|
LII. évfolyam 235. (14591) |
2000. október 7., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Sorsfordulat elôtt Jugoszlávia
A jugoszláv védelmi minisztérium belgrádi fôosztálya pénteken közölte, hogy Vojislav Kostunicát ismeri el Jugoszlávia államfôjének és ettôl az idôponttól nem hajlandó végrehajtani Slobodan Milosevic utasításait.
Vlagyimir Putyin orosz elnök gratulált Vojislav Kostunicának választási gyôzelméhez abban az üzenetben, amelyet Igor Ivanov külügyminiszter tolmácsolt pénteken Belgrádban.
Ez volt az elsô olyan hivatalos megnyilvánulás Moszkva részérôl, amellyel a Kreml elismerte Kostunica gyôzelmét Slobodan Milosevic felett.
A Reuters jelentése szerint Milosevic a pénteki orosz gesztussal elveszítette utolsó számottevô támaszát Európában. A Reuters kiemeli: az orosz nyilatkozattal elhalt az esélye annak, hogy jelentôs nemzetközi támogatást kapjon Milosevic.
Ivanov azt mondta Belgrádban, hogy mindenekelôtt a helyszínen való tájékozódás érdekében érkezett a jugoszláv fôvárosba. Leszögezte: Moszkva mindig a jugoszláv nép oldalán állt és fog állni, és reméli, hogy a nehéz idôszakon túljutva az orosz- jugoszláv barátság erôsödni fog.
Ivanov találkozott a vesztes Milosevic-kormányzat több tagjával is, többek között Zivadin Jovanovic külügyminiszterrel.
Szerb ortodox egyházi forrásokból közölték, hogy a jugoszláviai úton tartozkodó Igor Ivanov orosz külügyminiszter találkozott Slobodan Milosevic eddigi jugoszláv elnökkel.
A Reuters értesülésébôl egyéb részleteket lapzártánkig még nem ismertek.
Borislav Milosevic, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, aki az eddigi jugoszláv elnök testvére, pénteken úgy nyilatkozott, hogy Slobodan Milosevicnek nincs oka elhagyni országát.
Borislav Milosevic a Reuters Televízónak azt mondta: a jugoszláv elnök nem tervezi, hogy bárhová is menjen.
"Miért kellene elhagynia az országot? A lakosság fele nyíltan támogatja ôt. Egy nagy párt vezetôje" – mondta a jugoszláv nagykövet.
"Egyáltalában semmi oka nincs elhagyni az országot. Az errôl szóló híreszteléseket azért terjesztik, hogy hitelt adjanak az ô demoralizálódásáról való híreszteléseknek" – fûzte hozzá a diplomata, aki szerint fivére továbbra is Belgrádban van, és hamarosan találkozni fog Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel a jugoszláv fôvárosban.
Románia bízik a jugoszláviai rendszerváltás békés kimenetelében és támogatja az új demokratikus hatóságok beiktatását – hangsúlyozta a román külügyminisztérium pénteken nyilvánosságra hozott állásfoglalása.
– A román külügyminisztérium figyelemmel kíséri a demokratikus rendszer megteremtésére, Jugoszláviának az európai demokráciák családjába történô visszatérítésére irányuló belgrádi népi lázadás eseményeinek alakulását – fogalmazott a nyilatkozat. A román külügyminisztérium tudomásul vette azt a széles körû népi támogatást, amelyet a szeptember 24-i elnökválasztások gyôztese, a megválasztott elnök, Vojislav Kostunica élvez.
A román diplomáciai tárca állásfoglalásában annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy a román- jugoszláv jó viszony szellemében megújulnak a kétoldalú politikai, gazdasági és más természetû kapcsolatok. Az állásfoglalás egyszersmind megerôsítette a román népnek a Románia és Jugoszlávia közötti együttmûködésre és jószomszédi kapcsolatokra irányuló akaratát.
– A Milosevic-rezsimnek vége. Szívbôl reméljük, nem lesz már szükség áldozatokra, hogy a Milosevic-rendszer véglegesen eltûnjön – jelentette ki Emil Constantinescu államfô.
Az államelnöki hivatal sajtóirodája által közzétett nyilatkozatban Emil Constantinescu elnök hangoztatta: bebizonyosodott, hogy Vojislav Kostunica szeptember 24-i gyôzelme a szerb nép akaratából a demokrácia és a fejlôdés új korszakát nyitotta meg a szomszédos ország életében.
– Románia kész mielôbb felvenni a párbeszédet és az együttmûködést Jugoszláviával abban a pillanatban, hogy gyôzedelmeskedik a baráti szerb nép demokratikus akarata – hangoztatta nyilatkozatában a román elnök.
– A jugoszláviai fejlemények nem veszélyeztetik Románia nemzetbiztonságát, de az ország megtett minden szükséges intézkedést - hangsúlyozta Constantin Degeratu tábornok, az elnök katonai tanácsadója.
Degeratu a román televíziónak adott nyilatkozatában leszögezte: "semmi olyan hitelt érdemlô információ nincs, amely azt igazolná, hogy Slobodan Milosevic román területen lenne".
A hadsereg szóvivôje pénteken cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint Románia engedélyt adott volna arra, hogy a nap folyamán a jugoszláv légierô több katonai szállítógépe átrepüljön az ország légterén.
Az állítólagos engedélyrôl az amerikai ABC televíziós társaság adott hírt amerikai hírszerzô forrásokra hivatkozva.
Cristina Dumitrescu, a védelmi minisztérium szóvivôje pénteken közölte, hogy Románia semmiféle ilyen kérést nem kapott Jugoszláviától. Hozzátette: az elmúlt idôszakban annak sem volt jele, hogy külföldi repülôgépek megsértették volna a román légteret.
Szabadka város önkormányzatának végrehajtó bizottsága pénteken rendkívüli ülést tartott, ahol arról döntöttek, hogy Szabadka önkormányzata azonnali hatállyal saját felügyelete alá vonja a Szerbiai Rádió- Televízió részeként mûködô szabadkai helyi városi televíziót – tudta meg az MTI pénteken megbízható önkormányzati forrásból.
A szabadkai televízió ideiglenes igazgatójának Biacsi Antalt, a szabadkai rádió jelenlegi igazgatóját nevezték ki. A szerb és magyar nyelven sugárzó helyi televízió ideiglenes felelôs szerkesztôje Bosko Krstic ismert szabadkai publicista lett.
A Fidesz - Magyar Polgári Párt országgyûlési képviselôcsoportja a demokrácia gyôzelmeként üdvözli a szerb demokratikus erôk, illetve Vojislav Kostunica gyôzelmét – tájékoztatta a legnagyobb magyar kormánypárt frakciójának sajtóirodája pénteken közleményben az MTI-t.
A Fidesz-frakció úgy látja, hogy az új jugoszláv parlament a választási eredményeknek, a választók akaratának megfelelôen alakult meg.
A közlemény szerint a Fidesz képviselôi súlyosnak és megengedhetetlennek tartják Milosevic és hívei fellépését a demokrácia erôivel szemben, amellyel háborús, polgárháborús helyzetet idéztek elô. Bíznak abban, hogy a demokráciába való átmenet békés úton valósulhat meg.
– A jugoszláviai demokratizálódástól azt várjuk, hogy az a magyar kisebbség helyzetében is meghozza a régóta várt javulást. Egy szabad és demokratikus Jugoszlávia befogadása a közös európai folyamatba a térség minden országának, nemzetének, nemzeti kisebbségének érdeke – zárul a közlemény.
A Nemzetközi Valutaalap a kormány által a bérek és a hátralékos tartozások ellenôrzésére tett lépéseinek konkrét eredményeit várja – nyilatkozta pénteken Valentin Lazea pénzügyi államtitkár.
Az NVA-val való tárgyalásokat nem szakították meg, de az alap szakértôi látni kívánják, milyen hatásokat váltanak ki a román kormány intézkedései az NVA igazgatótanácsának valószínûleg október 20-a után sorra kerülô üléséig – mondotta Lazea.
A szállítási és az ipari tárcák által monitorizált társaságok hátralékos tartozásai 3,4, illetve 7,8 százalékkal haladták meg az augusztusra tervezett szintet.
A szállítási tárca által megfigyelt 35 társaságból ugyan csak három nem teljesítette a tervet, átlagban mégis az említett túlhaladás mutatkozott meg. Ugyanaz a helyzet az ipari tárca által megfigyelt 28 társaság esetében is, melybôl 12 haladta meg a tervet, ami azonban kihatott az összes megfigyelt vállalat hátralékos tartozásainak egészére.
A többi tárca 28 társaságot tartott megfigyelés alatt, melyekbôl egy gyûjtött fel a tervezettnél nagyobb hátralékos tartozást. Egybevetve, a hátralékos tartozások összértéke 9,7 százalékkal maradt alul az augusztusra tervezett értéken.
Méltóképpen emlékezett Marosvásárhely magyarsága az 1848-49-es szabadságharc vértanúira
"Október hatodika számunkra a közép- európai gondolat fölött aratott idôleges vereség. A kudarc napja… Aradon azt hitték az önkényuralom hívei - számosan voltak, hadbírók, katonák, fattyúk fattyú gondolattal, de soha többen, mint az országos és a személyi szabadság barátai - hogy porba sújthatják a közép-európai gondolatot. Az összefogás és az egymásra utaltság eszméjét. Úgy gondolták: a februári-márciusi világszabadságot ki lehet lökni másfél évvel késôbb egy ôszi napon a történelem hátsó ajtóján, szemétre lehet vetni. Golyó általi halállal, kivégzéssel, megalázással, lefokozással, kényszersorozással, elhallgattatással, csellel, csûréssel-csavarással, halálos csendcenzúrával.
Illúziók. Hamis hit, botor téveszme. Legalábbis ezt bizonyítja a történelem. Hiszen soha sehol nem ünnepelték meg Ernest hadbírót, sehol nem emeltek emlékmûvet Haynau táborszernagynak, nem a fiatal vérittas Ferenc József alakja él az utókor nosztalgikus -kiegyezéses emlékezetében. Hanem a tizenhárom tábornok, katona nevét-arcát- történetét ismerjük, látjuk, ismételjük. Kiss Ernô, Dessewffy Arisztíd, Schweidel József, Lázár Vilmos, Aulich Lajos, Damjanich János, Knézics Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernô, Török Ignác és gr. Vécsey Károly… A felelôsségvállalásból adtak leckét. A kitartásból és jellemes, igaz férfiasságból. A reménységbôl és a fájdalom elviselni tudásából vizsgáztak színjelesre." – mondotta Sebestyén-Spielmann Mihály történész. Ezt követôen Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere azt kívánta hangsúlyozni, hogy két történelmi esemény volt a magyarság életében, amikor ránk figyelt a világ: 1848-ban és 1956-ban. Mind a két alkalommal vesztettünk, úgy, hogy hosszú távon gyôztünk! A továbbiakban volt polgármesterünk, akárcsak ez év március 15-én, összefogásra szólította fel Marosvásárhely magyarságát.
A megemlékezô beszédek után a Székely vértanúk emlékmûvénél a Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a helyi tanács RMDSZ-frakciója, a 13 marosvásárhelyi RMDSZ-körzet, az EMKE megyei szervezete, a Bolyai Farkas Líceum, a Bolyai Koollégium Alapítvány, a Református Kollégium, az Öregdiákok Baráti Köre és a Hadifoglyok Szövetsége helyezte el a kegyelet virágait. Fellépett a Csíky Ágnes vezette Evangélium kórus.
A közelgô elnök- és parlamenti választások elôkészítése volt a témája annak a telekonferenciának, amelyet tegnap rendezett a köztisztségügyi minisztérium a megyék prefektusainak részvételével. Carmen Vamanu, Maros megye prefektusa elmondta, hogy megyénkben az elôkészületek normális ütemben haladnak. A választások bonyodalommentes lezajlása érdekében 26-al több, azaz 483 szavazókörzetet jelölnek ki. Országos szinten a választások költségeinek fedezésére 550 milliárd lejt irányoztak elô. Maros megyében 487.000 személy rendelkezik szavazati joggal, de egyelôre csak 50.000 szavazókönyvecske készült el, ezeket hamarosan kiosztják. A polgármesteri hivataloknak október 15-ig kell összesíteniük a prefektúra által kért további adatokat – tájékoztatott Pora Zamfira titkár.
A tegnapi aligazgató után a prefektúra szervezésében hamarosan sor kerül a municípiumi, városi és községi polgármesterekkel és jegyzôkkel tartandó találkozóra, ahol a választások megszervezésének konkrét részleteit beszélik meg.
A kormány csütörtöki ülésén határozatot hozott a két ország közötti környezetvédelmi együttmûködési egyezmény elfogadásáról.
Az egyezményt 1997 májusában írták alá Budapesten a két ország illetékesei. A magyar Országgyûlés nem sokkal ezt követôen ratifikálta a megállapodást, de az mostanáig a román fél hasonló jóváhagyásának hiányában nem léphetett életbe. A román kormány mostani határozata elindította a ratifikálási folyamatot.
Az egyezmény célja az, hogy meghatározza a két ország közötti együttmûködés kereteit és feltételeit a környezet védelmében, a természet és a biológiai sokféleség megôrzésében. A megállapodás külön hangsúlyt fektet a természeti erôforrások tartós használatára, az éghajlati egyensúly megôrzésére, a környezet állapotának javítására és károsításának megelôzésére, különös figyelemmel a vegyi és radioaktív szennyezések megelôzésére.
Ennek érdekében a két ország egyebek között támogatja a környezetvédelmi információcserét. Kölcsönösen riasztják egymást a komoly környezeti kockázatot jelentô balesetek esetén. Folyamatos tájékoztatást adnak a területükön folyó tevékenységrôl, amennyiben ezek a határon átterjedô környezeti hatások miatt jelentôs kockázattal járnak. Közösen értékelik a környezet és az élôvilág állapotát a határmenti területeken.
Az egyezmény rendelkezik a magyar-román környezetvédelmi vegyes bizottság felállításáról is. A vegyes bizottságban a két ország környezetvédelemért felelôs minisztere társelnöki tisztséget tölt be. A bizottság évente ülésezik, a felek bármelyikének kérésére esetenként rendkívüli ülést tart. A vegyes bizottság az egyezmény hatályba lépésétôl számított egy éven belül dolgozza ki a kritikus helyzetekben adandó kölcsönös segítségnyújtás szabályait.
Petre Roman, a Demokrata Párt (PD) elnöke csütörtökön Slobozián kijelentette egy sajtóértekezleten, hogy most az alkotmánymódoítási javaslat "nem praktikus ötlet, hanem választási jellegû fogás".
Roman emlékeztetett, hogy a PD most két éve javasolta, hogy módosítsák az alkotmányt, azonban ehhez a honatyák kétharmadának a szavazata szükséges. Megígérte, hogy ha Románia államfôjévé válik, akkor nyilvános megvitatás tárgyává teszi az alkotmánymódosítás javaslatát, azonban ez semmiképp sem fogja "elsô vagy legfontosabb" célkitûzését jelenteni.
A Nemzeti Liberális Párt kedden azt javasolta, hogy módosítsák az alkotmányt. A liberális párt legfontosabb javaslatai: az elnöki jogkör lecsökkentése (ugyanakkor az elnököt a parlament választaná), a kormány és a miniszterelnök hatalmának a növelése, a két kamara jogkörének a szigorú elkülönítése, a szenátorok és a képviselôk számának a csökkentése. Mindezeket a javaslatokat a liberális elképzelés szerint csak négy év múlva léptetnék érvénybe.
Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elsô alelnöke felkérte a parasztpártot, a Demokrata Pártot, az RMDSZ-t, az ApR-t és a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártját, hogy írjanak alá egy közös nyilatkozatot, amelyben kimondanák, hogy az alkotmánymódosítás rögtön az általános választások után, vagyis már novemberben elsôdleges feladatnak fog számítani. (MEDIAFAX)
Emil Constantinescu elnök aláírta azt a törvényt, amely a rubeladósság ügyét rendezi — tudatja a közvéleménnyel az elnöki sajtóiroda csütörtöki közleménye, amelyet eljuttattak a MEDIAFAX hírügynökséghez.
A pénzbeli követelések úgy keletkeztek, hogy Románia Szocialista Köztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének a kormánya közremû ködési szerzô dést kötött, és 1984—1999 között a gáziparban közösen tevékenykedtek.
Az orosz fél tévesen fizetett ki 3.125.000 konvertibilis rubelt Románának. Ezt Romániának hivatalos dollárárfolyamon kell visszafizetnie.
A gazdasági-kulturális együttmûködésre interrégiót hoz létre Szabolcs-Szatmár-Bereg, a romániai Szatmár megye és Ukrajna Kárpátaljai Területe.
Az errôl szóló megállapodást pénteken, Nyíregyházán írta alá Helmeczy László, a szabolcsi, illetve Szabó István, a szatmári önkormányzat elnöke, valamint Viktor Baloga, Kárpátalja kormányzója és Iván Iváncso, megyei tanácselnöke.
Az aláírást követô sajtótájékoztatón a megállapodó felek közölték: a magyar-román-ukrán szakértôk egy héten belül megkezdik az interrégió kialakításának elôkészítését.
A pénteken aláírt megállapodáshoz tartozó mellékletben az együttmûködés elsô konkrét feladatait fogalmazták meg az érintettek: a határátkelôk fejlesztését, az árvíz- és környezetvédelmi veszélyeztetettség mértékének csökkentését, gyógyüdülô, turisztikai és sí centrumok létrehozását.
A részvevôk ezenkívül határoztak a munkácsi vár restaurálásának befejezésérôl.
Méltóképpen emlékezett Marosvásárhely magyarsága az 1848-49-es szabadságharc vértanúira
"Október hatodika számunkra a közép- európai gondolat fölött aratott idôleges vereség. A kudarc napja… Aradon azt hitték az önkényuralom hívei - számosan voltak, hadbírók, katonák, fattyúk fattyú gondolattal, de soha többen, mint az országos és a személyi szabadság barátai - hogy porba sújthatják a közép-európai gondolatot. Az összefogás és az egymásra utaltság eszméjét. Úgy gondolták: a februári-márciusi világszabadságot ki lehet lökni másfél évvel késôbb egy ôszi napon a történelem hátsó ajtóján, szemétre lehet vetni. Golyó általi halállal, kivégzéssel, megalázással, lefokozással, kényszersorozással, elhallgattatással, csellel, csûréssel-csavarással, halálos csendcenzúrával.
Illúziók. Hamis hit, botor téveszme. Legalábbis ezt bizonyítja a történelem. Hiszen soha sehol nem ünnepelték meg Ernest hadbírót, sehol nem emeltek emlékmûvet Haynau táborszernagynak, nem a fiatal vérittas Ferenc József alakja él az utókor nosztalgikus -kiegyezéses emlékezetében. Hanem a tizenhárom tábornok, katona nevét-arcát- történetét ismerjük, látjuk, ismételjük. Kiss Ernô, Dessewffy Arisztíd, Schweidel József, Lázár Vilmos, Aulich Lajos, Damjanich János, Knézics Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernô, Török Ignác és gr. Vécsey Károly… A felelôsségvállalásból adtak leckét. A kitartásból és jellemes, igaz férfiasságból. A reménységbôl és a fájdalom elviselni tudásából vizsgáztak színjelesre." – mondotta Sebestyén-Spielmann Mihály történész. Ezt követôen Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere azt kívánta hangsúlyozni, hogy két történelmi esemény volt a magyarság életében, amikor ránk figyelt a világ: 1848-ban és 1956-ban. Mind a két alkalommal vesztettünk, úgy, hogy hosszú távon gyôztünk! A továbbiakban volt polgármesterünk, akárcsak ez év március 15-én, összefogásra szólította fel Marosvásárhely magyarságát.
A megemlékezô beszédek után a Székely vértanúk emlékmûvénél a Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a helyi tanács RMDSZ-frakciója, a 13 marosvásárhelyi RMDSZ-körzet, az EMKE megyei szervezete, a Bolyai Farkas Líceum, a Bolyai Koollégium Alapítvány, a Református Kollégium, az Öregdiákok Baráti Köre és a Hadifoglyok Szövetsége helyezte el a kegyelet virágait. Fellépett a Csíky Ágnes vezette Evangélium kórus.
A környezetvédôk szerint bármikor bekövetkezhet egy, az augusztusihoz hasonló vízszennyezés. Mint ismeretes, augusztus 9-én a gernyeszegi diznóhizlalda, a Testsuin Rt. 800 tonna iszapot engedett a Marosba. Az ökológiai katasztrófa súlyosságán enyhített, hogy a szennyezô anyagot nem egyszerre, hanem közel 20 óra leforgása alatt juttatták a folyóba, így nem okozott komoly károkat a Maros élôvilágában. A Rhododendron környezetvédelmi szervezet, a Megyei Tanács és az Aquaserv programot dolgozott ki Egy tiszta Marosvásárhelyért címmel, azért, hogy a jövóben elkerülhetôk legyenek az ilyen és ehhez hasonló balesetek.
A program tegnap kezdôdô munkálatain a környezetvédôk, a megyei tanácsosok, az Aquaserv képviselôi valamint a Maros megyei Környezetvédô Ügynökség és a Román Vizek ÖV szakemberei megoldásokat kerestek a gernyeszegi vízszennyezés mérséklésére. A megbeszélésen többek között elhangzott, hogy a gernyeszegi disznóhizlalda, ahol jelenleg mintegy 17.000 állatot tartanak, folyamatosan szennyezi a Maros vizét. Mint Danut Stefanescu, a Maros megyei Környezetvédô Ügynökség igazgatója megjegyezte: az elhasznált víz biológiai tisztítása nem megoldott, így történhet meg az, hogy a Marosba folyamatosan szerves anyagok, baktériumok kerülnek. Nem mûködnek a szellôztetô berendezések, sem pedig a laboratórium. Az igazgató szerint az elkövetkezô 3 év alatt legalább 15 milliárd lej értékben kell befektetéseket eszközölnie az immár magánkézben levô farmnak az elhasznált víz tisztításához szükséges berendezések beszerzésére. Ábrám Péter, a Rhododendron környezetvédelmi szervezet elnöke konkrét – a szervezet által kidolgozott – megoldást javasolt a szennyezés mérséklésére. Ennek lényege: a folyékony iszapot fûrészporral kell keverni, majd komposztálási eljárást alkalmazni, így a két szennyezô anyagból hasznos talajjavító anyag állítható elô. A Környezetvédô Ügynökség jóváhagyása után, valószínû, hogy már a jövô héten Gernyeszegen is alkalmazni lehet majd az eljárást. Ha ez a módszer be is válik, ahhoz, hogy a környezetszennyezést elkerüljék, a hasonló profilú vállalatok a jövôben kénytelenek lesznek komoly beruházásokat eszközölni. Teszik ezt majd annak a nemrég megjelent kormányhatározatnak az elôírásai miatt, amelyek jelentôs pénzbírságot rónak ki a környezet szennyezéséért, a gernyeszegi disznóhizlalda esetében például havi 300 millió lejre becsülik a bírság összegét.
Szeptember 27-30. között tartották Sinaián a XXIX. Országos Kardiológiai Kongresszust, amelyen városunkat nagy számban képviselték a szakmabeliek. A helyi kardiológiai iskolát dr. Carasca Emilian, dr. Georgescu Constantin professzor, dr. Benedek Imre egyetemi adjunktus, dr. Kikeli Pál egyetemi elôadótanár képviselték, akik számos felkért elôadással járultak hozzá a tanácskozás sikeréhez.
A dr. Benedek Imre által vezetett munkacsoport "Összefüggések az aorta-disszekció klinikai jellemzôi és a küldôdiagnózis között" címû dolgozata az Országos Kardiológiai Társaság díját kapta meg (a munkacsoport tagjai: Benedek Imre, Hintea Teodora, Gödri Imola, Suciu Laura, Török Réka).
A megnyitón ismertették a "Fellow of European Society of Cardiology" (Törzstag), valamint az Európai Kardiológusi Diplomát elnyert kardiológusok névsorát. E két tudományos kitüntetés az Európai Kardiológiai Társaság által adományozott egyik legrangosabb kitüntetés.
Az utóbbi 50 évben hatan kapták meg a "Fellow of European Society of Cardiology" címet, valamint három kardiológusnak adták át az Európai Kardiológusi Diplomát, közöttük található dr. Benedek Imre, a Marosvásárhelyi Megyei Kórház II. Kardiológia Osztály vezetôje.
Országos tudományos mûemlékvédelmi ülésszakot tartottak szeptember 30 és október 6. között Segesváron, a Mûvelôdési Minisztérium, az erdélyi és moldovai ortodox érsekségek, a segesvári városi tanács támogatásával, amelyen a Világörökség részeként számon tartott romániai mûemlékek, köztük a segesvári vár, és a város történelmi központjának megóvásáról tárgyaltak a szakemberek, abból kiindulva, hogy ez év januárjában a Mûvelôdési Minisztérium javaslatára a kormány kiadott egy rendeletet, amely meghatározta azon romániai mûemlékek védelmének elméleti-gyakorlati és jogi kereteit, amelyek a Világörökség részét képezik.
Sergiu Nistor, a <ûvelôdési Minisztérium Kulturális Örökség szakosztályának vezérigazgatója elmondta a Népújságnak, hogy az ülésszakon megvitatták a Mûvelôdési és a Közigazgatási Minisztérium által rendelt szaktanulmány valamennyi vonatkozását, amelynek alapján a kulturális kormányzati szerveknek, akárcsak a központi és a helyi közigazgatási közegeknek tájékoztatásul szolgál a mûemlékek következetes felügyeletére, és ha indokolt, a megóvásuk érdekében történô közbelépésre. Az ülésszakon részt vettek a Világörökség nyilvántartásába felvett mûemlékek megóvására szakosodott hazai és nemzetközi szakemberek, köztük egy francia mûépítész, aki Franciaország kulturális minisztériumát képviselve konkrét anyagi támogatással egybekötött javaslatot hozott a francia kulturális kormányzat részérôl, amely a segesvári vár és a történelmi központ megóvását hivatott elôsegíteni. De az ülésszakon részt vettek Szlovákiából, Magyarországról és természetesen Németországból érkezett szakelôadók, archeológusok, mûépítészek is.
Budapestrôl a nemzetközi hírû szaktekintély, dr. Román András építészmérnök, kandidátus vett részt a segesvári tudományos tanácskozáson, aki negyven éve dolgozik a mûemlékvédelem szakágazataiban, lényegében a magyar országos mûemlékvédelmi hivatalnál, de a mûemlékvédelem nemzetközi szervének magyar osztályán, az IKOMOSZ-nál is, fôszerkesztôje a Mûemlékvédelem Budapesten megjelenô szaklapnak. Dr. Román Adrással rövid interjút készítettünk.
– Segesvárra voltaképpen úgy kerültem, hogy egy hónappal ezelôtt Torockón volt az Europa Nostra- díj átadása, és ott hívott meg Sergiu Nistor erre az ülésszakra. Örömmel jöttem, mert a Világörökség része, érdekel a téma. Tekintettel arra, hogy Magyarországon és nemzetközi tekintetben az IKOMOSZ-ban volt ebben szerepem, érdekelt, hogy ezt hogy csinálják Romániában, tudunk-e valamit tanulni belôle.
– Nos, mit válaszolhat ön erre? Hol tart a román mûemlékvédelem más országokhoz viszonyítva?
– Nem igazán. Egy kicsit vak vezet világtalant mind a két országban. Nem áll jól a román mûemlékvédelem. Hiába próbálják jó néhányan tagadni, és azt mondani, hogy a mûemlékvédelembôl is pénzt lehet csinálni... Nem igaz. A mûemlékvédelem a GDP-t nem termeli, hanem fogyasztja, ahhoz, hogy eredményes mûemlékvédelem legyen, elsôsorban és legfôképpen pénz kell. Ez pedig ma Romániában nincs. A másik – ahogyan én látom –: alapvetôen hiányzik a mûemlék védelmi törvény.
– Mindezek mellett azt is el kell mondanunk, hogy a román mûemlékvédelem – enyhén szólva – kissé elfogult, egyoldalú, ami a politika széljárására vezethetô vissza…
– Ezt én nem tudom megítélni, gondolom, arra céloz, hogy az ortodox mûemlékeket óvják elsôsorban. Azért nem tudok válaszolni, mert a bukovinai festett kolostorokon kívül, amelyek egyébként minden törôdést megérdemelnek, lényegében csak Erdélyt ismerem, itt pedig ortodox mûemlék a máramarosi fatemplomokon kívül nagyon kevés van. A Kárpátokon túli Romániát kevésbé ismerem, úgyhogy ezt én nem tudom megítélni.
– A román és a magyar kulturális kormányzat között született egy megállapodás a mûemlékek rendbetételérôl, csakhogy ez nagyrészt papíron maradt, látványos mûemlék-felújításokról aligha beszélhetünk...
– Nem veszek ebben a munkában részt, csak hallomásból tudok errôl, de tudom azt a szomorú tényt, hogy a magyar kormány – mondjuk ki – nem teljesítette a vállalt kötelezettségeit, egyébként nemcsak a Romániában lévô magyar kulturális örökség védelme tekintetében, hanem a Kárpát-medence más országaiban sem. Nemrég jártam Szlovéniában, ott is ugyanez a helyzet.
– És mit mondhat most nekünk Segesvárról?
– Korábban mindössze egy-két órát töltöttem Segesváron, nagyon szép város, és örülök, hogy most egy kicsit jobban megismerhettem, méltónak tartom a Világörökség rangjára. Az más kérdés, hogy a mai Magyarország területén is volnának olyan városok, amelyek méltók lennének a Világörökségre. Sokfelé jártam a világban, sok világörökségi várost ismerek, amelyek messze nem érik el Segesvárnak a nívóját. Az megint más kérdés, hogy itt is nagyon alapos restaurálási-rehabilitációs munkára lenne szükség.
"Kecskemét az idén elsô alkalommal adományozott Pro Urbe címeket" – közli a Népújság október 5-i száma. Ezt a félreértést indokolt tisztázni, ugyanis városunkban nincs ilyen kitüntetés. Fodor Imre szeptember 27- én Kecskemét város Tiszteletbeli Polgára kitüntetésben részesült, amelyhez ezúton is szívbôl gratulálunk! Ezt a kitüntetô címet olyan, nem kecskeméti lakóhelyû személyiségeknek ítélheti oda Kecskemét képviselô-testülete, akik – idézem a helyi rendeletet – "jelentôs mértékben hozzájárultak Kecskemét város jó hírének terjesztéséhez, rangjának, vonzerejének emeléséhez, a város érdekeinek elômozdításához". Adományozásának még nem volt hagyománya, mint a díszpolgári címnek – így valóban elsô ízben történt meg az odaítélése. Egy gesztusértékû erkölcsi elismerés. És európai. Olyan, mint a jó szó, a mosoly, vagy a köszönet: nem kerül semmibe, mégis elismerést fejez ki, örömöt, elégedettséget okoz, és további hasonló munkálkodásra ösztönöz. Örömünkre s büszkeségünkre bôven volt kikbôl választani! Csak egyszer el kellett kezdeni… Egyesületünk kezdeményezése arra irányult, hogy mindenekelôtt a határon túli magyar testvérvárosaink erre érdemes személyiségeit becsüljük meg ezzel az elismeréssel. Javaslatunk élén Fodor Imre állt, aki Marosvásárhely polgármestereként – a vásárhelyiek javát is szolgálva – maradéktalanul teljesítette az elismerés feltételeit. Nem rajtunk múlott, hogy a vásárhelyi érdemesek közül egyedül részesült ebben a kitüntetésben.
A kibédi Gyöngykoszorú találkozóra körülbelül tizenöt csoportot várnak, tudtuk meg Barabás Attila-Csaba szervezôtôl. – Bejelentette érkezését Parajd, Makfalva, Hármasfalu, Erdôszentgyörgy, Nyárádszereda, Nyárádselye, Nyárádmagyarós, Holtmaros, Marosmagyaró, Mezôbánd, Mezôpanit, Gernyeszeg (két csoporttal). Várjuk a szovátai fiatalokat, s bár nem kaptunk visszajelzést, számítunk Vajdaszentivány és Erdôcsinád táncosainak jelenlétére is. A kibédiek egyébként négy tánccsoporttal mutatkoznak be ezen a találkozón, két gyermek- és két ifjúsági kisegyüttessel.
A tíz órakor kezdôdô népviseleti parádét hagyományosan a mezôcsávási fúvósok vezetik. A templomban tartott ökumenikus istentiszteleten az aradi vértanúkra is emlékezünk. Déli tizenkettôtôl pedig szabad a tánc, hatig színpadi mûsor, utána táncház, azt követôen pedig reggelig tartó bál lesz. A mûsort Fazakas János, a népszerû táncos és táncoktató vezeti.
Csalódtunk ebben a rendszerben is. Aminek úgy örültünk nyolcvankilenc decemberében, a szép új világ ím, rablóvilággá változott. A kenyerünket már a verítékünkkel sem tudjuk megkeresni, mert nincs hol verítékeznünk. Akinek volna, nem telik egyébre, csak a mûvelésre. Hiába lett búzám, ki ad jó pénzt érte? A kicsi nyugdíjamat mikor kihozza a postás, fintorog, ha csak kétezer lejt rakok ki neki, pedig az újságot csak egyszer hozza egy héten, magának úgyis sok a tudománya, veti oda, fogja meg a száját, annyit agitál, mint valami… Hiába van földem, nem kell a termése. Vagyis dehogy nem kell, lopják a cigányok. Szekérrel érkeznek fényes nappal, délben, úgy megkalákázták a törökbúzámat, még a kóréját is összevissza törték, még a tököket is mind felbubujázták a zöld szekerükre, s mikor szólni mertem, úgy vágtak oldalba, hogy két bordám törött, nem tudok szuszogni.
A rendôr lekacag, avval ültet le, hogy vigyek neki tanút. Az istenen kívül senki se merészel az én tanúm lenni. Hát honnan volna kedvem a nótához? Sóhajtok vagy káromkodok, panaszkodok vagy szájalok, mondjad, bolond, mindegy.
A módosabbja itt is az, aki másutt. Egyiküknél- másikuknál többet ér az országúti hagymaárus. Belevegyülnek a politikába, de a nyolc osztályt két véka búzáért s egy liter pálinkáért végezték el, a párttitkár intézte el, most meg szidják az anyját a sok "mocskos kommunistának". Ezek a szocializmus kullancsai, akkor is bogáncs közt, most se másutt nônek, rácsípték magukat a vadgarázdaság privát tehenére. A feleségeik? Fogadják a nekilendült szekusrokonságot, elöl páváskodnak vasárnap a templomban, buzgómócsing magyarságuknál csak hamarbori opportunizmusuk volt szégyenletesebb, mikor leíratták a gyermekekkel, hogy a templomba menni szigorúan tilos. Ôk viszik a szót az oltáregyletben, a rózsafüzér társulatban, a nôbizottságban, a másik felekezetben is ôk mondják helyesebben mindenki másnál: keresztyén. Ôk tudták azt is, kinek jár szórványcsomag, kinek nem.
Sok bennem a keserûség, hallja. Lenéznek, mert tisztán szólok, nem tetszik, hogy egyenesen beszélek. Most, amikor nem hallani egy hírt legalább, amit világosan, közérthetôen, egyértelmûen meg tudnak fogalmazni. Félrebeszél a világ, mint ez a mostani divatos diskurzus, a rapp.
Ezeket mind megírhatná, ha azért jött, de minek. Maga is "hírt" akar. A sajtó olyan, hogy ha egy ember gondol valamit, ezer pedig éppen az ellenkezôjét, akkor a sajtó azzal az egy emberrel foglalkozik, akármilyen barom legyen is egyébként. Hát írjon az ôszrôl, a szüretrôl, a bálról, a szerelemrôl, a sorozásról, a falu bikájáról. Nyakkendôje van annak is.
Magának hôsök kellenek, vagy gonoszok. Járja meg magát bátran, riporter úr.
415 éve, 1585-ben született HEINRICH SCHÜTZ német zeneszerzô. A német protestáns zene egyik elsô nagy mestere, az olasz új zenei formákat ötvözte a német polifónia hagyományaival. Az elsô német opera szerzôje. Madrigálokat, motettákat, egyházi koncerteket, oratóriumokat írt. (1672-ben halt meg.)
150 éve, 1850-ben született HENRI FRANCOIS LOUIS LE CHATELIER francia fiziko-kémikus, a metallográfia egyik megalapítója. Megállapította a termodinamikai egyensúly-eltolódás törvényét, módszert dolgozott ki a termokémiai és metallurgiai folyamatok számítására. (1936-ban hunyt el.)
110 éve, 1890-ben született BUDAY DÉNES zeneszerzô. Népszerûek voltak operettjei, számos sanzonja hangzott el a kabarészínpadokon, több filmhez szerzett kísérôzenét. (1963-ban halt meg.)
165 éve, 1835-ben született CHARLES CAMILLE SAINT-SAENS francia zeneszerzô. A francia neoklasszicizmus legjelentôsebb képviselôje. Zenekari és versenymûveket, kamara- és zongoramûveket, operákat, oratóriumokat, egyházi zenét írt. (1921-ben hunyt el.)
125 éve, 1875-ben született GRAZIA DELEDDA olasz írónô. Szülôföldje, Szardínia elmaradott, de emberi értékekben gazdag világa elevenedik meg írásaiban. 1926-ban Nobel-díjjal tüntették ki. (1936-ban halt meg.)
10 éve 1990-ben hunyt el OTTLIK GÉZA Kossuth-díjas író, mûfordító. Legismertebb mûve, az Iskola a határion c. regénye a kôszegi katonaiskolában szerzett élményein alapul, s az egyéni szabadság kérdését teszi morális-filozófiai vizsgálat tárgyává. (1912-ben született.)
105 éve, 1895-ben született LIN YUTANG (Lin Jü-tang) kínai író, esszéista, kritikus, filozófus. Angolul írt regényei és tanulmányai egyaránt népszerûek (Egy múló pillanat, Mi, kínaiak stb.). (1976-ban halt meg.)
70 éve, 1930-ban született HAROLD PINTER angol drámaíró. Abszurd drámák, kitûnô filmforgatókönyvek, tévéjátékok szerzôje, a nyelv, a színpadi szöveg mûvésze, kiváló az atmoszférateremtô képessége.
175 éve, 1825-ben született CONRAD FERDINAND MEYER svájci német író, költô. Prózájában kiélezett történelmi szituációkban, gyakran a reneszánsz korban, döntéshelyzetekben vizsgálja hôsei morális magatartását. Mint költô a szimbolista költészet német elôfutára. (1898-ban halt meg.)
115 éve, 1885-ben született FRANCOIS MAURIAC Nobel-díjas francia író, a Francia Akadémia tagja. Korának egyik legnagyobb, legnépszerûbb és legsikeresebb írója volt. Regényeiben kíméletlen igazmondással ábrázolja a vidéki katolikus nagypolgárság erkölcsi világát, korlátait, önzését, képmutatását. (1970-ben halt meg.)
85 éve, 1915-ben hunyt el JEAN-HENRI FABRE francia zoológus. A rovarok életérôl és szokásairól írt 10 kötetes alapvetô mûvét több nyelvre lefordították. (1823-ban született.)
175 éve, 1825-ben hunyt el br. MÜLLER FERENC JÓZSEF mineralógus, bányamérnök.Az erdélyi bányászat kiemelkedô mûvelôje és vezetôje volt (1778-98 között az egész erdélyi bányászat és kohászat fôfelügyelôje). Ô fedezte fel a tellúrt. (1742-ben született.)
165 éve, 1855-ben született NIKISCH ARTHUR karmester. A lipcsei Opera, a Gewandhaus zenekar, majd a Londoni Szimfonikus Zenekar dirigense volt. 1893-95-ben a budapesti Operaház igazgatója volt. (1922-ben halt meg.)
105 éve, 1895-ben hunyt el SZARVAS GÁBOR nyelvész, az MTA tagja. A magyar nyelvtörténet és nyelvmûvelés kérdéseivel foglalkozott. 1872-95 között szerkesztette a Magyar Nyelvôr c. folyóiratot. Simonyi Zsigmonddal közösen kiadta a Magyar Nyelvtörténeti Szótárt. (1832-ben született.)
390 éve, 1605-ben halt meg THEODORE DE BEZE francia protestáns teológus, reformátor, író. Kálvin tanítványa, legközelebbi munkatársa, rettegett hitvitázó volt. Kálvin halála után ô lett a svájci reformáció vezetôje. Latin nyelvû teológiai mûveket, verseket írt. Jelentôsek zsoltárfordításai. (1519-ben született.)
100 éve, 1900-ban hunyt el ERKEL SÁNDOR karmester, zeneszerzô, Erkel Ferenc negyedik fia. A budapesti Operaház elsô karmestere, majd igazgatója volt. Férfikórusra írt mûvei jelentôsebbek. (1846-ban született.)
85 éve, 1915-ben hunyt el KÁRMÁN MÓR pedagógus, mûvelôdéspolitikus, szakíró. A modern polgári neveléstudomány kiemelkedô képviselôje, a herbarti pedagógia meghonosítója Magyarországon. (1843-ban született.)
10 éve, 1990-ben hunyt el LEONARD BERNSTEIN amerikai karmester, zongoramûvész, zeneszerzô. Hangverseny- és operakarmesterként is kiváló volt. Sikeres musicalék szerzôje. Népszerûek voltak zenei ismeretterjesztô tévéelôadásai. (1918-ban született.)
Tokió egyik külvárosában, Jonóban csütörtökön megnyílt a világ elsô múzeuma, amelyet kizárólag a Beatles legendás tagjának, John Lennonnak szenteltek.
A tragikus körülmények között elhunyt zenész születésének hatvanadik évfordulóján felavatott múzeumban Lennon özvegye, Yoko Ono mondott beszédet. Kijelentette: azt szeretné, ha az emberek a kiállítás alapján megtudnák és átéreznék, hogy Lennon élete tele volt feszültséggel. Ez az élet "egy hurrikánhoz hasonlított" – jelentette ki a japán származású özvegy.
A múzeum vadonatúj épületben, 3600 négyzetméteren kapott helyet, mintegy 30 kilométerre északra Tokió belvárosától. Egyelôre összesen mintegy 130 kiállított tárgy látható benne, köztük kézzel írott dalszövegek és Lennon elsô gitárja. Elsô ízben látható Lennon 1952-bôl származó naplója, amelybe a zenész verseket és karcolatokat is írt.
Az épület megnyitásának napja nem csupán Lennon születésének, hanem halálának és a Beatles szétválásának évfordulójára is esett. Lennont 1980. december 8-án gyilkolták meg, az együttes pedig éppen tíz évvel azelôtt vált szét.
Némi értetlenkedés elôzte meg a múzeum helyének kiválasztását. Yoko Ono most azt hangsúlyozta, hogy Lennon szerelmes volt a szigetországba, és roppant népszerûségnek is örvendett ott.
A múzeum megemlékezik Lennon haláláról is. Mivel a húsz éve börtönben ülô gyilkos kegyelmi kérvényét a héten utasították el, az özvegyet megkérdezték az ítéletrôl is. Yoko most csak annyit mondott, hogy tiszteletben tartja a határozatot, amely egyelôre két további évre tartja bizonyosan rács mögött Mark David Chapmant. Korábban azonban levélben panaszolta el az amerikai hatóságoknak, hogy ô és John fiai soha nem éreznék magukat biztonságban, ha a gyilkos szabadlábra kerülne.
Az orvosit október 9-én, a fizikait és a kémiait október 10-én, a közgazdaságit október 11- én jelentik be, majd utolsóként, október 13- án a Nobel-békedíj kitüntetettjének nevét teszik közzé. Azon a héten várhatóan bejelentik az idei irodalmi Nobel-díjast is.
Inventas vitam iuvat excoluisse per artes – szép dolog az életet találékony mûvészetekkel nemesíteni: ez a jelmondata annak az éremnek, amelyet a Nobel- díj kitüntetettjei kapnak.
A világ kétségkívül legrangosabb kitüntetésének alapítója a kalandos életû svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel volt, aki mesés vagyonát a dinamit feltalálásával alapozta meg. Élete végén döntött úgy, hogy vagyonát a béke céljaira és az emberiség jótevôinek jutalmazására fordítja.
1890-ben kelt elsô végrendeletében még csak az élettan és az orvostudomány mûvelôire gondolt, a kitüntetés végleges formáját 1895. november 27-én kelt harmadik, svéd nyelven írt végrendeletében határozta meg. Eszerint "A tôke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az elôzô év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették. A mondott kamat öt egyenlô részre osztandó és a következôk szerint ítélendô oda: egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén; egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta; egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében; egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú mûvet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy elômozdítása érdekében."
(Az idealista szó értelemszerûen a nemes eszmények szolgálatára vonatkozik.)
1969 óta az eredeti Nobel-díjjal erkölcsileg és anyagilag egyenértékû, de a svéd állam által alapított Alfred Nobel-emlékdíjat osztanak a közgazdaságtudomány legjelesebbjeinek.
A fizikai és kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Stockholmi Akadémia, a békéért harcolók díját a Storting, a norvég parlament képviselôibôl alakult öttagú bizottság ítéli oda. A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel békedíjat nemzetközi szervezetek is megkaphatják.
Elvileg csak élô személyeket tüntetnek ki, de kétszer kivételt tettek (Erik Karlfeldt svéd költô és Dag Hammarskjöld volt ENSZ- fôtitkár esetében).
A díjakat odaítélô intézmények minden ôsszel levélben kérnek javaslatot a világ vezetô tudósaitól; a javaslatoknak február 1- jéig kell befutniuk, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A díjakat Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki, a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és nem utolsósorban egy csekket kapnak (idén 9 millió svéd korona, 1.077.000 euró egy-egy díj összege, tavaly 7,6 millió svéd koronát ért a kitüntetés). Átvétele határidôhöz kötött, ennek lejárta után csak az érem és az oklevél jár, a pénz nem.
A pénzösszeg nagysága a Nobel Alapítvány bevételeinek arányában változik. Nobel halála után a kitüntetettek fél évszázadig évrôl évre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet értelmében 1953-ig a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani. Ekkor módosították a rendelkezéseket, kivéve a teljes adómenteségre vonatkozó részt. Korszerû vagyonkezelésre tértek át, tavaly az alapítvány befektetéseinek majdnem kétharmada részvényekben volt.
Idén elôször a svéd felügyelet azt is engedélyezte, hogy a díjakat ne csak a vagyon kamatából, hanem a tôzsdei árfolyamnyereségbôl közvetlenül fizethessék. A díjak teljes öszege jelenleg 45 millió svéd korona, ami a tavalyi összeghez képest 14 százalékos növekedést jelent.
A vineta délrôl, a Balkánról származott hozzánk. Eleinte csak salátának, azóta már sokféleképpen készítjük. Rántva, rakva, töltve, vegyes givecsekbe, zakuszkába, roston sülve eltesszük télire stb. Sok esetben helyettesíti a húst. Egészséges, és modern táplálkozásunk egyik fô eleme lett. Ezzel a recepttel is bôvíteni szeretném az étrendünket és egyben gazdagítani az erdélyi konyhát. A családi zsûri elfogadta, remélem, önknek is ízleni fog.
Vagdalt húsos vineta paradicsommal
Hozzávalók: 2 db vineta (kb. 70 deka), 50 deka sovány hús (disznócomb, vagy borjú), 2-3 fej hagyma, 5 tojás, 3 ek. gríz, 2 deci olaj, 1 deci fehér bor, 1 citrom, 25 deka paradicsom, 1-2 csokor petrezselyemzöld, 1-2 ek. sós darált paprika vagy 1 paradicsompaprika felaprítva, só.
Elkészítés: 1 liter vizet felteszünk fôni, sózzuk és citrommal savanyítjuk. A vinetákat meghámozzuk, egy centis lapokat szelünk és csíkokra vágjuk, majd egy köbcentis kockákra vágjuk. Fövô vízbe tesszük, 5 percig fôzzük, majd leszûrjük. A vinetát inoxkéssel vágjuk, különben a vastól megfeketedik. Az aprítást is gyorsan végezzük, mert hamar barnul a vineta, azonnal dobjuk a fövô vízbe. A húst egy köbcentis kockákra vágjuk, egy deci olajban megpörköljük, majd borral felöntjük. Fedô alatt pároljuk kevés vízzel, rövid leven tartjuk a puhulásig, majd sózzuk. A hagymákat felaprítva 1 deci olajban üvegesre pirítjuk. A tojásokat felverjük, majd az összes hozzávalókat egy edényben összedolgozzuk. Belé tesszük a borst és a petrezselymet felaprítva és megszórjuk grizzel. kostoljuk meg, ha szükséges még sózzuk a sós paprikával. Egy tûzálló tálat kizsírozzuk és az egészet beleborítjuk. Elrendezzük. A paradicsomokat felszeleteljük és a tetejét beborítjuk vele. A sütôt felhevítjük és 1 órát sütjük tüzön. Ha szép rózsaszínû tálalhatjuk. Nagyobb kockákra vágjuk és lapátkával a tányérokba tálaljuk. Adhatunk mellé paradicsommártást vagy citromos sajtos besamel Ha hadjuk kihûlni hidegen is kitûnô reggelikre, vocsorákra, ketchup-pal. Ne feledkezzünk meg egy pár pohárka küküllômenti borocskáról sem, esetleg egy-két üveg jégbehûtött sörrôl.
Az otthon biztonsága. A szépen hangzó közhely igazsága néha meginog, akárcsak az öreg falétra, amin a papucsban nyújtózó háziasszony tisztítja az ablakot.
A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a legtöbb baleset éppen biztonságosnak hitt otthonunkban történik. A veszélyforrás több, mint máshol, vagy óvatosságunkat dobjuk sutba?
A háziasszonyok különösen ki vannak téve otthon a baleseteknek. Talán ez a tény nem is tudatosul bennük kellôen, s így sokszor elmulasztják a kellô elôvigyázatosságot. Beszéljünk elôször az otthoni papucsról. A papucs igen gyakran baleseti forrás, ha nem elég biztonságos, nem simul a lábfejhez. A bô papucsban vagy a papucsnak használt kitaposott, ferde sarkú cipôben ide-oda csúszkálhat a lábunk. A bizonytalan járás közben megbotlunk a szônyegben, a küszöbben, vagy elcsúszhatunk a parkettán, a konyhakövön. Még szerencse, ha kisebb sérülésekkel, zúzódásokkal megússzuk az esést. Nagyobb baj, ha eltörik valamelyik csontunk, idôsebb korban pedig – a vélhetô csontritkulás miatt – bekövetkezhet a rettegett combnyaktörés, amelynek már nagyon komoly következményei vannak. Tehát ne használjunk otthon sem olyan lábbelit, amely nem biztonságos!
Ha a háziasszonyok nagytakarítást végeznek, lélegzetelállító mutatványokat produkálnak például ablaktisztítás, vagy a szekrény tetejének portalanítása közben. A létra sokszor bizonytalanul áll, és ha régi már, elôfordul, hogy egy foka eltörik és kész a baj. Még hátborzongatóbb látvány, ha nincsen létra és a háziasszony a kisasztalra sámlit téve végzi nyaktörô mutatványait, persze lábujjhegyre állva.
Vásároljunk biztonságos létrát. A létra aljára ragasszunk csúszásgátló gumikat, így biztonságosan tapad a burkolathoz. Legyenek szélesek a fokai, hogy kényelmesen állhassunk rajta és biztonságosan. De elképzelhetô az is, hogy a "teremtés koronáját" kérjük meg az elôbb említett, tulajdonképpen férfinak való munkára.
Bajt hozhatnak ránk a mosó – és mosogatószerek is. Igen sok háziasszony allergiás ezekre a szerekre, amelyek ellen a szervezet bôrkiütéssel tiltakozik. Ezeknek a bôrpanaszoknak a kezelése hosszadalmas, és nem mindig teljesen eredményes, ezért használjunk mosogatáshoz vékony gumikesztyût. És még egy komoly otthoni veszélyforrásról – a nyitott ablakról. Sajnos, sok esetben hallunk szívet fájdító balesetekrôl, amikor kisgyermek kiesik a nyitott ablakból. Vigyázzunk a gyermekekre, akik nem ismerik fel a veszélyt, amely fenyegeti ôket! Vigyázzunk rájuk, hogy biztonságos otthonban nôjenek fel!
A címben a helymegnevezésnek nem lenne különösebb értelme, nem ez határozza meg a tehetséget, de mivel tájainkon évtizedek óta él és kiállít az azonos nevû közismert fotómûvész, most jelentkezett ifjabb társát meg kell különböztetnünk tôle. A budapesti Molnár Zoltán két éve végezte az ottani Iparmûvészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékének fotó szakát. Érdeklôdési körébe, mûvészi elképzeléseibe, törekvéseibe mi, marosvásárhelyiek már akkoriban bepillanthattunk, ugyanis az Alter-native filmfesztivál meghívottjaként néhány kollégájával közösen állította ki munkáit. A napokban Szovátán is bemutatkozott. A Teleki Oktatási Központban nyílt egyéni kiállítása. Tunézia és Portugália címmel vitt az ottani közönség elé fotóiból egy reprezentatív válogatást.
Mint szerkesztôségünkben elmondta, a fekete-fehér képek híve, dokumentarista szándékait ezek hordozzák, közvetítik leginkább. A valóság sokféle arca érdekli honi vagy egzotikus tájakon, autonóm riportokban szeretné visszaadni, milyennek látja ô a világot. A portrézás is izgatja, budapesti lapok külsô munkatársaként többször sikerült már felhívnia látásmódjára, felkészültségére a szélesebb közönség figyelmét. Egyéni tárlata Szováta elôtt még Nagymaroson volt, örülne, ha a megyeközpontban is megvalósulna egy kiállítása. Addig is bemutatjuk mellékletünkben egypár jellegzetes felvételét.
elmenni, legalább elmenni, úgy tenni, mintha volna,
s ráfogni fondorul, hogy kegyetlen mindenség,
hogy sors meg miegymás, mikrôl mit sem tudunk,
s elvinni egy halovány kis szeletkét,
abból, mi úgy tûnt akkor, hogy abszolút,
valami légies, áttetszô képpel,
mit földi erô többé nem ér fel,
valami ôrült biztossággal a szívben,
hogy létezhet, s ez a szerelem,
önfeledt Rómeóként a végsô villámfény alkalom
igézetében halál-lehelettel ajkamon
átmentve magamban, gyôztes halálomban
azt is, mi nincs már s nem is volt talán – –
legalább elmenni, úgy lenni mintha vége,
nem látni, ahogy pipacs szerelmedet
kimérten megfojtja a gyom megszokás,
nem érezni, ahogy öncsaló néma sötétséggé
hajnali lázak s alkonyi álmok,
nem hallani, ahogy hideg, tompa csenddé
omlik mosolyos hallgatásod
Vackára bújik a koldus vigasz,
rágcsálva kenyerét unottan ásít,
majd reszketeg magára húzza az
emlékek s álmok szétfoszlott dunyháit,
a szinte meztelen, otthontalan hit,
s akár tébolyult fösvény, reggelig
rendezgeti törött csecsebecséit,
bohóc reménység, megvizsgálja tükrét,
s mint jobb percét élô beteg, legott
szépnek s üdének látja nincs jövôjét,
éjembe kurjant: hosszú még az út,
de a lényeg az, hogy együtt vagyunk!
Népélet, történelmi múlt, olvasmányélmények… Ezek képezik Szöllösi Lajos rajzainak, kisplasztikáinak fô forrásvidékét. Sok ember számára fontos mind a három, ezért is oly népszerûek a mûvész Marosvásárhelyen kiállított munkái. A Bernády Házban látható kiállítást két héttel meg is hosszabbították. Persze nem csak a téma, nem csupán az ihletô közeg teszi közkedveltté ezeket az alkotásokat. Természetes egyszerûségük, a hagyományos ábrázolásmód, amelyben fogantak, létrehozójuk mûvészi alázata, embersége, életszeretete, derûje, melyet mûtárgyai jól érzékelhetôen magukban hordoznak, mind hozzájárul ahhoz, hogy ezeket a grafikákat, szobrokat, dombormûveket szeressék a nézôk. Idilli kép egyik-másik? Meglehet, de gyermekkorunktól bennünk él, szívesen szembesültünk vele a Szöllösi- féle láttatásban.
Magam a mûvész szobrait tartom figyelemreméltóbbnak. Különösen azokat, amelyek a fa természet adta lehetôségeit hasznosítják maximálisan. A faragó szárnyaló fantáziája felfedezte a fában rejlô látványt, és ötletesen, kevés beavatkozással sokatmondó formát tudott létrehozni, különleges hatást elérni. nyilván, amikor a szépség igézetében törekszik valamilyen finom, törékeny harmóniára, mondjuk az örök nô elôtt hajt fejet, alaposabban kidolgozza, tökéletesre igyekszik csiszolni mûveit. Tetszetôsek ezek is, ki-ki vonzalmai szerint találhat a tárlaton kedvére valót. Annál is inkább, mivel Szöllösi Lajos termékeny, szorgalmas alkotó. Akaratán kívül is idôt veszített, siet pótolni a kiesett éveket. Sikerrel, kétség nem fér hozzá.
Alig több mint egy hete, könyvet és szerkesztôt mutatott be a marosvásárhelyi Vártemplom gótikus termében Gálfalvi György és Vetési László. Szárazajtai Nagy Csaba svájci író- költô volt a vendég, aki sajtó alá rendezte Nagy Sándor egykori bukaresti lelkésznek a havasalföldi és moldvai szórványmagyarságról írt tanulmányait.
"Regáti kérdés. Erdély-szerte így nevezik a mi dolgunkat, egyházi körökben csakúgy, mint világiakban. Kemény dió vagyunk mindenki számára, tudják, hogy valamit kellene csinálni a mi dolgunkban, csak azt nem tudják, hogy mit és hogyan kellene tenniük. Mikor aztán megunják a felôlünk való gondoskodást, akkor leveszik napirendrôl a regáti kérdést, de biz az újra meg újra önmagától felszínre vetôdik, mint a fel- feltámadó lelkiismeret" – írja a szerzô könyvének bevezetôjében.
Nagy Sándor egykori bukaresti református lelkész közel háromnegyed század után most megjelent munkája a maga teljességében és összetettségében tárja elénk a Kárpátokon kívüli magyarság ma is idôszerû kérdéseit. "Regáti magyar kérdés – írta a szerzô 1931-ben – azért van, mert ide, a Regátba magyarok jönnek, de nem maradnak meg magyaroknak, reformátusoknak vagy katolikusoknak, hanem rövid idô alatt elrománosodnak nevükben, hitükben és nyelvükben egyaránt. Nekünk pedig fáj az, hogy a mi népünk így pusztul"
Jelentôs mû, amely Nagy Csaba édesapja, Nagy Sándor református lelkipásztor hagyatékából maradt ránk. A könyveknek megvan a maguk sorsa, mondták a régiek, megvan a könyveknek a sorsuk olyan értelemben is, hogy olykor évtizedekre, sôt évszázadokra fiókok rejtett mélyén maradnak. Vagy éppen mi altatjuk el azokat, és elaltatja az idô. Nagy Sándor tanulmánykötetét egy zord történelmi idô (kommunista rendszer, szekuritáté) hallgatta el, azt a kéziratot, amely a bukaresti Egyházi Újság hasábjain jelent meg 1931 és 1935 között, 82 részes folytatásban. A két világháború közötti történelmi korszakban rendkívül nehéz idô szakadt a határokon túl rekedt magyarságra, a bécsi döntés után a dél- erdélyi közösségre, a bukaresti magyarokra, köztük az intézményépítô Nagy Sándorra, családjára.
Az elemzés rendkívül alapos, átgondolt, mély és ôszinte, persze aggodalommal tele, és címében benne van az a kérdés is, amit valahogy a magyarságnak meg kell oldania. Ez a kérdés tulajdonképpen a Kárpátokon kívül telepedett magyarság megmaradásának, a kitelepedés megállításának, a magyar intézmények megteremtésének kérdése. Önmagában az Egyházi Újság (kéthetente megjelenô folyóirat), amelyet 1929. január 6-án indított, és bukaresti tartózkodása végéig szerkesztett, nem kis teljesítmény volt a bukaresti és a regáti magyarság összefogásának szolgálatában.
A könyv mai olvasója számára még egy vonatkozásban fontos, "pszichikai sorvezetôként" is felfogható – írja a könyvet sajtó alá rendezô Sz. Nagy Csaba – a szórványban élô néprészeink egyedeinek kezeléséhez. Sz. Nagy Csaba, "A regáti magyarság" címû könyv szerzôjének fia, aki huszonhét évet töltött svájci emigrációban, és "nagyon megkönnyítette volna az odaszorult hazámfiai közötti tájékozódásomat, ha elolvashattam volna a szórványlelkület ilyen hivatott bemutatását", írja a könyv szerkesztôje. Nem vitás, ha kezünkbe vesszük ezt a tanulmánykötetet, ráébredünk arra, hogy a "téma", sajnos, ma is idôszerû. Mert mindazok a kérdések, amiket Nagy Sándor az olvasó asztalára tett, azok a mai napig megoldatlanok. Lokodi Imre A regáti magyarság; Diaszpóra Könyvek – Bethlen Könyvek; Szerkesztette: Vetési László – Albert Tibor
Tien An Men. Ugyanekkor Moszkvában: "Misa, nincs igazad!" Nem sikerül semmi, a döbbenettôl egyetlen sort ismétlek magamban. Skandálva. Tan-kok a Meny-nye-i Bé-ke te-rén.
Ezt mondom este is. Próbálom elverni a memóriából. Van rá receptem, Fogarasi Sámueltôl. Kín-os, mert ez a dohányzás világnapja, jó volna a japán Niko-stop: az akupunktúrás leszoktató. Fülbe szúr.
Bûzlik az ország. Fogarasinál van: Nosce te ipsum et cape tibi nasum. Ismerd meg magad, és fogd be az orrod. (Marosvásárhelytôl Göttingáig.) Járok egyet gondolatban a városban. Naná, hogy Göttingában.
Irtózva menekülök is vissza, a hegyeim közé.
Aha. Körmendi György kapuján állt, mondja Fogarasi, 1780 körül, a nevezetes latin mondás.
A vénleány-csúfolóval hessegetem, máskor bevált. Tenta, penna, kalamáris, / Vastagnyakú Görög Máris, / Árva vagy te, szívem, máris.
Kínában most van ötvenhat, fifty six. Most ölik ôket.
Tá-ti-ti, tá-ti-ti, tá-ti-ti, tá!
Otthon a fû. Anyám. Pázsintos udvaron lakik a szegénység.
Taploca, magyartanárok módszertani ülése. Gagyi, Bíró Á., Kincses Emese. Érdekesek, tudósak. Bírónak már egyetemi katedrán volna a helye. Ferenczeséknél. Menne az Igaz Szóhoz, nem talál embert maga helyett a Falvak Dolgozó Népénél. Kallós Zoltán énekel a rádióban. Aztán Soó Péter bánata. Egyetlen kapcsolatunk a világgal a rádió. A Szabad Európa, fôleg az este hét óra tíz perckor kezdôdô Román aktualitás címû mûsor. Van úgy, hogy többen is bôgetjük a készüléket. Ez is valami kis "manifeszt".
Interjú Beke Györggyel a bukaresti rádió magyar adásában. Nagy bajához képest bátor és ügyesen szókimondó. Végig szurkolok neki. Sikerült közölnie velünk: index alá került. Szilenciumban van.
Nagy Imre temetése. Mérai Tibor beszéde. Aztán egy fiatalember, nagyon éles, afféle "mindent egy lapra" szövege. Közben "esketések". Hogy rabok többé. Nekik már dereng.
Váratlan látogatók, gyermekkori pajtásom, fogorvos Tasnádon. Azért ott, mert látják a magyar tévét. Mindent tud. Folyóiratok, a bôség zavara. Könyvvilág, Új Írás, Alföld, Kortárs, Nagyvilág. Friss számok.
Patetikus, mi. Szombaton már megvolt a nagy kirohanás. "A kurvában fölhorgadó honleányi gesztus melodramatikus lavinája." (Ezt nem tudom, miért, de jólesik leírni.) Vasárnap már "munkásgyûlések". "Mély megrökönyödéssel szereztünk tudomást…" – arról, ami pénteken volt.
Honnan? Közvetítette a rádió? Netán a tévé? Az újságok?
Vagy hirtelen mindenki tud itt "maghiarul"?!
Tan-kok a Meny-nyei Bé-ke te-rén.
Csak az albánok, a csehek (jé, ez érdekes), és münk. Kampány. Lesz mit nyomni a lapokba legalább egy hónapig.
Lesütött tekintetû emberek az üzem udvarán. Egyikük olvas, gépelt szöveget, amelyben "elítéljük"… "Példátlan, soviniszta, revizionista".
Csoóri Sándor-interjú a Könyvvilágban. – Harminc éven át morogtak, lázadoztak az írók az irodalmi élet korlátai miatt. Jó részük azonban csak afféle lépcsôházi lázadó volt, udvarias és alkalmazkodó forradalmár, aki legföljebb az irónia szabadságáig jutott el, vagy a kis részszabadság vállalásáig, de sose merte bejelenteni igényét az egészre. És most, amikor a megnövekedett írás- és gondolatszabadság nem csak a reményeinket, kétségeinket s feszültségeinket növesztette meg, hanem a múltunkat is, sokan közülünk a saját szégyenüktôl megdöbbenve látják, hogy miként bánt el velük a sors, a politika. Többen most utólag értik meg, hogy félni annyi, mint örökké késlekedni, s lemaradni az életrôl, egyszóval múlt idejûvé válni a mindenkori jelenben. Emészthet-e ennél nyomasztóbb érzés egy írót? Alig
Huszár Sándor: – Mi, romániai magyar értelmiségiek, sajtóemberek, írók eddig is tudtuk, hogy nem kétmillió magyarra hatunk azzal, amit megírunk, hanem csak egy közvetítôi réteggel kommunikálunk. Tanárokkal, orvosokkal, mérnökökkel, akik olvasnak, írnak, tömegekkel dolgoznak. Persze egyre szûkül a kör. S minél nagyobb kompromisszumokra kényszerül a hazai értelmiségi, annál nagyobb tömegeket veszít.
Ez, amit én csinálok, ez pedig: kukkolás.
A lapokból, interjúkból azt is megtudom, ki mindenki van már kint.
Az elvándorlás az önvédelem sajátos formája. Hm, valóban.
A naplóírás úgyszintén. Csak kevesebb a kockázata.
Csoóri: – A hatalom, tagadhatatlanul, a tehetséges emberek között is keresett támogatókat, közgazdászt, jogászt, mûvészt, írót, tudóst, de ha olyan emberekbe botlott, akiknek a tehetségük ugyanolyan erôs volt, mint a jellemük, máris lemondott róluk. Az észt elfogadta, a jellemet azonban soha, mert általános az a tapasztalat, hogy ahol az erkölcs, az emberi tartás és a jellem egyre több képességünket itatja át, ott zsugorodik a tere a diktatúrának. Azt is megkockáztatom, hogy szabad ember csak jellemes ember lehet.
Huszár: – Nemrégen felszólított a minisztérium, készítsek vagyonbevallást. Elmondtam, hogy én valóban gazdag ember vagyok. Mert ez a rendszer értelmet adott az életemnek. Van családom, örömöm telik benne, ez sem kevés. Írtam tizenöt könyvet. Van háromezer kötetes könyvtáram. Van egy nép, amelyik idônként jelzi, hogy szüksége van rám így vagy úgy, és ez elfelejteti velem a mindennapi bukfenceket.
Szóval ez a vagyonom. Nem véletlen, hogy Erdélyben az emlékiratirodalom oly fejlett. Itt századok óta a gondolkodó, népéért cselekvô ember egyetlen
Illyés Gyula naplójegyzetei. Boldogságot az írónak nem az írás szerez, hanem a jó munka. Pusztán az írás üdvét, sajnos, nem az alkotók, hanem a grafománok ismerik. Boldogan nemcsak szeretni, hanem alkotni is csak kételytelenül lehet. Ahogy a dilettánsok.
Azt becsüljük benned, hogy mindig kimondtad, amit csak te mondhattál ki. (Páskándi Géza – Illyésnek.)
Busafejû nádikomája (a Deltából). Tört fényû a szeme, megbocsátón mosolyog. Mit tudtok ti, neveti el magát. Nem kapáltatok a Nagyszigeten. Mutatja a képeit, késô van, vodkázunk. Büszke rá, hogy három L van a nevében, ezt grafikusan érvényesíti is, a két kisebbre rákönyököl a nagy.
Páll Lajos. Kívülrôl tudja a verseit. A börtönben csak így alkothattak. Most addig-addig forgatja agyában, amíg elkészül, akkor papírra veti. Gépbe, hiszen kész-egész. Akkor már el lehetne felejteni. De ô úgy megtanította magát, hogy képtelen rá. Életmûvét úgyszólván a fejében hordja.
A képeivel is így van. Felfedezi nálam Nagy Imre Kétszáz rajz-át. Második
látogatásakor már viszi is. (Cserébe kapom a Magyar Néprajzi Lexikon N–Szé kötetét.) Tudja, mennyit ér. Nagy Imrére mindig mindenütt lecsap. Szinte mohón nézi a rajzokat, pedig hát neki is megvan az album (csakhát: "elvitték"). Ha van festô, akit szentként tisztel s aki ellen "lázad is", akit letaszítana a Mennybôl, akár Lucifer az Urat, akkor az a zsögödi óriás.
Gyerekszitok. Egyél szurkot, hogy gyászoljon a beled.
Gyermeklapok példányszáma. Napsugár: 48 ezer, A haza sólymai: 31 ezer.
Két (megírható?) téma. Kávédarálók vetélkedése. (Vajon, ha nem vágok bele, ráismerek-e még, mondjuk, egy-két év múltán? Kávét csak pléd alatt darálunk, nehogy meghallja a szomszéd, és átjöjjön potyázni…) Fiatalítás, változat kínai témára, egy kínai írónônél. A H elhatározza, hogy mindenkit tíz évvel megfiatalítanak, azaz ennyit "elengednek az életébôl". Egyik hôse lehetne a Parittyaszemû. Ez egy parajdi milicistának a gúnyneve. A rendôr fél szeme: egy volt "paciensének" a "munkája".
Mózes Attila levele. "…a közlési esély léptéke honi sajtótérképünkön 1:1.000.000.000…"
Gyermekszáj? "A gozsok úgy szálltak, hogy mencs." (Gozs: cserebogár, mencs: Isten ments.) "A mogyorókürt úgy szólt, mint egy hozsánna."
Vagy ez már – bizonyisten – Tamási?
Rendnek kell lenni. Oderint dum metuant. Caligula. Gyûlöljenek, de rettegjenek. A román Caligula azonban szeretetet is követel. Ebbe még a Fennvalónak is szinte- szinte beletörött a bicskája.
Rendnek kell lenni, mondta a kaszkadôrök fônöke, különben a legszebb bunyóról is kiderül, hogy kamu.
Virágzik az akác. Egész Kína kinn a téren. Kinn, a vérben.
Rettegve lapozok tovább.
A bécsi múzeumok idén ôsszel is gazdag programot, s ezen belül legalább két szenzációs kiállítást kínálnak az érdeklôdôknek.
A Klimt és a nôk címû bemutató 40 éve az elsô jelentôs bécsi retrospektíva a nagy és népszerû szecessziós festô mûveibôl. A felsô Belvedere palotában szeptember 20-án nyílt kiállításon Gustav Klimt több mint száz alkotását más mesterek, köztük Manet és Munch képeivel állítják szembe a rendezôk. A számítások szerint a kiállítás megdönti a Belvedere eddigi rekordját, amelyet a francia impresszionisták alkotásait bemutató kiállítás állított fel 1996-ban 304 ezer látogatóval.
A másik ôszi sláger a Bank Austria Kunstforumában látható szeptember 7-tôl "Pablo Picasso: alak és portré – Bernard Picasso gyûjteményének fô darabjai" címmel. Itt Picasso unokájának gyûjteményébôl mutatnak be mintegy száz, többnyire kevésbé ismert mûvet.
Ugyancsak nagy érdeklôdésre tarthat számot a Hans Makart, a festôfejedelem címû kiállítás. Makart Ferenc József császár kedvenc festôje volt, s mind alkotásaival, mind történelmi kosztümökben rendezett ünnepségeivel jelentôs befolyást gyakorolt kora ízlésére és divatjára. A stílszerûen az uralkodó család úgynevezett Hermes-villájában október 14-én megnyíló kiállítás a mûvész azon képeit vonultatja fel, amelyeken a bécsi elôkelô társaság hölgyeit örökítette meg.
A Klimt-bemutatóval párhuzamosan a felsô Belvedere palotában október 5-tôl Herbert Boeckl osztrák expresszionista festô mûvei is láthatók, míg az alsó Belvedere-ben november 21-tôl tiroli gótikus falfestményeket mutatnak be.
S még két mazsola a számtalan kiállítás közül: szeptember 17-tôl a Harrach-palotában a kortárs kínai keresztény mûvészet alkotásai láthatók, míg a bécsi Zsidó Múzeum Kelet és Nyugat között címû kiállítása november 7-tôl a Bécsbe költözött galíciai zsidók itteni századfordulós életét mutatja be.
Az ország háza, Buda-pesti országháza-tervek, 1784-1884 címmel nyílt kiállítás a Szépmûvészeti Múzeumban.
A tárlaton mintegy száz tervrajz látható az elsô, budai Országháztól a Steindl Imre által tervezett Parlamentig.
Gábor Eszter, a kiállítás fôrendezôje elmondta: a bemutató megnyitását hosszú évek gyûjtômunkája és egyes darabok restaurálása elôzte meg.
A grafikák többsége a Parlamentbôl, az Országos Levéltárból és a Budapesti Történeti Múzeumból került a múzeumba.
Az elsô állandó országgyûlési épületet II. József rendeletére 1784-ben hozták létre a budai várban, a mai Országház utcában álló klarissza rend zárdájából.
Az 1832-36-os Országgyûlésen ismét napirendre került egy, a törvényhozás befogadására alkalmas épület létrehozása, ekkor Pollack Mihály készített tervet József nádor megbízásából.
Az 1848-49-es szabadságharc eseményei alatt feledésbe merült az Országház létrehozásának terve.
Az 1865-ben összehívott Országgyûlés alkalmából a mai Olasz Kulturális Intézet épületét néhány hónap alatt építették meg az alsóház számára Ybl Miklós tervei alapján, míg a felsôház a Nemzeti Múzeum dísztermében kapott helyet. A képviselôk a Múzeumkert Bródy Sándor utcai kapuján át közlekedtek a két hely között.
Steindl Imre az 1882-ben kiírt nemzetközi pályázat gyôzteseként kapott megbízást a magyar Parlament megépítésére.
Az építész neogótikus terve elôször nem igazán nyerte el a bíráló bizottság tetszését, mivel a brit parlament is ilyen stílusban épült, és az európai építészek mindig is elzárkóztak az angol minták követésétôl – mondta Gábor Eszter.
A terv támogatói között volt Gróf Andrássy Gyula, a kor jeles politikusa, aki azzal érvelt, hogy a magyar alkotmány olyan régi, mint az angol, így a magyar parlament is épülhet a Westminster stílusá