Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Nem a mennyiség, hanem a minôség a fontos

A múlt héten lakossági fórumot tartott az RMDSZ Reform Tömörülés nevû platformja. Ez adott alkalmat a platform elnökével, Toró T. Tiborral való beszélgetésre.

– Kongresszusra készül a Reform Tömörülés. Milyen irányváltás várható?

– Nem hiszem, hogy irányváltás várható. A kongresszusnak két tétje van. Az egyik: a "kinôtt" alapszabályzatot hozzáigazítani jelenlegi szervezettségünkhöz, hiszen az a szervezési- mûködési program, amit a tavaly elindítottunk, most a kétharmad útjánál tart mind a területi, mind a szakmai-ágazati struktúránk kialakításában. Úgy érezzük, hogy a a tavaly elfogadott alapszabályzat már nem megfelelô és nem tudunk tovább fejlôdni. Ezért szeretnénk módosítani. Másrészt, az önkormányzati választások elôtt a kongresszuson akarjuk szentesíteni azt az önkormányzati választási keretprogramot, amellyel jelöltjeink a különbözô önkormányzatokban meg fognak méretkezni.

– Átfogalmazom a kérdést. Mi változott a múltkori kongresszus óta? Hogyan alakult a tagság létszáma, tavaly ugyanis harmincvalahányan voltak. Hozzátehetném, hogy az akkori programjuk is eléggé eklektikus volt. A kereszténydemokráciától a liberális irányzatig sok minden benne volt. Valójában milyen is a Reform Tömörülés?

– Válasszuk ketté a kérdést. Hogy állunk a tagsággal? Mi soha nem a tagok számára fektettük a hangsúlyt, hanem inkább a minôségre, illetve azoknak az embereknek a bevonására a politikába, akik célcsoportjai az RT-nek. És itt nem a szám lényeges. Egy ilyen politikai platform tulajdonképpen egyféle párt az erdélyi magyar társadalmon belül. Ennek a szavazatok száma a fontos, nem pedig a tagoké, hiszen a társadalomnak csak egy elég kis hányada foglalkozik aktívan politikával. Márpedig a Reform Tömörülésbe azokat várjuk, akik aktív politikai tevékenységet folytatnak.

Az RMDSZ ezzel szemben önkormányzati jellegû tömegszervezôdés, ahol a mi nézetünk szerint minden magyarnak helye van. Az RT nem tömegpárt, nem is tömegmozgalom, tulajdonképpen maga az erdélyi magyar önkormányzat. Tehát nem releváns igazából a tagoknak a száma. Nem is azt céloztuk meg, hogy sok tagot toborozzunk, hanem inkább azt, hogy a területi lefedettségünk, illetve azok a szakmai szerkezeteink kialakuljanak, amelyeket egy évvel ezelôtt meghirdettünk programként és most meg akarjuk nézni, hogy hol tartunk. Értékeléseink szerint az útnak a kétharmadánál tartunk, de az világossá vált, hogy ehhez hozzá kell igazítani egy újabb struktúrát. Másrészt pedig a politikai változások, a választások is azt követelik meg, hogy markánsabban lépjünk fel.

A kérdés másik része az ideológiára vonatkozik. Mi soha nem csináltunk titkot abból, hogy a mi ideológiánk széles spektrum, amit nemzeti szabadelvûségként nevezünk meg. Ez tulajdonképpen a jobbközépnek egy intervalluma, ami azt jelenti, hogy inkább jobbra nyitott és balra zárt. De a konzervativizmus felé és a keresztény értékek felé is nyitottak vagyunk. Politikánkat alapvetôen azért a nemzeti szabadelvûség határozza meg és az a közös értékrend, amit a Reform Tömörülés tagjai vallanak.

– A mennyiség és minôség összevetése jól hangzik. Az említett választási megmérettetéshez azonban nélkülözhetetlen a tömegbefolyás. Ezt hogyan hidalják át?

– Nem félünk a tömegektôl, de nem az a célja az RT-nek, hogy tömegeket tömörítsen soraiba. Inkább az lenne a célja – ha erre módja lenne az RMDSZ-en belül, ha meglennének azok a belsô választások, amelyekrôl már sok év óta beszélünk –, hogy megmutassa programját és az embereit. Megméretkezzen, hogy megtudjuk, körülbelül milyen tömegtámogatottságunk van. Erre mindeddig az RMDSZ-ben nem volt mód. Én remélem, hogy elôbb-utóbb eljön az az idô is, amikor erre mód lesz. Az SZKT által ugyan még el nem fogadott, de már körvonalazódott tisztújítási szabályzat szerint úgy tûnik, valamilyen szinten, ha közvetett módon is, lesz alkalmuk a különbözô platformoknak a megmérettetésre. Erre készülünk.

– Elnök úr, nemrég egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nem szereti a bukaresti irányvonalat, inkább a "budapesti megoldás" mellett van. Azóta sem tudjuk, hogy mit jelent ez.

– Azt, hogy nem szeretjük a bukaresti irányvonalat. Ezt csak megerôsíteni tudom. Az RMDSZ központja Erdélyben van, a prioritásai is Erdélyben vannak. Viszont a szervezet operatív vezetése inkább Bukarestben mûködik, hiszen oda köti a parlament, illetve a kormánytisztviselôk is ott mûködnek. Ez meghatározza a gondolkodásmódjukat, és az RMDSZ-programon belüli prioritásokat is ez az úgynevezett bukarestiség határozza meg. Ez tôlünk idegen, nem tudunk ennek maradéktalanul örülni. Ami a múltkori, kicsit kiforgatott nyilatkozatomat illeti, hogy mi Budapestet választjuk inkább, azt akarta jelenteni, hogy Bukarest-Budapest között félúton létezik az erdélyi magyar közösség, így Bukarestre is, de Budapestre is kell figyelnünk. Bukarestet, mivel Romániában élünk, és a politikacsinálás fôleg Bukarestben történik, nem szabad elhanyagolni. Ami Budapestet illeti, ott van a magyar nemzetnek a központja, márpedig számunkra prioritás az összmagyar integráció, illetve az ezekben az intézményekben való részvétel, s ennek a folyamatnak az elôsegítése. Egyrészt ezt jelentené Budapest. Másrészt pedig a Budapest felé fordulás a mi tíz év alatt jól megalapozott kapcsolatrendszerünknek a felajánlását jelentette az RMDSZ, mint az erdélyi magyarság érdekképviselete és a jelenlegi magyar kormány közötti kapcsolat javításáért. Mert ez a viszony egyáltalán nem mondható felhôtlennek. Mi tulajdonképpen ezt a kapcsolatrendszert akartuk javítani és a közösség érdekében mûködtetni. Ezt az üzenetet sajnos nem vette komolyan senki az RMDSZ vezetésben.

Nézeteinket nem egyszer kifogásolják, félremagyarázzák. Hadd mondjam el ezért, hogy a Reform Tömörülés az RMDSZ- ben határozza meg önmagát, mint egy politikai platform, az önkormányzaton, a magyar társadalmon belül, és az RMDSZ programját vallja magáénak. A többi csoporttól eltérôen esetleg más programpontokat emel ki prioritásként. Példának okáért a jelenlegi markáns nézetkülönbség közöttünk és az RMDSZ csúcsvezetése között az, hogy mi úgy látjuk, az autonómia- program élvezne prioritást az egyéb dolgok mellett. Akik pedig a kormányzati szerepvállalást menedzselik, inkább más vonatkozásokat emeltek ki, és azt próbálják intézgetni több-kevesebb sikerrel.

Részbeni kifele fordulásunk nem azt jelenti, hogy támogatnánk a kivándorlást. Azt valljuk, hogy a szülôföldön való megmaradás lényeges pontja az RMDSZ programjának. Ezt próbáljuk elômozdítani, és azt a bizonyos kapcsolatrendszert, amit sikerült tíz év alatt kiépíteni, pontosan ennek érdekében ajánlottuk fel. Még egyszer hangsúlyozom egyrészt az RMDSZ-vezetésnek, másrészt a magyar közösségnek, hogy valamilyen módon jól mûködô kapcsolatot szeretnénk mûködtetni a közösség érdekében. Ez azt is jelenti, hogy könnyebben szót érthetünk a jelenlegi felelôs magyar kormánytisztviselôkkel, hiszen ugyanazt a nyelvet beszéljük, könnyebb eljutni hozzájuk, értjük egymást, tehát könnyebben meg is tudunk egyezni. Még egyszer mondom, azt szeretnénk, hogy az RMDSZ és a magyar kormány valamilyen módon közelebb kerüljön egymáshoz, mert pillanatnyilag elégedetlenek vagyunk ezzel a kapcsolattal.

Közép- és Kelet-Európában a rendszerváltás azzal a reménnyel történt, hogy az új társadalommal mindenki nyerni fog. A lakosság a politikai felszabadulás mellett olyan piacgazdaságra vágyott, amely megoldja a hiánygazdaság kellemetlenségeit, amelyben jelentôs marad az állam szociális felelôssége.

Ezek az elvárások nemcsak a gazdaság összeomlása miatt nem valósultak meg, hanem azért is, mert a társadalom strukturális viszonya – ide értve a társadalmi csoportok közötti viszonyokat – egyáltalán nem a többség óhaja szerint alakult. Az államszocializmus összeomlásából kibontakozó új társadalmi rendszer vagyonosodó rétegének legalább egy része nem megteremteni akarta a gazdaság alapjait, hanem a "készbôl" szerzett meg vagy visszaszerzett.

Különösen azok nyertek sokat a gazdasági versenyben, akik (vagy akiknek szülei) a korábbi rendszerben már jó helyzetben voltak. A rendszerváltó elit ezen kategóriájának elittudatában nehezen kap helyet a társadalmi szolidaritás.

Mai feltételeink között a társadalmi szolidaritás azt igényelné, hogy az átalakulás terhei ne nagyon egyenlôtlenül oszoljanak el. Köztudott, hogy a jövedelmi, vagyoni, életesélyekbeni egyenlôtlenségek nônek, a széles rétegek létbiztonsága, elemi megélhetése veszélybe került. Az átalakulásért az átlagosnál nagyobb árat fizetnek a többgyermekes családok, a kisnyugdíjasok, a szellemi dolgozók, a munkanélküliek.

A szûkös forrásokon való osztozkodás kényszere szembeállítja egymással a különbözô csoportokat, adófizetôt a segélyezettel, segélybôl kiszorulót a segélyben részesülôvel, az aktív személyt a nyugdíjassal.

A legutóbbi társadalmi feszültséget a munkanélküliek korkedvezményes nyugdíjazása körüli hercehurca okozta.

A jelenleg hatályos törvény módosítása azon társadalmi kategória helyzetén kívánt segíteni, amely az új nyugdíjtörvény által bevezetett korhatárnövelés miatt még nem igényelheti a korkedvezményes nyugdíjazást, de már a munkanélküli-támogatást sem kapja, tehát társadalomvédelem nélkül marad. A közérthetôség kedvéért vegyük annak a férfinak az esetét, aki az 55. életévét az új nyugdíjtörvény hatályba lépését követôen tölti be és ugyanakkor megszûnik a munkanélküli-támogatása, amelyet 27 hónapig kapott. Az illetô csak 57 éves korában igényelheti a korkedvezményes nyugdíjaztatást, addig esetleg szociális segélyben részesülhet, ami manapság már többnyire csak papíron létezik.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem a korkedvezményes nyugdíjazás kellene legyen a megoldás, hanem a munkahelyteremtés. Ez utóbbi több szempontból is megnyugtatóbb lenne, de elsôsorban az egyén szempontjából. Csakhogy ez a korosztály már nem kap munkát, ezt igazolják a többszöri próbálkozás utáni elutasítások, s nem hiszem, hogy csak engem keresnek meg nagy számban kétségbeesett emberek a megoldás reményében. Errôl tud mindenki, az egész társadalom, beleértve az új elitet is.

Hallom, hogy a munkaügyi miniszterasszony az egyedüli a miniszterek közül, aki nem kér kiegészítést az országos költségvetésbôl. Jól teszi, legalább így több marad abból a kevésbôl is az egészségügynek, a tanügynek meg a többieknek. Ezek szerint a nyugdíjemelést meg tudja oldani a társadalombiztosítási alapból. Valószínûleg biztos abban, hogy az állami vállalatok is kifizetik a társadalombiztosítási alappal szembeni adósságaikat, mert ugyebár a kis- és középvállalatok rendes fizetôk, még akkor is, ha belebuknak. És még lenne más pénzforrás is, gondolok itt a pazarlás megszüntetésére, az állami nagyvállalatok és ügynökségek vezetôinek teljesítményarányos javadalmazására, társadalmi szolidaritásra, fôleg azok részérôl, akik a "meritokrácia" tagjainak tekintik magukat.

Olyan alapítvány, amely bebizonyította, hogy 500 dollárból is lehet vállalkozást talpra állítani és amely eddig több mint 350 vállalkozás létrejötténél bábáskodott, kevés van. Az a tény, hogy Maros megyében mégis mûködik egy ilyen, az nagymértékben néhány lelkes svájci mezôgazdásznak köszönhetô.

Régiófejlesztési programjai keretében a svájci kormány a HEKS/EPER-rel (a svájci protestáns egyházak alapítványa) együttmûködve hat éve segíti Erdély két vidékét: Kovászna megyében az Illyefalván mûködô LAM alapítvány, Maros megyében pedig a Szászrégenben mûködô FAER (élelmiszeripar- és mezôgazdaság-fejlesztô alapítvány) alapítvány által. Ez utóbbi 1992-ben létesült, miután kiderült, a korábban tanácsadónak kiképzett, a marosmonosfalvi, kísérleti jelleggel mûködô állomáson tevékenykedô személy, Tiberiu Stef munkája hiábavalónak bizonyult.

Ô maga így mesél errôl az idôszakról:

– Egyik legszomorúbb tapasztalatom. A Saint Lagier – Marosmonosfalva szolidaritás csoport kezdeményezésére létesített tanácsadói irodában csak teltek a hetek és senkinek nem volt szüksége a tanácsaimra. Külföldi tapasztalataim alapján mondhatom, sok mindent könnyû megvalósítani, csak megfelelô gondolkozás szükséges hozzá. Az emberek azonban gyakorlati segítséget vártak és csalódottak voltak, hogy semmi sem történik.

Azt várták, hogy pénzt teremtsek elô nekik és nem értették meg, hogy nekünk tulajdonképpen nem pénzügyi problémáink vannak, hanem a mentalitásunkkal van baj. Nem könyörgésre, koldulásra kell használjuk a kezünket, hanem munkára. Egy egész ország nem gazdagodhat meg Caritasból és bingóból.

Ezért meggyôztem támogatóinkat, hogy csináljunk valami gyakorlatiasabbat, és az új struktúra javasolása után létrejött a FAER. Kezdetben Marosmonosfalu fejlesztése volt a cél, de idôvel tovább terjeszkedtünk, úgyhogy mára már a Maros és Görgény völgyében is tevékenykedünk, és reméljük, hogy a nyár folyamán a Mezôségre is sikerül több energiát fordítanunk.

Megalakulásunk óta több mint 350 terv egy-egy részét finanszíroztunk, és ezek által több mint 5000 munkahelyet létesítettünk. Egyeseket több pénzzel, másokat nagyon kevés pénzzel. Mondanom sem kell, hogy a vállalkozások által megteremtett társadalmi és gazdasági elônyök szinte mérhetetlenek.

Az összes sikeres tervet egyenként lehetetlen felsorolni, ezért a közismertebbek közül csak a szovátai Larix teafû-készítô üzemet, a szászrégeni Technoterm, élelmiszeripari gépek javításával és szervízelésével foglalkozó vállalatot és a marosszentgyörgyi ED-BERG mezôgazdasági gépjavító mûhelyt említem. Látható, hogy az alapítvány sok mindennel foglalkozik: négyféle képzési programja mellett hitelezôként is ismert a vállalkozók körében.

A képzések közül a legfontosabb a fiatalok kétéves felkészítôje, amely után a legjobbaknak lehetôsége nyílik 4 hónapot Svájcban, egy gazdaságba beilleszkedve tölteni. A részvételi feltétel csak annyi, hogy már két éve gazdálkodjon, aztán itt a kétéves elméleti oktatás mellett, Gernyeszegen és Régenben is, a kutatóállomásokon gyakorlatozási lehetôséget biztosítunk. Eleinte a képzés ingyenes volt, de mára már tandíjat kell fizetni, igaz, a négy hónapos svájci gyakorlat alatt a teljes ellátás mellett még némi jövedelmet is biztosítanak a fogadó családok. Természetesen, nem tagadjuk, a résztvevôk nagy része a svájci gyakorlat miatt iratkozik be a képzésre, de végül is az a fontos, hogy a visszajelzések alapján mindkét fél elégedett. A Svájcból hazatérôk egyharmada a képzés után saját vállalkozásba kezd.

A fent leírt képzés mintájára rövid, egy hónapos képzéseket szervezünk, amelyen a kolozsvári mezôgazdasági egyetem állattenyésztô karának másodéves hallgatói vesznek részt, és idéntôl szeretnénk kiterjeszteni a mezôgazdasági karra is. Az egyetem által javasolt hallgatókból kiválasztunk húszat akiket környékbeli parasztokhoz helyezünk el. Itt teljes ellátásban részesülnek és részt kell venniük az illetô család életében, beleértve a munkát is. A helyeket igyekszünk állattenyésztôknél, tejfeldolgozóknál biztosítani. Általában az egy hónapos együttdolgozás után mindenki elégedett. A diákoknak, akik az esetek többségében csak könyvekbôl ismerik a mezôgazdasági problémákat, alkalmuk nyílik a valóságban is látni azokat, a parasztok pedig hasznosíthatják a hallgatók elméleti tudását.

A fentiek mellett gyakorlati kérdésekkel hozzánk forduló vállalkozóknak is eligazítást tudunk adni, továbbá más intézményekkel közösen menedzsmentrôl, gazdasági kérdésekrôl stb. elôadássorozatokat szervezünk.

A képzésen kívül fontosnak tartom hitelezési programunkat is. A Svájcból származó, 1,6 millió dolláros alapból adtunk hiteleket a korábban említett több mint 350 vállalkozás elindításához. Általában a befektetéshez szükséges összeg felét biztosítjuk, fôként az élelmiszeripar és a mezôgazdaság fejlesztése érdekében. Fogyasztási mikrohiteleket is adunk méhészetre, gépesítésre, disznóhizlalásra stb. Átlagosan 10%-os kamat mellett a visszafizetési együttható jobb, mint az országban megszokott. Természetesen a kamat, a mezôgazdasági hitelek esetében kisebb, míg a többieknél valamivel nagyobb.

Bár van igény arra, hogy az eddiginél is többet vállaljunk, nem tehetjük, így is messze az áltagon felül teljesít az alapítvány négy alkalmazottja.

Számunkra a legfontosabb, hogy a jelenlegi helyzetet fenn tudjuk tartani a romló gazdasági körülmények között is. Tiberiu Stef a nehézségekrôl csak annyit mond: Vannak, de megszoktuk, mint a cigány lova…

Reméljük, sorsuk nem lesz azonos ez utóbbiéval.

Barkó Béla Csurka István kijelentéseirôl

A Magyar Igazság és Élet Pártja nem kívánja "felrobbantani" a korábbiakhoz képest halvány elôrelépést jelentô Magyar Állandó Értekezletet, ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy a kormány disztingváljon a határon túli magyar szervezetek között – jelentette ki szerdai sajtótájékoztatóján Csurka István, a MIÉP elnöke, frakcióvezetôje.

– Ha Magyarország nem tárgyal Milosevic-csel, nem kellene ezt tennie Milosevic meghosszabbított kezével sem – fogalmazott Csurka István, aki az MTI kérdésére közölte, hogy a vajdasági és az erdélyi magyar vezetôk között bizonyos személyeket nem tartanak elfogadhatónak.

További kérdésre válaszolva ezek között említette Kasza Józsefet és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetését, valamint az RMDSZ-en belül a Tôkés Lászlóval szembenállókat.

A politikus közölte, hogy nem kellene minden olyan határon túli magyar vezetôvel tárgyalni, aki "valamilyen módon legitimitást szerzett", ám tevékenysége nem a magyarság érdekeit szolgálja.

Az elmúlt napokban tett kijelentései kapcsán ôt uszítással vádoló megnyilatkozásokra reagálva Csurka István úgy fogalmazott: a szociálliberalizmus általános európai vészhelyzetben van, ami a választási eredményeken is meg fog látszani.

Hozzátette: szerinte igen komikusak a "Rákosi- szótárból vett kifejezések", amelyekkel ôt a közelmúltben tett kijelentései miatt egyes ellenzéki vezetôk illették.

Markó Béla szerint az elôzô és a jelenlegi magyar kormány is megpróbált pártpreferenciákat érvényesíteni az RMDSZ- szel szemben, de a problémákat mindig idejében sikerült tisztázni. Az RMDSZ elnöke a határon túli magyarságról folytatott hétfôi parlamenti vitában elhangzottakra reagálva a Népszabadságnak elmondta: a MIÉP egyre gyakoribb határrevíziós felvetéseire a szövetség programja világos választ ad.

Markó Béla természetesnek tartja, hogy minden magyarországi pártnak vannak preferenciái az RMDSZ-en belül, hiszen a szövetség politikai szempontból többszínû. Azt viszont nem tartja természetesnek, ha a magyar kormánynak vannak preferenciái. E kettô között az RMDSZ mindig élesen és világosan különbséget tett. Rámutatott: tagadhatatlan, hogy mind az elôzô, mind pedig a mostani kormány bizonyos esetekben próbált preferenciákat érvényesíteni. Az észlelt problémát mindig azonnal jelezték, leültek, megbeszélték a kérdést, és tisztázták.

– Ez a mostani kormánnyal is így volt. Valóban elôfordult az, hogy úgy érzékeltük: a pártpreferenciák és kormányzati tisztségviselôk preferenciái egybemosódnak. Megbeszéltük ezt a kérdést, s úgy látom, sikerült tisztáznunk – mondta.

Az RMDSZ elnöke szerint sokkal nagyobb gondot jelent jelenleg az, hogy egyes erdélyi személyiségek és RMDSZ-en belüli csoportosulások megpróbálják erôszakosan kihasználni ezeket a pártpreferenciákat, és megkísérelik kisajátítani a magyarországi politikai, pénzügyi és egyéb támogatásokat. Kifejtette: ezt a kérdést az RMDSZ-en belül is kezelniük kell.

Markó nem várja el az Orbán-kormánytól, hogy a határon túli kérdések bemutatása okán a sajtó dolgaiba beleszóljon.

– Magam sem kívántam beleszólni ezekbe a dolgokba. A Kossuth Rádiónak, illetve a Vasárnapi Újságnak szabadságában áll úgy cselekednie, ahogyan jónak látja. Csak jeleztem – különösen, mert közszolgálati rádióról van szó –, hogy ha elfogultságot mutatnak az RMDSZ egyik vagy másik vonulatával szemben, az nekünk káros. Egyébként nem kívánom ezt a polémiát folytatni – hangsúlyozta.

A határon túli magyarság pénzügyi támogatási rendszere Markó szerint 1990 óta folyamatosan javult, a rendszer és a pénzek mozgása évrôl évre átláthatóbbá vált.

A szövetségi elnök a MIÉP által egyre gyakrabban felvetett határrevízióval kapcsolatban elmondta: ismerik Csurkáék álláspontját. A mai európai irány azonban nem a határok megváltoztatása, hanem azok légiesítése, s ha lehetséges, eltüntetése, formálissá tétele. Ám errôl nem kívánnak újabb és újabb állásfoglalásokat és nyilatkozatokat tenni, mert álláspontjukat a szövetség programja egyértelmûen megfogalmazza.

Greenpeace-akció Nagybányán

A nagybányai Aurul bányavállalat vezetése egyelôre mereven elzárkózik attól, hogy bármiféle tárgyalást kezdjen a társaság nagybányai székhelyénél tüntetô Greenpeace aktivistákkal. A nemzetközi szervezet tagjai, akik közül többen az épület fôbejáratához láncolták magukat, közölték, hogy készek több napon át is folytatni tiltakozó akciójukat.

Az MTI bukaresti irodája helyszíni forrásokból úgy értesült, hogy a Greenpeace 25 aktivistája szerdán kora reggel rajtaütésszerûen kezdte akcióját. A vállalat területét három fegyveres ôrizte, akik elôbb fegyvert fogtak a tüntetôkre, de végül nem használták fegyvereiket, mert azt hitték, hogy a behatoló fiatalok között kiskorúak is vannak.

Az Aurul területén egy 30 méter magas daru áll. Erre négy fiatal mászott fel és egy hatalmas "Stop cyanide!" feliratú transzparenst függesztett ki. Öt tüntetô a fôbejárathoz láncolta magát, többen elállták a telep másik két mellékbejáratát is.

A Greenpeace már egy hete készült erre az akcióra. Bécsbôl telefonon felvették a kapcsolatot Radu Stef helyi ügyvéddel, akit felkértek jogi képviselôjüknek.

Radu Stef az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a fiatalok kedden délután érkeztek Nagybányára, s tervezett akciójukról nem értesítették elôre a sajtót.

A tüntetôk kizárólag az Aurul társaság vezetésével kivánnak tárgyalni. Radu Stef négyszer próbált kapcsolatba lépni a vállalat vezetôivel, de mindenki részérôl a leghatározottabb elutasításba ütközött. A társaság vezetése azt üzente: még szóba állni sem hajlandók a Greenpeace tagjaival, felôlük, úgymond, a fiatalok akár meg is fagyhatnak az üzem kerítésénél.

A Greenpeace két képviselôje a délelôtt folyamán tájékoztatta a város polgármesterét akciójuk céljáról. Mint mondták, nekik a helyi hatóságokkal semmi bajuk, ôk csak azt akarják elérni, hogy az Aurul ismerje el felelôsségét, hozza helyre az általa okozott kárt és hagyjon fel a környezetre veszélyes technológia alkalmazásával.

A tüntetôk eljuttatták az MTI irodájának román nyelvû felhívásukat, amely szerint az ausztrál Esmeralda társaság nagybányai üzeme az elmúlt 10 év legsúlyosabb környezetvédelmi szennyezését követte el.

A Greenpeace egy csoportja az elmúlt hetekben felkereste a térséget és megállapította, hogy a nagybányai üzemet be kell zárni, mert a cián használatán alapuló technológia rendkívül veszélyes, nem ellenôrizhetô biztonságosan.

– Jellemzô az, hogy az Esmeralda olyan gyarmati országként kezeli Romániát, ahol az emberek egészségére való tekintet nélkül mindenféle kísérletet végezhet. Megmérgezték a vizet, a talajt. Az üzem környékén lévô földeken nem lehet mezôgazdasági termelést folytatni, sok család megélhetési forrás nélkül maradt. Az Esmeralda ennek ellenére nem hajlandó elismerni felelôsségét – áll a Greenpeace felhívásában.

A Petrom nemzeti olajtársaság tôkeemelésére tett öt ajánlat egyike sem felel meg az ABN AMRO privatizációs tanácsadó által összeállított kiírási feltételeknek – közölte Radu Berceanu ipari miniszter.

A miniszter elmondta, hogy az ajánlatokat elemzô kormánybizottság a privatizációs tanácsadóval közösen jelentést készít a kormánynak, s a kormány ennek alapján dönt arról, hogy "elutasítsa-e az összes ajánlatot, vagy hajlandó privatizációs szerzôdést kötni". Berceanu nem zárta ki annak a lehetôségét, hogy a Petrom privatizációjára ismét versenytárgyalást hirdetnek.

A román gazdasági lapok szerint a Petrom tôkéjének 30 százalékos emelésére a görög Hellenic Petroleum társaság által vezetett konzorcium, az olasz ENI-csoport, az osztrák ÖMV, a magyar MOL és egy román konzorcium tett ajánlatot. Ám kevesen esélyesek, hiszen a magyar MOL már korábban cáfolta, hogy ajánlatot tett volna a Petrom privatizációjára és hasonlóan reagált az ÖMV is. Berceanu pedig úgy nyilatkozott most a román lapnak, hogy "az ENI ajánlata arra sem érdemes, hogy a román hatóságok figyelemre méltassák".

Gyümölcsoltó Boldogasszony napján

A gyulafehérvári római katolikus székesegyház — amelynek helyén Szent István király építtetett egykor templomot — napjainkig az egyik legépebben megmaradt középkori nagyszabású szakrális emlék Közép- Európában. A középkori építészetnek és a rárakódott történelmi korok szakrális mûvészetének ezt a csodáját érteni, megismerni és megôrizni a mindenkori szellemi örökösöknek szent kötelességük. A másfél évvel ezelôtt létrejött Magyar-Román Államközi Együttmûködési Program, mely több mûemlék épület helyreállításának szándékszik anyagi és szakmai keretet nyújtani, éppen ezért kiemelt fontosságot tulajdonít a gyulafehérvári székesegyháznak – tudatja a Gyulafehérvári Érseki Hivatal Sajtóirodája A munkálatok a tudományos elôkészítô tevékenységektôl a kutatásokon, régészeti feltárásokon, tervezésen, dokumentáláson keresztül a tulajdonképpeni restaurálásig tartanak.

Az idei munkálatok elkezdésének tiszteletére ünnepi megnyitót szervez az érsekség, március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. A program ünnepi szentmisével kezdôdik délelôtt 11 órakor, ezt követi a székesegyház megtekintése. A délután folyamán sor kerül a helyreállítási terv bemutatására, részletes ismertetésére. Az ünnepségre meghívót kapott dr. Entz Géza, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, Cselovszki Zoltán, az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal elnöke, Dan Nicolae, a Kulturális Minisztérium Mûemlékvédelmi Osztályának igazgatója, a munkálatokat vezetô csoport tagjai, Káldí Gyula építész- fôkonzervátor, Sarkadi Márton építészmérnök, Mircea Hava, Gyulafehérvár polgármestere, valamint több más hazai és külföldi személyiség.

A székesegyház helyreállítási munkálatai a tervnek megfelelôen tíz éven keresztül, 1999 és 2009 között fognak tartani, a már említett államközi megállapodásnak megfelelôen.

Kerekasztal-beszélgetésnek adott otthont kedden délután a Pro Európa Liga tanácsterme. A rendezvényre a Tolerancia Hete keretében került sor.

Szokoly Elek, a liga társelnöke megtörtént esetbôl kiindulva vitára szólította fel a Papiu, Bolyai, Unirea, Mûvészeti és Tanítóképzô Középiskolák jelen levô tanulóit. A dobbantót a múlt év november 8-13-a között elsô alkalommal megszervezett Líceumok Hete gálaestje képezte. Mint ismeretes, a záróest a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban minôsíthetetlen körülmények között zajlott le, a nézôtéren helyet foglaló középiskolások obszcén szavakat kiabáltak, ordítoztak, hujjogtak, lézerrel a színpadra fellépôk szemébe világítottak. Mi több, a rendet teremteni próbáló szervezôket bántalmazták. A segítségül hívott rendôrség néhány fiatalt pénzbírság kifizetésére kötelezett, tiltott helyen való cigarettázásért. A színházteremben való hangoskodásra nem létezik rendszabályzat, így az agresszorokat nem büntethették, magyarázták a szervezôknek.

A kerekasztal-beszélgetés kezdeményezôi szándékosan nem hívták meg a tanárokat, mivel, véleményük szerint, azok jelenlétében nem alakulhat ki kötetlen beszélgetés. Ennek ellenére, a találkozó során több alkalommal felkérték a diákokat, legalább az osztályfônöki órán próbáljanak párbeszédet kezdeményezni, s olyan témákra terelni a szót, amelyek ôket leginkább érintik (pl. szexuális nevelés, gyerek-szülô viszony, példaképek stb.). Hiszen egyre nagyobb teret hódít az úgynevezett alacsony kultúrájú, de nagy pénzeket forgató sikeres üzletember típusának példaképe, s a fiatalok zöme azt követi. A tavaly ôszi rendezvény zárómomentuma is ezt húzza alá: a szépre, igazi értékekre nincs szükség, a hiphopp stílus a menô. Liviu Pancu, a Nemeti Színház színészének, a Líceumok Hete egyik szervezôjének véleménye szerint az incidens azért történhetett meg, mivel számos középiskolás akkor járt életében elôször a színházban, s azt futballpálya- lelátónak gondolta, ahonnan bármilyen barbár módon ki tudja fejezni tetszését avagy nemtetszését. Ezért nem kell megbotránkozni azon a tényen – elmondása szerint –, hogy amikor Kozsik József magyarul köszöntötte a jelenlevôket, azok lehurrogták.

A keddi találkozón jelen volt az a mûvészetis lány is, aki a szóban forgó gálaesten sírva távozott a színpadról, mivel társai nem voltak hajlandók meghallgatni hegedûjátékát. Véleménye szerint azt a fiatalt, aki nem akar nevelôdni, képtelenség a jó útra terelni. Rendkívül fontos az otthoni hét év, majd az elemi iskolai tanítás – mondotta.

Meglehetôsen egyoldalú beszélgetéssé fajult A tolerancia iskolája az iskolában elnevezésû találkozó. A diákok zavartalanul támadhatták tanáraikat, többen hangsúlyozták, a tanárok ma csak az elittel foglalkoznak, a problémás gyerekeket a hátsó padokba ültetik, mellôzik. Hozzátették: azok a társaik, akik a gálaesten viselkedésükkel szégyent hoztak rájuk, a kerekasztal- beszélgetéstôl távol maradtak.

A több mint kétórás találkozó során, sajnos, semmiféle következményt nem vonhattak le, ám leszögezték: abban az esetben, ha az idén megszervezik a Líceumok Hetét, a problémás fiatalokat kizárják az alapfokú mûveltséget, jómagaviseletet igénylô rendezvényekrôl. Így nem csorbul tovább a mai fiatalság hírneve.

A rendôrség sajtóközleménye

A megyei rendôrfelügyelôség sajtóirodájának tájékoztatása szerint hétfôn este nyolc órakor a vásárhelyi Calarasilor utcában az út bal felén kormányozta MS- 11-CCC forgalmi rendszámú személygépkocsiját a 44 éves megyeszékhelyi illetôségû Cozma Ioan fôtörzsôrmester, s ütközött a szembôl szabályszerûen érkezô MS-15-MAC jelzésû személyautóval. A balesetben a két jármû megrongálódott, személyi sérülés nem történt.

A tiszthelyettes vérvizsgálata során a vér alkoholszintje 1,6 ezrelék volt, a második vérvételkor ez az arány 1,4 ezrelékre változott.

A megyei rendôrfelügyelôség értesítette a vásárhelyi katonai ügyészséget, amely eljárást indított közutakon ittas állapotban való vezetés bûntette miatt. Ezenfelül elrendelték a tiszthelyettesnek a vásárhelyi rendôrséghez való áthelyezését, rendfenntartói tisztségbe. A rendôrfelügyelôség határozata értelmében a tiszthelyettest a megyei rendôrfelügyelôség ítélôtanácsa a katonai káderek alapszabályzatára vonatkozó 1995. évi 80-as számú törvény elôírásainak értelmében ítéli el.

Március 22-e, a Víz Világnapja alkalmából a vásárhelyi Aquaserv ÖV a Pacsirta-programba kapcsolódott iskolások számára vetélkedôt szervezett Barátom, a víz témával.

A rendezvény célja ráirányítani a kisiskolások figyelmét a víz hasznosságára. Elhangzott, a Föld kétharmad részét víz borítja, de ennek csak 3 százaléka iható. Ennek tulajdonítható, hogy közel egymilliárd ember nem jut hozzá a szükséges vízmennyiséghez, s kétszer többen élnek nem megfelelô egészségügyi körülmények között. Az Aquaserv klubjában lezajlott tegnapi esemény egy riasztójelzés a víz pazarlásának megszüntetésére.

Mint ismeretes, a holland kormány két évvel ezelôtt indította a Pacsirta Ökológiai Programot, melynek célja az iskolai ökológiai nevelés. Ennek részét képezi a különbözô ismeretek szerzése a vízmodulról. Tegnap ügyességüket, tudásukat bizonyíthatták az általános iskolások. Két részben folyt a vetélkedô. Délelôtt a román tagozat diákjai, délután a magyar gyerekek versenyeztek. A próbák között általános ismeretek, kézügyességi és jégolvasztó verseny szerepelt, majd szavalás következett, valamint egy-egy jelenet elôadása, drukkolás az utolsó próbánál ért a csúcsra: egy-egy liter ásványvizet kellett meginniuk a négytagú csapatoknak. A vetélkedô végén valamennyi csapatot videokazettával, video- illetve CD-tartóval és egy-egy csészével jutalmazták.

Az elért pontszám szerint a felállás: magyar tagozat: I. helyezett – Fénysugár (5-ös Általános Iskola), II. – Havasi gyopár (18-as Ált. Isk.), III. – Bagoly (3-as Ált. Isk.), dicséretben a Szivárvány (8-as Ált. Isk.) és az Éber Szem csapatát (16-os Ált. Isk.) részesítették. Román tagozat: I. helyezett – Havasi gyopár, II. – Szivárvány, III. – Fénysugár, IV. – Éber szem. A Bagoly román tagozata nem vett részt a vetélkedôn.

1989 után a romániai magyar ifjúság elindította önszervezôdô tevékenységét. A megyei RMDSZ-ek mellett sorra jöttek létre az ifjúság érdekvédelmi szervezetei (MADISZ, MIDESZ, DEMISZ stb.), nem sokkal utána az egyetemista diákszervezetek (KMDSZ, TMD stb.), amelyeket a középiskolás diáktanácsok követtek. Az elmúlt 10 évben ezek a szervezetek látták el helyi szinten a romániai magyar ifjúság politikai és civil képviseletét, országosan pedig az ôket tömörítô ernyôszervezetek (MISZSZ, OMDSZ, MAKOSZ). Egyesek szerint a hatalmas tömegszervezetekként induló kezdeményezések az évek során kisebb érdekcsoportokká alakultak. Mások azt vallják, hogy az európai mintához hasonlóan a '90-es évek második felére az ifjúsági szervezetek tagsága nagymértékben csökkent, a projektorientált ifjúság került elôtérbe. Ezek az egyesületek egyre inkább szolgáltató szervezetekké válnak, amelyeket nem a nagy tagság jellemez, hanem jól körülhatárolt rétegeket megmozgató rendezvények szervezésével töltik be társadalmi szerepüket. Céljaikat lebontották, és a részcélok elérése vált az eredmények mércéjévé.

Egyre több a konkrét részterületen létrehozott ifjúsági szervezet (pl. környezetvédelmi szervezetek, sportegyesületek stb.). Azonban a politikai érdekvédelmet – szerkezetébôl kifolyólag természetszerûen – továbbra is a Magyar Ifjúsági Tanácsba (MIT) tömörült ernyôszervezetek látják el.

Úgy tûnik, hogy az ifjúság intézményesülése elôbb jár, mint a többi romániai magyar civil szervezôdés. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedben ezek a szervezetek hatalmas változásokon mentek keresztül, többnyire lépést tartva a demokratikus átalakulás elvárásaival.

Most új helyzetbe kerül a romániai magyar ifjúsági szféra, amikor az önszervezôdés újabb alternatívája látszik kibontakozni: a területi ifjúsági tanácsok létrehozásával (valamikor "mesterséges" módon Maros megyében indult el a kezdeményezés, néhány éves szünet után újabban Hargita megyében, Szatmár megyében, Szilágy megyében is bontakoznak ki hasonló probálkozások). Az európai regionalizmust tûzve ideológiai zászlajukra, egyre nagyobb teret követelnek a romániai magyar ifjúsági érdekvédelmi szférában. Azonban fogadtatásuk az RMDSZ részérôl nem felhôtlen. Mindeddig egyetlen alkalommal adott konkrét visszajelzést az RMDSZ csúcsvezetése ezeknek a probálkozásoknak: a hét végén megtartott marosfôi találkozón jelen volt Takács Csaba ügyvezetô elnök. A megyei RMDSZ-ek részérôl is felemás a fogadtatás, van, ahol reális esélyt látnak a kezdeményezésben és van, ahol megfontoltabban hátsó szándékot vélnek felfedezni a választási évben megsûrûsödô kezdeményezésekben.

Érdekes a helyzet, hiszen az ifjúsági szervezetek következetességének is köszönhetôen létrehozott Ügyvezetô Elnökségen belüli Ifjúsági Fôosztály az 1999-es kongresszus után miután reális eredményeket mutatott fel –, beolvadt az Oktatási és Ifjúsági Fôosztályba. Néhány héttel ezelôtt pedig lemondott Antal Attila, ifjúsági kérdésekben megbízott felelôs. Újabban pedig az egykori fôosztályból maradt egyetlen referens távozásáról is beszélnek, ami egyértelmûen jelzi, hogy az Ügyvezetô Elnökségen belül az ifjúság képviselô nélkül marad. Kérdés, hogy választási évben megengedheti-e magának az RMDSZ, hogy egyik sikeresnek mondható fôosztályát, amely az utolsó választások alkalmával nagy sikernek örvendô ifjúsági választási kampányt is szervezett, megszünteti.

Jogosan tevôdik fel a kérdés: az RMDSZ üdvözöl minden ifjúsági kezdeményezést (a fiatalokra bízva eldönteni annak legitimitását), vagy új alapokra helyezi ifjúsági kapcsolatait? Ez utóbbi erôteljes vitát válthat ki az ifjúsági érdekképviselet terén, az eddiginél nagyobb megosztottsághoz vezetve az ifjúsági szervezeteket. Az eddig sem felhötlen RMDSZ–MIT viszony az utóbbi idôben egyre feszültebb lett, ezt tetôzheti egy esetleges partnercsere.

Ugyanakkor, ha az RMDSZ területi alapokon való szervezôdését vesszük figyelembe, akkor nem meglepô, hogy erre törekszik az ifjúsági kapcsolatai területén is. Probléma akkor merül fel, ha figyelembe vesszük, hogy a megosztott ifjúsági szférában az egyetemista érdekvédelmi szervezetek egy olyan ernyôbe tömörülnek (OMDSZ), amely nem területi, hanem szakmai alapon szervezôdik. És többnyire el is határolódik az újszerû alakulatoktól. Ebben az esetben az RMDSZ az ifjúság melyik részével fog tárgyalni az anyanyelvû oktatás kérdéseiben? Amennyiben bizonyos kompetenciák leosztásáról lesz szó – márpedig, ha nincs ifjúsági fôosztály, akkor bizonyos kompetenciákat le kell osztani –, kérdéses, hogy kit tekint az RMDSZ legitim ifjúsági képviseletnek.

Egy másik oldala a problémának a választási kampány. Az ifjúság specifikus kulturális és politikai erôvel rendelkezô külön társadalmi tényezô, így a választási kampányban is ennek megfelelôen kell megszólítani. A jövô alternatíváira és nem a pénzügyi normatívára kell felhívni a figyelmet. Téved minden olyan kezdeményezés, amely rövid távú támogatást helyez kilátásba az esetleges politikai gyôzelem érdekében. Az RMDSZ-nek üzenete kell legyen a fiatalokhoz, hogy érezzék, "ôk a jövô zálogai és letéteményesei", az átalakulás veszteseibôl egy évtized után a társadalom motorjai lehetnek. Ennek az üzenetnek hûen kell tükröznie az RMDSZ jövôképét. A kérdésben pedig helyet kell kapjanak az ifjúságpolitikai környezet szereplôi: azon intézmények, szervezetek, személyek, akik részesei a generációs környezetnek, illetve döntéseikkel, tevékenységükkel, megnyilvánulásukkal befolyásolni tudják ezt a sajátos arculatú társadalmi kategóriát.

A forma szavunk névszóként meg képzôszerû utótagként egyaránt él mindennapi beszédünkben. Névszóként a sportnyelvben való használata érdemes említésre. Ilyen kapcsolataival találkozunk: jó formában van, nincs formában, formába lendül, formába hoz. Bár természetesen kifogástalanok az olyan többé-kevésbé hasonló jelentésû kifejezések is, mint a jó az erônléte, nincs jó erôben stb., a formá-val alkotott idézett kapcsolatok is bátran használhatók. Mind a sportnyelvben való megszokottságuk, mind tömörségük szentesíti használatukat.

Melléknévi használatban is elôfordul a szó; ha jelzôje is van, attól különírjuk: tízéves forma fiú; ugyanilyen forma táska. Amikor a forma a képzôszerû utótag szerepét tölti be, és azt jelenti: a megnevezetthez hasonló, elsôsorban helyesírási szempontból okozhat gondot. Egyszerû szóhoz kapcsolva többnyire egybeírjuk vele. Ilyenek: bolondforma (ember), buzogányforma (bot), egyforma, ilyenforma, magunkforma, diákforma (legény stb. Hosszabb összetételekhez kapcsolva ajánlatos kötôjellel kapcsolni a szótôhöz: harisnyanadrág-forma (ruhadarab), huszonötéves-forma (fiatalember), levesesfazék-forma (edény).

Forma kifejezésünk többnyire ilyen jelentésekben fordul elô: valamely tárgynak, személynek megjelenési módja (a szék formája, a hegy formája, szép formája, tetszetôs formája van). Jelent a forma valamilyen létezô folyamatot, a cselekvésnek valamely létezô alakját. Pl. Átesik a betegség enyhe formáján. "Édesapám vállalkozó lett… az életnek egy új formáját vállalta ezzel." (Móricz Zsigmond) A közlésnek, érintkezésnek valamely módját is jelölhetjük a szóval: burkolt formában, kellô formában, megfelelô formában, tréfás formában stb.

A forma fônévnek – fôként a szakmai, tudományos nyelvhasználatban – jó néhány latin vagy latinos származéka is él: formáció, formális, formalitás, formátum stb. Szükség esetén bátran használhatók, de ne éljünk vissza velük! Tehát, ha közérthetôbb, a kevésbé iskolázottak számára is érthetô szó is kínálkozik, inkább azt válasszuk! (Pl. "A felvonuló sportolók különféle formációkat vettek föl" helyett inkább így: különféle alakzatokban helyezkedtek el.) A már amúgy is régies hangulatúvá vált, elavulóban levô származékokra (pl. formábilis (formálható); formaliter (formaságból, a látszat kedvéért), formuláré) általában nincs is szükség.

Bemutató a Kisteremben

A Színház Világnapján, hétfôn este fél hétkor a Nemzeti Színház kistermében Illyés Kinga színmûvésznô bemutatja Árpád-házi Szent Erzsébetrôl szóló "vígságos szomorújátékát". A mûvésznô lapunknak elmondta, az elôadás indítéka Erich Wies német író a magyar szent életét bemutató könyve volt, mintegy másfél éve kezdett el foglalkozni vele, színpadra alkalmazta a szöveget, énekelt elbeszéléseket írt hozzá Killár Katalin, a verseket Hencz József zenésítette meg, rendezte Barabás Olga. A mû színrevitelének alapelképzelése volt, hogy az ne középkori kódex-nyelven, és ne egy elvont, piedesztálra állított szent életû nôrôl szóljon, hanem arról, hogy mitôl lesz valakibôl huszonnégy éves korára keresztény példakép, hogyan tesz olyat, hogy nem felejtik nyolcszáz év múltán sem. Bár magyar szentként tartja számon a keresztény utókor, kultusza nagyobb a német, mint a magyar kultúrában, nyelvterületen. Millenniumi évrôl van szó, jó, ha Árpád-házi Szent Erzsébet életének példamutató üzenete a színmûvészet révén, szép magyar nyelven magyar közösségek tudatában helyet kap.

Címmel szervez vitanapot a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), március 24-25-én. Pénteken delután háromkor a Continental Szálló konferenciatermében Távolságtartás és azonosulás, illetve A média és a hatalom címszó alatt tart vitaindítót Gáspár Sándor, a MÚRE ügyvezetô elnöke és Cs. Bíró Attila, az ELTE tanára, MTI Budapest. Utána bemutatásra kerül Simon Judit Városkép románokkal és magyarokkal címû könyve.

Szombaton a Kultúrpalota kistermében 11 órától György Béla történész beszél a két világháború közötti cenzúráról. A sajtóval kapcsolatos törvényhozás- elképzelésekrôl Octavian Stireanu szenátor és Kakassy Sándor képviselô beszél. Kövér Tamás, a MÚOSZ etikai bizottsága tagja elôadásának címe Etika és professzionalizmus.

Délután három órától Karácsonyi Zsigmond 1990. március címû, a Bernády Házban megtekinthetô fotókiállítását Bálint Zsigmond, a marosvásárhelyi fotóklub elnöke nyitja meg. Ezután bemutatják Schnedarek Ervin dokumentumfilmjét, majd kerekasztal-beszélgetés következik.

A képen Csergô Zoltán disznajói kovácsmester. Ottjártamkor is szekér állt a kapuban, meglepôdtem, hogy mi a szösz, itt az utcán is patkolnak? Aztán Csôsz Irma eligazított. – A patkolókovács Gyergyóújfaluból jött ide, villanyszerelô az alapszakmája. Disznajói lányt vett feleségül, Zsigmond Bácsi Zsuzsit. Villanyszerelôként már nem vihette sokra idehaza, hát kovács lett. Szép házat és mûhelyt épített, de a patkolást a kapuja elôtt végzi. Az a hátsó kapu, a Répai út, nem a fôút. Két lányukkal, Pannival és Mónival hûséges tagjai voltak a "Háry bandának" – így nevezik ma is azt a csoportot, amely a magvát képezte a helybeli népi együttesnek. 1982-ben, Kodály Zoltán születésének századik évfordulóján bemutatták a Háry János címû daljáték népi változatát. Zoli mellékszereplô volt, étekhordó a császári udvarban, de annál nagyobb hasznát vettük villanyszerelôi tudományának! Molnár Sándorral ketten látták el a színpadot árammal. (Molnár szintén Újfaluból származott ide, Csergô Zolival egy idôben.) Sokszor egyenesen a kultúrotthon elôtti (vagy melletti) oszlopról húztak le szálat, s a sok elosztóval mindenhol biztosították a fényt.

– Egyszer, a daljáték második részénél, be kellett volna kapcsolni azt a vezetéket, amely a tábortüzet "biztosította". Kikiáltanak a színpadról a huszárok: – Dugd be, Zoli! – Mire Zoli: – Hova? A sággémbe-é?

A Háry-krónikánkba ezt is beírtuk.

– Egyszer Csifó János, a vásárhelyi rádió riportere elbeszélgetett Csergô Zoltánnal. A feleségével is. Kétszer is sugározta a rádió a nagyszerûen sikerült beszélgetést. Zoli székely észjárása jó fordulatokat biztosított a riportban, nem volt unalmas azoknak sem, akik nem ismerik a kovácsot.

Aki mindenre tréfásan felel. Köszönnek neki: – Adjon Isten. – Adjon, mert van neki honnan! A Székelyföldrôl ide telepedett 17 fônyi katolikus közösségnek ô a vezetôje.

Répán, a közeli faluban sok a ló, kovács nincs. Ide hozzák a lovakat patkolni. Mindennap egész sornyi szekér áll a mûhelye elôtt az utcában. Még szombaton sem hagyják pihenni. Nagy ráérôsen és alapossággal adja meg a módját a patkolásnak. Mert hamar munka ritkán jó.

Mint már korábban beszámoltunk róla, Kirsch Attila 39 éves gépészmérnök személyében új vezetôje van a Református Kollégium, Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének, akit Both Károly és Mátyás Zoltán alelnökök, valamint Csifó Nagy Klára titkár mellett a nemrégiben tartott tisztújításon választottak meg. A változás óhatatlanul fölveti a kérdést, az új vezetôség hogyan képzeli el a Baráti Kör tevékenységének folytatását. Errôl beszélgettünk el a napokban Kirsch Attilával.

– Mi tart a legfontosabbnak a továbbiakban?

– Mindenekelôtt egy kételyt szeretnénk eloszlatni, miszerint a Református Kollégium, Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre a nyugdíjas öregdiákok egyesülete. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindenki, aki ebben a középiskolában végzett, mindazok a tanárok, akik valaha és jelenleg ebben az iskolában tanítottak és tanítanak, minden diák, aki egy bizonyos idôtartamot a Bolyaiban járt, még akkor is, ha nem ott érettségizett, mindazok, akik mint személyzet az iskolában tevékenykedtek vagy dolgoznak ma is, továbbá, akik a Baráti Kör célkitûzéseit szívügyüknek érzik és részt vállalnak annak megvalósításában, nos mindezek részvételére számítunk a továbbiakban.

Tiszteletbeli tagok és szimpatizánsok lehetnek azok, akik bármilyen formában támogatják, anyagi hátteret biztosítanak a Kör munkájához. A tiszteletbeli címet egyébként ünnepélyes keretek között fogjuk átnyújtani.

Tudatosítani szeretnénk továbbá az idén ballagó XII.-esekben, hogy ezután már öregdiákoknak számítanak, és bízunk a velük való együttmûködésben is.

– Említette, hogy a tisztújítást követôen a Baráti Kör vezetôsége rendszeresen találkozik és dolgozik. Mire helyezik a hangsúlyt?

– Elkészült a mûködési szabályzat módosítása, s jelenleg a 2000-re vonatkozó eseménynaptár fôbb célkitûzéseinek a meghatározásán dolgozunk.

– Említene néhányat a célok közül?

– A legutóbbi tanácskozáson terveinket 24 pontban határoztuk meg. Rövid távon elsôséget élveznek: az iskola hagyományainak ápolása és felújítása, a XII. osztályoknak a ballagásra való felkészítése ennek szellemében; a volt tanárok felkeresése és a velük való kapcsolattartás a református osztályok diákjainak a segítségével; az elhunyt tanárok sírjainak rendbetétele és karbantartása, helytörténeti térkép elkészítése a diákság bevonásával; a levéltár rendbe tételének folytatása; a régi kapcsolatok felújítása, újak kiépítése; a Baráti Kör családjának állandó bôvítése, teljes nyilvántartása (beiratkozási lapok szerkesztése és hozzáférhetôvé tétele mindenki számára, aki úgy érzi, hogy ide tartozik); egy állandó pénzügyi alap megteremtése a folytonos mûködésre; az idei érettségi találkozók szervezôivel való együttmûködés; a szeptemberi Nagy Találkozó elôkészítése; az iskola infrastruktúrájának állandó korszerûsítése (mint a Baráti Kör tulajdona).

Ezenkívül döntöttünk arról is, hogy a vezetôségi tanácsból a bôvített választmányba helyezzük át mindazokat, akik üléseinkrôl több mint négy alkalommal igazolatlanul hiányoznak.

– Milyen együttmûködésre számítanak az iskola vezetôségével?

– Véleményünk szerint eredményesen fogunk együtt dolgozni, elég ha csak arra gondolunk, hogy a jelenlegi vezetôség képviselteti magát a kör vezetôtanácsában. Korábban már egy termet biztosítottak az iskolamúzeum számára, ami a Baráti Kör székhelye is egyben. Ezt kell minél hamarabb rendbe tennünk, telefonra, faxra, számítógépre, nyomtatóra lenne szükségünk. Szeretnénk jó kapcsolatot fenntartani a sajtóval, és hadd mondjuk el, hogy akik bármilyen formában támogatni óhajtják tevékenységünket, célirányosan a Bolyai Collegium Alapítványon keresztül tehetik meg, a Pater Bankban nyitott 2511027053671-es számlaszámom lejben és valutában egyaránt. Akik pedig szeretnének bekapcsolódni tevékenységünkbe, Horváth Gabriella aligazgatónônél jelentkezzenek (aki egyben vezetôségi tag is) személyesen vagy a 164-300-as telefonszámon.

Egy színmû nem csinál tavaszt. Két fesztivál se. A marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatot széllökések, hózáporok kísérték végig hatnapos magyarországi turnéján. Mégis érezni lehetett, a megújulást sürgetô erôfeszítések jegyében született A tavasz ébredése. Bizonyos feszültség persze ott vibrált a vásárhelyi tháliások körül, ez viszont nagyon is érthetô, hiszen rögtön a bemutató után indultak megméretkezni friss produkciójukkal az anyaország színházi életének két fellegvárában, Budapesten és Kaposváron. Ennek ellenére oldott, jó hangulatban zajlott az utazás a három elôadással, próbákkal együtt.

Kényelmesek, gyorsan voltak Ballóék ekhós Mercedesei. Menet az út mégis

tartott Somogyország székhelyéig. A határon bizony jócskán vesztegeltünk. Ott derült ki ugyanis, hogy az egyik színésznek lejárt az útlevele. Máris felvetôdött a lehetséges megoldás: szerepét beugróként a társulatvezetô vagy az újságíró játssza. Történelmi alkalom. Végül nem jön össze. Az útlevélügy rendezôdik, sosem tudjuk meg, ki lett volna sikeresebb. Béres András talán még bizonyíthat.

A szokásos heccelôdés, szurkapiszka azonban folytatódhatott, csak idônként szakította meg a zene. Annak a hangkazettának az anyaga például, amelyhez nemsokára a közönség is hozzájuthat. A társulat zenés elôadásaiból rögzítettek néhány örökzöld slágert, nótát a Nemzeti színészei, zenészei. De errôl majd részletesebben szólunk a maga idején. Most ugorjunk át Kaposvárra. Illetve álljunk meg egy pillanatra a 4-es úton, Fegyvernek mellett, a Magyar vendéglônél. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy csupar erdélyi komédiás lepi el a tájat. Buszaink mellett ott parkolt rövid pihenôre a vásárhelyi színmûvészeti egyetem Szentgyörgyi István tagozatának társasgépkocsija és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház mikrobusza is. Kovács Levente és hallgatói a budapesti Új Színházba indultak vendégszereplésre, a szentgyörgyiek már útban voltak hazafelé egy sikeres fôvárosi bemutatkozás után. Fordított helyzetben, vagyis itthon, nálunk egyeseknek igencsak gyanús lehetett volna egy ilyen invázió, különösen most, március 15. körül. Ott senki se kapott a szívéhez, kardjához. Nem is ujjongott, az igaz. Megszokott a jelenség.

Kaposvár is élte a maga normális életét. Azazhogy mégsem. Másnap

A város díszbe öltözött. Az amúgy is hangulatos, kulturált, kedves szecessziós település még szebb volt, mint máskor. Fôterén tartásos ünnepségen emlékeztek meg 1848-49-rôl. A kéthetes Somogyi Tavasz, Kaposvár millennium- köszöntô hagyományos fesztiválja pedig bôkezûen kínálta a kulturális rendezvényeket. A nagy gonddal, hozzáértéssel felújított múzeumban például a Rippl- Rónai Ödön gyûjtemény tárlatnyitóját, a szomszédos épületben Vaszary János festômûvész kiállítását. A korszakos jelentôségû Rippl-Rónai József, a Magyar Nyolcak és a nagybányai festôiskola képviselôinek alkotásai hatvantagú csoportunkból is sok mûvészetkedvelôt odavonzottak, a többség azonban már az esti fellépésre kezdett ráhangolódni.

Szokni is kellett a barátságos Csiky Gergely Színház színpadát, a fényeket, koreográfiát hozzáigazítani, a tere ugyanis jóval kisebb a marosvásárhelyi Nemzetiénél. A nap tehát inkább munkával, mint kikapcsolódással telt el. Végül március 15. másnap hajnalba nyúlt a vendégmarasztaló társulati klubban, ahol a helybeliek együtt örültek vásárhelyi kollégáik sikerének.

A vastaps, a gratuláció, az elismerés 16-án este, majd március 17-én a pesti Thália Színházban se maradt el, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy mindkét városban a szakma egyértelmûbben, egyöntetûbben dicsérte A tavasz ébredése elôadás értékeit, mint a nézôközönség. A publikum általában konzervatívabb a kritikusoknál, a színházmûvészet reprezentánsainál. Minderrôl még lesz alkalmunk elmélkedni a közeljôvôben. A mai írás inkább csak felvillant benyomásokat, véleményeket, élménytöredékeket, melyeket a vendégjátékok során rögzített a riportermagnó és az emlékezet.

a játszó személyekkel – emelte ki a Csiky Gergely Színház egyik vezéregyénisége, Molnár Piroska. – A fiatalok különösen jók voltak, egészen el voltam ragadtatva. A színészek a rendezést rafináltan tették magukévá, természetesen és keresetlenül éltek a színpadon. Úgy érzem, nagyon felkészült együttessel állunk szemben.

Tompa Klára most mutatkozott be igazi fôszerepben, számára is furcsa lehetett, hogy mindenik elôadáson másképp reagált a közönség. – Tényleg meglepôdtünk, a vásárhelyi bemutatón ugyanis síri csend volt végig, Kaposváron az elsô este sok nevetés. Egyik reagálás se azonos a másikkal, de gazdag is az elôadás, többsíkú, különbözôképpen lehet átélni. Erre a rendezô, Anca Bradu is figyelmeztetett. Ma már lényegesen különbözik az életünk, felfogásunk a másfél évszázaddal ezelôttitôl, de rengeteg olyan kérdés is van, amire választ várnak a fiatalok. Ilyen szempontból igyekeztünk aktuálisak lenni.

– Estérôl estére változik az elôadás és egyre gazdagszik – vélte Anca Bradu rendezô. – Paradoxon, hogy miközben egy produkció megvalósítói a nézôk szimpátiájára számítanak, mi megijedtünk tôle, megzavart a nevetés. A harmadik elôadástól viszont már helyükre rázódtak a dolgok. Különleges ez a darab és a mi színpadi változatunk, s csak örülhetünk, hogy a premier után ilyen fontos színházi központokba jutottunk el vele, mint Kaposvár és Budapest. A közönség összetett, mi elsôsorban a fiatalokat céloztuk meg az elôadásunkkal. Érdekes volt az együttmûködésem a társulattal, az Elektra után vártam a második találkozást, úgy érzem, gazdagodtam általa. Erôteljes, jó színészek és hiszem, hogy az ország fontos társulatává válhatnak.

van ebben az elôadásban – mondja Gáspárik Attila, aki a társulat újabb és régebbi tagjai közti nemzedéket képviseli A tavasz ébredésében. – A szöveg, a díszlet, a zene épp annyira fontos itt, mint a színész, ez volt a rendezô alapállása. Ezért a mostani szerepem, bár kisebb, pontosan olyan jelentôségû számomra, mint mondjuk két évvel ezelôtt egy címszerep. Ez a fajta elôadás sokkal több kifejezési eszközt tartalmaz, mint egy hagyományos korábbi.

– A próbák során megijedtem az elôadás sokrétûségétôl, féltem, hogy nem juthatok el a nekem szánt figura teljes mélységéig – vallja Domokos László. – Anca Bradu sokat foglalkozott velünk, fôbb szereplôkkel, de mindenki hozzáállása példás volt. Gyönyörû a darab, és az alapgondolata ma is érvényes. A harmadik bemutatkozás után megerôsödött a hitem az elôadásban. És úgy érzem, mindnyájan így vagyunk vele.

nyitónapján szerepelt a társulat a felújított Thália Színházban. A Budapest Kongresszusi Központban ugyanakkor zajlott a protokoll-hangverseny, mégis, több tekintélyes színházi személyiség volt kíváncsi a vásárhelyi produkcióra. Nyilván nem hiányoztak az elszármazott városunkbeliek sem. Jó benyomást keltett az elôadás, az elôcsarnokban itt is, ott is elismerô véleményeket lehetett hallani. A kritikai és sajtóvisszhang ezután jut el hozzánk. De biztos, hogy a turnénak konkrét együttmûködésekben mérhetô hozadéka is lesz.

Babarczy László, a kaposvári színház közismert igazgató rendezôje marosvásárhelyi kollaborációról is beszélt.

– Fontosnak tartjuk a szakmai és cserekapcsolatokat. Ezekbôl mindkét fél nyer, szeretnénk tehát társulatunkkal eljutni Vásárhelyre és rendszeressé tenni a cseréket. A színháznak állandóan új dolgokat kell hoznia, és úgy látom, a marosvásárhelyi társulat ezt teszi. A fiatalítás is a szívemnek való, negyedszázaddal ezelôtt mi is így kezdtük. A színháznak folyamatosan fiatalodnia kell.

Fiatalodik a társulat mûszaki személyzete is. Sajnos, sok kitûnô szakember rövidesen nyugdíjba vonul. Kár lenne, ha ez zökkenôket okozna. Ezen a turnén a mûszak olajozottan, óramû-pontossággal, fáradhatatlanul dolgozott. Erre is joggal volt büszke Béres András társulatvezetô, akivel az autóbuszban hazafelé vontuk meg a kiszállás tanulságait.

– A tét az volt, hogy a magyarországi szakma és a közönség hogyan viszonyul az elôadásainkhoz, s azt hiszem, elégedettek lehetünk. Kaposváron minket értô, nagy közönségünk volt, Pesten a tavaly többen voltak, de hangsúlyozom, hogy a színházi szakma jelesei kíváncsiak voltak ránk. Néhányukkal beszélgettem is, az íróként, színházi felelôs emberként ismert Nagy András lelkesedett az elôadásunkért, Székely Gábor rendezô nagyon értékesnek tartotta az elôadást. Ez két konkrét pozitív visszajelzés. A befogadók szempontjából ez egy nehéz produkció, de nem keresi mindig mindenki a könnyû szórakozást. Tovább kell lépnünk a magunk kijelölte úton, persze, betartva a kellô arányokat, és megôrizve közönségünket. A megújulás elengedhetetlen, a mûvészetben is kényszer, s ebben a meggyôzôdésünkben a mostani turné is megerôsített.

Visszértágulat alatt értjük a kitágult ,kanyargós,kékesen elszínezôdött bôr alatti vénákat.

Ezeket két nagy csoportba lehet osztani:

1. Az elsödleges visszértágulat, amely esetben örökletes tényezôk miatt a véna fala elvékonyodik,kitágul,a vénabillentyûk nem tudnak zárn, így a vér visszafele is tud folyni és létre hozza a vénás pangást.

A vénafal gyengesége öröklött hajlam, amihez még a következô tényezôk is hozzájárulhatnak: állómunka végzése (pincér,bolti eladó stb.), terhesség, erôsen szoritó harisnyakötô, túlzott elhízás stb.

2. A másodlagos visszértágulatot valamilyen elsôdleges megbetegedés váltja ki. Ilyenek: a mélyvénás trombózis, mely elôször elzárja a vénát, majd tönkreteszi a vénásbillentyû-rendszert; továbbá bármilyen kismedencei folyamat (petefészek, prosztata- gyulladás, daganat) stb.

Bizonyos esetekben lehet teljesen tünetmentes,enyhe formákban jelentkezik a lábfej-lábszár ödémája, duzzanata,ami este kifejezettebb, reggelre eltûnik, más esetekben a "nehéz láb érzés" esetleg izomgörcs, teltségérzés, feszülés. Drámai képet okozhat a kis sérülésbôl keletkezett nagyfokú vérzés. Igen kellemetlen a visszérgyulladás, aminek kiváltásához elegendô egy kis sérülés, ütés és a fájdalmas piros duzzadt csík végigszalad az egész vénás szakaszon.

Utolsó csoportba soroljuk azokat a betegeket, akik csak esztétikai okokból keresik fel az orvost.

Milyen veszélyeket rejtegethet az alsó végtag felületes visszértágulata?

Felületes visszértágulat vándorló gyulladása egyéb betegség elsô tünete lehet (érszûkület, hasnyálmirigyrák stb).

A trombózis ráterjedhet a mélyvénákra,itt véralvadék szakadhat le és életveszélyes tüdôembóliát eredményezhet.

A rég fennálló visszérbántalom elôbb-utóbb lábszárfekélyhez vezet, megfelelô kezelés hiányában.

A visszeres láb fogékonyabb a fertôzésekre, és itt megemlítendô az orbánc a magas lázzal, a végtag piros, fájdalmas duzzanatával.

A konzervatív módszer, aminek lényege a rugalmas gyógyharisnya viselése, ami összeszorítja a felületes vénákat és ezáltal éri el a kórfolyamat elôrehaladását, társítva vénafalerôsítô kezeléssel.

A sebészi megoldás a felületes vénák eltávolitását jelenti, és amennyiben a mélyvénásrendszer ép és a mûtéti technika jó volt, teljes gyógyulást eredményez.

Egy másik kezelés a szklerotizálás vagy közismert nevén a véna injekciózása, amit csak flebológiai intézetben flebológus szakorvos által szabad elvégeztetni.

A visszérbetegség az elején ártatlan betegség formájában jelentkezik, melynek kezelése aránylag egyszerû (gumiharisnya, esetleg mûtét), de, ha elhanyagolódik, évek múltán komoly komplikációkat eredményezhet (lábszárfekély, poszttrombotikus szindróma, esetleg tüdôembólia). A betegséget az elején a rövidlátással szoktuk összehasonlítani, ami szemüveg viselésével gyakorlatilag megszûnik, a visszérbántalom is az elején a rugalmas pólya viselésével gyakorlatilag megállítható és a harisnya kisfokú kellemetlenségén kívül más panaszt nem okoz.

Március 24. A Tuberkulózis Elleni Küzdelem Világnapja

Ezt a mottót választotta az idei világnapra az Egészségügyi Világszervezet azzal a céllal, hogy felhívja a kormányok, nemkormányzati szervezetek, az egészségügyi személyzet, a lakosság és az egész társadalom figyelmét arra, hogy jobban össze kell fogni, nagyobb figyelmet kell szentelni e rég legyôzöttnek hitt, de újra támadó fertôzô betegség elleni küzdelemben.

Világviszonylatban évente több mint hárommillióan halnak meg tébécében, a megbetegedések száma meghaladja a 80 milliót, s a világnépesség több mint egyharmada fertôzött. Bár legtöbb áldozat't a fejlôdô országokban szedi, a kór visszatér a fejlett országokba is. A világviszonylatban is leggyakoribb fertôzô betegség elterjedtségét illetôen Románia az elsô helyen áll Európában. Országos szinten naponta 70-en betegednek és heten halnak meg tuberkulózisban. Az ország minden ezer lakosára egy tébécés jut.

Jogosan tevôdik tehát fel a kérdés, hogy mit kell tudnunk a tébécérôl és mit kell tennünk a megelôzés érdekében.

A tuberkulózis elsôsorban a levegô útján terjed. Az étvágytalanság és a testsúlycsökkenés, a hôemelkedés, a makacs köhögés, az (éjszakai) izzadás olyen jelek, amelyek nyomán azonnal orvoshoz kell fordulni.

A gyógyulásra az elsô kezelést követôen a legnagyobb az esély, ha ezt következetesen és pontosan végzik a megjelölt idôszak egész tartama alatt, természetesen orvosi felügyelettel.

A betegség elterjedését a legeredményesebben a fertôzöttek minél gyorsabb kiszûrésével, tehát a megelôzéssel, valamint a vírushordozó egyének minél korábbi kezelésével és teljes gyógyításával lehet elérni. A kezelés ingyenes.

A tuberkulózis nemcsak a beteget, egész környezetét érintheti. A fertôzött egyént minél hamarabb kórházba kell utalni, a kezelés elkezdése érdekében. Valamennyi személyt meg kell vizsgálni, aki a beteggel érintkezésbe lépett.

Csak közös erôfeszítéssel lehet gátat vetni a tuberkulózis terjedésének, és ez nem csak jelszó, ennek érdekében minden gazdasági, pénzügyi, társadalmi, orvosi és humanitárius forrást fel kell használni – olvasható a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság Betegségmegelôzési és Egészségügyi Nevelési Szolgálatának dr. Belgun Edit és dr. David Liana által szignált közleményében.

Magyarországon a halálozási okok között a keringési betegségek után második helyen szerepelnek a daganatos megbetegedések, pedig a tumorok kialakulása megelôzhetô, illetve korai stádiumukban gyógyítható lenne – mondta Molnár Ilona országos tisztifôorvos a Magyar Ápolási Egyesület nemrégiben tartott budapesti szakmai konferenciáján.

Molnár Ilona úgy vélekedett, hogy a betegségek megelôzése elsôsorban az emberek és szûkebb környezetük felelôssége, de az egészségügyi dolgozók is sokat tehetnek a lakosság egészségi állapotának javításáért.

Iglódi Ferenc, az Országos Onkológiai Intézet fôosztályvezetôje közölte: Magyarországon tavaly 35 ezer ember hunyt el daganatos betegség miatt.

Mint mondta, a férfiaknál a tüdôrák, a nôknél az emlôrák oltja ki a legtöbb életet.

A szakember szerint a férfiaknál a kialakult tüdôrák 85 százaléka a dohányzással volt kapcsolatos, ezért a dohányzás elleni küzdelmet tartja a daganatokkal szembeni harc elsôdleges feladatának.

A daganatos halálokok közül a mindkét nemnél gyakori végbél- és vastagbél-rákkal kapcsolatban a rossz étkezési szokásokra hívta fel a figyelmet.

Megítélése szerint a gyorséttermek egyes termékeinek egyetlen adagja annyi rákkeltô anyagot tartalmaz, amennyivel szemben az emberi szervezet egy hónapra szóló védekezôképességének kell szembeszállnia.

Iglódi Ferenc szerint nem szabadna megtagadni a hasznos tápanyagokra épülô magyaros étkezést, legfeljebb a pörköltzsírt ajánlatos olajra cserélni.

Jelezte: tudományos bizonyítékok szerint a mélyhûtés elterjedésével 30-40 százalékkal csökkent a húsok rákkeltô anyaga.

Mint mondta, elsôsorban a gyomorrákos esetek számának emelkedésében érezhetô, hogy megdrágultak és kevésbé használatosak a hazai konyhákban a mélyhûtött termékek.

A fôosztályvezetô utalt a kuvaiti háború idôszakában, az amerikai hadseregben felismert tényre, hogy a C-vitamin 50-60 Celsius fok fölé felmelegítve rákkeltô hatású lesz.

Iglódi Ferenc a különbözô tumor- szûrésekkel kapcsolatban elmondta: az emlôdaganatok a jelenlegi technikai adottságok mellett legkorábban akkor ismerhetôk fel, amikor a félcentiméteres átmérôt elérték, ám ebben a stádiumban már mintegy 2 millió daganatos sejt is jelen van körülöttük. Úgy vélekedett, hogy az emlôrák-szûréseknek a jövôben egyre inkább a tumort megelôzô állapotokra kellene irányulniuk, hogy nagyobb esélyt kaphasson a beteg a túlélésre.

Iglódi Ferenc adatai szerint az évente kötelezô tüdôszûrésre csak a lakosság 30 százaléka megy el. Hozzátette: a szûrôállomásokon mûködô készülékekkel száz közül csupán 30-40 tüdôrák diagnosztizálható.

Megítélése szerint olyan mûszaki fejlesztésre lenne szükség, amellyel legalább 50 százalék fölé emelhetô a tüdôrák felismerésének aránya.

A fôosztályvezetô emlékeztetett arra, hogy míg 1989-1990-ben egy esztendô alatt kétmillió nô, addig az utóbbi két évben 800 ezer jelent meg méhnyakrák-szûrésen, holott a magyarországi egészségügy kapacitása 2,5 millió citológiai vizsgálatra is megfelelô lenne.

A félelmetes betegség, a rák – idejében – nehezen diagnosztizálható. Pedig a gyors felismerés életmentô lehet. Egy magyar találmány ehhez nyújt segítséget, egyelôre azonban csak a testfelszínhez közeli tumorfejlôdést jelezve. Gyorsabban és pontosabban határozza meg a rosszindulatú daganat helyét az a rák-detektor, amit egy gyôri magánvállalkozó, Leszlauer Zoltán talált fel. Mit tud az elektronikával foglalkozó feltaláló legújabb készüléke? A rák detektor egy 2 mm-es átmérôjû szonda, amelynek a végében érzékelô elektrokémiai cella van. Ennek segítségével a kóros sejtburjánzást lehet kimutatni. Egy egészséges sejt évente egyszer osztódik, a rákos sejt osztódása ennél ötvenszer nagyobb. A szóban forgó rák-detektor az ion felhalmozódáson alapszik. A gyors sejtosztódásnál ugyanis felhalmozódnak az ionok és a szonda az osztódási sebességet méri. Elsôsorban a testfelszínhez közeli daganatok kimutatására alkalmas, de meghosszabbított formájában, továbbfejlesztett változatban endoszkópos vizsgálatokra is használható, vagyis a szervekben, mélyebben lévô daganatok kimutatására – tudtuk meg a feltalálótól.

A mûszert a gyôri Petz Aladár egyetemi oktató kórházban, valamint a Telkiben lévô magánkórházban próbálták ki, s fôként a nôgyógyászati, urológiai és fül-orr daganatok gyors megállapítására alkalmazták. Az úgynevezett klinikai bemérése a gyôri kórházban történt, ahol 100 százalékos "találati pontosságot" regisztráltak. Egyébként a szonda érzékelô technikáját 20 országban szabadalmazták. - Miben foglalná össze jelentôségét? – kérdeztük Leszlauer Zoltánt. - Egyrészt a gyors és pontos diagnosztikában. Másrészt abban, hogy pontosan körbehatárolja a daganat helyét és ennek a sebészeti beavatkozásoknál igen fontos szerepe van. Ezen túl pedig a gyógyszer vagy egyéb terápia hatása igen gyorsan lemérhetô. Ugyanis, ha eredményes a terápia, akkor a sejtosztódás sebessége csökken. Az is kiderül, ha nincs változás a daganat nagyságában, vagy esetleg éppen növekszik, tehát az alkalmazott terápia nem hatásos. - Mindezt a szövettani vizsgálat is kimutatja. - Ez így van és egy ma is érvényben lévô rendelkezés szerint ez a módszer nem is helyettesítheti a hagyományos szövettani vizsgálatokat, csupán egy lehetôségként alkalmazható. A gyakorlat a kísérletek során bebizonyította rendkívüli elônyét, ami gyorsasága mellett a pontossága. A szövettani vizsgálatokra több napig kell várni, a szonda viszont azonnal jelzi a bajt, a gyógykezelést hamarabb lehet megkezdeni. Az egyénre szabott, megfelelô gyógyszer és a szükséges dózis megválasztásában is segítséget nyújt. Ha pedig negatív az eredmény, akkor a páciens elôbb szabadul meg a lelki tehertôl.

– Hol lehet hozzájutni a rák-detektorhoz? - Saját laboratóriumomban készül és a gyártásához szükséges eszközöket is cégem készíti, az OMKER forgalmazza – válaszolta a feltaláló. – Egyszer használatos eszközrôl van szó, ami nem túl drága, mindössze darabja kétezer ötszáz forint. Biztos vagyok abban, hogy a daganatos betegségek pontos és gyors kimutatásában, ezáltal a helyes diagnózis felállításában és a kezelés elkezdésének meggyorsításában segíti a szakorvosokat, s ezzel a gyógyulás esélyeit is javítja.

Csoda történt. Végre honatyáink, a nép képviselôi is megtudták azt, amit az ország minden újságolvasója tudott, hogy egyes nagyvállalatok, monopolhelyzetben lévô társaságok vezetôi 100- 200 millió lejes havi juttatásban részesülnek. Persze, a nagy felháborodásban megfeledkeznek a szenátus, a parlament, a minisztériumok, bankok, biztosítótársaságok, a vagyonalap vezetôinek, ha nem is 100 milliós, de sokmilliós havi jövedelmérôl. Az egészségügyben dolgozóknak pedig hivatásuk becsületes gyakorlására nem tudnak ösztönzô javadalmazást biztosítani; amikor a tanügy szégyenteljes módon sztrájkra kényszerül, hogy a létminimumhoz szükséges fizetést kiharcolja.

Ugyanakkor a Petrom Rt.-t 8000 milliárd lej kedvezményben részesítik. Átütemezték az adósságokat, eltörlik a késedelmi kamatot, s a hasznot nem hajt&