|
LII. évfolyam 74. (14430) |
2000. március 29., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Kampányolnak a pártok a megyében. Egyre-másra jelentik be a polgármester-jelöltjeiket, sõt egyesek már teljes tanácsosi lajstromokat is készítettek. Részükrõl akár holnap is választhatnánk, mert "naprakészek". Mondják ezt õk maguk a mindennapos vagy legalább hetenkénti rendezvényeken, ahol, nem sajnálva pénzt és fáradságot, amellett, hogy a szavazók minél szélesebb táborát igyekeznek megnyerni, mindent megtesznek, hogy magukhoz édesgessék a sajtót. Futja a reklámra, mert a különbözõ pártok a formáció nevével és jelvényével ellátott zacskókat, golyóstollakat, öngyújtókat osztogatnak minden rendezvényen. Sajtótájékoztatókon, amelyeket hetente tartanak, gyümölccsel, üdítõvel, az aprósüteménytõl a tepetrõs pogácsáig mindenféle finomsággal tömik azokat, akiktõl azt várják, hogy majd jó hírét keltik pártjuknak, jelöltjeiknek. "Visszhangban" nincs is hiány. Egyre sûrûbben szólnak a tudósítások a pártok aktuális üzeneteirõl.
Ezek, mondhatnánk, külsõségek, amelyek azonban a versengésben nélkülözhetetlenek. Viszont ezek mellett a lényegrõl sem feledkeznek meg azok, akik köztisztségre pályáznak, egyelõre a helyhatóságokban. Sorolhatnánk név szerint a pártokat, amelyek úgymond hivatalosan is bemutatták polgármester-jelöltjüket, mindenekelõtt Marosvásárhelyen, de nem csak. Sokuknak már a megye minden városában és a fontosabb községközpontokban is megvan a jelöltjük. A jelöltek pedig, ha már tudják, hogy pártjuk õket támogatja, az illetõ helységben legjobb tudásuk szerint "adhatják el magukat", a legkülönbözõbb módszerekkel toborozhatnak híveket. És teszik is.
Minden párt annyira fontos, amennyire komolyan veszi önmagát, ha eredményt akar elérni a választásokon. Ilyen szempontból a vezetõ kormánypárt – legalábbis a megyében – olyan csendes, mint egy kisegér. Nem tudni, van-e vagy nincs, mit csinál, mit akar, akar-e valamit? A többi román koalíciós párt, de az ellenzékiek is, egymást túllicitálva kampányolnak. Igaz, nem a fõvárosi, az ellenfelet lejáratni kívánó stílusban. Legalábbis egyelõre. Így azzal jeleskednek, amivel többnek, jobbnak akarnak látszani politikai ellenfeleiknél.
A Demokrata Párt például már több mint egy éve indított karitatív mozgalmat hol a SMURD-ért, hol az árvízkárosultakért, hol egyébért. A liberálisok legújabb kampányfogása az volt, hogy szombaton, marosvásárhelyi polgármester-jelöltjük bemutatására a hajléktalanokat meghívták a Kultúrpalotába, ahová "normális" körülmények között a lábukat se tehetnék be, s arról beszéltek az összegyûlt közönség elõtt, hogy támogatni, segíteni kell õket. Mi több, a betérõk ott helyben ebédre valót is kaptak, amit a legnagyobb örömmel fogadtak. E gesztus természetes következménye volt az a kijelentés, hogy a Liberális Pártra szavaznak, mert "ce-i în mânã, nu-i minciunã", és mutatta egyikük a százezreseket, amibõl bõséges lakomát csaphattak szombaton.
Nem marad el a sorban a Román Nemzeti Egységpárt sem. Ez a formáció a hidegvölgyi és a mezõségi cigányokat "fogta meg" magának. Keresztényi kötelességre hivatkozva eltemettettek egy több nap óta bomladozó hullát a Hidegvölgybõl, még tort is tartottak az ottaniakkal. Sikerült a maguk oldalára állítani Cioaba királyt, aki a múltkori látogatása során nyíltan a PUNR mellett adta le voksát. A nacionalisták ma is a "magyar kártyát" próbálják kijátszani, mások (például a PNL jelöltje) pedig azt ígérik, hogy addig teszik majd ki újra és újra a kétnyelvû feliratokat, amíg mind a Vatra, mind a Nagy-Románia Párt beleun a lemázolásukba.
Divatba jött mostanság a magyar nyelv. Sokan magyar tudásukat is bevetik a kampányba. Sõt, kiderül, hogy nagyon sokan "bírják" ezt a nyelvet a román pártok vezetõi/jelöltjei közül. A Demokrata Párt megyei elnöke a napokban például Budapesten magyarul tartott elõadást.
Sorolhatnánk tovább a mind élénkebb kampányolás eseményeit, módozatait, formáit. Mindenki másként csinálja… Egy dolog azonban mindegyik politikai formációnál, legyen hatalmon vagy ellenzékben, közös: mindegyiknek megvannak a saját jelöltjei Vásárhelyen és a megyében, majd mindegyik készen van a tanácsosi listákkal, s ha hivatalosan még nem is jelentették be (pl. PDSR), annak oka csupán az, hogy "el akarják kerülni az esetleges támadásokat".
Ehhez képest az RMDSZ megyei szervezete háza táján majdhogynem csend honol. Nem láttunk még RMDSZ/UDMR-s ballonokat, golyóstollakat és öngyújtókat, de nem láttunk jelölteket, programokat sem. Az elõválasztásokról is annyit tudni, mint amennyi egy ismertetõbõl kiderült, ami azonban édeskevés ahhoz, hogy sikeres lehessen a jelöltállítás. Vagy az se baj, ha csendes belügyként kezelik? De hát várjuk ki a mûvelet végét. Remélhetõleg nem érik be a demokrácia mímelésével, és valóban a magyarság széles körû megkérdezése lesz, még akkor is, ha nincs garancia arra, hogy a közigazgatáshoz tényleg értõkbõl áll majd össze a jelöltlista.
A Világbank 20 millió dollár támogatással kívánja segíteni a romániai Máramaros megye környezetet veszélyeztetõ bányáinak biztonságosabbá tételét, valamint a munkanélkülivé váló bányászok segélyezését, szakmai átképzését – mondta kedden Nagybányán Andrew Vorkink, A Világbank Romániáért felelõs igazgatója.
Andrew Vorkink az elmúlt idõszakban Máramarosban történt környezeti balesetekben közvetlenül érintett helyi hatóságok képviselõivel, román vízügyi és bányaipari szakemberekkel találkozott Nagybányán. A találkozón részt vett Anton Vlad, a román környezetvédelmi minisztérium államtitkára. Jelen voltak az európai környezetvédelmi bizottság képviselõi, valamint a bajorországi zöldek képviselõcsoportjának küldöttei.
A találkozó után tartott sajtóértekezleten Vorkink kijelentette, hogy a Világbank részt vállal a Máramaros megyei hatóságok környezetvédelmi terveinek valóra váltásából.
A Világbank igazgatójának nagybányai látogatásával egyidõben derült ki, hogy a REMIN állami bányavállalat borsabányai üzeménél ismét átszakadt az ipari derítõ gátja. A hétfõre virradó éjjel bekövetkezett balesetrõl az üzem vezetése nem tájékoztatta idõben az illetékes hatóságokat, a történtekre csak azt követõen derült fény, hogy hétfõn erõsen zavarossá vált a Tisza vize a folyó romániai szakaszán.
Ügyészségi vizsgálat a külügyminisztériumban
A fõügyészség vizsgálatot indított a külügyminisztérium archívumából eltûnt titkos dokumentumok és bizalmas információk ügyében – jelentette be hétfõn közleményben a fõügyészség.
A közlemény szerint a fõügyészséget a külügyminisztérium értesítette arról, hogy a minisztériumi irattárból eltûntek egyes, a volt KGST-országokat összekötõ speciális telefonhálózatra vonatkozó dokumentumok.
A Naþional címû lap hétfõi számának címoldalán arról számolt be, hogy nem találják a külügyminisztérium irattárában az Oroszországgal 1993 és 1995 között folytatott tárgyalásokról készült dokumentumokat.
A dokumentumok eltûnésére akkor derült fény, amikor a külügyminisztériumban belsõ vizsgálatot indítottak annak kiderítésére, miként juthatott az elmúlt napokban a sajtó birtokába több bizalmas irat arról, hogy 1995-ben milyen tárgyalások voltak Románia és Oroszország között a román és az orosz vezetés közti különleges telefonvonalak kiépítésérõl.
Az elmúlt napokban a belpolitika egyik leghangosabb botránya lett az úgynevezett forró drót-ügy. A sajtó megírta, hogy Ion Iliescu elnöksége idején tárgyalások folytak Oroszországgal a román és az orosz elnöki hivatalt összekötõ közvetlen telefonkapcsolat létesítésérõl.
Iliescu és az akkori külügyminiszter, Teodor Melescanu kezdetben határozottan cáfolta, hogy bármiféle ilyen jellegû tárgyalás lett volna, illetve ha mégis volt, arról õk nem tudtak.
A tagadás egészen addig tartott, amíg Iliescu egyik volt közeli munkatársa a nyilvánosság elõtt elismerte, hogy Iliescu tudtával és beleegyezésével tárgyalások kezdõdtek Moszkvával. "Most, hogy mondja, már emlékszem valamire…" – közölte zavartan Iliescu, amikor egy televíziós mûsorban szembesítették munkatársa állításaival.
Ion Iliescu pártja, a PDSR továbbra is határozottan állítja, hogy az egész botrányt csak a legnagyobb ellenzéki párt vezetõjének lejáratására robbantották ki. A PDSR szerint ez az ügy része annak a tervnek, amelyet Iliescu elnökjelöltségének megakadályozására dolgozott ki a jelenlegi államfõ hivatala. A PDSR hétfõn arra szólította fel minden hívét és szimpatizánsát, hogy "határozottan álljon ki Ion Iliescu védelmében".
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) Románia kérésére hatvan nappal meghosszabbította az országnak tavaly jóváhagyott készenléti hitel határidejét. A technikainak nevezett hosszabbításra azért volt szükség, mert a parlament még nem fogadta el az ország idei költségvetését, így fennállt annak veszélye, hogy Románia nem lesz képes igénybe venni a készenléti hitelt.
Az IMF tavaly agusztusban hagyott jóvá Románia számára mintegy 547 millió dollár készenléti hitelt. Ebbõl mostanáig csak az elsõ, nem egészen 71 millió dolláros részletet kapta meg, utána – októbertõl – az IMF elhalasztotta a további kiutalásokat, a program menetrendszerû felülvizsgálatának ellehetetlenülésére hivatkozva. Az IMF azért nem tudja befejezni a felülvizsgálatot, mert nincs megállapodás Románia és a pénzintézet között Románia idei gazdasági programjáról, amelynek kulcseleme az idei költségvetés. Az IMF elvárja, hogy a költségvetés hiánya ne haladja meg a GDP 3 százalékát. Az eredeti megállapodás szerint a készenléti hitel határideje idén március 31- én járt volna le.
Az év elején a kormány tárgyalásokat kezdett az IMF-fel annak érdekében, hogy a készenléti hitel határidejét jövõ év februárjának végéig hosszabbítsák meg. A januárban tartott tárgyalásokon az IMF világossá tette, hogy a kérést csak akkor tudja megvizsgálni, ha a törvényhozás elfogadja az idei költségvetést. A parlamentben még csak a bizottságok szintjén tart az idei költségvetési törvény tervezetének vitája.
A kéthónapos haladékot tudtul adva az IMF tudomásul vette, hogy a kormány fenntartja a jövõ februárig való halasztásra vonatkozó kérést is, de erre a nemzetközi pénzintézet most nem reagált. Az IMF ígéretet kapott a román kormánytól, hogy április közepéig jóváhagyatja a költségvetést a parlamentben – olvasható az IMF közleményében.
A készenléti hitel meghosszabbításától teszi függõvé a Világbank is a román gazdaság, illetve a mezõgazdaság szerkezetátalakítását segítõ PSAL és ASAL programok utolsó részének átutalását is – adta értésre hétfõn Bukarestben Andrew Vorkink, a Világbank Romániáért felelõs igazgatója.
Az Isãrescu-kormány azt szerette volna elérni, hogy a Világbank ne kösse össze ezt a két programot a valutaalap készenléti hitelének kérdésével.
Románia egy nagyhatalommal kötött kétoldalú szövetségi szerzõdéssel biztosíthatna magának alternatívát a NATO-val szemben – állapította meg két magas rangú katonatiszt tanulmánya. A honvédelmi minisztérium elhatárolta magát a tanulmánytól.
Gheorghe Balaban dandártábornok, a vezérkar legfelsõ tanácsának parancsnoka, a katonai kémelhárítás volt vezetõje és Eugen Siteanu nyugalmazott ezredes, a katonai akadémia tanára a Román Hírszerzõ Szolgálat (SRI) létrehozásának 10. évfordulóján tartott tudományos ülésen ismertette a NATO-val szembeni alternatívát sürgetõ tanulmányt.
Az Észrevételek Románia nemzetbiztonságának erõsítésérõl a 3. évezred küszöbén címû tanulmányban a szerzõk abból a tézisbõl indultak ki, hogy Románia veszélyes geopolitikai helyzetben, mivel az országot nem integrálták a NATO védelmi rendszerébe, nem vették fel az Európai Unióba. A szomszédos országokkal csak részben sikerült jó kapcsolatokat kialakítani az elmúlt tíz évben, s az európai gazdaságba való integráció is egyre távolabb kerül a politikai pártok elmúlt évtizedben folytatott felelõtlen harca miatt.
Románia az úgy nevezett szürke zónába került. Rákényszerítették, hogy csatlakozzon az Irak és Jugoszlávia ellen elrendelt embargóhoz, ami a román államnak dollármilliárdokban mérhetõ károkat okozott. Emellett Románia még mindig szenvedi a Ribbentrop-Molotov paktum következményeit, továbbra is "román területek találhatók az ország határain kívül".
A politikai tényezõk csak kis mértékben tudták az ország kapcsolatait rendezni Németországgal és Oroszországgal. A gazdaság teljesítménye a felére esett vissza 1989-hez képest. Románok milliói képtelenek tisztességes életszínvonalat biztosítani maguknak.
A szerzõk szerint a geopolitika tudományos szabályai alternatívát kínálhatnak a román nemzetbiztonság erõsítéséhez a NATO-ba való integrációval szemben. Romániának kétoldalú szövetségi megállapodást kell kötnie egy nagyhatalommal. A román külpolitika egyetlen tengelyhez (az euroatlanti integrációhoz) igazodása amúgy sem indokolt, mivel Románia "kontinentális jelentõségû ország", miközben regionális szinten nem rendelkezik megfelelõ biztonsági megállapodásokkal.
A védelmi minisztérium közleményben határolta el magát a tanulmánytól. Hangsúlyozta, hogy a két szerzõ nem a román védelmi minisztériumban dolgozik, a katonai akadémián tanárok, s az SRI tudományos tanácskozásán ebben a minõségükben vettek részt. A tanulmány a szerzõk magánvéleményét tükrözi.
A közlemény leszögezte, hogy a védelmi minisztérium csak egy politikát folytat: az euroatlanti integrációra való felkészülést. Ezt a politikát az ország demokratikusan választott vezetõi dolgozták ki.
A közlemény emlékeztetett arra, hogy Sorin Frunzaverde védelmi miniszter pénteken egy katonai eskütételen elmondott beszédében kijelentette: Románia eltökélt szándéka, hogy a NATO tagja lesz, amikor a szövetség úgy dönt, hogy megteremtõdtek a feltételek egy ilyen lépéshez. Az ország nemzetbiztonsága számára nincs más lehetõség.
(MTI) – Bill Clinton amerikai elnök hétfõn gratulált Vlagyimir Putyinnak, orosz elnökké történt megválasztása alkalmából.
Mint az errõl Washingtonban kiadott írásos közlemény hangoztatja, Clinton fontos mérföldkõnek minõsítette az elnökválasztás megtörténtét az orosz demokrácia fejlõdése szempontjából. A mintegy 70 százalékos részvételi arány amerikai, de általános nemzetközi összehasonlításban is igen magasnak mondható, és Clinton szerint ez az orosz népnek a demokrácia melletti elkötelezettségét igazolja.
Az amerikai elnök – mint közölte – a Putyinnal folytatott telefonbeszélgetés során nem szorítkozott a méltatásokra és a jókívánságok hangoztatására, hanem azt is hangsúlyozta, milyen nagy fontosságú az egész világ számára az oroszországi viszonyok demokratikus alakulása, illetve Oroszország nemzetközi kapcsolatainak elmélyítése. "Putyin megválasztott elnöknek módja van arra, hogy megbízatását konkrét lépésekre váltsa a gazdasági reform elõmozdítása, továbbá a bûnözés és a korrupció elleni harc fokozása érdekében, valamint azon nemzetközi biztonsági kérdések széles skálája terén, amelyek felölelik a fegyverzetellenõrzés, a tömegpusztító technológia továbbterjedésének megakadályozása, illetve a regionális béke, stabilitás ügyét" – hangoztatta Bill Clinton.
A Fehér Ház lakója egyúttal kiemelte: Washington aggódik a csecsen szeparatistákkal vívott orosz háború miatt, és – annak ellenére, hogy Vlagyimir Putyin támogatásáról biztosította az orosz katonákat – szükségesnek tartja pártatlan és átlátható vizsgálatok lefolytatását azokkal az emberi jogsértésekkel kapcsolatban, amelyekrõl hírek érkeztek. A nemzetközi szervezeteknek és a sajtónak az amerikai elnök álláspontja szerint teljes hozzáférést kell biztosítani a csecsenföldi régióhoz.
Mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma
Marosvásárhelyen, közel félszáz családban az egy személyre esõ havi jövedelem nem haladja meg a 166.500 lejt. Ezek a családok az 1997. évi 208-as törvény értelmében ingyen ebédre.jogosultak. Csakhogy az egy személynek biztosított napi élelem értéke nem haladhatja meg a napi 9.750 lejt. Mit lehet ebbõl a pénzbõl biztosítani és kik azok a személyek, akik ezt is hálával fogadják?
Tizenöt éves, tiszta ruhát viselõ kislány nyújtja az ebédjegyet. Csak a kenyeret viszi haza, mondja, s megvárja, hogy a néhány napja el nem vitt barna, s immár megkeményedett kenyeret kihozzák. Kilencen vannak, mondja, s ezért csak három-négy naponként viszik el a kenyéradagot. Igaz, így már kemény a kenyér, de az is jól fog. A tál csorbára nem tartanak igényt, hiszen kilencen vannak, s veszekedés lenne belõle.
Az Ady negyedbeli kisfiú készségesen elmeséli, hogy õ és négy testvére felváltva fogyasztják el a kis tálkában hazavitt csorbát, amit édesanyjuk soha nem kóstol meg. Munkanélküli édesanyjuk alkalmi takarítással igyekszik pénzt keresni, ám alig futja a mindennapi kenyérre. Sok szomszédjuk hasonló helyzetben van, s még azt a kenyeret, s tál leves segítséget sem kapják. Nagyon nehéz így élni – vélekedett nagy komolyan a kisgyerek.
A gyerekek után középkorú roma asszony jön a napi adagért. Fejét kendõ borítja, szeme fáradt és szomorú. Nem szívesen válaszol a kérdésekre, szégyelli magát, mondja, hiszen fiatalkorában nem szorult mások adományára.
– Valamikor rendes munkahelyem volt, ám az átszervezéskor kitettek, s azóta lejárt az állami segély, s most csak szocilis segélyt kapok. Férjem otthagyott, négy gyermekemet egyedül nevelem. Nyáron gyümölcsszedéssel, s kerti munkával pótoljuk a segélyt, de télen és tavasszal sokat nélkülözünk. A gyermekeknek rendes ruhájuk sincs, így iskolába se nagyon járnak. Több mint egy éve kapjuk a hivataltól az élelemsegélyt, s nagyon sokat segít rajtunk – mondja könnyes szemmel, majd hazasiet.
A polgármesteri hivatal szociális irodájának vezetõjétõl, Todea Eugentõl megtudtuk, hogy a szóban forgó törvény értelmében azok a kiskorú személyek kaphatnak ingyen ebédet, akik családjában az egy személyre esõ havi jövedelem nem haladja meg a fent említett összeget. Ugyanakkor a törvény elõírásai szerint a kisnyugdíjasok, ideiglenesen jövedelem nélkül levõk, amennyiben megtérítik a napidíjként elõírt összeg 30 százalékát, igényelhetik az ebédet. Ez utóbbi lehetõséget megyénkben egyelõre nem érvényesítik. Jelenleg Marosvásárhelyen 50 adagot osztanak ki. Az érintett személyeket szociális ankét nyomán választották ki, s többségük szociális segélyben is részesül. A polgármesteri hivatal közel három éve kötött szerzõdést a megyeszékhelyi Alfacommal, amely biztosítja az ebédet. S a hivatal lehetõségei szerint ünnepekkor élelemcsomaggal is támogatja a rászorulókat. Sajnos többször megtörtént, hogy a segélyként kapott élelmiszert féláron eladták. Ugyanakkor az is gyakori, hogy az érintettek, tudván, hogy szociális segélyt s ebédet kapnak, nem is keresnek munkahelyet. Igyekszünk kiszûrni ezeket a személyeket, s csak azoknak nyújtani a támogatást, akik valóban rászorulnak – tájékoztatott Todea Eugen.
Mint Maier Maria, az Alfacom illetékese elmondta, az ételjeggyel rendelkezõknek hétfõtõl csütörtökig egy csorbát és egy kenyeret adnak, míg péntek-vasárnapra hideg élelmet kapnak. Az elmúlt hét végén az elmaradhatatlan kenyér mellé margarin, puliszkaliszt és rizs került. Megfelelõ helyiség és felszerelés hiányában a levest nem lehet helyben elfogyasztani, így legtöbben hazaviszik.
– Sokféle ember megfordul itt: van, aki nagyon örvend annak, amit nyújtunk a polgármesteri hivatal által kiutalt összegbõl, de vannak elégedetlenek is, akik többet, mást szeretnének. Mi igyekszünk mindent megtenni, de a pénzbõl sokra nem futja. Arra is kell vigyáznunk, hogy egyforma mennyiséget adjunk, hogy ne legyen romlandó hiszen nincs tárolási lehetõségük. Reméljük, hamarosan emelni fogják az összeget, s akkor mi is több élelmet adhatunk – nyilatkozta Maier Maria.
Adj száz lejt, hogy vegyek egy kenyeret a gyermekeimnek, adj száz lejt, hogy vegyek egy kiflit – mondják naponta kinyújtott kézzel városszerte a koldusok, ám, mint egyik tanárnõ elmesélte, amikor tízóraiját nyújtotta a kéregetõ kisfiúnak, az megvetéssel eldobta a friss kenyeret.
A polgármesteri hivatal által juttatott élelemsegély kevés, mégis sok családot, s még több gyereket ment meg az éhezéstõl. Ám jó lenne, ha a romák felkarolására, a nélkülözõk támogatására létrehozott alapítványok élelemsegélyeikkel pótolnák a szociális konyhán kiosztott adagokat.
Az utak állapota közismert. A megye több útján szinte mûvészetté vált a közlekedés, s a helyzet minden tavasszal egyre kétségbeejtõbb. Lassan mindenki számára világossá válik, hogy az utak karbantartásáért, felújításáért felelõs szervek nem képesek megbirkózni a feladatukkal, de megoldás nem mutatkozik a láthatáron. Szinte nincs olyan közigazgatási szint, amely valamilyen formában ne foglalkozna a kérdéssel, de a dolog meg is reked a gyûléstermek szintjén, s azon az egyetértésen túl, hogy ez nem mehet így tovább, semmi sem történik. Tény, hogy a költségvetésnek túlságosan jelentõs hányadát fordítják útjavításra, az eredmény azonban alig-alig észrevehetõ. Az utászok ugyanakkor meggyõzõdéssel állítják, hogy a rendbetételhez ennél lényegesen nagyobb összegre volna szükség.
A megyei utak javításáért a megyei tanácsnak alárendelt Út- és Hídügyi Rt. felel. Persze ez így nem egészen igaz, hisz elvileg a tanácsnak joga – és erkölcsi kötelessége – versenytárgyalást kiírni a hatáskörébe tartozó utak javítására, de nagyon sokszor nem ezt teszi. Általános gyakorlattá vált, hogy a munkálatokat közvetlenül ítéli oda az rt.-nek, jóllehet általános a meggyõzõdés a tanácsban, hogy ez a gyakorlat kártékony. Az okok a bürokráciában keresendõk. A költségvetés késlekedése, a versenytárgyalás kiírásának bürokratikus akadályai sokszor lehetetlenné teszik, hogy egy ilyen licit idõben megszervezhetõ legyen. Az egészséges verseny helyett pedig az rt. ismét megkapja a munkát, anélkül, hogy bizonyítania kellene, hogy a legmegfelelõbb a feladatra.
A kijelölt feladatot a megyei Út- és Hídügyi Rt. persze elvégzi, s – mint a megyei tanács alárendeltje – tevékenységérõl be is számol. Röpködnek a számok: ennyi s ennyi kilométer aszfalt, ennyi s ennyi köbméter sóder, ennyi s ennyi négyzetméter folt az elmúlt év, félév, negyedév megvalósítása. Ha nem közlekednénk naponta azokon az utakon, amelyek ilyen iramban újulnak meg, a beszámolók után talán hajlamosak lennénk elhinni, hogy minden rendben történik. A beruházások esetében nem az a fontos, hogy mely utakon lehet járni, hanem hogy a kiutalt x milliárdból a vállalat mennyit költött el, ha kevesebbet, akkor miért, s ha többet dolgozott a vállalat a "programnál", akkor kitõl volt erre engedélye?
S az utak továbbra is járhatatlanok. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy belehallgasson a megyei tanács vezetõsége és az rt. vezetõsége közötti szócsatába, észbontó dolgokról szerezhet tudomást. Az utászok egyszerûen megtagadták a télen egy tükörsíma jéggel bevont útszakaszra való azonnali kiszállást, mert lejárt a munkanapjuk. Ugyanakkor a számukra útjavítás ellenértékeként kifizetett pénz szinte 40%-a személyzeti költség. Az újságíró hallgatja a korifeusok vitáját, s azt várja, hogy miután a sok számadat elhangzott, talán-talán valaki a minõség ellenõrzésének a módozatait is felveti. Ez azonban elmarad. Tény, hogy senki sincs megelégedve a jelenlegi állapotokkal, de ki fogja végre feltenni a kérdést, hogy miért van az, hogy "Déva várát" építenek minden évben – és egyre nagyobb összegekért – utászaink? Minden autós tudja, hogy ahol az idén tavasszal az aszfaltot megfoltozzák, jövõre ugyanott egy még nagyobb gödör fog éktelenkedni az úttesten. Mellette pedig esetleg egy másik, egy új. A folyamat pedig olyan, mint egy láncreakció, egyre jobban terjed.
Ha az útjavításokat végzõk közül valaki azt mondja ezek után, hogy minden lehetségest megtettek, de a rendelkezésre álló pénz csak ennyire futotta, engedjék meg, hogy kételkedjünk. A pénz valóban kevés, ám – hogy egy közhelyet használjunk – túl szegények vagyunk ahhoz, hogy olcsón javítsuk az utakat. A minõségre ugyanis – ami az egész témakörben a kulcskérdés – senki sem figyel. A kilométer, négyzetméter, köbméter a fontos. Hogy az alkalmazott technológia, az aszfalt vegyi összetétele, az összeillesztések szigetelése (ha egyáltalán szigetelik az összeillesztéseket, ilyesmit azonban csak elvétve látni) milyen, arról soha senki egy szót sem ejt.
A közelmúltban a város útjain javítást végzõ egyik cég a polgármesternek benyújtott beszámolójában azt állította, hogy nem maguk a foltok, hanem a foltozás széle megy tönkre, ezért tehát nem õk a felelõsek. A magyarázat már egy laikus számára is nevetséges. Természetes, hogy az aszfaltréteg tönkremegy, ha a folt körüli, szigetelés nélküli résbe víz szivárog, amely a fagyás-olvadás ciklusával aztán tönkreteszi a burkolatot.
Nincs sok pénzünk az utak javítására, ez igaz. Mi lenne azonban, ha a jól hangzó, sok-sok kilométerrõl való beszámolóra való törekvés helyett inkább egyszerre kevesebbet javítanánk, de azt a munkát legalább becsületesen végeznénk el, hogy az az út tíz év múlva is útnak nevezhetõ legyen? Persze csak akkor, ha még emlékszünk arra, hogy miként kell becsületes munkát végezni.
Az elsõ félévi eredmények számbavételét követõen a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum elnyerte a Kiváló középiskola minõsítést, megelõzve mind a Papiu, mind az Unirea líceumot. Bálint István igazgató elmondta, az eredmények eddig soha nem tapasztalt tanulmányi átlagot, 8,11-et jeleznek. Van olyan osztály, a XII. K, amely 9-es félévi átlagot ért el.
Kérdésünkre, hogy mi ennek a minõsítésnek a jelentõsége, az igazgató kifejtette, hogy nagyfokú autonómiát biztosít az iskola vezetõségének. Bár egészen pontosan nem lehet még tudni, hogy melyek ennek az önállóságnak a határai, annyi azonban biztos, hogy az idéntõl kezdõdõen a megüresedett tanári állásokra iskolaszinten szervezik a versenyvizsgát.
– Következne, hogy minden kollégával évi szerzõdést kötnénk, és az elért teljesítmény alapján rögzítenénk a Bolyai állandó tanári karát – vélekedik Bálint István. – A tantárgyversenyek országos szakaszára továbbjutott tanulóink száma jóval magasabb, mint az elõzõ években. Egy nemrég készült felmérés alapján az elsõ félévben 17 diákunk ért el elsõ helyezést rangos nemzetközi vetélkedõkön. Úgy érzem, hogy egyes módszertani közösségek igen hatékonyan fogtak hozzá a minõségi oktatás alapelveinek bevezetéséhez és megvalósításához, amit egyébként az eredmények is tanúsítanak. Ebben nagy segítséget jelent, hogy iskolánkat eddig több mint nyolc különbözõ nemzetközi versenyre, illetve továbbképzõ tanfolyamra hívták meg, ahonnan a tanár kollégák gazdag tapasztalattal tértek haza.
Vannak még nehézségeink, elsõsorban a hiányzó IX. osztályos tankönyveket illetõen, továbbá egyes esetekben még mindig magas a hiányzások száma. Kérdõjeles számunkra, hogy miképpen lehetne áthidalni az osztályozás szigorúsága, valamint a fõiskolai, egyetemi felvételire megkövetelt magas érettségi általános egybehangolását. Úgy gondoljuk, hogy a nagy teljesítményû középiskolák, ahol az eredmények alapján állíthatjuk, hogy az érettségi is szigorúbb, továbbra is hátrányba kerülnek a diákok továbbjutását illetõen. Ezért lenne szükség minél hamarabb arra a megoldásra, hogy az egyes iskolák minõsítése alapján rangsorolják az érettségi-eredményeket.
– Változik-e 2000-ben a beiskolázási terv?
– A múlt évhez viszonyítva nem, de a vizsga nélküli felvételit illetõen fenntartásaink vannak. Hasonló a helyzet, akárcsak az érettségi esetében, vannak erõs általános iskolák, ahonnan valószínû, nem fognak színtízes általánossal jönni a diákok, mint más iskolákból, ahol könnyebben adják a jó jegyeket.
Már megállapodtunk a ballagás idõpontjában is, június 14-én reggel 8 órakor a Vártemplomban tartandó istentisztelettel kezdõdik, kilenc órától zajlanak az osztályfõnöki órák, és tíz órától kezdõdik az ünnepély.
– Hogyan halad az iskola felújítása?
– Elkészült a kisebbik tornaterem és a hozzá tartozó mellékhelyiségek felújítása, további a tanári büfé, amely távlatokban önálló szolgálatatási egységként is mûködhet. A bentlakás, a mellékhelyiségek, az elsõ emeleti fürdõ felújítási tervezete is megvalósulás elõtt áll, s így reméljük, hogy szeptemberre a Bolyai a civilizált oktatás összes feltételeit biztosítja.
Jelentõs eseménynek tartjuk, hogy a Magyar Nyelvmûvelõ Társaság Világkongresszusa ez év augusztusában itt lesz az iskolában, ami számunkra lehetõséget jelent, hogy a Bolyai hírnevét öregbítsük a nagyvilágban.
Közösségápoló rendezvényeink is nagy sikernek örvendenek a kollégák körében, amit a népes részvétel tükröz. A felsoroltakat azonban nem tudtuk volna megvalósítani, ha nem segítettek volna iskolánk állandó támogatói, mint a Primacom, a Timexim, a Palermo Kft., a Caro Comp, valamint a Multiprofil cégek, továbbá a Vitus ügyvédi iroda és Kelemen László. Köszönettel tartozunk Fodor Imre polgármesternek, Gáll Imolának, Csomor Lászlónak és Csép Anikónak a polgármesteri hivatalból, akik következetesen figyelemmel kísérték a Bolyai fejlesztési terveit, és lehetõségeikhez mérten hatékonyan segítettek abban, hogy tanintézményünk valóban európai rangú középiskolává váljék.
A szülõi bizottsággal is jó a kapcsolatunk, hatékonyan együttmûködünk a szegény sorsú diákok élelmezését illetõen, továbbá az INTERNET használati díját is õk finanszírozzák – mondotta Bálint István igazgató.
Színházi körökbôl és a magyarországi sajtóból értesültünk arról, hogy a budapesti Új Színház kezdeményezésére az anyaországi színházak és más intézmények nemrég a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemnek szánt támogatási akcióba kezdtek. Kovács Levente, a Színmûvészeti Intézet Szentgyörgyi István tagozatának vezetôje megerôsítette a hírt, és részletesebben is beszámolt lapunknak:
– Tavaly szeptemberben jött a Duna Televízió Esti kérdés c. mûsorának készített Csáky Zoltán interjút velem, így hát a magyar közvélemény elôtt is ismeretessé vált a romániai mûvészeti intézmények, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem helyzete, amikor a tanárok nem kaptak fizetést, meg egyéb finanszírozási gondok támadtak a tanügyi reform új koncepciójának következtében. A budapesti Új Színházban Kisfalussy Bálint innét elszármazott színész barátunk hívta fel Mártha István igazgató figyelmét az interjúra, ô pedig megkeresett telefonon, kért egy helyzetleírást, miben tudnának segítségünkre lenni. Mártha István az én szövegemet körlevél formájában elküldte a magyarországi szakmához, s máris jelentkeztek színházak, amelyek egy-egy telt ház bevételérôl mondtak le a javunkra, más színházak pedig anyagi eszközöket, reflektorokat, kosztümöket, berendezéseket ajánlottak fel. A segélyeknek az összegezése március 15-én történt meg, amikor is meghívták a fôiskoláról egyik elôadásunkat, a Pirandellót. Volt egy ünnepi protokoll, ahol közölték, hogy milyen támogatást kapunk a magyar színházaktól. Tizenöt intézmény vállalta fel támogatásunkat, két minisztérium, a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma 1 millió forintot ajánlott fel, az Ifjúsági- és Sportminisztérium 500 ezer forintot, a TV 2 szintén félmilliót. A fôvárosi önkormányzat elôadásunkat viszi ki és támogatja, a budapesti színifôiskola tanügyi programokkal támogat, a Nemzeti Színház, a Katona József Színház, az Új Színház, a Thália, a Radnóti, a Kolibri, a Bábszínház, tehát több budapesti belvárosi színház is mellénk állt. Az egyeztetéseket, a dolgok lebonyolítását az Új Színház vállalta, nevezetesen Mártha István igazgató és a városunkból elszármazott Kiss Csaba mûvészeti igazgató vezették le ezt az egész akciót. Köszönjük nekik.
– Ha nem titok a pénzbeli támogatás összege...
– Miért lenne titok, hiszen ezeket a számokat a Magyar Televízió is leközölte. Pénzben összesen 2 millió 800 ezer forint gyûlt össze, ezenkívül sok kosztümöt – majdnem szabad kezet kaptunk arra, hogy a kosztümraktárban válasszunk kedvünkre magunknak –, két színházi varrógépet, tizenöt reflektort, három irányítópultot, füstgépet, világítási eszközök mûködtetéséhez szükséges berendezéseket, és a TV2 ingyen és bérmentve mediatizálja tevékenységünket.
– Mindezek kizárólag a fôiskolának?
– Kizárólag a fôiskola kapta, a támogatások jó része a fôiskola Szentgyörgyi István tagozatát illeti meg. Nyilván, a stúdióteremben a reflektorokra nincs kiírva, hogy ez magyar vagy román villanykörte, de a pénzügyi támogatások egyértelmûen a magyar tagozat javára fordítandók, nyilvánvalóan céltámogatások, elsôsorban mûvészi produkciók elôállítására szolgálnak, hiszen mi erre 0 lejt kapunk pillanatnyilag, az egész jövô évi repertoárunk így tulajdonképpen fedezve van, tudunk vásárolni még olyan berendezési- felszerelési tárgyakat, amelyek egyrészt a mûvészi tevékenységet, másrészt az oktatást segítik. Természetesen van egy elszámolási kötelezettségünk, bizonyítandó, hogy ez az összeg a célnak megfelelôen használódik fel. A jelenlegi körülmények között számunkra mindenképpen rendkívül nagy segítség.
– Az a tény, hogy külföldi segítségre szorul egy mûvészeti fôiskola, önmagáért beszél. Meddig szorulunk mások jóindulatára?
– A nyomorúság odáig fajult, hogy a tanügyminisztérium gazdasági osztályának képviselôje egyenesen azt mondja, hogy hát, kérem, ez egy magyar fôiskola, miért nem próbálunk a magyar államtól is segítséget kérni?! Mintha ezt a fôiskolát nem az itteni adófizetôk pénzébôl tartanánk fenn! A fôiskola fenntartása nem alapvetôen a magyar állam érdeke, hanem a romániai magyar közösség létérdeke, amely a román állam adófizetôje, joga van hát egy ilyen intézményre.
Immár negyedik alkalommal hívta össze a Területi és Megyei Csendõrparancsnokság a sajtó képviselõit. A cél: minél több golyót röpíteni a céltáblába.
A marosszentgyörgyi lõtéren volt a gyülekezõ. A helyszínre érkezõ sajtósok – zömüknek most járt elõször fegyver a kezében – kissé csüggedten vették tudomásul, hogy a tavaszi nap pontosan szembe süt, a néhány tíz méterrel odébb elhelyezett célpontok még hunyorogva is alig láthatók. Hát még azok a szinte egymásra tevõdõ köröcskék, bennük az elérhetõ pontszámmal! Kétség sem fért hozzá, a szerencsén kívül másra nincs szüksége a szócsépléshez és tollforgatáshoz szokott újságírónak, kamerásnak, fotósnak. Felüdülést jelentett viszont, amikor a célpontok elõtt hat kövérre hízott kacsa sétált el. Szinte egyszerre fordult meg a riporterek fejében, ha pontokat már nemigen szereztek, legalább egy kis ingyen sültnek való kacsára tegyenek szert. Sajnos, Bonþeanu Marius ezredes lefújta a kísérletet, s addig nem engedélyezte az újabb sorozat kilövését, míg a még fehér jószágok le nem szálltak a "pályáról". A lövöldözés, versengés hevében már az sem számított, hogy a nap egyre melegebben tûzött, mindenki nyerni szeretett volna. Az egyetlen gondot az okozta, hogy – több sajtós is alátámasztotta egyesek sejtését – a golyó szántszándékkal nem oda repült, ahova a célzás során számítani lehetett. Semmi ok a csodálkozásra, hiszen a 7,62 milliméteres kaliberû gépfegyverek közel harminc évesek.
A fárasztó, minden tartalék energiát igénybe vevõ lövészet után, melynek során a fegyverropogás ideiglenes süketséget okozott, piknikre hívták a csudamód épségben maradt sajtósokat (a "visszarúgó" pisztoly okozta zúzódásokkal senki sem törõdött). A riporterek most már a mititejit és üdítõket vették célba, s végeztek leírhatatlan pusztítást.
Meg vagyunk gyõzõdve, hogy a Népújság olvasói otthon drukkoltak a céllövészeten részt vevõ riportereknek, az eredmények is ezt bizonyítják: a nem megvetendõ negyedik hellyel (több tíz résztvevõ közül) tértünk vissza a szerkesztõségbe. És természetesen azzal a meggyõzõdéssel, hogy jövõben legalább az elsõ helyet hódítjuk el.
A Sanitas szakszervezeti szövetség és az országos orvosi kollégium között kialakult érdekellentét miatt a szakszervezet – mint arról lapunkban is beszámoltunk – a hónap közepétõl figyelmeztetõ sztrájkban áll. Mivel idõközben a konfliktus feloldását célzó tárgyalások nem vezettek eredményre, holnap a Sanitas tiltakozó nagygyûlést szervez Bukarestben, amelyen mintegy hatezer ember részvételére számítanak. A demonstráción 45 ember képviseli majd megyénket.
A családorvosok mûködését szabályozó keretszerzõdés tervezetében a kollégium minden ezer páciensre engedélyezné egy asszisztens alkalmazását, míg a szakszervezetiek szerint minden 750 páciensre kellene jusson egy középkáder. Másik vitás kérdés az asszisztensek bérezése, az orvosi kollégium a családorvosok jövedelme 30%-ának megfelelõ bérezést javasol, míg a szakszervezetiek 50-70%-ot követelnek. A Sanitas megyei alelnöke, Pãsãroiu Georgeta szerint a szakszervezet bérjavaslata megfelel az ágazat bérezésére érvényes 1998. évi 154-es törvénynek, míg az orvosi kollégium javaslata sérti ezt a jogszabályt. A szakszervezetiek még – többek között – ingyenes orvosi ellátást követelnek az egészségügyi személyzet számára, az orvosi asszisztensek szakmai törvényének elfogadását, az ágazati referenciabér megduplázását.
Mint megtudtuk, a megye szintjén valójában nincs nézeteltérés a szakszervezetiek és az orvosi kollégium között. Ez utóbbi szerv megérti a követelések jogosságát, s a szakszervezetiek azon érvelését, hogy ezekkel az egész egészségügyi rendszer javát szolgálják, ám a konkrét döntések a központi szervektõl függenek. A konfliktushelyzet megoldása tehát a fõvárosban ez idõben is zajló négyoldalú tárgyalások (egészségügyi minisztérium, orvosi kollégium, egészségbiztosítási pénztár és a szakszervezet között) során lehetséges. Ha kézzelfogható eredmény nem születik a holnapi demonstráció után, a szakszervezetiek újabb tiltakozó akciókat is szerveznek, de ezek módját és menetrendjét még nem döntötték el.
Ünnepi eseménynek talán Illyés Kinga szûnni nem akaró tapssal jutalmazott egyéni elõadóestje is elég lett volna, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház azonban egész rendezvénysort szentelt a Színházi Világnapnak. Hétfõn a Kisteremben, Az élet kenyere bemutatója elõtt Kovács Levente rendezõ, a Színmûvészeti Egyetem tanára és Kárp György színmûvész, a színház gazdasági igazgatója méltatta Thália nemzetközi ünnepét. Kárp Michel Tremblay kanadai drámaíró üzenetét is felolvasta. Majd a Prospero Alapítvány nevében jutalmazták, köszöntötték a színmûvészet egyik legrégebb dobogóra lépett képviselõjét, Szabó Duci mûvésznõt és a pálya egyik ígéretes ifjú tehetségét, az I. éves színis Újhelyi Kingát.
Ezt követõen adta elõ Illyés Kinga az Árpád-házi Szent Erzsébetrõl összeállított vígságos szomorújátékot, az emberi lélek magasságaiba, a lét mélységeibe ragadva magával a közönséget, melynek soraiban ott láthattuk Szõcs Ferencet, Magyarország bukaresti nagykövetét is. A mûvésznõ rendkívüli empátiával, meggyõzõerõvel elevenítette meg a szent életû királyi sarj történetét, villantott fel arcokat, tárt tükröt a nézõk elé esendõségrõl és magasztosságról, kérlelhetetlenségrõl és önfeláldozásról, ég és föld ellentétérõl és egységérõl. Katarzisteremtõ színpadi csodájában Barabás Olga rendezõ, Hencz József zeneszerzõ és Killár Katalin költõ segítette.
Tegnap este a Liviu Rebreanu Társulat ismételte meg Macbeth- elõadását. Azokat a társulati tagokat, akik 25 évnél régebb szolgálják Tháliát, díszoklevéllel köszöntötték.
Hasonlóképpen ünneplik ma este a Tompa Miklós Társulat jeleseit, színészeket, mûszakiakat A tavasz ébredése címû Wedekind-mû elõadása elõtt.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete Üvegcsûrön létesített családnevelési és ifjúsági központjában készül színes fotókat adjuk kézrôl-kézre. Egyiken 10–14 év közötti gyerekek – a néprajzkör tagjai – rajzolnak, festegetnek a gyakorlóteremben, a másikon a néptánccsoport csárdásozik. A harmadikról maskarások és a farsangi télégetés "néz vissza" a szemlélôre. Both Gyulából, a családegyesület ügyvezetôjébôl ömlik a szó, munkájukról, mindennapjaikról. Keményen dolgoznak e napokban a néptáncosok, ugyanis e hó végére Budapest polgármesteri hivatalától várnak vendéget Üvegcsûrre!
– Személyesen írtam – jelzi a dolgok hátterét Both Gyula – Demszky Gábornak, Budapest fôpolgármesterének, és beszámoltam gyerekeink munkájáról, néhány színes felvételt mellékelve soraimhoz. A fôpolgármester válasza meghívás volt a budapesti millenniumi ünnepségeken való részvételre.
Két évvel ezelôtt a Marosvásárhelyi Római Katolikus Egyház fôesperese, Csató Béla adományozott helyiséget a központ létesítésére az egyesületnek, hogy itt nem sokkal késôbb megvehessék a falumozgalom alapjait…
Különben már régóta próbálunk tenni azért, hogy fennmaradásunk lényegét és fontosságát az üvegcsûri fiatalokkal is megértessük! Ezért táborozunk is velük évek óta Csernátonban például, mint ahogy Iszlóban is, a nyári hónapokban. Sajnos – okát ugyan még nem ismerjük – valami miatt nem sikerült eléggé erôteljessé tenni a fiatalok ottani együttlétét. Ennek ellenére Üvegcsûrön létrehoztuk a családnevelési és ifjúsági központot, amely munkájával valóban elindította e faluközösséget a mûvelôdés, az önépítés útján. Szolgálva ugyanakkor ebben – a Görgényi-havasok által körbezárt kis helységben – a magyarság fennmaradását és helybenmaradását is.
– Mit jelentett gyakorlatilag az adomány?
– Egy háromszobás épületet, udvart, egy fa melléképületet és 24 ár kerthelyiséget. Mind a környezet, mind a körülmények ideálisak a táborozásra is. A fogadási körülményeket igyekszünk fejleszteni jól felszerelt konyhával, társalgó- és gyakorlóteremmel; tervezzük a víz bevezetését is ’98 október végén itt inditottuk el a néprajzi kört.
Huszonnégy marosvásárhelyi, nagy- és kiskendi, valamint üvegcsûri fiatallal bírt akkor az egyesület. Elmagyaráztam hát a szülôknek is, mit jelent a néprajzi munka, megmutattam néhány varrottast, fafaragványt, a népi bútorfestés néhány darabját, jelezve számukra, hogy ez a képzés anyagi hozzájárulást is feltételez részükrôl. Jól esett hallani, hogy mindent megtesznek azért, hogy gyermekeik vihessék valami érdemesre az életben.
– Egy néprajzi körön sok mindennel lehet foglalkozni. Ki irányította, vezette a gyerekeket képzésükben?
– Balogh Enikô óvónô és Balázs Etelka tanárnô. Én kéthetente jártam ki és akkorra örömmel láttam, hogy decemberben már 40-en jártak a néprajzkörre. Rajzoltak, festettek, faragtak, elsajátították a népi bútorfestés titkait. Legnagyobb meglepetésemre, amikor tavaly januárban ismét kimentem, a gyerekek kérdéssel fogadtak: MIKOR TÁNCOLUNK MÁR?! Népdalokat tulajdonképpen tanultunk már, de mert pénteken délután végeztük a néprajzi munkát, szombaton délelôtt varrtunk, faragtunk, bútort festettünk, így csak szombaton délutánra maradhatott a tánc… Igaz, a csárdás alaplépéseivel már tisztában voltak, így következhetett a különbözô figurák megtanulása.
– Az igazság az, hogy egy darabig bírtam is velük együtt ropni, ugrálni, ám utóbb szívesen végezte mindezt Balázs Etelka. Különben kivittem a Maros Mûvészegyüttes tagjai közül is néhányat, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel. Akkora lelkesedéssel folyt a néptánctanulás, hogy 1999. május 18-án sor kerülhetett arra, hogy bemutatkozhassunk a néptánc-népdal és népviseletek Erdôcsinádon s késôbb a Holtmaroson rendezett Gyöngykoszorú találkozóján. Akkorra sikerült háromtagú zenekart is összeállítani – falubeli fiatalokból –, ám az erdôcsinádi fellépést megelôzôen tavaly a februári farsangi mulatságon fogadta tapsvihar a színpadi szereplésünket.
– A semmibôl született a Csalogány nevet viselô gyermekcsoport, mely néhány, már régóta néptánccal foglalkozó együttes elôtt mutatkozhatott be a Gyöngykoszorú-találkozón. Amilyen a holtmarosiak, a mezôbándiak, a marosszentkirályiak vagy a jobbágytelkiek néptánccsoportja például. A helyi mûvelôdési háznak volt néhány székely szoknyája, melyekhez mi blúzot szereztünk. Hat pár csizmánk pedig adományból… Eredeti és hiteles viseletünk akkor nem volt még! Rövidesen ez a gondunk is megoldódik. Az volt ugyanis a szülôk vágya, hogy mivel a falunak nincs ilyen téren hagyománya, oldjuk meg úgy a népviselet, hogy legyen egységes! Próbáltam egy marosmenti viseletet kialakítani. Hogy eredetiségében, hitelességében csorbát ne szenvedhessen, Haáz Sándorral konzultáltam, aki most, 10- én, Temesváron egy olyan találkozón vett részt bánsági magyar népviseletet tanulmányozó ifjúsági csoportokkal együtt, akik szintén székely népviseletet szeretnének tervezni. Nem kis meglepetésemre Sándor bácsi ott a mi üvegcsûri viseletünkkel példázta, akadnak még Erdélyben mások is, akik…
– Ez azt jelentheti, hogy a budapesti millenniumi ünnepségre hiteles, eredeti székely népviseletben utazhatnak a gyerekek.
– Az igazság az, hogy két nagyobb esemény elôtt is állunk. Ha Goldschmidt József, a budapesti polgármesteri hivatal mûvelôdési osztályának vezetôje megérkezik és mûsorunkat elfogadhatónak találja, jöhet Budapest! Ám ott egyébrôl is van szó! Ugyanis akkor zajlik a Budapesten vendégségben megnevezésû ifjúsági tábor, amely egy hétig tart, és amelyre az egész Kárpát-medencébôl várnak magyar fiatalokat. Másrészt, a magyarországi NOE – Nagycsaládosok Országos Egyesülete – rendezésében július 14–16. között Gödöllôn tartják a Kárpát-medence magyar családjainak millenniumi találkozóját is. Amennyiben sikerülne a NOE vezetôségével egyeztetnünk, szeretnénk a tánccsoportot ott is bemutatni.
– Mibôl, honnan lesz minderre pénz?
– Ez valóban nagy gond! Csak egy útlevél 420.000 lejbe kerül! Már el is indultunk egyébként támogatókat keresni, mivel a tánccsoport tagjainak fele többgyerekes családokból való. Az útiköltséget viszont a budapesti polgármesteri hivatal állja.
– Ejtsünk szót a táborozásaikról is.
– 1999-ben már 160-an nyaraltak. Volt itt vallástábor, következett az Oázis Alapítvány által a gyerekek házából kivett kicsik táboroztatása, a református egyház fiataljai két alkalommal is tartottak bibliatábort, megszerveztük a családegyesület néprajzi táborát. A Joy Szeretetszolgálat nyolc fiatalja árvaházi gyerekeket vett ki és hozott ide, apránként felkészíteni ôket az életre és mindennapjaira. Még az angol nyelvtudás hiánya sem jelentett akadályt, meghitt kapcsolat alakult ki a vendégek és a helybeliek között.
– Mûködik itt ifjúsági csoport is!
– A gyerekek néprajzi munkáját és néptáncát látva, 1998-ban a fiatalok – csoportot alakítva – színdarabtanulásba fogtak. A színjátszásnak már volt némi hagyománya. Saját erejükben bízva dolgoztak, senki melléjük nem állt. A szereposztást, a játéktér, a kellékek, a díszletek és egyéb jellegû problémáikat mind ôk oldották meg. Sôt, dalokat is tanultak a színjátékhoz. Görgényüvegcsûrön két alkalommal léptek színpadra, utána megfordultak – nagy sikerrel – Holtmaroson, Székelykálban és Nyárádremetén is. Két üvegcsûri magánvállalkozó és maguk a fiatalok teremtették elô az anyagiakat. Megérdemlik, hogy név szerint említsük ôket: Balázs Etelka vallástanár, Finna Árpád, Kiss Miklós, Salati Évike, Bálint Brigitta, Bálint Mónika, Finna Rozália és Szász Attila. Meg kell említenem a Finna Rozália és a Balázs Etelka nevét, akik – a teljes színjátszócsoporttal együtt – hozzájárultak az Országos Családegyesület által kezdeményezett A falu ébredése elnevezésû program megvalósulásához.
– Mi készteti, mi ösztönzi Both Gyulát e közösség éltetésére, szolgálatára?
– Ha az ember egy adott közösségben felfedezi a cselekvésvágyat, a szándékát annak, hogy tenne önmagáért, hogy talán ösztönösen is önépítô, csatlakozik hozzá. Engem is ez vitt és visz közéjük ma is!
Mózesre semmiképpen sem neheztelhetünk. Minden félreértést kizáró szándékkal, már indulásból pontosítanék, a megidézett bibliai hõst szeretném eleve felmenteni minden utólagos, ellene felhasználható vádaskodás alól. Fentnevezett maradéktalanul megtette a kötelességét: lehozta nekünk a Sínai- hegyrõl az Úr alattvalóinak örökös- állandó használatára szánt parancsolatait. Mind a tízet. Miheztartás végett, földi téblábolásunk medrét szabályozandó. Õt tehát nem szúrhatjuk ki bûnbaknak, hisz hithûen kõbe véste a Mennyei Hatalmasság megszívlelendõ intelmeit. Mindegyiket. Azt is, miszerint: "ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak." Persze, ez a dörgedelem is, hasonló kaliberû épületességeket tartalmazó ikertestvéreivel egyetemben, kis, koszos földi valóságunkban majdnem süket fülekre talált. A Louvre legtágasabb terme sem lenne elegendõ ahhoz, hogy a csupán egy emberöltõ alatt az ágyunk fölé kényszerített idénybálványokat megnyugtatóan tárolhassuk. Kisdiák-koromban, a minden osztályterem fõ falára aggatott Marx-, Engels-, Lenin- és Sztálin-portrék, a világ legigazságosabbnak kikiáltott társadalmának, a kommunizmusnak, elméleti megálmodóit és a teóriák tûzzel-vassal való megvalósítóit hozták gyermekszemközelbe és az ilyen módon feldíszített szentélyekben gyakran túlbuzgó nevelõinkre hárult a feladat, hogy uniformissá gyûrjék szûziességük folytán igen képlékeny lelkeinket és hatékonyan semlegesítsék a gyanított otthoni "szegenfüggõk" ártalmasnak vélt hatását. Nemsokára, a nemzeti öntudatosodás harcos éveiben, a német-orosz négyesfogatot, a mennyországot a Földre (vagy csak a földre) lecibálni törekvõ állampárt (RMP majd RKP) mindenkori végrehajtó bizottságainak jól retusált pofalemez-sorozata váltotta fel. A gyakori ésszerûsítések folytán a "kisistenek" száma ijesztõen gyarapodott, olyannyira, hogy licistákként a "függesztmények" között alig találtuk meg a tiszavirágéletû remeklésünkre áhítozó táblát. Tablóról tablóra lépkedve aztán lassan felcseperedtünk, s mire jómagam is osztálynaplóval a hónom alatt nebulóim elé léphettem, már csak egy, egyetlenegy, többnyire színekben pompázó Messiás õrködött, katedránál gubbasztó parányiságom õrangyalaként, fejem fölött. Kerek negyed évszázadig "a scorniceºti-i tölgy" köszönt ránk mosolyba merevedve mindenünnen, vele keltünk és feküdtünk, õ vált akarva-akaratlanul (de inkább akarva) a József Attila által meghatározott alapigényeink kielégítésének ("ehess, ihass, ölelhess, alhass") elengedhetetlen tanújává. Az 1989-es év december havában elkezdett lomtalanítás forró napjaiban úgy tûnt, hogy átkos fotográfia-dependenciánk gyógyítható nyavalya és végre rátérhetünk a költõ következõ verssorában megfogalmazottak maradéktalan beváltására: "A mindenséggel mérd magad", de manapság, a tízéves jubileumok vég nélküli kavalkádjában döbbenünk rá, hogy sorra megfogadott paripéink mindegyike csupán rakoncátlan, ingatag bokájú gebének bizonyult. A szitává lõtt foltozóvargát a megnyerõ mosolyú vízügyis, az aranykorszakban Szabad Európa- tápon felhizlalt disszidens váltotta fel, pillanatnyilag a kackiás kecskeszakállú geológus egyre drágább és keserûbb kenyerét esszük, és úszunk a fizikai létezésünket és lelki integritásunkat mérgezettsége folytán súlyosan veszélyeztetõ árral, a bizonytalan idõpontú és kimenetelû újabb nagy megmérettetés felé. A technicizáltságában szerényen az EU-színvonal felé lopakodó, de tartalmában túl gyakran kipusztíthatatlan balkáni gyökereirõl tanúskodó hazai mass-média jóvoltából naponta tobzódhatunk a Nagy Merengetõkanál birtoklásáért vívott hadjárat elõcsatározásainak pikantériáitól csöpögõ eseményeiben, a csalhatatlan receptjeikkel konzumközönséget toborzó "fõszakácsok" szabad szakmai versenye szemünk láttára, fülünk hallatára zajlik napról napra, hétrõl hétre. Az Alapos Beetetés idõszaka megkezdõdött. A már fentebb említett legrégibbek ellenében gyurakodnak a régiek (a politikai túlélés nagymestereként számon tartott Petre, a nõk bálványa, no meg a hófehér kosztümeiben varjúfekete lelkét bújtató néptribun, C.V.T.), de új pimasz trónkövetelõk is szorgosan szíjazgatják szorosra gatyájukat, mint a mindenben ex-(securitate-fõinformátor, külügyminiszter) joviális Mele. És a lista még távolról sincs lezárva. Így tehát "csillagválasztáskor" alaposan meggyûlik a fonnivalónk. Persze, fõbérlõtársainkkal ellentétben mi, "érdekvédettek", privilégizált helyzetben vagyunk ismét. Nekünk megsúgják majd idõben a mágikus formulát. Legkésõbb a mindent eldöntõ második fordulóig. De ki segít majd az összevissza orientált többségieken? A végsõ elszámolásnál ez sem lehet számunkra közömbös.
Így nevezte a mostani március 15-ét ünnepi beszédében Markó Béla. Remélem, az idõ szövetségi elnökünket fogja igazolni. Erre utal, hogy a többségi társadalom kezdi megszokni, hogy számunkra is vannak különösen kedves évfordulók, ünnepek. A velünk együtt élõ (együtt nyomorgó) román polgártársainkat ma már nem lehet ellentüntetésre utcára vinni. (Lásd a Kolozsváron történteket!)
Lényegében visszatértünk a sajátosan erdélyi hagyományokhoz: a vegyes lakosságú helységekben kölcsönösen tiszteletben tartják egymás ünnepeit, hagyományait, szokásait. Az utóbbi 45–10 év propagandája tette bizalmatlanokká, gyanakvókká az embereket. Ebben fõleg a politikusok egy része és a sajtó jeleskedett, mindenütt a román állam egységét megbontani akaró szándékot gyanítva.
Éppen ezért kíváncsian vettem kézbe három központi román napilap március 16-i számát. Nos, meglehetõsen higgadt és a lényeget tekintve tárgyilagos tudósításokat olvashattam. Semmi mûfelháborodás vagy vádaskodás, legfeljebb némi csodálkozás, hogy ezek a magyar vezetõk most is elégedetlenkednek.
A Naþional hosszabb idézeteket közöl Tõkés László és Markó Béla beszédébõl, különösebb kommentár nélkül. Ez is haladás! A Ziua arról számol be, hogy Kolozsváron ötezer magyar ünnepelt, és hogy Vásárhelyen a Bãlcescu-szobornál az RMDSZ együtt koszorúzott a koalíciós partnereivel. Az Adevãrul négy helyszínról számol be – Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely – rövid tudósításokban. Láthatunk egy színes képet is: román–magyar és EU-zászlókkal, valamint azzal a megjegyzéssel, hogy a sok magyar zászló között itt-ott román zászló is volt. Hát kérem, ezt is meg kell szokni, legalább ilyenkor és legalább a Székelyföldön.
Úgy látszik, a sajtó – legalábbis annak egy része – kezd megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy ha valakik a magyar himnuszt éneklik piros-fehér-zöld zászlók alatt, attól még nem ellenségei a román népnek.
Persze, az itt felvázolt jelenség önmagában még nem old meg sokat. Van viszont egy (esetleg több) tanulsága: semmi sem jön magától. Tíz év küzdelmére volt szükség ahhoz, hogy többé- kevésbé elfogadtassuk nemzeti ünnepünket. (Emlékezzünk csak, ezelõtt tíz évvel milyen indulatokat váltott ki ugyanez az ünneplés, és mi lett a folytatás pár nap múlva!) Ugyanígy el kell fogadtatnunk az önálló anyanyelvi oktatást, kultúrát, egyáltalán azt, hogy itt vagyunk, számolni kell velünk, beleszólást igényelünk az ország, vidék vagy helység sorsába. Illúzióink persze nem lehetnek: még sokszor bele fogunk ütközni abba a bizonyos falba, amit jobb esetben értetlenségnek, rosszabb esetben kirekesztésnek nevezhetünk. Itt türelemre, szívósságra, ha úgy tetszik, csökönyösségre van szükség. Mi magyarok a történelemtõl semmit sem kaptunk ajándékba, mindenért meg kellett dolgoznunk. Vélhetõen ezután sem lesz másképp.
Szôlôtermesztôk, bortermelôk jövôteremtése
Mit tehetnek a Kis-Küküllõ menti szõlõtermesztõk, hogy újjáélesszék a borkészítés helyi hagyományait, hogy megalapozzák a jövõt? Az egyik lehetõség a Magyarországon jól mûködõ Hegyközségek megalakítása. Miként mûködnek ezek a szervezetek? A kérdésre Horváth Csaba, a magyarországi Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkárhelyettese válaszol, aki március 11-én meghívottként és zsûritagként vett részt a IV. Balavásári Borversenyen.
– A Hegyközség szervezet 1894-ben alakult meg Magyarországon, akkor a szõlõmûvelõk fontosnak látták azt, hogy magasabb szinten szervezõdjenek, a szõlõmûveléssel, borkészítéssel kapcsolatos érdekeik megfogalmazása és védelme érdekében. Sajnálatos módon 1949-ben rendeleti utón feloszlatták a szervezetet. A Hegyközségek újjászervezése egy 1994. évi törvény alapján történt. A törvény szerint minden olyan településen, ahol legalább tíznél több gazda vagy vállalkozás van és legalább 50 hektárnyi területen dolgoznak, kötelezõ Hegyközséget alakítani. Magyarországon ma 309 településen jegyeztek ilyen szervezetet, ahol a gazdák megválasztották saját vezetõiket, elfogadták az alapszabályzatot és ennek keretében mûködnek.
A hegybíróink a Hegyközségek tevékeny végrehajtói, szakmai irányítói, de nemcsak arra figyelnek, hogy egy településen milyen fajtát termesszenek, hogyan alakuljanak a szürettel kapcsolatos tennivalók, közfeladatokat is ellátnak. Gyakorlatilag az ültetvény telepítése, kivágása, engedélyezése a hegybírók hatáskörébe tartozik. Csak hegyközségi tag kaphat származási bizonyítványt, csupán ezzel a bizonyítvánnyal lehet a bort végleges minõsítésre benyújtani. A Hegyközségek, ha szükségét látják, akkor szakmai kérdésekben is dönthetnek, akár meghatározhatják vagy megváltoztathatják egy-egy védett eredetû bor készítésének a feltételrendszerét. Íme egy példa: a tokaji, az egri és szekszárdi borok különlegessége abból is ered, hogy a helyi szakmai képviseletek az elõállítás technológiájában a törvényben rögzítetteknél szigorúbb szabályokat alkalmaztak. Joguk van arra, hogy akár a fajtakérdés, készítésmód, vagy a termésmennyiség szabályozása kapcsán külön szabályozást is alkalmazzanak. A Hegyközségek tagjai végzik az adatgyûjtést, az adatszolgáltatást. A mezõgazdasági tárca a Hegyközségektõl kap képet arról, hogy mennyi szõlõ termett, milyen az összetétele, vannak-e készletproblémák, szükség van-e arra, hogy valamilyen agrárpiaci beavatkozással, például lepárlás révén, a készleteket csökkentsék, vagy export- ösztönzés révén segítsék, hogy ezek a termékek minél nagyobb mértékben piacra jussanak.
A 309 Hegyközség köztestületi formában mûködik. Ez nagyon fontos, mert önállóságot jelent számukra, azt jelenti, hogy saját maguk határozzák meg feladataikat, ezenkívül a tagság kötelezõ, nem önkéntes jellegû. Minden szõlõtermelõnek, aki 500 m2 feletti ültetvénnyel rendelkezik vagy minden olyan feldolgozónak, felvásárlónak, aki az adott település határából mondjuk 500 liter bornál, vagy hét mázsa szõlõnél többet vásárol fel, annak kötelezõ módon be kell lépnie a szervezetbe. Csak így lehet összefogni és egységes rendszerben mûködtetni a Hegyközséget, amelynek 130.000 tagja van jelenleg.
– Miként irányítják a tevékenységet a 309 településre terjedõ szervezetben?
A hatékony koordinálás érdekében ezek a települések egy-egy helyi tanácsot hoztak létre, a nevezett tanácsok küldötteikbõl megalakították a borvidéki szervezeteket. Magyarországon 22 borvidék létezik. A borvidéki közösségek a maguk során megválasztották a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, e képviselet révén kommunikálunk például a mezõgazdasági tárcával. A törvényben rögzítve van, hogy a szõlõmûvelésre vonatkozó jogi szabályozást csak úgy lehet érvénybe léptetni, hogyha errõl a Hegyközség szervezet kifejtette a véleményét.
Magyarországon a bor január 1-jétõl a jövedéki termékek körébe került. Ezzel kapcsolatosan számos kérdés merült fel. Többek között: Milyen lesz a Pincekönyv, amiben a gazdák jegyzik majd a pincei mûveletek hatékonyságát? Miként dolgozzuk ki az árjegyet? Hogyan lehet majd szállítani ezeket a termékeket? Ezekre a kérdésekre most keressük a válaszokat.
A legfontosabb dolgunk, hogy ennek a 130.000 embernek megpróbáljuk a perspektívát megtalálni. Ugyanis Magyarországon is csökken a szõlõvel betelepített terület, nagyon kevés az újratelepítés, sokan vannak, akik abbahagyják a termesztést. Ezeknél az embereknél igyekszünk elérni azt, hogy olyanok számára adják tovább a szõlõmûvelés lehetõségét, akik abban fantáziát látnak. A tagság nagyobbik része jövedelem-kiegészítésként, vagy saját mulattatatására, örömére foglalkozik a borkészítéssel. Ezek a gazdák meggyõzõdtek arról, hogy ha együtt lépnek fel, sokkal könnyebb jövõt teremteni.
– Milyen gondokkal küzdenek a terményfeldolgozás, a termékértékesítés terén?
– Alapvetõ cél, hogyha megtermett a jó anyag, ne vesszen kárba. A világon jelenleg a könnyû, gyümölcs illatú, friss zamatú borok a kelendõek. Ha ezeket akarjuk elõállítani, akkor ehhez megfelelõ technológia, technika is szükségeltetik, ami drága. Nagyon nehéz megvalósítani egy-egy gazdának, ezért van szükség a pinceszövetkezetekre. Németországban, Franciaországban a gazdák közösen valósítanak meg borászati beruházást, építenek feldolgozót és közösen menedzselik a terméket. Mi még azt hisszük, hogy a jó minõség a piacra jutás alapfeltétele. Ez nem elegendõ. A jó minõségû terméket minél hatékonyabban kell menedzselni. Mi ez irányban próbáltunk lépni, ugyanis a hagyománnyal rendelkezõ borvidékeken, ahol szép ültetvények, berendezett pincék vannak, alakulnak az ún. borutak. Ezeknek a lényege az, hogy a vendéget odaviszik a pincébe, ahol megtörténik a kóstolgatás, a borok ismertetése. Egy körzetben több pince felkeresésére van lehetõség. A pincék ellenõrzés alatt vannak, annak érdekében, hogy a borok megfelelõek legyenek. A vendég garantáltan nem fog csalódni. Hungaricum fajtáinkat a nemzetközi piacon nehéz bemutatni, itthon viszont könnyebb a falusi vendéglátás borúthálózatok keretében. A móri Ezerjó bornak nem tudunk akkora reklámot csapni, hogy nemzetközi szinten kelendõ legyen. De ha eljön a vendég Mórra, a bort megkóstolja, és ha annak olyan a minõsége, akkor sokkal többet áldoz, mint mondjuk egy reklámozott borra.
Mi szívesen segítünk az erdélyi szõlõtermesztõknek, bortermelõknek abban az esetben, ha a Hegyközségekhez hasonló szakmai szervezetet szeretnének létrehozni. Örömmel adunk át minden tapasztalatot, segítünk abban, hogy lehetõség szerint a Küküllõ mentén, akár Erdély-szerte ezt a lépést megtehessék, hiszen hagyományos szõlõtermõ területekkel és borkészítési kultúrával rendelkeznek. Ezeket a hagyományokat tovább kell egy kicsit igazítani a mai kor szellemének megfelelõen.
Tavaly év elején segítségkérõ levet hozott a postás. Sotri József szignálta, aki öt kiskorú gyerek édesapja volt. Súlyos egészségi és anyagi gondjait osztotta meg olvasóinkkal és segítséget kért azoktól, akik ezt megtehetik. Súlyos szívinfarktusa és agyérelzáródása miatt nem vállalhatott munkát, úgyszintén fiatal felesége sem, akinek a gyerekekre kellett vigyáznia. Sotri József két hete hunyt el.
Az özvegy most ismét egy levelet juttatott el hozzánk. Ebben köszönetét fejezi ki az általunk nyújtott segítségért, mert a helyzetük ismertetése nyomán több polgártársunk kereste fel õket különféle segélyekkel. A jótevõk között egy idõsebb úr folyamatos segítséget ígért, és Németországból 200 márkát küldött.
Az apa halála után a családra még nagyobb nyomorúság szakadt, tele vannak adóssággal. Ismét értesítette õket a Román Kereskedelmi Bank, hogy számlájukra újabb 200 márka érkezett. Az összeg jól fogott volna a temetkezési költségek törlesztésére, csakhogy a bank a hagyatéki tárgyalás lebonyolítása elõtt nem adja ki a pénzt. Az özvegyasszonynak pedig nincs pénze a hagyatéki tárgyalásra, melynek illetéke 350 ezer lej.
"Két hete temettem, hatodmagammal étlen ülünk, a gyermekeim lyukas cipõvel járnak iskolába. Honnan annyi pénz a hagyatékra? S amit a bankban mondtak, viccesnek találom. Majd ha lesz pénzem a hagyatéki tárgyalásra, a 200 márkát elosztják ötfelé, s én az összegnek csak egyötödét kapom meg. A gyerekek részét beteszik a CEC-be. Senki nem törõdik azzal, hogy a 700 ezer lejes szociális segélybõl hatan élünk?"
Függetlenül attól, hogy a Sotri család szûkös anyagi körülmények között él, jogilag a bank törvényesen járt el. A pénz átvételéhez hagyatékátadó végzésre van szükség, amelyet a közjegyzõ bocsát ki, s csak abban az esetben veheti át Sotri Mária a férje nevére érkezett pénzt, ha ennek birtokában lesz. Szó sincs semmiféle rosszindulatról – mondotta Negoran Emil, a Román Kereskedelmi Bank igazgatója –, csupán a törvényes elõírásokat tartják be.
Megvonják a vasúti kedvezményeket a diákoktól és a tanulóktól
Az Utasszállító Vasúti Társaság igazgatótanácsának legutóbbi döntése értelmében április 3-tól a diákok és a tanulók nem részesülnek vasúti kedvezményekben – közli a szállítási tárca. A diákok és tanulók akkor utazhatnak újra kedvezményes áron, amikor az Oktatási Minisztérium törleszti a vasúti társasággal szembeni 185 milliárd lejes tartozását.
A szenátorok 43,2 milliárddal költhetnek többet
A szenátorok megszavazták a felsõház költségvetésének 43,2 milliárd lejt kitevõ kiegészítését. A kiegészítõ összegeket a várható béremelések fedezésére fordítják, tekintettel arra, hogy hamarosan elfogadásra kerül a költségvetési alkalmazottak bérének 65 százalékig menõ növelésérõl szóló sürgõsségi rendelet. A hétfõn elfogadott variáns eltér a szenátorok által tavaly decemberben megszavazott költségvetéstõl, melyet szenátusi döntés formájában publikáltak a Hivatalos Közlönyben, de eltér a Pénzügyminisztérium által elõterjesztett változattól is. A pénzügyi tárca hatálytalanította a határozatot, és csökkentette a felsõháznak szánt alapokat, a szenátorok elégedetlenségét váltva ki, függetlenül politikai hovatartozásuktól.
Új elnöke van a Takarékpénztárnak
A Takarékpénztárnak hétfõtõl új elnöke van, a Mezõgazdasági Bank volt alelnöke, Liviu Marica személyében. Liviu Maricát Isãrescu miniszterelnök kérésére nevezték ki, és Camenco Petrovici menesztett pénztárelnököt váltja fel.
Az NVA meghosszabbította a készenléti hitelmegállapodás határidejét
A Nemzetközi Valutaalap hétfõn jóváhagyta a készenléti hitelmegállapodás határidejének meghosszabbítását május 31-ig – közölte sajtóközleményében az Alap. A megállapodás eredeti határideje március 31. volt. A nemzetközi pénzügyi intézmény azért hosszabbította meg e határidõt, hogy végére járhassanak a Romániával megállapodott program elsõ felülvizsgálásának, melyet tavaly októberben kezdték el. A felülvizsgálás befejezése befolyásolni fogja az új, idénre érvényes programra vonatkozó megegyezést is. A költségvetés elfogadása, az Alappal megállapodott paramétereken belül, kiemelt fontosságú feltétele az egyezmény módosításának.
Az EBRD: két év alatt 1,2 milliárd euró a Balkánnak
A londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a Nemzetközi Pénzügyi Társasággal (IFC) együtt a következõ két évben évente 600-700 millió eurót tervez befektetni Délkelet-Európában – közölte hétfõn a balkáni térségért felelõs EBRD-igazgató. Olivier Descamps azt mondta: a Stabilitási Paktum égisze alatt kezdõdõ szerdai brüsszeli konferencián az EBRD további 231 millió euró részvállalást fog kérni az egyes kormányoktól a térségbeli magánszektor fejlesztését célzó befektetések elõsegítésére az Albániát, Bosznia- Hercegovinát, Bulgáriát, Horvátországot, Romániát és Macedóniát érintõ program keretében.
Nyugati hírszerzõ források megerõsítették, hogy Oszama bin Laden, a dúsgazdag, szaúd-arábiai születésû nemzetközi terrorvezér súlyosan beteg. A szaúdi milliárdos akut veseelégtelenségérõl és májbetegségérõl már napokkal ezelõtt beszámolt egy hongkongi újság. A lap azt írta, hogy a terrorvezér egyes híveitõl származó értesülések szerint olyan orvosi berendezést próbálnak szerezni számára, amellyel stabilizálhatnák állapotát. Oszama bin Ladent egyebek között az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetségei ellen elkövetett merényletért teszik felelõssé. A betegségét megerõsítõ hírszerzõ források megjegyezték, hogy egészségi problémái ellenére továbbra is a milliárdos irányítja hatalmas, a világ minden részére kiterjedõ terrorista hálózatát. Afganisztáni tálib források ugyanakkor azt állítják, hogy Oszama bin Laden kitûnõ egészségnek örvend, sem veséjével, sem májával nincs probléma.
Egy francia kisváros rendõrei szokatlan módon járnak el a közlekedési kihágásokat elkövetõ autósokkal szemben: büntetés helyett egy kedves költeménnyel és hozzá kapcsolódó házi feladattal lepik meg õket. Bagneres-de-Bigore négy rendõre a március 20. és 26. között megrendezett "lírai tavasz" elnevezésû kulturális eseménybõl ihletet merítve úgy döntött, hogy a közlekedési kihágást elkövetõ autósok gépjármûvén csekk helyett rímbe szedett szövegû cédulát hagy. A cetlin az áll: "Ön nem fizetett parkolási díjat, ezért 75 frank büntetés járna. Ezen a szép tavaszi napon azonban eltekintünk ettõl, ám kérjük, a költészet nevében Ön is írjon egy szép verset." A remekmûveket a parkolóórák közelében felszerelt ládákba dobhatták be a költõi vénával megáldott vétkezõk. A rend éber õreinek lírai élmények helyett idõnként kínos üzenetekkel kellett szembesülniük. A legkiábrándítóbb valószínûleg az az egymondatos versike lehetett, amely tudomásukra hozta: "Költõ csak egy napig vagyok, közlekedési kihágásokat azonban mindig elkövetek".
A japán hatóságok figyelmeztették Hokkaido sziget déli részének lakosságát, hogy a napokon belül kitörhet az Uszu vulkán. A nagy északi szigeten emelkedõ, 732 méter magas tûzhányó az elmúlt napokban különösen erõs aktivitást mutatott: a helyi meteorológiai intézet hétfõn és kedden nem kevesebb, mint 433 kisebb földmozgást észlelt az Uszu térségében a szokásos havi 20-30 rengést helyett. Az elmúlt 400 év tapasztalatai arra utalnak, hogy az ilyen rengéssorozatokat néhány napon belül kitörés szokta követni. A helyi hatóságok mindenesetre felkészültek a közeli városok lakosságának kimenekítésére. A leginkább érintett Szobetszu városa, de egy erõsebb kitörés esetén a 70 kilométerre fekvõ Szapporo városa sincsen teljes biztonságban. Az Uszu utoljára 1982- ben tört ki.
"Megnõsült" a Rubik-kocka – Spanyolországban. A kocka spanyol változatának oldalain nem egy-egy azonos szín, hanem egy-egy hölgy kirakására kell törekedni. A "nõs" kocka szereplõi aktok, így a tekergetõt jobban megizzasztják, mint a hagyományos színes oldalak, hiszen ruhák sem segítenek a testrész-hovatartozások eldöntésében.
Az Országos Lottóigazgató