|
LII. évfolyam 61. (14417) |
2000. március 14., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Múlt héten kedden tanácskozott Párizsban az Európa Tanács jogi bizottsága, szerdán pedig a monitorizáló bizottság is összeült. A tanácskozáson részt vett Frunda György szenátor, aki mindkét bizottságban aktivál. Annak idején olvasóinkat tájékoztattuk már, hogy ezelõtt több mint egy évvel, Frunda György javasolta az Európa Tanácsban, hogy hozzanak létre egy ad hoc bizottságot, vagy a jogi bizottságon belül egy albizottságot a kisebbségi kérdések orvoslására. A javaslatra a közgyûlés végrehajtó bürója a jogi bizottság véleményét kérte. A jogi bizottság a kisebbségi szakértõként elismert Rudolf Bindig képviselõt nevezte ki egy jelentés elõterjesztésére. A képviselõ negatívan véleményezte Frunda javaslatát. Ezt lovagolta meg Adrian Nãstase, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának elsõ alelnöke, aki szerint az Európa Tanács visszautasította az RMDSZ-szenátor javaslatát, aki az Európa Tanácsban nem az ország, hanem csak az RMDSZ, illetve a romániai magyarság érdekeit képviseli. A Párizsból hazatért Frunda György szenátort kérdeztük a részletekrõl.
– Való igaz, hogy Bindig negatívan véleményezte a javaslatomat, de nem azért, ahogy Nãstase képviselõ úr beállította, hogy ez egy másodrangú kérdés. Ellenkezõleg, azt mondta, ez egy komplex és fontos kérdés, amely a probléma politikai, jogi, kulturális, menekültjogi vetületeit is egybefogja. Ezért nem ajánlotta, hogy egy albizottság orvosloja a kérdést, hanem azt javasolta, a jogi bizottság mint fõbizottság oldja meg. Úgyhogy bár még az Európa Tanács nem döntött, csak a jogi bizottság véleményezte az indítványomat, azzal az indoklással, hogy nagyon fontos kérdés, amit nem tud egy ad hoc bzottság kezelni, másrészt arra hivatkozott, hogy az Európa Tanács anyagi kerete nem engedi meg újabb bizottságnak a létrehozását. Azt javasolta, hogy a jogi bizottság orvosolja a kisebbségi kérdéseket, de a végsõ döntést a közgyûlés végrehajtó bizottsága fogja meghozni.
Nem tudom elfogadni, amit Adrian Nãstase mondott, amikor inkább óhajának adott hangot, mintsem valóságot állított, miszerint ez az én személyes kudarcom lenne. Ellenkezõleg: azt hiszem, hogy ezzel sikerült bizonyítani, mennyire fontos a kisebbségi kérdés, és hogy az Európa Tanács figyelmében áll. Bindig elkötelezte magát, hogy még az idén nyár elõtt kidolgozza az Európai Emberjogi Egyezmény egy újabb mellékletét, amely a nemzeti kisebbségek és nemzeti közösségek kulturális jogáról fog szólni.
– Egy ilyenszerû indítványt 1993-ban, Bécsben az államfõk aláírták már.
– Így van. Bindig kérte, írásban tegyem le javaslataimat, remélem, hogy indítványom teljesülni fog.
-A monitorizálási bizottságban, ha jól tudom, felvetõdött az osztrák kérdés, illetve Ausztria megfigyelésének problémája.
– Napirenden volt a kérdés, és a bizottság azt javasolta a bürónak, hogy monitorizáljuk Ausztriát. Ez fontos lépés, mert az egyik alapító tag kerülne megfigyelés alá.
– Ennek egyetlen oka az, hogy kormánykoalícióba lépett az Osztrák Néppárt a Heider-féle szélsõséges párttal?
– Pontosan. Az a tény, hogy a monitorizálást beindítják anélkül, hogy az osztrák kormány valamiféle jogtipró, vagy az emberi jogokat csorbító döntéseket hozott volna, fontos jelzés minden tagország számára: az Európa Tanács nem fogadja el a szélsõséges pártokat sem parlamenti többségben, sem kormánykoalícióban. Tudni kell, hogy a januári közgyûlésen egy olyan ajánlást fogadtunk el, amely felkéri a tagországokat, mind parlamenti, mind kormányszinten vagy nemzetközi viszonylatban szigeteljék el a szélsõséges pártokat. Nagyon határozott lépés volt, hogy másfél hónappal az ajánlás elfogadása után, az ET egyik legfontosabb bizottsága, a monitorizáló bizottság, úgy döntött, hogy megfigyelés alá helyezi Ausztriát.
– Tekintve a közelgõ romániai választásokat, akár figyelmeztetés is lehet Iliescu pártja számára…
– Valóban figyelmeztetõ jel az osztrák kormány felé: úgy politizáljon, hogy ne hágja át az emberi és kisebbségi jogokat, a demokrácia alapelveit és a jogállam mûködõképességét, és ugyanakkor figyelmeztetõ jel minden tagország számára, hogy a demokratikus pártok ne lépjenek koalícióra szélsõséges pártokkal, mert ugyanez a sors vár rájuk. Véleményem szerint megnyugtató, biztató jel a nemzeti kisebbségek felé is, hogy az ET nem nézi el a kisebbségi jogok csorbítását. Elmondtam, ami sokszor elhangzott Romániában, hogy abban az esetben, ha a PDSR nyeri meg a választásokat, hatályon kívül helyezi azokat a normákat, amelyek a kisebbségi jogokat bztosítják a tanügyi és a közigazgatási törvény elfogadása által. Meggyõzõdésem, hogy az Iliescu-féle párt nem fog ilyen lépéseket tenni, mert jól tudja, ezek oda vezetnének, hogy Romániát monitorizálnák, és hátrányos helyzetbe kerülne az ország az európai integráció szempontjából. Úgyhogy az az állítása Nãstase úrnak, hogy én csak kisebbségi kérdésekkel foglalkozom az Európa Tanácsban, és hogy vereséget szenvedtem, nem igaz. Igaz, hogy kisebbségi kérdéssel foglalkozom, és a magyar ügyet felvetem ahányszor kell, de nagyon sok támogatóm van ebben a kérdésben. Ugyanakkor a román küldöttség legaktívabb tagja voltam: én vagyok az egyetlen, aki csak az utóbbi három évben nem kevesebb mint három jelentést tettem, legutóbb januárban az orosz kérdésrõl.
A múlt héten értesülhettünk arról, hogy a SAPARD, vidékfejlesztésre szánt európai uniós támogatás folyósítását elhalasztották. Állítólag a benyújtott terveket kell felülvizsgálni, kiegészíteni, de a rossz nyelvek azt is beszélik, hogy a gazdasági, politikai helyzet miatt az EU nem mer pénzt adni az országnak. Olyant is hallani, hogy a korábban eljuttatott támogatást megfelelô ötlethiány miatt nem tudták elkölteni, így a pályázatot hirdetôk nem látják értelmét e beruházásnak.
E valós kép látszott körvonalazódni a hét végén Balavásáron megtartott borversenyen is. Megyénk domborzata nagyon sok lehetôséget kínál a vidékfejlesztésre. A nagy potenciálhoz mérten kevés a kezdeményezés. Néha úgy tûnik, hogy az ötletszegénységet, rövidlátást a pénzhiány mögé rejtjük. A borversenyen részt vevô gazdáknak a magyarországi vendégek részletesen elmondták, hogyan jött létre náluk a termesztôket országos szinten is összefogó Hegyközségi Társulás, miként mûködnek a több borosgazda által üzemeltetett pincetársulások és azt, hogy lett a vidékfejlesztés ösztönzôje a borászat. Egyszerû ötletek, amelyekre a helybéli gazdák rácsodálkoztak. Igen, mert ott van pénz, de nálunk?… Mi tudjuk, hogy a Küküllô menti bor jó, de ha ezt nem ismerik meg a határon túl, nem sokra megyünk vele. A jó bornak igencsak kell cégér. Különleges palackozás, feltûnô címkével, csomagolással, a sajátos erdélyi konyha ízei vidéki vendégfogadóban – így lehetne igazán értékesíteni a hazai termést, vélték az anyaországiak. Valaki azt kérdezte a balavásári versenyen: a Szovátára látogató vendég miért nem keresi a híres Küküllô menti bort? Mert ha ezt szakértelemmel, üzleti céllal állítják elô, akkor semmivel se rosszabb a Badacsony, a Tokaj, vagy a Mátra vidékén vásárolható boroknál.
A díjazás után az egyik kiváló ízû borral nyertes, a fiatal gazdának továbbítom az ötletet: palackozás, címkézés, szovátai forgalmazás. Elgondolkodik, majd elutasítja: nincs szükség ilyesmire, mert eladjuk kapun belül, jó ez így nekünk – mondja.
Jó ez így nekünk, de meddig?! Az Európai Unió felé való lépéseket nemcsak a politikusoknak kell megtenniük. Oda csak akkor fogadnak be minket, ha bebizonyítjuk, méltók vagyunk a tagságra: ötletekkel, kezdeményezésekkel, vállalkozásokkal. Ezekre várnak a SAPARD-programot fenntartók is.
A költségvetés megszavazásának késlekedése a helyhatósági választások elhalasztásához vezethet – állítja Vlad Roºca közigazgatási miniszter. A helyhatósági választások idõpontját június negyedikére, illetve 18-ára határozták meg.
Vasárnapi nyilatkozatában Roºca a kormánypalotában elmondta, nem állapítható meg a helyhatósági választásokra kiutalandó pontos összeg.
Úgy nyilatkozott továbbá, hogy csak abban az esetben hajlandó a régi törvények szerint megszervezni a helyhatósági választásokat, ha a politikai tényezõk egyetértenek azzal, hogy ez nem veszélyezteti a választások biztonságát.
Ennek ellenére a szaktárca három kormányhatározat-javaslatot dolgozott ki a választások technikai problémáinak szabályozására. Öntapadók csatolását javasolják eszerint a mûanyag személyazonossági igazolványokra a helyhatósági választások esetében, ezekre ütnék a "szavazott"-pecsétet, az általános választások távlatában pedig a választói igazolványok kinyomtatását szorgalmazzák. Ez utóbbiak esetében a fõ gondot az képezi, hogy 1999. januárjáig a belügyminisztérium, akkor még Gavril Dejeu vezetésében, megtagadta a választói igazolványok kitöltését, pedig e tárca végzi a lakosság nyilvántartását.
Roºca megítélése szerint nincs politikai akarat a választási törvények módosítására.
A koalícióbeli helyzettõl függetlenül Isãrescu nem mond le, amíg nem véglegesítik a középtávú fejlesztési stratégiát – nyilatkozta hétfõn a kormánypalotában Adrian Vasilescu tanácsos.
Elmondta, hogy a dokumentum március 19-ig érkezik Brüsszelbe, 20-án pedig elõterjesztik az EU általános ügyeinek tanácsában. Március 21-én megvitatják a Románia–EU csatlakozási bizottságban, amelynek munkálatai felváltva Bukarestben és Brüsszelben folynak. Ezt követõen kerül sor a második szakaszra, vagyis a részletes változat kidolgozására, amelyben megvitatják az eddig felmerült nézeteltéréseket.
Adrian Vasilescu szombaton kijelentette, hogy Isãrescu le is mondhat, amennyiben a koalíciós vezetõk nem jutnak közös politikai nevezõre a Babiuc-ügyben.
Emil Constantinescu államfõ hétfõn aláírta a rendeletet Victor Babiuc felmentésérõl és Sorin Frunzãverde kinevezésérõl.
A döntés a kormányfõvel és a házelnökökkel folytatott tanácskozás nyomán született.
Március 13-án az RMDSZ bukaresti székházában Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetõ elnök, Kötõ József tanügyi államtitkár, Asztalos Ferenc, a Képviselõház tanügyi szakbizottságának alelnöke és Nagy F. István oktatásügyi ügyvezetõ alelnök részvételével oktatáspolitikai tanácskozásra került sor.
A tanácskozás napirendjén több fontos téma szerepelt. Így az állami felsõoktatási intézmények magyar oktatási vonalainak szerkezeti átalakítása és szakosodási kínálatának bõvítése; újonnan indítandó magyar csoportok beiskolázási számai (jog, közgazdaság); az Erdélyi Magyar Alapítványi Egyetem szerepe a romániai magyar felsõoktatásban. A közös háttérintézményekre tett javaslat kidolgozása; a romániai magyar oktatáskutatás intézményesítése; a bukaresti Neveléstudományi Kutatóintézet kolozsvári fiókjának létrehozása; az elméleti és a szakoktatás közötti arány módosítása, a román oktatási reform célkitûzéseinek megfelelõen; a szellemi és testi fogyatékosokat oktató hálózat kiegészítése; az iskolahálózat fejlesztése a szórvány területeken (alapképzést biztosító intézményrendszer, kollégiumok fejlesztése a magasabb szintek irányába); a program jelentõségének megfelelõ támogatás biztosítása; a romániai magyar felsõoktatásban és közoktatásban oktatók és oktatottak szociális problémáit mérséklõ védõháló kérdése.
A romániai folyószennyezések nyomán héttagú EU-szakértõi vizsgálóbizottság alakult a kárfelmérésre, a segélyek koordinálására és annak vizsgálatára, hogyan lehetne megelõzni a hasonló környezeti katasztrófákat. A csoport hétfõn tartotta elsõ értekezletét Brüsszelben.
A "Nagybányai akciócsoport" néven alakult rendkívüli szakértõi csoport az EU Bizottság, az ENSZ, a Természetvédelmi Világalap, továbbá Magyarország, Románia és Bulgária képviselõibõl áll, és székhelye Bécs. Vezetõje Tom Garvey, akivel Pepó Pál magyar környezetvédelmi miniszter már fel is vette a kapcsolatot – írta hétfõn az APA hírügynökség.
Idõközben egy német szakértõi csoport a legutóbbi szennyezés helyszínét, Borsabányát szeretné megvizsgálni, és ennek érdekében a román szervekkel már kapcsolatba is léptek. A német fél felajánlotta, hogy mozgó laboratóriumot küld a helyszínre.
A román környezetvédelmi minisztérium közlése szerint a nehézfémszennyezés mértéke vasárnap délután a Tiszán csak csekéllyel haladta meg a normális értéket. Az ólom, 0,187 milligramm/literes értékkel, mindazonáltal több mint háromszorosan haladja meg az EU-ban megengedett normát. Az értéket ott mérték, ahol a Tisza elhagyja Romániát.
Szakértõk szerint a mostani szennyezés nem jár közvetlen halpusztulással: a nehézfémek a folyó iszapjában ülepednek le, és káros hatásukat a természetre és az emberre csak hosszabb idõn át fejtik ki.
Pepó Pál miniszter elmondta, hogy Romániában a péntekit követõen nem volt második nehézfémszennyezés. Ezzel cáfolta Illés Zoltán, az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága elnökének erre vonatkozó információit. A miniszter a Romániától hétfõn kapott tájékoztatásra hivatkozott.
Az Európai Unió minden tagállamában "megnövekedett érzékenységgel és nagy aggodalommal" tekintenek azokra a környezetvédelmi problémákra, amelyekkel most szembesül Románia – jelentette ki vasárnap este Bukarestben Gila Altmann német környezetvédelmi miniszterhelyettes, aki a pénteken történt borsabányai nehézfémszennyezés hírére sietett Romániába.
A német miniszterhelyettes elmondta, hogy a helyszínen igyekszik pontosan megtudni, milyen körülmények között történt és mi okozhatta az újabb romániai környezetszennyezést. Szeretné megtalálni annak módját, miként ajánlhat segítséget Németország a román államnak.
A német környezetvédelmi miniszterhelyettes úgy vélekedett, hogy a mostani borsabányai szennyezés "szerencsére" kisebb méretû, mint a január végén történt ciánszennyezés.
Igazságügy-miniszteri találkozó Szegeden
Sajnálatát fejezte ki a Magyarországot ért ökológiai katasztrófák miatt a román igazságügy-miniszter hétfõn egy szegedi sajtótájékoztatón, amelyet magyar kollégájával közösen tartott.
Valeriu Stoica elmondta, hogy a cián- és a nehézfémszennyezést illetõen azonos a román és a magyar kormány álláspontja, miszerint nem a vádaskodás a megoldás, hanem a közös fellépés a környezeti katasztrófák okainak feltárására, a felelõsség megállapítására, valamint a károk felmérésében és a helyreállításban.
A következõ idõszak fontos feladatának jelölte meg a potenciális veszélyforrások feltérképezését, s a környezetszennyezés megelõzését.
Hangsúlyozta, hogy a jognak a természetvédelemben is komoly szerepe van, szolgálhatja a megelõzést, de eszköze lehet a büntetésnek is.
Éppen ezért szükség van a magyar és a román jogászok kapcsolatának, együttmûködésének további erõsítésére – tette hozzá.
Valeriu Stoica és Dávid Ibolya igazságügy-miniszter a Szegeden rendezett magyar-román jogásztalálkozó vendége volt.
Az ebbõl az alkalomból tartott sajtótájékoztatón Dávid Ibolya elmondta: a Magyarországot ért környezetszennyezés nem politikai ügy, hanem szakmai, amelyet szakmai módon kell kezelni.
Dávid Ibolya a sajtó nyilvánossága elõtt ismételten kérte román kollégáját, hogy vizsgálják felül a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató cégeknél a biztonságtechnikai körülményeket.
A jogászfórum munkájából a kisebbségek anyanyelvhasználata a közigazgatásban témakört emelte ki az igazságügyi tárca vezetõje.
Nemcsak a múlt bûneirõl, hanem a jelenben elkövetett vétkekrõl is beszélt vasárnap a Szent Péter- bazilikában II. János Pál, felhívva a figyelmet a keresztények felelõsségére.
A szentatya a szertartás keretében az egyház nevében kért bocsánatot a kereszténység kétezer éve során elkövetett bûnökért, így a keresztények közötti szakadásért, azokért az erõszakos cselekményekért, amelyeket e keresztények az igazság szolgálatában hajtottak végre, illetve a más vallások híveivel szemben megnyilvánult bizalmatlanságért és ellenségeskedésért. Ötször hangzott el a "soha többé!" kifejezés. Soha többé nem szabad kegyetlenkedni az igazság szolgálatában, soha többé nem szabad az egyház egysége ellen ható lépéseket tenni, soha többé nem szabad sérteni bármilyen népet, soha többé nem szabad az erõszak logikáját követni, soha többé nem szabad megengedni a megkülönböztetést, a mások kizárását, elnyomását, a szegények és az elesettek megvetését - sorolta a szentatya.
A pápa beismerte a keresztények felõsségét korunk bajaival kapcsolatban is, emlékeztetve az ateizmusra, a vallási közönyre, a "szekularizmusra", az "etikai relativizmusra", az élethez való jog lábbal tiprására, a más országok szegényeivel szembeni érdektelenségre. "E jelenségekkel összefüggésben óhatatlanul fel kell tennünk magunknak a kérdést: milyen felelõsséget viselünk mindebben" – mondta a katolikus egyházfõ, rámutatva minden keresztény egyéni magatartásának a fontosságára.
Az egyház nemcsak bocsánatot kér, hanem meg is bocsát mindazoknak, akik a múltban a keresztények ellen vétettek azzal, hogy kínozták, üldözték e hit követõit.
Az RMDSZ megyei szervezete március 15-én délelõtt 11 órakor koszorúzást tart a marosvásárhelyi Nicolae Bãlcescu-szobornál. Az eseményre a román politikai pártok is hivatalosak. Déli egy órakor a Teleki házon elhelyezett Petõfi- és Bem- emléktáblát koszorúzzák meg. A Székely Vértanúk emlékmûvénél délután 3 órakor kezdõdik a megemlékezés, amelyet az MTV1 és az MTV2 élõben közvetít. Beszédet mond: Markó Béla szövetségi elnök, Tõkés László tiszteletbeli elnök, Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere, Ölvedi Zsolt, az ügyvezetõ elnökség ifjúsági és szervezési alelnöke, Kincses Elõd megyei elnök. A Magyar Kormány üdvözletét Deutsch Tamás ifjúsági- és sportminiszter tolmácsolja.
A vártemplom elnökségének tájékoztatása szerint Tõkés László püspök a Székely Vértanúk emlékmûvénél tartandó március 15-i mûsor után 17.30 órakor a vártemplomban szolgál.
Szovátán szerdán délután 3 órától a polgármesteri hivatal parkjában felállított kopjafánál koszorúzás lesz. A parajdi fúvószenekar kíséretében a telepen levõ Petõfi- szoborhoz mennek, ahol beszédek, szavalatok és az alkalomhoz illõ dalok hangzanak el. A rendezvény a mûvelõdési otthonban folytatódik, ahol fellép a Bernády Egylet, az Intermezzo Kamarakórus, a református egyház kórusa, a Sóvirág táncegyüttes, iskolások, tanárok. Este a központban Szikszó testvérváros önkormányzatának ajándékaként tûzijáték lesz.
Az RMDSZ szászrégeni szervezete a helyi egyházakkal közösen szerdán délután 4 órakor ünnepi megemlékezést szervez az 1848-as forradalom tiszteletére. A rendezvényt a helyi római katolikus templomban tartják.
Nyárádszeredában a szabadságharcra ma 14 órától az andrásfalvi református templomban ünnepi istentisztelettel emlékeznek, melyet Deák Farkas forradalmár sírjánál koszorúzás követ. Este 8 órától a helybeli mûvelõdési otthonban Szabadság, szerelem címmel koncertest lesz. Március 15-én délután 4 órától a szeredai református templomban ökumenikus istentiszteletet tartanak, majd 17 órától a fõtéren megemlékezés és koszorúzás lesz. Az ünnepélysorozatot 18 órától a helybeli mûvelõdési otthonban Kozsik József elõadóestje zárja.
Segesváron szombaton Petõfi vers- és prózamondó verseny volt a katolikus templomban. Ugyanakkor megkoszorúzták a Petõfi-szobrot. Március 15- én délután 3 órakor a fehéregyházi Ispán-kútnál koszorúzás lesz, majd 16 órakor a Múzeum-kertben folytatódik az ünnepség. A szervezõ az RMDSZ helyi szervezete és a Petõfi Sándor Mûvelõdési Egyesület. Tegnap reggel nyolctagú küldöttség (négy személy Fehéregyházáról, ugyanannyi Segesvárról) indult Kiskunfélegyházára, ahol ma részt vesznek az 1848-as forradalom emlékére szervezett ünnepségen. Ugyanezen alkalomból a testvértelepülés önkormányzata elõtt bemutatják Máthé Attila: Fehéregyháza története címû könyvét.
Az RMDSZ dicsõszentmártoni szervezete és a Kisküküllõ Alapítvány is méltóképpen ünnepli a 152 évvel ezelõtti forradalom és szabadságharc emlékét. A mûvelõdési házban szerdán 17 órától fellép a Maros Mûvészegyüttes, majd a bukaresti nagykövetség kulturális attaséja mond beszédet.
A dicsõszentmártoni Sipos Domokos Mûvelõdési Egyesület a Magyar Kultúra Házában ma este 6 órától tart megemlékezõ ünnepséget. Vendég: a küküllõdombói unitárius vegyes kar, amely népdalokat, Kossuth-nótákat és Petõfi- verseket énekel. Vezényel: Vargancsik Székely Wolf Katalin. Szaval: Báthori Ildikó, Pethõ Ildikó, Korpos János és Csiki András. A rendezvény a Szózat szavalásával, valamint a VIII-os diákok számára szervezett Ki mit tud? vetélkedõvel zárul.
Vámosgálfalván szerda délelõtt 11 órakor istentisztelet lesz, utána a '48-as forradalom emlékmûvét koszorúzzák meg.
Radnóton március 19-én, vasárnap déli 12 órakor a református templom udvarán az 1848/49-es forradalomban elesettek emlékére állított kopjafánál szavalatok, énekek hangzanak el. A szervezõ az RMDSZ helyi szervezete.
A makfalvi Wesselényi Mûvelõdési Egylet március 15-én délután 5 órakor megemlékezést tart. Az ünnepi istentiszteletet és beszédet követõen az Irodalmi Színpad Erdélyi március címû mûsorát adja elõ, majd Murádin Jenõ Vas Áron címû könyvét mutatják be. A koszorúzás után a makfalvi fafaragók kiállítása nyílik a helybeli galériában.
Marosszentgyörgyön szerdán délután 6 órától a református templomban istentiszteletet tartanak, majd az ünnepi mûsoron az egyház kórusa énekel. Este 8 órától a mûvelõdési otthonban az RMDSZ helyi szervezete megemlékezõ rendezvényt tart. Fellép a Soli Deo Gloria együttes.
Munkakonfliktust kezdeményez a Sanitas szövetség
Mint szombati lapszámunkban már említettük, tegnap ülésezett a Sanitas szakszervezeti szövetség megyei végrehajtó bürója, amelynek döntése értelmében a megyei szervezet csatlakozik a szövetség kezdeményezéséhez.
A szakszervezetiek elsõsorban a szövetség és az országos orvosi kollégium közti érdekellentét miatt kezdeményeznek munkakonfliktust. A családorvosok mûködését szabályozó keretszerzõdés tervezetében a kollégium minden ezer páciensre engedélyezné egy asszisztens alkalmazását, míg a szakszervezetiek szerint minden 750 páciens után kellene ugyanezt engedélyezni az orvosoknak. Szintén eltérnek az álláspontok az asszisztensek bérezését illetõen, az orvosi kollégium a családorvosok jövedelme 30%-ának megfelelõ bérezést javasol, míg a szakszervezetiek a családorvos fizetése 50-70%-nak megfelelõ bért követelnek az asszisztenseknek. A Sanitas megyei alelnöke, Pãsãroiu Georgeta szerint a szakszervezet bérjavaslata megfelel az ágazat bérezésére érvényes 1998. évi 154. törvénynek, míg az orvosi kollégium javaslata sérti ezt a jogszabályt.
A szakszervezetiek még többek között ingyenes orvosi ellátást követelnek az egészségügyi személyzet számára, az orvosi asszisztensek szakmai törvényének elfogadását, az ágazati referenciabér megkettõzését.
A Sanitas ma kezdi el a munkakonfliktus bejegyzését az egészségügyi egységek szintjén, pénteken pedig a megyei munkaügyi hivatalban. Holnaptól március végéig a szakszervezetiek figyelmeztetõ sztrájkot is szerveznek, de a munkát nem szüntetik be. Vagyis gyakorlatilag az intézetekben látható helyeken a követeléseiket ismertetõ feliratokat és felhívásokat függesztenek ki. Mindeközben tárgyalásokat folytatnak a közegészségügyi igazgatóság, a megyei orvosi kollégium, és az egészségbiztosítási pénztár részvételével a követelések kapcsán.
Mint megtudtuk, a megye szintjén valójában nincs nézeteltérés a szakszervezetiek és az orvosi kollégium között. Ez utóbbi szerv megérti a követelések jogosságát, mely követelések a szakszervezetiek szerint az egész egészségügyi rendszer javát szolgálják, ám a konkrét döntések ugyanezen intézmények központi szerveitõl függenek. A konfliktushelyzet megoldása tehát a fõvárosban ez idõben is zajló négyoldali tárgyalások (egészségügyi minisztérium, orvosi kollégium, egészségbiztosítási pénztár és szakszervezet) során lehetséges, a megyei szintû párbeszéddel a szakszervezetiek az országos orvosi kollégiumra akarnak hatni. Ha a szakszervezetiek követelései nem teljesülnek, a Sanitas március 30-án nagyméretû utcai demonstrációt tervez a fõvárosban, és április 1-jétõl általános sztrájkot is kilátásba helyeztek. Hogy adott esetben ehhez csatlakozik-e a megyei szervezet, arról március végén döntenek.
Mint ismeretes, március 15-ig kedvezményesen törleszthetjük az adót. Annak ellenére, hogy Marosvásárhely területén bármely postahivatalnál lehet fizetni, pár napja mégis nagy a sor az adóhivatalban. Tegnap utánanéztünk és kiderült, ezúttal azok jöttek el, akiknek az egy fõre esõ jövedelmük a családban nem haladta meg a 700.000, illetve az 500.000 lejt és ezért a tanács jóváhagyta az adócsökkentést. Mivel minden dossziét külön elemeztek, az érintettek csak a hivatalban fizethetik ki az adót. Olyan is sorban állt, akinek tisztáznivalója volt a hivatallal: úgy tartotta, hogy a tavaly több adót vontak le és ezért arra volt kíváncsi, ezt az összeget beszámítják-e az idei adósságba. Egy hölgy azt furcsállta, hogy a hasonló lakófelülettel rendelkezõ szomszédja kevesebb adót fizet, mint õ – ennek okára keresett választ a hivatalban. Többen pedig azt is hangoztatták: nem bíznak a posta szolgáltatásában, így a legilletékesebb helyrõl szeretnének számlát kapni. Valaki megjegyezte: a gazdagabbak fizethetnek kényelmesebben a postahivatalokban, a szegényebbeknek továbbra is sorba kell állniuk.
Marosvásárhely 1848-as szellemû polgárai a XIX. század második felében a forradalom és szabadságharc emlékeit szobrokkal, emlékoszlopokkal örökítették meg.
Közadakozásból – országos, de fõleg a vásárhelyiek pénzadományaiból – emelték ezeket a maradandónak szánt emlékszobrokat. Szoborügyi bizottságokat alakítottak: Tagjaik fáradságot nem ismerve tevékenykedtek ezen történelmi emlékmûvek létrehozásáért. A marosvásárhelyi földmûvesek, kisiparosok, kereskedõk adakoztak; az iparos egyletek, dalkarok, zene-egyletek, a színtársulat jótékony célú elõadásokat, táncvigalmakat rendeztek és a jövedelmet befizették a szobor-bizottságok pénztárába. Így fejezték ki honfiúi és honleányi tiszteletüket, kegyeletüket a történelmi múlt emlékei, kiemelkedõ történelmi személyiségeink iránt. Minden szobornak, emléktáblának, emlékoszlopnak megvan a maga szép története, amely elválaszthatatlan a marosvásárhelyi magyarság történelmi múltjától. 1875-ben a székely vértanúk jeltelen sírhantját emlékoszloppal jelölték meg, 1880-ban Bem József altábornagy, a székelység szeretett Bem apója szobrát, 1899-ben pedig Kossuth Lajos szobrát leplezték le az egykori Széchenyi téren. 1919. március 28-án szomorú reggelre virradt a város polgársága. A fõtéren levõ Bem-, Kossuth-szobrokat, a Petõfi- emlékoszlopot ledöntve találták, ismeretlen tettesek összetörték.
Az alábbiakban Petõfi Sándor, a világszabadság halhatatlan költõjének marosvásárhelyi emlékeit idézem fel.
1884. szeptember 28-án Petõfi Sándorra, a szabadság halhatatlan költõjére emlékezett Marosvásárhely polgársága.
Petõfi Sándor neve örökre beíródott Marosvásárhely történetébe. Élete utolsó hónapjaiban többször tartózkodott városunkban.
1849. január 13-án levélben kéri Kossuth Lajost, a Honvédelmi Bizottmány elnökét, hogy helyezzék át Erdélybe a Bem vezetése alatt álló hadsereghez. E levélbõl idézzük a következõ sorokat: "… ha dicsõséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember." Kérését teljesítették.
Petõfi Sándor, Bem hadseregéhez utazva 1849. január 21-én érkezett Marosvásárhelyre, rövid pihenés után folytatta útját Szeben felé, Bem táborába, Szelindeken utolérte Bem hadseregét. Bem és honvédjei a legrajongóbb örömmel üdvözölték az ismert költõt soraikban. A Bemmel franciául értekezõ költõt a hadvezér fiának tekintette. Bem századosi ranggal a vezérkarhoz osztotta be.
Március elején Petõfi megbetegedett és Bem kedvencét betegszabadságra küldte. Petõfi útban Kolozsvár felé március 7-én érkezett városunkba, Teleki Sándor barátjával együtt. Itt pár napig pihennek. Életrajzírói szerint valószínû, hogy itt írta Bizony mondom, hogy gyõz most a magyar címû versét.
1849. július közepén Petõfi ismét Erdélyben volt, Júlia kisfiával követi, július 20-án Tordára érkeznek. Petõfi Tordáról Marosvásárhelyre jött. Megérkezése után, 1849. július 22-én itt írta utolsó elõtti levelét Júliának.
Bem után utazik: Marosvásárhelyrõl Udvarhelyen és Csíkszeredán át érkezik Kézdivásárhelyre, majd Bereckbe. Itt találkozik július 25-én Bemmel – ez élete utolsó nagy öröme, hat nappal halála elõtt. 1849. július 29- én újból Marosvásárhelyen találjuk: itt írja utolsó levelét, Kedves-édes Juliskámnak. Ebben a levélben részletesen beszámol az utolsó elõtti napok eseményeirõl, utazását "iszonyú útnak" nevezte. A szabadságharc gyõzelmében vetett hittel tervezgeti eljövendõ életét, amikor arról ír, hogy Erdélyben szeretne letelepedni, ideiglenesen Marosvásárhelyre akarja hozni családját. Íme, néhány részlet a levélbõl: "… Elõbbeni levelemben írtam, hogy Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörû vidéke van: Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam: megálltam hintaja mellett s köszöntem neki: Õ odapillant, megismer, elkiálltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást. «Mon fils, mon fils, mons fils!» szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressy Gábortól, hogy «Fia ez a generálisnak?». Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaiabb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. (…) Szintén ma az útban mondta, hogy neked itt Marosvásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fõ vágyam, de amíg erõsebb lábra nem állunk, a szomszédban levõ oroszok irányába, addig ezt tenni nem merem. (…) De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz elsõ dolgom, meglehetsz felõle gyõzõdve. (…)". Petõfi életrajzírói szerint, Marosvásárhelyen posztó õrnagyi egyenruhát rendelt, amit már soha nem tudott viselni.
Élete utolsó elõtti napjáról, éjszakájáról, amit Marosvásárhelyen töltött, többféle visszaemlékezés, nyilatkozat, legenda ismert. Tény az, hogy együtt laktak Egressy Gáborral a Piactéren Görög Károly kereskedõ és felesége, Ziegler Vilma házában. Nem messze volt tõlük Bem szállása, a Teleki- házban, ott is többször látták õket. Bem altábornagy megtiltotta Petõfinek, hogy elkísérje Segesvárra. Petõfi életének utolsó elõtti napján 1849. július 30-án hajnali sorakozó után, Bem szállása elõtti térrõl indult útnak Székelykeresztúr, illetve Fehéregyháza felé. Szemtanúk késõbbi visszaemlékezései szerint Kurcz Antal õrnagy, Bem titkára vette fel Petõfit annak kérésére a kocsijára.
Marosvásárhely szabadságszeretõ polgárai nem feledkeztek el a titokzatosan eltûnt költõrõl. 1884. szeptember 28-án a Görög-ház elsõ emeleti erkélyes szobafalába, melyben a nemzet dalnoka a döntõ csata elõtti napon reggelizett, helyezte el a hazafias kegyelet a Petõfi-emléktáblát. A leleplezési ünnepélyrõl így tudósította olvasóit a Maros-Vidék helyi hírlap:
"Az ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét. Lázár Ádám országgyûlési képviselõ, az emléktábla lelkes kezdeményezõje, mint az ünnepélyt rendezõ bizottság (Bartha Lajos mérnök, Bedõházi Lajos tanár, Kerekes Sámuel tanár, Kuti Albert ügyvéd és szerkesztõ, Lénárt József tanár, D. Nagy János ügyvéd és szerkesztõ) elnöke a Bem- szobor mellett sorakozásra hívta fel az ünnepélyre küldött megbízottakat, városi képviselõtestület, takarékpénztár, rendezõbizottság, dalegyletek testületei, egyes tagjai, kik az ünnepi díszben kivonult önkéntes tûzoltóegylet után sorakozva, a tûzoltó zenekar indulója mellett a Széchenyi téren felvonultak a takarékpénztárpalotáig, mely elõtt a tér zöld fûvel volt behintve, hol az említett küldöttségek és képviselõk foglaltak állást, míg a rendre a tûzoltó egylet rendfenntartó osztálya ügyelt fel. A Petõfi- ünnepélyen a Magyar Tudományos Akadémiát Deák Farkas, a Kisfaludi Társaságot Szász Béla, a Ferenc József egyetemet Szabó Károly, a Petõfi-síremlék bizottságot Kuti Albert és Lakatos Sámuel, a Székely egyletet Kovács Ferenc apát-plébános vezetése alatt egy küldöttség képviselte. (…) A felvonulás után a «marosvásárhelyi Dalkör» és az «Iparos polgári egylet dalosztálya» tajgaiból alakított dalárda énekelte el – Geiger Albert vezetése mellett – a Szózatot, melynek szabatos elõadása után Lázár Ádám szólalt meg az erkélyrõl, hol az ünnepély szereplõi voltak összpontosítva s hatásos és hazafias szellemû megnyitóbeszédében vázolta a koszorús költõ nagyságát, s az emléktábla keletkezését (…), melyen a következõ felirat ékeskedik szürke márványlapba vésve, aranyos betûkkel:
«Petõfi Sándor a szabadság dalnoka, Marosvásárhelyt 1849. július 30-án, ezen Görög-féle sarokház fõtéri erkélyes termében Egressy Gáborral együtt Görög Károly és neje, Ziegler Vilma vendégszeretõ házigazdák körében, megreggelizvén, innét indult Bem József altábornagy kíséretében a Fehéregyháza (Segesvár) melletti csatába, hol 1849. július 31-én eltûnt.»
Ez alatt a középen egy lant, ágyúkra, kardokra, nemzeti lobogókra fektetve, babér- és cserefûzérektõl környezve. Ez után a következõ versszak:
"Itt még embert volt, innét indult ki nagy útra.
Hogy csillag legyen Õ. Fénye örökre ragyog!
Az emléktáblát Jablonszky Vincze szobrász és mûfaragó készítette. Az összes költség 82 Frt. 85 Krt. tett ki, melyet gyûjtés, adományozás által hoztak egybe.
Az ünnepi beszédet Lénárt József ev. ref. tanár tartotta. Méltatta Petõfi nagyságát, verseinek szépségét. Hangsúlyozta azt, "(…) Petõfi Sándor, a magyar nép legkedveltebb, legünnepeltebb költõje, a nemzeti irodalom büszkesége, a szabadságharc hõsöket teremtõ lantosa, e házban lakott és e ház akkori lakóinak s azok körében gyûlt tisztelõinek volt utoljára vendége. (…) Petõfi életét fölelevenítve, márványlapba vésett arany betûkbe örökítsük meg köztünk létének utolsó napjának emlékét. Hogy e hajlék és annak falába helyezett márvány is hirdesse az utódoknak (…) a nemzet az õ nagyjai iránt minden irányba igyekezett leróni a tiszteletet, a hála és kegyelet adóját.
Az ünnepségen a diákok elszavalták Petõfi két versét: A magyarok istenét és az Egy gondolat bánt engemet. Befejezésként a dalegyletek elénekelték a Himnuszt, majd a tûzoltózenekar részvételével a résztvevõk visszavonultak a Bem-szoborhoz. Itt Lázár Ádám mondott beszédet Erdély és Marosvásárhely megszabadítójának szelleméhez és megkoszorúzták a szobrot.
Az ünnepélyt megelõzõ napokban a leleplezési ünnepély sorrendjét tartalmazó nyomtatványt terjesztettek városszerte. Ez tartalmazta az ünnepély mûsorát, az emléktábla szövegét és az elszavalt két Petõfi-verset. Lénárt József: Petõfi emléke címû ünnepi beszédét is kinyomtatták.
1912 november végén a plébánia és a Takarékpénztár (volt Görög-ház) elõtti téren Petõfi-emlékoszlopot állítottak fel. A magas obeliszken Kallós Ede budapesti szobrász bronzplakettje hirdette Petõfi Sándor marosvásárhelyi tartózkodásának emlékét: "Azt a szomorúan dicsõséges emléket, hogy a költõ innen, a székelység fõvárosából indult el utolsó útjára, meghalni a szabadságért." "A bronzplakett Petõfi alakját Bem tábornok és a múzsa alakjai közt ábrázolja, amint kardjára ütve a harcba indul, a plakett egy terméskõoszlopba van foglalva."
Az oszlopot nem gyûjtésbõl, közadakozásból emelték, hanem a városi munkálatokat végzõ nagy vállalkozók adományaiból, dr. Bernády György polgármester kezdeményezésére. A városi csatornázást és egyes középületeket végeztetõ cégek adományaiból létesített emlékoszlop, az elsõ Petõfi- emlék, amelyet a nagytõke, a kapitalizmus emelt – állapítja meg a Székely Napló 1912-ben.
Ezt a Petõfi-emlékoszlopot is ledöntötték 1919 márciusában, 1923-ban pedig átalakították a megrongált oszlopot a román katona emlékmûvévé.
A Petõfi-emléktábla a Görög-házon (ma Hadsereg háza) napjainkban is emlékezteti a vásárhelyieket, hogy: "Itt még ember volt, innén indult ki a nagy útra. Hogy csillag legyen Õ. Fénye örökre ragyog."
Petõfi Sándor halálának 150-ik évfordulója alkalmából a Teleki-ház falán ünnepélyes keretek között leplezték le 1999. július 29-én Puskás Jenõ szobrászmûvész Petõfi-dombormûvét, melyet Szokolai Imre Márton budapesti polgár ajándékozott a városnak. Ez a dombormû nem helyettesíti a Marosvásárhely központjában felállítandó Petõfi-szobrot. A Petõfi- szoborpályázatra beérkezett mûveket 1999. dec. 1-3. között tekintették meg az érdeklõdõk. Az utókor tisztelgését kifejezõ szobor- pályázatot a zsûri határozata szerint Hunyadi László mûvész alkotása nyerte el. Többen kifogásolják azt, hogy a Petõfi-szobor felállítását nem a legméltóbb környezetbe tervezik; Petõfi Sándor bronzszobrának méltó helye a városközpontban, a fõtéren van. A marosvásárhelyi magyarság szívében másfél évszázad óta elevenen él a világszabadság nagy költõjének alakja, marosvásárhely tartózkodásának történetei, emlékét kegyelettel õrzi az utókor.
Petõfi Sándor 1849. július 22-én Marosvásárhelyen írt és Júliához intézett utolsó elõtti levelének szavai: "Higgy! Remélj! Szeress!" – történelmi emlékeink tiszteletére, kitartásra, megmaradásra, továbbélésre buzdítja ma is Marosvásárhely magyarságát.
Petõfi Sándor emlékei – Könyvészet
Dávid Gyula, Mikó Imre: Petõfi Erdélyben, Bukarest, 1972.
Az elmúlt héten a kari tudományos tanácsok megválasztották a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem különbözõ fakultásainak vezetõségét.
Az Általános Orvosi Kar dékáni tisztségébe dr. Gliga Virgil egyetemi elõadótanár került, helyettese pedig dr. Egyed Zs. Imre egyetemi elõadótanár lett.
A Fogorvosi Karon dr. Popºor Sorin egyetemi elõadótanárt választották dékánnak, a kari tudományos titkár pedig dr. Kovács Dezsõ egyetemi elõadótanár lett.
A Gyógyszerészeti Karon dr. Dogaru Titicã Maria egyetemi tanár került a dékáni funkcióba, a kari tudományos titkári tisztséget dr. Tõkés Béla egyetemi tanár tölti be.
A dékánok megválasztása nyomán kerül sor az OGYE rektorának kijelölésére is.
A marosszentkirályi tanács a tavaly õsszel lakásépítés céljából 4 hektár területet adott bérbe a Contrascom Benta cégnek. Az építõ cég június közepéig 54 két-, három-, illetve négyszobás villa típusú házat húz fel. A tulajdonosok a legkisebb épületért 230, a legnagyobbért pedig 460 millió lejt fizetnek majd. Elõlegben a teljes összeg 20, illetve 30 százalékát törlesztették. A cégnek az Országos Lakásügynökségen keresztül a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium hitelezi a hiányzó pénzösszeget, amelyet a lakástulajdonosok 15 - 20 évig tartó alacsony kamatú havi részletekben térítenek vissza. A terv második szakaszában újabb 30 házat építenek majd, így összesen 84 villa lesz a Napkelet negyedben, ahova a szentkirályi polgármester szerint 70 százalékban marosvásárhelyiek költöznek majd.
Péntek délelõtt dr.Dorin Florea prefektus, Diana Paul, az építkezési fõfelügyelõseg vezetõje, valamint a vállalkozó Benþa Remus társaságában a helyszínen vizsgálta meg az épületek állapotát, illetve azt, hogyan haladnak a munkálatokkal. A prefektus sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a negyed építését a marosvásárhelyi Somostetõ alá kezdeményezte, de Fodor Imre polgármester rénem értett egyet vele, az oda tervezett negyed tehát Marosszentkirály határában lesz. Benþa Remus megígérte, hogy az év végéig az utolsó lakást is átadják a tulajdonosoknak, ahova szintén a Benþa cég vezeti be a gázt, a vezetékes vizet, és építi ki a lefolyórendszert, illetve õk készítik el az utakat is.
Új formában jelent meg a Statisztikai Hivatal havi közlönye, de sajnos a tartalom tekintetében nem sok változott. Az év elsõ hónapja, mondhatni semmilyen téren nem hozott javulást.
Jelentõsen, mintegy 12,9%-kal csökkent az ipari termelés Maros megyében az elõzõ hónaphoz képest és 9,7%-kal az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva. Az egyre csökkenõ ipari termelés mellett ráadásul növekednek a raktárkészletek és január végére a felhalmozott ipari végtermékek értéke meghaladta a 790 milliárd lejt. Az ily módon lekötött tõke a termelõk tõkéjének 62,8%-át teszi ki. Figyelembe véve, hogy az elmúlt egy év alatt értékesített áruk értéke valamivel több mint 329 milliárd lej, jogos a következtetés, hogy a termelés kétharmada fölösleges.
Az ipari termelést illetõen egyetlen biztató adat, hogy az áruk több mint felét, 51,1%-ot külföldön értékesítették.
A decemberi – jobbára az ünnepek miatt bekövetkezett – hirtelen növekedést követõen a nettó átlagfizetés visszatért a korábbi értékek közelébe. Így január végén értéke 1.720.603 lej volt. Ágazati lebontásban 955.285 lejjel a bõr és cipõipar volt a sereghajtó, és csak alig valamivel elõzték meg õket a sorban a fémfeldolgozók (1.049.510 lej) valamint a tanárok (1.126.465). A legjobban fizetettek továbbra is a bányaipari (3.010.968 lej), a bankok és a pénzügyi intézetek alkalmazottai (3.650.606 lej) illetve a távközlésben dolgozók (3.037.419).
Kivételesen kedvezõnek mutatkoztak az év elején a munkanélküliségi mutatók: a munkanélküliségi ráta 8,3%-ra csökkent, ami alig haladja meg a múlt évi, szeptemberben elért 8%-os minimumot, de a tavaszi hónapokban minden bizonnyal növekedni fog.
Januárban országos szinten, átlagosan 4,3%-os volt az infláció, de az élelmiszerek 6,8%-al drágultak, míg az egyéb termékek csak 2,4%-kal. Leginkább a HÉA változása miatt, de nem csak azért, az élelmiszerek közül a legnagyobb mértékben a kenyér (13,04%-kal), vaj (10,8%-kal), a krumli (9,6%-kal) és a tej (7,3%-kal) ára növekedett meg. A nem élelmiszer jellegû termékek közül csak néhánynál, például a gyógyszereknél(9,5%) tapasztalunk jelentõs drágulást.
Annak ellenére, hogy az infláció mértékének viszonylagos csökkenése tapasztalható, ez csak részben számít jó hírnek, hiszen a lakosság legszegényebb rétege alig- alig vásárol azokból a termékekbõl, amelyeknek ára majdnem változatlan maradt, míg az elõbbiekben felsorolt termékek szinte nélkülözhetetlenek számukra.
Most kaptuk a remek hírt: Székelyudvarhelyen megalakul az ökumenikus egyházi óvoda! Nem tudja az udvarhelyiek nagy része, milyen döntõen nagy dolog ez a város és Erdély életében!
72 éves vagyok. Én még tapasztalatból tudom, mit jelent az egyházi iskolarendszer. 1920-ban a román állam egybõl románná tett minden állami iskolát. Akkor Erdélyben az iskolák kétharmada állami volt. Egész vidékek maradtak magyar iskola nélkül. És egyházaink tíz év alatt a legkisebb faluban is megszervezték a felekezeti iskolákat. Tanáraink, tanítóink biztos állást, gyermekeink alapos nevelést kaptak. A felekezeti iskolák nevelték azt a kisebbségi generációt, mely végig meg tudta õrizni emberségét és magyarságát, melyet a kommunizmus a legvadabb terrorral, a legjobb falusi gazdákat veréssel, az értelmiséget börtönnel sem tudta megsemmisíteni. De a legérdekesebb példáját annak, hogy milyen öntudatot adott az egyházi iskola, éppen egy öreg kommunistától hallottam. Egy társaságban találkoztam vele még az ötvenes években, s keservesen panaszolta, hogy állították félre a régi öntudatos, minden áldozatot és kockázatot vállaló illegális kommunistákat. Kérdem tõle: Hol végezte az iskoláit? Kihúzott derékkal, büszkén mondta: "Az enyedi Református Bethlen Kollégiumban!" És mit gondol – kérdeztem tovább – a mai kommunista iskolák fognak nevelni olyan öntudatos, áldozatkész kommunistákat? A legmélyebb megvetés hangján jött a felelete: "Azok? Azok ugyan soha!" Ez az ember hátat fordított a felekezeti iskolában tanult ideológiának, de az új eszméje mellett is ugyanolyan helytállással, emberséggel, öntudattal és önzetlenséggel tudott kiállni, ahogy egyházi iskolája belénevelte.
Aztán jött a kommunizmus agymosása. Bedumálták azoknak, akik mást soha nem hallottak, hogy az egyház a dinoszauruszok világába tartozik, a hit szamárság, a vallás buta emberek maszlagja stb., stb. És a gyengébb idegzetûek, akik képtelenek arra, hogy körülnézzenek és valami egyebet is meg tudjanak érteni, mint amit a Román Kommunista Párt jól fizetett analfabétái beléjük sulykoltak, még ma is csak ezt a hülyeséget tudják az egyházról, mert egyebet róla azóta se hallottak, vagy meg se hallgattak. És képtelenek felismerni, hogy az a marxizmus és materializmus, amit a fejükbe vertek, rég elavult, önmagában megrothadt, lelki és anyagi nyomorúságnál egyebet nem alkotott, cselekvésképtelen nyáj-nemzedéket nevelt, s ma már begyepesedett õsmaradvány az, aki abban megrekedt. Sajnos, tanáraink, tanítóink, sõt még óvónõink is bõven vannak, akik képtelenek újat tanulni, más, európai módszereket elsajátítani, s gyötrik szerencsétlen tanítványaikat a kommunizmusban tanult képtelen, embert, emberséget, erkölcsöt, társadalmat elsorvasztó módszerekkel. Igaz, kényelmesebb a régi lemezt fújni, mint a szemet kinyitni, tanulni, megdolgozni azért, hogy ne csak a nyomorúságos fizetést sikerüljön zsebre vágni, hanem azért élni, hogy boldog legyen az a gyermek, akit "én" nevelek. De ugyan biza honnan tudta volna meg a mai pedagógusnemzedék az igazi európai pedagógiát, ha maga erejébõl nem nézett utána? Hála Istennek, elég sokan vannak, akiknek erre is volt felelõsségtudata, szíve, esze, igénye és képessége.
És most itt van egy intézmény, mely rászánta magát, hogy az új nemzedék emberré nevelését az alapoknál, az óvodában kezdje, a lerombolt régi alapokon, a legmodernebb európai módszerekkel. Emberségre, öntudatra, hitre, egymás iránti bizalomra, képességre ahhoz, hogy egy új európai élet építését önmaguk erejébõl, együtt, közösen akarják és tudják megvalósítani. Ezt vállalta fel a székelyudvarhelyi ökumenikus óvoda, a Református Diákotthon szervezésében.
Természetes, hogy ez nem tetszik a begyepesedetteknek. Ez bizony versenyt jelent! Mutassák meg, hogy az õ eddigi módszerük jobb – ha tudják! Európa a nemes verseny világa, s azt vagy megtanuljuk, vagy elpusztulunk benne. De jobb lenne végre észre térni, s követni a példát. Tessék újakat, még jobbat csinálni, dolgozni, hinni, építeni, s ha erre a mi nagyszerû állami tanintézeteink tíz év után még mindig nem képesek, megcsinálni a magunk erejébõl. Ez az igazi autonómia, amit nem koldulni, hanem csinálni kell!
Ideje, máris késõ, utolsó pillanata, hogy az egyházak nekifeküdjenek, a pedagógusok vállalják, a szülõk kiköveteljék – s a gyermekek végre ne a nyájban bégetõ, mindenkinek kiszolgáltatott tehetetlen szolgákká, hanem öntudatos, bátor, boldog emberekké nevelõdjenek. Isten segítse a bátor kezdeményezõket, s adjon szép eredményt boldog gyermekekben!
I. Kárpátok–Eurorégió Hulladékgazdálkodási Konferencia
A magyarországi Mátrahegység aljában levô Gyöngyös városban a Szent István Egyetem Mezôgazdasági és Gazdálkodási Fôiskolájának korszerû épülete adott otthont a március 2-án és 3-án megrendezett I. Kárpátok-Eurorégió Hulladékgazdálkodási Konferenciának. A rendezvényt a város önkormányzata, a helybéli Városgondozási Rt.-vel, a helyszínt adó egyetemmel, a Budapesti Közterület-fenntartó Rt.-vel, a Köztisztasági Egyesüléssel, valamint az Észak- Magyarországi Hulladékgazdálkodási Kft.-vel közösen szervezte. A tanácskozásra eljött dr. Illés Zoltán országgyûlési képviselô, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, akit elkísért négytagú küldöttségével dr. Ambros Ladislav, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Környezet-és Természetvédelmi Bizottságának elnöke is. A megbeszéléseken jelen voltak még a magyar Környezetvédelmi és a Belügyminisztérium képviselôi, hulladékgazdálkodási szakemberek és cégvezetôk a vendéglátó országból, valamint Szlovákiából, Szlovéniából, Jugoszláviából és Romániából. Marosvásárhelyt Karácsony Erdei László, a Salubriserv vezérigazgatója és Pop Emilia gazdasági igazgató képviselte. Az elôbbi a romániai hulladékkezelésrôl tartott elôadást. A konferenciának annak a modern, európai úniós normákhoz igazodó környezetgazdálkodási közös szemléletmódnak a megvitatás, illetve megerôsítése volt a célja, amelynek középpontjában az emberi egészség védelme, a természeti és épített környezet megóvása, a környezettudatos vállalkozói és fogyasztói magatartás áll. És ezt az tette aktuálissá, hogy a magyar Parlamentben éppen zajlott a hulladékgazdálkodási törvénytervezet vitája.
Kompromisszumos megoldások a polgárok érdekében
A tanácskozást rövid sajtótájékoztató elôzte meg, ahol Szabó Gyula, Gyöngyös polgármestere köszöntötte a helyi és központi lapok tudósítóit, majd dr. Illés Zoltán szólalt fel. A képviselô elmondta, az ilyen jellegû tanácskozásoknak abban a politikai hitben kell a döntéshozókat megerôsíteniük, hogy a környezetvédelmi gondokat csak a határokon átnyúló közös összefogással lehet megoldani, hiszen ha a közép-kelet- európai országok geopolitikailag más-más helyzetbe kerültek is, szinte ugyanolyan természeti adottságaik vannak, hasonló környezeti állapotokban kell rendet teremteniük. Kollegája, Ladislav Ambros kiegészítette e megjegyzést azzal, hogy mind a kétoldalú találkozókon, mind a regionális szakmai tanácskozásokon olyan példa értékû megoldásokat kell találni az ilyen gondok orvoslására, amelyeket bármelyik országban alkalmazva eredményes lépéseket tehetünk az Európai Unióhoz való csatlakozás fele. Iványi Zsolt, a gyöngyösi Városgondozási Rt. ügyvezetô igazgatója a kisrégiók szerepére utalt. Megemlítette az Ipoly régiót, amelyben közös természetvédelmi, tájfejlesztési érdekek alapján keresnek összefogást Magyarország és Szlovákia között.
E szellemben hangzottak el az egyetem aulájában megtartott plenáris ülésen felszólalók beszédei is. Szabó Gyula polgármester arra ösztönözte a teremben levô vállalkozókat, hulladékgazdálkodási cégek szakembereit, hogy tevékenységükkel a környezet, a természeti szépség és a gazdaságosság érdekeit szolgálják. A hulladékgazdálkodás egy olyan rendszer, ha úgy tetszik építmény, amely minél tökéletesebb kell hogy legyen azért, hogy méltóan szolgálja a polgárokat. Mivel e rendszer kiépítése ugyanolyan gondokat vet fel a környezô országokban, ennek megoldása akár közös kapocs is lehet.
Dr. Illés Zoltánt kérték fel arra a szervezôk, hogy vázolja Magyarország környezeti állapotát. A politikusnak az a dolga, hogy a környezetvédelem, tudomány, gazdaság és civil társadalom érdekeit egyeztetve találja meg legmegfelelôbb, kompromisszumos megoldásokat, ami nem könnyû – mondta a képviselô. A tudósoknak kell biztosítaniuk azokat az alapokat, amelyekre az építményt helyezik. A civil társadalomnak ebben a rendszerben az ellenôrzési lehetôséget, amolyan fékezô szerepet kell biztosítani. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországon az EU-elvárások folyamatában olyan hatalmas lépéseket tettünk, amelyekkel csökkent a távolság, akkor tévedünk – állapította meg dr. Illés Zoltán. Ma Magyarországon a döntéshozók nem látják át a környezetvédelem bonyolult kérdéskörét. Nem áll az ország rendelkezésére az a 3000 milliárd forint, amit az EU- tagságnak megfelelô környezetvédelmi jellegû beruházásokra lehetne fordítani. A gazdaságot irányítóknak is meg kell érteniük, hogy a környezetvédelmi intézkedések újabb munkahelyeket teremtenek, ami szociális gondok orvoslását is jelentené. A hulladékgazdálkodási törvénytervezet kidolgozása, az ügy komplexitása is arra következtet, hogy nem lehet egyszerûen kezelni a környezetvédelmet. A törvényeket egyeztetni kell a szomszédos országok között, hiszen ezáltal is támogathatjuk egymást az EU-csatlakozásban. A szelektív hulladékgyûjtés meghonosítása is EU-követelmény. Ezt a rendszert csakis állami támogatással lehet bevezetni olyan kötelezettségek körvonalazásával, amelyek minél több személyt vonhatnak be e foglalkozásba.
Kollegájának gondolatait folytatva Ladislav Ambros elmondta, hogy a Szlovák Köztársaságban már 1991-ben elfogadták a hulladékgazdálkodási törvényt, amely teret biztosít a nemzetközi együttmûködésre. A jogrendszer harmonizációja mellett Szlovákia hajlandó különbözô technológiák átadására, mi több ösztönzik azt is, hogy olyan hulladék-újrafeldolgozó, ártalmatalnító berendezéseket létesítsenek Szlovákiában, ahova más országokból is lehet majd a"nyersanyagot" szállítani. Szlovákia 1999-ben már megkötötte a kétoldalú egyezményt Magyarországgal a környezetvédelem területén folytatott együttmûködésrôl, nemsokára közös munkacsoportot hoznak létre, amelynek célja a nemzeti törvényalkotás jogharmonizációja lesz az EU elôírásaival, valamint együttmûködni ezen elôírások gyakorlati megvalósításában. Azon országok, melyek területén létrejött a Kárpátok- Eurorégió ratifikálták a bázeli megállapodást, amely az államhatáron keresztüli veszélyes hulladékok kezelésével, ártalmatlanításával foglalkozik. E megállapodás keretében Pozsonyban Közép- és Kelet-Európa részére regionális továbbképzô központot hoztak létre, ahol rendszeres oktatást szerveznek a veszélyes hulladékkezelésrôl. Ezek a területek konkrétumok, amelyekkel Szlovákia jelenleg hozzájárulhat a régió környezetvédelmének a fejlesztéséhez.
A két politikust követô felszólalók az elhangzott gondolatkört mélyítették el felszólalásaikban. Dr. Mánya Kristóf, Gyöngyös és környéke országgyûlési képviselôje, a Parlament egészségügyi bizottságának elnökeként elsôsorban a megelôzésre, a hulladékok feldolgozására, megsemmisítésére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: ahogy a környezetszennyezés nem ismer határokat, úgy a betegségeknek, a járványoknak sincsenek államhatárai és e két terület szorosan összefügg egymással. A politikusoknak tehát környezet -és egészségvédelem terén is meg kell keresniük a közös érdekeket. Dr. Hajdú György, a Budapesti Közterület-fenntartó Rt. vezérigazgatója elsôsorban az ISWA, a nemzetközi köztisztasági szervezet nevében szólalt fel és említette meg, hogy sehol a világon nem tudták még a legmegfelelôbben rendezni a hulladékgazdálkodást és a szervezet magyar tagozatának elnöke is keresi azokat a megoldásokat, amelyek alkalmazásával tagjaik megfeleljenek a lakosok elvárásainak.
Dr. Szabó Lajos a vendéglátó fôiskola nevében a mezôgazdasági szakképzés fontosságát emelte ki hozzászólásában. A jövô gazdasági mérnökei magasfokú környezetvédelmi képzéssel kell rendelkezzenek, mert csak így járulhatnak hozzá a fenntartható mezôgazdálkodási rendszer kiépítéséhez. Nagy György, a magyarországi Köztisztasági Egyesület elnöke e tanácskozás szükségességét egy másik hasonló konferencia eredményességével igazolta. Elmondta, hogy Gyergyószentmiklóson szerveztek a hulladékimporttal kapcsolatos találkozót, aminek köszönhetôen hozzájárultak az erre vonatkozó romániai törvénytervezet kidolgozásához. A köszöntôk sorát Iványi Zsolt, a gyöngyösi Városgondozási Rt. igazgatója zárta azzal a gondolattal, hogy a demokrácia egyik követelménye az állampolgárok környezeti biztonsága. Ezt az érdeket kell hogy szolgálják a régió bármely országában levô kollegái. E tanácskozás pedig egy olyan kommunikációs csatorna lehet, ahol bárki megtalálhatja a saját hullámsávját.
Különbségek az elmélet és a valóság között
A találkozó messzemenôen értékes és átfogó elôadását dr. Láng István akadémikus tartotta A környezetvédelem mint globális probléma címmel. A professzor rövid környezetvédelmi történelmi bevezetô után, nagyon sok adattal igazolva részletesen ismertette a környezetvédelem globális problémáit: a világ népesedésének növekedését, a szegénység fokozódását, a légköri szennyezôdést, a természeti erôforrások kimerülését, a vízkészletek szennyezôdését, az erdôfelületek csökkenését és a biodiverzitás sérülését. Az aggasztó adatok a környezetvédelemért elkötelezett szakemberek munkáját sürgetik, ösztönzik, tôlük függ, hogy a megjósolt gazdasági, környezeti világkrízis ne fenyegesse az emberiség létét – vélte az akadémikus. (Sz.m.: Az elôadást részletesen, sorozatban a Csak egy Földünk van címû oldalunkban közöljük.)
Dr. Bándi Gyula környezetvédelmi jogász a hulladékokra vonatkozó EU jogi szabályozási rendszert vázolta fel a hallgatóságnak. Elôadásából megtudhattuk, hogy az EU elsôsorban un. direktívákat határoz meg, amelyeknek meg kell felelniük a csatlakozni kívánó országoknak, ehhez az utat ki-ki maga kell hogy megtalálja. A jogalkotóknak ez a legnehezebb feladat: hiszen pontosan meg kell határozzák azokat a prioritásokat, általános érvényû elvárásokat, amelyek alapján kezelik, tervezik, illetve engedélyezik a környezetvédelmi, esetünkben hulladékgazdálkodási tevékenységet. Ezenkívül világosan átlátható rendszere kell hogy legyen a környezeti tényezôk (vagy az ezzel foglalkozó cégek) nyilvántartásáról, a tájékoztatásról és nem utolsósorban a hatósági ellenôrzésrôl. De mindennél fontosabb a felelôsség alkalmazásának a lehetôsége, ami a kötelezettség- vállalásban, ennek betartásában nyilvánul meg.
Dr. Biacs Tamásné, a Környezetvédelmi Minisztérium fôosztályvezetôje a magyarországi hulladékgazdálkodásról tartott elôadásának adathalmazáról lejegyezhettük, hogy e kis országban évente 80 – 100 millió tonna hulladék keletkezik, ezeknek 80 százalékát szervezetten begyûjtik, a többi illegális lerakókba kerül. Az átlagos szemétdíj e szolgáltatásért 2000 forint körül van, 800 forinttal kevesebb mint a reális értéke, ami azt jelenti, hogy ezt az összeget más forrásból kell pótolják a helyi önkormányzatok. A nyilvántartott mintegy 2700 – 2800 lerakó közül mindössze 30 százalék felel meg a korszerû ( EU-kompatibilis ) mûszaki feltételeknek. A felzárkózást csakis EU-támogatással lehet elérni e téren. Erre az EU már felajánlotta a Comp 99 elnevezésû programját, amely keretében a Landfield nevû projekt révén 6 millió eurós támogatást ígért. Vidékfejlesztésre lehet az EU ISPA alapjából is pénzt igényelni. E gyakorlati beruházásokkal párhuzamosan kell a törvényeket egyeztetni. Az EU egyik feltétele, hogy csakis regionális terveket támogat. Ezenkívül minél elôbb ki kell dolgozni a hulladékgazdálkodási törvényt, amely minôsíti a hulladékot. Ennek értelmében be lehet vezetni a szelektív gyûjtés kötelezettségét is, mi több oktatását a nemzeti tantervbe. De még ez koránt sem elegendô ahhoz, hogy Magyarország megfeleljen az EU- elvárásoknak. Szakterületenként összesen mintegy 35 szabályozást kell átfésülniük a magyarországi törvényalkotóknak, amelyekben a gyártói felelôsségnek, a szennyezés megelôzésének, a hulladék újrahasznosításának, ártalmatlanításának az elvei az elsôdlegesek.
A plenáris ülés elôadásait dr. Nagy Erzsébet, a Belügyminisztérium Önkormányzati Gazdasági Fôosztályának szakfôtanácsosa zárta, aki a környezetvédelmi jellegû beruházások pénzügyi forrásait jelölte meg. Elmondta, hogy hulladéktárolók építésére és korszerûsítésére az önkormányzatok csakis célpályázatok révén kaphatnak pénzt. Központi pénzforrásokból a városgondozási társaságoknak üzemeltetési támogatást nyújtanak, ami köbméterenként mintegy 180 forint. A decentralizált pénzkeretekbôl területfejlesztésre igényelhetnek pénzt az önkormányzatok. Ebben az esetben is a megye igényéhez igazodva, mintegy 10-15 százalékot kaphatnak meg a helyi önkormányzatok, a beruházások többi részét nemzetközi forrásokból kell biztosítani. 2000 január 1-tôl Magyarország az vidékfejlesztési támogatásra ISPA alapokból 44 millió eurót kap. A Belügyminisztérium csak az 5 millió eurót meghaladó beruházásra teremthet pénzkeretet, de csak céltámogatásra. Ez azt jelenti, hogy az igények többségében alapos megvalósíthatósági tanulmány alapján, 20.000 fôt meghaladó településnek 70 százalékban a szennyvízhálózatra, 30 százalékban a hulladéktelepek gépeire, átrakódó állomások építésére szánhat pénzt a minisztérium. Így tehát – tehetnénk hozzá – Magyarországon is a pénzhiány okozza a legnagyobb gondot a környezetvédelmi jellegû beruházások megvalósításában.
Terítéken a hulladéklerakók létesítese, az újrahasznosítás, illetve a szemétégetés
A konferencia hátralevô felében a résztvevôk külön-külön két-két szekcióülésen hallgathattak meg elôadásokat. Az egyikben a hulladék elhelyezésérôl és ártalmatlanításáról, míg a másikban a hulladékok hasznosításáról esett szó. Az elôbbiben inkább szakmai, mûszaki megoldásokat kerestek a szilárd hulladéklerakók létesítésrôl, üzemeltetésérôl, az eleveniszapos rendszer kiépítésérôl a szennyvíztisztításban, valamint a minôségügyi és környezetközpontú irányítási rendszerek szerepérôl a szolgáltatóknál. Karácsony Erdei László, a marosvásárhelyi Salubriserv Rt. vezérigazgatója átfogó képet nyújtott a romániai hulladékkezelésrôl, illetve azokról a tervekrôl, megoldásokkról, amelyekkel országunk felzárkózhat az európai normákhoz. A második szekciót választók megismerkedhettek az integrált hulladékgazdálkodási rendszerrel, valamint a társított csomagoló, és az építôanyagok újrahasznosításával. Szó esett még a hulladékégetésrôl, a biogáz- termelésrôl és a komposztálásról. Sajnos csak a magyarországi gyakorlatba tekinthettünk be, ugyanis a romániai helyzetképen kívül nem hallhattunk hasonló ismertetôt a jelenlevô szlovák, szlovén, illetve jugoszláv szakemberektôl. E hiányosságot pótolandó: – a konferenciát záró sajtótájékoztatón a szervezôk megígérték, hogy a II. Kárpátok-Eurorégió környezetvédelmi konferenciát még konkrétabb szakmai körökben tevékenykedôknek szervezik és gondjuk lesz , hogy az érintett országokból is legyenek majd elôadók.
A konferencia szakmai programjaként a résztvevôk március 3-án ellátogathattak a Dunakeszin létesített budapesti hulladéklerakóhoz és a Fôvárosi Hulladékhasznosító Mûhöz (sz.m.: szemétégetô) , illetve egy szûkebb csoport felkereshette a sajókazai harmadosztályú veszélyes hulladéklerakót, valamint a miskolci hulladékátrakó állomást.
Karácsony Erdei László a tanácskozás után itthon a következôket nyilatkozta lapunknak:
– Romániai cégeknek, így a marosvásárhelyi Salubriservnek voltak ugyan korábban is kapcsolatai hasonló magyarországi cégekkel, azonban ez a konferencia hivatalos keretet is teremtett arra, hogy szervezetten cseréljük ki tapasztalatainkat. Magyarország a hulladékgazdálkodás terén jogilag, szervezettségben és felszereltségben sokkal fejlettebb, mint Románia, van mit tanulnunk az ottani kollegáktól. Mi kell vigyázzunk, hogy ne kövessük el azokat a hibákat mind a törvényalkotásban, mind a gyakorlatban, amelyeket a magyarországiak atapasztaltak. Ugyanakkor az ilyen találkozók által jobban megismerhetjük azokat a lehetôségeket, amelyekkel európai uniós pénzalapokra pályázhatunk. A fejlôdési stratégiánkba már most beépíthetjük mindazt, amit tôlünk nyugatabbra már megvalósítottak. A Kárpátok-Eurorégió konferenciának akkor látom igazán az értelmét, ha romániai szakmai szervezetek, például az Országos Község és Lakásgazdálkodási Munkáltatók Szakszövetsége keretében mûködô Városi Köztisztasági, Higiéniai és Környezetvédelmi Bizottság is bekapcsolódnának e rendezvénybe, hogy ezáltal is egyre célirányosabb információkat cserélhessenek ki a régióban levô hasonló szervezetekkel. Az ilyen jellegû határokon átnyúló regionális, ugyanakkor szakmai szövetségeknek kell fölvállalniuk azt a jogharmonizációs szerepet, hatáskört, amellyel a törvényalkotókat a gyakorlathoz közel álló, az adott országban levô helyzetnek leginkább megfelelô döntéshozatalra ösztönzik az Európai Unió normáinak és követelményeinek a szellemében. Csak így léphetünk közösen az integráció útján.
Pénteken a Környezetvédelmi Hivatal protokolltermében került sor a közelgõ Föld Napja tiszteletére szervezett rendezvények közül az elsõre, a "Maros megye természetvédelmi területei – jelen és jövõ" címû szakértõi vitára. A Rhododendron kezdeményezése elõkészíti az idén az állami intézmények és a nemkormányzati szervezetek által közösen ünneplendõ Föld-napi rendezvényeket.
Sajnos a vitára meghívott, érintett állami intézmények közül csak a megyei tanács, a környezetvédelmi hivatal és a vízügyi igazgatóság képviseltette magát, ugyanakkor a számos védett területet adminisztráló Romsilvától és a megyei múzeum elvileg ezekkel a területekkel foglalkozó szakosztályáról senki sem volt jelen.
A jégtörõnek szánt találkozó – e témában ugyanis eleddig nem találkoztak kormányzati és nemkormányzati szervek –, nélkülük sem volt hiábavaló, hiszen a jelenlegi állapotok számbavételén és a jövõre vonatkozó tervek elõkészítésén túl, egy igen eredményes együttmûködés kezdete lehet. A cél a veszélynek kitett területek védelmének erõsítése, a felmerülõ problémák orvoslása, illetve további veszélyeztetett területek azonosítása és azok felvétele a védettek közé. Erre azért van szükség, mert készülõben van az országos területrendezési tervvel együtt a megyei is, amely az egyes helységek általános fejlesztési tervét döntõen befolyásolhatja, és amelynek a védett területeket megkülönböztetett módon kell kezelnie. A találkozót aktuálisabbá teszi, hogy az erdõk visszaigénylésekor már jó volna figyelembe venni a környezetvédõk szempontjait és a veszélyeztetett fajokat magába foglaló erdõrészeket már eleve nem kellene visszaszolgáltatni.
Ráadásul a védett területekre vonatkozó törvény megjelenése – bár a környezetvédelmi minisztérium ígéretet tett arra, hogy idén az elsõ kihirdetett törvények közt lesz – késik. A megyei tanács erre vonatkozó határozatai is elavultnak számítanak már.
A részt vevõ nemkormányzati szervezetek: a házigazda Rhododendron, a Focus Öco Center, a Milvus, a Perpetuum Mobile és a Pro Biciclo Urbo szerepe igen fontos. Számukra is körvonalazódtak a tennivalók: õk vállalhatják ugyanis a rezervátumokra vonatkozó ismeretek terjesztését, az esetleges károkról is idejében értesülhetnek, ugyanakkor a különbözõ erre vonatkozó döntéseket kedvezõen befolyásolhatják.
Idõszerû továbbá a területek már létezõ menedzsment tervének a felújítása és legfõképpen a gyakorlatba ültetése.
Jelenleg 14 védettnek nyilvánított terület létezik Maros megyében, amelyeknek összterülete 21128 hektár. Közülük a legfontosabbak a Kelemen-havasok, a Felsõ-Maros völgye Déda és Maroshévíz között. Területre sokkal kisebbek, ám látványosságaik miatt ismertebbek a Görgény- völgyi nárciszmezõ, a mezõzáhi keleti bazsarózsa rezervátum, a faragói tó, a görgényoroszfalusi Mocsár erdõ, a disznajói kockás liliomok rezervátuma
Kevésbé látványosak, de védettek a laposnyai hangszerfenyõk, a segesvár melletti bolyhos tölgyek, a szabédi erdõ növényei, valamint az erdõszentgyörgyi lavszany fenyõk.
Gondok mindenhol vannak, még ha területenként változnak is, közös vonásuk, hogy pénzzel lehetne segíteni rajtuk. Mindenesetre a pénteki megbeszélésen sok minden tisztázódott és megfogalmazódott néhány sürgõs tennivaló is. Reméljük, a szavakat rövidesen tettek követik.
Tegnap délelõtt a megyeháza kistermében ülésezett a katasztrófavédelmi megyei bizottság. A szombaton összesített adatok szerint a megyében több mint kétezer hektárnyi terület került víz alá a múlt heti áradások következtében, amelyek húsz helységben 154 hajlékot, és 158 háztáji gazdaságot károsítottak. Pontos kárfelmérés egyelõre még nem készült, mivel még jelentõs területek vannak víz alatt, és nem tudni, ennek mekkora hányada a megmûvelt terület. A bizottság elhatározta, a lehetõ legrövidebb idõ alatt fel kell mérni a keletkezett károkat, le kell szögezni a további árvízvédelmi tennivalókat, és közbe kell lépni a központi hatóságoknál annak érdekében, hogy az árvízvédelmi szemszögbõl szükséges beruházási munkálatokra a központi költségvetésbõl, vagy külföldi forrásokból sikerüljön pénzt szerezni.
Bár a múlt heti árhullám szerencsére nem okozott nagyobb károkat a helységekben, az árvízveszély nem szûnt meg. A dombvidékeken még mindig akkora az el nem olvadt hó mennyisége, hogy további csapadékhullással is számolva egy hirtelen olvadás az ülésen elnöklõ prefektus szerint még az 1970-es emlékezetes árvíznél is nagyobb csapást okozhat. A múlt héten fõleg a kisebb patakok okoztak bajt, ami a bizottság megállapítása szerint jórészt a kitakarítatlan árkok miatt történt. Ezért felkérték az országos, és megyei rangú utak kezelésével megbízott intézmények jelenlévõ képviselõit, hogy a hatáskörükbe tartozó utak mentén mérjék fel az árkok állapotát és intézkedjenek ezek kitakarításáról.
Mindössze tíz községi tanács küldte el a megyei bizottsághoz a felújított helyi árvízvédelmi terveket. Ezeket az iratcsomókat ötévenként kell felújítaniuk az önkormányzatoknak. A bizottság tegnapi ülésén határozatot hoztak, amelyben tíznapos határidõt adtak az önkormányzatoknak a tervek felújítására, és úgyszintén elrendelték, hogy valamennyi községben ki kell takarítani az árkokat. Emellett fel kell újítani a községekben összeállított, az árvízveszély esetén igénybe vehetõ eszközökrõl készített jegyzékeket is, amelyek a polgári védelmi parancsnokság képviselõje szerint sok esetben túlzó, valótlan adatokat tartalmaznak. Mindezekrõl körlevélben is értesítik majd az önkormányzatokat.
Másnap, pénteken, 19-én indultunk Argentínába, Buenos Airesbe. A szállítás persze repülõvel történt (a távolság közel 1500 km), a gépen azon elmélkedtem, hogy miben különbözik a látott két brazil város. Arra a következtetésre jutottam, hogy amit keservesen verejtékezve, kemény munkával Sao Paulóban megtermelnek, annak ellenértékét Rióban nagyvonalúan elköltik az emberek.
Buenos Aires egész más arculatát mutatta minden eddig látott dél-amerikai városhoz képest. Civilizált, tiszta, a közbiztonság jó, valahogy sokkal nagyobb lelki nyugalomnak örvendtünk, mint az elmúlt héten. A "kötelezõ" látnivalókat persze megtekintettük, mint pl. a Recoleta, párizsias stílusú negyedet, San Telmót, amely egy régi település számos mûeml&eacut