|
LII. évfolyam 260. (14617) |
2000. november 7., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A címbeli gondolat több mint jól hangzó szójáték, összefoglalója Markó Béla és kísérete hét végén Maros megye két övezetében, a Nyárád és a Küküllõ mentén tett kampánykörút lényegének.
Az "Erdélyben a jövõ" programcélnak ugyanis akkor van értelme, ha részekre bontva, tájegységek, kisrégiók megerõsödésére irányuló figyelemmé oldódik. A hét végét ez jellemezte, a helyi közösségek életérõl, életlehetõségeirõl esett szó, és alig- alig a "nagypolitikáról".
Minden gond, teendõ dacára, ünnepi jellege is volt a körútnak. Mintha csak az egyik RMDSZ-plakáton szereplõ jelszót idézték volna: "Vitán felül RMDSZ".
Elsõ nap a Nyárád mentét kereste fel Markó Béla, Kelemen Atilla képviselõ, a megyei szervezet elnöke, Virág György, a megyei tanács elnöke, Makkai Gergely képviselõjelölt, Náznán Jenõ, a megyei mezõgazdasági igazgatóság vezérigazgatója, szenátorjelölt, Szepessy László, az RMDSZ elnöki hivatalának igazgatója.
Vasárnap a Küküllõ menti magyar községekben, falvakban jártak. Ezúttal csatlakozott a politikuscsapathoz Borbély László államtitkár és Nagy Zsolt ügyvezetõ alelnök.
A körút során majd mindegyik községben, faluban ugyanazok a gondok ismétlõdtek: a nehezen járható utak, a vízhálózat és a gáz hiánya, a falvak elöregedése, a szégyenletesen kis mezõgazdasági nyugdíjak, a kuponok felhasználási lehetõségei. Minden nyomorúság ellenére, az emberek mindenhol nagy számban jöttek el az RMDSZ tisztségviselõivel találkozni. Mint több helyen is megjegyezték, "elõször látnak élõben politikust". A kíváncsiságon innen és túl, kiviláglott: a magyarság érdekképviseleti szervezetét bizalom övezi. Ezt bizonyítja az is, hogy mindenhol azt mondták, november 26-án elmennek szavazni, és az RMDSZ jelöltjeire adják a voksukat. Mert megértették, hogy egymás nélkül semmire sem mennének. Az embereknek, a magyar közösségeknek éppúgy szükségük van a magyarság érdekképviseleti szervezetére, mint ahogy a politikusoknak is nagy szükségük van az általuk képviselt közösségek támogatására. Majd minden helységre érvényesek Bene Gábor székelyvéckei római katolikus plébános szavai, aki a kölcsönös egymásra utaltságra, segítségre célozva mondta: "Csepp vagyunk a tengerben, de a tengernek is szüksége van minden cseppre".
Nyárádmagyarósnak 3033 lakosa van, ebbõl 2969, azaz 97,9% magyar. A község polgármestere Majláth Károly, alpolgármester Benedekfi Levente. Magyar tanácsosok száma 11. A helyi RMDSZ elnöke Balogh Ilona.
Itt a helyi tanácsosokkal beszélgettek az RMDSZ vezetõi. Hamar kiderült, hogy az útépítés a kulcskérdés. A polgármester elmondta, hogy egyetlen út vezet a községbe, s innen nincs kiút. A Szentimre–Abod közti 1,5 km út oldaná meg több tízmilliárdos gondjukat. Ugyanez a helyzet Nyárádselye és Kendõ között, de a deményházai szakasszal is baj van, s Márkod lakosságának is hasonló a gondja. Hogy mennyire rázós ez a gond, Markó Béla és kísérete a hét végén töményen megtapasztalhatta. A gázbevezetéshez elkészültek a szükséges dokumentációk, bizonyos pénzalap is van, de támogatásra van szükségük, mert az 1300 családból 400 nem bírja kifizetni a rá esõ költségeket. Az állatállomány is csökkenõben, tudtuk meg a polgármestertõl. Két év alatt 200-zal csökkent a fejõstehenek száma. Azt akarják elérni az RMDSZ segítségével, hogy mivel 500 m tengerszint fölött vannak, legyen érvényes rájuk is a "hegyi törvény", vagyis a hátrányos helyzetû településekre vonatkozó pozitív diszkrimináció.
Kiss László, a község jegyzõje vetette fel, hogy 5 község kérte a nyárádszeredai járásbíróság visszaállítását, mert most az embereknek Marosvásárhelyig kell menniük ügyes-bajos dolgaikkal. Emiatt a földek átíratása késik, illetve amolyan "zsebszerzõdések" alapján adják- veszik a földeket. A válaszokból kiderült, hogy a két évvel korábbi nyárádszeredai RMDSZ- vezetés mulasztása miatt kerültek ebbe a helyzetbe. Virág György tájékoztatta az érdekelteket, hogy letettek egy beadványt, amelyben kérik, hogy kihelyezett bíróság mûködjön Nyárádszeredában. 100 család él 129 ezer lejes nyugdíjból – szólt a további felvetés –, majd a tanügyi káderek fizetése, illetve egy iskolabusz indításának lehetõsége fölött tanakodtak.
a legfontosabb felmerült kérdés a már jól ismert földcsuszamlások után elõállt helyzet volt. Az okozott károk helyreállítására másfél-kétmilliárd lejes támogatást osztottak ki. Egyesek, derült ki egy közbeszólásból, akik ebbõl kaptak, televíziót vettek a pénzen, ahelyett, hogy házaik erõsítésére használták volna fel.
Mint ismeretes, a legveszélyeztetettebbeknek az elköltözést ajánlották, amire az érintettek érthetõ módon nem hajlandók. A tudományosnak mondott megoldás a helybeliek szerint "túl komplikált", mert mint mondták, tudnak õk egyszerûbb módot is, például a vizek megfelelõ elvezetésével meg lehet elõzni a jelenséget. A gázbevezetés kapcsán került szóba: a falu lakói annyira szegények, hogy a családok 60%-ának egyetlen tehene sincs.
Az iménti címbõl nem kell rosszra gondolni. Folyamatos az RMDSZ-politikusok és a helybeliek kapcsolata, amely olykor közös ünneplést vagy akár dalolást is jelent. Így került szóba a polgármesteri hivatal tanácstermében a Balogh István polgármesterrel és a helyi tanácsosokkal tartott beszélgetés során, hogy errefelé több RMDSZ-vezetõ is dalolgatott egy pohár bor mellett.
A községnek 2020 lakója van, ebbõl 1799 (89,1%) magyar. A 11 tanácsosból 10 magyar.
A Csíkfalvához tartozó Búzaháza kerek 500 esztendõs. 1945-ben 575, mára már csak 275 lakója van, ebbõl 80 cigány. Nincs út, nincs telefon, nincs vasút, nincs buszjárat – csupa NINCS, tudtuk meg Kilyén Gyula tanácsostól. Véleménye szerint az út minden bajnak az oka, ebbõl "negatív láncreakció indult el": a fiatalság nem tud ingázni, a faluban viszont termelõegység nincs, így a falu elöregedik. El vannak zárva a világtól, nincs mit kezdeniük a földjükkel, tanácsot kértek, mitévõk legyenek. Úgy érzik, mondta Kilyén Gyula, mintha valaki a fejükre ejtett volna valamit, s nem tudnák felemelni a fedõt. "Lefekszünk az ágyba, s várjuk, mi lesz", utalt arra, hogy sok az öreg, nincs orvosi rendelõ, nincs semmi. Fájó pontjuk a Nyárád is, amely gát híján, a fél falut veszélyezteti, jó lenne egy híd, de megelégednének egy jó gyalogátjáróval is. Az RMDSZ-vezetõk megígérték, hogy az eddig szándékosan háttérbe szorított magyar falvakra jobban fog figyelni a megyei tanács, s hogy eljárnak a telefonerõsítõ és a rendelõ ügyében is. Ugyanakkor megpróbálják a vállalkozókat, illetve a mezõgazdasági beruházókat Búzaháza felé terelni.
volt a következõ stáció. Lakosainak száma 2073, magyar ajkú 1770 (85,4%). Polgármester Csíki József, alpolgármester Szõcs Lajos. A magyar tanácsosok száma 9 a 11-bõl. A helyi RMDSZ elnöke Gombos Albert.
A polgármester gyors leltárából kiderült, hogy az egészségügyi ellátás nem kielégítõ, "négy orvos helyett csak egy van". Felrótták, hogy "hétmillió lejt kell fizetni, csak azért, mert valaki meghalt". A felvetett problémák között a szánalmas mezõgazdasági nyugdíjak mellett szerepelt a vetõmagellátás és -minõség, a mezõgazdasági termékek értékesítése, a diplomák honosítása, az, hogy "jól jöttek a gazdajegyek, számítanak rájuk továbbra is". Gombos Katalin IV. osztályos tanuló szavalatával ért véget a találkozó.
Szabó Árpád kerületi RMDSZ-elnök, Nagy Imre, a helyi szervezet elnöke és Dászkel László polgármester üdvözölte az RMDSZ-vezetõket, és a mintegy 250 fõnyi érdeklõdõt a környék vonzásközpontjának számító Nyárádszeredában, ahol mûvészi mûsorral tarkított politikai fórumot tartottak. Kilyén Ilka és Nagy István színmûvészek mellett fellépett a Bocskai dalkör és a Bekecs táncegyüttes.
A résztvevõkkel folytatott párbeszéd során kiderült, hogy azt szeretnék, ha az ilyenszerû találkozókra "nem csak választások elõtt kerülne sor", szívesen találkoznának az RMDSZ- vezetõkkel máskor is, mert "tele vannak kérdésekkel". Bántónak találták, hogy az RMDSZ felsõ vezetésében levõ ellentétek kikerülnek a nyilvánosság elé. Hangsúlyozták az egység fontosságát, felvetették a csángóvidék helyzetét. A találkozó végén, miután az RMDSZ legnagyobb megvalósításának a "tulipán csodáját", vagyis az egység megõrzését nevezte, Markó Béla RMDSZ- zászlót adott át Nagy Imre helyi RMDSZ-elnöknek.
Székelyvécke lakossága 972, a magyarok száma 909 (93,5%). Polgármester Szõcs Lajos, aki egyben a helyi RMDSZ elnöke, a magyar tanácsosok száma 11. A községhez tartozik Székelyvécke mellett Székelyszállás és Magyarzsákod.
Az RMDSZ-tanácsosokkal és a választókkal való találkozón ismét az útviszonyokról esett szó. 1912-ben még-már megyei út volt, ma pedig szinte járhatatlan, pedig nem itt van a világ vége. A gázbevezetésben elõrelépés történt, tudtuk meg a polgármestertõl, 330 millió lejt kaptak a megyei tanácstól, a többit saját erõbõl teremtik elõ. Felvetették, hogy a mezõgazdasági kuponok értékét az inflációhoz kellene igazítani. A véckeiek jelszava: nem lehet, hogy nem lehet! Markó Béla a találkozó végén RMDSZ- zászlót adott át a községnek.
az RMDSZ-politikus nálunk, mondta Fülöp Domokos Gyulakután, ahol Gáll Sándor polgármesterrel, Gálfalvi László RMDSZ-elnökkel és a helyi tanácsosokkal beszélgetett Markó Béla és csapata. Fülöp Domokos hosszan beszélt a helybeliek számára érthetetlen és hátrányos következményekkel járó hõerõmû- bezárásról. Szavai szerint a berendezéseket ellopják, elkótyavetyélik, holott fel lehetne használni a vízhálózat mûködtetésére. Gáll Sándor polgármester a hátrányos helyzetû vidékek fellendítését célzó pályázatok esélyeire, a vízhálózat rendszerének felújítási lehetõségeire kérdezett rá. De ugyanolyan mértékben foglalkoztatják az embereket az egyenlõtlen nyugdíjak, az azokat ért igazságtalanság, akik 1989 elõtt befizettek Daciára, a kelementelki Simén-kúria állapota és a független jelöltek is. Érdeklõdtek a lakásvásárlásra igényelhetõ kedvezményes hitel lehetõségeirõl, a státustörvényrõl.
a Makfalvához tartozó Szolokma. Mindössze 439 lelket számlál. A festõi környezetben fekvõ falu Makfalvához tartozik. A község 5329 lakosából 5064 a magyar. Kutasi Zoltán polgármester, az RMDSZ elnöke köszöntötte a vendégeket. Az összegyûlt falusiakat természetesen a mindennapi létüket érintõ problémák érdekelték. Az például, hogy a mezõgazdasági kuponok értékét ne lejben, hanem inkább motorinában számolják el, mert mire megkapják, teljesen elértéktelenedik. Tisztázni szeretnék az erdõk kimérésének lehetõségeit, mert mint mondták, az erdészet húzza-halasztja azt. Legtermészetesebb módon tevõdött fel az utak kérdése, illetve az: "hogy lehet Erdélyben a jövõ, ha a halál gyõz, nem a születés?" (Szép Ottó tanácsos). Nincs autóbuszjárat, nincs út, nincs telefon, mondták. Az elégedetlenség hangján szólt Molnár Domokos, aki szerint a politikusok "sokat ígértek, nem csináltak semmit". Rab Vilmos református lelkész a faluturizmus, illetve a mezõgazdaság fellendítésének lehetõségeit latolgatta, de felvetette az egyre fogyó fiatalság, az egyházi vagyonok rendezésének fontosságát. Itt is, mint sok más helyen, szóba került a kettõs állampolgárság kérdése. Markó Béla felsorolta az ezzel járó elõnyöket (munkavállalási, tanulási lehetõségek, egészségügyi ellátás stb.), de, hogy mindebbõl mi lesz, a magyar kormánynak kell döntenie. Végül RMDSZ-zászlót nyújtott át Kutasi Zoltán polgármesternek.
Szolokmából Szováta felé útba ejtették a makfalvi lengyárat.Vass István igazgató mindenekelõtt, az 1996 elõtti mezõgazdasági támogatást igényelné, hogy lendíthessen a gyáron. Jelenleg, mondta, mintegy 2000 tonna napraforgóolajat termelnek évente. Ha meg tudnák termeszteni a kb. 7000 hektár napraforgót is, szinte teljes egészében fedezni tudnák a megye étolajszükségletét. Elmondta, hogy két és fél év után ismét lentermesztéssel és feldolgozással is kezdtek foglalkozni. Ezek mellett említette, hogy a gyárhoz tartozó 6400 négyzetméteres munkacsarnokban fafeldolgozásra lehetne berendezkedni, ha lenne vállalkozó. Gondjaik megoldásához az RMDSZ támogatását kérte.
A Küküllõ menti körút végállomása Szováta volt. Péter Ferenc polgármester és Németh János, a szovátai RMDSZ elnöke, Fekete Árpád képviselõjelölt üdvözölte a vendégeket. A találkozó "fórum" fejezetében afelõl érdeklõdtek, utalva az RMDSZ választási programjának alapkérdéseire, hogy gondolkoztak-e azon, milyen társadalmat akarnak? Aztán a helyi gondok, a lakosságot érintõ és érdeklõ szennyvízcsatorna ügye, az ülepítõ víztelep hiánya, a gyógyszerellátás, és a nyugdíjasok nehéz helyzete volt napirenden. De itt is felvetették az önálló állami magyar egyetem, az egyházi javak rendezésének szükségességét, s arra is rákérdeztek, mi lett a magyar kormány által, az erdélyi magyar oktatás támogatására kiutalt 2 milliárd forint sorsa? Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ egyazon erõvel küzd a magyar egyetemért és az erdélyi autósztrádáért, hogy két hete fogadtak el egy törvényt az ingóságok visszaadásáról, s közölte, hogy a magyar kormány által kiutalt összeget a Sapientia Alapítvány kezeli, neki kell be- és elszámolnia vele. Fekete Árpád képviselõjelölt szavaiból az elégedettség csendült ki, amikor kijelentette: ennyi ember csak kézilabdameccsre megy el. Markó Béla itt is RMDSZ-zászlót adott át Németh János kerületi elnöknek, majd a Kilyén Ilka szavalatát, valamint a Nagy István vidám jelenetét követõen a kibédi iskolai tánccsoportban, a kibédi kultúrotthon ifjúsági tánccsoportja talpalávalójában és a szovátai Harmónia modern tánccsoportban gyönyörködhettek a résztvevõk.
Összeállításunk amolyan gondlajstrom benyomását keltheti. Így "életszagú". Mert a szövetség elnökének és kíséretének hétvégi, mondhatni faluról falura járása több volt, mint választási kampány. A közvetlen élmény, a szembesülés a tartós hátrányos megkülönböztetést koloncként vonszoló Nyárád és Küküllõ mente tényleges problémáival, akár már rövid távon, konkrét megoldásokat hozhat. De arra is alkalmat adott a találkozó- sorozat, hogy világosabbá váljon, kin mi múlik az "Erdélyben a jövõ" jelszó beváltásában. Mi múlik a nem elõzménytelen helyi összefogáson, találékonyságon, és mit tehet ehhez hozzá Virág György, a megyei tanácstestület, s még tovább szõve a láncot, a törvényhozásban dolgozó RMDSZ-politikusok. Tegyük hozzá: a mindezt mûködõképes kerek egész egységgé ötvözni köteles RMDSZ-vezetés. Mert enélkül nem lesz igazán hiteles egyetlen, kétségtelenül idõszerû választási jelszó sem.
Fellebbezés után is helyt adtak az óvásoknak
Véglegesnek tekinthetõ döntést hozott tegnap a marosvásárhelyi táblabíróság a Kincses Elõd független jelölt és a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt jelöltjei ellen benyújtott óvások ügyében. A testület határozatában visszautasítja a megyei törvényszék korábbi határozata nyomán benyújtott fellebbezéseket, s helyt ad a döntéseknek, vagyis szabálytalannak mondja ki a szóban forgó jelöléseket.
Vasárnap járt le az óvások letételének határideje. Az iméntieken kívül még egy óvás fekszik az illetékesek asztalán. A Câmpeanu-féle Nemzeti Liberális Párt listái ellen tett le óvást a Nemzeti Liberális Párt. Az ok: az újonnan használt választási jelük könnyen összetéveszthetõ az NLP jelével, s megzavarhatja a szavazópolgárokat. A megyei törvényszék elfogadta az óvást. Az NLP-Câmpeanu párt 24 órán belül fellebbezhet. Eszerint két napon belül, ugyancsak a táblabíróság dönt az ügyben.
Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezetõ elnök, az RMDSZ választási kampányfõnöke tartott tegnap délben sajtótájékoztatót a marosvásárhelyi Bernády Házban. Szóltak egyrészt a választási kampány eddigi menetérõl, a vidéki lakossági fórumokon elhangzott kérdésekrõl, másrészt bemutatták a Mérlegen 1996–2000 címû kiadványt, amely az RMDSZ koalíciós mûködésérõl, a kormányzásban eltöltött négyéves idõszak eredményeirõl számol be tényszerû részletességgel.
Célegyenesben az RMDSZ, immár a kampányidõszak jelentõs részén túl, érdekvédelmi szervezetünk eddig megtette, amit meg kellett tennie, annak érdekében, hogy erõs és megfelelõ parlamenti csoportot hozzon létre – mondta a szövetségi elnök. A választási kampánytól függetlenül egy parlamenti ciklus végén egyébként is érdemes megvizsgálni és számbavenni azokat az eredményeket, amelyeket a kormányban és a törvényhozásban is koalíciós partnerként nyújtott az RMDSZ. A négyéves kormányzás után elmondható, hogy a rendszerváltás valós ismérveit kiteljesítõ reformok nem fejezõdtek be, de a folyamat visszafordíthatatlanul beindult, nem alakultak még ki ugyan a nemzeti közösségünk megmaradásának jogi garanciákat nyújtó feltételek, de az RMDSZ politikai tevékenységének köszönhetõen ilyen téren is történt vitathatatlan elõrelépés, és a kisebbséget megilletõ jogok megszerzéséért alkotmányos eszközökkel továbbra is következetesen küzdenek, akár kormányon maradnak, akár ellenzékben.
Ami a választási kampányt illeti, az RMDSZ vezetése úgy véli, hogy rendkívül fontos az erdélyi magyar közösség véleményérõl, közérzetérõl és törekvéseirõl közvetlenül tudomást szerezni, a választási kampány pedig erre kiemelt alkalom, mert tudvalevõleg a kampánystáb, az RMDSZ legfelsõbb vezetése periférikusabb részeken is megfordul, ahol a kisebbségi közérzet nem túlságosan jó, vagy egyáltalán nem jó az általános szociális gondok és gazdasági mozgáshiány miatt. Az RMDSZ okkal és joggal helyezte a hangsúlyt a kis térségek gazdasági fellendítésére, ez a prioritás a választóközösség felõl vissza is igazolódott. Továbbá politikai tartásra vall az a tény is, hogy az RMDSZ volt az a politikai szervezet, amely parlamenti jelöltjeinek átvilágítását elsõként kérte, az elsõ listákon nincs a Szekuritátéval valaha együttmûködött parlamenti képviselõjelölt.
A beszámolót követõen Markó és Takács válaszolt az újságírók kérdéseire. A TDRP-vel való esetleges koalícióra vonatkozó kérdés kapcsán elmondták, hogy a vezetõ ellenzéki párt kisebbségi politikája némileg módosult, éspedig pozitív irányba, de semmiféle tárgyalás nem volt a két politikai szervezet közt, és november 26-ig nem is lesz semmiféle alku – jelezte Markó Béla szövetségi elnök.
Utazni jó. Hogy vékonyka a pénztárcám a nagy tervekhez? Ne ragadjunk le ilyen kis apróságoknál!
Marosvásárhely köztudottan Erdély közepén fekszik, 100 - 200 kilométernél nincs távolabb a legtöbb erdélyi nagyváros. A lassan javuló útviszonyok mellett is néhány óra alatt megközelíthetõ Brassó, Sepsiszentgyörgy, Udvarhely, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Beszterce, Dés, Kolozsvár, Torda, Aranyosgyéres, Gyulafehérvár, Nagyenyed vagy Szeben. Persze ha kéznél van egy személygépkocsi. Amennyiben nincs, az elõbb említett városok szinte elérhetetlenekké válnak. Elõveszem a menetrendet, hogy megtudjam, hova utazhatok. Az eredmény lesújtó. Mintha csak szándékosan tették volna effajta karanténba Marosvásárhelyt.
Vonattal Dédán és Székelykocsárdon túljutni már-már mûvészet, hiszen városunkból naponta 4 gyorsvonat indul és érkezik, egy Kolozsvárra, egy Temesvár és Galac között jár naponta és kettõ Bukarestbe, Déda illetve Székelykocsárd érintésével. Nyáron a tehetõsebbje a tengerpartra is gyorssal utazhat, és az már kegynek mondható, hogy a szóban forgó vonat ellenkezõ irányban Szatmárnémetiig megy el. Mi több, ezek a vonatok is lehetetlennél lehetetlenebb idõpontokban közlekednek. A két Bukarestbe induló gyors útvonala különbözõ ugyan, de indulási – és persze érkezési – idõpontjaik közt alig fél óra különbség van.
Brassóból napi három vonat indul Marosvásárhelyre. Hajnali négykor egy és délután négykor mindjárt kettõ. Jön is mindhárom legalább nyolc órát.
A Kolozsvárra induló hajnali járatot most szüntették be. Nem is csoda. Senki sem utazott vele, hiszen hajnali 4 órakor indult. Mostantól tehát vonattal, átszállás nélkül, Kolozsvárra menni nem lehet. A kora este Marosvásárhely felé induló párját a szimmetria miatt szintén felfüggesztették.
Szebenbõl Kolozsvár, illetve Marosvásárhely fele éjjel háromkor és reggel fél hétkor lehet indulni. Délután csak ne utazzon senki! Aki délig nem indult el, az legkevesebb 10 órát kell vonatozzon, hogy megközelítse Marosvásárhelyt. Mit mondjak? 100-150 kilométer megtételére ennél rövidebb idõ is elég kellene legyen.
Aki az egész éjjeli utazást vállalja, "röpke" 14 óra alatt Szatmárnémetibe érkezik. Aki nem, 16-18 órával kell beérje. A távolság kisebb kerülõkkel is 400 km.
Aki meg azt gondolná, hogy a távolsági buszok pótolják a hiányt, hát téved. Brassóba, Csíkszeredába, Szebenbe és még sok más nagyvárosba maximum két busz indul, általában reggel hatkor és déltájban. Délután indulni? Ugyan már…
Kolozsvár "kivételezett" helyzetben van, oda kétnaponként három járatot terveztek be, de a harmadik természetesen 20 perccel a déli busz után indul útjára.
A megyei vasúti menetjegyiroda vezetõje több éve igyekszik jobb menetrendet kérvényezni, fel is terjeszti javaslatait, amit mindahányszor figyelmen kívül hagynak.
Akiknek oda kellene figyelni erre a Marosvásárhelyt tartósan hátrányos helyzetben tartó anarchiára, persze hogy repülõvel meg személygépkocsival járnak-kelnek. Hogyan is láthatnák meg az állomásban kialvatlanul ücsörgõket? Pedig ez a diszkrimináció egy parlamenti interpellációt is megérne, vagy akár a városi tanács részérõl egy változtatást sürgetõ állásfoglalást.
Addig is idegeinket, idõnket kímélendõ, utazzunk minél kevesebbet. Az ide igyekvõknek meg üzenjük: elfelejtett világvégi városunkat meg se tessék látogatni, nem idõszerû ez mostanában…
A Szociális Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) semmi kifogása nem lenne az ellen, hogy választási gyõzelme esetén a párt kormánykoalícióra lépjen a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel – jelentette ki hétfõn Ion Iliescu, a PDSR elnöke.
A volt államfõ, aki pártja jelöltjeként a novemberi választásokon ismét harcba száll az államfõi tiszt elnyeréséért, az MTI kérdésére válaszolva azt is leszögezte, hogy meggyõzõdése szerint "pragmatikus megközelítéssel megoldást is lehet találni" azokra a feltételekre, amelyeket az RMDSZ vezetõi fogalmaztak meg a szövetség esetleges kormányzati szerepvállalásával kapcsolatban.
Az RMDSZ egyik alapfeltételét, a magyar nyelvû állami egyetem létrehozását illetõen Iliescu azt hangsúlyozta, hogy a lényeg az: a romániai magyar fiatalok anyanyelvükön is tanulhassanak. Véleménye szerint ez a jelenleg létezõ keretekben is lehetséges, s a PDSR az anyanyelven való tanulás lehetõségét tartja fontosnak, míg elutasítja az etnikai alapon való elkülönülést, a szegregációt az oktatásban.
A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen magyar nyelvû oktatás is folyik. Itt a magyarok azt kifogásolják, hogy az egyetemi szenátusban kisebbségben vannak, a román többség leszavazhatja õket. Erre azonban könnyen lehet megoldást találni – mondta.
A PDSR elképzelése szerint ilyen megoldás lehetne az, hogy az egyetem szenátusa két egyenjogú, egy magyar és egy román kamarából álljon. Az is megoldási lehetõséget kínálhatna, hogy az egyetem rektori tisztét egymást felváltva román és magyar nemzetiségû professzorok töltsék be.
A PDSR elnöke példaként említette Frunda György szenátort, az RMDSZ államfõjelöltjét, aki – mint mondta – "nagyon szépen beszél románul, s ezt annak köszönheti, hogy román nyelven is tanult".
Ion Iliescu szerint egyébként Romániában semmi szükség arra, hogy kitalálják a multikulturális oktatás formáit, mert azok már a gyakorlatban léteznek. Sõt, Románia akár leckét is adhatna Magyarországnak, mivel a magyarországi nemzeti kisebbségeknek a Romániában élõ nemzeti kisebbségektõl eltérõen nem biztosítják a parlamenti képviselet lehetõségét, s a Magyarországon élõ román nemzetiségûek távolról sem tanulhatnak olyan mértékben anyanyelvükön, mint a romániai magyarok.
A PDSR elnöke elmondta, hogy pártja akkor is kormánykoalíciót kíván létrehozni, ha esetleg a törvényhozási választáson megszerezné az abszolút többséget. Mint mondta, a párttagok részérõl erõs nyomás nehezedik a vezetésre, hogy ilyen gyõzelem esetén a párt egyedül hozzon létre kormányt. A PDSR vezetõi azonban az ország jelenlegi helyzetében azt tartják fontosnak, hogy a kormány szilárd parlamenti többséggel rendelkezzen.
Iliescu leszögezte, hogy a koalíciós tárgyalásokon a PDSR nem fogja elfogadni, ha az esetleges partner saját programját akarja a pártra kényszeríteni. Tárgyalási alapként azt az idén elfogadott középtávú gazdaságfejlesztési stratégiát említette, amellyel minden romániai párt egyetértett.
Magyar–román távlati elképzelés
Olyan, az egyházak kezelésében mûködõ egészségügyi szolgáltató központok felállításának lehetõségét vizsgálta romániai látogatása során Õry Csaba, a magyar Miniszterelnöki Hivatal társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó államtitkára, amelyeket a két ország egészségbiztosítási rendszerei is támogathatnának.
Az MeH államtitkára romániai útja során Bukarestben, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Gyulafehérváron, Kolozsváron és Nagyváradon járt. Tárgyalásai és megbeszélései középpontjában a romániai állampolgárok magyarországi munkavállalásának kérdései mellett a két ország közti szociális és egészségügyi együttmûködés áttekintése, az együttmûködés új formáinak felmérése szerepelt.
Látogatása utolsó államásán, Nagyváradon, Õry Csaba elmondta, hogy napirenden szerepel a két ország közötti szociális és egészségügyi egyezmény felülvizsgálata. A társadalombiztosítási rendszerek átjárhatóságát kívánják megteremteni ezáltal.
Ehhez kapcsolódóan felmerült olyan egészségügyi szolgáltató központok létrehozása, amelyeket egyházak tartanának fenn ökumenikus keretben, de a két állam egészségbiztosítási hatóságai is együttmûködhetnének velük.
A Romániában tervezett egészségügyi központok a magyarországihoz hasonló színvonalú egészségügyi szolgáltatásokat, illetve a természeti adottságok miatt Magyarországon nem létezõ szolgáltatásokat nyújtanának. Ezeket a szolgáltatásokat mind a magyar, mind a román állampolgárok igénybe vehetnék, így az utóbbiaknak nem kellene feltétlenül Magyarországra utazniuk egyes gyógykezelésekre.
Ezek a központok lennének hivatottak a kétoldalú foglalkoztatási egyezmény alapján külföldön munkát vállaló személyek kötelezõ orvosi vizsgálatát is elvégezni. A centrumokat gazdasági alapokon mûködtetnék magyar és román állami, illetve egészségbiztosítási hozzájárulással, a mûködés hátterét az egyházaknak kellene biztosítaniuk.
A határon túli magyarokról szóló anyaországi törvény minél hamarabbi elfogadásáért indított aláírásgyûjtés gyorsításáról határozott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezeti elnökeinek a Munkács melletti Beregváron megtartott kétnapos konferenciája.
A legbefolyásosabb ukrajnai magyar érdekvédelmi szervezet több mint száz alapszervezeti vezetõje elõtt tartott beszámolójában Kovács Miklós KMKSZ- elnök, parlamenti képviselõ hangsúlyozta: a kárpátaljai magyarság számára mindennél fontosabb, hogy Magyarországon megszülessen a határon túli magyarokról szóló törvény. Ennek érdekében minél több aláírást kell összegyûjteni, nehogy meghiúsuljon ez a megfogalmazása szerinti utolsó lehetõség. Kiemelte: ha meglesz a törvény, utána lehet tárgyalni a külhoni állampolgárságról szóló jogszabályról. Kovács különösen jelentõsnek nevezte, hogy az ukrán–magyar alapszerzõdéssel ellentétben a kárpátaljai magyarságot az anyaország most elsõ ízben vonta be az õt érintõ ügyek alakításába.
A beregvári tanácskozáson a KMKSZ választmánya értetlenségét fejezte ki, amiért Leonyid Kucsma ukrán elnök e napokban esedékes kárpátaljai látogatását megelõzõen eltávolították a fõ közlekedési utak mentén fekvõ magyarlakta települések magyar nyelvû helységnévtábláit. A testület levélben kér magyarázatot az illetékes helyi hatóságoktól az eset kapcsán, hiszen Ukrajnában törvény és helyhatósági rendelkezések is szavatolják a nemzetiségi nyelvû helységnévtáblákhoz való jogot a kisebbségek lakta településeken.
A KMKSZ választmánya azt is nehezményezte, hogy a kárpátaljai magyar iskolák tanulóinak a tankönyvek használatáért az ukrán tanintézetekben rendszeresített díjak többszörösét kell fizetniük. A testület diszkriminatívnak minõsítette ezt az eljárást, és úgy döntött, írásban tiltakozik a kijevi oktatási minisztériumnál a megkülönböztetés ellen, s kéri annak megszüntetését.
A Rompreshez érkezett közlemény szerint hétfõ délelõtt Isãrescu miniszterelnök megbeszéléseket folytatott a tõkepiacról az értékpapír-bizottság ideiglenes elnökével, Remeº pénzügyminiszterrel és Emil Iota Ghizari bankkormányzóval.
A kormányfõ megállapította, hogy bár a külföldi beruházások számottevõen növekedtek a korábbi évekhez viszonyítva, az értéktõzsde és a Rasdaq nem tükrözi ezt a valóságot. Ennek jegyében felkérte az értékpapír-bizottságot mint a tõkepiac felügyeletével megbízott hivatalos intézményt, tegye meg a központi bankkal és pénzügyminisztériummal karöltve a szükséges intézkedéseket a tõkepiac eredményes mûködéséért.
Tegnap reggel a marosvásárhelyi Aquaserv ÖV székhelyén tartottak sajtótájékoztatót, amelyen a szolgáltató kintlevõségeinek helyzetét, és a tartozások felszámolásának lehetséges megoldásait ismertették.
Balázs Mihaela gazdasági igazgató elmondta, a társaságnak 43,6 milliárd lejjel tartoznak a fogyasztói, az összegbõl 16,4 milliárd lej a késedelmi kamat, amelynek a felszámítása törvényes kötelesség, 27,2 milliárd pedig a kiegyenlítetlen számlák összege. Az adósságok nagysága akkor tûnik igazán szembe, ha összehasonlításként megemlítjük, hogy az Aquaserv évi termelésének értéke mintegy 100 milliárd lej. A kintlevõségek miatt a vízszolgáltató vállalat 3 milliárd lejjel adósa a beszállítóinak, ezenkívül 20 milliárd lej kifizetésével maradtak el különbözõ építõknek, akik beruházási munkákat végeztek el.
A szolgáltató elvileg a tartozások nagysága ellenére sem akarja megvonni a szolgáltatást az adósoktól, mert ezt az intézkedést ügyfélellenesnek tartják. Ellenben e hónaptól kedvezményeket adnak a jól fizetõ fogyasztóknak, amitõl remélik, a hátralékosok is jobban fognak törleszteni.
A naprakészen fizetõ lakótársulások részére az Aquaservhez benyújtott kérvényeket soron kívül kezelik. Ha a lakótársulás három hónapon át határidõn belül fizetett a vízszolgáltatónak, a negyedik hónapban a belsõ csatornákat ingyenesen kidugaszolják, akkor is, ha nincs erre a szolgáltatásra vonatkozó szerzõdése, és nem is szándékszik ilyen szerzõdést megkötni. A 3 hónapon át rendszeresen fizetõ lakótársulások számára a negyedik hónapban kérésre ingyenesen elvégzik az elsõdleges vízórák metrológiai ellenõrzését. Ha a lakótársaság nem fizetett rendszeresen, de a kérés idõpontjában nincs tartozása, a vízóra ellenõrzését nem kell elõlegben kifizetnie. Cégek és magánfogyasztók esetében e kedvezmények mellett kérésre biztosítják az elõzetes számlázás lehetõségét, a fogyasztás értékének rendszeres kiegyenlítésével.
A jól fizetõ ügyfeleknek nyújtott kedvezmények mellett az adósságok behajtása érdekében is fokozott lépéseket tesznek. Pénteken hoztak nyilvánosságra egy sürgõsségi kormányrendeletet, amelynek értelmében ezentúl a közjegyzõk is kibocsáthatnak behajtási végzést. A tervek szerint az Aquaserv szakemberei a lakótársaságok képviselõivel közösen elõször közjegyzõ elõtt tárgyalnak a nagyobb adósokkal, és fizetési egyezményt is kötnek velük, de ahol nem tudják így behajtani a pénzt, ott bírósági végrehajtás útján rendezik az ügyet.
A hét végéig a vállalat találkozókat szervez a lakótársaságok képviselõivel, ahol fõleg az adósságok behajtását vitatják meg. A behajtást a fizetõképes adósokkal kezdik, a szociális esetek rendezését az önkormányzattal közösen remélik.
Az adósságok behajtására hozott új rendelkezés eredményes lehet a cégek adósságainál is. A kintlevõségek felével (22 milliárd lejjel) cégek tartoznak az Aquaservnek, ezen belül csak a Vidéki Közszolgáltatási Rt. (SURM) 10 milliárd lejjel adós, de jelentõs összegekkel tartozik még az Energomur és több költségvetési intézmény is.
Bár a Maros vízállása évtizedek óta nem volt ennyire alacsony, mint az idén, egyelõre nem áll fenn az a veszély, hogy korlátozni kellene a vízfogyasztást a megyeszékhelyen. Erre annak kapcsán tértek ki a tájékoztatón, hogy a hírek szerint az aszály következtében az ország több városában is korlátozni kell a vízfogyasztást. Ha a szárazság tovább tart, az távlatilag már gondot jelenthet nálunk is. Egyelõre még elég a víz, és ez részben a csökkent fogyasztásnak is köszönhetõ. Egy marosvásárhelyi tömbházlakó átlagosan 218 liter vizet fogyaszt naponta, szemben az 1992-ben jegyzett 374 literes fogyasztással. Ez az érték azért még mindig magasabb a természeti forrásokkal takarékosabban bánó nyugati országok fogyasztásánál, amely átlagosan 130 liter.
A megyei tanács heti sajtótájékoztatójának fõ témáját a marosvásárhelyi repülõtér képezte. A tanácsnak alárendelt légikikötõ helyzetét ªtefan Runcan igazgató ismertette, aki elmondta, hogy a nemzetközi státus elnyerése óta megfeszített munka folyt, hogy a létesítményt a nemzetközi szabványok szerint felszereljék, hogy az képes legyen gyakorlatilag bármilyen repülõgép fogadására, a legváltozatosabb atmoszférikus körülmények között is. Megoldották a kezelési (handling) és a kifutók megvilágításának gondjait, s megállapodásokat írtak alá a határrendõrséggel és a vámhatóságokkal, melyek lehetõvé teszik a nemzetközi forgalom akadálytalan lebonyolítását. Mint az igazgató ismertette, a repülõtér forgalma érezhetõen nõtt az utóbbi idõszakban, annak ellenére, hogy menetrend szerinti nemzetközi járatok még nem mûködnek Marosvásárhely úticéllal, de számos charter- járat landol Vidrátszegen.
Ami a menetrend szerinti járatokat illeti, számos légitársasággal felvették már a kapcsolatot, s remélhetõleg a 2001-es nyári menetrenddel együtt beindulnak az elsõ járatok is.
Kérdésre válaszolva Runcan igazgató, valamint Virág György, a megyei tanács elnöke elmondták, hogy a repülõtér környékére tervezett szabadkereskedelmi övezet és ipari park megoldja azokat a gondokat, amelyeket Dorin Florea polgármester a sportrepülõtéren kialakítandó ipari parkkal szeretne megoldani, s ilyen szempontból a Szabadság utcába tervezett ipari park nem a legszerencsésebb ötlet. Annál is inkább, mert egy kiváló minõségû sportrepülõteret tenne tönkre. De nem szerencsés azért sem, mert a sportrepülõtér stratégiai fontosságú is lehet adott esetben.
A következõkben Virág György tanácselnök beszámolt a regionális fejlesztési tanács predeali tanácskozásáról, ahol elfogadták azokat a fejlesztési terveket, amelyeket az elsõ periódusban a PHARE-alapokból finanszíroznak. A fejlesztési régió hat megyéjébõl összesen 52 helyi kezdeményezési, 22 turisztikát fejlesztõ és 18 munkaerõ-gazdálkodási elképzelés érkezett be, amely minden feltételnek megfelelt. A különbözõ kritériumok szerinti pontozás alapján rangsorolt tervek közül 26-ot javasoltak azonnali finanszírozásra, ebbõl 4 érinti Maros megyét. Az egyik a vár átfogó felújítása, míg egy másik terv karrierközpont felállítását célozza, amely a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ munkaerõt segítené megfelelõ munkahelyhez.
Az Európai Unió részérõl jelen levõ Eleni Szpanu asszony ígérete szerint az összes további terv számíthat a közeljövõben támogatásra, mert Románia számára többletalapokat utalnak ki. Az elmúlt idõszak negatív tapasztalataira hivatkozva, a hat megye tanácselnöke kifejezte reményét, hogy ez az ígéret teljesül is.
Nagy érdeklõdésre tarthat számot az az információ, miszerint megérkezett a megyébe a valamikor építendõ autósztráda útvonalterve. E szerint azt a változatot fogadták el, amely a Segesvár-Medgyes-Bonyha-Mikefalva-Somostelek- Búzásbesenyõ -Marosugra-Radnót-Marosludas vonalon szelné át a megyét, természetesen a települések kikerülésével. A tervezett útvonal folyosóján nem adható ki végleges építési engedély, bár megépítésének még hozzávetõleges idejérõl sincs egyelõre szó.
Jó volt ez a svéd karmester–énekes páros. Megvallom, a múltkori fantáziátlan, mûvészi rangot nélkülözõ – a Mozart- élménytõl eltekintve – Kowalski alacsonyrepülés után kicsit féltem a mostani Hacsaturján–Mahler esttõl. De "kinyílt az ég" s a mûsorlap Mahler-idézete az egész hangverseny meghatározója lett. A fiatal Mika Eichenholz személyében az egész összefogására és áttekintésére alkalmas, indulatvilágának gazdagsága birtokában lélegzõ tempókezelésre, differenciált frazeálásra, határozottságra képes, nagyformátumú karmesterre figyelhettünk fel, akinek inspiráló és feszültségben méltó zenekari kísérete (Hacsaturján) és elemi erejû közlésvágya (Mahler) egyfajta zenei magatartásforma kiegyensúlyozott szellemét sugallja. A Hegedûversenyben Ruha István talán ezért is csilloghatott színgazdagságának régi teljében igazán. Átszellemült, szenvedélyes és játékos tudott lenni szabadon, a nagyok megszokott, érett biztonságával. Az operakarmesterségbe is belekóstolt Eichenholz tartalom és kivitelezés egységét próbálta sikerrel megteremteni a IV. szimfónia elõadásában. Az állandó feloldásra várás feszültsége, kétes vidámság és kétes szomorúság belsõ ritmusa a karmesteri koncepció meghatározója. Kétes mennyei boldogság és eszem-iszom-zene-tánc alig hihetõ népi romantikáját énekli gyöngyfüzérbe a szoprán Agneta Eichenholz. Fényes és rugalmas hang. A diadalmas boldogságon átsüt a kegyes hazugság. Így tud énekelni. A személyiség õszinte alázattal szolgál a Mahler-muzsika varázslatának.
Mintha egy másik zenekar játszott volna, mint az elõzõ hangversenyen. Ezek a muzsikusok tudnak váltani, alkalmazkodni, tudnak kívánságot teljesíteni, arc- és kézmozdulatra reagálni azonnal. Ha él a kapcsolat, a nyersanyag formálható. Sikerré!
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
10.00 óra – Ünnepélyes megnyitó a Nemzeti Színház elõcsarnokában
11.00 – az Erdélyi Magyar Könyvklub sajtótájékoztatója
14.30 – a Kriterion Kiadó standján – Zsók Béla dedikálja Én mindig itthon voltam címû könyvét
15.30 – Koinónia Kiadó – Andrei Pleºu: Tescani napló; Nicolae Balotã: A láthatatlan képe; Szenczi Molnár Albert: Imádságos könyvecske – protokollterem
16.30 – Pallas Akadémia Kiadó estje – Csíki László: Visszaút; Dávid Gyula: Erdélyi irodalom – világirodalom: Domokos Géza: Igevár; Kozma Mária: Partomlás – Bernády Kulturális Központ
16.30 – Erdélyi Híradó Kiadó – Faludy György: Emlékezés egy régi udvarházra (Orbán János Dénes részvételével) – protokollterem
17.00 – Mentor – Wass Albert: Lângã Scaunul Domnului (A funtineli boszorkány). A fordító Corneliu Câlþea dedikál – Bemutatja Ion Coja, Gh. I. Bodea, Berdj Asgian – a színház elõcsarnoka
17.30 – Mentor Kiadó – Sebestyén Mihály: Nyúlgát az idõ ellen; Mircea Iorgulescu: A nagy zsibvásár; Barabás László: Aranycsitkók, maszkurák, királynék – protokollterem
12.00 óra – a Kriterion Kiadó standjánál Király László dedikálja A Csomolugma bár címû verseskötetét
12.00 – a Pallas Akadémia Kiadó standjánál Daczó Árpád (Páter Lukács O.F.M.) dedikálja Csíksomlyó titka címû könyvét
14.00 – a Kriterion Kiadó standjánál Fodor Sándor dedikálja A tizenegyedik üveg címû könyvét
15.30 – Visky András gyermekverskötetei – Aranylevél (Koinónia); Hullócsillag Habakuk (Mentor) – protokollterem
16.30 – az Impress Kiadó könyvbemutatója – Killár Katalin: Lángok ligetén; Kabós Éva: Visszajátszás – Bernády Kulturális Központ
16.30 – Polis Kiadó – Kovács András Ferenc: Miénk a világ címû gyermekverskötete – protokollterem
17.00 – Pallas Akadémia – Daczó Árpád (Páter Lukács O.F.M.) Csíksomlyó titka – A belvárosi Keresztelõ Szt. János Plébánia Tanulmányi Ház díszterme
17.15 – Tinivár Kiadó – Andrei Pleºu: Robinson etikája címû könyvének bemutatója – protokollterem
17.30 – Mentor Kiadó – Kovács András Ferenc: Csipkébül tekert gúzs; Mózes Attila: Napnyugati vándorlás; Molter Károly: Erdélyi rozsda – Bernády Kulturális Központ
11.00 óra – Pallas Akadémia Kiadó könyvbemutató és kiállítás – A Mûterem-sorozat képzõmûvészei: Botár László, Gaál András, Kusztos Endre, Márton Árpád – Bernády Kulturális Központ
11.00 – Nap Kiadó – Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a 20. század végén II. (Csík-, Kászon és Gyergyószék) – protokollterem
11.30 – a Juventus Kiadónál Kincses Elõd dedikálja a könyvét.
12.00 – az Editio Musica Budapest (Zenemû Kiadó) bemutatkozása.
A Népújság kiadója két új verseskönyvet tesz le az olvasók asztalára a könyvvásáron. Kabós Éva Visszajátszás és Killár Katalin Lángok ligetén címû kötetét pénteken, november 10-én délután fél öttõl ajánljuk a verskedvelõk figyelmébe. Közremûködik Kilyén Ilka színmûvésznõ. A bemutató végén a szerzõk dedikálják friss könyvüket.
"Idõbe telik a marosvásárhelyi szecesszió mintegy 150 épületének a puszta felsorolása, hát még a bemutatása! Az az érzésem, hogy Keresztes Gyula minden korábbi könyvét, tanulmányát azért írta meg, hogy elkészülhessen a marosvásárhelyi szecesszióról megálmodott szintézise" – írja a szép kötetrõl lektora, Tófalvi Zoltán. A Difprescar kiadásában megjelent munka szerkesztõje Kuti Márta, a borítót Keresztes Pál tervezte. A könyvet Sebestyén Mihály mutatja be november 8-án, szerdán 17 órakor a Bernády Házban.
Dorin Florea polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján ismét információözönnel árasztotta el az újságírókat. Hogy ezek közül egynémely túlzásnak bizonyult, már nem újdonság. Mint például az a kijelentése, miszerint nem enged be Marosvásárhelyre egyetlen bukaresti nehézgépjármûvet sem, azon egyszerû oknál fogva, hogy idén a megyeszékhely egyetlen lejt sem kapott a szállítási minisztérium által kezelt különleges útalapból a beütemezett munkálatok finanszírozására. Pedig már hatszor próbáltak hatni a szállítási minisztérium illetékeseire, akik semmibe veszik a sürgetõ leveleket. Erre az évre 8 milliárd lej járna, ebbõl fedezték volna a Dózsa György utca felújítását. Ami prioritás lenne, hiszen nem járathatjuk le magunkat a munkálatokat végzõ német cég elõtt, de egyelõre nincs pénz erre a célra. A polgármester elképzelése szerint a fõvárosi tehergépkocsikat a Nyárádtõ és Ákosfalva közötti összekötõ útra terelnék, a mûvelethez a rendõrség segítségét fogja kérni. Hogy mit szólnak ehhez az érintett községek lakói, láthatóan nem érdekli a város vezetõjét, aki egyúttal azt is bejelentette, hogy bepereli a szállítási minisztert, mert tûrhetetlen, hogy nem tartják tiszteletben a fizetési kötelezettségeket.
Dorin Florea bevezetne egy újabb díjat, mégpedig a rágcsálók irtására. Ez a lakótársulásokra hárulna, a fertõtlenítendõ terület nagyságára számítva. Ami körülbelül 39000 lejt jelent négyzetméterenként. Az irtási akcióra hat hónaponként kerülne sor. A mostanra esedékes irtást egyelõre – bizonytalan ideig – elhalasztották, mint mondotta azért, hogy azt a lakosok a gazdasági egységekkel összehangoltan tudják elvégezni.
Gál Imola illetékes igazgatótól megtudtuk, hogy a polgármesteri hivatal 5,6 milliárd lejt fizetett ki az Energomurnak, és napra van a számlákkal. Kevésbé a lakosság, ezért Dorin Florea ma és holnap folytatja találkozóit a lakótársulásokkal. Mint a polgármester elmondta, kiderült, hogy az anyagi nehézségek mellett egyes helyeken a lakók elégedetlenek a lakótársulások vezetõivel. Ezeknek azt javasolta, hogy az új személy megválasztása elõtt a problémákat és a közgyûlés megszervezésének idõpontját jelezzék a polgármesteri hivatalnak, hogy ennek egy képviselõje jelen lehessen a gyûlésen. Az Egyesülés lakótelepi tömbház kapcsán közölte: telekkönyvelték az ingatlant, de még vannak gondok a vezetékrendszer beszerelésével, ezért december 1-tõl köti meg a szerzõdést a tulajdonosokkal. Akik most már megtudhatják, mennyit kell fizessenek. A 3 szobás lakrész ára 328 millió lej körül van, de ez csökkenhet valamelyest, ha leszámolják azokat a belsõ módosításokat, amelyeket nem igényeltek a lakók és amelyeket nem végeztek el az építõk. Az elhamarkodott átadásért és a rendellenességekért a polgármester a beruházási osztályt tette felelõssé, kilátásba helyezve, hogy ennek vezetõi állására hamarosan versenyvizsgát szerveznek. A továbbiakban megemlítette, hogy büntetni fogja a választási plakátok tilos helyekre való kiragasztását, amit már megkezdtek a liberálisok, s ismét kitért a fõtér felújítási terveire. Kérdéseinkre, hogy mi a véleménye arról, ahogyan letették a színes burkolatköveket, a polgármester elmondta, hogy az egyenetlenségeket ezután fogják kisimítani, a Kopacz család helyzetének kapcsán pedig közölte, hogy megoldották az ügyet, a család kapott kiutalást, és egyébként sem érti, miért kényeskednek annyit. Megtudtuk még, hogy a közeljövõben ügyeletes tiszt lesz délután a hivatalban, és november végéig megszervezik a versenyvizsgákat a vezetõi tisztségek elfoglalására.
Megírtuk: Romsics Ignác történész, a budapesti ELTE professzora a KZST meghívására a Bolyai líceumban tartott elõadást a két világháború közötti magyar kultúráról. Mi pedig a tudóst a közelmúltról és napjainkról faggattuk.
– Amikor felkérik a történészt, tartana elõadást valamely korról, mi esik jobban: a közeli vagy a távolabbi múltról beszélni?
– Én csak a XX. század történelmével foglalkozom, ha pedig ezen belül maradok, azt mondom, a különbség az, hogy a távolabbi korokra nagyobb az ember perspektívája, biztosabban mond ítéletet, hiszen a folyamatok végét már ismeri. Hogyha a jelenre gondolunk, az elmúlt évek történetére, akkor ismerjük a beindult tendenciákat, de nem tudjuk, mi lesz ezeknek a vége. Le tudjuk írni, ami történt, de bizony óvatosnak kell lennünk, amikor minõsítünk, mert végeredmények nélkül a minõsítésekben egyáltalán nem lehetünk biztosak.
– Kelet-Európában a rendszerváltás állítólag megtörtént, legalábbis deklaráltan meg, a szánk pedig állandóan minõsítésre áll. De elhangzott, addig ne minõsítsünk, amíg nem vagyunk a végeredmények birtokában. Gyanítom, eyelõre nem is leszünk, hiszen ki találná föl magát a történelemben igazán rövid, csekély egy évtized alatt a nagyhatalmi világpolitika alakulásában...
– Nézze, ami Magyarországot illeti, a lényeget ismerjük. De ez a folyamat külpolitikailag persze hogy determinált volt az egész térségre nézve, ha pedig nem vesszük tekintetbe a szovjet–amerikai ellentétet, a rivalizációt, és azt, hogy ebben a harcban a Szovjetunió megroppant és feladni kényszerült azt a térséget, amelyet a második világháború után megszerzett, anélkül nem tudjuk az egészet értelmezni. Tehát ez a külpolitikai kontextus, és ezen a kontextuson keresztül lehet minõsíteni a különbözõ szereplõk tevékenységét. Tehát azt mondanám: nem azért lett rendszerváltás, mert egy író vagy egy költõ egy adott pillanatban fölállt valahová és elmondott egy szavalatot vagy programot. Nem ezért lett, hanem azért, mert a szovjet–amerikai rivalizáció úgy alakult, hogy ebben a Szovjetunió húzta a rövidebbet. Lehetne azt is idézni, ugye, hogy "nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, hanem azért kukorékol a kakas, mert virrad". Ez esetben is ez történt, azt hiszem, hogy a külpolitikai meghatározottság nagyon fontos volt, amivel nem akarom az egyéni heroizmust és az egyéni szerepvállalásnak a fontosságát megkérdõjelezni, ám néha, amikor a politikusoknak az ilyen- olyan nyilatkozatait olvasom, akkor az jut eszembe, hogy elfelejtkeznek arról, hogy olyan kis nemzet, kis állam esetében is, mint mi vagyunk, a külpolitikai faktornak a jelentõsége mindig óriási. Elkezdve Trianontól, a második világháborúig, onnan errefelé. Nem azért volt Magyarországon, s ebben a térségben kommunizmus, mert az itteni népek nagy többsége arra szavazott, hanem azért, mert nem volt más választás, és ha ez ellen próbált volna valamit tenni, akkor a fejére ütöttek, mint ahogy történt 1956-ban Magyarországon. A külpolitikai tényezõ mindig lényegesen meghatározó tehát.
– Vagyishát arról van szó – az elmondottak alapján –, hogy a szerepek nem cserélhetõek, csak a szereplõk?
– A kérdése áll, mert tegyük fel, hogy Kádár János nem vállalja el azt a szerepet, amit 1956-ban kiosztottak rá, akkor bizonyára felvállalta volna másvalaki. Lehet, egy kicsit rosszabbul, vagy egy kicsit jobban csinálta volna, mint Kádár, de alapvetõen nem tudott volna mást csinálni, egészen bizonyos, mert a szovjet nem járult volna hozzá. Tehát ilyen értelemben volt egy szerep, amit a nagyhatalmi erõtér – hangsúlyosan a szovjet – kijelölt Magyarország vagy más, rebellisebb kelet-európai országok számára. Kádár abban választhatott volna, hogy ezt a szerepet vállalja vagy nem vállalja. De a történelembõl lehetne még analógiákat hozni, ezt azonban most Kádárra vonatkoztattam.
Megviselt, barázdás arcú, de többnyire tiszta tekintetû férfiak és nõk köszöntötték egymást a Református Mentõmisszió országos konferenciáján. Ismerték egymást, hiszen ugyanazon szenvedély ellen harcoltak, mindannyian az ital fogságából szabadultak, akartak szabadulni. Erõsödni jöttek a találkozóra, meghallgatni egymás szabadulási, bukási történetét, megbeszélni a kitartáshoz szükséges dolgokat, s meríteni a sorsközösség erejébõl.
Mit is jelent alkoholistának lenni? Hogyan éli meg a szenvedélybeteg és családja a függõséget? Hogyan segít a misszió a hozzá fordulókon? Mennyire "biztos" a recept? – e kérdésekre kerestük a választ volt iszákosokkal, s a mentõmisszió vezetõivel beszélgetve.
Az önsajnálat helyett felelõsség
– 13 évesen kezdtem el italt fogyasztani, s 25 évig minden problémám megoldását az alkoholban láttam – mesélte a jelenlevõknek Arthur Williams írországi lelkész, az északír Stauros Alapítvány, mentõmisszió vezetõje. – Teli voltam önsajnálattal, úgy éreztem, mindenki magamra hagyott, s nem az én hibám, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Elhárítottam a felelõsséget, meg voltam gyõzõdve arról, hogy szüleim, feleségem, gyermekeim, fõnökeim hibásak azért, hogy én iszákos vagyok. Egy idõ után annyira megszoktam a mindennapi poharazgatást, hogy a javulás lehetõsége ijesztõ volt számomra, nem voltam biztos abban, hogy ital nélkül képes vagyok élni, felnõttként viselkedni. Mivel a serdülõkort, s a felnõtté válást átittam, nem tudtam elképzelni életem alkohol nélkül. Amikor az alkoholizmus miatt érzett fájdalom és félelem egyforma lett a józan élettõl való félelemmel, akkor szabadulni akartam. Édesanyám tanácsára felkerestem egy orvost, aki két lehetõséget villantott fel elõttem: az egyik a gyógyszeres kezelés volt, de mint mondta, van ennél hatásosabb is: elfogadni Jézus Krisztust mint szabadítót, s mint segítõtársat, mint az életem Urát. Meg voltam gyõzõdve, hogy Írországban a vallási ellentétek okozzák a legnagyobb gondokat, de akkor az orvos nem is vallásról, hanem az Istennel való személyes kapcsolatról beszélt. Akkor egy fordulat állt be az életemben, de nem ment minden simán. Bár rövidebb-hosszabb ideig "száraz maradtam", idõnként nem bírtam tovább, s újra ittam. Rá fél évre nagyon megrészegedtem, s késsel támadtam testvéremre, fel akartam gyújtani a házat. Az ideggyógyászatra kerültem, s ettõl nagyon megijedtem, féltem. Rádöbbentem, milyen gyarló és semmirevaló ember vagyok, s átadtam életem Istennek. Meggyógyultam, kigyógyultam a szenvedélybõl. Azóta elvégeztem a teológiát, s lelkészként dolgozom, megalakítottam a Stauros Alapítványt, amely iszákosokkal foglalkozik. A Stauros görög szó, keresztet jelent, mi hisszük és valljuk, hogy csak Jézus keresztjét elfogadva lehet teljes szabadulást nyerni, s gyökeresen megváltoztatni az életet. Sokszor feltettem magamban a kérdést, hogy mi is okozza az iszákosságot. Vannak olyan vélemények, miszerint egyesek genetikailag hajlamosak az iszákosságra. Véleményem szerint az alkoholizmus oka lelkiismereti gondokra vezethetõ vissza. Minden iszákosnak, akikkel én találkoztam, lelkiismereti problémája volt, a lelkiismeretfurdalás, a bûn elõl menekült az italhoz. A valódi gyógyulás csak akkor jön el, ha Isten elõtt vállaljuk életünkért a felelõsséget, anélkül, hogy valakit vádolnánk. Mi, az alapítványban négyszemközti beszélgetéseken, közös alkalmakon hirdetjük a szabadulást, s igyekszünk segíteni az iszákosokon. Koldusként megyünk a koldusokhoz, hogy elmondjuk, hol lehet élelmet találni – szemléltette az északír misszió tevékenységét annak vezetõje.
Az elmúlt években 600 családdal, szenvedélybeteggel foglalkoztunk – meséli Csiszér Balázs, a Református Mentõmisszió részeként mûködõ Bonus Pastor Alapítvány ügyvezetõ elnöke. – Erdély-szerte kis közösségeket hoztunk létre, amelyeket az alkoholproblémával, gyógyszerfüggõséggel küzdõ személy felkereshet, s ahol hasonló gondokkal küzdõ embertársaival találkozhat, beszélgethet, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene, s anélkül, hogy valaki felelõsségre vonná öt tetteiért, függõségéért. Erdély-szerte tíz csoport van, ezek rendszeresen találkoznak, ide betérhetnek azok a személyek, akik úgy érzik, segítségre, baráti jobbra van szükségük. Nehéz meghatározni , hogy ki is az alkoholista, hiszen vannak olyan alkoholisták is, akik mindennap, vagy gyakran isznak, de nem részegednek meg. A misszióban arra hívjuk fel a hozzánk fordulók figyelmét, hogy az alkoholizmus csak egy tünet, a lényegi probléma az ember Istentõl való elszakadása, bûnbe esése. Sokan felteszik a kérdést: eredményes-e a munka. Nincs garancia, nincs bevált módszer, nem beszélhetünk számokról. Aki ma száraz, holnap újra inni kezdhet. Azt elmondhatom, hogy a gyógyító táborokba, s az országos konferenciákra járók 40 százalékának életében komoly, mérhetõ változás állt be – nyilatkozta Csiszér Balázs.
– Istentelen életet éltem, minden lehetséges bûnt elkövettem, bevetettem magam a világba, a dicsõséget, hírnevet, pénzt tartottam a legfontosabb dolognak. Sokat ittam, nem törõdtem családommal, feleségemmel, gyermekeimmel – meséli a marosvásárhelyi Szombati Attila. – Feleségem elvált tõlem, gyermekeim megvetettek, hallani sem akartak rólam. Hajléktalan lettem, úgy éreztem, hiábavaló az életem, már nem akartam élni. Lebénultam, s kórházba kerültem. Isten megszólított engem, rájöttem, hogy imáimat meghallgatja akkor is, ha azokat csak elsuttogom, eldadogom. Életemben bûnnek mondtam mindent s kértem Isten kegyelmét. 1993-ban szabad lettem, átadtam életem Istennek, s azóta csak neki szolgálok. A vásárhelyi misszió alapító tagja voltam, s azóta közösen, szeretetben viseljük egymás terheit, segítünk egymásnak, hirdetjük Isten igéjét. Gyermekeim megbocsátottak, újra bíznak bennem, megengedik, hogy foglalkozzam unokáimmal. Bízom abban, hogy visszanyerem családom, s újra együtt lehetünk, együtt szolgálhatunk az Úrnak. Igyekszem Isten akarata szerint élni, s tudom, Õ mindent javamra fordít – vélekedik az 1993-tól "száraz" Szombati Attila.
Az alkoholizmus nemcsak az egyén, hanem a család, közösség problémája is
A marosvásárhelyi Mentõöv nevet viselõ csoporthoz közel 160 család tartozik. 25-30-an gyûlnek össze a péntek esti találkozókon.
– Ez egy olyan csoport, ahova mindig visszavárjuk az eltávozót, ahol baráti segítséget találhat mindenki, aki valamilyen függõséggel küzd – meséli Lakatos Gabriella lelkésznõ, a csoport vezetõje. – Egy alkoholista mindig alkoholista marad, mindig meg kell küzdenie az ital kísértésével. Mi tartjuk a kapcsolatot azokkal a személyekkel, családokkal, akik felkerestek minket. Szükség van egymás bizonyságtételére, hogy halljunk másoktól is az alkohol, a bûn megkötözõ erejérõl, s a szabadulás csodájáról. Mi az evangéliumot, Jézus Krisztus szabadító erejét hirdetjük, valljuk, hogy hosszú távon más szabadulási lehetõség a függõségbõl nincs. Tudjuk, hogy az alkoholizmus nem csak az italt fogyasztó személy, hanem családja, kis közössége gondja is, ezért a családtagok bevonásával igyekszünk segíteni. Vannak olyan személyek is, akiknek közeli hozzátartozója küzd valamilyen szenvedéllyel, s mivel az nem akar eljönni, a családtag jár el az alkalmainkra, erõt meríteni, tanácsot kapni. A vásárhelyi alkalmakat, ahova a környékbeli falvakról, településekrõl is bejárnak, péntekenként délután öt órától tartjuk a Ludasi utcai református templomban. Ide bárki jöhet, akinek barátokra, sorstársakra, s segítségre van szüksége – mondja Lakatos Gabriella, akitõl azt is megtudtuk, hogy november utolsó hetében a Szabadi úti református templom melletti dr. Juhász András gyülekezeti teremben gyógyítótábort szerveznek, ahol orvosok, lelkészek, pszichológusok segítenek a szenvedélybetegeken.
A konferencián több érdekes élettörténet hangzott el, legtöbb az iszákosság és a józan élet közötti minõségi különbséget jelezve. Úgy vélem, végkövetkeztetés, tanulság helyett ajánlottabb egy ilyent megosztani: Egyik barátommal szénbányában voltam, s bár koszos lett ruhám, arcom, s kezem, nem törõdtem vele, hiszen a fény gyér volt, s mindenki ugyanolyan piszkos volt. Ám amikor feljöttem a napvilágra, rádöbbentem, milyen fekete, piszkos vagyok, szükségét éreztem a tisztálkodásnak, változtatni akartam külsõmön, életemen. Szerencsére barátaim segítségével megmosakodhattam, s tisztán folytathattam utam…
A Kisküküllõ mentén, Szentbenedeken született Jakab József. Édesanyja 11 gyermeket hozott világra. Szegény emberek ennyi szájnak nem tudtak kenyeret adni, ezért ki ahogy nõdögélt, úgy hagyta maga mögött a családi otthont. Szolgálni mentek a legénykék. Legelõször Mártont fogadta be egy magyarózdi család. Üzente a korban utána következõ öccseinek: jó szolgatartó emberekhez került, jöjjenek õk is Magyarózdra.
Jakab Jóska vékonycsontú, alacsony termetével megállott a falu fölött húzódó hegyen, szorongással tekintett a völgyben fekvõ falu felé. – Vajon mi lesz velem? – sóhajtotta s kérdezte attól az opálos fényû égbolttól, amely ráborult. Édesanyja szavaiba fogódzott, míg az elõtte kanyargó fényes mezei úton haladt: "Légy jó dolgú, becsüld meg kenyéradódat, és akkor nem lesz bajod".
Rangos kúriában ültették asztalhoz a kicsi szolgát. Együtt evett a gazdáival, a nála valamivel idõsebb lányukkal, aki napról napra szebb lett. Gazdája okos, nagymulati ember volt, gazdasszonya szelíd szavú, jólelkû. Gyorsan beilleszkedett a családba, ahol volt mit tanulni, dolog is volt szüntelen. Ahogy legényesedett, mindinkább megmutatkozott ügyessége, de a templomban mégis a jómódú legények mögé ült. A táncban sem táncoltatta a gazdagabb leányokat, be kellett tartania a szokásrendet, a falu törvényét: szegény legényhez szegény leány illik.
– Ha Csija János, a prímás megpendítette a hegedû húrját, reszketett a lábam. Úgy kívántam a táncot, mint szomjazó a vizet. Le nem vettem szemem a legjobb táncosokról – emlékezik.
Egész héten talált magának néhány percet, hogy a tekintetek elõl elhúzódva kipróbáljon egy-egy pontozó figurát. Vasárnap õ is beállott a többi táncos mellé. Kék szemében égi fény ragyogott, arcán eláradt az eddig ismeretlen boldogság. Mindent elmondott magáról Jakab Jóska: szegénységét, szolgaságát, amelyet nem szégyellt, de amitõl meg akart szabadulni. Szorgalmával, ügyes keze fogásával bebizonyította az ózdiaknak: nemcsak jövevény. Kivívta a megbecsülést. Magához illõ lányt, a szelíd, jóságos Irmát választotta feleségének. Idõs Horváth Istvántól megkérdezte, nem adná-e el azt a kicsi bennvalót a falu végén. Majd kifizeti rendre. Erre a földre deszkából kalibaszerûséget húzott fel esküvõjük elõtt, földjét megtapasztotta, nászágyuk a száraz csuszára helyezett derékalj volt.
Közben a falu lakossága egyre fogyott. Korosztályából munkatelepekre vándoroltak a férfiak. Nem akartak a közösben dolgozni. Gyárba ingáztak Dicsõszentmártontól Marosvásárhelyig. Volt, aki a Regátban proletárkodott. A földeken többnyire asszonyok gürcöltek, elvégezték a férfimunkát is, és várakoztak. Férjeiket, fiaikat, lányaikat várták haza hét végére. Törõdött testtel sem hagyták sepretlenül az udvart, a kapujuk elõtti utcát. Tartották az õsi rend utolsó látszatát is, hogy otthon érezhesse magát, ki otthon született.
A táncok kezesei ritkábban fogadták meg a muzsikásokat, lassan végleg elmaradtak a vasárnapi táncok. A lakodalmakban az önkifejezés örömével egyszeri és egyetlen élvezettel kitáncolta magát a falu népe. Önmaguk elõtt bizonygatták, hogy semmilyen rájuk erõszakolható fesztivál nem versenyezhet a magyarózdiak hatalmas mélyrõl jövõ fantáziájával. Az egyszerû falusi emberben a falu szelleme élt egy egész emberi társaság teljes átmetszetében. Ez a szellem volt védelme, és védettségében ezt a szellemet õrizte tovább.
– Megmutatom a világnak, hogy nemcsak a táncban vagyok elsõ – biztatta magát Jóska. Kétszer annyit dolgozott, mint mások, építkezésnél mesterséget tanult, a termelõszövetkezetben mindenütt elöl járt. Szolgaságból a gazdák közé emelkedett. Vasárnap Irmával együtt ünneplõbe öltöztek, és hálát adtak Istennek gyarapodásukért a templomban. Megválasztották presbiternek, ez az örökös befogadás jele volt.
Az emberi világ igazi keresztmetszete nem a térben van, hanem befelé, amelyet a "járdakoptató" sohasem ismer meg igazán. Ez a tér a kisközösségek szándékos felbontásával kitágult. A saját kultúráját teremtõ ember ingázott, utazott, hányódott, hamar látott; és elfelejtette meglátni a dolgokat. Lassan arra ébredt, hogy semmit sem lát már igazán. Önmagába néz, ott keresi vagy ott találja meg a temperamentum természetes csillogását. Az anyanyelv zenei és a táncnyelv vadonhajtott, elhasználhatatlan õserejû szavait zárja magába. Ez a földmûves ember erénye és ereje. Ezzel az erénnyel élte életét a Magyarózdról ki nem mozduló ÕRZÕ, Jakab József. Hiába változott a világ, hiába érkeztek haza a "nyelvsántultak" a rafinált élethez illõ, a vonagló és jajgató gitárhanghoz torzult fiatalok. A zárt közösségben ez csak külsõ keret, amelyen belül folyik a tragikus élet üteme és formája. A népi kultúra megszentelt terein izzásig hevített ellentétek közepette járja táncát a szépségteremtõ és az Aranyborjúimádó is. Ki kit gyõz meg?
A szülõföld erejét szívja az elterpeszkedett tömeg, a mohó állati massza, Külsõ megnyilvánulásait felismerjük, de nem állapíthatjuk meg lélektani erejét. Sajnos, Erdély magyarsága is fokozatosan megszûnik önmagához, korábbi formájához hasonlítani. Isten õrizzen meg, hogy csak tömeggé változtassa sorsa. Még nem olyan ijesztõ a helyzet, mivel a mai körülmények között sem indult meg a morál haláltánca. Még élhetünk a tartalékból. Az igazi nagyok a könyvkultúrába is elevent szívnak fel, visszaifjítják az életanyagot. Az örökség az, amire minden kultúrának – a kisebbségi kultúrára különösképp érvényes – szüksége van, hogy gyökértelenné ne váljon.
Jakab József az utolsó esztendõkben a legöregebb táncossal, Bács Jánossal járta a pontozót. Ketten voltak. Nehogy egyedül maradjon a muzsikás elõtt. Tánca meggyógyít a félelem betegségétõl. Elsõ mozdulata után elkezd sugározni. Távoltartó és elragadó, súlytalanná válik, és földet dönget. Újabbnál újabb improvizációival magára fordította a táncházasok, a magyar koreográfusok figyelmét. Európa messzi tájairól érkezõ másnyelvû fiatalok tanulnak tõle pontozni. Tíz év alatt Erdélyben sokat szerepelt, néha maga sem tudta, mit cselekszik: büszke tartásával, a virtussal, megidézte népünk szellemét. Így politizált Jakab Jóska.
Szinte minden magyarországi néptánc- találkozón részt vett. Meghívták, érte jöttek, hogy táncolni tanítsa az anyaországi fiatalokat. Ezeken a helyeken nemcsak bemutatkozott; megméretkezett. A millenniumi évben a Népmûvészet mestere címmel tüntették ki Budapesten. A faluban aligha tudja valaki. Jóska nem dicsekszik, elõttem is visszafogottan mondta el örömét.
– Tudod, ugye, szolgának jöttem Magyarózdra. Most már szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jó gazdaként tartanak számon. Ha táncommal minden magyar elõtt megállom a helyem és szépet hagyok magam után, akkor nem éltem hiába. Elõtted ki merem mondani: nekem a tánc olyan, mint az imádság: megtisztítja a lelkemet.
Kedves és jól tájékozott Olvasó megkérdezi magában, miért szükséges ezt a független jelzõt egy eszmefuttatás címében használni? A válasz egyszerû és idõszerû: választási idõszakban a napilapok sem elkötelezetlenek azért egészében, és a helyi lapok is egy kicsit "odahúznak" valamelyik oldalra. Nem mertem bal- vagy jobboldalt írni, mert a szélsõbaltól a jobbközépig úgyis olyan sok oldal van – azaz pártoskodásban is sokoldalúan fejlettek lettünk.
Kollégám (L. I.) hívott fel telefonon, "Te ismerõs vagy ott, a Népújságnál, szólj már Nekik, mire való ez a sok babonás, sötétvilágú, Rodica asszony-féle hirdetés?" A kérdés fölött (és után) elgondolkoztam én is; valóban, hatvan nap múlva belépünk a harmadik évezredbe? A keresztyénség két évezrede alatt eddig jutott el a krisztusi tanítás és erõ? Közben a Felsõ-Maros menti író-olvasó találkozón egy az egyben feltették egy jó hírben álló református gyülekezetben a kérdést a legilletékesebbeknek, az újság szerkesztõinek. Válaszuk az volt, amit nyíltan vállaltak fekete-fehéren is, amit oda is írnak az apró(?)hirdetés alá: fizetett hirdetés.
Tudom, jogos és törvényes, hisz ma a pénzéért bármit hirdethet az olvasó. Nem vonom kétségbe a Népújság szerkesztõségének jóindulatát, de úgy érzem, felelõsségem felhívni figyelmüket az Önök felelõsségére is. Dátumozás szerint 2000. december 31-én lezárul a második évezred (valójában nem lehet egy éjjeli harangszóval, pár ágyúlövéssel és megszámlálhatatlan kínai petárdával lezárni), és majd számon kérik gyermekeink, unokáink: milyen ízléssel nevelték õket a legnagyobb példányszámú és "Maros megye legolvasottabb napilapja" oldalain.
Nem nyugodtam meg ezek után egyáltalán, de a felelõsséget együtt hordozzuk: én megmondtam!
Apropó, az Önöktõl vett idézet kapcsán jutott eszembe egy másik apróhirdetési gyakorlat. A technika és a média adta nagy lehetõség az, hogy ebben az el-kivándorolt világunkban tudomást szerezhetünk elhunyt barátaink és ismerõseink temetésérõl. Ez jó. Csakhogy ezek a megemlékezések nem arra valók, hogy ki nem élt (ál)költõi tehet(etlen)ségek megnyilvánulásai legyenek. Errõl a magyartanároknak vagy irodalmároknak kellene írni, mert nem csak a padokban, hanem a lapokban is tanítaniuk kell.
Mint lelkipásztor egy vallásos elburjánzásra hívom fel a figyelmet. Nem egyszer idéznek megemlékezésekben, gyászjelentésekben bibliai verseket – hamisan. Mi, református lelkipásztorok, örülünk annak, ha a megyei újság bármely oldalán megjelenik egy-egy bibliai (esetleg teológiai) idézet, ám néhányszor eléggé pontatlanul vagy éppen kedvre alakítottan megjelenõket is idézõjelbe tesznek. Így került idézõjelbe a – különben teológiailag helyes – következõ mondat: aki hisz az Úr Jézusban, ha meghal is él. Ez a mondat a Bibliában így hangzik valójában: "Jézus ekkor azt mondta neki: … aki hisz énbennem, ha meghal is él" (Jn. 11,25 – új fordítás).
Egyébként egy másik bibliai idézet fejezi ki legjobban a híres-hírhedt fehér mágiakirálynõk elleni hit- és rációharc közös útját: "egymás terhét hordozzátok" (Gal 6,2).
Marosvásárhely, 2000. november 5-én
Húsz oldalon, gazdag tartalommal jelenik meg a Szászrégen és Vidéke címû lap novemberi száma. A friss újság néhány írására hívjuk fel a figyelmet. Az RMDSZ jelöltjei választási programjukról szólnak. Kelemen Atillát idézzük: "Eljött az ideje annak is, hogy kimondjuk, milyen Erdélyt akarunk? Erdély az a terület, ahol a romániai magyarság többnyire él. Itt, Erdélyben, a gazdasági tényezõk erõsítése a fontos, hiszen a mi jövõnk tényleg Erdélyben van, a mi jövõnket itt kell elképzelni és nem az elvándorlást kell bátorítani, hanem az otthonérzetet kell fokozni a magyarságban. Olyan életkörülményeket, olyan életminõséget kell biztosítani a romániai magyarságnak, hogy a szülõföldjén, Erdélyben jól érezze magát." Bemutatkozik két városi tanácsos, Erõs Csaba és Bíró Albert. Csernátoni József múltidézõ írásának címe: Pannonhalma. Bíró Donát a Szászrégentõl alig négy kilométerre fekvõ Beresztelkérõl közöl bemutató írást, annak is elsõ részét. Lakóinak alapvetõ foglalkozása a földmûvelés és az állattenyésztés. Földje termékeny, kiválóan alkalmas gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztésre. Ezek mellett megélhetési lehetõséget biztosít a faluban mûködõ pékség, két tejbegyûjtõ- és tejfeldolgozó magánvállalkozás, két, exportra termelõ bútorgyártó vállalat, egy hegedûkészítõ magánvállalkozás, valamint a régeni vállalatokban, kereskedelmi egységekben végzett munka. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Beresztelkén 1148 lakos él, 635 magyar, 418 román, 87 roma, 8 német. 679 református, 399 ortodox, 36 római katolikus, 11 görög katolikus, 3 unitárius, 19 egyéb. Beresztelke községhez tartozik közigazgatásilag Magyar(Nagy-)fülpös és Kisfülpös.
Az ötven éve elhunyt Bánffy Miklósra emlékezik Pakó Benedek. "Õ