Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Rendkívüli tanácsülés

Tegnap a marosvásárhelyi tanács rendkívüli ülésen vitatta meg az általános városrendészeti terv második szakaszára vonatkozó elôzetes javaslatokat. Az elfogadott határozatba foglalták a környezetvédôk és a lakosság felvetéseit, amelyeket a tervezônek figyelembe kell vennie további munkája során.

A tanács tavaly decemberben elvben elfogadta perspektívaként a tervezô III. változatát, amely feltételezi az elsô szakaszban rögzített tennivalókat. A tegnapi ülésen nagyvonalakban ugyanez történt. Vagyis a hosszú távra kitûzött cél változatlan, de a dokumentum további kidolgozása során kerülni kell a központi övezet utcahálózatát módosító megoldásokat, ezzel szemben elônyben kell részesíteni a forgalmat tehermentesítô kerülôutak létesítését, és elô kell irányozni a közszállítás átszervezését. Olyan városfejlesztési koncepciót kell a tervezônek kidolgoznia, amely elkerülni a meglévô épületek bontását, és élesen el kell határolni egymástól a különbözô funkciójú övezeteket. Kerülni kell olyan területek beépítését, ahol zöldövezetet lehet létesíteni.

A dokumentum kapcsán mint várható is volt, hosszas vita alakult ki, számtalan ötlet és javaslat hangzott el. Többen hangsúlyozták a községközi területrendezési terv elkészítésének sürgetését. Arról már beszámoltunk, hogy 2025-re Marosvásárhelyt a környezô községeket is magába olvasztó városként képzeli el a tanács, ezért látták többen különösen fontosnak a községközi területrendezési tervet. No, meg azért is, mivel a város forgalmi problémáinak megoldását részben a környezô községekkel közösen vélték megtalálni. Egy további tanácsülésen majd egy szakértôi csoport létrehozásáról döntenek, amely továbbra is figyelemmel követi a tervkészítés folyamatát.

Még a városrendészeti terv vitája elôtt Fodor Imre polgármester felolvasta Emil Constantinescu államelnök Marosvásárhelyt mártírvárossá nyilvánító rendeletét. Az esemény tiszteletére a jelenlévôk egyperces csenddel emlékeztek az 1989 decemberi forradalom áldozataira. További részletek egy késôbbi lapszámunkban.

Kedd délelôtt Kerekes Károly RMDSZ-képviselô politikai nyilatkozatot olvasott fel a képviselôház plénuma elôtt. Nyilatkozatra a szombaton a marosvásárhelyi sportcsarnokban megtartott Vatra Româneasca évfordulós megemlékezés késztette.

A képviselô elmondta, hogy a Vatra Româneasca magát polgári és szocio-kulturális szervezetnek nevezô tömörülés, amely az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres események szervezôje volt – a szervezet elnöke szerint –, e pillanatban az eszmei és strukturális átszervezôdés idôszakában van. A képviselô úgy véli, a "más struktúrákon" a tavaly július 30- án a PDSR-vel kötött, közös protokollumba foglalt szövetséget érti.

A Vatra Româneasca Egyesületet a múltban és jeleleg is a nemzeti kérdés foglalkoztatja, ez Opris Zeno elnök megfogalmazásában azt jelenti, hogy "ezen ország összes állampolgárának joga van szabadon élni, és az egyik szabadsága nem sértheti a másik egyén szabadságát" – idézte Kerekes az elnököt, s kifejtette: ez a nézôpont szögesen eltér az 1990-estôl, és üdvözlendô lehetne, ha nem volna oly nagy ellentét a szavak és a tettek között.

Mert, ami a marosvásárhelyi megemlékezésen történt, az ugyancsak e szervezet által tíz évvel korábban kreált hangulatra emlékeztetett. A nagyszámban más megyékbôl is érkezett sokaság ugyanolyan intoleranciáról, magyargyûlöletrôl tett tanúbizonyságot, mint 1990 februárjában. Pluszban, "az átszervezôdés" jeleként hozzátehetôk a kormány, az igazságszolgáltatás és az államfô ellen irányuló dühös kirohanások.

Ezt az ellenséges hangulatot szította Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, akinek kijelentései és fenyegetôzései a legsötétebb diktatúrát idézik, mondta az RMDSZ képviselôje.

Végül figyelmeztetett: a politikusok nem maradhatnak közömbösek ezzel az ellenséges megnyilvánulással szemben, ma, amikor Románia komoly erôfeszítéseket tesz az euroatlanti integráció érdekében, hangsúlyozva, hogy a román állan a térség stabilizációját biztosítja.

Sajnos, ezeket az erôfeszítéseket újból beárnyékolták a Marosvásárhelyen történtek. A Vatra Româneasca, bár egy olyan partnerrel kötött politikai szövetséget, amely számára nem lehet közömbös az ország külföld megítélése, bebizonyította, hogy az új struktúrában is ugyanaz a sovén-nacionalista szervezet maradt, amely fékezi Románia euroatlanti integrációs folyamatát – zárta szavait Kerekes Károly képviselô.

– A megyei RMDSZ Szováta kerületi szervezete egyike a Nyárádszeredai Kezdeményezôknek. Nyilatkozatukban kijelentették: céljuk az RMDSZ megújítása, illetve a Területi Képviselôk Tanácsa összetételének megváltoztatása. Hogyan képzelik ezt el? – kérdeztük Németh Jánost, az RMDSZ szovátai szervezetének elnökét.

– Mi indítottuk el ezt a kezdeményezést. Induljunk ki az "ôstörténetbôl". Valamikor az RMDSZ szabályzata leszögezte, hogy az RMDSZ területi elv alapján szervezôdik, tehát legfontosabbak a területi szervezetek. A jelenlegi országos alapszabályzat 21. cikkelye kimondja, hogy a megyei döntéshozó testületnek, esetünkben a Területi Képviselôk Tanácsának (TKT) tükröznie kell az egyes kerületekben élô magyar lakosság létszámát, vagy a legutóbbi parlamenti választásokon leadott szavazatok számát. Nos, ez a három kerület: Nyárádszereda, Erdôszentgyörgy, Szováta több mint húszezer szavazatot adott le. Ehhez képest mindegyiknek egy, esetleg két képviselôje van a TKT-ban, és Marosvásárhelyen, egy ötszázas-ezres körzetnek ugyanannyi képviselôje van, mint egy ilyen húszezres közösségnek. Tehát ez ellentmond az országos alapszabályzatnak, és nem tükrözi a területi elvet: nem tükrözi sem a lakosság létszámát, sem a parlamanti választásokkor leadott szavazatok számát.

– Önök szerint a vidék alulképviselt. Milyen káros következményei vannak ennek?

– Az egyik dolog, hogy minden kerületnek, függetlenül a létszámtól, legalább egy képviselôje legyen. Azonkívül azt is hozzá kell tennem, hogy hivatalból tagjai a TKT- nak a parlamenti képviselôk és szenátorok, akik egy kivételével mind vásárhelyiek. Emellett hivatalból tagjai az SZKT-tagok, akiknek nagy része szintén vásárhelyi, meg vannak a "hivatalból" bevitt személyek.

A másik, hogy az RMDSZ esetében is érvényes kellene legyen a hatalmi ágak szétválasztásának elve. Tehát aki egy szenátornak az irodavezetôje, az a végrehajtásban dolgozik, s ugyanakkor nem lehet tagja a döntéshozásnak is. Hogy néz ki, hogy a TKT meghatározza a saját maga számára, hogy én majd mit fogok dolgozni? Tehát összeférhetetlenség áll fenn szerintünk. Mások szerint nem, vagyis a végrehajtó szférát összekeverték a döntéshozó szférával. Ez pedig általános alapelv és nem lehet a kettôt összekeverni. Ugyanakkor, ha a megyei átlagot vesszük, a vidék adta a szavazatok 65 százalékát, Vásárhely csak 35 százalékot. Ennek ellenére a TKT-ban a marosvásárhelyi küldöttek több mint 50 százalékot tesznek ki. Jönnek olyan érvekkel, hogy kompetencia meg hozzáértés. Szerintem azért vidéken is meg lehet találni azokat az embereket, akik "kompetensek". Vannak a TKT-ban olyan vásárhelyiek is, akik – nem akarok lekicsinyleni senkit – de nem nagyon értik, mirôl tárgyalnak. Mikor mások emelik a kezüket az asztalnál, akkor ôk is azt teszik.

– Tehát kizárólag ilyen meggondolásból akarnak új TKT-t.

– Igen. Hogy bizonyos elveknek megfeleljen a TKT összetétele: egyrészt a területi elvnek, másrészt az összeférhetetlenségi elveknek.

– Igen ám, de ezt az önök által kritizált testületet a közgyûlés szavazta meg.

– Pontosan én voltam az, aki a közgyûlésen kimentem a mikrofonhoz, és azt mondtam, hogy ilyen összetételben, ahogy a tervezet elôirányozza, nem megfelelô, mert nem tükrözi azokat a dolgokat, amelyekrôl az elôbb beszéltem. Akkor azt mondták, hogy a tervet a közgyûlésen nem lehet felborítani. Egy írásomban a Népújságban ki is hangsúlyoztam, hogy nem teljesen új ez a nyárádszeredai kezdeményezés, mint ötlet, elv, mert a kérdések, amiket felvetettünk, már a küldöttgyûlésen is felmerültek. Csak a küldöttgyûlés akkor nem vette figyelembe ezeket.

– Tehát úgy érezték, önöket háttérbe szorították. Ez befolyásolja a kerületi szervezet mûködését, a tagság hozzáállását?

– Természetesen befolyásolja. Képviselôink javaslataiból a TKT-többség szinte semmit vagy nagyon keveset fogadott el.

– Az a szóbeszéd járja, hogy az egész kezdeményezésnek az a célja, hogy ön és Kincses bejusson a parlamentbe. Errôl mi a véleménye?

– Az operatív tanács legutóbbi gyûlésén, amikor a Nyárádszeredai kezdeményezéssel találkozott, ketten is felvetették ezt a kérdést, ilyen nyíltan. Utána én hozzászóltam és a következôket mondtam: én eddig soha, semmilyen fórumon ezt a kérdést fel nem vetettem, és másokat sem kértem arra, hogy felvessék. Tehát részemrôl ilyen tendencia nem áll fenn.

Azonban az egész kérdésnek van egy érzelmi és van egy jogi, procedurális oldala. Nagyon sajnálatos, hogy Elek Barna olyan állapotban van, amilyenben van. Én is mint családapa és bárki más átérezheti a helyzetét. Viszont van egy jogi vonatkozása is. Maros megye választói megszereztek egy parlamenti mandátumot, amihez 38 ezer szavazat kellett. Na most az a kérdés, kinek az elsôdleges érdeke ezt a parlamenti mandátumot betölteni? Elek Barnának, Németh Jánosnak, Kiss Andrásnak, Nagy Józsefnek elsôsorban mint személynek, vagy pedig a megyei szervezetnek és az országos RMDSZ-nek. Tehát kinek az érdeke betölteni egy megszerzett RMDSZ- mandátumot?

– Hogyan reagált az operatív tanács erre a felvetésre?

– Kelemen Atilla megköszönte, hogy így viszonyulok a dolgokhoz, és elégedettségét fejezte ki, hogy nekem egy ilyen, szerinte elfogadható álláspontom van. Mindössze ennyi történt.

– Lesz valami hatása, következménye a kezdeményezésüknek? Mit terveznek a jövôre? Közgyûlést összehívni nemigen tudnak, ezt csak a TKT teheti meg.

– Nem, a megyei elnök hatáskörébe tartozik a közgyûlés összehívása.

– Csak TKT-döntéssel hívhatja össze, nem saját kezdeményezésre.

– De saját kezdeményezésre is összehívhatja.

– Ezen jó hosszan el lehetne vitatkozni. Valamilyen döntés született a megbeszélésen?

– Ezen a megbeszélésen eldôlt, hogy a helyhatósági választások elôtt semmiképpen sem kerül sor küldöttgyûlés összehívására, mert a Nyárádszeredai Kezdeményezés is elsôsorban a helyhatósági választásokra akar összpontosítani.

Elhangzottak olyan dolgok, hogy az Elek Barna helyére akarok én bekerülni. Hát nem akarok bekerülni, de ha bekerülnék, akkor nem az Elek Barna helyére kerülnék, hanem a saját helyemre, mert én is rajta voltam azon a listán. Amikor a szavazók rátették a pecsétet, az nem csak Elek Barnára vagy Kelemen Atillára vonatkozott, hanem mind a kilencre, aki rajta volt a jegyzéken. Ezek mind potenciálisan megválasztott képviselôk. Annyi a különbség köztem és Elek Barna között, hogy Elek Barnát beiktatták, vagyis validálták, engem viszont nem. Jöttek azzal is, hogy majd eldönti a TKT vagy az SZKT. Itt nincs mit eldönteni, mert én megválasztott képviselô vagyok. Azt kellene megnézni, hogy a mandátum betöltése egyéni érdek, vagy közösségi érdek? Annyit azonban még hozzátennék: nem vagyok biztos benne, hogy más jelölt az én helyemben ilyen szelíden viszonyult volna ehhez az egész problematikához.

Március 4-én kezdik meg konkrét tevékenységüket a marosvásárhelyi Regionális Preventív Kardiológiai Központ szakemberei – hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap délben dr. Kikeli Pál egyetemi eloadótanár, a központ koordinátora tartott a Forradalom utcai 2-es számú belgyógyászati klinikán, ahol az országos szintu preventiv kardiológiai hálózat Maros és a szomszédos Brassó, Kovászna, Hargita és Fehér megyéket ellátó láncszemének székhelyét kialakították. A szív- érrendszeri betegségek megelozése érdekében kifejtendo tevékenységet összehangoló központot a 15. számú program keretében az Egészségügyi Minisztérium finanszírozza.

Románia lakossága 20-25 évvel kevesebbet él, mint a nyugat-európai országok polgárai. És ezt a kevesebbet is sokan egy bizonyos kor után betegen élik meg. A megbetegedések és az elhalálozások terén pedig a legnagyobb kockázatot a szív-érrendszeri kórképek jelentik. Az országos hálózat létrejöttével felkészítik a családorvosokat a számítógépes adatbázisok egységes szakmai szempontok alapján történo megteremtésére, a mérföldko- szurések elvégzésére, a kockázati tényezok megállapítására, kidolgozzák a régiók számára szükséges megelozési és beavatkozási stratégiákat, nevelo jellegu népszerusíto anyagokat készítenek a sajtó számára, s kapcsolatat teremtenek a családorvosi rendelok, a nemkormányzati szervezetek és az önkormányzatok között, hogy a kockázati tényezoket a lakosság minél szélesebb köreiben tudatosítsák – hangoztatta Kikeli foorvos, aki a jelenlevoknek a számítógépes adatbázis megteremtésére szolgáló programot is bemutatta.

A továbbiakban pedig beszámolt arról, hogy márciustól Marosvásárhelyen, Ákosfalván, Kereloszentpálon, Mezobándon és Marosszentgyörgyön 30.000 személy egészségi állapotát mérik fel az illeto helységek családorvosainak bevonásával, akik jelen voltak a sajtótájékoztatón. Dr. Vulur Ioan ákosfalvi családorvos kiemelte, hogy a prenvenciós központtal való együttmuködés lehetové teszi számukra a pontos számítógépes nyilvántartást, egyszerubbé teszi a családorvosoktól megkövetelt, szinte elviselhetetlenül sok adminisztrációs munkát.

A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár rézérol Csomóss Benedek alelnök üdvözölte a kezdeményezést, ami lehetové teszi a lakosság egészségi állapota pontos felmérésének elkezdését, s ezáltal támpontot nyújt a pénztár jövobeli kiadásait illetoen is.

A múlt pénteken Emil Constantinescu fulmináns támadást intézett az ellenzék ellen, mondván: erôfeszítéseit "a volt kommunista rezsim aktivistái, illetve a Nagy-Románia Párt és a PDSR-be beépült szekusok" gáncsolják. Azt ugyan elismerte, hogy a régi rendszerben sose bántotta a szekuritáté, most viszont "áldozatnak" érzi magát a volt szekusok "terrorja" miatt. Ezek "gyôzték le", mert megvolt a tehetségük arra, hogy "mindenféle disznóságot" hiteles hírként közöltek róla. Azt is hozzátette, hogy a mai társadalom hangadói, véleményalakítói "huligánok, csalók, félmûveltek".

Felemlegette, hogy már az antikorrupciós kampányát követô idôszakban elkezdtek az akció "haszontalanságáról" beszélni. Az elnök szerint az átmenetbôl profitálók összehangolt kampányáról van szó. Idéntôl a "legszégyenletesebb populizmus" tanúi leszünk, mondta, s figyelmeztette a választókat, ne dôljenek be bizonyos politikai pártok választási ígéreteinek, mert azok az alapvetô értékekbôl – szabadság, szuverenitás – ûznek csúfot".

Nem kímélte saját pártját sem. Szemére vetette, hogy nem voltak képesek egy saját napilapot indítani, mert milyen dolog az, hogy egy "kormánypártnak nincs egy saját «szerencsétlen» újságja"?

Az érintettek reakciója sem maradt el. A legnagyobb ellenzéki párt nyilvános bocsánatkérést követel az elnöktôl, mert vádjai "súlyosan sértik a demokráciát és a politikai pluralizmust", "aljas támadás a PDSR és az ország lakóinak többsége ellen". Szerintük Constantinescu "képtelen megérteni a hazai valóságot és felelôsséget vállalni a kormányzat kudarcáért". Ezért szenveleg a "volt szekusok" áldozatának szerepében.

Az államfô pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt is azt hangoztatja, hogy az eltelt négy esztendôben egyfolytában akadályozták ôket a reform kiteljesítésében. Bár ôk abban a hitben kormányoztak, hogy a legkisebb változás is elôrelépést jelent, állandó támadásoknak, szervezett lejáratási kampányoknak voltak szenvedô alanyai.

Az államfônek csalódnia kellett, ha sokat várt sokkoló nyilatkozatától. Mi lehetett a célja? Talán a kormányválságot akarta más mederbe terelni, remélve, hogy a "közös ellenség" láttán a Parasztpárt, a demokraták és a liberálisok szükségszerûen a barikád ugyanazon oldalára kerülnek, és a következô mandátumért folytatott küzdelemben támogatni fogják? Ha ezt várta, melléfogott. A Parasztpárt kiadott ugyan egy semmitmondó nyilatkozatot, hogy hát igaza van az elnöknek, de szemmel láthatóan nem felejtette el, hogy decemberben miatta kellett lemondaniuk a miniszterelnöki bársonyszékrôl.

A koalíció többi tagja sem sok együttérzést mutatott az államfô iránt. Az RMDSZ mély hallgatásba burkolózott, a demokraták és a liberálisok pedig a legkevésbé sem voltak hajlandók kiállni Constantinescu mellett. Alig pár nappal korábban a Demokrata Párt éppen a szállítási miniszter által üzent nyíltan hadat neki. A liberálisok féltékenyen ôrködnek úgynevezett "függetlenségük" felett. Ha pedig a választópolgárok érzékenységére akart hatni azzal, hogy ne higgyenek "egyes pártok" választási ígéreteinek, megintcsak melléfogott. Ugyanis ô az egyike azoknak a nagy ígérgetôknek, akik szinte semmit nem tartotta be.

A "Szerzôdés Romániával" kampányfüzetében a mai helyzetükhöz képest kánaánt ígért a lakosságnak, kezdve a tulajdonjog rendezésétôl a munkahelyek biztosításán át a nyugdíjasok sorsának javításáig. Ugyancsak ô volt, aki megígérte, hogy rendet teremt a szekusdossziék ügyében, s közben tudjuk, hogy mi lett a Ticu- törvénybôl. Ugyancsak ô volt, aki 1997. március 20-án Temesváron kijelentette: "Ha négyesztendôs kormányzás után az új politikai hatalom nem tud változást felmutatni, nem marad más választása, mint lesütött szemmel elhagyni a politikai porondot". Ez ma valóban érlelôdô veszély. Ami az elnök által emlegetett "akadályoztatások" mellett jelentôs mértékben a mai kormánykoalíció három éves, enyhén szólva határozatlan országláza miatt áll elô. Aligha érdekel valakit is, hogy kik és milyen buktatók elé állították a koalíciót. Inkább az, hogy a hatalom birtokában, miért voltak képtelenek a választók által támogatott programokat végrehajtani.

Ez van itthon. Bizonyára az Európai Unió sem fog örülni, hogy a román belpolitikát a szekusok uralják. Ez már a pénteki szemináriumon látszott: a külföldi vendégek döbbenten hallgatták az elnöki kirohanást, ám óvakodtak kommentálni azt. Az ilyenszerû kijelentések nyomán bizonyára a külföldi befektetôk sem fogják a közeljövôben egymás sarkát taposni, csak hogy Romániába beruházhassák a pénzüket.

Summa summárum, Cotroceni vakmerô manôvere nem az államfô által várt hatást váltotta ki sem külföldön, sem itthon. A tehetetlenség bizonygatása, nem a legjobb ajánlólevél egy államfônek. Sem a tekintélyének, sem az újraválasztásának nem tesz jót. De a mai kormánykoalíciónak sem, mert akaratlanul is arról árulkodik, hogy Emil Constantinescu, s meggondolatlan minapi kiszólásait lelkesen helyeslôk nem igazán bíznak az Isarescu kormány sikerében, ami megfordíthatná a pillanatnyilag látható választási esélyeket. Könnyen megeshet, hogy a választási küzdelemben elsôsorban nem a szeku fogja "fenyegetni", hanem éppen egykori szövetségesei fordulnak majd ellene.

Az úgynevezett Basescu illeték befizetésének lehetôségével kapcsoaltosan az Országos Letéti és Takarékpénztár megyei kirendeltségénél érdeklôdtünk. A jogi személyekkel foglalkozó ügyosztály vezetôje, Iacob Dorina a Monitorul Oficial al României (Románia Hivatalos Közlönye) 199. évi decemberi 643-as számára hivatkozva elmondta, hogy június 30-ig lehet a kiszabott összegeket befizetni. Marosvásárhelyen a 3-as számú telefonközpontnál (a Dózsa utcai telefonpalotánál), és az összes vidéki ügynökséget is beleértve – naponta 7.15 és 13.30, illetve 14.3 és 19 óra között várják az ügyfeleket. Akik, a jelek szerint nem sietnek a pénztárakhoz, pedig – a tavalyihoz képest most még esmzényi feltételek között rendezhetô ez a kérdés.

Március 1-jén megkezdôdik a közoktatási egységek átszervezése a személyzeti kiadások ésszerûsítése nyomán. Az Andrei Marga miniszter által kibocsátott rendelet értelmében a tárcának alárendelt egységekben 1774 állás kerül ki a finanszírozásból. Minden tanfelügyelôségen 5 százalékkal csökken az alkalmazottak száma. Az iskolák szintjén a tanfelügyelôségek gondoskodnak az osztályok és tanulmányi csoportok átszervezésérôl. Március 15-tôl kezdve minden iskolában egyetlen aligazgató marad, ugyanakkor "blokálják" az üres állásokat és lemondanak a szakképesítetlen pedagógusokról.

Az egyetem elôtti oktatásbeli szakszervezetek eltökélt szándéka ismét sztrájkba lépni, amennyiben a tanügyminisztérium nem tartja tiszteletben a szakszervezetekkel létrejött megállapodásokat – nyilatkozta keddi sajtóértekezletén Aurel Cornea, a szabad szakszervezetek szövetségének elnöke. Cornea azt állítja, hogy egyetlen tárgyaláson sem volt szó személyzet- elbocsátásról. A 23 ezer alkalmazott menesztése a tárca találmánya, Marga ígérte meg a vasárnapi kormányülésen a szakszervezetek konzultálása nélkül – nyilatkozta Catalin Croitoru is.

Románia idei külföldi adósságszolgálata 800 millió dollár – közölte kedden Isarescu miniszterelnök. Hozzáfûzte, hogy az ország valutakészlete – miután hétfôn törlesztett egy 60 millió dolláros kölcsönt – hozzávetôleg 1,6 milliárd dollár, amihez hozzáadódik az egymilliárd dollár értékû aranykészlet. A helyzet jobb a tavalyinál, amikor Románia megbízhatóságát ugyancsak megkérdôjelezte az a tény, hogy törlesztésre váró adóssága nagyobb volt valutatartalékánál – fogalmazott Isarescu.

Mégsem a fék, hanem az alkohol

A megyei rendôrfelügyelôségtôl kapott értesítés szerint a február 27-i, vasárnap reggeli közúti baleset vizsgálatát a vásárhelyi katonai ügyészség folytatja. Mint ismeretes, a Szabadság utcai vasúti átjárónál történt szerencsétlenségben a Fehér megyei rendôrfelügyelôség egy századosa életét vesztette, a jármû sofôre és másik utasa megsérült. Az ügyészségi vizsgálat során kiderült, hogy az egy korábbi információval ellentétben a balesetet szenvedett, kiskocsi fékrendszere nem volt sérült. Ezzel szemben a törvényszéki orvostani intézet által rögtön a baleset után begyûjtött vérmintából kiderült, a gépkocsivezetô vérének alkoholtartalma 1,15 ezrelék volt.

A rendôrség felhívása szerint a balesettel kapcsolatos bármiféle információt "ettôl a pillanattól kezdve" kizárólag a vásárhelyi katonai ügyészség nyújt.

Tegnap is felháborodott emberek csoportja tartotta "ostromzár" alatt a megyei munkaerô-elhelyezési és képzési hivatalt, valamint a prefekturót (képünkön). A december és január folyamán az Elektromarostól, illetve a Salubriservtôl végkielégítéssel elbocsátott személyek az váltotta ki, hogy még nem kapták meg a végkielégítésként járó 6-12 fizetésbôl az elsôt.

Az ügynökség gazdasági igazgatója, Décsei Éva lapunknak elmondotta, hivatala tegnap átutalta az érintetteknek járó összegeket a takarékpénztárnak, amely a fizetést lebonyolítja. A folyamatban rendszeres késést okoz, hogy a megyéknek az országos ügynökség osztja le a pénzeket, ezek a cégektôl és az alkalmazottaktól származó munkanélküli- alapból gyûlnek be. Sok gazdasági egység azonban késve fizet, ezért az országos ügynökség is pénzhiánnyal küzd, azaz rendszerint késve fizet. Másrészt a decemberben elbocsátottak számára az illetô vállalatok csak január elején küldték el a szükséges iratokat a megyei ügynökséghez, és ez a maga során csak februárra tudott már az elsô összegekért folyamodni.

Decemberben az Elektromarostól 313, a Salubriservtôl 171 személyt bocsátottak el. Régiségüktôl függôen ezek 6, 9, illetve 12 fizetésnek megfelelô végkielégítést kapnak, az elsôt e hónapban. Január 12-én az Elektromarostól újabb 17 személyt bocsátottak el. E személyek iratait a cég késve küldte el az ügynökséghez, emiatt csak a jövô hónapban kaphatják meg végkielégítésük elsô összegét, de számukra a januári és a februári járadékot egy összegben kérte az ügynökség.

Tegnap az érintettek egy csoportja a Prefektúrát is felkereste. Ioan Iacob, az intézmény szóvivôje lapunknak megerôsítette, hogy a takarékpénztár már mától fizet az elbocsátottaknak.

nevezte titulálta Eugen Crisan alpolgármester azt a beszélgetést, amely tegnap a polgármesteri hivatalban zajlott, s amelyen részt vett Ignat Ioan, a Községgazdálkodási Igazgatóság igazgatója, valamint Chiorean Emil, a Marosvásárhelyi Közszállítási Vállalat igazgatója, s arra szolgált volna, hogy dûlôre jussanak a közszállítás újabb konfliktusában. Mint tegnapi lapszámunkban jeleztük, a Helyi Közszállítási Vállalat vezetôtanácsa ultimátumban szólította fel a polgármesteri hivatalt, hogy amennyiben február 29-én 15 óráig nem hoz bizonyos intézkedéseket, akkor a vállalat anyagi nehézségekre hivatkozva beszünteti tevékenységét a város területén.

Chiorean Emil igazgató azzal vádolta a polgármesteri hivatalt, hogy nem tartja be a tavaly április 29-én a Veltona cég tanulmányai alapján hozott tanácsi határozatot. Szemet huny afölött, hogy a buszjáratokat átfedik a maxi-taxi-járatok, s nem tesz eleget szerzôdéses kötelezettségeinek. Emiatt a Helyi Közszállítási Vállalatnak napi 20 milliós a vesztesége, s anyagi nehézségei miatt képtelen a fennmaradásra. Ha a maxi-taxisok által havonta "elhalászott" pénz a részvénytársaság kasszájába folyna, életképesek lennének. Az igazgató azzal is vádolta a polgármesteri hivatalt, hogy elnézi, hogyan gazdagodnak napról napra a maxisok, miközben, állítása szerint, adócsalást követnek el. Azt vetette a polgármesterség szemére, hogy míg a maxi-taxisokat keblükön melengetik, addig a Közszállítási Vállalatot mostohagyerekként kezelik. Példaként említette, hogy "elvették" a vegyi kombinát és az Unirii negyed között közlekedô 4-es vonalat, és a maxi- járatokat hagyták jóvá. Továbbá, hogy a 19/B buszjáratot átfedi az új 30/bis maxi-taxi útvonala.

Végül Chiorean Emil igazgató kijelentette: a polgármesteri hivatal célja tönkretenni a marosvásárhelyi közszállítást.

Az igazgató vádjaira válaszolva Eugen Crisan elmondta: Amióta Chiorean a közszállítási vállalat igazgatója, egyebet nem tesz, csak terrorizálja a lakosságot. A polgármesteri hivatal betartja a szerzôdést, úgyszintén a 66-os számú tanácsi határozatot, amelyet november 15-tôl alkalmaznak. Ignat Ioan igazgató pedig próbálta meggyôzni Chioreant, hogy a tanácsi határozat értelmében a város területén lévô 28 vonalból 7-et kisajátíthatnának. De nem ez a cél! Hanem az, hogy a város lakosságát tisztességesen kiszolgálják és a lakosság igényeit szem elôtt tartják.

A tárgyalás fenyegetôzésekkel ért véget. Chiorean pert helyezett kilátásba, míg Crisan alpolgármester egy ajánlatot olvasott fel, amelyet az SC Transport Calatori SA, azaz az Utasszállító Rt. tett, miszerint Marosvásárhely területén vállalná a közszállítást.

A Helyi Közszállítási Vállalat 15 órára hívta össze vezetôtanácsát, amelyen eldöntötték, hogy március 15-ig marad az eddigi közlekedési rend. A többi kiderül a vezetôtanács alábbi közleményébôl.

A kormány hétfôn, éjszakába nyúló rendkívüli ülésén elfogadta az idei évre szóló költségvetési törvény tervezetét, amely a tervek szerint a jövô héten kerül a parlament elé.

Kormányzati források szerint az elfogadott tervezet változatlanul azzal számol, hogy a román gazdaság az idén 1,3 százalékos növekedést fog elérni, az infláció éves szinten 27 százalékos lesz, a költségvetési hiány pedig nem haladja meg a GDP 3 százalékát.

Mugur Isarescu miniszterelnök eredetileg már február elején szerette volna benyújtani a költségvetés tervezetét a parlamentnek, de csak többszöri nekifutásra sikerült meggyôznie az egyes minisztériumok vezetôit arról, hogy bármennyire is jogosak a tárcák pótlólagos forrásokra elôterjesztett igényei, nincs mibôl növelni a minisztériumi kereteket.

A miniszterek a költségvetéssel foglalkozó múlt heti rendkívüli kormányülésen közel 17 billió lejnyi pótlólagos igényt jeleztek, ami a tervezett 3 százalékos költségvetési hiány megduplázását jelentette volna. A miniszterelnök ezt követôen minden egyes tárca vezetôjével külön tárgyalásokat folytatott, s a jelek szerint sikerült elfogadtatnia a kormány tagjaival a költségvetési szigort.

Nôtt a jogsértések száma a magyar–román határon

(MTI) – Egyre nehezebb a feladatuk a magyar-román országhatáron szolgáló határôröknek, mert tavaly folytatódott az elôzô években tapasztalt irányzat: egy év alatt egyharmaddal nôtt a jogellenes cselekmények száma – közölte szerdán Gyopárosfürdôn Dávid Károly dandártábornok, az Orosházi Határôr Igazgatóság vezetôje.

Az elmúlt év munkáját értékelô tiszti értekezlet utáni sajtótájékoztatón elhangzott: a majdnem háromszáz kilométer hosszú magyar–román határszakaszt ellenôrzô orosházi parancsokság területén a legnagyobb növekedés a zöld határon a "személyforgalom"-ban tapasztalható, összesen 68 százalékkal nôtt e jogsértések száma.

Dávid Károly dandártábornok elmondta: az embercsempészet az esztendô utolsó negyedében igen erôteljessé vált, az év utolsó három hónapjára a teljes évi határsértések kétharmada jutott.

Október végétôl 21 esetben 110 – szabályos úti okmányok nélkül Magyarországra igyekvô – külföldit tartóztattak fel a délkeleti országhatárnál, s tíz embercsempészt is elfogtak.

Az embercsempészek az idén is nagyon aktívak. Eddig már két esetben sikerült illegálisan Nyugat- Európába igyekvô csoportokat föltartóztatni: ötven embert s három csempészt fogtak el az orosházi igazgatóság határôrei – számolt be Dávid Károly.

A dandártábornok megítélése szerint a rendôrséggel kialakított együttmûködésnek köszönhetôen e határszakaszon nem honosodott meg a lopott gépkocsik csempészése. Igaz, hogy tavaly összesen 55 nagy értékû személykocsi Romániába csempészését sikerült megakadályozni.

Az orosházi igazgatóság járôrei egyre többször tárnak fel olyan bûncselekményt, amelynek felderítése nem az ô feladatuk. Példaként említette: húsz esetben lopásból hazatérô tolvajt sikerült elfogniuk.

Az öt közúti (Nagylak, Battonya, Gyula, Méhkerék, Ártánd) és két vasúti (Lökösháza, Kötegyán) átkelô forgalmát tavaly nagy mértékben befolyásolta a délszláv válság, ugyanis a teherforgalom átterelôdött erre a határszakaszra. Nagylaknál például ez 30 százalékos növekedéssel járt – mondta a dandártábornok.

A török vendégmunkások is elsôsorban a délkeleti határállomásokat vették igénybe: az arányuk szintén egyharmaddal nôtt.

Az átkelôknél mindenütt mûködik már a számítógépes ellenôrzés, amely a gépkocsik és az utasok számbavételére egyaránt alkalmas. Adataikat más bûnügyi hatóságok is hasznosítani tudják.

Az ország határállomásairól visszairányítottak 56 százaléka (18.000 fô) e térség magyar-román átkelôinél szeretett volna belépni Magyarországra.

Tegnap különbözô ellenôrzô szervek: pénzügyôrség, munkaügy stb. és a patronátus képviselôi szakszervezeti képviselôk kezdeményezésére egyezményt írtak alá. A háromoldalú egyezmény értelmében megalakul a munkatörvényt felügyelô területi kollégium. Az ellenjegyzett okirat szerint a testületnek 15 tagja lesz, amelyek egyenként egy-egy intézményt képviselnek. Az ellenôrzô szervek részérôl a Területi Munkaügyi Felügyelôség, a Munka és Szociális Védelmi Igazgatóság, az Állami Közpénzügyi és Pénzügyi Ellenôrzési Hivatal, a rendôrség és az egészségügyi rendôrség képviseltetik magukat, a patronátus részérôl a Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara, az UGIR, az Országos Patronátus megyei kirendeltségei, a pefektúra, valamint a kis és közepes vállalkozók érdekvédelmi szervezete lesz jelen. A munkavállalók érdekeiért az öt nagy szakszervezeti tömörülés (CNSRL Fratia, BNS, Alfa Kartett, Meridian és CSDR) helyi vezetôi harcolnak.

A frissen alakult kollégium rendszeresen fog majd tanácskozni. A legközelebbi találkozóra március 15-én kerül sor. Ekkor a felsorolt intézmények küldöttei a kollégium mûködési szabályzatát fogadják el. Arról azonban már most döntöttek, hogy figyelemmel kísérik a megyében történô eseményeket, ugyanakkor a beérkezett észrevételeket kivizsgálják. A jelenlevôk reményei szerint a kollégium hatékonyan hozzájárulhat a feketemunka felszámolásához és a megfelelô munkakörülmények megteremtésének elôsegítéséhez.

A prefektus szavait idézve, ez a testület egy új szem, ami sokakat, a törvény alól kibújni vágyókat zavarhat...

Több mint ötvenen vettek részt tegnap délelôtt a prefektúra nagytermében a Codecs által szervezett – visszatérítendô és vissza nem térítendô támogatásokról szóló – szemináriumon. Alexandru Frateanu, a megyei tanács alelnöke köszöntôbeszédében elmondta, az ilyen jellegû szemináriumokra azért van szükség, hogy feloldják a támogatók és a megcélzott réteg közötti információs zárlatot. A bukaresti elôadók által bemutatott pályázati lehetôségek között valóban akadt néhány, amelyrôl a hallgatóság még nem tudott. Ugyanakkor az általános ismertetést követô kérdések megválaszolása közben kiderült, sok támogatás szinte elérhetetlen a kis- és közepes vállakozó számára, hiszen olyan garanciákat vagy saját erôbôl való hozzájárulást feltételez, amely eleve kizárja ezt a réteget. Ugyanakkor számos támogatás megköveteli, hogy a pályázó cég legalább 15%-os jövedelmi rátával rendelkezzen. A közel két óra után kevesen távoztak úgy, hogy fölösleges idôtöltésként értékeljék a szemináriumot, akiket pedig bármelyik támogatás részletesebben érdekelne, tegnap délután vagy ma délelôtt még személyes beszélgetésen is kikérdezhette/kikérdezheti az elôadókat.

A felszólalók közül többen is nehezményezték, hogy a pályázatok kiírásakor a legritkább esetben tartják szem elôtt a valós igényeket, és így történhet meg, hogy míg az állam fel nem használás miatt kamatokat fizet a rendelkezésre bocsátott, külföldi támogatásra szánt, ám el nem osztott összegek miatt, addig az érintettek az igen szigorú feltételrendszer miatt nem tudnak tôkéhez jutni.

Az ilyenszerû helyben topogásért a felelôsség egyfelôl az állam azon megbízottait terheli, akik a támogatás feltételeirôl tárgyalnak. Másfelôl hibáztathatók a bankok is, amelyeknek vezetôi tudnak ugyan a támogatásokról, de helyi szinten valahol megakadnak az információk, illetve amelyek igen nagy kezelési költséget számolnak fel a pályázati összegek folyósításáért.

A vesztes az egyébként is nehezen mûködô gazdaság.

Ezzel a címmel nyílt a tegnap kiállítás a vásárhelyi polgármesteri hivatal elsô emeleti elôcsarnokában. A szervezôk a Kriza János Néprajzi Társaság és a polgármesteri hivatal.

Fodor Imre polgármester megnyitóbeszédében aláhúzta: "a kiállítás címe inkább A szászok, volt szomszédaink kellene hogy legyen. Hiszen valamikor 800.000 német élt Romániában, ebbôl 400.000 szász volt. Tíz évvel ezelôtt 150.000-re csökkent a szászok és 80.000-re a németek száma."

– Vándorkiállításról van szó, amelyet egész Erdélyen végigviszünk. Marosvásárhely az elsô állomás. A következô települések: Kolozsvár, Szeben, Apáca, Brassó, majd a Kovászna megyei Zabolán, a néprajzi múzeumban lesz nyugvóhelye – nyilatkozta lapunknak dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra tanszékének docense, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. Elmondta, hogy a fényképekbôl, térképekbôl valamint ceruza- és festékrajzokból álló kiállításhoz népviseleti és kerámiatárgyak is tartoznak, ám ezeket kizárólag zárt helyen tárolhatják, amire az elôtér nem alkalmas. Így azokat a vásárhelyi érdeklôdôk nem tekinthetik meg. A szerzô elmondása szerint "15 éve foglalkozom az etnikumközti kapcsolatokkal, kutatásaimban központi helyet foglalnak el az Erdélyben nyolc évtizede élô szászok. Végigjártam falvaikat, városaikat, megismertem szokásaikat, mindennapjaikat. S azt a szomorú következtetést vonhattam le, hogy az utóbbi két évtizedben a szász közösségek eltûntek" – összegzett Pozsony Ferenc. Élnek azonban szász családok, léteznek megcsonkult falvak. Innen származnak a kiállítás anyagát képezô, lakóházakat, bútorokat, kerámiát, farsangot, népviseletbe öltözött személyeket bemutató képek.

A kiállítás március 5-éig tekinthetô meg. A rendezvény szerves részeként a tegnap este a vásárhelyi Kultúrpalota kistermében Pozsony Ferenc A szászok helye Erdélyben címmel tartott elôadást.

Bûncselekmények

A gyanúsított elôzetes letartóztatása mellett folytat eljárást a megyei rendôrfelügyelôség bûnügyi osztálya a 19 éves vásárhelyi illetûségû Avram Olimpiu Florian ellen. A fiatal fiú 1999-ben valamint az idén fizikailag és lelkileg bántalmazta a megyeszékhelyi 18-as számú általános iskola több leánytanulóját. A nyomozás során arra is fény derült, hogy Avram két lány fenyegett meg, s hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, a farkaskutyáját is rájuk uszította. Ezekkel a módszerekkel "invitálta" lakásába a kiskorúakat, ahol nemi perverziókra kényszerítette, egyiküket meg is erôszakolta. Nemi erôszak, nemi erôszak kísérlete és szabadságfosztás bûntette miatt kell felelnie a bíróság elôtt.

A rendôrség felkéri azon személyeket, akik áldozatai voltak az ôrizetbe vett személynek, jelentkezzenek a megyei rendôrfelügyelôség bûnügyi osztályán, a vizsgálatok kiterjesztése érdekében.

Magánvagyon kárára elkövetett lopás, csalás és hivatalos iratok hamisítása miatt tartóztatta le a vásárhelyi rendôrség a 25 éves Podar Vasile-Danielt. A vásárhelyi illetôségû férfi a Red Tech Impex Kft. adminisztrátora fizetési és csekk-szelvényeket lopott üzlettársaitól, ezeket kitöltötte, s így nem kevesebb, mint 125 millió lej értékû árut "vásárolt" az illetô cégektôl.

Magánvagyon kárára elkövetett lopás alapos gyanújával vettek ôrizetbe két fiatalembert. A rendôrség értesítése szerint a 26 éves Veres Albert-István és a 24 éves Péter András vásárhelyi lakosok, december 9-én, fényes nappal behatoltak a megyeközponti Egyesülés negyed egyik lakásába, ahonnan hét millió lej értékû javakkal távoztak. A kihallgatás során arra is fény derült, hogy a két férfi ezév februárban hasonló módszerrel két kolozsvári lakást fosztott ki.

A Grand Szálloda bárja – hajdani cukrászdája – a terasszal együtt kedvelt közélelmezési helyisége volt a városnak. Nem zárták be ugyan, csak úgy tûnik, hogy vendégei miatt romlott a hírneve.

Randalírozó fiatalok

– Minden este fél hét után gyûlnek be a suhancok. Csapatostól, galerikkel jönnek, aztán néhány pohár ital után nagyon elszemtelenednek. Káromkodnak, minôsíthetetlenül viselkednek a személyzettel és maguk között. Félünk hozzájuk szólni, mert záróra után még megvárhatnak valahol és akkor ellátják a bajunkat. Nemegyszer fenyegettek ilyesmivel – mondja Toma Crinuta pincérnô.

Délelôtt csend van. Alig egy-két vendég téved be a helyiségbe. Így jobban látni a randalírozók nyomait. Damian Vasile egységvezetô kalauzol:

– Itt vannak a raktáron a lépcsô fakorlátjának darabjai. Meg lehet nézni, hogy helyenként a falburkolat is hiányzik. A WC kapcsolóját számtalanszor lecseréltük. Lábbal rúugják le. Azok a fiatalok, akik ide rendszeresen betérnek, obszcén módon viselkednek és nagyon agresszívak. Nincs mit tennünk ellenük. Néha szólunk a szállodában levô testôrnek, hogy jöjjön fel. Van, amikor eredménnyel, de az is megtörtént, hogy ismerte a zavarkeltôt, és így nem is lépett fel a kellô eréllyel. Amikor ellopták a mellékhelyiségbôl a tükröket, értesítettem a rendôrséget. Hívásunkra a szolgálatos tiszt azt válaszolta, hogy ez apró dolog, ilyesmivel nem foglalkoznak. Járôr nem nagyon tévedt be a csúcsidôszakban. Még szerencse, hogy nemsokára elôkelôbb biliárdszalont rendez be a tulajdonos és ezáltal remélhetôen megszûnik a klienskör.

Pénteken délután idôsebbek foglaltak helyet a bár elôtti asztalnál. Törzsvendégek, ugyanaznap, ugyanabban az órában. A szomszéd asztalnál fiatalok. Fél hét körül a termet csípôs szagú könnyfakasztó gáz árasztotta el. Míg az érintettek a teraszra menekültek friss levegôért, az ifjabb nemzedék képviselôi jót mulattak az eseten. A bárosok álltak tehetetlenül, az elkövetôk tagadtak mindent. Különösebb baj nem történt, csak néhány törzsvendéggel kevesebb lett a Grandban.

Rus Pop Nicolae, a marosvásárhelyi rendôrfelügyelôség szóvivôje az utóbbi eset kapcsán megjegyezte, hogy a közrendre vonatkozó, 1991-ben kibocsátott és nemrég módosított 61-es számú törvény értelmében a bénító vagy könnyfakasztó gázsprayeket tilos nyilvános helyeken használni. Az említett szabály azt is leszögezi, hogy a helyiségek tulajdonosainak kötelességük gondoskodni a lokálokban a vendégek biztonságáról. Amennyiben látják, hogy nem tudják fenntartani a rendet, illetve valamilyen botrány tör ki, azonnal értesítsék a rendôrséget. Akkor is lehet az egyenruhásokat igényelni, ha valamelyik vendég nem akar fizetni. Ha a pénteki kárvallottak rövid írásos feljelentéssel fordulnak a rendôrséghez, akkor a tettesek ellen nyomozást indítanak. Amennyiben nincs megfelelô közrendfelügyelet a helyiségekben, akkor a 61-es törvény módosított változata szerint felfüggeszthetik az egységek mûködési engedélyét – nyilatkozta az ezredes.

Virágpiac, virágárak

Szebbnél szebb színben pompázó, külföldi és belföldi melegházakban nevelt virágokat kínálnak a virágüzletek s a piaci árusok. Pár napja a védett helyen felnövô virágok mellett megjelent a hóvirág és a barka is, hirdetve a tavasz kezdetét. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz tartozó Virágkertészetben valamint üzleteiben egy szál frézia 6.000 lej, a szegfû ugyanannyi, a ciklámen szálja 900 lej, míg egy cserepes cinerária 25.000, a primula és kalanchoé 20.000 lej. Az Ifjúsági Romarta üzlet földszintjén mûkôdô virágüzletben a szegfû szálja 7 ezer lej, a rózsáé 20-25 ezer, a gerberáé 12.000, míg egy szál illatos frézia, illetve tulipán 10.000 lejbe kerül. A Dalia virágüzletben is bô a választék. A sárga és piros rózsa, minôségétôl függôen 25-30 ezer lej, a tulipán és a frézia 10.000 lej, a jácint 12.000 lej. A különlegesnél különlegesebb cserepes virágok ára átlagosan 25-150.000 lej között váltakozik. A dobozban ôrzött orchidea 35.000 lej. Tegnap délelôtt a Tudor negyedbeli Gyémánt piacon egy csokor hóvirágot 2000-3000 lejért kínáltak, a picusért 4-5000 lejt kértek. A kis cserépbe tett jácint 15.000 lej, egyébként szálja 10.000 lej, míg egy szál szegfû 7-8.000 lej volt.

A Felsô-Maros mentén élôk alapfoglalkozása régi idôk óta az állattenyésztés.

A holtmarosi Márton Ernô meséli, hogy a faluban a harmincas években nyitották meg az elsô tejcsarnokot. A következô évtizedben már háromban vették át a tejet. A most 37 éves Ernô szülei annak idején lefelezték a tejet, vajat készítettek, a másodtejbôl pedig sovány sajtot, amit egy azugai kereskedô vásárolt fel rendszeresen, s a déli megyékben értékesítette. A háború után a csarnokok megszûntek, következett a kollektivizálás. A gazdák által tartott állatok száma megcsappant. Az 1989-es rendszerváltást követô években a szarvasmarhák, fôleg a fejôstehenek száma folyamatosan csökkent a faluban is. A ma már idôs gazdáknak nincs tôkéjük a legtöbb esetben pedig – a reménytelen jövôt tartva szem elôtt – bátorságuk sincs az újrainduláshoz. Holtmaroson az állattenyésztés hagyományát néhány fiatal gazda próbálja feléleszteni – kis állattenyésztési farmok létrehozásával. Az indulással járó gondokról, a jelenlegi körülményekhez való alkalmazkodásról, és persze a jövôrôl beszélgettünk két fiatal gazdával, a már említett Márton Ernôvel és a 32 éves Demeter Ferenccel.

Márton Ernô állategészségügyi technikus, a Megyei Állatnemesítô és Szaporodásbiológiai Igazgatósaág alkalmazottja. Öt éve határozta el, hogy kialakít egy kis farmot a családi ház udvarán.

– A család elég nagy, a megélhetés viszont nem a legfényesebb, ki kellett egészíteni az államtól kapott fizetést. Három gyereket nevelünk a feleségemmel, aki nincs állásban. Öt évvel ezelôtt azzal kezdtem, hogy megvásároltam a fejôgépet, átalakítottam az istállót, itatóberendezést szereltünk stb. Utána szereztem be az állatokat. Az állomány jelenleg hat fejôstehén, 2 kis ünôborjú és egy ló. Számomra a szakmám elôny, szakismereteimet külföldön is gyarapítottam. A régeni Feier Alapítvány támogatásával dolgoztam Svájcban. Hollandiába saját költségemen utaztam és ott sem riadtam vissza a munkától. A Sofi dán–román alapítvány a múlt évben egy program alkalmazását kezdte el Romániában, amelynek célja az állattenyésztôk támogatása. E program keretében a dán állattenyésztô farmerek egyesülete hívott meg Dániába. Az egyesület vezetôségének segítsével az országból – másodkézbôl – állattenyésztésben használatos gépeket próbálunk behozni Romániába.

– A tej értékesítése... ?

– Naponta 30-40 liter tejet adok át a felvásárlónak, Monosfalván dolgozzák fel, a vállalkozó eddig idejében fizetett. A tej ára azonban nagyon alacsony, a literenkénti 2300 lejjel nincs megfizetve. Ezért is szeretnénk nemsokára szövetkezetet létrehozni, hogy mi, a tejtermelôk elismert partnerként tárgyaljunk a feldolgozóval. Jövôbeli céljaim között szerepel az állatok létszámának növelése. Külföldi tapasztalataim alapján mondhatom, ahhoz, hogy egy ilyen kisebb farm jövedelmezô legyen, legkevesebb 15 fejôstehenet kell tartani.

Ehhez most már adottak a lehetôségek. A visszaigényelt földterületeink egy részén, 4 hektáron fôleg takarmányt termesztünk. Az ehhez szükséges gépekkel rendelkezünk. Gabonát csupán 3 hektáron vetettünk, amely a család szükségleteit elégíti ki, de jut az állatállomány számára is. Véleményem szerint hiába várunk hathatós állami támogatásra, magunk kell elinduljunk a kiválasztott úton. A majdani kis tejfeldolgozót mi, a gazdák szeretnénk léterehozni, mert akkor érdekünk lesz, hogy haszonnal mûködjön. Ha valaki más létesíti, akkor a saját, nem pedig a gazdák érdekeit nézi.

Asztalos volt, majd kereskedô, most állattenyésztô

– A Demeter-porta Holtmaroson a Felszegen van. A családban négy gyerek született. Feri az egyedüli, aki belefogott az állattenyésztésbe. Miként?

– Asztalos szakmát tanultam. Az utolsó munkahelyem, itthon az országban, a vasútnál volt. Aztán Magyarországra mentem dolgozni. ’93-ban a kereskedelemben próbálkoztam: üzletet, bárt nyitottam itthon. A következô évben bezártam a boltot, ahogy mi mondjuk. Akkor, 26 évesen sertéseket kezdtem tenyészteni. Hattal indultam, két-három hónap alatt a létszámot 24-re növeltem. Három év elteltével a sertések tartása mellett belekezdtem a szarvasmarha-tenyésztésbe.

Az új istállót1997-ben építettem saját terveim alapján. Egészségügyi sarkot is létesítettem, ahol mindig megtalálható a legszükségesebb gyógyszer, kötszer. Az istálló 110 négyzetméteren fekszik. Mellette, 25 négyzetméteren raktárhelyiségeket építettem a takarmánynak. Az itatóberendezést is én terveztem, sokat számoltam, mértem, én készítettem a rajzot. Egy víz-gázszerelô barátom segített a mûködésbe helyezésében. Az istállóból a trágyalé mûanyag csöveken át jut ki a betonból készült trágyaülepítôbe. Jelenleg nem rendelkezem mezôgazdasági gépekkel, inkább vásárolok tíz tehenet. Az ülepítôbôl trágyázom a földeket. Ezzel megspóroltam a mûtrágyát, egy zsák mûtrágya 200000 lej körül van. Lovasszekérrel szállítom ki a természetes trágyát, a trágyalevet a földekre addig, amíg gépeket vásárolok. Az istállóban ventilátorokat szeretnék üzembe helyezni, csempéket rakni. De ez idô és pénz kérdése.... Nyáron hetente egyszer veszek gyógyszereket, fôleg a legyek ellen, jó drágák, de a tehén így nyugodtan van, több tejet ad.

– Manapság ritka istálló elôtti nagy, természetes kifutót látni. Ez szakértelemre vall...

– Nagyon sok szakirodalmat olvastam. A szabad tartásban nevelt állatoktól származó hús és tej értéke magasabb, mint a kötötten nevelteké. A szóban forgó 39 ár területet 1996-ban vettem meg, annak közvetlen közelébe építettem az istállót az akkori elgondolásom alapján.

– Minifarmot akar létesíteni?

– Hat év után, ha már ennyire belementem, nem hagyom abba. Voltak olyan hónapok, fôleg amikor bikákat tartottam, hogy egy lej sem jött be. Kevés idô leforgása alatt nagy különbség adódott a vételár és az eladási ár között. Ráadásul az állatok is gyengén fejlôdtek, nem volt súlygyarapodás. Éjszakákon át gondolkodtam, kétségeim voltak, hiszen nagyon nagy pénzösszeget fektettem az istálló felépítésébe. Nem adtam fel akkor sem. Ismétlem, szakkönyvek sorát böngésztem át, gyakran kértem az állatorvos segítségét is, valósággal megtanultam a szakmát a saját állataimon. Most nem bánom. Jelenleg eladom a 80-100 liter tejet. A mennyiség csökkent, mivel három tehén borjadzó. Szeretnék behozni két hónap leforgása alatt még hat-hét tehenet, hogy elérjem a tizenöt-húszas állományt. Számításaim szerint a tejet a nyár folyamán értékesítem, majd az ôsszel egy tejcsomagoló vonalat szeretnék üzembe helyezni.

Végezetül ide kívánkozik Bócz István állatorvos vélekedése: "Öröm látni a magángazdaságokban jól tartott állatokat. De örvendetesebb tény az, hogy a szarvasmarhatartó gazdák között egyre több a fiatal."

Szinte soha sincs kulcsra zárva a mezôméhesi református templom irodahelyisége. Környékbeliek, reformátusok, de más vallásúak, távol lakók is zarándokolnak ide, a méhesi csodát látni.

Ferenczi Melinda tiszteletes asszony meséli, a bükkfát Szabadi Sándor 1997. október 24-én találta. Amikor elvágta, belsejében egy keresztet látott. Gondolkodás nélkül az ortodox paphoz vitte, gondjaira bízta. De mivel az elrejtve tartotta, három hónap múlva visszakérte, s a református templomnak adományozta. Azóta Sármásra, Ludastelepre is elvitték, de jöttek csodát látni Kolozsvárról is.

– Péntek reggel volt. A szászvárosi erdôben, az Ulm hegytömbön dolgoztunk a többi favágóval. Amíg a rakodókocsira vártam, gondoltam, felhasítom az út szélén fekvô rönköket, úgy könnyebb lesz felrakni – magyarázza Szabadi Sándor. És akkor érte az elsô meglepetés: a druzsba elfutott a fán. Megfordította a másik felére. Elhasadt ugyan, de nem úgy, ahogy a favágó akarta. A szétváló részeken egy kereszt látható. Jól kivehetô a keresztre feszített úr teste, a szögek helye, sôt, a vérfolyás is. "Akkor ért oda a kocsi. A máramarosi erdészek letérdepeltek, keresztet vetettek, megcsókolták a bükkfa-darabot. Számukra szent volt" – fejtegeti a férfi. Nem rejti véka alá, a talált csoda megváltoztatta életét. Református, de nemigen jár templomba. Azóta azonban álmában templomban jár, s nem egy esetben a szószékrôl prédikál.

Szabadi Sándor életében nem ez volt az elsô csoda. Elmondása szerint elôre tudott az 1997-es földrengésrôl: "Hodoson voltam rendôrôrsvezetô, lágy márciusi idô volt. A kollektív irodája és a gépállomás közötti rét egyszer csak megtelt szalamandrákkal. Se elôtte, se utána nem láttam annyi szalamandrát egy helyen. Érezték a földrengést." Öt évvel korábban, Újév estéjén a boltba ment, amikor az égen "farkascsillagot" látott: a csillagok farkas alakban világítottak az égbolton. A tavaly ôsszel volt az utolsó látomása: három napot látott lenyugodni. Az esetnek nem egyedül ô volt a szemtanúja, két barátjával nézték végig a szokatlan jelenséget.

Ha nem látom, vagy nem élem át, magam sem hiszem… Mert, habár az adófizetô, becsületes állampolgárok mindennapi itthoni megalázásának és megaláztatásainak annyi hihetetlen drámai példáját látjuk – ha velünk, körülöttünk vagy mellettünk történik mindez –igenis határozottan tiltakoznunk kell!

Mentôt kértek kétségbeesett szomszédaim, a Moldovei utcába, egy négyemeletes tömbház legfelsô "szintû" lakrészébe.

Az idôs, cukorbeteg nagymama a két kiskorú unoka és a megrémült, tehetetlen idôs férj társaságában szinte eszméletlenül vergôdött. Késô este volt.

Amint ilyenkor szokás, a családorvos javaslatára, a mentôk segítségét kérték.

Teltek szépen a percek, szerencsére nem órák, és megérkezett egy fehér kombiDacia, benne egyetlen autóvezetôvel!

Ô pedig becsengetett a megadott címre és közölte, valaki menjen segíteni, mert egyedül nem tudja a "targát" felhozni. Késô este volt, az idôs, nyugdíjas (szintén beteges) férj sietett le négy emeletet, hogy ketten felvihessék a hordágyat.

Alig értek fel, a "mentôs úr" újabb feladatokat osztogatott: elôször is induljanak el a hozzátartozók segítségért, mert ô egyedül van, és megfelelô "társak" hiányában nem tudja a beteget leszállítani a kocsihoz.

Ekkor csengettek be hozzám is, de makacsgerincbetegségem miatt sajnos nem segíthettem. A tömbház többi lakói is zömében idôs nyugdíjasok.

"N-am ce face" – mondta a mentegetôzô mentôs, miután rádiós minôségemben is magyarázatot kértem a vásárhelyi "mentôszolgálat" – ilyen kritikán aluli, a betegeket és hozzátartozókat semmibe vevô munkájára és a szürke-fehér, piszkos hordágyra. Azt tanácsolta, mondjam el mindezt a fônökségnek, mert ô ezért nem hibás. A percek teltek, az idegek pattanásig feszültek, az idôs, beteg asszony pedig aléltan várta az ajtóban, hogy valaki már rajta is segítsen. Aztán látva, hogy erre nem számíthat, minden erejét összeszedve, férjét és lányát átkarolva, megbicsakló lépésekkel, súlyos kínok közepette megindult lefele – a IV. emeletrôl.

Erre a mentôs úr cinikusan megszólalt: "Na, vedeti", poate doamna si singura, fara targa" – és ô is utánuk lépegetett. Hát így zajlik néha- néha Marosvásárhelyen, tisztelt dr.Ivanici igazgató úr, az adófizetô beteg emberek sürgôsségi mentôs-egészségügyi ellátása.

Még mielôtt kivizsgáltatná ezt a betegek világnapja után nem sokkal megtörtént, felháborító esetet, és részletes magyarázatot adna, a vásárhelyi mentô szolgálat anyagi és mûszaki-szakmai gyatra ellátottságáról,állapotáról, kérem, a sajtónyilvánosság elôtt tegye közhírré, hogy ezután mindenki tudhassa:

1. Ha mentôket hívnak, gondoskodjunk a beteg elszállításáról is a mentôkocsiig. Ha nem, otthon marad, vagy saját lábán dôl össze.

2. Legyen a betegnél mindig készenlétben fecskendô és szérum gyógyszerekkel a szükséges és hatásos mentés elôtti önellátásra.

3. Ha tiszta hordágyat igényelnek, készítsenek elô már otthon tiszta lepedôt és mosószert, mert így nem fertôzôdhetnek meg oly könnyen mások ajándék bacilusától.

És végül, de nem utolsósorban, jól gondolják meg: ezek után, megéri-e és érdemes-e a mentôket házhoz hívni, vagy inkább a súlyos testi-lelki beteget úgy hagyni, ahogy van, hátha egyszer magától is meggyógyul!

Ui. Arafat doktor éppen egy baleset helyszínén volt, a többi három vásárhelyi mentôkocsit egészségügyi személyzettel "súlyosabb" esetekhez küldték – tájékoztatott a kritikára kissé ingerülten reagáló vásárhelyi mentôszolgálat ügyeletes hölgye, aki sietett hozzátenni: . "N-avem ce face!, Ez van! És ezért mi nem vagyunk hibásak!" Tényleg nem, mert tíz év alatt megszokhattuk, nálunk senki semmiért nem hibás és nem hibáztatható – még akkor sem, ha a betegnek a leírt esetben 400-as volt a cukorszintje!

Szövetkezetek válaszúton

A marosludasi Damaris kisszövetkezet 1996-ban vált külön az Unirea szövetkezettôl. A kisszövetkezetek késôbbi könnyebb fejlesztésének reményével új szövetkezetbe tömörülô hat személy tovább mûködtette az Unirea férfi- és nôi- fodrászatát, tehát sem a munka, sem az ügyfelek, sem a feltételek nem változtak, mindössze a szervezési forma lett más.

Sajnos, még a megújult, megváltozott keret sem tudta megóvni a Damarist a nehézségektôl, amelyek az egész várost sújtják. Az évek óta egyre csökkenô ipari termelés következtében mind többen váltak munkanélkülivé, így egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a Damaris szolgáltatásait igénybe vegyék.

Debreczeni Francisc a fentiek ellenére is bizakodó:

– A haj mindig nôni fog és mindig lesznek majd olyanok, akik majd le akarják vágatni. Ezért nem félek: boldogulni fogunk. Természetesen a pénz hiánya miatt kevesebb az ügyfelünk, de az elmaradó vendégeket alacsonyabb árakkal próbáljuk visszahódítani. A konkurenciának számító, az Unireához tartozó borbély- és fodrászmûhelyek, amelyek némileg központibb fekvésûek, megengedhetik maguknak, hogy drágábban dolgozzanak, mi nem.

A kisszövetkezet elnöke, a jövôre gondolva, kicsit aggódik:

– Attól félek, hogy néhány év múlva nyugdíjba megyek és nem lesz utánpótlás. 1990 elôtt rendszeresen jöttek és ajánlkoztak az emberek, hogy szívesen megtanulnák a szakmát. Ezekbôl választottunk egyet-kettôt és egy évig inaskodtak a szövetkezetben, utánna levizsgáztak és alkalmaztuk ôket a nyugdíjba vonuló kollégáink helyett. Most, annak ellenére, hogy sokan munkanélküliek, senki sem jön. Igaz, itt dolgozni kell és nem lehet nagyon sok pénzt keresni.

Rövid beszélgetésünk alatt négy-öt nyiratkozni vágyó is felgyûl. Látható, az egyre csökkenô vásárlóerô ellenére sincs munkában hiány, munkaerôben annál inkább. Így állhat elô az a szokatlan helyzet, hogy, bár számos a munkanélküli, nincs olyan, aki borbéllyá vagy fodrásszá szeretne válni, és ezáltal biztos munkahelyet teremteni.

Mi legyen a hôközpontokkal?

Az 1989-es fordulat egyik vitathatatlan eredménye a szólásszabadság. Ennek bizonyítására elég fellapozni a napi-heti sajtót. Bár idônként a nagy szabadságokat nem használjuk helyesen, nincs nagyobb baj mindaddig, amíg a tények helyét nem foglalja el a szócséplés, az érvelést pedig a "jópofa" élcelôdés. Sajnálatos példa erre egy tanácsi döntés bemutatása a Népújságban.

Tömbházlakások fûtése és meleg vízzel történô ellátása nem csak Marosvásárhelyen gond. Hozzánk hasonlóan megoldást keresnek az ország kisebb-nagyobb városaiban és a volt szocialista tábor országaiban egyaránt. A cél mindenhol azonos: jó minôségû, fogyasztóbarát szolgáltatás, a lehetô legalacsonyabb áron. A célhoz elvezetô út idôben és helytôl függôen különbözô, de a megoldásra váró kérdések mindenhol három csoportba sorolhatók: az elsôben szerepel a hôenergia termelésének helye és módja, a másodikban az elosztás- szállítás míg a harmadikba a mérések tartoznak.

Ha valaki most családi házat épít, majdnem biztos, hogy saját maga oldja meg mindhárom feladatot egy megfelelôen kiválasztott kazánnal. Valószínûleg hasonlóan gondolkodnak azok is, akik pár lakásból álló társas házat építenek, egy közös kazánnal oldva meg a melegvíz-ellátást és fûtést, legyen szó akar több emeletes tömbházról.

Ez a módszer alkalmazható régebb épült tömbházakban is, de nem valószínû, hogy ez a helyes megoldás marosvásárhely több mint 40.000 tömbházlakása esetében. A kérdésnek számtalan mûszaki, törvénykezeési, városrendészeti, pénzügyi és egyéb vonatkozása is van.

Sajnos, Marosvásárhelyen egy átfogó megoldás keresésével viszonylag késôn kezdtünk foglalkozni és nincs olyan hazai példa sem, amit követni lehetne. Ráadásul a létezô távfûtési rendszer nem az olcsó és hatékony szolgáltatás szempontjai alapján készült sok évvel ezelôtt. Ugyanakkor viszont minden meggondolatlan változtatás olyan gondokat okozhat, amelyekhez viszonyítva a hírhedt garázsépítés- lebontás gyerekjátéknak számít.

Ezért pályázta meg a hôszolgáltató vállalat – most az Energomur – a polgármesteri hivatal támogatásával azt a 330.000 EURO-t jelentô vissza nem térítendô támogatást, amibôl a városi távfûtés átalakítására dolgoz ki megoldást és keres pénzforrást a tanulmány elkészítésére kiválasztott cég. Mivel a lehetséges bankkölcsönzök feltételeinek is megfelelô tanulmány 12-14 hónap alatt készül el, a hôszolgáltató vállalat a tanács kérésének megfelelôen hozzálátott egy válságkezelô és rövid távú megoldásokat tartalmazó változat kidolgozásához. Ennek elkészítése a debreceni hôszolgáltató és egy budapesti szakintézet segítségével történik. A kérdés iránt érdeklôdôknek rendelkezésére áll a némiképp mintának számító, Debrecen város számára elkészített energetikai stratégia.

Bár nem helyes a következtetéseket kitalálni, nagyon valószínû, hogy a rövid távú program az elsô lehetséges lépésként a hôenergia fogyasztói mérését fogja megjelölni. A lépcsôházankénti mérés két elônnyel jár. Elsôsorban kizárja azt, hogy a fogyasztók a szállítás és az esetenként rosszul kiegyensúlyozott hálózat veszteségeit is fizessék. Másrészt viszont a veszteségek mért kimutatása kényszeríti a hôszolgáltatót ezek mielôbbi csökkentésére.

Az év közepére elkészülô elemzésnek azt is ki kell mutatnia, hogy az energetikai szempontokat és a meglevô hôközpontok várható fejlesztését is figyelembe véve hol javasolt lépcsôházat vagy tömbházat kiszolgáló helyi hôközpontok telepítése. Megjegyzem, hogy ezeket a hôközpontokat akár a hôszolgáltató vállalat is felépítheti, ha szállítási veszteségek miatt nem gazdaságos egyes tömbházak, hivatalok vagy intézmények távfûtése és a fejlesztési költségek ennél a megoldásnál kisebbek.

A sort hosszan lehetne folytatni, hiszen egy rosszul kigondolt rendszer átalakítása nem egyszerû dolog, különösen akkor, amikor üzemeltetésére sincs elég pénz. Annál inkább indokolt látszatmegoldások elkerülése, és helytelen lenne rossz megoldások elfogadása csupán a népszerûség érdekében.

Az egyéni hôközpontok felszerelése tömbházlakásokban a legtöbb esetben rossz megoldás. Több rendbéli, sok órás megbeszélés, szakvélemény és gyakorlati tapasztalat összevetésének eredménye ez.

Bár egyéni esetekben, rövid távon azonnali változást hoz, késôbbi következményei károsak a környezetre, ideértve a háztömböt és lakóit egyaránt. Ez kiderül több írásos beszámolóból és benne van a február 24-i határozatot elôkészítô anyagban. Ezen a tényen nem változtatnak azok a kivételes esetek sem, amelyekkel az általános megoldás elfogadásakor külön lehet foglalkozni. Másrészt az egyszerû gazdasági számítások is a közös megoldás javára szólnak, hiszen míg egy egyéni hóközpont 20-30 millió lejbe kerül, a lépcsôházi mérôrendszer melegvíz- és hôenergia-fogyasztás mérésére hasonló áron megoldható.

Míg az egyik kifogásolható egyéni megoldás, a másik része a távfûtési rendszer ésszerû átalakításának és egy kisebb közösség számára hoz azonnali javulást. Természetesen az út hosszú. Éppen ezért fontos hogy jó irányba induljunk el.

Azért pedig, hogy ez történjen, pótolni kell egy másik lemaradást, a párbeszéd hiányát az érdekeltekkel. idôben és rendszeresen kell elvégezni a részletes tájékoztatást. Ez is egy olyan feladat, amire sajnos, csak mulasztásunk következménye figyelmeztet.

Mindezek ellenére szomorú, hogy ebben a kérdésben az újságíró erejébôl csupán egy Dîmbovita-parti pamfletre futotta, bár neki a fent elmondottaknál részletesebb írásos és szóbeli tájékozódásra lett volna lehetôsége.

Végezetül pedig megköszönve türelmüket, szívesen állok a tömbházlakó és nem tömbházlakó tanácsosokkal együtt mindazok rendelkezésére, akik vallják, hogy vitázni szükséges, de utána dönteni és cselekedni kell.

(Folytatás a tegnapi lapszámunkból)

A II. fejezet a mezôgazdasági földterületek visszaadásának rendelkezéseit tartalmazza. Azok a természetes személyek, akik mezôgazdasági vagy haltenyésztési tevékenységet folytató gazdasági társaságok részvényesei lettek ezeknek a társaságoknak a területén, természetben ugyanolyan minôségû mezôgazdasági vagy haltenyésztési rendeltetésû területet igényelhetnek vissza. Ez dombvidéken a területek régi helyén történik, síkvidéken pedig csak abban az esetben, ha ez nem zavarja az állami köz- és magántulajdonban levô mezôgazdasági farmok gazdálkodását. A vetômag, szaporítóanyag, fajállatok elôállítására és kutatására létrehozott kutatóintézetek és állomások állami tulajdonban levô területei továbbra is köztulajdon tárgyát képezik és az említett intézmények kezelésében maradnak. Ez a rendelkezés vonatkozik azokra az állami tulajdonban levô területekre is, amelyeket a törvény megjelenésének pillanatában mezôgazdasági vagy erdôgazdálkodási, szakoktatási intézmények használtak és amelyek a törvény rendelkezése alapján ezen intézmények kezelésébe kerülnek. Azok a területek, amelyek a Román Akadémia, a mezôgazdasági egyetemek és felsôfokú szakoktatási intézmények vagyonát képezték, ezek tulajdonába kerülnek. Azoknak a természetes személyeknek, akiknek követeléseik vannak a mezôgazdasági kutató- és termelôintézetek és állomások, valamint a mezôgazdasági jellegû egyedáruságok vagy országos társaságokkal szemben, ezeknek visszaadják mezôgazdasági területeiket. A gazdasági társaságok, kutató- és termelôintézetek, állomások, valamint a mezôgazdasági jellegû egyedáruságok vagy országos társaságok minden esetben ki kell fizessék az 1994. évi 48-as számú törvényben meghatározott természetbeni járadékot vagy kötelezettséget. A községi, városi vagy municípiumi tanácsok, ahol földterületek találhatók, a mezôgazdasági kataszteri és területrendezési hivatalokkal együtt (OCOT) a régi helyükön fogják elkülöníteni (ha ezeken nincsenek építmények) vagy a helység közvetlen közelében a visszaigényelt földterületeket, biztosítva ugyanakkor a hozzáférhetôséget a vízrendészeti felszerelésekhez. Ha a visszaadott területen ilyen felszerelések vannak, a birtokba helyezett tulajdonosok kötelesek biztosítani a hozzáférhetôséget minden tulajdonosnak a felszerelések teljes kapacitásának kihasználása érdekében. Az öntözôrendszerek használói kötelesek jóhiszemûen gyakorolni jogaikat, biztosítva annak jó mûködését és arányosan hozzájárulni a karbantartási és javítási költségekhez. Az öntözôrendszer használói egyetemlegesen (solidar) felelnek az okozott károkért, ha nem lehet egyéni felelôsséget megállapítani. Az elkülönítési jegyzôkönyvet a helyi tanács határozatával együtt jóváhagyás végett a megyei földosztó bizottsághoz kell benyújtani, amely 30 napon belül kell meghozza döntését. A megyei földosztó bizottság határozatát, valamint az elkülönítési jegyzôkönyvet és a helyzettervet elküldik az érdekelt intézményeknek és a helyi földosztó bizottságnak, hogy vegyék figyelembe a tulajdonosok birtokba helyezésekor, valamint a tulajdonjogcímek kibocsátásakor. A megyei földosztó bizottság határozata ellen a közléstôl számított 30 napon belül panasszal lehet fordulni ahhoz a bírósághoz, amelynek területi illetékességébe tartozik a terület. A tulajdonjogcímek kibocsátását a tárgyalt törvény hatályba lépésétôl számított egy éven belül kell elvégezni. A megyei földosztó bizottság elnökeként a prefektus havonta a helyi közigazgatási hivatalhoz eljuttat egy, a törvény alkalmazására vonatkozó jelentést, intézkedési javaslatokkal együtt javasolva azon polgármesterek felelôsségre vonását is, akik bármi módon akadályozzák a tulajdonjog visszaállítását a törvényben elôírt határidôk és feltételek között. Azoknak a természetes személyeknek, akik bérleti szerzôdést kötöttek (contract de locatiune) természetben adják vissza azokat a mezôgazdasági területeket, amelyekre ezek a szerzôdések vonatkoznak. A részvényesek (actionari) és a bérbeadók (locatori) számára a mezôgazdasági földterületek feletti tulajdonjogot visszaállítják a 10 hektár és az egykor tulajdonban volt teljes földterület között fennálló különbségig, de nem több mint 50 hektárig eredeti tulajdonosonként. Azoknak a természetes személyeknek vagy örököseiknek, akiknek a mezôgazdasági területei az 1949. évi 83-as számú rendelet vagy bármely más kisajátításról szóló jogszabály értelmében kerültek az állam tulajdonába, a teljes terület fölött természetben állítják vissza a tulajdonjogot, de nem többet, mint eredeti tulajdonosként 50 hektárt, a mezôgazdasági tevékenységet folytató részvénytársaságok vagy más gazdasági társaságok területébôl, ahol mezôgazdasági földterület van, illetve azokból a földterületekbôl, amelyek az illetô helységben székhellyel rendelkezô mezôgazdasági tevékenységet folytató egyedáruságok (regii autonome) vagy országos társaságok (societati nationale cu profil agricol) kezelésében vannak. Ha ezek a területek mezôgazdasági kutató- és termelôintézetek és állomások kezelésében vannak, akkor a természetbeni visszaszolgáltatást azokból az állam magántulajdonából termelésre elkülönített mezôgazdasági területekbôl kell végrehajtani, amelyeket kormányhatározattal jelölnek meg. Ha nincs elégséges földterület, a vissza nem adott területekért kárpótlás jár. Miután a földterületek természetbeni visszaszolgáltatása megtörtént, a fennmaradó mezôgazdasági területek az állam magántulajdonát képezik. A részvényesek (actionari) és a bérbeadók (locatori) törvényes követeléseit, amelyeknek alapja az 1992. évi 46-os számú, valamint az 1994. évi 48-as számú törvény, a gazdasági társaságok jövedelmeibôl vagy a mezôgazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaságok magánosításából (privatizálásából) származó rendkívüli alapból kell kifizetni. Ha a visszakapott földterületeken beruházásokat (investitii) eszközöltek, ezek hátralevô értékét legtöbb 10 éven belül kell visszaszerezni. A fiatal családok, a falusi mezôgazdasági környezetben dolgozó szakemberek, a tanszemélyzet, a háborús veteránok, a föld nélküli családok vagy más törvény alapján jogosult személyek az állam magántulajdonát képezô mezôgazdasági területekbôl külön törvény alapján kapnak használatba vagy tulajdonba mezôgazdasági földterületeket. A természetes személyek esetében a tulajdonjog visszaállítása, a birtokba helyezés és a tulajdonjogcímek kibocsátása a helyi és a megyei földosztó bizottságok által történik, a földtörvény az alkalmazási szabályzat és a tárgyalt törvény alapján.

(Folytatjuk)