|
LII. évfolyam 231. (14587) |
2000. október 3., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az ellenzéki Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) magabiztos vezetését és a szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) elôretörését jelzik a novemberi elnök- és törvényhozási választások esélyeit taglaló legújabb közvélemény- kutatási adatok.
A Szociológiai Kutatások Irodája (BCS) nevû szociológiai intézet által szeptember második felében végzett felmérés szerint az elnökválasztás elsô fordulójában Ion Iliescu volt államfô, a PDSR jelöltje a szavazatok 35 százalékával végezne az élen. Második helyre a függetlenként induló Mugur Isarescu miniszterelnök kerülne 20,1 százalékkal.
A legnagyobb meglepetést az jelenti, hogy Theodor Stolojan volt miniszterelnök, a Nemzeti Liberális Párt jelöltje 12,1 százalékkal visszacsúszott a negyedik helyre, s már megelôzi ôt Corneliu Vadim Tudor, a PRM elnöke.
Petre Roman külügyminiszter, a Demokrata Párt (PD) elnöke a szavazatok 9,3 százalékára számíthat. Frunda György, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelöltje a szavazatok 6 százalékát kapná, de ezzel is megelôzi Teodor Melescanu volt külügyminisztert, a Szövetség Romániáért (ApR) párt elnökét. Melescanu, aki tavaly még az elnökválasztás egyik nagy favoritjának számított 5,2 százalékkal az utolsó helyen áll.
A törvényhozási választások biztos gyôztesének a PDSR látszik a szavazatok 38,2 százalékával. Messze leszakadva áll a második helyen a Romániai Demokrata Konvenció-2000: a négy évvel ezelôtti választásokon gyôztes romjaiból összeállt szövetség most a szavazatok 14,6 százalékára számíthat.
A harmadik helyet a PD foglalja el (12,1) százalékkal. A demokratákat szoros versenyben követi a PRM (10,5 százalék) és a PNL (9,8 százalék). Az RMDSZ a szavazatok 7,5 százalékkal megelôzi a parlamentbe még bejutó ApR-t.
A felmérést végzô BCS ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy miután rendkívül magas – 32 százalék – a bizonytalan szavazók aránya, a választások tényleges eredménye jócskán eltérhet az elôrejelzéstôl.
A fôvárosban hétfôn hivatalosan megnyitották a Délkelet-európai Együttmûködési Kezdeményezés (SECI) nevû szervezet regionális irodáját. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Emil Constantinescu államfô is.
A bukaresti regionális iroda a határokon átnyúló bûnözés elleni harccal foglalkozik. Létrehozását a román államfô javasolta 1998. januárjában. A SECI- központ tagjai a szervezet tagállamainak összekötô tisztjei. Mostanáig nyolc tagállam – köztük Magyarország – nevezte ki képviselôjét a bukaresti központba, öt további állam megfigyelôt küldött.
Az MVSZ alakuló elnökségi ülése
Nem hozott határozatokat, hanem csak ajánlásokat fogadott el a Magyarok Világszövetsége elnökségének alakuló ülése szombaton és vasárnap, mivel nem teljesült az alapszabály azon kitétele, hogy az anyaországi régiót legalább két elnökségi tag képviselje az ülésen – jelentette be sajtótájékoztatón Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke vasárnap.
Erre a döntésre azután került sor, hogy öt elnökségi tag – Balogh László, Bence Lajos, Fekete Gyula, Kellermayer Miklós és Szijártó István – nem vett részt az alakuló ülés munkájában.
A kint rekedt tagok állítása szerint azért nem, mert nem engedték be ôket, az ülésezôk ezzel szemben úgy vélik, azért, mert nem akartak bemenni.
– A 21 tagú elnökségbôl 13-an vettek részt az alakuló ülésen. Öt elnökségi taggal nem voltunk hajlandóak házon kívül egyeztetni, ezért nem jöttek be – állítja Patrubány Miklós, hozzátéve: az elnökség "emberi szempontból és a világszövetség szemszögébôl is megbántva érzi magát".
A sajtótájékoztatón elhangzott: az elnök – 160 küldött kezdeményezésére – rendkívüli küldöttgyûlést hív össze idén december 1-jére.
– Két hónapon belül végképp lezárulnak az elvtelen viták a szövetségben – közölte az MVSZ elnöke.
Patrubány Miklós kitért arra is: a Magyarok Világszövetségének elnöksége mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy Csoóri Sándor – akkori MVSZ-elnök – 2000. január 29- én, mint mondta, félretájékoztatta a testületet és tudatosan valótlanságot állított a világszövetség jövôjét és kapcsolatait érintô kérdésekben.
– Az elnökség ez ügyben az etikai bizottsághoz fordul – hangsúlyozta az MVSZ elnöke.
Ugyanakkor a Patrubány elnökkel közös munkát törvényi és erkölcsi feltételekhez kötô tizenkét elnökségi tag közleményben felti ki állásfoglalását:
"Az MVSZ elnökségének fele májusban jogi és erkölcsi feltételek teljesítéséhez kötötte a Patrubány Miklóssal közös munkát. Júniusban kétszer kezdeményeztünk elnökségi ülést a kialakult helyzet megvitatására. Négy hónap telt el. Nyilatkozatainkra érdemi választ nem kaptunk – de egy kisszerû balkáni diktatúra minden elemét megismerhettük zárcserék, kizárások, zsarolás, irodalezárás, a közvélemény folyamatos félretájékoztatása, anyaországi vezetôk nyilvános rágalmazása, személyiségi jogainak durva megsértése. Félszáz intézkedése kétszáznál több módon sért törvényt, alapszabályt, küldöttgyûlési határozatot, szerzôdést.
Okunk van feltételezni, hogy ez az elnöki stílus folytatódik, ezért közös munkát vállalni csak akkor tudunk, ha Patrubány elnök hajlandó a magyar törvények tiszteletben tartására, az MVSZ alapszabályának követésére, visszavonja a törvénytelen döntéseket, s a nyilvánosság elôtt – az elnökség vele egyetértô felével együtt – vállalja a szabályszerû vezetést. Egy jogállamban ugyanis jogkövetkezményei vannak annak, ha tudatosan vesz részt valaki törvénytelenségben.
A 2000 májusi küldöttgyûlés 38-ik számú határozata szerint 2001 december végéig meg kell újítani a szervezetet (tagnyilvántartás, alapszabály, törvénytervezet, tisztújító küldöttgyûlés). Patrubány Miklós ennek ellenére négy évre tekinti magát az MVSZ elnökének. A Kárpát-medencei régió 7 országából 5 panaszt tett (még az elnökválasztás elôtt) az erdélyi túlsúly miatt. Erkölcsi kötelességünk ezt is megvitatni és megnyugtató megoldást találni, megkezdve ezzel az MVSZ képviseleti rendszerének teljes megújítását.
Ha Patrubány Miklós mindezekre nem hajlandó, be kell látnia, nem alkalmas az elnöki tisztre. Ez esetben a törvényességi felügyeletet gyakorlóktól teljhatalmú megbízott kinevezését kérjük, mert visszafordíthatatlanná válik az a folyamat, melynek eredménye az MVSZ leépülése, sôt pártpolitikai játékszerré válása lehet, tízezrek évtizedes magyarságszolgálatának megcsúfolása."
Tegnap délelôtt ünnepélyes keretek közt a Stúdió termében Béres András rektor megnyitottnak nyilvánította a 2000/2001-es egyetemi tanévet. Az intézményvezetô bemutatta egyénenként a színmûvészeti egyetem mindkét tagozatán tanulmányaikat most kezdô színi- és teatrológia szakos hallgatókat, hangsúlyozva, hogy valamennyien nagy kihívásoknak néznek elébe, ôk lesznek a harmadik évezred, egy következô évszázad színmûvészetének letéteményesei.
Ötvenéves a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem. Mint tudjuk, kezdetben volt a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fôiskola, amely nevét az egykori kolozsvári színészkirályról kapta. A romániai magyar egyetemi színmûvészképzés pontosabban 54 éves múltra tekint vissza, hiszen Kolozsváron már 1946-ban elkezdte mûködését. 1950-ben még Kolozsváron végzett színmûvészek között tudjuk Lohinszky Loránd érdemes mûvészt, a romániai és az egyetemes magyar színjátszás egyik legjelentôsebb színészegyéniségét, akinek fontos szerepe volt a marosvásárhelyi színészképzés megteremtésében, hiszen olyan osztályokat, színmûvészeket nevelt, akik a fôiskola után rangos erdélyi és magyarországi színházakban is hírnevet szereztek.
A Mestert Constantin Doljan színmûvész, az egyetem román tagozatának vezetôje is köszöntötte, ugyanúgy a diákokat is, köztük a román tanügyminisztérium által támogatott 10 Ukrajnából jött román anyanyelvû hallgatót.
Kovács Levente katedrafônök, a Szentgyörgyi István tagozat vezetôje sikeres évet kívánt a diákoknak, majd nem kis nosztalgiával emlékezett meg azokról az idôkrôl, amikor ô maga is, fizikailag is részt vett, "közmunkázott" az intézmény építésének idején. Sajnálták ugyan a grundot, a sûrûn burjánzó vásárhelyi telket, amit botanikus kertnek nevezett a környék, de végül is megérte, történelem lett a vásárhelyi színészképzés. Negyven éve a színmûvészeti fôiskolán, majd egyetemen tanít, 16 évig közösen dolgozott, tanított Lohinszky Loránddal, megköszönte az együtt töltött éveket.
Lohinszky Loránd: "Nagy öröm számomra, hogy annyi csillogó szemet látok innen a színpadról. Jó tapasztalni azt, hogy ebben az agyonszorongatott, kopott világban a fiatalok hisznek a színházban. Örülök annak, hogy az intézet vezetôsége visszaemlékezik az elmúlt ötven évre. Mondta is valaki: aki nem becsüli a múltat, annak jövôje is bizonytalan. Köszönöm a magam nevében, hogy rám is emlékeznek. (…) Annak idején negyvenötünket vettek föl a kolozsvári fôiskolára, sokan lekoptak, elmentek, mindössze 18-an maradtunk a színpadon. Az ötvenben végzett növendékek közül hárman vagyunk még a színpadon: Borsos Barna, László Gerô Kolozsvárott és Vásárhelyen jómagam."
A Mester színészi pályafutásának ötvenedik évfordulója alkalmával a Stúdió-terem színpadáról köszöntötte egykori évfolyamának színész tagjait: Orosz Lujzát, László Gerôt, Sárközy Júliát, Szekernyés Gizit, Moldován Potyót, Lukács Évát, Török Józsefet, Borsos Barnát, Finna Rózsát és természetesen a Magyarországra távozott Tanai Bellát.
A magunk részérôl további gazdag mûvészi, eredményes munkát kívánunk a Mesternek!
1756 elsôéves egyetemistát köszöntöttek tegnap délelôtt a Petru Maior egyetem vezetôi, tanárai. Az évnyitó ünnepélyt két helyen tartották. A Nemzeti Színházban a Társadalomtudomány és bölcsész karon tanulóknak, míg a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban a hároméves kollégium és a mérnöki kar diákjai számára. A színházban az egybegyûlteket Calin Enachescu dékán üdvözölte, többek között kiemelve: az egyetemi évek kihívást jelentenek a fiataloknak, s lehetôséget a szakmai tudáshoz szükséges ismeretalap letételéhez. Az elkövetkezô hetek nyugodt idôszaknak tûnhetnek, de a "gólyáknak" tudniuk kell, hogy a vizsgákra ajánlatos évközben is készülni, másképp a pár nap alatt megtanult anyagot ugyanannyi idô alatt el is felejti a diák, s tudása hiányos lesz. A karon oktatott szakmák keresettek, így amennyiben a hallgatók megfelelôen felkészülnek, s elsajátítják a tananyagot, lehetôségük lesz munkahelyhez jutni – vélekedett a dékán. Ezután Iulian Baldea dékánhelyettes az egyetem vezetôségének üdvözlôlevelét olvasta fel, amelybôl a Petru Maior egyetem keretében mûkôdô karokról, a diákok, tanárok számáról és a fejlôdés, a minôség megôrzése érdekében hozott intézkedésekrôl szerezhettek tudomást az elsôévesek. A évnyitót két egyetemista beszámolója zárta. Stroia Camelia, az AISEC (a gazdasági és menedzseri szakokon tanuló egyetemisták nemzetközi szervezete) megyei kirendeltségének tevékenységérôl, míg Ioan Sacarea a diákligáról számolt be, buzdítva a fiatalokat, hogy társuljanak hozzájuk.
Éredekes megfigyelni mennyire "elvi" síkon zajlik a politikai küzdelem. Csak azt nem tudni, milyen elevek alapján dönt egy-egy politikus, hogy mely párthoz, formációhoz csapódik. Vegyük csak Teodor Stolojant, aki a PDSR, vagyis a baloldal elnökjelöltje mellett kampányolt 1996-ban, ma pedig a szociáldemokrata elvekkel csak hellyel-közzel egyeztethetô liberális mozgalom államelnökjelöltje.
A példákat hosszan sorolhatnánk, a politikai paletta bôven szolgál "témával". Most azonban az egyik leginkább elhíresült politikus esetérôl szólnánk. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt négy évvel ezelôtt megnyerte a választásokat, kezébe kapta az ország kormánykerekét, s elvezette oda, ahová az jut, aki bogár után megy… Ennek a pártnak volt egy híres, késôbb hírhedtté vált szenátora, George Pruteanu. A szenátor az tanügyi bizottság elnökeként komolyan vette a feladatát, olyannyira, hogy a nagyromániásokat is megszégyenítô vehemenciával szállt harcba, úgymond, a román nyelv védelmében, illetve a magyar nyelvû oktatás ellen.
Így könnyen elhíresült szenátorunk annyira belefeledkezett sajátos nacionalizmusába, hogy azt már pártja nagyobbik része is enyhén szólva túlzásnak találta, s mivel többszöri figyelmeztetésre sem volt hajlandó hallgatni az okos szóra, a vezetô kormánypárt (némi RMDSZ-es szorongatásra) kénytelen volt rövid úton megszabadulni tôle. Elôször a tanügyi bizottság elnöki tisztségébôl váltották le, késôbb pedig megvonták párttagságát is, ami nem sokat jelenthetett, mert már akkorra szóban forgónak is erôsen mehetnékje volt.
Ekkor – s ez már "elveihez", meggyôzôdéséhez jóval közelebb állt, mint mondjuk a Victor Ciorbea európaisága - az akkoriban még-még fungáló PUNR vonta védôszárnyai alá, s maga Valeriu Tabara jelentette be nyilvános sajtótájékoztatón, hogy a párt államelnökjelötje nem más, mint a nagy "hazafi", George Pruteanu. Az igaz, hogy késôbb ejtették. Talán megbánták elhamarkodottságukat, abból a meggondolásból, hogy a saját formációjukon belül is akad egy-két olyan "személyiség", aki méltó lehetne erre a megtiszteltetésre, s Pruteanu hoppon maradt.
Telt-múlt az idô, mint a mesében, s az idôközben "függetlenné" vált szenátor újabb párt "kebelén" talált melegre. Ezúttal a PDSR-nek lett a katonája. A PDSR pedig, nem tudni mi okból – talán a vásárhelyi oktatás a ’la Pruteanu-féle "megreformálását" elôsegítendô –, felajánlotta a Maros megyei szenátori lista elsô helyét, s megpróbált ilyen irányban nyomást gyakorolni a megyei szervezetre. Csakhogy, pártfegyelem ide vagy oda, a PDSR Maros megyei vezetôsége – mi marad a helyi eszkimóknak? – kereken visszautasította a központ eme "nagylelkû ajánlatát", s inkább a saját, megfelelônek tartott embereibôl állította össze mind a szenátori, mind a képviselôi listát.
Ám, mit ad isten, nem sokkal a Maros megyei kudarc után, a szenátor egy megyével odébbállt, ezúttal sikerrel. Szombaton a Beszterce-Naszód megyei választmány, egyelôre nem tudni, hogy központi nyomásra, vagy önszántából, de listájára tette a "bolygó" politikust. Így a "mindenki Gyurikájának" esélye van, hogy bejut a parlamentbe, ami a szép kövér konc mellett mentelmi jogot is biztosít újabb négy évre. Ugyanis minden oka megvan arra, hogy megszerezze a pralamenti immunitást magának. Aztán, hogy a parasztpárt jobbközép politikájának mi köze a PUNR oly sokat hangoztatott úgynevezett "szocio-liberális" doktrínájához, vagy a PDSR szociáldemokrata programjához, nem tudni. Az is titok, hogy Pruteanu hogyan tudja ezeket összeegyeztetni. A jelek szerint azonban nem csinál az "elvekbôl" lelkiismereti kérdést, mindaddig, amíg nyugodtan sütögetheti a maga kis pecsenyéjét.
Részmegoldások a SANITAS kérésekre
Tegnap délben több mint 300 egészségügyi dolgozó gyûlt össze a Maros megyei Egészségügyi Igazgatóság székhelyének elôcsarnokában, hogy végleges választ kapjanak a SANITAS szakszervezet által igényelt kérésekre. Az igazgatóság vezetôtanácsának ülésén, amelyrôl kizárták a sajtót, a szakszervezetet Georgeta Pasaroiu, a SANITAS megyei szervezetének alelnöke képviselte.
Még egyenként ki kell számolni a fizetéseket
A tanácskozást követôen az alelnöknô közölte az elért eredményeket a már türelmetlenül várokozó alkalmazottakkal.
– Három dolgot követeltünk: az egészségügyben dolgozók tavasszal megjelent 2000. évi 24-es kormányhatározat által elôírt javadalmazás-növelést, az ebédjegyek kiosztását, illetve a kórházak finanszírozását. A vezetôtanács egyöntetûen megszavazta a kormányhatározat alkalmazását szeptember elsejétôl. A fizetésnövélest külön-külön az egyéni szakmai felértékelés alapján számítják majd ki visszamenôleg, mert mindenki más-más százalékos arányban részesülhet javadalmazás-növelésben, így azt csak októberben kézbesíthetik. Szó sem lehet ebédjegyek kiosztásáról, mert erre nincs pénz, ennek finanszírozását a szakszervezet a vezetôtanáccsal közösen az országos egészségügyi pénztártól kell majd igényelje a szakszervezeti szövetségen keresztül. Tekintettel arra, hogy ezek részmegoldások, javasolom, hogy továbbra is sztrájkoljunk. Az alkalmazottak háromnegyede biztosítja a szolgálatot, majd az elkövetkezendôkben összehívjuk a megyei szervezet végrehajtó bizottságát és megbeszéljük, hogyan foghatunk össze a továbbiakban annak érdekében, hogy elérjük célkitûzéseinket. Azt azonban nyilvánosságra szeretném hozni, hogy mi nem kértük a vezetôtanács lemondatását. A gondokért a magasabb régiók a felelôsek. Nincsen anyagi háttér, hiányos a törvénykezés is, és ha lenne is pénz, nem lehet ezt elkölteni az egészségügyi rendszeren belül. Azoknak a kollégáinknak, akiknek a minisztérium utalja át a pénzt (közegészségügyi igazgatóság, iskolák, óvodák rendelôinek alkalmazottjai) csak 30 százalékos növelést hagytak jóvá, amivel elégedetlenek vagyunk. Gondjaik orvoslására a jövô héten egy bizottságot alakítunk, felmegyünk Bukarestbe a minisztériumhoz és ott keresünk majd megoldást - mondta a szakszervezeti alelnök, majd a sztrájkolók elé hívta az igazgatóság személyzeti osztályának vezetôjét, akit arra kért, részletezze a javadalmazás növelés évek technikai folyamatát.
– Gyakorlatilag azért húzódik el a fizetésemelés folyamata, mert mindenkinek külön- külön számológéppel ki kell számítani az arányt, de ne vegyék úgy, hogy én, Moldovan Codruta megígértem, hogy nagyobb lesz a fizetésük. Mi kiszámítjuk, a vezetôség meg azt igérte, hogy megszerzi a szükséges pénzösszeget. Lesz olyan munkahely, ahol nem emeljük a fizetéseket, mint például a fogorvosi rendelôknél. Ez hatalmas, felelôsségteljes munkát igényel.
Tekintettel arra, hogy Osan Virgil, a Megyei kórház igazgatója nem állt szóba a sajtóval, dr. Szabó Bélát, a megyei kórház aligazgatóját kértük, közölje lapunknak a vezetôtanács álláspontját:
– Bár az emelést szeptember elsejétôl szavaztuk meg, technikailag ez még nem kivitezhetô. A baj az, hogy erre a pénzt továbbra is az egészségügyi biztosító pénztár kell kiutalja, ami bizonytalan. A legnagyobb nehézségünk e téren is az egyetemi központban levô kórházaknál van, mert más megyékbôl is ide járnak a betegek, így ezért itt nagyobbak a költségek és ezzel együtt az adósságok is. Ha a fizetéseket ezelôtt öt hónappal megemeljük, akkor akár be is zárhattuk volna a kórházat, hiszen, ha emlékeznek, még a telefonszámlát sem tudtuk kifizetni. Mi eddig 17 milliárd lejt költöttünk, amibôl 7 volt a fizetésalap, de mindig kevesebb pénzt kaptunk, mint amennyit fogyasztottunk, így ezért is gyûlt össze olyan sok adósságunk. Jelenleg az a helyzet, hogy központi szinten kell bizonyos pénzösszegeket felszabadítsanak. A megyei egészségbiztosító pénztárak összegyûjtöttek 1400 milliárd lejt, amit eddig zárolt a pénzügyminisztérium. Meg kell találni a zárfeloldási lehetôséget minisztériumi szinten, és így teljesíthetôk a szakszervezeti kérések.
Mivel a közegészségügyi igazgatóságokat költségvetési intézményekként a minisztérium finanszírozza kéréseiket., nem tudták rendezni a megyei igazgatóságon keresztül. Értük folytatja majd a SANITAS a tiltakozó megmozdulásukat. Gondjaikról dr. Lazar Vasile, a megyei közegészségügyi igazgatóság aligazgatója nyilatkozott lapunknak:
- Nekünk nincsenek anyagi gondjaink, hiszen jelentôs jövedelmet hozunk. Áprilistól tudtuk volna emelni a fizetéseket, de ezt nem hagyta jóvá a minisztérium, mivel úgy tartják, hogy a pénzügyminisztérium kell engedélyezze. Ma is tárgyalt a miniszter egy pénzügyminisztériumi igazgatóval, aki azt válaszolta, hogy nem akar törvénytelenséget elkövetni, azaz bizonyos pénzösszeget átutalni a fizetésalapba. Az érdekes az, hogy csak hét, nagyrészt erdélyi megye van ebben a helyzetben, máshol már rég alkalmazták a 24-es kormányhatározat elôírásait.
A SANITAS szakszervezet vezetôtanácsának ma délelôtti ülésén döntik el, hogyan folytatják a tiltakozó megmozdulást – összegzett Georgeta Pasaroiu SANITAS-alelnök.
A Jeruzsálemben, Ciszjordániában és Gázában ötödik napja tartó véres összecsapásoknak eddig 41 halálos áldozata és ezernél több sebesültje van.
Meghalt hétfôn két izraeli arab, akik vasárnap kaptak súlyos sebesüléseket Észak-Izraelben: a tel- avivi kórházban egy 20 éves fiatalember halt meg, akit az Um al-Fahem melletti tüntetésen sebeztek meg éleslôszerrel, a másik áldozat egy 21 éves fiatalember volt. Hétfôn egy 13 éves (más források szerint 17 éves) palesztin fiú életét oltották ki az izraeli katonák lövései Necarim faluban, ahol mintegy húsz sebesültje is van a tûzpárbajnak. A sebesültek megsegítésére érkezô mentôautót háromnegyed órán át feltartóztatták egy izraeli úttorlasznál – mondta a kórházban a megölt fiú apja, aki maga is súlyosan megsebesült.
Hétfôre virradóra egy kétéves palesztin kislány is meghalt a lövöldözésekben Náblusz közelében. A kislány a család autójának hátsó ülésén utazott, amikor ismeretlen tettesek gépfegyversorozatot adtak le az autóra. A kocsit több mint tíz lövedék ütötte át. Hétfô hajnalban egy 25 éves izraeli férfit is lelôttek Ciszjordániában, egy izraeli bevásárlóközponthoz vezetô úton. Ô a zavargások elsô nem egyenruhát viselô zsidó áldozata. A rendôrség szerint palesztinok támadtak lesbôl a magányos autósra – írta az AP.
A zsidó telepesek hétfôn nem hagyhatták el falvaikat, illetve csak erôs katonai fedezettel indulhattak munkába hétfôn, a zsidó újév kétnapos munkaszünettel kísért ünnepe után. Jerikó közelében a palesztin biztonsági szolgálat egyik tagját sebezték halálra izraeli katonák lövedékei.
Hétfôn a Gázai-övezetben nyolc ember megsebesült, amikor felrobbant egy izraeli rakéta. Még vasárnap lôtte palesztin területre az izraeli hadsereg a LAW típusú rakétát, amely akkor nem robbant fel, csak amikor hétfôn a palesztin biztonsági szolgálat emberei elszállították a becsapódás helyérôl.
Két nagy tömegtüntetéssé váló gyászszertartás volt hétfôn a palesztin területeken: Gázában egy 19 éves palesztin rendôr temetésén, Nábluszban pedig a helyi polgármester 20 éves fia temetésén gyûlt össze több ezer fôs – Nábluszban a tízezer fôt is elérô – gyászoló és bosszúért kiáltó tömeg. Nábluszban a gyászszertartás után lövöldözés tört ki a József sírjaként ismert zsidó szent hely ôrei és a temetés után a helyet fenyegetôen körülvevô, majd gyújtóbombákkal megdobáló kisebb palesztin csoport között.
Az Arab Liga vasárnap Kairóban tartott rendkívüli ülésén politikai, anyagi és erkölcsi támogatásáról biztosította a palesztinokat az "agresszív izraeli tettekkel szemben", Jasszer Arafat palesztin elnök pedig kijelentette: ha rákényszerül, háborúzni fog Izrael ellen.
Az Arab Liga tagországainak nagykövetei vasárnap Kairóban rendkívüli tanácskozásra gyûltek össze, hogy közös arab álláspontot alakítsanak ki a véres palesztin-izraeli összecsapásokkal kapcsolatban. A palesztinok a tanácskozáson azt szorgalmazták, hogy arab csúcsértekezleten kerüljön megvitatásra a palesztin kérdés és Jeruzsálem leendô jogállása. A Liga soros elnökségét ellátó Palesztina képviselôje kijelentette: a palesztinok mindaddig nem tekintik befejezettnek az Izraellel folyó tárgyalásokat, "amíg az izraeli fél nem ad teret jogos követeléseiknek".
Az Arab Liga 22 állandó tagja a tanácskozás záróközleményében a "vérengzésekért" felelôs személyek felelôsségre vonását követelte.
A Gázai övezetben és Ciszjordániában az izraeli hadsereg és a palesztinok között negyedik napja folyó viharos összecsapásokban eddig legalább 27 palesztin meghalt és további közel 1000 megsebesült.
A szaúdi Okaz napilap vasárnapi számában Jaszer Arafattal készült interjú jelent meg. Ebben a palesztin elnök kérdésre válaszolva kijelentette: szükség esetén bármely úton hajlandó elindulni, akár a háború útján is. – Mindig a békére törekszünk, de ha meg kell védeni magunkat, tétovázás nélkül azt fogjuk tenni – idézte az AFP.
Arra a kérdésre, hogy az utóbbi napok véres eseményei után folytatódhatnak-e az izraeli-palesztin béketárgyalások, azt válaszolta: az eddigi megbeszéléseket sem lehet béketárgyalásnak nevezni, csupán kapcsolattartásnak.
Új szakokkal, új oktatási formákkal, több mint háromezer ötszáz diákkal kezdôdött a tanítási év a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen. Ebbôl a változatosságból az egyetlen dolog, amit hiányolhatunk, hogy a felsôbb szinteken történt jóváhagyás ellenére az idei egyetemi évben sem indult magyar tannyelvû oktatás, bár a hallgatók egyharmadának anyanyelvén lenne könnyebb elsajátítani a különbözô tudományokat.
A vátozásokról, az újdonságokról dr. Bolos Vasile egyetemi tanártól, az intézmény rektorától érdeklôdtünk.
– Egészen különleges évet kezdünk, mind az egyetem kínálatát, mind a diákok létszámát illetôen. Abból kiindulva, hogy a környékbeli fiataloknak minél több lehetôséget biztosítsunk, hisz köztudott, hogy sokan nem engedhetik meg, hogy más városokba menjenek tanulni, új szakokat indítottunk. Bevezettük a távoktatást kilenc szakon (elsôsorban a Bölcsészeti Karon) és az egyetem utáni képzést is. Az új finanszírozási lehetôségeket számba véve kénytelenek voltunk növelni a tandíjas helyek számát.
Az egyetemi oktatásban az idéntôl indulnak a Mechatronika, a Számítógépek, valamint a Könyvelôség és számítógépes könyvvitel szakok, a hároméves oktatásban a Gépkocsi-technikusi, az Ipari grafika, Elektromos berendezések, Francia nyelvet oktató tanítók, és Edzôi szak. Ez utóbbit a Sportkollégium kérésére indítottuk, kizárólag tandíj ellenében. Bevezettük a négy szemeszterbôl álló egyetem utáni képzést, a "masteratust" a Termelési rendszermérnök és menedzser, valamint az Ipari és energetikai folyamatok automatizált vezérlése szakokon, egy háromszemeszteres képzést informatikából, valamint a négyszemeszteres menedzserképzést. Pedagógusképzô, egyetem utáni kurzust indítunk mindazok számára, akik nem pedagógusi oklevéllel az oktatásügyben szeretnének elhelyezkedni. A masteratus kivételével valamennyi tandíjas képzés.
Mindez több mint háromezer hallgatót jelent.
– Egyharmaduk a távoktatásban vesz részt, számukra a hét végén van a tevékenység, egyébként a meglévô két épület mellett az idéntôl 14-15 tantermet bérlünk az építkezési iskolaközpontba
– És az oktatókat hogyan tudják biztosítani?
– Nôtt a címzetes oktatóink száma, és mind kevesebb a vendégtanár, sokan doktoráltak, következik az elôléptetésük, és újabb versenyvizsgákat szervezünk a tanársegédi állásokra.
– Hogyan oszlik meg a díjmentesen tanuló és a tandíjas diákok száma?
– A 3626 hallgatóból, 2043-an tandíj ellenében tanulnak. Nem kérünk nagy összegeket, hogy minél több fiatal számára biztosítani tudjuk a továbbtanulást.
– Hogyan állnak az akkreditálással?
– Mind több szak számára kapjuk meg az akkreditálást, az újak pedig ideiglenes engedéllyel mûködnek.
– Bár a felsôbb fórumoktól megkapták a beleegyezést, sokak csalódására, nem indult magyar nyelvû képzés egyetlen szakon sem. A híresztelések szerint az egyetem szenátusa nem értett egyet ezzel…
– Ez nem éppen így van, mert szándékukban áll a multikulturalitásra való áttérés, amit azonban elô kell készíteni. Erre az elsô szemeszterben kerül sor, mivel módosítanunk kell az egyetem alapszabályzatát, valamint a stratégiát. Ami nagyon fontos, hisz a számítógép szakon igény lenne például az angol nyelvû oktatásra is. Az új követelményekhez kell igazítani az egyetemi Chartát, és azt is el kell döntenünk, hogy az orvosi egyetem vagy a Babes-Bolyai mintáját követjük a magyar nyelvû oktatást illetôen. Mindezek kidolgozása után, a jövô egyetemi évtôl tervezzük a változtatást.
Egyébként szintén az elsô félévben, október végén nagy eseményre készülünk, egyetemünk alapításának 40. évfordulóját fogjuk megünnepelni.
Dorin Florea polgármester nem akar többé plakátokkal teleragasztott oszlopokat vagy épületeket látni Marosvásárhelyen. Ezt közölte tegnap a politikai pártok vezetôivel is, akikkel azért találkozott, hogy valamiféle programot dolgozzanak ki, az ôszi választások bonyodalommentes megszervezése érdekében. A polgármester megígérte a pártvezéreknek, hogy felére csökkenti a transzparenssel való hirdetések tarifáját, és növelni fogja azon helyek számát, ahol választási kampánygyûléseket tartanak. Ugyancsak növelni fogja a hirdetési pannók számát, fôleg a városközpontban. Azt a pártot, amely mégis kiragasztja plakátjait az oszlopokra vagy az épületek homlokzataira, drákói büntetéssel sújtják majd, olyan 3-4 millióval naponta. Dorin Florea javasolja a pártoknak, hogy próbáljanak kiegyezni az üzletek tulajdonosaival, hogy a kirakatokban helyezzék el plakátjaikat.
Ecclesia semper reformanda – az egyház szüntelen megújulásra szorul. Ennek a mondásnak a jegyében a katolikus egyház idôrôl idôre megvizsgálja, mennyire hû alapítója, Jézus Krisztus tanításához, s üzenetét mennyire tudja a kor nyelvén tolmácsolni. Az egyetemes egyház szintjén felmerülô kérdésekre a pápa és püspökök együttesen, egyetemes zsinatokon keresik a válaszokat. Ugyanezt idôrôl idôre a helyi egyházak szintjén is meg kell tenni. Ezt tette legutóbb a gyulafehérvári római katolikus fôegyházmegye. "Az idôk jeleit" vizsgálta, az isteni üzenethez való hûségét, s arra próbált módozatokat keresni, hogyan tudná a ma erdélyi emberéhez legközelebb juttatni hiteles tanítását.
Legutóbb 1913-ban, gr. Mailáth Gusztáv Károly püspöksége alatt tartottak az erdélyi egyházmegyében zsinatot, a politikai változások nem tették azóta lehetôvé a nagyon szükséges önvizsgálatot. Holott az egyetemes egyházban idôközben zajlott II. vatikáni zsinat sok mindenben megváltoztatta a katolikus egyház gyakorlatát, máshová helyezett néhány lényeges hangsúlyt. "Életre kell váltanunk a II. vatikáni zsinat üdvös elôírásait, javaslatait. Meg kell találnunk az utat, hogy a keresztény ezredfordulón sajátos erdélyi viszonyok között hogyan élhetjük meg az evangéliumot." – írta dr. Jakubinyi György érsek 299. számú körlevelében, amelyben 1996 húsvétján meghirdette a fôegyházmegyei zsinatot. Az elôkészítô munkálatok négy éven át zajlottak, s végül a jubileumi évben, 2000. szeptember 24-29. között tartották a gyulafehérvári római katolikus fôegyházmegye zsinatát. Noha az 1965-ben lezárult II. vatikáni zsinat szorgalmazza a helyi zsinatok tartását, a romániai római katolikus egyházmegyék közül a gyulafehérvári szervezte meg elsôként a megújulást hirdetô szinódust.
A négy éven át tartott elôkészítô munkálatok során 22 dokumentum-tervezetet ismertettek és bocsátottak vitára minden egyházközségben. Zsinati munkanapokon a fôegyházmegye minden érdeklôdô lelkipásztora és világi hívôje szabadon hozzászólhatott, javaslataik, meglátásaik jegyzôkönyvbe kerültek, s az egyes témákat kidolgozó szakbizottságok a dokumentumtervezeteket ezek alapján dolgozták át. Ezek kerültek a Csíkszeredában megtartott zsinat résztvevôi elé. A fôegyházmegyei zsinaton 72 pap és 37 világi hívô vett részt.
A zsinat a csíksomlyói kegytemplomban tartott ünnepélyes szentmisével kezdôdött szeptember 24- én este 7 órakor, míg a munkálatok a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium dísztermében folytak. A megfeszített iramú munkanapokon jó hangulat uralkodott, a vitás kérdéseket is sikerült megoldani, s olyan végleges szövegeket megszavazni, amelyek közmegelégedésre szolgáltak.
Az elfogadott dokumentumokat dr. Czirják Árpád zsinati megbízott, érseki helynök a szeptember 29-én Gyulafehérváron tartott szentmisén adta át a fôpásztornak. A fôegyházmegye székhelyén bemutatott zsinatzáró szentmise keretében tartották a búcsút a fôegyházmegye védôszentjének, Szent Mihály fôangyalnak a tiszteletére, s ugyanakkor emlékeztek a húsz éve elhunyt kiváló erdélyi fôpapra, Isten Szolgája Márton Áronra. Az ünnepi szentmise keretében dr. Jakubinyi György érsek átvette a magyar kormány által adományozott millenniumi zászlót is.
Az eseményre számos vendég érkezett, köztük Msgr. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus metropolita, Msgr. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök, Msgr. Reizer Pál szatmári megyéspüspök, Msgr. Martin Roos temesvári megyéspüspök, Msgr. Grigore Duma jászvásári püspöki helynök, D. Dr. Csiha Kálmán református püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek, Visarion Rasinareanu nagyszebeni ortodox segédpüspök, Irineu Bistriteanu kolozsvári ortodox segédpüspök, Markó Béla és Takács Csaba, az RMDSZ szövetségi illetve ügyvezetô elnöke, Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul, Szabó Tibor, a HTMH elnöke, több más egyházi és világi személy.
A zsinat határozatainak gyakorlatba ültetésével – melyek az érseki jóváhagyást követôen kötelezô érvénnyel bírnak a fôegyházmegye területén – dr. Czirják Árpád érseki helynököt bízta meg a fôpásztor.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Sajtóirodája
– Számomra mindkét alpolgármester egyenlô. A tanács elé terjesztett szerkezeti-szervezési felépítésben nem fontos megjelölni az alpolgármesterek megbízatásait, mert ezek menet közben módosulhatnak, de ha a tanácsosok ragaszkodnak hozzá, akkor bejelölik a feladatokat - jelentette ki tegnap, szokásos heti sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester. Azt is hozzátette, hogy egyes osztályok esetében azért nem szerepelt minden hatáskör megnevezése a szerkezeti-szervezési tervezeten, mert egyszerûen "nem fért ki". A város vezetôje így próbálta megmagyarázni, hogy a tanács miért nem fogadta el múlt heti ülésén a szerkezeti szervezési felépítést. Dorin Florea a továbbiakban a beruházási osztályon verte el a port. Szerinte legalább tízmilliárd lej értékben végeztek olyan beruházásokat, amelyek még várhattak volna, vagy amelyek indokolatlanul nagyok. Az itt dolgozó személyeket tette felelôssé ezekért a beruházásokért, amelyekre több példát is felhozott: a népi egyetemen kritikán aluli munkát végeztek, a nagypiaci hôközpont túl drága volt 980 millió lejért, a polgármesteri hivatal víkendtelepi vendégházára irgalmatlanul sokat – hatmilliárd lejt – áldoztak, ahelyett hogy megpróbálták volna visszaszerezni a volt párttitkárok sok száz négyzetméteres lakásait, 800 milló lejt költöttek a nyilvános illemhelyekre, 730 milliót irányoztak elô a Papiu kollégium kerítésének javítására, ahelyett hogy a Traian Vuia líceumba vettek volna hôközpontot, rendbetették a somostetôi sáncokat, 400 millió lejt adtak ki a Bolyai líceummal közösen szervezett kiállításra, 100 millió lejjel vettek tavaly egy ARO gépkocsit (40 millióba kerültek a javítások) és ugyanennyivel tettek rendbe egy garázst és 6 milliárd lejt különítettek el szociális-kulturális tevékenységekre. A polgármester szerint ezután kétszer is meggondolják, hova adják a pénzt, fô prioritásnak az utak javítását és a téli fûtést nevezte meg.
Ez a cikk nem az X-akták folytatását szeretné reklámozni. Ennél sokkal "földibb" dolgokról lesz benne szó, éspedig olyasmirôl, ami nagyon is érinti Vásárhely sorsát, jövôjét.
Talán nem véletlen, hogy ezeket a sorokat éppen most írom, amikor 14 éve annak, hogy végleg eljöttünk Vásárhelyrôl.
Hosszabb idô után az idén augusztusban töltöttem ismét majdnem két hetet gyerekkorom és fiatalságom szeretett városában. Az úton és ottlétünk alatt a pechek válogatott sorozata kísért végig, de nem errôl szeretnék írni. Itt csak érintôlegesen annyit, hogy a nagypiacnál fényes nappal fél órára leállított autónkat megpróbálták feltörni. Kétségtelen, hogy a szegénység nagyobb, mint valaha, az általános helyzet pedig szomorúnak néz ki és ez lehet a magyarázata a még mindig virágzó kriminalizmusnak. Nagyon szomorú, hogy rövidlátó bûnözôk ettôl várják sorsuk javulását, hogy alkalmi lopásokból kis pénzre tegyenek szert. Bûnözôk azonban mindig voltak és lesznek a világon mindenütt, tehát ez csak valóban egy apró, személyes kellemetlenség. Nem ez dönti el egy ország sorsát.
Miért van azonban az, hogy mindenféle pozitív látszat ellenére olyan pocsékul mennek a dolgok? Hiszen mindent meg lehet vásárolni, gyönyörû, modern bank "éktelenkedik" a fôtér összevisszaságában, autót lehet kölcsönözni és szebbnél szebb házak épülnek a városban.
Az, hogy egyeseknek alig van mit enni, látszólag senkit sem érdekel.
Az árak nemcsak a keresetekhez képest égbekiáltóak, és megállapításuk hatalmas arroganciáról tanúskodik, hanem teljesen nyugati árak. A minôség természetesen már nem nyugati minôség. Elnéztem a 35 fokos melegben olvadozó csokoládékat például. Ezeket szemrebbenés nélkül megszokott áron árusítják.
A pelenka drágább, mint Ausztriában. Az autókölcsönzés szintén.
Ha valaki elgondolkozik a miérten, arra a következtetésre juthat, hogy a fô probléma talán ott van, hogy rengeteg az import árucikk, az országban keveset termelnek. Ez máris maga után vonja a magyarázatot a hatalmas munkanélküliségre. Ez pedig egy örökös ördögi kör. Erre talán már gyógyszer sincs, hiszen mindenki annyira el van foglalva a betevô falat megszerzésével, hogy igazából talán nem is érdekel már senkit, hogy mit hogyan lehetne változtatni. És ha a betevô falatnál, a "mindennapi kenyerünknél" tartunk, hadd mondjak el egy esetet. Van egy ismerôsöm, osztrák, akinek pár évvel ezelôtt eszébe jutott segíteni az országot. Kenyérgyárat létesített, az elsô két évben vámmentességet élvezve nagyon jól ment minden. Ennek a kedvezménynek azonban ma már vége, de ismerôsöm továbbra is folytatja tevékenységét, természetesen nem fôállásban, hanem csak úgy, mellesleg, emberbarátságból. Rosszindulatú emberek ilyenkor hajlamosak arra gondolni, hogy micsoda nyereségekre tesznek szert ezek a külföldi beruházók, szegény országokat szipolyozva. Emberünk elmesélte nekem, hogy nemrégiben vetômagot szállított az országba. Olyat, ami Romániában még nincs. Került, amibe került itt, összeszedte a hozzá való pénzt. Nagy bosszúságára a román határnál szinte annyi vámot követeltek tôle, mint amennyi az egész áru értéke volt. Azzal "vigasztalták", hogy ha adományként vitte volna be, nem került volna semmibe. Azt is hozzátették azonban, hogy adományként ilyesmit már úgysem lehet bevinni az országba.
Kinek jó ez? Feltételezem, hogy a még kevés segíteni vágyónak is elôbb-utóbb elmegy a kedve ilyen bánásmód mellett.
Ez csak egyetlen pálda azok közül, amelyeket nap mint nap hallok, tapasztalok.
Románia jelenleg olyan helyzetben van, hogy a szó szoros értelmében minden szem rozsra szüksége lenne. Minden külföldi jó tanácsra, ötletre. Mégis, a legtöbb helyen elutasítóan, rosszhiszemûen reagálnak. Az azonban nem titok, hogy az Európai Unióhoz szeretnének csatlakozni. Igaz, hogy ez még hosszú évekbe telik, de akkor is érdemes lenne már most elgondolkozni a dolgok jobbá tételén.
Vegyész, középiskolai tanár és könnyûipari kutatóintézet munkatársa. Igazgató és közmûvelôdési egyesület titkára. Szerzô és társszerzô, akit az információelmélet és a kommunikáció épp annyira foglalkoztat, mint a könyvtártudomány, mint a közmûvelôdésünkre váró feladatok, akár fiataljaink értelmes, cselekvô holnapja. Mindez Fülöp Géza egy személyben. A Calepinus Idegennyelvû Népfôiskola igazgatója. Ezredfordulón, közelgô 70. születésnapja alkalmával és az Idôsek Világnapjára való tekintettel is, nagyrabecsülésünk jeleként kértük délutáni beszélgetésre…
– Kémia szakon végeztem Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen. Pályafutásomat tanárként kezdtem. Mivel azonban édesapámnak politikai jellegû nézetkülönbségei adódtak a hatóságokkal, távoznom kellett a tanügybôl. Üzemi vegyészként helyezkedtem el a Metalotechnicában. Késôbb, 1965-ben a vegyipari kombinátban kezdtem mûszaki tudományos tájékoztatással foglalkozni. Valójában ez volt az a pillanat életemben, amikor közel kerültem az információhoz, illetve, ettôl kezdve foglalkozhattam komolyabban információ- és kommunikációelmélettel. 1975-ben posztgraduális informatikai tanfolyamot végeztem, és ezt követôen helyezkedtem el a Marosvásárhelyi Könnyûipari Technológiai Kutatóintézetben, ahol szintén a tudományos, mûszaki tájékoztatás jelentette a munkaterületemet 1990-ig, a nyugdíjazásomig. Ez lenne hát, dióhéjban, az életpályám, és ezen belül mindaz, ami az információval kapcsolatos munkámat illeti.
– Idôközben különbözô szaktanulmányai, fordításai, cikkei jelentek meg itthoni és magyarországi folyóiratokban, valamint információelmélettel, kommunikációval kapcsolatos kötetei is napvilágot láttak.
– Ez utóbbiak kapcsán reménykedem abban, hogy a közeljövôben megjelenik Az információ címû könyvem harmadik, átdolgozott és bôvített kiadása is. Az elsô 1990-ben itthon, a második viszont már az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár és Informatika tanszékén tankönyvként került nyomdába. Az információval, kommunikációval foglalkozva kerültem kapcsolatba a könyvtártudománnyal, a könyvtárosokkal. Persze, ebben nagy szerepe volt feleségemnek, a megyei könyvtár munkatársának.
– Mint ismeretes, e tárgyú könyvei is elimerésnek örvendtek.
– Pár évvel ezelôtt a közmûvelôdési egyesület tényleg Monoki- díjjal jutalmazott, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete pedig emlékérmet adományozott munkám méltatásaként.
– Marosvásárhelyen nagyon sokan tanúi, hogy a nyugdíjas évek korántsem a pihenést hozták az ön számára. Lásd, közmûvelôdési élet!
– Mindig is foglalkoztatott a tudomány jó értelemben vett népszerûsítésének a lehetôsége! Hisz három könyvecském is született ilyen céllal. Tény, hogy alkalomadtán be is indítottam egy ilyen szabadegyetem jellegû kört, a Stúdium kört, mely egy évig mûködött, azután beolvadt a Kemény Zsigmond Társaságba. 1990 októberében tartottuk azt az ülést, amelyen 20-22 marosvásárhelyi értelmiségi, megvitatva közmûvelôdésünk helyzetét és tennivalóit, döntött úgy, hogy újraindítja a Kemény Zsigmond Társaságot. 1991 januárjában került sor aztán az elsô összejövetelünkre, melyen rám bízták a titkári teendôket.
– Néhány évtizeddel ezelôtt, pályakezdôként, középiskolai tanár volt. Mintha valamiféle hûségesküt fogadtak volna akkor egymásnak…
– Ez már a Calepinus-történet kíván lenni, ugye?!
– Hát épp a népfôiskoláról ne szólnánk?
– Ezt illetôen is 1990-re kell visszatekintenünk. A határok viszonylag nyitottá válásával megélénkültek külföldi kapcsolataink. Egyre gyakoribbá váltak a testvéregyházak, a különbözô segélyszervezetek, ifjúsági szervezetek küldöttségeinek a látogatásai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok kezdtek kiépülni, s fiataljainknak is lehetôségük adódott a külföldi utazásokra. Mindez arról gyôzött meg bennünket, hogy fiataljaink, nyelvismeret hiányában, nem tudnak megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Úgy éreztük, tennünk kell e téren is azért, hogy ifjaink legalább egy idegen nyelvet elsajátíthassanak. Az Idegennyelvû Népfôiskola megszületése a vártemplomi egyházközség vezetôségének köszönhetô. Pontosabban Fülöp Dénes tiszteletes úr kezdeményezésének. Az angol nyelvvel kezdtük, és idôvel francia, német és holland nyelvvel gyarapodott nyelviskolánk kínálata. Kialakult teljes struktúrája, és ennek köszönhetôen vált immár évek óta jól mûködô intézménnyé. Háromévi tanulmányi idô végeztén, növendékeink diplomát szereznek. Nagy elégtételünkre, egykori diákjaink komoly hasznát látják az itt szerzett ismereteiknek. Népfôiskolánk nem haszonelvû intézet. Semminemû nyereségre nem törekszünk. A diákok anyagi hozzájárulását csupán a kiadások fedezésére fordítjuk.
– Nem haszonelvû intézményrôl van ugyan szó, de a számunkra felmérhetetlen haszna nyilvánvaló…
– E konkrét, bár átvitt értelemben is délutáni beszélgetésünkbôl kitûnik, hogy Fülöp Géza sok mindent átszármaztathatott tapasztalataiból, ismereteibôl az elmúlt évtizedekben az ezt igénylôknek. Lelki, szellemi gesztusai jelezték sokunk számára, hogy úm. belülrôl kell dolgoznia az embernek. Hogy tudja szakmailag, emberileg egyaránt gazdagítani önmagát, ám embertársait is. És ezt köszönhetjük Önnek!
– Az embernek idôsebb korában is meg kell találnia azt a cselekvési formát, amely értelmessé teszi az életét. Nekem nem központi témám az öregség! Elôbb-utóbb mindannyian eljutunk ahhoz az életkorhoz, amelyben már nem vagyunk képesek úm. hegyeket mozgatni. Mégsem szabad rezignáltan megöregedni! Meg kell keresnie az embernek a saját fizikai állapotának és képességeinek megfelelô olyan cselekvési feladatokat, amelyek a közösséghez is kapcsolhatják. Mert ez is nagyon fontos! Mondhatnám, hogy a boldog öregség titka, hogy az ember gazdagíthassa saját bensô világát, és ezáltal a körülötte élôkét is. Életkorunk ellenére is tartsunk lépést a felgyorsult fejlôdéssel! És ne idegenkedjünk az új dolgoktól! Teremtsünk és tartsunk rendet önmagunkban és magunk körül!
Ma délelôtt Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke és Dennis Hammond, az Amerikai Egyesült Államok-beli Gyermekek Világának Nagykövetsége Alapítvány elnöke ír alá szerzôdést, amelynek értelmében az amerikai fél befejezi a megkezdett és félbehagyott marosszentkirályi gyermekotthont. A beruházás értéke 30 milliárd lej – jelentette be Kocsis Róbert sajtószóvivô a megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatón.
Szebenben a Regionális Fejlesztési Ügynökségnél a vissza nem térítendô PHARE-kölcsönökre benyújtott tervekkel kapcsolatban tájékoztató jelleggel tartott tanácskozáson vett részt Virág György tanácselnök. A 281 benyújtott tervbôl 62 Maros megyébôl származik, amelybôl 45 helyi fejlesztést kezdeményez, 9 a turizmusra vonatkozik. Tudni kell, hogy egy tervre nyújtandó maximális összeg 62.500 euró.
A marosvásárhelyi szabad gazdasági övezet létrehozásának lehetôségérôl tárgyalt múlt héten az Ortenzi& Partners pénzügyi konzorcium képviselôje és Ioan Vasluian alelnök. A tárgyalásokat e hónap folyamán folytatják, s remélhetôleg konkrét eredmények is születnek.
A sajtótájékoztatón, miután beszámolt arról, hogy jelenleg újabb költségvetés-kiigazításon dolgoznak, az újságírói kérdésekre Chirpelean Ioan, a megyei tanács Pénzügyi Igazgatóságának igazgatója válaszolt. Mint kiderült, a megye városai és municípiumai saját bevételbôl 96 százalékban fedezik költségeiket, ám a községek csupán 41 százalékban. Ezért 27,8 milliárd lejes költségvetés- kiigazításra van szükség. A költségvetés-kiigazításnál szem elôtt tartották, hogy a községekben egy alkalmazott átlagban 67 milliót, az iskolák fenntartása 420 milliárdot emészt fel. Szociális védelemre személyenként 5000 lejjel számolnak, 33 milliót szánnak kultúrára és 2,3 milliót a közvilágításra kilométerenként. Szováta, Dicsôszentmárton, Radnót, Marosludas, Maroskeresztúr, Sármás, Marosszentgyörgy és Nyárádtô önkormányzatainak négymilliárd lejt folyósítanak a 162/1999-es számú kormányhatározat értelmében fûtéspótlék gyanánt. További 3,1 milliárd lejt folyósítanak Apold, Mezôrücs, Nagyernye, Dózsa György köség, Székelyhodos, Havad, Marosfelfalu, Székelyvécke és Héjjasfalva földgázhálózatának a kiépítésére.
Szintén újságírói kérdésre válaszolva, Doru Duncan a Terület és Városrendészeti Igazgatóság igazgatója elmondta, hogy az Európai Beruházási Bank 1,2 milliárd eurót biztosít a Görgény és Maros völgyében az idei árvizek alkalmával megrongálódott utak javítására, továbbá, hogy a megyei tanács 201 millió lejt fizet ki a sóváradi cserepes-híd megjavítására, és hogy 11 községi utat emeltek megyei út rangra, ami azt jelent, hogy az eddigi 775 kilométernyi megyei út helyett ezután 823 kilométer út karbantartását kell majd a megyei tanácsnak finanszíroznia.
Doru Duncan igazgató arról is beszámolt, hogy Németországban a Speakerman céggel együttmûködési szerzôdést írtak alá, amelynek értelmében az ISPA-program keretében a nyárádtôi regionális szeméttelep tervének finanszírozását szavatolják.
1990. október 1-jén az Oktatásügyi Minisztérium és az egyházak megegyezése alapján újraindult az 1948-ban megszüntetett Kolozsvári Református Kollégium. A kollégium és énekkara jubileumi ünnepségét tartották az elmúlt szombaton és vasárnap Kolozsváron. A kétnapos rendezvényen felszentelték a kollégium és énekkar zászlaját, díszoklevéllel tüntették ki azokat az erdélyi településeket, ahonnan a legtöbb diák jött a kollégiumba, s fellépett a jelenlegi és az összevont énekkar is.
Szombaton osztályfônöki órára gyûltek össze az ország minden részébôl érkezô volt diákok, majd közös áhítaton vettek részt a Farkas utcai református templomban. Az istentisztelet után az egybegyûlteket Székely Árpád iskolaigazgató köszöntötte, s szintén ô számolt be a tízéves énekkar indulásáról, tevékenységérôl: az ifjúsági vegyes kart a zenekultúra elsajátítása és a kollégium hírnevének öregbítése érdekében hoztuk létre. Célja az egyházi énekek, a népdalfeldolgozások és az egyetemes kórusirodalom gyöngyszemeinek elôadása. Megalakulása óta szolgált Erdély- és világszerte, két alkalommal megszervezte a magyar középiskolák kórustalálkozóját. Az énekkart a Romániai Magyar Kórusszövetség Hangversenykórus címmel és Arany fokozattal tüntette ki – mondotta, majd felkérte dr. Péter Miklóst, a kollégium tanárát, hogy szentelje fel az énekkar zászlóját, amit a diákok hoztak az ünneplô gyülekezet elé. A jubileumi ünnep elsô napját a jelenlegi kórus elôadása zárta.
Vasárnap délelôtt több százan vettek részt a szimbolum értékû Farkas utcai templomban D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke által tartott isntentiszteleten. Székely Árpád igazgató beszámolójából a jelenlevôk megtudhatták, hogy a kollégiumban 560 diák végzett, nagy többségük továbbtanult, így jelenleg a végzettek között 41 tanár, 40 lelkipásztor, 10 diakonissza, 7 kántor, 5 agrármérnök, színészek, operaénekesek, s sok egyetemista van, bizonyítva, hogy az újraindult kollégium tanári kara s diákjai, az elôdökhöz hasonlóan nagy hangsúlyt fektetnek a felkészültségre. Büszkén mondhatjuk, hogy diákjaink megállják helyüket a XXI. században. A kollégium zászlajának felszentelése után a diákokat, tanárokat, szülôket Székely József volt lelkész-igazgató, Tôkés Elek, az egyházkerület tanügyi tanácsosa és Sitta von Eckersteint bárónô, a kollégium támogatója köszönötte. A felszólalók üdvözlésük, gratulálásuk, fejlôdésre, megmaradásra biztatásuk mellett reményüket fejezték ki, hogy a kollégium diákjai a jelenleg használt általános iskola tantermei helyett hamarosan a viszakapott, de egyelôre foglalt régi kollégiumi épületben tanulhatnak. A díszoklevelek átadása következett. Elsôsorban öt család képviselôi vehették át a kollégium vezetôsége által nyújtott oklevelet, akiknek már három gyerekük a református kollégium diákja volt. Majd azok a városok, falvak kaptak elismerô oklevelet, ahonnan a legtöbb diák származott. A települések közel fele Maros megyei így díszoklevelet kapott: Disznajó, Mezôbodon, Ákosfalva, Segesvár, Erdôszentgyörgy, Szászrégen, Magyarrégen, Dicsôszentmárton, Gyulakuta, Magyaró és Marosvásárhely.
Az ünnepélyt az összevont énekkar elôadása zárta.
A Szent-Györgyi Albert Társaság, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Magyarok Világszövetsége, a szatmárnémeti MADISZ, a Dinu Lipatti Filharmónia, az RMDSZ Szatmár megyei és városi szervezete 2000. október 21-22-én a XXIII. Szatmári Zenei Napok keretében rendezi meg a X. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt, a világon bárhol élô mûkedvelô népdalénekesek számára.
A X. Hajnal akar lenni népdaléneklési versennyel a rendezôk a millennium fényét szándékozzák emelni és a magyarság igazi, megbízható kulturális értékeire akarják terelni korunk emberének a figyelmét. Vigyük magunkkal az új évezredbe azokat az értékeinket, amelyek évszázadok és évezredek óta megbízható, megvigasztaló, erôt adó forrásai a magyar népnek, amelyek tisztítótüzében megfürödve emelhetjük nyugodt lelkiismerettel lelkünket teremtônk és embertársaink felé. Csak a mûvelt nép lehet boldog! Adjuk át minél több magyar testvérünknek a mûveltség elérésének eszközeit, mert csak az a nép maradhat meg, amelyiknek az életébôl nem hiányzik a boldogság.
A rendezvény további célja a magyar népdal népszerûsítése, eddig ismeretlen tehetséges énekesek felfedezése.
Részt vehet bárki, aki nem végzett ének szakot zenemûvészeti akadémián vagy fôiskolán, nem engedélyezett énekes, betöltötte 16. életévét.
A versenyzôk elküldik a Szent-Györgyi Albert Társaság címére jelentkezési lapjukat, melyen a következô adatokat kell feltüntetni: név, születési adatok, lakcím, telefonszám, foglalkozás, a döntôben elôadásra kerülô dalok kottája, az énekes hangmagasságának megfelelôen lekottázva, és a dalok szövege. A szervezôbizottság névre szóló meghívóval visszaigazolja a jelentkezést és elküldi az általa ajánlott zenei anyagot.
Minden versenyzônek két dalcsokorral kell jelentkeznie. Egy dalcsokor 2-3 népdalból áll. Népies mûdalokat nem fogadunk el.
Az egyik dalcsokrot szabadon állítja össze az énekes saját hangterjedelmének és egyéniségének megfelelôen. Ennek kottáját és szövegét legkésôbb 2000. október 1-ig kell beküldeni a következô címre; Szent-Györgyi Albert Társaság, 3900 Satu-Mare, M. Viteazul 10. A jelentkezés – de csak az – e-mailen is megoldható, cím: csirak@multiarea.ro
Szakmai kérdésekkel Fejér Kálmán tanár urat kereshetik meg a következô telefonszámon: 00-40-61-734-450.
A második dalcsokrot a szervezôbizottság által ajánlott dalokból állítja össze az énekes. Elfogadjuk azt is, ha a múlt évi versenyre ajánlott népdalokból válogatnak a kötelezô dalcsokor összeállításakor. Ebben az esetben a szabadon választott dalokból összeállított csokor is beküldhetô az ajánlottal és a jelentkezési lappal. Egyébként az ajánlott anyagot a jelentkezési lap vétele után postázzuk a versenyzônek. Ajánlatos, hogy a versenyzôk, saját felkészülési lehetôségeik elôsegítése érdekében, minél korábban küldjék el a jelentkezési lapjukat és a szabadon választott dalcsokrot. Felhívjuk a versenyzôk figyelmét, hogy zenekari kísérettel is énekelhetnek, amit külön jelezni kell.
A fellépô versenyzôk kötelesek népviseletben szerepelni.
A különbözô megyéket a következô számarányban képviselhetik énekesek:
3-3 versenyzôt várunk Bihar, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Szatmár megyébôl.
2-2 versenyzôt Máramaros, Szilágy, Temes megyébôl, 1-1 versenyzôt a többi romániai megyébôl.
A Kárpát-medence többi országaiból az alábbiak szerint fogadunk énekeseket; a Magyar Köztársaságból megyénként 1, Felvidékrôl, Kárpátaljáról, Szlovéniából, Vajdaságból 4-4, a világ bármely más országából 2-3 versenyzôt várunk.
Ajánlatos elôdöntôkön kiválogatni a megyét képviselô versenyzôket. A versenyzôknek rendelkezniük kell az iskola vagy valamelyik mûvelôdési intézmény ajánlásával.
Azokat a versenyzôket, akik a fenti elvárásoknak megfelelnek, díjtalan ellátásban részesítik a szervezôk. Kísérôt, legyen az egy vagy több személy, csak abban az esetben fogadunk, ha október 10-ig kifizetik a személyenkénti 300.000 lej részvételi díjat. Cím: Ilonczai Annamária, Str. Mihai Viteazul nr. 10, 3900 Satu-Mare. Útiköltséget nem tudunk megtéríteni.
Azoknak az énekeseknek, akik valamilyen okból nem vehettek részt a megyéjükben rendezett válogatón, van még egy esélyük az októberi döntôn való részvételre, ha a szatmárnémeti MADISZ pénztárában, a már jelzett címre befizetnek 200.000 lej részvételi díjat.
A verseny elsô három helyezettje és a közönség kedvence 800.000, 700.000, 600.000, 600.000 lej pénzjutalomban részesül.
Minden jelentkezônek sok sikert kívánunk.
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság – EMT –egy évtizede a romániai magyar mûszaki és természettudományos szakemberek tevékenységének összehangolását, valamint a Kárpát–medencei szakemberek közötti kapcsolatok kiépítését és ápolását szolgálja.
Úgy gondoljuk, elérkezett az idô az energetika- elektrotechnika terén dolgozó romániai és magyarországi szakemberek találkozójának megszervezésére.
Társaságunk, az EMT szervezésében elsô alkalommal kerül sor az ENELKO rendezvényre, melynek célkitûzései: az energetika-elektrotechnika terén dolgozó szakemberek megismerése és tudományos eredményeik bemutatása, valamint a résztvevôk kölcsönös tájékoztatása az energetika- elektrotechnika aktuális kérdéseirôl és a tendenciákról.
A szakmai találkozóra 2000. október 6-8. között kerül sor Kolozsvárott a Mûszaki Egyetem Elektrotechnika karán (G. Baritiu u. 28. sz.).
A konferencia rövid programja:
október 6.: érkezés, regisztráció
október 7.: délelôtt – plenáris elôadások, cégbemutatók
október 8.: városnézés, elutazás
Zettner Tamás (Budapest) – A magyar energiapolitika irányai az EU-követelmények figyelembe vételével
Stróbl Alajos (Budapest) – A magyar energetika aktuális kérdéseirôl
Homola Viktor (Budapest) – Erômûépítés Magyarországon
Katona László (Bukarest) – A nulla pont mezô és energia
Imecs Mária (Kolozsvár) – Villamoshajtások szabályozása mai szemmel
Csató János (Debrecen) – Régiónk és a korszerû technológiák
Tombor Antal (Budapest) – Piacnyitás a magyar villamosenergia iparban
Délután két szekcióban – energetika és elektrotechnika – folytatódik a konferencia.
Bôvebb információt az EMT titkárságán a 064-190825, 194042-es telefonszámokon vagy az emt@emt.ro e-mail címen lehet kérni.
Az ôszi természet és az örökölt vallási hagyomány közös ünnepén, Szent Mihály napján, templombúcsút tartottak Székelyhodoson. A valóban szép, verôfényes nap kiváló alkalmat kinált arra, hogy a Hodos patakának regényes völgyében, Jobbágytelkétôl lefelé, és a Szentföld más falvaiból is búcsúra zarándokoljanak a katolikusok. És nemcsak a szokásos évi búcsúját tartotta a községközpont lakossága, a szertartáson a millennium is jelentôséget kapott, különösen, hogy helyére került az az 1754-ben készült festmény, amelyen az e tájt élt, 16 évig Hodoson lelkészkedô Boér Imre jezsuita atya, kanonok- plébános van megörökítve, aki miként Szent István király a koronát, a Szûzanya, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja híveit. A képet Kis Loránd restaurálta, a költségek nagy részét az Illyés Alapítvány fedezte, amelyet a Hodos-Venerque (Franciaország) Baráti Társaság pályázott meg. Adorjáni Imre helyi, jobbágytelki plébános ismertette a Loyolai Szent Ignác rendje, vagyis a jezsuiták történetét, köszöntötte a Felsô-Nyárád mente szentmisét celebráló katolikus papságát, a hazatért elszármazottakat, hiszen a millenniumi ünnepen, Szent Mihály napján egyben falutalálkozót is tartottak. Itt jegyezzük meg, hogy Székelyhodoson még ritka szép székely parasztházakat látni, némelyik a roskadás elôtt ugyan, de azok is megérnének még egy "misét" olyanformán, hogy a helybéliek vagy éppen az elszármazottak vennék gondozásba a székely népi építészet még meglévô remekeit.
Kétórás figyelmeztetô sztrájk a kataszteri hivatalnál
A megyei Mezôgazdasági Területrendezési és Kataszteri hivatal dolgozóinak szabad szakszervezete a július 31-i közgyûlésén határozta el, hogy 2000. augusztus 4-ével kezdôdôen kirobbantja a munkakonfliktust. Augusztus és szeptember folyamán két alkalommal szüntették be a munkát 2-2 órán át, így fejezve ki hogy közösséget vállalnak a Beszterce-Naszód, Hargita, Neamti, Prahova, Kovászna, Konstanca megyei kollegáikkal, akik korábban léptek általános sztrájkba. Mivel a Geodéziai és Kataszteri Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége által megfogalmazott követelések (fizetésemelés, a kiszállási költségek, más jogok biztosítása) egyikének sem tett eleget a mezôgazdasági minisztérium, a szövetség megyei szervezete szeptember 28-án tartott közgyûlésén határozat született: október 2-án figyelmeztetô sztrájkba lépnek 11-13 óra között, október 10-én pedig meghirdetik az általános munkabeszüntetést. A tegnap délelôtt két órán át nem dolgoztak, nem fogadták az ügyfeleket. Baciu Alexandru szakszervezeti vezetô elmondta, hogy a munkakonfliktus kirobbantása utáni idôszakban többszôr találkoztak a mezôgazdasági minisztérium képviselôivel, mindannyiszor csak ígéretek hangzottak el, hogy majd a központi költségvetés-kiigazítás után. A kiigazítás megtörtént, de a szaktárcától egyetlen válasz sem érkezett a kataszteri hivatal beadványaira. Emiatt rendelték el október 10-tôl az általános sztrájkot.
Rata Luca mérnök, a hivatal igazgatója szerint a gondok megoldására nem volt más választásuk. A követelményeket befoglalták a kollektív munkaszerzôdésbe, de azt nem írhatja alá a vezetés, mivel a minisztérium által megígért pénzalap késik. Hónapok óta nem járnak terepre, mert egyszerûen nincs pénz vonat-, vagy autóbuszjegyre. A törvény által biztosított napi kisszállási díjat a hivatal már három éve nem fizeti a szakembereknek. A kataszteri hivatalnál az átlag fizetés 998.000 lej! Ráadásul augusztusban, a minisztérium nemhogy emelte volna a fizetéseket az idei 24-es, érvényben lévô kormányrendelet alapján, hanem 25%-kal kevesebb javadalmazásban részesítette az alkalmazottakat. Egy minisztériumi fax szerint a szeptemberi fizetés 13%-al lesz kevesebb. Rata Luca igazgató is tarthatatlannak minôsítette a hivatal helyzetét. Amennyiben követeléseiknek eleget tesz a minisztérium, emelik a fizetést a kormányrendelet értelmében és fedezik a terepmunkával járó költségeket, a hivatalnak év végéig 2,5 milliárd lejt kell(ene) kiutalni.
Évente egy napot az ôsz halántékoknak szentelünk. Egy nap, amelyen tiszteletünket nyilvánítjuk az egy emberöltôt végigdolgozókat, akik másokért is, a társadalomért is fáradoztak. Morális kötelességünk elismerni és értékelni az erôfeszítést, az idôs emberek munkáját. Nagyon sok esetben az életük alkonyához érkezett embereknek csak a szûkös anyagi lét okozta kiábrándulás maradt. Emellett a társadalom kiközösíti ôket, és elnéz problémáik fölött. Nem természetes ez, és szerintem még sok hibát kell kiigazítani a nyugdíjrendszerben, az illetékes állami intézményekben, mert a társadalom köteles több hozzáállással és készséggel viszonyulni az idôsek problémáihoz.
Október 1-je, az Idôsek Világnapja jó alkalom a megbecsülés és az elismerés kifejezésére. Az idôsek munkáján, odaadásán, és nem egyszer áldozatain anyagi és szellemi javak létesültek, amelyek hasznát mindannyian élvezzük. Teljességgel megérdemlik jó gondolatainkat és szükségük van a fiatalok támogatására egy olyan idôszakban, amikor a kor már gyakran nem társul az egészséggel. Elôfordul, hogy az idô már igen türelmetlen ez idôs emberekkel, és támogatásunk addig hasznos, amíg megfelelô idôben érkezik.
Rokonszenvvel és tisztelettel közeledünk ünnepükhöz, kívánjuk hogy legalább e napon feledjék el mindennapi gondjaikat és együtt örvendjenek szeretteikkel.
Sok egészséget, boldogságot kívánunk Marosvásárhely minden idôs lakójának.
Dr. Dorin Florea Marosvásárhely polgármestere
A megemelt hôenergiaár az elkövetkezôkben olyan magas közköltségekhez vezet majd, amelyek meghaladják a lakosság anyagi lehetôségeit.
Ilyen feltételek között feltevôdik a kérdés, mi a teendô annak érdekében, hogy a tömbházlakások télvíz idején ne maradjanak fûtetlenül.
Úgy gondolom, hogy az egyes lakrészek leválasztása a távfûtési rendszerrôl, amelyet a szociális gondok tesznek szükségszerûvé, vagy a lakásonkénti mikrohôközpontok beszerelése nem jelenti a megoldást. Köztudott, hogy a tömbházlakásokban a belsô szerelés, a vezetékrendszer teljesen átszövi az épületet, így a falakat nem lehet elszigetelni, következésképpen a csôrendszerben közlekedô meleg víz hôt bocsát ki. A távhôszolgáltató rendszerrôl való lecsatolás így nem valósítható meg teljes egészében.
A legjobb és legmodernebb megoldás az épületenkénti mikrohôközpontok szerelése lenne, amelyet a jelenlegi távhôszolgáltató vagy a tulajdonosi, ill. lakótársulások segítségével lehetne megoldani a lakók anyagi hozzájárulásával vagy bankkölcsönnel.
A mikrohôközpontok felszerelésével 20-30 százalékra csökkennének a közköltségek.
Egy másik megoldás a hôenergia-mérô mûszerek mielôbbi felszerelése lenne minden épületben, amelyet az Energomur ÖV hôszolgáltató szerelne fel. Ezt kormányhatározat szavatolja.
A mérômûszerek felszerelésével az energiaköltségek felére csökkennének. A tulajdonosok is az energiafogyasztást a szükséges minimálisra csökkentenék.
A mérômûszerek felszerelésével pontos és méltányos számlázás történne, a fogyasztó csak azt az energiát fizetné ki, amelyet elfogyasztott. Így elkerülhetô a szubjektív számlázás és a lakosságnak nem kellene kifizetnie a hálózaton történô összes veszteséget. Megszûnne a gyanakvás afelôl, hogy a szolgáltató reális és objektív számlákat állít ki vagy sem.
A helyi tanács, a polgármesteri hivatal figyelmébe ajánlom, hogy kellô figyelmet és fontosságot tulajdonítson a tömbházlakások téli fûtésére, mert jelen pillanatban ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a lakókat.
Marosvásárhely magas civilizációs fokú város volt és maradt. Nem engedhetô meg, hogy két- három rosszul fizetô, milliós adósságokat felhalmozott lakó miatt kollektív büntetést alkalmazzanak egy egész tömbházra, azaz elzárják a meleg vizet, lezárják a gázcsapot vagy megvonják a hôszolgáltatást.
A rosszul fizetô lakók, akik általában megfelelô anyagiakkal rendelkeznek, nem a szegénység miatt nem fizetnek, a szolgáltatóknál milliárdos adósságaik halmozódtak fel, velük szemben a társulások, a szolgáltatók és a polgármesteri hivatal közös álláspontra kellene helyezkedjenek. Úgy értékelem, hogy a nemrégiben elfogadott szabályozások meggyorsítják a bírósági eljárásokat, úgyszintén a bírósági végrehajtók átszervezése megkönnyíti az adósságok behajtását.
Nem utolsósorban a tömbházankénti tulajdonosi társulások létrehozása, amelyre adottak a törvényes keretek és a helyi tanács határozatai is ezt szorgalmazzák, nagyon sokat segítenének a nagy adósságok felszámolásában és a téli fûtésgondok megoldásában.
Személy szerint Marosvásárhelyt, a virágok városát nem tudom elképzelni fûtetlen lakásokkal, amelyekben didergô lakók, gyerekek meleg víz és konyhai gáz nélkül élnek.
Maiorescu Alexandru
Istennek legyen hála, megtehetem naponta, hogy az "otthoni" híreket böngésszem és nem közömbös a szüleink sorsa sem, akik még mindig otthon élnek, Marosvásárhelyen. Láttam a szept. 29-i számban, hogy az RMDSZ külhoni állampolgárság létrehozásán fáradozik, aláírásgyûjtéssel.
Igencsak bánt engem ez az aktuális téma, mert nagyon nehezen szereztem meg a magyar állampolgárságomat és tudom, mit jelentene sokak számára ez a jog elnyerése. Ráadásul szüleim akárhányszor jönnének látogatóba, nem kellene Bukarestbe "leugráljanak", ami az ô korukban nem mindegy, bizony, hogy nem...
Arra gondoltam, hogy olyan sokan vagyunk, akik osztjuk ezt a véleményt, nem tehetnénk meg, hogy ha ez segítené az ügy elômenetelét, hogy mi magunk is támogató aláírásgyûjtést szervezzünk, akár interneten, akar típusnyomtatványon, amin rajta lenne, hogy mit kellene feltüntetni az aláírónak? Kérdésemre szeretnék egy kielégítô választ kapni, hogy hogyan képzelik el, hogyha ez egy jó ötlet.
Mi, férjemmel, többek között egy Immanuel Mission néven, magyar missziót mûködtetünk és ennek egyik feladata éppen a magyarság segítése. Szívesen segítünk, amiben lehet, hiszen földrajzilag is ideális helyen lakunk. Windsorban élünk, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada határvárosában. Férjemmel mindketten református lelkipásztorok vagyunk és nagyon sok magyar embert ismerünk mind a két országban.
Kérem, hogy levelemet továbbítsák az RMDSZ-hez és írjanak egy rövid választ.
Elôre is köszönöm és további áldásos tevékenységet kívánok munkájukhoz.
Isten áldásával:
Nt. Mitra Maria M. (Windsor)
Gyergyóhodosi, Hargita megyei vagyok, szeptember 24-én császármetszéssel szültem a marosvásárhelyi nagykórházban. Egy 3,6 kilogrammos kisfiúnak, Botond-Leónak adtam életet. Az Önök lapjához folyamodom, hogy az írott sajtóban is napvilágot lásson a köszönetem, amely egyben bátorítás is a jövendôbeli anyukáknak.
A köszönet elsôsorban dr. Kiss Szilárdnak és dr. Bereczki Katalinnak szól, akik a szülést sikeresen levezették, és dr. Szabó Mónika diabetológus orvosnak, aki áldott állapotom alkalmával az inzulinos kezelést irányította. Nagyon hálás vagyok nekik és Isten áldását kérem további munkájukra. Legyenek továbbra is kedvesek, önzetlenek, lelkiismeretesek és megértôek a betegekkel szemben. Mert nagyon sokat számít az, ha a beteg "vakon" is bízik az orvosában.
Köszönet a marosvásárhelyi Dobai Teréz és Sándor nyugdíjas házaspárnak, akik itteni kórházi tartózkodásom alkalmával látogattak és bátorítottak engem. Nem utolsósorban köszönöm a családom megértését, elfogadták és tiszteletben tartották döntéseimet és ezek kivitelezésében erkölcsileg és anyagilag is támogattak.
Az anyaság a nôk számára hivatás. Egy nô életében a legcsodálatosabb dolog (bárm