|
LII. évfolyam 71. (14427) |
2000. március 25., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Február elsõ napjaiban számoltunk be arról, hogy azokat a tanítónõket és óvónõket, akik fõiskolai vagy egyetemi végzettséggel töltik be állásukat Maros, Kolozs illetve Szatmár megyében, január végén Kolozsvárra citálták, ahol a tanítóképzõ fõiskola dékánja felvilágosította, a jogaik elvesztésével fenyegett meg õket, majd felajánlotta az átképzésüket. Nyolcmillió lejért.
A szóban forgó tanárok a szó legszorosabb értelmében fordultak "fûhöz-fához", elkeseredésükben még az Alkotmánybírósághoz is. Beadványukban arra hivatakoztak, hogy a pedagógusok jogállására vonatkozó törvényhez csatolt indoklás, amelynek értelmében ebbe a helyzetbe kerültek, ellentmond mind a romániai, mind a nemzetközi munkajogi elõírásoknak. Ennek ellenére egy rosszul megalkotott jogszabályi megindoklással kétségbe vonják a szaktudásukat, megcsorbítják emberi és szakmai méltóságukat, s azzal, hogy a munkajogi elõírásokkal ellentétben pénzért akarják átképezni, meg is zsarolják õket, hisz félévi teljes fizetésüknek megfelelõ összeget követelnek tõlük, hogy állásukban megmaradhassanak
S ha azt gondolná valaki, hogy a Közoktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelõségeknek, a képviselõház tanügyi bizottságának címzett beadványuk eredménnyel járt, nos, hadd mondjuk el, hogy senki sem méltatta írásos válaszra õket. A szaktárca illetékese szerint nem nemzetiségi kérdésrõl van szó, tehát nem intézkedhet, és különben sem számíthat minisztériumi kollégái megértésére. A megyei tanfelügyelõségtõl azt a választ kaptuk, hogy Székelyudvarhelyen nem vállalták a tanfolyam megszervezését. Amit megerõsített a tanítóképzõ vezetõsége is, arra hivatkozva, hogy nincs joguk tanárok átképzésével foglalkozni. De Kolozsvárnak vajon miért van? Az átképzés szervezésével foglalkozó egyetemi megbízott, Miron Ionescu tanár a pszichológia katedráról azt a választ adta, hogy a tanfelügyelõségeknek kellett volna kérniük a szóban forgó pedagógusok pszichológiai, pedagógiai ismereteiknek az elismertetését, amit nem tettek meg. Ezért küldték el a tanfelügyelõségekre azt az átiratot, amely szerint 26572-es számmal Kolozsváron jóváhagyták a három szemesztert felölelõ átképzést. Ennek ára már nem nyolc, "csak" hatmillió lej. Kérdésünkre, hogy magyar nyelven lehetséges- e, nem kaptunk egyértelmû választ, amiképpen arra sem, hogy mit ér az említett katedra elõadóinak munkája, ha a Babeº- Bolyain képzett tanárok sem alkalmasak arra, hogy az elsõ tagozaton tanítsanak.
A pénzszerzésnek különbözõ módozatai vannak. Ez viszont, ahogy a Közoktatási Minisztérium a kolozsvári egyetem segédletével meg akarja zsarolni az amúgy sem túlfizetett pedagógusok szóban forgó kategóriáját, a legszemérmetlenebbek közé tartozik. És érdekes módon, a rosszul megalkotott törvényindoklásra hivatkozva, még a szakszervezet sem áll ki értük.
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal pénzügy-könyvelési osztályán hamarosan felmérik, miként lehetne több, nagy értékû helyi beruházásra bankhitelbõl, vagy a helyhatóság által jegyzett helyi kötvényekbõl pénzalapokat vonzani – jelentette be a hivatal csütörtöki sajtótájékoztatóján Gáll Imola, a hivatal pénzügy- könyvelési igazgatója.
Az ötlet egy március 5-18. között szervezett lengyelországi tanulmányút nyomán merült fel, amelyen más romániai városok képviselõi mellett a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szakemberei is részt vettek. A tapasztalatcserén kiderült, a lengyel önkormányzatok is megközelítõleg hasonló elvek alapján dolgozzák ki költségvetéseiket, mint például a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal. Vannak azonban lényeges eltérések is, ott például a tanügyet, a szociális kiadásokat és a beruházások egy részét állami pénzekbõl állják, a helyi büdzsék közvetítésével. Lengyelországban az önkormányzatok rendszeresen igényelnek beruházási célokra kereskedelmi bankhiteleket, de emellett helyi kötvények kibocsátásával is vonzanak beruházási pénzeket.
A tavaly megjelent helyi közpénzügyi törvény a romániai önkormányzatoknak is lehetõséget ad mind hiteligénylésre, mind kötvénykibocsátásra, de ezek a pénzszerzési módszerek még nem terjedtek el a romániai gyakorlatban. Csak néhány kisebb összegû, rövid lejáratú hitelt vett fel néhány város önkormányzata, kötvénykibocsátásra pedig még nem volt példa.
Marosvásárhelyen a központbeli gyalogos- aluljáró lesz a felmérés tárgya. Azt számítják ki, mibe kerülne a városnak, ha az aktuális értéken 75 milliárd lejbe kerülõ aluljáró továbbépítésére hitelt igényelne a polgármesteri hivatal, vagy netán kötvénykibocsátással szereznének rá pénzt. A két változatot a tanács elé terjesztik, és az elõnyösebbet valószínûleg a gyakorlatban is alkalmazzák. Az igazgatónõ szerint a kötvénykibocsátás elõnyösebbnek tûnik a hitelfelvételnél. A gazdaság talaja még túl ingatag, a pénzromlás mértéke nagy, ennélfogva a hitelkamatok is magasak, és kiszámíthatatlanul növekednek. Helyi kötvények kibocsátása esetén is az állami értékpapírok kamatszintjénél magasabbat kell megállapítani, hogy ezt vonzóvá tegyék.
A Népújság arra volt kíváncsi a tájékoztatón, hogy mi a helyzet a municípiumok által kezdeményezett helyi hitelbankkal, amelyet éppen ilyen célokra igyekeztek alakítani? Mint megtudtuk, a Nemzeti Bank nem hagyta jóvá a helyi hitelbank megalakítását, így a kezdeményezés csak terv szintjén maradhatott. A helyi költségvetés helyzetérõl is érdeklõdtünk. Lapunknak az igazgatónõ elmondotta, a tanács április 6-án rendkívüli ülésre gyûl össze, amelyen a helyi költségvetést vitatják meg, de még nem fogadják el. A helyi büdzsét csak az állami költségvetés törvényének elfogadása, és a megyei költségvetés leosztása után lehet elfogadni, mivel a városnak mintegy tízmilliárd lejt kell kapnia hõenergia- támogatás fejében, amit be kell foglalni a város számvetésébe.
címszó alatt tartott kerekasztal-beszélgetést csütörtök délután a Pro Európa Liga. A kétnapos rendezvényre a Continental Szálló zöld termében került sor.
Felvezetõjében Smaranda Enache, Románia finnországi nagykövete, a Pro Európa Liga társelnöke hangsúlyozta, hogy tíz év után is érdemes a márciusi eseményekrõl beszélni. A kérdések ma is újból és újból elõjönnek és ezekrõl beszélni kell. A dialógus fontosságát kiemelve szervezték meg a kétnapos szeminárumot, melyen szakértõk, politológusok, újságírók vagy egyszerû szemtanúk az 1990. márciusi események okait boncolgatták, s megpróbáltak valamiféle tanulságot levonni. Az események okainak keresésével párhuzamosan a vétkeseket is meg kellene nevezni, hiszen vannak bûnösök. Elsõsorban azok a politikai erõk és csoportok, amelyek kezükben akarták tartani a társadalom irányítását. Ennek a forgatókönyvnek azonban sok becsületes ember esett áldozatául. Az okok keresése mellett nagyon fontos a következmények felmérése, mondta.
A meghívottak között volt Törzsök Erika, Molnár Gusztáv és Ágoston Vilmos Budapestrõl, Paul Philippi egyetemi tanár, Cs. Gyímesi Éva egyetemi elõadótanár, Kincses Elõd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, a Pro Európa Liga, illetve a mass média képviselõi.
Az érdekes, változ színvonalú vita során szó esett a sajtó szerepérõl a hangulatkeltésben, illetve az események tálalásában, napirendre került az ifjúsági és diákszervezetek "hozzájárulása", de elemezték a vásárhelyi "fekete március" általánosabb vonatkozásait is. Felmerült a kérdés, miért éppen Marosvásárhelyen történt, ami történt? Az elemzések során egyebek között szó esett arról, hogy a román történelemben állandó ellenségként jelenik meg a magyarság, s hogy bár a hagyományos sztereotípiák gyengülõben vannak, a politika szintjén és a meghatározó médiákban még mindig mûködnek.
A tanácskozás tegnap a román–magyar megbékélés szakaszai és meghatározó személyiségei, illetve a román–magyar együttmûködés az európai integráció szemszögébõl témakörben folytatódott. A rendezvénysorozat keretében tartanak szombaton délelõtt tíz órától a Színház téren interkulturális tájékozódási versenyt.
A jó fénykép talált tárgy, bárki ráakadhat. Közpréda, amit egy kattintással valakinek mégis sikerült megkaparintania. Fotós az, aki belebotlik a látványba, belekapaszkodik a fénybe meg az árnyékba, akit megállásra késztet valami, amin mi, kevésbé fényérzékenyek gondtalanul és nyomtalanul átlépünk. (Beck András)
A márciusi szégyen eseményeit többen is filmezték, még többen fotózták. Mondhatni, a talált tárgyat sokan felkapták, aztán mert nem nagyon tudtak mit kezdeni vele, kezükön elfakult, eljelentéktelenedett. A legsokkolóbb, legmegrázóbb téma, a leginkább szívfájdító látvány is elotrombul a szürkék hegedûjén.
Karácsonyi Zsigmond – ki merem mondani – született képalkotó tehetség. Mert ösztöne is azt a tudást muzsikálja, ami Michelangelo óta, sõt már a barlangrajzolás, a totemkészítés idejébõl, a mindenkori mûvész hitvalló poétikája: a beavatkozás csak annyi lehet, amennyitõl kipattan a márványból az istennõ fenséges alakja.
Ez a teremtés misztikuma egyben.
A megrendülés és a düh közötti széles skálán ráng az idegzetünk, amikor ezeket a képeket nézzük. Akinek van látása a valóságon túlra, az akár gyönyörködhet is bennük, hiszen ezek a létsûrítmények, ezek a vizuális mélyinterjúk voltaképpen önálló jelentéssel bíró mûalkotások.
A szenvtelen, pimaszul tárgyilagos IDÕ érleli õket.
A Moldovan Sorin, Kontek Robert és Hoffman Otto aláírásával ellátott közlemény szerint a vásárhelyi December 21. Egyesület és a December ’89 Egyesület is bekapcsolódik a Rohammentõ- szolgálat által kezdeményezett akcióba, melynek célja rávenni a Pénzügyminisztériumot a 183.000 márka értékû, modern felszerelésekkel ellátott mentõautó vámjának eltörlésére. Tájékoztatásuk szerint március 26-án déli 1 és 2 óra között a Rózsák terén gyülekeznek, s az elhaladókat a SMURD által kibocsátott formanyomtatványok kitöltésére szólítják fel.
Abban az esetben, ha a hatóságok ezen akció hatására sem változtatnak elhatározásukon, s azt nem orvosolják kedvezõen, hétfõtõl a forradalmárok, valamint a város többi lakója, a városi és megyei adóhivatalok elé állnak ki, s arra szólítják fel a lakosságot, hogy semmiféle illetéket vagy adót ne fizessenek ki. Végsõ megoldásként a forradalmárok éhségsztrájkba kezdenek – olvasható a közleményben.
Már megszoktuk, hogy az egyes forradalmi szervezeteken belül sosincs egyetértés, így az imént jelzett akcióval kapcsolatban Tõkés Albert aláírásával tegnap közlemény érkezett, amelyben az írja, hogy a December 21. Egyesületnek semmi köze a holnapi eseményhez. Hozzátesszük: a szervezet múlt hónapi közgyûlésén új vezetõséget választottak (elnök: Császár W. Zoltán, alelnök: Moldován Sorin, fõtitkár: Ilcu Vasile Francisc), Tõkés ellenben (aki magát továbbra is a December 21. Egyesület alelnökének nevezi) a bíróságon fellebbezett.
(MTI) – A vasárnapi orosz elnökválasztáson való minél nagyobb részvételre buzdított pénteki tv-beszédében Vlagyimir Putyin orosz ügyvezetõ államfõ, azt hangoztatva, hogy a választás napja "új idõszámítás kezdetét" jelenti majd Oroszországban.
Az orosz törvények szerint a szavazás akkor érvényes, ha legalább a választásra jogosult állampolgárok fele az urnákhoz járul - a legutóbbi felmérések szerint kétharmados részvételi arány várható –, ellenkezõ esetben új választásokat kell kiírnia az orosz felsõháznak. Oroszországban pénteken zárult a kampány, s ezt követõen minden korteskedés tilos.
Putyin tv-beszédében utalt arra, hogy Oroszország nemcsak az elnököt, hanem annak személyében egyúttal a hadsereg fõparancsnokát is megválasztja: az ország nukleáris nagyhatalom, és "erre nem csak barátaink emlékeznek" – mondotta. Hangsúlyozta, hogy a csecsenföldi katonai akció konszolidálta az orosz társadalmat, és ezt az egységet meg kell õrizni. Ugyanakkor kitért arra, hogy "amíg az orosz katonák vérüket ontották, addig mások rágalmakat terjesztettek" Csecsenföldrõl.
Putyin legfõbb választási vetélytársa, Gennagyij Zjuganov pénteki sajtóértekezletén kizárta, hogy bármiféle posztot vállaljon a Putyin- féle vezetésben. A kommunista elnökjelölt közölte, hogy már megalakították árnyékkormányukat. A nyugdíjasoknak és a közalkalmazottaknak járadék-, illetve béremelést ígért, azt hangoztatva, hogy csapatával öt év alatt kivezeti (illetve kivezetné) az orosz gazdaságot a válságból.
Kétségesnek nevezték a nagybányai tiltakozó akcióban részt vevõ Greenpeace- aktivisták, hogy az ausztrál Esmeralda társaság bármiféle kártérítést fizetne majd az Aurul vállalat által okozott környezeti kárért. Csütörtökön a Greenpeace két tagja Gheorghe Mihai Barlea Máramaros megyei prefektussal találkozott Nagybányán. A találkozón kifejtették azt a véleményüket, hogy a helyi hatóságok megalapozatlanul bíznak az ausztrál társaságtól kapható kártérítésben.
– Meglátják, az Esmaralda csõdöt fog jelenteni, távozik Romániából és máshol folytatja majd a környezetszennyezést – mondták.
Barlea prefektus azt mondta, hogy az ENSZ és az EU-bizottság szakértõinek jelentését várják a január végén történt baleset okairól, következményeirõl és az Aurul felelõségérõl. Ezután lehet pontosan megállapítani, hogy ki a bûnös a baleset bekövetkeztében és bírósági pert indítani vele szemben a kártérítés érdekében – mondta.
A Greenpeace aktivistái azt mondták, hogy visszatérnek még Nagybányára, mivel ebben a térségben sok más környezetszennyezõ nagyvállalat van még.
A politikai pártok közül egyedül a Nagy Románia Párt (PRM)reagált a Greenpeace szerdai tiltakozására. A szélsõségesen nacionalista PRM közleményében úgy vélte, a nemzetközi szervezet akciója "egyoldalú" volt, a Greenpeace aktivistáinak most Budapesten kellene folytatniuk a tiltakozást, "mert a politikai ciánszennyezés következményeit tekintve legalább olyan veszélyes abban a térségben, ahol élünk, mint a környezet állapotának romlása".
250 éve, 1750-ben hunyt el MIKOVINY SÁMUEL mérnök, a tudományos térképészet magyar úttörõje. Bél Mátyás Notitia Hungariae Novae historico-geographica c. munkájához készített megyetérképeket, amelyek kiemelkedõ szakmai értékûek. (1700 körül született.)
125 éve, 1875-ben hunyt el KRIZA JÁNOS unitárius püspök, költõ, népköltészeti gyûjtõ, az MTA tagjai. Székely népköltési és népdalgyûjteménye a magyar népköltészeti kutatás máig alapvetõ forrásmunkája. (1811-ben született.)
75 éve, 1925-ben született PIERRE BOULEZ francia zeneszerzõ, a zenei avantgárd egyik nemzetközi vezéralakja, fontos zenei intézmények alapítója, vezetõje. Zenekari mûveket, kamarazenét ír.
20 éve, 1980-ban hunyt el ROLAND BARTHES francia irodalomtudós, kritikus, szemiológus. A II. világháború utáni kritikusnemzedék egyik legeredetibb tehetsége, a nouveau román ideológusa volt. (1915-ben született.)
230 éve, 1770-ben hunyt el GIOVANNI BATTISTA TIEPOLO itáliai festõ és rézmetszõ. A velencei barokk jelentõs képviselõje, a rokokót idézõ játékos dekorarivitással, könnyed atmoszférateremtéssel valósította meg mûveit. (1696-ban született.)
155 éve, 1845-ben született WILHELM CONRAD RÖNTGEN német fizikus. 1895-ben fedezte fel az általa X-sugárnak nevezett jelenséget, amelyet késõbb róla neveztek el Röntgen-sugárnak, s amelyet szinte azonnal alkalmaztak az orvosi diagnosztikában. 1901-ben Nobel-díjat kapott. (1923-ban halt meg.)
485 éve, 1515-ben született AVILAI SZENT TERÉZ (Nagy Szt. Teréz) spanyol karmelita apáca, misztikus írónõ, a legnagyobb misztikusok egyike. (1582-ben halt meg.)
15 éve, 1985-ben halt meg MARC CHAGALL, orosz származású francia festõ. Fantáziagazdag, szürrealista stílusban festette gyermekkori élményeit, a zsidó mítoszokat, a folklórtól, bibliától ihletett látomásait. (1887-ben született.)
115 éve, 1885-ben született KOSZTOLÁNYI DEZSÕ költõ, író, mûfordító. Kora egyik legnépszerûbb költõje, verseiben megénekelte a háború utáni kétségbeesést, az élet elemi örömeit, szenvedést, elmúlást. Prózaíróként is nemzedéke legjobbjai közé tartozott. (1936-ban hunyt el.)
105 éve, 1895-ben született NEMES TIHAMÉR gépészmérnök. Magyarországon elsõként foglalkozott kibernetikával, 1953-ban elkészítette az elsõ magyar kísérleti tévéadó-berendezést. (1960-ban halt meg.)
95 éve, 1905-ben született REJTÕ JENÕ (P. Howard) író. Kalandregényeit eleven, fordulatos cselekmény, játékos humor és szellemesség jellemzi. (1943-ban pusztult el.)
135 éve, 1865-ben született POLLÁK ANTAL feltaláló. Virág Józseffel kifejlesztette a róluk elnevezett gyorstávírót. (1943-ban halt meg.)
105 éve, 1895-ben született JEAN GIONO francia író. Regényeiben a természet szépségét és kegyetlenségét, a parasztok és hegyi pásztorok életét örökíti meg. (1970-ben hunyt el.)
150 éve, 1850-ben végezték ki Aradon LUDWIG HAUK (Haug Lajos) osztrák katonatisztet. Részt vett az 1848-as bécsi forradalomban, majd a bánáti bányavidéki helyõrség parancsnoka volt. (1799-ben született).
145 éve, 1855-ben hunyt el CHARLOTTE BRONTE angol írónõ, Emily és Anne Bronte nõvére. (Mindhárman regényírók voltak.) Mûvei új, nyugtalanító hangot ütnek meg a XIX. sz-i angol regényirodalomban. Legismertebb regénye, a Jane Eyre, önéletrajzi ihletésû. (1816-ban született.)
100 éve, 1900-ban született SZABÓ LÕRINC költõ, mûfordító. Verseiben hangot kap az anarchista lázadás, a talajtalanság érzése, de hangot kapnak a mindennapi jelenségek, élmények örömei is. (1957-ben halt meg.)
190 éve, 1810-ben született gr. TELEKI DOMOKOS politikus, publicista, az MTA tagja. Joghallgató korában Széchenyi híveként kapcsolódott be a politikai küzdelmekbe. Az abszolutizmus idején a Teleki Téka õreként a kéziratos anyagok rendezte. Cikkeket, történelmi tanulmányokat írt. (1876-ban halt meg.)
185 éve, 1815-ben született OTTO VON BISMARCK herceg, porosz- német politikus, miniszterelnök (1862-71). A porosz-osztrák háború után létrehozta az Észak-Német Államszövetséget, majd fõszerepet játszott az egységes Német Birodalom megalkotásában. Fontos gazdasági és társadalmi reformokat valósított meg. (1898-ban halt meg.)
Egyelõre hat marosvásárhelyi líceum tizedikes és tizenegyedikes diákjait hívták meg, de más középiskolákból is szívesen várnak résztvevõket az "Indulj az üzleti életben" elnevezésû szeminárium-sorozatra. A szervezõ a Business Foundation Mures, amely a Nyílt Társadalomért, a King Daudouin és a Charles Stewart Mott alapítványok támogatását élvezi az "Etnikumközi kapcsolatok fejlesztése" program keretében. A szemináriumok elsõdleges célja, hogy megkönnyítse a különbözõ etnikumok közötti párbeszédet, megteremtve a lehetõséget a részt vevõ fiataloknak, hogy megismerve egymást, késõbb együtt vállalkozzanak.
Egy elõadássorozat ötször két órában megalapozza a résztvevõk elméleti tudását, bemutatva a piacgazdaság alapfogalmait (kereslet, kínálat, konkurencia stb.), betekintést nyújtva a saját vállalkozás elindításához szükséges ismeretekbe. Ugyanakkor a résztvevõk megtanulják az üzleti terv elkészítésének alapvetõ követelményeit, megismerkednek a vállalkozás szempontjából jelentõs intézményekkel (kereskedelmi kamara, munkakamara, megyei és helyi tanács, polgármesteri hivatal, bankok stb.) és felkészítik õket egy munkahely megpályázására. Az elméleti elõadásokon ismertetett fogalmak rögzítését és megértését mûhelygyakorlatok, tesztek, játékok segítik elõ, további 10 órában.
Egy elõadássorozaton mintegy 30 diák vehet részt és a szervezõk anyagi lehetõségeik alapján úgy tervezik, hogy négy csoportot sikerül majd kialakítani, kettõt még most tavasszal, és további kettõt majd õsszel, a jövõ iskolai évben.
A program szervezõi hangsúlyozták, ilyen rövid idõ alatt csak a legelsõ lépéseket lehet megtenni az üzleti élet felé, mégis fontos, hogy a diákok már most megpróbálhassák, milyen felnõttnek, vállalkozónak lenni, hogy tanulmányaik befejeztével már legyen elképzelésük arról, mivel szeretnének foglalkozni.
Hangulatos, tartalmas könyvbemutató színhelye volt csütörtökön délután a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskola díszterme. A szerzõ Beder Tibor földrajz szakos tanár, a rendszerváltást követõen az ország leghosszabb ideig tisztségben levõ tanfelügyelõje, "akinek neve jól cseng a romániai magyar pedagógustársadalom körében". Gyalogosan Törökországban címû könyvének megírásával pedig több mint valószínû, hogy beírja nevét az olvasók szívébe is, különösen azokéba, akik szeretik a kalandos, egzotikus utazásokat a nagyvilágban, és a szellem, a gondolatok világában is egyben. Hisz Beder könyvének egyik nagy értéke, hogy tíz évvel ezelõtti gyalogútjának felelevenítésével végigvezet a magyar és a török történelem évszázadain, s a szokástól eltérõen nem azt keresi, ami elválasztja, hanem ami összeköti e két népet.
Beder Tibor a magy székely utazók sorát bõvíti – hangzott el az egykori tanárkolléga, Bölöni Domokos bevezetõjében, aki többek között értékelte, hogy gyaloglási szenvedélyével a szerzõ pedagógusként is hagyományt teremtett. A 25 napi megfeszített gyaloglást követõ találkozásról Macarköy Karapinar (Feketeforrás) nevû falujának lakóival, akik ma törökként is büszkén vallják magyar eredetüket, Bodolai Balázs XII.-es diák olvasott fel részletet.
A hallgatóság számára nem mindennapi élményt jelentett annak a videokazettának a megtekintése, amely a könyv valóságos színhelyeire, a szereplõkkel való találkozásra myújtott lehetõséget Barabási Gyõzõ felvételei, és a szerzõ színes, humoros magyarázatai révén.
Beder Tibor egyben válaszolt arra a valószínûleg mindenkiben fölmerülõ kérdésre is, hogy mire volt jó ez az óriási fizikai erõfeszítés, és mi volt a tanulsága a magyar eredettudatot közel fél évezred távlatában is õrzõ, s az utast testvérként fogadó török emberekkel való találkozásnak. Az út megerõsítette magyarságtudatában, amit véleménye szerint értékként kell megélnünk, s ugyanakkor abban is, hogy az ember, amíg él, ne hagyja magát. Ami pedig a magyarfalviakat illeti, azóta többször megismételt látogatásai nyomán, látva az érdeklõdést, a falu lakói közül ma egyre többen vallják magyar eredetûnek magukat, még azok közül is, akik tiszta török származásúak, ami bizonyítéka annak, hogy még hosszú évekre sikerült felerõsítenie a már-már kihunyó emlékezést.
A Bábel Interkulturális Alapítványnál március 27-április 2. között feliratozás nélküli német filmeket, dokumentumfilmeket vetítenek.
Hétfõn 20 órától Peter Lichefeld komédiáját, a Zugvögel… einmal nach Inari címû filmet, kedden, ugyancsak este 8 órától a Jo Baier által rendezett Der schönste Tag im Leben címû szatírát, szerdán este pedig Tom Tykwer filmjét, a Winterschlafer ifjúsági, szerelmes és sexfilmjét mutatják be. Csütörtökön társadalmi-nemzeti és antiszemita filmet játszanak, a Comedian Harmonists-t, rendezte Joseph Vilsmaier. Pénteken két filmet tûztek mûsorra: 18 órától a Silvester Countdown (Oskar Roehler ifjúsági filmje), 20 órától a Lola rennt címût (Tom Tykwer). Szombaton 16 órától a Monika Bach rendezte Studieren in Deutschland, 18 órától a Fatih Akin rendezte Short Sharp Shock – ifjúsági, bûnügyi –, míg 20 órátóla Helmut Käutner Himmel ohne Sterne címû, a Kelet-Nyugat lözötti viszonyt taglaló filmet mutatják be.
Vasárnap délután 5 órától az Als die Gaste blieben-t, Gülseren Suzan és Jochen Menzel rendezõpáros filmjét a némtországi bevándorlókról, 6 órától Mr. Zwilling and Mrs. Zuckermann-t Volker Koepp filmjét, míg 20 órától a 23 címû, Hans-Christian Schmidnek a számítógépek és a kábítószerezés világáról szóló ifjúsági filmjét vetítik.
Bõvebb tájékoztatást a Bábel Interkulturális Alapítvány székházában nyújtanak – Posta utca 14 szám, telefon: 166-679, fax: 167- 615.
Péntek óta ismét George Ciorceri felel a marosvásárhelyi ASA labdarúgócsapatának irányításáért. A câmpulungi ARO csapatától elszenvedett szerdai csúfos vereség után, a hadsereg által kinevezett sporttanács, amely a vezetõtanács feloszlatása után az egyesületet irányítja, csütörtök reggelre megbeszélésre hívta a Petru Varodi–Kanyaró Attila edzõpárost. Varodi, aki már a mérkõzés után úgy nyilatkozott, hogy megfontolja, hogy benyújtja-e a lemondását, meg sem jelent a magbeszélésen, amelyen "nem kielégítõ eredmények miatt" megvonták a bizalmat a két szakvezetõtõl. A harmadik edzõ, a kapusokkal foglalkozó Eugen Vodã, akivel játékosként van a klubnak szerzõdése, a helyén maradt.
A megüresedett poszt betöltésére a sporttanács a novemberben menesztett Gorge Ciorcerit kérte fel. Ciorceri annak idején ugyanazért volt kénytelen elhagyni a kispadot, amiért most Varodit menesztették. Feltevõdik tehát a kérdés, hogy mikor és ki követett el hibát? Ha akkor Ciorceri nem volt jó, most miért jó, és ha most Varodi és Kanyaró nem felel meg, akkor novemberben miért bízták rájuk a csapatot?
A kérdés persze költõi. A válasz abban rejlik, hogy a nagybeteg marosvásárhelyi labdarúgás, pontosan az anyagi támogatásban hiányt szenvedõ katonacsapat háza táján nagy fejetlenség uralkodik. A teljesítmény elmaradt a várttól, és mert az egész csapatot nem lehet felelõsségre vonni, kézzelfogható megoldás a szakvezetés menesztése. Ez egyébként világméretû jelenség, a legnagyobb edzõkkel is elõfordult már, addig azonban míg a dollármilliomos csapatok gyakorlatilag azt igazolnak le, akit akarnak, talán érthetõ, hogy azonnali eredményt követelnek az edzõktõl. Egy ilyen kis poros vidéki egyesületnél azonban illene nagyobb stabilitást biztosítani a kispadon ülõknek, hisz mára egyértelmûvé vált, hogy egy teljesen új csapat építésére van szükség, ha eredményeket szeretnénk látni.
Talán egyáltalán nem mellékes részlet, hogy Vasile Maghiar ezredes, a klub elnöke, éppen szabadságon tartózkodik, már egy hete nem volt látható a klubnál. Az edzõcsere is a távollétében történt. Egyes hírsztelések szerint már nem is fog visszatérni, Bukarestben (mert ez sem Marosvásárhelyen dõl el) egy más klubelnök kinevezését fontolgatják.
B-osztályos labdarúgó-csapataink szombaton idegenben lépnek pályára. A marosvásárhelyi ASA Petrozsényben a Jiul vendége lesz, míg a dicsõszentmártoni Chimica Medgyesen játszik a tabellavezetõ Gaz Metan otthonában
A –Joma Sport– D-osztály 23. fordulójában szombaton 11 órától: Mezõrücs – Havad- Erdõszentgyörgy; Nyárádtõ – Marosszentanna; Marosvécs – Mezõméhes.
A hét végén megkezdõdik a megyei bajnokság tavaszi idénye is, a 12. forduló mérkõzéseivel. Déli csoport, szombaton 16 órától: Vámosgálfalva – Segesvári Transilvania; Mezõgerebenes – Teremiújfalu; Nagysármás – Nagyernye; Szovátai Bútor – Galambod; Nyárádszeredai Phoenix Mobel – Mezõzáh. Északi csoport, vasárnap 12 órától: Görgényorsova – Szászrégeni Maviprod; Holtmaros – Füleháza (Marosvécsen); Lövér – Görgénysóakna; Szászrégeni Testvériség – Körtvélyfája (Abafáján).
Az ifjúsági A- és B-bajnokság 16. fordulójában, vasárnap 13 és 15 órától: Chimica Dicsõszentmárton – Tordai Aranyos. Az ASA Kiskapuson lép pályára.
Az ifjúsági C-bajnokság 20. fordulójában, szombaton 15 órától: Szászrégeni ISK – Olimpia; Chimica – Gaz Metan; ASA – Segesvári ISK II; Marosvásárhelyi ISK II – Avântul; Radnót – ARIO Dicsõszentmárton; Marosvásárhelyi ISK I – Segesvári ISK I.
A marosvásárhelyi ISK szervezésében a sportcsarnok ad otthont az ifjúsági II és III gyeplabda- bajnokság harmadik turnéjának, szombaton 14 órai és vasárnap 8.30 órai kezdettel. A részt vevõ csapatok: ifjúsági II: Székelyudvarhelyi ISK, Bukaresti ISK 2, Rãdãuþi-i ISK; ifjúsági III: Marosvásárhelyi ISK, Székelyudvarhelyi ISK, Bukaresti ISK 2, Bukaresti Antilopa.
Az A-osztályos férfi kézilabda-bajnokság 13. fordulójában, szombaton 10 órától, a sportcsarnokban a marosvásárhelyi ASA az aradi ARBEMA együttesével játszik. Ugyancsak szombaton a Segesvári Kézilabdaklub a Petrolul Teleajen csapatát fogadja.
A nõi B-osztályos bajnokság keretében, szombaton 12 órától a sportcsarnokban a marosvásárhelyi CSU Gaz a kolozsvári U Hidróval találkozik.
Szombaton az Elektromaros-arénában a marosvásárhelyi Elektromaros nõi csapata a teke- csapatbajnokság keretében a brassói Rapid együttesét látja vendégül. A férficsapat Temesváron, Buziás ellen játszik.
A marosvásárhelyi municípiumi rendõrség tetten érte a 29 éves megyeszékhelyi illetõségû Trosin ªtefant, miközben a 2-es számú útvonalon közlekedõ autóbusz egyik utasát "könnyítette meg" 260.000 lejétõl. Az elkövetõ szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben.
Magánvagyon kárára elkövetett lopás gyanújával indítottak eljárást a 21 éves, szászrégeni illetõségû Ötvös Ibolya ellen. A rendõrség értesítése szerint egy vásárhelyi lakos tartóztatta fel a nõt, mivel látta, amint egy másik személy táskájából 300.000 lej készpénzt és személyazonossági iratokat tulajdonított el. A zsebtolvajt a rendõrségnek átadták, jelenleg szabadlábon van.
Szerdán reggel érték tetten a dicsõszentmártoni rendõrök azt a háromtagú csoportot, amely a helybeli Bicapa Rt.-tõl 50 kiló rézdrótot lopott el. Az okozott kár 1,8 millió lej. A 21 éves büntetett elõéletû Lupa Lixandru, valamint a 17 éves A. Mihály és az ugyancsak 17 éves B. János, valamennyien dicsõszentmártoni lakosok, a drótot a Rematnál szándékoztak értékesíteni. Szabadlábon védekezhetnek az ellenük felhozott vádakkal szemben.
A TAROM március 26-tól (vasárnap) október 28-ig érvényes, a belföldi utasszállításra vonatkozó menetrendjében több, bennünket érintõ módosítást eszközöltek. Az egyik az, hogy ezután hétfõn délelõtt is megfordul egy gép Vidrátszegen, s emellett megmarad a délutáni járat is. Kedden szintén két utasgépet fogad Marosvásárhely röptere, melyek közül az elsõ a hétfõinél korábban, a második pedig késõbben érkezik és megy tovább. Szerdán is két repülõ jön Vidrátszegre, majd más-más irányba megy tovább. A viszonylag korai órákban Bãneasan leszálló gépektõl külön autóbusz viszi Otopenire azokat, akik valamelyik külföldi csatlakozást kívánják elérni.
A marosvásárhelyi TAROM-ügynökség telefonszámai: 136-200 és 217-70, utóbbi fax is.
Igazságügyi orvosi észlelések (37.)
A Büntetõ Perrendtartás Törvénykönyve szerint a gyanúsítottakat igazságügyi orvosi elmeszakértõi vizsgálatnak vetik alá, valahányszor gyanú merül fel azok beszámíthatósága felõl, hasonlóképp a kiskorú elkövetõk esetében, azok jogvédelme okán. Sajnos, manapság a 12-16 évesek társadalomellenes cselekményei gyakori okát képezik a bizottság összehívásának. Hetente szoktunk ilyen ülést tartani és néha 5-10 gyereket is oda hoznak. Leggyakoribb ok a lopás, betöréses lopás, vagy egyéb, vagyonellenes bûncselekmény elkövetése, ritkábban egyéb okok, pl. a nemi élettel kapcsolatban.
Aznap öt ilyen személy került vizsgálatra, pince-, padlás-, állomási raktár-, lakásfosztogatás és kerékpárlopás miatt. Az orvosi vizsgálat elõször a fizikai fejlettségre, általános vagy fõleg idegbetegségekre terjed ki, azután a családi viszonyokat, iskoláztatást, esetleges jogorvoslati elõzményeket firtatja, majd a szellemi fejlettséget nézzük. Kezdik az intelligenciateszttel, majd az elmekórtani jelek léte vagy hiánya szabja meg a véleményt. A jogászok azt szeretnék, ha a válasz mindig határozott "igen", vagy "nem" volna a beszámíthatóságot illetõen. A gyakorlatban viszont ez is sokkal bonyolultabb. Számításba jönnek a kriminológiai, vagyis a bûnelkövetés okainak megítélése, azitán a szociológiai viszonyok mérlegelése, azok együttes hatása a lelki jelenségek alakulására. Persze, a jogászok gondja marad e viszonyulásban a kiskorúakra (tettesekre) és a keletkezett károk helyreállítására vonatkozó ajánlás meghozatala. A törekvés elsõsorban a nevelõ jellegû megoldás keresése, de sajnos, néha nincs aki elvégezze ezt a feladatot. Az orvosi vélemény igyekszik e kérdésekben is elméleti megoldásokat ajánlani.
Azon az "egy napon" így állt össze a lista:
1. 16 éves gimnazista, rendezett családból, IQ=80, biciklit lopott, majd eladta, a pénzt diszkójegyre és cigarettára költötte. Esetét otthon a rendõröktõl tudták meg – felelõs.
2. 12 éves, analfabéta (több testvére közül mindenik az!), IQ=40, a szülõk külön élnek, a testvérek különbözõ atyáktól származnak, azok az öcsikét lesõrnek használják különbözõ lopásoknál, ezúttal, míg gabonát loptak egy nyitott (lerakodásban lévõ) vagonról a szentgyörgyi állomáson. Az anya – aki ott van a vizsgálatkor – tudja, de a rendõröknek esküdözik, hogy ez többé nem fordulhat elõ – imbecillis (hülye) – erõsen csökkent felelõsség.
3. 16 éves, fizikailag jól fejlett, írástudatlan, pimaszul viselkedõ fiatalember, már van két bûnügyi esete, azokat figyelmeztetéssel úszta meg. Ezúttal csoportos pincelopás, élelmet és italokat vittek el, majd eladták ismerõs családoknak, azután finom italokra és cigarettára költötték. A család szétesett, az apát évek óta nem látták, az anya négy gyermekkel alkalmi munkából él, még néha a gyerekek is visznek haza valamit. Kóros lelet nincs, IQ=60, tehát szellemi fogyatékos – enyhén csökkent felelõsség.
4. 14 éves, második osztályos egy kisegítõ iskolában, a másodikat harmadszorra próbálgatja (megszakításokkal), mostohaapja van, aki rakodómunkás, de törõdik vele. Sokszor küldi koldulni is, mert egyik lába csökött, ha teheti, lop, fõleg élelmet, bemegy a lakásokba, ha éppen lehet, felsurran a padlásokra élelemért. IQ=50, számolni 100-ig tud, a pénznemeket felismeri, súlyosan fogyatékos, a hülyeség határán – erõsen csökkent felelõsség.
5. 15 éves, jó külsejû lány, iskolába nem jár, alkalmi munkákat vállal, de többször bepanaszolták apró lopásokért. Ezúttal egy lakásba hatolt be (ahol már többszõr segített a háztartási munkákban), ruhanemût és kevés pénzt lopott. A családját elhagyta, alkalmi szállásokon lakik, nem beteg. IQ=50, fogyatékos, kissé csökkent felelõséggel.
Az esetek mindenikében ott van a céltudatosság és/vagy a befolyásolhatóság. Az elsõt jogilag felelõsségre vonják, de mi legyen a többiekkel? Legtöbbet a családra kellene bízni, megszorított nevelésre – ha volna család, vagy erkölcsileg elbírná ezt a feladatot. A jogi elbírálás emiatt botladozik, minthogy "szociális bûnözésrõl" van szó legtöbbször, ami manapság igen gyakori és az újranevelés kilátásai bizonytalanok.
Szent László igazságos, nagyon jólelkû, szent életû, de az ellenséggel szemben bátor király volt. Sok csodatettet vitt véghez életében, de még többet halála után. Sok Istennek tetszõ dolgot mûvelt, ezért szentté avatták.
Akkoriban a kunok mindegyre rátörtek Magyarországra, de a király bátor seregével mindig gyõzedelmeskedett az ellenség felett. Egyszer nagy, erõs sereggel törtek Erdélyre, s a Kárpátok lábainál ütköztek meg Szent László seregével. A kunok sokan és friss erõben voltak, hiszen csak a szomszédságból, a Duna melletti Kunországból jöttek. A kun sereg túlerõben volt, s kezdte a hegyeknek szorítani a király seregét. A királynak is menekülni kellett, de egy hegyszorosba beérve az üldözõ kunok nagyon megközelítették, már-már utolérték. A király szorongatott helyzetében gondolt egyet, s egy nagy zacskó aranypénzt maga után az úton elszórt. Az üldözõ ellenség, látva a guruló aranypénzeket, az üldözést abbahagyva, leugrált a lováról és kezdte a földrõl felkapkodni a sok aranyat. Ezt látva, a veszélybõl megmenekült király, Istennek hálát adva, azért imádkozott, hogy a kunoknak ne legyen haszna a sok aranyból, s Isten büntesse meg õket a kegyetlenségeikért. Isten meghallgatta a fohászát, s a sok arany szempillantás alatt mind kõvé változott. Ezek a kövek (Nummulites véglények meszes vázainak összecementálódott maradványai), mint "Szent László pénze" ma is többfelé láthatók. A csernavodai Duna-híd pilléreit "Szent László pénzébõl" öntötték.
A kunok mindegyre rátörtek Magyarországra, de a király bátor seregével mindig felülkerekedett az ellenségen. Egyszer azonban hatalmas sereggel támadtak Magyarországra, Erdélyre, s a Tordai-fennsíkon ütköztek meg Szent László seregeivel. Ez alkalommal nagy túlerõben voltak a kunok, és szétverték Szent László seregét. A királynak is menekülnie kellett. Lova azonban a kövek, sziklák között, ahol menekülhetett, megsántult, a kunok már-már utolérték, a király nagy veszélybe került. Az üldözõk élve akarták elfogni, s úgy látszott, hogy ez sikerül is nekik, de a király végsõ kétségbeesésében Istenhez fohászkodott, hogy mentse meg. Isten meghallgatta a szent életû király imáját, s mögötte a sziklák hatalmas dübörgéssel szétnyíltak, egy hosszú és széles hasadék keletkezett, amelybe az üldözõ kunok mind belezuhantak. Így keletkezett a Tordai-hasadék. A szerencsésen megmenekült király lovának patkónyomai ma is látszanak a Tordai-hasadék fölötti sziklákon.
A száz év feletti orosz emberek sok vörös- és fokhagymát esznek, melyek különleges ultraibolya és mitogenetikus sugárzást bocsátanak ki. Ez segíti a sejtnövekedést és fiatalít. Erõsíti a szervezetet, meghosszabbítja az életet. Gyógyítja a magas vérnyomást. A rothadás ellen hat a bélben, elõsegíti az életfontosságú tápanyagok emésztését.
A vöröshagymának vízhajtó hatása van. A természetgyógyászok ajánlják a vesekõ, a reumás és a köszvényes betegeknek. Vércukorcsökkentõ hatása miatt hasznos a cukorbetegeknek. A sok hagyma – újabb kísérletek szerint – hígítja a vért, ezért csökkenti a trombózis és infarktusveszélyt. Fertõtlenítõ és tisztító hatása miatt a hûléses megbetegedésekben, a köhögés enyhítésére használjuk fõzetként. Egy-két hagymát együnk meg naponta.
A fokhagymáról a Bevezetés a természetgyógyászatba és a Tisztítókúrák címû fejezetben írtam.
Oroszországban nagy mennyiségben, nemzeti ételként fogyasztják a hajdinakását, mely teljes értékû fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat, fõleg mangánt és magnéziumot tartalmaz.A hajdinakása – más néven pohánka – búzával keverve tésztafélék készítésére is alkalmas. Ennek a tésztának az elkészítéséhez nem szükséges a tojás. A tojásra érzékeny egyének és a diétázók, böjtölõk alkalmazhatják az étrendjükben. Kifõzve nagyon jó töltött káposzta készíthetõ belõle, mert a hajdina jól tapad és a vele kevert zöldségfélék nem esnek szét. Elõsegíti a vérképzést, ezért a vérszegényeknek javasolt, valamint azoknak, akik a vesemûködésükre panaszkodnak. Nyirkos idõben, hideg évszakban fogyasszuk. Ilyenkor, télidõben idõszerû a fogyasztása.
Az orosz hosszú életûek a németekhez hasonlóan sok savanyú káposztát, kevés húst esznek. Forrásanyag: Dr. Oláh Andor: A természetgyógyászat kiskátéja, Dr. Manfred Köhnlechner: Természetes csodaszerek, Horváth Éva – Szepesi Dóra: A fiatalodás mûvészete
33 ország 132 szakújságírója az Amerikai Egyesült Államokban lezajlott szavazás során a 45 évvel ezelõtt megjelent Citroën DS-t találta évszázadunk harmadik legnagyszerûbb személygépkocsijának. Annak megvilágítása végett, hogy mivel emelkedett ki ez a típus a pályázók igen-igen hosszú sorából, egy korabeli riportból idézünk.
"Hírek érkeztek, hogy a Citroën DS-19 valóban szenzációs rugózásának sikerén felbuzdulva, a Packard és legújabban a Cadillac kocsikat is ilyen levegõ-gáz-hidraulikus rugózással fogják felszerelni. Ennek lényege, hogy az útegyenetlenségek okozta kerékfelütések egy lökésgátlóhoz hasonló hengeres térben levõ dugattyúra hatnak, amely eddig még titokban tartott fajtájú gázzal elegyített levegõ-térre nyomást gyakorol, azt komprimálja. Ezzel az ütés ereje nagymértékben csökken, majd utána a nyomás megmaradó erejét olajra viszi tovább...
... A légrugózás... egyelõre még drága kényelem, de amennyiben annak mûszaki kivitele olcsóbb lesz, és a legkisebb jármûvet is, a legolcsóbbat is ilyennel lehet felszerelni, akkor az autózás egyik legkellemetlenebb hibaforrását örömmel lehet majd átadni a múltnak...
... Ismert, gödrökkel bõven "ellátott" utat választottunk, melyen részben csak maximálisan 40 km/ó körül lehetett gurulni, de nagy részén csak II-ban, 15-20 körüli "sebességgel" nehezen átevickélni. Ezt a valamikori útnak használt gránáttölcséres mezõt, mely ijesztõen hasonlított bizonyos pergõtüzet vagy szõnyegbombázást átélt terephez, elõzetesen gyalogosan megmutattuk a Citroën kocsi tulajdonosának, hogy egyáltalán hajlandó-e ilyen "úton" bemutatni kocsiját üzemben. A válasz egykedvû mosoly kíséretében egy legyintés volt csupán.
Utána beszálltunk a Citroënbe, és másodperceken belül az volt az érzésünk, hogy vagy mégsem azon az úton gurulunk, melyet ajánlottunk és megnéztünk, vagy valamiféle természetfeletti csoda következtében, perceken belül, a forgalomból kizárt gödörmezõn sima betonfelület keletkezett. Ugyan nem volt valami kiváló vezetõ a tulajdonos, de jó 80-at mutatott a tachométer ezen az "úton", miközben még azt a tréfát is elkövette, hogy a kocsi földtávolságát menet közben.... 18- ról a maximális 25 centiméterre állította.
Ez volt a kóstolónk a légrugózásból. Nagyszerû érzés volt a lágy laticelüléseken ülve hallani a kerekek belezuhanásának zörejét, de mindebbõl a legkisebb rezgést sem érezhettük, mintha tükörsima vizen hajókáztunk volna valamelyik tengerszemen... és mintha befejezõdött volna a kilátástalan autósõsidõk óta tartó harc: – Az úttal, mely a nyelvharapástól kezdve a gyomorsüllyedésig mindent kiélveztetett velünk, hogy utána mélyen kelljen benyúlni a zsebünkbe és megfizetni a mindeféle rugóknak törését".
A fentiekhez mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy az 1955-ben megjelent DS 19-nek, a "cápának", ahogy egyesek mondták, a légellenálási együtthatója (0,31) még az ugyancsak alacsony és áramvonalas Porsche 911-es kétüléses sportkocsi Cx koefficiensénél (0,34) is kedvezõbb volt. A fronthajtású alaptípust 1985 köbcentiméteres 84 lóerõs motorja 160 km/h végsebességre volt képes felgyorsítani, a 19 A után következõ DS 21-est pedig, amely 175-ös tempót ért el, már 2175 köbcentiméteres, 5.500- as fordulaton 109 lóerõt leadó négyhengeres, soros erõforással látták el. Az elsõ kerekeket szervomechanizmussal kiegészített tárcsafék fogta le, a kopott fékbetét kicserélésének szükségességére ellenõrzõ lámpa figyelmeztetett, s a mûszerfalon egy olyan készülék is létezett, amelyrõl le lehetett olvasni a fékezési távolság hosszát – a sebesség függvényében.
Ugyancsak említést érdemel, hogy a francia cég abban az idõben rátért a kocsiszekrény bizonyos elemeinek (pl. a tetõlemez, a motorházfedél) mûanyagból való gyártására.
Érdekesség, hogy az autó csomagterében egy kézi kart is elhelyeztek, amellyel mozgatható volt az úgynevezett magasságállító szelep. Így kerékcseréléskor a kart elõször a gépkocsit felfelé emelési helyzetbe kellett tolni, majd ha az autó megemelkedett és alátámasztották, a kart "süllyesztési" pozícióba állítva, a kerék felemelkedett a talajról. A kerék kicserélése után újból "emelési" helyzetbe kellett tolni a kart, amíg az alátámasztó bakot vagy tuskót kiveszik.
Nem bonyolódunk bele a hidro-pneumatikus rendszerek felépítésének és mûködésének részletes leírásába, csupán az egyik oldali elsõ felfüggesztés vázlatát (részben metszetrajz) közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy a Citroën DS típusú autókat mechanikusan és hidraulikusan mûködtethetõ kormánymûvel és sebességváltó szerkezettel egyaránt el tudták látni, a rendelés szerint.
A Teleki-kerti forrásról már 1862-ben tudósítást adnak az egykori leírások. A Teleki (ma 1918. December 1. út) és a Király-kút közötti nagy belsõséget a Teleki család akkor ajándékozta a Református Kollégiumnak, hogy ott sportpályákat létesítsenek a tanulóifjúság számára. Az I. világháború idején barakktábort építettek ezen a területen a hadifoglyok és az internáltak részére, majd a város szegényeinek itt biztosítottak szükséglakásokat. A II. világháború után a Teleki.-kert helyén kertváros jött létre s a még mûködõ régi forrás az elmúlt idõkre emlékeztet.
A Kis csorgó a Városmajor mellett az Irányi Dániel (ma Suceava) utca bal oldalán levõ magaslat alatt még 1933-ban mûködött. Késõbb a vizét bevezették a városi kanálisba.
A Válúskútról 1803-ból találunk feljegyzéseket. Bõvizû forrás a Bodoni út kövesdombi oldalán. Hosszú idõn át fából készült vályúsoron vezették le a vizet az út széléig. A környezõ falvakból a városba igyekvõk itt oltották és oltják szomjukat. A kövesdombi lakónegyed építésekor a forrás vizét kétfelé vezették és mindkét helyet kiépítették.
c). A Somostetõ, a Kosárdomb, a Postarét és a Gyérai részen található
a Magyarós kútja (1799) a Nagyerdõ útja mentén, az agyagverem alján volt. Valamikor (1642) ez a rész szõlõs- és gyümölcsöskert volt.
A Boér csorgója (1799), más néven a Hóhérok (1862), késõbb Rózsa-kút (1871) néven szerepelt a Kosárdomb tövében a volt Báthori István (jelenleg Nicolae Grigorescu) utcában. Hideg, jó vizérõl volt híres a csorgó, amit az 1900-as években a városi kanálisba kötöttek be.
Postaréti források. Az egyik a Székely vértanúk obeliszkjétõl kb. 100 méterre délnyugatra, a tömbházak között található, míg a másik a Cigánymezõ feljáratánál van. Mindkettõ vize nagyon leapadt az utóbbi idõben.
Sándor János, a régi nevén a Papok kútját (1764), ezt a jó, bõvizû forrást a Székely vértanúk obeliszkje mellett találjuk. Eredetileg az út feletti részen volt, s onnan költöztették át 1947-ben, a szerpentin építésekor a jelenlegi helyére.
A Máriaffi-kápolnánál levõ forrás. A város marosszentgyörgyi kijáratánál levõ hideg forrást az új temetõ megnyitásakor (1981) lezárták.
d). A csordák itatóhelyei (1821) a Maroson.
Az egyik a Felsõváros Gurdaly nevû részén (a Víkendtelep környékén), a másik az Alsó Vágott bereknél (az Ady negyed) volt.
II. A múlt század elején tovább fejlõdik az ipar, fellendül a gazdasági élet, elindul a város a polgárosodás útján. 1902-ben dr. Bernády Györgyöt megválasztják polgármesternek, aki a város modernizálását tûzte ki célul. Vízvezeték nélkül nem város a város – vallotta –, és 1907-ben hozzákezd a városi vízvezeték és a közmûvesítés kifejlesztéséhez. Anyagi okok és állami támogatás hiánya miatt Bernády elállt attól a tervétõl, hogy a Felsõ-Maros és a Görgény-patak vizét vezesse be a városba, s ezért a Maros-gát feletti partrészen, Joó István tervei szerint, 1908-ban kutatófúrásokat rendelt el Bíró István irányításával, a majdani vezetékes ivóvízszolgáltatás érdekében. A kutak alacsony vízhozama miatt 1911-ben, majd 1915. és 1922. között újabb kutak mélyítése vált szükségessé. (Ezek közül kettõ toronyszerû építményével ma is látható a Víztelepen.)
Felépítették a Víztelepet (1908-1911) és a Somostetõn az I-es (1908-1911) és II-es (1908-1909) számú ivómedencét Radó Sándor városi építész tervei alapján. 1924- tõl a város vízellátását már a Marosból fedezték, s ezt támogatták a ’30-as évek vízügyi szakemberei is.
1942-ben hozzákezdtek egy felszíni víztisztító építéséhez, melyet csak 1048-ban fejeztek be, a háborús események miatt. Ez a víztisztító a régi Víztelep szûrõberendezésével biztosította a város ivóvízellátását a Maros vizébõl.
A város rohamos fejlõdésével szükségessé vált 1956-1963 között a Víztelep bõvítése, amit 1974, 1984 és 1991- ben továbbépítettek, fejlesztettek. A tisztított vizet a somostetõi és a kövesdombi tárolókba szivattyúzták, ahonnan szabadeséssel juttatták el a fogyasztóhoz. Az ivóvízhálózat vezetékeinek hossza Marosvásárhelyen 326 km.
1995-ben az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank 6,6 millió dolláros segítséget adott a városnak egy rehabilitációs program beindítása céljából. (A kölcsön felét, 3,3 millió dollárt nem kell a városnak visszafizetnie.) A fenti összegbõl hozzákezdtek új vízhálózati csövek lefektetéséhez 12 km- es szakaszon (köztük a Rózsák terén is), a nyomásmérõ rendszer kiegészítéséhez a város különbözõ pontjain és 2500 régi vízóra kicseréléséhez. Modernizálták a víztelepi és kövesdombi szivattyúházakat. Felépítettek egy 10.000 m3-es víztárolót, Maroskeresztúron egy biológiai víztisztító lépcsõt és csatornázási munkálatokat végeztek a Gát utcában.
2000-ben tovább folytatják a munkálatokat az Aquaserv saját pénzügyi alapjaiból. Céljuk: minél jobb víz biztosítása a város lakóinak. Nem zárják ki annak a Bernády elképzelésnek a valóra váltását sem, hogy a Felsõ-Maros és a Görgény vizét egy késõbbi idõben csõvezetéken Vásárhelyre levezessék.
(Miklóssy Gábor mûvészi világából)
– Részlet a kiállítás katalógusából –
Miklóssy mûvészetének két széles ívû és gazdagon differenciálódott medre alakult ki: szürrealisztikusnak mondott kompozícióinak csoportja (1967–1970-es évek közepe) és a nagyobb számú, hagyományosabb témafölfogású és formaképzésû mûvek együttese. Két autentikus véleménnyel jelezhetõk koordinátái. "Paradox ember: anyaghoz kötött és átszellemült. Anyagfestõ és tájba, csendéletbe lelket lehelõ mûvész. Ellentétek küzdenek benne, ezért drámai a festészete, dramatikusak a csendéletei is; tájképei izzanak és felfûtöttek, vagy súlyosan melankolikusak. (…) A figurális kompozíciók legnagyobb megalkotója mifelénk" (Ditrói Ervin, 1981). "A Te gazdagságod benned van, nem rajtad kívül! Benned vannak bársonyos színeid, szikrázó fényeid, gyönyörû nõid, haragvó kompozícióid, s – újabban – valóságon túli látomásaid" (László Gyula, 1980). Miklóssy ezt írta föl egy helyütt: "a festõi látomás a lényeg" – ezt õ lejegyzett álmainak meglepõ képi asszociációival is gazdagította-érlelte egy-egy szürreálisnak mondott (ezért írom így, hogy mondott, vélt, mert nemcsak az, hanem más és több is – de annak részletes bemutatására nincs helyünk itt) kompozícióján. Mindenesetre e mûvein lendült legmesszebbre a Rudnay-féle, még õrzött festõi attitûdtõl, talán a Rudnay-iskola tagjai sorából is így emelkedve a legmagasabbra.
A szürreális, a romániai magyar képzõmûvészetben is fontos eredményeket összegezõ periódusa szinte társtalan magasrendû szellemiségével, autonóm képiségével, egyéni vizuális nyelvteremtõ erejével. A pálya utolsó bõ két évtizedében sokszor vissza-visszatér hagyományosabb, akár rutinírozott festõi megoldásokhoz is, de fõbb munkáit, összefoglaló nagyobb kompozícióit a sûrû festõiség, a pazarló, túlhalmozó bõség jellemzi Miklóssy lázas lüktetéssel, lefojtott indulatokkal, vihar elõtti fülledtséggel egyénített világában.
Miklóssy a mûvei java részén tetten érhetõ túlhalmozó gesztusával, gyakorta terhesen, túlcsordulóan gazdagra berendezett, felöltöztetett szcenáriumával indirekten, ám egyertelmûen mutat az élet sivárságára, a lelket ölõ és reményt gyilkoló diktatúra põre arroganciájára.
Miklóssy iskoláztatásával, a Rudnay- szisztéma Kolozsvárra történt átplántálásával, meghonosításával, mûvei jó részével a magyar mûvészettörténet szerves része. 1950-es évekbeli periódusával a román mûvészet kiemelkedõ, nemzetközi sikereket elért alkotója. Életmûve egésze magában hordozza a kétkultúrájúság stigmáit is, hiszen a megrendelések, a tematikai megkötöttségek mindig a hivatalos román szervek (intézmények, fõhatóságok stb.) részérõl fogalmozódtak meg, s a választott témák a román történelem emblematikusan, plakátszerûen fölmutatott eseményei.
Miklóssy olyan magyar, illetve romániai magyar képzõmûvésze a XX. századnak, akinek mûvészeti munkásságában elsõdlegesen tematikai elem a román mûvészethez sorolhatás kritériuma. Egyebekben erdélyi, romániai magyar mûvész, akinek tanítványaival együtt rendezett tárlata elsõsorban a Mesterre, a mûvésztanárra, a nagyhatású alkotóra hívja föl a figyelmet.
Jött a hír a postán, hogy 1998. december 21-én a Mester már csak volt...
Látszólag a közös kiállításunk álma omlott össze. Nem hittem a szememnek, nem igaz, nem lehet igaz. Nyugtatom magam. Ó, dehogy, ma is itt van velünk, köztünk a "Mester", bennünk él elevenen, hozzánk szól naponta, hetente, és mi visszakérdezünk. Hiszen mi mindent neki köszönhetünk, nyelvünk szépségének a megismerését, mert úgy beszélni mûvészetrõl még soha senkit nem hallottam azóta se. Neki köszönhetjük a mûvészi anyanyelvünket, az értelmesen csengõ kritikát. Ami a mai napig hiánycikk mifelénk. Ez a kemény, de õszinte, tiszta kritika tele volt szeretettel, a jobbítás szándékával, hogy megértsük azt, amit kér, azt, ahogyan kéri azt, hisz ez azt jelentette, hogy "ne szédelegjünk jobbra vagy balra, ne loccsanjunk ide-oda, mint lavórban a víz". Kérte és várta tõlünk, hogy mindig az értelem, a megértés dominálja tettünket, hogy "a szándékosságunk és a véletlen által nyert eredményeinket ne öntsük ki a lavór vizével együtt", hanem ismerjük fel és õrizzük meg kis és nagy eredményeinket egyaránt. Többször hangsúlyozta, hogy bátran kísérletezzünk, de ugyanakkor tudatosítsuk magunkban, hogy hogyan s mit is akarunk. A számonkéréskor jó néven vette, ha tudtunk õszintén arról beszélni, hogy mi nem sikerült és miért. Nemegyszer hangsúlyozta, hogy a képet nem megfesteni kell, hanem tudni kell abbahagyni. Értetlenséget és meg nem értést tapasztalva, nem adta fel, ilyenkor fordult az irónia fenyveréhez, és gyõzött...
Az emberi butaságot, nagyképûséget törte össze bennünk, és nem a tehetséget.
Tanított az odafigyelésre, megértésre, az állandó logikus és még elfogadható kompromisszum keresésére a fejlõdésünk érdekében.
Nem szeretett dicsérni, mert számára érthetõ volt, hogy az elért eredményeket hamarabb felfedezzük, mint hibáinkat. Amikor azt mondta egy adott képrõl, hogy abba kell hagyni, megértettük, hogy akkor ott eredményt értünk el.
Elragadtatással hallgattuk a zene összehasonlítását a képzõmûvészettel. Ezek voltak fejlõdésünk építõkövei. Egyik alkalommal, amikor bejött a mûterembe, az ajtóban egy hosszú percre megállt, be sem csukva azt maga mögött; nézte az egyik aktvázlatot. Mindannyian odafigyeltünk a történtekre. Mintha csak erre várt volna, a következõt mondta: "Ez itt tiszta c-moll... Tegye el, kérem, és amikor nem tudja, hogy hogyan tovább, hogy hogyan kell festeni, mert ilyen is elõfordulhat, akkor vegye elõ ezt az aktot, és nézze, nézze sokáig, Én remélem, hamar rá fog jönni, hogy merre kell lépnie". Érdeklõdve figyeltük az epreskerti mûtermi beszámolóit. Olyan ízesek, frappánsak voltak és annyira élethûek, hogy sokszor ott éreztük, éreztem magam a pesti mûteremkertben. Annak szépségét, levegõjét és gyönyörû hangulatát úgy festette le elõttünk, úgy mesélte el, hogy mi is részesévé váltunk a gyönyörnek. Ott jártunk, ott voltunk, és ballagtunk a mûteremben, ahol hallgathattuk Rudnay mester földszagú kritikáit. A mesterünket, ki zenészbõl lett festõ, Rudnay mester oly szigorúan fogta, hogy esélyt sem adott számára arra, hogy visszaforduljon a zene világába. Számunkra, számomra sokáig tabu volt az Epreskert, nem akartam és nem akartunk a ma Epreskertjével találkozni. Mert féltünk, mert féltem, hogy elveszítjük azt a tüneményes tündérkertet, tündérpalotát, amelyet a Mester varázsolt elénk. Ezt is neki köszönhetjük.
Érdekességként meg kell jegyeznem, hogy e nagy tudású festõ-tanár után számottevõ kordokumentum, levelezés, saját kezû feljegyzés nem igazán maradt ránk. De ugyanakkor Benedek Elek-módra tudott beszélni, vitatkozni, mesélni, tanítani. Sajnos, ezt már csak mi tudjuk, a kollégák, tanítványok, hogy milyen értéket veszítettünk el. Miklóssy Gáborról, a festõrõl, mûveirõl sokat írtak, de mégis keveset. Ismerni igazán csak a szûkebb pátrián belül ismerték és ismerik el még ma is.
Igazi reneszánsz kori egyéniség volt, emberi magatartásában, festõi elve és érdeklõdési köre szerint. Tanítás és alkotás mércéje között nem tett különbséget. Ennek igazolását közös kiállításunkra készülve, a festményei között lapozva, válogatva találtam meg. A modelleknek és tárgyaknak a fõiskola mûtermében történõ beállításának tökéletessége végett – még a téma nekünk, diákok számára való beállítása elõtt – otthon, saját mûtermében minden feladatot elõre kikísérletezett és megfestett.
Nemcsak tanár, festõ, hanem mûgyûjtõ is volt. Szeretetbõl gyûjtött régi szõnyegeket, szekrényeket, hegedûket, vázákat, képeket. E tárgyakat tisztán szépségük miatt gyûjtötte, esztétikai vonzalmat érzett irántuk. Soha egytõl sem vált meg pénzért. Marosi Ildikó írta róla: "mûtermében rafináltan olvad egybe valami reneszánsz kori olasz ízlés klasszikus tisztaságú vonalakkal, s az egészet keleties gazdagság oldja meghitté".
Klasszikus volt õ a szó igazi értelmében. Elfogadta a megrendelésre való felkéréseket, de a kivitelezésbe nem engedett beleszólást. Elképzelését mindvégig megvédte. Portréfestést is vállalt, olykor még nagy személyiségekrõl is, de csak akkor, ha a modell hajlandó volt megjelenni a mûtermében. Nem érdekelte az sem, ha a leendõ modell éppen államfõ vagy pártvezér volt.
A fõiskola elvégzése után ritkán, hosszú idõ elteltével találkoztam néha a Mesterrel. Amikor 80. születésnapjának ünneplésére gyûltünk össze a kolozsvári mûtermében, meg is kérdeztem tõle: ismer-e, tudja-e, hogy ki vagyok. Nagy huncutul így válaszot: "Hallgasson ide, egyszer mentem be a mûterembe, és valaki három hosszúkás padot vagy valami asztalféléket egymásra rakott, és annak tetejében egy állványon festett egy szép képet, hát akkor én nem tudom, hogy ön ki. "Dehogynem, Mester" – feleltem én, de annak idején még azt is mondta hogy: "szálljak alá a Mennyek Birodalmából", ami nem jelentett mást, mint hogy mutassam a munkám. Nem is engedte, hogy hozzányúljak többet. Beszélgetésünk alatt visszaidézte azt, amikor egy alkalommal az évfolyamunkon Bordi Géza nehezen haladt egy akttanulmány elkészítésével, mire õ belefestett a készülõ tanulmányba. Rám tekintve könnyed mosollyal kérdezte: igaz-e, hogy azóta sem nyúlt hozzá?
Mindenre emlékezett. Az ’56-os események miatt Balázs Imre törvényszék elé állítására is, akinek az utolsó fõiskolai évét szakíttatták félbe. A törvényszéken a Mester is jelen volt, elképedt az igazságtalanságon, ütötte botjával az asztalt, a padot, a padlót, közben kiabált. A bíró meg kivezetéssel fenyegette. Az igazságtalanság mértéktelensége, a tehetetlenség érzete úgy feldühítette, hogy kiábrándultan és kiborultva hagyta el a ceremónia színhelyét. Ezek után sokáig a tanítástól is távol tartotta magát. Magatartásában mindig a tiszta emberi értékeket követte, mint ahogy esztétikájában a tiszta harmóniát.
Miklóssy Gábor halála után nagy érték és közkincs hullott fia, a fiatal Miklóssy Gyula nyakába. Sokan jajgattak és veszékeltek, féltve a vélt részüket a hátrahagyott mûvekbõl. A "varjak" károgtak, szidták a fiatal Miklóssyt, hogy mindent el fog herdálni. Gyula azonban rácáfolt minden rágalomra. Szakemberként szakszerûen vette kézbe édesapja örökségét, elõrevetítve késõbbi nagy tervek lehetõségét, hogy az életmû értelmes és értékelhetõ közkinccsé váljon.
A templom – KHAWADWRA – elõtt kedves arcú és muzsikáló szavú lányok zsetonokat kínálnak megvételre. Minden zseton fél dollár. Olyanszerûek, mint valami nagyobb römikockák, egyik oldalukon az IMAVEZÉR arcképe, a másikon felirat: HABWA KWA NA HAKULE KIRA.
A perselybe minimum tíz zseton dobható. Ha kevesebbet dobsz, kigyúl a piros lámpa, és azt mutatja: adományod nem érvényes. A piros fény közepében az istenkép lángnyelvet ölt reád.
A stílusos ajtón egyébként ott függ a SZABÁLYZAT több világnyelven. Tartalmazza az elõbbi információt is, jó, ha visszatérsz, veszel még egy maréknyi zsetont, és elolvasod figyelmesen.
Minden 10 zseton két kis imát ér. Ha 15 zsetont dobsz be, nagyima: és az orgona is megszólal. Kék nyíl mutatja, hol az imazsámoly. Fohászkodhatsz magadban vagy a pappal. Egyik sem kötelezõ. A pap teljes ornátusban jelenik meg a kupola félhomályában, az oltár kivilágítása újabb tíz zsetonodba kerül.
Az oltárt illetõen választhatsz: férfi vagy nõ legyen-é, aki elõtt leborulsz. Szebb férfit el sem képzelhet a nõ. Imádnivalóbb szüzet a férfiember. Ha férfi istent kérsz, a zsetont a képes felével dobod be, ha hölgyet, akkor a feliratos felét fordítod a zöld gomb irányába. Megnyomva halk zenét hallasz, éterit, a szférák muzsikáját. A jel, hogy kérésed meghallgatásra talált.
A pap öltözete leírhatatlanul pazar. Ellopni tilos, mert értékesítési gondjaid támadnának. Ha csoportosan érkezel, kollektív az áldás. Ha érezni kívánod szent kezét a fejeden, lépj elõre tízet, ott is van egy perselyautomata, dobj bele öt zsetont, s menj fel a három lépcsõfokon. Az áldó kéz igen kellemes illatot áraszt. Ne legyen neked büdös a mennyország sem.
A templom sosem zár be. Mindig három a pap, három váltásban imádkoznak és áldanak. Ha senki sincs, a pap diszkréten visszavonul. A helyiséget nevezheted sekrestyének is, de nem az. Ami feltûnõ: nincs benne páncélszekrény.
Be the best of whatever you are. Nos, a dolog így áll: hattól déli kettõig az egyes számú pap, kettõtõl este tízig a következõ, tíztõl hajnali hatig a harmadik. Azt hinnéd, éjjel moniznak. Nos, tévedsz.
A kétórai váltáskor egyik kislány a sekrestyébe oson a pénzzel. A hátsó ajtón persze. Bent pedig mi van. Well, az új váltás papja kiáll a templomajtóba, s néhány percig nem enged be senkit. A turistáknak azt mondja: most magánáhítat van. Pedig csak annyi, hogy ezalatt a másik perselyt nyit, zsetont arat. A sekrestyében mérlegkészítés: cserebere, zsetonok száma, befolyt pénz. Széle a hosszát. Tévedni nem ajánlott. A megfigyelés alatt az egyik zsetonos lány másnapra eltûnt, többé nem láttam.
Este is ugyanez. Namármost. Ha nincs páncélszekrény a sekrestyében, akkor valaki elviszi. Ki az? Mikor? Hová?
A papokat senki sem látta távozni. Bingó. A sekrestyébõl minilift viszi õket a pincemélybe, onnan alagút Kwang mester szuvenír-boltjához.
(Csak mellesleg. Az a felirat a zsetonon azt jelenti: "A pénz nem boldogít." A fenébe. De persze jobb, mint a szegénység. Már csak anyagi okokból is.)
Legyetek tehát a boltban kettõkor és este tízkor.
Tavasszal szép az élet, és én is szép vagyok. Korán reggel fátyolos ködpárán áttûz a derû, és én is jókedvû vagyok. Nincs szebb, mint a kora reggel. Szeretek ilyenkor kimenni a kisudvarra. Az utca felõli épületfrontok mögött, hátul kerti béke és csend van. Olyan csend és nyugalom, mint a nyugdíj. A betegnyugdíj.
Az óriási gesztenyék virágba borultak. Olyan a virágjuk, mint egy-egy égi gyertya. Akiknek mindenszentekkor világítottak, most visszaüzennek. És én is itt vagyok. Ilyenkor tavasszal szép az élet!
Fátyolos ködpárán áttûz a derû. Fehéren káprázik a levegõ. Mézgás virágillatot hoz a szellõ. Tavasszal minden lány szeretõ. Adélka arcán is fátyol. Fekete gyászfátylán áttûz arcának derûje. Szép a tavasz, mert kikelünk a télbõl. Az én emlékeim is fagyosak, dermedtek. Fehér orvosok, fehér ágyak, fehér szobák …
Szép a tavasz! Az utcai frontok mögött, a hátsó udvarban elönti a fehér derû a fehér tûzfalat, a meszelt tyúkketrecet, a fehér kerti asztalt. Rajtam is fehér ing, fehér alsónadrág. A gesztenyevirágok gyújtatlan gyúlt fehér gyertyák. A hûvös szellõ mézgás virágillatot lebbent. Mámorító ez az odõrkavalkád. Kár, hogy festõknek nincs ilyen gazdag palettájuk. A festõ is betegnyugdíjas. Szomszédom. Azt mondják, a színei elborultak. Úgy látja a világot, mint Adélka: gyászfátylon át.
A szemem káprázik a fehér derûtõl. Minden csillogó. Fehér a tûzfal, fehér a disznóól, fehér a kerti asztal. Találtam egy meszeletlen pickafát. Azzal kopácsolom az ólajtót. Régóta kivettük a sarkából, és most a fehér tûzfalnak támasztva áll a sarokban. Itt senkit sem zavarok a kopácsolásommal. Béke van Európában, betegnyugdíjas béke.
Engem csak Adélka szeret. Bár látna most, fehér ingben, fehér alsónadrágban, tisztán! Mert szép a tavasz, és én is szép vagyok! Még nem engedtem magamra, még akác- és orgonaillatú minden. És itt nem zavarok senkit. Pickafával kopácsolom az ólajtót, és senkit sem zavar az, hogy magyar vagyok. Magyar volt a festõ, magyar a doktor úr is, és én is ma- gyar va-gyok! Tavasz van, a népek tavasza. Akiknek mindenszentekkor gyertyával világítottak, most visszaüzennek. Káprázatos ez a derû!
Az ólban rég nem volt disznó. Tilos a belvárosban sertést tartani, még grófot is csak a szuterinben. Tavasz van, a népek tavasza. Káprázatos a derû. És én is szép vagyok, fehér az ingem, az alsónadrágom. Ma-gyar va-gyok, ma-gyar! Gyenge erõmbõl telhetõn vadul kopácsolom az ólajtót. Deszkája korhadt, porlik, de a keresztlécek nem engedik széthullni. A keresztpántok is fehér deszkák. Római ötöst mintáznak, vagy két ujjal mutatott "victory" gyõzelemjelt. Nem könnyû egy pickafával átverni ezt a forradalmat, nem könnyû!
Káprázik a szemem, félfellrõl kezdõdik a fejfájás. Ilyenkor szoktam magamra engedni. És jön Adélka, és azt mondja, jaj, de csúnya vagyok! Õ sohasem érzi ezt a tavaszi odõrt. De nekem korán ki kell jönnöm a kisudvarba. Most már nagyon kell kopácsolnom, nagyon kell! Adélka sem élhet gyászban, míg a világ, nemsokára választania kell.
Az ólajtó, sarkából kivéve, régóta falnak támasztva áll. Mögötte porlik a vakolat, mállik a mész. Mintha a falminta térképet rajzolna. Az ólajtó mögött kezdõdik Kelet. Isztambul ez, vagy mi a bullshit? Bizánc ez, bizony, Bizánc, a gazdag város! Szabad préda a magyaroknak, ha áttörik a kaput. Kelet mesegazdagsága, ahol az idõ nem pénz, de a kapcsolatok aranyat érnek, és még az utcák is tele vannak tallérnyi köpésekkel. Itt megfér egy mesekalap alatt koldus és királyfi…!
Most már nagyon kell! Gyenge erõmbõl telhetõen teljes szívembõl kopácsolom. Áttörni, áttörni, mert mindjárt jön Adélka, mindjárt jön a víz …Szép a tavasz, káprázatosan szép! És ha nem törjük át Bizánc kapuját, még a betegnyugdíj sem lesz biztos a jövõ hónapban, még a betegnyugdíj sem! Ma-gya va-gyok, nesze neked! Népek tavasza, nesze neked! Szeressétek Botondot, jóemberek, szeressétek! Mert tavasszal szép az élet, és én is szép vagyok!
megfagyasztana.
nehezéknek –
S távoli folyó partjait.
Latolgatom, hová lett a Csend,
föld atlaszán, fehér éjszakákban
vérpiros mosolyok tiszta selymét
befogadnál, mint érkezõ vándort,
lehúznám a szemedrõl a fátyolt.
tükörképeit.
Egy nagy adósságom van. Valamit kellene írnom ennek a csodálatos, nagyszerû embernek az emlékére. Egy szimf