|
LII. évfolyam 232. (14588) |
2000. október 4., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft
Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft
Lakáscsere..............................30 Ft
Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft
Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Elfogadták a polgármesteri hivatal szerkezeti-szervezeti felépítését
Tegnap rendkívüli tanácsülésen újra terítékre került a Marasesti téri Petrom Rt. üzemanyagtöltô állomásának korszerûsítése.
Mint már beszámoltunk róla, a múlt heti tanácsülésen elhalasztották az üzemanyagtöltô állomás korszerûsítésérôl szóló határozattervezet elfogadását, mivel tisztázatlan volt többek között annak a 235 négyzetméter területnek a tulajdonjoga, amelynek hosszú lejáratú bérbeadásáról kellett volna, hogy döntsenek a tanácsosok. A tegnapi ülésen végül tisztázódott a helyzet, így a tanácsosok jóváhagyták az említett terület 49 évre való bérbeadását a Petrom Rt. helyi fiókegységének, a Peco Muresnek, azzal a kiegészítéssel, hogy a Peco zöldövezetet hoz létre mind a töltôállomás elôtti területen, vagyis az útkeresztezôdésnél, mind a mögötte levô terület egy részén.
Mielôtt rátértek volna a szerkezeti-szervezési felépítés megvitatására, új napirendi pontként elhangzottak a javaslatok az Aquaserv és az Energomur ÖV valamint a Locativ Rt. vezetôtanácsának kiegészítésére.
A szavazás után a következôképpen alakult a helyzet: az Aquaserv új vezetôtanácsi tagjai Natea Ovidiu és Moldovan Nicolae tanácsosok, valamint Lazar Sorin, a megyei pénzügyi igazgatóság igazgatója, mint a pénzügyminisztérium képviselôje, az Energomur vezetôtanácsa Törzsök Sándor, Dávid Csaba és Doru Opriscan tanácsosokkal egészült ki, és végül a Locativ vezetôtanácsába Benedek István és Popa Eugen tanácsosokat választották be.
Mivel a múlt csütörtöki ülésen a tanácsosoknak nem sikerült közös nevezôre jutniuk a polgármesteri hivatal szerkezeti-szervezési felépítését illetôen – ami nem is csoda, hiszen legalább négyféle változatban került eléjük a grafikai ábra –, tegnap utolsó napirendi pontként szerepelt a határozattervezet megvitatása. Ezúttal a grafikai ábrán megjelölték azokat az osztályokat, hivatalokat, amelyekért az alpolgármesterek felelni fognak. Bár Popa Eugen a feltétel nélküli elfogadás mellett kardoskodott, az RMDSZ-tanácsosok újabb javaslatokat fogalmaztak meg egyes hivatalok felosztását, a hatáskörök átfedésének megszüntetését illetôen. Végül is ezeket a javaslatokat figyelembe véve megszavazták a szerkezeti- szervezési felépítésre vonatkozó határozattervezetet. Ennek értelmében a 7 igazgatóságot 4-re, a 22 hivatalt 17-re, a 7 irodát 2-re csökkentik, az egy évre számított fizetésalap 1,8 milliárd lejjel lesz kevesebb, a személyzet szakmai továbbképzésére 30%-kal kevesebb pénzt fordítanak majd.
A tanácsülést követôen kikértük Benedek István RMDSZ-frakcióvezetô véleményét az oly sokat vitatott szerkezeti- szervezési felépítés elfogadásáról. - Eléggé nehezen fogadtuk el. Nagyon sok simítást kellett végeznünk, hogy végre megszülethessen egy olyan szervezeti felépítés a polgármesteri hivatal keretén belül, amely mûködôképes lesz. Nehéz volt a polgármestert bizonyos dolgokról meggyôzni az egyeztetések során, ami a különbözô feladatoknak a konkrét leosztását illeti. Olyan osztályok jelentek meg összevonva, amelyek egyszerûen mûködésképtelenek lettek volna. Egyértelmûvé akartuk tenni, hogy mi a két alpolgármester feladata, ezt Dorin Florea mindenképpen el akarta kerülni. Még sok minden javítanivaló lett volna. A polgármesternek még el kell készítenie a hivatal mûködési szabályzatát, ami már szinte négy hónapja késik, valamint meg kell határoznia a köztisztviselôk konkrét feladatait. A pogármester úr most kezd rájönni arra, hogy sokkal egyszerûbb volt prefektusnak lenni, utasításokat adni, mint valamit végrehajtani.
Dorin Florea polgármester ezzel szemben kifejezte elégedettségét, amiért végre sikerült megszavazni a szerkezeti-szervezési felépítést. Jelentéktelennek minôsítette a módosításokat és figyelmeztetett, hogy nemcsak 33 személynek kell elhagynia a hivatalt, hanem rajtuk kívül mindazoknak, akik nem végzik majd megfelelôen munkájukat. "Nem lesz többé bocsánat a polgármesteri hivatalban" – jelentette ki Dorin Florea a tanácsülést követôen.
Olvasom a minap, hogy "az RMDSZ" (vagy annak bizonyos szegmentuma, részkörei, hangadói között egy csoport, az ideológia- és stratégia-kidolgozók egy kicsiny szelete – próbálom enyhíteni tagságomból következôen a hír sokkoló voltát) "beleszólást kér a Magyar Köztársaság hatóságainak tevékenységébe: jogot akar formálni arra, hogy ô állapítsa meg, ki számít magyarnak Romániában. Az RMDSZ" (kisebbségben egy kicsiny szókisebbség) "szerint magyar csak az lehet, aki valamelyik keresztény egyház tagja." Nos, ebben az esetben e sorok írója az életben nem lesz magyar, annak ellenére, hogy magyarul ír, amióta megtanult írni (jól- gyöngébben 1954-tôl), magyarul gondolkodik és álmodik (1947-tôl), más nyelven nem is tudna, annak ellenére, hogy még legalább két nyelven elfogadhatóan társalog tudományokról, szerelemrôl, politikáról és a cseremiszek halhatatlanságáról a bogárhátúak között. Nem lesz magyar, noha anyja magyar népdalokkal altatta és a szavakat így ültette nyelvére, ugyanis nem tagja egyetlen történelmi vagy történelmietlen felekezetnek, keresztény vagy keresztyén egyháznak, sôt semmilyen egyháznak sem híve, hanem úgy nevezett szabadgondolkodó, amely a magyar (európai) társadalomban legalább egy-másfél évszázada gyökeret vert, eresztett, elismert, a régebbi, a Szent István utáni (19-20. századi) magyar törvények szerint is bevett (nem bizonyos, hogy szeretett, de elfogadott) társadalmi kategória.
Jogunk van szabadon gondolkodni, ítélkezni lehetôségeink és magyarsághoz tartozásunk felett az anyanyelvünkön, tehát magyarul, ugyanis e sorok írója nem csudabogár, számtalan társa akad, akik merik vállalni a felekezeten kívüliséget és a magyarságot egyszerre, egy olyan korban, amikor az általános értékválság közepette a lakosság jelentôs hányada az egyházak felé fordult újra lelki, emberi, morális támaszért. Igényük jogos és törvényes.
Mi nem kívánnánk korlátozni ôket abban a jogukban, hogy istent imádják, amiként azt sem szeretnôk, ha ôk viszont bennünket zárnának ki a magyarság közegébôl, mert nem abban látjuk a legmagasabb fórumot, amiben a kereszténység avagy a hívô ember. Ettôl még járhatunk együtt színházba, azonos társaságba, étteremben társaloghatunk és együtt szidhatjuk magyarul a trehány, nemzetiség nélküli hivatalnokot és hivatalt, levelezhetünk vagy e-mailt válthatunk a tolerancia nevében.
Ha magyarnak lenni privilégium, akkor mi ezért a privilégiumért megküzdöttünk, amikor zsidóként, nem istenimádóként, szabadgondolkodóként, magyar értelmiségiként ragaszkodtunk az önkéntes asszimiláció, együttélés, szenvedésvállalás során szerzett, kapott, örökölt magyarságunkhoz, vállalva érte a jól ismert kisebbségi léttel járó magyar-specifikus hátrányokat és elônyöket: Ady Endre és Karinthy Frigyes, Kosztolányi és Pilinszky János, Nagy László és Szilágyi Domokos élvezetét, átadását gyermekeinknek. Vállaltuk a többletterhet, a magyar nyelvû iskolázást, tanítást, taníttatást, a könyvcsempészést Pestrôl, a kokárdát titkon a tiltott március 15-én, a városok régi és igaz történetének, emlékezetének fenntartását, tudjuk az aradi 13 nevét és felismerjük képrôl az arcukat, elmondtuk magyaroknak azt a történelmet és azt a szellemi tartományt, hová más, ma újra tüntetôen keresztény urak (akkor elvtársak) nem eresztették be ôket a proletár- internacionalizmus nacionalista nevében.
Mi akkor is magyarok maradtunk (néhány százan), amikor egyház nélkül kellett megállni és vállalni a "boszgorságot". Így mentünk egyetemre, így tanítottunk az iskolákban, írtunk újságot, cikket, novellát, verset, tudományt. Anyánk Auschwitzban, a barakkpriccsen fekve este József Attilát és Babitsot mondott az észak-erdélyi és kárpátaljai deportált zsidó asszonyoknak, és egy sem volt, aki ezért lehurrogta volna. Most ôt holnap, ha élne, külhoni állampolgársággal, magyarsággal nem illetnék bizonyos urak, mert aki megjárta a haláltábort és utána nem rohant megkeresztelkedni, az vegye ki a mocskos kezét a várható állampolgársági elônyök nagy gyümölcsöstálából?
Ilyen alapon tessék kizárni mindenkit, aki nem lépi át a templomok küszöbét, mindenkit tessék elaltatni, a szövetségek lehetôségétôl megfosztani. Ôk tehát csak ne beszéljenek magyarul, ne káromkodjanak Balassi nyelvén, ne énekeljenek Kodály-módszerrel magyar énekeket, ne játsszanak Bartókot, és ne foglalják el a helyünket, hátráljanak ki a kultúrából, amely nem befogadó többé – Szent István intelmei fabatkát sem érnek –, hanem kizáró, exkluzív lesz, mint egy mágnásklub.
Nem hiszem, hogy lelkeink kizárólagos számon tartója a felekezeti statisztika lenne. Ha az ember az RMDSZ- szavazók listáját böngészi, látnia kell, hogy akad számos gyanúsan nem magyar nevû. Nekik tehát tanácsoljuk: felejtsék el sürgôsen az egészet. Olyan szekér után iramodnak, talpalnak, amely soha fel nem veszi ôket. Csak álljanak be a nyelvszegények, kiebrudaltak, lesajnáltak, megalázottak és RMDSZ-t huhogók sorába. Ôk aztán nem fognak velünk, kereszt- és ideológiavivôkkel egy vagonban/buszon/repülôn/bivalyszekéren utazni Magyarországra. Még a vonatról is ledobjuk ôket, mielôtt jön a derék vámos és a helyretyutyu határôr, aki bennünket külhoni állampolgárokat megaláz majd euro-körmönfontolt vizslatásaival, ôket, a kitagadottakat pedig hasonló módon küldi a pokolra, de azért különbség van közöttünk. Mecsoda különbség! Ezt meg is fogják tárgyalni… magyarul és azon fognak sajnálkozni együttérzéssel a kizárók – ott a pokol bugyraiban –, milyen kár, hogy nem születtetek hívônek, magyarnak, milyen kár, hogy ti nem Európában éltek, mi pedig Európába nem érünk soha.
A 21. század küszöbén arról vitatkozni, ki a (minôségi) magyar, milyen legyen a magyar fajtiszta ménes, szelektorokat, kapukat, szûrôket állítani – rossz ízlésre, ferde gondolkozásra vall. Nem az RMDSZ sajátja, csak ezt merem remélni. Hiszen akkor rengeteg embert kell majd kidobni retroaktív (visszaható hatállyal) mûveltségünk berkeibôl, ligeteibôl, legolandjaiból: minden atomtudóst, számos magyar Nobel- díjast, írót, zenészt, rengeteg erdélyi gondolkodót és szellemi kiválóságot, azokat a kisembereket vagy tôkéseket, akik pénzükbôl részben eltartották a két világháború között a magyar kultúrát, a könyvkiadást, a folyóiratokat, rendezvényekre jártak, tapsoltak a színháznak, meg kell tagadni a magyar színészet hôseinek egyik részét és várni kell, hogy jöjjön végre az a szekér, mely fölves: a csendôrök kísérte stráfszekér, amely a téglagyári, sörgyári gettóba visz.
Avagy fel kellene végre eszmélniük az uraknak, akik végtelen kisebbségi gôgjükben nem veszik észre, miként, mennyire ártanak a magyarnak, az ôszinte szívbôl jött és vállalt magyarságnak, amely van olyan értékes, mint a született.
A minap egy felvételi vizsgán számos fiatalt volt alkalmam meghallgatni. Egy demokratikus, európaisággal felvértezett nemkormányzati szerv, civil szervezôdés nyit politikai kisiskolát érettségizô, elsôéves egyetemi ifjaknak. Köztük többen vegyes házasságból származtak. S egy sem beszélt magyarul. Még köznyelvi, basic-magyar szinten sem. De vallásukra rákérdezve, mind valamelyik nyugati keresztény felekezet tagjának vallotta magát vagy ortodoxnak. Nekik magyar nevük volt, nekünk csak felvett, választott, vagy még az sem. Mi ismerjük a saját kultúránkat, érte akár vitázni, kardoskodni is merünk nyíltan a sajtóban, tévében, bárhol. Védelmezni tudjuk. Ha kell, ad-hoc fordítókká válunk. Ha kell, megmondjuk, miként kell helyesen leírni Batthyány Ignác nevét. Szellemünk terjeszti a nekünk legkedvesebb kultúrát. (Úgy hisszük.) Megdobog a szívünk, ha a Regátban, a szórványban magyar szót hallunk, számon tartjuk a bukaresti magyar villamoskalauzt és a buzaui magyar koldust. Megvásároljuk az erdélyi magyar irodalmat, KZST-kre járunk. Stb.
Mielôtt bárki azt hinné, hogy fáj nekünk a kitagadás, elmondom, hogy igen. "Nagyon fáj" (József Attila).
És megkérdem a zsidóbérenc, keresztyén, magyar zseni Ady Endrével:
"Én nem vagyok magyar?"
A gépkocsivezetôk szakszervezetei
A gépkocsivezetôk szakszervezeteinek szövetsége ma a fôvárosban szervez demonstrációt az üzemanyagárak emelkedése ellen való tiltakozásként. A megmozduláson a megyénkbeli tagszervezet nem képviselteti magát, és helyben nem szerveznek hasonló akciókat.
Vas Stefan, a gépkocsivezetôk szakszervezetének megyénkbeli elnöke lapunknak elmondotta, tiltakozásaikat fôleg a fôvárosra összpontosítják, mivel az ezeket kiváltó okok hátterét elsôsorban ott vélik felfedezni. A továbbiakban már a konstancai kikötôben és a kôolajfinomítóknál is blokádokat szerveznek, a nyugat-európai országokon átsöpört tiltakozási hullámok mintájára. Más városokban nem szerveznek blokádokat, mert ezek fôleg azoknak a közlekedôknek okoznának nehézségeket, akik vétlenek a helyzetben.
– Egy országos megmozdulással talán már lehet eredményre jutni, de véleményem szerint a leghatékonyabb tiltakozás a novemberi választásokon való részvételkor fejezhetô ki – vélte az elnök, majd kifejtette, az utóbbi négy évben a szakszervezet soha nem talált meghallgatásra, amikor a szállítási ágazatot hátrányosan érintô intézkedések ellen tiltakozott. Szerinte a gazdasági nehézségek számos szállító céget a tönk szélére sodortak, fôleg ebben találja a magyarázatot arra is, hogy a szakszervezeti tagok száma is jelentôsen csökkent, a négy évvel ezelôtti ötezerhez képest mára a taglétszám már az ezret sem éri el.
A megyei kórház egészségügyi középkáderei tegnap délelôtt felfüggesztették a már egy hét óta tartó sztrájkot. Georgeta Pasaroiu Sanitas-alelnök a Népújságnak elmondta: Mivel a kórház igazgatótanácsának hétfôi ülésén ígéretet kaptak a 24-es sürgôsségi kormányrendelet elôírásainak szeptember 1-tôl való alkalmazására, október 14-ig felfüggesztik az általános sztrájkot, de ha mégsem történik meg a béremelés, ismét beszüntetik a tevékenységet. A megyei kórház vezetôsége által beígért fizetésemelés azokra a középkáderekre vonatkozik, akik az Egészségbiztosítási Pénztártól kapják a fizetést, nem vonatkozik viszony a tanügyi intézmények orvosi rendelôjében tevékenykedô asszisztensekre. Mihai Porutiu, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója kijelentette, hogy egyetért a Sanitas eme követelésével, hiszen "a törvény alkalmazását támogatni kell". A kérdés csak az, hogy mibôl fedezzék azt a megközelítôleg 3 milliárd lejt, ami a megyei kórház középkádereinek fizetésemeléshez szükséges?
A megyei kórház mellett a municípiumi kórház asszisztensei már napokkal ezelôtt felfüggesztették a sztrájkot, a megye többi kórházainak és járóbeteg-rendelôinek szakszervezeti képviselôi egyelôre tárgyalnak a vezetôkkel – tájékoztatott Emil Giurconiu, a Sanitas Maros megyei elnöke.
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum IX. D. osztályában ma tíztôl A csillagos ég a magyar népi kultúrában és népmûvészetben címmel tartanak nyílt osztályfônöki órát. Meghívott elôadó Bandi Dezsô iparmûvész, a líceum Paniti Barta Sándor népismereti faragó önképzôkörének irányítója.
A tánoló gyermek vagy felnôtt nagy történelmi múltú mozgáskultúránkkal, a táncot kísérô zenével, a viselkedési normákkal, öltözködési szokásokkal azonosul – olvasható a kibédiek meghívóján. Szombaton tíz órakor kezdôdik a népviseleti felvonulás a fôutcán, fél tizenegytôl ökumenikus istentiszteleten vesznek részt a vendégek, majd 12 órától kezdôdik a mûvelôdési ház színpadán a hagyományôrzô csoportok, együttesek, zenekarok, énekesek fellépése. Délután hattól táncház, este bál lesz.
Testvérgyülekezeti küldöttség érkezik vasárnap Szászrégenbe. A biatorbágyi vendégeket a szászrégeni református gyülekezet fogadja. Millenniumi zászlót szentelnek, és emlékkövet is avatnak. A 11 órakor kezdôdô istentiszteleten a vendéglelkész, Molnár Sándor hirdeti az igét.
A millenniumi koncertsorozat keretében ötödik találkozóját szervezi a szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet és az Intermezzo Kamarakórus. Pénteken délután hat órától kis kórusfesztivált tartanak a római katolikus templomban. Az Intermezzo mellett (karvezetôje Fülöp Judit) énekel a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyes Kar Orosz Pál József karnagy vezényletével és a szovátai Református Vegyes Kar (vezényel Tófalvi Edit).
A Bokréta Gyermek Néptánc Együttes szombaton 19 órai kezdettel szervezi szüreti bálját a meggyesfalvi mûvelôdési otthonban. Fellép a "régi" Bokréta és a mostani együttes. Lesz csôsztánc, tombola és különféle meglepetések.
– Kihez fordulnak szívesebben a lelki gondokkal küszködôk? – tette fel a kérdést dr. Bustya Dezsô lelkipásztor szombat délután a marosvásárhelyi Bay Zoltán amerikai könyvtárban tartott elôadása során.
A pasztorálpszichológia és a pszichoanalízis közötti különbségeket elemezve kiderült, hogy a pszichológus gyakran csak érdekes esetet lát a páciensében, részletekre bontja annak problémáját, míg a lelkigondozó magára az emberre figyel. Az emberek azonban megszokták, hogy inkább a pszichológustól, mint a lelkigondozótól kérjenek segítséget.
A pszichológustól eltérôen a lelkigondozó nem ad direkt tanácsokat a gyógyulást illetôen, célja, hogy maga a beteg találja meg a megoldást problémájára.
Az elôadás során gyakorlati tanácsok hangzottak el a lelkigondozás módszereirôl, felmerült a beteggel való identifikáció, szolidaritás, bizonyos fokú disztancia, és a hibákról is szó volt, amilyen a dogmatizáció, a moralizálás, általánosítás, amelyek elriasztják az embereket.
Az elítéltek lelkigondozásával is foglalkozó lelkész szerint nagyon fontos, hogy az orvos egyenrangú félként kezelje betegét, ne szégyelljen kezet fogni vele akkor sem, ha valamikor embert ölt az illetô.
– Mindannyian lelkigondozók kell hogy legyünk – hangzott el a végsô következtetés.
Az elôadást követô beszélgetés során olyan jövôbeli tervekrôl esett szó, mint az orvosok, fôleg a családorvosok pszichológiai- teológiai képzése, a telefonos lelkigondozói szolgálat bevezetése. Lakatos Gabriella programvezetô – a könyvtár munkatársa – szerint szükség volna rádiós lelkigondozásra is, de ez a vásárhelyi stúdióban egyelôre nem valósítható meg. A tervek között szerepel egy kétéves posztgraduális pszichológiai képzés is. Ugyanakkor jó volna, ha a könyvtár termében további, hasonló témájú elôadásokra kerülne sor, amelyekre talán nagyobb számban jöhetnének el a fiatalok.
Fél évszázad a ZENE szolgálatában
Október 5-12-e között kettôs eseménynek örülhetnek a marosvásárhelyi klasszikus muzsika hívei. A jelzett periódusban kerül sor a X. Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztiválra, másrészt pedig arra, hogy a helyi filharmónia, hazai és külhoni vendégmûvészek közremûködésével és a közönséggel együtt ünnepelhesse meg a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia megalakulásának 50. évfordulóját. Tekintettel minderre, a filharmónia igazgatósága tegnap a kora délutáni órákban sajtótájéjkoztatót tartott a Kultúrpalota kistermében. A helyi írott és elektronikus sajtó képviselôinek Vasile Cazan karnagy-igazgató és Csíky Boldizsár zeneszerô beszélt, illetve szót válthattunk Ilarion Ionescu-Galati-cal, a nagy hírnévnek örvendô brassói karmesterrel. Ô a csütörtöki nyitóhangversenyen dirigál. Vasile Cazan szólt az események mûvészi/erkölcsi jelentôségérôl, az emlékhangverseny-sorozat mûsoráról, elôadómûvészeirôl, kiemelve, hogy ez alkalommal a vásárhelyi zenei vonatkozások kerülnek elôtérbe. Csíky Boldizsár zeneszerzô ezúttal szerkesztôként is beszélt a tájékoztatón, hiszen az ünnepi mûsorfüzet összeállításában, megszerkesztésében vállalt oroszlánrészt. Ám nem kevesebb munka várt Vasile Cazan igazgatóra sem, aki a "füzetnyi" szöveget román nyelvre fordította. Közremûködött még összeállításában Elekes Márta-Adrienne, Végh Edit, Göllner Károly, Dávid Ilona, Haller Ildikó, Bartha László valamint Tereza Muresan. Nos, Csíky Boldizsár – többek között – a filharmónia fél évszázados múltjában fontos pillanatot jelentô három dátumról, szólt – lásd: 1911 –, amikor Metz Albert létrehozza a szimfonikus zenekart, l947: amikor Zeno Vancea a háború után újraalakítja a szimfonikus zenekart, illetve 1950: amikortól hivatásos állami filharmóniáról beszélhetünk Marosvásárhelyen. Galati mester az ôt városunkhoz fûzô emlékeirôl, városunk általa értékelt zenei múltjáról beszélt, méltányolva a zenekart, és felidézett néhányat a Silvestrivel kapcsolatos emlékeibôl. Technikai, szervezési kérdésekre a filharmónia aligazgatója, Vasile Muresan válaszolt.. Végül annyit még, hogy a filharmónia igazgatósága október 11-én, du. 5 órai kezdettel ünnepi fogadásra várja a ma élô nyugdíjas munkatársait. Másrészt, ettôl az évadtól valamennyi hangversenyen díjmentesen vehetnek részt a nyugdíjasaik. Ennek érdekében kérik, szíveskedjenek a titkárságon megjelenni.
A választási kampány küszöbén komoly harcok folynak a parlamenti helyekért. A pártlisták nagyjából elkészültek, kisebb-nagyobb ellentétek, divergenciák, hadakozások után kialakulni látszik azok névsora, akik a következô négy évre a törvényhozásba szeretnének kerülni. Az RMDSZ sem kivétel, a bejutó helyekért elôválasztásokon, területi üléseken méretkezhetnek meg a pretendensek. Az effajta válogatás eredményét ki-ki a maga módján éli meg. Voltak, akik elegánsan visszavonultak, tudomásul véve a "helyzetet", mások pedig csak azért is indulni akarnak az ôszi választásokon - függetlenként. Függetlenként, gyakorlatilag a saját szervezetük ellenében. Az RMDSZ Maros megyei képviselô- és szenátorjelöltjeit kérdeztük: mi a véleményük a független jelöltekrôl?
Frunda György: A megmérettetés híve vagyok. Azt vallom, hogy a magyar közösség legjobban felkészült egyénei képviseljék érdekeiket a parlamentben. Ugyanakkor azt nem tudom elfogadni, hogy aki az RMDSZ-en belül a megmérettetés során alulmaradt, függetlenként induljon. Egy ilyen önjelölés azt jelenti, hogy az illetô urat nem a közérdek vezérli, nem a magyar közösség gondjait szeretné orvosolni és eredményeket elérni, hanem az, hogy ô benn legyen a parlamentben. Ezért még elméletben sem tudom elfogadni a független jelölteket.
Aki függetlenként indul, az az RMDSZ és a romániai magyarság ellen tesz, mert tökletesen tisztában van azzal, hogy soha meg nem kapja a bejutáshoz szükséges szavazatszámot, de azzal is tisztában van, hogy az RMDSZ-tôl vesz el pár száz szavazatot, ami oda vezethet, hogy esetleg eggyel kevesebb képviselô jut be a parlamentbe. Nem x vagy y személyrôl, hanem politikai elvrôl és jóérzésrôl van szó. Minél többen képviselik a magyarságot a parlamentben, annál nagyobb a lehetôsége annak, hogy sikerre vigyék a kitûzött célokat. Ha pedig egy-egy független jelölt miatt kevesebben jutnak be a törvényhozásba, az is megtörténhet, hogy elveszítjük, amit sikerült eddig elérni. Ezért ajánlom mindenki vigyelmébe: szavazzon józan esze és lelkiismerete szerint, mert a következô négy év függ attól, hogy kik képviselik a parlamentben, és milyen szava lesz az RMDSZ-nek. A független jelöltek az RMDSZ-t gyengítik.
Kelemen Atilla: Véleményem szerint a romániai magyarság egysége nem egy kohéziós erô egysége, hanem a kisebbségi sorsban élô magyarság hógolyó-egysége, amely a kívülrôl jövô támadások, ütések nyomán válik egyre szorosabbá, erôsebbé. Egyetlen érdembeli politikai megnyilvánulásunk sem lehetséges enélkül. Minden cselekedetünk csak a sokat hangoztatott, olykor kárhoztatott egységben lehetséges.
A független jelöltek indulása ennek az egységnek a megbontását jelenti. Aki függetlenként indul, az az RMDSZ, illetve a romániai magyarság érdekei ellen indul bármely választáson. Én ezt hangoztattam négy évvel ezelôtt, fenntartom ma is. Közösségi érdekekért eredményesen csak egységesen lehet politizálni.
Borbély László: Lényeges kérdésrôl van szó, mert abból kell kiindulni, hogy az RMDSZ nem politikai párt, hanem érdekvédelmi szövetség. Ez azt jelenti, hogy a magyar közösség érdekeit képviseli. Hála istennek, tíz éven keresztül sikerült megôrizni az egységét. Az RMDSZ ebben az évben olyan jelölési rendszert dolgozott ki, amely lehetôséget adott a jelölteknek, hogy elôválasztáson vagy küldöttgyûlésen mérettessenek meg, ne egy szûk testület döntsön arról, ki kerül a listára. Aki ezek után függetlenként indul, az RMDSZ és a magyarság érdeke ellen cselekszik. Nem beszélve arról, hogy az idén 5 százalék a bejutási küszöb. Ezért is egyik jelszavunk lesz: Talpra magyar!, mert valóban minden szavazat számít.
Annál furcsább, hogy valakinek eszébe jut függetlenként indulni, mert a helyhatósági választásokon bebizonyosodott, hogy aki Fodor Imrétôl 800 szavazatot elvitt, tudta, hogy a magyarság ellen cselekszik, s megakadályozta, hogy az elsô fordulóban Fodor Imre megnyerje a választásokat.
A tanulság kézenfekvô, s minden magyarázás, indoklás hamis. A függetlenként való indulás a választásokon, semmivel sem igazolható, csakis kárt okoz.
Kerekes Károly: Véleményem szerint nemzeti közösségünk keretén belül a függetlenként indulás kérdése a parlamenti választásokon teljesen másként tevôdik fel, mint a többségi románság esetében.
Természetesen a függetlenként való indulás alkotmányos jog, de elgondolkoztató lehet, hogy ismert vagy elismert személyiségek miért választják a függetlenként való megmérettetést.
Az sem lenne érdektelen, ha a sajtó nyilvánossága elôtt is megindokolnák az érintettek: miért választották ezt az utat, annak ellenére, hogy az RMDSZ sokuk hite szerint a romániai magyarság érdekeit képviselô szokszínû szervezet. Én fájdalmasnak és aggasztónak tartom a tagadhatatlan valóságot: a független jelöltek – tetszik, nem tetszik – az RMDSZ szavazóbázisát gyengítik az 5 százalékos választási küszöb elérésében.
Makkai Gergely: A sokszínûség nem árt. Másfelôl nézve azonban vigyázni kellene, mert komoly forrása lehet annak, hogy széthúzza a választókat. Véleményem szerint meg kellene ôrizni az egységet, s arra kellene törekedni, hogy ne forgácsoljuk szét a választótömeget. Tavasszal ugyanis volt már errôl szomorú tapasztalatunk. Nem ellenzem, de támogatni sem tudom, mert széthúzza a választókat.
hétfô este Valeriu Tabara, a (PUNR-PNR) Nemzeti Szövetség társelnöke, aki Besztercérôl jövet, útban Bukarest felé megállt Marosvásárhelyen is. Sokat beszélt arról az idôrôl, amikor a PDSR és Nagy-Románia Párttal közös koalícióban mezôgazdasági miniszter volt, emellett állandóan emlegette a Demokrata Pártot, amelyre a jelek szerint nagyon haragszik, s a napokkal korábbi csoportos kilépésre, illetve arra hivatkozva, hogy a "szakadárok" találkozni kívántak volna vele, kijelentette, hogy "nem rendelésre" jött, hanem csak úgy. A Maros megyei helyzetrôl azt mondta, hogy nem is érdemes errôl beszélni, aki akar, mehet. Sôt, mehettek volna többen is. Mert, mondta egyebek között, egyesek jó üzletet láttak a politikában, s meggazdagodtak a párt hátán. Most pedig – szerinte – megtisztult a megyei szervezet. Ô pedig, zárta beszédét, az elvi politizálás híve.
A SRI volt igazgatója, Virgil Magureanu pártjával nemrég kötött szövetségrôl azt mondta, hogy fontos volt a "nemzeti politikai erôk" egyesítése. Hozzátette: a "nemzeti politika" nem enged meg kompromisszumokat.
A Népújság kérdésére, hogy, ha Gheorghe Funar a Maros megyei PRM listáin indul, lesz-e képes olyan ellenjelöltet állítani, aki megakadályozza, hogy Funar elszívja a PUNR-választókat, magabiztosan kijelentette: nekik nincs szükségek ellenjelöltre, nem félnek sem Funartól, sem mástól, s hogy a választók döntik el, kire adják voksukat.
Cáfolta azt a hírt is, miszerint ôsszel visszavonul a politikai életbôl.
Még jó, hogy megírta az újság. Ha levelet vagy külön értesítést kapnánk, hogy utolért a szerencse és nyertünk háromszázötven dollárt, ne higgyünk a szemünknek és ne telefonáljunk sehova. Az a telefonszám, amelyet hívni kellene, csak szóval tartja az embert; persze, nem tudunk meg sokat, csak annyit, hogy talán meglehet a pénz is, ha a sok telefonáló közül minket választ majd az automata kiszámoló masinéria. Egyszer, valamikor, esetleg sohanapján. Csak gyôzzük kivárni.
Mondom, még jó, hogy írta az újság, aki naiv és hiszékeny, annak a zsebe bánja és nézheti majd a telefonszámláját. Félmilliónyit is veszíthet, ha csak egyszer végighallgatja a csalóka csevegést arról, hogyan is üthetné markát az a néhány száz dollár. Nem, nem holmi gyöngélkedô lej, hanem valuta a javából. Csak úgy ingyen, munka nélkül; hull, mint a manna.
A csalás nyilvánvaló. Hülyítik a szerencsétlent, kivennék a zsebébôl azt si, ami nincs. Mert a nyereségvágy ilyen. Van, aki kitalálja, hogyan lehetne kifosztani valakit és van, akinek hízelgô a dolog és elhiszi, vele csak jótékonykodni akarnak. Persze, nem kellene bedôlni neki. De könnyû mondani. Ahol nagy úr a nincstelenség, ott az ember akármibe belekapaszkodik, s ha ígérnek, tartja a kezét s eszébe sem jut, hogy a semmit is elveszítheti. Rajtavesztenek sokan. Besöpri áldozatait a telefonbetyár. Mert az. Aki nagyon jól tudja, miért ígér és mire játszik.
Figyelmeztetnek, ne telefonáljunk. Nincs, ami megérné. Még szép. Országos a botrány, hát akkor miért ne szólnának. Pedig a csalót könnyebb lenne leinteni, kikapcsolni. De nem. Hová gondol a jóember?! Itt joga van annak is, aki alantas módon szerzi a pénzt. És nem is akármilyen. Ámíthat, csábíthat toronyórával láncostól, hazudhat, amekkorát akar, számon kérni úgysem fogja senki. A telefonvonal, ahol mindezt teheti, még fungál, nincs ki levágja a végérôl a mesterkedôt. Busás hasznot hajt annak is, aki üzemelteti. Így aztán miért ne fosztogatnának tovább?!… Sorolhatnám az üzérkedôk kisded játékait, amelyeknek híre ment a világban. Lebuktak az egyikkel, kiravaszkodtak másikat. S rendre még sokfélét. Ma az egész ország várja, hogy nyerhessen. Nem számít, hogyan. Valami keveset, ha másképpen nem lehet, mert itt csak akkor valaki a valaki. Ha munka nélkül kamatoztathatja azt, ami van, és legtöbbször azt is, ami nincs. Az erkölcs csupán ennyi.
Több, mint negyedszázad után ôseim sírját jöttem látogatni szülôvárosomba, Marosvásárhelyre.
Szûkre szabott idôm nem engedte az alaposabb körültekintést, csupán impressziók vágtak mellbe. Nemcsak én vénültem, városom is változott, még ha nem is mindig elônyére. Felbukkantak csodálatos emlékképek, lesújtó pillanatképek, és bolyongtam a városban megtért tékozló fiúként és kivert idegenként. Nem botlottam ismerôsökbe, de néha elsuhanó arcokban gyermekkorom ismerôseit véltem felfedezni.
Aztán egy néptelen utcasarkon rám dudált valaki egy autóból, fékezett, és gimnáziumbeli kedves jó barátom arca mosolygott rám. Mint említettem, idôszûke miatt, néhány mondatot váltottunk, majd elváltunk egy reménybeli újratalálkozás ígéretével. A néhány percnyi együttlét alatt régvolt ismerôsök, barátok sorsáról váltottunk szavakat, de újságolta is, hogy szeptember elején Bolyai- világtalálkozó volt Vásárhelyen.
Másnap a visszaúton az egyik utasban kedves matematika- tanáromat láttam viszont, istenem, majd 40 év múltával. Említette a Bolyai- világtalálkozót.
Vegyes érzelmek rohantak meg: az örömé, a bosszúságé, a sértettségé… Hogy nem tudtam róla? És hogy nem tudott róla sok, nagyon sok a szétszóródott bolyaisták közül?
Örvendtem, hogy vannak önfeláldozó emberek, akik igyekeznek hagyományokat teremteni meg feltámasztani, mert ezek nélkül nagyon szürke lesz életünk; bosszús voltam meg sértett, hogy nem tudtam róla, meg hogy nem teremtettek megfelelô publicitást egy ilyen eseménynek.
Fel sem merem tételezni, hogy az ilyen találkozókat zárt körû klubeseményként szándékoznak kezelni szûk, de annál aktívabb baráti társaságok. Nem, ez biztos nem így van, ezt a gondolatot azonnal el kell hessegetni. Nagy a valószínûsége, hogy a szervezôbizottság – nevezzük egyszerûen így – nem eurokomfort módon járt el, hogy mai divatos szójárással éljek. Mert ugye közismert tény, hogy a történelem a bolyaistákat szétszórta a szélrózsa minden irányába, némelyiküket nagyon messzi tájakra, de ôk azért nem kevésbé jó és hûséges bolyaisták, csupán a helyi sajtó és rádió hatósugarából is kikerültek, mert minden elismerésünk és tiszteletünk ellenére nem a BBC vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung hatótávolságával rendelkeznek. De a Duna TV igen, és biztos vagyok benne, hogy egy ilyen fontos esemény közhírré tételét díjmentesen vállalná, úgyszintén budapesti nagy napilapok is. Tehát, kedves barátaink, a jövôben éljetek ezekkel a lehetôségekkel, valószínûleg többen tolonganának a két Bolyai szobra körül.
dr. Benke József belgyógyász fôorvos
Heidelberg – Budapest
Dennis Hammond, a Gyermekek Világának Nagykövetsége Alapítvány elnöke, Virág György, a megyei tanács elnöke, Domby Károly, a megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság igazgatója, Paul Crisan, az alapítvány romániai képviselôje és Sângeorzan Remus marosszentkirályi polgármester tegnap délelôtt a prefektúra kistermében aláírták azt a szerzôdést, amely nyomán az alapítvány 30-31 milliárd lejjel járul hozzá az árva és elhagyott gyermekek számára szentkirály határában épülô, félkész állapotban levô, elhelyezési központ befejezéséhez.
A találkozón Virág György röviden ismertette a központ történetét: a megyei tanács 1995-ben Marosszentkirály község területén hozzálátott egy nagy központi épületbôl és 11 kisebb házból álló elhelyezési központ építéséhez. 1998-ban pénzhiány miatt a munkálatokat abbahagyták, a félkész épületek folytatására azóta nem került sor. A kaliforniai székhelyû Children’s World Embassy (Gyermekek Világának Nagykövetsége) Alapítvány, többszöri egyeztetô tárgyalás után, vállalta az épületek befejezését, berendezését és a szerzôdés ideje alatti mûködtetését. A központ teljes felszerelésével a megyei tanács tulajdonában marad. A 49 évre szóló szerzôdést csak az aláíró felek beleegyezésével lehet módosítani – mondta a megyei tanács elnöke.
– A központnak A reménység falva nevet választottuk. Itt az árva és elhagyott gyerekeknek megfelelô körülményeket s jobb jövôt akarunk biztosítani. Véleményünk szerint minden gyermek értékes kincse a társadalomnak, s ezért ôrizni, nevelni kell ôket – összegzett Dennis Hammond, az alapítvány elnöke, aki azt is elmondta, hogy terveik szerint tavasszal fognak neki a munkálatoknak.
Az alapítvány 2002-ben avatná fel a közel 100 kiskorúnak helyet biztosító központot. Egy házban nyolc-tíz, 7-14 éves, egészséges és szellemi, mozgássérült gyerek lakna nevelôszülôkkel együtt. Ily módon megfelelô életkörülményeket biztosítanának az elhagyott, sérült vagy egészséges gyermekeknek, megkönnyítenék a társadalomba való beilleszkedésüket, s csökkentenék a többnyire zsúfolt árvaházakban, kórházotthonokban élô kiskorúak számát.
Marosvásárhelyen, a cigányoklakta Hidegvölgyben él Gidófalvi Sárika, viskószerû kis házban. Tisztaságban, ápoltan, gondozottan. Beteg – tudjuk meg özv. Lôrincz Jánosnétól, aki így folytatja mondandóját: A család öt gyermekének a legkisebbje volt. Édesapja 46 éves korában halt meg. Sárika árvaházban nevelkedett. Iskolába alig járt. Olvasni önszorgalomból tanult a Bibliából. Vallása mint eltartójáé. A szülôi szeretet melegét, a család oltalmát, gondoskodását sohasem érezhette. Az árvaházból kikerülve munkájából élt. 1932-ben állt össze férjével, akivel l7 évet töltött. Sokat szenvedett miatta. Mert verte, bántalmazta. Külön is váltak. Fiát a második világháborúban légnyomás érte. Felgyógyult ugyan, de mindössze 24 éves, amikor 1945-ben a mezôn, kukoricaszedés közben aknára lép. Levágják a lábát, nem sokkal ezután meghal. Így maradt teljesen magára Sárika. Balesetben mindkét lába eltörött, ám ebbôl is, mint annyi más betegségbôl, felépült. Míg ereje és egészsége engedte, eljárt a templomba. 40 éve nem hagyta el otthonát. Rendezett kis szobájában gyakori a látogató. A nôszövetségi tagok kétnaponként gondoskodnak fôtt ételrôl, tisztanemûrôl, gyógyszerrôl, sôt anyagiakról is, a kiadások fedezésére. Köszönet mindezért a Gecse utcai, a Ludas utcai, a vártemplomi, a cserealji, a Szabadság utcai valamint a November 7 negyedbeli egyházközség nôszövetségének. Reméljük – zárta rövidre szabott elôszavát özv. Lôrincz Jánosné – ,hogy az ezredforduló napján együtt ünnepel azokkal, akik ôt ennyire szeretik...
Mint kis galambdúc, halványkék házikója úgy fogadja a göröngyös udvarba lépôt. Kellemesen fûtött szobájában Sárika nénit ágyban találjuk. Két fejkendô oltalmával, nagy, fehér párnának támasztva szvetteres hátát. Asszonykéz nyoma mindenütt a szobányi lakásban. – Fáradt vagyok, kedveském! Megviselt ez a tüdôgyulladás. Halkan, nehézkesen kel ajkán a beszéd. Szavát gyakorta szegi köhögés. Tétova, laza mozdulattal csitítja. Ezzel együtt örvend a látogatásnak. Kíváncsian kérdezve: – Honnan tudja, kedveském, hogy még élek?! – indítja emlékezését...
– Február 3-án töltöttem a 99-et. A 100. ágyhoz kötött. Istennek hála, a keresztények segítenek. Esténként sírva fekszem. A szívem… Családom?! A temetôben. Látja-e, azokat a képeket a falon? Mind azoktól kaptam, akik engem annyi idôn át felkerestek és gyámolítottak. Sokan közülük már nem is élnek. Vásárhelyiek, magyarországiak, svájciak, hollandok és másfelôlrôl valók. Olykor nézegetem ôket. A férjem?! Elég gonosz volt. Nem voltunk megesküdve. Nem szeretett dolgozni. Csak a hamar munkát kereste. Én házakhoz jártam. Az egyik családnál 42 évig, egy másiknál 22-ig, ismét másnál 15 évig dolgoztam. Finom úri asszonyoknál. Ôk voltak nekem az iskola is. Takarítottam, mostam, mosogattam. Míg beteg nem lettem. Éjjel magamért dolgoztam, nappal másnak. Így, amilyen kicsi, semmi voltam. 1945 júliusában összeestem. Szívszélhûdés, tetszik tudni.
Jobb két darab kenyér, mint egy. Mert ha az egyik leesik is, marad a társa: Ezt azért mondom, mert én az árvasággal nôttem fel. Menhelyen. Olyan jó anyám volt! És olyan lánytestvérem! Hároméves voltam, amikor édesapám meghalt. A gonosz anyám két hétre rá férjhez ment. Mindenkit arra kérek, a gyermekét ne dobja el! Becsülje. Mert mondjam meg a valót! A fiam szerelemgyermek. Alig volt négyhetes, amikor velem együtt menhelyre került. Mint ahogy én is gyermekkoromban. Mert anyám és mostohaapám, hogy szabaduljanak tôlem, átdobtak a háztetôn. Hogy leljem halálomat. De az Isten másként akarta. A szomszédok kórházba vittek. Oldalbordám törött, sok zúzódásom volt. Mégis meggyógyultam. Anyámnak többet nem adtak vissza. A bíró árvaházba adott. Ott éltem hétéves koromig, amikortól aztán egy-egy család magához vett libapásztornak vagy kisgyermek mellé pesztrálni. l4-l5 éves lehettem, amikor a nagyobbik fiútestvérem felkeresett a menhelyen. Nevem más volt mint az övé, vallásom is. Igaz, amint felcseperedtek, ôk is elmentek hazulról. Nem együtt nôttünk fel. Nem is ismertük egymást. Amikor aztán szolgálni kezdtem járni, anyám azzal jött hozzám, hogy lopjak neki! Azt már nem! Menjen – mondtam –, kérjen asszonyomtól. Akinél – az elején – öt évig szolgáltam. Elment nyaralni és mindent rám bízott. Pedig fiatal voltam. Most már nagyon le vagyok járva. Nem várom senkitôl a segítséget. Mert az Úr Jézus azt mondja: Ne búsUlj, én küldök neked, amire szükséged van...
Tetszik tudni, mondják nekem az asszonyok, amikor jönnek, hogy erôsen gonosz, rossz emberek világába jutottunk. De azért van köztük lelkes is, aki szereti a szegényt is. Nagy tisztelettel is vagyok iránta. Itt soha bajom a Rossztól nem esett. Sok nyomorúságon mentem mégis át. Sok keserû poharat kiittam. Ezért nem is gondoltam, hogy megérem a századik évet. És még a 2001-et is! Ilyen kicsi semmin, ebben a házban. Azt kérem az Istentôl, tartsa meg az elménket, a szemünk fényét és lelkünkben a világosságot!
Belefáradt a "hosszú" szóba. Vékonyka fél keze végig a tenyerem bújta. Furcsa örömmel, szobájának tiszta csendjével és a lelkének békéjével búcsúztam Sárika nénitôl.A Hidegvölgy utolsó sikátorában élô kis fehér galambtól...
Késik a kis lakóstársulûsok létrehozása
A tél közeledtével nô a pánikhangulat a tömbházlakók körében. A hideg évszak beálltával mélyebbre kell a zsebbe nyúlni, elviselhetetlenné válhatnak a közköltségek Az önkormányzatnál bejelentett panaszok alapján készült nem hivatalos statisztika szerint a több mint negyvenötezer tömbházlakás lakójának fele szociális gondokkal küzd. A magas energiaárakat tartalmazó, felduzzasztott számlákat azonban ki kell fizetni. A szolgáltatókkal szemben felhalmozott adósságok nagyon magasak. Az Energomur ÖV-nek 15,9 milliárd, az Aquaservnek 22,5 milliárd, míg a gázszolgáltató vállalatnak 1,2 millió lejjel tartoznmak a lakótársulások. Megtörténhet, hogy maholnap elzárják a gázcsapokat, megszüntetik a melegvíz-szolgáltatást és egyes tömbházakban fûtés sem lesz. Az adósokkal szemben a lakók magánszemélyként még csak fel sem léphetnek. De ha lépcsôházankénti tulajdonosi társulásba tömörülnek, akkor könnyebben "sarokba szoríthatók" az adósok, és ellenôrizhetôbb a fogyasztás és számlázás. A kis, tömbházankénti, illetve lépcsôházankénti lakótársulások létrehozását szorgalmazza a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal is.
Gyorsan kell lépni - mondotta Csegzi Sándor alpolgármester. A tömbházlakások legnagyobb része magántulajdonba került, így a lakók most már saját maguk döntenek az ingatlannal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Kisebb közösségeknek könnyebb a tömbház adminisztrálásából adódó jogi kérdésekben határozni. Olyan fontos kérdéseket kellene sürgôsen, még a tél beállta elôtt megoldani, mint a mikrohôközpontok kérdése, a lépcsôházankénti hôközpontok szerelése, a hôenergia- és melegvíz-mérô mûszerek szerelése, tetôjavítás, liftkarbantartás. A polgármesteri hivatal több ízben felhívta erre a lakótársulások figyelmét, a közelmúltban tartott felkészítôn is errôl esett szó. Ennek ellenére késlekedik a kis lakótársulások létrehozása, amelyet egyrészt a jelenlegi adminisztrátorok ellenállásával, másrészt a lakók passzivitásával, vagy a bürokráciától való félelemmel magyaráznak.
Az ügyintézés megkönnyítésére a polgármesteri hivatal minden segítséget megad azok számára, akik tömbházankénti tulajdonosi társulást szeretnének létrehozni. A Lakástulajdonosi Közösségek és Közszolgálati Kapcsolatok Irodájában Klósz Zsuzsanna szakfelügyelô rendelkezésünkre bocsátotta azt a "szamárvezetôt", amelynek alapján létrehozhatók a társulások. A teendôk lépésrôl lépésre a következôk: telekkönyvi kivonat igénylése a törvényszékrôl, (15.000 – 1500 lej bélyegilleték); az alakuló lakótársulási közgyûlés összehívása, amelyen elfogadják, hogy külön lakótársulást hoznak létre, eldöntik, hol lesz a tulajdonosi társulás székhelye, aláírják a társulási egyezményt és elfogadják a mûködési szabályzatot (statútumot), megválasztják a végrehajtó bizottságot, az elnököt és cenzorbizottságot (a tulajdonosi társulás akkor jöhet létre, ha a lakások több mint fele arányban mellette döntenek); közjegyzô által hitelesíttetni kell a közgyûlésen elfogadott statútumot és a társulási egyezményt, majd ezeket a polgármesteri hivatal épületében mûködô pénzügyi osztályra (35-ös szoba) kell benyújtani, a hitelesítést bármely közjegyzôi irodában elvégzik 3000–1500 bélyegilleték és a közjegyzôi költség fejében. A pénzügyi osztályra benyújtandó dossziénak tartalmazia kell: a statútumot, a társulási egyezményt, az alakuló közgyûlés jegyzôkönyvét, a bejegyzését kérik.
Miután a kérést iktatták és jóváhagyták (a kifutási idô körülbelül két hét), a társulás bélyegzôt rendel, bankszámlát nyit, bejegyzik a pénzügyi osztályon (cod fiscal), számot adnak. Ezt követi a szolgáltatókkal való szerzôdéskötés és a társulás vagyonának átvétele.
A kisebb tulajdonosi társulások leválásáig a városban körülbelül 240 lakóbizottság, illetve társulás mûködött. A polgármesteri hivatal iktatójában most már a 644. számot is kiosztották, de ez nem azt jelenti, hogy mind a 400-an a végére jártak az ügyintézésnek.
A polgármesteri hivatal alagsori, 101-es számú szobájában minderrôl nyomtatott szöveget nyújtanak át az érdeklôdôknek, beleértve az elôre elkészített, de nem kötelezôen követendô statútumot, továbbá típuskérést, jegyzôkönyvmintát és típusnyomtatványt a társulási egyezményhez.
Tevékenyek voltak a fogyasztóvédô felügyelôk
A megyei Fogyasztóvédô Hivatal felügyelôi szeptemberben 19 építôanyag-forgalmazó céget ellenôriztek, felmérve, hogy az érintettek a termékek minôségének megôrzése érdekében elvégzik-e – engedélyezett laboratóriumokban – az elôírt vizsgálatokat. Mint a hivataltól kapott közleménybôl kiderül, a fogyasztóvédô felügyelôk a megyei építészeti felügyelôség alkalmazottaival hat termelô, három importáruval kereskedô és tíz forgalmazó cég tevékenységét vizsgálták. A kihágást elkövetôk közül megemlíthetô: a marosvásárhelyi Apolodor Kft. s a náznánfalvi Contrans Com Benta üzletében a vásárlókat nem tájékoztatták a termékek minôségérôl, a gyártási idôpontról és a szavatossági idôrôl, a festékek összetevôi és a használati utasítás nem volt lefordítva román nyelvre. A szászrégeni Lazar Kft.-nek valamint a marosvásárhelyi Mega Product Marketing Kft.-nek nem volt meg az egyéni technikai iratcsomója, a technikai engedélye. Minôségileg nem feleltek meg az elôírásoknak a marosvásárhelyi Mureseni Rt., a dicsôszentmártoni Cars Rt., a szászrégeni Velmur Com Kft. által forgalmazott kerámia- és cseréptermékek. A szászrégeni Muresan családi vállalkozás, valamint a megyeszékhelyi Romur Rt. raktárában nem tartották be a tárolási feltételeket, például a cserepeket a földön tárolták, holott lebetonozott felületre kell helyezni azokat. A vizsgálatok nyomán a felügyelôk megállapították, hogy csak a megyeszékhelyi Holding Építkezési Vállalat Rt. rendelkezik a szakigazgatóság felhatalmazásával, így csak ott lehet elvégeztetni az építôanyagok minôségi ellenôrzését. A kihágásokért, törvénytelenségekért a felügyelôk 14 millió lej büntetést róttak ki, s 2.305 millió lej értékû terméket ideiglenesen kivontak a forgalomból.
A élelmiszerüzleteket, élelmiszeripari termékeket gyártó, forgalmazó egységeket ellenôrzive a fogyasztóvédôk a következô kihágásokat tapasztalták: a segesvári Coralia Kft. nagybani lerakatában román felirat nélküli befôttek voltak, s nem biztosították a tejtermékek tárolásához szükséges feltételeket. Az üdítôitalokat gyártó disznajói Trans Play Com Prod Kft. a bevallott minôségi értékekkel nem egyezô üdítôitalokat készített, az egység bárjában kellemetlen szag van, a poharak nincsenek rendesen kimosva, s a személyzet nem rendelkezik egészségügyi igazolvánnyal. A marosvásárhelyi Ankara Impex Kft. pékségében nem tartják be az egészségügyi követelményeket, a helyiség piszkos volt, az alkalmazottak cigarettáztak, a meleg kenyeret piszkos fóliával takarták le, a termékek mennyisége nem egyezett a bevalottal. A szászrégeni Levi prod Com bárjában az egyszer használatos söröspoharakat kimosták és újra használták azokat, a bejáratnál nen volt feltüntetve látható helyen a cégjel és a nyitvatartási idô. A marosvásárhelyi Zani Serv Kft. engedély nélkül szerelt egyéni hôközpontokat, nem vállalt garanciát, s nem bocsátott ki számlát az elvett összegrôl. A fent említett kihágásokért a fogyasztóvédôk ideiglenesen felfüggesztették hat egység mûködését, s 12.250.000 lej összbüntetést róttak ki.
Az elmúlt hónapban a fogyasztóvédô hivatal alkalmazottai a köztisztasági és közbiztonsági vegyes bizottság által tavaly ellenôrzött s megbüntetett egységeket is felkeresték. A 38 egység közül 8 megszûnt, három helyen új kereskedelmi egység tevékenykedett. A közélelmezési vállalkozásokat vizsgálva megállapították, hogy hat egységben nem tartják be az egészségügyi követelményeket: a mellékhelyiség piszkos volt, a melegvíz-csapok nem mûködtek, a poharakat nem fertôtlenítették. A vizsgált egységek közül háromban lejárt szavatossági idejû élelmiszereket forgalmaztak. Két élelmiszerüzletben ugyanaz az eladó adta a kenyeret, s vette el a pénzt. A hivatal közleményébôl megtudhatjuk, hogy melyek azok a helyek, ahol a tavaly észlelt hiányosságokat nem orvosolták: az Erca Com Kft., a Mon Ami Prod Com Kft., a Total Com Service Kft., a Prod Com Lucia Kft. A kihágásokért 9.500.000 lejre büntettek, s hét egységet ideiglenesen bezárattak.
A Kiskun-Románia leányvállalatot Szatmárnémetiben jegyezték be 1998-ban. A cég vezetése Mezôzáhon 1999 októberében szervezte meg az elsô tudományos szimpóziumot. Idén, szeptember 19-én Radnóton került sor a második rendezvényre, amelyet a Kiskun-Románia közösen szervezett a megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatallal. A tapasztalatcserén alapuló tanácskozáson agrármérnökök, kísérleti állomások, növényvédelmi felügyelôségek szakemberei, egyéni gazdálkodók, mezôgépészeti állomások vezetôi, más mezôgazdasági intézmények, hivatalok képviselôi vettek részt. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a Magyarországon bejegyzett Kiskun – hibridkukoricát és vetômagot termelô, kutatóközponttal rendelkezô – holding tulajdonosa, dr. Samir Rady professzor. Miután meglátogattuk a Radnót határában létesített kísérleti parcellákat, a Kairóból elszármazott, magas szinten képzett szakember, kutató, menedzser készségesen válaszolt kérdéseinkre.
– A kairói és a gödöllôi mezôgazdasági egyetem együttmûködési szerzôdése alapján jutottam 1962-ben Debrecenbe, az egyéves gyakorlati tevékenység elvégzése céljából. A következô évben hazautaztam Kairóba. Átadták a szakdiplomát, 1964-ben visszatértem Magyarországra, ezúttal a Magyar Akadémiára, a tudományos fokozatok megszerzése érdekében. A kandidátusi fokozatot 1970-ben adták át. Azóta foglalkozom kukorica-nemesítéssel.
– Mert addig Magyarországon az általam kiválasztott kutatási témával – a gyökérszelekció felhasználásával a fajtatermesztésben – senki sem foglalkozott. Tudni kell azt, hogy Egyiptomban a kukorica nagyon fontos növény. Mivel ott a mezôgazdasági területek felszínének zöme homokos, tanulmányaim célja volt, hogy miként fejleszthetô a növény gyökereinek hossza, szárazságtûrôbbé tehetô-e, s a homokos talajon lehet-e gazdaságosan termelni. Ahhoz, hogy a munkát elkezdjem, meg kellett teremteni a gazdasági alapot. Idôközben megnôsültem, az országhoz kötôdtem. A Kiskun 1972- ben alakult meg, magáncégként. A volt kommunista rendszer épp csak megtûrt bennünket 1980-ig. Akkor úgy vélték, hogy egy magánvállalkozás, fôleg a kutatás terén, segíthet az országnak. A magyar mezôgazdaság fejlesztésébe gyakorlatilag 1980 után kapcsolódtam be.
– A Kiskun holding központja Magyarországon, Kiskunhalason van, amelynek leányvállalatai húsz országban mûködnek Afrikában, Ázsiában, Európában Amerikában, és már a harmadik éve Romániában is. Milyen meggondolásból hozta létre a Kiskun – Románia leányvállalatot?
– A leányvállalati rendszer az egyetlen hatékony módszer a közvetlen gazdasági, pénzügyi irányításra, ide értve a kutatási tevékenységet is. Az elôzetes felméréseink szerint Romániában hatalmas területen termesztenek kukoricát, csak Maros megyében 5000 hektáron. Viszont hibrid vetômag csupán a terület töredékén kerül a földbe. Önöknél a gazdálkodók szegények, emiatt használják a harmadik, negyedik származású vetômagot. Mivel nagy a terület, nagy a terményveszteség is. A legelsô kérdés, amely válaszra várt: miként lehet bejutni erre a jó termôképességû, hatalmas területre? A válasz végül is egyéttemûvé vált: csakis a talajnak megefelelô, betegségellenálló, nagy hozamot biztosító hibrid vetômagokkal. Gazdasági szempontból pedig nem elhanyagolható, hogy Románia tengeri kikötôvárossal rendelkezik, az itt termett kukorica rövidebb úton szállítható például Egyiptomba, a szállítási költségek alacsonyabbak. A harmadik tényezô az, hogy tudom, itt gondok vannak az értékesítéssel. Nos, a velünk kapcsolatban álló termesztôknek értékesítési piacot is biztosítunk. Vetômagot adunk, terményt veszünk.
– Az ön cége hitelmentesen gazdálkodik. Ez a tény garancia arra, hogy a romániai vállalkozása is jövedelmezô legyen?
– Nézze, minden piacra való behatolás nehézségekkel jár. Annak idején félmillió dollárt fektettünk be (raktárak megvásárlása, szárítók üzembe helyezése, földterületek bérleti díja). Az elsô évben százezer dolláros bevételre számítottunk, ma már jóval többre. Kiskun kukoricát kilenc megyében termesztünk Erdélyben és a déli országrészen. A lényeg: jelen vagyunk a román piacon. Kétfajta vetômagot minôsítettünk. Az alapelvünk az, hogy a piac erôteljes gazdasági tevékenységet feltételez, és az nem csak egy cég számára létesült, ha ezt gyakorlatba ültetjük, akkor nyertünk. El kell mondanom, hogy a hatalomnak is meg kell(ene) változtatnia hozzáállását tevékenységünkkel szemben. Két konkrét tényre utalnék. A termesztében a termésátlag nagyon lényeges mutató. Nagy terméshozamokat csak növényvédelmi szerekkel lehet megvalósítani. Az Ukrajnában termelt mûtrágya 50%-kal olcsóbb, mint a román. Ám ha én onnan hozok be mûtrágyát, akkora vámilletéket alkalmaznak, hogy nem éri meg. Egy másik probléma: Romániában olyan hibrideket termesztenek, amelyeket szárítani kell, ehhez viszont szárítókra van szükség. Itt a szemek elfogadott szárazsági aránya 17%, ez viszont nem felel meg az EU- országokban alkalmazott normáknak (14,5%). Szóval ezek mind olyan gondok, amelyek megoldása a központi vezetéstôl függ. Mi ebben ez évben szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Maros megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatallal. Szekeres Árpáddal, a hivatal igazgatójával megegyeztünk, hogy észrevételeinkrôl rendszeresen tájékoztatjuk egymást, hogy felmerült nehézségeket kiküszöböljük.
– Ön nagyon jól ismeri a román mezôgazdaság labilis helyzetét. Miként lehet azon változtani?
– Nem szabad elfelejteni, hogy negyven éven át a román mezôgazdaság irányított volt. Én bízom abban, hogy a mai gazdasági viszonyok kényszeríteni fogják a román gazdálkodókat, hogy elôre gondolkodjanak, tervezzenek, lássanak, tanuljanak és nyissanak a világ felé. Ugyanez érvényes a központi vezetésre is.
A marosvásárhelyi 18-as Általános Iskola hagyományos rajzkiállításának tegnapelôttre tervezett díjkiosztó ünnepsége elmaradt.
A mintegy. 250 munkát bemutató kiállításra az iskola fennállásának 8. évfordulóját ünneplô Iskola Napjai keretében került sor. Az Eminescu 2000 és A gyermekek világa témában készült rajzokat egy független zsûri bírálta el.
– Nem vagyunk mûvészeti iskola, nemcsak a rajzok minôségét tartottuk szem elôtt, hanem azt is, hogy önbizalmat adjunk, és további munkára serkentsük a tanulókat. Ezért kiállítottunk kevésbé sikerült munkákat is - vezet végig a rajzok között Elekes Zoltán, aki a román szekció rajztanára.
Mivel a múlt évben elmaradt a kiállítás, itt vannak kiállítva a tavalyi nyolcadikosok alkotásai is, akik közül egyesek már a Mûvészeti Iskolában tanulnak.
A gyermekek világa témában az V-VIII. osztályosok között az elsô díjat Kuti Dalma nyolcadikos, a második, illetve harmadik díjat Iuga Mihaela hatodikos és Vlad Dan Ciprian hetedik osztályos tanuló nyerte el. A kisebbek között Barta Edina harmadikos kapta az elsô, Obreja Camelia és Nemes Barna harmadikos második és harmadik helyezést. Az Eminescu 2000 témájú rajzok között Hidegh Borbála nyolcadikos az elsô, Lupusoru Cristian nyolcadikos a második, Szabó Csilla hetedikes a harmadik díjazott.
A népszerûségi díj nyertesét ezután szavazhatják meg a tanulók. A díjkiosztó ünnepségre a szombati záróünnepély elôtt kerülsor.
Erdély multikulturális épített örökségének meghatározó hányada magyar építészek, építômesterek évszázados tevékenységének kiemelkedô, értékes hagyatéka. Kelet és Nyugat határmezsgyéjén, a történelem viharai ellenére is egyenesen megôrzôdött, megismételhetetlen, egyedülálló épített öröksége ez a Kárpát-medencének és szerves része az európai kultúrának.
Az elkoptatásig sokat emlegetett kommunista karbantartáshiány – nemzetiségre, felekezetre, korra való tekintet nélkül – pusztította, sok esetben végveszélybe sodorta történeti épületeinket.
A gazdasági potenciált jelentô épületállomány technikai és erkölcsi állapota a fenntartható fejlôdés megvalósíthatóságát befolyásoló tényezôk. Ilyen értelemben a mûemlékvédelmi, építettörökség- helyreállítási tevékenységkör az európai kultúra megmaradásának egyik alapfeltétele.
Köztudott, hazánkban a mûemléki szemlélet kialakítása, a történeti értékek tiszteletben tartása, megértése szinte minden szakma alapképzésébôl hiányzik. Hiánypótló tehát az ilyen jellegû információkat összesítô és tovább adó Mûemlékvédelmi Posztgraduális Szakképzô Tanfolyam, mely idén október 5-én indítja második, kétéves évfolyamát a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történettudományi és Filozófia Karán, két párhuzamos – magyar és román – csoporttal, építészeknek, építômérnököknek, magyar nyelvû mûszaki képzést teremtve meg így állami egyetem keretében.
A magyar tannyelvû csoport elôadói a mûemlékvédelmi szakma világszinten elismert nagyjai, Magyarországról, Németországból, Svájcból, Nagy-Britanniából.
A kurzus hírneve és szintje a Kárpátokon kívüli régiókból is Kolozsvárra vonzza a hallgatókat – annak ellenére, hogy Bukarestben a Ion Mincu Építészeti Egyetemen szintén mûködik hasonló jellegû képzés –, s ez túljelentkezéshez vezet a román építész csoport esetében. Ezért még megdöbbentôbb, hogy a magyar építész csoport indításához szükséges minimális számú jelentkezô sem iratkozott még be.
Mit jelent ez? Ha a szász épített hagyatékot a szász exodus miatt többnyire román és néhány magyar mûemlékvédô igyekszik fenntartani a jövô generációk számára, a magyar épített örökség megôrzését kieresztjük a kezünkbôl?
Lehet, a kivándorlás magyar építész körökben messze az erdélyi átlag felett van. Az is biztos, kevesen vagyunk, de vajon azok, akik itthon vannak, biztos, hogy inkább azt szeretnék, hogy bankot vagy bizánci stílusú templomot tervezzenek zártsorú beépítésû középkori telekkiosztást ôrzô városainkban?
A kutatástól, tervezésen, kivitelezésen át az engedélyezésig, magyar építész nem akar részt venni Erdély mûemlékvédelmében? Érdeklôdés hiányában utasítsuk vissza a szerte Európából felkínált szaktudást?
Ma délelôtt Nini Sapunaru államtitkár, az országos vámfelügyelôség vezetôje Kolozsváron kézbesíti a segesvári Transtex, Târnava, valamint a marosvásárhelyi Maros Készruhagyár és az Azomures kombinát vezetôségének azt az engedélyt, amely alapján termékeiket az egységek területein belül vámolhatják. Ez az intézkedés az export növelését segíti. Az államtitkár ma délután Marosvásárhelyen meglátogatja a vegyi kombinátot.
Fogadás a német egyesülés tiszteletére
Október 3-án, a két német állam egyesülésének évfordulóján fogadást rendez Németország nagykövetségének szebeni konzulátusa, amelyen megyénk képviseletében Carmen Vamanu prefektus vesz részt.
Marosvásárhelyen a Macskajáték
Örkény István világszerte játszott tragikomédiáját hozza el Marosvásárhelyre a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. A vendégszereplésre október 9-én, hétfôn este 7 órakor kerül sor a Nemzeti Színházban. A váradiak Macskajátékát Parászka Miklós állította színpadra. Orbánné szerepében a Poór Lili- és Szentgyörgyi István-díjas Csiky Ibolyát láthatjuk, aki ezért a szerepéért a legutóbbi kisvárdai színházi fesztiválon megkapta a legjobb nôi alakítás díját valamint társulata idei nívódíját is. Mellette az elôadásban fellép F. Márton Erzsébet, Czintos József m.v., Halasi Erzsébet és többen mások.
Október 21-én, szüreti népviselet, dal, zene és tánctalálkozót szerveznek Nyárádszeredában. A szervezôk felkérik azokat a Nyárád menti hagyományôrzô csoportokat, együtteseket, elôadókat, zenekarokat, amelyek részt vennének a rendezvényen, hogy október 10-ig jelentkezzenek az 576-004-es, vagy az 576-401-es telefonszámokon.
A Szovátai Polgármesteri Hivatal mintegy 300 millió lej értékû munkálatokkal teszi rendbe a városi könyvtár épületét. Ide költöztetik ideiglenesen a bölcsôdét, majd szándékuk szerint a helyiségekben kulturális központot mûködtetnek. Az átépítést, felújítást ebben a hónapban befejezik. Újdonság, hogy itt városi múzeumot is nyitnak. A gyûjtemény, amelyet kiegészítenek, a hajdani kultúrotthonban volt.
November 1-jétôl a polgármesteri hivatal takarít
November elsejétôl a Ludasi Polgármesteri Hivatal átvette a helyi községgazdálkodási vállalattól, a SECOM-tól a város takarítását. A tanács javaslatára átszervezik ezt a munkakört, azzal a reménnyel, hogy javíthatnak a szolgáltatás minôségen.
Nincs pénz árvízvédelmi munkálatokra
Bár többször, több politikai elöljáró magas tisztségviselô hangzatos kampányban ígérte meg, hogy rendezik a Nyárád mente árvíz veszélyeztette övezeteit, a valóságban más derült ki. A múlt hét végén Dózsa György község vezetôi a vízügyi igazgatóságon szerették volna megsürgetni a beígért munkálatokat, azonban erre egyhamar nem kerül sor, mivel az igazgatóságnak saját költségeinek a fedezésre sincs pénze, beruházásokról pedig egyelôre szó sem lehet.
Szászrégeni elôadás október 7-re
Október 7-én, szombaton 18 órától a szászrégeni mûvelôdési ház nagytermében Az örök tûz ápolói nevû ifjúsági mûvelôdési csoport elôadást tart október 6-a, az aradi vértanuk emlékére. A belépés díjtalan.
Szimpózium közgazdász egyetemistáknak
Az AISEC (Gazdasági Egyetemisták Nemzetközi Szervezete) marosvásárhelyi fiókja október 16. és november 12. között Tusnádon szimpóziumot szervez gazdaságmenedzselés, tervkeszítés stb témakörrel. A rendezvényen 150 egyetemi hallgató, valamint nemkormányzati szervezetek képviselôi vesznek részt.
Kerekasztal a környezetbarát vízgazdálkodásról
Ma 17 órától a Fókusz Öko Központ kerekasztal-megbeszélést tart Liliom utcai székhelyén a környezetbarát vízgazdálkodási módszerekrôl. A találkozón környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakemberek vesznek részt, és felmérik, miként lehet helyreállítani folyóink ökológiai egyensúlyát.
Vendégeink a zalaegerszegi fotósok
A marosvásárhelyi fotóklub vendégeként a zalaegerszegi fotóklub kiállítását nyitják meg október 5-én, 18 órakor a Várgalériában. A kiállítás október 5. és 19. között tekinthetô meg.
A arosvásárhelyi Philotea Házban (Kossuth utca 2. sz.) október 6-án este 6 órától zenehallgatással egybekötött elôadást tart Gáspár Enikô zenetanárnô Zilahról. A téma: Bartók Béla Concertója.
A megyei sakkbizottság és az Iskolás Sportklub háromnapos aktív sakkversenyt szervez az Építészeti Iskolaközpontban. A rendezvény pénteken 15.30-tól kezdôdik és vasárnap délig tart. A benevezôk vigyenek magukkal sakktáblát és lépésmérô órát.
Intenzív labdarúgóbírói tanfolyam
A megyei labdarúgó-szövetség mellett mûködô bírói testület október 10. és december 6. között intenzív labdarugóbírói tanfolyamot szervez. Jelentkezés október 10-ig a következô feltételekkel: 18-25 év közötti életkor, sportos alkat, legkevesebb 170 cm magasság, ennek megfelelô testsúly. Beiratkozás, bôvebb tájékoztatás a szövetség Liviu Rebreanu (volt Grivita rosie) utca 31-33. szám alatti (II. emelet) székhelyén, naponta 8-12, kedden 8-17 óra között, telefon: 165-809, 169-032.
Október másodikán a marosvásárhelyi Cuza Voda és Grivica utcák keresztezôdésénél Badarau Mihai 30 éves mogosesti-i (Iasi megye) hivatásos gépkocsivezetô a Propast Kft. IS-02-XBO rendszámú tehergépkocsijával súlyosan megsebesítette a kerékpárral közlekedô 13 éves Pui Botond marosvásárhelyi tanulót, akinek nem mûködött a fékje. Szintén hétfôn a segesvári Mihai Viteazul utcában Ticusan Zaharie 25 éves segesvári gépkocsivezetô személyautójával áthajtott az ellentétes forgalmi sávra, ahol frontálisanütközött az ott szabályosan közlekedô Sasaran Alexandru nagybányai sofôr által vezetett autóval. Ticusan Zahariét súlyos testi sérülésekkel kórházba szállították.
Október 5-6. között Emil Constantinescu elnök magánlátogatást tesz Olaszországba és a Vatikánba, október 7-én pedig munkalátogatást tesz Franciaországba – nyilatkozták a MEDIAFAX hírügynökségnek az elnöki hivatalhoz közelálló források. Csütörtökön az államfô Rómában az olaszországi román követség tagjaival találkozik, és megbeszélést folytat majd az olaszországi románokkal is. Constantinescu elnököt II. János Pál pápa is fogadja.
Mind több feljelentés Strasbourgban
A strasbourgi székhelyû Európai Emberjogi Bíróság naponta 700 feljelentést iktat, ezek közül 30 Romániából érkezik – állítja Corneliu Bîrsan, az EEJB romániai bírója. Corneliu Bîrsan kijelentette, hogy a Romániából érkezô feljelentések száma évrôl-évre növekszik. 1998 novembere – 2000 augusztusa között 824 iratcsomót iktattak, ezek közül 22 elutasításra talált, 66-ot továbbítottak a román kormánynak alaposabb elemzés végett, 736 esetben pedig nem született döntés. Azok a román állampolgárok, akik úgy érzik, hogy a romániai bíróságokon nem szolgáltattak nekik igazságot, a végleges ítélet kimondása után hat hónap alatt megfellebbezhetik ezt a strasbourgi székhelyû Európai Emberjogi Bíróságon. A bíróság eddig hét esetben kötelezte Romániát kártérítés fizetésére. Két hét múlva születik döntés 15 államosított ingatlan ügyében.
A személyazonossági igazolvány kibocsátási díja október elsejétôl 25 ezer lejrôl 35 ezer lejre emelkedett –közölte a belügyminisztérium lakosság-nyilvántartási fôosztálya. Az idei 129-es kormányrendelet értelmében másrészt a sürgôsségi eljárásban kibocsátott turisztikai útlevelekre 100 ezer lejes pótdíjat számolnak. A pótdíjat elôzetesen kell lefizetnie az illetékes hatóságok pénztáránál.
Ellenôrzik a külföldi állampolgárok tanulmányi iratait
Az oktatásügyi minisztérium biztossága ellenôrizni fogja azon külföldi állampolgárok tanulmányi iratainak hitelességét, akiket a bukaresti Ökológiai Egyetem a iasi-i Grigore T. Popa Gyógyszerészeti és Orvostudományi egyetemre küldött záróvizsgára. A bizottságot tanügyminiszteri rendeletben nevezték ki, a hatályos törvényekkel valamiképpen is ellenkezô okleveleket pedig kibocsátó szerv érvényteleníteni köteles.
Hétfôn, a Truckshow fesztiválon az IPSO, a Renault romániai importôre bemutatta a francia vállalat legújabb kamionját, a Midiumot. A Midiumnak 6-16 tonna közötti a teherbírása, motorja 135-ös és 250-es, súlya pedig ebben a súlycsoportban minden egyes kamionnál kisebb 200 kg-val. Arra szánták, hogy városi környezetben szállítson rakományt, de hosszabb útra is alkalmas A kamiont leasing-rendszerben is meg lehet vásárolni, 4 év alatt. A mûszaki paraméterek függvényében egy Midium 190.000-500.000 frankba kerül.
Határokon átnyúló együttmûködés
A határokon átnyúló eurorégiók felértékelését és támogatását javasolja az Európai Unió Parlamentjének a Európai Határmenti Régiók Szövetsége (AEBR) – közölte Jens Gabbe, az AEBR fôtitkára Gyôrött. A városban hétfôn és kedden zajlott a németországi Gronau székhellyel mûködô nemzetközi szervezet kétnapos konferenciája, amelyen magyar, osztrák, román, szlovén, horvát területfejlesztési szakemberek tekintették át a határokon átnyúló együttmûködések helyzetét. A fôtitkár a nyitónapon tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a helyzetelemzés alapján szervezetük ajánlásokat tesz az Európai Unió Bizottságának és a regionális döntéshozóknak.
Huszadik alkalommal adták át a Magyar Örökség- díjakat Budapesten. A kitüntetô címet bizonyító oklevelet állampolgári javaslatok alapján ítéli oda öt esztendeje a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma által felkért bírálóbizottság, amely jelenleg Hámori József akadémikus, egyetemi tanár elnökletével mûködik. Ezúttal Posztumusz elismerésben részesült Budó Ágoston (1914-1969) Kossuth-díjas fizikus, akadémikus tudományos kutatások fegyelmét és rangját megôrzô tevékenysége; Fekete István (1900-1970) ifjúsági regényei, hittel átszôtt ember és természetszeretete. Magyar örökség lett Benda Kálmán (1913-1994) a magyar történetírás kiemelkedô személyisége, munkásságában a forráskutatás korszerûsítése; Szalatnai Rezsô (1904-1977) író, kritikus, irodalomtörténész a felvidéki magyarság szellemi értékeinek megtartásáért végzett önzetlen szolgálata. Átvette a Magyar Örökség kitüntetô címet tanúsító oklevelet Béres József feltaláló, az egészséges emberért végzett küzdelme elismeréseként; Borbándi Gyula a világmagyarság önazonosságának megtartásáért végzett írói tevékenységéért. A magyar örökség része lett a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta, a magyar népzene hazai és külföldi megszerettetéséért végzett küldetéses munkássága elismeréséül.
Magyar nyelvû fizetôs sportcsatorna
Az UPC Közép-Európai Csoport október 2-án elindította magyar nyelvû fizetôs sportcsatornáját, a Sport1-et. Az eseményen Mátrai Gábor üzletfejlesztési igazgató közölte: az UPC Magyarország kábeltelevíziós csatornáján két hétig, az UPC Direct mûholdas adás elôfizetôi számára pedig harminc napig ingyenes adást egyelôre csak azok láthatják, akik elôfizetôi valamelyik szolgáltatásnak. Késôbb azonban a csoport nem zárkózik el attól, hogy a Sprt1 adását más szolgáltatóknak is eladja. A teljesen digitális alapú, napi 12 órás adást a kábel- elôfizetôk havi bruttó 2000, az UPC Direct v