|
LII. évfolyam 242. (14599) |
2000. október 17., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Megvolt, tegnap volt, persze ettôl még tovább éhezik a világ. Az élelmezés világnapját én inkább az éhezés napjának mondom. Elôbb egymilliárdnyi volt a mindennapi betevôt nélkülözô emberek száma, aztán lejött nyolcszázmillióra. Most az a cél, hogy ezt a számot felére csökkentsék. Az éhezés ellen nem lehet éhségsztrájkkal küzdeni. Fogyókúrával még csak-csak, de akik fogyóznak, nem a másikért teszik, hanem hogy szebb legyen számukra a világ. Kínában most veselkednek neki az ezredvég nagy népszámlálásának, új Megváltóra ôk sem számítanak. Indiában a hatvanas években, ha sötétedés után elkapták a férfit az utcán, suttyomban sterilizálták. Ez is egyik módja az éhezés elleni küzdelemnek, de India le akarja körözni Kínát, és ma megint szabad sokasodni kedv szerint. A Szentföld megint füstben és vérben, minden mindennel összefügg, mert lám, az arabok drágítják a kôolajat, és Minya bá megint parlagon hagyja az egyik legjobban termô dûlôt, nem jut a pénzébôl szántást, tárcsázást, vetést stb. fizetni. Nem tudhatom, hány magyar éhezik az emberiség koplalóinak hatalmas táborában. Az éhezôk kellemetlen kategória, semmilyen politikai konjunktúrában nem érdekesek, esetleg populista kirohanások számára kínálnak idôleges terepet, de lám, a herélésnek is mi lett a vége: túlnépesedés. Esetleg túltermelés a textiliparban. Nem tudhatom, hány magyar éhezik Romániában. Annyit tudok, hogy nem élünk jól, de ez senkit sem vigasztal. Láttam disztingvált urat egy óvatlan pillanatban belekotorni a kukába. Pillantása, amint körülhordozta szorongva, a kétségbeesett könyörgésé volt: hagyjatok engem is élni. Láttam a nyarat végiggürcölô parasztot, amint feltekint a nagy kukoricakasra, felfohászkodni: Istenem, ez a kas, mióta élek és húzom a kapát, még sohasem telt meg…Látom, amint okos, tehetséges emberek valósággal elrúgják maguktól az életet, valamilyen pusztító szenvedély rabjaivá válva. Kétségbeesni már nem tudok, cinikussá edzett a "tudományos szocializmus", melynek utópiáját, ha költészet, ha propaganda szintjén is, de elhittem. Tudom, a most felénk alattomosan hömpölygô globalizáció sem tud orvosságot az éhezés ellen. Nincs egyenlôség ezen a világon, és egyensúlyt sem lehet tartani, miután két évezreden át egyebet sem tettünk, mint fokozatosan romboltuk azt. Itt állok, és szinte semmit sem tehetek. Legfeljebb firkálni ezt-azt, és megérteni az emberiség gyöngeségét, hiszen zsenge ifjúkoráig sem jutott még el. Mire felnône, tudom, elpusztul. Szeretném kivárni azt az idôt, de sajnos, korábbra lettem programálva. Kényszerûen fogadom annak a lecsúszott egzisztenciának a "filozófiáját", aki bejött a borbélyüzletbe, kért egy seprût, és miután megrökönyödve adtak neki, összesöpörte a hajat, zsákba tette, aztán azt mondta a fehérköpenyes hölgykoszorúnak, aki férfiakat nyírt: Ne haragudjanak, tudom, hogy ha a fônökük meglátja ezt, akkor egyiküknek fel is mondhat, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, itt olyan szép Bach-muzsika szólt, amikor az ajtó elôtt elhaladtam volna…Hát nem kívántam ingyen, kérem…
Elment, és abban maradtunk, hogy bolond.
Egyik hölgy észbekapott, utána sietett, és a markába nyomott egy ötezrest. Vegyen egy kiflit magának…
Nem vagyok ájtatoskodó természet, mostanság étkezés elôtt feleségemmel elmondatom a székely asztali imádságot is. Így kezdôdik: Ki asztalt terítesz az égi madárnak, / Teríts asztalt, Uram, szegénynek s árvának…"
Az is benne van, hogy "Adj a koldusnak is tápláló kenyeret!"…Mert mi már maholnap ennyire se leszünk képesek.
Nem lesz mibôl, Uram.
Mugur Isarescu kormányfô úgy véli, hogy az országos minimálbért meg kellene emelni, azonban lehetséges, hogy erre rövid idôn belül nem kerülhet sor.
"Az országos minimálbért úgy kell kiszámítani, hogy az fedezze a megélhetéshez szükséges napi minimális kiadásokat" – nyilatkozta szombaton Isarescu.
Az Országos Indexáló Bizottság (CNI) szeptemberben megállapította az országos minimálbér és a megélhetéshez szükséges kiadások közötti viszonyrendszer alapmutatóit. A számítások szerint (amelyeknek az alapja a minimálisan 1 millió lej értékû termékek összessége) a minimálbérnek országos viszonylatban el kellene érnie az 1.325.000 lejes szintet.
Nemrég a kormányfô kijelentette, hogy a román kormány és a Nemzetközi Valutaalap közötti tárgyalások egyik kényes pontját éppen a bérek képezik. A Nemzetközi Valutaalap szakértôi továbbra is úgy vélekednek, hogy a bérek túlságosan gyors ütemben növekedtek, szemben a Memorandumban foglaltakkal, ez pedig jelentôs mértékben azzal fenyegeti Romániát, hogy összeomlik a pénzügyi stabilitása.
Az Egyesült Államok szerint az szolgálná legjobban a balkáni helyzet megszilárdulását, ha Koszovó a harmadik tagköztársasággá válna Jugoszlávián belül.
Az erre vonatkozó washingtoni elképzelésrôl név nélkül nyilatkozó nyugati diplomatákra hivatkozva számolt be az AP Podgoricából.
Az Egyesült Államok szerint csak azzal elôzhetôk meg az etnikai alapú viszályok, ha a jelenleg Szerbián belüli tartomány köztársasági státust nyer. Koszovó nem maradhat Szerbia része, viszont a koszovói albánok ennél messzebb menô, független államiságra vonatkozó követeléseit egy állam sem támogatja.
A titokban maradni kívánó nyugati diplomáciai elemzôk egyúttal felhívták a figyelmet arra, hogy washingtoni terv kivitelezése komoly akadályokba ütközik: a koszovói albánokon kívül a montenegrói szlávoknak is fel kell adniuk függetlenedési álmaikat. Az amerikai terv csak akkor valósítható meg, ha Montenegró Jugoszlávián belül marad, ellenkezô esetben szétesik az ország.
Az amerikai elnök balkáni különmegbízottja, James OÍBrien már az elôzô héten jelezte, hogy Washington ellenzi Montenegró kiválását.
November 26-án tartják a parlamenti választásokat, illetve az államelnök- választás elsô fordulóját. A választások megfelelô lebonyolítása érdekében, a 68-as számú módosított választási törvény 26. cikkelye kimondja, hogy sorshúzással kell kijelölni a megyei kerületi választási irodák vezetôit. Ezért tegnap Marosvásárhelyen is sorshúzással jelölték ki a megyei törvényszéken a Maros megyei (28-as számú) kerületi választási iroda három vezetôjét.
A törvényszéken délelôtt 11 órakor 18 bíró jelent meg. Mint a megyei törvényszék elnöke, Andreea Ciuca bíró bejelentette, mind a tizennyolc jelölt aktív bíró. A sorshúzás eredményeképpen: Simona Muresan, Nicolae Ionas, és Marinel Santa fogja irányítani a megyei kerületi választási iroda tevékenységét.
Ugyancsak a választási törvény értelmében, a kijelölt személyekkel kapcoslatban, a sorshúzástól számított 48 órán belül, de nem késôbb mint október, lehet óvást benyújtani.
Ezután a három bíró maga közül megválasztja az iroda elnökét és a két alelnököt, majd a választásokon részt vevô politikai pártok képviselôivel bôvül ki a megyei kerületi választási iroda.
A kolozsvári székhelyû, Etnikumközi kapcsolatok kutatásával foglalkozó központ (Centrul de cercetare a relatiilor interetnice) szeptember 27. és október 2. között végzett szociológiai felmérést az RMDSZ megbízásából. Az alkalmazott minta 1164 tizennyolc év fölötti, önmagát magyar nemzetiségûnek valló egyént számlál. Kiindulópontjául a 16 erdélyi megye 1992-es népszámlálási adatai szolgáltak, figyelembe véve minden helység etnikai és kormegoszlását, valamint a falu–város részarányt.
Ezeket a feltételeket betartva, véletlenszerû kiválasztás alapján 81 helység került a mintába. A mintába kerülô egyéneket pedig helységenként a háztartások egyszerû véletlenszerû kiválasztásával, a kor és nem szerinti megoszlások figyelembe vételével nyerték a közvélemény-kutatást végzô szociológusok.
képezik a felmérés egyik fejezetét. Az ön véleménye szerint, az országban a dolgok jó vagy rossz irányba haladnak? kérdésre: a megkérdezettek 77,2%-a szerint rossz irányba haladnak, 12,2% szerint jó irányba, 9,6% nem tudja, 1,1% nem válaszolt. (Q1).
A következô kérdés az, hogy milyen mértékben van megelégedve a jelenlegi életkörülményeivel? Teljes mértékben elégedett 2%, nagyrészt elégedett 24,3%, inkább elégedetlen 48,5%, teljes mértékben elégedetlen 25%, nem tudja 0,3%.(Q2).
Mit gondol, hangzik a következô kérdés, jobban vagy rosszabbul fog élni egy év múlva? Sokkal jobban, véli a megkérdezettek 0,9 százaléka. 28,4% szerint hozzávetôleg ugyanígy, 11,2% pedig úgy véli, sokkal rosszabbul.(Q3).
A múlt év októberéhez viszonyítva az alanyok 1,3 százaléka él sokkal jobban, 40,7% hozzávetôleg ugyanúgy, 12,2% sokkal rosszabbul.
A magyarok leginkább a gyermekeik jövôjét féltik (35,4%), 33,5 százalékuk a munkanélküliségtôl, 32,2% az áremelkedéstôl, 27,6% betegségtôl a családban, 22,6% az egészsége megromlásától, 12,0% háborútól, 11% a bûnözés növekedésétôl, 9,4% etnikai konfliktusoktól, 8% a diktatúrától, 4,8% társadalmi zavargásoktól, 1,0% mástól fél. 2,5% nem tudta vagy nem válaszolt.
A romániai magyarság jövôjét illetôen, az a tényezô, amelyet a legaggasztóbbnak ítél meg a romániai magyarság, 46,9%-ban az elszegényedés, 44,4% a kivándorlás, 25,4% a román nacionalizmus felerôsödése, 20,2% az asszimiláció, 19,8% a magyar identitás gyengülése, 14,9% az RMDSZ-en belüli gyakori széthúzások, 13,4% etnikai konfliktus kirobbanása, 8,2% a vallásosság gyengülése, 8% más, 6,1% nem tudta vagy nem válaszolt.
Összehasonlításképpen az iméntiekkel, idézzük fel az INSOMAR által készített felmérés néhány adatát. Eszerint a románok 66,2% elégedetlen Románia jelenlegi gazdasági helyzetével, 28,3% nem nagyon elégedett, 5,2% meglehetôsen elégedett, 0,3% pedig tökéletesen elégedett. A mennyire elégedett saját javaival? kérdésre 19,2% azt felelte, hogy nagyon elégedett. 57,9% meglehetôsen elégedett, 20,5% nem igazán elégedett, 2,4% elégedetlen. Az INSOMAR által megkérdezettek 77,7%- ának kevés a jövedelme a megélhetéshez, 22,3% válaszolt úgy, hogy elég számára. Ami a munkahelyeket illeti, a megkérdezettek 50,7% meglehetôsen elégedett, 11,9% nagyon elégedett, 27% nem igazán, 10,5% egyáltalán nem elégedett jelenlegi munkahelyével. Vagyis nem sokban tér el az "átlag" román és a magyar közérzete, egyaránt a mindennapi élet terheit nyögik.
Visszatérve az RMDSZ által rendelt közvélemény-kutatáshoz: az országot érintô problémák közül az erdélyi magyarokat leginkább a munkanélküliség aggasztja (25,3%), ezt követi rögtön a magas infláció (22%), majd a korrupció (10,5%).
Ezzel szemben a megkérdezettek véleménye szerint az RMDSZ-t leginkább az önálló magyar egyetem hiánya (26,2%), az anyanyelv hiánya a közigazgatásban (17,05%), illetve a területi autonómia hiánya a Székelyföldön 14%) foglalkoztatja. Az erdélyi magyarok véleménye szerint csak ezek után következik az RMDSZ fontossági listáján a munkanélküliség (6,8), a magas infláció (6%) vagy az egyházi javak visszajuttatásának nehézsége (9,65%).
A megkérdezettek véleménye szerint, amennyiben az RMDSZ kormányon marad, elsôsorban a munkanélküliség (15,7%), és az infláció (15,4%) csökkentésével, illetve az életszínvonal növelésével (14,9%) kellene hogy foglalkozzon. Az anyanyelv használatának kiterjesztése a közigazgatásban (9,1%), az önálló állami magyar egyetem megalapítása (7,4%), vagy a Székelyföld területi autonómiájának kivívása(6,5%) csak ezek után következhet. Az erdélyi magyarok szerint csak ezek után kell az RMDSZ-nek a magyarlakta települések gazdasági életének a fellendítésével (5,2%), az egyházi javak visszajuttatásával (5%), vagy akár az adók csökkenésével(4,7%) foglalkoznia.
Az RMDSZ 4 éves kormányzati tevékenysége során beindult egy általános demokratizálódási folyamat Romániában. Ez idõ alatt a Szövetség kisebbségi téren számos eredményt és kudarcokat is elkönyvelhetett. Most az a feladatunk, hogy közösen vonjuk meg az RMDSZ kormányzási mérlegét. Meggyõzõdésem, hogy négy év alatt értünk el tartós eredményeket, meggyõzõdésem, hogy ezt a folyamatot folytatni kell- hangsúlyozta Frunda György vasárnapi, Maros megyei kampánykörútja során. Az RMDSZ államfõjelöltje Kelemen Atillával, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökével, Borbély László államtitkárral, Makkay Gergely képviselõjelölttel, valalmint dr. Benedek Imrével, a megyei szervezet ügyvezetõalelnökével elsõként Erdõszentgyörgyre, Szovátára, Nyárádszeredára, valamint Szászrégenbe látogatott el.
Beszédében Frunda György rámutatott:bár országos szinten lényegesen romlottak az életkörülmények, az bátran kijelenthetõ: az erdélyi magyarság ma már nagyobb biztonságban érzi magát mint négy évvel ezelõtt. E tekintetben az elnökjelölt kiemelt fontosságúnak tartja azt, hogy a szövetség kitartó erõfeszítései nyomán megszületett a magántulajdon-kérdés rendezését célzó Földtörvény és elõrelépés történt az közigazgatásban való anyanyelvhasználat terén, de fõként az, hogy az utóbbi években jelentõsen bõvült a magyar nyelvû oktatás; jelenleg már 20 ezer magyar diák tanul a felsõoktatásban, amelybõl mintegy 6 ezer a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem magyar tagozatain. Ezzel egyidõben nõtt, gyakoratilag megduplázódott a szakoktatásban résztvevõ magyar diákok száma is. Mindazonáltal az RMDSZ álláspontja az, hogy az oktatásban elkönyvelt minden pozitív eredmény ellenére az erdélyi magyarságnak továbbra is alapvetõen fontos célkiztû zése az önálló magyar egyetem létrehozása – hangsúlyozta az államfõjelölt.
Az RMDSZ kormányzási tapasztalatait öszegezve Frunda György ugyanakkor leszögezte: még korántsem modellértékû az erdélyi magyarság helyzete Romániában - az RMDSZ-nek azonban eltökélt szándéka, hogy a következõ négy évben megteremtse kisebbségi kérdés modellszerû rendezését – fejtette ki az elnökjelölt.
Borbély László államtitkár, Maros megyei képviselõ-jelölt beszédében fõként a magyar közösséget érintõ szociális intézkedésekrõl, valamint a Maros megyében beindított fontos infrastruktúrális beruházásokról beszélt.
Borbély közölte: az RMDSZ által is támogatott új nyugdíjtörvény alapján a következõ években egy európai szintû nyugdíjrendszer megteremtésére nyílik lehetõség. A jogszabály lényeges pozitívuma, hogy ezáltal sikerül majd kiegyenlíteni a nyugdíjak közötti különbségeket, de lehetõvé válik a nyugdíjaknak az infláció mértékéhez történõ igazítása is. Beszámolójában az államtitkár ugyanakkor bejelentette: a kormányzat által beindított falufejlesztési program keretében Maros megye több milliárdos támogatás kap az út és vízhálóhat fejlesztésére. Az RMDSZ kormányzati jelenlétének köszönhetõ az is, hogy ezévben a megye nagyságrendekkel több pénzt kapott ilyen jellegû beruhzásokra – mutatott rá Borbély László.
Az RMDSZ az elkövetkezendõkben kiemelten kezeli majd a falusi nyugdíjakkal kapcsolatos kérdések rendezését is – jelentette ki Dr. Kelemen Atilla. A megyei szervezet elnöke hozzátette: megengedhetetlennek és súlyosan méltánytalannak tartja, hogy a volt termelõszövetkezetekben évtizedekig dolgozó falusi lakosság csupán 100-200 ezer lejes nyugdíjra jogosult. A kérdés tartós rendezése annál is fontosabb, mivel az erdélyi magyarság közel 60%-a jelenleg is a mezõgazdaságból él – mutatott rá Kelemen Atilla. A képviselõ ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy az RMDSZ sikeres választási szereplése esetén a marosvásárhelyi mellett parlamenti irodát nyit majd Szászrégenben is.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete szerdán 16 órától lakossági fórumot tart Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében. A rendezvényen részt vesz Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Frunda György, az RMDSZ államelnökjelöltje, Borbély László államtitkár, az RMDSZ maros megyei képviselô jelöltje, Makkai Gergely képviselô jelölt, valamint a megyei szervezet Ügyvezetô Elnökségének tagjai. A szövetség államelnökjelöltje, valamint képviselô – és szenátorjelöltjei ugyanakor részt vesznek pénteken az Astoria vendéglô ben tartandó szüreti bálon is. Az RMDSZ marosvásárhelyi körzeteinek közös rendezvényét 20 órától tartják.
A hét végén, Mugur Isarescu kormányfô kijelentette, fel fogja kérni a fôügyészséget Bukarest fôpolgármesterének, Traian Basescunak meghallgatására, annak a kijelentésének tisztázása érdekében, miszerint létezik egy elnökjelölt, akit az NBA-tól szerzett pénzbôl finanszíroznak.
Igen súlyos vád ez, és ezért kérni fogom a fôügyészt, hogy Traian Basescut a nyilvános meghallgatások szabályainak betartásával hallgassa meg, mondotta Mugur Isarescu.
A múlt héten, Basescu közölte: a választási kampányba beiratkozott elnökjelöltek közül az egyik az NBA-tól vett pénzbôl finanszírozza korteshadjáratát. Ugyancsak hozzáfûzte, hogy egyelôre nem közli az illetô nevét, de abban az esetben, ha az a személy nem vonul vissza a választási kampányból, kénytelen lesz nyilvánosságra hozni kilétét.
A Kárpát-medencei magyar oktatási és tudományos intézmények legfontosabb jellemzôivel nyilvános adatbázis létesül várhatóan év végéig.
Fábri István kutatásvezetô az MTI-nek elmondta: az önkéntes és térítésmentes adatszolgáltatáson alapuló oktatási és tudományos kataszter létrehozásának célja, hogy olyan adatbázis jöjjön létre, amely a szféra minden fontosabb intézményérôl, szervezetérôl információt biztosít a hazai és határon túli közigazgatási szervek, közalapítványok, szakmai szervezetek számára.
Fábri István tájékoztatása szerint Kárpátalján, Horvátországban, Szlovéniában mintegy 30 intézmény bevonásával már lezárult az adatgyûjtés.
Hétfôtôl Erdélyben és Felvidéken több mint száz magyar, illetve részben magyar felsôoktatási intézményben, tudományos mûhelyben kezdôdött el az információk összegyûjtése.
Az elkövetkezô hetekben több tucat – többségében Budapesten tanuló határon túli – egyetemi hallgató kérdôívekkel, diktafonnal és fényképezôgéppel keresi fel az érintett intézményeket, tudományos társaságokat a hallgatói, oktatói létszám, nemzetiségi megoszlás, konkrét tudományos-kutatói programok, a magyarországi partnerekkel való együttmûködés iránt érdeklôdve.
A diákok interjúkat készítenek intézmények magyar vezetôivel is, amelyen keresztül a mûködési problémákról, fejlesztési tervekrôl szeretnének pontosabb képet kapni a felmérés készítôi – közölte Fábri István.
A tapasztalatokról összefoglaló, elemzô tanulmány készül, amelyet minden felmérésben résztvevô intézménybe eljuttatnak.
A kutatásvezetô hozzátette: a felsôoktatási és tudományos intézményhálózatot feltérképezô kutatással párhuzamosan a határon túli pedagógusszövetségek bevonásával felmérik a közoktatási intézmények helyzetét is.
A közel ezer alap- és középfokú oktatási intézménybe eljuttatott kérdôíven a tanulói, oktatói létszámokat, nemzetiségi megoszlást vizsgálják.
A kutatásvezetô szavaiból kiderült: a felmérések eredményeit decemberre összegzik, így várhatóan év végére létrejöhet a Kárpát-medencei magyarlakta területek teljes oktatási és tudományos intézményhálózatáról információkat szolgáltató nyilvános adatbázis.
A tervek szerint az adatbázisban található információk felkerülnek az internetre is, s egy évente frissítendô kiadvány megjelentetését is tervezik a témában.
Hétfô délután Hoszni Mubarak egyiptomi elnök megnyitójával feszült légkörben kezdôdött el Sarm-es-Sejkben a közel-keleti csúcsértekezlet, amelynek célja a palesztin területeken több mint két hete dúló erôszak megfékezése. Ezzel egy idôben a Gázai- övezetbôl izraeli katonák és felfegyverzett palesztinok közötti tûzpárbajról érkezett jelentés.
A csúcs a tervezettnél nyolcvan perccel késôbb kezdôdött, mivel vita volt a palesztin és az izraeli küldöttek között a napirendrôl. A nyolcszögletû asztalnál Jasszer Arafat palesztin elnök, Ehud Barak izraeli kormányfô, Bill Clinton amerikai elnök, Hoszni Mubarak egyiptomi államfô, II. Abdalláh jordániai király, Kofi Annan ENSZ-fôtitkár, valamint Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fômegbízottja vesz részt.
A csúcsnak "nem szabad kudarcot vallania, mert az izraeli- palesztin békefolyamat és a térség jövôje a tét" – jelentette ki a megnyitón Clinton, aki még reménykedik abban, hogy elnöksége utolsó három hónapjában tetô alá tud hozni egy békemegállapodást. A mostani csúccsal kapcsolatos legderûlátóbb vélemények szerint is azonban legfeljebb tûzszünetrôl és az új tárgyalások idôpontjáról állapodhatnak meg.
Az amerikai elnök felszólította a szemben álló feleket: emlékezzenek arra, hogy mekkora utat tettek meg 1993 óta, amikor a békefolyamat felújítása mellett döntöttek. Clinton azt indítványozta, hozzanak létre egy kiegyensúlyozott összetételû ténymegállapító bizottságot, hogy az kivizsgálja az elmúlt évek legsúlyosabb izraeli-palesztin összecsapásainak okait, és megelôzhessék a jövôben ezek kiújulását.
"Azért, hogy sikert érjünk el, ebben a végsôkig feszült helyzetben, túl kell lépnünk a vádaskodásokon. Azt kell szem elôtt tartanunk, hogy mit teszünk holnap és azután" – hangsúlyozta Clinton.
Az elnök szerint a csúcsnak három fô célja van: véget kell vetni az erôszaknak, felújítani az együttmûködést a biztonság terén és meg kell állapodni egy tárgyszerû és tisztességes eljárásban, amelynek révén kivizsgálják, hogy mi történt és újraindítják a békefolyamatot. Emlékeztetett azokra az eredményekre, amelyeket az elmúlt hét évben az izraeli-palesztin tárgyalásokon elértek: "Nem adhatjuk fel mindezt amiatt, ami az elmúlt néhány hétben történt" – mondta Bill Clinton.
Hoszni Mubarak egyiptomi elnök felszólította Izraelt, az ország megnevezése nélkül, hogy hagyjon fel a provokációkkal, az erôfitogtatással, amelyeknek célja, hogy megtörjenek egy fegyvertelen népet és amelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy anarchiát és instabilitást terjesztenek a térségben. "Soha nem fogadjuk el az ilyen módszereket" – szögezte le az egyiptomi államfô, aki azt kívánta, hogy a sarm-es- sejki csúcs megvesse a palesztin és az izraeli nép, úgy mint a palesztin és az izraeli kormány közötti megfelelô és tartós kapcsolatok alapjait, hogy a felek elinduljanak az igazságos és globális béke útján.
A Reuters jelentése szerint Ehud Barak izraeli kormányfô, Kofi Annan ENSZ-fôtitkár és II. Abdalláh jordániai király hétfôn délután elhagyták a konferencia színhelyéül szolgáló Golf szállodát. A csúcs szervezôi szerint Jasszer Arafat palesztin vezetô is hamarosan követi ôket. Egyelôre nem tudni, mikor térnek vissza a tanácskozáshoz.
A Fehér Ház idôközben bejelentette: Bill Clinton kész kedd délig Sarm-es-Sejkben maradni, amennyiben szükséges. Az amerikai elnök eredetileg hétfôn éjfélkor indult volna haza Washingtonba. A halasztásnak talán az az oka, hogy állítólag tervbe vettek egy- egy különtalálkozót Clinton és Arafat, illetve Clinton és Barak között. A két közel keleti vezetô egymással a jelenlegi helyzet szerint nem tárgyal közvetlenül.
Diplomaták, írók, történészek úgy vélik: van remény a közel-keleti békére. Ez volt a viták bizakodó – a pillanatnyi helyzetben éppenséggel rendkívül derülátónak tûnô – kicsengése a hét végén a franciaországi Bloisban harmadízben megtartott Randevú a történelemmel elnevezésû tanácskozáson.
"A béke harminc éve utópia volt, de ma már valóság Izrael, Egyiptom és Jordánia között, akkor miért ne lehetne Izrael és a palesztinok között?" – tette fel a kérdést Butrosz Butrosz Gáli egykori egyiptomi külügyminiszter és ENSZ- fôtitkár. Nem véletlenül használta ezt a kifejezést, mivel a mostani konferencia témája ez volt: "Az utópiák, mint a történelem motorjai?"
"Igaz, hogy voltak összecsapások, és lesznek is, ennek ellenére nincsen más megoldás" – mutatott rá az egyiptomi politikus.
Marek Halter zsidó író, aki egyik mûvében Ábrahám gyermekeinek megbékélését jósolja, úgy vélekedett, hogy az elmúlt napok gyilkos akciói ellenére nem lépett vissza a térség idôben húsz évet, mert amit már elértek a felek, nem lehet meg nem történtté tenni. "Amikor húsz évvel ezelôtt nálam járt Simon Peresz és Jasszer Arafat, még kezet sem fogtak egymással. Késôbb, amikor Ehud Barak két középületet bombáztatott Gázában, felhívta Arafatot – errôl a sajtó nem írt – és közölte vele, hogy kénytelen megtorlásként bombázni, és felszólította a palesztin elnököt, hogy lehetôleg ne tartózkodjon ott" – mondta Halter a megjelent újságíróknak.
Az író szerint a zsidó vallási illetékesek elmulasztották elítélni Ariel Saron Likud-vezetô provokatív látogatását a Mecsetek Terén, amely elindította az ellenségeskedéseket szeptember végén. A rabbiknak meg kellett volna érteniük ezt, mivel például a hívô zsidók pontosan tudják, hogy nem mehetnek fel a Templom Hegyén arra a térségre, amelyet a szentek szentjének neveznek, ahová Isten letekintett, és mivel a pontos helyet nem tudják, vigyázniuk kell, hogy rá ne lépjenek. Halter ugyanakkor elítélte a muzulmán muftikat is, mert a pénteki imákon tüntetésre szólítják fel a palesztinokat. Az író szerint van esély az elôrelépésre a közel-keleti csúcson, de a teljes megbékélésre a vallási ellentétek miatt hosszú idôre lesz szükség.
Robert Franck történész, a Sorbonne professzora szerint is elôbb-utóbb a béke diadalmaskodni fog. "Minden gyûlölködésnek van határa, amit már nem lehet túllépni – mondta – Mégha össze is omlana az oslói békefolyamat, egy napon fel fog támadni."
Az ITDH Bukaresti Kereskedelmi Szolgálata, valamint a Közép-Magyarországi Regionális Képviselete a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal és az Invest consultance Kft. segítségével a kecskeméti testvérvárosi küldöttség látogatásának szerves részeként rendezte meg tegnap az Esély a sikerre címû üzletember- találkozót az Ifjúsági Házban. A találkozó célja a két régió közötti kereskedelem fejlesztése, illetve a befektetések ösztönzése.
Az eredmények nem mérhetôk számokban
Majdnem 30 magyarországi vállalat képviselôi és 70-nél is több hazai cég (köztük brassói, kolozsvári, szatmárnémeti stb. vállalkozások) részvételével került sor a találkozóra, amelynek elsô felében elôadásokat hallgathattak a jelenlévôk, majd rövid szünet után az azonos érdeklôdésû üzletemberek kapcsolatainak kialakítására is alkalom nyílt.
Az elôadók közt volt Fodor Imre alpolgármester, aki bemutatta Maros megye gazdasági helyzetét. Kecskeméti kollégája, dr. Szécsi Gábor polgármester a magyarországi üzleti lehetôségeket ismertette, majd a marosvásárhelyi kereskedelmi kamara fôtitkára, Victor Manolache beszélt a román-magyar gazdasági kapcsolatokról. Rövid és lényegretörô elôadásokat hallhattunk Prokop Gyulától a képviseleti formáról mint vállalkozási formáról, és Szalkay Józseftôl a gazdasági társaságok pénzügyi finanszírozásáról. A sort Csata Edit "egyperces" elôadása a vámkedvezményekrôl és Csegzi Sándor bemutatója zárta, értékes és hasznos információkkal. A szünetet követôen az Ifjúsági Ház aulájában berendezett tárgyalóasztalok körül már kialakultak a csoportok, amelyeknek az ismertetôben elôzetesen leírt érdeklôdési körök alapján esélyük volt arra, hogy partnerekké váljanak. Mindazonáltal egyelôre még korai volna számokban mérhetô eredményeket várni, hiszen egy-egy szerzôdés megkötésére ennél több idô kell, viszont itt alkalom adódott egymás megismerésére.
A találkozón jelen levô Halász János, az ITDH Bukaresti Kereskedelmi Szolgálata képviselôje elôadásában elmondta, noha a félévi vámstatisztikai adatok tanúsága szerint a magyar–román kereskedelmi forgalom 28,4%-kal növekedett és értéke meghaladta az eddig rekordnak számító 1998. évi volument, ebbôl Maros megyében kevés érzôdik. A várható 750 millió dollárt (1998-ban ennyi volt) meghaladó évi forgalom ellenére, a tôkemozgás dinamikus régióját képezô Erdély szívében levô Marosvásárhely nem az adottságainak és képességeinek megfelelô szerepet kapta eddig.
A Népújság kérésére Halász János kifejtette: a vonzáskörének megfelelô szinttôl való elmaradás legfontosabb okozói az 1990- es márciusi események és az azokról terjengô hírek, bizonyítva, könnyebb a bajt elôidézni, mint azt helyrehozni. Emellett a kezdetben a helyi tanácsok sem tettek meg mindent a gazdaság megfelelô fejlesztése érdekében.
Halász János beismerte, a Romániába befektetni óhajtókat rendszeresen figyelmezteti, hogy ez a régió nem könnyû, nem is gazdag, bizonytalan jogi és gazdasági jövôvel rendelkezik, de lehetôségeit tekintve a beruházói közeg nem önmagában rossz, csak megfelelô helyismeret, naprakész információk és szívósság kell hozzá. Egyébként Marosvásárhely és környéke, véleménye szerint, nincs felfedezve a magyar vegyi- és élelmiszeripari, valamint a turisztikai befektetôk által.
Az önkormányzat teremt üzleti lehetôségeket
Igen érdekes és gyakorlatban is kipróbált elméletrôl beszélt dr. Szécsi Gábor, Kecskemét fiatal, tettre kész polgármestere. Magyarország egyik legdinamikusabban fejlôdô városának polgármestere nem kis büszkeséggel mondhatta, városukba sok tôke érkezik mind Magyarországról, mind külföldrôl, folyamatosan növekszik a vállalkozások értékesítésének nettó árbevétele és az export mennyisége. Figyelembe véve, hogy ebben a városban a több mint 10.000 vállalkozásból nem sokkal haladja meg a 3000-et a kereskedéssel foglalkozó vállalkozások száma, a polgármester az életképes vállalkozások városának nevezte Kecskemétet.
A már elkezdôdött lendületes fejlôdést továbbra is elôsegítendô, figyelemre méltó kezdeményezést vezettek be Kecskeméten, amely ismeretlen Erdélyben, de még az anyaországban is ritkaságszámba megy. A kecskeméti önkormányzat a korábbi évek tapasztalata alapján idén is 40 millió forintot különített el költségvetésébôl a Vállalkozásfejlesztési Alapba, amelybôl 4-5 millió forintnyi összegig, kétéves futamidôvel kamatmentes hiteleket nyerhetnek el a helyi vállalkozók, különösen azok, akik a szóban forgó összeget munkahelyteremtésre fordítják a termelési ágazatban. A program sikerét látva, jövôre szándékoznak tovább növelni az alapot, elérve a 60 millió forintot.
Ezenkívül Fórumot hoztak létre, amelynek segítségével párbeszéd jön létre a nagyvállalkozók és az oktatási intézmények között, hogy fel lehessen mérni, milyen szakembereket kell ez utóbbiaknak képezniük.
Ugyancsak a vállalkozások fellendítését szolgálják közvetett módon a kiállítások, fórumok és üzletember- találkozók. A kecskeméti önkormányzat dicséretes kezdeményezése, hogy jövô május 12-én olyan kiállítást szerveznek Kecskeméten, amelyre már most egy angol, egy német, egy finn testvérvárosuk elfogadta a meghívást, Marosvásárhelynek pedig hamarosan választ kell adnia. A kiállítás erôssége lesz, hogy bemutatkozási lehetôséget teremt a testvérvárosok üzletembereinek, illetve az egyes települések beruházási lehetôségei is ismertté válnának.
Összességében pedig elmondható, hogy nem csak a polgármester beszámolójából, de az egész rendezvénybôl tanulhatnak és okulhatnak helyi elöljáróink és üzletembereink is.
A Kecskemétrôl múlt héten érkezett küldöttség négynapos marosvásárhelyi tartózkodásának programját ismertette Csegzi Sándor alpolgármester azon a sajtótájékoztatón, amelyre a tegnapi román–magyar üzletemberek találkozóját követôen került sor. Elmondta, hogy szakterületenként szerveztek programokat a vendégek számára. Létrejött egy, a Kecskeméti Fôiskola rektorhelyettese, dr. Boza Pál és a Marosvásárhelyi Petru Maior Mûszaki Egyetem vezetôsége közötti megbeszélés, és találkoztak a két város rendôrségének képviselôi is. Az ipari parkok volt a fô témája annak a kerekasztal-megbeszélésnek, amelyet szombaton szerveztek a testvérvárosok tanácsosainak részvételével, és amelyen André János kecskeméti szakember ismertette az ezzel kapcsolatos lehetôségeket. Csegzi Sándor alpolgármester szerint feltétlenül szemléletváltásra van szükség elsôsorban a helyi tanács, mint fô döntéshozó részérôl ahhoz, hogy az ilyen jellegû vállalkozások eredményesek legyenek. A program szombaton gálaesttel, a kecskeméti mûvészek bemutatkozásával zárult. Fodor Imre alpolgármester a két város mûvészeti iskolái, tanítóképô fôiskolái között mélyülô kapcsolatokat emelte ki.
A sajtó képviselôinek Szécsi Gábor Kecskemét polgármestere beszámolt Dorin Florea Marosvásárhely polgármesterével való nagyváradi találkozásáról. A testvérvárosi kapcsolatokat tovább kell fejleszteni, mélyíteni – ez volt a két városvezetô közötti megbeszélés végkövetkeztetése. Amint Szécsi Gábor elmondta, tudomást szerzett Dorin Floreának a város gazdasági fellendülését célzó terveirôl, a polgármesteri hivatal mûködésében elképzelt változtatásokról. Ahhoz, hogy befektetôket irányíthasson Marosvásárhelyre, naprakész adatok, tervek, gazdasági stratégiák birtokában kell lennem - hangsúlyozta Szécsi Gábor polgármester, hozzátéve, hogy ennek a kapcsolattartásnak nem ad-hoc jellegû, hanem folyamatosnak, szervezettnak kell lennie. Utalt az ipari parkok létrehozásának szükségességére, és a város gazdasági bemutatkozásának fontosságára, kiállításokon való részvétellel. Ilyen értelemben a jövô évben Kecskeméten sorra kerülô, a testvérvárosok számára szervezett gazdasági bemutatót említette. Kecskemét polgármestere igen fontosnak tartotta a két város mûszaki felsôoktatási intézményei között kialakult kapcsolatot, ami által rövid idôn belül megvalósulhat a magyar nyelvû mûszaki oktatás városunkban. Erre minden feltétel megvan, meg fogjuk találni a pénzforrásokat, és idôvel ez az oktatási forma önfenntartóvá válna - ígérte testvérvárosunk polgármestere.
A megyei tanás alelnöke, Vasluian Ioan, csütörtökön Medgyesen megbeszélésen vett részt Hargita és Szeben megyék helyhatósági képviselôivel – tudtuk meg a tanács heti sajtótájékoztatóján. A megbeszélés témája a Zetelaka–Kiskapus vízvezeték megépítése volt, mely Segesváron keresztülhaladva megyénket is érinti. A megbeszélésen a hatóságok képviselôi mellett jelen voltak a tervezô, valamint a kivitelezésben érdekelt cégek is, s a megépítés szükségességét elemezték. A munkálat megvalósítási tanulmánya elkészült, a közeljövôben a finanszírozáshoz szükséges pénzalapok elôteremtése a feladat. Némi nyugtalanságra ad okot, hogy a számítások szerint a vezetéken keresztül biztosított víz ára hazai viszonylatban rendkívül magas lesz, mintegy 12-20 ezer lej köbméterenként.
Pénteken Virág György, a megyei tanács elnöke megbeszéléseket folytatott az országos útkarbantartó vállalat megyei kirendeltségével, melyen a Kend–Balavásár–Ákosfalva vonal karbantartása került szóba, oly módon, hogy a munkálatok ne érintsék az útvonal mellett haladó földgázvezetéket.
Ami a vidrátszegi repülôteret illeti, megtudhattuk, hogy egyelôre mégsem indítják be a tervezett Marosvásárhely–Budapest járatot. A közeljövôben a Malév légitársaság bukaresti képviselôjét Vidrátszegre megbeszélésre várják, hogy kijelöljék azt az idôpontot, amikor a járat beindulhat. Addig is a légikikötô vezetôsége a Comirinvest, az Arhing és az Ungpro cégekkel a repülôtér bôvítési munkálatainak stádiumát elemezte.
A gyermekjogvédelmi igazgatóság, amely szintén a megyei tanácsnak alárendelt intézmény, szerzôdést írt alá a Holt International Alapítvánnyal, mellyel az alapítvány vállalja 60 olyan család támogatását, melyekben magas a valószínûsége a gyermeknevelésrôl való lemondásnak. Ezek a családok négy hónapon keresztül havi 400.000 lej támogatásban részesülnek. Ugyancsak a gyermekjogvédelmi igazgatóság az utcagyerekek szociális és jogi helyzetének tisztázása érdekében kezdeményezett lépéseket.
Ami a hét tennivalóit illeti, október 18-án, szerdán hivatalosan felavatják Mezôcsáváson a Mezôség vízellátását célzó beruházás munkálatait, melyre megyénk számára a PHARE-alapokból 11,8 millió dollárt különítettek el. A megnyitón jelen lesz Constantin Noica területfejlesztési és közmunkaügyi miniszter, valamint Borbély László, a minisztérium államtitkára.
Ugyancsak a hét fontos eseménye a csütörtöki rendkívüli tanácsülés, amikor egyetlen napirendi pontként a költségvetés kiegészítését tárgyalják meg a tanácsosok.
Marosbogát a Maros folyó jobb partján, a folyótól félszigetként körülzárva, a szentjakabosi, cintosi, bogáti dombok által határolt völgyben fekszik. Egy 1295-ös latin nyelvû okiratban Bagach, a további változatok: Bugath (1300), Bogath 1587, 1589. Már 1333-ban a Bogáthiak birtoka. Nevét a török bogáz szóból származtatják, ami vizek közötti szorost jelent. A középkori Marosbogát jobbágyfalu volt, még a kései hûbériségben is a lakosság túlnyomó részét jobbágyok alkották – olvasom Barta János tanár, polgármester egyik szövegében. 1724-ben a falu 67 családjából 51 jobbágycsalád volt. 1820-ban Marosbogáton 143 jobbágycsalád dolgozott 21 nemes birtokán. Benkô József középajtai református lelkész a Transsylvania specialis címû mûvében (1778) ezt írja: "Marosbogát – ennél a falunál és sehol ennél alább épült a Maros folyón az utolsó földhalom, vagy töltés, vagyis gát, amelyen hatalmas erejû víz zuhog le szépen mutatva a magyar közmondás értelmét: Ember kell a gátra."
A XIX. századi Bogát vegyes lakosságú község. 1880-ban 1177 magyar, 622 román és 138 egyéb nemzetiségû személyt tartottak nyilván. Református vallású 1103, görög katolikus 750, római katolikus 62. A régi református templom a középkorban épült, zsindellyel fedett kéttornyú templom volt. A község Torda-Aranyos megyéhez tartozott, 1930-ban 2244 lakosa volt. Határában római castrum állt, s két híd vezetett át a Maroson. Torda vármegye többször tartotta itt megyegyûléseit. Itt született a hazai örménység egyik jeles személyisége, Szongott Kristóf 1843 – 1907), az Arménia c. folyóirat szerkesztôje, a szamosújvári Örmény Múzeum alapítója. 1850-ben a közeli Kutyfalván népmesét jegyez le román juhászától Zeykfalvi Zeyk János (1786 – 1860), a reformkori Erdély neves politikusa, földbirtokos és író. Ôt tartják a legkorábbi román népmesegyûjtônek, tudom meg Gyurka László helytörténész Bogátról készült összeállításából. Jókai Mór Egy magyar nábob címû regényének a tûzjelenete, amikor Kárpáthy János felgyújtja a fogadót, Kutyfalván játszódik le. 1600 körül épült templomának egyik tornya villámcsapás következtében leég. Orgonáját Segesváron készítette Rindor Vilmos 1840-ban. Harangja 120 kilót nyom, 1852-bôl való. Az új torony 1879-ben épül fel, 32 méter magas. Az elsô világháborúban elvitt harang helyett 1936-ban öntetnek másikat Klein Oszkárral Kudzsiron, ez 280 kilót nyom. A templom, melyet 1957 után nemrég ismét tataroztak, 20 méter hosszú, 7 méter széles, hajómagassága 8 méter.
Marosbogát jelentôs szerepet játszott a környezô falvak életében, mivel hosszú ideig járásközpont volt.
Ha iskolát nevezhetnének el valakirôl, aki erre rászolgált, akkor az Tokaji János lehetne. Gyurka László megírta életrajzát, ez a forrásom. A történelem viharaiban, a tatár-, törökdúlás, német pusztítás közepette, majd a kisebbségi sorsban is a közpapok mentettek közösségeket, ôrizték a nyelvet, hitet és táplálták híveikben a reményt – hangzik a Tokaji János élete és munkássága címû dolgozat bevezetôjében. Ezt a hivatást töltötte be Tokaji János marosbogáti lelkész is. 1825. május 1-jén született Fogarason, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tanult, papnak készült, pedig lehetett volna hírneves színész is, egyik kollégiumi ünnepségen a Szózatot szavalva kitûnt gyönyörû hangjával, és Lendvai Márton (1807 – 1858), a korszak hírneves színésze biztatta, sôt támogatásáról biztosította, ha felmegy Pestre. De szülei papnak szánták. Még diák, amikor egyik bogáti gazda hallja prédikálni Felvincen (mikor egyszer a papot helyettesítette a szószéken), és itthon eléri, hogy meghívják Bogátra. Nem kis veszôdséggel választották meg, ugyanis az egyik középbirtokos és két gróf egy másik jelöltet támogatott. Tokaji János 1848. május 15-én foglalta el hivatalát. Örömünnep volt ez ,
írja Gyurka László, mindenkinek, és nemcsak a magyaroknak, hanem a románoknak is, mert Vladut Nicolae, a románok lelkésze is nagy rokonszenvet érzett Tokaji iránt.
Vészterhes idôben került Bogátra a fiatal pap. A háborús veszedelem miatt a magyar családoknak el kellett menekülniük a románok lakta részekrôl. Egyre- másra alakultak a honvédzászlóaljak, maga Tokaji is be akart lépni a Marosvásárhelyen alakult XII. Honvédzászlóaljba, de miután megtudták szándékát a hívei, felkeresték lakásán, és arra kérték, ne hagyja ott ôket. A román lelkész, Vladut is felkereste Tokajit, és ezt mondotta: " Esküszöm, hogy Marosbogáton egyetlen magyarnak sem fog még egy hajaszála sem meggörbülni a románok által." És meg is tartotta a szavát.
A fiatal lelkész ott maradt. Akkor is kitartott hívei mellett, amikor a szomszédos falvakban halomra gyilkolták a felkészületlen, magára hagyott magyar lakosságot. Vladut Nicolae – jegyzi meg Gyurka László – nagyon óvatosan viszonyult a zavargókhoz, csak annyiban vett részt lázongásaikban, hogy tekintélyét és hatalmát el ne veszítse. Semmiféle embertelen megnyilvánulásban nem vett részt. Sikerült lefegyvereznie azt a sereget is, melyet Alexandru mezôbodoni lelkész vezetett. Fenn a cintosi hegyen Micast és cimboráit is belátásra bírta Marosbogát magyar és román papja.
1848 véres tele és 1949 januárja után fordult a kocka. Megindult a Székelyföldrôl Berzenczey László vezetésével a székelyek hada. A katonák egy része Radnót és Kutyfalva között, a báró Radák-féle fogadó mellett táborozott le, onnan üzentek át Bogátra. Most Tokaji Jánoson volt a sor. Elment a székelyek táborába, és hatalmas szónoki erejével beszédet tartott nekik. Elmondta, hogy a marosbogáti románok emberségesen viselkedtek, hála Vladut Nicolae önfeláldozó viszonyulásának. Kérte: elégedjenek meg a románokra szabott pénzbüntetéssel, és kíméljék meg a falut, mivel ôk ott a legnagyobb nyugalomban és testvéries viszonyban élnek együtt.
Így kerülték el a vészt, az emberirtást Marosbogáton, hála a két pap bölcsességének és emberségének.
Tokaji a népnek nemcsak papja, hanem nevelôje, tanácsadója is volt. Könyvtárat létesített, dalkört alapított, az olvasókörnek ezer kötete volt Bogáton. Évekig volt egyházi fôjegyzô. Az ô érdeme, hogy egy magasabb helyen épült fel, terjedelmes udvar és kert közepén, a négy tanteremmel és két tanítói lakással bíró iskola. Ötvenkét évig szolgálta marosbogáti gyülekezetét, aztán nyugalomba vonult. Kolozsváron hunyt el 1903. december 28-án, de Bogáton temették el. Temetésén részt vett az egész falu, minden vallásfelekezet. 1995. május 7-én, születésének 170. évfordulóján a marosbogáti templomban megemlékeztek a falumentô lelkészrôl. Az istentiszteleten D. Dr. Csiha Kálmán, Erdély református püspöke prédikált, dombormûves emléktáblát avatott Kötô József, az EMKE fôjegyzôje, a megemlékezôk között olyan személyiségeket találunk, mint az azóta elhunyt Ferenczi István történész, Imreh Lajos történész és maga Gyurka László helytörténész.
Barta János költôi lelkületû ember. Helybeli, példaképe tehát nem is lehet más, mint Tokaji János. Élete alkonyán így fogalmazott Tokaji: "Tekintettel a mai korra, szolgálatot véltem hazámnak tenni azzal, hogy a népnevelés nehéz küzdelmét tettem életem céljává. Igen, küzdelem volt az, melyet vívtam, és gyôztem az önzés fölött, mert még mindig vannak ellenei a népnevelésnek, akik így gondolkoznak: elég a népnek, ha kapálni tud."
Az iskolát a református eklézsia építette, és adta át az államnak 1894-ben. Mit jelentett Marosbogáton a XIX. században a négytantermes épület, két szolgálati lakással? Gondoljuk el, a kultúrházat 1956-ban milyen nehezen
sikerült felépíteni, pedig nem csak a reformátusok járultak hozzá, és állami támogatás is volt…
– Képzeletem bejárja a Sziget lapályát, Túlavíz lankáit, vagy a Gerend-völgy dûlôit, és máris beszélgethetünk arról: mit is jelentett a két világháború között harmadosként vagy napszámosként dolgozni a jobbágyivadékoknak a Szepessy, az Antal Mihály, vagy a Patrubány birtokán… Mit jelentett az Éh-mezôn lakni és ott gazdálkodni.
A Maros! Szinte behunyt szemmel meg tudnám mutatni a régi jó halászó-, fürdôzôhelyeket. Mi, idôsebbek, azt is tudjuk még, hol voltak a legjobb kenderáztató helyek. A kenderfeldolgozás hagyományos volt a faluban, mára azonban kihalt. Hozzá kapcsolódik megannyi népszokásunk, az áztatás, a kendermosás, a tilolás, a héhelés, a fonás, a fonó. A farsangolás. Még szebb emlék a sok "feredés". Így mondtuk akkor. Feredtünk, csepûgatyában vagy vászonpendelyben. Legalább olyan jól éreztük magunkat a vízben, mint a mai nyarakon, mert akkor még tiszta volt a Maros vize, tisztább volt a part is, és talán a gondolataink, az érzéseink is tisztábbak voltak.
És a nyári táncaink. Még most is fülembe cseng a párkezdô dallama…Mintha most is látnám a rikázókat. A tánc helye a csûr volt, de a csûr volt az elsô kultúrotthonunk is, ahova a rögtönzött színpadhoz vittük otthonról a deszkát meg a szôrlepedôt.
Számvetéskor gyakran gondolok azokra, akiknek közérdekû tevékenysége fontos volt életünkben. Gondolok a ludasi Kovács doktorra, vagy Rus doktorra. Ôk szolgálták a bogáti egészségügyet is 1938-ig, amikor a falunak saját orvosa lett, Vilhelm doktor személyében. Ha a Derzsi, Bárocz, Bertalan, Miklós lelkipásztorok nevét említem, akkor az egyházi élettel kapcsolatos emlékek kerülnek elôtérbe. A kántorok hosszú sorából kiemelkedik Varga Zsigmond, Haller Dezsô neve. A kurátorokéból Fülöp Sándor, Varga János (Csibész), Farkas Sándor, Bükkösi István (Császár), Farkas István, Szántó László és Somodi János neve. Külön említeném Varga Ferenc ny. egészségügyi asszisztens nevét, aki közel harminc éven át szolgálta Marosbogát egészségvédelmét. A jegyzôk közül London Gyula és Pál Márton neve ötlik fel. Tanítóink nevét így ôrizte meg a köznyelv: Tunyogi, Londonné, Irén kisasszony, Csili kisasszony, Vilhelm tanító néni. A tanárok közül 1946-tól ragadok ki néhány házaspárt a hosszú névsorból: Haller, Boros, Nagy, Major, Bartha. Aztán Tolokán Kristóf, Horváth Rozália, László Istvánné és Keresztes Andrásné következik. Ha róluk vagy velük beszélgetünk, szóba kerülnek az ötvenes és a hatvanas évek, amikor iskolánk magyar tagozatának párhuzamos osztályai voltak, és bentlakással is rendelkeztünk. A marosbogáti iskolának a magyar tagozata ma: egytanerôs. Felsôbb tagozatosaink Ludasra járnak iskolába.
– A mûkedvelés igencsak régi keletû Bogáton. Ezelôtt húsz évvel már vissza tudtunk tekinteni. Akkor egy tréfás szövegben így fogalmaztam meg a színjátszás iránt megnyilvánuló gyanakvást: "Elôadásra került sok mû, komédia, dráma, / jól tudtuk, hogy mi volt ennek az ára. / Tudjuk, mit jelentett színjátszónak lenni, / a közös ügyért az othhonit félretenni, / s néha a falu pletykáját is elviselni: / "Há’ nem azért mondom kománé lelkem, Róza, / de a te menyednek nincsen jobb dolga?! / Csak az, hogy a színpadon magát mutogassa? / Néz utána, amíg nem lesz késô, lelkem, / kiért vállalta, hogy szerepeljen!?"
Barta János a nemrég tartott falunapon is sikert aratott ezekkel a vicces klapanciákkal.. Ezzel volt a legnagyobb sikere: "Eszembe jut az a kulissza-história, / mikor a zenészünk beléesett a fürdôkádba. / Elôadás közben kelt a kulisszák mögötti lárma, / de úgy tûnt, hogy nem lesz belôle galiba, / mert a közönség ezt úgy nyugtázta, / hogy bele van a mûsorba kalkulálva. / Csak hát következett Virgi replikája: / ""Baga-mi- as…" így indult, de nem a / várható "piciorul" szóval folytatta. / A közönség így már könnyen kitalálta: / Virgil ’belépôjét’ nem Méhes György írta…"
Én még ilyen faluünnepet nem is láttam, amelyen a mûkedvelô színjátszók zenés-dalos jeleneteket adnak elô, isten tudja, hány év "termésébôl". És a közönség úgy tudott mulatni rajta, úgy tapsolt, ahogy talán a profiknak sem tenné.
"Varga József a nevem, állatorvos vagyok, és Nagykárolyból, a bibliafordító Károli Gáspár szülôvárosából jöttem haza Bogátra. Hívott a honvágy, ide köt engem már a rög is. Falumat jól ismerem, szeretem. Benkó József azt mondja, hogy Marosbogát tipikus magyar falu. A többi faluhoz hasonlóan itt is van alszeg, felszeg, kisutca, nagyutca, de a többi falutól eltérôen van puszta is, ahol régebben a fiatalság szórakozott, valamint van huda is – a Gazsihudája, a Csilihudája –, ahol a Marosra szoktak lemenni. Nagyon szép határrész elnevezések vannak, mint Bakkvölgy, Gerendi völgy, Éhmezô, Pátrubány tanya, Szôlôtetô, Szôlô alatt, Túlavíz, Erdôtetô és a Sziget, amely a román anyanyelvûeknek is megmaradt máig Szigetnek. A bogátiak szorgos, mulatságot is szeretô emberek, szerették a kalákát, fonókat, farsangokat, ahol hegedûszóra ropták a csárdást és a táncosabb legények, férfiak rikáztak. Huda, rika – olyan szavak, amelyeket csak mi, bogátiak ismerünk. Sajnos, feledésbe mentek a szokások, a viseletünk is. Elôbb a nôi, aztán a férfiaké is. Aki még viselte egymagában évekig a fekete zsinórral díszített fehér posztóharisnyát, apai nagyapám, néhai Varga István volt. Az ô halálával eltemettük a népviseletet is Marosbogáton.
A bogátiak nem féltek az új munkalehetôségektôl, a múlt század végén és a két világháború között Amerikába, aztán Bukarestbe és a Zsil- völgyébe mentek dolgozni. Tamási Áron az Erdélyi sors címû 1923-as cikkében ezt írja: »Drága Jóistenem, hogy ez a sötét, félelmetes misztikus erdélyi sors mindig ott lebeg a Maros, a Küküllô, a Hargita s minden erdélyi szó, tett és mozdulat felett. Mutassatok nekem csodát: mutassátok meg azt az embert, akit kiszakasztott magából s felvirágzott az erdélyi föld, de sötét, különös sorsát nem adta volna rá.
Ott lebegett Kolozsvár, Máramarossziget s Marosbogát felett akkor is, mikor Páll Rózsa ott szórta erôs fekete szemébôl a tüzet, csitította a vérét, álmodott olyan csodában, hogy nem szállja meg ôt az erdélyi átok, s nem ûzi, rágja és emészti örmény s székely ôseinek a sorsa. (…) Itt él Amerikában , verset ír, álmodik csodát, csókolja kicsi fiát, és hinti beléje is az erdélyi kníbos kincset. Elbújt, mint a kicsi, szép szavú madár, s nem lehet hallani énekét, mert csak magának sírja a dalt. Pedig kicsi Erdélyországban szépen csengene ez az ének. S ha cseng talán valamikor, hallgassátok jutalomként, s örvendjetek neki, mert sok virágot tehet ô a többi mellé, s ékesítheti drága magyar szóval s mûvészettel a szíveket kicsi Erdélyországban.«
Ki volt Páll Rózsa? Egykori marosbogáti lakos, aki örmény székely családból származott, kivándorolt Amerikába, és ott – Tamási által
is értékelt – szívhez szóló verseket írt. Páll Rózsa marosbogáti kortársai kihaltak, rokonai elköltöztek. Szégyen, de senki sem ismeri egyetlen verssorát sem. Nem találtam róla semmiféle adatot a lexikonokban. "
Két évvel ezelôtt kezdték el Nyárádszereda – Jobbágyfalva határában a gát építését. Kató Sándor, a megyei vízügyi igazgatóság mérnöke elmondta, hogy a munkálatokat kivitelezô cég dolgozói befejezték a Nyárád bal oldalán a földgát töltését. Jelenleg gyalulják az említett gát oldalát, majd termôréteget helyeznek el füvesítés céljából. A vízszabályozó lépcsônél elkezdték a betonozást, megöntötték az alapot, hozzáláttak a fel építéséhez. Itt 600 köbméter betont használnak fel. Az építôanyagot egyelôre Marosvásárhelyrôl, a Socot cégtôl szállítják a gáthoz, s hogy a jó idôjárást kihasználják, a betonöntés éjjel-nappal zajlik. A Socot-nál lévô régi betonöntô állomást a tavaszon helyezik üzembe Nyárádszereda határában. Néhány adat a gátról: összhossza 1270 m, magassága 12 - 15 m között váltakozik, a 480.000 köbméter földbôl 270.000 köbmétert feltöltöttek.
Érdeklôdésünkre Kató Sándor elmondta, hogy megkezdôdött végre azon személyek kártérítése, akiknek mezôgazdasági területeit elfoglalták a gátépítéssel. Összesen 8,7 hektárról van szó. Most van folyamatban a birtoklevelek elkészítése, amelyek alapján a Maros Vízügyi Igazgatóság felvásárolja a területeket. Egy hektár földterületért 20 millió lejt fizetnek. Két személynek már elkészült a birtoklevele, még hét személy vár a jogtulajdonba-helyezési bizonyítványra. Ugyanakkor kártérítésben részesítik azon gazdákat is, akiknek területeit elfoglalták, vagy tönkretették a Kis-Nyárád és Vécke szabályozása közben, egészen a demeterfalvi kisállomásig, kártérítést kapva a demeterfalviak is. A gátépítési munkálatok elvégzésére és a kárpótlások eszközlésére erre az évre az EU és a román állam fele-fele arányban 50 milliárd lejt irányzott elô. A gát átadását 2002 tavaszára tûzték ki.
Borbély Mihály alpolgármester:
A helyhatósági választások nyomán Nagy Jenô alpolgármester helyébe Borbély Mihály lépett, akit arra kértünk, mutatkozzon be és mondja el, hogy az elmúlt idôszakban miként sikerült beilleszkednie a közigazgatási tevékenységbe.
– Itt születtem Nyárádszeredában, gyermekként Nyárádgálfalván éltem, 47 éves vagyok. A szakiskolát esztergályosként hagytam el, majd érettségiztem. A Nyárád szövetkezetnél dolgoztam 29 éven át. Karbantartó mester voltam, három évig pedig a bútorvasalást gyártó részleget irányítottam. Családommal itt lakunk a községközpontban. A helyhatósági választások elôtt tanácsosjelöltként indultam az RMDSZ színeiben, mert annak programját jónak láttam és felvállaltam.
– A tervektôl a megvalósításokig hosszú az út. Milyen elképzelésekkel vállalta a község vezetését?
– Elsô teendôm az volt, hogy alkalmazkodjam a közigazgatásban kialakult munkastílushoz s, hogy tehetségem és adottságom szerint segítsem a helyi tanács munkáját. Az emberekkel nagyon nehéz dolgozni, különösen akkor, ha netán merész tervekkel állsz elô. Arra törekszem, hogy elfogadtassam magam a lakossággal. Ami pedig a konkrét munkát illeti..., olyan gondokkal küszködünk, mint a költségvetés kiigazítása, helyesebben ki nem igazítása. Annak idején 510 millió lejt igényeltünk, egyelôre nincs írásbeli válasz, csupán ígéret. A kért összeg korántsem fedezné a nyolc faluban adódott gondok megoldását. Iskolákat, kultúrotthonokat, más közintézményeket kell(ene) felújítani, helyenként újjáépíteni. Problémáink vannak az infrastruktúrával..., de nem a panaszkodás a célom. Azért vagyunk itt, hogy ilyen körülmények között is tegyünk valamit, a törvényesség határain belül. Ezért úgy vélem, hogy nagy szükségünk van a lakosság közremûködésére. Meggyôzôdésem, hogy céljainkat csak együtt valósíthatjuk meg. Egy példát említenék: a helyi tanács utóbbi ülésén határozatot hozott egy községgazdálkodási munkacsoport létrehozásáról, amely a középületek karbantartását végezné. Ennek elônye, hogy a helyi tanácsnak – a csoport megalakulása után – nem kell licitálnia a javítási munkálatokat, a kis létszámú csoport dolgozóit elôször a tanács fizetné, majd a más szolgáltatásként végzett munkák nyomán önellátóvá válhatna gazdasági szempontból.
– A beiktatása utáni idôszakban hány javaslata, vagy ötlete valósult meg?
– A községközpontban évek óta probléma a szemét összegyûjtése és tárolása. Az eddigi vezetés már sok irányban próbálkozott. Az utóbbi évben a háztartási és más hulladékok összegyûjtése megoldódott, ám a tárolás nem. A szentannaiak ismételt kéréseire kénytelenek voltak intézkedni. Dászkel László polgármester szeméttárolót akart kialakítani Szereda és Tompa között egy távoli legelô csücskében, amely szélvédett és távol van a településektôl. Különbözô okok miatt ez nem sikerült. Kezdeményezésemre a polgármesteri hivatal szerzôdést kötött a Salubriserv Rt.-vel, próbaidôszakra, december 31-ig. A megegyezés alapján október 7-tôl kezdôdôen, minden második szombaton a nevezett cég alkalmazottai, saját gépkocsijukkal összegyûjtik a hulladékot, és a tárolást is megoldják. A költségek fedezését, a beindulás idôszakára, az elsô hónapban – határozat alapján – megelôlegezi a helyi tanács. Ugyancsak határozatba foglaltuk, hogy az elkövetkezô hónapokban a lakosságnak kötelessége a költségeket fedezni. Felhívjuk a nyárádszeredai, andrásfalvi és szentannai lakosok figyelmét, hogy novembertôl személyenként 7000 lejt kell fizetniük a szemét elhordásáért egy hónapra. Megjegyzem, hogy a Salubriserv ígérete szerint, ha a próbaidôszakban a lakosság elégedett lesz és kötelességeinek eleget tesz, akkor egy szállítható, 80 köbméteres tárolót is a község rendelkezésére bocsátanak, amelyben préselve helyezik el a hulladékot. Kérjük a lakosságot, hogy a hónap minden második szombatján jól üríthetô edényekbe gyûjtse a háztartási hulladékot, megkönnyítve így a Salubriserv dolgozóinak munkáját.
Végezetül még egyszer hangsúlyozom: kérek minden nyárádszeredai községbeli polgárt a helyi tanáccsal való együttmûködésre, közös terveinket a segítségük nélkül nem valósíthatjuk meg. Befejezésként egy példa: a Nyárádszereda központjában lévô park karbantartója, aki a tanács alkalmazottja volt, nyugdíjba vonult. A nyáron nem találtunk egy személyt, aki vállalta volna a munkát, talán mert a 16 szemetesládát is ki kell üríteni. És akkor jelentkezett a Szeredában vállalkozást mûködtetô magyarországi Szlovák Sándor, aki elvállalta a park gondozását. Alkalmazottai végezték a fûnyírást, fákat metszettek, és a kis szemetesládákat is kiürítették. Így maradt tiszta és gondozott a mai napig is a Nyárádszereda fôterén levô park. Ennyit a hozzáállásról...
Szabó Árpád mérnök irányításával a szeredai Servagromec egység, gazdaságilag egyelôre fenntartja magát, magyarán nem jelentett csôdöt. Az eltelt mezôgazdasági évben 500 hektár területet béreltek és dolgoztak meg a Csíkfalva–Nyárádszereda–Gálfalva övezetben. A tavaszi hosszan tartó nedves, majd a nyári sivatagi idôjárás, valamint a vegyszeres kezelés hiánya miatt a mezôgazdasági termesztési ciklust ráfizetéssel zárták. A kérdésre, hogy miként sikerült elkezdeni az új mezôgazdasági évet, Szabó Árpád így vélekedett.
– A cég vezetôjeként jelentem ki, hogy mezôgazdasági tevékenységünk a jelen idôszakban ráfizetéses. Megyei tanácsosként pedig azt mondhatom, hogy ez országszerte az egész ágazatra érvényes. Miközben az ipari termékek ára csillagászati magasságokra szökik, a mezôgazdasági terményeké stagnálnak. Ismeretes az üzemanyag legutóbbi drágulása, nem beszélve az alkatrészek, a mûtrágya, a vegyszerek árváltozásairól – felfelé. Most már valóban szükségesnek mutatkozik egy stratégia kidolgozása. Ilyen gazdasági, pénzügyi körülmények között egyszerûen kátyúba jut az egész mezôgazdaság. Az eddigi években átlagban 600 kg gabonát osztottunk hektáronként, a mennyiség az idén szinte a felére csökkent. Nem koldulni akarunk az államtól, csupán azt megértetni, hogy a mezôgazdaság minden országban központi támogatásban részesül. Ennek hiánya miatt a gazdálkodók az új mezôgazdasági év kezdetén hatalmas beruházásokra kényszerülnek. Hatalmasnak nevezem, mert a bevételek elenyészôek. Ezen az ôszön, aki egy hektár búzát akar termelni gépesített technológiával, betartva a vegyszeres növényvédelmi feltételeket, – a jelenlegi árak alapján a betakarítási munkálatok költségeivel –, összesen 7.315.000 lejjel kell(ne) rendelkeznie. Ahhoz, hogy a beruházás jövedelmet is biztosítson, hektáronként legkevesebb 3000 kilogrammos átlagtermés szükséges. És még nem ismerjük a következô év idôjárási viszonyait. A kukoricatermesztôk költségei – a betakarítással együtt – meghaladják a 8 millió lejt.
– Önök miként teremtették elô a pénzt az idei szántásra – vetésre, miközben terményt is osztottak?
– Visszatartottuk a vetômag-mennyiséget, hogy ne vásároljunk, a 100 hektáron termett kukoricát pedig kézzel fogjuk leszedni. Arra kényszerültünk, hogy egyes mezôgazdasági gépeinket felújítsuk és értékesítsük. A jelenlegi géppark fedezi a megdolgozott mezôgazdasági területeket, sôt…, ezért vannak kitéve az udvarra az eladásra váró ekék, tárcsák, más mezôgazdasági felszerelések. Szolgáltatásokat is végzünk, 15 arató-cséplôgéppel takarítottuk be a gabonát, kukoricakórét vágunk. A gépállományunk megengedi az emésztôgödrök tisztítását, szolgáltatásként. Bárki megrendelésére mezôgazdasági gépeket javítunk. A Dafcochim céggel együttmûködési szerzôdést kötöttünk, a székházban üzlethelyiséget nyitottunk, ahol kis és nagy mennyiségben vetômagvakat, gombaölô-, rovarirtó és gyomirtó szerek vásárolhatók. A nagyon nehezen összegyûjtött pénzösszeget használtuk fel 62 ha árpa, 23 ha búza, elvetésére. A tavaszon 30-40 hektár búzát vetünk, 15 hektár takarmányborsót. Számításaink között szerepel 20-30 hektár sörárpa termesztése, ugyanis a sörgyárak érdeklôdnek a termény felôl, rájöttek, hogy az itthon termesztett sörárpa olcsóbb, mint a külföldi. A piac igényli a fûmag-termesztést is.
A múlt évben kijelentettem, bármit elvállalunk, menyasszonyt is szállítunk, ha kell, csakhogy megdolgozzuk a Nyárád menti termôföldeket. Személy szerint úgy vélem, hogy az újonnan megválasztandó központi vezetés kidolgoz és gyakorlatba ültet majd egy, az ország gazdasági helyzetének megfelelô mezôgazdasági stratégiát. Hiszem, hogy a mi napunk is felkel.
"Ajjaj, fekete vonat"... 1997 tavasza óta nem közlekedik a kisvonat. 1998 decemberében megalakult a SAAF Rt. (Societatea de Administrare Active Feroviare), amely a SNCFR-tôl átvette a keskeny vágány ingatlanjainak alapeszközeinek, teljes vagyonának megôrzését. Belföldi és külföldi cégek az elmúlt három évben több kísérletet tettek a kisvasúton való közlekedés beindítása érdekében. Eddig eredménytelenül. A nyárádmenti kisvonat újraindításának ügye napirenden van. A nyárádszeredai polgármesteri hivatal a nyár elején átiratot kapott a SAAF Rt. igazgatójának, Virgil Ioan Leancu mérnök aláírásával, amelyben többek között kéri a nyárádszeredai polgármesteri hivatalt és a helyi rendôrséget, hogy támogassák Csegzi Leventét, akire rábízták a volt kisvasút- állomás ingatlanjait és az Ákosfalva–Nyárádszereda közötti vasútvonal felvigyázását. Az igazgató kifejtette, hogy a bérbe adott épületek használata kevés pénzt hoz a cégnek, ebbôl nem lehet újraindítani a járatot, de céljuk megôrizni az alapeszközöket és ingatlanokat mert potenciális vállalkozók jelentkeztek, akik érdekeltek a keskeny vágányon történô forgalom újraindításában. De addig is, kíváncsiak voltunk, hogy ki az aki felügyeli az ingatlanokat, alapeszközöket és a 16 kilométeres pályaszakaszt.
Csegzi Levente 19 éves! Május óta dolgozik új munkahelyén. Alapszakmája a tímárság, de mindig is vonzódott a vasúthoz. Átképzô tanfolyamot végzett, és most pályamunkás. Mutatja, hogy a többvágányú állomáson a váltók olajozottak. Ez is munkakörébe tartozik. A melléképületek ablakait, ha betörik, visszarakja. Belépünk a nyárádszeredai kisvasút- állomás épületébe. Rend és tisztaság. A békebeli jegycsípô a helyén van, a telefon is. A fogason vasutas egyenruha és sapka. Úgy tûnik, mintha egy mûködô forgalomirányító irodában lennénk. Az asztalra helyezett vaskos nyilvántartó könyvbe tekintünk. Ott minden be van jegyezve, az állomási és szolgálati lakások, a bérek kifizetése, a pályafelügyelés adatai, a károk stb. Csegzi Levente meséli, hogy minden hétfôn, szerdán, pénteken autóbusszal Ákosfalvára utazik, onnan gyalog indul vissza a sínek mentén. Átlagosan négy óra alatt ér Szeredába. A legutóbbi pályafelvigyázás alkalmával vette észre, hogy az Ákosfalván lévô harmadik hídról a sínpár közötti csúszásgátló lemezeket elvitték. Mint minden más észrevételérôl, errôl is jelentést készített három példányban, brassóba a SAAF Rt.-hez, a SNCFR marosvásárhelyi kirendeltségéhez és a rendôrséghez.
Hogyan végzi majd pályafelvigyázó munkáját télen? A fiatalember már kiszámolta, hogy a nevezett vasúti szakaszon 4 kantonház van, nem nagy távolságra egymástól. Azokat családok bérlik, már megbeszélte velük, hogy a téli idôszakban segítségüket kéri. Mindannyian szívesen fogadták kérését, sôt a vasút menti bokrok kiírtásában is segítságet nyújtottak. Levente cserébe mezôgazdasági terményeket, ételt ad a kantonházak bérlôinek. Mindezt miért teszi? A kérdésre Levente és édesapja, Csegzi Zsigmond válaszolt: – Ha már sikerült ennyire megôrizni a ránk bízott épületeket, vagonokat és karbantartjuk a sínpárokat is, akkor nem hagyjuk abba, mert a fiam munkájába én is besegítek. Mi, a nyárádmenti lakosság nagy többségéhez hasonlóan nagyon bízunk abban, hogy itt még közlekedni fog a feledhetetlen vicinális.
Mielôtt még rendszeres utasa lettem volna a hazai "luxusvonatoknak", mindent megtettem volna azért, hogy egy sípolós masinával száguldjak idegen tájakra. Az autózás sosem volt olyan vonzó, mint a vonat, a csodaparipa, mely a gondolatnál is gyorsabban száguld.
Középiskolás lettem, belemerültem az utazásba, méghozzá csodaparipán. Havonta legalább egyszer hazalátogattam, s volt idôm megismerkedni a vasúttal.
Az utazás árát megkérik, de nemigen éri meg az árát. Az utas legszerencsésebb esetben tiszta fülkét kap, melynek semmi hibája nincs, csupán néhány ujjnyi portól, egy-két lábnyomtól kell megszabadítani az ülôhelyeket. Rosszabb esetben kólásdobozokat, tökmagtengert kell eltávolítani. Na, de ez sem vészes! Ha az utas a WC melletti fülkében kap helyet, jól nézze meg, hogy lehet-e ablakot nyitni! Mert ha nem... S ha megunta a benti bámészkodást, semmi gond, a kristálytiszta ablakon keresztül kimenekülhet a természetbe.
A csodaparipák, sajna, csak a mesékben száguldanak a gondolatnál is gyorsabban, a romániai vasút pedig nem mesés, hanem valóság, így hát mi, közönséges halandók, lassan zötyöghetünk tovább.
A minap jártamban-keltemben volt szerencsém hallgatóként részese lenni egy felettébb érdekes beszélgetésnek. Úgy kezdôdött, hogy a nagy tömegben felfedeztem egy rég nem látott ismerôsömet, aki legújabban a HBO-t reklámozza és új elôfizetôket toboroz. Itt az "abonament" nem is olyan drága, az illetô tévécsatornán sugárzott filmek sem olyan "komplikáltak", egyszóval, ezt a nagy lehetôséget nem szabad elszalasztani. Ha a válaszom igen, akkor nehogy mással szereltessem be az adót vételezô szerkentyût, csakis vele, hiszen ily módon az ô zsebébe jut az a bizonyos "komiszion". És persze nógatott, hogy használjam ki az alkalmat és hogy igazán, gondoljam meg jól.
Van is min gondolkodni. Azon például, hogy miért nem beszélnek egyesek (és sajnos egyre többen vannak) a szüleik, nagyszüleik nyelvén. Hiszen ezt a nyelvet beszélte többek között Bethlen Gábor is, ezen a nyelven írta Apáczai Cere János a Magyar Encyclopediát, ilyen nyelven intett minket Lôrincze Lajos is a szép magyar beszédre, és ilyen nyelven szerkesztette Szabó T. Attila is az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárt. A felsorolást folytathatnám.
Az ismerôsöm által használt szavak helyett jobban hangzott volna a BÉRLET, BONYOLULT, illetve RÉSZESEDÉS. Ne feledjék: az anyanyelv a világ legsikeresebb tévéadójánál is sokkal többet ér. Önök nem így gondolják?
Két pont között legrövidebb út az egyenes. Nem így van ez a bürokrácia útvesztôiben. Tekekkönyvi kivonatot kért az adóhivatal a Hegyi Polixénia tulajdonában lévô Mestecanisului 29. szám alatti ingatlanról.
A Telekkönyvi Hivatal 8-9 óra között beveszi a típuskérvényt 15 ezer lejes illeték kifizetése után, amit a Postapalotában kell kifizetni. Szükséges még egy 1500 lejes okmánybélyeg, amelyet a törvényszék alagsorában vettem meg. Másnap délben megkaptam a kért aktát a Dealul Budiului 29. szám alatti ingatlanról.
Az adóhivatal nem fogadta el, mert ôt a Mestecanisului 29. szám alatti ingatlan érdekli. A kettô egy és ugyanaz, csak menet közben megváltozott az utca neve. Vissza a Telekkönyvi Hivatalba. Azt az utasítást kaptam, hogy a polgármesteri hivataltól vigyek egy okmányt, igazolandó, hogy a Dealul Budiului (Bodonhegy) utca ma Mestecanisului utcának felel meg.
Beadtam a típuskérvényt, fizettem 39.700 lejt, azaz 40.000 lejt, ugyanis apró nincs.
Szeptember elsejétôl október 9-ig jártam, míg végre kezembe kaptam az okmányt. Le is fénymásoltattam, ki tudja, mikor lesz még szükséges!
Kifizettem a 15.000 lejt a postahivatalban, az 1500 lejes okmánybélyeget és végre, két nap múlva, kezemben volt a telekkönyvi kivonat.
Mindezt egy 79 éves nemlátó asszonynak kellett volna eljárnia, ha kibírja!
Nem sokkal egyszerûbb lenne ma, amikor az utcanevek oly sûrûn változnak, ha a polgármesteri hivatal körlevélben közli az illetékes hivatalokkal, hogy utcanév-változtatás történt, és melyik milyen új nevet kapott?
Ha mind a harminc háztulajdonos így kell elrendezze a telekkönyvi kivonatát, akkor becsapják az adófizetô állampolgárt, mert 16.500 lej helyett 72.000 lejért juthat hozzá az aktához. Hogy az idôpazarlásról ne is beszéljünk!
Újra itt az ôsz, de most csak az elmúlás sötét színeiben látom. A sötétbarna, a szomorúan vörös, az elhalt sárga, az elalélt zöld tehetetlen színeiben, amely az elmúlást, a fájdalmat sugallja, a tehetetlenséget, a nincstelenséget. A hiábavaló törekvést, akarást és lázongást saját jogainkért - minden téren.
Kérdem én, milyen élet az, amikor gond a mindennapi kenyerünk beszerzése – a szó szoros értelmében! A nagy rezsik mellett, amelyeket az elkövetkezô hónapokban kell kifizetnünk, ahhoz, hogy megmaradjon fejünk fölött valahogy a nehezen megszerzett lakrészünk. Mert a fizetése az egészségügyi középkádernek 1,5 millió lej 25 év régis