|
LII. évfolyam 124. (14481) |
2000. május 31., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyversboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô...............................50 Ft
Részvétnyilvánítás..................25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
– A polgármesteri széket megszerezni vagy megtartani látszik nehezebbnek, polgármester úr?
– Megtartani, mert most már nagyobb a tét. Az elmúlt négy esztendôben olyan irányt vett a város fejlôdése, amelyet kár lenne feladni. Ezt más-más megközelítésben ugyan, de a választókkal tartott minden találkozón elmondtam. A folytonosság tehát a választáson való részvételen áll vagy bukik. S az nem csak nekünk, magyaroknak fontos, hanem a város minden polgárának.
– A tizenhárom az egyhez felállásból némi eltéréssel az etnikai szavazás képletét kapjuk. Számít a város román nemzetiségû szavazóinak a támogatására is?
– Én nem a magyarok, hanem minden marosvásárhelyi polgármestere voltam, bárhogy is igyekezzenek egyesek eltorzítani ezt. Mindaz, amit tettem és teszek, az egész közösség érdekeit szolgálja. Ehhez az is hozzátartozik, hogy itt magyarok és románok, meg más nemzetiségûek élnek együtt, aminek csak egy közös nevezôje lehet, a jogok és esélyek egyenlôsége. Nincs más alternatíva. Úgy érzem, sok román nemzetiségû honfitársunk is megértette ezt, és az említett folytonosság nekik is fontos érték. Fontosabb, mint a gyanakvás, az elôítéletek.
– Miért Fodor Imre a jogok és esélyek egyenlôségének a garanciája?
– Azért, véleményem szerint, mert a nyitottságot, a toleranciát képviselem. Merem azt mondani, hogy az együttélésnek azt a modelljét, amelyet minden felvilágosult ember elfogad, helyzetünkben az egyedül járható útnak tart, s a városnak ítélt Európa-zászló jelzi, hogy ezt értékeli az az európai közösség is, amelynek reményeink szerint Románia is tagja lesz belátható idôn belül. Frunda György szenátornak volt amivel érvelnie, amikor a zászló odaítélésekor Marosvásárhely mellett kardoskodott.
– Az ön üzenete, kétségtelen, széles körû megértésre talál a magyar nemzetiségû választók körében. Így a legesélyesebb jelöltnek tekinthetô. A tizenhárom ellenjelöltbôl kit tart igazán ellenfélnek a vasárnapi választáson?
– Többségük teljességgel esélytelen, legfeljebb párthíveik szûk csoportjára számíthatnak. Aki számításba jöhet, az a jelenlegi prefektus, Dorin Florea, Eugen Crisan alpolgármester, s talán Gavril Tîru volt prefektus.
– Meglehetôsen csendes a választási kampány. Mindenki mondja a magáét és szemmel láthatóan kerüli a konfrontációt. A mondvacsinált "plakátháború" is hamvába hullt epizód volt csupán. Egyszóval, amolyan "altatásnak" tûnik az egész. Fodor Imrét, a mostani adminisztrációt is éppen csak szôrmentén bírálgatják. A polgármesteri hivatal személyzetének nemzetiségi összetétele szúr szemet egyeseknek. Van rá okuk?
– Éppenséggel lehet, de nem úgy, ahogyan ôk gondolják. Mert valóban többen vagyunk magyarok a hivatalban, mint négy évvel ezelôtt, de még nem elegen. S itt oszlassak el egy félreértést: nincs itt szó magyarokról vagy nem magyarokról, hanem a magyar nyelvet beszélô tisztviselôkrôl. Tehát olyanokról, akik (megfelelô szakmai hozzáértés mellett) az ügyintézés során minden hozzánk fordulóval az anyanyelvén képesek kommunikálni. Ez az egyik tényleges érvényesítése a már említett jog- és esélyegyenlôségnek a közéletnek ebben a szeletében. Mindebben, természetesen, a lakosság nemzetiségi összetételének is tükrözôdnie kell. Az ügyintézés elsô fokán ilyen tekintetben van még teendônk. Például a városrendészeten szükség van olyan referensekre is, akik az ügyfelekkel anyanyelven képes a gyakran bizonyult követelményeket tisztázni, eligazítást adni.
– Az esélyesként említett ellenfelek egyike mindegyre azzal ajánlgatja magát, hogy megválasztása esetén úgymond felszámolja a hivatalban a szervezetlenséget. Szervezetlenség van?
– Egy közhivatalt viselônek tudnia kell, hogy a sokrétû hivatali ügyintézésben nincs tökély, s mindig akad legalább igazítanivaló. Ettôl a szervezetlenségig nagy a távolság. Hatásvadászat ilyent emlegetni. A valóság az, hogy elindítottuk a programok szerinti, tevékenységi ágazatonkénti ügyvitelt. Ahhoz, hogy az egyébként több mint háromszáz tevékenység hatékonyan bonyolódjon, általában több igazgatóság kell bedolgozzon. Ennek az összehangolása nem megy mindig simán. Nem a szervezéssel van baj, hanem egyesek kényelmességével, megengedem, esetleg lustaságával. Ha egy ügy eljut az egyik igazgatósághoz, a másiknál akad, aki azt reméli, hogy jó sokáig ott marad, s neki annál késôbb kell foglalkoznia vele.
– Az is elhangzott, talán a legvaskosabb vád, hogy bizonyos munkálatokra kiírt versenytárgyalások döntései preferenciálisak. Tételesen: csúszópénzekért negyénken kívüli cégeket juttatnak elônyhöz. Mit szól az ilyen állításokhoz?
– Visszautasítom. Aki ilyesmit tapasztal, forduljon hozzám legelôbb, hogy tudjunk bizonyítékok birtokában törvényesen eljárni. Ha nincsenek visszaélésre vonatkozó bizonyítékok, akkor az állítás puszta rágalom. Másfelôl jó, ha tudja az állampolgár, hogy gyakorlatilag minden munkálatot helyi cégekre bíztunk. Ami kivételnek számíthat, az a Víkendtelep felújítása, amelyre egy aranyosgyéresi cég ajánlatát fogadtuk ugyan el, de ô is jobbára itteni munkaerôvel dolgoztat.
– Hogyan rangsorolná a legsürgôsebb teendôket?
– Néhány megoldatlan kérdést említenék csupán, mert hosszú a sora azoknak, amelyeknek a megoldása, mondjam így, "kényszerpályán" van, tehát halad. Ezen túl, mindenekelôtt a fûtést említeném. Június elején Debrecenbôl várjuk azokat a szakembereket, akik a mieinkkel együtt a stratégiát kidolgozták. Közös megbeszélés lesz. Június 6-án az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank egyik igazgatóját és a bukaresti képviselôjét fogadjuk a fûtés kérdésének megoldásához nyújtandó támogatás ügyében. A másik fontos teendônk a közszállítás helyzetének rendezése. Azt szeretnénk, hogy a vállalat állami részvénycsomagját visszavegye a városi tanács. Az útjavítás fellendült, de átgondolt folytatását ugyancsak prioritásnak tekintem. Idôben tovább lépve, a fenntartható fejlôdés stratégiájába illesztve, a városfejlesztés keretében az úgynevezett gazdasági parkok létrehozását tûztük ki célul, amely a külföldi befektetôk számára is vonzóvá teheti Marosvásárhelyt.
– A kétnyelvûség meghonosításához hozzálátott. A folytatás ugyancsak tétje a vasárnapi választásnak, akkor is, ha ellenfelei hallgatnak errôl.
– Az ügyintézés elsô fokán a polgármesteri hivatal kiterjeszti a kétnyelvûséget, tehát a különbözô szakterületeken is lesznek magyarul beszélô tisztviselôk, s ha a nyelv került szóba, elmondanám, hogy fontos feladatok várnak ránk az oktatás területén is, támogatjuk az anyanyelvi oktatás kiterjesztését. A magyar egyetem dolgában úgy gondoljuk, hogy legalább két karnak Marosvásárhelyen kell majd mûködnie. Itt jegyezném meg, hogy a város történetében elôször egyhangúlag fogdott el a tanács levelet, amelyben testületileg azt kérjük a Petru Maior egyetemtôl, hogy indítson be magyar nyelvû oktatást. A miniszter pozitívan fogadta a kezdeményezést és azt mondta, hogy az egyetemnek adnak még 300 helyet, ha abból 200-at a magyar nyelvû oktatásra szánnak.
– Az egyik választási plakátjának feltûnô üzenetértéke van. Arra gondolok, amelyen Fodor Imre az egykori Városháza épületére mutat.
– Ez a történelmi szimbóluma a városnak, s valóban ott lenne a helye a helyi közigazgatásnak. Igen, ez valóban célom, cél, akárcsak az egyházi vagyonok visszajuttatása, bármilyen nehéz és körülményes is sok tekintetben dûlôre jutni.
– Sikert aratott az RMDSZ hétfôi kampányzáró rendezvényén. Mit üzen azoknak, akik nem jutottak el oda, de vasárnapi szavazatuk fontos lehet?
– Nem csak lehet, hanem bizonyossággal állítható, hogy minden reám adott szavazat fontos az egész város és ezenfelül a magyar közösség érdekei szempontjából egyaránt.
– Akkor hát, szavazzunk!
Az ország néhány napon belül felülkerekedik a Nemzeti Beruházási Alap (FNI) körüli botrány légkörében mesterségesen és tudatosan szított bankpánikon – jelentette ki kedden Mugur Isarescu miniszterelnök.
A közszolgálati rádió délután a kormánypalotából egyenes adásban sugározta a kormányfô nyilatkozatát.
Isarescu közölte, hogy hétfôn és kedden a kormány, a pénzügyminisztérium, a Román Nemzeti Bank pénzügyi, jogi és bankszakértôivel együtt megvizsgálta a bankrendszer helyzetével kapcsolatban a lakosság körében keletkezett aggodalmat, annak okait és természetét. Mint mondta, a kialakult helyzet, a gazdasági realitás tüzetes és beható megvizsgálása elôtt nem akart megszólalni a nyilvánosság elôtt. Most már a tények alapos ismeretében felelôsséggel állíthatja, hogy Románia pénzügyi helyzete sokkal stabilabb, mint az elmúlt években volt.
Isarescu hangsúlyozta: semmi jele sincs annak, ami arra utalna, hogy a Román Kereskedelmi Bank (BCR) ne tudna normálisan mûködni. Rámutatott, hogy az elôállt helyzet, "ez a mostani zavar" esetleg összefüggésbe hozható azzal, hogy a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsa szerdán szabad utat enged a Romániával kötött készenléti szerzôdésnek, aminek következtében felszabadulnak a Világbanknál, az Európai Unió által kilátásba helyezett, valamint a nemzetközi tôkepiacon várható pénzforrások.
A miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi zavart tudatos félrevezetés és rémhírterjesztés okozta a lakosság körében. Mint mondta, személyesen felügyeli az FNI- botrány kialakulását vizsgáló kormánybizottságot és a vizsgálat eredményét a jövô héten a nyilvánosságra hozzák. Hangsúlyozta, a vétkeseknek szembe kell nézniük a törvényes felelôsségre vonással.
A kormányfô biztosította a közvéleményt arról, hogy a BCR pénzügyi helyzete szilárd, aggodalomra nincs valós ok. Személyes garanciájával biztosította hallgatóit arról, hogy a pénzintézet készen áll arra, hogy idôben és biztonságosan eleget tegyen ügyfelei valamennyi igényének. Ehhez azonban rendre és fegyelemre van szükség a bank kifizetôhelyein.
Isarescu szolidaritásra szólított fel és megértésre kérte a lakosságot, hangsúlyozva, hogy Románia pár napon belül megbirkózik a kialakult helyzettel.
Az államfô is intézkedéseket sürget
Emil Constantinescu államfô hétfôn délután a Viktória téri kormánypalotában rövid megbeszélést folytatott Mugur Isarescu miniszterelnökkel. A megbeszélésen az FNI helyzetérôl volt szó.
A késô délutáni órákban elhangzott sajtónyilatkozatában Emil Constantinescu elnök bejelentette: a kialakult helyzet súlyosságára, annak a befektetôkre, a pénzügyi és a bankrendszer iránti bizalomra gyakorolt negatív hatását figyelembe véve azonnali intézkedéseket határozott el. Felkérte a román hírszerzô szolgálatot (SRI), mérje fel a válság nemzetbiztonsági kockázatait, felszólította a belügyminisztériumot, hogy azonnali hatállyal kezdje meg az FNI gazdasági-pénzügyi helyzetének, pénzvagyona kezelésének, a betétek szabálytalan, preferenciális visszavonásának kivizsgálását. Úgyszintén felkérte a Legfelsôbb Ügyészséget, vizsgálja meg az FNI-vel kapcsolatos panaszokat, a parlamentet pedig arra kérte, vizsgálja meg, hogy milyen felelôsség hárul az ügyben az értékpapír felügyeletet ellátó országos tanácsra (CNVM). Az államfô bejelentette továbbá: felkérte a miniszterelnököt, állítson fel kormánybizottságot a botrány által a bankrendszeren kívüli pénzpiacra gyakorolt hatás kivizsgálására és rendkívüli kormányrendelettel rendezze ennek a piacnak a jogszabályozását. Végül Constantinescu sürgette az FNI azon tisztviselôinek büntetôjogi felelôsségre vonását, akik hivatali visszaéléseket elkövetve törvénytelen kifizetéseket hajtottak végre a beruházási alapnál elrendelt fizetésbeszüntetés bejelentése után.
Emil Constantinescu mára összehívta a legfelsôbb Védelmi Tanácsot (LTV), hogy megvizsgálja a nemzeti beruházási Alappal (NBA) kapcsolatos helyzetet.
Mircea Ionescu Quintus a szenátus elnöke kijelentése szerint az államfô azért hívta össze az LVT-t, hogy eldöntsék, mennyiben érinti az úgy a nemzetbiztonságot.
Közben a kormányfô egyik tanácsosa fogadta a 305 ezernyi kisbetétes képviselôit, akik a kormánypalotából távozóban közölték: megígérték nekik, hogy visszakapják veszendôben lévô pénzüket. A tanácsosra hivatkozva közölték: a hatóságok lefoglalják az FNI csôdjét elôidézôk vagyonát és más forrásokat is mozgósítanak a kisberuházók kárpótlására.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alapos vizsgálatot sürgetett az FNI botrányt elôidézôk felelôsségre vonásáért. A párt sajtóértekezletén Ion Diaconescu pártelnök felvetette, hogy nyilvánosságra kellene hozni azoknak a személyeknek a névsorát, akik a visszafizetések beszüntetésének bejelentése elôtt kivonták betéteiket és a válságot mesterségesen elôidézték.
A NATO újabb bôvítésérôl 2002 elôtt nem születik döntés – jelentette ki a szervezet parlamenti közgyûlésének keddi ülésén Budapesten George Robertson fôtitkár.
Kiemelte: nagyon lényeges a szervezet számára az Oroszországgal való együttmûködés, ugyanakkor fontos az Ukrajnával való kooperáció is.
A Balkánról szólva a NATO-fôtitkár hangsúlyozta: noha sok még a feladat, a boszniai folyamatok határozottan pozitívak, ráadásul hasznosak lehetnek a nemzetközi közösség számára Koszovó újjáépítése során is.
A tanácskozásról távozóban George Robertson újságíróknak úgy nyilatkozott: a Balkánon hatalmas lépéseknek kellett történniük a csatamezôktôl a polgári társadalom építéséig.
Hozzátette: Jugoszláviában mind a mai napig hatalmas vitalitás van az emberekben, és megvan bennük az elmúlt tíz évben tôlük megtagadott szabadság és jólét iránti vágy is.
– Ezeknek az embereknek a saját kezükben van a jövôjük – jegyezte meg a NATO fôtitkára.
Magyarországnak az a szerepe a NATO-ban, hogy a stabilitás légkörét sugározza a régióban – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök kedden Budapesten, a NATO Parlamenti Közgyûlésén elmondott beszédében.
A kormányfô álláspontja szerint a magyar NATO- felvételt – 1956 mellett – elsôsorban az indokolta, hogy a Balkán kapuja lévén, Magyarország nélkül nem lehet sikeres balkánpolitikát folytatni.
Orbán Viktor közölte: jelenleg nincs alternatívája a Jugoszlávia elleni szankcióknak, a Duna ügyét azonban ki kell emelni ebbôl a körbôl.
A miniszterelnök kitért arra is, hogy Magyarország csak olyan európai biztonsági identitást tud támogatni, amely erôsíti és nem gyengíti a NATO-t.
A 71. Ünnepi Könyvhét június 1. és 5. közötti eseménysorozatában 154 kiadó ajánlja az újdonságokat az olvasók figyelmébe; a budapesti központi helyszínen, a Vörösmarty téren és a Deák Ferenc utcában 92 pavilont állítanak fel – mondta Zentai Péter László, az eseményt beharangozó fôvárosi sajtótájékoztatón, kedden.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) igazgatója elmondta: az írók, költôk és az irodalombarátok ez évi találkozóját Grendel Lajos felvidéki író nyitja meg.
Az MKKE vezetôje szólt arról, hogy az egyesülés által kezdeményezett Olvasás éve rendezvénysorozat 2001. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján kezdôdik, s a rákövetkezô évben az Ünnepi Könyvhéttel ér véget.
– Ez nagyon fontos program, mert a statisztikák szerint az általános iskolai tanulmányaikat befejezô fiatalok 30-40 százaléka küszködik olvasási, írási zavarokkal – tette hozzá.
Az idei könyvhétre minden eddiginél több dedikálást szerveztek: a belvárosi standoknál mintegy 900 alkalom kínálkozik a szerzôkkel való közvetlen találkozásra. A Vörösmarty téren ezúttal is lesznek irodalmi és társmûvészeti mûsorok.
A fôvárosi Ünnepi Könyvhéthez társulva immár a megyeszékhelyeken is hagyományosan megrendezik a könyves ünnepet.
Tarján Tamás irodalomtörténész ajánlójában szólt arról: a hivatalos könyvheti listán 178 mû kapott helyet; 123 kiadvány magyarországi, 55 kötet pedig a határon túli könyves mûhelyek kínálatában szerepel.
Az olvasni vágyók kiadásaival kapcsolatos "legekrôl" elmondta: az Osiris Klasszikusok sorozatban megjelent Németh László élete levelekben 1945-1975 címû, háromkötetes válogatás a maga 9900 forintos árával a legborsosabb.
A legkevesebbet, 390 forintot Nagy Júlia: Kollégiumi irodalom és kultúra a XVIII-XIX. században címû, a Press Publica gondozta könyvért kell fizetni.
A könyvheti új kiadványok együttes ára több mint 250 ezer forintot tesz ki.
Az irodalomtörténész hozzáfûzte: az olvasnivalók palettáján a világirodalom ezúttal kisebb arányban szerepel a megszokottnál, a néprajzi irodalom, a néprajztudomány viszont "felemelkedôben" van.
Az érdeklôdôk az antológiák között megtalálhatják a Körkép, illetôleg a Szép versek 2000. évi kötetét, amelyben ismét helyet kaptak szerzôi portrék.
A Nyílt Társadalomért Alapítvány megrendelésére a Metro Media Transilvania által kivitelezett közvélemény-kutatás szerint az ország lakosságának mintegy fele véli úgy, hogy rosszabb (36%), illetve sokkal rosszabb (11%) gazdasági körülmények között él, mint 1989 elôtt. A megkérdezettek 24 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rosszabbul (21%), illetve sokkal rosszabbul (3%) éltek a diktatúra alatt; 19 százalékra rúg azoknak a száma, akik nem tapasztalnak különbséget az egykori és a mai életkörülmények között. A megkérdezettek mintegy fele (47%) válaszolta azt, hogy elégedetlen életkörülményeivel, 28 százaléka pedig azt, hogy mélységesen elégedetlen. Életkörülményeik alakulásával a megkérdezettek egynegyede volt elégedett (22%) és nagyon elégedett (3%).
A litvánok, lengyelek, magyarok és csehek többsége (60-65 százalékuk) elégedetlen azzal a móddal, ahogyan országukban a tíz éve bevezetett demokrácia mûködik – derült ki a négy országban elvégzett közvélemény-kutatásból.
Legkevésbé a litvánok (23 százalék), leginkább pedig a csehek (36 százalék) elégedettek a demokráciával. Lengyelországban a megkérdezettek 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elégedett a demokrácia mûködésének módjával. Emellett a lengyelek és magyarok vannak a leginkább meggyôzôdve arról (tízbôl négyen), hogy van lehetôségük kifejezést adni a hatalommal szembeni elvárásaiknak. Csehországban a válaszadóknak csupán 28 százaléka nyilatkozott úgyanígy.
A felmérést végzôk szerint Litvániában azért ilyen rosszak az eredmények, mert ebben az országban viszonylag fiatal a demokrácia (ténylegesen az ország csak 1991 ôszétôl tekinthetô függetlennek), valamint azért is, mert a gazdasági helyzet és az életszínvonal megítélése ott a legrosszabb, és ez hatással van a rendszer mûködésének értékelésére is.
Litvánia kilóg a sorból a tekintetben is, hogy ott a megkérdezettek többsége szerint az állampolgárok nem nyilváníthatják ki nyíltan véleményüket a negatív társadalmi jelenségekkel kapcsolatban (51-40 százalék). E szempontból Lengyelországban legjobb a helyzet (75 százalék pozitív válasz).
Arra a kérdésre, hogy van-e befolyásuk a problémák megoldására lakóhelyükön, a lengyelek 39, a magyarok 35, a csehek 30 és a litvánok 17 százaléka válaszolt igennel. Ezzel szemben az össztársadalmi problémák megoldásában való közremûködésrôl mind a négy országban sokkal rosszabbak a vélemények: a magyarok 17, a lengyelek 13, a litvánok és csehek 7 százaléka vélte úgy, hogy van szerepük ebben.
Ami követeléseik munkahelyi felvetésének lehetôségét illeti, errôl legpozitívabban a lengyelek nyilatkoztak (46 százalék), ôket követték a litvánok (34 százalék) és a magyarok (31 százalék), végül utolsók voltak a sorban a csehek (27 százalék).
Közvetlenül a helyhatósági választások második fordulóját követô napra, június 19-re halasztotta a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a magyar tagozatokra, valamint az egyetemi hallgatókra vonatkozó kérdések megtárgyalását. Mivel a kolozsvári felsôoktatási intézmény készülô chartájába nem került be számos, a diákság és a magyar tagozatok képviselôi által tett javaslat, a szenátus tagjai abban egyeztek meg, hogy ezeket a részleteket a következô hónapban fogják megtárgyalni.
Habár az egyetem új alapszabályzatát a hétfôi szenátusi gyûlésén kellett volna megszavazni, erre leghamarabb két hét múlva kerülhet sor; addig mind a magyar tagozat, mind a diákszervezet illetékesei elôterjesztik indítványaikat. Kása Zoltán, a BBTE rektorhelyettese kijelentette: miután a magyar tagozat képviselôi múlt heti egyeztetésük során már körvonalazták álláspontjukat az önálló magyar karok létesítése, a tudományegyetem háromnyelvûsége terén, ezt a késôbbiekben tájékoztatás végett elküldik a karoknak. Az egyetem szenátusának tegnapi ülésén csupán az intézmény pénzügyi, valamint külföldi kapcsolatépítésérôl szóló kérdéseirôl határoztak.
Ülésezett a Sapientia Alapítvány kuratóriuma
A Sapientia Alapítvány kuratórium hétvégi ülésének központi témája az elsô pályázati forduló kiértékelése volt. A kuratórium elnöke, Tonk Sándor szerint a május tizenkettedikei leadási határidejû fordulóban ôsszel már beindítható, akkreditációhoz közel álló vagy arra kész tanszékek vehettek részt. A beérkezett pályázatok közül a kuratórium négyet emelt ki megvalósítható javaslatként. Ezek közül kettô megközelíti a megfelelô szintet, vagyis rövid idôn belül, jó esélyekkel kérvényezhetik az akkreditációt.
A csíkszeredai pályázat élelmiszeripari és közgazdasági karokat tervez, Marosvásárhelyen pszichológia szakot indítanának. Pályázott a csíkszeredai kulturális központ is, a szövegen még dolgozniuk kell, de a kuratórium ajánlását már élvezik. Az utolsó egy közigazgatási jellegû székelyudvarhelyi ajánlat.
Az országos akkreditációs tanács ideiglenes mûködési engedélyt adott a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek – közölte az MTI-vel a Pro Universitate Partium Alapítvány és az egyetem vezetése.
A Pro Universitate Partium Alapítványt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hozta létre, hogy alapítója és mûködtetôje legyen a Partiumi Keresztény Egyetemnek, amelynek alapját az egyházkerület által korábban létrehozott Sulyok István fôiskola jelentette. Az egyházkerület már tavaly bejelentette: 1999 szeptemberétôl a fôiskola egyetemként mûködik.
– A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1990-ben elkezdett egyetemalapítási törekvésének, a tíz éve tartó önzetlen anyagi és erkölcsi támogatásnak, az egyetem tanári kara, munkatársai és diáksága kitartásának köszönhetô eredmény mérföldkövet jelenthet anyanyelvû felsôoktatásunk életében. Igazolva látjuk azon meggyôzôdésünket, hogy a magyar felsôoktatás helyreállítása érdekében – a lehetôségeket figyelembe véve – helyes utat választottunk, továbbá azt, hogy nemzeti közösségünk szolgálata, a hittel és odaadással végzett munka elôbb-utóbb meghozza gyümölcsét – hangsúlyozta az MTI-hez eljuttatott közlemény.
Tegnap kezdôdött Marosvásárhelyen a Grand Szálló Bingo-termében a Munkaerôhelyezési és Átképzési Hivatal által szervezett kétnapos állásbörze. Az elsô napi kínálatról és keresletrôl Claudia Milosan közgazdász, a hivatal alkalmazottja nyújtott felvilágosítást: Több mint kétszázan jelentkeztek. Eltérôen azonban a korábbi állásbörzéktôl, ez alkalommal sokkal kevesebb felsôfokú végzettségû érdeklôdött. Most fôleg olyan férfiak töltötték ki az állásbörzén kiosztott kérdôíveket, akik nem rendelkeznek semmiféle szakképesítéssel. A kérdôívekbôl az is kiderül, hogy túlsúlyban vannak azok, akik számítógép-kezelési tanfolyamon vennének részt, de olyanok is akadnak szép számmal, akik asztalos, szerszámlakatos, szakács, eladó vagy szerelô tanfolyamokat végeznének el. Egyelôre a hivatal a keresett szakmák közül csak számítógép-kezelôi tanfolyamot indított, ám ezt csak azok végezhetik el, akik rendelkeznek egy cég által kibocsátott igazolvánnyal, amelyben a cég szavatolja, a tanfolyamot elvégzô munkanélkülit alkalmazza. Claudia Milosan véleménye szerint a többi keresett szakmában is indítanak tanfolyamot, ha elegendô kérést gyûl össze.
Ami az állásbörze sikerét illeti, az elsô nap után még korai volna nyilatkozni, különösen azért, mert az állásbörzén csak a cégek képviselôi voltak jelen, ám azok vezetôi majd késôbb döntenek, a jelentkezôk közül kit választanak. Még késôbb derül ki, hogy a kiválasztott jelentkezôk közül ki marad huzamosabb ideig a szóban forgó cégnél. Egyes cégeknél, különösen a szakképzetlen munkásokat keresôknél, azonban már most látszott: találnak megfelelô munkaerôt. Mások kevesebb szerencsével jártak, hiszen például a két közgazdászt keresô cég egyike sem talált még megfelelô személyt az általa felkínált állás betöltésére.
A végsô számvetés elkészítésére mindenesetre csak azután kerülhet sor, miután a résztvevô cégek visszaküldik a hivatalnak a nekik odaadott kérdôíveket, közölve, hány személyt alkalmaztak.
Június elsejétôl nyugdíjkiigazításban részesülnek az 1981 és 1985 között nyugállományba vonult személyek. A nyugdíjak közötti aránytalan különbségek kiküszöbölése és az infláció kivédése miatt legutóbb született kormányhatározat csak részlegesen járul hozzá az aránytalanságok kérdésének megoldásához, mivel a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium rendelkezésére nem áll elegendô pénz. A kiigazítás mértékét a legtöbb nyugdíjas és ezek szervezetei továbbra is méltánytalannak tartják.
Június elsejétôl az 1981-ben nyugdíjazott személyek közül a korhatáros, teljes munkaidôvel rendelkezôk nyugdíját 32,35, a korhatáros, de hiányos régiséggel rendelkezô személyekét 28,69 százalékkal emelik. Az I. fokú rokkantsági nyugdíjak 52,60, a II. fokú 41,45, míg a III. fokú rokkantsági nyugdíjak 17,83, az utódnyugdíjak pedig 10,27 százalékkal nônek.
Az 1982-ben és 1983-ban nyugdíjazottak járadékai a következôképpen nônek: a korhatáros, teljes munkaidôs nyugdíjak 29,69, illetve 30,14; a korhatáros, hiányos régiséggel rendelkezôk 28,64, illetve 28,80 százalékkal. Az I. fokú rokkantsági nyugdíjak 50,53, illetve 51,98, a II. fokú rokkantsági nyugdíjak 41,47, illetve 41,81, a III. fokú rokkantsági nyugdíjak 16,32, illetve 17,66 százalékkal, míg az utódnyugdíjak 10,08, illetve 10,30 százalékkal.
Az 1984-ben és 1985-ben nyugdíjazottak esetében: a korhatáros, teljes régiséggel rendelkezô személyeknek 25,91, illetve 23,37 százalékkal, a hiányos munkaidôvel rendelkezôknek 29,35, illetve 28,78 százalékkal nô a nyugdíjuk. Az I. fokú rokkantsági nyugdíj 52,56, illetve 52,18, a II. fokú rokkantsági nyugdíj 42,14, illetve 41,77, a III. fokú nyugdíj 17,59, illetve 17,28 százalékkal nô. Az utódnyugdíj 10,26 százalékkal lesz magasabb.
A nyugdíjak újraszámolásának következô szakaszába az 1986-98 között nyugalmazottak esnek. Augusztusban az 1990-ben, szeptemberben az 1991-93-ban, míg októberben az 1994-99-ben nyugállományba vonult személyek nyugdíjait számítják újra.
Hazabeszélni nincs miért, minden esetleges. A talán provincializmusunkból fakadó elfogultságunkat könnyen semlegesíti a kijózanító esemény: nemzetes urakból már megint bevásároltattunk. Józanabb mérlegelés során meglehetôsen zord körülöttünk a hangulat. Semmiféle felmentô esély nem kínálkozik a magyar horizonton, hacsak nem a csákós és lószerszámos Feszty- körkép lesz az... Egyelôre holtbiztosan nem, ami az összmagyarság újfent világgá kürtölt, ám sajnos, valahol a Duna fölött elpárolgott összefogására kínálkozna. Úgy tûnik, oda újra az esély. Ércesebben fogalmazva: a Magyarok Világszövetségének küldöttgyûlése szellemi egyesítés helyett egy újabb összmagyar kisíklást hozott. Ha összmagyar ugyan, mert nem mind világszövetségi, aki magyar.
Ami a budapesti Hungária Szálló nagytermében, akörül vagy más huzatos mellékfolyosókon lezajlott, finoman szólva is, mert másként aligha, legfeljebb egyéni ambíciók kiábrándító hozadékaként fogható föl. Talán már meg sem botránkozik az, aki csak kicsinyt is odafigyelt a tisztújító küldöttgyûlés minden fair play-t nélkülözô végeredményére, nem tartja vissza semmi, hogy kiszólja a száján: az MVSZ-nek, vadonatúj felállásának (?) és mûködésének nincs már semmiféle biztosítéka, ugyanis az elvétett "csavarintások" folytán szikrázott egyet jót ugyan, de helyben kiégett.
A nagy gyúródásra reflektálva, a mandátumának végéhez érô világszövetségi elnök, noha elegánsabban igaz, efféle kicsengéssel jósolt már valamit...
A gyúródás apropóján pedig úgy tûnik, a VET falánksága nem ismert határt. Az értô és okos alapszabályzat-magyarázatok és félremagyarázatok mentérôl -fájdalom - érzéketlenül kiirtatott minden konszenzuskeresés. Pedig lehetett volna bölcs elgondolkodó, akinek eszébe jut, hogy a tiszteletbeli elnökség, a Kárpát-medence régiójának "kivívott" erdélyi házszámú elnöksége, végül az MVSZ elnöki tisztség megszerzése önmagában nemcsak méltánytalanul, hanem ésszerûtlenül elbillenti a mérleget. A kevesebb ezúttal is több lett volna, mert a súlyfölösleg ebben a tekintetben is megterheli a szívet. Erdély, az anyaország határain kívül élô magyarság szíve. Azonban csak fölös tehertételek nélkül doboghat egységesen.
A tengerentúliak hazamentek, köszönik, ebbôl nem kérnek, a felvidékiek is torkig vannak, odáigmenôen, hogy a szakadástól sem riadnak vissza, a magyarországiak pedig az alapszabályzatot sértô költségvetés miatt is új küldöttgyûlés összehívását szorgalmazzák. Lehet, hogy Patrubányék egyet látnak, de valójában lagalább kettô van a világszövetségbôl. Ebbôl a helyzetbôl pedig alig kászálódhatnak ki, ha mindenképpen kötik az ebet a karóhoz, a kicsikart legitimitás jegyében. Újrakezdés nélkül, egy veszélyes határozattal a mellényzsebben aligha lesz mûködôképes Világszövetség, amely folytathatja mindazt, amit a Kárpát-medencében, szerte a világon javára írhatunk.
A nemzet szellemi egyesítése a Hungária Szállóban kudarcba fulladt, egyelôre bizonyosan. A szellemi kizárósdi bezárósdiba ment át, hírlik ugyanis, hogy Patrubány bezárt több székházbeli irodát, mondván, hogy a Benczúr utcában ezután nem lesz átjáróház.
Ne vonjuk kétségbe, tán igaza lesz, de kinek használ?
Most a Kereskedelmi Bankot rohanták le
Miután hétfôn délutántól éjfélig már száznál is többen álltak a Román Kereskedelmi Bank marosvásárhelyi székházánál arra várva, hogy pénzüket ki tudják venni, tegnap hajnaltól újra mintegy kétszáz személybôl álló sor várakozott számláinak felszámolására. A sorbanállókat tízes csoportokban folyamatosan fogadták, ám tekintettel arra, hogy csak hétfôn 35 milliárd lejt fizetett ki a bank, érthetô: átmenetileg készpénzhiánnyal küszködik.
Emil Negovan, a bank Maros megyei kirendeltségének igazgatója a Népújságnak nyilatkozva elmondta:
– Ha valaki pénzét át szeretné utalni más bankba nyitott számlájára, megteheti. Bármilyen nagy összegrôl lehet szó, ugyanis az összegek nagysága nem okoz gondot nekünk. Az egyetlen probléma, hogy az itt sorbanállók készpénzben akarják felvenni a számlájukon levô pénzt.
Az általunk kiadott bankjegyeket a Nemzeti Bank bocsátja rendelkezésünkre, de nem korlátlan mennyiségben. Ebben az országban ugyanis van egy jól meghatározott összegû bankjegyállomány, amely felett nem nyomtatnak pénzt, csak különleges engedéllyel. Így ezt a bankjegyállományt használjuk, úgyhogy az körforgásban van. Ha a kivett összegeket az emberek betennék más bankba, nem is volna készpénzproblémánk, hiszen felvásárolnánk onnan a pénzt és a bankjegyek visszakerültek volna a körforgásba. Sajnos a kivett pénzeknek alig 5%-a kerül más bankba, a többit egy darabig otthon ôrzik tulajdonosaik. Mások valutát vásárolnak vele, amelynek ára óráról órára növekszik és így az emberek nem csak a kamatot veszítik el, de még ezen is veszítenek.
– Mit üzen a Kereskedelmi Bank ügyfeleinek?
– Ez egy szolid, tiszta és átlátható bank. Nincsenek likviditási problémáink. Természetesen van mintegy 5%-nyi rossz hitelünk, amelyeket régi állami vállalatoknak adtunk, de ez más kérdés. Egyébként nincsenek pénzügyi problémáink. Folyamatosan kapunk készpént és ennek függvényében kiszolgáljuk ügyfeleinket. Adott esetben mindenkinek vissza tudjuk adni a pénzét, mindez csak idô kérdése – mondta a Kereskedelmi Bank Maros megyei kirendeltségének igazgatója.
A megyei kirendeltségnek 74600 ügyfele van, amelybôl 8100 jogi személy. Közülük azonban alig 200 állami vagy részben állami tulajdonú vállalat van.
Egyébként az események kezelésében a Kereskedelmi Bank szervezett és olajozottan mûködô intézménynek bizonyult, azonnal biztosították a bejáratok védelmét és az ott idônként zavart keltô hangoskodókat sikeresen visszaszorították. Ugyanakkor a bankba tízessével beengedett személyeket a számlakezelô alkalmazottakon kívül további alkalmazottak irányítják a megfelelô sorokba, igyekeznek meggyôzni a számláikat felszámoló személyeket, hogy megtakarításaikat ne vegyék fel készpénzben, hanem utalják át más bankokhoz.
Ami a megye más városaiban levô kirendeltségeket illeti, az igazgató szerint tegnap délelôtt csak Dicsôszentmártonban tapasztaltak a szokottnál nagyobb forgalmat, ám máshol normális körülmények közt folyt az intézmény élete.
Május 31. – Dohányzásmentes Világnap
Az elmúlt évben négymillió áldozata volt a dohányzásnak. 2020-ig évi 10 millióra becsülik a dohányzás évi áldozatainak számát. Világviszonylatban minden nyolcadik másodpercben meghal valaki a dohányzás okozta betegségben, és ugyanennyire becsülik a cigarettázást elkezdôk számát is. Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld 15 éven felüli lakosainak egyharmada dohányzik, és mind alacsonyabb lesz az az életkor, amikor e káros szenvedély rabjaivá válnak. A dohányzás elkezdését nagymértékben befolyásolják a cigarettareklámok, amelyek megnyerô, szórakoztató, egészséges, a jólétet tükrözô tevékenységként, követendô példaként mutatják be ezt a szokást. Így szerzi újabb híveit a dohányipar, amelynek léte a cigarettázást elkezdô serdülôktôl függ. Mivel sok országban betiltották a reklámokat, a dohányipar a mûvelôdési és sportesemények szponzorálásával kelti fel a fiatalok figyelmét, olyan világerôként lépve fel, amely egyetlen népet, nemzetet sem kímél. Csak a megfelelô törvényekkel érhetô el, hogy megszûnjenek a reklámok és a szponzorálások, s hogy meg lehessen védeni a nemdohányzókat a dohányfüst belélegzésétôl.
A szervezett harc szükségességébôl kiindulva nyilvánította az EVSZ május 31-ét Dohányzásmentes Világnappá, amelynek témája 2000-ben a cigarettareklámok kiküszöbölése a sajtóból. Ez alkalommal arra szeretnék felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a cigaretta magas technológiával készült termék, amely függôséget okoz és ölni is képes.
A dohányzás ártalmai mindnyájunkra veszélyesek, és ennek az egészségünk elleni támadásnak meg kell szûnnie – olvasható a megyei Közegészségügyi Igazgatóság Egészségügyi Nevelési Osztályának .
dr. Liana David és dr. Belgun Edit által szignált közleményében.
Kulcsra zárt ajtó és lefüggönyözött lakás oltalmában hallgattuk végig a hatvanas évek valamelyikében a londoni rádió leghalkított magyar adásának jóvoltából George Orwell Állatfarmjának rádiójáték- változatát. A napjainkban elharapódzott acsarkodó korteskedés a Jones gazda majorjában fellázadt állatok vetélkedését juttatja eszembe. A forradalmár baromfik azért tiltakoztak a szabadságharcos jelszó, a "Négy láb jóbarát, két láb ellenség" használata ellen, mert úgy vélték, az "faji identitásuk tudatát sérti."
Végül is a dialektikában jártas felkelô- vezérek orvosolták a sérelmet: maradt minden a régiben, csupán a jelszó változott. Így aztán Napóleon, a nagy kan maradt a hatalom birtokosa, akinek a hívei megteremtették a vezéri diktatúrát, mellesleg a munkátlanság szabadságát, a beavatottak kebli körét. Virult a demagógia és … csôdbe jutott az elûzött gazdától birtokba vett major.
Orwell "tündérjátéká"-ból kimaradt az állati önérzetet sértô útszéliség. Bizonyára Jones gazda sertésállománya a yorkshire-i nemzetségbôl került ki, nem pedig a lényegesen sötétebb bôrû báznai elitbôl, s ez magyarázhatja az erôszakosságban is disztingvált viselkedést.
A látnoki eszmefuttatás megannyi hasonlóságát legyen szabad az olvasó képzeletére bíznunk. Bôven akad benne szemelgetni való. Ha már az Állatfarmnál tartunk, idézzük a nagy francia komikust és "tértjünk vissza a magunk juhaihoz!"
I. 1. Számtalan kiválóság figyelmeztetett arra, hogy a cselekvést józan megfontolásnak és rideg számvetésnek kell megelôznie. Nem elegendô a lelkesedés. Szinte azt mondhatni: matematikai pontossággal kell az esélyeket felmérni. Intô példa rá az 1848-49- es forradalom és szabadságharc elindulása és végsô kifejlete. A pest-budai események az alkotmányosság jegyében zajlottak. Tudnivaló volt, hogy a Bécsi Kongresszuson részt vett nagyhatalmak még 1815-ben vetették el a szabadságukért fegyverhez folyamodó népek elleni összefogás magvait. Ám a forradalmi lelkesedés elvakította a tömeget és annak vezetôit. A debreceni trónfosztás végzetesen változtatta meg az események irányát. Mûködésbe lépett az elnyomó hatalmak közötti szolidaritás. A sokszoros túlerô kilátástalanná tette a további küzdelmet. A politikus odébbállt, a katona helyesen mérlegelt (ezért bélyegezték árulónak), az államférfit a döblingi elmekórház falai és ápolói zárták el a külvilágtól.
Csoda-e vagy véletlen, az erôviszonyok nyilvánvalóak voltak, ám a pillanatnyi felbuzdulás a tisztánlátásra kötelezettek szemét is elhományosította. A felcsigázott érzelmek hatására elhamarkodott számítás jelkép erejû bizonysága az 1849. augusztus 13-i fegyverletétel színhelye. A szín nem közönséges helységnév csupán. A XIX. századi nemzeti tragédia jelképe. A dilettantizmussal szemben a számítás nyilvánvaló hibájának kisbetûvel is írható minôsítése: Világos.
Trianon ugyancsak a nyilvánvalóan helytelen felmérés következménye. Nemcsak a katonák tévedtek. A politikusok még súlyosabban. A hibás felmérés ezúttal minden képzeletet meghaladó veszteséget eredményezett.
No és a második világháború? Lajos Iván 1936-ban jelezte, hogy a dérrel-dúrral elôkészített német agresszió eredményét két okból nem lehet biztosnak tekinteni: a nácizmus elszigetelôdött a hadastyánok tapasztalatától; a német gazdaság pedig nem tudja felvenni a versenyt a vele szembekerült hatalmak erôforrásaival.
Vét az, aki az elôzményekbôl nem vonja le idejében a következtetést. Általános érvényû tanulság ez.
2. Jelöltjeinkbôl leendô választottjainknak nem az európai közegben nevelkedett – mondjuk – trianoni román politikusokkal fog kelleni mérkôzniük, hanem a parancsuralmi kiskirályokkal és epigonjaikkal. Méghozzá az európai elvekrôl, az egyetemes emberi jogokról, a mindnyájunk számára újszerû gazdasági és társadalmi rendrôl. Adott körülményeink között nem csupán méltatlan, hanem kifejezetten káros volna a gôgös viselkedés, a fennhéjázó magatartás. Nem meghunyászkodnunk kell. Egy pillanatig sem feledkezhetünk meg arról, hogy elôdeink egykori vezetôi, képviselôi magatartásukkal az egész nemzetre kiható közutálatot váltottak ki, az amúgy mesterségesen tenyésztett magyargyûlölet mellett. Több mint bûn: hiba volna az indokolatlan fölényeskedést újra kezdeni. Még akkor is, ha "odaát" ez a "módi". Nem "kisebbségi" – helyesebben "nemzetiségi" mivoltunk késztet a mérsékelt magatartásra, hanem a kölcsönös tisztelet és megbecsülés teszi nélkülözhetetlenné lojalitásunkat. Ezt a kölcsönösséget elôlegezzük; viszonzását joggal várjuk el. Szavunknak súlyt pedig nem a képviseletek száma, sem pedig a decibelben mérhetô hangerô, hanem az elvek európaisága adhat. Ezért érezzük bántónak az asztalnál ülô közeg lekezelô modorát, éles hanghordozását. Az ige tegezô alakjának egyoldalú használatát.
3. A politizálás nem a jogászok privilégiuma. Politizálhasson bárki, csak ne mentegetôzzék azzal, hogy "én földrajztanár, patikus, orvos vagyok. Ahhoz értek és nem a joghoz." Ha a köz szolgálatára vállalkozik, legyen annyi jóérzés benne, hogy a hivatásszerû politizáláshoz szükséges jogi ismereteket szerezze meg. A választó ezt joggal várja el, és az a helyes, ha nemcsak számon tartja, hanem számon is kéri.
Nemzeti kisebbségként emlegetett helyzetünkbôl adódik, hogy az ország legnagyobb számú nem román nemzeti közösségnek vagyunk a tagjai. Ha úgy értelmezzük, hogy "kevesebben" ugyan, de semmivel sem "kisebbek" vagyunk, önként adódik az is, hogy érdekeink nem lehetnek más nemzetiségek érdekeinél sem jelentôsebbek, sem jelentéktelenebbek. Igaz, csak a magunk nevében szólhatunk, amíg mások hozzánk nem csatlakoznak, vagy velünk egyet nem értenek, de semmi sem jogosít fel arra, hogy mások igényeit minôsítsük. Vonatkozik ez a románság lekezelt rétegeire is. Anélkül, hogy szándékaikba beavatkoznánk, a magunknak is igényelt szabadságot tartjuk helyénvalónak a kisebbségként kezelt románokat illetôen is. Nincs jogunk a kisemmizett görög katolikusok követeléseiért fellépni, ám elszenvedett jogsérelmeik méltán érdemli ki szolidaritásunkat. Természetes velejárója ez a többszázados erdélyi együttlétnek.
III. 1. Románia lakosságának legsúlyosabb gondja – még ha ez nem is tudatosodott tömegeiben – az európai besorolódás. A szovjet utódállam elnöke maga is az európai életforma meghonosítására tett javaslatot. Merre tarthatna ezek szerint Románia, ha nem ugyancsak Európa felé?
A botránykrónika részleteinek sokasága valósággal elkápráztatja a józanságra törekvô szemlélôt. Talán ez is a cél? Az I. világháború után a jobban tájékozott, külföldi egyetemekre könnyebben bejutott erdélyi román értelmiség az ország szellemi tôkéjének szerves részévé épült be. A II. világháború után, a szovjet megszállást követôen a szervilis politikai réteg igyekezett valósággal tüntetôleg Kelet felé fordulni. Ha arra gondolunk, hogy a román fejedelemségek lakossága a keresztséget Konstantináplytól kapta, s mihelyt az iszlám berendezkedett, a függôség Isztambullal szemben is kialakult, az egyház nyelve az ószláv, írása cirill, igazgatása törökfüggôségû lett, a lakosság élete az adott körülményekhez igazodott: annyit tudhatott a magáénak, amennyit a görög adószedô nem talált meg és nem vitt el.
2. Ezzel szemben az erdélyi román – jobbágy vagy telepes – a fejedelemséget követô két és negyed századon át európai kötôdésû maradt. A felszabadult jobbágy, még ha írástudatlan volt is, jogrendnek azt tekintette, amit a szóbeszéd az osztrák Polgári Törvénykönyvbôl tudomására juttatott. Ezért is állíthatjuk, hogy az erdélyi román Európából többet kapott hegyen túli testvéreinél, s ôt Bécs távolról sem tartotta annyira "rebellis"-nek, mint a vele együtt élô magyart. A jobb élet csábítására áttelepedett román rétegek módjával fogadták el az erdélyi nép európaiságát; tudatukat a beléjük nevelt felsôbbrendûség mítosza a hittétel rangjára emelte.
3. Az általános zûrzavarban új hangot jelent annak a néhány fiatal értelmiséginek a hazafias elfogultsággal szemben, a tények tárgyilagos kezelésére vonatkozó tájékozódása, amelyet az idegengyûlölô, nemzeti parancsuralmat kiszolgált csoportosulások hazaárulónak nyilvánítottak, még ha ez a mozgalom nemzetközi elismerésben részesült is. A fiatal történészek és közírók mozgalma képtelen legyôzni a nemzeti demagógiát – minthogy ezek a fiatalok értelmiségiek. Minden korrupciós felfedezés ellenére a választók tájékozatlanok.
IV. 1. Sokunk számára a talány: "szavazunk-e" vagy csak "választunk"? A felelet a helyhatósági választások részvételén, a megjelenôk számán és megnyilatkozásán dôl el. Sokan ábrándultak ki a változás ígéretébôl, sokan a vezetôk következetességébôl, talán a legtöbben mégis abból, amit megint hiába vártak: a demokrácia hitelességébôl. Milyenek hát kilátásaink?
2. Esélyeink aszerint alakulnak, ahogyan magunk is részt veszünk az idei ún. seregszemlén. A meg nem jelentek szavazata a visszarendezôdés híveit támogatja. Céljainkat tekintve alapos okunk van a versengésben való részvételre.
3. Ez alkalommal nem az országos kihatású
törvényhozói hatalomban részt vevôket kell
kiválasztani, hanem a helyi kormányzat bizalmijait.
Látszólag kisebb jelentôségû
kérdések eldöntésére illetékeseket kell
felhatalmaznunk, ám a helyi szervek határozzák meg
mindennapi életünk, életvitelünk legfontosabb
körülményeit.
Elsô helyen európaiságunkért kell
küzdenünk. Nem annyira azért, hogy megszerezzük, mint
sokkal inkább azért, hogy megtarthassuk.
Megfelelô körülményeket kell teremtenünk az egészséges fejlôdésre. A tanulásnak azokra a módozataira, amelyekben az intézményes állami gondoskodásra nem számíthatunk. Az önképzésre kell gondolnunk, a józan gazdálkodás gyakorlatának elsajátítására, de a ráfizetéssel járó gabonatermesztés helyett az ipari növények bevezetésére, helyi hasznosítására, a minôségi gyümölcs- és zöldségtermesztésre. A kisüzemi termelésre, az ízléses csomagolás titkainak elsajátítására. Gyümölcstároló építésére, berendezésére is, de vendéglátásra, idegennyelv-tanulásra, a népi építészet serkentésére. Testvérvárosi vagy községi kapcsolatok kiépítésére, ezen belül a növendékek számítógéppel való ellátására. Nyelvtanulást elôsegítô szalagok beszerzésére. A lakossági kezdeményezés felkarolására.
A helyi hatóságokra hárul a kezdeményezés támogatásának kötelezettsége. A tájékozódás igénye. A "világlátás" és a "világjárás" serkentése azért, hogy a lakosság megfelelô tapasztalatot szerezhessen.
Különös gondot jelent a nyugati világnak az ódzkodása a környezetet károsító anyagok használatától. A hagyományos termelés korszerûsítése sikeresebb gazdálkodást ígér. Ezért is fontos, hogy a megalakulni készülô új tanácsok a lakosság támogatói, ne pedig adószedôi legyenek.
Nap mint nap hallunk a lakosság egészségtelen életvitelérôl, helytelen táplálkozásáról, nem utolsósorban a mértéktelen italfogyasztásról, dohányzásról, s ami ebbôl adódik, az egészségügyi ellátás magas költségeirôl.
Kevés szó esik arról, hogy a tisztaság hiánya mennyire szembetûnô, s egészségünket milyen mérhetetlenül súlyos károsodás éri a tisztasági követelmények rendszeres megszegése miatt. Itt szólhatunk a környezetvédelemrôl, folyóvizeink, tereink ápolatlanságáról, legkivált pedig a nagy költséggel megszerzett tisztaságot nem becsülô lakossági magatartásról. Csodálatosak havasaink, de szutykosak, bûzösek városaink.
Európaiságunk erkölcsi és anyagi tényezôi a helyi hatóságok részérôl több figyelmet és odaadást igényelnek, mint a központi végrehajtó hatalom részérôl. Annak az egynek a kivételével, hogy ne a helyi közösségek viseljék a dologtalan, mannahullást váró, és nem dolgozó közösségek terhét. Mert a közteherviselés nem azt jelenti, hogy egyeseké a teher, ketteseké a terû haszna.
Nézzünk csak körül. A segítségre érdemesek nélkülöznek és éheznek, miközben munkaképes koldusokat "futtató" vállalkozók "vették kezelésbe" a tereket és közlekedési útelágazásokat. A költségvetési juttatásokból költekezô közösségek bezzeg nem mutatkoznak. Róluk hallgat a krónika. Mint régebb a húst meg az olajat, úgy "osztják" miénkbôl a "dotációt" s fedezetet.
Erdélyiségünkbôl következik a közügyekben való cselekvô részvétel. Erdély történelme arról tanúskodik, hogy lakói századokon át felnôtt, úgy is mondhatnánk, "nagykorú" emberként tudtak viselkedni. Dönteni és helytállni. Mint nagyon sokszor a történelem során, transzilván lényünk most is erre késztet. Az epizódszerepet játszó ténykedôk mögött alakult a fejlôdés megkövetelte összefüggô történelmi valóság.
Arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy május 25-én kifüggesztették a polgármesteri hivatalban és a választási körzetekben a 2000. június 4-én szavazati joggal rendelkezô választópolgárok névjegyzékét. Az érdeklôdôk így tehát akár saját szavazókörzetükben, akár a polgármesteri hivatal földszinti halljában kifüggesztett listákon ellenôrizhatik, hogy rajta van-e a nevük a rendôrségi adatok alapján, a polgármesteri hivatal által összeállított választói névjegyzéken. A helyhatósági választásokról szóló, módosított 1991. évi 70-es törvény értelmében mindazon román állampolgárok szavazhatnak, akik június 4-ig betöltik a 18. életévüket. A választói névjegyzéken a szavazópolgár neve és pontos lakcíme kell hogy szerepeljen. Ha bármiféle hibát talál valaki, akár névelírást, akár egyebet, a polgármesteri hivatalban reklamálhat. A polgármester köteles a bejegyzéstôl számított három napon belül megoldani a jelzett hibát.
A választási törvény 17. cikkelye értelmében azokat a szavazati joggal rendelkezô polgárokat, akik hat hónappal a választások elôtt telepedtek le abban a kerületben, ahol választásokat tartanak, kérésre és a személyazonossági igazolvány alapján egy kiegészítô (pót) listára vezetik fel.
Ha valaki mégis kimaradt a névjegyzékbôl, a szavazókörzetben, a szavazás napján a körzet elnöke pótlistára teheti a személyazonossági igazolvány alapján. Egy szavazópolgár kizárólag egyetlen listán szerepelhet.
Ha valaki a választói névjegyzék kifüggesztése után változtatta meg lakhelyét, a polgármestertôl egy, a szavazásra feljogosító igazolást kap. A változást mind a polgármesteri hivatalban, mind a szavazókörzetben levô listán feltüntetik.
A szavazás napján az új lakhelyén a szavazópolgárt, a lakhelyváltoztatást igazoló okirat alapján különlistára teszi a szavazókörzethez tartozó választási iroda vezetôje.
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szavazáshoz nem szükséges ceruzát vagy golyóstollat magukkal vinniük. Ám nagyon fontos, hogy személyazonossági igazolvány nélkül (buletin de identitate) ne induljanak el, mert anélkül nem élhetnek alkotmányos jogukkal. A szavazókörzetben a buletin alapján kikeresik a szavazni óhajtó polgár nevét a választói névjegyzékbôl, egyeztetik az adatokat, utána az illetô kap egy pecsétet és három szavazólapot (polgármester, helyi tanács, megyei tanács). Ezekkel egyedül bemegy a szavazófülkébe, és a kereten belül ráüti a pecsétet annak a pártnak a jelére, amelyik szerinte a legjobban képviseli majd az érdekeit.
Háromféle szavazócédula (buletin de vot) van az idei helyhatósági választásokon. Egyiken a polgármesterjelöltek névsora, a másodikon a helyi tanácsosoké, harmadikon pedig a megyei tanácsosok lajstroma található.
A polgármesterjelöltek névsorát tartalmazó szavazócédula külsô lapján egy nagy P betû található. A szavazáskor a választópolgárnak meg kell keresnie a választott pártot vagy nevet és a kereten belül bárhová ütheti a pecsétet. A vásárhelyi polgármesterjelölti listán a tulipán a 7. helyen van, tehát aki Fodor Imrére akarja leadni a voksát, a tulipános keretbe üsse a pecsétet. A helyi tanácsosok szavazólapja 9 oldalas füzet, a fedôlapon C.L olvasható. Ezen is megtalálható a választásban részt vevô pártok jele és listája. Az RMDSZ (Uniunea Democrata Maghiara din România) a 7. helyen található. A harmadik szavazócédula szintén 9 oldalas füzet, az RMDSZ jele és megyei tanácsosjelölt-listája az 5. pozícióban található. Aki a tulipánra akar szavazni, keresse a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (UDMR) jelét.
Vasárnap délután a Vártemplomban dr. Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a Vártemplom tiszteletbeli lelkipásztora hirdetett igét. Mind bibliai, mind pedig történelmi értelemben az eltelt tíz esztendô számunkra a próbatétel idôszakának bizonyult, és egyelôre ennek várható a folytatása is. És mint ahogy nem szûnt meg bennünk a reménység a diktatúra éveiben, és nem az eltelt tíz év felemás mérlege láttán, úgy nem adhatjuk fel bizakodásunkat a jövôre nézve sem – mondotta a püspök. – Mert túljutunk a megpróbáltatásokon is. 1990 tavaszán példásan vizsgázott Vásárhely magyarsága, bátorságból, helytállásból. Ezért is fordulhatott visszájára a megfélemlítés. Mert akkori magatartásunkban nemcsak a magyar virtus, hanem az emberi méltóság is benne foglaltatott – hangsúlyozta.
A késôbbiekben aztán Fülöp Dénes lelkipásztor szólt a gyülekezethez, majd arra kérte Tôkés Lászlót, forduljon bátorítással, lelkesítô szóval a gyülekezethez, tekintettel a számunkra sorsdöntô választásokra.
Ilyen összefüggésben tehát a püspök úr arra figyelmeztetett, hogy tudatában kell lennünk, választásunkkal, összefogásunkkal és állásfoglalásunkkal a jövônkre nézve végzünk nagy szolgálatot. Arra, hogy szembe kell néznünk már nem is annyira a félelmünkkel, mint inkább belsô meghasonlásunkkal, közömbösségünkkel, és fel kell hogy vállaljuk az országos politika elhibázottságának a következményeit is. Kossuth szavaira – Szevedni megtaníthatnak, de félni nem! – illetve a Bibó Istvánéra, mely szerint: Aki fél, az válságban van! – vélekedett úgy, hogy akit megkísért a próbatétel, az érdek, az nem válik jó vezetôvé. Mint ahogy a kisebbségi meghunyászkodás sincs javára annak, aki népszolgálatra felesküdött. Legyen hát a hûség az, ami jövônkre nézve irányíthatja magatartásunkat. Ne féljük a jövendôt! Hanem erônket, lelkesedésünket összegyûjtve, tegyük, ami rajtunk múlik. Szavaiból kitûnt, miért fontos az önkormányzatok szintjén is az, hogy ki áll a város élén. Céljainkért távlatokban kell gondolkodnunk. Különben nem választhatunk jól. Csak akkor tudjuk a politikai válságon túltenni magunkat, ha felülkerekedünk – a közös cél érdekében – megosztottságunkon.
Fodor Imre polgármester megköszönte a választópolgárok iránta tanúsított egyöntetû bizalmát újabb jelölését illetôen, és elmondta, hogy ez számára visszajelzés arra, hogy érdemes volt elköteleznie magát a közösségnek. Minden szavazatra szükség van! A kötelességérzet nem mulaszthat. Különben elkerülhetetlenül lépünk a leépülés útjára – figyelmeztetett. Ha nem cselekszünk közös akarattal, önmagunk ellen teszünk június 4-én. Az istentisztelet az 52. zsoltárral ért véget.
Hangulatos kampányzáró gálaest sikeredett hétfôn Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban. Aki úgy gondolta, hogy az utolsó percben is ráér befutnia, meglepetés érte, mert már csak az elôcsarnokból kísérhette figyelemmel a színpadon történteket.
Fodor Imre szeret minket, mi szeretjük Fodor Imrét és ezt a földet. Nem meghódítani akarjuk, hanem a miénk. E szeretet jegyében jöjjenek el szavazni június 4-én, mert nekünk itt, Marosvásárhelyen magyar polgármesterre van szükségünk. Mi együtt vagyunk erôsek. Június 4-én mutassuk fel ismét ezt az egységet – mondta megnyitó szavaiban Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Markó Béla szavait követôen Sütô András írót hallgathatta, tapsolhatta meg a zsúfolásig telt színház közönsége, aki többek között azt emlegette, hogy bár nemzeti létünk levelei a Föld minden kontinensére szétszóródtak, gyökereink mégis megmaradtak azok révén, akik valamiért itt maradtak. Ez a valami emberi létünk értelme. Akik itt maradtak, itt akarják leélni életüket Transzilvániában, nem Pennsylvaniában vagy Arizonában.
Férfiút kell adni a hivatalnak, nem hivatalt a férfiúnak, mondta Fodor Imrére célozva, s arra biztatta a vásárhelyieket, egységben, egyöntetûen menjenek el szavazni. Nem remélhetünk kenyérszaporító, vízen gyalogló csodákat, meg kell találnunk azt az erôt, ami összefogásunkban van. Indulhatunk hét irányból, de a cselekvésben válasszuk meg az egyetlen közös utat. Arizona, Pennsylvania, az exodus sok más színhelye maradjon figyelmeztetés, mi pedig találjunk vissza Bethlen Gábor örök Erdélyébe, önmagunkhoz zárta szavait Sütô András.
A folytonosság jegyében Marosvásárhelynek magyar polgármesterre lenne szüksége, jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, hiszen Marosvásárhely az erdélyi magyarság szíve. Majd Kelemen Atilla képviselô, megbízott megyei elnök mondta az egyetértését tapssal bizonyító hallgatóságnak, hogy bár voltak gondok, az utóbbi három hétben a választási kampány egyenesbe került. Ezért mondott köszönetet a 17 területi szervezetnek, a megyei ügyvezetô elnökségnek, a körzeti megbízottaknak, az országos kampánystábnak és mindazoknak, akik hozzájárultak az RMDSZ-kampány sikeréhez. Végül kérte az embereket, fogják meg egymás kezét, s úgy menjenek el szavazni, hogy együtt megôrizhessék értékeiket. Kossuth Lajos azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni szavazni, hogy az RMDSZ maradjon továbbra is Maros megye legerôsebb politikai formációja – mondta Kelemen Atilla.
Június 4-ét úgy fogjuk fel, mint egy imádságot, nemzeti közösségünkért mondott fohászt, mondta Fodor Imre polgármester. Tartozunk ezzel közösségünknek. Emlékeztetett, hogy négy évvel korábban azt kérte, állítsák be a barázdába, s ô a tanácsosokkal megfogja az eke szarvát. Most újra erre kérte Marosvásárhely magyar lakosságát, s megígérte: megteszi azt, amit megtehet a város elôremeneteléért.
A sikeres kampányzáró estet a Gáspárik Attila – Nagy István színészpáros szellemes rögtönzései, Koszorús Krisztina, Gyôrffy András, Kilyén Ilka, a zalaegerszegi Lôrincz Kálmán, az Autostop együttes, illetve a Maros Mûvészegyüttes mûsora tette emlékezetessé.
Ami igazán meglepô és reményteljes volt az RMDSZ kampányzáró rendezvényén, a sok-sok fiatal. A jelek szerint nemcsak a ráérô idôsebbeket, középkorúakat, de ôket is érdekelte az esemény. Talán megszokták az elmúlt négy esztendôben, hogy a Vásárhelyi Napok, a gyalogtúrák, várbeli rendezvények tartalmas szórakozást kínálnak, s ezek mindegyike így vagy úgy Fodor Imre polgármester, Fodor Imre polgármesterjelölt nevéhez kapcsolódik. De talán a budapesti Dolly Roll rockegyüttes is vonzotta ôket, ugyanis az ô rendkívül hangulatos, a jelenlevôket is megmozgató koncertjükkel zárult az esemény.
Ezekben a napokban nagyon fontos, hogy erôt adó emlékeinket segítségül hívjuk.
Hogy 1989. december 21-re és 22-re emlékezzünk, s arra a csodálatos adventre, amikor a marosvásárhelyi magyarság nemcsak bátran, hanem okosan és eredményesen politizált.
Hogy felidézzük azt a februári könyves- gyertyás tüntetést, amelynek képei – a tizedik évfordulón meggyôzôdhettünk róla – máig sem fakultak meg.
Hogy ismét együtt énekeljük nemzeti imánkat a Petôfi téren, az elsô szabad(abb) március 15- én, s utána percekig közösen hallgassuk a csendet.
Hogy büszkék legyünk azokra, akik március 20- án a Városháza elôtt békések, türelmesek és eltökélten kitartóak voltak, de amikor megtámadták ôket, képesek voltak visszavágni.
És emlékezzünk a választásokra, amikor a magyarság következetesen kiállt (a reményei szerint) az ô érdekeit képviselô jelöltek mellett és magyar polgármestert, magyar többségû tanácsot juttatott be a Városházára.
Következetesen – ismétlem meg elszoruló torokkal.
Tudom, most nagyon nehéz következetesnek lenni. Ebben az évtizedben mások mellett én is elvesztettem illúzióim jó részét. De nem vesztettem el az ellenállás értelmébe vetett hitemet, a tapasztalaton alapuló meggyôzôdést: küzdeni illúziók nélkül is lehet. S az illúziók nélküli küzdelem is alkalmas arra, hogy tartalmat és értelmet adjon az ember életének.
Nagyon okos és nagyon megkeseredett barátom mondta évekkel ezelôtt: akinek tisztességtelen ajánlatot lehet tenni, az megvert ember. Fiatal voltam, szokásom szerint kapásból replikáztam: aki viszont visszautasítja az ajánlatot, az nem megvert, hanem verekedô. Tehát kûzdô.
Nekünk, nemzetiségi sorban élô magyaroknak idôrôl idôre, hol távolabbról, hol közelebbrôl, azt a tisztességtelen ajánlatot teszik, hogy nyugodjunk bele sorsunkba, alkalmazkodjunk okosan a megkérdezésünk nélkül fölénk rendelt történelem logikájához.
Nem szabad belenyugodnunk, replikázok, immár öregen. És nem hallgathatom el gyanúmat, hogy valami hibádzik az állítólagos logika körül. Mert tapasztalatom szerint nincs olyan törvény vagy szabály, amely minden alkalommal érvényes. A belenyugvás maga a reménytelenség; a szembeszegülés eleve reményt kínál.
Senkit sem kívánok meggyôzni, csupán saját meggyôzôdésemet szeretném utolsó darab kenyérként megosztani.
A helyhatósági választásoknak számomra nem egyetlen és nem is legfontosabb tétje, hogy Fodor Imre marad-e Marosvásárhely polgármestere és hogy hány tanácsost küld az RMDSZ a municípiumi, illetve a megyei testületbe.
Ennek a választásnak az az igazi tétje, hogy megbizonyosodjunk: van-e még erônk legjobb önmagunk vállalásához, a magát sorsnak hazudó hamis történelemmel való szembeszegüléshez, vagy végleg lemondunk a küzdelemrôl, a legnagyobb bátorságnak mondott reményrôl.
Nem vagyok Marosvásárhely szülöttje, de életemnek fél évszázadát, hivatásomnál fogva, ebben a városban töltöttem el. Marosvásárhelyt második szülôvárosomnak tekintem, átélve 50 év alatt e városnak minden örömét és gondját.
A városatyák, élükön a polgármesterrel, a rendszerváltás után gondozzák irányítják a rájuk bízott közösség életét. Bizalom és rátermettség, e két fogalom lehet meghatározója annak, kit választ meg a demokrácia szabályai szerint vezetôjének e város lakossága. A helyhatósági választások küszöbén nekünk, magyaroknak, érdekünk, hogy olyan ember kerüljön a város élére, aki rátermettségével bizonyította, hogy képes helytállni a városi tanács élén és az európaiság szellemében intézni a közösség gondjait.
Fodor Imre a 4 éves mandátuma alatt minden igyekezetével azon volt, hogy kiegyensúlyozott párbeszéddel tartsa fenn a kapcsolatot minden olyan tényezôvel, ami a város életének hasznára válik. Megválasztásának elején a média megkérdezett, hogy mit várok el az újonnan megválasztott polgármestertôl. Mindenekelôtt a város tisztaságára hívtam fel a figyelmet. Íme ez is megtörtént, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy város tisztaságát nemcsak megteremteni, hanem megtartani is kell.
Fodor Imre nemzetközi kapcsolatai emlékeztetnek nagy elôdje, Bernády munkastílusához. Lehetséges, hogy Fodor Imre útkeresésének egy része szimbolikus jellegû volt, de mindenképpen hozzájárult a sokat óhajtott európaiság megközelítéséhez. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy karizmatikus egyénisége, keresztény erkölcsisége minden tevékenységében arra késztette, hogy híven képviselje Marosvásárhely minden lakójának érdekeit.
A demokrácia szabályai szerint az arra jogosultaknak megadatik a választásokon való részvétel, de nem csak jog, hanem kötelesség is ugyanakkor. Mindannyian részt kell vegyünk a város életében oly fontos eseményben azért, hogy arra adjuk voksunkat, akik eddig is bizonyították, hogy híven szolgálják közösségünk érdekeit.
Mert személyes tapasztalataim alapján is tudom: az elmúlt évek polgármesteri gyakorlatában megmérettetett és nem találtatott alkalmatlannak. Mögötte van immár a rendkívül felelôsségteljes megbízatás aranypróbája. Más szóval ez azt jelenti, hogy a legjobb szándékkal, becsülettel, rendkívüli munkabírásával mindent megtett azért, hogy adott lehetôségeink szerint városunk – a forradalomnak vélt csôdbejelentés után –, az ország állapotához láncolt állapotából kievickélve, összeszedje magát, elviselhetô létkörülményeket teremtsen magának. Azt hiszem, az egy fôre esô értelem gyarapodásával egyenes arányban fogyatkozik azoknak a létszáma, akik a mindenkori polgármestert Csodatevô Nepomuknak tekintik, azt várva tôle, hogy egymaga teremtsen jólétet a közösség számára. Igazságos megítélés alapján tehát azt mondhatjuk Fodor Imrérôl, hogy amit joggal hiányolunk a város életében: az nem rajta múlik. Reméljük, hogy országos feltételek pozitív változásaiban jutunk majd közelebb – mihez is, feleim? Ahhoz a városképhez, amely még mindig a múlt horizontjáról világlik felénk – Bernády György idejébôl. "Legyen eszünk, ha már volt!" – írta szellemesen Lászlóffy Aladár. Sajnos, nem abszurd ezt a gondolatot így folytatni: a város arculatának fénykorát ma még a múltjában látjuk. Legyen újból Marosvásárhely urbánus, amilyen volt. Óhajból azonban megélni nem lehet. Várjuk tehát választott tisztségviselôinktôl is a munka és áldozathozatal új gyümölcseit. Reméljük, bizonyítani fogják, Fodor Imrével az élen, hogy méltóak a bizalmunkra. Hiszen bizonyára tudják, miszerint a közügyi tisztséget vállaló személy: tört egység. Részként csak az Egész iránti viszonyában nyeri el értékét.
Az elmúlt négy év során sok mindenben nem értettem egyet az RMDSZ megyei vezetôivel. Tanácsosaink, polgármesterünk tevékenységét is kritikus szemmel néztem. Jogom volt ehhez, mert részt vettem a helyhatósági választáson és szövetségünk jelöltjeire szavaztam. Tudom, hogy városunk lakói közül sokan – magyarok is – neheztelnek a hivatalra a packázások, az utcák állapota, a közszállítás, a Víkendtelep és még sok egyéb miatt. Most nem arról akarok szólni, hogy a polgármestert és az RMDSZ-t olyasmiért is elmarasztalják, amiért egyáltalán nem hibásak, és azt sem sorolom, ami az elmúlt évek pozitívuma és vitathatatlanul a Fodor Imre és az általa vezetett csapat érdeme.
Aki nem tudja vagy nem akarja tárgyilagosan értékelni az 1996-tól számított közelmúltat, az legalább négy évre, a maga és családja jövôjére gondolva, lelkiismeretére hallgatva döntsön.
Ha nem érdekel a politika, ha kiábrándultál a demokráciából (?), ha egynémely megyei és országos vezetônkrôl megvan a magad külön véleménye, akkor is érdemes a józan észre hallgatva cselekedni és nem az esetleges ellenszenv, harag, indulatok hatása alatt duzzogni.
Lehet, hogy Neked személyesen mindegy, ki lesz a polgármester és hány RMDSZ-tanácsosunk lesz. A most még nem szavazó gyermekeidnek, kistestvérednek, unokáidnak azonban nem mindegy, és talán sohasem bocsátják meg mostani közönyösséged következményeit.
Aki ugyanis most közömbös és nem vesz részt a helyhatósági választásokon,az egyáltalán nem semleges: az az ellenfél játékosa (játékszere), mert távolmaradásával akaratlanul is a nem-magyar érdekeket szolgálja. Azok akarják távolmaradásunkat, akik félnek tôlünk és félnek mindentôl, ami a nyugati civilizációhoz és értékrendhez tartozik.
Számomra nagyon fontos, hogy ki legyen a város vezetôje, de az is fontos, hogy kin ne legyenek. Négyévente adódik lehetôség a (helyi) történelem menetébe személyesen beavatkozni. Nem szalasztom el ezt az alkalmat.
Annak ellenére, hogy Fodor Imrét a város magyar nemzetiségû lakossága juttatta a polgármesteri székbe, egyformán védte és képviselte a város egész lakosságának az érdekeit. Hatalmas munkabírással rendelkezô vezetô személyiség, aki sokat tett városunkért az elmúlt négy évben, ezért lehetôséget kellene adni arra, hogy a város érdekében elkezdett munkáit véghezvigye, vagy annyira megalapozza, hogy azt már ne lehessen befejezetlenül hagyni.
Biztos vagyok abban, hogy a város magyar lakosságának nagy része Fodor Imrére szavaz június 4-én. Azok a magyarok és magyar érzelmûek, akik más polgármesterjelöltekre szavaznak, ahhoz járulnak hozzá, hogy városunknak ne legyen magyar polgármestere. Ezt akarjuk?
Aki magyar polgármestert akar városunk élére, Fodor Imrére kell szavaznia, még akkor is, ha netalán valamiért neheztelne rá. Itt egy közös érdekrôl, egy közös célról van szó. A város magyar lakosságának a közös érdekérôl. Abban a helyzetben vagyunk, amikor mindent a cél érdekébe kell állítani. A többi most lényegtelen. A cél pedig a magyar polgármester megválasztása. Aki távol marad a szavazástól, az a város magyar közösségének a segítését mulasztja el, de saját érdeke ellen is cselekszik.
Nem tartom szerencsés helyzetnek azt, hogy több magyar polgármesterjelöltje van városunknak. Egyetértek azzal, hogy ez törvényes és összhangban van a demokrácia szabályaival, de nem vagyunk abban a helyzetben a mi városunkban, hogy elpazarolhatjuk a város magyar lakosainak a szavazatait. Bízom azonban abban, hogy választópolgáraink bölcsen és megfontoltan döntenek, mérlegelve szavazatuk súlyát és értékét.
Ha nem értünk egyet az RMDSZ helyi vagy országos vezetôinek munkájával, vagy azzal, ahogyan a magyarság érdekeit képviselték, ezért ne büntessük Marosvásárhely magyar lakosságát azzal, hogy nem megyünk el szavazni. A választott vezetôk munkáját késôbb is számon kérhetjük.
Szintén a mi érdekünk, hogy minél nagyobb számban legyünk képviselve, mind a városi, mind a megyei tanácsban, mert ott a határozatok zömét a szavazatok aránya dönti el. Most már nem az a fontos, hogy melyik tanácsosi lista volt letéve. Már az sem, hogy kik vannak azokon a listákon. Most az a fontos, hogy minél többen szavazzunk az RMDSZ tanácsosi listáira.
Több mint valószínû, hogy a város végleges jövôképének alakulása függ a szavazás eredményétôl. A szavazás eredménye pedig a mi szavazatunk függvénye. Ezért kérem a város magyar lakosságát, adja most is tanúbizonyságát józan ítélôképességének, és összetartó erejének jegyében cselekedjen, mint ahogy azt annyiszor tette.
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség harmadik alkalommal szervezi meg a Diáknapokat. A június 1-3-a között sorra kerülô rendezvény csütörtökön reggel 8 órakor a Víkenden futballmérkôzéssel kezdôdik, majd 10 és 14 óra között a Grand Szálló 2. emeleti termében biliárd-, míg 12 órától a 3- as bentlakás klubtermében sakkverseny lesz. 14 és 17 óra között a megyei kórház amfiteátrumában karrierbörzét tartanak, 16 órától a várban fotókiállítás lesz, s ugyszintén 16 órától a MOGYE étkezdében Jim Jarmusch Halott ember címû mûvészfilmét vetítik. 16 és 18 óra között a MOGYE sporttermében kosárlabda, 20 órától ugyanott asztalitenisz- mérkôzésre várják az érdeklôdôket. 18 órától a MOGYE étkezdében a párkapcsolatokról tart elôadást Szilágyi Géza. 23 órától az Építészeti Iskolaközpont éttermében buliznak a diákok, majd éjféltôl ugyanott táncverseny lesz.
Pénteken 8 és 13 óra között a Víkenden foci-, lábtenisz-, valamint az Elektromaros teketermében tekevetélkedô lesz. Ezután a MOGYE sporttermében folytatódnak a sportrendezvények: 9 órától hárompontos, 10-tôl kosár- és tollaslabda-, majd ugyancsak 10 órától a 3-as bentlakás klubtermében amôba-verseny lesz. 14-tôl 18.30 óráig a Somostetôn szórakoztató versenymûsor lesz: csapatbemutató, százlábú-, gladiátor-, tájékozódási mérkôzés és lufieregetés. 19 órától a MOGYE étkezdében Emil Kusturica Underground címû mûvészfilmjét tekinthetik meg az érdeklôdôk, majd 19.30 órától a Maros Mûvészegyüttes term&e