|
LII. évfolyam 57. (14413) |
2000. március 9., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Március 1-jétôl visszaminôsült a Maros megyei Állami Vagyonalap. Igazgatóságból egyszerû területi kirendeltséggé változott, mely a brassói igazgatóság felügyelete alá tartozik. Az esemény az Isrescu-kormány által elrendelt intézkedések sorába tartozik, amely a bürokratikus személyzetet hivatott csökkenteni.
Az új felépítésben, minden két megyében mûködik majd egy-egy ÁVA- igazgatóság, a többi egyszerû területi kirendeltséggé változik, minden ezzel járó kellemetlenséggel, mint például a személyzetcsökkentés és bizonyos jogosítványok megvonása. A visszaminôsítéssel egy idôben távozott a megyei ÁVA élérôl Doru Mihai Opriïcan, aki három éve irányította tájainkon a magánosítást, s aki zokon véve az intézkedést, önként tért vissza elôzô munkahelyére az Azomureï vegyipari kombinátba, ahol az igazgatótanács alelnöki tisztét tölti majd be. Vele együtt távozott az eredeti tizenkét fôs személyzetbôl – állásuk megszûnése miatt – további három személy.
Az új felállásban a kirendeltség vezetését Mihai Ovidiu Popa vette át, a maradék mintegy 25 ÁVA-tulajdonban maradt cég privatizálásának feladatával. Pénteken egy brassói tanácskozáson azokat a kérdéseket fogalmazták meg és továbbították a bukaresti központ irányába, amelyeket ez a szervezési mód felvet. A területi kirendeltségeknek ugyanis sem könyvelôje, sem bankszámlája nincs, így a tevékenység irányítása több nehézségbe ütközik. A végkövetkeztetés mégis az, hogy az alapvetô tevékenységet tekintve kevés dolog változik. A magánosítási versenytárgyalásokhoz szükséges feladatfüzetek összeállítása, a versenytárgyalások megszervezése, a szerzôdés szövegének megfogalmazása továbbra is helyben történik. A leglátványosabb változás az, hogy a magánosítási szerzôdés aláírására már Brassóba kell utazniuk az érdekelteknek. Ugyancsak a brassói igazgatóság bankszámláján keresztül történik minden privatizációval kapcsolatos pénzforgalom is.
Az új felállású csapatnak ideje sem volt feladatainak számbavételére, s márciusban máris két sikeres árverést sikerült lebonyolítania. Elsején a segesvári Nicovala, 7-én a húsfeldolgozó vállalat került eladásra.
Furcsaságok is kísérik az átállást. Így például a kirendeltségnek megmaradt a birtokában a személygépkocsi, de a sofôrnek megszûnt az állása. A gyakorinak ígérkezô brassói kiszállásokon tehát a kirendeltség vezetôje – magad uram, ha szolgád nincsen! – saját maga kénytelen az autó vezetését felvállani, ami heti egy-két utat is jelenthet Persze elôbb-utóbb ez a másodlagos gond is megoldást nyer, de jól mutatja, hogy néha bizonyos döntések esetében milyen átgondolatlanul határoznak.
Az egészségügyi minisztériumban 14.500 állás részesül költségvetési finanszírozásban, az elbocsátandó alkalmazottak száma pedig 1.722 – nyilatkozta a Rompresnek Teodor Negru, az egészségügyi tárca költségvetési ügyosztályvezetôje.
Mindaddig, míg az egészségügyi minisztérium meg nem kapja a költségvetési juttatásokat, nem eszközölhet személyzetcsökkentést – pontosított Negru, hozzáfûzve, felkérték Isarescu kormányfôt, hogy az egészségügyi tárca határozhassa meg az elbocsátandó alkalmazottak számát. Elmondta, hogy meneszteni a nyugdíjkorhatár elôtt álló, a nyugdíjas és a fél mûszakot vállaló alkalmazottakat fogják, továbbá befagyasztják a fizetéseket.
Mugur Isarescu miniszterelnök kedden úgy nyilatkozott: Románia középtávú gazdasági stratégiájáért senkit sem fog szerzôi jog megilletni, minthogy e dokumentum az ország minden egyes politikai és gazdasági erejének konszenzusával jött létre.
A stratégia megalapozásával foglalkozó bizottság tagjaival Snagovon történt találkozóján a miniszterelnök kiemelte: "A stratégia megvitatásakor közös elképzelésre kell jutni a gazdaság következô évekbeli alakulását illetôen". Snagovon kedden a nemzetgazdasági fejlesztés stratégiai fontosságú célkitûzéseirôl és ágazatáról szoló fejezet került vitára.
A miniszterelnök nézete szerint a stratégiát úgy kell összeállítani, hogy a kidolgozásán részt vevôk mindegyike fellelje benne a gazdaság talpraállítását illetô elképzeléseit.
A megbeszéléseken kiemelték: Romániának a gazdasági elsôbbségek pontos körvonalazására van szüksége. Ezek közé sorolták a mezôgazdaságot, a turizmust, a szállítási és építészeti szolgáltatásokat, az infrastruktúrát, az alkalmazott szoftvert és a felsorolt ágazatokbeli kutatást.
A stratégia megalapozásával foglalkozó bizottság tagjai egybehangzóan úgy ítélték, a gazdasági növekedés mellett a stratégiának szem elôtt kell tartania az életszínvonal és az életminôség javulását, a középosztály kialakítását és a szegénység leküzdését, valamint a tartományok közötti fejlôdési különbségek elsimítását is.
A Spiru Haret független oktatási szakszervezeti szövetséghez tartozó nem didaktikai személyzet eltökélt újranyitni a munkakonfliktust, általános sztrájk kirobbantása és a tevékenység teljes beszüntetése révén.
Közleményében a Spiru Haret szakszervezeti szövetség mély elégedetlenségét fejezi ki az oktatási tárcának a kisegítô személyzethez való közömbös viszonyulásával szemben. A szövetség megítélése szerint a nemrég felfüggesztett általános sztrájk nyomán a kisegítô személyzetnek kétszeres jogfosztásban volt része: elôször is azáltal, hogy béreiket befagyasztották, másodszor pedig a tervezett elbocsátások révén.
– Kérjük az oktatási tárcától a tanügy reprezentatív szakszervezeteivel való tárgyalások mielôbbi megkezdését, a nem didaktikai személyzet helyzetének megoldása végett – áll végezetül a közleményben.
Szeretnénk hinni, hogy a tegnap valamennyi nôt felköszöntötték szeretteik,barátaik, kollégáik. Akár egy szál virággal, akár szívbôl jövô jókívánsággal. A tûzoltók és rendôrök azonban mindenképpen gondoltak a szebbik nem képviselôire.
A reggeli órákban Vermesanu Petru ôrnagy, a Maros megyei Horea tûzoltócsoport sajtószóvivôje, Despina Ioan katonai mester és Kiss István sorkatona egy szál fréziával, üdvözlôlappal lepte meg az alakulat elôtt elhaladó hölgyeket. Micu Liviu ezredes-parancsnok kezdeményezésére szervezték a nônapi meglepetést. A szomszédban levô piacra igyekvô nôk, háziasszonyok röpke fél óra alatt mind a száz virágszálat elvitték. "Teljes szívünkbôl nyújtjuk át ezen szerény figyelmességet a szebbik nem képviselôinek. Akik tulajdonképpen anyák, feleségek, s kétségtelenül nagy szerepük van a gyerekek nevelésében, abban, hogy minél kevesebb tûz keletkezzen" – nyilatkozta lapunknak az ôrnagy.
Ezzel párhuzamosan a fôtéren, az Ismeretlen Katona szobra elôtt a megyei rendôrfelügyelôség közlekedési osztályának rendôrei, valamint az ACR megyei kirendeltségének képviselôi köszöntötték a gépkocsivezetônôket. Toma Zenovica, az ACR igazgatója ötven szál szekfût, valamint a vásárhelyi BIO-EEL Kft. által felajánlott piperecikkeket és üdvözlôlapokat ajándékoztak. Murzea Virgil alezredes, a közlekedési osztály tisztje, Câmpean Tomica fôtörzsôrmester és Andone Marius ôrmester kétszáz szekfût és háromszáz üdvözlôlapot nyújtott át a nôknek a kormánynál ülô kölgyeknek. Nem kicsi volt a szorongás a biztonsági öv nélkül, esetleg figyelmetlenül kormányzó vezetôk között, amikor a rendôrök megálljt intettek. Ám annál nagyobb volt a megkönnyebbülés, amikor büntetés helyett ajándékot kaptak. Murzea Virgil rámutatott: hasonló tevékenység folyt a tegnap a megye valamennyi városában, összesen 25 közlekedési rendôrt vezényeltek ki az utcákra kellemes meglepetést szerezni.
Az Európai Uniót es testületeinek és döntési rendszerének megreformálására indult tárgyalássorozat három találkozó után még a kezdeti szakaszban tart, és a változásoknak még a körvonalai sem rajzolódnak ki – derült ki a keddi megbeszélés után tartott sajtóértekezleten.
Az elnöklô Seixas da Costa portugál államtitkár elmondta, hogy a tagországok egyelôre nem fedték fel kártyáikat, így arra lehet számítani, hogy a portugál elnökség fél éve alatt jó esetben is csak a fôbb kérdések megoldásának alternatívái rajzolódnak majd ki.
Az Európai Unió a decemberi helsinki csúcsértekezleten úgy határozott, hogy idén módosítani kell az EU döntéshozatali rendszerét. Az egyhangú határozatok és a velük járó vétójog helyett minél több kérdésben minôsített többséggel kell határozatokat hozni, és felül kell vizsgálni az országok szavazati súlyarányát is. Harmadik fô feladatként módosítani kell az Európai Bizottság, az EU javaslattevô és végrehajtó szerve összetételét és nemzeti arányait, mert az újabb tagok csatlakozásával az eddigi mûködési rendszer teljesen megfeneklik. A kormányközi konferenciát a helsinki határozat szerint egy év alatt, tehát idén be kell fejezni.
Ennek során felmerül az alapító szerzôdés módosítása, az Európai Parlament mai arányainak és szerepének módosítása, a tervezett európai emberi jogi charta beillesztése a szerzôdésbe, olyan lehetôség kialakítása, hogy bizonyos integrációs lépésekben csak a tagok egy része vesz részt, míg mások nem, amire már van példa a közös pénzrendszer létrehozásával.
Seixas da Costa elmondta, hogy a keddi ülésen szinte minden téma szóba került, de például a minôsített többségi döntések ügyében nem akadt olyan javasolt pont, amellyel szemben legalább egy országnak ne lett volna ellenvetése. London az adózás kérdésében nem akarja elviselni, hogy leszavazzák, más ország másban. Kényes, hatalmi kérdésekrôl, a nemzeti szuverenitás újabb elemeinek feladásárôl folyik a vita, ezért várhatóan csak az év végén alakulnak ki az egyezségek, vélekedett a portugál politikus.
Az EU szerveinek feltétlenül hatékonyabban kell mûködniük, de csak olyan változásokat lehet hozni, amelyeket minden tagország elfogad, mert ha csak egyetlen országban is elutasítja a parlament a reformok ratifikálását, megakadhat miatta a bôvítés folyamata is – emlékeztetett Seixas da Costa, aki befejezésül közölte, hogy a portugál elnökség új javaslatokkal igyekszik elôrelendíteni a tárgyalásokat.
A Természetvédelmi Világalap "lefújja a riadót"
Mintegy öt héttel a romániai ciánszennyezôdés után a Természetvédelmi Világalap (WWF) részben "lefújta a riadót": a szervezet Duna- titkársága szerint az ökológiailag érzékeny Duna-deltára a ciánszennyezés hatása nem volt jelentôs.
A Berliner Morgenpostnak nyilatkozva a szervezet szóvivôje, Claire Thilo elmondta: a ciánkoncentráció a Fekete-tengerig tartó 1950 kilométeres folyószakasznak már a felén annyira mérséklôdött, hogy az ivóvíz-ellátást tekintve a szennyezés helyétôl ezer kilométerre le lehetett fújni a ciánriadót.
Továbbra is kritikus azonban a helyzet a veszélyes nehézfémek – ólom, arzén, kadmium, illetve a higany – esetében, amelyek a folyó altalajában és a part mentén koncentrálódnak – hangsúlyozta a szóvivô .
A WWF ezért követeli a károk pontos felderítését és felszámolását, a Szamos, a Tisza és a Duna szennyezettségi szintjének hosszabb ideig való dokumentálását, a Duna árterülete természetes állapotának visszaállítását, átfogó válságkezelést a Duna-Kárpátok térségében, továbbá javaslatokat vár az ipari és mezôgazdasági károsanyag bevitel megszüntetésére.
Három évvel az Európai Unió csúcsértekezletének ajánlása után a nôk még igen szerény mértékben vesznek részt a tagországok kormányaiban, parlamentjeiben és fontos döntéshozó apparátusaiban.
A lehangoló jelentést a nemzetközi nônap elôestéjén adta ki az Európai Bizottság. Az adatok szerint a 15 EU-ország kormányaiban összesítve a miniszterek alig egynegyede nô, pontosan 24,5 százalék. A parlamentekben még rosszabb a helyzet, a honanyák aránya csak 22,5 százalékot ér el.
Ráadásul nagy különbségek tarkítják a helyzetet, hiszen míg a svéd kormányban már többségben vannak a nôk 52,6 százalékkal, a görög parlamentben alig 6,3 százalék a honanyák aránya. Belgium és Németország hiába írja elô, hogy a parlamenti bizottságokban legalább egyharmad legyen a nôk aránya, meg sem közelítik ezt a célt.
A bizottság jelentése újult erôfeszítésekre buzdítja a tagországokat a nemi egyenlôség megteremtése érdekében.
Határon átnyúló hatékony együttmûködést szeretne megvalósítani Hajdú-Bihar megye a magyar és a román területek között – jelentette be keddi, debreceni sajtótájékoztatóján Virág László, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyûlés alelnöke.
Elmondta: a megye jelenleg szünetelteti tagságát és részvételét az 1993-ban megalakult Kárpátok- Eurórégióban.
Véleménye szerint az öt ország határ menti területeit tömörítô interregionális együttmûködés eddigi tevékenysége nem sok eredményt hozott. Példaként említette, hogy még mindig nincs a szervezetnek mûködési szabályzata, s nem szabályozott például a delegálások rendje, a bizottságok mûködése.
Ezen túlmenôen – hangsúlyozta az alelnök – a brüsszeli Európai Bizottságtól olyan ösztönzést kaptak, amely egy EU által is jobban támogatható magyar-román kishatár menti régió megalakítására ösztönzi ôket.
Virág László közölte: informális csatornákon már felvették a kapcsolatot az RMDSZ Szatmár megyei országgyûlési képviselôjével, aki kormányzati támogatás megszerzését ígérte a tervezett kisrégióhoz.
Ennek birtokában veszik fel a kapcsolatot leendô partnereikkel, hogy szándékaik szerint még ebben az évben megalakulhasson a magyarországi Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg, illetve a romániai Bihar és Szatmár megyék alkotta magyar-román határ menti kisrégió – mondta keddi sajtótájékoztatóján Virág László.
E témával kapcsolatban nyilatkozatot juttatott el az MTI debreceni tudósítójához Székelyhidi Ágoston.
Az MDF Hajdú-Bihar megyei elnöke – egyúttal az Erdélyi Szövetség elnöke – ebben kijelenti: támogatják a történelmi Partiumon belüli nemzetközi kisrégió elsôbbségét. A határon innen Debrecen és Nyíregyháza, a határon túl Nagyvárad és Szatmárnémeti vonzáskörzetében évszázadok alatt természetes, sokoldalú kapcsolatrendszer alakult ki, amit csak az erôszakos korlátozás vetett vissza.
A nyilatkozat szerint most az európai uniós keretben megszerezhetô új erôforrások a helyi sajátosságok kibontakoztatását ígérik.
A külügyminisztérium vezetése pártpolitikai okokból meghiúsította a holland védelmi miniszter hivatalos bukaresti látogatását – jelentette be közleményben a védelmi minisztérium.
A védelmi minisztérium szerint a külügyminisztérium – a védelmi miniszterrel és az államfôvel folytatott konzultációk nélkül – Románia hollandia nagykövetén keresztül tudatta Frank de Graave holland védelmi miniszterrel, hogy a román fél kéri március 7-9. között tervezett hivatalos romániai látogatásának késôbbre halasztását.
A védelmi minisztérium errôl a lépésrôl csak március 6-án szerzett tudomást a bukaresti holland nagykövetség katonai attaséjától. A látogatás elhalasztásáról a külügyminisztérium az államfôt sem értesítette, holott Románia elnökének döntô szerepe van az ország külkapcsolataiban – hangsúlyozta a közlemény.
A közlemény szerint a külügyminisztérium meghiúsította Victor Babiuc védelmi miniszter február 27. és március 2. közöttre tervezett indiai látogatását. Románia londoni nagykövetségének sajtóattaséja pedig teljesen megalapozatlan híreket terjesztett londoni diplomáciai és sajtókörökben arról, miért lépett ki Victor Babiuc védelmi miniszter a Demokrata Pártból.
Victor Babiuc február 16-án jelentette be, hogy kilép a Demokrata Pártból (PD), amelynek addig alelnöke volt. Bejelentésével egy idôben jelezte, hogy kész távozni a védelmi minisztérium élérôl is, de ez eddig nem történt meg, s a kormánykoalíción belül folyó vita most már az ország nemzetközi kapcsolataira is kihat.
A külügyminisztérium élén Petre Roman, a PD elnöke áll. A PD már bejelentette, hogy koalíciós együttmûködését a törvényhozásban a minimálisra csökkenti, ha a partnerek nem járulnak hozzá, hogy a koalíciós megállapodásnak megfelelôen a védelmi minisztérium élére ismét a párt egyik politikusa kerüljön. A PD eldöntötte, hogy Babiuc helyére Sorin Frunzaverde volt környezetvédelmi minisztert jelöli.
A harmadik hete tartó koalíciós viszály az elmúlt napokban már megoldódni látszott. A védelmi minisztérium mostani közleménye viszont súlyos koalíciós válságot vetít elôre és nem marad nemzetközi következmények nélkül sem, hiszen a nemzetközi diplomáciai gyakorlatban alighanem példa nélkül áll, hogy egy ország védelmi minisztériuma nyilvánosságra hozza azt a jegyzéket, amelyet egy ott szolgáló külföldi katonai attasétól kapott.
Román álláspont a kettôs állampolgárságról
Az érvényben lévô román jogszabályok elismerik a kettôs állampolgárságot – jelentette ki Nicolae Ionel, a belügyminisztérium útlevélosztályának vezetôje a közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában. A belügyi illetékes azzal kapcsolatban nyilatkozott a rádiónak, hogy a Moldovai Köztársaság hivatalosan magyarázatot kért Bukaresttôl, miért folyamodhatnak a román állampolgárság visszaállításáért a moldovai állampolgárok Romániában.
Nicolae Ionel elmondta: az érvényben lévô román törvények értelmében azok a külföldi állampolgárok, akik korábban román állampolgársággal rendelkeztek, de idôközben különbözô okokból kifolyólag elvesztették azt, kérhetik román állampolgárságuk visszaállítását, még akkor is, ha más állampolgársággal rendelkeznek és nem Romániában van az állandó lakhelyük.
A belügyi illetékes szerint a Moldovai Köztársaság szuverén joga, hogy elismeri, vagy sem a kettôs állampolgárságot, de mindeddig nem született semmilyen egyezmény Románia és a Moldovai Köztársaság között, amely rendelkezne a kettôs állampolgárság megelôzésérôl vagy elkerülésérôl.
A moldovai külügyminisztérium kedden zavarba ejtônek és gyanút ébresztônek minôsítette azt, hogy a román hatóságok az ország törvényeinek megsértésére ösztönzik a moldovai állampolgárokat, s ezért magyarázatot kért Bukaresttôl. A román belügyminisztérium kifogásolt döntése alapján március 15-tôl a moldovai állampolgárok nyolc romániai megye idegenrendészeti hivatalánál közvetlenül benyújthatják majd a román állampolgárság visszaállítására vonatkozó kérelmüket.
A román rádió szerint annak ellenére, hogy a Moldovai Köztársaságban nem ismerik el a kettôs állampolgárságot, 300 ezer moldovai állampolgárnak már van román állampolgársága, további 100 ezer pedig orosz állampolgársággal is rendelkezik a moldovai mellett.
Ezzel egy idôben a külügyminisztérium "elsietettnek és alaptalannak" nevezte Petre Lucinschi moldovai államfô reagálását Petre Roman román külügyminiszter Moldovával kapcsolatos kijelentései miatt. Lucinschi azt kifogásolta, hogy Petre Roman a román törvényhozás külügyi bizottságában kifejtette: a Moldovai Köztársaságban bonyolulttá vált a helyzet, az elmúlt idôszak változásai feszültségrôl tanúskodnak.
A román külügyminisztérium közleménye szerint Petre Roman nem tett ilyen kijelentéseket.
A Társadalmi Párbeszéd Bizottság a prefektúra kistermében tegnap tartott tanácskozásának célja "a Dicsôszentmártonban és Radnóton kialakult helyzet elemzése" és a lehetséges megoldások megkeresése volt.
Dorin Florea prefektus azt hangsúlyozta, hogy: amilyen gyorsan csak lehet, tenni kell valamit. Ha másért nem , hát azért, hogy ne mondhassák majd késôbb, hogy létezett ez a bizottság és semmit sem tett. Sürgôsen ki kell dolgozni egy tervet és azt benyújtani a megfelelô szerveknek. Kérni kell "a jó ízlés határain belül", kedvezményeket és támogatásokat az érintett régióknak, hogy amikor a pénzek elosztására kerül a sor, akkor már az asztalon legyen a jól megindokolt és kidolgozott terv.
A mintegy másfél órás megbeszélésen Radnót problémája háttérbe szorult. Nagyjából csak annyiban egyeztek meg (elvben), hogy a nagyobb önálló vállalkozásokat kérik meg, beruházásaik során vegyék figyelembe ennek a vidéknek a speciális problémáit is.
Ami Dicsôszentmártont illeti, a bemutatott hivatalos adatok szerint a munkanélküliség 30%-nál is nagyobb. Ugyanakkor a polgármesteri hivatal saját felmérései alapján a reális munkanélküliségi mutató valahol 40% körüli Sokan ugyanis még sohasem dolgoztak és nem volt munkakönyvük, így nem kerültek a Munkaügyi Hivatal nyilvántartásába. Mások már a társadalmi segélyre sem jogosultak és ezért nem szerepelnek. Magyarán, hamisak a hivatalos adatok. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Dicsôszentmártonban igen alacsony az átlagos nyugdíjkorhatár, mivel sokan 50 éves koruk után a vegyiparból vonultak nyugdíjba. A nagy ipari egységeket leszámítva, a kft.-k kategóriájába sorolható, mindössze 406 magánvállalkozás alig 5000 személyt foglalkoztat. Ezzel szemben a városból befolyó, a költségvetésnek folyósítandó összegek 90%-a tôlök származik. Tovább nehezíti a város helyzetét, hogy az átlagosnál nagyobb a nôk aránya. Ötlet szintjén elhangzott, hogy anyagi támogatást kellene szerezni átképzési tanfolyamok megszervezésér, vámkedvezményt kellene biztosítani az ipari termelôeszközök behozatalára (vagy esetleg a vámok teljes eltörlése), adókedvezményeket a beruházóknak stb.
Végül a jelenlevôk megegyeztek, hogy a statisztikai hivatal, a munkaügyi hivatal, az átképzési központ és az ÁVA képviselôi összeállítanak egy helyzetjelentést, amelybôl kitûnik, hogy mennyire rossz helyzetben van a város. Ez képezné a terv tulajdonképpeni indoklását. Ezzel egy idôben az Román Országos Patronátus, az UGIR és a kisvállalkozók érdekképviselete egy listát készít a régió fellendítését vélhetôen elôsegítô és befektetôket vonzó kedvezményekrôl, támogatásokról. A helyi tanács, a polgármesteri hivatal pedig jelentést készít, hogy mivel támogatja az elkészített terv megvalósulását. Konkrétumként Dicsôszentmárton alpolgármestere, Coros Vasile felvetette annak lehetôségét, hogy a helyi tanács azokra a telkekre illetve épületekre szavazzon meg adómentességet, amelyben beruházások nyomán munkanélkülieket alkalmaznak.
A terv elkészítésére a lehetô legrövidebb határidôt szabták, és a mintegy 10- 14 nap múlva sorra kerülô következô tanácskozáson már annak véglegesítése lesz a fô napirendi pont.
A helyi sajtó képviselôivel találkoztak kedden Marosvásárhelyen a municípiumi, illetve a megyei tanács RMDSZ-frakciói. A találkozó célja, derült ki Virág György, a megyei tanács alelnöke és Kolozsvári Zoltán, a municípiumi tanács RMDSZ-frakció szóvivôje felvezetôjébôl egyaránt, az volt, hogy a két legnagyobb tanácsosi csoport négyéves tevékenységének mérlegét megvonják. Húsz megyei és városi tanácsos, Fodor Imre polgármester, Orbán Dezsô alpolgármester, Burkhárdt Árpád alprefektus és a sajtó egyfajta premiernek számító dialógusát Makkai János, a Népújság fôszerkesztôje vezette több- kevesebb sikerrel terelve célirányba a helyenként csapongó, szerteágazó beszélgetést.
A felvezetések során Fodor Imre leginkább a hosszabb távú városfejlesztési stratégiát emelte ki, mint tartós eredményt Kolozsvári Zoltán a városi tanács munkahangulatáról, a többi frakcióval való közös megoldáskeresésrôl szólt, Virág György pedig fôleg a felelôsségvállalásról, illetve a prefektúrával való együttmûködés nehézségeirôl beszélt.
A kérdések többnyire a tanácsosi tevékenység sikerei és kudarcai, a felelôsség, a többi frakcióval való kapcsolat – együttmûködés, ellentét, kompromisszum – tematikáját érintették.
Elhangzott a kérdés, hogy mennyiben sikerült az RMDSZ elvárásait bevinni a tanácsosi munkába? Hogyan jelentkezett a politikum a munkájukban?
A válaszok egyértelmûvé tették, hogy tanácsosi eskü köti ôket, tevékenységüket ennek szellemében végezték a város lakói közös érdekeit képviselve (Molnár Gábor). Az RMDSZ képviseletében jutottak ugyan a tanácsba, de mint Káli Király István mondta, "felnôtt, komoly emberek, akik soha nem hoztak vakon döntéseket". Egyértelmû volt Virág György kijelentése: a legnagyobb tanácsosi csoport teljes felelôsségtudattal járul hozzá a döntések meghozatalához.
A szakbizottságok szerepének fontosságát emelte ki Kolozsvári Zoltán, aki a költségvetési szakbizottság elnökeként egységpárti és nagyromániás kollégákkal dolgozik együtt, de mint mondta, mindig sikerült szakszerû kompromisszumra jutniuk. Mások azt hangsúlyozták, hogy az RMDSZ programja sokféle, nemcsak a magyarság érdekeit érintô tervet/megoldást tartalmaz. Fodor Imre szerint átfogja az élet összes területét. "Ha az RMDSZ programját alkalmaztuk volna, sokkal jobban állnánk", jelentette ki, hozzátéve, hogy valóban vannak a magyarságot érintô specifikus döntések, mint például az utcanevek, a kétnyelvû helységnévtáblák problémája, de a határozatok zöme általános érdekeket érint, s hamis az a tendenciózus beállítás, hogy az RMDSZ kizárólag kisebbségi érdekeket jelenít meg.
Az úgynevezett erôdemonstráció is szóba került annak kapcsán, hogy mindkét tanácsban az RMDSZ- képviselôk vannak a legtöbben. Hogy az RMDSZ soha nem folyamodott ilyesmihez, az világos volt a válaszokból, viszont Bulyovszky Loránd arra világított rá, hogy a megyei tanácsban bizony érezték az erôdemonstrációt, de ellentétes oldalról, a kollégáik részérôl. A koalíciós egyezség az adminisztratív területeken funkcionál, de például személyi kérdésekben partnereik is etnikai alapállást vesznek fel.
Több sajtós kifogásolta, hogy a tanácsosok nem reagáltak a Corneliu Vadim Tudor minapi uszító szavaira, illetve azt kérdezték Virág Györgytôl, hogyan tud együtt dolgozni a megyei tanács elnökével, aki szintén részt vett a Vatra Româneasca szóban frogó rendezvényén.
A tanácsosok véleménye megoszlott a kérdésben. Egyesek szerint a politikai szféra kötelessége lett volna azonnal tiltakozni a megnyilvánulás ellen. S nem Bukarestben, hanem itt helyben, ahol az 1999-es évre emlékeztetô uszító beszéd elhangzott. Hozzátették, hogy a tanácsosok a következô tanácsülésen szándékoznak interpellálni az ügyben. Mások szerint nem szabad az agresszív megnyilvánulásokra hasonló módon válaszolni, amivel a Vadim-félék ázsióját emelnék, illetve saját maguk süllyednének az ô szintjére. A tanácskozáson jelen levô megyei RMDSZ-elnök, Kincses Elôd elmondta, hogy ô konzultált Kerekes Károllyal, és arra jutottak, hogy a parlamentben fog a képviselô interpellálni. Ez meg is történt.
Virág György elmondta, hogy Ioan Toganel nem a megyei tanács elnökeként vett részt a Vatra- ünnepségen, hanem a PDSR megyei elnöki minôségében tolmácsolta Ion Iliescu üzenetét. Az együttmûködést Toganellel nehézkesnek minôsítette, sok kompromisszumra volt szükség, de együtt kell dolgozniuk, mondta.
Cornel Grozea, a 24 ore muresene szerkesztôje egy közvélemény-kutatás eredményeit ismertette, amelybôl kitûnt, hogy az emberek nem ismerik a tanácsosok munkáját. Kincses Elôd szerint nem volt eléggé mediatizálva, azért nem ismerik. A tanácsosok többsége azonban tagadta, hogy nem ismernék ôket, ezt igazolandó, elmondták, hogy az emberek nap mint nap ügyes- bajos dolgaikkal keresik meg ôket. Egyértelmû volt, hogy nem igazán elégedettek az eredményekkel, de ha tovább folytatják, amit elkezdtek, hangsúlyozta Molnár Gábor, négy év múlva lesz amirôl elszámoljanak.
Zárómozzanatként a tanácsosok szóltak arról, hogy mi az, amit a sajtó szemére vethetnek. Legtöbben a tájékoztatások hitelességét, szakszerûségét említették, arra kérve a sajtót, hogy különösen a közvélemény számára fontosabb kérdésekben igyekezzen alaposabban tájékozódni, a félreértéseket nem szaporítani, hanem csökkenteni.
Az iménti rövid összefoglaló természetesen nem adhatja vissza a maga nemében szokatlan találkozó hangulatát. Minden hozzászólásra sem térhettünk ki (Ábrám Noémi, dr. Benedek Imre, Náznán Jenô, Csomós Benedek, Törzsök Sándor és mások) noha minden a sajtó, mind a tanácsosok számára sok tanulságot hordozó ésszrevételek hangzottak el, amelyek feltehetôen valamilyen módon a sajtóban is helyet kapnak.
Az elmúlt években majdnem félszáz romániai, elsôsorban Arad és Temes megyei állampolgár vásárolt házat Battonyán, az ingatlanok vételára negyedmilliótól két- hárommillió forintig terjed – tájékoztatta Takács Dezsô, a békés-csanádi kisváros polgármestere az MTI Munkatárást.
Takács Dezsô elmondta: a román és magyar nemzetiségû, elsôsorban a határ túloldalán élô román állampolgárok battonyai ingatlan- vásárlását képviselôtestület tagjai kezdeményezésére mérte föl. Az elsô "romániai fecskék" 1995-ben jelentek meg, amikor két ingatlant vásároltak. 1998-ban tizenegy, tavaly pedig már harminckét kisebb-nagyobb házat vettek a csanádi kisvárosban a külföldi – romániai – állampolgárok.
Az egykori Csanád megye keleti járásának egykori székhelye, Battonya lakossága fél évszázad alatt a felére, 13-14.000-rôl 6.900-ra csökkent.
A kisváros vezetôi örülnek a romániai házvásárlóknak, mert abban reménykednek, néhányan közülük esetleges vállalkozásaikkal hozzájárulhatnak a település gazdasági megerôsödéséhez is – mondta a polgármester.
A romániai román és magyar házvásárlókból egy állandó lakosnak is bejelentkezett, hat ideiglenes lakos, harmincnyolc pedig egyelôre csak ingatlantulajdonos Battonyán.
A határ menti magyar ingatlanok iránti érdeklôdés megnövekedését Takács Dezsô azzal magyarázta, hogy a házvásárlók abban bizakodhatnak, itteni tulajdonosként könnyebben kaphatnak tartózkodási, letelepedési, illetve munkavállalási engedélyt.
Azt is tudják – mondta –, hogy Magyarország hamarabb lesz az Európai Unió tagja, s akkor nehezebb lesz átjárni, ingatlantulajdonosként viszont könnyítésekben reménykedhetnek.
Battonyára a nyomott ingatlanárak miatt jöhetnek többen is; aki pár százezer forintért vesz házat, annak az ingatlanszerzés esetleg csak alibi, de aki milliókat áldoz egy házvételre, annak a szándéka komoly – tette hozzá Takács Dezsô.
A romániai ingatlanvásárlók egy része gondot okoz a Szárazér-parti városnak, ugyanis, aki nem lakik az általa megvett házban, nem is gondozza a portát. Ráadásul akit nem lehet elérni, adót sem fizet, s az éppen most tervezett közmûfejlesztésbe, a szennyvíz-hálózat kiépítésébe is nehezen lehet bevonni – mondta a polgármester.
Battonya újabban tapasztalt kisebb mértékû népességszívó hatása az egész országra kiterjed, mert belülrôl is vonzó e kisváros azoknak, akiknek kevés a pénzük. Eladják a házukat, Battonyán olcsón vesznek másikat, a maradékból pedig jó darabig meg tudnak élni – fejtegette Takács Dezsô.
Mint elmondta, az ország belsejébôl hasonló nagyságrendû – félszáz körüli – ingatlanvásárlás történt az elmúlt években.
Ez utóbbi battonyai házvásárlók közt egyaránt található dunántúli és Szeged környéki – közölte a polgármester.
Technikák és praktikák közt védtelen, avagy városházán nagy a zsivaj, lárma
Az otthoncentrikus ember örökös hátránya, hogy a nap majdnem minden szakában telefonvégre kapható. Az állandó "dialógusra" serkentô, bájosan tenyérbe simuló, a szivárvány minden színében pompázó, játékszer méretû öv- és zsebkészülékek mérhetetlen elszaporodásával ez a handicap napról napra, hétrôl hétre fokozódik. Utcasarkon, száguldó autóban, sajtófogadás kellôs közepén, árnyékszéken enyhülést remélve, bármely marékmütyür tulajdonosának bármikor eszébe juthat, hogy az ingyen biztosított reklámpercek kontójára mamáját, barátját, vetélytársát, komáját, esküdt ellenségét hosszan és türelmetlenül kicsengô vészjelekkel tetemre hívja. Ilyen, általam be nem tervezett merényletnek estem áldozatul a minap, amikor is íróasztalomnál ülve, agytekervényeim intenzív masszírozása közepette tört rám a csecsenföldi légiriadókhoz hasonlítható förtelmes berregés. Kelletlenül hoztam "harci helyzetbe" fülhallgatómat, de a kagylóba beáradó szóáradat következtében feláldozott jobbomat sürgôsen az éppen égbôl pottyant tétlenséget élvezô balommal kellett alátámasztanom:
"Tatikám" égett a vonal és a keresetlen megszólításból meg a dobhártyámat súlyosan veszélyeztetô decibelekbôl azonnal cuclispajtásomra, a legnagyobb Walter fiúra, Egonra ismertem. "Hányd magadra a rongyaidat és azonnal gyere. A polgármesteri hivatal pártosan dicsô közelmúltra visszatekintô nagy gyûléstermében szorongva várlak. Itt javában áll a farsangbúcsúztatást jóval megelôzô monstrebál, meggyôzôdéses földhözkötöttként elvárom tôled, hogy velünk-mellettünk te is ringbe szállj. Nagy baj van, kiszámíthatatlan kimenetelû adok-kapokhoz tarisznyázz."
Kelletlenül bár, de bakancsaimba ugrottam és a nemvárt légyotton teremtem. Még le sem jattoltunk, s máris elindította a szalagot: "Egészségtelen lihegésedbôl következtetve csak végigrohantál az elôcsarnokon. Kár. Lélegzetszabályzó szándékkal körülnézhettél volna egy kicsit és a platzra kitett városrendészeti tervbôl kisilabizálhattad volna, hol koccintsuk majd össze pezsgôspoharainkat 2025 szilveszterén. Félô, hogy a már unalmassá vált találkahelyünkön, a Kossuth-kanyarban nem röffenhetünk össze, hisz a fôvárosi Arhitext Intelsoft Kft. által megálmodott sugárút kellôs közepén akadályoznánk az újévköszöntés eurófiájában ide-oda cikázó négykerekûek forgalmát. S hiába próbálkoznál központhoz fércelt, furfangos eszeddel egy Szabadság, Cuza Voda (Lajos király), Sörház (Sinaia), Kinizsi Pál, Lázár Vilmos (Baladei) utcai csalafinta lakáscserével, ugyanaz a sors várna rád. A feledhetetlen Karády megfogalmazásában »Hiába menekülsz, hiába futsz…«" És ezzel a térdére ültetett, hogy a szakemberekkel és más, hozzánk hasonló aggódó kenyérpusztítókkal agyonzsúfolt szálában végigszurkolhassuk a project nyilvános vitáját. Egy percig be nem állt a szája: "Tatikám, tôsgyökereimet neked nem kell bemutatnom. Hét emberöltônyi ôsöm várja ökumenikus toleranciával a város temetôiben, hogy halottak napján felkattintsam fejüknél az emlékezés fényeit. Azt is tudhatod, hogy kakukkfiókaként pöffeszkedek érdemtelenül, egy, a felmenôiben és leszármazottaiban egyaránt építészekkel »terhelt« család kellôs közepén. A malter megszállottjaiból sohasem fogytunk ki, és ha itt-ott szakadni készült a part, sürgôsen megfoltoztuk, oldalágról jövô tömítéssel. Pillanatnyilag is egy tucatnyi bátyám-öcsém, sógorom-sógornôm, vejem-menyem dolgozik a brancsban. És akkor még nem szóltam saját gyermekeimrôl. Mindezzel csak azt szeretném illusztrálni, hogy nem most szálltam le a kilencedik X-hez közeledô, ôshonos édesanyám féltve ôrzött falvédôirôl. Ebben a minôségemben lábatlankodok most ittés fogalmazgatom magamban, mázsás súlyod terhe alatt, okvetetlenkedô kérdéseimet: az általunk székbe pottyantott, kétségtelenül az optimális megoldásokat áhító városvezetôink vajon jól választottak-e akkor, amikor a jövôkép megrajzolására forgószél hozta »betolakodókat« kértek fel? A közszállítás hebehurgya összekuszálása nem szolgál kellô súlyú elrettentô például, a külsô munkatársak tárgy- és hagyományismeretét illetôen? Kivesztek Marosvásárhelyrôl a tenni akaró, kompetens, életüket, vérüket, építô ideáikat vásárra vinni mindig kész bennszülöttek? Metropolisszá válásunk megálmodott folyamata igényli-e a Hirosimában és Nagaszakiban kényszerûségbôl fakadt intézkedések kegyetlen klózonását? Öreg szülém voksára számíthat-e vajon az új városképet megálmodó bürgermeisteri hármasfogat, ha megtudja ôkelme, hogy választottjai együttvéve nem éltek meg annyi tavaszt a Maros partján, mint egyedül ô maga?"
Érveket öklendezô hevületében barátom észre sem vette, hogy kiszálltam felháborodottságtól remegô ölébôl. A kaotikusan hadonászó és süketítôen tremollozó érdekközelítôk kara rám se rántott, észrevétlenül lekophattam. A polgárôrök által megszállt foyerben egyeztethettem a hallottakat a látottakkal. A pannók elôtt döbbentem rá, hogy rajtunk, virtuális "tetôtlenségre" ítélt, még élôkön-érzôkön csak az Alter Eco és Walter Egon segíthetnek. Még ha a dilettantizmus billogát a tomporukra is sütnék. Akkor is.
Így nevezte a Bethlen Kata-bál fô szervezôje a beharangozóban (Nú., febr. 11.). Legyen is! Megjegyzéseimmel nem akartam, bármily csekély mértékben sem, megzavarni a lelkes elôkészületeket már az esemény elôtt. Emiatt nem hoztam ôket nyilvánosságra akkor, ezzel is kifejezve egyetértésemet hagyományaink újraélesztésének, ápolásának fontosságával. Természetes, hogy a különbözô társadalmi rétegeknek megvoltak és meg kell(ene) legyenek a maguk jellegzetes ünnepei, rendezvényei, mulatságai. Így az elité is és az ún. középosztályé is. Nem is volt hiány belôlük az idén sem (még regrutabál is volt). Az egyikôjükrôl szóló tudósítás végén pontosan 14 támogató sorakozott. Annak eldöntését, hogy ôk az elithez vagy a középosztályhoz sorolják-e magukat, rájuk bízom. Magamtól azt kérdeztem, hogy melyik réteghez tartozhatott a többség, amelynek a mulatságát dicséretes módon támogatták. Könnyû rá felelni, magamtól mindig könnyût kérdezek. Ahhoz, melynek nem áll módjában a saját mulatságát megrendezni. És nem csak farsang idej'e9n. Még vannak, akik emlékeznek a majálisokra (nem az RKP-t és bölcs vezetôjét dicsôítô május 1-jékre gondolok), az iparegyletek, gazdakörök hagyományôrzô mulatságaira, melyek megrendezéséhez nem volt szükség támogatókra. Ezek voltak a középosztály mulatságai, azé a középosztályé, melyrôl ma is rengeteget szónokolunk, de megerôsödését hiába várjuk. Manapság ennek a középosztálynak jó része azzal van elfoglalva, hogy munkakonfliktusokkal kényszerítse ki a hatalomtól a megélhetéséhez szükséges anyagiakat. A mai nyugdíjasok többsége, akiket a társadalom koloncainak (povara societatii) minôsítenek, a valamikori középosztályhoz tartozott, vagy ebbôl származik. Ez egy konszolidálódott középosztály volt, melyre tk. az egész társadalom támaszkodhatott. Ezt a társadalmi szerepét ma is elismerjük, éppen csak nem tudja betölteni. Valamikor egy középosztályhoz tartozó család, melynek túlnyomó többségében a feleség háztartásbeli volt, megengedhette, hogy a hagyományos mulatságokon kívül, havonta egyszer-kétszer, az azóa eltûnt, szinte családias kisvendéglôk valamelyikében cigányzene mellett egy fatányérost bormártással, fél kupa házi küküllômentivel elfogyasszon. Még ismerek olyanokat, akik igazolnak, hogy a Nagyállomás–Mészárosok rétje közötti városrész családjai az Orbán-vendéglôt látogatták a Kôváry (ma Bicazului) utcában. De volt Súrlott Grádics, és a félreérthetô nevû Édes Lyuk is. Magam is, suhanc kölyökkoromban, szüleimmel, akik – jóapám vonatvezetôi és jóanyám háztartásbeli státusávalm – igazán nem voltak az elithez tartozók. Vagy a tanügyiek, akik ma a megélhetésükért sztrájkolnak, és akkor sem irigyelte ôket senki a fizetésükért, szakmai fejlôdésüket biztosítani, kulturális igényeiket kielégíteni voltak képesek, és még egy kapucinert is megengedhettek maguknak törzskávéházukban. A Konrád, Vitális, Szatmári és Kupán, Székely és Réti (és még sorolhatnám) iparos, kereskedô, szállító stb. dinasztiák vállalataikkal együtt eltûntek városunkból az államosítással. Velük együtt a stabil középosztály is, amely kiegyenlíthetné az anyagi aránytalanságot az elit és a csak tengôdôk vagy éhezôk között.
Bizonyára sokan felhorkannak, amikor megjegyzem bátortalanul, hogy a tíz év alatt sebtében kialakult elitünk sem azonos a 60-70 év elôttivel, amely századok során lett olyanná, amilyen volt. A társadalmi pozíciója mögötti anyagi hátteret is századok alatt teremtette meg. Vajon a társadalom egy közösség elitjét csak a degesz pénztárca határozza meg? Mert ha igen, akkor ez az elit már elszakadóban van a közösségtôl, amelyhez tartozónak vallja magát.
A bál fô szervezôje azt mondja: "A társadalom nyomorúsága, sajnos, igaz, ezen viszont mi, bálszervezôk nem tudunk változtatni." Vajon a "nem olcsó szórakozás"-on részt vevôk egyike- másika, bármily csekély mértékben is, nem tudna-e? És nem csak anyagiakra gondolok. Volt, amikor az elit nagyasszonyai aranyláncaikat, gyémántjaikat tették a kalapba, a haza javára. Úgy ám!
Hogy itt nem csak egyedül nyavalygok, Jókai Annát hívom segítségül, aki frissen olvasott könyvében azt írja az ezredforduló társadalmi elitjérôl: "… szellemi múltját is kitörölte… gyakrabban jólfésült, semmint kócos. Valamennyi célja: anyagi; üdvtana: a siker…, a koldust átlépi, a mûvészt leszerzôdteti és korrumpálja, a tudóst és a kétkezi munkálkodót kihasználja, és eközben felhôtlenül és tapsikolva boldog: élvezi az életet, amirôl fogalma sincs, valójában mire kapta…" Nyilván, akinek nem inge… De, drága nagyanyámat is idézhetném, aki cserefalvi egyszerûséggel azt mondta: nem pipére való a csengettyû, mert vízbe megy s nem szól. Mindenki látja, hogy a fenti idézetek, megjegyzések országosan is érvényesek. Nem tudnánk-e, legalább saját portánkon belül, úgy rendezni dolgainkat, hogy elkerüljük az egymásra mutogatást?
Ôszintén kívánom, hogy a Bethlen Kata-bálok hagyományai és a többié is tovább éljenek, mert minden hagyományunk kincs, amit elherdálni nem szabad. És itt újabb segítségre szorulok, immár a költôt idézve, kis módosítással: nemcsak dolgozni, de mulatni is "csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!"
A volt November 7 negyedben, az építôipari tröszt kantinja elôtt várakoztam. Átellenben árulják a buszjegyet, átsétáltam hát a zebrán. De az árus már hazament, egyetlen utas topogott türelmetlenül. Fel-alá sétált, aztán már rohangált. Lapp mintás pulóver volt rajta és protévés sapka a fején. Láthatóan várt valakit, aki azonban, hm. Egy másik ingó járású alak pedig mintha azt mormolta volna, hogy ilyenkor már nincs több járat. Csak azután értettem meg, hogy hadonászva ellôdörgött. Mit tegyek, visszballagtam. De persze ettôl még nem jött busz. Taxi sem.
A tévésapkás szórófestékkel munkált valamit a falra, majd zsebre vágta felszerelését, és eltûnt a tömbházak között. Nemsokára kifordult egy kocsi az útra.
Nem akart telni az idô. Fütyörésztem kínomban. Aztán Marosszentgyörgy irányából érkezett egy másik kocsi, átvágott a túloldalra, sziszegett a fékje. Szôke szépség fehér lába nyúlt ki, bundájára simuló haja a tomporát érte. Idegesen mérte fel a terepet, fintorogva vette tudomásul: nem várják. Nagyon kevés ideig várakozott, a környezet láthatóan nem érdekelte. Dacosan fölszegve fejét, sarkon fordult, bevágta magát a volán mögé, és akkorát pördített, mint Schumacher.
Ismét átkeltem a zebrán. A dolog egybôl világossá vált. A srác nem azt festette a falra, hogy "Jos comunistii!", ez már le van darálva; a SEPULTURA sem érdekelte; ez mindössze egy telefonszámot sprézett oda, meg alája ennyit: Cristi.
Elméláztam. Ez a Cristi egyaránt lehet lánynév vagy fiúnév. Nemrég, februárban, sorozáskor énekelték a Tudorban a legények: "Jumatate inima / bate pentru tara, / Jumatate inima / bate pentru – s itt hatszoros hangerôvel rontották el a rímet – Cristi!" (Egyértelmûen a regruta szívének szebbik fele dobogott Krisztinkáért. A hazának, naturalmente, jó lesz a másik fele is.)
Unalmamban memorizálni kezdtem Krisztián telefonszámát, ezt tettem akkor is, amikor már a Kálvária körül jártam, a gyaloglás hasznomra vált, ez a karcolattéma is akkor kezdett motoszkálni a perifériámon; otthon aztán gondoltam merészet és nagyot, és – tárcsáztam.
– Beder Tibor telefonját hívta. Kérem, hagyjon üzenetet. Köszönöm!
Bederrôl ennyit: egymagában, gyalogosan ment Törökországba, hogy megismerje az ottani magyarok leszármazottait. El is jutott Macarköybe – Madzsarköjbe –, közel tíz éve. Könyvet írt az útról. Arról volt szó, hogy én mutatom be a kötetet Marosvásárhelyen. Mert ugye most valahol Magyarországon leledzik, de eljuttat egy példányt.
Nem ismertem a Beder számát, azt se mondhattam: van Isten. (Nem szeretem a redundáns információkat.) Másnap reggel körbebuszoztam a várost a 20-as vonalán; jutott idôm azonosítani az estvéli gavallér számát. Na ja, az övé 092-vel kezdôdik. Én meg a 094-527610-est tárcsáztam.
Visszaértem a kettes poli elé, onnan besétáltam a Magvetô utcán, s a Pokloson átkelve értem a szerkesztôségbe. A Hangya székháza volt hajdan, még 1942-ben épült. Azért is tisztelem, mert négy évvel és két emelettel nagyobb nálam.
Az asztalon ott várt Beder könyve: Gyalogosan Törökországban.
És a jövô elsô cseppjéhez nyúltál.
Lokodi Imre a Népújság február 22-én megjelent számában "Ciániáda - Nem elôzmények nélküli" címen közölt írása telefoninterjú alapján készült. Bevallom indulatosan beszéltem errôl az ökológiai katasztrófáról. Elmarasztaltam, hanyagoknak minôsítettem az ellenôrzô szerveket. Lokodi úr bátran és hûen le is közölte véleményemet, amit nem is szeretnék megmásítani. Sajnálatos módon Incze Árpád cinikus hangvételû válaszcikkében "Csínján a ciánnal" (Népújság, 2000. február 26.) a tudományosság leple mögé bújva megpróbálja menteni a "mundér becsületét". A válasz hangneme meglepett, annál is inkább, mert Incze Árpád szakértelme messze meghaladja intézményének általános színvonalát. Igen kedves felügyelô úr, valóban cianidoknak nevezzük a hidrogén-cianid (kéksav) sóit. Lokodi úr talán a fordulat kedvéért írta, hogy kémiaórát kért tôlem. Nem tartottam és nem is tarthattam kémiai kioktatást az elutazásom elôtti öt percben. Én se arra figyeltem, hogy a riporter "cián" és nem "cianid" névvel illeti a szennyezô anyagot, mert nem ez volt a fontos, hanem a szennyezés mértéke. Csak a szaknyelv használja a "cianid" megnevezést a köznyelvben "kiciánozunk", kiirtunk nem ciánidozunk. Igen tudjuk a 4706/1988-as STAS 0,01 mg/liter mennyiségben határozza meg az elsô-, másod-, és harmadosztályú felszíni vizek maximálisan megengedett cianid tartalmát. Valóban elírás történt, tehát nem 0,05 mg/l. A dolgok lényegén még ez sem változtat, hiszen a Szamos vizében 32,6 mg/l cianidot mértek, itt nem századokról van szó, nagy különbség. Indulatos hangnemem nem volt alaptalan, hiszen a telefoninterjút megelôzô este a Pro TV-ben megszólalt Marcian Bleahu, a volt környezetvédelmi miniszter és egy ún. "ökológiai" párt nevében geológiai balesetnek minôsíti a történteket: "Nem hibás senki a történtekért. Az ülepítô medence töltése megfelelôen meg volt tervezve és építve. Arról nem tehet senki, hogy a hóolvadás következtében megnôtt a vízszint és átszakította a töltést. Ez egy geológiai baleset. Kártérítést? Miért kéne fizetni, hiszen az csak természetes, hogy a folyók lefele folynak, mindig is arra folytak." Egy vélemény nem számítana, már megszoktuk a felelôtlen véleménynyilván'edtást. A baj az, hogy ezek a vélemények tömegesen árasztották el a román médiákat és nagyon gyakran a felelôs beosztású hivatalnokok szájából.
Ezek után úgy érzem, valóban kötelességünk tájékoztatni a kedves olvasót, méghozzá helyesen. Az a tájékoztatás amit én adhatok, az ökológiai és a hidrobiológiai tudományok mûvelôjeként, csak egyféle lehet: a tudományos igazság. Ez a véleményem független minden pártos és pártatlan vagy éppen hivatalos állásponttól.
Az "Aurul" Nagybozintán székelô román–ausztrál vállalat cianidok segítségével vonta ki a meddôhányó anyagában még fellelhetô színesfémeket. Erre a Nagybányai Környezetvédelmi Hivataltól kapott ideiglenes mûködési engedélyt. Annak ellenére, hogy 1999-ben a veszélyes méreg többször is kiszivárgott az ülepítô medencébôl, az engedélyt továbbra is meghosszabbították. A töltésszakadáskor kifolyó méreg mennyisége elegendô volt ahhoz, hogy a Lápostól a Fekete-tengerig felkavarja a kedélyeket.
A cianidok igen veszélyes mérgek, a letális (halálos) dózis 1 mg/testsúlykilogramm. A CN¯ anion fémekkel komplexeket képez, ezért felhasználható azok kivonására. Az élô szervezet sejtjeiben is hasonló folyamat játszódik le, megköti a légzôenzimek fémkomponensét, tehát blokálja a sejtlégzést és fulladásos halált okozhat. Az alapvetô életmûködések, mint a sejtlégzés, minden élô szervezetben hasonló módon mennek végbe. Következésképpen a cianidok nem válogatnak, a baktériumoktól az emberig minden élôt elpusztítanak, ha elegendô mennyiségben vannak jelen. A baj nem jár egyedül, az ülepítôbôl kiszabadult oldatban ott voltak a cianidionok által kioldott nehézfémek is, elsôsorban a réz és a cink.
Most pedig öntsünk tiszta vizet a pohárba! Röpködtek az egymásnak ellentmondó számok a médiákban, pontatlan és kevés információt kaptunk a hazai illetékesektôl. Az elsô romániai hírek szerint a Szamosban a megengedett határérték 80-szorosáról beszéltek. Késôbb már 200-szoros értékrôl lehetett hallani, anélkül, hogy a mérések számszerû adatait bemondták volna. A Lápos vizérôl hallgatott a fáma, ahol a koncentráció ennél jóval nagyobb volt. Érdekes módon a határ tulsó oldalán már 32,6 mg/l cianidot mérnek, ez a megengedett érték 3260-szorosa. Ez nem "vádaskodás", kedves felügyelô urak, hanem a szomorú valósága az "eltussolásnak". Nem a felügyelôségektôl és nem a hazai sajtóból, hanem a magyarországi ökológus kollégák naponta érkezô e-mail leveleibôl tudtuk meg, hogy ezt a szennyezést még 1,2 mg/l réz- és 0,54 mg/l cinktartalom is fokozta (a határértékek 0,05 mg/l réz és 0,03 mg/l cink). Február 9-én a "ciándugó" már Szolnokon volt és a Tisza vizében (a Körösök után) még mindig 3,2 mg/l a cianidtartalom, február 11-én Szegednél 2,7 mg/l. A hazai médiák a Duna esetében is csak "még mindig magas" cianidtartalomról szólnak. Február 28-án a szennyezés már ott van a Duna-delta Bioszféra Rezervátumban. 29-én a Kolozsvári Rádio magyar adása végre közöl egy pontosabb adatot: a Fekete- tengerbe ömlô víz még mindig 0,45 mg/l cianidot tartalmaz, ami a megengedett érték 45-szöröse.
A hazai sajtó nagy része és a hatóságok kétségbe vonták mindvégig a szennyezés által okozott katasztrofális kártételt a Tiszán. A Tisza halfaunájának gazdagsága csak a Duna-deltáéhoz hasonlítható, tehát volt mibôl pusztulnia. A Szamos halállományát már rég megtizedelték a Nagybánya környékérôl származó nehézfémekben gazdag bányavizek. Az erdélyi folyók ökológiai állapotát részletesen bemutató monografikus kötetekben és népszerûsítô könyveinkben (a Teleki Tékában és a Pro Európa Ligánál megtalálhatók) rámutatunk, hogy az illetékes szerveknek már rég be kellett volna tiltaniuk a halfogyasztást ezen folyók alsó szakaszán, éppen a magas nehézfém-tartalom miatt. Ezeken a szakaszokon a halhúsban 16-25-ször több cink, réz és ólom van, mint amit az EU szabványai megengednek. A Tiszából összegyûjtött halak, a tényleges halpusztulásnak csak 15-20 %-át tették ki. Ezt a tényt alátámasztják azok a probahalászatok, amelyeket a folyó mélyében végeztek, hajókról kifeszített hálók segítségével.
A halpusztulást mindenki látta, hallotta, de nem ez a legnagyobb baj. Már jeleztük, a cianidok minden szervezetre azonos módon hatottak. Teljesen összeomlott a Lápos, a Szamos és a Tisza ökoszisztémája. Az az életközösség, amely számtalan faj egyedeinek a sokaságából, azoknak egymással és a környezettel kialakított bonyolult, de ugyanakkor önszabályzó rendszerébôl áll. A fajok helyi népességei (populációi) sajátosak, a faj minden más népességétôl különböznek. Elpusztultak a baktériumok milliárdjai, a szûrôszervezetek ezrei, tönkrement az érintett folyók öntisztító képessége. A régi közösség romjain, ha levonul a szennyhullám az évek során újabb telepszik meg, de ez egy más, teljesen új élôrendszer, ökoszisztéma lesz. A természetben minden egyedi és megismételhetlen, ha elpusztul, emberi erôvel nem lehet újraéleszteni.
A mult héten három napig dolgoztunk a Láposon és a Szamoson, személyesen is meggyôzôdhettünk, hogy a fenéklakó szervezetek teljesen kipusztultak a Láposból és a Szamosban pedig a legigénytelenebbekbôl is csak hirmondó maradt. Kérdés nem végeznek-e ezekkel is a felhalmozott nehézfémek? A 33 mennyiségi minta teljes kielemzése valóban több idôt igényel, de már tudjuk, hosszú távú ökológiai vizsgálatra kell felkészülnünk, 4-5 év. Ennyi idôre van szükség, amíg az új életközösség beáll, azaz elôáll a haltáplálék. Ökológiai kisérletnek érdekes, de szomorú.
Nagybozintán és a Szamos mentén azt tapasztaltuk, hogy a lakosság teljesen tájékozatlan. Egyesek félnek, mások rosszindulatú híresztelésrôl beszélnek, tagadva, hogy egyáltalán történt valami. A nagybányai és szatmárnémeti felügyelôségek és a Tiszti Orvosi Szolgálat egyetlen közleményt sem adott ki, egyetlen falragaszt sem szántak a lakosság felvilágosítására. Közvetlen a Lápos partján annyit mondott az egyik gazda: "jöttek egy Aróval és szóltak, hogy ne igyunk a kút vízébôl". Szamoskrassón a kifogott halakat egyes helyi lakosok megpróbálták árusítani. Más vélemények szerint volt, aki evett is ezekbôl a halakból. Lehet, hogy az elbeszélések nem fedik a teljes igazságot, de jellemzôek. Véleményünk szerint csak az isteni gondviselés óvta a lakosságot, könnyen lehettek volna halálos áldozatok.
Mindent egybevetve, ki kell mondanunk, a 4 folyót és 4 országot érintô cianid-szennyezés regionális méretû volt. Kipusztította 3 folyó élôvilágát (Lápos, Szamos,Tisza) és súlyosan károsította a Dunát és a Duna-delta Bioszféra Rezervátumot. Egy ilyen mértékû és kiterjedésû szennyezést semmi esetre sem nevezhetünk egyszerûen "kártételnek". Mondjuk ki bátran, minden hivatalos állásfoglalástól függetlenül, ez egy regionális méretû ökológiai katasztrófa.
Álláspontomon ezek után csak annyit változtatnék, kedves felügyelô urak, hogy ez nem egyszerûen "hanyagság" vagy "felelôtlenség", hanem bûnös felelötlenség. Ez nem "vádaskodás", ez vád! Csak a felelôsök intézményi és egyéni megnevezése növelheti az éberséget a következô ballépés elkerüléséhez.
Végezetül legyen szabad, csendes elfogultság mellett, a Tisza Klub elnökének, Hamar Józsefnek a szavaival (Magyarország 2000-ben. Lesznek-e még folyóink? címû fejezet kézirata) az olvasó figyelmébe ajánlani a következô gondolatokat:
A víz élet. Virágzó kultúrákat teremt.
Áldás a víz, de átok is, ha mérgezett. Hiánya pusztulás.
A hegy kincsét folyó hordja a völgybe.
Rajtunk múlik, hogy összekötnek, vagy elválasztanak népeket.
Illyés Közalapítvány – Romániai Alkuratórium
1. Hivatásos és mûkedvelô, hagyományôrzô rendezvények támogatása
– Mûvelôdési célú, új megközelítési módokat biztosító hivatásos rendezvények megszervezése és megrendezése.
– Kivételes és nagy kisugárzású, mûkedvelô értékû hagyományos és népmûvelô rendezvények megszervezésének résztámogatása.
– A nemzeti önazonosságot erôsítô, közhasznú tervezetek, projektek és dokumentációk elkészítésének részleges támogatása.
2. Közmûvelôdési tevékenységet támogató, székhellyel és más ingatlanokkal rendelkezô civil szervezetek mûködési feltételeinek javítása (mûködési költségekhez való hozzájárulás, tárgyi eszközök beszerzése stb.)
I. 1. A szórványterületek magyar oktatásának támogatása:
I. 1. a. Szórványóvodák létrehozásának és mûködtetésének támogatása
I. 1. b. Szórványkollégiumok kialakítása, mûködtetésük támogatása.
I. 1. c. Bentlakási és ingázási költségekhez való hozzájárulás szórványban élô gyermekek és pedagógusok számára.
I. 1. d. A már beszerzett, a beiskolázást segítô gépjármûvek karbantartási költségeihez való részbeni hozzájárulás.
I. 2. e. Nyári szórvány anyanyelvi és tehetségkutató, ápolótáborok résztámogatása.
I. 2. Iskolai intézmények oktatási infrastruktúrájának támogatása.
I. 2. a. Iskolák számítástechnikai felszereltségének támogatása.
I.2. b. Tanvideofilmek használati feltételeinek támogatása – videólejátszó, színes tv.
I. 3. A romániai magyar oktatáskutatás támogatása.
I. 3. a. A magyar közoktatás területén, nem állami intézményi keretek közt jelenleg egyedüli intézményekként mûködô, oktatáskutatással foglalkozó RMPSZ Területi Oktatási Központok intézményesítésének támogatása.
I. 3. b. A közoktatási rendszer hatékonysági és eredményességi vizsgálatainak megszervezése. Javasolt felmérések: a szövegértés és olvasásteljesítmény, matematikai eszköztudás, természettudományi mûveltségi szint felmérése.
II. 1. A magyar tannyelvû felsôoktatási intézmények oktatási programjainak támogatása.
II. 1. a. Vendégtanár-programok szervezésének résztámogatása.
II. 1. b. Egyetemi hallgatók és oktatóik közös kutatási programjainak, valamint diákok számára szervezett tudományos ülésszakok és ezeken való részvétel támogatása.
Egyházi Szociális Szaktestület
– egyházi tulajdonú templomok, kultikus épületek, egyházi szolgálati lakások, egyháztársadalmi épületek javításának, építésének résztámogatása, különös tekintettel a szórványvidékre valamint az ifjúság valláserkölcsi nevelésére és anyanyelvi oktatására
– egyházi intézmények eszmei céljainak megvalósítását szolgáló tevékenység támogatása (templomok berendezésének javítása, freskók, orgonák vagy kegytárgyak restaurálása, harangok öntése stb.)
– szociális és egészségvédelmi szervezetek hálózati rendszerének kiépítése
– szociális tevékenységet folytató civil szervezetek mûködési feltételeinek, tevékenységének, jótékonysági munkájának támogatása.
Írott és Elektrónikus sajtó Szaktestület
Az írott és elektronikus sajtó mûködési feltételeinek javítása
Prioritással tárgyaljuk a közösségi sajtóintézmények pályázatait, különösen azokat a célirányos elképzeléseket, amelyek az erdélyi magyar közösség teljes értékû tájékoztatását biztosítják, fokozzák a sajtótermékek terjesztésének hatékonyságát. Elônyben részesülnek a mûvelôdési, mûvészeti, ifjúsági, valamint réteglapok és mûsorok. A pályázatok elbírálásakor figyelembe vesszük az eddigi teljesítményt, a tervezett program által szolgált hazai társadalmi és szakmai igényt, a saját – alkotói – erôforrásokat, az életképességet. Elônyben részesülnek az értékorientált elképzelések.
Az erdélyi magyarság fennmaradása, továbbfejlôdése és az európai kultúrkörbe való bekapcsolódása érdekében elsôdleges és kiemelt feladatnak tekintendô a kialakult intézményrendszer fenntartása és továbbfejlesztése különös tekintettel azokra az intézményekre, amelyek keretében folyó tudományos tevékenység közösségünk egésze szempontjából hasznosnak bizonyul.
– A meglévô romániai magyar tudományos intézményrendszer fenntartási és mûködési célú támogatása.
– A romániai magyar tudományos intézmények keretében folyó, közösségi hasznú kutatási és tudományos tevékenység támogatása.
– A romániai magyar tudományos intézmények infrastrukturális beruházásainak támogatása.
– Tudományos rendezvények támogatása.
– Tudományos publikációk megjelentetésének támogatása.
– A gazdasági kultúra ápolása, gazdasági szakismeretek, szakképzést és továbbképzést felvállaló, a szakmai és gazdasági információk közléséhez és népszerûsítéséhez hozzájáruló szervezetek, intézmények, egyesületek és alapítványok támogatása. A vidékfejlesztés és környezetvédelem területén mûködô szervezetek tevékenységének támogatása.
– Olyan programok támogatása, amelyek társadalmi-gazdasági és környezeti hatása nagyobb területet és nagyobb célcsoportot érint. Elônyben részesülnek a kooperációs (több szervezet közös) projektek.
– A gazdasági szervezés területén mûködô szervezetek intézményrendszere megerôsítésének támogatása, amely hozzájárul a vidék, a falu népességmegtartó erejének növeléséhez azáltal, hogy a lakosság a megélhetését helyben biztosíthassa.
A romániai magyar ifjúság sajátosságaival kapcsolatos jellemzôk felmérésére.
2. Képzés, szervezetfejlesztés
– Országos ifjúsági humán erôforrásfejlesztés, szervezeti ügyvitel, pénzügyi ismeretek, pályázatírás, önkéntesek bevonása, intézményrendszerek ismertetése, szervezetvezetés, vezetôképzés témakörökben.
– Ifjúsági szervezetek mûhelytáborai.
3. Szervezeti bemutatkozók, PR anyagok kiadásának résztámogatása
– Országos és regionális jelentôségû szervezetek bemutatkozó kiadványának résztámogatása (átfogó bemutatás, történeti áttekintés, alapdokumentumok, hagyományos rendezvények és programok, szolgáltatások, megvalósítások stb. leíró bemutatása)
– Ifjúsági szervezetek szórólap jellegû bemutatkozó kiadványainak résztámogatása.
4. Ifjúsági közösségfejlesztô és kulturális, mûvelôdési, szabadidôs rendezvények résztámogatása
(amennyiben szeptember 30-ig lezajlanak, a késôbbiekre a második kiíráskor lehet pályázni).
5. Irodai infrastruktúra-fejlesztés
Ifjúsági szervezetek állandó vagy idôszakos jellegû szolgáltatásai, mûködési költségek résztámogatása (szeptember 30-ig terjedô idôszakra)
– Az önkormányzati döntések szakmai elôkészítésének javítása, a gyors és áttekinthetô határozathozatal feltételeinek biztosítása: az önkormányzati programok kidolgozásához szükséges szakmai háttértanulmányok elkészítése; az önkormányzati döntéseket megalapozó helyi közvélemény-kutatások; településfejlesztés (tervdokumentációk, megvalósíthatósági tanulmányok, projektek); egyéb, szakmai jellegû pályázatok.
– Kisrégió- és településfejlesztés, különös tekintettel a nemzetközi kapcsolatokra és az önkormányzatok közötti együttmûködésre (programok, tervdokumentációk, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozása): régiófejlesztési tanulmányok, különös tekintettel az önkormányzatok közötti kisrégiós társulásra; a határokon átnyúló regionális programokba való bekapcsolódás.
– Testvértelepülési kapcsolatok résztámogatása az önkormányzatok civil és szakmai szervezetekkel való együttmûködésének figyelembevételével: nemzetközi önkormányzati kapcsolatok, közös rendezvények résztámogatása; szakmai és civil szervezetek bevonása a testvértelepülési kapcsolatok bôvítésébe, fejlesztésébe.
– Az önkormányzatok tevékenységével kapcsolatos szabályozások szakmai elôkészítésének támogatása annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok érdekei, valamint a választott és kinevezett tisztségviselôk tapasztalata minél nagyobb mértékben érvényesüljön a központi döntéshozatalban.
– Mûemlékek restaurálásához, megerôsítéséhez és önkormányzati hasznosításukhoz szükséges megvalósíthatósági elôtanulmányok résztámogatása.
– Gyakorlati útmutatók, tanulmányok polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselôk számára, a helyi tanácsok és polgármesteri hivatalok mûködésének hatékonyabbá tétele érdekében, különbözô tevékenységi területeken.
– Az idegenforgalmi lehetôségek önkormányzati hasznosításához szükséges megvalósíthatósági elôtanulmányok résztámogatása.
– Ösztöndíj jellegû támogatás a fôiskolai vagy egyetemi közigazgatási oktatásra.
– Környezetrendezési, környezetvédelmi és tájvédelmi megvalósíthatósági elôtanulmányok elkészítésének résztámogatása.
– Községszintû tájékoztatók: a községeket vagy községi településeket népszerûsítô propagandaanyagok elkészítésének résztámogatása.
– Kistelepülések önszervezôdésének támogatása.
A pályázatok (Ûrlap + Nyilatkozat) benyújtásának határideje 2000. április 3.
A pályázatokat az Illyés Közalapítvány kolozsvári titkárságán – 3400 Cluj/Kolozsvár, Str. Aron Densusianu 6/A (volt Bajza u. 6/A), postacím: Tibád Zoltán, 3400 Cluj; OP. 1, Cp. 149, telefon/fax: 064-442084, e-mail: illyes@internet.ro – személyesen vagy postai úton 2 példányban kell benyújtani.
A titkárság postai úton térti vevényes levélben értesíti a pályázókat a pályázat iktatásáról, a javaslattevô testületek valamint a döntéshozó kuratórium üléseinek idôpontjáról illetve a május 12. napján várható döntésekrôl (a támogatásban nem részesült pályázókat is kiértesítjük).
Pályázati dokumentáció (Ûrlap + Elszámolási Szabályzat + Nyilatkozat) a következô címeken igényelhetô:
– Tibád Zoltán (Illyés Közalapítvány), 3400 Cluj, OP. 1, Cp. 149 (2100 lejes bélyeggel ellátott válaszboríték ellenében)
– az illyes@internet.ro e-mail címen
– személyesen az alkuratóriumi iroda székhelyén, Kolozsvár, Bajza (Aron Densusianu) u. 6/A
– az RMDSZ megyei szervezeteinek irodáiban.
További felvilágosítással az Illyés Közalapítvány kolozsvári titkársága hivatkozott címeken munkanapokon 8-16 óra között áll az érdeklôdôk rendelkezésére.
A pályázati dokumentáció letölthetô az Illyés Közalapítvány www.ika.hu honlapjáról is.
Az egyházi-szociális és az önkormányzati szaktestületek kivételével valamennyi szaktestület a sajtó útján második pályázati fordulót is meghirdet (április, május folyamán).
Régóta ismert,hogy bizonyos családokban a trombózis halmozottan fordul elô,azaz a trombózis hajlam örökölhetô.Ennek a hajlamnak az alapja egy génmutáció,ami a lakosság kb.10 százaléknál megtalálható, és ami az utódokra átöröklödik.Közülük életük során nem mindenki betegszik meg,csak kis részük,akiknél más trombózist kiváltó tényezôk is megjelennek.Ilyenek:
– balesetek(lábtörések,zúzódások stb.)
– fogamzásgátló tabletta szedése
(E két útolsó fôleg csak akkor eredményezhet trmobózist, ha még más társbetegség is jelen van, mint például:viszeres alsó végtag,krónikus májgyulladás stb.Ezért tanácsos a terhesség elsô hónapjaiban,vagy az antibebi tabletta szedése elôtt szakvéleményt kérni.)
– a szedentarizmus egymagában hajlamosít a vénás pangásra
– a helytelen életvitel(túlzott alkohol és nikotin fogyasztás,átmulatott éjszakák stb.)
– a dohányzásról azt is mondható, hogy aki dohányzik és ráadásul
örökölt trombózishajlammal is rendelkezik a Damokles kardját tartja a feje felett, mert bármikor mint égbôl a villámcsapás felléphet a trmobózis.
A trombózis megelôzésére a következô tanácsokat szoktuk adni :
– Viszeres lábak esetén,ha mûtéti javallat áll fent,akkor mûtétileg el kell távolítani a viszeres vénás szakaszokat.A viszérmûtétek legjobban a késö ôszi hónappokban szoktak sikerülni, és egyes tapasztalt sebészek azt tartják, hogy teleholdkor a seb jobban és szebben gyógyúl.
– Ha valamelyik viszér begyullad,piros ,fájdalmas,csomós köteg jelenik meg a lábon-azonnal kezelni kell (heparinos kenôccsel,borogatással majd rugalmas polya viselésével stb.)
– bármilyen okból mûtétre kerülô betegnél ha viszeres lábai vannak, akkor a mûtét alatt és után kötelezö a rugalmas harisnya viselése(a harisnya egymagában 20 százalékkal javítja a vénás keringést és ezáltal megelôzi a trombózist).
– balestek, mûtétek,súlyos betegségek útán minél hamarabb kell alkalmazni a trombózis megelôzô módszereket-értem ezalatt: az ágyban fekvö beteg
végtagjainak a masszírozását,passzív mozgatását és a minél hamarabbi mobilizálást.Minél tovább fekszik egy beteg mozdulatlanul, annál nagyobb a valószínûsége a trombózis kialakulásának.
– Azonnal orvoshoz kell menni, ha egyoldalú lábfej- dagadás (ödéma)
jelentkezik és annál inkább ha a lábikra is fájdalmassá vállik.Ilyen esetben
legcélszerûbb egy sürgôsségi kórházi rendelôintézetben jelentkezni, mert csak a szakszerû kezelés képes megelôzni a fenyegetô tüdôembóliát.
– A kövér egyének próbáéljanak lefogyni, és ha ez nem sikerül, akkor éljenek aktivan, mozogjanak minél többet(tornásszanak,sétáljanak,kertészkedjenek, kiránduljanak stb.) mert az izmok mûködésük során akár 50 százalékkal is javíthatják a vénás keringést, és így meggátolják a vérrög kialakulását
Ma már a trombózishajlammal élô egyéneken majdnem százszázalékban meg tudjuk elôzni a trombózist a megfelelô orvosi tanácsok és beavatkozások segítségével.
A hallásjavító mûtétek elég gyakoriak a fül-orr-gégészet területén. Amikor már nem segítenek a hangok felerôsítésére használt különbözô hallásjavító készülékek, amelyek a hallószervekig továbbítják a hangot – mert például elhaltak a belsô fülben lévô érzékelô szôrsejtek – akkor magába a belsô fülbe építenek be hangérzékelôt, amely aztán a hangingert elektromos impulzusként az érzékelôkhöz juttatja, s a hallóidegen keresztül közvetíti a hallás agyi központjába.
Amikor azonban magát a hallóideget teszi mûködésképtelenné valamilyen betegség, csak egyféleképpen lehet eredményt elérni: kiiktatják a hallóideget, s a fül mögé helyezett mûszerrôl lejövô jelek egyenesen egy beépített elektródára jutnak, amely magának az agytörzsnek adja át az ingert. Ilyen mûtétek nyugaton eléggé