|
LII. évfolyam 123. (14480) |
2000. május 30., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyversboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô...............................50 Ft
Részvétnyilvánítás..................25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Nyugalomra szólította fel szombaton a romániai befektetõket Mugur Isãrescu miniszterelnök, aki szerint nem ad komoly okot a pánikra az, hogy rendkívül súlyos helyzetbe jutott a Nemzeti Befektetési Alap (FNI). Mint már szóltunk róla, az egyik legnagyobb befektetési alap körül a hét közepén tört ki botrány, amikor az ígért visszafizetések helyett lezárt és sok helyen teljesen kiürített irodák fogadták a pénzüket kérõ befektetõket. Az alapot kezelõ SOV Invest társaság elnöknõje ezzel egy idõben nyomtalanul eltûnt és írásban benyújtotta lemondását. Az elnöknõ ellen körözést adtak ki.
Az értékpapírokat felügyelõ országos bizottság (CNVM) felfüggesztette az FNI tevékenységét és vizsgálatot indított az alap valós anyagi helyzetének feltárása. A jelek szerint a botrány kitörése elõtt a SOV Invest jelentõsen eltúlozta a befektetõk pénzébõl tõzsdén kívüli forgalomban vásárolt részvények értékét.
Az FNI megrendülésével több mint 300 ezer befektetõ közel 3500 milliárd lejnyi befektetése került veszélybe.
Az FNI botránya így szinte azonnal belpolitikai botránnyá változott. A sajtó egy része szerint a befektetõk között a legnagyobb ellenzéki párt, a Szociális Demokrácia Románia Pártja (PDSR) keltett pánikot, hogy ezzel terelje el a figyelmet az úgy nevezett Costea-ügyrõl, amelyben egyre nagyobb mértékben érintettek a PDSR vezetõ politikusai. A PDSR ezt határozottan tagadta, de azonnal a legnagyobb kormányzó pártot, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot (PNTCD) tette felelõssé.
A PNTCD elleni vád azon alapul, hogy a CEC élén tavaly egy parasztpárti támogatást élvezõ személy állt, s az õ jóváhagyásával a CEC 20 százalékos részesedést szerzett az FNI-ben.
A parasztpárt szokásos sajtóértekezletén Mircea Ciumara gazdasági kérdésekkel megbízott államminiszter cáfolta az értesüléseket, melyek szerint a Román Kereskedelmi Bankot csõd veszélyezteti.
Az RKB szolid bank – mondotta Ciumara, aki szerint a közeli csõdrõl szóló hiresztelések a bank privatizálási szándékával hozhatók összefüggésbe. A parasztpárti alelnök elmondása szerint a Kereskedelmi Bankot 1 milliárd dollárért lehetne magánosítani, hitetlenek megrontása viszont csökkentené árát. A Román Kereskedelmi bank csõdjérõl szóló hiresztelések közvetlenül a Nemzeti Beruházó Alap (FNI) összeomlása után kaptak szárnyra, és masszív pénzkivételekkel járt.
Markó Béla az MVSZ fejleményekrôl
A trianoni szerzõdésrõl elsõsorban a magyar kormánynak kell nyilatkoznia, mivel ez az államok közti viszony kérdése – hangsúlyozta vasárnap Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.
Az Magyarok Világszövetségének (MVSZ) küldöttgyûlése olyan határozatot hozott, hogy kezdeményezi a magyar kormánynál és a nemzetközi szervezeteknél "a trianoni diktátum felülvizsgálatát". Ezzel kapcsolatban Markó Béla leszögezte: "a világszövetség olyan civil szervezet, amely megfogalmazhat ugyan különbözõ politikai véleményeket, de ezeket semmiképpen nem úgy kell értelmezni, mint ha egy politikai párt, szervezet fogalmazta volna meg".
Az MVSZ küldöttgyûlését Markó úgy értékelte: "újabb esélyt sikerült, sajnos, eljátszani azzal, ami ott történt".
– A világszövetség az a szervezet lehetett volna, ahol ideológiától, politikai véleménytõl, országtól, lakhelytõl függetlenül minden magyar együtt lehetett volna. Éppen a nemzet szellemi újraegyesítésének egyik helyszíne lehetett volna. Ezt viszont kizárólagosságokkal megvalósítani nem lehet, csak elrontani. Elkeserítõ, hogy a világszövetségben évek óta kiszorítósdi és éppen ellenkezõ irányú folyamat zajlik, mint amilyenre szükség lenne. Ha van szervezet, amelynek nyitottnak kellene lennie minden magyar elõtt, bármilyen véleményt is valljon az illetõ, az pontosan a világszövetség – hangsúlyozta.
Az RMDSZ elnöke szerint nem lehet úgy elemezni a történteket, hogy a világszövetségben Erdély okozott volna szakadást.
– Hogy esetleg éppen erdélyiek azok, akikre a világszövetségben a jelek szerint nagyon sokan haragszanak, az nem azt jelenti, hogy valaki is ott Erdély képviseletében járt el – jól, vagy rosszul. A világszövetségben megoldatlan a képviselet kérdése, tehát az erdélyi képviselet sem egy széleskörû döntés, vagy konzultáció nyomán jött létre – szögezte le. Markó.
Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ elnökeként úgy tapasztalta: a Kárpát-medencei magyar közösségek körében egészen más vélemény van Erdélyrõl, az erdélyi közéletrõl, az erdélyi értelmiségiekrõl, politikusokról.
– Nagyon jó a viszonyunk. Nemcsak zökkenõmentes az együttmûködés, hanem igazán baráti hangulatúak a találkozóink, kár lenne elrontania valakinek, és én restellem, ha esetleg egyik-másik erdélyi világszövetségi tag föllépése kapcsán ilyen benyomás alakult ki. Nagyon sajnálom, hogy a régiók képviseletei egymásnak feszültek, mert az MVSZ nem a viszály és a civódás helye kellene legyen, hanem az összefogásé. Ebben a szövetségben a legfontosabb éppen az, hogy mindannyian magyarok vagyunk. – mondta.
Markó nyomatékkal szólt arról, hogy kívülállóként nyilatkozik a világszövetségben történtekrõl. "Azt hiszem, az is jellemzõ, hogy az RMDSZ elnökének, sajnos, kívülállóként kell nyilatkoznia" – mondta.
Az elmúlt hét végén, sokak számára rendkívül meglepõ fejleményként, a Sumel Elektromaros alkalmazotti közössége megvásárolta saját vállalatának többségi részvénycsomagját az Állami Vagyonalaptól. A vételár, amely valamivel kevesebb, mint 900 millió lej, nem mond túl sokat, ha figyelembe vesszük, hogy a cégnek mintegy 12 milliárd lejre rúg a tartozása, s néhány aktívumát már megpróbálták elárverezni a feje fölül.
– Merész, avagy kétségbeesett lépés volt ez az önök részérõl? – kérdeztük Horja Ioan Pompei igazgatót, aki egyben az alkalmazottakat is képviselte az üzlet megkötésekor.
– Nem nevezném sem merész, sem kétségbeesett lépésnek, hanem inkább azt emelném ki, hogy van arra remény, hogy a vállalat helyrebillenjen. Az itt dolgozók ezzel a lépéssel próbálják biztosítani megélhetésüket. A tartozásunk zöme egyébként is a tökéletlen törvénykezés eredménye, a valódi tartozás csupán 3 milliárd lej körül mozog, a többi a különféle késedelmi kamatokból adódik. Tiszteljük a törvényeket, de a mintegy 100 alkalmazott és családjaik megélhetése véleményem szerint fontosabb, mint az adósságok kifizetése csupán a fizetés kedvéért. Ilyen esetben nagyon nehéz eldönteni, hogy mi a fontosabb.
Tettünk indítéka az volt, hogy megmaradjon a vállalat arcéle, ám ugyanakkor sokkal nagyobb gyorsasággal és hatékonysággal hozhassunk döntéseket bizonyos aktívumok és készletek értékesítése céljából.
– Nem volt visszatartó tényezõ az, hogy az eddigi esetek, amikor az alkalmazottak közössége vásárolta meg a vállalatot, nem bizonyultak sikeresnek, pontosan azért, mert nem maradt pénz befektetésekre?
– Az alkalmazottak közössége természetesen csak akkor érhet el sikereket, ha sikerül külsõ befektetõket is vonzani cél érdekében. Ez a mostani lépés pedig pontosan azt eredményezi, hogy sokkal operatívabban, gyorsabban hozhatunk döntéseket ilyen téren is.
Nem táplálunk ugyan vérmes reményeket, de a pesszimizmus sem uralkodott el teljesen rajtunk. Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz idõszak következik, újabb nadrágszíj- megszorítással, de reméljük, hogy a végén sikerül helyrehozni a vállalatot. Megrendelések vannak, tehát esély is van.
– Milyen hatással lesz a cégre, hogy az azonos platformon mûködõ ikervállalatot, a Sumel Maºini de Calcult egy komoly beruházások megtételére készülõ befektetõ vásárolta meg?
– Nem ismerem részletesen a befektetõ szándékait, de, mert a két cégnek sok közös berendezése van, remélem, nem lesz akadálya a további jó együttmûködésnek. Az elsõ kapcsolatfelvétel után, úgy tûnik, hogy ilyen irányú gondok nem lesznek.
– A közös berendezések miatti kötelezõ együttmûködésen kívül tervezik szélesebb körû együttmûködés kialakítását, esetleg az ikercégnek a befektetésekbe való bevonását?
– Errõl talán még korai lenne beszélni...
Bedobtak a ládámba egy cédulát. Na, és? Eggyel több vagy kevesebb: mit számít? Mennyire irigyeltem újpesti cimborámat, mikor láttam, hogy naponta mi mindent szed ki a postaládájából; s nem értettem bosszankodását; öregem, ha engem odahaza ennyi magyarul írt szöveg várna nap mint nap, hát bizony felnéznék a rubintcsillagos nagyégre, és sejtheted, hogy nem hitelrontási szándékkal íméleznék egyet a www. mennybélinek… Barátom azonban rövid szemle után azonnal kukába vágta az egészet, mintha nem együtt gyûjtöttük volna pionír korunkban a papírhulladékot.
Azóta megszaporodtak céduláim (egyre cédulásabb leszek), de persze nem újpesti módra. Ez a cédula azonban nem akarja beüvegeztetni a balkonomat, nem kíván mindenáron (hatmillióért) mikrocentrálét szereltetni a tömblakásba (a mi blokkunk maholnap úgy néz ki, mintha hangyák laknák vagy borzok, tele van mindenféle furatokkal és járatokkal, ha rálehel a Magasságos, úgy megy össze, mint a colstok), a cédulám nem szolgáltatni akar: hanem hogy én szolgáljak. A változatosság kedvéért, ugye. Mi együtt vagyunk erôsek, mondja csak így, minden sorvégi írásjel, azaz hivalkodás, melldöngicsélés nélkül, mûvészi nyomdagrafikai szabadsággal, és amint befogom térlátó periszkópommal, azt mondom magamnak, amit Gellért Sándor a galíciai menyecskének: döfi. Középen ott a kovácsoltvas fekete-piros tülip (a járda szögletén), borotválkozni lehet vele, amikor készült, a zöldet még nem mertük rávinni, no de sebaj, ez a szivárványcédula mindenért kárpótol, el is teszem, el én, legyen mire bukkanni, ha majd megint lesz szebb jövô és házkutatás, az sose lehet eléggé elôrelátó. A tülip körül személynevek ( ja, hadd mondom ki: keresztnevek) színes kavalkádja. Kedvtelve nézegetem ôket, gyönyörködöm bennük, ojjé, itt az egész családom, feleségem, fiam, mindkét lányom, vejem, mindhárom unokám. Ott a fél Erdély magyarsága, valami hetven név. Hát én a családomér’ mindenre kész vagyok. De ott van mindenki más is, aki fontos: Béla, Csaba, László, György, Attila (csak egyik változatban), aztán régi nagyok is sokan: Álmos, Árpád, Géza, István, Botond, még Zalán is ott van (békévé oldotta az emlékezés), és ott van Emese és a még ôsibb ôsszülôk, Ádám és Éva. Szívemben big giling-galang, szól a harang, boldogságom határtalan (fara frontiere); well, és egyszercsak derült égbôl tökönrúgás, mellbevág a hiúságom, ama sértett: hé, te izé, hát a tiéd, a te neved – hiányzik ebbôl a gyülekezetbôl!…
Elölrôl kezdem, hátulról kezdem, hátulról kezdem, elölrôl végzem, nincs, nincs, nincs. Ezek szépen kifelejtettek. Vagy ahogy Hruscsov elvtárs mondotta volt egy azóta már törölt reklámklipen: Kihagytak a szaknévsorból. Jól megcsinálták, mi. A világszövetségbe nem, a tékátéba nem, a kákátéba nem, a heidelbergi kátéba is Luthert lobbizták be, nem engem. Na, hagyjátok csak el, mert jön még a turulmadárra hasmenés. (Közben kárörömmel fedezem fel, hogy a második vezér, aki Árpád után következnék a szaknévsorban, hihi, ô is hiányával tüntet. Kicsapták a honfoglalásból.) És Imre? Ô mit vétött?
Mégis azt mondja az ige: együtt vagyunk erôsek. Aztán jobbra lent már merô szokvány: "Június 4-én szavazzon az RMDSZ-re". Lapaljra elfogyott az ihlet. "Mi együtt vagyunk erôsek." Na, nehogy már. Csak ti, ezek itt? Hatvankilencen? Szerencsére van egy másik "szaknévsor" is. Elballagok, megtekintem. Onnan biztosan nem hagytak ki. Mert ha igen, hatalmas zûrt csapok.
Aztán negyedikén megmutatom, lázárok, hogy tulajdonképpen velem volt szerencsétek. (Meg "az Imrével"!)
A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tisztújító küldöttgyûlése nem fogadott el olyan határozatot, amely a jelenlegi európai határok felülvizsgálatát kérné – szögezi le Patrubány Miklós, a szervezet újonnan megválasztott elnöke vasárnap az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Az MVSZ vezetõje errõl annak kapcsán nyilatkozott a dokumentumban, hogy Duray Miklós, a világszövetség vezetéséhez tartozó szlovákiai magyar politikus az MTI-vel közölte: a szombaton véget ért küldöttgyûlés végkifejlete miatt felfüggesztette tevékenységét a szervezetben.
Duray Miklós szerint ugyanis olyan döntés született a fórumon, amely úgy értelmezhetõ, hogy "a világszövetségnek határrevízióra kell törekednie".
Patrubány Miklós mindennek kapcsán arra emlékeztet: a nyolcvan évvel ezelõtt elfogadott trianoni békediktátum a magyar nemzetet szétszaggatta, máig fájó sebeket okozva ezzel. A diktátum azonban ma már nem hatályos, hiszen azt felváltotta a II. világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerzõdés.
Véleménye szerint ugyanakkor "nem kétséges, hogy a trianoni békediktátum a XX. századi európai történelem egyik sarokkövét képezi, amelynek következménye milliók lelkében él".
Az MVSZ elnöke úgy gondolja, hogy jogos az igény, amely meg szeretné vizsgálni, hogy milliók kisebbségi sorsba taszításakor a nagyhatalmak által vállalt kötelezettségekbõl mára mi valósult meg.
A politikus hozzáteszi: ez a revízió pusztán morális értelmû lehet.
– A Magyarok Világszövetsége soha nem hirdetett sem területi revíziót, sem határmódosítást, hanem következetesen halad az 1996-ban elfogadott világkongresszusi határozat nyomán, amely az integrálódó Európában tûzte ki célul a magyar nemzet egységesítését – fogalmaz közleményében Patrubány Miklós.
Hangsúlyozza továbbá: az MVSZ értelmezésében ennek a határmódosítás nélküli nemzeti integrációnak a legfontosabb eszköze a külhoni magyar állampolgárság intézményének megteremtése.
Patrubány Miklós közlése szerint Hódi Sándor, a Jugoszláviai Országos Tanács elnöke, a szombaton nyilvánosságra hozottakkal ellentétben, nem írta alá azt a dokumentumot, amelyben az MVSZ további 12 elnökségi tagja bejelentette, felfüggeszti tevékenységét az elnökségben.
Többszöri próbálkozás után sem sikerült határozatképessé tenni a Magyarok Világszövetsége küldöttgyûlését, mert mindhárom régióból – anyaországi, Kárpát- medencei, nyugati – sokan hiányoztak.
Nagy vitát váltott ki Balogh László anyaországi küldött hozzászólása, aki új küldöttgyûlés összehívását szorgalmazta, minthogy – véleménye szerint – a pénteken elfogadott költségvetés nem felelt meg az alapszabályban foglaltaknak.
András Imre erdélyi küldött és Csörgits József, a horvátországi országos tanács elnöke megkérdõjelezte Balogh László állítását. Emlékeztettek arra, hogy az ülést levezetõ Papp László két alkalommal is kimondta: határozatképes a küldöttgyûlés.
Az ausztráliai magyarok küldötte kifogásolta, hogy bizonyos erõk már a választást követõ elsõ napon akadályokat próbálnak állítani az új vezetõk elé.
Papp László, a pénteki ülés levezetõ elnöke elmondta: nem volt jegyzõkönyvvezetõ, de bárki meghallgathatja az ülésrõl készült hangfelvételt.
Chikán Gábor, a világszövetség fõtitkára közölte, hogy a költségvetés elfogadásakor 44 anyaországi, 55 Kárpát-medencei és 64 nyugati régióhoz tartozó küldött adta le szavazatát, tehát határozatképtelen volt az ülés.
Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke jelezte, hogy a költségvetési tervezetet idõben megkapták a küldöttek, lehetõségük volt arra, hogy tanulmányozzák. Az elnök kijelentette: törekedni kell a törvényesség betartására.
Wurst Erzsébet küldött közölte: határozatképes volt a pénteki ülés. Javasolta, hogy a hiányzó küldötteket kötelezzék az útiköltség kifizetésére.
Gáspár Sándor küldött javasolta, hogy az ügyet utalják az alapszabály- felügyelõbizottság hatáskörébe, és az véleményezze a Balogh László által emelt kifogást.
Toró T. Tibor ismételten jelenlétellenõrzést rendelt el, ekkor kiderült, hogy csak 131 küldött tartózkodik a teremben.
Ezt követõen a levezetõ elnök bezárta a Magyarok Világszövetsége küldöttgyûlését.
A Magyarok Világszövetségének van elnöke, nincs elnökhelyettese és továbbra is vitatott kérdés, van-e elfogadott költségvetése.
Bárki bárhogyan is próbálja értelmezni a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) határozatának szövegét, a magyar külpolitika minden elemében és egészében változatlan, és az is marad – hangsúlyozta szombaton Budapesten Martonyi János külügyminiszter újságírók elõtt.
Az MVSZ pénteken döntött úgy, hogy a szövetség nemzetközi szervezeteknél kezdeményezze a trianoni dekrétum felülvizsgálatát.
Martonyi János elmondta: még nem olvasta a Magyarok Világszövetsége határozatát, így egyelõre nem kívánja azt részleteiben kommentálni.
– Azt javaslom, hogy ne túlozzák el a határozat jelentõségét, hanem tanulmányozzák a szöveget, értelmezzék korrekten, s ezt követõen foglaljanak állást. Így fogyok tenni én is – közölte az MTI kérdésére a külügyminiszter.
A magyarok világkongresszusa, a budapesti tudóstalálkozó s a többi hasonló, nagy horderejû rendezvény kapcsán gyakran szóba került mostanában, miként hasznosítható hatékonyabban az összmagyarság számára az a hatalmas szellemi potenciál, amellyel a magyar származású kutatók, professzorok, alkotó személyiségek rendelkeznek, szerte a világban. Konkrétabb megközelítésben a marosvásárhelyi Bay Zoltán Könyvtárban hallhattunk errõl elõadást a közelmúltban, abban a létesítményben, amely maga is ilyen külhoni magyar kezdeményezés eredménye, a városunkból elszármazott Gyõrffy Ilona vezette washingtoni Kulturális Alapítvány Erdélyért létrehozta könyves hajlék.
Az amerikai könyvtárban, amely gyakrabban hallat magáról az utóbbi idõben, dr. Aszalós Adorján, a Magyar Tudomáyos Akadémia egyesült államokbeli kültagja beszélt az egybegyülteknek azokról az erõfeszítésekrõl, melyekkel az USA-ban élõ magyar orvosokat igyekeznek az anyaországi és erdélyi nemzettársaik megsegítésére mozgósítani. A vendég elmondta, Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet is felkarolta az elképzelését. Mintegy ötezer potenciális támogatóhoz küldték el szándéklevelüket, számos pozitív visszajelzést kaptak is már, ki-ki azzal segít, ami a legkézenfekvõbb számára. orvosi eszközök, friss információk, szakmai kapcsolatteremtések, ösztöndíj-lehetõségek és sok egyéb felajánlás lendíthet az itthoniak helyzetén. Ha a megannyi próbálkozás csak egyetlen kézzelfogható, életképes dolgot eredményez, már akkor is érdemes volt a levelezést, megbeszélés-sorozatot elkezdeni, hangsúlyozta dr. Aszalós Adorján.
Igaza van. De bizonyára nem egyedi segítségnyújtásról lesz szó, hiszen maga az elõadó is többet sorolt. Ezekrõl azonban külön is beszámolhatunk, amikor majd aktuálisakká válnak. Mint ahogy a Bay könyvtár további tevékenységét is figyelemmel követjük ezután is.
A június 1-5. között a budapesti Vörösmarty téren zajló Ünnepi Könyvásáron a marosvásárhelyi Mentor Kiadó is részt vesz – tájékoztatott Káli Király István kiadóigazgató. Mint elmondta, négy, külön az ünnepi könyvvásárra készült reprezentatív kötettel lesznek jelen: a Párizsban élõ Mérai Tibor publiciszta A párizsi vártán címû kétkötetes könyvével, amely a párizsi Irodalmi Újságban az elmúlt évtizedekben megjelent válogatott írásait tartalmazza, a másik könyv az ugyancsak Párizsban élõ irodalomtörténész- esztéta, Fodor Ilona 500 oldalas Csillagokból kopjafa címû kötete lesz, amelybe a szerzõ Illyés Gyulával, Fejtõ Ferencel és Németh Lászlóval folytatott levelezését vette fel. Elviszik továbbá Tóth Mária bukaresti írónõ Kutyák tele címû novelláskötetét, valamint Kovács Piroska Székelykapuk Máréfalván címû néprajzi munkáját.
A budapesti könyvvásáron a Mentor Kiadó legújabb könyveit is megvásárolhatják az érdeklõdõk, ugyanis most jelent meg dr. Kós Károly Mezõség néprajza címû átfogó kötete, Pokorni László Gyógyító fûvek, fák címû, gyógynövényekrõl és "füves" gyógyászatról szóló munkája, valamint Lászlóffy Csaba Vészkijárat címû legújabb verseskönyve.
A Romániai Magyar Könyves Céh Vörösmarty téri könyvstandját a vásárhelyi Mentor és a csíkszeredai Corvina mûködteti. Párizsból ez alkalomra Mérai Tibor is leutazik, a Mentor standjánál dedikál, de dedikálni fog ugyanott a sepsiszentgyörgyi Bogdán László és a kolozsvári Lászlóffy Csaba.
A Mentor Kiadónak egyébként lesz egy-egy irodalmi estje Békéscsabán és Szarvason Lászlóffy Aladár kolozsvári költõvel.
E hét végén távozott Nyárádszeredából az a nyolctagú küldöttség, amely hétfõn érkezett a belga testvértelepülésrõl, Mouscronból. A belgák évente egyszer jönnek el a Nyárád mentére és sose üres kézzel. Ezúttal mintegy 2000 német márka értékben az iskoláknak tanfelszerelést, az óvodának játékokat, a nagycsaládosoknak pedig ruhanemût hoztak. Nem maradt ki az ajándékozásból a Rhemedium Alapítvány sem, ahova jóvoltukból tolószékek, a polgármesteri hivatalba pedig elektronikus írógép és egy számítógép került. A mouscroniaknak köszönhetõen a Nyárád labdarúgócsapat is új mezben léphet majd a szurkoló közönség elé. Paul Henry Deboucquoy, az S.O.S. Románia egyesület titkára elmondta, hogy az 1990- tõl létezõ kapcsolat nem csak ilyen ajándékozásokra szorítkozik. Bár lehetõségeik korlátozottak, de 10 éve már jelentõs támogatásban részesítették a községet. Az idén magukkal viszik a mosoni gázbevezetés terveit és megpróbálnak valamilyen PHARE-támogatást kieszközölni e nagyobb pénzösszeget igénylõ beruházásra. Az idén ennyit tehetnek és máris azon gondolkodnak, hogy jövõre milyen újabb támogatással térjenek vissza.
A belgákkal egyidõben a hét végén Nyárádszeredában tartózkodott a kiskunhalasi Garbai Sándor Szakképzõ Iskola küldöttsége is. Õk sem elõször jöttek el Nyárádszeredába. E kapcsolatot, az iskoláit itt végzõ, most kiskunhalasi tanár Papp Gyula ápolja, aki lapunknak elmondta, hogy e hétvégén viszonozták a Nyárádszeredai Iskolaközpont képviselõinek áprilisi magyarországi látogatását. Ezúttal sor került a két iskola közötti hagyományos kispályás labdarúgó talákozóra. De nem csak a sport terén kívánnak együttmûködni. A kiskunhalasiak tankönyvekkel, szakiradolommal és amennyiben lehet, különbözõ gépekkel próbálják segíteni majd a nyárádszeredaiakat, sõt, a jövõben elképzelhetõ a tanuló és a szakkádercsere is.
A magyarországiak ellátogattak Szovátára, valamint a parajdi sóbányába és részt vettek a vendégséget záró szabadtéri bálon is.
Május 23-án, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyûlésének Német–Román Parlamenti Barát Csoportja látogatása alkalmával a küldöttek a kormányszékházában találkoztak Klaus Fabritiussal, a kormány Kisebbségvédelmi Hivatalának államtitkárával. A német küldöttség tagja volt: Susanne Kastner, a baráti társaság elnöke, a Szociáldemokrata Párt képviselõje, a küldöttség vezetõje, Elmar Müller, a Kereszténydemokrata és Keresztényszociális Szövetség képviselõje, Detlev von Larcher a Szociáldemokrata Párt képviselõje, Helmut Wilhelm a 90/Zöldek Csoportjának képviselõje, valamint Heino Wiese a Szociáldemokrata Párt képviselõje.
A találkozó keretében Klaus Fabritius bemutatta a Kisebbségvédelmi Hivatal szerkezetét és tevékenységét. A vendégek különleges figyelmet szenteltek a romániai romák helyzetérõl, az országos romatámogatási stratégiáról, a felmerülõ romagondok megoldásáról szóló beszámolónak.
A Romániában élõ német és magyar kisebbségek kapcsán a vendégeket az érdekelte, milyen nehézségekel küzdenek azok a fiatalok, akik külföldön szeretnék tanulmányaikat folytatni. A beszélgetések kapcsán felmerült, hogy nehezen lehet letelepedési jogot szerezni a tanulmányok idejére. A német parlamenti képviselõk hajlandónak mutatkoztak segíteni a felmerült nehézségek kiküszöbölésében.
Erõs várunk a nyelv, szoktuk hangoztatni joggal és okkal, ugyanis várat önvédelmi késztetésbõl kell még emlegetni. "Eredeti demokráciánk" körülményei között nagy nehezen, évekig tartó, kínos küzdelemmel kivívtunk néhány alapvetõ, nyelvi törvényt, ezeket azonban szigorúan alkalmazni kellene, büntetõjogi eszközökkel is végrehajtatni ott, ahol sötét erõk gáncsolják a nemzetiségi jogokat. Erõs várunk tehát a nyelv, de állításunk puszta metafora marad, ha nem biztosítjuk állami erõvel a törvények alkalmazását. Ki-ki eldöntheti, hogy e követelménynek miként tehetünk eleget: kívülrõl-e, csupán ellenzéki retorikával, avagy belülrõl, állami keretek közt, a kormányzás részeseiként? Ez a kérdés, válasszatok!
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
A választásokon szavazzanak bizalmat ennek a jobb, szakmailag felkészültebb csapatnak.
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Szeretném, ha választóink tiszta, ép járdán és úttesten közlekednének, testi épségben érnének el a szavazóurnákhoz és vissza.
Egyszóval: jó utat a jó választáshoz!
Éljenek a választói jogukkal, ígérjük, nem élünk vissza bizalmukkal.
A jogokat csak elvenni lehet, adni nem! A legszörnyûbb, ha mi mondunk le róluk! Itt nincs kompromisszum!
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Gazdasági növekedést, ami hozza a bort, búzát, békességet.
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Egy XXI. századi, modern város mûködésének elengedhetetlen feltétele egy egészséges infrastruktúra: jól mûködõ vízellátás, központi fûtés, jó utak, hatékony közszállítás. Ehhez kell megszereznünk a pénzalapokat, pályázni, vállalkozni kell a jövõ önkormányzatának.
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Kár lemondani a választás jogáról: aki nem megy el szavazni, az újra másra bízza a döntést saját sorsáról.
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Szebb, tisztább, rendezettebb várost, ahol a fiataloknak több helyet biztosítanak.
Hitem és meggyõzõdésem, hogy közösségi gondjaink csakis egy egységes szemlélettel és cselekvéssel, egységes magyar nemzetben való gondolkodással oldhatók meg!
Szeretném, ha munkámon keresztül a megye lakossága megismerne, és hogy tudják, hogy elsõsorban értük vagyunk és dolgozunk.
marosvásárhelyi tanmácsosjelölt
Fiatalon, energiával, jogászként becsületesen, magyarként egyenes gerinccel Marosvásárhely szebb és gazdagabb jövõéért.
Egy jobb jövõ érdekében fontos, hogy jelen legyünk minden önkormányzatban. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minden magyar az RMDSZ-re szavaz.
Békességet, bizlamat, kitartást!
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Gyermekeink jövõje érdekében fontos, hogy városunkban minõségi magyar oktatás legyen az óvodától a magyar egyetemig. Ehhez kérném minden magyar pedagógus, szülõ, nagyszülõ támogatását.
Meggyõzõdésem, hogy nem csak a jövedelmet, hanem a szellemi értékeket is újra kell(ene) termelni. Ennek értelmében ígérem azoknak, akik rám szavaznak, mindent megteszek, hogy a tanügyben, az egészségügyben, mûvészetben stb. tevékenykedõk is méltányos jövedelemhez jussanak.
marosvásárhelyi tanácsosjelölt
Marosvásárhelyi vagyok. Ez a város az én városom. Hiszem, hogy az is marad. Minden erõm, hadrendbe áll, ha errõl van szó. Kérem, vigyázzák mindenkor szavaim tartalmát. Csak a tetteimmel szavatolhatom, hogy nem szállnak léggömbként a semmibe. Addig is maradok, aki voltam. Szenvedélyes rajongója vagyok e helynek és e sokak szemébe kétes, de sohasem hitetlen szellemnek.
Háromféle szavazócédula (buletin de vot) lesz az idei helyhatósági választásokon. Egyikben a polgármesterjelöltek névsora, a másodikban a helyi tanácsosoké, harmadokban pedig a megyei tanácsosok lajstroma lesz olvasható, a sorshúzás eredményeképpen kialakult sorrendben.
A polgármesterjelöltek névsorát tartalmazó szavazócédula háromoldalas. Külsõ lapján egy nagy P betû található. A szavazni óhajtó megkeresi az általa preferált pártot vagy nevet és a kereten belül bárhová ütheti a pecsétet. A listán a Tulipán jele a 7. helyen van, tehát aki Fodor Imrére akarja leadni a voksát, a tulipános keretbe üti a pecsétet.
A helyi tanácsosok szavazólapja 9 oldalas füzet, a fedõlapon C.L olvasható. Ezen is megtalálható a választásban részt vevõ pártok jele és listája. Az RMDSZ (Uniunea Democrata Maghiarã din România) a 7. helyen található. A harmadik szavazócédula, a megyei tanácsosjelölteké, szintén 9 oldalas füzet. Az RMDSZ jele és megyei tanácsosjelöltjei az 5. pozícióban találhatók. Aki tehát a tulipánra akar szavazni, keresse a jelet.
A szavazáskor a választópolgárnak mindössze a személyazonossági igazolványát kell magával vinnie. Ennek alapján megkeresik a nevét a választói névjegyzéken, megkapja a szavazólapokat és egy pecsétet. Ezekkel bemegy a szavazófülkébe, és ráüti a pecsétet arra a választási jelre, amelyet kiválaszt. Vigyázni kell arra, hogy a pecsét a kereten belül legyen, különben érvénytelen lesz a szavazat. Arra is vigyázzunk, hogy egy szavazólapra csak egy pecsétet üssünk, különben az is érvénytelenné válik.
Iszlay Jenõt, a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, illetve Harai Szabó Tibort, az RMSZDP bándi, illetve Bodó Csabát, a párt paniti polgármesterjelöltjét kérdezték terveikrõl az újságírók a párt tegnapi sajtótájékoztatóján.
Harkó Antal megyei elnök szerint eseményekkel, meglepetésekkel, akadályokkal tele kampány végére értek. Annak ellenére, hogy az összes politikai formáció felé nyitottak voltak, támadások érték mind a román pártok, mind a sajtó, mind az RMDSZ részérõl. Azt is elmondták, hogy a sajtótájékoztatóra, az említett jelöltek mellett még legalább nyolc vidéki polgármesterjelöltet vártak sajtótájékoztatóra, de egyesek egy esküvõ fáradalmait pihenték ki, mások pedig "õrizték a körzetüket, mert távollétükben támadások érhetik".
A feltételezést, hogy a PDSR támogatná Iszlay jelölését, tagadták. A Népújság kérdésére, miszerint valaki mégiscsak tárgyalt nem hivatalosan a PUNR-vel, Kiss Kálmán országos elnök azt válaszolta, hogy a közleményükben megfogalmazott kérdésekre, hogy nevezzék meg az illetõ személyt, nem kaptak választ.
A két vidéki polgármesterjelölt véleménye az volt, hogy meg kellene szüntetni az RMDSZ monolit egységét, két-három magyar párt kellene megméretkezzen a helyhatósági választásokon, s majd az általános választáson közösen indulnának.
A nem elfekvõ, de járási nehézségekkel küzdõ személyeket az RMDSZ autóval szállítja majd a szavazókörzetekhez. Az erre vonatkozó igényt az érintettek az RMDSZ körzeti vezetõinek, vagy az utcafelelõsöknek kell bejelentsék. A Maros megyei RMDSZ kéri a körzeti elnököket és az utcafelelõsöket, hogy a szállítás megszervezése érdekében minél hamarabb összesítsék az igényléseket.
A választások elõestéjén újra erõsödik a nacionalista uszítás; az elmúlt napokban a helyi román sajtóban több olyan cikk jelent meg, amely élesen támadta Fodor Imrét, az RMDSZ polgármesterjelöltjét. Míg a Cuvântul liber pénteki számában megjelenõ írás durva kritikákkal övezve szembehelyezi Fodor Imrét Dorin Florea jelenlegi prefektussal, a szombati szám terjedelmes cikkben próbálja felhívni a figyelmet a kétnyelvû helység-, utca- és cégtábláknak a város nyugalmára nézõ állítólagos veszélyeire.
Ahogy közeledik a marosvásárhelyi polgármesterválasztás ideje, valószínûleg egyre gyakrabban hangzanak el a pró és kontra szólamok. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem lehetek otthon, és nem szavazhatok. Hiszem, hogy egy szavazatnak is súlya van.
Magam és barátaim minden választás alkalmával elmegyünk szavazni a Washingtoni Román Nagykövetségre. A jogokkal élni kell. Nem mindegy, hogy egy városnak ki a polgármestere, ki az a személy aki érdemben képviselni tudja a várost, akár Amerikában is. Fodor Imre polgármester nem csak akar, hanem tud is tenni a haladás érdekében.
Remélem, Marosvásárhely polgárai élni fognak jogaikkal és elmennek szavazni.
Az elmúlt évek – nyíltan ki kell mondanunk – sokunk számára a kiábrándulás, a csalódás évei voltak. Csalódtunk sok mindenben és sok mindenkiben: barátokban, szövetségesekben, azokban, akikben bíztunk valamikor. (Talán csak ellenségeinkben nem csalódtunk.) Most azonban felül kell emelkednünk kiábrándulásainkon, csalódásainkon.
Sorsdöntõ nap elõtt állunk. A választás eredménye nem csak a következõ négy évre, de hosszú távra dönti el sorsunkat.
Kérve kérlek, társaim a csalódásban, mindnyájan menjünk el, s adjuk le voksunkat Fodor Imrére és az RMDSZ jelöltjeire. Lehet, hogy egyetlen szavazaton múlik majd a siker vagy a kudarc.
Az egyiptomi piramisok elõtt Napóleon azt mondta a katonáinak: háromezer év néz le rátok.
Én azt mondom, a jövõ néz le ránk, s mond felettünk megfellebbezhetetlen ítéletet.
A magyar történelmi egyházaknak oroszlánrészük volt abban, hogy a márciusi események okozta káros hatásokat és az ebbôl eredô lemaradást a marosvásárhelyi magyar közösség fel tudta számolni, az egyházak közösségépítô munkájuk révén pedig jelentôs segítséget nyújtottak abban, hogy a város magyar lakossága visszaszerezze hitét és önbizalmát – jelentette ki Fodor Imre polgármester, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje. Fodor Imre szombaton a Bernády Házban találkozott a református, a katolikus, az unitárius és az evangélikus egyházak marosvásárhelyi képviselôivel. A megbeszélésen Fodor elmondta: az elmúlt négy évben a polgármesteri hivatal elsôrendû feladatának tekintette a magyar egyházak támogatását. A város költségvetésébôl és a testvérvárosi kapcsolatok révén több ízben is sikerült jelentôs támogatásban részesíteni az egyházak közösségi célú beruházásait – mondta a polgármester. Fodor szerint a továbbiakban is kiemelt figyelemmel kell követni és közös erôfeszítéseket kell tenni az egyházi javak visszaszolgáltatását célzó kormányzati intézkedések betartatására. Az eddigi tapasztalat az, hogy bizonyos egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló kormányrendeleteket a megyei prefektúrák nem alkalmazzák. Ezekkel a tendenciákkal nekünk együttesen kell szembeszállnunk – mutatott rá Fodor Imre.
A helyi magyarok számára rendkívül fontos az egyházak, fôként szociális és oktatási célból létrehozott intézményeinek, szerepe az itthonmaradás szempontjából. Erre példaként a polgármester a katolikus plébánia mellett épített közösségi központot említette, amely megítélésében komoly érv arra nézve, hogy az erdélyi magyar magánegyetem egyes karait Marosvásárhelyen indítsák be.
A június 4-i választások esetleges sikertelensége közösségi létünk alapjait rengethetné meg. Az egyházaknak döntô szerepük van abban, hogy meggyôzzék a magyarságot: ha nem megyünk el mindannyian szavazni június 4-én, akkor olyan leépülés következhet be a város életében, amely hosszú távon is jelentôs negatív hatást gyakorolna a magyar közösségre.
Míg a román szélsônacionalista pártok román nemzeti zászlóval fellobogózott teherautókkal, harsány kampányolással próbálják meggyôzni a marosvásárhelyi választókat, mi, magyarok, istenes környezetben, csendesen készülünk a megmérettetésre. Melyik a nagyobb erô? – tehetjük föl a kérdést magunkban, anélkül azonban, hogy egy percig is megkérdôjelezôdne: az erô nem az éktelen hangerôben, hanem bennünk, istenhitünkben, magyarságunkban van. A marosvásárhelyi magyarságnak, az RMDSZ-nek reális esélye van arra, hogy Fodor Imre, újra megnyerje a választásokat – hangsúlyozta Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke azon a pénteki rendezvényen, amelyet a vásárhelyi RMDSZ 1-es, 2-es, 3-as és 4-es körzete szervezett a központi katolikus plébánia újonnan épített közösségi központjában. A nagyszámú érdeklôdôt vonzó rendezvény díszvendége Fodor Imre Marosvásárhely polgármestere, az RMDSZ polgármesterjelöltje volt, akit számos városi és megyei tanácsosjelölt is elkísért a találkozóra. Köszöntô beszédében Kelemen Atilla rámutatott: amellett, hogy Marosvásárhelynek továbbra is magyar polgármestere lesz, az RMDSZ-nek hasonlóan rendkívüli esélye van arra is, hogy a városi és megyei tanácsban a legerôsebb testületei legyenek. Ne feledjük, Marosvásárhely megválasztott polgármesterei mindeddig csak magyarok voltak. Ez, most, 2000-ben is sikerülhet, sikerülni fog – szögezte le az RMDSZ megyei elnöke.
Fodor Imre, az RMDSZ polgármesterjelöltje rámutatott: Marosvásárhely mindig is példát mutatott erdélyi magyar közösségünknek a kétnyelvûségben, az önmegtartó, közösségépítô cselekvésben. Most, az új évezred küszöbén az egész Kárpát-medencei magyarságnak lehetôsége van arra, hogy kultúrájában megújuljon, gazdaságilag megerôsödjön, ennek érdekében azonban a magyarságnak az eddigieknél jobban össze kell fognia - mondta.
Fodor Imre ismételten felhívta a figyelmet: a magyar nép történelmében mindig akkor és ott következtek be a balsikerek, ahol kevesen voltunk. A mostani választások során is kétségtelenül ott dôl el, lesz-e magyar polgármestere Marosvásárhelynek vagy sem, hogy természetes elégedetlenségeinket félretéve egységesen tudunk-e fellépni a választásokon– hangsúlyozta. Meg kell gyôznünk a közönyös, kiábrándult embereket arról, hogy szavazatuk nem hiábavaló, hogy most többrôl van szó, mint egy választási sikerrõl. Most a megmaradásunk a tét – jelentette ki Fodor Imre polgármester.
Székelyruhás, fiatal lovas legények fogadták vasárnap délelõtt a Csittszentivánra érkezõket. A templom elõtt ünneplõbe öltözött férfiak, asszonyok és gyerekek. A felújított templom és az új gyülekezeti otthon felszentelésre a falu apraja nagyja hivatalos volt. A szépen kifestett, faburkolattal ellátott temlomot zsúfoltságig megtöltõ helyieknek és vendégeiknek D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Az útnak indító és az erõt adó Istenrõl beszélt, s felszólította az egybegyûltek, dobják el a szívükben, otthonukban levõ idegen isteneket s vigyázzanak milyen életet élnek, hiszen gyerekeik, utódaik is azt az utat fogják követni. Áprily Lajos versét idézve – S mikor völgyünkre tört az áradat S már hegy sem volt, mely mentõ csúccsal intsen Egyetlenegy kõszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten – tanácsolta a helyieknek, hogy ahogy a templomjavításkor és gyülekezeti otthon építésekor Istenre figyeltek, és tõle kértek erõt és segítséget, ezután is Õrá támaszkodjanak.
Az ünnepi istentisztelet után Sárpataki János, a Marosi egyházmegye esperese, Székely Géza, a csittszeniváni gondnok, dr. Mártha Ivor, egyházkerületi fõgondok, Borsos Melinda, a megyei nõszövetség elnöke köszöntötte a helyieket, hazai és németországi vendégeiket. A javításakról és építésrõl Balogh Károly helyi lelkipásztor számolt be. Elmondta: a jelenlegi templom építését 1790-ben fejezték be, s három évre rá építettek hozzá tornyot. Az 1847. évi földrengés után vaspánttal erõsítették meg, s általában 10 évenként fõjavításokat végeztek rajta. A jelenlegi munkálatok közel 100 millió lejbe kerültek. A gyülekezeti otthon építésének 1994-ben fogtak neki Lászlóné Fogarasi Gabriella tervei alapján. Majd köszöntetet mondott a németországi schüttorfi gyülekezet képviselõinek, akik pénzzel, építõanyaggal, berendezéssel és kétkezi munkával támogatták a munkálatokat, kiemelte a helyiek áldozatos segítségét, ami pénzbeli adományban és közmunkában nyilvánult meg. Arról is szólt, hogy az építkezést az egyházkerület, az egyházmegye és a náznánfalvi Benþa cég is támogatta. A rövid beszámoló után a helyi nõszövetség és ifjúság mûsora következett, majd a német testvérgyülekezet jelenlevõ tagjai énekeltek. A schüttorfiak vezetõinek Csiha Kálmán püspök átnyújtotta az egyházkerület címerét tartalmazó kitûzöt, s azt is elmondta, hogy a kicsinyeit etetõ hattyú mellett az egyházkerületünknek mottója is van: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ezután az ünneplõ gyülekezet átvonult a gyülekezeti otthonhoz, amit a fõtiszteletû püspök úr áldott meg és adott át a jelképes pántlika elvágásával. A tágas, világos ebédlõtermet, társalgót és vendégszobákat tartalmazó épület alkalmas hely a ifjúsági bibliaórák, találkozók megszervezésére. Figyelemreméltó tény, hogy a 41 éve Csittszentiványon szolgáló lekésznek sikerült összefogni a helyi fiatalokat, közel 40-en járnak az ifiórákra.
A földszinti ebédlõ falait Balogh Etelka, tiszteletesasszony faliszõnyegei díszítik. A mondai jeleneteket, alakokat ábrázoló alkotások nagyrészét az elmúlt télen, erre a különleges alkalomra készülve készítette, s bemutatásukkal valóra vált régi álma, hogy egyéni kiállítása legyen.
A német vendégek barátságuk és elismerésük jeleként egy faliórát és a középkori Schüttorfot ábrázoló képet adtak át a lelkész házaspárnak és a csittszentivániaknak.
Eszem ágában sincs divatjamúlt neorealista ízeket kóstoltatni bármilyen irányú nosztalgiázásokra mindig vevõ falusfeleimmel és éppen emiatt igénytelen kis fogalmazványom helyszínét idõben (röpke fél évszázad), térben (A Po mellékérõl a Közép-Maros vidékére), ökoszisztémában (az olajfaligetekbõl a "hétfákként" csoportosított szomorúfüzek árnyékába álmodtam át, sõt messianisztikus nagyképûséggel még a végkifejlet elõjelét is önkényesen megváltoztattam.
Minden idegszálukkal, a szemünk elõtt tumultuózusan lebonyolódó választási kampányra koncentráló, nagykorúvá ütött polgártársaim ugyan megkérdõjelezhetik velemõszült optimizmusomat, de bízom abban, hogy az alább sorjázó okfejtésem még a legszkeptikusabbak torkára is ráfagyasztja a szót. Jónéhány napja kora délutáni sziesztáim jelentõs részét a nagymenõ magántévéadók (Pro TV, Antena 1) profiintencióval, dilettáns kivitelezésben elénk tálalt, derûs városkánk egyetlen piciny polgármesteri székére áhítozó jelöltek mustrája köti le. Akár A legjobb Marosvásárhelynek, akár a Polgármestert keresnek címek mögé kényszerített, az elhivatottságtól kicsattanó kandidátusok megvallatását célzó adások bármelyikét is bámulom, címben meghirdetett bizakodásom, b. nejem tanúskodása szerint is, szemlátomást izmosodik. Palástolhatatlan büszkeséggel szemrevételezem napról napra legjobb fiainkat (és lányainkat), azt a csalhatatlan és verhetetlen 13-t és magvas mondandójukat hallgatván még azt is hajlandó vagyok elnézni nekik, hogy bizony egyiküknek sem a Czakó-féle szanatóriumban vertek elõször – életrevalóságukat ellenõrizendõ – a popsijára. Nemtõl, vallástól (természetesen "a nemzeti" dívik), életkortól, képzettségtõl, hajszíntõl és lábmérettõl függetlenül egyet akarnak, egyet ígérnek: Marosvásárhely felvirágoztatását. Nincs jelentõsége annak, hogy ki, milyen irányból jön: jobbról, balról, középrõl, hogy milyen betûkombinációt impregnáltatott a mellényére (CDR, PNL, PUNR, PRM, PD, ANCD, PSDR, PS, UFD stb.) mindegyikük ugyanazt ígéri: gazdasági prosperitást, tyúkszemrõl tyúkszemre hágó befektetõkkel, rendet, tisztaságot, télen-nyáron nyíló rózsákat, tükörsima utakat, européer közszállítást, szociális Eldorádót, munkahelyeket, a korrupció és a bürokrácia felszámolását, lakásépítési programot, egyszóval régen elparentált elõdjük, Sos Joska, a hajdani fõpallérból elvtársiasított bürgermeister szellemében, minden földi jót. A kimunkált, kerekded programok csábító hatása kétségtelen, nem sejlenek fel mögöttük ideológiai nézetkülönbségek, olyannyira nem, hogy egyikük-másikuk, szenvedélyes szalvétagyûjtõk példáját követve, még a princípiumok listás cseréjét is megejti, unzsenír, a képernyõ elõtt. Sajátosan felépített, szövevényességében egyedi politikai világunkban, a puskázás nem vonja maga után a magaviseleti jegy megnyirbálását. Búcsúzóul mindegyikük, megnyerõ mosollyal arra kéri a fotelekben elõttük elterpeszkedõket, hogy csakis õrá, a személye által garantált, gyönyörûen stilizált választási jelre üssék pecsétjüket és õk aztán azonnal készek megindítani a vaj-méz csapokat. Könnyû dolga van társbérlõinknek, morfondírozhatunk magunkban mi, a tulipán elkötelezettjei, hisz bárkire voksolnának is élettársaink úgyis üdvözülni fognak rövid idõn belül.
Annak dacára, hogy a pelenkacsücskök cukros vízbe való lucskosításakor, a kábeleken intimitásunkat sûrûn megzavaró kiválasztottak, kivétel nélkül, nyilvánvaló globalizációs szándékkal, felénk, még remélt többségben lévõ kisebbségiekre is bátorítóan ránkkacsintanak, szilárd meggyõzõdésem, hogy nincs okunk félremagyarázható szájcsücsörítésre. Nekünk, nemzeti közösségünk minden tagjának ismernünk kell sajátos érdekeinket. Az áhított nagytakarításig a szõnyeg alá sepert, aggasztóan felgyülemlett hordelék ellenére is. A nagy kapacitású porszívók bekapcsolására, az elv- és érdekellentétek átbeszélésére egy egész hosszú, forró nyár áll majd rendelkezésünkre. Gyõzelem után tisztulnak a fejek, csillapodnak az indulatok, párlik le a tisztánlátás. Az áhított diadalhoz, a coubertini elveket radikálisan átfogalmazva, a részvétel a fontos. Kiszólástonnákat hûen elraktározó agytekervényeimben, a profanizálás leghalványabb intenciója nélkül, egykori jó emberem, ifjúkori, kultúrát propagáló szorgoskodásaim tanúja, Gidófalvi Pista bácsi, székelykakasdi prímhegedûs, táncba hívó, kedvesen kópés invitációját találtam a legfrappánsabbnak ez alkalomra: "Ez a nóta hölgyválasz, kurva, aki nem választ!". Szándékosan nem fordítom államnyelvre a rigmust, hisz az üzenet, eredendõ ártatlanságában, csakis minekünk szól.
Nem akarok vitatkozni. Sem azzal aki nem tehetett eleget, sem azzal, aki fanatizálja magát és még a keveset is elrontaná. Ha nem passzolnak össze, az még nem a világvége. Csak ne mocskolódnának. Hiszen az igazmondó is lehet csaló, ha csak kritizál, ha csak tör-zúz maga körül és soha nem arról beszél, hogyan kellene tenni. Annyit elhinnék nekik, hogy mindent másképp tennének. Csak egy baj van, ennél tovább sosem jutnak, mert nem elég tudni annyit, hogy vonjuk ki az egyenletbôl, ami zavarosan hatna, ha a kivonás legelemibb fortélyaival sincsenek tisztában.
Nem akarom tudni, hogy ki az ingatag és ki az, aki szentül bizonygatja, hogy jelleme nem romlott. Nem hiszek a szavaknak. A hibákat keresgélni állandóan, hiábavaló, amikor látszik az magától. Inkább okulni kellene belôle. Még akkor is, ha a magyar nem nagyon szeret saját kárából tanulni.
Nem akarom úgy érezni, hogy becsapnak, átvernek. Pedig szemrehányást tehetnék, amikor otrombán csûrik-csavarják a lényeget és némelyek a senkibôl is bálványt faragnának. Nekem az ármánykodás fölötte gyanús. És egyáltalán nem tapsolok örömömben, ha mást sem látok, ha akarat csak arra van, hogy kinek sikerülne jobban lejáratni a másikat. Túl sok, aki bántani akar mindenáron. Akadnak bôviben, akik mindössze a széthúzással foglalatoskodnak. Sok az ambíció, sok a magamutogató; sok a sértett, aki, ha nem tud valakit arrább lökdösni, akkor félreáll, s csak magára gondol, amikor elmegy az ellentáborba könnyû szívvel, hogy ott locsogjon tovább rólunk. Tiszta sor, van, akinek megéri és nincs lelkiismeret-furdalása. De letagadni sem tudná: csak a konc számít s arra áhítozik, hogy valaki odavesse neki. A zavarkeltônek soha semmi nem drága.
Egy öreg hölgy számon kéri tôlem, miért nem arról írok kinek jött el a napja, hogy menjen a fészkes fenébe. Csak mondja, mondja, mintha erkölcsbíró lenne, hogy kit kell rugdosni, megsemmisíteni; bajmolódik azokkal, akiket eléggé utál ahhoz, hogy mellôzött szimpátiáit helyükben láthassa. Nem szólok, hagyom a maga igazával, ha már ilyenek vagyunk. Feltupírozott érzelmeit minek bántanám. Csak abban kételkedem, hogy közöttünk elférne ennyi harag és ekkora ellenszenv. Ingerelhet akármi, lehet értelme az ócsárlásnak és kegyelemre sem tart igényt senki. De fegyelemre és valamiféle ki nem fordítható rendre-szabályra, arra igen.
Most ne adjusztáljuk egymást. Pletykaízû piszkos ügyeket ne rakosgassunk senkinek a vállára. Mert mindennapi közönyünket dagasztjuk vele. Mert kedvét szegjük annak, aki szabad akaratából valakit (még) választana.
Tudom, nagyon sokan vannak, akik ma aligha láthatják tisztán az eseményeket és nem is igen értik, mi történik tulajdonképpen. De meglehetôsen szigorúan ítélhetnek; megunhatták az álnok viszálykeltôket, azokat, akik ahányszor alkalom adódik, homokot szórnak az amúgy is akadozó masinériába. Csakhogy abban mégsem hihetek, hogy csôdöt mondhat a remény is. Hiszen a tudatlanság még nem beletörôdés. S ha a lelkesedés nem veszett el, akkor erô is marad bennünk, hogy változtatni tudjunk végzetesnek tûnô dolgokon. Csak úgy, kesergés helyett.
A fenyegetettségrôl nem mondanék semmit. Biztos vagyok benne, ki a kisebbségi létet tûri, kár lenne arra emlékeztetni. Mindenki tudja azt. Az embert kívülrôl, belülrôl köti valami. Gátlás vagy félelem, szinte mindegy. Csak éppen szemlesütve nem érdemes viselni. Természetes következménye a helyzetnek, hogy képviselôinket megnevezzük és odaküldjük, ahol elintézhetnek valamit nekünk. Mert minek rejtôzve élni? Minek közömbösnek lenni, ha magunknak és magunkért válogatunk? Lehetôségeinket el nem pazarolhatjuk, hogy baj ne legyen belôle.
A rendetlenség lehet körülöttünk akkora, amekkora. Másként úgysem tehetünk. Ott kell lennünk mind egy szálig, ahol természetes jogainkat gyakorolhatjuk. Nincs miként választani, csak ha összetartunk. Nem pontosítom, mert annyit hangoztatjuk, hogyan lehetünk többek. Közhely a jelszó, ráfoghatjuk, de kellemesen igaz. Több önuralom elkelne, különben mi fogjuk megkeserülni. Aki vackorba harapott képpel azon fintorog, hogy a kisebbségnek (legalább ilyenkor) miért kell együtt lenni, annak csak a saját érdeke számít, s nem közösségének javára áldoz. És már azt is elfelejtette, hogy nincsen helyrehozhatatlan.
Most a kísérletnek sikerülni kell, mindenáron. Netán akkor is, ha csinálni, amit akarunk nem olyan nehéz, mint akarni, amit akarunk. Aki ebadta, majd ha túl leszünk az eseményen, visszazökkenhet a megszokott stílusba. Jöhetnek az örökös elégedetlenkedôk, a hangulatkeltôk és mindenki, aki jobbnak tartja magát. Veszekedni akkor is megteszi. Szerény szavammal nem fogom gyôzködni ôket soha, ha minden, ami lényeges, arról mást hallanak és mást felelnek. A vélemény ôket is megilleti. Lelkük rajta.
Vasárnap zsúfolásig telt a Ludasi utcai alsóvárosi templom. A délelôtti istentiszteleten, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôje, dr. Bustya Dezsô püspökhelyettes hirdette az igét. A gyülekezet kórusának negyedszázados ünnepén rigmusos köszöntôt mondott a 86 éves Balogh Julianna alapító tag és Székely Mária, a kórus jelenlegi tagja. Tôle idézzük: "Tedd virágzó fává egész életünket, / Hogy tovább is vígan dicsérhessük Istent!". Fellépett az ünnepelt vegyes kar, Murár Mária zenetanár-karnagy vezényletével. A Cantuale (László Norbert, Gyárfás István, Bíró Péter, Nyilas Szabolcs) Orlando Di Lasso-, Vikár László-, Buchner- mûveket szólaltatott meg mély átéléssel. Nagy László színmûvész felolvasta Tompa Mihály: A madár, fiaihoz címû költeményét. Stravello: Irgalmazz, Istenem címû énekmûvét Szabó Péter, a Kolozsvári Állami Magyar Opera énekese adta elô. Orgonán kísért Bögöziné Molnár Tünde orgonamûvész, aki zárásként Bach C-moll prelúdiumát játszotta. Az évforduló alkalmából a Magyar Dalosszövetség díszoklevéllel jutalmazta az alsóvárosi kórust. Az oklevelet Kovács András karnagy nyújtotta át át Murár Máriának.
Tizenkétezren fordultak meg szombaton a marosvásárhelyi várban tartott szív napi rendezvényeken, amelynek ötödik kiadása azt bizonyította, hogy szervesen beilleszkedett a város életébe, s népszerûsége mind nagyobb, nem csupán az idõsebb, hanem a középkorú és a legfiatalabb korosztályok körében is. Továbbra is jó ötlet, hogy a marosvásárhelyi Procardia Alapítvány bevonja a szervezésbe azokat a civil szervezeteket, amelyek tevékenysége valamilyen formában az egészséges életmóddal kapcsolatos, abból az elgondolásból kiindulva, hogy az egészség megõrzéséért nem csak az egyén és az orvosok, hanem az egész társadalom tehet, hisz mindannyiuk felelõsségérõl van szó. Ezt a felismerést jelzi a tény is, hogy a városi önkormányzet támogatja s a város hivatalos napjaiként tartja számon a rendezvényt.
Az együttmûködés stratégiájának kidolgozását szolgálta a péntek délutáni megnyitó után a vár protokolltermében tartott megbeszélés, amelyen a szervezésben részt vevõ alapítványok mutatkoztak be, számoltak be képekben és szóban tevékenységükrõl és céljairól. A találkozón, amelyen Orbán Dezsõ alpolgármtesr is részt vett, a Mind Control, a Preventio, a Pacsirta program, valamint az AIDS-fertõzés ellen küzdõ Alpha Transilvana Alapítvány, a Focus Eco Center és Rhododendron, a Pro Biciclo Urbo, valamint a Robike kerékpáros sportklub, a Bonus Pastor, a cserkészek egyesülete, a Weekend Sportegyesület volt jelen, továbbá dr. Jakab István a Clini-lab marosvásárhelyi kirendeltségének vezetõje. A megbeszélés eredményeképpen arra a következtetésre jutottak, hogy a hatékony mûködés érdekében szükség van egy alapítványi centrumra, ahol a kapcsolattartást közösen szerveznék meg, s ezáltal a tevékenységükben mutatkozó átfedések is elkerülhetõk lennének. Szeretnék továbbá, hogy a Május 1 strand átkerüljön az alapítványok adminisztrálásába, továbbá célként tûzték ki a város zöldövezeteinek felhasználását célzó tervek kidolgozását is.
Az idei Szív Napok programja a szokott változatossággal zajlott. Szombaton a várba belépõket a fehér sátrak alatt száz orvostanhallgató és 15 szakorvos fogadta, akik rendelkezésre bocsátották azokat a kérdõíveket, amelyekbõl bárki megtudhatta, hogy miképpen áll az egészségével, megmérték, mekkora a vérnyomása, s ha kérte, a Clini- Lab cég marosvásárhelyi kirendeltségének sátrában megállapították a vércukor-szintet. A Mind Control Alapítvány tagjai fáradhatatlanul masszírozták azokat, akik hozzájuk fordultak, s alternatív gyógymódok területén adtak tanácsot. A Bonus Pastor kérdõíveit kitöltve a szeszes italokat kedvelõk meggyõzõdhettek arról, hogy alkoholfüggõségben szenvednek-e vagy sem. Az Alpha Transilvana a legkorszerûbb technikával biztosította a felvilágosítást a HIV-fertõzést illetõen. Az egészségért meghirdetett kocogáson idén is sokan vettek részt, nemegy bámészkodó irigykedve nézte, hogy milyen kedvvel tornásznak a szívbetegek, s a relaxációs gyakorlatokat is szívesen fogadták a jelenlevõk.
A kerékpárversenyen és bemutatón, valamint a Weekend sportegyesület és a cserkészek által szervezett sportvetélkedõkön, a Preventio rajzversenyen is sok gyerek vett részt, s díjazták a VII. osztályos Dániel Laurát, akinek rajza nyomán készült a rendezvény plakátja. A Sport shop üzlet által a Ga-ga Rádió vetélkedõjére felajánlott kerékpárt a 12 éves Borsos Szabolcs nyerte, s a Pro Biciclo Urbo is sok nyereményt sorsolt ki. A szombati megnyitón részt vevõ Fodor Imre polgármester egy sapkát, dr Kikeli Pál fõorvos a délutáni színes táncmûsor szünetében egy pólót kapott, hogy mindkettõnek legyen, miben sportolnia. A belépéskor kapott kitûzõkkel a Pizza Mix által felajánlott pizzát lehetett nyerni.
Hasznos tudnivalók, kellemes szórakozás – mindenki kedvére válogathatott, aki szombaton kisétált a marosvásárhelyi várba. Bár szponzorokban nem bõvelkedtek, dr. Kikeli Pál fõorvos szerint az idei Szív Napok is hozzájárult ahhoz, hogy a részvevõk ne csak elgondolkozzanak, tegyenek is valamit azért, hogy megpróbáljanak egészségesebben élni.
A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége irodalmi pályázatot hirdet az ezredforduló alkalmából. A pályázaton minden olyan, prózában vagy versben írott mû szerepelhet, amelynek tárgya a magyar millennium, a magyar államiság megalakulása és az ország ezeréves fennállása. A mûfaj kötetlen: lehet tanulmány, elbeszélés vagy költemény, ám a cél mindenképpen az kell legyen, hogy felkeltse az új generációk érdeklõdését a magyar történelmi múlt iránt és erõsítse bennük a magyar öntudatot. A bírálóbizottság csak géppel írott pályamunkákat fogad el, s azok terjedelme ne haladja meg a tíz, ritkán gépelt oldalt. A pályázaton bárki részt vehet. Már megjelent írásokat nem veszünk figyelembe.
A pályamûveket jeligével, négy példányban, 2000. augusztus 20-ig kérjük beküldeni a szövetség címére: Hungarian Journalists, P. O. Box 7416, Baltimore, MD 21227-0416 USA.
Az eredményt a SZMÚSZ 2000 novemberi közgyûlésén Clevelandben (a Magyar Találkozó keretében) hirdetjük ki.
A pályadíjak: I. díj 200 US-dollár, a II. díj 100 dollár, a III. díj 50 dollár (és oklevél minden díjhoz). A díjazott mûveket sorendben követõ öt legjobb írás dicsérõ oklevelet kap. A nyertesek nevét az Amerikai Magyar Újság 2001. januári száma közli és a díjazott mûveket is közreadja.
A Babeº-Bolyai Tudományegyetem rektorátusával folytatott egyeztetések eredményeképpen a 2000/2001-es tanévben újabb magyar tannyelvû csoportokat indítanak a jogi és közgazdasági karon:
Jog szak (4 év, nappali tagozat) – 40 hely
a. Érettségi vizsga-átlag – a végsõ jegy 1/3-a
b. Román nyelvtan teszt – a végsõ jegy 2/3-a
Megjegyzés: a teszten elért jegy legalább ötös kell legyen
Limba românã. Limbã ºi stil, punctuaþie ºi ortografie, vocabular, gramaticã (Morfologia). Manual pentru clasele a IX-a ºi a X-a pentru ºcoli normale, licee ºi clase cu profil umanist (autori: Elena Berea-Gãgeanu, Doina Moigrãdeanu, Florin D. Popescu, Cezar Tabarcea);
Fãrã subcapitole: Noþiuni generale, pagina 3-6, Foneticã ºi fonologie (Obiectul foneticii, aparatul fonator, fonemul, clasificarea vocalelor – inclusiv tabelul, clasificarea consoanelor – inclusiv tabelul, pag. 67–69, pânã la Diftongi.)
Limba românã (Sintaxa). Manual pentru clasele a XI-a ºi a XII-a pentru ºcoli normale, licee ºi clase cu profil umanist (autor: Florin D. Popescu). Bucureºti, Editura Didacticã ºi Pedagogicã, R.A., 1997 (1998)
Fãrã capitolul: Alte complemente circumstanþiale ºi propoziþiile circumstanþiale corespunzãtoare, pag. 113–117.
Beiratkozási periódus: augusztus 28–szeptember 2.
A vizsga idõpontja: szeptember 7.
Gazdasági informatika szak (4 év, nappali tagozat) – 25 hely
Marketing szak (4 év, nappali tagozat) – 25 hely
Pénzügy-biztosítás szak (4 év, nappali tagozat) – 25 hely
a. Érettségi vizsga-átlag – a végsõ jegy 60%-a
b. Írásbeli vizsga Gazdaságtanból (XI. osztály) – a végsõ jegy 40%-a
Gazdaságtan, XI. osztályos tankönyv, 1997 (szerzõk: M. Coºea, P. T. Ghiþã, D. Niþescu, I. Gavrilã, C. Popescu)
Beiratkozási periódus: július 10-15.
A vizsga idõpontja: július 20.
Ki tudja már hányadszor csalódtunk az elmúlt 10 év alatt választott képviselõinkben, minisztereinkben, kormányainkban. Most, amikor bejelentették az évtized legembertelenebb intézkedését – a fûtés- és világítás díjának emelését –, most kezdték alkalmazni a 19% HÉÁ-t is.
Nem tudom elképzelni, hogy ezek az emelések a parlament jóváhagyását elnyerték volna, de ha igen, akkor nincs mit keresniük ott. Az áremelések a nép mérhetetlen elszegényedéséhez vezetnek. A miniszterelnök vajon megmagyarázta-e a Nemzetközi Valutaalap képviselõinek, milyen helyzetben van az ország lakosságának 70-80 százaléka? Gondoltam, szégyellte bevallani, hogy az átlagfizetés kb. 100 dollár, az átlagnyugdíj 38 dollár, amikor egy dollár több mint 20 ezer lej! Tíz év alatt a fogyasztói árak kb. a 800-szorosára nõttek, a béreknek az árakhoz viszonyított értéke 58%- ra csökkent.
1999-ben az infláció 55%-os volt, a nyugdíjakat csak 22%-kal egészítették ki. 2000-ben fokozatos emelést ígértek. Elõször az 1980. elõtt nyugdíjazottaknak. A megígért 30% alig fedezi az 1999-es elmaradást, nemhogy lépést tartana az inflációval. Aki 4-1,5 százalékos inflációt jósol (miniszterelnökünk), az a fellegekben jár!
Ha valaki 800 ezer lejes nyugdíjból vagy 1,5-2 milliós fizetésbõl ki tudja fizetni a havi díjakat – fûtés, világítás, telefon, adó, vízdíj, rádió, tévé, – akkor az mûvész! De nem marad pénze kosztra, gyógyszerre.
Mindig voltak és lesznek különbségek a társadalomban. Nem az a baj, hogy vannak sikeres üzletemberek, becsületes munkával szerzett milliárdosok, hanem, hogy akik a pénz, a hatalom birtokában vannak, nem a gazdaság fellendítésére használják fel. S hogy azok, akikben a választópolgárok bíztak, s akikre az ország vezetését bízták, messze eltávolodtak a választók problémáitól. Sem õk, sem családtagjaik nem érezhetik, mit jelent 7-900 ezer lejes nyugdíjból tengõdni, 1,5-2 millió lejes fizetésbõl négytagú családot eltartani vagy munkanélküliként önmegsemmisítõ gondolatokkal foglalkozni! Az éhségsztrájk már nem érdekes, milliók, öregek, gyerekek vannak kényszer- éhségsztrájkra utalva. Nagy a munkanélküliség, a fiataloknak semmi reményük a jövõt illetõen. Aki teheti, menekül, elhagyja a süllyedõ hajót.
Közelednek a választások. Ideje volna a hatalomnak mérleget készíteni az elmúlt 10 éve megvalósításairól, eredményekrõl, sikerekrõl, de sikertelenségekrõl is. Nem mentség az, hogy már 10 év átmeneti idõszakban élünk. Vajon hány évig még? S azt hiszem, mi már csak a másvilágon érjük meg az átmenet végét.
A Duna-TV hírszerkesztõje nem tudja, hogy ugyanazon bûncselekményért nem szabad két büntetést kiszabni. Ugyanis a bemondóhölgy szerint Ambrus Attilát rablások mián fogják elítélni, s hogy a wiszkis erdélyi származású. Ám azt nem árulta el – mint ahogy mindig elmulasztják az anyaországi médiásaink –, hogy akkor most ki fia- borja, s vajon ki õ, merre van hazája?
Szóval, Ambrus a fentnevezett fórumtól második büntetést is kapott, méghozzá a legsúlyosabb elképzelhetõt: semmivé, senkivé tették! Mert ugyebár, aki nem tartozik egy nemzethez sem, annak hazája sincs.
Gondolom, hogy mivel nekem is õsi magyar nevem adatott, magam is csak "származású" vagyok, dehogyis semmi vagyok!
A nihilbõl mégis azt üzenem az illetékeseknek (?), hogy szüntessék be ezt a sztálini (?) vagy micsodai áltudományoskodást a nemzet-nép fogalmáról! Mert ha nem, megvárom a wiszkist, míg megszökik, és elmegyünk szavazni az UDMR-re… Mert nem csak "azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne", hanem, hogy valamik-valakik legyünk is benne.
1941-ben a szentendrei KISOK-táborban azt mondta nekem egy 12 éves szerb származású leányka: erdélyi? Pedig milyen szép magyar neve van… Mélységesen mély az ostobaság kútja.
Golea Vasile Bonyha község polgármestere (PDSR) iratokat hamisított, így visszaélést követett el, mint a hatóság képviselõje. Hamis iratot állított ki akaratom, egy háborús veterán akarata ellen. 1999. július 29-én ajánlott levélben jeleztem (1030-as elismervény), hogy véglegesen lemondok arról az egy hektár földrõl, amelyet a bonyhai helyi tanács a 18/1998. június 27-i határozatában szavazott meg nekem. Nem fogadtam el, hogy megalázzanak egy hektár földdel. Visszavonom azt a kérésem, hogy háborús veterán minõségemben Bonyha községtõl egy hektár szántóföldet kapjak.
Tettemet a következõvel indoklom: Golea Vasile (PDSR) és a helyi tanács nem tartotta be a 44/1994-es, a háborús veteránokra vonatkozó törvény II. fejezetének 13. cikkelye B. bekezdését.
A Golea Vasile által összeállított hamis iratokat 1999. szeptemberében állították össze, amelyeket Dorin Florea prefektus, Pora Zamfira jegyzõ is aláírtak és jóváhagytak, jóllehet értesítettem õket az 5992, 6893 és 7721-es tavalyi átiratokban, hogy végérvényesen lemondok az egyhektáros földrõl. A hamis iratokért felelõs: Golea Vasile polgármester, Dorin Florea prefektus és Pora Zamfira jegyzõ.
Köszönet érte! Ezért kérem lemondásukat!
A marosvásárhelyi Oázis Alapítvány nyárádszeredai csoportja Görög Ilona elnök és Morariu Ibolya könyvelõ jóvoltából ismét ruhanemût, cipõt, valamint élelmiszert osztott ki Nyárádszeredában és a környezõ falvakban élõ árváknak, félárváknak, valamint a szellemi és testi fogyatékosoknak.
A segélyt évente két-három alkalommal az angol Mission Romania Alapítvány biztosítja.
1996-ban a PHARE-program keretében egy pályázatot állítottunk össze. A kifejtendõ tevékenységhez az épületet - a volt mozitermet - Incze Barna, akkori polgármester adta át. Ennek az lett volna a rendeltetése, hogy a fentemlített kategóriák itt különbözõ mesterségeket sajátítottak volna el. Az épület átalakítására rajzot készítettünk, és az összeállított dokumentációt angol nyelvre fordítottuk, hogy a Mission Romania Alapítvány kellõ idõben juttassa el Brüsszelbe, jóváhagyás végett. Ezzel a tervvel megoldottuk volna Nyárádszereda szociális gondjának egy részét. Sajnos, az angol alapítvánnyal megálmodott tervünk füstbe ment, mert a jelenlegi önkormányzat jobbnak látta diszkónak használni a termet.
Ismét adott a lehetõség, kezünkbe venni sorsunk alakulását, ez csak úgy valósulhat meg, ha saját magunkkal szembe tudunk nézni. Azt hiszem, a közelgõ önkormányzati választás még nagyobb lehetõséget teremt, választópolgároknak és jelölteknek egyaránt: bizonyítani emberi méltóságunk. Éljünk az alkotmány biztosította jogaink gyakorlásával, menjünk el szavazni, hogy késõbb ne legyen lelliismeret-furdalásunk sorsunk alakulásáért. Tartsuk szem elõtt, hogy az az egy szavazat, amit leadunk az a döntõ lehet. Panaszra nincs okunk, hogy nincs mibõl választani, hisz bõ választék mutatkozik, sok a közösségünk életének javulásáért tenni akaró. Itt a lehetõség a bizonyításhoz, cselekvési tervük megvalósításához. Csak közös összefogással érhetõ el szebb, jobb jövõ! A közéleti munkára vállalkozók, legyenek bármely politikai irányzathoz tartozók vagy függetlenek, tartsák szem elõtt: "ha az emberek közt élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes küzdelembõl. Állj a védtelenek, gyengék közé; az erõsek, a hatalmasok oldalán harcolni nem virtus."
Adja meg az Isten mindannyiunk számára azt az ítélõképességet és józanságot, amelynek szellemében döntéseink meghozzák számunkra a jobb és boldogabb jövõ alakulását. Képviselõink, elöljáróink méltóképpen teljesítsék vállalásaikat a becsület, méltányosság, tisztesség, etika szellemében, jegyében. És érezzék, egy kézfogásból rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy!"
Ne engedjük, hogy közömbösségünk rányomja bélyegét életünkre!
Köszönet a Népújság szerkesztõ közösségének, a tisztes munkájukért, a pártatlan információk közléséért. Adjon az Isten továbbra is erõt, egészséget, kitartást felelõs beosztásuk gyakorlásához.
Bár sokszor éri önöket vád, fenyegetés és sajnos erõszak is, próbáljanak továbbra is megmaradni embernek az embertelenségben. VigyéK tovább a fáklyát, amelyre mindannyiunknak nagy szükségünk van, tudni, hallani, látni, hogy mi történik körülöttünk a nagyvilágban. Maradjanak továbbra is a NÉP hûséges és kedvelt szolgái.
Az utóbbi idõben megsokasodtak a választási reklámok. Természetes, hiszen választások elõtt állunk. A jelöltek szebbnél-szebb ígéreteket tesznek közzé a sajtóban, ki-ki a maga módján. Van, aki egész oldalon vastag betûkkel ígérget, van, aki szerényebben, az oldal sarkában néhány négyzetcentiméteren próbál meggyõzni arról, hogy rá adjuk a voksunkat. A polgárok többsége már nyakig van az ígéretekkel, a korábbi választások keserû tapasztalatai révén minden jelöltet egyformának tekintenek, s nem mennek el szavazni.
Való igaz, hogy a választási hirdetésekben van túlzás mindenik jelölt részérõl, de a túlzás mennyiségét kell mérlegelnünk. Alaposan el kell gondolkodnunk azon, hogy a mostani jelöltek az elmúlt években mit valósítottak meg, mit tettek a saját és mit a köz érdekében. Jobb tényekre, mint szavakra alapozni. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy Bernády polgármestersége óta egy polgármester sem tett annyit a városért, mint Fodor Imre. Például: néhány éve a vár szeméttelep, éjszakai randalírozás színhelye v