|
LII. évfolyam 277. (14634) |
2000. november 28., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô ..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Merre tart Románia? – kérdezhetjük az ugyan ideiglenes, de eléggé hitelt érdemlô választási eredmények fölött töprengve. A pesszimista úgy érezheti, hogy egy világ omlott össze benne, s a kedvezô változásokba vetett utolsó reményeit is szertefoszlani véli amiatt, hogy az elnökválasztások második fordulójában több se maradt számára, mint két rossz között választani. A demokrácia keserû pirulája ez. Következményeként annak, hogy a demokratikusnak tartott pártok majd mindent elkövettek saját esélyeik tönkrezúzásáért (egyik- másikuk tönkre is zúzódott). Higgadtabban szemlélve a "helyzetet", mégsem lesz itt olyan világ, amelyben géppuskával diktálják az ütemet. Végtére is C. V. Tudor ellen voksolt a vasárnapi szavazáson részt vettek több mint 73 százaléka. Minek hát az ijedelem? Legalább pontosan tudjuk, hogy mennyit is nyomnak a latban a visszarendezôdés erôi. Legalábbis megközelítôleg, mert C. V. Tudor és a pártja által elért szavazatok kisebb hányadát jelentik csupán a "géppuskások", nagyobb részük a temérdek jogos elégedetlenség alkalmi leülepedése. Jóval kevesebben vannak azok, akiket a diktatúra iránti nosztalgia, a tíz esztendeje elvesztett privilégiumok emléke motivál. Nem célszerû tehát túldimenzionálni sem a C.V. Tudor, sem a Nagy- Románia Párt látványos felfutását. Konjunkturális, s vezére is konjunktúralovag.
A demokrácia próbája lesz, hogy elbír-e, és miként az új parlament ezzel a húszegynéhány százaléknyi, demokráciából élô antidemokratikus erôvel. Peremre szorításukban a választásokon gyôztes Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja éppen annyira érdekelt, mint a vasárnapi szavazás nagy és kisebb vesztesei. Sok minden, élesnek látszó választóvonalakkal szabdalja a mai politikai mezôt. Mifelénk azonban a doktrínabeli különbségek nem igazán számítanak, inkább a kicsinyes párt- és egyéni érdekek, az elmúlt tíz esztendôben kölcsönösen osztogatott sebektôl és pofonoktól fûtött indulatok. A vasárnapi választások nyomán kialakult új arányok azonban figyelmeztetôek. A bölcsesség ideje jött el, s nem a törlesztésé. Mindennél fontosabb annak a felismerése, hogy ellenszenvek fölé emelkedve, az önös érdekeket takarékra fogva fordíthatják jóra a mai válságból adódó új lehetôséget. A Nagy-Románia Pártot leszámítva ugyanis, nyertesek és vesztesek egyaránt a demokrácia intézményeinek megerôsödésében érdekeltek, s ennek tudatában kell lépniük, ha valóban az ország talpra állítása a céljuk. Egyetlen párt sincs, amely ne mondaná magát az európai integráció elkötelezettjének. Márpedig, ha így van, akkor meglehetôsen pontosan körvonalazható csatlakozási program és kiszámítható menetrend mentén foghatnak össze. Ezekben a napokban még csak remélni merjük, hogy ez az összefogás nem mindjárt azzal veszi kezdetét, hogy osztogatják, ki-ki magának mekkora falatot akar majd a hatalomból. Fontosabb lesz arra összpontosítani, hogy a közép- és hosszú távú célok mellett mit lehet tenni már most a lakosság nagy részét nyomasztó napi gondok enyhítéséért. Ezzel alapozhatnák meg a további, nehézségektôl, tehertételektôl korántsem mentes kibontakozás hitelét. Lesz-e ehhez elég bölcsesség az egymást ma még ferde szemmel méregetôkben? Már a napokban jelét kell adniuk.
Nézzünk szét a "szekértáborban" is. Az RMDSZ minden ellenkezô elôzetes híresztelés, sôt nyílt vagy gondosan csomagolt ellenpropaganda dacára, hozta a várt formáját. Biztos parlamenti bejutóként, a körülmények folytán – a küszöb alá szorult pártok szavazatainak újraelosztása révén – talán tényleges súlyánál nagyobb parlamenti képviseletre van esélye. Szerepében mindenképpen felértékelôdik, ami a határozott, szakavatott érdekképviseletre és érdekérvényesítésre kötelezi. Ezzel és csakis ezzel lehet viszonozni azt a választói hûséget és bizalmat, ami vasárnap megnyilvánult.
Sem a külsô, sem a belsô ellenpropaganda nem járt hát érzékelhetô sikerrel. Legfeljebb itt-ott ütközött ki a részvételi arányon, hogy mennyire sikerült lebeszélni kisebb magyar közösségeket a szavazásról. A liberális színekbe bújt Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt renegátjai a jelek szerint nem túlságosan gyarapították új védnökeik szavazóbázisát. A "független" ellenpropaganda hatásfoka is csekélynek bizonyult, s ítéletet mondott fölötte a magyar közösség bölcs megfontoltsága. Az RMDSZ tiszteletbeli elnökének kitartó és sokoldalú ellenszólása sem járt eredménnyel. "A királynôt megölni nem kell félnetek jó lesz"-féle (a központozást szándékosan hagyom el) "biztatását" ideje lenne továbbgondolni, ha már maga a tb sehogyan sem képes a saját mûködésébôl adódó és illô következtetéseket levonni. A szemérmetlenséggel ér fel az a diverzió, amivel mindenféle Magyarországon mûködô "erdélyi szervezetek, gyülekezetek és körök" az utolsó pillanatban (nov. 25-én) is próbálkoztak a tb védnöksége alatt. A híradás szerint, úgymond "a romániai választások legidôszerûbb kérdéseit vitatták meg és állást foglaltak az RMDSZ esetleges kormányzati szerepvállalásával kapcsolatban". Nahát!
Személy szerint nehezen viselem, ha Budapesten innen elszármazottak s már forintból élôk aggódnak értünk. S nem azokra gondolok, akik lélekben ma is velünk vannak, s akiknek az együttérzô, jóindulatú segítségére szükségünk van, hanem azokra, akik a vég nélküli aggódásból élnek. Sokuk nem is rosszul, ahogy ide is eljut a híre. Legjobban mostanság abból lehet élni, ha nyíltan vagy körmönfontabban az olyan amilyen, de egyetlen érdekképviseletünk hitelét rontják, keverik gyanúba folyamatosan politikusait és politizálását. A legjobban mi tudjuk itt, hogy ki mennyit ér és mire futja a politizálásból. Nincs szükségünk öntelt ítéleteket osztogató felvilágosítókra Budapestrôl. A mi fülünkben nem mondhatni, hogy rokonszenvesen csengenének az olyan megállapítások, mint frissebben az említett gyülekezeteké (tagságuk tudja-e, hogy mit beszélnek a nevükben?), miszerint "az eltelt tíz évben az RMDSZ politikájában bizonyos eredmények mellett a szervezet hitelességét súlyosan megkérdôjelezô döntések is születtek." Korábban nem is születhettek! Hitelesség dolgában pedig ott tartunk, ahol a vasárnapi szavazás eredményei mutatják. Vagy újra valami "mást" kell érteni a százalékokon, mint amit kifejeznek? Majd csak kisütik.
Az erdélyi körök budapesti aggódásából a híradás szerint az is kiderül, hogy kifogásolják az RMDSZ által folytatott személyzeti politikát. Tényleg vannak gondok, s elkelne rátermett emberbôl jóval több. Ám de mi közük hozzá, ha már nem tudták itthonmaradásukkal javítani a "személyzeti politikát"? Végül az utolsó "érvet" is elôszedik a tarsolyból, és megállapítják, hogy "a román posztkommunista erôkkel való koalícióra lépés óhatatlanul az RMDSZ széteséséhez vezetne". A "szétesés-elméletrôl" hosszan el lehetne értekezni. Itt és most olyasmiben elôlegezik meg az "aggódást", amit éppen arról a tájékról terjesztgettek kitartóan szûkebb, de inkább tágabb körben, el egészen Marosvásárhelyig. Olvasni sem ártana, mielôtt szólnak, mert akkor tudnák, hogy a politikában szükséges, sôt kötelezô latolgatásokon kívül semmi sem hangzott el. Azt pedig, hogy mikor és kivel kell, szükséges, indokolt szövetkezni, hadd döntsék el itt Erdélyben az arra hivatottak. A most elért százalékok tudatában és felelôsségével – akár megtoldva egy gyors közvélemény-felméréssel. A kibicek kibiceljenek a saját szórakoztatásukra és ne a mi bôrünkre. A mi bôrünket csak azok vihetik a "vásárra", akik egy levegôt szívnak velünk. Még az sem baj, ha nekik valamivel több jut…
Végül újra kitekintve a szekértáborból, újrarendezôdnek a politikai frontvonalak. S ez eltart néhány hétig, nem kell hát elhamarkodni a soros döntéseket. Bölcsességgel Európa közelebb kerülhet, mint azt elsô pillantásra ma a még meleg választási hírekkel a markunkban hajlamosak vagyunk hinni.
A választások másnapján még nem voltak ugyan végleges eredmények, de már körvonalazódott, hogy Maros megyében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meglehetôsen jó eredményeket ért el. Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke a Népújságnak adott nyilatkozatában a következôképpen értékelte a kialakult helyzetet:
"Mindenekelôtt megköszönöm a Maros megyei magyarságnak azt a komoly állampolgári felelôsséget, amellyel az RMDSZ mellé álltak. Minden elôzô híresztelés dacára bebizonyosodott számomra ezen a választáson, ami különben már a kampányban is körvonalazódott, hogy a romániai magyarság, a megye magyarsága igenis az RMDSZ mellett áll, és támogatja az RMDSZ-t.
Mindenféle obstrukciós próbálkozás dacára, hiszen voltak ilyenek, kezdve a modern technikától, s attól, hogy még az internetet is felhasználták egyesek arra, hogy az RMDSZ obstruálják. Ez nem sikerült nekik Maros megyében, és ha minden igaz – nem szeretném elkiabálni, hiszen az adatokat még csak mintegy 30 százalékban dolgozták fel –, ami körvonalazódik, az az RMDSZ egyik nagy sikerét mutatja.
Arra szeretném a választókat felkérni, hogy ne keseredjenek el. Itt most nekünk egy teljesen új helyzettel kell számolnunk, hiszen a Nagy-Románia Párt masszív elôretörése országos szinten, de Maros megye szintjén is új helyzetet teremtett a román politikai palettán. A Társadalmi Demokrácia Pártja középre tolódik ezzel a nagy-romániás elôretöréssel. Ezt az új helyzetet az RMDSZ-nek nagyon alaposan kell elemeznie, és alapos, széles körû konzultációk urtán kell döntenie arról, hogy mi a követendô út.
Semmiképpen nem az a követendô út, hogy megijedjen az erdélyi magyarság. Én nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy egy nagy-romániás kormányzás következzen. A Nagy-Románia Pártot el kell szigetelnie a román politikai erôknek, hiszen az egyetlen lehetôsége Romániának az, hogy a reformok útját folytassa Európa felé. Ebben most felértékelôdött az RMDSZ szerepe, s ehhez a felértékelôdött szerephez fel is kell nônünk.
Azt hiszem, hogy mindenféle ellendrukkerség és mindenfajta hôzöngés most csak rosszat tehet az RMDSZ-nek. Tehát nagyon felelôsen, valóban a romániai magyarság iránti hatalmas felelôsségtudattal kell dönteni ezekben a kérdésekben. Én azt hiszem, hogy az RMDSZ-ben meglesz ez a bölcsesség, hogy ebben a részben szokatlan, részben teljesen új helyzetben is úgy vezesse ezt a szervezetet, hogy abból az RMDSZ lehetôleg politikai tôkével kerüljön ki".
Civilizált hatalomátadásra szólította fel a jelenlegi kormányerôket Ion Iliescu, a vasárnapi választáson gyôztes Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) elnöke, aki szerint a választás eredménye igazolta, hogy a PDSR és a szociáldemokrata pólus az ország legfontosabb, kormányzására hivatott politikai ereje.
Az exit poll eredmények közzététele után adott elsô nyilatkozatában a volt államfô, aki pártja jelöltjeként az elnökválasztás második fordulójába jutott, leszögezte, hogy a PDSR nélkül semmiféle koalíciót nem lehet létrehozni. Ez lehetôvé teszi, hogy hozzákezdjenek a párt által megfogalmazott sürgôs intézkedések végrehajtásához.
A sürgôs intézkedések között Iliescu a végletes szegénység elleni küzdelmet, a gazdasági élet fellendítését, a tartós gazdasági növekedés elérését, az állam tekintélyének visszaállítását és az európai integráció gyorsítását említette.
A PDSR elnöke úgy fogalmazott, hogy a jobboldali kormányzás gazdasági és szociális csôdje miatt több mint tíz évvel a decemberi forradalom gyôzelme után életbe vágó kérdés lett a demokrácia védelme és megszilárdítása.
Iliescu határozottan leszögezte, semmiképpen nem kívánnak eltérni a demokráciától és a jogállamtól, az állampolgári és szabadság jogok megszilárdításától.
– Tévednek, akik azt hiszik, hogy nehéz problémáinkra a totalitárius múltból vett megoldásokat lehet alkalmazni, vagy szélsôséges, idegengyûlölô jelszavakra hivatkozva politizálhatnánk, mert ezek az eszmék idegenek államunk demokratikus elveitôl – szögezte le.
A PDSR elnöke kifejtette, hogy "most nincs idô számonkérésre és bosszúállásra", nemzeti összefogásra és egységre szólított fel a reális reformok felgyorsítása érdekében. Mint mondta, alkotmányos és törvényes eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy felelôsségre vonják azokat, akik az ország katasztrofális helyzetét elôidézték.
Adrian Nastase, a PDSR elsô alelnöke, akit pártja a miniszterelnöki szék várományosaként nevezett meg, elsô nyilatkozatában elégedetlenségét fejezte ki a PDSR választási eredménye miatt, mivel a párt gyôzelme – véleménye szerint – nem volt elég meggyôzô a szilárd kormányzáshoz. Aggodalommal szólt a PRM elôretörésérôl, ami szerinte az eddigi jobboldali kormányzás összeomlásával magyarázható.
– Felmerül a kérdés, mennyire visszafordíthatatlan a demokratikus folyamat Romániában – mondta, s egyben leszögezte: a PDSR semmi esetre nem lép koalícióra a Nagy-Románia Párttal, azzal nem is tárgyalnak.
a Nagy-Románia Párt vezetôje az exit poll eredmények közzététele után adott elsô nyilatkozatában úgy fogalmazott, ha nem is lesz könnyû, de van esélye arra, hogy az elnökválasztás második fordulójában legyôzze Ion Iliescu volt államfôt.
Tudor véleménye szerint mellette szól, hogy 20 évvel fiatalabb ellenfelénél, ô akkor született, amikor Iliescu Moszkvában tanult, s mikor Iliescu a Román Kommunista Párt tagja volt, ô Bécsben tanult történelmet. Mint mondta, a második fordulóban Iliescu szavazóinak egy részére és azokra számít, akik most vasárnap távol maradtak az urnáktól.
A szenátor nem zárta ki annak lehetôségét, hogy pártja kormányzati szövetségre lépjen a Szociális Demokrácia Romániai Pártjával (PDSR), de ehhez arra van szükség, hogy a PDSR-bôl "tûnjenek el azok a maffiózók, akik 1990 és 1996 között kormányoztak".
A PRM elnöke úgy vélekedett, hogy "a románok és a magyarok közös ellensége a maffia, amelynek nincs nemzetisége".
aki független jelöltként nem jutott tovább az elnökválasztás második fordulójába, azt hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja a román állampolgárok döntését, de a vasárnapi választás "a múltra való szavazás volt".
aki a Demokrata Párt jelöltjeként minden várakozáson alul szerepelt az elnökválasztáson, úgy vélekedett, mind ô, mind pártja megtette kötelességét "a demokrácia és a nemzeti érdekek védelme érdekében".
a Nemzeti Liberális Párt elsô alelnöke elsô nyilatkozatában azt hangsúlyozta: pártja számol mind a kormányban való részvétellel, mind az ellenzéki szereppel. A kormányzati szerep lehetôségérôl szólva úgy vélekedett, hogy a nemzeti összefogás kormányát kellene létrehozni a PRM nélkül. Ugyanakkor nagyobb esélyt adott annak, hogy a PNL ellenzékben fog politizálni.
azzal kommentálta pártja várható búcsúját a parlamenttôl, hogy a jelek szerint "a románok nem tanultak eleget az 1946 és 1989 közötti idôszakból, arra van szükség, hogy szenvedjenek még egy kicsit".
November 26-án a Nyárád, és a Kisküküllô menti településeken a szavazóhelyiségekbôl kilépôket arra kértük, hogy mondják el a Népújságnak, kire és miért szavaztak, illetve azt, hogy mit várnak el a parlamenti választásoktól? A megkérdezettek az RMDSZ-re adták le voksukat, így érdekvédelmi szervezetünk címére fogalmazták meg jogos elvárásaikat. A fiatalok magyar iskolát, munkahelyet, az idôsebbek különbözô támogatásokat szeretnének, míg voltak olyanok is, akik a gazdasági helyzet minél elôbbi változását várják el azoktól, akiket szavazataik révén megbíztak a közképviselettel. Íme a vélemények:
Fülöp Magdolna, 59 éves, nyugdíjas, Balavásár: – Azt szeretném, hogy a megalakulandó parlament segítse a mezôgazdaságot. Támogatni kellene a munkálatokat és a terménypiacot. Ez a terület mindennél fontosabb, hiszen ha gazdag a mezôgazdász, gazdag az ország is. Alacsonyak a mezôgazdasági nyugdíjak is. Ránk mikor gondolnak már?!
Takács István Attila, 21 éves, asztalos, Gyulakuta: – A fiatalok munkahelyet szeretnének. Azért is szavaztunk az RMDSZ-re, mert tudjuk, hogy ezáltal több szavuk lehet a parlamentben.
Császár P. János, 67 éves, nyugdíjas, Gyulakuta: – Frunda Györgyre szavaztam, mert úgy érzem, hogy ô képvisel engem, pártolja a magyarságot. Felvállalta a magyar egyetem létrehozásának ügyét és azt is, hogy visszaszerzik iskoláinkat. Gyerekeim, unokáim vannak, szeretném, ha ezáltal biztosíthatnánk a jövôjüket.
Balázs Lajos, 29 éves, alkalmi munkás, Erdôszentgyörgy: – Nagyon drága minden, semmit nem ér a pénzünk. Az új parlamenti képviselôknek és szenátoroknak azt kellene elérniük, hogy keresetünkbôl többet tudjunk vásárolni. Az is jó volna, ha lenne külön iskolánk, igaz, nem nekünk, cigányoknak, mert egyesek közülünk úgysem tudnak írni, mások pedig román iskolába járnak.
Lukács Rozália, 18 éves, egyetemista, Szováta: – Azért jöttünk el szavazni, mert magyarok vagyunk, így közös erôvel meg tudjuk mutatni azt, hogy összetartunk. Szeretnénk, hogy a kisebbségi igényeket jobban felkarolják, kitartóbban követeljék a megvalósítást. Ha erôs parlamenti képviselete lesz az RMDSZ-nek és van politikai akarat, akkor el lehet érni mindazt, amit célul tûzött ki az RMDSZ. A fiataloknak kell a magyar egyetem, de talán nem ez a legfontosabb. Azt szeretnénk, hogy gazdaságilag már forduljon jó irányba az ország, mert ha így megy tovább minden, akkor az fogalmazódik meg bennem, hogy jobb, ha elmegyek az országból. Ha olyan emberek kerülnek a parlamentbe, akik továbbra sem tesznek semmit ezen a téren, akkor a fiatalok kivándorolnak. Ha más eszköz nincs mindezek kiharcolására, akkor az RMDSZ ne lépjen be a kormányba, inkáb vállaljon ellenzéki szerepet.
Kilyén Irén, 21 éves, elárusító, Nyárádszereda: – Változást szeretnénk, mindenképpen mást, mint ami volt. A fiataloknak magyar iskola kell, és az, hogy a hivatalokban is tudjanak magyarul, ne szóljanak ránk azért, ha anyanyelvünkön beszélünk. Én most szavaztam életemben elôször és az RMDSZ jelére ütöttem a pecsétet, mert jelöltjeiket ismerem jobban. Remélem, hogy sikerül minél többnek a parlamentbe jutnia. Azzal is tisztában vagyok, hogy az ígéretek közül nem mindent tudnak majd beváltani, mert kompromisszumokat kell kötni. De ha mégsem sikerül betartaniuk az ígéreteiket, négy év múlva is rájuk szavazok, mert mégiscsak ôk képviselnek bennünket.
Folyamatos a 42 választókörzetbôl érkezô adatok feldolgozása Bukarestben.
Tegnap kora délutánig 11.527, vagyis a szavazóközpontok 74,89 százalékából központosították az adatokat.
Az érvényesen leadott szavazatok az alábbiak szerint oszlanak meg:
Elnökség (százalék): Ion Iliescu 36,76; Corneliu Vadim Tudor 28,46; Theodor Stolojan 11,72; Mugur Isarescu 9,37; Frunda György 6,02; Petre Roman 2,96; Teodor Melescanu 1,88
Szenátus (százalék): Szociáldemokrata pólus 37,69; NRP 21,01; DP 7,51; NLP 7,44; RMDSZ 6,73; RDK 2000 5,20; SZR 4,13; NSZ 1,46
Képviselôház (százalék): Szociáldemokrata pólus 37,09; NRP 19,67; DP 7,04; NLP 6,84; RMDSZ 6,64; RDK 2000 4,88; SZR 4,09; NSZ 1,35
A megyei kerületi választási iroda tegnap este hatkor a megye 471 szavazókörzetébôl 305 körzet jegyzôkönyvének adatait véglegesítette. Az alábbiakban az elnökjelöltekre, szenátor- és képviselôjelöltekre leadott szavazási részeredményt foglaljuk össze (százalékarányban). Az eddigiek szerint a szavazati joggal rendelkezô választópolgárok 72,18 százaléka járult az urnákhoz.
Érvényes szavazatok száma 305 körzetbôl: 208.064 (97,41%)
Érvénytelen szavazatok száma: 5.382 (2,52%)
• Corneliu Vadim Tudor - 25,68%,
• Teodor Melescanu - 1,14%-át kapta meg a szavazatoknak.
Érvényes szavazatok száma 305 körzetbôl: 202.912 (95%),
Érvénytelen szavazatok száma: 10.474 (4,90%),
• Nemzeti Liberális Párt - 3,58%,
• Demokratikus Konvenció 2000 - 1,32%,
• Szövetség Romániáért Párt - 3,06%
• Nemzeti Szövetség (PUNR-PNR) - 3,94%.
Érvényes szavazatok száma 305 körzetbôl: 201.236 (94,21%),
Érvénytelen szavazatok száma: 12.161 (5,69%),
• Nemzeti Liberális Párt - 3,91%,
• Demokratikus Konvenció 2000 - 1,08%,
• Szövetség Romániáért Párt - 1,68%,
• Nemzeti Szövetség (PUNR-PNR) - 5,57%.
A többi párt 1% alatti arányt ért el.
A többi párt 1% alatti arányt ért el.
A végleges megyei eredmények ma várhatók.
Az Amerikai Egyesült Államok gratulál a román népnek a november 26-i parlamenti és elnökválasztások alkalmából.
Az USA bukaresti nagykövetsége által a sajtónak továbbított táviratban ez áll: Az Egyesült Államok gratulál a román népnek a vasárnap lezárult parlamenti és elnökválasztásokhoz.
Mi úgy értjük, hogy a szavazók körében készített felmérés szerint az RTDP szerezte meg a szavazatok többségét a parlamentben, míg az elnökválasztások második fordulójára december 10-én kerül sor, Ion Iliescu, az RTDP elnöke és Corneliu Vadim Tudor, az NRP elnöke között.
Románia közeli szövetségesünk és fontos partnerünk a térségben. Az EBESZ jövôbeli elnöki minôségében fontos szerep hárul rá az európai béke és stabilitás elômozdításában.
Türelmetlenül várjuk a jövô kormánnyal való közeli együttmûködést, hogy továbbra is támogathassuk Romániát a gazdasági reformokban, az állami vállalatok privatizációjában, a törvény elsôbbségének érvényesítésében, a korrupció elleni harcban és a hadsereg korszerûsítésében.
Véletlenek voltak és lesznek. Itt van például a tizenhét éves marosvásárhelyi fiú halála. Szomorú eset. Egy fiatalembernek túl korán, legszebb éveiben kellett elbúcsúznia az élettôl, s a szülôknek temetniük, ami mérhetetlen fájdalommal, sok könnyhullatással járt. A történet ismert. A fiú erôteremben edzett, kifáradt, otthon rosszul lett. A szülôk kihívták a megyei mentôszolgálat mentôjét. Ki is szálltak a helyszínre, hiányos felszereléssel, s a szülôk szerint orvos, asszisztens ráripakodott a gyerekre, hogy szedje össze magát. A mentôsök tehetetlenül nézték, hogy a gyerek kimúlik. A halál beállta után a rohammentô- szolgálat vezetôje nyilvánosan kijelentette: amatôr módon, szakmai hozzáértés nélkül kezelték az ügyet, s ezzel a fiatalembert megfosztották a legkisebb túlélési esélytôl is. Az eset nagy port vert fel, az írott és elektronikus sajtó részletesen tárgyalta. A vétkesség megállapítása, a felelôsök felelôsségre vonása azonban nem a közvélemény, hanem a megyei Orvosi Kollégium szakmai testületének hatáskörébe tartozik. Ezamely harminc napon belül közölte is a kivizsgálás eredményét, ami nemcsak meglepô, de felháborító is ugyanakkor. Nem azért, mert a kollégium nem állapított meg orvosi mûhibát, hanem azért, mert felszólították Arafat doktort – akinek munkáját elismerik ugyan –, hogy nyilvánosan ne keljen ki az orvos kolléga ellen, ne merje bírálni a "hagyományos" mentôket, még akkor sem, ha azok tökéletlenül végzik munkájukat. És tartsa be az orvosi etikai kódexet, valamint a kollégium által elôírt szabályokat, melynek ha tetszik, ha nem, alá kell magát vetnie. A kritikát nem a betegek, azaz a nagyközönség elôtt kell folytatni, ez orvos orvossal, négyszem- és négyfülközt történik. Mert ugye, az orvosok hitele amúgy is nagyon megingott az utóbbi idôben, nem kell még tetézni. Arafat figyelmeztetéssel úszta meg az esetet, a mentôs orvos sem sokkal többel, megrovással. Ezt elsôsorban azért kapta, mert nem értesítette Arafat doktort, s ezzel semmibe vette a két mentôszolgálat közötti egyezményt, s csak másodsorban azért, mert szakmai mulasztásai voltak. És itt jön a véletlen, amirôl az elôbbiekben szóltunk. Az a véletlen, amely felmenti a mentôs orvost a felelôsség alól. A tökéletlen mentés egybeesett azzal a véletlennel, hogy a fiúnak nagyon kis esélye volt a túlélésre súlyos ütôérrepedése miatt. Feltevôdik a kérdés: vajon, ha menthetô beteg lett volna, de a kellô orvosi beavatkozás hiánya miatt mégis meghal a beteg, akkor is csak megrovás jár az orvosnak? Akkor is mellôzik a tényeket, amelyek önmagukért beszélnek? Félô, hogy az Orvosi Kollégium logikája szerint igen lenne a válasz.
Zalaegerszeg város küldöttségét – dr. Gyímesi Endre polgármestert és Velkei Péter mûvelôdési és oktatási osztályvezetôt – fogadta tegnap a városházán dr. Dorin Florea polgármester, Csegzi Sándor és Fodor Imre alpolgármesterek. A találkozás jó alkalomnak bizonyult egymás megismerésére, a két város közötti együttmûködési lehetôségek megbeszélésére.
– Marosvásárhely elsôként Zalaegerszeggel létesített testvérvárosi kapcsolatot, amely nemcsak egy jelképes kapcsolat, ezt mi nagyon komolyan vesszük – hangsúlyozta dr. Gyímesi Endre, utalva a kultúra, oktatás és sport területén kialakult szoros együttmûködésre. Zalaegerszeg gazdasági potenciáljáról szólva elmondta, hogy a lendületesen fejlôdô, 65000 lakosú város e téren számos lehetôséget kínál, amit ki lehetne és ki is kell használni, és hozzátette: a testvérvárosi kapcsolatnak akkor van igazán jövôje, ha a civil szféra minél több területére kiterjed. Dr. Dorin Florea a két város közötti együttmûködés továbbfejlesztésének szükségességét emelte ki, természetesnek nevezve azt, hogy – tekintve városunk összetételét – a közös nyelv és kultúra nagy szerepet játszik a testvérvárosi kapcsolatok kialakításában de ez nem helyettesítheti azokat az elônyöket, amelyeket egy befektetô számít ahhoz, hogy Marosvásárhelyen indítson vállalkozást. Nem rejtette véka alá, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben fôként tôkeerôs beruházókra lenne szükség, az ô érdekükben szeretné létrehozni az ipari parkot, odáig menôen, hogy díjmentesen bocsátaná rendelkezésükre a területet. – Tanulnunk kell a testvérvárosok tapasztalataiból, ki kell használnunk a lehetôségeket, hiszen Európa kapujához az út Magyarországon keresztül vezet – mondta dr. Dorin Florea, aki a kapcsolatteremtést elsôként a közigazgatás terén képzeli el. Fodor Imre alpolgármester, akinek jelentôs szerepe volt a zalaegerszegi kapcsolat kiépítésében, a testvérváros fejlettségét hangsúlyozta, hozzátéve, hogy gazdasági téren is történtek próbálkozások az együttmûködésre, például a Flextronics elektronikai cég részérôl, a sikertelenség fô okaként az instabil törvénykezést említve. Csegzi Sándor alpolgármester a zalaiak vendégszeretetét emelte ki, hangsúlyozva: a fejlôdés megindulása Romániában mentalitásváltozást feltételez. Velkai Péter, a zalaegerszegi önkormányzat mûvelôdési és oktatási osztályvezetôje a kultúra terén kialakított kapcsolatokat értékelte. A vendégek meghívását Marosvásárhely polgármestere elfogadta, erre tervei szerint a jövô év tavaszán kerülne sor.
(MTI) – A szeptemberi jugoszláviai választások után szombaton Szabadkán újjáalakult a vajdasági magyarok követelt autonómiájának legfelsôbb szerveként elképzelt Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT).
Az IMNT-t három vajdasági magyar párt hozta létre tavaly augusztusban: a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Páll Sándor irányította Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Böröcz József vezette Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom (VMPM). A mostani ülést az tette szükségessé, hogy a tanács alapító határozata szerint minden parlamenti és önkormányzati választás után újjáalakul.
Az IMNT szombati ülésén új elnököt választott Józsa László (a VMSZ alelnöke) személyében a tisztségét eddig betöltô Kasza József helyett. A tanácsban javarészt a VMSZ képviselôi kaptak helyet.
A VMDK tagjai nem jelentek meg az ülésen: mint az egyik résztvevô az MTI-nek elmondta, a szervezet sem részvételi, sem ezzel ellentétes szándékát nem jelezte elôre.
– A két további vajdasági magyar párt, az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Varga Tibor irányította Vajdasági Magyarok Kereszténydemokrata Mozgalma sem jelezte részvételi szándékát, de a sajtóból úgy tudni, hogy nem hajlandók részt venni a tanácsban – közölte Ispánovics István, a VMSZ elnökségi tagja.
Az IMNT tavalyi megalakulásakor számukra is fenntartottak néhány helyet a nemzeti tanácsban.
Józsa László az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy az IMNT egy nem túl széles politikai kilátással kecsegtetô idôszakban alakult meg tavaly, de azóta értékes dolgokat végzett. Átfogó felmérést készített a vajdasági magyarok gondjairól, most pedig partneri viszony kialakításának feladata vár rá a többségi társadalommal és a kormányzati szervekkel. Az elnök úgy vélte, hogy az IMNT úttörô feladatokat lát el a térségben, amelyek túloldalán a többségi-kisebbségi viszonyban olyan új szakasznak kellene kezdôdnie: a kisebbségi közösség – választott politikai testülete révén – átvehetné a jogalkotói és végrehajtó hatalmat a nemzeti azonosságtudat fenntartásában fontos kérdésekben.
Józsa László tévesnek nevezte a szavai szerint kisebbségi parlamentként is felfogható IMNT-bôl távol maradó pártok álláspontját, hozzátéve: most a korábbinál is nagyobb szükség lenne az összefogásra, és az IMNT kapuja továbbra is nyitva áll elôttük.
Tempfli József nagyváradi katolikus megyéspüspök visszautasította azt a nyilvános bírálatot, amelyet Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tett személyével kapcsolatban.
A megyéspüspök az MTI bukaresti irodájához eljuttatott válaszában emlékeztetett arra, hogy Tôkés püspök, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tiszteletbeli elnöke az MVSZ Budapesten tartott sajtótájékoztatóján "értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy egy nagyváradi választási gyûlésen együtt lépett fel Lamperth Mónika szocialista képviselô, Lagzi Lajcsi, valamint Tempfli József római katolikus nagyváradi püspök".
Válaszában Tempfli püspök hangsúlyozta, hogy az említett gyûlésen egyszerû résztvevô volt és semmiféle szereplést nem vállalt.
– Nyilatkozatával a püspök úr azt érzékelteti, nem volt méltó hozzám, hogy a nevezetekkel együtt jelenjek meg. Magam ezt nem tartom, mert legyen az egy szocialista képviselô, Lagzi Lajcsi, utcaseprô vagy cigány, Isten mindenkinek egyforma emberi méltóságot adott, s ezt kölcsönösen tisztelnünk kell, függetlenül a társadalmi pozíciótól. A nyilatkozat után felteszem a kérdést: merjek-e akár egyházi, akár polgári rendezvényen megjelenni a püspök úr mellett, méltónak talál-e erre – írta Tempfli püspök.
A nagyváradi katolikus püspök emlékeztetett arra is, amikor az újságírók véleményét kérdezték Tôkés püspök valamely tettérôl, nyilatkozatáról, mindig azt felelte: nem érzi feljogosítva magát arra, hogy egy püspöktársa cselekedetének módját, szavait felülbírálja, kommentálja.
– Ezt vártam volna el magam is a fôtiszteletû püspök úrtól – fejezôdött be Tempfli püspök válasza.
(MTI) – Aggasztó, hogy a vasárnapi romániai választásokon rendkívül megerôsödött a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt – nyilatkozta Szent-Iványi István (SZDSZ), a magyar országgyûlés külügyi bizottságának elnöke hétfôn az MTI-nek.
A politikus hangsúlyozta: örömteli, hogy az RMDSZ jól szerepelt a választásokon, s bár belülrôl és kívülrôl is több támadás érte – a kormánypártok közül egyedüliként –, megôrizte négy évvel ezelôtti választói táborát.
Szent-Iványi István kitért arra, hogy a szélsôségesen nacionalista erôk megerôsödése Románia, a romániai magyarság, valamint Bukarest euroatlanti integrációja szempontjából egyaránt problémákat jelenthet.
– Az új kormány remélhetôleg elhatárolódik majd a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy- Románia Párt által képviselt politikától – mondta Szent-Iványi István.
Hozzátette: a magyar-román kapcsolatok akár tovább javulhatnak is, ám ez függ a leendô bukaresti kabinet összetételétôl.
A bizottsági elnök végül elmondta: megengedhetetlennek és felháborítónak tartja, hogy a Vasárnapi Újság címû rádiómûsorban a romániai választások napján súlyosan támadták az RMDSZ vezetését.
(MTI) – Az EBESZ 8. külügyminiszteri értekezletének hétfôi nyitónapján Vojislav Kostunica jugoszláv államfô aláírta a helsinki záródokumentumot, a párizsi chartát az új Európáról, valamint a tavalyi isztambuli nyilatkozatot a földrész biztonságáról, s ezzel hivatalosan helyreállt az ország EBESZ-tagsága.
Az EBESZ-értekezlet megnyitóján felszólalva Kostunica külön is kitért arra, hogy mennyire aggódik a Szerbia és Koszovó közötti biztonsági zónában kialakult helyzet miatt, amely – mint mondta – azzal fenyeget, hogy az egyik fél erôvel igyekszik politikai megoldást rákényszeríteni a másikra. Emlékeztetett, hogy az övezetben a szerb rendôrök csak könnyû fegyverzetet viselnek, az általa albán terroristáknak minôsített erôk ellenben nehézfegyverekkel lépnek fel, a lakosságot is megfélemlítve. Ezért levélben fordult a NATO, valamint az ENSZ fôfitkárához, konkrét segítséget kérve tôlük.
Az értekezlet elôtti sajtóértekezleten a házigazda osztrák külügyminiszter asszony a jugoszláv demokrácia jelképeként és biztosítékaként üdvözölte Kostunicát. Egyúttal kifejezte tiszteletét Jugoszlávia népei iránt, amelyek elszántságukkal lehetôvé tették a változást (Milosevic távozását).
A Maros Megyei Gyógyszerészeti Kollégium és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gyógyszerészhallgatóinak a meghívására a hét végén Marosvásárhelyre látogatott a Magyar Gyógyszerész Kamara küldöttsége. A küldöttségben részt vett Hávelné Szatmári Katalin országos elnök, dr. Szabó Sándor tiszteletbeli elnök, dr. Grabarits István alelnök, Zalai Károly fôtitkár, dr. Bíró Boldizsár és Tuhanyi Ágnes elnöki tanácsadók, dr. Kubinyi András budapesti elnök, dr. Szentiványi Zsuzsa budapesti titkár, valamint dr. Fábián Ferenc, a Magyar Tisztiorvosi Szolgálat Gyógyszerészeti Osztályának vezetôje.
A vendégek pénteken a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanáraival és a Gyógyszerész Kollégium képviselôivel, valamint a gyógyszerészhallgatókkal találkoztak. Délután a Vár gótikus termében a Magyar Gyógyszerész Kamara tevékenységérôl, az érdekképviselet érvényesítésérôl beszéltek romániai kollégáiknak.
A Román Gyógyszerész Kollégium a Magyar Gyógyszerész Kamarához képest gyerekcipôben jár – ezzel a megállapítással indították a beszélgetést. A gyógyszerész kamara legfôbb érdeme, hogy a gyógyszerészet visszanyerte szakmai méltóságát. A társadalomnak az a rétege lett, amely nem küzd anyagi gondokkal, mert elejét vették a jogi kérdések tisztázásának, s olyan törvénykezés – patika-törvény, gyógyszerészkamara-törvény – született, amely érdekeiket képviseli. A privatizációt követôen 1300 gyógyszertár vált magángyógyszertárrá és 750 új alakult. Magyarországon 1996 óta számítógépes könyvelést, nyilvántartást alkalmaznak, ami megkönnyíti a munkát és kizárja a csalást. Gyógyszertárat (amely a másik gyógyszertártól legkevesebb 300 méterre található) csak személyi joggal rendelkezô, 5000 lakost ellátó patikus hozhat létre. A társadalombiztosító minden héten elszámol a gyógyszerészekkel és fizet, így kizárt, hogy a gyógyszerész egy-két hétnél tovább hitelezze a biztosítót.
A Népújság kérdésére válaszolva Kolcsár Zoltán, a megyei gyógyszerész kollégium alelnöke elmondta, sokat tanultak a kollégáktól. Olyan kérdésekre, amelyekre Romániában most keresnek megoldást, a magyarok már évek óta megtalálták a választ. Rendelkezésükre bocsátották a szakmai törvénytárat, a szabályzati mûködést, amelyet arra használnak fel, hogy abból, ami itt alkalmazható, országos szinten érvényesítsék a szakma érdekét, amely közvetve a beteg érdeke is.
A nettó átlagbér 2.357.201 lej volt októberben, 3,7 százalékkal több, mint az elôzô hónapban, míg a bruttó átlagbér összege 4,2 százalékkal emelkedett 3.115.128 lejre, jelenti az Országos Statisztikai Intézet.
A legmagasabb nettó átlagbért, 6,36 millió lej értékben, a légiszállítási ágazatban dolgozók kapták, ôket követik a pénzügyi és bankintézetek alkalmazottai 5,67 millió lejjel. A dohányiparban dolgozók bérei 54,2 százalékkal emelkedtek októberben 5,35 millió lejre.
A biztosítótársaságok és a nyugdíjpénztárak alkalmazottainak nettó átlagbére 4,49 millió lej volt, míg a kôolaj- és földgázkitermelô ágazat dolgozóinak nettó átlagbére 4,18 millió lej volt.
A bôr- és lábbeliipari ágazatban októberben 1,38 millió lej volt a nettó átlagbér.
Az egészségügyben dolgozók fizetései 8,6 százalékkal emelkedtek 2,23 millió lejre, a tanügyi alkalmazottak nettó átlagbére 5 százalékkal nôtt 2,38 millió lejre. A kutatási-fejlesztési, valamint az informatikai ágazatban 8,7 százalékkal nôttek a bérek, 2,73 millió lejre, a közigazgatásban dolgozók nettó átlagbére 4 százalékkal nôtt októberben 3,05 millió lejre.
(MEDIAFAX)
Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc és Markó Béla gyermekverseit zenésítette meg, s jelentette meg kazettán és CD-n a marosvásárhelyi Kôvirág együttes. A világ itt lakik címû lemezt pénteken délután mutatták be a Marosvásárhelyi Rádiónál. A Kôvirág együttesrôl, zenéjérôl László József, az együttes vezetôje, zeneszerzôje beszélt. Az együttest 1992-ben alapítottuk, a repertoárt elsôsorban erdélyi költôk, valamint magyar klasszikusok megzenésített versei alkotják. Az együttes hivatásának tekinti az irodalmi, zenei értékek megszerettetését, hagyományaink tiszteletének erôsítését, a gyerekek, fiatalok ízlésének, szépérzékének gazdagítását. Az együttes neve Kôvirág: a kövek között megkapaszkodó túlélés, a megmaradni akarás szimbóluma. Ezúton köszönetet mondunk a Marosvásárhelyi Rádiónak, ahol lehetôséget biztosítottak a hanganyag felvételére és a Kobold Kiadónak, amely megjelentette a kazettát és a CD-t. Köszönetet mondok László Áron fiamnak, aki a borítót rajzolta, s feleségemnek, László Editnek, aki A világ itt lakik címet javasolta – mondta László József, aki bemutatta az együttes tagjait is: Fülöp Csongor (billentyûs, ütôhangszerek), Maier András (gitár, mandolin, ének), Benczédi Szilárd (gitár, ének), Asztalos Zsolt (dob, ütôhangszerek), s a megjelent kazettán Benczédi Katalin, az együttes volt tagja is énekel.
A Kôvirág teljesítményét méltatta Kovács András, a Nagy István kórus vezetôje, valamint Kovács András Ferenc, a versek egy részének szerzôje is. Mindketten hangsúlyozták, a gyermekek és fiatalok számára éneklô, az igazi értékek fontosságát hirdetô együttesek, s így a Kôvirág létének, tevékenységének szükségességét, erejét.
A felszólalások, köszöntôk után a bemutatón jelen levô gyerekek és felnôttek pár dalt hallgattak meg a megjelent kazettáról, s azt is megtudhatták, hogy a megzenésített gyermekverseket tartalmazó kazettát és CD-t a marosvásárhelyi zeneboltokban vásárolhatják meg.
A fesztiválszervezô MADISZ elégedett. Amikor a palota elôcsarnoka kiürült, Sipos Leventének akadt egy kis ideje, hogy elmondja, miért.
– Elégedettek vagyunk az idei fesztivállal. A közönség szempontjából mindenképpen, hiszen mindig elsôrangú és mérvadó kérdés számunkra a közönség. Ha valamiképpen a palota kapacitását növelni lehetne, biztos, akkor is telt házas lenne a fesztivál. Az érdeklôdést megelôlegezte az is, hogy már egy- két hónappal a fesztivál elôtt folyamatosan érdeklôdtek, a látogatottság pedig bizonyította: nem voltak üres kérdések.
– Elégedettek vagyunk, mert minden visszatérô vendégünk nagy megelégedésére – szerény kereteink ellenére – lényegesen javíthattunk a technikai feltételeken, javult a vetítés, a hang minôsége: nem vitás, az elmúlt években fesztiválunk szervezése emiatt "zsebelte be" a legtöb kritikát.
– Elégedettek vagyunk, mert a szervezôk szempontjából az utóbbi évek legnyugodtabb fesztiválja volt. Bár a pakliban benne van, az idén valahogy mégis megkímélôdtünk a feszültségektôl.
– Az öt nap alatt legalább 4ooo ember biztosan megfordult a palotában, még pénteken is, szombaton is hátizsákkal érkeztek a fiatalok más városokból. Jövôre nézvést: félünk egy kicsit a változásoktól, nem tudni, mit hoz az új kormány ifjúság- és kultúrpolitikája, ám tekintettel arra, hogy az Alter-Native kizárólag mûvelôdési rendezvény, a mindenkori kulturális kormányzatnak támogatnia kell.
Mint már beszámoltunk róla, pénteken újabb megbeszélésre került sor a Megyei Gyógyszerészek Patronátusa és az Egészségbiztosítási Pénztár képviselôi között, hogy áthidaló megoldást találjanak az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátásának megkezdésére. A gyógyszerészek, de fôleg a betegek azt remélték, hogy a tegnapi megbeszélés, amelyet dr. Porutiu Mihai vezérigazgatóval és a pénztár jogászával folytattak, eredményre vezet. Nem így történt. Moldovan Mariana, a patronátus elnöke elmondta, hogy a gyógyszerészek átiratára, amelyben többek között az új keretszerzôdés feltételeinek módosítását kérték, a pénztár jogügyi bizottsága elutasító választ adott. Kifejtették, hogy a gyógyszerészek azok, akik megszegték a törvényt, s nem vetették alá magukat annak a kormányhatározatnak, mely szerint július elsejétôl az új keretszerzôdés szerint kellett volna együttmûködni. A pénztár szerint a biztosító helyesen jár el, minden a legnagyobb rendben folyik. Ha követeléseik vannak a pénztárral szemben, pereljék be ôket – mondta az intézmény jogásza. A gyógyszerészek továbbra is fenntartják álláspontjukat, miszerint nem hajlandók visszamenôleges érvényû szerzôdést aláírni. Ami a gyógyszerészekben a legnagyobb elégedetlenséget váltotta ki, az, hogy a pénztár képviselôi nem tartották be azt az ígéretüket, hogy a jelenlegi 300 gyógyszert tartalmazó lista helyett egy szûkebb skálájú, olcsó gyógyszereket tartalmazó listát állítanak össze, melynek alapján a gyógyszerészek kiadhatják a legszükségesebb gyógyszereket, s amelyet utólag majd el is számol a pénztár. Ezt a változatot is elvetette a pénztár.
A gyógyszerészek e hét elsô felében ülnek össze megvitatni a további teendôket, mert a pénztár mindenáron, anélkül, hogy kifizetné a 35 milliárd lejes adósságát, az új szerzôdés aláírására kényszeríti ôket, melyben elôre megszabott havi gyógyszerkeret szerepel majd, s amely csak 40 százalékban fedezné a betegeknek felírt ingyenes és ártámogatott gyógyszerek költségeit. Addig is a betegnek saját pénzén kell megvásárolnia a gyógyszereket.
Rövid sajtótájékoztatón ismertette tegnap Dorin Forea, Marosvásárhely polgármestere és Fodor Imre alpolgármester a jövô évi költségvetés kialakításával kapcsolatos terveket.
Ezek szerint minden veszteséges szerzôdést felbontanak és leállítják azokat a munkálatokat, amelyek befejezésére több tízmilliárd lej szükséges. Ilyen értelemben a fôtéri aluljárót, valamint a víkendtelepi munkálatokat említette Dorin Florea. Utóbbival kapcsolatban elmondta, hogy a terv módosításra szorul, ugyanis túl sok az a 30 milliárd lej, amit még rá kellene költeni. A cél az, hogy a szabadidôközpont pénzt hozzon a konyhára, olyan évi 2-3 milliárdot. Azokkal a gazdasági egységekkel, amelyek kereskedelmi felülettel rendelkeznek a Víkendtelepen, jelentôs adót fognak fizettetni, ennél még többet kérnek el azoktól a cégektôl, amelyek kizárólag alkalmazottaik részére tartanak fenn szórakoztató központot. A területek felleltározását már tervbe vették a polgármesteri hivatal illetékesei. A Víkendtelepre a jövô évtôl bérletet szándékozik kibocsátani az önkormányzat, hisz ez biztos jövedelem olyan körülmények között, amikor a bevételek árának felét ellopják – mondta Dorin Florea. A kulturális programok szervezôinek jól át kell gondolniuk kiadásaikat, igyekezniük kell majd támogatókat találni, ugyanis a hivatal nagyon szûkmarkú lesz a rendezvényeket illetôen.
Jól átgondolt programokra van szükség – jelentette ki Fodor Imre. Az adókat illetôen a polgármester közölte: az ingatlanra kivetett adót nincs szándékukban emelni, ebben az esetben csak az inflációt veszik figyelembe, ami 42%, ellentétben a gépkocsiadókkal, amelyeket 50%-kal növelnek, amihez hozzáadódik az inflácó szerinti kiigazítás. Azaz: majdnem dupláját kell majd fizetni a jelenlegi összegnek. A költségvetési hiány jelentôs, ezért a közel 10 milliárd lejjel tartozó cégektôl készül behajtani az adósságot a polgármesteri hivatal. A Gál Imola gazdasági igazgató által bemutatott jelentés szerint a bankszámlák zárolásával mindössze 1 milliárd lejt sikerült behajtaniuk az adósoktól. Azokkal a cégekkel szemben, amelyek a legnagyobb tartozást halmozták fel – mintegy 5,4 milliárd lejt –, kényszervégrehajtást tervez a hivatal. Tíz ilyen vállalat szerepel a listán, köztük a Húsfeldolgozó Rt., a Konzervgyár, a két Sumel, a Spid Rt., a Consit Rt., az Izoterm Rt.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy még mindig várják annak a kormányrendeletnek az alkalmazási normáit, amely a fûtéstámogatásra vonatkozik, ezért nem osztották ki a lakótársulásoknak a típusnyomtatványokat; hogy a közszállítási vállalatnak az önkormányzat hatáskörébe való utalásáról szóló kormányrendelet még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben; és hogy a Moldovei utcai tömbház lépcsôházának megerôsítési munkálataira kiírt versenytárgyalást megnyerô cégnek két hete van arra, hogy elvégezze a munkát, ellenkezô esetben 50%-os késedelmi büntetôdíjat számítanak fel.
Egyre jobban körvonalazódik a vidrátszegi ipari park terve
Pontosan a toronyóra jelzésére kezdôdött a megyei tanács heti sajtóértekezlete, s ezzel az is kiderült, hogy ismét mûködik városunk egyik jelképe az egykori városháza tornyában. A toronyóra javítását a megyei tanács saját erôbôl fizette, s a pontos idô jelzése ismét hallható minden negyedórában, bár idônként beállításra szorul, mert kicsit késik az öreg szerkezet.
Elsôként arról esett szó, hogy a tanács december 5-i ülésén az idén már harmadszor egészítik ki a megye költségvetését. Ez példátlan az intézmény megalakulása óta – mondta Suciu Victor, a tanács költségvetési bizottságának elnöke.
Mint a tanácsostól megtudtuk, szeptember 27. és október 19. után december 5-én ismét lehetôség nyílik arra, hogy szétosszák az 1,5- 2 milliárd lejre tervezett, ám a gyakorlatban csupán 850 millió lejre rúgó költségvetési tartalékot. Suciu Victor, a Román Nemzeti Egységpárt tanácsosaként nyíltan felvállalta, hogy pozíciójából fôként azokat a helységeket támogatta, amelyekben párttársai vezetik a polgármesteri hivatalt. Mindezt azért – mondta –, s ebben az operatív vezetés egyetértését is élvezte, hogy ellensúlyozódjon a vezetôségben képviselt pártok hatása. Így sikerült elérni, hogy "észérvek ütköztetése nyomán" olyan helyekre jusson a pénz, ahol tényleg a legésszerûbben lehet elkölteni, a polgármesterek politikai színezetétôl függetlenül. Egyébként – közölte – a költségvetési bizottságban minden politikai alakulat képviselve van, s valamennyi tag észrevételeit megvitatták. Suciu Victor kijelentéseit Virág György megyei tanácselnök is megerôsítette, s példaként a dánosi kultúrotthon helyzetét emelte ki, ahol 280 millió lej átutalásával segítik az elmúlt kedden átadott mûvelôdési otthon megépítését, mely azért érdemelte ki az összeget, mert a munkálatok nagy részét helyi forrásokból biztosították, s mindkét fél számára rendkívül elônyös csere történt az állam és az evangélikus egyház között.
A kiegészítés következtében a mezôbodoni, a kisiklandi, a szentpáli, a marosszentkirályi, a mezôbándi stb. hivatalok számíthatnak anyagi forrásokra – természetesen ha a plénum változtatás nélkül hagyja jóvá a bizottság javaslatát.
Témát váltva, Valer Bataga mérnök számolt be magyarországi tapasztalatairól, ahol a megyei tanács megbízásából tanulmányúton vett részt. Az Európai Unió által teljes egészében finanszírozott tanulmány témája a regionális fejlesztés és az ipari parkok kérdésköre volt. Mint elmondta, ôt, valamint több más megyebeli társát elsôsorban az ipari parkok kérdése érdekelte, hisz köztudott, hogy hasonlót szándékozik létrehozni a megyei tanács a vidrátszegi repülôtér környékén. A 134-es számú törvény szabályozza az ipari parkok mûködését, ám metodológia híján még nem lehet alkalmazni. Magyarországon viszont már 112 ilyen létesítmény mûködik, s a résztvevôk a helyszínen tapasztalhatták meg azokat a gondokat, amelyekkel a magyar kollégáik szembesültek, s számos kérdésükre is választ kaptak. Az ipari park egyébként egy területileg szigorúan behatárolt létesítmény, ahol beruházási és termelési tevékenység folyik kiegészítô szolgáltatások megléte mellett, sajátságos kedvezményekkel. Valer Bataga rendkívül hasznosnak nevezte a látogatást.
Ehhez Virág György tanácselnök azt tette hozzá, hogy a héten a Szikszó – Szováta testvérvárosi kapcsolatot kihasználva Magyarországra látogat, ahol megbeszéléseket folytat majd az Észak- Magyarország fejlesztési régió elnökével arról, hogy miben segítheti az illetô régió Maros megye gazdasági és infrastrukturális fejlôdését.
A Népújság érdeklôdésére, hogy reális-e a választási eredmények ismeretében továbbra is európai alapokra (PHARE, ISPA, SAPARD stb.) helyezett regionális fejlesztésrôl beszélni, Virág György tanácselnök úgy vélekedett, hogy a beindított program 2006-ig szól, s nem látja, hogy miért torpanna meg, miért ne zajlana továbbra is zavartalanul. Úgy vélte, hogy demokratikus, korrekt választások voltak, melynek az eredményét el kell fogadni. Arra a közbevetésre pedig, hogy Ausztriában is demokratikus választások voltak, s mégis szankciókat vezetett be az unió, úgy vélte, hogy nem ugyanolyan helyzettel állunk szemben.
Évekig tartó bizonytalanság után, végre kitapintható valósággá kezd válni Marosvásárhely közforgalmú repülôterének fejlesztése. Az ARHING Kft. terve alapján a COMIRINVEST Kft. 1800 négyzetméterrel bôvíti az utasellátó épületet s így lehetôvé válik, hogy – a nemzetközi elôírásoknak megfelelôen – más-más helyen fogadják majd a bel- és külföldi járatokkal érkezô, vagy azok indulására váró csoportokat.
A megrendelô reményei szerint a megyei és a municípiumi tanács anyagi támogatásával az idei év végéig 4,3 milliárd lejt fordítanak az építkezésre. S ha 2001-ben sikerül további 12 milliárd lejt kitevô pénzforrásokra találni, akkor át is adhatják a használatnak a deltaszárnyú repülôgéphez hasonló alapterületû új létesítményt.
– Annyi biztos, nem egy ideális, mûvészetnek imponáló korban lépett a világot jelentõ deszkákra. A világmegváltást hivatalosan akkor sem bízták a mûvészekre, írókra, inkább mások éreztek afféle elhivatottságot. 1950-ben a marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerzõdött. Kisváros, por, provincia és szocialista realizmus. Mi volt itt egyéb?
– Amikor Marosvásárhelyre jöttem, tulajdonképpen már elkezdõdött a Székely Színház válsága. Szinte hihetetlen, hogy az indulás évében harminchat bemutatót tartottak, rá négy évre már csak hetet, a következõ évben pedig be kellett érni négy darab színrevitelével; gondolom, kitûnik, milyen irtózatos zuhanás ment végbe. A párt utasítására egy rakás szemetet kellett eljátszanunk. Viszont a szovjet mintára épített romániai színjátszásnak voltak elõnyei is, viszonylag jó anyagi feltételeket biztosítottak: volt költségvetés, ki lehetett állítani a darabokat, a színész rendszeresen megkapta fizetését, fel sem merültek olyan jellegû gondok, amilyenekkel ma a színházaknak szembesülniük kell. Akkoriban nem bántott az a sok szemét, amit felsõ megrendelésre el kellett játszanunk, meg sem fogalmazódott bennem a silányság és a mûvészi igénytelenség, egyszerûen örültem, hogy játszhatok, mert Kolozsváron mint fõiskolás nagyszerûen indultam. Ez tartott három hónapig, aztán jött a zuhanás, nem kaptam szerepet.
– Talán mert a dogmatikus kultúrpolitika nem tudott mit kezdeni a polgári származást sejtetõ Lohinszky névvel…
– Szó sem volt errõl, hiszen a Székely Színháznál másként éltem meg azokat az éveket. Ami a nevemet illeti, ismerem pontosan családom történetét. Dédnagyapám Bem ezredével jött Lengyelországból, aztán egy székely lánnyal itt csinálta meg a jövõt… Én vagyok az utolsó Lohinszky egyébként. Nevemnek tehát semmi köze a dolgokhoz. Kõmûves Nagy Lajos kedvelt engem, az évfolyamból én játsztam elsõként a színpadon. 1946. december 25-én este kilenc órakor volt egy bemutató, aztán jött egy Shakespeare-fõszerep a Makrancos hölgyben, ott valami biztos kiderült rólam…
– Az erdélyi magyar színjátszás egyik nagynevû mesterét említi. Nemrég azt olvastam valahol, hogy boldogok lehetnek az ötvenesek, boldogok a hatvanasok, és úgyszintén a hetvenesek, mert van kire emlékezniük. A mai nemzedékeknek egy-két név majd visszacseng, nagyjából be kell ennyivel érniük. Mi a helyzet a tekintélyekkel?
– Nem így van. A világ megy szépen a maga útján, a színház is így tesz. Hullámvölgy, hullámhegy (és hullámdomb) mindenfelé. Úgy, ahogy emlékszem Kõmûves Nagy Lajosra, Szabó Ernõre, a Székely Színház fõrendezõjére, Harag Györgyre, Dan Alecsandrescura, jó mesterek voltak. Képzelje el, micsoda karrierje volt Kõmûves Nagy Lajosnak. Volt újságíró és krupié, majd ötvenhat éves korában kezdett el rendezni a kolozsvári Nemzeti Színházban. De átjött a fõiskolával Vásárhelyre, rendezett itt is vagy tíz évig. Azt mondom, hogy a mai fiataloknak is lesznek kõmûvesnagyjai. Nem hiszem, hogy megszórták volna DDT-vel a színházi világot, és elõbb-utóbb belepusztul mindenki. Nem. Most egy ilyen korszak van, rendkívül vitatott, mi a jó, és mi a rossz. Egyébként a színház már a harmincas években szétesett. Egy francia megírta a bolond évek színházát, a teátrum szétrobbanását, és ez a mai napig érvényes.
– Az ötvenes években színházaink nem voltak túlzottan elkényeztetve kiválóan jó színmûvekkel, drámákkal. Mit remélt a színész, azon kívül, hogy állandóan "szocrealizált"? Amíg csak el nem jött az álliberális nyitás…
– Mi volt az elsõ években? Hát volt Csehov Sirálya, Illyés Gyula Fáklyalángja, Kós Károly Budai Nagy Antalja, Márai Kalandja, vagy a Lapzárta elõtt címû Sebastian-darab. A hatvanas években csakugyan volt valamelyes nyitás, valamiféle engedmény, szóba jöhetett Tennesse Williams, Arthur Miller, Dürrenmatt. Ha visszagondolok, tényleg rádöbbenek, mik voltak akkor. De mondom, nem érdekelt, mit játszom, jót vagy szemetet. A silány darabokban is voltak jó szerepek, a szerzõk egy része jó író volt, csak hát a lecke fel volt adva, mit írhatnak meg.
– Az irodalomban a sorok között szerettünk olvasni, folyton az áthallásokat vártuk az elõadásokon is. A színész az õrült rendszer karikaturistája volt, a közönségnek pedig kellett vennie a lapot…
– Volt hosszú idõszak persze, amikor nem kellett nagy hangsúlyt adni a mondatnak, szónak, amikor nem kellett lekacsintani a színpadról, hogy érted, apukám, mirõl van itt szó? Mert egyszerûen rá volt hangolva a közönség és a színész is az afféle dolgokra, hogy úgy formálja meg szavait, a mondatokat, jelenetét, hogy abból értsen a közönség: mi az igazi, reális tükörkép… A parancsuralmi rendszerre sajnos ráment az életem, ez volt valamennyi kortársam sorsa.
– Úgy telt el az életük, hogy közben nagy dolgokat mondtak el. Sütõ András és Székely János drámáira gondolok itt elsõsorban. Az elmondásoknak, kimondásoknak voltak nagy mûvészi korszakai, ott volt végig ön is, mégpedig a "máglyán"…
– Nézze, nem azt mondom, hogy csak hitvány gyom volt ez az egész. Én igazán nem panaszkodhatom. Inkább olyan értelemben volt megrövidítve az életem, hogy csak az utolsó pillanatban jutottam ki a nagyvilágba, ahol mégiscsak láttam lényeges dolgokat… Ettõl voltunk mi megfosztva, bura alatt tartogatva. Ismeri Goya rajzait? Ott, ahogy a fej körül vaspánt van és lakat? Na, úgy volt a mi agyunk lelakatolva. Most meg csak ámulok és bámulok, mire képes az elme. Feleségemmel rendszeresen felsétáltunk a Somostetõre, az volt a mi Golgotánk. A séta mögött egy olyan tartalommal, ami hasonlított a bibliai helyhez, történethez. Felmentünk a titokzatos házhoz, onnan még feljebb és még feljebb… Mostanában járt ott? Sajnos, ízléstelen világ, a pénz uralma telepszik ránk mindenütt.
– Bár szokványos a kérdés, mégsem lehet megkerülni: mire emlékezne szívesebben vissza, mert fõszerepe volt éppen elég.
– Szívesen emlékszem valamennyire. Valóban nem lehet ilyet kérdezni. Nem lehet, mert nem tudok csak egyet, kettõt, hármat mondani. Számomra a Sirály, vagy Goldoni Különös története, Sütõ Kálvinja, mind-mind kedves maradt. Aztán ott van Albee: Nem félünk a farkastól. És szerettem a Lear királyt, bár lebunkózott érte a sajtó, lebunkóztak a kollégák. Amikor Kolozsváron játsztuk, másnap már jelentkezett a kritika. Lehúzta az elõadást, lehúzott engem, míg este a közönség felállva tapsolt. Tüntetett a kritika véleménye ellen.
– Mindez töredéke sem lehet annak, amit valójában elmondhatna még. A filmszerepeirõl egy szót sem szól?
– A filmszerepeimrõl valóban kevesebb szó esett a lapokban. 1956 õszén Sütõ András Félrejáró Salamon címû novellájából megcsináltuk az O micã întîmplare címû filmet, aztán hosszú, néma csend. Hatvankilencben a Tótékat elvittük Székelyudvarhelyre, ott találkoztam Kósa Ferenccel, Dózsa filmjéhez helyszínelt, meghívott próbafelvételre. A Nincs idõ c. filmjében fõszerepet kaptam. Az én filmes karrierem nem volt egy Dunához hasonló folyam, de amíg engedték, 85-ig minden évben egy-egy filmet forgattam, aztán azt mondták, legyen elég. Magyarországon tizenhat filmben játszottam, voltak jó, és kevésbé jó alkotások. Simó Sándor filmje, az Apám néhány boldog éve közönségsiker volt, de Palásthy Retúrját is kedvezõen fogadta a publikum. Szóval 1982-ben állítottak le azzal a kifogással, hogy a magyar filmesek csak ne nagyon szivattyúzzák át a jó erdélyi színészeket, mert megsínylik azt a honi magyar színházak… Kilencven után megint elkezdtem forgatni, kisebb-nagyobb szerepekre évente meghívnak.
– Egy és oszthatatlan egyetemes magyar kultúráról szokás manapság beszélni. Van tehát egyetemes magyar irodalom, és egyetemes magyar színjátszás, az egyetemes elismerés azonban már nem így mûködik. Nemrég a nemzet színészeirõl írtak vezetõ magyarországi lapok. Elnézegettem a szép színes arcképcsarnokot, Lohinszky Loránd hiányzik arról. Önt elkerülte a Kossuth-díj. Mit gondol, nem járt volna önnek is a legmagasabb állami magyar kitüntetés?
– Furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy járna, de talán megérdemeltem volna. Hogyha ugyanazzal a mércével mérnék az erdélyi magyar színészeket, mint a magyarországi kollegákat… De hát ez mindig így volt 1918 után, még az alatt a négy év alatt is, amikor visszacsatolták Észak- Erdélyt Magyarországhoz. Emlékszem, legalább negyven erdélyi magyar író írt egyszer Hóman Bálint mûvelõdési miniszternek egy memorandumot, amelyben tiltakoztak, hogy nekik ilyen diszkriminatív körülmények között kell dolgozniuk. Hát akkor, Kisvárda… Nem falu, nem kisváros, hanem nagyközség, amely felvállalta azt, hogy évente vendégül lát legalább tíz határon túli színházat. Tíz-tizenegy éve folyik ez. Le a kalappal, de a helyzet úgy néz ki, hogy a határon túliak menjenek csak Kisvárdára, ne Pécsre, Szegedre, netán Pestre… Ami a Kossuth-díjat illeti – ha már kipattintotta belõlem –, nem vitás, lett volna alkalom, a színpadon eltöltött ötven év, jubileum, 75 év, ám szó sincs róla. De legyünk igazságosak, van Polgári Tisztikeresztem, és megkaptam a Magyar Mûvészetért díjat is, ami már valami. A román díjak közül az Érdemes Mûvész címnek örültem legjobban. Noha nem voltam párttag és tudták azt rólam, hogy nem vagyok a kommunizmus lelkes híve, Tompával sem voltam beszélõ viszonyban. Sõt, 1956-ban a fõiskola titkárságán azt találtam mondani, hogy "mi van, be vagytok szarva, kommunisták"? Nem láttam, hogy ki állt a kályhánál, hát Erdõs Irma volt… Másnak ennyiért, vagy sokkal kevesebbért egyenesen cella járt. Valahogy megúsztam. De ötvenhétben kaptam már egy kicsi plecsnit, hatvanötben jött a komolyabb elismerés: Érdemes Mûvész lettem. És még nem szóltam az EMKE-díjról, a tavasszal pedig UNITER életmûdíjban részesültem.
– Mit válaszol, ha színészi szolidaritásról kérdezem?
– Színészi összetartásra gondolok…
– A színház nem szerelem kérdése. A színházban sok ütközõpont adódik, a színészek egy kicsit másabbak, mint a köznapi emberek, éspedig azért, mert az idegrendszerük eléggé kihegyezett, azzal dolgoznak, nyilvánvalóan másként reagálják le a dolgokat. Mégiscsak a saját testével, a saját agyával (és saját elivott agyával) végzi munkáját. Szóval, ütközés mindig volt, van és lesz.
– Mi folyik itt, Marosvásárhelyen?
– Nem tudom, mert nem vagyok a színház tagja, kilencvenben ugyanis elmentem nyugdíjba, szerepet alig vállaltam. Talán érdekes, ha elmondom, hogy 1951 tavaszán a Sirályban az ifjú Trepljovot, most három éve ugyancsak ebben a darabban az idõs Sorint játszottam. Ez volt az utolsó… Egyszer jött Zeno Fodor és Mircea Corniºteanu: igaz, hogy színész vagy már ötven éve? Hát mit mondhattam volna: igaz. Hát akkor csináljuk meg… Nem csinálunk semmit, hagyjatok békén. De így, de úgy, és akkor mit tehet az ember, belementem. De befejeztem, megmondom, miért. Az embernek tudnia kell, mikor hagyja abba. Visszafele az utat én már nem akarom megtenni. Annyit értem el, amennyit elérhettem.
– Kérdezem: lesz itt még egyszer jó színház? Nem föltétlenül Székely Színház, nem föltétlenül Nemzeti Színház, hanem egyszerûen Jó Színház?
– Biztosan lesz. Ha meglesznek a jó összetevõk. Ha lesz jó vezetés, hozzáértõ igazgató – egy Jób Dániel, Hevesi, akár egy Tompa kezdeti periódusában –, akkor kialakul a jó társulat. Mert ennek a társulatnak van eleje, de nincs közepe és nincs vége. Itt nem lehet jó repertoárt tervezni, mert kiderül, hogy nincsenek sem ötvenévesek, sem hatvanévesek, sem hetvenévesek, de lassan huszonévesek sincsenek, mert a fiatalok is megöregednek… Jelenleg van az "évfolyam", nem tehetségtelenek, és nem ostobák. Csak érzik, hogy beültek valaminek a közepébe és kizárólag övék a világ.
– Nem, egyebektõl függ. Na jó, a színház stílusa változik, a nemzedékek viszonyulása alakul. De reméljük, lesznek még Marosvásárhelyen is olyan idõszakok, mint amilyen 1946- tól 1960-ig volt. Ez volt a Székely Színház legendás korszaka. A színház olyan, mint egy napilap. Ön csak tudja: a tegnapi hír ma már semmit sem ér. Peter Brook azt mondja, hogy egy színházi stílus hét évig tart, utána váltani kell. Hiszek abban, hogy egyhamar nem fogjuk temetni a színházat.
A múlt csütörtökön délután nyolc Nyárád menti – mondhatni a forrástól a Marosba ömlésig – község polgármesterei, alpolgármesterei találkoztak a kisadorjáni környezetvédelmi központban, ahol többek között egy régiófejlesztési társulás létesítésérõl tárgyaltak. A rendezvényt a Fókusz Öko Központ szervezte a nyárádgálfalvi polgármesteri hivatallal közösen, a Polgár–Társ Alapítvány Partnerség a Környezetért Program támogatásával. Jelen voltak Nyárádremete, Nyárádszereda, Csíkfalva, Backamadaras, Nyárádmagyarós, Nyárádgálfalva, Ákosfalva, Hodos elöljárói, vendégként pedig Virág György, a megyei tanács elnöke, Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Makkai Gergely képviselõjelölt.
A megbeszéléseket rövid fényképtárlat-megnyitó elõzte meg. A vendégek a Nyárád mentén, illetve Kisadorján közelében a Fókusz munkatársai és az e vidéken lakó amatõrök által készített természetfotókban gyönyörködhettek, majd e rövid bevezetõ után ültek le a "kerekasztalhoz."
A kisrégió települései közösen, lakóik érdekeit figyelembe véve dönthetnek sorsukról. A régiótársulások általában egy vízmedence, vagy jól körülhatárolható földrajzi forma, illetve sajátos népi kultúra övezete mentén alakulhatnak ki. A jövõre nézve fontosak, hogy létrejöjjenek ezek a kapcsolatok, hiszen nagyobb tervek megvalósításához ezáltal könnyebben lehet majd európai uniós pénzekre pályázni. Ezt megelõzõen azonban szükség van néhány olyan hosszú távú, környezetkímélõ megvalósításra, amelyekkel el lehet majd nyerni a pályázatot meghirdetõk bizalmát – hangzott el a rendezvényen, ahol elõször Karácsony Erdei László, a marosvásárhelyi Salubriserv Rt. vezérigazgatója tartott elõadást a hulladékgazdálkodásról.
A vezérigazgató elmondta, olyan szolgáltatást végeznek, amelynek az értékét nem lehet megfizetni, megóvják a természetet a leromlástól és ez felbecsülhetetlen. Mind városon, mind pedig vidéken azt kell tudatosítani az emberekben, hogy a minél tökéletesebb hulladékgazdálkodási rendszer mûködtetése tulajdonképpen az egészségüket, természetesen életterüket óvja. Községekben is ki lehet építeni egy olyan rendszert, amely a hulladékot teljes egészében "feldolgozza", ha szükséges, újrahasznosítja. Kérésre, elõnyös feltételek között a Salubriserv Rt. vidéken is meg tudja oldani a szemétszállítást, a polgármesteri hivatalokkal karöltve pedig a gyûjtést is megszervezhetik. A vissza nem fordítható, hasznosítható szemetet nem kell tehát a kertben elásni, vagy még rosszabb esetben a Nyárádba dobni.
Virág György, a megyei tanács elnöke az igazgató által elmondottakat a következõkkel egészítette ki. A napokban a tanácsnál járt annak a németországi cégnek a képviselõje, amely megépíti a nyárádtõi regionális hulladéktárolót. Most már konkrétan leszögezték, hogy az EU támogatásával létesítendõ telep kiépítéséhez 2002-ben fognak hozzá, elõreláthatóan 2003- tól már mûködhet a hulladéktároló. Ajánlatos lenne, ha ez a régiótársulás addig megszervezné a hulladékgazdálkodási rendszerét: kukák kihelyezésével, gyûjtõ-átrakó pontokkal, szállítással, szelektív tárolással együtt. Erre jogi, adminisztratív lehetõség van, csak alkalmazni kell.
A kisadorjáni találkozó érdekes mozzanata volt az a terepszemle, amelyen Kelemen Árpád mérnök, vízügyi szakember, a nyárádgálfalvi polgármesteri hivatal és a Fókusz Öko Központ által közösen megépítendô völgyzáró gát helyszínét látogatták meg a résztvevôk. A nyugaton már alkalmazott, nálunk kísérleti jelleggel bemutatott létesítménnyel elzárnak egy természetes völgyet, ahol nagyobb esôzésekkor kisebb tó keletkezhet. Az idôszakos víztükör léte elsôsorban feljavítja a talaj vízháztartását, kihat a környékbeli növényzet fejlôdésére, szárazság esetén a közelben levô településnek tartalékolhat egy bizonyos vízmennyiséget, és nem utolsósorban árvízvédelmi célt is szolgálna. Nem mellékes az sem, hogy egy-egy ilyen tó turistákat is vonzana a környékre. A megépítés sem költséges, hiszen a megfelelô – mindenképpen szakemberek által ajánlott, illetve kiválasztott – helyen csupán néhány méteres földgátat kell emelni.
A gyakorlati bemutatót a környezetvédelmi központban Kelemen Árpád mérnöknek a vidéki vízgazdálkodásról tartott elôadása követte. Ebbôl megtudhattuk, hogy sajnos az utóbbi években tapasztalt általános felmelegedés olyan szárazságot okozott, amelynek hatásait már a Nyárád mentén is tapasztalhatjuk. Víz nélkül nincs élet, így talán mindennél fontosabb, hogyan gazdálkodunk ezzel. Bár sok pénzbe kerül, de a jövô célja az, hogy a községekben is kiépítsék a vezetékes ivóvízhálózatot, illetve az, hogy kisebb vízüzemeket létesítsenek. Ez a fejlôdés a civilizáció alapja. Mert ha csak azt akarjuk, hogy korszerû állattenyésztési farmokat létesítsünk, vagy fellendítsük a faluturizmust, mindkettôhöz nélkülözhetetlen a vezetékes víz. A megye ivóvíz-ellátásáról elkészült ugyan egy tanulmány, de ezt nem követték határozott lépések. Az is jó hír, hogy az izraeli Solel Boneh cég hozzáfogott a vidéki vízhálózat kiépítéséhez, azonban utólag kiderült, olyan elônytelen feltételeket szabtak, amely még sok gondot fog okozni a helybélieknek. Mindezeket figyelembe véve a Nyárád mentieknek arra kell gondolniuk, hogy számukra a Nyárád az egyetlen vízforrás. Ezért egy olyan hosszú távú stratégiát kell kidolgozni, amely a folyó vízminôségét megôrzi. A környezetvédelem mellett szükség lesz egy vízüzem létesítésére, amely több községet ellátna. E regionális rendszer kiépítése és mûködtetése jóval olcsóbb, mintha mindenki külön-külön üzemeltetne ilyet. A létesülendô társulás tagjainak ezen kell elgondolkozniuk.
Miért van szükségünk kisrégiókra?
Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ vezetôje elôadásában arra a kérdésre keresett választ, hogy miért van szükségünk kisrégiós társulásokra? E szervezési forma lehetôséget nyújt a községeknek, hogy közösen mérjék fel azokat az anyagi-szellemi lehetôségeket, amelyekkel rendelkeznek és állítsák ezeket a forrásokat a fejlôdés szolgálatába. Meg kell találni mindazt, amit egy régió nyújthat az itt lakóknak, illetve az ide látogatóknak. Szakértôk bevonásával ún. akcióterveket kell kidolgozni és megvalósítani. Virág György átnyújtotta a Nyárád mentieknek a régiótársulás létesítésének mintáját. E dokumentum alapján meg lehet fogalmazni az alapszabályzatot, illetve meghozhatók azok a helyi tanácsi határozatok, amelyek döntenek arról, hogy társulnak-e a községek. Hajdú Zoltán és a jelen levô szakemberek felajánlották, hogy ha ez a lépés megtörtént, segítik a Nyárád mentieket olyan tervek összeállításában és kivitelezésében, amelyekkel látványos eredmények érhetôk el, amelyekbe külföldi alapítványok, más anyagi források is bevonhatók majd.
A beszélgetésekbôl kiderült, hogy az említett víz- és hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése mellett a Nyárád mentiek elsôsorban az infrastruktúra fejlesztésében foghatnak össze, de gondolkozhatnak mezôgazdasági, gazdasági együttmûködésben is.