Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az RMDSZ alsóházi frakciója, tiltakozásképpen, mindaddig nem vesz részt a ház plénumi munkálatain, míg ennek napirendjébe be nem iktatják a helyi autonómia általános rendszerét szabályozó törvénytervezet vitáját.

Ráduly Róbert szövetségi képviselô keddi sajtóértekezletén közölte: annak ellenére, hogy tavaly júniusban a parlamenti frakciók megállapodást írtak alá, mely szerint a törvényhozó testület jelenlegi mandátumának végéig elfogadják a szóban forgó törvényt, bizonyos politikai erôk ennek késleltetésén munkálkodtak és munkálkodnak ma is.

Ráduly pontosítása szerint míg egyes koalíciós parlamenti csoportok a tervezet elfogadását szorgalmazzák, az ellenzék, nevezetesen az RTDP, az NRP, az RNEP és az SZR-hez tartozó független képviselôk frakciói ellenzik ezt.

A szövetségi képviselô kifejtette továbbá, hogy a helyi közigazgatás reformja alapvetô fontossággal bír országunk számára, törvényei elfogadását az európai szervek is szorgalmazván.

Az RMDSZ alsóházi frakciója a ház hétfôi plénumán kérte az említett törvény haladéktalan megvitatását. Minthogy kérésüket elutasították, a szövetségi képviselôk kivonultak a munkálatokról.

VMSZ-siker a vajdasági választásokon

A Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ) a csalások ellenére átütô sikert ért el a vajdasági tartományi és települési választásokon – errôl a szervezet elnöke számolt be keddi sajtótájékoztatóján, Budapesten.

Kasza József tájékoztatása szerint a tartományi képviselôházban az ellenzék a 120 képviselôi helybôl 117-et szerzett meg, ezen belül a VMSZ 17-et.

A VMSZ Adáról, Ada-Zentáról, Topojáról, Becsérôl, Kanizsáról, Kishegyesrôl, Zentáról, Szabadkáról és Csókáról nyert mandátumot.

Hozzátette: a 18 induló közül csupán Temerinbôl nem tudtak képviselôt küldeni a tartományi parlamentbe. A VMSZ a harmadik legerôsebb frakciója lesz a vajdasági területnek – húzta alá.

A községi önkormányzati választásokon a VMSZ 235 indulója közül 167 nyert mandátumot huszonöt településen.

– Ez 71 százalékos eredményességet jelent – hívta fel a figyelmet.

Bejelentette: kiderült, hogy korábbi tájékoztatásukkal szemben nem nyolc, hanem az ellenzéki szervezetekkel együtt legalább tíz község képviselôtestületében szereztek többséget. Elmondta azt is: várakozásai szerint legalább nyolc településen választ majd magyar polgármestert a képviselôtestület.

Kasza József a belgrádi hatalomátvétel kapcsán emlékeztetett arra is, hogy a VMSZ aktívan részt vett a rendszerváltoztatási folyamatban. Az eltelt idôszak eseményeit történelminek nevezte, és úgy vélte: a VMSZ teljesítette a Milosevic-rezsim leváltásában rá háruló szerepét.

Egyben figyelmeztetett: a hatalomátvétel nem ért véget az elmúlt napok eseményeivel. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a megkezdett folyamat nem jár véráldozatokkal.

Várakozásai szerint a december 17-ei parlamenti választásokat a jelenlegi ellenzék nyeri meg, és ezzel pont kerül egy rossz emlékû évtized végére. Kasza József arról is beszélt: úgy látja, egyelôre nem idôszerû, hogy a VMSZ szerepet vállaljon a megalakuló kormányban.

A vajdasági magyarok személyi alapú (perszonális) autonómiájának hiányára hívta fel Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke Vojislav Kostunica figyelmét az új jugoszláv elnökhöz írott levelében, amelynek másolatát kedden eljuttatta az MTI-hez.

Ágoston András a szerb nyelvû levélben gratulált Kostunicának jugoszláv elnökké választásához, majd felhívta figyelmét a szerb választási törvényre, amely kizárja azt a lehetôséget, hogy a nemzeti kisebbségek saját szerbiai parlamenti képviselôket válasszanak. (Mint az MTI- nek telefonon elmondta, a problémát a magas parlamenti bejutási "küszöbben" látja.)

A VMDP elnöke a levélben nem minôsítette a vajdasági magyarok parlamenti képviseletét állampolgári egyenjogúságuk feltételének, de emlékeztetett rá, hogy perszonális autonómiát nem élveznek, és a jelenlegi választási törvény alapján – mint írta – csak egyfajta kényszerkoalíció, vagy egy nem magyar párt jelöltjeként juthatnak be a szerb parlamentbe.

"Ily módon a vajdasági magyarok – mint közösség – a demokratikus forradalom elsô napjaiban elveszítik kollektív érdekeik kifejezésének intézményes lehetôségét" – hangsúlyozta a VMDP elnöke.

Ugyanakkor felvetette: miért ne Szerbia lehetne az elsô ország, amely demokratikus fellendülése közben egy olyan elvi problémát is rendez, amely más országokban – a levél szerint Romániában és Szlovákiában – is megoldásra vár.

Ágoston András tudatta Kostunicával, hogy a szeptemberi választásokon pártja több mint 35,5 ezer olyan magyar nemzetiségû polgár szavazatát kapta meg, akik – szerinte – támogatják a VMDP azon törekvését, hogy a magyar kisebbség személyi alapú autonómia iránti igényét napirenden tartsák mind a szerb, mind a jugoszláv politikai életben.

Az ipari és kereskedelmi minisztérium a Globe Fundation of Canada, In-Form International és BC Hydro International kanadai partnerekkel közremûködésben kedden sínre tette a Környezetvédelmi ügyvezetés a hidroenergetikai ágazatban címû program második szakaszát.

A program révén a kanadai partnerek át kívánják adni hidroenergetikai környezetvédelmi tapasztalataikat a román félnek, az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek megvalósítása érdekében.

A program második szakasza úttörô-projektek megvalósítását célozza, melyek késôbb szélesebb körre is kiterjeszthetôk. A második szakasz levezetéséhez elkülönített költségvetés 1,025 millió kanadai dollárt tesz ki (több mint 16,6 milliárd lejt), melybôl 825 ezer dollárt (13,3 milliárd lejt) a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség utalt ki, 200 ezer dollárt (3,24 milliárd lejt) a kanadai partnernek, 125 ezer dollárt (2,02 milliárd lejt) pedig a román partnernek.

A program elsô szakaszát két éve kezdték levezetni, és elsôsorban a két fél közötti tapasztalatcserében állt, továbbá a Brit Kolumbia, Alberta és Manitoba tartományokban tett román látogatást ölelt fel. A projekt életbe léptetését 2002 júniusában zárják le, amikor az eredményeket is ismertetik.

Az RTDP szerint

Keddi sajtóértekezleten Ioan Mircea Pascu, az RTDP szóvivôje kifejtette: az RMDSZ aggodalmai alaptalanok, ugyanis bármely kulturális kérdés megvitatható és végeredményben, kompromisszum révén, megoldásokat is lehet találni.

A fô ellenzéki párt szóvivôje Markó Béla szövetségi elnöknek válaszolt ezáltal, aki nemrégi amerikai látogatásán aggodalmát fejezte ki az etnikai probléma megoldásának lehetséges elakadása iránt, amennyiben a választások után nacionalista színezetû kormány vagy koalíció alakulna. (Markó elsôsorban az RTDP-re utalva.)

Válaszul az RTDP-szóvivô figyelmeztetett, pártja nem sorolható a szélsôséges alakulatok közé, majd emlékeztetett arra, hogy Adrian Nastase elsô alelnök kifejezte már, az RTDP hajlandó együttmûködni az RMDSZ-szel, hatalomra kerülése esetén.

Mi több, mondotta Pascu, az RMDSZ egyes képviselôi is támogatólag nyilatkoztak a fô ellenzéki párttal való együttmûködésrôl. Hozzáfûzte, hogy az RMDSZ igen elégedetlennek mutatkozott jelenlegi partnereivel szemben is, akikkel nem sikerült megvalósítania a szövetség számos célkitûzését.

(MTI) – Két évtizeddel ezelôtt kezdôdtek a Magyar Rádió román nyelvû adásai, az elmúlt húsz évrôl kedden Szegeden tájékoztatta az újságírókat a szegedi stúdió román szerkesztôségének vezetôje.

Kimpián Péter elmondta: az elsô román nyelvû élô adást a rádió szolnoki stúdiójából közvetítették 1980. július 26-án.

A román nemzetiségi szerkesztôség 1987. július elseje óta a szegedi stúdióból sugározza egyre gyakoribb és hosszabb idejû adásait, amelyek jelenleg napi két órában hallgathatók.

A nemzetiségi szerkesztôség hallgatói elsôsorban a Magyarországon élô 20-25 ezres román közösségekbôl kerülnek ki. A visszajelzésekbôl tudomásuk van arról, hogy egy olasz és egy finn hallgatójuk is van – mondta el érdekességként Kimpián Péter.

– A szerkesztôség archiválja a mûsorokat, hiszen a románlakta települések iskoláiban, mûvelôdési házaiban, vagy a helybéli emberek otthonaiban készített riportok, interjúk, összeállítások kordokumentumként ötven- száz év múlva felbecsülhetetlen értékûek lesznek – közölte a szerkesztôségvezetô.

Az értékmentés jegyében, a húszéves évforduló alkalmából a román nemzetiségi adásokból válogatott anyagot tartalmazó rádiós almanachot, valamint egy román népzenei CD-antológiát jelentetett meg a szegedi stúdió román szerkesztôsége.

Izraeli–palesztin viszály

Az Amnesty International kedden sürgôs nemzetközi és független vizsgálatra szólított fel az ENSZ keretében a szeptember 29-e óta Izraelben, a megszállt területeken és Dél-Libanonban megölt polgári személyek ügyében.

A nemzetközi emberi jogi szervezet Londonban nyilvánosságra hozott közleményében szorgalmazta, hogy a vizsgáló bizottságban olyan büntetôjogi szakértôk vegyenek részt, akik pártatlanságukról és feddhetetlenségükrôl ismertek. A testületet megfelelô technikai eszközökkel kell felszerelni, valamint ballisztikai és nyomszakértôkkel is rendelkeznie kell – áll az Amnesty International közleményében. A testület az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, a közgyûlésnek és a Biztonsági Tanácsnak tenne jelentést.

Szeptember 29-e óta az izraeli biztonsági erôk gyakran túlzott erôszakot alkalmaznak a palesztin tüntetôkkel szemben, miközben az ô életük nincs közvetlen veszélyben – állítja az Amnesty International. A szervezet küldöttséget küldött Izraelbe és a megszállt területekre, hogy kivizsgálja az erôszak alkalmazását.

– Az esetek számos részében az izraeli védelmi erôk, az izraeli rendôrség és határôrség nyilvánvalóan vétett az erôszak alkalmazására vonatkozó belsô szabályzata és azon általános nemzetközi emberi jogi szabályozások ellen, amelyek az erôszak alkalmazására és lôfegyverek használatára vonatkoznak – szögezte le a szervezet.

Közel száz, többségében palesztin polgári személy, köztük számos gyerek vesztette életét a palesztin–izraeli összetûzések kiújulása óta.

Fejetlen egészségügyi reform

A jelenlegi egészségügyi reform felújításra szorul, mivel nem képviseli a biztosítottak nagy részének érdekeit – nyilatkozta tegnap a sajtó képviselôinek dr. ªchiopu Alexandru, a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetôtanácsának alelnöke, a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Szövetségének képviselôje, aki szerint az egészségügy helyzete válságos.

- Ennek az az oka, hogy megpróbáltuk átvenni a német rendszert, ami viszont nem illeszkedik a hazai körülményekbe és ilyenformán nem is lehet életképes. A reformot nem gondolták át alaposan, életbeültetésekor olyan kompromisszumokat fogadtak el, amelyeket nehezen lehet kiküszöbölni – tette hozzá ªchiopu Alexandru, részletezve az egészségügyi rendszerben tapasztalt rendellenességeket. Az alelnök szerint a gondok már ott kezdôdnek, hogy egyre bôvül az orvosképzés, a családorvosok egyharmadának szakmai tudása vitatható. Emellett a közegészségügyi igazgatóságok, kórházak kiadásai messze meghaladják a bevételeket, példa rá, hogy az utóbbi évben a megyében mintegy ezer személyt alkalmaztak az egészségügyben, akiknek fizetést kellett biztosítani. A béralapot csak a megyei kórházban 16 milliárd lejrôl 53 milliárdra kellett növelni egy év leforgása alatt. Ez is az egyik oka annak, amiért nem lehetett emelni a fizetéseket az egészségügyben. Az egészségbiztosítási pénztárakat semmilyen felelôsség nem terheli – tette hozzá – hiszen ezek bankként mûködnek, és minden esetben fedezik az orvosi szolgáltatások ellenértékét. Nem ôk tehetnek arról, hogy a pénzt egyes kórházakban a fizetések növelése helyett egészen más célokra fordítják. A legsúlyosabb probléma az alelnök szerint az, hogy az egészségbiztosítási pénztárnak nincs törvényes alapja ellenôrizni, hogy mire fordították a kiutalt pénzt, "a csalás már a törvényhozás szintjén elkezdôdik". - Javasolni fogjuk egy Felsôfokú Egészségügyi Tanács megalakítását, az egészségügyi, belügyi, pénzügyi, igazságügyi minisztériumok, valamint az országos egészségbiztosítási pénztár képviselôinek a részvételével, amelynek feladata lenne felszámolni a kórházakban virágzó korrupciót - jelentette ki ªchiopu Alexandru, aki azt is nehezményezi, hogy az egészségügyi minisztérium illetékesei jelenleg is olyan kormányrendelet kidolgozásán fáradoznak, amely felfüggesztené az egészségbiztosítási pénztárak igazgatótanácsait, és amelyek csak tanácsadói feladatkört látnának el. A megoldás ªchiopu Alexandru szerint az egészségbiztosítási rendszer megreformálásában rejlik.

Törvény szabályozza a rokkantak segélyezését. A hátrányos helyzetûek támogatásáról szóló törvény ugyanis elôírja, hogy csak az egyes vagy kettes fokozatú, munkára képtelen rokkantak részesülhetnek a havi speciális segélybôl, azzal a feltétellel, hogy ne legyen más jövedelmük. A gyógyíthatatlan rokkantaknak egész életükre jár a havi 195.270 lej, a vakok pedig 359.980 lejt kapnak. A harmadfokú rokkantaknak, s ezek közé sorolandók a süketnémák is, azonban nem jár semmiféle juttatás, dolgozhatnak. Ugyancsak a törvény szerint.

A gond csak az, hogy a cégek nemigen szeretik ôket, s nem is alkalmazzák. Inkább befizetik havonta a rokkantak támogatására létrehozott speciális alapba azt az összeget, amelyet egy esetleg alkalmazott süketnémának fizetnének.

Emellett "egész sor" kedvezményben részesülnek. Például, a RomTelecom jóvoltából, ingyenes telefonbérlet jár neki. Jár bizony még a süketnémáknak is. Azoknak, akiknek "hivatalból" jár a segély, egyetlen feltételt szab a törvény, ha a havi kétszázezret sem meghaladó segélyt meg akarják kapni. Nem rendelkezhetnek másfajta jövedelemmel. A süketnémáknak pedig, akiket senki sem alkalmaz, s koldulásból kénytelenek tengetni napjaikat, semmi sem jár. Viszont megkapják az ingyen telefont, amellyel aztán isten tudja mit csinálnak, mert egy süketnéma nem igazán képes hosszabb dialógust lefolytatni az immár nélkülözhetetlen használati cikkel.

A Romániai Süketnémák Országos Egyesülete szerint Maros és Hargita megyében 850 nyilvántartott süketnéma van. Ezeknek nem jár a rokkantsegély. Ha akarnának, sem tudnak munkát vállalni. Esetleg feketemunkát.

Ehhez képest pedig – a sors iróniája! – annyit "beszélhetnek" telefonon ingyen, amennyit kedvük tartja. Még viccnek is rossz! Ilyen is csak nálunk történhet meg.

Aktuális

Teljes megértéssel olvastam a Sebestyén-Spielmann Mihály cikkét. ("S akkor értünk jöhet a stráfszekér?" Népújság 2000. október 4.) Ha az inkriminált mondat valóban úgy szólt, hogy "magyar csak az lehet, aki valamelyik keresztény egyház tagja", akkor teljes mértékben igaza van, mert egyetlen magyart sem lehet kényszeríteni arra, hogy egy egyházba beiratkozzék. Ez jog és nem kötelesség. Azt hiszem, itt a megfogalmazásban lehet a hiba, nem a szándékban. Nem hiszem, hogy bárki, normális ember, ki akarná zárni a magyarságból azokat, akik nem tagjai valamelyik keresztyén egyháznak. Még akkor se, ha a "keresztény" szót kihagyjuk és pl. az izraelita egyházat is – magától értetôdôen – ide soroljuk. Aki magyar, az magyar, ha vallásos, ha vallástalan.

Nem ismerem az inkriminált cikket, de ismerem a kérdést, amire – feltételezem – utal. A kérdés az: ki döntheti el azt, hogy ki a magyar? Ez egészen beteges megfogalmazás. Természetesen senki nem "döntheti el", egyedül csak önmagáról jelentheti ki bárki, hogy ô milyen nemzetiségû, s a döntését minden becsületes ember és intézmény köteles tiszteletben tartani. (Jól emlékszünk rá, mennyi nyomorúság származott abból, mikor a két háború közötti román törvények megpróbálták románnak nyilvánítani azt, akinek román hangzású neve volt.) De a készülô státustörvény szempontjából döntôen fontos annak az igazolása, hogy ki az, aki ezt a nyilatkozatot teszi. Kire lehet rábízni az igazolásnak ezt a jogát és kötelességét?

Magától értetôdik, hogy nincs egyetlen olyan intézmény sem, aki ezt kizárólagosan elvállalhatná. Az RMDSZ sem. Hogyan igazolja például azt, aki nem tagja? Különben is egy politikai szervezet nem alkalmas erre, mert azonnal felmerül a gyanúja, hogy politikai diszkriminációt alkalmaz. Én pont úgy tiltakoznék az ellen, hogy az én magyarságomon az RMDSZ tisztviselôi akár csak elgondolkozhassanak is, ahogy Sebestyén Mihály tiltakozik az egyházak kizárólagos joga ellen. Feltétlenül szükséges tehát, hogy több intézményt kell megbízni az igazolás jogával. Legjobb lenne, ha minden intézmény maga igazolná – azt is csak a saját kérésükre – a saját tagjait, feltételezve, hogy mindenki tartozik valahova.

Erre viszont mégiscsak legalkalmasabbak az egyházak – így, többes számban, minden jelzô nélkül – egyszerûen azért, mert egyedül azoknál található meg az erdélyi magyarság legalább 90%-ának hiteles névsora. Az pedig világos, hogy az erdélyi magyar egyházak tagjai magyarok, lévén, hogy más nemzetiségû soha nem volt hajlandó azokba belépni. (Kivétel lehet néhány bevándorolt, mondjuk holland vagy francia, de ha az – vagy akárki más egyháztag – magyarnak akarja vallani magát, mi csak szeretettel fogadhatjuk, s természetes, hogy a fentiek értelmében tiszteletben tartjuk nyilatkozatát.) Ilyenformán a gyorsaság a kényelem, a gyakorlatiasság, a hitelesség szempontjából mégis az tûnik a legalkalmasabbnak, ha a magyar egyházakat megbízzák azzal, hogy a saját tagjaik nyilatkozatát igazolják, mégpedig egyházközségenként.

Ugyanolyan természetes az, hogy aki egyik egyháznak sem tagja, kereshesse meg azt az intézményt, mely – saját kérésére – az ô nyilatkozatát igazolhassa. Erre már az RMDSZ is alkalmas – a többi intézmény között.

Nem hiszem, hogy ez ellen kifogása lehessen Sebestyén Mihálynak. Ahogy én nem kifogásolhatom, ha az ô nyilatkozatát az általa szabadon választott intézmény igazolja, nyilván ô sem fogja kifogásolni, ha én az egyházközségemet kérem meg erre. Az a fontos – és ebben biztosan egyetértünk: egyetlen személynek vagy intézménynek se legyen meg az a privilégiuma, hogy kizárólagosan bírálhassa el, vagy akár csak igazolási joggal is bírjon afelett, hogy ki a magyar.

Különben ebben a kérdésben is, mint általában, az "illetékesek" a fejünk felett fognak dönteni, minden valószínûség szerint megkérdezésünk nélkül, rólunk, nélkülünk, ahogy azt annyi évtized alatt már megszokhattuk.

A Megyei Mezôgazdasági Területrendezési és Kataszteri Hivatal dolgozóinak szabad szakszervezete augusztus elején robbantotta ki a munkakonfliktust. Azóta három alkalommal szüntették be a munkát, kétszer közösséget vállalva a Beszterce-Naszód, Hargita, Kovászna, Konstanca, Neamti, Prahova megyei kollegáikkal. A Geodéziai és Kataszteri Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének képviselôi az elmúlt idôszakban többször is találkoztak a mezôgazdasági minisztérium illetékeseivel. Az általuk megfogalmazott követelésekre ( fizetésemelések, kollektív és egyéni munkaszerzôdések aláírása, az 1998. évi 142-es és a 2000. évi 24-es kormányrendeletek alkalmazása) a szaktárca mindannyiszor ígérgetett. Sôt, egy szeptember végén érkezett fax szerint – miután augusztusban a dolgozók csupán 75%-os fizetést vehettek át – a szeptemberi javadalmazás 12%- kal lesz kevesebb. E hír hallatán a kataszteri hivatal dolgozói október 2-án kétórás figyelmeztetô sztrájkba léptek, október 10-tôl pedig meghirdették az általános munkabeszüntetést.

A tegnap reggel mind a 60 dolgozó megjelent munkahelyén, az irodák ajtaján és a folyosó falán feliratok hirdették: általános sztrájk meghatározatlan idôszakra. Baciu Alexandru szakszervezeti vezetô szerint érthetetlen a minisztérium közömbössége, az a tény, hogy egyáltalán nem állnak szóba a hivataloknál dolgozókkal.

– Most már azt kell mondanom, hogy a mezôgazdasági miniszter nem is tudja, milyen munkát végzünk, mi annak a fontossága. A rendszerváltás elôtt minden kis parcella térképre volt vezetve. Ma, sajnos, nagy káosz uralkodik a mezôgazdasági területek nyilvántartásában. A minisztérium nem támogat bennünket a földtörvények alkalmazásában. Három éve nem kapunk napidíjat. A terepmunka költségeire sincs pénz, a terepjáró gépkocsik állnak, de a vonat és autóbuszjegyek árát sem téríti meg a hivatal. A megyénkben 121.516 birtoklevelet kell átadni a 18-as földtörvény alapján. Eddig 72.480 személy kapta meg a jogtulajdonba helyezési bizonylatot (59,6%). A munkakonfliktus kirobbantása óta eltelt idôszakban a személyi adatlapok kitöltése, a földterületek kimérése lényegesen lelassult. A helyi földosztó bizottságokban és a megyei földosztó bizottságban dolgozó szakembereinket visszahívtuk. Nem mondom azt, hogy az általános munkabeszüntetéssel befagyasztjuk tevékenységüket, de ha arra gondolunk, hogy a birtoklevelek kitöltése a hivatalnál véglegesítôdik...

– Ha nem érkezik válasz a minisztériumtól, gondoltak-e más tiltakozási formákra is?

– Nem. Maradunk az általános munkabeszüntetésnél. Ezzel kapcsolatosan a gazdasági rendôrség érdeklôdött, hogy a késôbbiekben kivonulunk-e az utcára, netán tüntetéseket szervezünk-e? Kissé rácsodálkoztam, hogy miért éppen ôk érdeklôdnek, de elmondtam nekik is, ha kimegyünk az utcára, ki figyel fel 60 elcsigázott ember tüntetésére?

A Szabad Szakszervezetek Megyei Szövetsége közleményben biztosítja támogatásáról a kataszteri hivatal dolgozóinak szakszervezetét, minden lehetséges törvényes eszközt felhasználva követeléseik teljesítése érdekében.

Román–jugoszláv politikai és gazdasági kapcsolatok

Radu Berceanu ipari miniszter kedden rövid látogatásra utazott Jugoszláviába, az együttmûködési kapcsolatok felújításának jegyében.

– Nagy figyelemmel követjük a jugoszláviai fejleményeket, hogy mihelyt lehetségessé válik, felújítsuk gazdasági, kereskedelmi, politikai és diplomáciai kapcsolatainkat, amelyek a Milosevic-idôszak kivételével mindig nagyon jók voltak a szomszédos országgal – nyilatkozta Berceanu.

A két ország politikai kapcsolatai a NATO tavalyi koszovói beavatkozása óta gyakorlatilag befagytak. Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök nem volt hajlandó átvenni az új belgrádi román nagykövet megbízólevelét, aki közvetlenül a légi támadások megkezdése elôtt érkezett állomáshelyére, s ezzel egy idôben hazarendelte Jugoszlávia bukaresti nagykövetét.

Románia csatlakozott a Jugoszlávia ellen elrendelt nemzetközi gazdasági szankciókhoz. A román gazdasági szakértôk most úgy vélik, hogy az év végére helyre lehet állítani a két ország közötti közvetlen gazdasági kapcsolatokat, de legalább másfél évbe telik, amíg a román cégek visszanyerhetik elveszített jugoszláviai piacukat.

A közvetlen gazdasági kapcsolatok mihamarabbi helyreállítása érdekében a román kereskedelmi és ipari minisztérium a jövô héten népes gazdasági küldöttséget tervez Jugoszláviába küldeni.

A minisztérium európai fôosztályának vezetôje, Ghita Stefan hétfôn elmondta, hogy 1999 márciusának végétôl idén júniusig teljesen szünetelt a kereskedelmi forgalom a két ország között.

A minisztériumi illetékes ugyanakkor ellentmondó adatokat közölt a román–jugoszláv kereskedelmi forgalom alakulásáról. Mint mondta, Jugoszláviába a román export júniustól indult újra és jelenleg havi 9-10 millió dollárt tesz ki. Ugyanakkor az idei év elsô nyolc hónapjára vonatkozó adatok szerint a Jugoszláviába irányuló román export összértéke 66 millió dollár volt, az importé pedig 50 millió dollár.

A Jugoszláviával szemben alkalmazott gazdasági szankciók ellenére ebben a periódusban a kereskedelmi forgalom 22,8 százalékkal volt magasabb, mint a tavalyi év hasonló idôszakában.

Román részrôl abban bíznak, hogy elsôsorban a fogyasztási cikkek, az építôanyagok és a kôolajtermékek Jugoszláviába történô kivitele ugrik meg. Románia emellett szeretne szakemberekkel és technikával részt venni a NATO- támadások idején lerombolt jugoszláv ipari létesítmények újjáépítésében.

Idén június végén Jugoszlávia a 43. helyen állt a külföldi befektetôk romániai listáján. Tavaly májusban a 28. helyen volt. A jugoszláv cégek akkori beruházásainak értéke 17 millió dollárt tett ki, ez 4,8 millió dollárra csökkent.

A Maros Megyei Tanfelügyelôség szervezésében szeptember 27–október 1. között 40 marosvásárhelyi iskolaigazgató és tanfelügyelô utazott Kecskemétre, így viszonozva azt a látogatást, amelyet a testvérváros iskolaigazgatói tettek megyeszékhelyünkön a tavasz folyamán. A tapasztalatcsere eredményeirôl Kovács Júlia tanfelügyelôt kérdeztük, a látogatás fô szervezôjét.

- A tapasztalatcserén azok az iskolaigazgatók vettek részt, akik áprilisban fogadták a kecskeméti vendégeket. A viszontlátogatás abból a célból jött létre, hogy újabb terveket beszéljünk meg, közös programokat alakítsunk ki, ami sikerült is. Kecskeméti barátaink gazdag szakmai és kulturális programokat állítottak össze. Háromnapos ottlétünk alatt lehetôségünk nyílt a szakmai tapasztalatcserére. Nem kevesebb mint 25 oktatási intézményt, közép- és fôiskolát sikerült meglátogatnunk. Konkrét elképzelések születtek egy-egy iskola között a közös szünidô-programok megtervezésérôl, tanár- és diákcserékrôl, közös szakmai vetélkedôk szervezésérôl. Mindezeken túlmenôen megismertük Katona József és Kodály Zoltán gyönyörû városát, oktatási, mûvelôdési, mûvészeti intézményeit, történelmi egyházait és nem utolsósorban Budapestet, Szentendrét és a varázslatos tanyavilágot. Vendéglátóink elhalmoztak figyelmességgel, barátsággal. Volt olyan iskola, ahol a román anyanyelvû iskolaigazgatókat és szaktanfelügyelôket román nyelven köszöntötték, román versekkel, énekekkel kedveskedtek, sôt, tolmácsot is biztosítottak számukra. Az iskolaigazgatók tankönyveket ajándékoztak diákjainknak, ezek egy részét sikerült elhozni, a többit hamarosan eljuttatják Marosvásárhely iskoláiba. Küldöttségünk találkozott dr. Sárközi István alpolgármesterrel és az éppen Kecskemét város Tiszteletbeli Polgára kitüntetést átvevô Fodor Imre alpolgármesterrel.

Kecskemét éppúgy mint Marosvásárhely, a kultúra, mûvészet városa és az önkormányzat rengeteget áldoz az oktatási és kulturális intézmények fenntartására, fejlesztésére.

Ezen a véleményen van Duma Simona, az Avram Iancu Iskolaközpont igazgatója is, aki elmondta, hogy több olyan kecskeméti iskolába látogatott, amelyet nemrégiben építettek, vagy teljesen újjáépítettek. - A kecskeméti iskolák felszereltségi foka sokkal magasabb, mint a mieinké, ez pedig a helyi önkormányzattól kapott nagymértékû támogatásnak köszönhetô. Most már a mi oktatási intézményeink fenntartása is a helyi önkormányzat hatáskörébe került, de kevés az erre a célra felhasználható pénz. A látogatás során jó kapcsolatokat sikerült kialakítani egy gazdasági profilú középiskolával, amelynek igazgatója, Helmuth Ágnes nagyon szívélyes volt. Bepillantást nyertem az ottani tantervekbe, programokba, iskolavezetés módszereibe. Mindenképpen hasznos tapasztalatcserének bizonyult számomra.

•ibrea Adriana, az építészeti líceum igazgatója azokat a konkrét eredményeket említette, amelyek a látogatás alatt születtek.

-Megegyeztünk, hogy a tanév végén diákcserét szervezünk. A 6 hét iskolai gyakorlatból egyik osztályunk, egy mérnök és egy szakoktató 3 hetet Kecskeméten tölt, és ugyancsak 3 hétre Marosvásárhelyre várjuk az ottani építészeti középiskola diákjait, szakembereit. A terv részleteit pénteken megbeszélem Leviczky Cirill igazgatóval, aki a kecskeméti küldöttség tagjaként érkezik Marosvásárhelyre.

A Mihai Eminescu pedagógiai líceum aligazgatója, Trozner Erzsébet szerint azért is igen hasznos volt a látogatás, mert az idén indított két tanítóképzô osztály a Kecskeméti Tanítóképzô Fôiskola révén bekerül a nemzetközi vérkeringésbe. A pénteken érkezô kecskeméti küldöttségben ott lesz Kozmács István fôiskolai igazgató, nemzetközi kapcsolatokért felelôs személy, aki távoktatási kapcsolatot szeretne kialakítani magyarországi, lengyelországi, vajdasági és romániai fôiskolák között.

Az iskolaigazgatókkal, Kovács Júlia tanfelügyelôvel folytatott beszélgetésbôl kiderült: élményekkel gazdagodva, szakmailag megújulva tértek vissza igazgatóink, tanfelügyelôink. Remélhetôleg a látogatás hozzájárult ahhoz, hogy nyitottabbakká váljunk, egymás hagyományait, kultúráját megismerjük és meglévô kapcsolatainkat tovább bôvítsük, erôsítsük. Mindezért köszönet a vendéglátóknak, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Körnek, iskolaigazgatóknak, az önkormányzat képviselôinek.

A központi Vámhivatal határozata értelmében azok a cégek, amelyek 10 millió dollár értéken felül exportálnak vagy importálnak termékeket, vagy évi több mint 200 vámnyilatkozatot állítanak ki számukra, az elkövetkezôkben a cég székhelyén végezhetik a vámnûveleteket. Romániában összesen 450 cég felel meg e feltételrendszernek, de elsô lépésben csak 150-en váltak jogosultakká, a többiek, úgymond, várakozó listára kerültek.

Maros megyében négy céggel, a marosvásárhelyi Azomures Rt.-vel, a Muresul Rt.-vel, a Transtexttel, illetve a segesvári Târnavaval írt alá múlt szerdán megállapodást Nini Sapunaru, a Vámhivatal igazgatója.

A Muresul Rt. igazgatója, Szabó József a Népújság kérdéseire válaszolva kifejtette, hogy a látszat ellenére az újonnan megszerzett jogosultság nem jelent rendkívüli segítséget. Különösen Marosvásárhelyen nem, ahol eddig is viszonylag gyorsan, 4-8 órás várakozát követôen "levámolták" a teherautókat. Más megyékben, ahol a várakozási idô 3 napnál is több, ott ez lényeges segítséget jelenthet. A feltételes módot az indokolja, hogy a székhelyen való vámoláshoz a cégnek az alkalmazottai közül kell kineveznie valakit, aki felsôfokú végzettséggel és hivatalos vámszakértôi minôséggel rendelkezik. Mivel Romániában mindössze 800 hivatalosan elismert vámszakértô van, szinte kizárt, hogy a szóban forgó cégek ezek közül alkalmazzanak valakit. Így arra kényszerülnek, hogy saját alkalmazottaik közül valaki tegyen szakértôi vizsgát. A képesítés megszerzésének nehézségét jól szemlélteti, hogy az eddig évente kétszer, most pedig már havonta, rendszerint legalább 500-an jelentkeznek, de csak 4-5-en teszik le sikeresen a három szaktantárgyból (vám-jog, nemzetközi kereskedelem és gyakorlat) álló vizsgát.

A marosvásárhelyi négy cég közül csak az Azomures rendelkezik vámszakértôvel, a Muresul készruhagyár alkalmazottja pedig már két szaktantárgyból sikeresen vizsgázott.

Mindazonáltal, az igazi segítség, a Muresul Rt. igazgatója szerint az lenne, ha a cég vámszakértôje bélyegzôvel is rendelkezne. Most ugyanis a vámvizsgákat befejezése után a vámszakértônek el kell mennie a papírokkal a helyi vámhivatalba, így a tulajdonképpeni vámolás a hivatal programjától is függ és a hét végén érkezô teherautónak is várnia kell, míg hétfôn reggel a hivatal nyit.

Egyébként a Muresul Rt., amely a Top 99-en a könnyûipari nagy cégek közt harmadik helyezett lett, továbbra is teljes kapacitással mûködik. Idén a már meglévô 1100 alkalmazott mellé még további 50-et alkalmaztak. Jelenleg az ôszi-téli megrendeléseket befejezték és most látnak hozzá a tavaszi nyári ruhák készítéséhez. Ez azt jelenti, hogy jövô év februárjáig már nagyjából le van fedve a munkakapacitás.

Tanítványainkkal és a sportolókkal bejártuk az országot, de külföldi utazásra nem is gondolhattunk. A pedagógusokat rendszeresen kihúzták az utazási iroda (ONT) listáiról.

1967-ben feliratoztunk az ONT-nél egy társasutazásra; Marosvásárhely–Belgrád–Szófia–Bukares t–Mrosvásárhely útvonalon.

Szerencsére indulás elôtt egy nappal bementünk Vásárhelyre, mert aznap keresett otthon a községi milicista egy civilruhással, mondták az irodában, hogy nem engedhetnek el.

Ez a nyolcnapos utazás nyitotta egy kicsit tágabbra elôttünk a világot. Tito Jugoszláviája egyenesen meseországnak tûnt. Hihetetlen gazdaság, jólét, autók, csillogó kirakatok. (Nálunk,Iszlóban még villany sem volt.) Autóbusszal körsétát tettünk Belgrádban, magyar idegenvezetô mutogatta meg a nevezetességeket. Felvittek a várba is, ahol a régi magyar dicsôségrôl mesélt. Az 1456-os nagy csata emlékeit, Hunyadi János világraszóló gyôzelmét hirdetik a várfalak.

Megjegyzem, útitársaink zöme a városbemutató kocsikázásra nem jött el, nem világot látni indultak, hanem Ana Aslan akkor elhíesült Gerovital- tablettájával kereskedni. Belgrád központi parkjában hirtelen összetákolt kis standjaikon árulták a Gerovitált tartalmazó termékeket, krémet, sampont, öregedés elleni tablettákat, hajhullásgátló folyadékokat.

Mi az idegenvezetôs séta után gyalogosan kószáltunk déltôl estig Belgrád belvárosában. Pénzünk nem sok volt, a lej a kutyának sem kellett, néhány dollárunkat váltottuk be feketén, vigyázva, nehogy megneszelje a szolgálatos felügyelônk, hogy valutát dugdostunk. Nem tudtunk betelni a gazdagság látványával. Ne felejtsük el, 1967-et írtunk, Jugoszlávia félkapitalista állam, nemrég még véres bárddal a kezében riogatott minket Tito a plakátokról. Dúlt a hidegháború. Nis felé utazva számos kisebb településen is megálltunk, megcsodáltuk a kertekben, gyümölcsösökben dolgozó magángazdákat olyan kisgépekkel, amilyenek nálunk még most sincsenek.

Nistôl Szófiáig autósztrádán száguldott az autóbusz velünk. Ez is külön élmény volt, mert Romániában akkor még nem volt autósztráda. Hihetetlen rövid idô alatt értünk a bolgár fôvárosba, mintha Vásárhelyrôl Kolozsvárra utaztunk volna.

A Balkan Turistban, a központi nagyszállóban kaptunk szobákat. Belgrád után egészen nyugodt, majdnem autómentes fôváros fogadott. Orosz nyelvtudásunkkal meglehetôsen jól érvényesültünk. Ferike* egyszeriben a csoport vezetôjévé lépett elô. Ô bonyolította a beszélgetéseket a szálloda alkalmazottjaival, pincérekkel. Már az elsô vacsorán megviccelte a társaságot, mert a pincérek a sajttal dúsított zöldségsalátát elôre felrakták az asztalokra. Tanácstalanok voltunk, hogy ez elôétel-e, vagy még várjunk az evéssel. Ferike megkérdezte a pincért, aki tán igent intett fejével, de mondta, hogy ez a savanyúság. Ferike biztatására jó étvággyal elfogyasztottuk, aztán a zsiványpecsenyét savanyúság nélkül ettük meg. Mindannyian derültünk, amikor rájöttünk a turpisságra. A pincérek is mosolyogtak tájékozatlanságunkon.

Másnap este búcsúvacsora a Balkan Turist vendéglôjében. Nem közös asztalnál foglaltunk helyet, hanem négyesével ültünk a román zászlókkal díszített asztaloknál. Éljen a román–bolgár barátság! De a béketábor bástyáját, a nagy Szovjetuniót sem felejtették ki a beszédekbôl. Felhangzott a mikrofonból:

"A béketábor legyôzhetetlen/ a béke útja biztos út".

Ferikének csömöre volt a politikától, kapva kapott az alkalmon, amikor szóltam neki, hogy a szomszéd asztalnál ülô "török basa" erôsen néz. Na végre, valami jó kis bulit lehet csinálni!

Fixírozzad! mondja. Hátha leesik valami.

Egyszer csak az asztalához invitál a bolgár hasas pasas.

Na, most mi legyen!

Menj oda, de engem majd hívj oda tolmácsnak. Megyek.

Tolko on gávárit pá russzki, mutatok Ferikére.

Hárásó. Jól van, mondja, Odahívom a drágámat. Világért sem árulnánk el, hogy házasok vagyunk. Finom italokat rendelt nekünk. Így megkóstolhattuk a rózsa illatú bolgár likôrt, s a becherovkához hasonló, gyógynövényekkel ízesített italt. Pénzérméket is szedett elô, mutatta az akkor nagyon erôs léva részeit, sôt többszöröseit is. Mikor megtudta, hogy magyar vagyok, mondta, hogy tegyem el a pénzt.

Mázsárská zsenscsiná! Áh! cuppantott nagyokat az egybeterelt öt ujja hegyére. Mondom a páromnak, ne játsszunk a tûzzel, mert ezek után kérni fog, hogy felsétáljak vele a piros plüssös lépcsôkön a szállodába. Ne félj, nem hagylak! Mire felálltunk az asztaltól, már kész is volt a tervünk: Mielôtt elindulnánk fel a lépcsôkön, bemegyek a WC-be, onnan elszöktet Ferike. Ezt sikeresen végrehajtotta. Ölébe kapva menekült velem ki a vendéglôbôl.

Ezt a nem egészen veszélytelen, némelyek szerint ungerecht játékot még sokszor megismételtük életünk folyamán, minden elôítélet nélkül teljesen átadtuk magunkat a játéknak. Napokig ezen mulattunk. Ha összejöveteleken megjelentünk, mi szórakoztattuk a társaságot. Ferike nagy mókamester volt. Én a társa.

Lakodalmak alkalmával mindig kiszemeltem magamnak egy olyan figurát, akivel táncparódiát lehetett bemutatni. A táncospárom persze halálkomolyan figurázott. Ilyenkor mindenki megállt, minket nézett és kacagott. Egy alkalommal átöleltem Réce Péter nyakát, úgy táncoltunk, Ferike beszaladt a konyhába, nagy disznóölô késsel jött vissza, megállt a táncospárom háta megett, felemelte a kést. Már az egész terem dûlt a kacagástól, de a szegény behálózott táncospárom csak súgta a fülembe a szöveget.

Az 50 évesek buliján lehetett jókat mókázni, mert ott mindig családiasabb volt a hangulat. Egyik alkalommal, úgy éjfél után, mikor párnatáncra került a sor, engem húzott be Brateanu. (Jól tudott magyarul, mint a többi disznajói román.) Én zsebkendôt terítettem a padlóra, köteleztem, hogy térdeljen rá, mert csak úgy engedem, hogy megcsókoljon. Mikor letérdelt, felkaptam a hosszú, bô aljú fersingemet, s beborítottam vele Brateanut. Ô nemhogy igyekezzék kibújni, hanem átölelte a szoknya alatt a lábamat. Sikoltoztam, úgy kacagtam, felhúztam a pendelyemet, úgy ütöttem a hátát. Körben körülöttünk mindenki rogyadozott a nevetéstôl.

Ilyen játékokkal az egész vendégsereget tudtuk szórakoztatni.

* Ferike – Csôsz Ferenc tanító, az emlékezô férje

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Országos Vezetôségének megbízása alapján Varga László tiszteletbeli elnök öt szakemberbôl álló bizottság munkájával kidolgozta a Mozgalom autonómia-tervezetének vázlatát. E vázlatot a Mozgalom helyi szervezetei és minden érdeklôdô rendelkezésére bocsátjuk véleményezés, kiegészítés, részletes javaslatszerzés céljából. E célból tesszük most közzé és kérünk minden érdeklôdôt, akár tagjai Mozgalmunknak, akár nem, szóljanak hozzá. Javaslataikat, kiegészítéseiket vagy bírálatukat kérjük a következô címre küldeni: RMKDM, 4300 Tg-Mures, str. Dâmbovitei nr.1.

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

2. Tanügyi téren

Mielôtt konkrét igényeinket megfogalmazhatnánk, ismernünk kell szükségleteinket. Össze kell írni óvodáskortól kezdve: hány magyar gyermek van az országban, megyénként és helységenként, korosztályok és vallások szerint. Amíg ezt nem tudjuk, azt sem tudhatjuk, hány és milyen iskolára van szükségünk. Ennek alapján kell megállapítani, hol van szükség külön magyar iskolára, hol elégedhetünk meg vegyes iskolákkal, hol kell valamilyen különleges megoldást találni (pl. iskolabuszok, falusi, városi vagy más vidékeken létrehozandó diákotthonok stb.)

Alapvetô igényünk, amirôl semmiképpen le nem mondhatunk, hogy külön iskoláink legyenek külön épületekben, kólön adminisztrációval, ugyanolyan költségvetési támogatással, mint a többségi iskolák. Ehhez az kell, hogy létesüljön külön magyar osztály a tanügyminisztériumban és megyénként alakuljanak külön magyar tanfelügyelôségek.

Meg kell teremteni a szülôknek azt a jogát, hogy maguk rendelkezzenek gyermekeik nevelése felôl. Ez magától értetôdô a nyugati társadalmakban. Hollandiában pl. ha harminc szülô közösen kér egy bizonyos oktatási módszert, az állam azonnal megadja nekik, teljes finanszírozással. Nem csak a magyar, de minden iskola számára igényeljük tehát:

Minden felsô- és középfokú iskola tanári kara kapja meg a jogot ahhoz, hogy saját keretébôl válasszon magának igazgatót és maga válassza meg újabb tanárait és munkatársait, megfelelô versenyvizsga-rendszerrel. Minden iskola mellett a szülôk közössége állítson iskolaszéket, az ellenôrizze a tanítást, minden választásban vétójoga legyen. Az iskolaszéknek legyen joga meneszteni is egy tanárt, ha az illetô arra komoly okot szolgáltat.

Az összeírt tanulók és szüleik mondják meg, hogy mit akarnak tanulni, megfelelô szakértôk – nem az érdekelt tanárok – összegezzék és aszerint, tehát a szülôk és tanulók igényei szerint, létesítsen az állam iskolákat, ha a többség is igényli, mindenki számára, de a magyarok számára mindenképpen a magyar tanfelügyelôség elôterjesztése alapján.

Mivel mindettôl a román tanügyi rendszer még igen messze áll, döntô fontossága van az egyházi iskolahálózat megszervezésének, illetve visszaállításának mindenütt, ahol erre lehetôség nyílik. Azokban a tanári kar és a szülôk által vezetett iskolaszék irányítsa az iskola ügyeit, az állam csak az eredményt, a hivatalos tanterv megvalósítását követelheti meg.

Mind e célok jogi lehetôségeit a politikai képviseletnek kell megvalósítania, de döntôen fontos, hogy nem elméleti elképzelések, nem is a fizetéses alkalmazottak érdekei, hanem mindig a közvetlenül érdekeltek, tehát a szülôk és tanulók megkérdezései alapján, azoknak helyi, egymástól sokszor nagyon különbözô igényei és szükségletei szerint.

Ez volna a stratégiai, végsô cél. Ami ebbôl azonnal, a mai törvények alatt is megvalósítható és feltétlenül megvalósítandó: a gyermekek összeírása, megkérdezése arról, hogy mit kívánnak tanulni, és ami a legfontosabb, magyar diákotthonok létesítése az egyházak védelme alatt elsôsorban a szórványgyermekek számára ott, ahol nem lehet iskolát indítani, valamint minden városban a falusi középiskolások és minden egyetemi városban a hallgatók számára. A fôiskolásoknak lehetôvé tenni, hogy európai színtû képzésben részesüljenek, s ha ezt az igényelt szakmákban itthon nem tudják elérni, tanulhassanak külföldön. Nem szabad politikai jelszavak alapján versenyképtelenségre és életfogytiglani koldusságra kényszeríteni ifjainkat, ahogy ma igen sokan, akik nem közvetlenül érdekeltek, megkívánják tôlük mind itthon, mind Magyarországon. Mindennek jogi akadálya nincs, a szükség megvan rá, a Mozgalom feladata tudatosítani az igényt, a megvalósítás lehetôségeit és segíteni az eddig elfojtott, szinte elfelejtett magánkezdeményezést.

3. Gazdasági téren

A cél: közösségünk tagjainak anyagi lehetôségeit minél nagyobb mértékben bôvíteni. Itt a legfontosabb és legsürgôsebb a magánkezdeményezés. Mozgalmunknak ebben lehet a legnagyobb szerepe. Aki képes rá, próbáljon önállóvá válni az ipar és kereskedelem minden lehetséges ágában. Ha egyénileg nem képes rá, szövetkezzék: Próbáljon társakat keresni akár itthon, ha lehet, külföldi társakkal, közös vállalkozásokban. Meg kell keresni a helyi lehetôségeket, kihasználni a privatizáció nyújtotta lehetôségeket, amit eddig tragikusan elhanyagoltunk. Meg kell teremteni a szakemberképzést mind az ifjúság, mind a felnôttek körében, jól szervezett tanfolyamokkal, amennyire csak lehet, külföldi rövid távú tanfolyamok, tapasztalat- és kapcsolatszerzések lehetôvé tételével. A legnagyobb akadály természetesen a tôkehiány. Mozgalmunk próbálja megtalálni a módját, hogy a közvetítés teljesen elhanyagolt feladatát akár saját erejébôl, akár más intézményekkel együtt indítsa meg. Az autonómia gazdasági téren helyi szinten, a magánszférákban valósítható és valósítandó meg. Helyi szinten, civil kezdeményezéssel kell támogatni a hátrányos helyzetû személyek és csoportok támogatását, hogy ôk is önálló egzisztenciához juthassanak. Politikai téren a magánkezdeményezés jogi lehetôségeinek tágítása a cél, ami a többség igényeivel és szükségleteivel is megegyezik. Helyi politikai feladat annak megakadályozása, hogy az állami vagy közigazgatási gazdasági egységekben a magyar közösség arra alkalmas tagjai háttérbe szoruljanak. Másik alapvetô feladat a kivülrôl jövô segélyek és más támogatások felhasználásának szigorú ellenôrzése.

Mindehhez alapvetô fontosságú lenne a lehetôségek szakemberek általi, országos és helyi szintû felmérése. Nagy kár, hogy ez eddig nem történt meg.

4. Mezôgazdasági terén

Kétségbeejtôen magukra maradtak, minden segítség, sôt érdeklôdés nélkül, megnyomorított földmûveseink. Szabály szerint ôk maguk kellene megszervezzék autonóm érdekképviseleteiket, de erre sem tapasztalatuk, sem anyagi lehetôségeik nincsenek. Itt a legfontosabb és legsürgôsebb a társadalmi segítség.

Legelsô feladat szövetkezetek és gazdakörök szervezése. Az elsôhöz hiányzik még annyi pénz is, amennyi egy szövetkezet jogi beindításához szükséges. A gazdakörökhöz hiányoznak az önként, fizetés nélkül vállalkozó szakemberek. A legtöbb faluban még az igény tudata is hiányzik.

Itt volna az RMDSZ legfontosabb feladata, de eddig nem teljesítette. Mozgalmunknak kellene tehát felvállalnia a következôket:

Az igény felébresztését a falvakban. Szakemberek toborzását gazdakörök szervezésére és vezetésére. Külföldi tôke beszervezését közös mezôgazdasági vállalatokra, vagy legalább a megmûveletlen földek bérbevételére. Ahol pedig helyi kezdeményezés indul, annak teljes támogatására, s a jogi formák elvégzésére önkéntes jogászok toborzása.

Távolabbi feladatok: A falusi gyermekek iskoláztatására városi diákotthonok szervezése, falusi fiatalok kijuttatása külföldre, tapasztalat- és kapcsolat szerzésre.

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom feladatai:

Az RMDSZ és más ún. "legitim" hivatásos szervek felé: Tudatosítani, elfogadtatni, állandóan szem elôtt tartani és lobbizni a politikai feladatok megvalósítása érdekében.

A társadalom felé: Megtalálni azokat az eszközöket és személyeket, amelyek/akik alkalmasak e célok tudatosítására és önzetlen szolgálatára. A közvetlenül érdekeltekben felébreszteni a szunnyadó öntevékenységet, az igényt saját szükségleteik öntevékeny kielégítésére, jogaik és lehetôségeik megalkuvás nélküli felhasználására. Felfedezni és minden erôvel támogatni az öntevékenységet ott, ahol az már felébredt, de még nem képes eredményesen megvalósulni.

Tudatosítani, hogy az autonómia azt jelenti, hogy a magunk ügyeit mmások beleszólása nélkül magunk irányítjuk, azt tehát nem felülrôl kell kérni és várni, hanem közös összefogással, saját, alulról induló kezdeményezéssel és önként vállalt munkával, mindig a meglévô - és tágítandó - lehetôségek teljes és célszerû felhasználásával megvalósítani. Amíg a meglévô lehetôségeket nem használjuk fel, hiába próbálunk más, magasabb célokat tûzni magunk elé, másoktól kérni vagy követelni – amirôl természetesen soha nem mondhatunk le – mert saját tehetetlenségünk folytán azok is hiábavalóvá lennének.

A marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar október 5–7. között Kecskeméten vendégeskedett, részt vett az Ifjú Múzsák Fesztiválján. Kovács András karnagy elmondta: a meghívást Smuta Attilának köszönhetik, aki az ottani Tanárképzô Pedagógiai Fôiskola zenei tanszékét vezeti. – Csütörtökön érkeztünk, érdekes programot állítottak össze vendéglátóink: megtekintettük a Városházát, ahol Szécsi Gábor polgármester úr fogadott és elmondhatom, hogy mindvégig az ô kitüntetô gondoskodásának örvendhettünk. Láttuk a Leskowszky- hangszergyûjteményt, a Református Gimnáziumot, a Cifra Palotát, a Kodály Intézetet. Este elmentünk a kecskeméti kórusok hangversenyére, melyet az evangélikus templomban tartottak. Pénteken este léptünk fel ugyanott a közös hangverseny keretében a németországi Freiburg Tanárképzô Fôiskolájának kórusával és zenekarával, melyet Christoph Schwarz vezet. Mûsorukon egyebek mellett Bach-mûvek szerepeltek. A kórusunk Pitoni, Viadana, Luca Marenzio és Orlando di Lasso mûveit követôen Mendelssohn Bartholdy-, Grieg-mûveket énekelt, majd Kodály Ének Szent István királyhoz, Csíky Boldizsár Neved új díszére címû alkotásait adtuk elô, és ismét Kodállyal zártunk, a Szép könyörgéssel. A zárófogadásra a Tudomány és Technika Házában került sor, ezt pedig táncház követte. Szombaton felbuszoztunk Budapestre, megtekintettük az Országházat és benne a magyar szent koronát. Smuta Attila tanár úr ötlete: az Ifjú Múzsák Fesztiválja mozduljon ki Kecskemétrôl, váljék afféle vándorfesztivállá. A következô állomásnak éppen Marosvásárhelyt ajánlotta. Ehhez szükségünk lenne a város és a tanügyi hatóságok további hatékony támogatására.

Los Alamos, 1943. Soha ilyen nagyszámú, kiváló tudós még nem dolgozott együtt. Minekutána pedig minden a megszabott terv szerint zajlott, volt sok szellemi üresjáratú idô, amely alatt közvetlen fizikai problémák mellett szívesen kalandoztak beszélgetéseik során filozófiai és "science fiction" kérdések mezejére. Ez utóbbi úgy került színpadra, hogy ezekben az idôkben bukkant fel legelôször a sajtóban azon "fikció", ami szerint a tudományok ugrásszerû fejlôdése úgy vált lehetségessé, hogy az értelmet földönkívüli lények plántálták a földlakókba, éspedig úgy, hogy földre szállásuk után elvegyültek lassan a földlakók között, s így lassan, észrevétlenül elterjedtek az egész Földön. Hogy mindez részleteiben hogyan is ment végben, azt mindenki saját vérmérséklete szerint ecsetelte, amin aztán igen jól szórakozott az illusztris tudósok serege.

Egy alkalommal Fermi, szokása szerint hallgatva a beszélgetéseket a mindennapi körútja során, a végén megjegyezte: "Következésképpen, … ha mindez így történt, eddig már hozzánk is el kellett volna érkezzenek. Hol vannak hát?" S ekkor megszólalt a minden kópéságra hajlamos Szilárd, mondván "Már rég itt vannak, csakhogy magyaroknak nevezik magukat." (Mindez így olvasható Francis Crick: Das Leben selbst c. könyvében, Piper 1983; az angol eredeti címe: Life Itself, 1981)

A fentieket két dologért érdemes felidézni: erre a sztorira vonatkozott Oláh és Harsányi Nobel- díjasok valamalyikének azon, Budapesten tett vicces kijelentése, hogy "a magyarokat Amerikában »földönkívülieknek« szokták nevezni" s másodszor, mert betekintést nyújt a neves tudósok seregének kedves, hétköznapi csevegésébe. De a háttérben történtek olyan dolgok, amelyekbôl végül is az Oppenheimer-ügy szövôdött- fonódott.

Az amerikai közvélemény "glamour boys"-nak titulálta kedvesen mindazokat, akiknek köszönhették, hogy fiaik nem vesztek oda az elkerülhetetlenné való partra szállásnál Japánban, ha...nincs a bomba.
Miután a SzU 1949-ben felrobbantja saját atombombáját, Oppenheimer kijelenti,: "The only imaginable defense is peace" – azaz: az egyetlen elképzelhetô védekezés a béke. A Hardliner-ek követelik a H-bomba sürgôs megépítését, Oppenheimer pedig ehelyett tárgyalásokat javasol a SzU-val. A kormány végül is a H-bomba mellett dönt.
Miután a Kreml meggyászolja véres kezû diktátorját, az utódok továbbra is
erôdemonstrálást folytatnak, éspedig nemsokára, 1953. június 17-én Kelet-Berlinben. Majd augusztusban újabb sokk: a SzU birtokolja a H-bombát. Kezdik keresni az okot, ami során úgy gondolják, hogy Oppenheimer "nem lojális" magatartása döntôen hozzájárult a SzU felzárkózásához, sôt, bizonyos elônyéhez, t.i. rossz tanáccsal látta el a kormányt.
1953 jan.-ban kezdetét veszi Eisenhower elnöknek a szovjet befolyás ellensúlyozását célzó politikája, aminek része volt az ún. "Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság" létrehozása, McCarthy vezetése alatt. Nos, e bizottság elôtt kellett megjelennie Oppenheimernek is, ahol sor került arra a bizonyos, nagy visszhangot keltô Hearingre.
Oppenheimer ellen három pontban emeltek kifogást.
1. 1943-ban felkereste H. Chevalier, (a romanisztika professzora) aki egy zavaros és súlyos következményekkel járó beszélgetésbe bonyolította, mondván, "lennének utak és eszközök technikai információt eljuttatni a SzU-nak." (itt nyilván az "utak" alatt a szovjet nagykövetség, az eszközök alatt pedig sok-sok amerikai $ értendô.) Oppenheimer az válaszolta (volna) hogy ez szóba sem jöhet, de ugyanakkor nem tett jelentést róla, ahogyan az elôírások szerint kötelessége lett volna, hanem majd, csak kilenc hónap múlva, s akkor sem nevezte meg Chevalier-t. A Hearing során beismerte, hogy hazudott a kémelhárító tisztjének, akivel végül is beszélt az ügyrôl. Arra a kérdésre pedig, hogy miért tette ezt, azt válaszolta "Mert én egy idióta voltam" – amibôl meglátni, hogy mennyire elbizonytalanodott a keresztkérdések pergôtüzáben.
2. Fenékhálónak bizonyult, s abban vergôdött is, amiatt, hogy viszonya volt egy olyan lánnyal, aki tagja volt a Kp- nak, s férjhezmenetele után vele töltött egy éjszakát. (Hét hónap múlva különben a fiatalasszony öngyilkos lett.) Íme, egy részlet a kihallgatási jegyzôkönyvbôl:
– Ön véle töltött egy éjszakát, nemde?
– Igen.
– Amikor Ön egy titkos haditerven dolgozott?
– Igen.
– Összeegyeztethetônek tartja ezt Ön a jó biztonsággal?
– Hát már – pedig ez így volt, – nem vitá, nem volt jól.
3. S amiért hazafiatlannak minôsítették, hogy Oppenheimer feltétlenül tárgyalásokat javasola SzU- val, akkor, amikor a Kreml még kevésbé mutatkozott egyezkedésre késznek, mint az USA.
A "jó SzU" javára és a "gonosz, amerikai imperializmus" ellen folytatott békemozgalomnak a lecsapódása ma is olvasható a korabeli sajtóban; mint pl.: A The Reporter c. lap megkérdezte Einsteint is, aki azt válaszolta, hogy ha még egyszer fiatalként pályaválasztás elôtt állana, nem lenne tudós, sem pedagógus, hanem bádogos vagy éppen házaló, abban a reményben, hogy azzal biztosítható a "a mai viszonyok között még elérhetô, szerény függetlenség."
Glamour boyokról már senki sem beszélt.
Végül is a bizottság ajánlatára (2:1 szavazatarány alapján) a kormány megvonja a bizalmat Oppenheimertôl, s a továbbiakban dolgozhat ugyan, de nem juthat bizalmas dokumentáciohoz.Miután 1963-ban rehabilitálták, hamarosan újból utolérte saját múltja és története.
Heiner Kipphardt drámaíró, (aki akkor még a DDR- ben élt, késôbb áttelepült Nyugatra) felfigyelt a közben Nyugaton megjelent és bárki számára hozzáférhetô, több mint 3000 oldalnyi McCarthy- féle anyagra, amiben egy "modern Faustus történetét" vélte megpillantani. Megírta hát a pacifisták által nagy lelkesedéssel fogadott és ünnepelt "In der Sache J. Robert Oppenheimer" c. drámáját. (Magyarul Az Oppenheimer-ügy címet kapta.) Ahogyan az lenni szokott, a drámaíró költ, illetve hazudik is; így a 40 tanú helyett csupán hatan lépnek fel és jutnak szóhoz, ami még nem (lett) volna baj. De amit a szereplôkkel kimondat, az példátlan hamisításnak bizonyult. Oppenheimer felháborította, hogy vele azt mondatta Kipphardt, miszerint Niels Bohr szitkozódott amiatt, hogy a tudósok a katonák függelékévé váltak, s ha azok kezébe adják a bunkót, azzal oda is fognak csapni. A valóság ennek pontosan a fordítottja volt, Bohr egyenesen lelkesedett azért, amit Oppenheimerék Los Alamosban végeztek.
1964 okt. 11-én, 10 évvel a Hearing után, egyszerre volt a dráma bemutatója Münchenben és Berlinben. Néhány napra rá Oppenheimer bírósági lépésekkel fenyegette meg Kipphardtot, amire azonban ennek gégerákja miatt erejébôl már nem futotta, s így csak kritikus megjegyzéseket tett arra vonatkozóan, hogy Oppenheimer megbánta volna az A-bomba megépítését. Errôl azonban szó sem lehetett: "Nekem úgy tûnik, hogy Ön elfelejtette Guernicát, Dachau-t, Coventry-t, Belsen-t és Varsót. Én azonban nem" – így Oppenheimer.
Eddig és így a szóban forgó írás.
Az eltelt idô és események távlatából tekintve a dolgokat, ma bizonyos tanulságok vonhatók le, nemcsak azok(unk)nak, akiket az 50-es években minden héten kivezényeltek az utcára tüntetni a békéért és … az amerikai miperializmus ellen.
Téby marad, hogy a SzU az atomtitkot a már jelzett utakon és eszközökkel szerezte meg. Az is kirajzolódik manapság, hogy az akkori nagy, világot átfogó békemozgalomnak szüksége volt egy szimbólumra is; erre a szerepre pedig Oppenheimer volt az ideális személy: nagy tekitélyû atomtudós és meggyôzôdéses pacifista. De az ellenpólus perszonifikációja sem maradt el, Teller Ede személyében, aki úgymond mindenben és feltétel nélkül a katonák kezére játszott, s akinek majd Reagen elnök alatt szemére fogják vetni az SDI-t is. Egy német interjúban panaszolta fel keserû hangon, hogy életében háromszor kellett emigráljon: elôször Budapestrôl, másodszor Berlinbôl, s harmadszor most, belsô emigrációba. Ezen utóbbi a legfájdalmasabb – mondotta.
Amikor Oppenheimer nevezetes béke-kijelentéseit tette, YehudiMenuhin a Vatikánban hangversenyezett amirôl egyszer elmondta, hogy mint fiatal ember mennyire meg is volt arról gyôzôdve, hogy ô ott, a világbékét szolgálta. Hetvenévesen pedig így vélekedett: "Tévedés azt hinni, hogy a béke békéböl következik. A béke bátorság és harc eredménye."
Arra a kérdésre, politizáljon-e a tudós – helyes lenne "nem"-mel válaszolni. Igaz ugyan, hogy mind a politika, mind a politikusok szívesen díszítik magukat tudósokkal és mûvészekkel, mégis, a hatalom és a tudomány paritásáról elmélkedni igen haszontalan idötltés. Túlságosan eltérô jellegû a tárgy, valamint a szereplôk alkata. A tudós által rosszul politizál; aki pedig "jól" politizál, arról késôbb ki szokott derülni, hogy "nem jó" tudós (vot).
Aki a zenészt fizeti, meg szokta szabni a játszott zeneszámot is, – ez ugyebár közhelynekszámitó igazság. A hatalom és a tudományok illetve a kultúra – viszonyáról sokat és sokféleképpen írtak eddigelé, Karl Deutsch pedig így: … "ez (a viszony) nem más, mint a részeg viszonyulása a lámpavashoz: támaszt keres benne, nem (meg)világítást."

Legkésôbb 1989 után a drámaírók is rájöhettek arra, amit mediterrán könnyedséggel Gino Cervi olasz színész így fogalmazott meg: "Mindig rossz, ha a szinház politizál, s a politika szinészkedik." Mit kellene még hozzáfûzni?

Dr. Szöcs Károly

(MTI) – A ljubljanai Delo hétfôi számában azt firtatta: vajon a hamburgerek a stabilitás tényezôjévé tehetik-e a Vojislav Kostunica vezette Jugoszláviát?

A központi szlovén újság kommentátora szerint megkérdôjelezhetô annak a módszernek a sikere, amellyel gazdasági segítséget ígérnek a nyugati értékek elfogadásáért cserébe Belgrádnak. A lap úgy vélte, hogy mindezt meg kellene elôznie a felelôsségre vonásnak azért, ami az utóbbi években történt a volt Jugoszláviában.

A lap ironikus hangvételben emlékeztetett arra, hogy egyes felfogások szerint a berlini fal leomlása óta csak kétféle államcsoport létezik: az egyik, ahol gyorsbüfék mûködnek, és ezek sohasem harcoltak egymással, míg a másik csoporthoz azok tartoznának, ahol nincsenek gyorsbüfék. Mindez azt jelenti, hogy Jugoszláviában mielôbb ki kell alakítani egy olyan rendszert, ahol konkurenciája lenne a lepényben felszolgált pleskavicának (darált húsból készített hagyományos délszláv étel), mert amint megérkeznek a hamburgerek, máris csökkenne az agresszivitás is.

A lap úgy vélte, hogy az utóbbi években a klasszikus katonai beavatkozás nyugati elméletei átadták a helyüket a nyugati értékek terjesztési missziójának. Csak így lehetett biztosítani, hogy Németország csapatokat küldhessen egy olyan térségbe, amelyet fél évszázaddal ezelôtt katonai erôvel támadott meg. Clausewitz klasszikus formulája tehát már úgy igaz, hogy a diplomácia a háború folytatása – írta a Delo kommentátora.

A cikk szerzôje szerint a nyugati nagylelkûségnek a civilizált államok karjaiba kellene visszavezetnie az egész veszélyes térséget. Remélik ugyanis, hogy Jugoszlávia új fejezetet nyithat a nemzetközi kapcsolatokban, és példává válhat olyan országok számára is, mint Irak, Kuba, vagy Afganisztán. "Mindez nagyon szép és gyönyörû, ha érvényesek azok az elemzések, amelyek szerint a Milosevic nélküli Szerbia a stabilitás tényezôjévé válik a Balkánon. Ám a Hitler utáni Németország példája azt mutatta, hogy ezt megelôzôen az agresszor-országnak vállalnia kell a felelôsséget a korábbi tetteiért. És csak azután jöhet George Marshall, hogy a teli pénzes zacskókkal csodát tegyen" – olvasható a lapban.

A Delo egy másik cikkében megszólaltatta Dusan Bilandzic történészt, Horvátország belgrádi irodájának egykori vezetôjét, aki szerint Szerbia európaivá fog válni, Koszovót fel fogják osztani, míg Slobodan Milosevic talán sohasem áll a hágai Nemzetközi Törvényszék elé. A szakértô szerint Milosevic azért bukott meg, mert megbukott Nagy-Szerbia létrehozásának a terve, és erre ráébredtek azok is, akik a (volt) jugoszláv elnököt eddig támogatták. Egyebek között emlékeztetett arra, hogy a Jugoszláviát megszálló Németország is felosztotta Koszovót, és egy részét Albánia ellenôrzése alá helyezte. Az albán határokon kívül, de e határok mellett most is albánok élnek, ami természetes ösztönzôje az "anyaországgal" történô egyesülésnek. A nemzetközi közösség azért nem fog sietni a határok megváltoztatásával, mert az Macedónia sorsát fenyegetné. A kérdést majd csak akkor lehet megoldani, ha az egyesülô Európában elveszítik jelentôségüket a határok – fejtegette.

Úgy vélte, Nyugaton sokan szeretnék, hogy Milosevic ne jusson Hágába, és ne világíthasson rá a délszláv történésekben játszott szerepükre. Inkább holtnak szeretnék látni, mint Hágában – vélekedett Bilandzic.

(MTI-Panoráma) – A mai világban senki nem hinné, hogy létezhet még bankfiók számítógép, elektronikus adatbázis, bankjegykiadó automata és számlakivonat-nyomtató nélkül. Pedig akad ilyen, mégpedig az egyik legfejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezô államban, Németországban.

A varázslatos hely a 600 lakosú észak-württembergi Gammelsfeld, ahol több mint száz éve mûködik a Raiffeisenbank helyi fiókja. Ezt több ezer német község is elmondhatja magáról, azt viszont már nem, hogy "a bankban" mindössze egyetlen személy dolgozik, mégpedig minden korszerû mûszaki háttér nélkül.

A fiókot 1891-ben hozta létre a jelenlegi vezetô nagyapja. Aki ma belép ide, azt hiheti, hogy minden úgy néz ki, mint annak idején. Az Ostertag gyártmányú széf 1900-ban készült, a kézi számológép is megvan 70 éves, a mechanikus írógép minimum hatvan. A legújabbnak még a tárcsás (nem nyomógombos) telefon tûnik, de az is az 50-es évekbôl való.

A fiókot vezetô Fritz Vogt hallani sem akar holmi modern ketyerékrôl. "Minek ide üzenetrögzítô, számítógép meg a többi divatos masina, amikor nélkülük is jól elboldogulok" – mondja a 69 éves bankár, aki csak részmunkaidôben vezeti a falubéliek számláit, ad ki nekik készpénzt, vagy segíti ki ôket hitellel. Elsôsorban ugyanis gazdálkodó: 12 tehenet és hat sertést nevel, emellett pár hektár megmûvelni való földje is van. Ezt a munkát délelôtt végzi, a bankfiókban kedden és pénteken 12 és 21 óra között fogadja az ügyfeleket.

Utóbbiak 360 folyószámlával és 650 betétszámlával rendelkeznek. A havonta esedékes számlakivonataikat Vogt írógépen pötyögi le nekik, a tulajdonosok neve alapján máris fejbôl írja a megfelelô számlaszámot. Legtöbbjük esetében még azt is kívülrôl tudja, mennyit mutat az egyenleg. Számlát nála csakis helybéli lakos nyithat – a bizalom alapja a háttér ismerete. "Legalább olyan jól ismerem a gammelsfeldieket, mint a papunk, így azzal is pontosan tisztában vagyok, kinek adhatok hitelt, és kinek nem" – mondja büszkén.

Akinek esetleg nagyon sürgôsen lenne szüksége pénzre mondjuk szerdán este, annak sem kell a szomszéd faluba mennie: Vogt ugyanis a bankfiók melletti házban lakik, így indokolt esetben akár este tízkor is kinyitja a széfet, és teljesít kifizetést. Ehhez, valamint a befizetésekhez egy 1967-ben készült könyvelôgépet használ. A hiteleket kapcsos kartotékban tartja nyilván.

Idilli bankárkodása 17 évvel ezelôtt végveszélybe került: a többi kis fiókkal együtt az övét is fel akarta számolni az országos hitelhivatal. Az indoklás az volt, hogy a gammelsfeldi Raiffeisen fiók nem tesz eleget a "négy szem elvének", amely kimondja, hogy egy bankban legalább két fôállású személynek kell dolgoznia.

Vogt nem hátrált meg, és bíróság elôtt támadta meg a bezárási határozatot. Azzal érvelt, hogy rajta kívül ugyan csak egy mellékállásban foglalkoztatott személy van még a fiókban, ám vele minden hitelügyletet megbeszél, és csak alapos mérlegelés után döntenek. A pereskedés hat évig tartott, és Vogt teljes gyôzelmét hozta. A szövetségi adminisztratív bíróság igazat adott neki, és elrendelte a két fôállású alkalmazottra vonatkozó elôírás módosítását.

Dorogman László

Az idei fizikai Nobel-díjat három olyan tudós kapja, akinek munkássága "megvetette az új információs technika alapjait, kiváltképpen a gyors tranzisztorok, lézerdiódák és integrált áramkörök felfedezésével" – közölte a Svéd Királyi Akadémia kedden.

Az orosz Zsoresz Alfjorov, a szentpétervári A. F. Joffe mûszaki-fizikai kutatóintézet igazgatója és a német származású amerikai Herbert Kroemer, a Kaliforniai Egyetem tanára a kilencmillió svéd koronás díj felén osztozik "az optoelektronikai és nagysebességû elektronikai félvezetô heterostruktúrák fejlesztésében" szerzett érdemeik elismeréseképpen. (Ez olyan félvezetôk kifejlesztését jelenti – jegyezte meg a Reuters –, amelyek széles körben alkalmazhatók a gyakorlatban, a mobiltelefonoktól a vonalkódolvasókig.)

A díj másik felét a tôsgyökeres amerikai Jack Kilby, a Texas Instruments elektronikai konszern kutatója érdemelte ki az integrált áramkör, illetve a chip feltalálásában való közremûködéséért.

A fizikusok december 10-én vehetik át díjukat Stockholmban a svéd királytól.

Amerikai tôkebefektetések – amerikai nagykövet

Az amerikai befektetések összértéke idén az elsõ félévben 80 millió dollárt tett ki – idézte a hétfõi román gazdasági sajtó James Rosapepét, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetét. Az amerikai diplomata elmondta, hogy az amerikai befektetések értéke az idei elsõ félévben 14 százalékkal haladták meg a tavalyi év hasonló idõszakát. Ez az amerikai érdeklõdés bizonyos visszaesést jelzi, miután 1999-ben az amerikai beruházások nagysága 50 százalékkal haladta meg az 1998-as amerikai beruházások értékét Romániában. Az elmúlt tíz év összes befektetéseit tekintve az Egyesült Államok 665,7 millió dollárral a második helyen áll Franciaország (720,7 millió dollár) mögött a külföldi befektetõk romániai listáján. A harmadik helyet Németország foglalja el 654,9 millió dollárral.

FBI-tanfolyam

Az FBI hétfôtôl 42 román tisztet képez ki — közli az Országos Csendôrparancsnokság (CNJ). A kiképzô tanfolyam megnevezése: "Kritikus helyzetekben alkalmazandó technikák és taktikák. Biztonság és túlélés." A tanfolyam nyitónapján, amelyet a denveri és a quanticói FBI- iroda alkalmazottai fognak megtartani, jelen volt Ilie Gorjan ezredes, a Csendôrség fôparancsnokának a személyzeti helyettese, valamint Jay McKelvey, a bukaresti amerikai nagykövetség biztonságpolitikai attaséjának a helyettese. A kiképzô tanfolyamon csendôrök, rendôrök és más katonai struktúrák tisztjei fognak részt venni. A tematika változatos lesz: túlélési és biztonságpolitikai taktikák, alaptámadó technikák, taktikai helyzetelemzés épületekben és más jellegû felépítményekben — derül ki a Csendôrség közleményébôl.

Szívmûtött – kerékpár úton

Az Egyesült Királyság Katonai Légiflottájának egyik volt tagja a Kolozsvár és Nagybánya közötti útvonalat kerékpáron kívánja megtenni Nagybánya, okt. 9. (MEDIAFAX) — Az Egyesült Királyság Katonai Légiflottájának egyik volt tagja a Kolozsvár és Nagybánya közötti útvonalat kerékpáron kívánja megtenni, annak érdekében, hogy a román orvosok kiváló tudását bizonyítsa — tudósít a MEDIAFAX hírügynökség munkatársa. Ken Skuse 62 éves és 1990-ig az Egyesült Királyság Katonai Légiflottájának technikusa volt. Nyugdíjazása után európai útra indult, 1993-ban pedig elérkezett Romániába is. Enyed mellett az angol motorbiciklis balesetet szenvedett, három hónapos kórházi kezelés után pedig úgy döntött, hogy letelepedik Romániában, Nagybánya mellett. Ken Skuse 1996-ban szívbeteg lett, ez pedig szívsebészeti beavatkozást igényelt. Annak ellenére, hogy az orvosok azt tanácsolták neki, térjen vissza Londonba, és ott végeztesse el a szükséges mûtétet, Ken Skuse azt kérte, hogy a kolozsvári Nicolae Stancioiu Szívsebészet orvosai mûtsék meg. Hálaképpen, valamint azért, hogy a román orvostudomány eredményeit bizonyítsa, úgy döntött, hogy minden egyes évben kerékpáron fogja teszi meg a Kolozsvár és Nagybánya közötti útvonalat.

A titokvédelmet ellenôrzik

A NATO Biztonsági Rendszerek Irodájának a küldöttsége hétfôn megbeszéléseket folytatott azokban a román intézményrendszerekben dolgozó szakemberekkel, akik felelôsek Románia nemzeti NATO- csatlakozási tervének a biztonságos forgalomban hozataláért. A NATO-küldöttség ellenôrzi, milyen minôségû a titokvédelem azon iratok és információk esetében, amelyek Bukarest és a NATO között "forgalomban" vannak — nyilatkozta a MEDIAFAX hírügynökségnek Razvan Ungureanu külügyi államtitkár. A NATO-küldöttség többek között ellátogat a Román Hírszerzô Szolgálathoz, a Külügyi Hírszerzô Szolgálathoz és a honvédelmi minisztériumba.

Szobrot állítottak a derék katonának

Hasek nagyhírû regényhõsének, Svejknek, a derék katonának állítottak szobrot a napokban a szlovákiai Homonnán (Humenné). Svejnek ez az egyetlen szobra, sehol a világon nem akad párja, jóllehet a regényhõst világszerte ismerik, mi több, hivei klubokba tömörülnek. A homonnai helyszín kiválasztása nem volt véletlen. Itt, a homonnai vasútállomás mellett itatta meg a posványos, "vasas kútvizet" Dub hadnaggyal a derék katona, amikor épp a keleti frontra vitték õket. A kútból ma már senki sem iszik, vizét csak a helyi tûzoltók használják, de mert a hely éppen Svejk okán emlékezetes, a derék katona homonnai rajongói úgy döntöttek, hogy méltó módon, az õ közel kétméteres szobrával jelölik meg a "történelmi helyet." A homonnai Svejk-napokra százszámra érkeztek vendégek Csehországból és Lengyelországból is, ahol – miképp a világon számos helyen – különféle Svejk-klubok, egyletek mûködnek: Lengyelországban százezernél több nyilvántartott tagja van az országos Svejk-egyletnek, de Ausztráliában, Japánban és az Egyesült Államokban is rengeteg "svejkológus" tömörül különféle szervezetekbe. Svejk homokkõbõl készült szobrát egy helyi alkotó, Jaroslav Drotár készítette és a helyi Svejk-barátok vezetõje, Iveta Plseková elmondta: egyszer szeretnék végigutazni azt a vonalat, amelyen a derék katona vonata haladt.

Razzia Marosvásárhelyen

Az Országos Rendõrfelügyelõség utasítására tegnap kora reggel 25 csendõr és 35 rendõr több csoportban razziázott Marosvásárhelyen, többek közt a romák által lakott Hidegvölgyben. Az akció során 327 személyt igazoltattak, õrizetbe vettek egy helyileg körözött polgárt, 23-at felkísértek a rendõrségre, 28 lakost pedig különbözõ szabálytalanságért összesen mintegy 3,5 millió lej értékben megbírságoltak.

Súlyos közúti baleset Marosbogáton

A megyei rendõrség sajtóirodájának közlése szerint hétfõn reggel Marosbogát község területén Moldovan Marius Claudiu 25 éves ludasi lakos, az MS 03 MIM rendszámú személygépkocsijával nagy sebességgel hajtott, egy veszélyes kanyarban elvesztette uralmát a gépkocsi felett és áttért az ellentétes sávra, ahol frontálisan ütközött egy magyarországi jelzésû Lada típusú gépkocsival. A balesetben elhunyt a Lada sofõre, Porkoláb Csaba Tamás, a zalaegerszegi polgármesteri hivatal kabinetfõnöke, megsérültek utasai, Erdõs Ilona és fia, a 13 éves Zoltán, valamint Henics Attila, a hivatal régiófejlesztési irodájának referense. A magyarországi gépkocsi utasai magánlátogatáson voltak megyénkben. A balesetet okozó Moldovan Marius Claudiut is súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

Környezetszennyezés Mezôsályon

A múlt hét végén, három nap alatt több mint 5 tonna hal pusztult el Boca Iacob magángazda által a mezõsályi állami mezõgazdasági vállalattól bérelt, illetve megvásárolt haltenyészde egyik tavában. Az értesítésre helyszíni vízmintákat vettek a megyei környezetvédelmi hivatal felügyelõi, illetve az állategészségügyi rendõrség is megvizsgálta a halakat, de nem tudtak kimutatni semmilyen mérgezõ anyagot. A tulajdonos, szemtanúk vallom&aac