdések: Marosvásárhely II., Reformátusok Lapja, 2000. október 1.)
A Kelemen- és a Görgényi-havasok oltalmában, ahol a Maros zabolátlan habjai még visszatekintenek a hegycsúcsokra, konok földhözragadtsággal teljesítik végvári küldetésüket a magyaróiak. E község lakóit évszázadokon keresztül a hegyek éltették, tették összeforrottabbá, mint bárki mást a környéken. Magyaró az utolsó tömbmagyar település e vidéken és ettôl más, sajátos színfolt a Felsô-Maros mentén.
A magyaróiak mindig is tudták, hogy tisztelni kell a havast, mert a hegy ezt gazdagon meghálálja. Évszázadokon át itt örömteli hangja volt a fejszecsattogásnak, mert az életet jelentette. Az a földmûves is, aki a Maros menti kövérebb, vagy a domboldalokon levô rögös földet dolgozta, évente hat hetet az erdôn töltött. A fakitermelés, a fûrésztelepi munka összekovácsolta az embereket, egymás iránt bensôségesebbé, másokkal szemben zárkózottabbá tette ôket. 1228-tól létezik írásos dokumentum a településrôl, s talán nyelvészek örök vitája maradhat, hogy e helyen mogyorós volt, vagy az itt lakók a honfoglaláskori megyeri törzsbelieknek vallották magukat. A helybenmaradást erôsítette az is, hogy itt sohasem volt egységes birtok, olyan gazda, amely kénye-kedve szerint rendelkezett volna jobbágyai felett. S míg a szükség úgy kívánta, 1314-tôl Mentôvár állt itt a közelben, s majd amikor a történelem viharos felhôi elvonultak, akkor köveibôl templom és már 1587-ben iskola épült. Ezt a zárt körû folytonosságot jelzi, hogy már egy 1698-as összeírásban szerepelnek azok a családnevek, amelyek most is változatlanul megtalálhatók a községben. A fiatalok évszázadokon keresztül falun, felekezeten és nemzetiségen belül házasodtak, s ez mindennél jobban megôrizte a magyaróiak lokálpatriotizmusát és identitástudatát, amire joggal büszkék.
Egy, inkább az 1989-es fordulatot követô hangulat következményeként kirobbant rendôrkonfliktuson kívül a történelmi krónikák nem jegyeztek fel összetûzéseket más felekezetiekkel vagy nemzetiségûekkel. Még a "ma-gyar világban" kidöntött ortodox keresztet is visszaállították oda, ahova a II. világháború elôtt helyezték. A románok a XVIII. századtól kezdtek beköltözni a faluba, és hamar átvették az itteniek szokásait. Ugyanolyan magyaróiakká váltak, mint azok, akiknek gyökerei a távolabbi múltba vesznek. A kanyargó fôúton egymáshoz közel áll a református és az ortodox templom. A havasolás nem hagyott helyet gyûlölködésnek. Ma is egyformán járja a magyar és a román mindkét nép táncait, s legutóbb, az 50 évesek t