|
LII. évfolyam 261. (14618) |
2000. november 8., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Mert a gyarló embert káros szenvedélyek hajtják, nem állhat ellen a kísértésnek. Miközben önkritikát gyakoroltam egy közkedvelt presszó tükrében – már megint a borosta és hétköznapi hamuszín –, egyszer csak a nevemet hallom. Nocsak – kapom föl a fejem –, ha az ember nem vigyáz magára, idejekorán elhíresül. Aztán a csevely nevem mellett szépen elhúzott jobb szélen, leszálltak rólam, mondanám, ám terítékre került a lapom. A sör mellé sónak, vagy körítésnek, nem tudom, mert szót és falatot nem illendõ az emberek szájából kinézni, a leskelõdés nem szokásom amúgy; meg aztán nagy a huzat is helyenként, megárt a szemnek is. Mondjam? Nem mondom, mert tudja a kedves olvasó. Az ember hajlamos elkönyvelni dolgokat: haszontalan bárpultos percek, meg aztán verebekre nem lövünk ágyúval. Szóval kijárt a délutáni fekete, mert könyvbemutatónak álcázták a hétfõ délutáni programot. És áruljam is el, hogy én, a gyanútlan és naiv, még csak nem is sejtettem, hogy valami rejtett hangolásnak voltam véletlen balekja-tanúja? Ahogy mondta egy fiatal író: a sztori nem lényeges, átlapozható. Valameddig legalábbis.
Ha nem feladatból, megszokásból, ha nem megszokásból, feladatból járok amúgy könyvbemutatókra, és elvagyok ott egy-két órát a szellemi felhozatallal, általában derûsen szoktam elhúzni onnan, hacsak nem sajnálom a mulandó perceket dedikáltatásra szánni, meg az örökkévalóságnak. Szóval hétfõn este csupa izgalom, gyûlt a jónép és sorakoztak a dr. Kincses Elõdnek szánt meleg gratulációk. Megértem, elvégre szerzõrõl van szó, és értesítve volt mindenki, hogy bemutatják Marosvásárhely fekete márciusa c. könyvének második, bõvített kiadását, drámai és tragikus idõk krónikáját.
Tõkés László püspök felemlegette a történéseket, akárhogy is, Amerikában volt éppen egy szenátori irodában és forró drótot létesített. Nem vitás, a Szekuritáté melegházi újratenyésztésérõl szól a történet, az erdélyi magyarság megfélemlítésérõl, pogromról, egyoldalú jogalkalmazásról, a többit meg tudjuk, mert mondva volt már sokszor; és azóta sem valósult meg semmi. Nyilvánvaló: az RMDSZ vezetése, parlamenti képviselete, kormányzati szerepvállalása hajítófát sem ér, és valahonnan máris berezgett egy tenor: ki velük márpedig. Hohó, uraim, még csak az elején vagyunk, mi lesz ebbõl, ha nem könyvbemutató...?
Nem kell ide sovén román, magyar árt a magyarnak – szólt egy újságíró a pódiumról. Ezzel nem is vitatkoznék, ha szép, kerekded és okos "lövése" nem lett volna egyértelmûen célzatos. És akkor apropó: a független újságíró, az erdélyi közéleti napilap vásárhelyi mindenese kínált még egy- két aranymondást nekünk, csak azt nem tudtam kideríteni hirtelen: tulajdonképpen kit képvisel a független zsurnaliszta. Nem akarom hinni, hogy a lapját netán, de megsúgják: õ a kiadó. Legyen. De sejteni vélem: a könyvbemutató mindössze álcím, vagy ürügy, érdekes dolgok sülhetnek ki még itt…
A püspök: "… sikerpropaganda ez az egész RMDSZ- vezetés, egész kormányostul, nyugati hamis tájékozódásnak adnak folyamatosan táptalajt. Frunda György mondta, hogy le van bontva a román–magyar pszichológiai fal. Hamis. A helyzet úgy áll, hogy szinte borítékolni lehet: 14 évig az erdélyi magyarságnak semmi esélye nincs. Mármint kilencventõl kétezernégyig a jogkiterjesztésnek semmi valószínûsége. És most kipenderítették Kincses Elõd ügyvédet, a polgárjogi harcost, a marosvásárhelyi fekete március áldozatát, íme. És közbekiáltanak: volt már fekete június is. Sõt – ebben az ügyben –, akad túllicitáló: lesz még fekete november is, mert lepaktál az RMDSZ Iliescuval. Egyébként is – szólt közbe Kincses – fülese szerint az RTDP óhaja volt, hogy az RMDSZ mindenáron szabaduljon Fodortól és Kincsestõl. Apropó! Ha nem lesz – megmondatott – "jogkiterjesztés" még valameddig, a szerzõ mi felé is próbált-próbál csörtetni bõsz elszántsággal? De itt nem adnak a logikai bukfencekre. Akar itt még valaki valamit? Valaki akart: Kerekes Károlyt is csak trójai falónak vitték maguk közé az elvtársak… A moszkoviták megóvták Kincses Elõdöt – így egy nyugalmazott lelkész –, szégyen és gyalázat!
Könyvbemutatóról volt szó, de tiltakozni nincs kinél, Kincses úr izzó kampánya akart ez lenni, de mert kigolyózták, eleresztik most a bikát, szólt a hátam mögött valaki, de várjuk ki a végét. Egy hölgy elsírta magát, nem látja értelmét a harcnak, ez itt a kérdés: menni vagy maradni? A püspök beszólt: ez a választás mindenképpen egy fejezetet fog zárni, de egyszer talán magunkra fogunk találni.
És a sajtó. A független sajtó nem kap támogatást, legalábbis olyan laphoz fösvények a kuratóriumok, mint az Erdélyi Napló. A Bihari Napló pedig elzárkózik tõlünk – mondta a református püspök, majd Kincses felé: nem tudom, hogy vagytok ti a Népújsággal… A zongora billentyûje le is volt ütve: Kolcsár Sándor nyugalmazott unitárius esperes: hazudnak, csalnak, undorodom, nem olvasom végig. És elszórtan még: a Népújság lefeküdt, a Népújság félretájékoztat, a Népújság hitelét veszítette stb. stb. Ez legalább valami jó, mert van amihey viszonyítaniuk a dolgokat. Ha még csak ezután készülnek magukra találni.
A független újságíró – ha nem egyéb: kolléga – belátta a terepet, jó aktivista módra egyre-másra állítgatta szólásra a "mondjunk oda nekik" szónokokat. Finoman szólva alá is dúcolt nekik. Csodálkozzunk, hogy színvonalával azonosult a püspök úr?
Errõl szólt Kincses Elõd könyvbemutatója.
P.S. Lassan-lassan vízválasztóhoz érkeztünk. Erdélyi-romániai nemzeti közösségünk elõtt nagy a tét: lesz-e parlamenti képviseletünk, vagy az esélyt füstnek eresztjük. E kérdés talán nem is lenne vitatott – minthogy egyértelmûen nem is vitatható –, csakhogy a bomlasztás kísérlete-szándéka olykor minden képzeletet fölülmúl. Kétségtelen: az RMDSZ-rõl lehet mindenfélét mondani, csupa tökéletlenség, mint amúgy az ember. De a választások elõtt a kisebbségi jogainkért küzdõ szervezetet becsmérelni, a választópolgárokat ellene hangolni több mint bûn, mondjuk azt: az árulással azonos. Csakugyan, itt és most ki is közöttünk az áruló?
Az önleleplezés sikerült. Teljesebb nem is lehetett volna.
• menesztették a megyei egészségbiztosítási pénztárak elnökeit és alelnökeit
• a biztosítási pénztárak egyesülete az autonómia csorbulása ellen tiltakozik
• az egészségügyi miniszter pénzügyi visszaélésekre hivatkozik
November 6-án rendkívüli közgyûlést tartott a Romániai Biztosítási Pénztárak Egyesülete, amelyet követõen sajtóközleményben hozták nyilvánosságra tiltakozásukat amiatt, hogy az országos pénztár nemrégiben kinevezett elnöke, ªerban Bubenek máris alkalmazza az egyesület által alkotmányellenesnek tartott idei 180-as számú sürgõsségi kormányrendelet azon elõírását, amelynek értelmében megváltozik az egészségbiztosítási pénztárak vezetõségének a felépítése, ami a pénztárak megalakulására vonatkozó 145- ös számú törvény megjelenése óta fokozatosan karcsúsodott.
Míg a törvény szerint hét különbözõ társadalmi kategória – alkalmazottak, szabadfoglalkozásúak, nyugdíjasok, munkanélküliek stb. – megválasztott képviselõibõl kellett volna létrejöjjön a vezetõtanács, az eljárás körülményességére hivatkozva az 1998. évi 30-as számú kormányrendelet leegyszerûsítette a képletet, és két évvel ezelõtt hármas képviseletbõl – megyei tanács, munkáltatók, szakszervezetek – alakult meg a pénztárak vezetõsége. Az október 31-én napvilágot látott 180-as kormányrendelet megszünteti a pénztárak elnöki és alelnöki tisztségeit, s az igazgatást az országos pénztár elnöke által versenyvizsga alapján kinevezett vezérigazgatóra bízza, akit másodlagos hitelkezelõi funkcióval lát el. A sürgõsségi kormányrendelet elõírásaira hivatakozva az országos elnök, november elsejei határidõvel, felmentette tisztségébõl a megyei pénztárak elnökeit és alelnökeit, s a vezérigazgatói állásra meg is hirdette a versenyvizsgát.
A tisztségével való visszaéléssel, a közvélemény félrevezetésével vádolják
Ebben az intézkedésben a pénztárak országos egyesülete a korábbi önrendelkezés csorbulását látja, arra hivatkozva, hogy a pénztárak által begyûjtött nem kis összegeknek a kezelése ezennel az országos elnök kezében összpontosul, akit a miniszterelnök nevez ki, tehát politikai szempontok is közrejátszhatnak a pénzalapok felhasználásában.
Erre hivatkozva helyezik kilátásba, hogy az országos elnöknek a 180-as kormányrendelet alapján hozott valamennyi intézkedését megtámadják az Alkotmánybíróságon, s kérik Bubenek leváltását, a tisztségével való visszaélés, a közvélemény félrevezetése és azon szándéka miatt, hogy közvetlenül tárgyaljon a gyógyszerforgalmazókkal.
Megyei szinten Csomoss Benedek alelnöknek is megszûnik a funkciója. Amint elmondta, a korábbi országos elnök is kísérletet tett erre az intézkedésre, ami azonban a miniszternél való személyes közbelépés nyomán elmaradt, sõt a pénztár vezetõjét leváltották, s a helyébe nevezték ki ªerban Bubeneket. Az új elnök által a biztosítási törvény módosítására elkészített tervezet azonban már a miniszter aláírásával látott napvilágot.
A leváltott megyei alelnök szerint a kormányrendelet, azzal, hogy mind a pénzügyi, mind a végrehajtói tevékenységet a pénztár vezérigazgatójára bízza, megszünteti a hármas felügyeletet, ami a vezetõtanács tényleges szerepe volt. A 180-as kormányrendelet alkalmazásával antidemokratikussá, nem ellenõrizhetõvé válik a pénzügyi elszámolás, azaz lényegében az országos pénztár kezébe kerül. Az elnökök és alelnökök leváltására ªerban Bubeneknek csak 15 nap múlva lett volna joga, miután az országos pénztár vezetõtanácsa kidolgozza az új alapszabályzatot.
Kacsó Márton, a megyei pénztár gazdasági igazgatója szerint ezzel az intézkedéssel operatívabbá válik a vezetés, ami eddig túlságosan nehézkes volt.
Saját kényelmük érdekében használták fel a pénzt
A Népújság kérdésére Hajdú Gábor egészségügyi miniszter elmondta, hogy a vitatott intézkedésre azért volt szükség, mivel sok megyei pénztárnál a pénzügyi fegyelem hiányának kézzelfogható nyomaira bukkantak: a rendelkezésükre álló összegeket a saját kényelmük érdekében használták fel, drága kocsikra, hivatali berendezésekre és egyebekre, míg a beteg ellátása érdekében szükséges kiadásokra alig jutott pénz. Ezt a helyzetet kellett ellenõrzés alá vonni – hangsúlyozta a miniszter.
– Két hete kormányülésen a kormány fõtitkára beszámolt arról, hogy sok helyen nem értenek egyet a tervezett intézkedésekkel, arra hivatkozva, hogy ez merénylet a demokrácia ellen. Az érdekes ebben csak az, hogy az egészégügyi társadalombiztosítás volt az a terület, ahol megvalósult a korábban vitatott önrendelkezés, s ez a jelek szerint sokakat meggyõzött az autonómia elõnyeirõl. Sajnálatos viszont, hogy az önrendelkezés megvalósulásával együtt járt a visszásságok sorozata.
Az eredeti törvénytõl valóban már két évvel ezelõtt is eltértünk, mivel bonyolult lett volna megszervezni az elõírt választásokat, viszont Csehországban vagy például Magyarországon ennél sokkal meredekebb korrekciókat hajtottak végre a törvényen – vélekedett a miniszter.
Végezetül Hajdú Gábor kifejtette, hogy a megyei pénztárak autonómiája megmarad, s az országos pénztár azt kívánja biztosítani, hogy azok élére valóban felkészült vezetõk kerüljenek. Ami pedig a biztosítottak érdekeit illeti, a vezetõtanácsok avagy intézõbizottságok a nyugdíjasok képviselõivel is kiegészülnek. A továbbiakban pedig a megyei tanácsoktól is függ, hogy a pénztárak újraalakuló vezetõségébe a kormányrendelet által elõírt öt helyre ne orvosokat, hanem valóban a biztosítottak képviselõit juttassák be. Hasonlóképpen függ a szakszervezetektõl és a munkáltatóktól is, akik korábban szintén orvosokat javasoltak az õket megilletõ 3-3 helyre – mutatott rá a miniszter.
A intézkedések nyomán valószínûleg perek következnek, s hosszan el lehet vitatkozni azon, hogy szükség volt-e a kormányrendeletben elõírt változtatásokra, félõ csak az, hogy annyi pénzre, amennyire az egészségügy zavartalan, s a biztosítást fizetõ állampolgárok elvárásainak megfelelõ mûködtetésére szükség lenne, a továbbiakban sem számíthatunk.
Petre Roman, a Demokrata Párt (PD) elnöke külügyminiszteri tisztének súlyát is latba vetette, hogy egy történelmi vitában bizonyítsa: apja Erdély kérdésében mindig jó román hazafi volt – derült ki a PD elnökének keddi bukaresti sajtóértekezletén. Roman azt követõen tartott sajtóértekezletet legújabb történelmi vitájáról, hogy az Evenimentul zilei címû nagy példányszámú újság keddi számában megjelentette édesapjának 1944. július 28-án kelt levelét. Ebben Valter Roman azt a véleményét fejtette ki a Litvinov-bizottságnak, hogy Erdély számára az lenne a legjobb megoldás, ha se Magyarországhoz, se Romániához nem kerülne a háború után, hanem függetlenné válhatna.
Valter Roman levelét eredetileg az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete hozta nyilvánosságra abban a dokumentumgyûjteményben, amely idén tavasszal a moszkvai Rosszpen kiadó gondozásában jelent meg Az erdélyi kérdés. A magyar-román területi vita és a Szovjetunió – 1940-1946 címmel.
A dokumentumgyûjtemény megjelenése után, májusban Petre Roman a román kormány államminisztereként, Románia külügyminisztereként válaszolt a szerkesztõknek. Közölte: apja valóban írt Litvinovnak, de levelében csakúgy, mint korábbi írásaiban amellett érvelt, hogy Erdély Románia része. Petre Roman helyreigazítást kért, s leszögezte: ha ez nem történik meg, kénytelen lesz külügyminiszterként tudomásul venni, hogy az apjáról terjesztett valótlan állítások "számára egyelõre ismeretlen" politikai célokat szolgálnak.
Keddi sajtóértekezletén Petre Roman hangsúlyozta: azért írt a román külügyminisztérium hivatalos levélpapírján külügyminiszteri minõségében az orosz történészeknek, mert "úgy érezte, az apja tevékenységével kapcsolatos állítások Romániát érintik".
Roman szerint "pontos célja" és "pontos forrása" van annak, hogy az általa vitatott apai levél megjelent egy központi lapban. Mint mondta, az a kérdés vetõdik fel, hogy ezt a diverziót nem "az országunk számára veszélyes régi hálózat" követte-e el. Az újságírói kérdések ellenére Roman nem kívánta pontosítani, hogy milyen hálózatra gondol.
Petre Roman nem egészen két héttel ezelõtt kelt elõször nyilvánosan apja emlékének védelmére. Az 1956-os magyar forradalom évfordulójára idõzítve egy bukaresti kiadó román nyelven megjelentette Méray Tibor 1956, Budapest címû könyvét, amelyben a szerzõ részletesen megírta, hogy milyen szerepet játszott Valter Roman Nagy Imre és társai bukaresti számûzetésében.
A könyvet részletesen ismertette az Evenimentul zilei. Petre Roman akkor egyszerû magánemberként írt levelet a lapnak, s visszautasította "a közismerten revizionista" Méray írását. Roman egyebek között azzal érvelt: apját azért küldte 1956 októberében a román kommunista pártvezetés Budapestre, mert tudott volt róla, hogy korábban milyen határozottan visszaverte Erdély ügyében a magyar revizionista követeléseket.
A Méray-könyv megjelenésével egy idõben ismertette a Ziua de Ardeal és a Krónika címû lap közös melléklete, a magyar és román nyelven megjelenõ Provincia Petre Roman vitáját az orosz történészekkel. Nem sokkal késõbb a kolozsvári Szabadság címû lapban jelent meg egy hosszabb, több részbõl álló tanulmány arról, hogy milyen lelki küzdelmeket kellett átélnie annak az embernek, aki Nagyváradon Neulender Ernõ néven született ahhoz, hogy Valter Roman néven bizonyíthatóan jó román hazafivá legyen.
Egy cédula akadt a kezembe. Többéves lehet. Szokásomtól eltérõen elfelejtettem lejegyezni forrását. Megállapításait most tudom felmérni igazán. Amit Ceauºescu gyakorolt Elenájával, azt ma százezrek akarják: mindent maguknak! Lám csak, kiáltanék fel, de inkább legyintek: tíz év alatt a társadalom erkölcsi süllyedése folyamatosan mélyült. Nyílt céllá vált a haszonlesés, a vagyonszerzés, senkit sem zavar a társadalom jelentõs hányadának mohó kapzsisága, grasszál a képmutató gátlástalanság, a rideg törtetés – a gombaként cseperedõ meg a gyorsan feltámasztott relikvia- pártok nem váltották meg az országot, hanem felgyorsították romlását. A "történelmi" pártok csökött utódai éppúgy marakodnak a hatalomért, amely anyagi gyarapodásuk záloga, mint "nagy" elõdeik tették; az átlagember nem is tud igazán különbséget tenni a keresztény jelzõt utólag nevéhez biggyesztõ nemzeti parasztpárt és a nemzeti liberális párt (amely ráadásul osztódással szaporodott) lényege, madárnyelven fogalmazott doktrínáin túli valósága között. A posztkommunista szervezõdésekrõl rendre kiderül, hogy a kripto-párt szatellitái, szinte biztos, hogy a kolozsvári magyar egyetem felszámolóját is a volt titkosszolgálat telivér maffiája manipulálja, mint ahogy ugyanaz végzett a humanista tudós képét felöltõ szélmalomherceggel is; oly sikerrel korrumpálták és félemlítették meg, hogy egész ország elõtt jelentette be visszavonulását. Márpedig felelõs politikus, aki ráadásul tetszetõs nemzetmegváltó terveivel nyerte meg magának a választókat, ilyet nem tesz, míg ép az esze.
A román társadalom, mióta annak lehet nevezni, tekintélyelvû volt. C-t mindenki utálta, de azon túl, hogy a legcsekélyebb lehetõséget is kihasználva igyekezett "helyzetet" teremteni magának s elfoglalni a ranglétra bármelyik, még oly alacsony fokát is, ahol valami kis hasznot tud húzni magának, az átlagember visszariadt a nagyobb gazemberségtõl, mert – félt. A diktatúra utáni tartós káoszban senki sem fél senkitõl. Hiteltelen rétegek felkapaszkodott, csaló, szélhámos vezetõi kavarják; áldatlan ténykedésük nyomán mind nagyobb zûrzavar gerjed – készül az új parancsuralom melegágya.
A megújulni képtelen, mert még ki sem forrott náció az új rend(etlenség) közepette ismét tekintélyért kiált. Egy-két "civiltõl" eltekintve a románok között igazi tekintélye csak a kemény, marcona hadfiaknak volt (a példák sorolását megspórolnám, ezt a történelmet alaposan meg kellett tanulnunk, ismerjük színérõl és fonákjáról egyaránt).
Láttam az elnökjelölteket. A Big Brother nem volt közöttük, most, hogy Don Quijote alatt összeroskadt R (mint Rocinante), megint a másiknak "szavaz bizalmat" a hidegen számító Nyugat. (Mutatis mutandis: Belgrádban eltelt tíz év, Kostunica bukásra áll, Brüsszelbõl jön a jelzés Milosevics címére: "Na még egyszer, öregem, de most legyen több eszed!")
A hadsereg, a hadsereg, a magas klérus, a magas klérus, a rendõrség, a csendõrség, a pártok, a pártok, a parlament, a parlament, balra ment, balra ment. Magának ment, menti az állam vagyonát mindenki. Ez a Ház különlegessége: az abszolút privatizáció. A nagy sürgés-forgásban aztán majd megszólal, anélkül hogy szót kért és kapott volna – egy géppuska.
Anti-Chanel a levegõben. Diktatúrabûzt érzek.
Az EU-tagországok pénzügyminiszterei kedden támogatásukról biztosították az Európai Központi Banknak (EKB) az euró megtámogatása érdekében végrehajtott ismételt intervencióit, jelezve ugyanakkor, hogy nyugtalanítónak tartják a közös európai valuta jelenlegi árfolyamszintjét.
Az euró 1999. január 1-jei bevezetése óta csaknem 30 százalékot vesztett külsõ értékébõl, s árfolyama az EKB-nak az utóbbi hetekben végrehajtott négy nyíltpiaci intervenciója ellenére sem mutat emelkedõ irányzatot.
Brüsszeli tanácsülésükön a miniszterek mindamellett úgy vélekedtek, hogy komolyabb aggodalomra továbbra sincs ok, és változatlanul ragaszkodni kell az erõs euró célkitûzéséhez.
Az Európai Bizottság illetékesei az újabb EKB- beavatkozásokra reagálva a napokban ismét azt hangoztatták, hogy az euró külsõ értéke nem tükrözi az eurózóna gazdasági alapjainak szilárdságát. Az intervenciók pedig összhangban állnak a Hetek pénzügyminisztereinek szeptember végi állásfoglalásával, amely szerint ez az eszköz rendelkezésre áll, és bármikor alkalmazható – fûzték hozzá.
A keddi tanácsülés után Laurent Fabius francia pénzügyminiszter, a miniszteri tanács soros elnöke is azt mondta, hogy nem lehet kizárni további EKB- beavatkozások lehetõségét, az intervenciók hatékonyságát pedig csak hosszabb távon érdemes megítélni.
Az eurózóna országaiban várható GDP- növekedés átlagos ütemét Fabius évi 3 százalékra becsülte, hozzáfûzve, hogy ez a "robosztus növekedés" a világgazdaság egészére is kedvezõ hatást gyakorol. A tartós növekedést egyedül az infláció esetleges felgyorsulása fenyegetheti, ami az áremelkedések importálásának hatására következhet be – vélekedett Fabius, szerinte azonban jelenleg nem ez a helyzet. Az energia- és élelmiszerárak növekedésének figyelmen kívül hagyásával számított alapinfláció továbbra is ellenõrzés alatt van, mértéke 1,4 százalék körül volt szeptemberben – fûzte hozzá a miniszter.
A tizenötök pénzügyminisztereinek tanácskozása elõtt külön megbeszélésre gyûltek össze az eurózóna pénzügyminiszterei is, õk azonban elsõsorban nem az euróárfolyam alakulásával, hanem a tagországok nyugdíjrendszereivel, illetve ezzel összefüggésben a lakosság elöregedésével kapcsolatos problémákat vitattak meg.
Szakértõi jelentések arra figyelmeztetnek, hogy a lakosság gyors elöregedése a tagországok többségében a társadalombiztosítási kiadások olyan nagy mértékû növekedését eredményezi majd, hogy esetleg szükségessé válhat a nyugdíjkorhatár emelése.
Kedden délelõtt kétórás általános sztrájkot tartottak az RTV-nek az egyesült szakszervezetek szövetségéhez tartozó alkalmazottai – közölte Constantina Tudor, a szövetség elnökasszonya. Hozzáfûzte, hogy az RTB-ben jelenleg nincs a szakszervezetekkel megtárgyalt kollektív munkaszerzõdés, a béreknek az inflációval arányos emelésére pedig három éve nem került sor.
A szövetség egyben kéri a parlamenti mûvelõdési, mûvészeti és tömegtájékoztatási bizottságainak sürgõs összehívását.
Komoly diplomáciai bonyodalmakat okozhat Romániában az ingatlanjog rendezetlen kérdése, mert máig nem tisztázott véglegesen a diplomáciai képviseleteknek, a külföldi diplomatáknak otthont adó épületek tulajdona.
Bár a helyzet távolról sem olyan súlyos, hogy Bukarestben hamarosan utcára kerülhetnének nagykövetségek és diplomaták – mint ahogy azt az egyik központi lap írta –, továbbra is nagy a bizonytalanság.
A legtöbb bukaresti nagykövetség, diplomáciai képviselet olyan épületben mûködik, amelyet a kommunista rendszer idején államosítottak. Ezeknek az ingatlanoknak a jelentõs része ma is a román diplomata- ellátó vállalat, a Locato kezelésében van.
Az egykoron államosított ingatlanok visszaszolgáltatása azonban, ha lassan is, de megkezdõdött. Egy minapi információ szerint 71, jelenleg diplomáciai használatban lévõ ingatlant már visszakaptak az eredeti tulajdonosok, további 87 ingatlan visszaadásáról vita folyik.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az államosított ingatlanok kérdését véglegesen rendezni hivatott törvényt még nem fogadták el, mivel a tervezet vitája során más-más szöveget hagyott jóvá a képviselõház és a szenátus. Tart az egyeztetés, és egyelõre még több elképzelés is napirenden szerepel.
Az egyik szerint a diplomáciai használatba vett ingatlanokra nem terjedne ki a visszaadási kötelezettség, a volt tulajdonosok az épületek helyett kártérítést kapnának. Ha ezt a változatot fogadják majd el, a jelenlegi viták megoldódnak, de a romániai törvényhozási folyamat útvesztõit figyelembe véve aligha lehet gyors válaszra számítani.
A visszakövetelt ingatlanok között szerepel egyebek között az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének épülete. Már visszaadott ingatlanokban mûködik a brit, a német, az izraeli, az osztrák, a svéd és az ukrán nagykövetség.
Különösen furcsa a német nagykövetség helyzete. Németország már hosszú évek óta próbálja visszaszerezni azt a bukaresti palotát, amelyben egykoron nagykövetsége mûködött, ám a palotában jelenleg kaszinót mûködtetõ csoport erõsebbnek bizonyult a román kormánynál is: hiába született az épület visszaadásáról sürgõsségi kormányrendelet, az épületben ma is rulettkerék pörög.
A fõváros távlati fejlesztési tervei között szerepel, hogy Bukarest északkeleti részén egy elegáns diplomatanegyedet építenek fel. Az elképzelések szerint képviseletek, nagyköveti rezidenciák, diplomatalakások számára készülnének itt az épületek. Az építkezési területet a kormány már biztosította, egy török cég fõvállalkozóként hozzá is kezdett a kivitelezéshez. A negyed zavartalan életének biztosításához már arról is döntöttek, hogy a közeli belföldi repülõteret átköltöztetik Otopeni-be, a nemzetközi légikikötõ mellé, s az itteni kifutópályát csak kis magánrepülõgépek használhatják majd.
A diplomatanegyed felépülése jó esetben is csak évek múlva hozhat bizonyos megoldást. Addig a diplomáciai képviseletek felemás helyzetben maradnak. Nem kivétel ez alól Magyarország sem. A Bukarestben mûködõ magyar nagykövetség a hivatali épületet a diplomata-ellátótól bérli, s a Locato kezelésében lévõ lakásokban lakik a magyar diplomaták jelentõs része is. A nagyköveti rezidencia magyar tulajdonban van. Az egykori tulajdonosnak fizet viszont már lakbért a konzulátus és az egykori kereskedelmi képviselet, amelynek helyén ma a Magyar Kereskedelmi Iroda mûködik.
Tisztázatlan a tulajdonjogi helyzete annak az épületnek, amely a Magyar Kulturális Központnak ad otthont. Emiatt nem sikerült mostanáig egy olyan megállapodást kötni, amely megnyugtatóan rendezné a Budapesten mûködõ Román Kulturális Intézet helyzetét is. Amikor a budapesti ingatlan bérleti díjának fizetésével a román tárcának anyagi nehézségei támadtak, magyar részrõl felajánlották, hogy a két kormány kölcsönösen tekintsen el a bérleti díjtól. Erre a román kormány – éppen a bukaresti ingatlan tulajdonjogi vitájára hivatkozva – nem adott választ.
(MTI) – Az év végéig a magyar fõvárosba telepítik át az HBO filmtelevízió romániai leányvállalatának egy részét, mivel az anyacég Budapesten hozza létre közép- és kelet- európai fõhadiszállását – közölte keddi számában a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap.
Az HBO Romania igazgatója, Pavel Stancev elmondta a lapnak, hogy az HBO Budapestrõl hangolja majd össze a társaság tevékenységét ebben a térségben. Az HBO jelen van már Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, a Moldovai Köztársaságban, Romániában és Szlovákiában. Reményei szerint tevékenységét kiterjeszti Bulgáriára, Jugoszláviára, Oroszországra és Ukrajnára is.
Budapestet azért választotta operációs központjának az HBO, mert egyrészt Magyarország volt az elsõ térségbeli ország, ahol 1991-ben megjelent, másrészt innen adottak a lehetõségek a mûholdas adásra. Az sem mellékes, hogy a magyar fõváros a térség központjában van.
Az HBO Romania jelenlegi 34 alkalmazottja közül egyelõre hárman költöznek át Budapestre. Néhány munkatársnak búcsút kellett mondani, mert nyelvi okokra hivatkozva nem vállalták a költözést – írta a Ziarul Financiar.
A romániai leányvállalat 1998-ban alakult, s egy évvel késõbb kiterjesztette mûködését a Moldovai Köztársaság fõvárosára, Chisinaura is. Jelenleg 120 ezer elõfizetõje van. Az HBO Romániának három teljesen egyenjogú tulajdonosa van: az HBO, a Sony Entertainment Pictures és a Buena Vista International Television.
(MTI-Panoráma) Az amerikai kongresszus által 1845-ben elfogadott törvény értelmében minden negyedik év (szökõév) novemberének elsõ hétfõjét követõ kedden elnökválasztást kell tartani. Idén ez a nap november 7-e volt.
E napon nemcsak az elnököt és a vele együtt induló alelnököt választják meg, hanem újraválasztják az egész, 435 tagú képviselõházat két évre, a 100 szenátusi helybõl 34-et hat évre. 11 állam kormányzóját is megválasztják – a helyi alkotmány rendelkezései szerint – 2 vagy 4 évre, továbbá ezernyi állami, járási és városi tisztségviselõt.
Az elnökválasztás menetét az 1789-ben elfogadott és többször kiegészített Alkotmány szabályozza. Ennek értelmében elnökké csak olyan személy választható, aki amerikai állampolgárként született, betöltötte 35. életévét és legalább 14 éve az Egyesült Államok lakosa. Alelnök csak olyan személy lehet, aki elnökké is választható lenne. Az elnök megbízatása négy évre szól, és csak egyszer választható újjá.
Az elnököt és az alelnököt közvetett módon választják meg. A 18. életévüket betöltött, választójoggal rendelkezõ amerikai állampolgárok, akik felvétették magukat a választói névjegyzékbe, novemberben csak az ún. elektorokra szavaznak (popular vote). Államonként a pártok aktivistáiból alakult elektori csoportokra adják le voksukat. Az egyes államokból a legtöbb szavazatot kapott párt elektorai jutnak be az elnökválasztó elektori testületbe.
Az Alkotmány elõírásai szerint minden állam elektorainak száma megegyezik a kongresszusi helyek számával. A Szenátusból és a Képviselõházból álló Kongresszus 535 tagú, ehhez jön még a fõváros (District of Columbia) ugyanannyi elektorral, mint a legkisebb szövetségi állam (jelenleg 3). Az elektori kollégium tagjainak államonkénti megoszlását így a képviselõházi helyek megoszlása határozza meg, hiszen a Szenátusba minden állam egységesen két fõt küld, a képviselõházi helyek számát viszont a tízévenként tartott népszámlálás alapján, a lélekszámmal arányosan állapítják meg.
Elnökké választáshoz az elektori szavazatok egyszerû többsége, azaz 270 szavazat is elegendõ. Ha ez nem jön létre, akkor az elnök személyérõl a képviselõház dönt, ahol ekkor minden államnak csak egy szavazata van, az alelnökrõl pedig a szenátus dönt. (Eddig két ilyen eset adódott: 1800-ban, amikor Thomas Jefferson lett az Egyesült Államok 3. elnöke, és 1824- ben, amikor John Quincy Adams lett a 6. elnök.) Az elektorok államonként szavaznak, mégpedig az általános gyakorlat szerint – erre törvény nem kötelezi õket – az államukban legtöbb szavazatot kapott jelöltre. Így fordulhat elõ az az eset, hogy bár valamelyik jelölt országosan több szavazatot szerez, mint ellenfele, mégsem õ lesz az elnök, mert nem jut elég elektori szavazathoz.
Az egyedüli kikötés az elektori szavazásnál az, hogy a két jelölt közül, akire mint elnökre és alelnökre szavaznak, csak az egyik lehet ugyanannak az államnak a lakosa, mint az elektor, ellenkezõ esetben csak az egyikükre adhatják le voksukat.
Az államok fõvárosában ugyanazon a napon, egy 1934-es törvény szerint december második szerdáját követõ hétfõn – az idén december 18-án –, összeülõ elektorok szavazatait (electoral vote) ajánlott postaküldeményként megküldik a Szenátus elnökének, aki a borítékokat a kongresszus két házának együttes ülésén, 2001. január 6-án nyitja fel, és a szavazatok összeszámlálása után kihirdeti az elnökválasztás hivatalos végeredményét. Az új elnök 2001. január 20-án, az ünnepélyes eskütételt követõen lép hivatalba, az új Kongresszus január 3-án ül össze.
A Demokrata Párt 2000. augusztus 14-17-én Los Angelesben tartott konvenciója az 1948-ban született Al Gore-t választotta a párt elnökjelöltjévé, aki korábban Tennessee állam képviselõje, majd szenátora volt, 1993 óta pedig az Egyesült Államok alelnöke. Gore az 58 éves, mélyen vallásos ortodox zsidó Joseph Lieberman connecticuti szenátort vette maga mellé alelnök-jelöltnek. A Bill Clinton leköszönõ elnök által támogatott jelölt elsõsorban a Clinton-kormányzat gazdasági eredményeire épít, de igyekszik eltávolodni a botrányokba keveredett elõdtõl.
A Republikánus Párt 2000. július 31. és augusztus 3-a között tartott philadelphiai konvenciója az 1946- ban született, 1994 óta texasi kormányzó George W. Busht, a korábbi elnök (1989-1993) George Bush fiát választotta elnökjelöltjévé. Az ifjabb Bush az 1941-ben született Dick Cheney volt védelmi minisztert (1989-1993) vette maga mellé alelnökjelöltként. Bush az adók csökkentését ígéri és "együtt érzõ konzervativizmust" hirdet. Az Egyesült Államok 43. elnökének idei megválasztása évtizedek óta a legszorosabb versenynek ígérkezik.
A 435 tagú képviselõházban jelenleg 222 republikánus, 211 demokrata és 2 független képviselõ ül, a szenátusban pedig 54-46 arányú a republikánusok többsége. Az államok közül összesen 30 élén áll republikánus, 18 élén demokrata, 2 élén pedig a nagy pártoktól független kormányzó. A most betöltendõ kormányzói helyek közül jelenleg 7 a demokraták, 4 a republikánusok kezében van.
A kongresszusi választások egyik érdekessége, hogy a visszavonuló demokrata szenátor, Patrick Moynihan New York- i székéért folyó versenyben Hillary Clinton mérkõzik a republikánus Rick Lazióval. Amerikai elnöki feleség ("first lady") eddig még sohasem nyert el választás útján betölthetõ amerikai szövetségi köztisztséget.
Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfõ úgy döntött, hogy nem jelölteti magát újra pártja, a Szerb Szocialista Párt (SPS) elnöki posztjára. Ezt a Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentette hétfõn biztos forrásból származó értesülésre hivatkozva.
A Szerb Szocialista Párt november 25-én tartja rendkívüli tisztújító kongresszusát.
A tanácskozás megszervezéséért felelõs bizottság egyik, neve elhallgatását kérõ tagja a Tanjugnak elmondta: Slobodan Milosevic határozottan közölte, hogy nem kívánja tovább irányítani a pártot. A volt államfõt mindazonáltal továbbra is rendkívüli módon érdekli az, hogy a pártkongresszus miként értékeli majd a szeptemberi elnök- és parlamenti választásokon elszenvedett vereséget, és milyen tartalmú határozatokat hoz majd.
"Milosevic feldühödhet, ha a kongresszus nem úgy értékeli majd a pártban végzett munkáját és az állami tisztségében kifejtett tevékenységét, mint amire számít" – vélte a Tanjugnak adott nyilatkozatában a fentebb említett forrás.
A Reuters jelentése szerint Slobodan Milosevic október 6-a óta nem jelent meg a nyilvánosság elõtt. Ekkor ismerte el a televízióban, hogy vereséget szenvedett Vojislav Kostunicával szemben a jugoszláv elnökválasztáson. A nyugati kormányok ugyanakkor nyugtalansággal fogadták Milosevic azon, kezdetben hangoztatott nyilatkozatait, miszerint pártja révén továbbra is aktívan részt kíván venni Jugoszlávia politikai életében.
Miután a marosvásárhelyi Cuza Vodã utca és a Gyõzelem tér sarkán álló tömbház mellõl lebontották a Bem-Bem házat és az udvarán, az épülettõl négy méterre óriási gödröt ástak a Rebreanu (volt Grivica) utca felõli kijárat megépítéséhez, a lakók aggódni kezdtek, mi lesz akkor, ha a gödör megtelik vízzel és a föld megcsuszamlik. A nyugtalanságot az is fokozza, hogy körülbelül három hete a tömbház körül teljesen leálltak a munkálatokkal, a gépeket elvitték az építõteleprõl, s elõreláthatóan nem épül meg a tömbház melletti védõfal. A tömbházban lakó harminckét család aggodalmát Kolcsár Tibor, a lakótársulás elnöke is osztja, aki elmondta, hogy a lakók arra is panaszkodnak, hogy a bontás után a tömbház csupaszon maradt fala hideg, az építõk nem vakolták le, pedig ígérték, hogy még a tél beállta elõtt megteszik.
A lakók megnyugtatására Moldován Árpád munkatelep-vezetõ kijelentette: a tömbház mögött folytatott munkálatok, az ott kialakított gödör statikai szempontból nem veszélyezteti az épületet, még akkor sem, ha esõzések miatt a gödörben víz gyûl fel. A védõtámfal megépítése, valamint a tömbház falának bevakolása pénzhiány miatt még várat magára.
Törzsök Sándor, a helyi tanács városrendészeti bizottságának elnöke szerint a saroképület megerõsítésére csak jövõ tavasszal kerül sor. Egyrészt azért, mert az idénre tervezett 13 milliárdos beruházásból 4,3 milliárdot valósítottak meg, amelybõl 3,6 milliárdot sikerült kifizetni az építõknek. Másrészt rövidesen beáll a tél, s a fagy miatt nem reszkírozhatják meg a betonozást. Veszély azonban az õ véleménye szerint sem áll fenn.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal megvásárolná a Telpark parkolási rendszer licencét – nyilatkozta Marius Paºcan szóvivõ. Erre tett ajánlatot tegnap Dorin Florea polgármester a rendszert mûködtetõ egyik cég, a mûködési engedély birtokában levõ Huropark képviselõjének. A 45000 dollár – a licenc ellenértéke – kifizetésével a polgármesteri hivatal ellenõrzése alá kerülne a parkolási rendszer, akkor pedig módosítani lehetne a szerzõdésben foglaltakon – reméli a polgármester, aki elsõsorban azzal elégedetlen, hogy túl kevés pénz, a nyereségnek csupán 25%-a jut a hivatalnak. Példaként felhozta, hogy augusztusban 39 millió, míg szeptemberben 27 millió lejt kapott a polgármesteri hivatal, ez pedig hosszú távon nem mehet tovább. Szerinte gyanús sietséggel kötötték meg a 8 évre szóló, a hivatal számára elõnytelen szerzõdést. Hogy a szerzõdés módosítása milyen elõnyt jelentene a gépkocsitulajdonosok számára, nem derült ki a polgármester nyilatkozatából. A Telpark rendszert mûködtetõ cég képviselõjének Dorin Florea hétfõig adott gondolkodási idõt. Kedvezõ válasz esetén a városi tanács mondja ki a végsõ szót. A polgármester kijelentette, ha ajánlatát elutasítják, bírósági úton kéri a szerzõdés érvényességének a felülvizsgálatát olyan alapon, hogy a Huropark nem tett eleget szerzõdésbeli kötelezettségének, azaz még mindig nem mutatta fel a licencet. A dolgokat bonyolítja, hogy bár közel két éve letették a dokumentációt, az Országos Szabványügyi, Találmányi és Védjegy-kibocsátási Hivatal (OSIM) még mindig nem hagyta jóvá az egyébként izraeli eredetû engedélyt. Megkeresésünkre a Huropark cég vezetõje kijelentette, hogy a tárgyalások befejeztéig nem hajlandó nyilatkozni.
Október folyamán 20 millió lejre büntettek, 35 millió lej értékû tejterméket vontak ki a forgalomból s négy tejfeldolgozó egység mûködési engedélyét vonták vissza ideiglenesen a megyei fogyasztóvédõ hivatal felügyelõi. Az ellenõrzések során 11 tejfeldolgozó egység engedélyeit, tevékenységét vizsgálták. Az Emilia Leah igazgatónõ által összeállított közleménybõl megtudhatjuk: összetételükben nem voltak azonosak a jelzett értékekkel a következõ cégek által készített és forgalmazott termékek: a Maros tejfeldolgozó üzem marosludasi üzemében készített vajnak nagyobb volt a víztartalma, míg a tejpor zsírossága nem érte el a feltüntetett százalékot, a beresztelki Linþuca Prod Com Kft.-nél készített telemea túró víztartalma is túl magas volt, míg a tekei Lacto Montana telemeája nem volt elég zsíros. A felügyelõk lefagyasztott, s ezért használhatatlan valamint penészes alapanyagokat találtak a brassói Rodos Kft. faragói kirendeltségénél, míg a segesvári Hochland üzemben az alapanyag-maradékok voltak penészesek. A termékeket bakteriológiailag is vizsgálták, s a megengedettnél nagyobb mennyiségû baktériumot találtak a libánfalvi Mirdatod Prod Kft. által készített tejfölben, a marosvásárhelyi Tejfeldolgozó üzem zsíros joghurtjában, a beresztelki Linþuca Prod Kft.-nél, valamint a tekei Lacto Montana Kft.- nél árult sajtban, a nyárádszeredai Agrotranscom Ex Kft. által elõállított túróban. Hét egység esetében a fogyasztó kellõ tájékoztatásának hiányát kifogásolták, így a beresztelki Linþuca Kft. termékein nem szerepelt az egység címe, a szintén beresztelki Lactoprod termékein nem voltak feltüntetve az alapanyagok. A kis tejfeldolgozó üzemek közel felében nen tartották be a termelõegységekre vonatkozó egészségügyi elõírásokat: Faragón az ordát az udvaron készítették, míg a termelõegység padlója piszkos, töredezett volt, a Linþuca Kft.-nél sok légy volt a termékelõállítás helyszínén, a tekei Lacto Montanánál fertõzésveszélyt hordozó aragázpalack volt a helyszínen. A fogyasztóvédõ felügyelõk a tej begyûjtésének módját és helyét is ellenõrizték, s mint kiderült, a libánfalvi egység nem biztosított tejszállításra alkalmas, az elõírásoknak megfelelõ gépkocsit, a marosteleki Lucamex Kft. képviselõi nem vizsgálták meg a begyûjtött tej minõségét, s az egység elõtt töltögették egyik kannából a másikba, fertõzésveszélynek téve ki azt. A termékek tárolási körülményeit vizsgálva az ellenõrök azt tapasztalták, hogy a faragói egységnél fagyasztókban tartották a juhsajtot, holott az elõírások szerint azt 2–8 fokon kell tárolni, a libánfalvi Mirdatodnál a becsomagolt termékeket a földön tárolták. Az alkalmazottaknak a higiéniai elõírásoknak nem megfelelõ védõöltözékét és felszerelését is kifogásolták a felügyelõk, akik emiatt is büntetéseket róttak ki.
Tündérkirálynõ, tündérkirály, szerelmesek, mesteremberek. Varázslatok, szerelmek, játékok, csalafintaságok. Helyszín: az erdõ, az élet sûrûje; idõpont: Szent Iván éjszakája, amikor felforr egy világi átlagév minden nedûje. Mindez természetesen William Shakespeare Szentivánéji álom címû vígjátékában, mely újra szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának mûsorrendjében.
Az elõadás rendezõje Novák Eszter, dramaturgja Kárpáti Péter, díszlet- és jelmeztervezõje Zeke Edit, munkatársa Szabó Annamária. Az elõadás zenéjét Novák Péter jegyzi, bábos tanácsadó Szélyes Andrea. Az elõadók: Domokos László, Csergõffy László, Bocskor Salló Lóránt, Kátai István, Bíró József m.v., László Zsuzsa, Tatai Sándor, Györffy András, Viola Gábor, Szélyes Ferenc, Henn János, B. Fülöp Erzsébet, Tompa Klára, Fazakas Júlia, Kovács Ágnes Anna, Somody Hajnal, Fodor Piroska, Kézdi Imola, Makra Lajos Szentgyörgyi- díjas.
A 2000. november 10-én, pénteken este 7-tõl kezdõdõ elõadásra az 1999/2000-es, vagyis az elmúlt évad Delly Ferenc-bérletei érvényesek. A szabad helyekre jegyek is válthatók.
A Blaha Lujza téren valami történik. Embereket vezetnek be a térrõl, és csodálatos dolgokat mutatnak, magyaráznak nekik. Egy új tudomány egyházi köntösbe bújtatva. A Szientológiai Egyház (tudományos egyház) gyökerei most kezdenek belekapaszkodni a magyar talajba. Ennek az egyháznak a megteremtõje egy amerikai csodaember, L. Ron Hubbard, az egyház egész tana meg a Dianetika (Kaland az elmében), amirõl már elõbb is szó esett. A Szientológiai Egyház tanai egyenesen megváltónak látszanak. A napnál is világosabban kifejtik, hogy az ember egy egész, tökéletes létforma, saját maga gazdája, azok a csodálatos, meg félelmetes isteni, meg démoni dolgok, amik halálos rettegésben tartják õt, azok a fejében, az elméjében zajlanak, a sok imádat, meg hála, meg gyónás, meg önmarcangolás, meg átok, meg kárhozat, meg minden-minden itt talál célba, itt van mindennek az eleje meg a vége. Minden, ami jó, az analitikus elmének köszönhetõ, és minden, ami rossz, meg gonosz dolog, a reaktív elme szorgalmasan pusztító munkájának az eredménye, kizárólag öntudatlan állapotban történik, a gonosz, reaktív elme sötét lerakataiban meg archívumaiban arra vár, hogy valamilyen esemény folytán elõkerüljön és pusztítson.
Az erdélyiek szívfájós emberek. Itthon fáj a szívük Magyarország után, Magyarországon fáj a szívük Erdély után. Innen oda, onnan visszamenekülnek, közben meg begyûjtenek valamiféle nemzetközi rutint, ami semmilyen más nyugatabbi kapcsolatra nem elég. Aki egy idényt ledolgozott Magyarországon, az máshová nem fog menni, csak Magyarországra. Aki egyszer keveset keresett Magyarországon, az még kevesebbért is visszamegy. Ezt minden bizonnyal nagyon jól tudják a hazai, meg nem hazai felsõbb körökben is, és innen adódik, hogy a harcias székely tömegek könnyûszerrel kezelhetõk ezen a pár száz kilométeren. Egyszer Budafokon szinte beugrottam a Magyar Munkáspárt XXII. kerületi kirendeltségébe, de szerencsére szabad naposak voltak, na meg amúgy sem tudtam volna, hogy a sok kétes fényû csillag közül melyiket kellene ledobnom ahhoz, hogy az erdélyi melósokon egy picit segítsek, pontosabban, tudtam én nagyon jól, de nem tudtam, hogy a sok közül melyik az, és végül beletörõdtem: csakugyan az illúzió a fontosabb, nem az, ami valójában van.
Nagyon megharagudtunk azokra, akik nem gyûjtöttek elég szavazatot a mi kis tízéves játékunk folytatásához, de végül, úgy-ahogy, összegyûlt a szükséges szavazatszám és újra gyõztünk. Éppen a legjobbkor, hiszen néhány napra rá Vásárhely 80%-a meleg víz meg fûtés nélkül maradt.
A szokásos õszi migráció most még kifejezettebb. Az erdélyiek nagy részének télire haza kell jönni Magyarországról, hogy otthon valahogy kihúzhassák tavaszig, amikor újra nyugatra migrálnak.
Persze hogy jó lenne az erdélyieken segíteni és mindenki azon is van. A kormány odateszi a mi szövetségünket, hogy kikaparja az erdélyiek kis tûzhelyébõl neki a gesztenyét, a szövetség továbbítja az utasítást a kisebbeknek, a kisebbek a még kisebbeknek, a még kisebbek meg a legkisebbeknek, és azok hiába néznek erre meg arra, náluk kisebb már nincs, úgy hogy bele kell nyúlniuk a tûzbe, mindegy, hogy az Vásárhelyen van, vagy Budapesten.
Ami pedig a mi kis budapesti foglalkoztatásunkat illeti, amit nemrégiben meghirdettünk, és amire még mindig sok a jelentkezõ, ilyenformán módosult: a kapcsolatteremtõ készségünk 35%-ra csökkent, a magyarok munkaerõigénye 50%-ról 40%-ra, az csak 75%, a reszkír meg a jelentkezõk részérõl 25%-ra nõtt.
Igazi frontemberekre lenne szükség, akik az elsõ akadálynál, például: a vámos öt másodpercnél hosszabban nézi; vagy hajnalban, amint a fényes Üllõi útra befutunk, ne kérdezzék rögtön a sofõrtõl, hogy még aznap délelõtt hánykor jöhetnek a buszhoz, hogy biztos legyen a haladéktalan hazamenekülésük.
Milyen igazuk volt azoknak, akik többször is megdorgáltak, hogy: Misi, vigyázz, mert a kétkulacsosság nem vezet jóra. Nem is vezetett jóra soha, hiszen tudjuk, hogy szegény székely népünk örökkön- örökké kétkulacsos politikát folytatott és ide jutott. Most már nemcsak a kétkulacsos, hanem a tizenkét kulacsosság sem segítene. Bármerre is csavargatnánk a kulacs dugóját, bárkivel is akarnánk hamis áldomást inni, egyszerûen lehetetlen, hiszen a kulacsnak mind a tizenkét rekesze már régóta üres.
Disznajói és székelyudvarhelyi fiatalok egy csoportja vett részt október 23-án Budapesten az 1956-os forradalom emlékére szervezett ünnepségen. A XII. kerület meghívottjaiként mutatták be Illés Lajos Cantus Hungaricus (Magyar Ének) címû zenemûvét, amelyben a nemzetrõl, a hazáról írott szép magyar versek szólalnak meg.
– Szép sikerünk volt – meséli Csõsz Irma, a csoport irányítója. – Az ötvenhatos emlékmûnél Szabó Gyula és Deák Csongor (a Cantus szólistái) Márai Sándor Mennybõl az angyal címû versét énekelték nagy-nagy átéléssel. (A verset 1956. december 25-én írta Márai New Yorkban.) A szobor körül emlékezõ budapestiek mondták, hogy ilyen élményben még nem volt részük. Sokan elkérték a címünket, tudni akarták, hogy Erdélynek melyik részébõl jöttünk.
Október 23-án, hétfõn délelõtt 10- tõl az ünnepi megemlékezést követõen rövid részletet mutattunk be a mûsorból, majd átadtuk a kerület polgármesterének ajándékunkat, egy szép korondi vázát. A mûvelõdési központ igazgatójának disznajói varrottast vittünk. Este volt az ünnepi gálamûsor. A kétórás elõadás alatt minden szereplõnk végig a színpadon volt. Petõfi versét visszatapsolták, meg kellett ismételni: Föl hazám, föl! Százados mulasztást / Visszapótol egy hatalmas óra, / "Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"/ Ezt írjuk föl ezer lobogóra. (A nemzethez)
Sokan jöttek el olyanok, akik az interneten olvastak az elõadásról. Szálláshelyünk a Svábhegy tetején, majdnem a Normafánál volt: az Ifjúsági Nyári Táborban. Fûtött kétágyas szobák, meleg víz, zuhanyozók. Modern konyha, nagy ebédlõ, finom kaja. A busz mindvégig a rendelkezésünkre állt, naponta kétszer vitt le a mûvelõdési központba, a Csörsz utca 18-ba. Valamikor ott volt a Magyar Optikai Mûvek, ezért mindenki úgy emlegeti, hogy MOM. Oda jöttek a budapestiek és az ott élõ erdélyiek bennünket látni. Szólótáncosunk, Panga Enikõ szép virágcsokrot hozott haza Budapestrõl. Kéthetes nyári táborba kaptunk meghívást, hogy tanítsuk meg a budapesti fiatalokat a gyönyörû dalokra, a táncra, amit tudunk. Egyelõre azonban az utánpótlásról kell gondoskodnunk, három táncos fiunk vonul be februárban katonának.
Ott-tartózkodásunk alatt igyekeztünk megismerni a magyar fõvárosnak ezt a szép, gazdag történelmi múlttal rendelkezõ részét. A XII. kerület a Svábhegyet foglalja magába. A budai hegyvidék nevei 1847-ig német nyelvûek voltak, akkor rendelte el Buda város tanácsa a nevek magyarosítását. Így az összes -berg-bõl -hegy, az összes -tal-ból -völgy lett. Schwabenbergbõl Istenhegy, Martinsbergbõl Mártonhegy, Brunnentalból Kútvölgy, Schöntalból Szépvölgy, és így tovább. Zugliget szõlõi nagy hírességeknek adták a hegy levét. Jókai Mór, akinek itt a Svábhegyen is volt lakása, saját szõlõjébõl készítette a bort. Persze memcsak bort készített, hanem jó néhány regényét is itt alkotta. Bizonyítja ezt az a szép nevû vendéglõ is, amely egyik regényének címéül szolgált: Szerelem bolondjai. A Wolfsthalban, azaz a Farkasvölgyben állt, egy 1910-es felvétel is õrzi az emlékét.
Az autógyár futószalagjáról legördülô új típus elsô példányát a cég vezetôi rendszerint megünneplik. A pezsgô és a taps minden résztvevô kiérdemelt joga. Bizonyára így fogják ünnepelni nálunk a beharangozott 500.000 lejes bankjegy elsô sorozatát a jegybank nagy mesterei. A hat számjegyû címlet, az új szín, a forma, az anyag kiérdemlik az új termékek köszöntését, elvégre kevés ország polgára dicsekedhet ilyen nagy számjegyû bankjeggyel. A pénzhamisítókat talán kevésbé fogja izgalomba hozni az esemény, szakmai ismereteiket más, tartósabb pénznemnél fogják hasznosítani. Az "egymillió fontos bankjegy" mesés varázsát mi már nem fogjuk megtapasztalni.
A vásárlók, a pénztárosok bizonyára bosszankodnak, hiszen a háromféle 10.000 lejes papírpénz eléggé zavarja a számolgatást.
Közép-Európa pénzgazdálkodásának története az utolsó 80-100 évben elképesztôen változatos volt. A haszontalan, rövid életû pénzfajták százaival találkoztunk. A II. világháború után mesébe illô inflációt éltünk át. Mi már akkor milliárdokkal dobálóztunk. A mostani milliós inflációt nem egy háború, hanem egy rendszerváltás indította be.
Pénzünk évtizedek óta az erôs oroszlán (leu) nevét viseli. Ma sem értem, hogy az 1992-ben kibocsátott 1 lejes pénzérme mit jelzett. Lehetett gúny, de lehet, hogy kegyeletnek szánták. Vicces bankfiúk talán ezzel az érmével akarták jelezni az oroszlán gyógyíthatatlan betegségét, vagy a görög mitológiában jártas pénzemberek ezzel az érmével akarták átsegíteni az oroszlán tetemét Kháron ladikján a túlvilágra. Az 1 lejes oroszlán érme jeltelen alátétként (mint platni) került be valamilyen barkácsolt szerkezetbe.
A fémpénz történetérôl könyveket írtak, de most nem lehet a csillogó, csengô, pengô koronáról, frankról, fontról, forintról beszélni, hanem ezeknek fattyúhajtásairól, utánzatairól, a papírvékony arany- és ezüstérmékrôl, melyek a történelem válságos szakaszaiban felbukkantak. A magyar nyelv megôrizte a fabatkát (ez is egy pénzféle) sem érô krajcárt, piculát, fillért, garast, ami néha csak lyukasra sikerült, mint a román bani. Ez ugyan nem volt infláció, hanem annak másik oldala, a pénz elértéktelenedése. Már a római légiók katonái is hôzöngtek, ha az arany- vagy ezüstérme kisebbre sikeredett, mint azt a "képmutató" császár ígérte. A képmutató kifejezés azért is indokolt, mert a király vagy császár arcképével (volt pofája) akarta igazolni, hogy a korona, a tallér, a frank stb. épp annyit ér, mint amennyit rávéstek.
Ezért ôrzöm a gúny és a kegyelet vegyes szimbólumaként az 1992-ben vert 1 lejes érmét.
És azán jött a nagyüzemû pénzcsinálás. Mint más áru elôállításánál, egyedüli követelmény az volt, hogy a termelés költségei alacsonyabbak legyenek, mint a termék ára, vagyis a pénz névértéke. A mûanyag pénz tervezôi jól számoltak, ez az anyag sokkal olcsóbb, mint a külföldön titkosított technológiával gyártott hagyományos papír. Panaszra nincs okunk, ennek a pénznek mindkét oldala be van színezve, rajzolva, és átlátszó lyukak is vannak rajta. Erre az anyagra nem lehet kedveskedô vagy trágár üzeneteket írni, mint azt tették az I. világháború után a fehér hátú, forgalomban lévô papírdarabbal.
Errôl jut eszembe, hogy a szomszédos, kirabolt, megcsonkított ország a ’20-as években rövid idô alatt konvertibilis valutát teremtett, a pengôt. A lerombolt Japánnak sem kellett 10 év, hogy a yen nemzetközi rangot szerezzen.
Titokzatos, sunyi járvány ez az infláció, még azok sem tudják uralni, akik beindították. Jósolnak, mondjuk 40%-ot, aztán 60% lesz belôle. Magyarázkodásukat nem értem, a baj az, hogy mintha ôk sem értenék. A bankelnök, miniszterelnök, államelnökjelölt ártatlan, sôt értetlen. Együtt csodálkozunk a tévében, mi is történik a pénzzel? Hát nem csoda? Magánemberek tucatjai fejenként százmilliárdokat markolnak fel egy országos pénzintézettôl, senki sem érti, hogy lehet az ország pénzébôl több ezer milliárdot boszorkányosan eltüntetni. Kisiskolás- koromban azt tanultam, hogy a pénzügyekért a jegybank meg a pénzügyminisztérium felel. (Nézzük csak meg még egyszer, kinek az aláírása látható a bankjegyeken.) Egy egész sereg bankos meg pénzügyôr kapja kiemelten magas fizetését azért, hogy vigyázzon az ország pénzére, annak értékállandóságára.
(Folytatjuk)
Báldé Ernõ Marosvásárhelyen született, a faipari egyetemet 1989-ben végezte Brassóban. Mérnökként dolgozott a volt IPP-nél. Az akkori igazgató, Deák István azt mondta a fiatal mérnöknek: "Neked Nyárádszeredában a helyed". Azóta él a községközpontban. 1993- ban úgy döntött, hogy magánvállalkozást indít. Ma a cég átlagos havi pénzforgalma 50 millió lej. Gazdaságosan termeltek és a cégvezetõ belevághatott egy több milliárd lejes beruházásba.
– A beruházás nagyságrendjébõl ítélve elmondhatjuk, hogy a jól menõ vállalkozások sorába tartozik a MÕBEL FÕNIX Rt. Mire alapoz?
– A termelõi tevékenységünk kialakításakor, a létesítmények tervezésekor az volt az alapelvem, hogy azokat fokozatosan is meg lehet valósítani. Az elsõ két évben helyettesíthetõ eszközökkel, egy kicsit több munkával, több gondolkodással végeztük termelõi feladatainkat. Másik alapelvem az, hogy nem pusztán a sok, hanem a gazdaságos, termelékeny, eredményes munkát kell megfizetni. Annak idején, 1993-ban, egy magyarországi cég támogatásával indultunk 2000 dollár alaptõkével. A kölcsönkért összeget egy év múlva visszafizettük. Kezdetben két alkalmazottal dolgoztunk, késõbb hétre növekedett a munkahelyek száma, ma már 28 szakmunkás dolgozik a vállalkozás keretében. Induláskor ablakkereteket, ajtókat gyártottunk. Késõbb termelõi tevékenységünket bõvítettük, ma már bútorgyártással és fafeldolgozással is foglalkozunk.
– A lakóház szomszédságában két nagy munkacsarnok van épülõben. Mire szolgálnak?
– Öt tehergépkocsival rendelkezünk. Azokat karban kell tartani. Ezért úgy döntöttem, hogy autószerelõ mûhelyt hozok létre, ahol majd autófestést, autóbádogos munkát is végzünk. A másik épületben bõvítjük az asztalosmûhelyt, mert egyre több a megrendelés. Az egyik legnagyobb partnerünk a marosvásárhelyi római katolikus egyház volt, az új épületegységben mi rendeztük be az ebédlõjüket.
– A szomszédos épületet is átalakítják, pontosabban ráépítenek. Annak mi lesz a rendeltetése?
– Régi vágyam, hogy bekapcsolódjam a faluturizmusba. Jól jövedelmezõ tevékenységi ágnak tartom. A szomszédban lévõ házat átépítjük, az alsó és felsõ szinten összesen 14 szobát, fürdõszobával, egy éttermet és bárt alakítunk ki. Az összberuházás értéke meghaladja a 2 milliárd lejt. Ha már a jövõnél tartunk, a következõ két-három évben az udvarról elköltöztetjük az építkezésianyag- raktárt, a garázst és a gépkocsijavító mûhelyt. Az idén megvásároltam a mezõgépészeti állomás szentannai részlegének területét és a rajta levõ építményeket, ott fogjuk végezni termelõi tevékenységünk nagy részét. Tavasszal elkezdjük a rönkök feldolgozását. És ha a FAER alapítványnál a pályázatom sikeres lesz, akkor a szentannai telken üzembe helyezek egy 35 köbméteres automata kazánnal ellátott deszkaszárítót. Távlati tervem, hogy a mostani garázs, anyagraktár és mûhely elköltöztetése után a helyiségekben termékbemutató üzletet nyitunk.
Ipari parkok
A nyáron elfogadott vonatkozó törvény kapcsán egyre többször lehet hallani az ipari park kifejezést, noha nem mindenki tudja pontosan, mit is jelent.
A törvény meghatározása értelmében körülhatárolt, ipari befektetésekre alkalmas, megfelelõ infrastruktúrával rendelkezõ, különleges kedvezményeket is magába foglaló terület. A törvény mind az ipari park létrehozójának, mind a betelepülõ vállalkozásoknak jelentõs kedvezményeket biztosít. Különösen fontosak közülük a vámkedvezmények, mivel várhatóan a hazai vállalkozásoknak nem lesz elég tõkéjük ahhoz, hogy a létesítendõ ipari parkok bérlõivé váljanak, és inkább nemzetközi cégek részérõl várható érdeklõdés.
Az ipari park területén mûködõ gazdasági egységek vám- és héa-mentesen hozhatnak be az országba eszközöket, berendezéseket, jármûveket stb., amelyeket felhasználnak a beruházáshoz. Hasonlóképpen vámmentes az alapanyag- és cserealkatrész-behozatal, amennyiben azok az ipari park létesítményeinek a javításához és karbantartásához szükségesek. A parkban mûködõ gazdasági egységek 5 évig mentesek a profitadó-fizetés kötelezettségétõl, amennyiben a visszaforgatott tõkét a létesítményen belül használják fel.
Ugyanakkor lehetõség van arra, hogy a beruházók kedvezményes hitelekhez jussanak a park fejlesztési alapjából. Helyi szinten, a tanácsok határozatai alapján, a beruházók további kedvezményeket élvezhetnek a helyi adózás terén.
Az ipari park számára kijelölendõ terület kiválasztásakor különös figyelmet kell szentelni az ivóvízellátási lehetõségeknek, szenny- és csapadékvíz-elvezetésnek. Ugyanakkor biztosított kell legyen – vagyis ha még nincs, létesíteni kell ilyen hálózatot stb. – a villamos energia, gázellátás és távvezetékre való csatlakozás lehetõsége. Azt már szinte mondani sem kell, hogy mûúti és vasúti csatlakozás nélkül az ipari park nem létezhet.
A beruházóknak kínált, imént leírt elõnyökkel azonban jól kell sáfárkodniuk az adott helységeknek. A potenciálisan befektetõk körét úgy kell meghatározni, hogy a már létezõ szabad munkaerõ kapjon esélyt, azaz enyhítse a foglalkoztatási gondokat az adott régión belül. Ugyanakkor kívánalom lehet, hogy az új létesítmények minél nagyobb mértékben támaszkodjanak a helyi, már létezõ háttériparra, a térségbeli beszállítókra.
Természetesen a döntéshozók figyelmét nem kerülheti el a környezetvédelmi, zajszennyezési és rezgésszintre vonatkozó kérdéskör sem. Gondosan meg kell vizsgálni, hogy a majdani beruházók milyen árukat, milyen gyakorisággal és mennyiségben szállítanak majd.
A nagyobb befektetõk mellett a szolgáltatói tevékenységek telepítése csak növeli az ipari park vonzerejét.
A múlt héten Marosvásárhelyen járt kecskeméti küldöttség ez irányú tapasztalatait is ismertette városunk elöljáróival. Az alig 1800 négyzetkilométerrel nagyobb Bács-Kiskun megyében jelenleg 7 ipari parkot alakítottak ki, ebbõl Kecskeméten hármat. Az 1997-es összevetésben már jól látható az ipari létesítmények hatása, ez az övezet mára Magyarország egyik legdinamikusabban fejlõdõ régiójává vált. Az ipari parkok létesítésének kérdését, mint nálunk is, az tette/teszi idõszerûvé, hogy az önkormányzatot, illetve itt a polgármesteri hivatalt, rendszeresen keresik meg külföldi és belföldi befektetõk, területet igényelve zöldmezõs beruházásra. Kecskeméten az önkormányzat nem késlekedett, és a már két mûködõ, magánkézben levõ ipari park mellé létesített egy újat, aminek a bevételeibõl a város költségvetését egészítik majd ki.
A polgármesteri hivatal álláspontját Marius Paºcan, a hivatal szóvivõje ismertette. Elmondta, hogy a sportrepülõtér 90 hektárját szeretnék erre a célra felhasználni. Az állam tulajdonát képezõ telket 1973-tól a Nemzetvédelmi Minisztérium adminisztrálja, majd a repülõs klub operatív adminisztrációjába került. A közelmúltban határozattervezet készült, amelyet elküldtek a kormánynak, hogy az elfogadjon egy kormányrendeletet, amely által a telek a polgármesteri hivatal tulajdonába kerülne.
Folynak az egyezkedések is, hogy legalább felérõl mondjanak le, és cserébe használhatják a vidrátszegi repülõtér egy részét stb., ám egyezségre még nem jutottak.
A polgármesteri hivatal azonban nem mondott le végleg a tervérõl, mivel a becslések alapján akár évi 100 milliárd lej jövedelmet is hozhatna a költségvetésnek, ugyanakkor 4000 munkahely létesítését tenné lehetõvé. A kiszemelt terület további elõnye, hogy már most jó az infrastruktúrája, és kis befektetéssel akár egy éven belül elkezdhetnék az ipari park betelepítését.
Jogos a szóban forgó terület mostani birtokosainak igénye is, hiszen az itt folyó sajátos foglalatosságnak nagy hagyományai vannak, s egykönnyen át sem telepíthetõ. Egy kis fantáziával a hivatal más, a célnak megfelelõ területeket is találhat a környéken, akár a peremközségekben is.
A japán kormány és Románia között kétféle gazdasági együttmûködés létezik, térítendõ és nem térítendõ segítségnyújtás formájában.
A térítendõ, Yen Loan elnevezésû program keretében hosszú távú, kedvezményes kamatú hitelekt nyújt Japán Románia kormányzati szerveinek.
Hasonlóképpen, ezek az intézmények vissza nem térítendõ segítségnyújtásért is folyamodhatnak. Ez lehet kulturális, amelyet évente ítélnek oda és nem haladja meg az 50 millió yent. A Normal Grant Aid elnevezésû program keretében, meghatározott rendszerességgel, egymillió yent meg nem haladó programokat finanszíroznak. A fentiekben felsorolt segítségnyújtás a román kormány kérésére történik.
A japán kormány emellett nemkormányzati szervezeteknek, kórházaknak, elemi iskoláknak, kutatóintézeteknek, önkormányzati szerveknek és más nonprofit szervezeteknek is nyújt segítséget a Grant Assistance for Grassroots Projects (GGP) keretében. 2000-ben összesen 15 millió yent szántak ilyen célokra, úgy, hogy a sikeres programok egyike sem haladhatja meg az 50.000 yent. Ahhoz, hogy ennél nagyobb mértékben támogassanak egy programot, a nagykövetségnek a japán külügyminisztérium különleges engedélyét kell kérvényeznie, amelyre a válasz meglehetõsen hosszú idõ után érkezhet meg.
A japán nagykövetséghez egészségügyi fejlesztési, iskolafejlesztési (kivéve számítógép-vásárlás), vízhálózat-fejlesztési, környezetvédelmi programok támogatásáért lehet folyamodni. Továbbá elfogadnak olyan pályázatokat is, amelyeknek célja a nõk társadalmi szerepének növelése, rászoruló emberek ellátását felvállaló intézmények fejlesztése vagy szakmai képzésekhez szükséges felszerelések megvásárlása. Nem igényelhetõ támogatás számítógépek, személygépkocsik vásárlására, valamint bérköltségek, fogyasztás és egyéb dologi költségek fedezésére.
A pályázni vágyóknak a japán nagykövetségen beszerezhetõ kérvényt kell kitölteniük.
2000 elsõ 8 hónapjában a német cégek mintegy 152 millió dollárt fektettek be Romániában – derül ki a szebeni német konzulátus sajtóközleményébõl. Dr. Wolf-Dietrich Schilling német konzul lapunknak eljuttatott nyilatkozatában hangsúlyozza: a külföldi befektetések 30%-ával Németország az élen van.
Természetesen a német tõkével mûködõ cégek száma is növekedett: ez év augusztusáig 508 új német vállalat jött létre hazánkban, és ezzel számuk meghaladja a 9000-t.
Az általános beruházói magatartásnak ellentmondó jelenség a német beruházók Romániába vetett bizalmát tükrözi.
A Románia és Németország közötti forgalom is növekedett 2000 elsõ félévében, 14%-kal a román áruk forgalma és 19%-kal a német áruké. Az exportált és importált áruk összértéke meghaladja a 4 millió német márkát.
A német konzul kiemelte: bízik abban, hogy Románia, amely Európában Lengyelország után a legnépesebb ország, nagy gazdasági potenciállal rendelkezik és hogy ez a román–német partnerkapcsolatok megerõsödéséhez vezet.
Idén november 3-án került sor a magánvállalkozások díjazására, amelyet a Kis és Közepes Vállalkozók Országos Tanácsa az ÁVA-val és az Országos Fejlesztési Ügynöséggel együtt szervez.
Marosvásárhely hírnevét öregbíti, hogy a Kiváló Vállalkozás díjat a Carrel Company Panasonic Kft.-nek ítélték oda.
A privatizált vállalatok között az elsõ helyet az Azomureº nyerte el. Egyébként még számos Maros megyei céget díjaztak különbözõ kategóriákban.
A díjazással egyidejûleg kerekasztal- beszélgetést is szerveztek, A kis és közepes vállalkozók jövõje 2001-2004 címmel, amelyen részt vett Mircea Ionescu Quintus (PNL), Radu Berceanu (PD) és az RMDSZ-t képviselve Kerekes Gábor, az Országos Fejlesztési Ügynökség alelnöke.
A Kereskedelmi Bank a napokban lakásvásárlásra és hidro-termo-egészségügyi (hõközpontok, fürdõszoba-felszerelések, kádak, kagylók, csapok, padlócsempe, csempe stb.) berendezések vásárlására vonatkozó együttmûködési megállapodást írt alá a Romstal Imex Kft.-vel, amelynek alapján a bank vásárlási hiteleket nyújt magánszemélyeknek és lakóbizottságoknak.
A hitelezési iratcsomót a Romstal Imex Kft. üzlethálózatához tartozó bármely üzletben össze lehet állítani.
A hitel futamideje 3 év, a banki kamatok változásának megfelelõen változó kamattal, amely jelenleg 45% az egyéves hitelek esetében és 47% a 3 évig terjedõ hiteleknél.
A vásárló két hiteltípus közül választhat: minimális, 15%-os elõleggel vagy elõleg nélkül. Ez utóbbi esetben az alapkamathoz további százalékpontokat számítanak hozzá.
A hitel a kérvényezõ és a férj/feleség illetve 1-2 kezes jövedelmével garantálható. A visszatérítendõ részlet (+kamat) nem haladhatja meg a kérvényezõ vagy esetenként a kezesek nettó havi jövedelmének a felét és nem lehet kisebb, mint a szóban forgó nettó jövedelem egyötöde.
A vásárló kötelessége a vásárolt javak védelmének biztosítása rongálás, tûz vagy lopás ellen.
A hitelhez szükséges iratok: proforma számla, az elõleges hitel esetében az elõleg kifizetését igazoló nyugta, személyazonossági iratok, a jövedelmet igazoló iratok.
Az elõbbiekben leírt hitelek szerves részét képezik a Kereskedelmi Bank politikájának, amely által magánszemély ügyfelei követelményeinek próbál eleget tenni.
Hasonlóképpen, az Én családom típusú hitel keretében lehet összegeket kölcsönözni hõközpontok és tartós használati cikkek vásárlására bármaely forgalmazótól.
EBB-szállításügy-finanszírozás
Az Európai Befektetési Bank (EBB) 397 millió eurós hitelt nyújt Romániának bizonyos szállításügyi projektek megvalósítására. A projektek a vasúti, közúti, kikötõi és a közszállítás infrastrukturális fejlesztésére vonakoznak. Ezt a szállításügyi minisztérium képviselõi nyilatkozták hétfõn, az EBB-vel kötött hitelegyezmény aláírása után. A hitelt 15-20 év alatt kell visszafizetni, a kegyelmi idõszak 5 év, közölte Valentina ªiclovan, a pénzügyminisztérium államtitkára. A kamatot a kölcsön elsõ része folyósításának napján érvényes érték szerint számítják, ez az érték jelen pillanatban 6% körül van. "Érdekeltek vagyunk a romániai közvetlen befektetések támogatásában és remélem, hogy a magánszférabeli tevékenységünk nagyobb lesz" – nyilatkozta Wolfgang Roth, az EBB alelnöke. Az EBB Románia egyik egyik legfontosabb hitelezõje, 1991-tõl több mint 2,1 milliárd euró értékben nyújtott kölcsönöket Romániának. Az EBB- hitelek döntõ része szállításügyi projektek finanszírozását szolgálta.
Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter közölte, hogy a jövõ évben új típusú, 25 biztonsági elemmel ellátott útlevél kerül forgalomba. Egyben kijelentette, hogy a román útlevelek jelenlegi formájukban is a legkevésbé hamisíthatók a többi volt kommunista országokban kibocsátottakhoz viszonyítva. Moldova Köztársaságra vonatkozóan a miniszter igen valószínûnek tartja, hogy január 1- jétõl bevezetik az útlevél- kötelezettséget, de ez nem fogja semmiben sem gátolni a moldovaiakra vonatkozó, most érvényes kedvezményeket.
Az NBA-befektetôket a CEC kellene hogy kártalanítsa
Alexandru Sassu, a DP alelnöke, az NBA-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság volt elnöke kijelentette, hogy a befektetõket a takarékpénztár kellene hogy kárpótolja. Az összegek visszafizetésére kijelölt bank a CEC kellene legyen, fõleg mivel hivatalosan el is ismerte, hogy ki tud fizetni több mint 1000 milliárd lejt, a különbözetet a szükséges összegig pedig az államnak kell garantálnia, mondta Sassu. A parlamenti kivizsgáló bizottság jelentésének parlamenti elõterjesztésével beszüntette tevékenységét.
Nem a kormányt akarják megbuktatni
Az RTDP végrehajtó bürójának hétfõi ülésén úgy döntöttek, hogy a bizalmatlansági indítvány helyett egyszerû indítványt nyújtanak be a szenátusba a privatizáció ügyében – közölte Ion Iliescu pártelnök. Hozzáfûzte, hogy pártja nem kívánja a kormány megbuktatását, csupán az ÁTA mandátumának felfüggesztését a magánosításokban a választások nyomán születõ új kormány megalakításáig. Mint ismeretes, az indítvány elfogadása esetében a kormány köteles alávetni magát követelményeinek.
Az interneten kezdeményezett vásárlások négyötöde a vásárlók bizalmatlansága miatt végül nem vezet tényleges rendeléshez, s emiatt az online-üzletek évente 3,8 milliárd dolláros bevételtõl esnek el – közölte hétfõn egy londoni tanácsadó cég. Az AT Kearney globális felmérése szerint a fogyasztók az internetes szállítócégek túlzottan mélyreható információigénye miatt hagyják abba az elkezdett online bevásárlásokat, de szerepe van annak is, hogy vonakodnak megadni a vonali üzleteknek hitelkártyaadataikat, s gyakori akadályozó tényezõ a szállítók honlapjainak mûködési rendellenessége, vagy a keresett termék hiánya is.
Botswanában az elhalálozások felét az AIDS okozza
Festus Mogae botswanai államfõ közlése szerint országában a természetes elhalálozások felét az AIDS okozza. A nemzethez hétf&oti