|
LII. évfolyam 51. (14407) |
2000. március 2., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Mugur Isãrescu román miniszterelnök elõzetes adatok alapján kedden azt mondta, hogy februárban az infláció havi üteme 2-2,5 százalékra csökkent a januári 4,3 százalékról.
Az infláció üteme tavaly 54,8 százalékra nõtt az 1998. évi 40,6 százalékról. Az idei évi inflációs elõirányzat 27 százalék.
Isãrescu szerint januárban az export – éves szinten – mintegy 15 százalékkal nõtt. A kormányfõ úgy vélte: a januári külkereskedelmi adatok megerõsítik azokat a várakozásokat, hogy a 12-havi folyó fizetési mérleghiány 1 milliárd dollár alá süllyed. Románia tavalyi folyó fizetési mérleghiánya 1-1,2 milliárd dollárra esett a megelõzõ év 3 milliárd dolláros deficitjérõl.
A határon túli magyarok megmaradásának egyik igen fontos záloga az anyanyelv ápolása, ennek érdekében a Nemzeti Kulturális Alapprogram a Magyarok Világszövetsége anyaországi régiójának közremûködésével több mint 800 kötetet és számtalan folyóiratot adományoz a kárpátaljai magyaroknak – jelentette be Jankovics Marcell, az alapprogram elnöke szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón.
Elmondta: a rászorultság alapján döntöttek úgy, hogy a kárpátaljaiakat illesse meg a könyvadomány. Reményét fejezte ki, hogy a Magyarok Világszövetségével együtt a jövõben is el tudnak juttatni köteteket a határon túli magyar közösségekhez.
– A könyvadomány egy második szellemi honfoglalás részét képezheti – fogalmazott Jankovics Marcell.
Kurucz Gyula, a Magyarok Világszövetsége anyaországi régiójának elnöke emlékeztetett arra: az általa vezetett szervezet az elmúlt esztendõkben több ízben segített a határon túli magyar közösségeknek.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke hangsúlyozta: Kárpátalján hiánycikk mindenféle könyv és folyóirat. A gazdasági nehézségek miatt ugyanis sokan a könyvtáraikat is felszámolják.
Szerda reggelre a Duna romániai szakaszán minden megfigyelési ponton az európai normák által engedettnél kisebb mértékû ciántartalmat mértek. Az európainál szigorúbb román elõírást csak Sulinánál haladta meg a ciántartalom, ott, ahol a Duna a Fekete-tengerbe ömlik – közölte a vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium.
Keddtõl fokozatosan ismét üzembe álltak a dunai vízkiemelõk a folyó alsó részén fekvõ part menti városokban.
Nicolae Noica területfejlesztési és közmunkaügyi miniszter szerint nem a román, hanem az ausztráliai éghajlatot vették figyelembe az Aurul aranybánya- társaság zazari derítõjének tervezésekor, és ez a hiba vezetett a súlyos környezetszennyezést okozó balesethez.
A területfejlesztési és közmunkaügyi minisztérium, amely az építkezési normák és szabványok ellenõrzéséért felelõs, Mugur Isãrescu miniszterelnök felkérésére végzett átfogó vizsgálatot annak kiderítésére, hogy mi okozhatta a január végén történt gátszakadást.
– Teljes felelõsséggel kijelenthetem, hogy az ausztrál cég a vétkes, amely építészeti szempontból alapvetõen hibás tervet valósított meg – jelentette ki a miniszter.
Borbély László, a területrendezési és közmunkaügyi minisztérium államtitkára szerdán elmondta az MTI-nek, hogy 1993-ban – az akkor még állami tulajdonban lévõ – nagybányai Aurul társaság elvi engedélyt kapott a környezetvédelmi minisztériumtól a meddõt hasznosító üzem felépítésére. Az ausztrál Esmaralda Exploration aranybánya-társaság 1995-ben kezdett tárgyalásokat Romániában, és 1996-ban kormányrendelettel román–ausztráliai vegyesvállalattá alakult az Aurul. Az építési engedélyt 1997. áprilisban, az ideiglenes mûködési engedélyt pedig 1999. májusban kapta meg a nagybányai társaság.
Nicoale Noica szerint figyelembe kellett volna venni a román klímát, ám a tervezéskor abból indultak ki, hogy a derítõben a vízmennyiség változatlan lesz, mert a tárolóba jutó természetes csapadék elpárolog.
– Ausztráliában, az ottani idõjárási viszonyok közt ez az egyensúly kialakítható, de Romániában nem – szögezte le a miniszter. Noica szerint ez a tervezési hiba elkerülhetetlenné tette a katasztrófát.
Már tavaly is három alkalommal ciánt tartalmazó víz került a szabadba, ennek ellenére 2000. január 20- án 2001. március 31-ig szóló mûködési engedélyt kapott a cég.
A fele-fele arányban ausztráliai és román tulajdonban lévõ Aurul társaság vezetõi mostanáig kizárólag az idõjárást – a gyors hóolvadást – okolták a történtekért.
A rendõrség akadályozta meg, hogy három tiltakozó munkanélküli felgyújtsa saját magát Lupényban, ahol 220 munkanélküli már három hete éhségsztrájkot folytat.
A hírügynökségi jelentések szerint az éhségsztrájkolók közül tízen fenyegetõztek azzal, hogy felgyújtják magukat, ha nem teljesítik kéréseiket. Hárman közülük kedden meg is próbálták valóra váltani a fenyegetést, de a rendõrség megakadályozta õket szándékukban.
A tiltakozás kétségbeesett formáját választók a biztonság kedvéért több rend ruhát öltöttek magukra, hogy elejét vegyék a súlyosabb égési sérüléseknek.
A meghiúsult kísérlet után a többiek egyelõre elálltak szándékuktól, és tiltakozó társaikkal együtt levélben fordultak Emil Constantinescu államelnökhöz. Levelükben munkahelyet, másfél millió lejes gyorssegélyt, szociális támogatást és közmûdíjaik fedezését követelik mindaddig, amíg munkába állhatnak. Azt is akarják, hogy állandó kormánybizottság mûködjön a Zsil- völgyében a szénmedence szociális gondjainak megoldásáig.
Idén február elején 400 Zsil-völgyi éhségsztrájkoló részesült gyorssegélyben, de a segélyezést követelõk száma egy hónap alatt körülbelül ezerre növekedett.
A francia–német Eurocopter társaság ajánlatot tett a brassói Ghimbav repülõgépgyár megvételére.
A hányatott sorsú repülõgépgyár privatizációjára kiírt pályázat határideje február végén járt le. A részvények 70 százalékával rendelkezõ Állami Vagyonalap (FPS) bejelentése szerint csak a francia–német társaság tett vételi ajánlatot.
Ezt a bejelentést cáfolta a Grivco Romania nevû társaság, amely hivatalosan tiltakozott, hogy ajánlatát a FPS nem vette figyelembe.
A FPS a tulajdonában lévõ részvények áráról tárgyalásokon kíván megállapodni a francia–német társasággal.
A Ghimbav privatizációját három évvel ezelõtt hirdették meg. Akkor az amerikai Bell Helicopter társaság jelentkezett vevõnek, de üzlet nem köttetett, mert majd kétéves heves vita után a román hadsereg nem vállalta, hogy államilag garantált biztos vevõje lesz azoknak a harci helikoptereknek, amelyeket az amerikai társaság szeretett volna Brassóban gyártani.
Az újabb privatizációs pályázatot tavaly írta ki az FPS. Novemberben a francia–német és a román társaság jelentkezett érdeklõdõként, és kérésükre egy hónappal meghosszabbították az ajánlattétel határidejét.
A brassói repülõgépgyár 2300 dolgozójának 60 százaléka úgynevezett technikai munkanélküli. A Ghimbav dolgozói – számos más hadiipari üzem munkásaival együtt – napok óta tüntetnek, mert a kormány még nem hagyta jóvá azoknak az üzemeknek a listáját, amelyeknél az idén is alkalmazhatják a technikai munkanélküliséget. A kormányrendelet hiányában az érintett dolgozók az idén még semmilyen fizetést nem kaptak.
Az USA budapesti és bukaresti nagykövete Szolnokon
Az Egyesült Államok azonnali segítségként 50 ezer dollárt ajánlott fel Magyarországnak és Romániának a tiszai ciánszennyezés okozta károk enyhítésére – jelentette be kedden szolnoki látogatása alkalmából Peter Tufo budapesti és James Rosapepe bukaresti amerikai nagykövet.
A diplomaták – akik a magyar kormány képviselõivel és környezetvédelmi szakemberekkel hajóúton tanulmányozták a Tisza állapotát – elmondták: ezt az összeget fele-fele arányban kapja meg a két ország.
Beszéltek arról is, hogy a pénzt döntõen a Tisza szennyezett szakaszának megtisztítására kell fordítani civil szervezetek segítségével.
Bejelentették: a magyar kormány kérésére március elején ciánszennyezésben jártas amerikai szakértõ érkezik Magyarországra. Emellett a magyar hatóságokkal szorosan együttmûködve három monitoring állomást helyeznek majd üzembe a Szamoson, a Hernádon és a Maroson.
Az összesen 650 ezer dollár értékû berendezések részei egy elõzetes balesetjelzõ rendszernek.
A diplomaták kitértek arra is, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal szakembereinek egy csoportja a régióban segíteni fog a környezetvédelmi elemzésekben és a helyreállítás tervezésében.
Mindkét nagykövet hangsúlyozta: az eset nagy tanulsága, hogy a szennyezés nem ismer határokat, és egyetértettek abban, a folyókat pusztító eset felelõsét meg kell találni.
Egyezkedés a Nemzetközi Valutaalappal
Mugur Isãrescu miniszterelnök a tavaly Románia számára jóváhagyott készenléti hitel lejárati határidejének meghosszabbítását kérte a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF).
A kormányfõ keddi sajtóértekezletén közölte, hogy ilyen értelmû tárgyalásokat folytat a közeljövõben a kérdésrõl az IMF képviselõivel.
– A technikai meghosszabbítás azt jelenti, hogy a hitel határidejét technikai okok miatt nem tekintik lejártnak. Ez 4-6 hetes haladékot jelenthet, s reméljük, sikerül majd elérnünk – mondta.
Románia számára tavaly augusztusban hagyott jóvá nem egészen 500 millió dollár értékû készenléti hitelt az IMF. Ebbõl az ország eddig csak az elsõ, 75 millió dolláros részletet hívhatta le. A hitel határideje idén március végén lejár.
A kormány képviselõi már januárban kérték az IMF Bukarestben tárgyaló küldöttségétõl, hogy hosszabbítsák meg a készenléti hitelt 2001 februárjának végéig. Az IMF a kérés elfogadását az idei román költségvetési törvénytõl tette függõvé.
Mugur Isãrescu most abban bízik, hogy március 6- ára a törvénytervezete a parlament elé kerülhet, s a törvényhozás maximum három hetes vita után elfogadja azt. Ha a kormányfõ optimizmusa megalapozottnak bizonyul, a készenléti hitel meghosszabbításáról már nem tudna dönteni az IMF a hitel eredeti határidejének lejárta elõtt. A miniszterelnök ezért kérte a technikai meghosszabbítást.
Petre Roman külügyminiszter szerdán találkozott a Romániába látogató Max van der Stoellel, az EBESZ nemzeti kisebbségügyi fõbiztosával.
A megbeszélések során szõnyegre került a kolozsvári multikulturális egyetem létrehozása, a romák helyzete, a Romániai és a fõbiztosi hivatal közti kooperáció bõvítésének szükségessége, tekintettel arra, hogy az ország jövõre átveszi az EBESZ elnökségét.
A kormányfõ a parlamenti pátrok vezetõivel egyeztetett
A parlamenti pártok vezetõi kedden a kormánypalotában találkoztak Mugur Isãrescu miniszterelnökkel és a középtávú gazdasági stratégia megalapozásával foglalkozó bizottság két társelnökével. A megbeszéléseken a stratégia kidolgozási stádiumáról és az életbe léptetését célzó akciótervrõl tárgyaltak.
Tudorel Postolache bizottságelnök úgy nyilatkozott, hogy az összegyûjtött adatok alapján szerdától nekilátnak a középtávú gazdasági stratégia elsõ szintézisének kidolgozásához. Pontosítása szerint e szintézist politikai nyilatkozat fogja kísérni, melyben minden parlamenti párt felvállalja a szakszervezetek, a munkáltatói szövetségek és a Román Akadémia reprezentánsaival egyeztetett célkitûzéseket.
Ez a március 15-én Brüsszelbe küldendõ stratégia kiindulópontja – pontosított az akadémikus.
Mugur Isãrescu miniszterelnök továbbá úgy ítélte, a stratégia Románia fejlõdésének és az Európai Unióba való betagolódásának alappillérét fogja képezni.
Ion Diaconescu parasztpárti elnök kedd este a kormánypalotában úgy nyilatkozott, beéri azzal, hogy a Demokrata Párt bocsánatot kért a nemzetvédelmi miniszternek a DP-bõl való távozása után kialakult helyzetért.
Úgy ítélte, hogy Sorin Frunzãverde a nemzetvédelmi tárca élére való jelölésével feloldódik a kormányválság, "melybõl az egész politikai osztály megerõsödve került ki".
A parasztpárti vezetõtõl eltérõen Mircea Ionescu Quintus liberális elnök nem kommentálta a demokraták indítványát. Quintus liberális elnök nem kommentálta a demokraták indítványát. Quintus nem kívánta ismertetni álláspontját a nemzetvédelmi miniszter leváltásával kapcsolatosan sem. Kormányforrások szerint a miniszterelnök írott állásfoglalást vár a koalíciós vezetõktõl.
Keddi közleményben a Demokrata Párt Politikai Tanácsa biztosítja az NLP-t, amennyiben a liberálisok úgy érzik, a DP egyes tagjainak álláspontja vagy nyilatkozatai sértették a párt image-át, a DP bocsánatot kér ezekért az NLP-tõl.
A DP úgy véli, a nemzetvédelmi tárca megilleti, ezért Sorin Frunzãverdét jelöli a szaktárca élére.
Az OSZT-hez tartozó Avram Iancu szövetségbe tömörült hadiipari és aeronautikai dolgozók ezrei érkeztek szerdán Bukarestbe, tiltakozásul amiatt, hogy a kormány nem fogadta el azon vállalatok névjegyzékét, amelyek alkalmazottaira vonatkozik a mûszaki munkanélküliségre vonatkozó, az ország legfelsõbb védelmi tanácsa által is jóváhagyott törvényt.
A tiltakozók a Forradalom terén gyûltek egybe, egy részük azonban lezárta a Victoria teret.
Az országban két hete folyó különbözõ tiltakozó akciók után a tüntetõk azzal a reménnyel utaztak a fõvárosba, hogy pénzhez jutnak, mivel az idén még egy banit sem kaptak, noha esedékes lett volna, lévén technikai munkanélküliségben – nyilatkozta Dan Mocãnescu szakszervezeti vezetõ.
Követelik a fegyver és lõszertermelést, valamint a szektorban dolgozók szociális védelmét is szabályozó védelmi törvény haladéktalan elfogadását.
Ion Iliescu azt mondja, hogy el akarják tenni láb alól. S nem is akármilyen hétköznapi gyilkosok, hanem egyenesen Cotroceni(!). Meg is magyarázza az okát: Emil Constantinescu így akarja megakadályozni, hogy potencálius ellenfele indulhasson az elnökválasztáson. E "nemes" cél érdekében részletes stratégiát, többváltozatú forgatókönyvet dolgoztak ki, amelyben valamiféle lassan ölõ vírustól a puskagolyóig különféle változatok szerepelnek.
Mindenekelõtt beoltanák vírussal, szól a forgatókönyv, amely három hónap elteltével hatna. Eközben a sajtó nap mint nap a PDSR elnökének egyre romló egészségi állapotáról cikkezne. Ha ez nem "jönne be", akkor - biztos, ami biztos - fegyveres merényletet követnének el ellene. A névtelen "informátor" azt is tudni véli, hogy moldvai és ukrajnai terroristákat vetnének be a célra. Mi több, külön egymillió dolláros költségvetés is készült az ügyben. Iliescu azt is mondta, hogy az elején nem vette komolyan a névtelen levelet, de Constantinescu múlt heti nyilatkozatai után úgy érzi, igaza van az anonimusnak.
Jobb lett volna, ha Iliescu papírkosárba dobja a névtelen levelet. Mert ennek a kísérletnek is ugyanakkora sikere lesz, mint a pár nappal korábban tett államelnöki kijelentéseknek. Emil Constantinescu pártja és saját tehetetlenségét palástolandó szónokolt úgynevezett "akadályoztatásokról". Ion Iliescu pedig bizonyára figyelemelterelõ manõvernek szánta. Hátha elkerülhetõk lennének a jelölése legalitásáról szóló viták? Annyira erõs benne a hatalomvágy, hogy ilyenszerû, röhögést vagy sajnálkozást kiváltó nagyotmondástól sem riad vissza. De gondolt-e közben arra, hogy vajon mit szól hozzá a PDSR választói rétege? A közvélemény-kutatások szerint a választók 40 százaléka szavazna rá. Naivság lenne azt hinni, hogy ennyien el is hiszik a Cotroceni-ben elõkészített merényletrõl szóló mesét.
Továbbá, szinte az Emil Constantinescu nyilatkozatát kommentáló elemzés folytatásaként mondható: az Európai Unió, a NATO, Brüsszel vagy Párizs ugyanolyan fenntartásokkal fogadja ezeket a kijelentéseket is, mint pár nappal korábban az államfõ szekusokról szóló nyilatkozatát. Az sem emeli a jelek szerint a választások megnyerésére esélyes PDSR ázsióját, hogy Nicolae Vãcãroiu a párt volt miniszterelnöke idegen érdekekrõl, világméretû összeesküvésrõl szónokol, meg arról, hogy az Európai Unió gyarmatot akar csinálni Romániából.
Az egyszerû választópolgár pedig csak áll, és nem tudja, sírjon-e vagy nevessen? Az ország vezetõ politikusai mintha azért versengnének, ki tud nagyobbat mondani. Egy hét sem telt el, s három elnökjelölt is mondott valami szenzációsat. Emil Constantinescut a PDSR-be és PRM-be beépült "szekusok terrorizálják", Corneliu Vadim Tudor lelkét "a magyarok mérgezik ciánnal ezer éve", Ion Iliescut jelölttársa akarja vírussal és golyóval "kezelni". Ez a "krémje" a Cotroceni-ért való versenyfutás jelöltjeinek. S miközben nagyokat mondanak, azt sem veszik észre, hogy saját imázsukat ássák alá. Minket azonban nem az aggaszt, hogy milyen az "imázsa" Iliescunak, Vadimnak vagy akár Constantinescunak, hanem az, hogy ezek egyike kerül(het) az ország élére. Milyen igaza volt annak, aki javasolta, hogy megválasztásuk elõtt pszichiátriai tesztnek vessék alá a politikusokat!
Marosszentgyörgy természeti ajándéka a sósfürdõ. Bár az itteni sós források gyógyereje régóta ismert, a fürdõ komolyabb kiépítése csak 1990 után került szóba. El is készült az elképzelés részletes terve, pillanatnyilag azonban az anyagi források hiánya miatt félbe-szerbe hagyva árválkodnak a megkezdett építkezések.
A marosszentgyörgyi szabadidõ-komplexum fontos részét képeznék a modern berendezésekkel elképzelt sportpályák, amelyek egy nagyobb településnek is díszére válnának – ha valaki megépítené õket. A terület ott áll, a tanács tulajdonát képezi, mellette pedig szálloda mûködik, még egy további szálloda építését vették tervbe, s a fürdõ gondoskodna az idelátogató sportolók erõfeszítés utáni megfelelõ ellazításáról. Ideális hely lenne egy edzõtáborozáshoz, ehhez azonban elõbb el kellene készülnie.
Vízi József marosszentgyörgyi polgármester közismerten sportbarát, a sósfürdõi létesítményegyüttes egyik szorgalmazója, szomorúan számolt be arról, hogy az elmúlt esztendõben egyetlen téglát sem mozdítottak odébb a megkezdett építõtelepen. Ennek ellenére, a már álló félkész épületek állagának fenntartására 100 millió lejt költöttek, de 400 millióra lett volna szükség a tökéletes konzerváláshoz. Ilyen körülmények között pedig – ha nem kerül hamarosan befektetõ az építkezés folytatásához – lassan az is enyészetté válik, ami eddig létesült.
Az építkezéseknek mintegy felével vannak kész eddig. Az elvégzett munkálatok értéke mintegy 3,8 millió dollárra tehetõ, s kb. ugyanennyi pénzre volna szükség a befejezéshez, beleértve a sportpályákat és az édesvizû strandot is. Vízi józsef polgármester meggyõzõdése, hogy a létesítmény gazdaságosan mûködhetne, ám a helyi tanácsnak egyszerûen nincs ahonnan ezt a pénzt elõteremtenie. Ezért született az az elképzelés, hogy versenytárgyalást írnak ki a létesítmény befejezésére, haszonbérleti szerzõdés kötésével. A nagy volumen, s a fürdõ viszonylagos ismeretlensége miatt azonban egyelõre nem akadt jelentkezõ. Áthidaló megoldás lenne, ha vendéglátóipari egységenként írnák ki a versenytárgyalást, de amennyiben ezt alkalmazzák, akkor az illetõ egység melletti sportpályák megépítésére is kötelezettséget kell vállalnia a jelentkezõnek.
Pillanatnyilag nem mutatkozik megoldás a horizonton. A polgármesteri hivatal annyit tehet, hogy széles körben népszerûsíti a projektet, megpróbálja nemzetközileg is ismertté tenni a fürdõt, s ehhez nem kis ütõkártya lehet a kezében a nemrég nemzetközi státust nyert repülõtér. A népszerûsítés érdekében minden eszközt igénybe vesznek, az internetet is bevetik. Elõbb- utóbb talán csak kerül érdeklõdõ.
A diktatúrák nem kedvelik az egyéniségeket. Hiszen az orweli világ totális elnyomása csak akkor valósulhat meg, ha minden ember egyforma, ha egyik a másikkal helyettesíthetõ. Ha az ember nem megismételhetetlen csoda, hanem csak uniformizált kelléke a "nagy kísérletnek", amely kétségtelen õérte folyik, az õ boldogításáért. Aki kételkedik az eszmében, aki nem alkalmazkodik, az csak ellenség lehet. Nem is olyan régen ebbe a kategóriába soroltattak a rendszer nyílt ellenzõi (Doina Cornea, Tõkés László, Király Károly, Mircea Dinescu, Szõcs Géza) az osztályidegenek, a jobboldali elhajlók, a másként gondolkodók és úgy általában a gondolkodók, a rendszer ellen izgatók, az "Erdély története" elítélését megtagadók, azok, akik Illyés Gyulát olvasták és beszéltek róla, akik tiltott könyveket hoztak Magyarországról és másnak is odaadták, akik kétségbevonták a dáko-román kontinuitás elméletét, akik megtagadták a belépést a Román Kommunista Pártba, akik "eltévedtek a polgári ideológia mocsarába", akiket nem lehetett beszervezni, akik társaságban Kirkegaardról, Heisenbergrõl, Max Planckról, Szofoklészrõl, Dantéról beszéltek, anélkül, hogy érdekelte volna õket: van-e a pártnak hivatalos álláspontja eme urakról, akik a Vasárnapi Újságot hallgatták, s Szõcs Géza verseit idézték, akik nem tagadták meg hitüket és anyanyelvüket, akik nem tagadták meg szüleiket, gyermeküket, testvérüket, ha azok a határon túl kerestek szabadabb és emberhez méltó életet.
A helyettesíthetõség azt jelentette, csak a párt létezik, a doktrínáknak elkötelezett közösség, s ennek tagjai az önkritikának nevezett önmegalázás sorozatos rítusával feladták – teljes odaadásuk jeleként – egyéni méltóságukat.
Renate Weber az emberi jogokról Thomas Buergenthallal közösen írott könyvében kiemeli azt a tényt, hogy Románia – bár ENSZ-tagállam volt, bár aláírta és törvénybe is iktatta az emberi jogok nemzetközi egyezségokmányait – lényegében betiltotta az "emberi jogok" fogalmát, olyannyira, hogy még az egyetemen, a nemzetközi jog oktatásából is kilúgoztak minden erre vonatkozó ismeretet. Ez teremtette meg a romániai társadalomnak azt a hátrányos helyzetét – állítja Renate Weber –, hogy általában a társadalom, de a jogászok, ügyészek, ügyvédek sem ismerik az emberi jogok nemzetközi jogi szabályozását.
Pedig a világirodalomban, de a kultúra egyetemes történetében is az ember egyedisége, megismételhetetlensége, ha úgy tetszik "helyettesíthetetlensége" olyan hangsúlyosan kapott helyet, hogy annak a számára is nyilvánvalónak kell lennie, aki járatlan a nemzetközi jogban, és mondjuk a kötelezõ házi olvasmányokon kívül más könyvet nem is forgatott.
Ha nem így érezték volna már a régi görögök, Orfeusz nem száll alá Euridiké után az alvilágba, s nem válik minden korban, Homérosztól az egzisztencialistákig lét és nemlét, élet és halál, a filozófia, az irodalom és mûvészet központi kérdésévé. A keresztény hit a lélek szentségében ismeri fel az emberi lény megismételhetetlenségét, és a lélek káromlásának tilalmával az emberi méltóság védelmét elõször teszi imperatív erkölcsi normává. "Minden bûn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek" – tanítja Jézus a sokaságnak. (Máté 12:31)
Ám az emberi méltóság világi törvényekbe iktatott védelme csak a romantika korszaka után kezdõdik, amikor a felvilágosodás észkultuszának ellenhatásaként felértékelõdik az egyén belsõ érzékenysége és ennek társadalmi - politikai vetületeként beindul a közgondolkodásnak az az irányzata, amely az Emberi Jogok Nyilatkozatával egy magasabb erkölcsi szintet nyit majd a világ államainak jogrendje elõtt.
Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án, amikor a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát elfogadta, jog és méltóság viszonyában már nemcsak a modern kor igényének megfelelõ, világos megfogalmazást nyújtott annak kimondásával, hogy "Az emberi jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek", de egyben az emberi jogok védelmét a nemzetközi jog kötelezõ érvényû (jus cogens) normájává tette.
A posztkommunista társadalmakban akkor fog az igazi változás végbemenni, ha sikerül leküzdeni a Renate Weber által leírt hátrányt, és egy felemás rendszerváltás után, egy igazi értékváltás eredményeként az emberi jogokat, az emberi méltóságot a keresztény hit és az egyetemes kultúra értékeinek mércéjével leszünk képesek megközelíteni.
Bevallom a fenti gondolatsort közösségi életünk egy aprónak tûnõ eseménye indította el bennem. Az RMDSZ Maros megyei TKT-gyûlésén, tizenkét aláíró egy beadványban kérte, Buksa Béla és én napirend elõtt kaphassunk szót azért, amiért az elõzõ ülésen a testület a népbíróságok modorában ítélkezett fölöttünk. Amikor a gyûlés végén, (a különféléknél) végül szót kaptam, úgy éreztem, el kell mondanom: a beadványról nem tudtam, és a magam védelmére szót nem kértem volna. Ezt egyesek úgy értelmezték, hogy az aláírók rosszhiszemûen megtévesztették a gyûlésvezetõket, "léggömböket" fújtak, mások meg azt gondolhatták, lám cserben hagyom azokat, akik személyiségi jogaim védelmére keltek. A félreértések eloszlatása végett szögezzük le:
1. Az aláírók beadványukban azt sérelmezték, hogy a testület távollétünkben, meghallgatásunk nélkül ítélkezett fölöttünk, és ezzel a demokrácia RMDSZ-programba foglalt alapvetõ értékei sérültek. Lényegében a testület becsületét kívánták menteni (azét a testületét, amelynek õk is tagjai), kérve: adják meg nekünk a szólás lehetõségét. Az, amit a beadványba leírtak helytálló és igaz, eljárásuk pedig jóhiszemû és becsületes, és ehhez még csak engedélyt sem kellett kérniük tõlem, vagy Buksa Bélától. Azzal, hogy még csak nem is tájékoztattak a beadványról, még a látszatát is elkerülték annak, hogy mi, érintettek lennénk annak kezdeményezõi.
2. Egészen más kérdés, hogy nekem a történtekhez másképp nem lett volna hozzáfûznivalóm. Ahhoz ugyanis, hogy valakit vádolni lehessen, két dologra van szükség: egyrészt egy törvénybe (szabályzatba) ütközõ cselekményre, és bizonyítékra, hogy az illetõ el is követte azt. Esetünkben egyik sem merült fel, pusztán néhány magas rangú RMDSZ vezetõ indulatos, tényeket és érveket nem ismerõ vélekedése hangzott el, amelyekre nem volt érdemes válaszolni. A szólás jogával végül csak azért éltem, hogy módot adjak a tevékenységemet kifogásolóknak, hogy véleményüket szemtõl szembe mondhassák el.
Ám a felszólalásomat csend követte.
E kis aktuálpolitikai beékelés után, hadd térjek vissza még egy gondolat erejéig egyén és közösség, jog és méltóság viszonyára. Meggyõzõdésem, hogy a közösségi érdeknek mindig felette kell állnia az egyéninek. Ám ez csak olyan közösségekben valósulhat meg, amelyek a nyugati-keresztény közösség- eszmény mintájára szervezõdnek. Egy ilyen közösség egymás méltóságát és jogait tisztelõ, szabad, becsületükre büszke emberek szabadon vállalt közössége. Ezen belül az egyéni méltóság közösségi érték. És nem is az utolsó. Ha egyszer majd eljutunk eddig, elmondhatjuk: a rendszerváltás megtörtént!
Mint tegnapi lapszámunkban tájékoztattunk róla, újabb konfliktus alakult ki a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Helyi Közszállítási Vállalat Rt. között. A vitás kérdések tisztázására, az ellene felhozott vádakra válaszolt Eugen Criºan alpolgármester a tegnapi sajtóértekezleten.
– Mesterségesen szított ellentétrõl van szó – jelentette ki az alpolgármester. A dolog nyitja, hogy az 1995. április elsején hozott helyi tanácsi határozat értelmében a közszállítást kiszolgáló, a polgármesteri hivatalhoz tartozó önálló vállalkozás a Citadinpresttel, a Salubriservvel együtt részvénytársasággá alakult, a fõrészvényes az Állami Vagyonalap. A polgármesteri hivatal ezzel "kiengedte" a kezébõl a közszállítást. A vita, akkor hangsúlyozódott ki, amikor kiegészítõ szolgáltatóként megjelentek a maxi-taxik, és ezeket a közszállításiak illojális konkurenciával vádolták. Mint már többször leírtuk, a Veltona cég tanulmányt készített, amelyet a helyi tanács 66/1999. április 29-i határozata el is fogadott. Ennek értelmében a közszállítási vonalak legkevesebb 25 százalékát kis kapacitású jármûvek is lefedhetik. Mint Eugen Criºan elmondta, nem teljesíthetik Chiorean Emil igazgatónak azt a kérését, hogy a buszoknak exkluzivitása legyen a városban, mert adva vannak Marosvásárhely utcái, s ezeken kell közlekedni, még akkor is, ha egyes buszjáratok vonalai átfedik a maxi-vonalakat is.
Az alpolgármester a közszállítási vállalat vezetõ tanácsa által kiadott közlemény közzététele után elismételte, hogy Chiorean igazgató nem tesz egyebet, csak feszültséget kelt és bizonytalanságba sodorja azokat a marosvásárhelyieket, akik nap mint nap igénybe veszik a közszállítást.
– hangsúlyozta az alpolgármester. De Chiorean igazgató a lízing alapján vásárolt osztrák autóbuszok részletének kifizetésével ezt teszi. Az ártámogatott jegyek árából a polgármesteri hivatalból befolyt összegek nem használhatók beruházásra, így a busz- részletek kifizetésére sem. A polgármesteri hivatal 1 milliárd 59 millió lejjel, az ártámogatott jegyek 50%-ával tartozik még, ezt a napokban kifizetik. Azonban a hivatal kasszájában jelenleg csupán 300 millió lej található. Az is megeshet, hogy egy késõbbi tanácsi határozat alapján a polgármesteri hivatal megvonja a vállalattól a szubvenciót. A helyi közszállítás rendezésére egyelõre két mód kínálkozik: az SC. Transport Cãlãtori Rt., azaz az utasszállító ajánlata, miszerint ez vállalná a városi utasszállítást vagy, hogy az Állami Vagyonalap eleget tegyen a polgármesteri hivatal kérésének és a többségi részvénycsomagot átengedje a hivatalnak.
Chiorean igazgató a polgármesteri hivatalt az általuk aláírt szerzõdés megszegésével vádolja, amiért bûnügyi keresetet nyújt be ellenük. A sajtótájékoztatón jelenlevõ Briscaru Cornel, a hivatal jogásza értetlenségét fejezte ki ezzel a kijelentéssel szemben, mert a szerzõdésben foglalt egyetlen buszjáratot sem szüntettek meg. Továbbá nem látja, hogy kit perelhet be Chiorean, amikor nem szegték meg a szerzõdést. És egyáltalán, ki lesz az alperes?
A sajtóértekezleten jelenlévõk feltették a kérdést, hogy a közszállítási vállalat betartja-e a szerzõdésben foglalt kötelezettségeit. Például a buszjáratok órarendjét. Az Ignat Ioan igazgató által rendelkezésünkre bocsátott táblázatból kitûnik, hogy a 23-as autóbusz napszakonként 9, 15, 14, 11, 21 perces frekvenciával kellene közlekedjen. Vagy a sokat vitatott 19-B 12, 5, 8, 15, 20 percenként kellene járjon. Nem kell szakember annak megállapítására, hogy az órarendet nem tartják be. Továbbá a buszok külseje, belseje, mûszaki állapota nem felel meg az utazóközönség igényeinek. Egyszóval a szolgáltatás minõsége nincs arányban a buszjegyek árával.
Eugen Criºan alpolgármester kijelentette, hogy a feszültségkeltést "valakik" jól megtanulták, s idõrõl idõre alkalmazzák is, Chiorean igazgató kb. háromhavonta. És az sem kizárt, hogy politikai érdekek is meghúzódnak e konfliktus mögött.
Régi gondja a gyulafehérvári egyházmegyének, hogy a nyugdíjba vonult, esetleg orvosi kezelésre szoruló papok, akik egész életüket a lelkek szolgálatában töltötték, hajlott korukra magukra maradnak, és elfelejtett magányban kénytelenek tölteni napjaikat. Egy papi otthon létesítésének gondolata annál is idõszerûbb volt, mivel más egyházmegyék sikerrel orvosolták ezt a problémát, Szatmáron például jól felszerelt, méltó körülményeket biztosító otthon áll a nyugdíjba vonult lelkészek rendelkezésére.
A brassó-bolonyai plébánián, a Zajzoni úton ugyan mûködik egy, a ’70-es évek elején épült papi otthon, ám korszerûtlen állapota nem teszi alkalmassá a rendeltetésszerû használatra – ennek ellenére ma öt nyugdíjas papnak nyújt hajlékot. Az egyházmegye másik, Csíkszeredában létrehozott Szent József papi otthonában pedig a segédpüspöki hivatal kapott otthont. A gyulafehérvári fõegyházmegyének jelenleg mintegy ötven nyugdíjas papja van, ezek részben különbözõ plébániákon, részben a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban, illetve a már említett Zajzoni úti otthonban élnek.
A fõegyházmegye gazdasági bizottsága ezért is döntött úgy, hogy kiemelt fontosságú kérdésnek tekinti a 2000. évben egy korszerû papi otthon létrehozását Székelyudvarhelyen. A helyszín megválasztásánál több, fontos szempont érvényesült: Brassóval ellentétben a mérsékelt éghajlatú Udvarhely jóval közelebb van az egyházmegye szellemi-lelki súlypontjához, így az itt lakó nyugdíjas papok a lelkipásztori munkába is besegíthetnek. Az intézményben – mely ideális esetben tizenkét, de szükség esetén akár tizennyolc idõs személy ellátására is alkalmas lesz –, három intenzív részleg szolgálja majd a súlyos betegek szükségleteit, míg a többi lakrészt az egészséges vagy csupán alkalmi ápolásra szoruló papoknak tartják fenn. Az épület tervezésére kiírt pályázatot az udvarhelyi MBF Kft. nyerte el: a terv szerint a már említett helyiségeken kívül az épületben helyet kap egy lakórész három nõvér számára, házikápolna, ebédlõ, közösségi terek, illetve a kiszolgáló helyiségek.
Az állandó felügyeletet és a ház vezetését a mallersdorfi ferences rendhez tartozó nõvérek látják el, az õ munkájukat civil alkalmazottak segítik és egészítik ki: adminisztrátor, karbantartó, mosó-, takarító- és szakácsnõ, szükség esetén pedig betegápoló nõvér. Minden lakosztályhoz külön fürdõszoba és egy kis terasz tartozik majd, biztosítva a szükséges kényelmet és otthonosságot. A két vendégszobában a lakók hozzátartozói, illetve szükség esetén további rászorulók helyezhetõk el. A nõvérek lakosztályához vezetõ vészjelzõ elengedhetetlen kiegészítõje minden lakrésznek. Az otthon autóval is megközelíthetõ lesz, a parkolást a tágas szabad parkolón kívül négy kocsiszín biztosítja. Tekintettel az esetleges mozgássérültekre, az épületnek fontos tulajdonsága, hogy tolókocsival is lehet majd benne közlekedni. Az 1650 m2 alapterületûre tervezett, önállóan mûködõ intézményt az érsekség tartaná fenn, de az itt lakóktól is elvárják a lehetõség szerinti anyagi hozzájárulást.
A kétszintesre tervezett épületnek idén õszig kell felépülnie, a belsõ berendezés elkészültének határidejét pedig jövõ tavaszra jelölték meg. Ezt követné a felszentelés, 2001 nyarán. Az érseki hivatal illetékes irodája bízik abban, hogy az épület kielégítõ módon fogja biztosítani a nyugodt öregkort mindazoknak, akik az egyház szolgálatában, Isten dicsõségére végezték – és végzik – munkájukat.
A gyulafehérvári fõegyházmegye sajtóirodája
Március elsejétõl meghatározatlan ideig a Brassói Vasúti Igazgatóság megszüntette a 6.40 órakor Dédáról induló Csíkcsicsóra tartó, valamint a 14.15 órakor Csíkcsicsó–Dézs között közlekedõ személyvonatokat. Tegnap reggel közel félszáz palotailvai, naponta ingázó munkás és diák, akik Hévízre, Csíkcsicsóba, Csíkszeredába akartak utazni, alkalmi gépkocsikkal kellett megtegyék az utat. Porumb Simion palotailvai polgármester átiratot küldött a megyeházára, kérve a prefektus segítségét a probléma megoldásában. Ugyanakkor a brassói igazgatósághoz is eljuttatott egy kérvényt, igényelve a szóban forgó járatok visszaállítását. Mint tegnap délután beszámolt, egyelõre választ nem kapott. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a személyvonatok által ellátott útszakaszon közlekedõ autóbuszjáratok nem megfelelõ idõpontban érintik a községet, így a vonatok újraindítása nagyon fontos a község és a környék lakói számára.
Az 1990-ben alakult, jelenleg 86 tagot számláló Municípiumok Szövetsége ma reggeltõl háromnapos tanácskozást tart Marosvásárhelyen. A tanácskozás napirendi pontján többek között az informatikusok, illetve közönségszolgálatosok számára létrehozandó szakmai testület megalakítása szerepel. A közszolgálatosok testületének vezetõségébe a marosvásárhelyi hivatal részérõl Ercsei Ferencet is jelölték.
A marosvásárhelyi tanács keddi rendkívüli ülésének napirendjén az általános városrendészeti terv vitája mellett a tavalyi útjavítási munkákról szóló beszámoló is szerepelt. A múlt heti ülés alkalmával több városatya is felhívta rá a figyelmet, hogy kritikán aluli a város utcáinak állapota, és ennek kapcsán terjesztettek beszámolót a testület elé. Dr. Kolozsvári Zoltán a keddi ülésen ismét felszólalt, követelve, hogy a hivatal vonja felelõsségre az útjavító cégeket a rossz minõségû munkáért, és számonkérte azt is a hivataltól, hogyan ellenõrzik az elvégzett javításokat. Erre válaszként Ignat Ionel községgazdálkodási igazgató fejtette ki, hogy a munkák szerzõdött értékének 10%-át a hivatal garanciaként visszatartja mindaddig, amíg az adott munkálatot végleg át nem veszik a kivitelezõtõl. A testület elé tárt beszámolóból az is kiderül, hogy az útjavításokra évek óta a szükségesnél jóval kevesebb pénz jut. Emellett a város úthálózata rég elöregedett és túlterhelt. A beszámoló kapcsán Fodor Imre polgármester kijelentette, hogy nem csak az elvégzett karbantartási munkák ellenõrzése hibás a kialakult helyzetért, hanem a kivitelezõk által felhasznált technológiák sem megfelelõek. Hozzátehetnénk, reméljük errõl az idei útjavítási pályázat kiírásakor sem feledkeznek meg a hivatal illetékesei, hiszen évek óta minõségi ugrást ígérnek e téren, miközben a valóság mindeddig nem követte az ígéreteket.
Az állami alapból épített üzlethelyiségek eladásának folyamatát elejétõl követtük lapunkban. Legutóbb arról számoltunk be, hogy a sikertelen árverések nyomán valószínûleg árkedvezményt ad a tanács a következõ árverésekre. A tervezet kapcsán Csata Ernõ tanácsos javasolta, ha nem tudják eladni a megmaradt négy helyiséget, adják bérbe õket a Locativ Rt.-n keresztül, Molnár Gábor tanácsos pedig halasztást indítványozott, arra hivatkozva, hogy rossz a gazdasági konjunktúra a boltok eladására. Ezt a javaslatot fogadta el a testület.
Fodor Imre polgármester a városrendészeti terv vitája elõtt a tavalyi évrõl készített jelentését kivonatolta a tanács elõtt. Mint elmondotta, a tavalyra kitûzött feladatok 70%-át sikerült teljesen megoldani, 20%-át részben, egytizedét pedig egyáltalán nem. Sikerekként a lakásépítések elindítását, a központbeli gyalogos aluljáró folytatását említette, a kudarcok oldalára pedig az utak állapotát, és a Víkendtelep javításának késését állította. A hosszú távú stratégiai tervek továbbra is a lakásépítések folytatása, az infrastruktúra fejlesztése, a kis- és középvállalkozások támogatása.
Vita az elfogadott városrendészeti tervrõl
Mint Fodor Imre polgármester találóan megjegyezte, egy 400 évente bekövetkezõ történelmi napon, 2000. február 29-én fogadták el Marosvásárhely általános városrendészeti tervét. (A Gergely- naptár szerint ugyanis a százzal osztható évek nem szökõévek, kivéve, ha az évszám 400-zal is – mint 2000 esetében – osztható.) A város történetében rendkívül fontos tanácsülést, ahol megszavazásra került a dokumentum, egy kötetlennek szánt megbeszélés követte a tanácsosok és a sajtó képviselõi között, melyen a városfejlesztés stratégiai követelményeirõl folyt volna a vita. Azonban – amint az már lenni szokott – a megbeszélés ezúttal is némileg mellécsúszott, a városfejlesztési politika kérdéseit konkrét helyzetekre vonatkozó kérdések vették át.
Mindjárt az elején nagy vihart kavart a Cuza Vodã utca ügye, hisz nagyon sokan úgy értelmezték a fontos közlekedési útvonal modernizálási szándékát, hogy ott masszív bontási munkálatokra fog sor kerülni. Fodor Imre polgármester, Kolozsvári Zoltán tanácsos, az est kvázi- házigazdája, valamint Zaki Árpád, a terv kivitelezõje is cáfolták ezt az értesülést. Mint elmondták, a tanács szándéka – a város lakóival teljes egyetértésben –, hogy elsõsorban a hagyományos központi városkép a lehetõ legkevesebbet változzon. Ha szükségesek lesznek itt-ott bontások, azok csak minimális területet érinthetnek, s a kisajátítás a tulajdonos teljes mértékû kártérítése után történhet. Egyébként is – fejtette ki Zaki Árpád – egy épületet csakis a tulajdonosa bonthat le, s ahhoz, hogy kisajátítsák valakinek – közérdekbõl kifolyólag – a tulajdonát, nagyon szigorú törvényes követelményeknek kell eleget tenni, s a kártérítés mértéke ilyenkor mindenképpen megfelelõ mértékû. Semmiképpen sem kell tehát a Ceauºescu-korszakra jellemzõ buldózerpolitikára számítani. Bár, megtudhattuk azt is, hogy ennek a kérdésnek a felvetése teljesen idõszerûtlen, hisz konkrét lépéseket egyelõre még senki sem határozott el.
Egy következõ kérdés arra vonatkozott, hogy milyen módon segítheti elõ a városvezetés a tervben beharangozott gazdasági profilváltást. A válasz szerint megfelelõ arcélú gazdasági egységeknek a városba vonzásával, a turizmus fejlesztésével, s nem utolsósorban a repülõtér fejlesztésével, amelyet a város – annak ellenére, hogy sem az adminisztrálásában, sem a területén nincs, jelentõs összegekkel támogat. Nyilvánvaló azonban, hogy ez egy hosszú folyamat, s nincs szándékéban senkinek a hagyományos ipari létesítmények bezárása.
Varga István, a Pro Biciclo Urbo egyesület elnöke, mint már máskor is, amellett kardoskodott, hogy a személyautók helyett alternatív személyszállítási lehetõségek támogatását kell fontolóra venni. A nagy gépkocsiforgalmat vonzó útszélesítések helyett kerékpárutakban és közszállításban kellene gondolkodni – vélte. A legtöbb tanácsos szerint azonban utópia arra gondolni, hogy az emberek többsége lemond az autójáról, s a tranzitforgalom tervbe vett elterelése is csupán 10%-kal csökkenti a városi zsúfoltságot. Ez pedig várhatóan tovább fog nõni, ezért mindenképpen szélesebb utak kellenek. Persze, hogy fontos – mondta Kolozsvári Zoltán – a kerékpárút-hálózat kiépítése és a közszállítás javítása, ám a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy létezõ, kialakult arculatú városokban egy ilyen rendszer nehezen bevezethetõ és kiépítése rendkívül költséges. Pénz pedig nagyon kevés elképzelés megvalósításához van. A szennyezés réme sem lesz – remélhetõleg – olyan nagy néhány év múlva, amikorra a terv vonatkozik – tette hozzá Csata Ernõ tanácsos –, hisz addig a mûszaki tudomány várhatóan környezetbarátabbá teszi a személygépkosikat.
A megbeszélésen felvetõdött az is, hogy a demokrácia, amennyiben dilettantizmussal párosul, nem biztos, hogy eredményre vezet. Mivel egy ilyen fontos kérdésben a konszenzusra jutás lehetõsége kizárt, jobb, ha a szakembereket dolgozni hagyják, találják meg õk a lehetõ legjobb megoldást.
Ezek után a közszállítás végtelenül gubancos problémája is terítékre került, de ez már egy teljesen más vizsgálat tárgyát képezi.
Decemberben egyszer már elárverezték a segesvári Nicovala Rt. többségi részvénycsomagját, ám az akkor nyertes német-román cég azóta sem jelentkezett az adásvételi szerzõdés aláírására. A befektetõ komolysága már a licit napján megkérdõjelezõdött, amikor a megjelent képviselõje, Ernst Knall azt állította, hogy nem tud véleményt mondani a Nicovaláról, mert nem ismeri a helyzetét.
Nos, a Nicovala helyzete – mintegy 12,5 milliárd lejes adósság, 6 milliárd lejt meghaladó veszteségek, elöregedett géppark, erõsen leszûkült felvevõpiac – azóta sem változott sokat. Az ÁVA azonban ezúttal sem tehetett mást, ismét megpróbálta áruba bocsátani a 69,98%-os részvénycsomagot.
A vállalat, ki tudja hányadszor meghirdetett, magánosítási versenytárgyalására ezúttal egy ciprusi és egy belfölfdi magánszemély jelentkezett. Amint az várható volt, a licitálás csökkenõ értékekre folyt, a 12.500 lejes részvényenkénti kikiáltási árról 5000 lejes részvényenkénti kikiáltási árig jutottak el, amikor Plutarkhosz Evlogimenosz, a ciprusi befektetõ vállalta ennek az árnak a kifizetését. Ennek megfelelõen a részvénycsomag teljes értéke összesen 2213 millió lejre rúg.
Nagy a valószínûsége annak, hogy ezúttal a szerzõdés aláírásra kerül, hisz a befektetõ 1100 millió lejes garanciát tett le a licitálás megkezdése elõtt, amit a szerzõdés alá nem írása, vagy az ellenérték határidõn belüli ki nem fizetése esetén elveszít. Ez az összeg pedig a teljes vételár felére emelkedik. Mint megtudtuk az ÁVA illetékeseitõl, a magas garancia éppen a komolytalan jelentkezõket hivatott elriasztani.
Plautarkhosz Evlogimosz, aki Romániában végezte felsõfokú tanulmányait és elfogadható szinten beszéli a román nyelvet, kifejezte azt a szándékát is, hogy letelepedjen Segesváron. Hogy mit szeretne tenni a vállalatban, s hogy miként képzeli el a rendkívüli gondokkal küszködõ Nicovala jövõjét, sajnos nem sikerült megtudnunk, mert Plautarkhosz úr – sietõs teendõire hivatkozva – a versenytárgyalás befejezõdése után elviharzott a helyszínrõl.
A szerdai volt egyébként az elsõ árverés, amelyet a Maros megyei ÁVA már nem igazgatóságként, hanem területi szolgálatként szervezett, s ennek megfelelõen nem a távozó Doru Mihai Opriºcan ex-igazgató, hanem az újonnan kinevezett szolgálatvezetõ, Popa Mihai Ovidiu vezette. Annak ellenére, hogy már árverést is szerveztek az új felállásban, a további munkamenet nég mindig nem teljesen világos. Pénteken Brassóban, a Maros megyét irányító ÁVA- igazgatóság székhelyén munkamegbeszélést tartanak, ahol talán végre több kérdés tisztázódik. (bálint)
Számítógépes oktatás Szakadáton
A Szovátához tartozó szakadáti általános iskola a közelmúltban 11 darab Inter-Pentium 812 MB számítógéppel gazdagodott. Mint köztudott, Szováta a magyarországi Százhalombattával testvérváros, és ennek polgármestere, Vezér Mihály, valamint alpolgármestere, Tüske László közbenjárására, e testvérváros önkormányzata és a Széchenyi István Szakközépiskola jóvoltából jutottak az ajándékhoz.
Az adomány az iskola 70, II.- VII. osztályos tanulójának informatikai ismereteit gyarapítja. A gépekhez szövegnyomtatók, CD-k és hangfalak is tartoznak. Ezeket irodalomórákon, idegennyelv-oktatásban, szövegszerkesztésben használják. Szándékuk, szponzorok támogatásával, az Internet hálózatra való csatlakozás, tájékoztatott Bodó Lajos igazgató.
Holland vendégek Fodor Imrénél
A Zeland Helpt in Roemanie két képviselõje tegnap találkozott Fodor Imre polgármesterrel. A holland szervezet képviselõi tavaly novemberben jártak már városunkban, ugyanakkor felkeresték és azóta is segítik a Backamadarason épülõ öregotthont. A tegnapi találkozón elmondták, hogy jelenleg Zelandban gyûjtést szerveznek, hogy szakmai továbbképzõt – szabász-, festõtanfolyam – tudjanak szervezni a marosvásárhelyi börtönben levõ 14-17 év közötti fiataloknak. Véleményük szerint, amennyiben szakmát tanulva távozik a fiatal a fegyházból, könnyebben tud beilleszkedni a társadalomba. Ugyanakkor meghívták Fodor Imre polgármestert városukba, elmondva, hogy meglátogathatja azt a helybéli üzemet is, ahol rabokat és fizikailag, szellemileg sérült személyeket foglalkoztatnak. A felkérésre a polgármester azt mondta, hogy a meghívásnak õ vagy utódja csak az év második felében tud eleget tenni. A zelandi vendégek arról is beszámoltak, hogy a novemberi backamadarasi látogatás eredményeképpen a zelandi mûszaki iskola diákjai ajtókat és ablakokat készítettek az épülõ öregotthon számára, s ezeket tervek szerint május 18-án fogják elhozni és felszerelni. Majd megkérték a polgrámestert s hivatalát, amennyiben lehet, segítsenek ingyenvízumot rendezni – egy személy számára a vízum 85 gulden – és készíték elõ a megfelelõ iratokat az adomány fogadására. A polgármester válasza: megérdeklõdi, érvényben vannak-e még a kedvezmények, s lehet-e ingyenvízumot kérni. S azt is elmondta, hogy az adományt a backamadarasi polgármesteri hivatal, valamint a megyei tanács kell fogadja. Ugyanakkor biztosította a vendégeket, hogy segíteni fog nekik terveik megvalósításában.
A Beszterce melletti Tacson a nyolcvanas években bontani kezdték a szászok elhagyott templomát. A szóbeszéd szerint derült égbõl csapott le a villám, és az építõmesterek nem merték a bontási munkálatokat befejezni.
Sajnos a szász közösségek "lebontóit" nem riasztotta hasonlóképpen villámcsapás, és a 90-ben még 2-300000-re tehetõ etnikum mára már alig párezer apad. A szászok helye Erdélyben címmel tartott elõadás ennek a népcsoportnak a történetét és szokásait mutatta be. Az elõadó: dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének docense, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A keddi "Szász szomszédaink" kiállítás megnyitót (amelyrõl tegnapi lapszámunkban beszámoltunk) követõen, a Kemény Zsigmond Társaság estjén az érdeklõdõk közelebbrõl is megismerkedhettek egy eltûnõben levõ közösség életével, történetével, hagyományaival, szokásaival, tárgyi világával, társadalmi szerkezetével. A Csíky Boldizsár meghívására érkezõ elõadó különös hangsúlyt fektetett annak bemutatására: mivel gazdagították a szászok Erdély kultúráját, milyen szerepet játszik/játszott ez a közösség ebben a régióban. A veszteség gazdaságilag, szellemileg, de még ökológiailag is tetemes. Vannak ugyan, akik erõfeszítéseket tesznek a szászok visszatelepítése érdekében, de kevés sikerrel. Jobbára egy-két kalandvágyó német fiatal költözik szász falvakba, ahol hiába próbálja meg a szokásokat feléleszteni. A jelenség mindenképpen elszigetelt marad. A legjellemzõbb, hogy a május elsejei kora reggeli, a falut ébreszteni hivatott Mozart-muzsikát, vészjelként értelmezik az újonnan beköltözöttek és tûzre gondolnak.
A századfordulón a korabeli sajtóban megjelenõ eszmefuttatást, amely feltette a kérdést: milyen lenne Erdély szászok nélkül, még megmosolyogták és senki sem hitte, hogy több százéves jelenlét után — hadd ne mondjuk, hogy eltûntek – oly gyorsan tömegesen távoznak. Kézenfekvõ a párhuzam és le sem merem írni: milyen lenne Erdély...
Végsõ soron tehát rólunk (is) szólt az elõadás, az erdélyi magyarságról, amelynek még nem sikerült kellõképpen feldolgoznia a szászok kitelepülésének és az így keletkezett "légüres tér" problémáját.
Belül szavunk határozószó meg helyhatározói névutó. Értelmezõ szótáraink szerint egyik jelentése: valamely test, tárgy határoló falainak belsõ oldalán. Pl. A fazék máza belül lepattogzott; A ház falai belül gombásodni kezdtek. Hasonló módon azt is jelenti, hogy zárt vagy zártnak tekintett terület, tér belsejében, annak határai között történik valami. Pl. Szép tornyos villa, belül tágas szobák vannak. De jelentheti azt is, hogy lélekben, érzésben, gondolatban létezik valami. Pl. Kifelé csupa szívesség, de belül tele van álnoksággal. Jelenti a továbbiakban azt is, hogy valamely emberi közösség keretei között történik valami. Pl. Azok, akik kívül álltak a pártokon, nem tudták, mi történik belül.
Mindennapi nyelvünkben gyakori a belül idõhatározói használata. Pl. Hat héten belül kész leszek vele. Régebben ezt a formát németesnek tekintették, és helyette az alatt névutós szerkezetet ajánlották (Hat hét alatt). A mai álláspont szerint a helyhatározói ragoknak, névutóknak idõhatározásra való alkalmazását a magyarban is megfigyelhetjük. Emellett az alatt és a belül jelentését nem tekinthetjük azonosnak. A hat hét alatt az egész idõ alatt folyó történésre utal. Pl. A hat hét alatt négy kilót fogytam. A hat héten belül ellenben olyanra, amelynek ez a végsõ határa, de amely elõbb is végbemehet. Pl. Hat héten belül befizetem az összeget.
Ezek szerint idõtartam kifejezésére az alatt névutó és a -ban, -ben rag szerepében óvakodnunk kell a belül névutó alkalmazásától. Pl. Igazolom, hogy az elmúlt hat héten belül nem volt fertõzõ betegsége (Helyesen: hat hét alatt; az utóbbi hat hétben).
Jövõben bekövetkezõ idõpont megjelölésére szintén helytelen a belül névutó használata. Pl. Baleset érte, és két napon belül meghalt. Helyesen: két nap múlva, vagy két napra rá. Szintén mást jelent a négy napon belül és a négy nap múlva készen lesz szerkezet. Hasonló módon bonyolultak az óra keretén belül, a vállalat keretén belül és a hozzájuk hasonló idõ-, illetõleg képes helyhatározói kifejezések. Használatukat kérüljük és fejezzük ki egyszerûen ragokkal: az órán, a vállalatnál. Ezzel elkerüljük, hogy a belül névutó kiszorítsa más kifejezõ eszközeinket.
Talán vannak, akik ismerik a második világháború utáni Pesten történt helyreigazítási komédiát. Egyik napilapban tréfás versike jelent meg: "Ki a Gellért vizét issza, saját vizét issza vissza." Az önkörnyezet- szennyezés e bájos és korai remeke felbõszítette a szálló és fürdõ igazgatóját, aki helyreigazítást követelt a laptól, amely a következõ nap elegáns könnyedséggel szolgáltatott elégtételt a "hitelrontásért": "Aki a Gellért vizét issza, nem a saját vizét issza vissza." Erre gondolva, Illyés Gyula is tréfálkozott egyszer a Kossuth Klubban. Tiszatáj-estet rendeztek, akkor is valami botrány sûrûsödött a lap körül, s fontos volt, hogy Illyés jelen legyen. Kinn ült a dobogón, s egyre törtebb mosollyal hallgatta szegedi írótársa vég nélküli és egyre sületlenebb, a helyzethez méltatlan szereplését. Egyszer csak hamiskás fény villant Illyés szemében, s maga elé véve egy cédulát, jegyzett rá valamit, s odacsúsztatta mellette ülõ írótársa elé. Mint az est után megtudtam, Illyés Gyula ezt jegyezte fel: "Ki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza."
A nagybányai ciánszennyezés nyomán jutott eszembe ezt a történet, mert most már eljutott a hír Párizsba: Turnu Severin lakói is palackból kapják a vizet. Vagyis úgy idõszerûsíthetjük a versikét, hogy "Ki a Szamos vizét itatja, saját Duna vizét issza vissza."
Tanulságos áttekinteni a szamosi ciánozás hírré formálódását. Napokon át a sajtó és a televízió hírt se adott róla. S egyszer csak, február 11-én este az I-es csatornán robbant a hír. Amikor már Szegedet elhagyva, a méregsziget jugoszláv területre érkezett. S hogy miért csak Belgrádból indult az elsõ vészlobbanás? Mert, bizonyára más országok tudósítóival együtt, a francia médiafalka a jugoszláv fõvárosban táborozik. Újabb gyilkosságokra, tüntetésekre várva, és koszovói attrocitásokban reménykedve. Mert a béke manapság nem üzlet, nem árucikk, csak a gyilkosság és a halál.
A halak pusztulása is. Fõként ily látványosan és nagy tömegekben. A következõ napokban az is kitûnt: a szerb dunai halászoknál a magyar tiszai kollégák nagyobb látványossággal szolgálhatnak, s így Magyarország is hírforrássá változott. Lassan már az is felderült a tudósítók elõtt, hogy nem a dunai katasztrófa az igazi, hanem az, ami a Tiszán történt. Igaz, hogy a folyó- és más neveket fõként kiejteni, de olykor leírni sem tudták helyesen. Térképek is pontosították, hol van Nagybánya, a vízgyûjtõrendszer ábrája is mindannyiszor szerepelt a televíziós tudósításokban és a lapokban. Minap a Libération öt oldalban foglalkozott a természeti drámával. Két hete nincs megállás: színes képek, riportok, rajzolatok, nyilatkozatok áradnak. Újra és újra ismétlik a tényt: a csernobili katasztrófa óta a legnagyobb környezetszennyezés történt Kelet-Európában. Azt is megemlítették, hogy Romániában legalább tucatnyi olyan üzem van, amelynek bizonytalan mûködése hasonló súlyú katasztrófát idézhet elõ. S minthogy jó részük az ország belsejében helyezkedik el, a nagybányaihoz hasonló könnyedséggel nem úszhatja meg Románia lakossága.
Tanulságos megfigyelni a román hivatalosság szerepeltetését. Az elsõ tíz napban a kárjelentõ tudósítások között egy nyilatkozatot fedeztem fel egy televízióriportba, amelyben az ausztrál tulajdonos cinikusan kijelentette: semmi adat nem igazolja, hogy a cián az õ üzemébõl származna. A hallgatás is adalék, mert a tíz év elõtt oly nagy médiasztár, Petre Roman mostani külügyminiszter vádaskodását egyetlen francia hírközlõszerv se ismertette, miszerint a magyarok azért nagyítják fel a katasztrófát, hogy Románia EU-tagságát nehezítsék. Petre Roman úr az édesapjában és baráti körében oly ihlettel mûködõ magyarüldözési mániás ideológiától nem tud szabadulni. Eltelt egy évtized, s a külügyminiszter úr a gyulafehérvári nép-hergelõ-integetõ stílusával legfeljebb belügyminiszteri teendõket láthatna el. Tanulhatott volna, már neki is beintettek egyszer a bányászok… Hazai és határon túli magyarûzõ mániájának nincs politikai fedezete. Ellenkezõleg, a francia sajtóvélekedések szerint ameddig csak lehet, Románia tussolta az ügyet (a Magyarország elleni vád is ebbe a stratégiába tartozott – A. L.), hogy ne nehezítse a most kezdõdõ EU-tárgyalásokat.
A cián nem ideológiai, hanem ténykérdés. A halak, madarak, növények elpusztultak. A trianoni és a párizsi béke a politikai-földrajzi határokról döntött. Ám a természet fölötte áll a politikának. A gólyák útlevél nélkül Marosvásárhelyre éppúgy visszatérnek, mint a Bodrogköz falvaiba. S a cián-halasztotta halak a mérgezett vízzel átfolynak a Tiszába, s ha a halászok hálójában nem akadnak fenn, tartanak tovább Jugoszláviába, majd újra Romániába, s a természet román állampolgáraként Turnu Severinben komposztálhatják õket. Nyugodjanak békességben – a mi nyugtalanításunkra.
Ami pedig a még frissebb hírt illeti, február 23- án reggel az I-es híradó már hivatalos álláspontot tudatott Romániából: elismerték a súlyos környezeti katasztrófa tényét, s közölték, hogy Brüsszelhez folyamodnak szakmai és anyagi segítségért.
Kár a késésért. Két és fél héttel hitelesebb lehetne a román politika.
Tanulságként talán annyit megjegyezhetünk: mindenféle alapszerzõdés, megbékélési nyilatkozat próbáját a hétköznapok igazolják és buktatják meg. Vagyis: a tiszavirágnál hosszabb életû bizalommal kéne közös dolgainkról nyíltan és idõben beszélni. És fõként cselekedni.
A mutogatások kora lejárt…
Wass Alberttõl a Super Bowl-ig
Furcsa társítás. A Floridában nemrég elhunyt népszerû író, akinek életmûve reneszánszát éli mostanában Erdélyben és a profi amerikai futballbajnokság csordultig mediatizált, agyonreklámozott döntõje. Hogy jön össze a kettõ? Naplójegyzeteimben ott van egyik is, másik is, New Brunswickban, a Magyar Örökség Központjában a Láthatatlan lobogó és A funtunelli boszorkány szerzõjének portréja éppúgy megtalálható a híres amerikai magyarok arcképcsarnokában, mint a Super Bowl magyar származású csillagaié. De nemcsak így teremthetõ kapcsolat. Zárófejezetként ugyanis az utam sorám megismert vagy újrafellelt egyéniségekrõl rajzolnék rögtönzött vázlatokat, ilyenkor meg mindig kiderül, az igazi nagy rendezõ, az Élet, a legképtelenebb összefüggéseket is megvalósítja, hitelesíti. Tudom, joggal felvetheti bármelyik olvasó, eddig is felvillantottam profilokat, s több jelenséget szubjektivitásom mellett némiképp érdekemben buzgólkodó személyiségek tükre is elferdíthetett, de említettem már korábban, az emberek legalább olyan érdekesek, mint a látványelemek, sajnálnám, ha még néhányukra nem tudnék kitérni. Kezdetben úgy is terveztem, hogy
lesz e naplórészlet címe. De a konkrétum jobban felkelti a figyelmet, s különben is az elsõ magyar, akivel anyanyelvemen szót váltottam az Újvilágban, Pénzes Gyula, annak idején a II. világháború befejezése után gyakran volt együtt a németországi bajorföldön Wass Alberttel és Nyírõ Józseffel. Azután került sok társával együtt nemkívánatos hontalanként az Egyesült Államokba. Õk képezték a harmadik nagyobb magyar bevándorlási hullámot a XIX. században és XX. század elején, illetve a két világháború között kitelepültek után. Valószínûleg az õ érvényesülésük volt a legnehezebb, gyanakvással, ellenségesen fogadták õket, hiszen a világégéskor a másik oldalon harcoltak. Aztán mégis gyökeret eresztettek, kínkeservesen, de megteremtették egzisztenciájukat. Ebben a nemzedékben is gyakori a sikersztori, nyilván nem kell feltétlenül mesés vagyonszerzésre vagy hírnévre gondolnunk.
Pénzes Gyula például, miután a koreai háborút is végigszenvedte, a Bethlehem Steel acélmû megbecsült szakembere lett. S a bethlehemi magyar közösség egyik meghatározó egyénisége. Több évig az ottani magyar klubot vezette, sokszor anyagi áldozatokkal mûködtette. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy nem lett tehetõs ember. Kisnyugdíjasként szerényen él, de ma is ott van, ahova a szükség hívja. Sokan elismerik az érdemeit. A kevésbõl is tud adakozni.Feleségével, Péterffy Gyöngyivel, akinek pár esztendei amerikai jelenlét is elég volt arra, hogy kultúraszeretetét, tehetségét, áldozatkészségét bizonyítsa, amikor csak tehetik, segítik az itthoniakat, s felkarolnak minden identitáserõsítõ kezdeményezést.
Pénzes Gyuláék generációja azonban ritkulóban. Népesebb, aktívabb tábor
Tízezerszámra fogadta be õket az USA. A menekültek közt nagyon sok volt a fiatal, akik már ott szereztek egyetemi képesítést és futottak be kiemelkedõ pályát.
A bethlehemi lelkész, Mészáros Sándor Hollandiában végezte a teológiát, késõbb ugyancsak az Egyesült Államokban teljesítette ki hivatását. Többirányú a munkája, a templom mellett a philadelphiai egyetemen is kamatoztatja széleskörû felkészültségét, a klinikákon is számítanak rá, a haldoklóknak könnyíti meg, teszi elfogadhatóvá a végleges távozást. Bármennyire hangsúlyozzák világszerte, milyen nagyfokú az elidegenedés az AEÁ- ban, a lelkiekre is áldoz ez a társadalom. Rendkívüli figyelemmel támogatják a fogyatékosokat, az elesetteket. A szociális tanácsadás, gondoskodás több formájával is találkoztam.
Tamás Tamásék szintén az 1956-os forradalom leverésekor hagyták el Magyarországot. New Brunswickban találtak otthonra, munkahelyre. Házuk a fenyvesben akár üdülõtelepi villa is lehetne. Tamás állatvédelmi gyógyszerkísérletekben, kutatásban hasznosítja szakértelmét, és a Széchenyi Kör, illetve a Magyar Amerikai Alapítvány rendezvényeinek egyik kovásza. Szóbeli történelem címû videóbeszélgetéseibõl könyvet készít, így válik a magyar közösség krónikásává. Felesége, Mária a Rutgers Egyetemen szociális tanácsadó. A külföldi diákok, a doktorandusok, masters fokozatra pályázók zökkenõmentes beilleszkedését segíti.
Washingtonban azt is láttam, mit tesz az amerikai társadalom azért, hogy minél több hátrányos helyzetû legyen képes független, önálló életre. A Kulturális Alapítvány Erdélyért elnöke, Györffy Ilona egyik munkahelyi feladata, hogy szellemileg elmaradott, illetve bizonyos szempontból sérült, de munkaképes fiatalokat készítsen fel a társadalmi együttélésre, megtanítson olyan gyakorlati tennivalókra, mint például egy bankszámla kitöltése, rászoktasson a szociális jelenlétre, a zavartalan emberközi kapcsolatokra. Ezért a foglalkoztatásért a szülõknek nem kis összeget kell fizetniük az illetékes intézménynek, a jövedelem nélküliek bizonyára kihullnak e szociális védõháló likain.
Györffyék egyébként már egy másik emigránshullám, a Ceauºescu-diktatúra elõl menekülõ erdélyiek csoportjához tartoznak. Õk is sikeresek, nekik se volt könnyû. Ha valaki, mint Péter, doktorként itthon végigjárta az orvosi érvényesülés fontosabb állomásait, 39 évesen sokkszerûen szembesül újra az egyetemmel. Mindent elölrõl kellett kezdenie az elején számára ismeretlen nyelven. Rezidensként se volt leányálom a helyzete. De az áttelepülést választókban munkálkodó csak azért is szellem vitte elõre, és ma már ismét elismert az orvosszakmában. Ilona is tanult, dolgozott, gyermeket nevelt, több állást vállalt s mégis éltette az alapítványt, amely az amerikai fõvárosban magyar szellemiséget táplál, Vásárhelyen ifjakat ösztönöz továbbtanulásra. Gyermekeik, Zoltán és Adrienne már saját karrierjüket építik, de a távoli otthon, Erdély ugyancsak fontos számukra.
A még fiatalabbak közül is többen
Dávid Antalék Györffyéknél is késõbb érkeztek Amerikába. Mára a komoly nehézségeken õk is túljutottak. A marosvásárhelyi vegyikombinát egykori mérnöke az informatika terén szerzett tudásával állta a versenyt s araszolt egyre feljebb. Hogy mibe került ez neki, azt csak õ tudja, de átéreztem elégedettségét, amikor Lancasterben bemutatta az általa tervezett modern gyógyszergyárat. Kreativitását más megvalósítások is tanúsítják, mégis feleségével, Melindával egyetemista lányukra, Noémire és középiskolát végzõ fiukra a legbüszkébbek. Noémi, aki Vásárhelyt örökre a szívébe zárta, egy üzletközpontban egészíti ki ösztöndíját.
Örs a futballsport tehetséges ígérete.
A környéken máris sztár, a helyi újságok külön kiemelik teljesítményét, az egyetemi csapatok is felfigyeltek rá, ottlétemkor egyre-másra érkeztek a sportösztöndíj-ajánlatok. Ha nem jön közbe semmi, mindenekelõtt rosszindulatú sérülés, a profi bajnokságba is bejuthat majd, és megeshet, hogy valamikor egy Super Bowl-döntõn is pályára lép. Elérte, hogy a sportkommentátorok a stadionban, rádióban, tévében helyesen ejtik ki a nevét: Dávid Örs. Jegyezzük meg mi is. Hátha a késõbbiekben se esik le róla a két pont s az ékezet.
Az egyházak csak akkor kérhetik a tulajdonjog visszaállítását mezõgazdasági földterületekre vagy erdõkre, ha a tárgyalt törvény hatályba lépéséig képviseleti szervei meg voltak alakulva, és ha az illetõ egyház abban a megyében rendelkezett erdõtulajdonnal. Visszaállítás címén (reconstituire) az illetõ felekezet egyházi alapjából a következõ kiterjedésû földterületeket igényelhetik, kérhetik vissza: püspökségek 100 hektárig, esperességek 50 hektárig, egyházközségek és fíliák 10 hektárig. Itt is érvényes az az alapelv, hogy területhiány esetén a visszatérítés más területekbõl is történhet, vagy ha ez nem lehetséges, a kárpótlás alapelvét kell alkalmazni. A mezõgazdasági vagy erdõgazdálkodási középiskoláknak és a gyermekvédelmi intézményeknek szintén vissza kell juttatni a korábban tulajdonukban levõ földterületeket, ha a tárgyalt törvény hatályba lépéséig nem kaptak mezõgazdasági földterületet. Az egyetem elõtti oktatási intézmények a törvény feltételei között visszaállítás (reconstituire) címén visszakapják a korábban tulajdonukban levõ földterületeket, és amelyek nem rendelkeztek ilyennel, a helyi tanácsok tartalékalapjából igényelhetnek használatba 5 hektárig terjedõ földterületeket. A törvény III. fejezete az erdõk visszaadásának tárgykörét tartalmazza. Alapelvként leszögezi, hogy azok a természetes személyek vagy ezek örökösei, akik a 18-as törvény alapján fogalmaztak meg kéréseket az erdõk feletti tulajdonjog visszaállítása érdekében, megfosztott tulajdonosként kérhetik az egy hektár és a volt tulajdon közötti különbség visszaállítását. Ennek felsõ határa legtöbb 10 hektár és a visszaállítás a régi helyeken történik. Kivételt képeznek a régi helyeken történõ visszaállítás (reconstituire) alól a következõ esetek: azok az erdõk, amelyekre tulajdonjogcímet (titlu de proprietate) vagy birtokba helyezési jegyzõkönyvet állítottak ki az egykori tulajdonosok nevére, azok az erdõterületek amelyeken építmények, létesítmények, erdei utak vagy berendezések, állóeszközök vannak vagy ezek a megvalósítás szakaszában állnak; azok a területek, amelyeken hosszú távú kísérleti erdészeti ültetvények vannak; azok a területek, amelyeken magtermõ faállományok, ültetvények, dugványanya-ültetvények, értékes fafajták magtermõ állománya van; a tudományos célokat szolgáló rezervátumok, természetes ritkaságnak számító erdõk és a szigorúan védett területek; a kiemelt eróziógátló és vízszabályozó szereppel rendelkezõ véderõk és végül az 1990. január 1. után teljesen vagy részben letarolt területek. Ilyen esetekben, ahol a birtokba helyezés nem történhet az eredeti területeken, ez az eredeti helyhez közel esõ területeken kell megtörténjen. Az igényelt erdõk területeit elkülönítik és a földosztó bizottságok rendelkezésére bocsátják az illetékes szervek, azon erdõk esetében, ahol visszaállították és igazolták a tulajdonjogot. Minden erdõgondnokság el kell különítse a természetes és jogi személyek jövõbeni magántulajdonát képezõ területeket a többi területektõl. Az erdõterületek tényleges magántulajdonba történõ átadására, a birtokba helyezés alkalmával kerül sor. Az erdõk feletti tulajdonjog visszaállítása, a birtokba helyezés és a tulajdonjogcímek kibocsátása a helyi, illetve a megyei földosztó bizottságok által történik az 1991. évi újraközölt 18-as számú földalapról szóló törvény rendelkezéseinek, az újraközölt 1991. évi 131. számú kormány határozat által elfogadott szabályzat és a 2000. évi 1. számú törvény rendelkezéseinek megfelelõen történik. A visszajuttatott erdõkkel való gazdálkodás és azok kitermelése a törvény értelmében erdészeti rendszerben történik. Ha az egy hektárig terjedõ erdõk visszaszolgáltatása során erre nem állítottak ki tulajdonjogcímet (titlu de proprietate), akkor a 18-as törvény és a tárgyalt törvény alkalmazása során megállapított erdõ egészére egy tulajdonjogcímet állítanak ki. Ha viszont az egy hektárig visszajuttatott erdõre kiállítottak tulajdonjogcímet, a jelen törvény alapján visszaigényelt erdõkülönbözetre kiegészítõ tulajdonjogcím lesz kiállítva.
Éppúgy, mint a földterületeknél, az erdõk visszaszolgáltatása esetén, a tulajdonjogcím kell tartalmazza az összes örökösök nevét, hogy ezek aztán a közjog rendelkezései szerint végezzék el a tulajdonmegosztást. Ugyancsak, éppúgy, mint a földterületek visszaigénylése esetén, az erdõkre vonatkozólag a kérelmezõk kötelesek elõterjeszteni az összes igazoló iratokat, úgy, ahogy a földekre vonatkozólag elõbb már kifejtettük. Az erdõk t&aac