|
LII. évfolyam 255. (14613) |
2000. november 2., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Tovább rontják a betegellátást!
A sajtóban közzétett meglepô hirdetés értelmében a Megyei Kórház igazgatósága közli Marosvásárhely lakosságával, hogy november elsejétôl a gyermekpoliklinikán megszûnik az ügyelet, s hogy sürgôsségi esetekben ezentúl kikhez fordulhatnak az érdekeltek. Látszólag egyszerûnek tûnik a megoldás, és mégis sok kisgyerekes családnak nem kevés elkeseredettséggel kell tudomásul vennie, hogy ezzel az intézkedéssel megszûnni látszik az a biztos hátország, ahol éjszakánként és a hétvégeken eligazították, tanáccsal látták el a beteg gyermekéért aggódó szülôt. Újra annak vagyunk tanúi, hogy a betegek érdekeinek mellôzésével igazítják erre- arra az egészségügyi ellátást?
Hadd egészítsük ki a tények ismertetését azzal, hogy egy több évtizede mûködô, jól bevált szolgálatról van szó, amelynek keretében egy gyermekgyógyász szakorvos, vagy a gyermekgyógyászat területén dolgozó általános orvos, két gyermekgyógyász asszisztens, valamint egy mentôkocsi állt a segítséget kérôk rendelkezésére. Ha kellett, beadták az éjszaka esedékes injekciót, hétvégén elvégezték a szükséges kezelést, és olyan sürgôsségi esetekben, amikor a szülô úgy érezte, hogy nem szorul a mentôszolgálat segítségére, esetleg még lábon el tudja vinni vizsgálatra a gyerekét, de nem szeretne tanácstalanul nekimenni az éjszakának, megállapították a diagnózist, és kórházba utalták a gyermeket, illetve felírták a szükséges gyógyszereket.
– Miért kellett tehát megszüntetni azt, ami valóban jól, a többség megelégedésére mûködött? – tettük fel a kérdést az egészségügy berkeiben mindazoknak, akik ebben a kérdésben illetékesek, illetve döntési joggal bírnak.
Dr. Osan Virgil fôorvos, a Megyei Kórház igazgatója elmondta, amit Laurentiu Petru gazdasági igazgató is megerôsített: már jó ideje megszûnt a törvényes keret, amelynek alapján az ügyeletet végzô személyeket fizetni tudták, egy járóbeteg-rendelô intézetnek ugyanis a vonatkozó jogszabá-lyok értelmében nincsen joga ügyeletet fenntartani. Ez a feladat a törvények értelmében a családorvosokra hárul, akik csoportokat alkotva kellene hogy ellássák a hozzájuk feliratkozott pácienseket mind éjszakánként, mind pedig hétvégén.
Dr. Sánta Dóra fôorvos, a Családorvosok Megyei Egyesületének elnöke szerint a Biztosítási Pénztár csak heti 35 órára kötött velük szerzôdést, amibe nem férnek bele az ügyeletek, s azok az orvosok, akik kezdetben meg akarták ezt a tevékenységet szervezni, azt a választ kapták, hogy a pénztárnak nincsen anyagi fedezete az ügyeletekért járó költségekre, így gyermekhez tehát csak hároméves korig kötelesek házhoz menni sürgôsség esetén.
Az október 31-rôl november 1-jére virradó éjszaka volt az utolsó, amikor még mûködött az ügyelet.
Este 10 óra körül egy család érkezett vissza a rendelôbe a röntgenképpel. A négyéves leányka fojtottan köhög, arcán lázrózsák égnek. Az anya, az apa és a nagymama kíséri. A szolgálatos orvosnô megnézi a felvételt és mondja is a diagnózist: a röntgenképen jól látható a kétoldali tüdôgyulladás. Gyógyszert ír, és tanácsokkal látja el a családot.
Kérdésünkre, hogy miért fordultak az ügyeletes orvoshoz, elmondják, hogy a családorvos már egy hete csak Paracetamol kúpot ír fel a kislánynak, akinek az állapota mind rosszabb lett. S mivel volt már tüdôgyulladása, amit korábban sem ismert fel a családorvos, sôt kifejtette, hogy ô nem ért a röntgenkép értelmezéséhez, az ügyeletes orvos segítségét kérték, láthatóan eredménnyel.
Kétgyermekes anya nyugtázza elkeseredetten, hogy megszûnik az ügyelet, de továbbra is lesz vakbélgyulladás, kéztörés, magas láz, súlyos influenza, meg sok más egyéb betegség, ami hét végén illetve éjszaka okozott nagyobb gondot, és amit a járóbeteg-rendelôben ügyeletezô orvos ismert fel.
Dr. Muresan Ana, a Papiu líceum iskolaorvosa az utolsó, aki ügyeletezik a poliklinikán. Gyakran teszi, ahogy egyébként kollégái közül jó néhányan, akik az átlagosan 16 ezer lejes órabérre rászorulnak, vagy szakmai szempontból szívesen vállalják az ügyeletet. A középkáderek hasonlóképpen, akiknek Gunea Liliana szerint 10-15 ezer lej jár egy éjszakára. A betegnyilvántartó könyv szerint az elmúlt szombaton 56, vasárnap 46 esetet láttak el, s hat, illetve négy alkalommal mentek ki házhoz. A legváltozatosabb problémákat kell megoldaniok, a sürgôsségi sebészeti esetektôl kezdve az egyszerû injekcióig, s a legfontosabb a betegek szûrése és eligazítása. A doktornô szerint ebben az átmeneti idôszakban azért is indokolt és fontos az ügyelet, mivel a családorvosok egy része, azok közül, akik korábban csak a felnôttellátásban dolgoztak, nem tud mit kezdeni a csecsemôkkel, és elôfordul, hogy nem ismerik fel a diagnózist, esetenként ellenjavallt gyógyszereket vagy a nem megfelelô adagot írják fel. Véleménye szerint azok a szülôk, akik babát várnak, vagy csecsemôjük van, olyan családorvost kellene hogy válasszanak, aki korábban gyerekorvosként is dolgozott. Ugyanakkor kételkedik abban, hogy a két gyermekklinikán el tudnák látni az eseteket, mivel két ügyeleti vonalat csak az alorvosok segítségével tudnak biztosítani, ez utóbbiaknak pedig sok esetben nincsen döntési lehetôségük, és tapasztaltabb kollégájuktól kell segítséget kérniük. Ha viszont az ügyeletes orvosnak az osztályon van olyan súlyos betege, aki mellôl nem tud elmozdulni, akkor pillanatnyilag nem tud segíteni a járóbeteg gyereken.
– A mentôautó gépkocsivezetôjétôl tudtuk meg, hogy holnaptól nem jönnek, ami megdöbbentô volt számomra – vélekedik Gunea Liliana. 1981 óta ügyeletezek, s mivel szeretem ezt a munkát, nemrég adtam át az iskolaorvosi rendelôt, ahol dolgoztam, és átjöttem teljes munkaidôben ide. Nem kaptunk sok pénzt ezért az ügyeletért, mi, középkáderek, de volt, akinek ez is számított. És nem hiszem, hogy olcsóbb lesz, ha azokhoz az esetekhez, akik eljöttek ide a poliklinikára, ezentúl a mentôkocsit veszik igénybe.
Dr. Muntean Ioan professzor, a megyei kórház épületében mûködô 1-es Számú Gyermekklinika vezetôje, akitôl azt kérdeztük, hogy miképpen készültek fel a megszaporodó sürgôsségi esetek ellátására, beszámolt arról, hogy volt már próbálkozás arra, hogy a járóbeteg- rendelôben mûködô ügyelet a klinikai szolgálat második vonala legyen, de akkor sem találták meg a törvényes keretet ennek a szerkezetnek a fenntartására. Jóváhagyás most sincs erre, s az elkövetkezô napok tapasztalata dönti majd el, hogy miképpen fognak eljárni. Véleménye szerint azonban a beteg gyermekek ellátása a háziorvosi ügyelet, valamint a mentôszolgálat dolga lenne, amelynek orvosai gyermekgyógyászati képzésben is részesültek, s ennek a továbbiakban sincs a klinika részérôl akadálya.
Dr. Kiss Éva elôadótanár, az egyetem mögötti 2-es Számú Gyermekklinika vezetôje elmodta, hogy megpróbálnak eleget tenni az elvárásoknak, s úgy megszervezni a tevékenységet, hogy a járóbeteg- sürgôsséget is ellássák.
Dr. Sglimbea Doina, a gyermekpoliklinika vezetô fôorvosa szerint számára a legfájdalmasabb, hogy az ügyeletet meg kellett szüntetni, miután évtizedeken át minden nehézség ellenére, és az utóbbi idôben dr. Benedek Imre reformügyi igazgató közvetlen támogatásával fenntartották. A fôorvosnô azt szeretné, ha együttesen mégis megtalálnák a módot arra, hogy tovább mûködhessen az ügyelet. Egyelôre annyit tudtak tenni, hogy a járóbeteg-rendelô ajtaján feltüntetett tájékoztatás mellett két-három éjszaka önkéntes középkáderek tájékoztatják a hozzájuk fordulókat.
Dr. Ivanici Ioan fôorvos, a Mentôszolgálat igazgatója aggódik, hogy megszûnt az ügyelet, amely számára a mentôkocsit minden este biztosították, s így a csecsemôket valamint a kisgyermekeket szakorvos látta el a lakhelyükön. Az új helyzetben, amikor a szolgálatnak kell kiszállnia a gyermeksürgôsségi esetekhez, arra számít, hogy éjszakánként 20-30-cal nô a kérések száma, holott így is nagyon kevesen vannak. Mivel nincs lehetôségük arra, hogy gyermekgyógyász szakorvosokat alkalmazzanak, úgy véli, hogy azt tehetik, hogy a lehetô leggyorsabban kórházba szállítják a beteg gyereket. Véleménye szerint törvényes alapon a végsô és biztos megoldás az lehet, ha megszervezik a családorvosi ügyeletet városrészenként legalább.
Végül dr. Benedek Imre fôorvos, a Közegészségügyi Igazgatóság reformügyi vezetôje nyilatkozott a Népújságnak. Benedek doktor szerint az európai normák értelmében, amelyekhez Romániának is alkalmazkodnia kell, a családorvosoknak hozzáértôen el kell látniok mind a gyermekeket, mind a felnôtteket. Mivel a megváltozott törvényes elôírásokban nem szerepel, hogy a járó-beteg- rendelôben dolgozó gyermekgyó-gyász szakorvosok ügyeletet teljesítsenek, a beteg gyermekek ellátása a két gyermekklinika megerôsített ügyeletére hárul az elkövetkezô idôszakban, ahol az alorvosok segítségét veszik igénybe, a mentôszolgálatnak pedig az utasítások alapján kötelessége lesz a gyermeksürgôsségi eseteket is megoldani.
Ha valóban ez lesz a végsô megoldás, és semmilyen formában nem találnak módot arra, hogy visszaállítsák az éveken át jól mûködô ügyeletet, mi csak abban reménykedhetünk, hogy "a sok bába közt nem fog elveszni" egyetlen kisgyermek sem.
Talán nem lenne haszontalan, ha az egészségügyi ellátás alapjait érintô változtatások elôtt a lakosság véleményére is odafigyelnének. Végtére is az adófizetôk zsebébôl állnak elô idôrôl idôre reformnak nevezett újdonságokkal.
Miután kedden a Gyógyszerészek Országos Patronátusa Maros megyei szervezetének az Egészségbiztosítási Pénztár vezetôségével folytatott megbeszélésén a gyógyszerészek semmilyen biztosítékot nem kaptak arra, hogy a pénztár rövid idôn belül kifizeti az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek ellenértékét, tegnaptól a magángyógyszertárak megtagadták a gyógyszerkibocsátást. A marosvásárhelyi fôtéri patikákban tegnap alig-alig volt vásárló.
Dr. Mihai Porutiu, az Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója és a gyógyszerészek tegnap sem jutottak konszenzusra. A vezérigazgató a Népújság kérdésére elmondta, hogy olyan gyógyszerészekkel folytatott tárgyalást, akik több gyógyszertárat mûködtetnek és akikrôl feltételezte, hogy az adott körülmények között is hajlandók kibocsátani az ingyenes és ártámogatott gyógyszereket. Neki – mondotta –, mint a biztosító vezérigazgatójának, kötelessége mindent megtenni azért, hogy a betegeket kiszolgálják. Azonban a gyógyszerészeket nem sikerült meggyôzni, mert szolidaritást vállaltak kollégáikkal.
Mariana Moldovan, a Gyógyszerészek Országos Patronátusa Maros megyei szervezetének elnöke tegnap azt nyilatkozta, hogy a gyógyszerkibocsátás mindaddig szünetel, amíg a pénztár nem fizet. Bîndila Eugenia, az az 1918. December 1. úti Aesculap gyógyszertár vezetôje elmondta, furcsának tartja, hogy a betegek a gyógyszertárból vita, veszekedés, hangoskodás nélkül, a sorsukba beletörôdve, fásultan távoznak, valószínûleg addig, amíg otthoni tartalékuk és türelmük tart.
Mivel október 25-én, az átadás napján nem volt lehetôség részletesen tájékoztatni a Szállításügyi Minisztérium, a fôvállalkozó, illetve a kivitelezôk képviselôit az E 60-as országút Torda és Kutyfalva közötti szakaszán a rehabilitációs munkák után tapasztalt hiányosságokról, Virág György, a megyei tanács elnöke nem írhatta alá az átvételi jegyzôkönyvet. Ezután a nemzeti utak megyei kirendeltségének szakemberei összeállították azoknak a munkálatoknak a lajstromát, amelyeket a kivitelezôknek záros határidôn belül el kell végezniük, illetve ki kell javítaniuk, majd október 31-én a tanács nevében az elnök aláírta a jegyzôkönyvet.
– Az átvételt ideiglenesnek tekinti a megyei tanács. Mindezek után levélben fordultunk Anca Boagiu miniszter asszonyhoz és az országutak vezérigazgatóságához (AND), amelyben megfogalmaztuk azokat az igényeket, amelyeket évek óta többször felvetettünk az E 60-as út rehabilitációjával kapcsolatosan. Ezek, mint már említettem, továbbra is az Ákosfalva és Nyárádtô közötti megyei út átminôsítése nemzeti úttá és ezzel egy idôben ennek megfelelô megerôsítése és kiszélesítése. Továbbá felvetettük azt is, hogy a vidrátszegi repülôtér és Marosvásárhely közötti szakaszt bôvítsék ki négysávosra, figyelembe véve a most már jóváhagyott és megépítendô Brassó – Kolozsvár autópálya nyomvonalát, amely a tervek szerint valahol Szászbonyha és Marosugra között fog csatlakozni a jelenlegi E 60-as úthoz. Megjegyeztük azt is, hogy az összes fontosabb emelkedôkön (Vácmány, Balavásár, Szásznádas) alakítsanak ki kapaszkodó sávot, továbbá kértük, hogy építsék meg a balavásári vasúti átjáró fölötti viaduktot is.
Mindezeket az igényeket azért tartjuk fontosnak a munkálatok alatt megvalósítani, mivel a leendô autópálya építése nem valószínû, hogy 2005 elôtt elkezdôdik, másrészt pedig ilyen nagyarányú útjavítást nem fognak végezni néhány éven belül – tájékoztatta a Népújságot Virág György.
A szakemberek 15 féle kifogást vetettek papírra, amelyek egy részét az utászoknak 2001. május 31-ig, másokat pedig június 30-ig ki kell igazítaniuk.
Nagy sikerû RMDSZ-fórum Magyarón
A magyarói magyar közösség példamutató az összetartásban, a hagyományôrzésben, de példamutató a helyi magyarok és románok egymás kultúrájának tiszteletére, a nemzetek közötti egyenlôségre alapozott együttélése is – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ kedden, Magyarón tartott nagy sikerû választási fórumán. A Szászrégen vonzáskörzetében lévô település lakói, valamint az ez alkalomra a környezô falvakból is nagy számban érkezo érdeklodok, öregek és fiatalok zsúfolásig megtöltötték a helyi mûvelôdési ház termét. A szövetség regionális értékeket és érdekeket felvállaló politikájának idôszerûségét jelezve ugyanakkor a szövetség elnökét, Virág Györgyöt, a Maros Megyei Tanács elnökét, Makkai Gergely képviselôjelöltet, Márk Endrét és Iszlay Árpádot, az RMDSZ Szászrégen kerületének vezetôit, Szepessy Lászlót, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatóját a helyi románság számos tagja is fogadta.
Idôszerûsége kapcsán a reformáció ünnepének eszmei jelentôségérôl szólva Markó Béla rámutatott: Erdély történelmében hosszú, sok vérrel és könnyel áztatott út vezetett el addig, hogy a vallások egymás elveit, hitét tiszteletben tartva, békében éljenek egymás mellett. Ennek az áldozatos küzdelemnek az eredménye, hogy míg Európában még javában dúlt a vallási üldöztetés, Erdélyben elsôként kimondták a teljes vallásszabadságot – emlékeztetett a szövetségi elnök.
Ugyanakkor – vont párhuzamot az elnök – az RMDSZ tízéves küzdelme sem volt elegendô, s még hosszú az út a nemzetek közötti tényleges egyen- lôség megteremtéséig Romániában. Ezt a folyamatot mindenáron folytatnunk kell, ezen az úton tovább kell mennünk – hangsúlyozta Markó Béla, aki még leszögezte: az elmúlt négy évben az RMDSZ- nek sikerült tartós eredményeket elérnie az anyanyelvhasználat, az anyanyelvû oktatás terén, a földtörvény megszü-letésével pedig a magyarság számára lehetôség nyílik az elkobzott földek visszaszerzésére is.
– Meggyôzôdésem, hogy akárcsak a törvény megalkotása esetében, ennek alkalmazása sem valósulhat meg az RMDSZ kitartó politikai erôfeszítései nélkül. Ezért kell ott lennünk a parlamentben, ezért kell mindannyian elmenjünk szavazni november 26-án – hangsúlyozta a szövetség elnöke, majd figyelmeztetett: az RMDSZ választási sikeréhez az erdélyi magyarság tudatos, erôs összefogására van szük-ség. – Egy hónap múlva már késô, no-vember 27- én is késô már. November 26-án kell összefognunk, mert ezen a napon dôl el, hogy az RMDSZ milyen erôvel képviselheti majd az erdélyi magyarságot a parlamentben – szögezte le Markó Béla.
A szövetség programjáról, politikai és közösségi célkitûzéseirôl szólva az elnök még közölte: az elkövetke- zôkben az RMDSZ kiemelt figyelmet szentel a falusi, termelôszövetkezeti nyugdíjak emelésével kapcsolatos kérdéseknek, de ugyanilyen hangsúlyt kapnak majd a fiatalok életkörül-ményeinek javítását, az itthonmaradás feltételeinek megteremtését célzó feladatok is. – Véget kell vetnünk a munkaerô kivándorlásának, az a feladatunk, hogy a munkát hozzuk a munkaerôhöz – mutatott rá.
Az RMDSZ képviselôi, Virág György, Makkai Gergely, Iszlai Árpád többnyire a Maros megyében és a térségben elkezdett infrastrukturális és szociális beruházásokra, valamint a fórumon részt vevô lakosság konkrét gondjaira vonatkozó felvetésekre válaszoltak. A találkozón elhangzott: az RMDSZ erôfeszítései nyomán, Borbély László államtitkár hozzá-járulásával az elmúlt években több száz milliárd lejes nagyságrendû ivóvíz-, gáz- és úthálózat- fejlesztési programok indultak be a térségben, amelyek nyomán Magyarón és a környezô falvakban is egy- két éven belül megoldódnak a több évtizedes víz- és gázellátási gondok.
A fórumon számos felszólaló a bizalmáról és teljes támogatásáról biztosította az RMDSZ képviselôit. Bartha József holtmarosi református lelkipásztor az erdélyi magyarság vá-lasztásokon való egységes részvé- telének fontosságáról beszélt és maga is arról biztosította a szövetséget, hogy a választásokon a környék magyar lakossága testületileg elmegy majd szavazni az érdekvédelmi szervezetre.
A rendezvény befejezô részében a példaértékû közösségi munka elis- meréseként a szövetség elnöke ünnepélyes keretek között RMDSZ-zászlót nyújtott át a község polgármesterének, Kocsis Adalbertnek. A nagy sikerû fórumot a fiatalokból álló magyarói hagyományôrzô csoport helyi népdalokból és táncokból álló színvonalas mûsora zárta.
Bizonyos "nemzetes urak" jó, radikális dühvel, már megint oldalba rúgták az RMDSZ-t. Soha nem ismernek fair playt, eleganciát, és nem tartják be a köztes távolságot, mert nyomulnak patkolt könyökkel, hacsak valami haszon fénylik ebben a bozótban. Ezek a mindenre kapható urak nem ismernek tisztességes játékszabályokat, kimerítenek – ha úgy adódik – minden elvtelen kockázatot. Ezen vitézkötések (átvitt) értelmezési dolgában úgy állok mostanában, hogy csak kopott bogozmányoknak látom a zsinórokat a naftalinos kabátokon. Pedig úton- útfélen, kopjafák tövében azt kell látnunk és hallanunk, hogy ôk az "igazi jó magyarok", s hogy csárdást húzatnak vagy búsmagyart, a helyzettôl függ persze: lesben vannak-e vagy civilben. Ráadásul: amit nem tudtak Töhötömék, azt káprázatosan teszik most Tehetemék: egyszerre két nyeregben lovagolnak. Megélhetési magyarok.
Több szem többet lát, kánonban olvastatom a családdal: kerületi RMDSZ-elnök független képviselôjelöltnek gyûjt aláírásokat. Ez idáig nincs is semmi baj, elvégre mindenki azt csinál a szájával és kezével, amit éppen akar, de az sehogy sem fér a fejembe, miért tûz akkor stilizált tulipánt ünnepélyes zakójának hajtókájába a függetlenesdit játszó szervezeti magyar. Aki tagja mellesleg a Területi Képviselôk Tanácsának, és neve, mit ád isten, a képviselôlistán is rajta találtatik. Talán fénymásoltatott is belôle egyet-kettôt, hogy hajdani dicsôségrôl mesélhessen majdan…
Na jó, vehetjük úgy is: a langyos szervezeti közmunka senkit sem kötelez feltétlen hûségre, de akkor már igazán habos lesz a torta, amikor azt kell látnunk, hogy az urak, vagy az úr az RMDSZ-t egy szelídebb és jó fajta, tarka alpesi fejôstehénnel téveszti össze, s nem mulasztana el az istenért hasznot húzni belôle. Mert fej az úr az eremdéesz nevében, havonta több milliót, sorban áll pénzéért fent, a magas tanácson, ahová mégiscsak nem függetlenként jutott be. Vagy nagy sunyin haszonélvezeti radikalizmust testesítünk, testesítünk?
Azt mondják, minden a nézôpont kérdése. Tisztességes tartásról, nemzeti elkötelezettségrôl papolni hosszasan lehet kis tereken, kétszemélyes találkozókon: gomblyukban kókadt tulipán. Emlékszem, nemzeti közösségünk romlása kapcsán valamiféle egyenes és görbe gerincekrôl beszélt kuláklistára felüldözött hétosztályos nagyapám.
Kritikus idôpont, várjuk ki a végét, lássuk, mit hoz ez a nagyvonalú játék. Majd ha érdekképviseletünk valami "isteni kegy" folytán nem jut be a parlamentbe, akkor majd lesz idônk – ha nem egyéb: sportból – elemezgetni az efféle sorozatos radikális sarokrúgásokat. Öngólokat, mondanám, mert azért megnéznénk szívesen az RMDSZ álláspontját: miként dönt e színeváltozók ügyében. Mert az ilyen vitézekbôl még egy-kettô is túl sok az RMDSZ nyakán. Fejjenek csak függetlenül más gyepeken. De valójában mit is tehet az RMDSZ… Beéri Csapody Miklós elhíresült mondásával: vannak megélhetési magyarok?
Öt nagy kapacitású úttisztító gépet, illetve többféle típusú konténert, s mintegy 2500 eurokukát lízingelt a marosvásárhelyi Salubriserv Rt. egy magyarországi cégtôl. Az autók üzemeltetésétôl a szemétszállítás javulása remélhetô, a bérelt kukákkal pedig a szolgáltatás minôségét szeretnék javítani.
Pár napja érkezett Marosvásárhelyre a Mercedes alvázú, Rotopress forgóhengeres szemétszállító és tömörítô gép, egy Variopress dugattyús tömörítô autó, kétfajta konténerszállító, valamint egy MHF típusú járdaseprô. Ez utóbbihoz 30 darab 5 köbméteres konténer tartozik, illetve 5 db 10 köbméteres görgôkonténer, valamint 5 db 20 és 10 db 30 köbméteres tárolókonténer. A Salubriserv ezenkívül kapott 1750 db 240 és 750 db 120 literes használt, de jó állapotban levô eurokukát.
– A célunk az, hogy ezekkel a konténerekkel egységesítjük az edényzetet – részletezte tegnap szándékaikat Karácsony Erdei László igazgató. – Egyelôre a lakótársulásoknál cseréljük le szükség szerint a konténereket. Ezek havi bére 7000 lej lesz. A kukák cseréjével nem változik a szemétdíj. A Salubriserv Rt. – tudtuk meg – azzal teszi hatékonyabbá tevékenységét, hogy a nagy kapacitású gépek üzemeltetésével kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, mégis, egyszerre több szemetet gyakrabban lehet elszállítani, amivel üzemanyagot is spórolhatnak. A konténerek egységesítésével azt akarják elérni, hogy egy-egy lakónegyedbe csak egy autó járjon ki, nem többféle. A héten a cég gépparkja egy 17 tonnás hulladékkompaktorral gyarapszik, amely a marosvásárhelyi szeméttelepen fog dolgozni.
Dr. Dávid Ibolya, Magyarország igazságügy- miniszterének kezdeményezésére a román igazságügyi tárca vezetôjével, Valeriu Stoicával, valamint az aradi helyhatóságokkal folytatott tárgyalásai eredményeképpen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanú emlékére emelt Szabadság-szoborcsoport tavaly kikerült várbörtönébôl, ahol az elmúlt évtizedek alatt rejtve volt. A szoborcsoportot az aradi minorita rendház udvarán helyezték el, ahol azóta is sok látogató keresi fel. A tavalyi megemlékezés alkalmából, amelyen Dávid Ibolya is részt vett, elhangzott az az ígéret, hogy az emlékmûvet a magyar és a román hôsök tiszteletére kialakítandó emlékparkban állítják fel, de ez nem történt meg. Marosvásárhelyi látogatása alkalmából azt kérdeztük a miniszter asszonytól, hogy lát-e valós esélyt erre, s a múlt évi megegyezés nem marad-e üres ígéret, mint a román fél részérôl Aradon tett annyi egyéb fogadalom.
– Egy biztos, a szobor kint van. Lehet. hogy egy ideig még darabokban lesz, de ennyi év után egy-két esztendôt, s akár egy-két évtizedet is ki fog bírni a minoriták udvarán, ahol a felújítása is megkezdôdhet – válaszolta Dávid Ibolya. A célunkat tehát elértük, a szoborcsoport kikerült a várból. A kezdeményezést a közös park létrehozására megtettük a múlt évben, innen kezdve a további kezdeményezés, mivel a tavaly a meghiúsításban nagy része volt a román hatóságoknak, nem a mi dolgunk. A romániai helyhatósági választásokat követôen polgármesterváltás volt Aradon is, s a megválasztott polgármester a legnagyobb készségét mutatta ki azzal is, hogy koszorúzott, és fogadást adott a magyar delegáció tiszteletére, egy ígéretet is téve, hogy rajta nem fog múlni az emlékpark létrejötte. Javaslata az volt, hogy üljünk le, és tárgyaljunk, amire mi készek vagyunk, tehát innen kezdve várjuk az ô kezdeményezô lépésüket, és minden egyes alkalommal a minoriták udvarán meglátogatjuk a szoborcsoportot.
A kérdést, hogy román részrôl van-e valami akadálya az emlékpark létrehozásának, feltettük Valeriu Stoica miniszternek is, aki azt válaszolta, hogy az igazságügyi minisztérium megtette, amit ígért, a többi, s utalt itt a szobor restaurálására és felállítására, a mûvelôdési tárca, valamint a helyhatóságok dolga.
Kérdés, hogy valóban állják-e az ígéretüket.
Eladták a távolsági autóbuszjáratokat üzemeltetô Transport Calatori Rt. részvénycsomagjának a felét. A szerdán délelôtt megtartott árverésen Florin Vlas, a Voiajor cég tulajdonosa ígért a legtöbbet, így másfél milliárd lejért övé lett a társaság igazgatásának a joga. A licit elkezdése elôtt kizárták a kecskeméti Kunság Volánt.
Az Állami Vagyonalap helyi munkapontja által felkínált 49,68%-os részvénycsomag papíron ugyan nem biztosít korlátlan döntéslehetôséget, azonban a másik 50%-os aktívum megoszlása mégis lehetôvé teszi ezt, 18% ugyanis az ún. kuponos privatizációt követôen került magánszemélyek kezébe, 32% pedig vitatott PAS-tulajdon, jelenleg per folyik érte a vállalat és az Eurotour között a legfelsôbb bíróságon.
Öten jelentkeztek a szerdai versenytárgyalásra, ebbôl három cég: a kecskeméti Kunság Volán, a Transport Calatori Rt. Dolgozói Egyesülete és a dicsôszentmártoni Zahura Kft., valamint két magánszemély, Ionel Chirita és Florin Vlas. A jelentkezési iratcsomó összeállításában talált hiányosságok miatt még azelôtt, hogy a 25.000 lejes kikiáltási árat nyilvánosságra hozták volna, bejelentették, hogy a magyarországi társaságot kizárták. A részvények árát végül is 20%-kal tornázták a kikiáltási ár fölé, Florin Vlas 30.000 lejes névértéken jutott hozzá a csomaghoz, amelyért így összesen 1,5 milliárd lejt fizet.
– Szeretem biztos dolgokba fektetni a pénzem – nyilatkozta a licitet követôen Florin Vlas. – Az Utasszállító Vállalat elsôsorban a vagyona szempontjából volt vonzó számomra. Elsôdleges célom ugyanis egy nagy üzemanyag-lerakatot nyitni, ehhez pedig jókora területre van szükségem. Másodsorban nemzetközi turisztikai ügynökséget szeretnék létrehozni a gyerekeim számára, mert meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a jövôben ez igen kifizetôdô üzleti lehetôséget jelent majd és Romániát is kivezetheti a jelenlegi válságból. A társaság tulajdonképpeni profilját figyelembe véve, annyi járatot tervezünk megôrizni, ahányról bebizonyosodik, hogy szükség van rájuk. Az autóbuszparkot is felújítanánk, Németországból tervezek új közszállítási jármûveket hozni – mondta Florin Vlas.
Amikor egyik olvasónk különösképpen érdeklôdött az iránt, milyen jelentéstartalma van címbeli szavunknak, hirtelen nem is gondoltam arra, mi mindent lehet elmondani errôl a szóról. Mindössze három hang alkotja, de különféle összetételekben (egybe- vagy különírva) a jelentések gazdag sorát tárja elénk, így szókészletünk gazdagítója. Bár azt is el kell mondanom róla, hogy eredetérôl a mai nyelvtudomány eredményei alapján nem sokat tudunk. Történeti szótárunk ismeretlen eredetûnek tekinti, és számos példával bizonyítja, hogy már az 1200-as esztendôktôl kezdve nyelvünk szerves részét alkotja. A teljesség mellôzésével hadd utaljak fontosabb jelentéseire, írására.
Melléknévi jelzôként ilyen jelentéseivel találkozunk: nem látó (vak koldus, vak ló, vak szem, vak tyúk); sötét, homályos (vak börtön, vak tükör); elvakult (vak tömegek); gondolkodás, megfontolás nélküli (vak engedelmesség, vak szenvedély, vak eszköz); beavatkozással nem irányított (vak erô, vak véletlen).
Elôtagként egybeírjuk a vak-ot akkor, ha az imént felsorolt jelentések közül egyik sem illik hozzá világosan. Pl. vakbarázda (= fel nem szántott földsáv); vakeset (= véletlen); vakhír (= alaptalan rémhír); vaklárma (= alaptalan hír nyomán támadt izgalom); vaktöltény (= éles lövedék nélküli töltény); vakírás (= a billentyûre nézés nélkül végzett gépírás); vakrepülés (= csak a mûszerekkel való tájékozódás alapján végzett repülés); vakbuzgóság (= más vallási nézetekkel szemben való türelmetlenség); vakhit (= feltétlen, kritikátlan hit); vakablak (= ablakforma- mélyedés); vakbél (= a vastagbélnek féregnyúlványban végzôdô része) stb.
A vak szót olykor bántónak, kíméletlennek érezzük e súlyos testi fogyatkozás megnevezésére, ezért helyette tapintatosabb a választékos és szépítô világtalan szó vagy a kevésbé bántó nem látó kifejezés. A vak melléknév és fônév különféle átvitt jelentésárnyalatai természetszerûen helyénvalók. Pl. vak szerencse, vak véletlen, vak bizalom; a szerelem vak; vakon engedelmeskedik. A fogyatékos látású embereket újabban csökkentlátónak nevezik. Helyesebb a csökkent vagy fogyatékos látású szóalak.
A magyarói magyar közösség példamutató az összetartásban, a hagyományôrzésben, de példamutató a helyi magyarok és románok egymás kultúrájának tiszteletére, a nemzetek közötti egyenlôségre alapozott együttélése is – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ kedden, Magyarón tartott nagy sikerû választási fórumán. A Szászrégen vonzáskörzetében lévô település lakói, valamint az ez alkalomra a környezô falvakból is nagy számban érkezo érdeklodok, öregek és fiatalok zsúfolásig megtöltötték a helyi mûvelôdési ház termét. A szövetség regionális értékeket és érdekeket felvállaló politikájának idôszerûségét jelezve ugyanakkor a szövetség elnökét, Virág Györgyöt, a Maros Megyei Tanács elnökét, Makkai Gergely képviselôjelöltet, Márk Endrét és Iszlay Árpádot, az RMDSZ Szászrégen kerületének vezetôit, Szepessy Lászlót, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatóját a helyi románság számos tagja is fogadta.
Idôszerûsége kapcsán a reformáció ünnepének eszmei jelentôségérôl szólva Markó Béla rámutatott: Erdély történelmében hosszú, sok vérrel és könnyel áztatott út vezetett el addig, hogy a vallások egymás elveit, hitét tiszteletben tartva, békében éljenek egymás mellett. Ennek az áldozatos küzdelemnek az eredménye, hogy míg Európában még javában dúlt a vallási üldöztetés, Erdélyben elsôként kimondták a teljes vallásszabadságot – emlékeztetett a szövetségi elnök.
Ugyanakkor – vont párhuzamot az elnök – az RMDSZ tízéves küzdelme sem volt elegendô, s még hosszú az út a nemzetek közötti tényleges egyen- lôség megteremtéséig Romániában. Ezt a folyamatot mindenáron folytatnunk kell, ezen az úton tovább kell mennünk – hangsúlyozta Markó Béla, aki még leszögezte: az elmúlt négy évben az RMDSZ- nek sikerült tartós eredményeket elérnie az anyanyelvhasználat, az anyanyelvû oktatás terén, a földtörvény megszü-letésével pedig a magyarság számára lehetôség nyílik az elkobzott földek visszaszerzésére is.
– Meggyôzôdésem, hogy akárcsak a törvény megalkotása esetében, ennek alkalmazása sem valósulhat meg az RMDSZ kitartó politikai erôfeszítései nélkül. Ezért kell ott lennünk a parlamentben, ezért kell mindannyian elmenjünk szavazni november 26-án – hangsúlyozta a szövetség elnöke, majd figyelmeztetett: az RMDSZ választási sikeréhez az erdélyi magyarság tudatos, erôs összefogására van szük-ség. – Egy hónap múlva már késô, no-vember 27- én is késô már. November 26-án kell összefognunk, mert ezen a napon dôl el, hogy az RMDSZ milyen erôvel képviselheti majd az erdélyi magyarságot a parlamentben – szögezte le Markó Béla.
A szövetség programjáról, politikai és közösségi célkitûzéseirôl szólva az elnök még közölte: az elkövetke- zôkben az RMDSZ kiemelt figyelmet szentel a falusi, termelôszövetkezeti nyugdíjak emelésével kapcsolatos kérdéseknek, de ugyanilyen hangsúlyt kapnak majd a fiatalok életkörül-ményeinek javítását, az itthonmaradás feltételeinek megteremtését célzó feladatok is. – Véget kell vetnünk a munkaerô kivándorlásának, az a feladatunk, hogy a munkát hozzuk a munkaerôhöz – mutatott rá.
Az RMDSZ képviselôi, Virág György, Makkai Gergely, Iszlai Árpád többnyire a Maros megyében és a térségben elkezdett infrastrukturális és szociális beruházásokra, valamint a fórumon részt vevô lakosság konkrét gondjaira vonatkozó felvetésekre válaszoltak. A találkozón elhangzott: az RMDSZ erôfeszítései nyomán, Borbély László államtitkár hozzá-járulásával az elmúlt években több száz milliárd lejes nagyságrendû ivóvíz-, gáz- és úthálózat- fejlesztési programok indultak be a térségben, amelyek nyomán Magyarón és a környezô falvakban is egy- két éven belül megoldódnak a több évtizedes víz- és gázellátási gondok.
A fórumon számos felszólaló a bizalmáról és teljes támogatásáról biztosította az RMDSZ képviselôit. Bartha József holtmarosi református lelkipásztor az erdélyi magyarság vá-lasztásokon való egységes részvé- telének fontosságáról beszélt és maga is arról biztosította a szövetséget, hogy a választásokon a környék magyar lakossága testületileg elmegy majd szavazni az érdekvédelmi szervezetre.
A rendezvény befejezô részében a példaértékû közösségi munka elis- meréseként a szövetség elnöke ünnepélyes keretek között RMDSZ-zászlót nyújtott át a község polgármesterének, Kocsis Adalbertnek. A nagy sikerû fórumot a fiatalokból álló magyarói hagyományôrzô csoport helyi népdalokból és táncokból álló színvonalas mûsora zárta.
Szegényes euroatlanti integráció
Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Maros-híd melletti alakulat udvarán ünnepelte 5 éves fennállását a 4. Hadtest logisztikai alakulata. A rendezvényen jelen volt Carmen Mariana Vamanu prefektus, dr. Dorin Florea polgármester, Galos Liviu dandártábornok, a 4. Hadtest vezérkari fônöke, a rendôrség, csendôrség képviselôi, valamint tartalékos tisztek, illetve háborús veteránok.
A román hadsereg korszerûsítési, átalakítási folyamatának szükségszerûsége miatt hozták létre a 4. Hadtest különálló hadtáposztagát. A leginkább tisztekbôl, altisztekbôl, illetve szakemberekbôl álló osztag feladata gondoskodni a "fegyveres" alakulatok folyamatos élelmiszer-, lôszer-, ruhanemû-ellátásáról. Megalakulásáig minden kaszárnyában külön- külön gondoskodtak mindezekrôl, de a korszerû hadászat követelménye, hogy ezt a munkát is szakemberek végezzék. Az euroatlanti integrációs lépéseket azonban csak az átszervezés terén és a kiképzés minôségének a javításában teszik meg, a pénzhiányból adódó hiányosságokat leginkább a hadtáp érzi. Ezért is nehéz megfelelni a korszerû, nyugati követelményeknek – mondta Toderel Florin, a 6. brigád szóvivôje.
A rövid ünnepségen Cornel Crisan alezredes, az említett alakulat parancsnoka elmondta, hogy a mindennapi feladatok ellátása mellett a hadtáposztag részt vett a 4. Hadtest hadgyakorlatain, katonái tagjai voltak a Bosznia- Hercegovinában szolgálatot teljesítô román hadsereg kontingensének, illetve helytálltak az elmúlt évek árvizeikor is, amikor humanitárius segélyt nyújtottak a bajba jutott lakosságnak. Dr. Dorin Florea polgármester, illetve Carmen Vamanu prefektus rövid felszólalásában ezt az áldozatvállalást köszönték meg a katonáknak. Galos Liviu tábornok hangsúlyozta, ennek a fegyvernemnek van jövôje. A hadsereg reformjának követelménye, hogy kevesebb létszámú, de jól felkészült szakemberek teljesítsenek majd szolgálatot a hadseregben. A hadtáposztag szakértelmétôl, munkájától függ az, hogyan látja el feladatait az egész hadsereg. Ezt követôen felolvasták a szárazföldi alakulatok, illetve a vezérkari fônök alkalomhoz írt napiparancsait.Rövid istentisztelet után a vendégek megtekinthették a logisztikai alakulat különleges gépkocsijait, felszerelését.
A múlt hét közepén járt le a jelöltlisták leadásának határideje. A mezôny széles. Országos szinten több mint ötven párt, választási szövetség tett le jelöltlistát a november 26-i választásokra és 13-an pályáznak a legmagasabb állami méltóságra, illetve ennyi jelölést hagyott jóvá a Központi Választási Iroda.
Az elnökjelöltek: Frunda György (Romániai Magyar Demokrata Szövetség), Ion Iliescu (Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja), Petre Roman (Demokrata Párt), Theodor Stolojan (Nemzeti Liberális Párt), Mugur Isarescu (független), Corneliu Vadim Tudor (Nagy-Románia Párt), Eduard Gheorghe Manole (független), Gratiela Bârla (független), Hohenzollern Pál-Fülöp herceg (Nemzeti Megbékélés Pártja), Ion Sasu (Szocialista Munkapárt), Lucian Orasel (független), Niculae Cerveni (Román Szabaddemokrata Párt), Teodor Melescanu (Szövetség Romániáért).
A Maros megyei helyzetképrôl Santa Marinel bíró, a megyei kerületi választási iroda elnöke tájékoztatott. A megyében 30 politikai párt, formáció, választási szövetség, kisebbségi szervezet tett le jelöltlistát, és két független jelölt is pályázik képviselôházi helyre.
Az 1992. évi 68-as számú, módosított választási törvény 26/5. cikkelye értelmében, a megyei kerületi választási iroda három, a megyei törvényszék által sorshúzással kijelölt bíróból, és legtöbb nyolc, a választásokon teljes listával induló párt képviselôibôl áll össze. Ha több mint nyolc politikai alakulat tesz le teljes jelöltlistát a választási irodában, akkor sorshúzással döntik el, mely pártok képviselôi lesznek tagjai a megyei választási irodának.
Maros megyében teljes listával (12 képviselô és 6 szenátor) az RMDSZ, a Román Élet Pártja (PVR), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Câmpeanu- féle Nemzeti Liberális Párt (PNL-Câmpeanu), a Szociáldemokrata Pólus - PDSR, a Demokrata Párt, a Nemzeti Szövetség (PUNR-PNR), a Nagy-Románia Párt, a Szövetség Romániáért, a Demokratikus Konvenció 2000 indul.
Ez több mint nyolc teljes lista. Így vasárnap délelôtt sorshúzással döntötték el, kinek lesz képviselôje a kerületi választási irodában. A Câmpeanu-féle Nemzeti Liberális Párt nem óhajtott képviselôt. A megmaradt 9 párt közül a Nagy-Románia Párt esett ki, de azonnal óvást tett le a megyei választási irodához, amelyet az a központhoz utalt át. A Központi Választási Iroda határozatának 48 órán belül kell megszületnie.
Nem mindennapi "élmény" végigolvasni a 30 politikai alakulat lajstromát. Például a Román Élet Pártja (Partidul Vietii Românesti) teljes listát vetett be a versenybe. Azon kívül, hogy a júniusi helyhatósági választásokon bukkant fel elôször a semmibôl, nem lehet tudni, ki fia-borja. A Nyugdíjasok Pártja annyiban lehet "érdekes", hogy egy perccel a határidô lejárta, azaz a múlt csütörtökön éjfél elôtt egyetlen perccel érkezett a megyei választási irodába, hogy képviselôi listát tegyen le.
Ott vannak aztán a nemzeti kisebbségek képviselôi. A cigányoknak két pártja is indul a vetélkedôn. A Romák Pártja 9 képviselôjelölttel, a Romák Keresztény Központja elnevezésû alakulat pedig 5 jelölttel. Az albánok is két listát tettek le Maros megyében. Egyikük a Romániai Albánok Kulturális Egyesülete 5 jelölttel, a másik pedig a Romániai Albánok Ligája, amely egy jelöltet állított megyénkben. Ugyancsak egy-egy jelölt névvel indul a Bánáti Bolgárok Egyesülete, illetve a Romániai Olaszok Közössége. Eggyel több jelöltje van a Romániai Rutének Kulturális Egyesületének, 3 jelölttel indul a Romániai Zsidó Közösségek Föderációja, a Német Demokrata Fórum négy jelöltet állított. Aztán ismét felbukkant a '90-es években a marosvásárhelyi márciusi események során megismert Mânzatu professzor pártja, a Republikánus Párt, pedig idôközben már beleolvadt egyszer egy nagyobb pártba. Na és ne feledkezzünk meg a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártról sem, amely 7 képviselô- és 5 szenátorjelöltet iktatott be a megyei választási irodánál. Annyi a dolog pikantériája, hogy a Maros megyei lista tele van "ejtô-ernyôsökkel" Szatmártól, Szé-kelyudvarhelyig. Ha ezekhez hozzátesszük a két független jelöltet is, láthatjuk, oly széles a mezôny, hogy csak gyôzzük számon tartani a listákat. Tehát, van mibôl válogatni, a kínálat messze túlnövi a keresletet.
Az általános választásokról szóló törvény elôírásainak megfelelôen, a jelöltlisták letételét követôen óvást lehet benyújtani a megyei törvényszékhez. Az óvások letételének határideje november 5. Az is érdekesség, hogy a Központi Választási Irodában óvta meg az összes elnökjelöltet Mera Iustin marosvásárhelyi magánszemély, mivel "mindnyájan hozzájárultak az országban uralkodó katasztrofális helyzet kialakulásához". A Központi Választási Iroda szerint majd mindegyik elnökjelölt ellen tettek le óvást.
A választási törvény, illetve a kampány naptári terve értelmében, az óvások megoldását követôen indulhat be teljes gôzzel a választási verseny.
Október 11-én délután a Kultúrpalota kistermében rendezett találkozót a filharmónia igazgatósága az intézmény egykori zenekarának és kórusának ma már nyugdíjas tagjai számára. Vasile Cazan karnagy-igazgató, Csíky Boldizsár zeneszerzô, valamint Gheorghe Muresan, a filharmónia aligazgatója fogadta a meghívottakat.
Az ünnepi alkalomra való tekintettel a méltatás és megbecsülés jeléül mindazért, amit az eltelt öt évtizedben az intézményért, és Marosvásárhely zeneszeretô közönségéért, no meg a helyi zeneszerzôk alkotásainak a népszerûsítéséért tettek, jubileumi emlékérmét, díszoklevelet és egy-egy tiszteletpéldányt adományoztak valamennyiüknek a filharmónia ötvenéves történetét tartalmazó kis kötetbôl. Az együttlét feledhetetlennek bizonyuló, ma is frissen ható emlékeket idézett.
Az emlékezôk között beszélgettünk el a filharmónia alapító tagjainak egyikével, Sikó Balázzsal… Korára való tekintettel, no meg egyébért is, nem lehetett nem kérdezni születése felôl…
– 1927-ben születtem. Január 2-án, Mezôpanitban. 1941. március elsején a katonaság kötelékébe léptem Marosvásárhelyen, hogy zenét tanulhassak. Nagyon jó pedagógusaink voltak. Zenekari tagok mind: Koltai János, Palotai Péter, Dunai Lajos, Ádám János…
– A katonazenekarban Balázs bácsin kívül tanult más növendék is?
– Négyen voltunk zenekari növendékek. Az ezrednél viszont 18-an. De mivel 1943-ban érkezett egy rendelet, amely szerint, tekintettel a háborús viszonyokra, az ezrednél szolgáló növendékeket fel kell esketni, 1943. október 5-én engem is feleskettek a magyar hadseregnél, tényleges katonai szolgálatra. Így a következô évben, április 1-jén már 17 esztendôsen ki is kerültem a frontra.
– Mi történt közben a zenekarral?
– Salgótarjánnál szétszéledtünk. De visszatérve Szombathelyre, amikor oda érkeztek az oroszok, bennünket onnan gyalog Ausztria felé irányítottak. Csak közben elfogtak a németek. Felfegyvereztek és az oroszok ellen irányítottak. Parancsnokunk, egy százados, látva, hogy az oroszok ellen kell fordulnunk, ezt mondta: Mi nem harcolunk! A hazánkat elveszítettük, rakja le mindenki a fegyverét és széledjen a szélrózsa bármely irányába.
– Sikó Balázs merre vette az útirányt?
– Néhány társammal Leobenig (Ausztria) jutottunk, ahol tankelhárító gödröket ástunk, a hegy gyomrába pedig bomba ellen menedéket.
– Igen. Mindenki mehetett haza. 30-40.000-bôl 1600-an!
– Köztük nyilván Sikó Balázs is…
– Igen, csakhogy Grácban elfogtak az oroszok és Felbachig gyalogoltattak, ahol, ha jól emlékszem, bevagoníroztak és irány Szibéria!
De hadd ne részletezzem a fogságban bejárt kálváriámat tovább. 1948-ban kerültem haza, 21 évesen.
Ekkor hallottam, hogy alakulófélben Marosvásárhelyen a filharmónia. Szívesen lettem a tagja – tetszik látni, itt is a nevem a kis könyvben – mutat Balázs bácsi belelapozva a kis kék könyvecskébe.
– Hány tagja volt akkor a zenekarnak?
– 20-22-en lehettünk. Koncerteztünk, de nekem közben dolgoznom kellett egyebütt is, mivel kaptam egy új hangszert és szerettem volna megvásárolni. Ma is ôrzöm. Különben Müller Viktor vasöntödéjében dolgoztam. Ô adott pénzt, hogy a hangszeremet megvehessem. Dolgoztam a gázvállalatnál is. Számláztam, órát olvastam le, mert kevés volt a fizetés.
– Emlékszik az elsô hangverse-nyükre?
– Zeno Vancea vezényelte az elsô koncertünket 1948. október 22-én. Ô utóbb Bukarestbe ment, és Kozma Géza vette át a vezetést.
Többnyire klasszikusokat játszottunk, bár egyebet is. Ma is emlékszem az akkori teljes mûsorra. A szünet elôtt Liszt Ferenc II. Rapszódiája hangzott el, majd Erkel Hunyadi László címû operájából a nyitány. A második részben Rahmanyinov cisz-moll Prelûdjét adtuk elô, melyet Harkó Ferenc dolgozott át nagyzenekarra. Ezenkívül énekelt egy cigány vegyes kar is, szintén Harkó Feri vezetésével. Magyar nótákat pedig Bámbó Bélától és Salamon Kálmántól hallhatott a közönség. Sokat koncerteztünk, bár azt is el kell hogy mondjam, a jegyeket akkoriban mi hordtuk szét üzemekbe, intézményekbe a tisztviselôknek. Olyan nézô is akadt, aki csak fizetéskor tudta kifizetni a jegy árát. Amiatt sem volt baj, csak jöjjenek! Nekünk ez volt a lényeges.
– Balázs bácsi szerint a sok nehézség, nélkülözés dacára miért ment ez ilyen könnyen?
– Mert szerettük a zenét és a közönséget.
– Akkor meg is kérdezhetjük: hogyan lett muzsikus Balázs bácsiból? És miért ezt az eléggé átható, eléggé harsogó hangú hangszert, ezt a "kis trombitát" fújja?
– Fogékony voltam a zenére. Lehet, hogy azért is, mert falun születtem, ott nevelkedtem, szóval, ahol a természet annyiféleképpen szól, zenél, muzsikál: a lombok, a szél, a patak, a madarak. Még az égbolt is a felhôivel. Úgy tartom, hogy a természet a muzsikusok muzsikusa. Csak meg kell hogy halljuk. Csak fel kell hogy ismerjük. Hogy miért a klarinét? Nem tudom. Valahogy megtetszett, amint a zenekarban szólt.
– Valami nagyon kedves emlék, nevesebb zenei személyiséggel való találkozás, koncertezés jut-e most eszébe hirtelen azokból az évekbôl?
– Ruha Istvánnal koncerteztünk nagyon szépen. Nagyon tehetséges zenész volt már fiatalon is. Szívesen emlékszem Radu Albulescura, a csellistára, Henry Selbing karmesterre és egy bulgáriai karmesternôre, akinek nem jut már eszembe a neve.
– Ma már Sikó Balázs nyugdíjas…
– 14 éve. Csak, sajnos, baj van az egészségemmel. De azért nem hagyom magam! Kis kertem van Panitban, ahova mindennap kimegyek. Nem fárasztom el magam, de amit még tudok, elvégzek. Ketten élünk feleségemmel egy nyugdíjból. És abból, amit Panitban megtermelünk.
– Mit szól az ünnepséghez és az ünnepléshez?
– Az ünnepségrôl is véletlenül olvastam a Népújságban. Megmondom ôszintén, csak néha-néha veszem meg. Szóval alig vártam, hogy eljöhessek. Igaz, voltak köztünk itt ma olyanok, akiket már alig ismertem meg. Nagyon örvendek annak, hogy a filharmónia alapító tagjai közül még négyen élünk: Kozma Péter édesanyja, Magoss Etelka, az elsô hegedûs és koncertmester, Bámbó Károly hegedûs, akinek orvos volt a felesége Panitban, Dászkel László, a fuvolista és én. Évtizedeken keresztül a muzsika volt a mindenünk valamennyiünknek…
Most leleplezhetném azokat, akik minden, Vásárhelyrôl induló budapesti munkalehetôséget hosszú idô óta vizsgálnak, minden listán ott vannak, fennhangon sírnak és nagyon ravasz gyerekeknek tartják magukat, minden fônökrôl minden rosszat tudnak és magukat többre tartják a mostani ajánlatoknál.
De mielôtt leleplezném ôket (remélem, még azelôtt, mielôtt ôk lelepleznének engem), lássuk, mi lett a mi álomötösünk sorsa az anyaországban.
Hát az lett, hogy október 5-én, 15 óra nulla nullakor indultak, október 6-án, 4 óra nulla nullakor megérkeztek a Népstadionba, délben 12 óra nulla nullakor meg telefonon elhangzott az elsô S.O.S. jelzés. A szentkirályi M.E. közölte, hogy: "itt vagyunk, a Népstadionban, stop, mindenünnen kirúgtak, stop, itt hálunk a peronon, stop, Misi, stop, ments meg, stop, ha nem, stop, a szívünk, stop stb.
Még aznap délután 15-kor útra keltem az elsüllyedt vásárhelyi tengeralattjáró legénységének a megmentésére.
Namostmár. Elmondtam, hogy nekem ez egy befektetés, és csak akkor lesz ebbôl bevétel, ha a srácok valahogy bejutnak egy vállalathoz. Vegyük csak úgy, szimplán, százalékban. Itt van a Csizmadia Mihály kapcsolatteremtô készsége: 40%, itt van a magyar vállalat munkaerô-igénye: 50%, ez már 90%. És itt van a 10% rés, a sikerhez szükséges százalék, ami nem más, mint az idegenben dolgozni vágyó szakember egyénisége, improvizáló készsége.
És erre itt van az S.O.S. a Népstadionból! Népstadion, október 7., hajnali 4 óra. Megérkeznek rendre a vásárhelyi autóbuszok. Budapesten ilyenkor csak itt van élet (meg esetleg egy-két éjszakai menhelyen). Nem merek kinézni az ablakon, de muszáj. Egy darabig reményteljes semmi, aztán élôhalottak, zombie-k kezdenek elôbotorkálni a sötétbôl: egy, kettô, három, négy, öt. Egy rendkívül meredek billentyûrendszerû pánsíp öt sípja, az embereim. Körbebotladozzák a Laviniát, és nincs mentség, ki kell szállni.
És most nézzük meg, mi az ábra. A két fiatal srácnak hozzátartozói vannak a Dózsa György úton, de azért inkább átvacogták az éjszakát, zuhogó esôben a Népstadion peronján. A két idôsebb: T.A. (itt él a lánya), és H.S. (rokona él itt) is inkább átszenvedte a nehéz éjszakát, meg a pesti szkínhedek társaságát, és végül, a szentkirályi M.E., aki igazi szkínhed-csemege lehetett volna az éjszaka folyamán, szintén túlélt. Hiába is reménykedtem. Az éjszakai rendfenntartók, a budapesti kopaszok egy közismert valutázó szemfényvesztôt (szintén románt) részesítettek megkülönböztetett figyelemben meg bakancsrúgásokban. És elmúlt az éjjel, és jött a nappal, és láttam, hogy nem jó. És az egész brémai muzsikus szaknévsort bevittem a GANZ-ba, forró fürdôhöz juttattam. És mivel szombat délelôtt volt, semmi másról nem lehetett szó, mint csodáról.
Ott volt öt megtört ember, ott volt két országos szabadnap, de lássuk, mi történt az expedícióval a küldetés napján, október 6-án.
A vásárhelyi delegáció már reggel 6-kor a pesterzsébeti, Debreceni utca 22. szám elôtt tolongott, a környék legelegánsabb munkásszállójánál. Mi az elsô dolga egy román csoportnak? Az, hogy mindenestôl be a nyitott ajtón. És mi az elsô dolga egy román cigánynak? Az, hogy kinyitni az elsô hûtôt. Ekkor jött a tulajdonos, Erzsike néni. Itt már a "Csizmadia Misi" varázsige sem segített. Itt kirúgás esete forog fenn (a Misi majd jöjjön személyesen, addig nem tudok mit tenni).
(Hogyhogy jöjjön a Misi!? Hát a Misi szénája nem áll annyira jól, hogy most elôálljon, azért küldte maga helyett ide a lándzsahegyeit).
Szombat este van. Az öt erdélyi teljesen maga alatt van. A GANZ- ban csak hétfôn vizsgáztatnak, addig még két egész nap van. Mindenki elhúzódik valahová, csak a cigány nem. Ô rámtapad, mint a bojtorján, pénze egy fillér sem, sír, sír, átkozza a magyart, kölcsönt kunyerál tôlem, hogy írjon az asszonynak egy levelet. (Régi, osztrák csel, nálam nem mûködik). Beviszem a hátsó ajtón a FORSE munkásszállóba. Nekem ott még mindig helyem lehetne, de a csóró miatt elvállalom a hajléktalanságot.
– Na gádzsó, félsz, maradt még valami benned a bécsi idôkbôl? – Síró képet vág, teljesen odavan.
A folyosókon ágybetétek vannak egymásra rakva. A szállót éppen most újítják fel. – Kapd el haver – biztatom –. Felviszünk két matracot a liftházba. Itt lesz a szállásunk négy éjszaka.
Nem tudom, hogy a kedves olvasók hogy vannak vele, de én nagy élvezettel követem a Lyukas óra népszerû mûsorait. Múltkoriban szó esett a három Szász Károlyról, akik mind maradandót alkottak az irodalom terén. A mûsorban sok irodalomtörténeti csemege hangzott el, többek között, hogy egyik Szász Károly Nagykôrösön átengedte Arany Jánosnak a magyar nyelv és irodalom tanítását, mert ô matematikát is tudott tanítani. Akkor kezdett derengeni bennem, hogy a Szász Károlyok közül valamelyiknek Bolyai Jánossal is kapcsolata volt. Valóban, a legidôsebb Szász Károly Bolyai János közeli barátja volt. Nagyon érdekes és tudománytörténeti ínyencség Szász Ká-roly kapcsolata a Bolyaiakkal. Ennek, mint látni fogjuk, a marosvásárhelyi Református Kollégium történetében is nagy szerep jutott.
Kezdjük azzal, hogy az ifjú, szegény Bolyai János bécsi hadmérnöki diákoskodása idején, vasárnap délutánonként, azért, hogy magyar beszédet és szellemet szippanthasson, kimenôje alkalmával fel-felkereste Szász Károlyt, aki akkor Bécsben a Teleki család magántanítója volt. Ott beszélgettek és közösen gondolkodtak a geometriáról, a XI. axiómáról. Vagy kezdjük a véggel, hogy ez a Szász Károly követte Bolyai Farkast a marosvásárhelyi Református Kollégium mathesis és physika tanszékén. Ennek ellenére Bolyai Farkas írt gyászjelenôt Szász Károlyról, talán a magyar irodalom egyik legszebb gyászjelenôjét (ugyanis Farkas elôtt elhunyt).
Vagy akár kezdjük a dolog velejében, ugyanis ez a mi Szász Ká-rolyunk bizonyos források szerint jogot formált arra nézve, hogy ô is a nem-euklideszi geometria társszerzôje, Bolyai János mellett. Gondolom, ez a három tény elég izgalmas ahhoz, hogy egy kicsit körbejárjuk.
Szász Károly gróf Teleki Elek mellett volt nevelô Bécsben, és Bolyai János vasárnaponként meglátogatta. És annak ellenére, hogy Szász Károly Bolyai Jánosnál jóval idôsebb volt, meleg baráti viszony alakult ki közöttük. Ezekrôl a beszélgetésekrôl is többet megtudunk magától Bolyai Jánostól.
"Az akadémiában létemkor, Szász Károllyal gyakran társalogva beszélgettünk, inkább könnyûszerûleg, minthogy alaposan s apróra véve sokat találtunk volna, nekem hôn és hôsön kedvelt tárgyamról". Majd olyan fogadást tettek, mint a szerelmesek, tudniillik ha valamelyiknek is sikerül bebizonyítani a XI. axiómát, úgy az érdem közös legyen. Szász Károly Nagyenyeden lett professzor és élete alkonyán Bolyai Farkas utóda. Sajnos, mikor 1851-53 között Marosvásárhelyen is tartózkodott, soha sem kereste fel Jánost. Talán egy baráti beszélgetés elhangzásakor említette meg, hogy a nem-euklideszi geometriát Jánossal közösen alkották meg. Ez János fülébe jutott, talán éppen Farkas által és felháborodott. Tegyük hozzá, jogosan. Ugyanis szó sem lehet közös érdemrôl és alkotói részrôl. Sajnos Bedôházi János is kihasználja ezt arra, hogy Jánosra tegyen egy-két durva megjegyzést, miszerint féltékenykedésbe kezdett. János szerint – és ebben teljesen igaza van – Szász Károllyal a XI. axióma bebizonyításán fáradoztak és nem azon, ami késôbb történt, nevezetesen egy teljesen új geometria megalkotása. Bedôházitól, de Paul Stäckeltôl is elég pontosan megtudhatjuk a részleteket is. Az, hogy ifjú szívvel és hévvel közösen fogtak neki egy nehéz geometriai probléma megoldásának, még a "szerelmes" ígéretek sem jogosítanak fel senkit arra, hogy nagy tudós és alkotói érdemeket szerezzen. Csakis arra gondolhatunk, hogy az amúgy is sebzett lelkû Bolyai Jánosnak ez egy újabb szúrást okozott. Mindenesetre kár, hogy Jánost nem látogatta meg Marosvásárhelyen és nem tudták együtt megbeszélni ezt a dolgot.
Paul Stäckel szerint is Szász Ká-roly kísérletet tesz arra, hogy a nem-euklideszi geometria fölfedezésében részt biztosítson magának: "Mielôtt Marosvásárhelyre került, Németországba utazott és meglátogatta Gausst. Abban az idôben, amaz ígéretre támaszkodva, megpróbálta, hogy János fölfedezésébôl részt biztosítson magának." Erre vonatkozik Jánosnak 1855. január 20- án apjához intézett következô levele:
"Szász Károly miért ellenezte a német Kurzer Grundiss kiadását? Tán a Lobatsewski és Appendix közötti pár-vonalért. De föl-hiva érzem magam az állítmányra: azt ketten csináltuk volt már régen ki’ halála után is megismételni azt, mit életében is régen ki- mondottam… Mert én tôle semmit sem tanultam; igaz ugyan, hogy beszéltünk (tulajdonképen én mondván azt leg- elöbb) hogy ha a‘ XI. Axioma nem igaz: ugy a kör-határ, vagy ha tetszik circulus rad egy görbe uniformis vonal in plano; vagy-is, hogy ha annak egyenességét meg lehetne mutatni: ugy a XI. Axioma meg volna mutatva…" (következik egy hosszú elbeszélése annak, hogy az életben még hol és mikor találkoztak, de sohasem mondta neki Szász, hogy közösen alkották meg a nem-euklideszi geometriát.) Majd így folytatja: "És ha itt léte alatt magát hozzám lealázta volna: mindenkor kész lettem volna telyes föl-világositást és ki-elégitést adni: s úgy tudom ez az igazság utja, nyiltan értekezni és mind-két felet ki-hallgatni: nem pedig hallatlanul hát megett bitorolni szerzôi czimet, mintha azért, hogy föl-teszem Gauss- vel egyszer kétszer vagy bárhányszor is beszéltem, azt állitani, hogy ketten irtuk a Disqu. Arit. S Gaussnál is hiába locsogott olyasmit, mert okos ember az ilyesmit nem hiszi…" Teljesen igazat kell adjunk Bolyai Jánosnak. Ebben is, mint minden megjegyzésében. Az idô ôt igazolta. De életében igen megvetett ember volt. Még Szász Károly sem kereste fel. Mindenki, ahol csak tehette, epés megjegyzéseket tett Jánosra. Öccse, Gergely is, aki János halála után megírja a Bolyai család történetét. Brassai Sámuel torzó értelmetlenségnek tartotta a nem-euklideszi geometriát. Íme, Szász Károly már részt kívánt magának a fölfedezésbôl (ez azt igazolja, hogy legalább megértett valamit belôle!)
A háromnapos rendezvény tevékenységei a 7-es Számú Általános Iskolában és a Bolyai Farkas líceumban zajlottak.
A megnyitón Csegzi Sándor tanár, az Erdélyi Magyar Mûszai Tudományos Társaság elnöke, Marosvásárhely alpolgármestere a matematika és általában a reál tantárgyak tanításának fontosságáról, Dónáth Árpád tanár, a Vályi Gyula Társaság társelnöke, a Maros Megyei Tanfelügyelôség fôtanfelügyelô-helyettese a versenyek szerepérôl és ezeknek a tanítási folyamatban való fontosságáról beszélt.
A tanárok módszertani értekezletén értékes, rendkívül érdekes elôadást tartott és gazdag szemléltetô anyagot mutatott be Brenyó Mihály, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára, "Nézni 1 látni" témával. Sebestyén Júlia tanárnô a matematika tanításának azokra az új szempontjaira hívta fel a figyelmet, amelyek az európai nevelésügyi miniszterek Bukarestben, 2000. június 18-20- án tartott negyedik értekezletének képezték a témáját.
Minden évben, de különösen a millennium évében, számba vesszük elôdeink megvalósításait, megállapítjuk tennivalóinkat, amellyel méltók lehetünk eleinkhez és folytathatjuk kultúrát teremtô munkájukat.
Nemeskürty István szavai: "A múltat nem lehet tôlünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük" képezték a helytörténeti vetélkedô mottóját, amelyen a vendég csapatok nyertesei: I. díj: Kézdivásárhely csapata: Kész Borbála, Bartos Edina, Tarczali Sándor. II. díj: Csíkszereda csapata: Dánes István, Elekes Csaba, Széles Ádám. III. díj: Sáromberke csapata: Sándor Dalma, Ercsei Annamária, Nagy Levente. Dicséret: Lugos csapata: Mani Szidónia, Király Zoltán, Veress Elôd.
A marosvásárhelyi csapatok közül I. díjat Jancsó Szilárd Albert, Budai György Attila, Szántó Annamária, Varga Orsolya, dicséretet Balázs Attila, Voloncs Béla, Ábrahám Mária, Bács Blanka csapata nyert.
A vetélkedôt Balás Árpád tanár, a Marosvásárhelyi útikalauz társszerzôje vezette és értékelte. A tanár úr minden emlékverseny alkalmával elôadást tart a város nevezetességeirôl és neves személyiségeirôl, majd városnézô sétán megmutatja a vendégeknek a város mûemlékeit.
A rendezvény célja és legfontosabb eseménye a tanulók matematikai megmérettetése. Márton Áron szerint: "Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni." E hitvallás fémjelzi a Vályi Gyula Társaság egész tevékenységét, amelynek eredményességét évente az emlékversenyen méri le.
VI. osztály (versenyezett 43 tanuló): I. díj: Dénes Péter (Csíkszereda) és Máthé Antal Koppány (Marosvásárhely), II. díj: Bedô Zsolt Zoltán (Barót), Boér Brigitta (Sepsiszentgyörgy) és Székely Zsolt (Marosvásárhely), III. díj: Herpai Levente (Kecskemét) és Vandra Ákos (Brassó), I. dicséret: Bálint András (Szatmárnémeti), Karsay Balázs (Nagybánya), László Helga (Gyergyószentmiklós) és Kész Borbála (Kézdivásárhely), II. dicséret: Lakatos Katalin (Marosvásárhely). III. dicséret: Szabó Márton (Kecskemét) és Szász István Szilárd (Székelykeresztúr). Különdíjban részesült az V. osztályos Sebestyén András, aki a VI. osztályosokkal versenyezve a hetedik helyezést érte el.
VII. osztály (versenyzett 52 tanuló): I. díj: Lakatos János (Székelyudvarhely), II. díj: Marcus András (Kolozsvár), III. díj: Flesch Norbert (Marosvásárhely), I. dicséret: Elekes Csaba (Csíkszereda). II. dicséret: Kántor Emese (Marosvásárhely), III. dicséret: Puskás Attila (Marosvásárhely).
VIII. osztály (versenyzett 61 tanuló): I. díj: Széles Ádám (Csíkszereda), II. díj: Bálint Levente (Székelyudvarhely), III. díj: Szántó Annamária (Marosvásárhely), I. dicséret: Király Zoltán (Lugos), II. dicséret: Korodi Gál Andor Csaba (Marosvásárhely), III. dicséret: Albert Sándor (Marosvásárhely).
A rendezvényt záró ünnepélyen dr. Szilágyi Miklós: Erdélyi magyar matematikusok, dr. Weszely Tibor: A Bolyaiak és Vályi Gyula, Fodor Imre: A munka a szakmai megvalósulás és siker forrása címmel tartottak érdekes, értékes elôadásokat. Az ünnepélyt felejthetetlenné tette Bartha Tímea és Bende Norbert I. osztályos tanulók szavalata, akiket Balázs Ágota, a 8-as számú általános iskola tanítónôje tanít és a Mûvészeti Líceum növendékei: Ábrahám Orsolya és Pápai Adél hegedû- és zongorajátéka, akik Szente Hajnalka matematika- tanárnô tanítványai.
A verseny feladatait Dáné Károly szaktanfelügyelô készítette.
Az emlékversenyt Sebestyén Júlia rendezte Donáth Árpád és Dáné Ká-roly tanfelügyelôk, Mánya Béla, Moldován Irén, Sándor Éva, Imreh Zsuzsa, Sebestyén Mária, Szente Hajnalka, Bencze Erika, Székely Endre, Balás Árpád, Balázs Ágota, Struguras Fazakas Ildikó és a Vályi Gyula Matematika Kört vezetô tanárok segítségével.
A versenyt az anyagi támogatók, a vendég gyerekeket befogadó családok és a szülôk fáradságot nem kímélô munkája nélkül nem lehetett volna megrendezni. Köszönet illeti: a 7-es számú általános iskola és a Bolyai Farkas líceum vezetôsége, Marosvásárhely Városi Tanácsa, a Prima Kft., a Leco Impex Kft., a Népújság szerkesztôsége és az Impress kiadó, a Színmûvészeti Egyetem, a Tip-top panzió, a Peti vendéglô, az Ifjúsági virágüzlet, a Kiss, Keresztesi, Albert, Ábrahám, Szabó, Márkos, Bordy, Veres, Kertész, Luka, Bota, Voloncs, Szász és minden családot, aki segített.
Az utászok még nem kaptak pénzt a speciális alapból
A városban elvégzett útjavítási munkákért a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak nem kevesebb, mint másfél milliárd lejt kellene átutalnia a megyei Út- és Hídügyi Rt.-nek – tudtuk meg Gabudean Constantin ügyvezetôtôl. Az útfoltozási munkálatok mellett az utászok jelenleg Szászrégen és Laposnya között, 50 méteres útszakaszon építenek támfalat. A munkát november 15-re fejezik be. Az ügyvezetô elmondta, hogy nagy erôfeszítések árán tudnak csak beilleszkedni az ütemtervbe, hiszen a speciális útalapból eddig egy lejt sem kaptak.
Az Energomur törlesztette az októberre vállalt pénzösszeget – tájékoztatta szerkesztôségünket Tiberiu Petris, a Distrigaz Nord Rt. Maros megyei kirendeltségének igazgatója. A gázszolgáltató vállalat és az Energomur közötti egyezségnek megfelelôen októberben a folyó számlák egyenlítése mellett az Energomurnak 3,2 milliárd lejt kellett kifizetnie. Tiberiu Petris biztosított: egyelôre nem vonják meg a gázszolgáltatást egyetlen hôközponttól sem.
Beszélgetések Istennel – könyvbemutató
November 6, 7, és 8-án 18 órától Marosvásárhelyen, a Gaudeamus könyvesboltban, az Enescu utca 2. szám alatt könyvbemutatót tartanak. Monica Visan, a bukaresti FOR YOU Kiadó igazgatónôje a számos nyelvre lefordított Beszélgetések Istennel címû könyvsorozatot ismerteti román nyelven.
November 6-án, hétfô este 19 órakor a templomban a CANTUALE énekegyüttes - Nyilas Szabolcs és Bíró Péter tenorok, Gyárfás István bariton és László Norbert Endre basszus – hangversenye. Mûsoron: Lassus, Palestrina, Casciolini, Bárdos, Halmos, Harmath, Kodály és mások mûvei. A belépés díjtalan. Az önkéntes felajánlásokat a mûemlék orgona felújítására fordítják.
Ma délután 3 órától szerkesztôségünk – Dózsa György utca 9 szám, 76-os iroda – jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat és a tanácskérési ügyükkel kapcsolatos valamennyi iratot.
Kedden késô este a radnóti és a marosludasi tûzoltók a Kutyfalvához tartozó Marosdátos faluban oltották el a Marginean Ioachim szénáscsûrjében fellángolt tüzet. Elégett 3 tonna széna, a tûzeset okáról egyelôre nem tudni semmit.
Égési sebekkel szállítottak kórházba egy roma családot
Tegnap a hajnali órákban a szászrégeni tûzoltókat a Ierbus utcába hívták, a Vama Rom Trans Kft. székhelyére. A cég egyik irodájában tûz ütött ki, amelyet rövid idôn belül eloltottak, de a helyiség átforrósodása miatt tönkrement mind a bútorzat, mind a mûszaki felszerelés. A balesetet gázszivárgás okozta. Ugyancsak tegnap, a marosvásárhelyi Dózsa György utcában, a meggyesfalvi negyedbeli gépkocsiszervizzel szembeni területen kigyulladt egy elhagyottnak hitt barakk. Az épületben egy roma család lakott. A tûz a felügyelet nélkül hagyott fémkályha miatt keletkezett, a baleset nyomán a mentôk elsô- és másodfokú égési sebekkel szállítottak kórházba két kiskorú gyermeket, és elsôfokú égési sebekkel az édesanyát. A barakk teljesen leégett.
A közszállítási vállalat igazgatója, Emil Chiorean kedden bûnügyi feljelentést tett Carmen Vamanu prefektus, Csegzi Sándor alpolgármester és Mihai Popa, az ÁVA megyei munkapontjának vezetôje ellen, hivatali visszaéléssel vádolva ôket. Emil Chiorean szerkesztôségünknek elmondta: azzal, hogy az említett személyek néhány héttel ezelôtt aláírtak egy – általa kifogásolt – egyezséget, veszélyeztetik a 2002-ben lejáró szerzôdését. A vállalatvezetô 500 millió lejt követel kártérítésként.
Csigatempóban halad a birtoklevelek kiadása
Még mindig vannak olyan helységek, ahol 30 % alatt van a birtoklevelek kiosztásának aránya a 18-as földtörvény alapján. Ilyen települések Nyárádremete (11 %), Vámosgálfalva (17 %), Erdôszentgyörgy (15,4 %), Alsóbölkény (27,3 %), Gyulakuta (23 %), ahol a helyi földosztó bizottságok munkájában nem vesznek részt topográfusok. Ezzel szemben Maroskeresztúr, Kutyfalva, Görgényhodák, Libánfalva, Ratosnya, Marosszentanna, Segesvár és a megyeközpont jogosultjai részére a kataszteri hivatal szakemberei kitöltötték az összes birtoklevelet. Megyeszinten a birtoklevelek 59,7 %-át sikerült kiosztani, vagyis 136.368 hektár földterület került a jogos tulajdonosokhoz. A megyei kataszteri hivatal, szakemberek hiányában hetente száz birtoklevelet tölt ki. A 2000. évi 1-es törvény alapján még egyetlen birtoklevelet sem töltöttek ki.
Új épületben ülésezik a tanács
November közepére elkészül Sárpatakon az a gyûlésterem, amelynek építését múlt hónapban kezdték el, a helyi tanács határozatának értelmében – tájékoztatott Köblös András alpolgármester. A 110 négyzetméter alapterületû épületben a gyûlésterem mellett – itt tartják majd a tanácsüléseket – vendégszobák is helyet kapnak. Az építkezésre 104 millió lejt áldoz a helyi önkormányzat.
A kormány felülvizsgálja a Romtelecom magánosítását
A szenátus kedden határozatot fogadott el, amely felhatalmazza a kormányt a Romtelecom magánosítási eljárásának és körülményeinek felülvizsgálására. Ezek szerint a kormány bíróságilag kérheti a privatizációs szerzôdés semmisnek nyilvánítását, ha megállapítást nyer, hogy a magánosítás nem történt a törvényes elôírásoknak megfelelôen.
Andreea Raducan olimpiai bajnok tornásznô, akitôl a sydneyi ötkarikás játékokon elvették az összetettben nyert aranyérmét, bepereli a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy tisztázza magát a doppingvád alól. – Ártatlan vagyok – hangoztatta Raducan –, és azért fordulok bírósághoz, hogy végre ország-világ elôtt bebizonyosodjék az igazság. Pontosan tudom: az olimpiai aranyérmemet már sohasem kapom vissza, de azt mindenképpen szeretném elérni, hogy lekerüljek a doppingolók feketelistájáról. Noha Raducant megfosztották az összetett ötkarikás elsôségétôl, a román közvélemény áldozatnak tekinti, aki a csapatorvos figyelmetlensége következtében, nátha ellen kapott orvosság miatt került a megbukott sydneyi doppingolók közé.
A fegyvertermelô Romarm országos társaság 40 milliárd lej értékû megrendelést kapott a múlt hét végén a Nemzetvédelmi Minisztérium illetékes ügyosztályának reprezentánsaival folytatott megbeszéléseket követôen – közölte a Rompres szerkesztôjével Viorel Manole, a társaság kereskedelmi igazgatója. A megrendelés nem szól a Romarmhoz tartozó valamennyi üzemnek, így a mûszaki munkanélküliségben lévô alkalmazottaknak csupán egy részét hívják vissza dolgozni. A megrendelés leszállításának idôpontja december 15., tehát véget kell vetni az utcai tiltakozásoknak és igen komolyan munkához kell látni – nyilatkozta Viorel Manole.
A Rompetrol Group társaság szerdán aláírta a Petromidia finomító részvényei 70 százalékáról szóló adásvételi szerzôdést, amely értékben meghaladja a 200 millió dollárt. Az összeg tartalmazza mind a részvénypakett árát, mind pedig a Petromidia adósságait. A vevô ígéri, hogy a következô években 205 millió dollárt ruház be technológiába és 20 millió dollárt környezetvédelembe. A szerzôdés ez alkalommal tartalmazza az annullálás lehetôségét is, amennyiben a Rompetrol nem állja szavát a beruházások tekintetében – közölte Radu Sârbu. A Rompetrol Group romániai ügyvezetô igazgatója bejelentette, hogy a 3600 alkalmazott közül senkit sem menesztenek, sôt új alkalmazásokra kerül sor, mihelyt a kombinát újból üzemelni fog. A nyersanyagot számára a Kaszpi-tengeri kôolaj fogja jelenteni.
Veszteséggel zárt a hannoveri világkiállítás
A kedden hivatalosan véget ért hannoveri világkiállítás a látogatók tervezett tömegének még a felét sem tudta becsábítani és a becslések szerint 2,4 milliárd márkás veszteséget kénytelen elkönyvelni. A világ eddigi legnagyobb és legjobb világkiállítása hangzatos címke egy idô után semmitmondóvá vált, ahogyan az expó pénzügyi katasztrófává változott – írja a Reuters. A tervezett 40 millió látogató helyett csak 18 millió kereste fel és a bevételek meg sem közelített&eac