NÉPÚJSÁG 2000. május 25., csütörtök
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Május derekán felpörögtek a magyar–magyar kapcsolatok: Magyarország 2000 konferencia, magyar tudósok világtalálkozója, a Magyarok V. Világkongresszusa, mely a héten világszövetségi tisztújítással zárul. Megannyi alkalom a legváltozatosabb irányokból szemügyre venni, mérlegelni az anyaország és a határon túli magyar közösségek kapcsolatait, az ez irányú elvárások, teendõk sorát. Nem egyszerû közös nevezõre jutni, talán nem is lehet. Mint a Magyarország 2000 konferencián fogalmazott Markó Béla, a magyar-magyar szótértésben gyakran tolmácsra van szükség (Népújság, 2000. május 22.). Tõle hallhattuk a szóban forgó rendezvényen elhangzott egyik legfigyelemre méltóbb felszólalást. Akkor is, ha az emelkedettségre, ünnepélyességre hangolt média, különösen a magyar állami televíziók, éppen csak szõrmentén említették. Pedig nem mindennapi megállapítás, hogy nincs összhang a gyakorlat és a meghirdetett nemzetstratégia között. Errõl és a magyar–magyar kapcsolatok egyéb vonatkozásairól kérdeztük a hét elején az RMDSZ szövetségi elnökét.
– Valami nagy, türelmetlen elégedetlenséget sugall a felszólalása. Akár ünneprontónak is nevezhetném, mert nem amolyan menet közben adódó gondokat fogalmazott meg, hanem a magyar–magyar viszony sokkal mélyebb rétegéig hatolt. Valami hasonlóval próbálkozott a kárpátaljai Kovács Miklós, aki az aszpirin és az antibiotikum példázatával jelezte, hogy ûr tátong a szólamok és a tettek között. Végül is mibõl ered Markó Béla elégedetlensége?
– Valóban egy alapvetõ elégedetlenség íratta velem ezt a szöveget. Ugyanakkor ennek nincsen egy kiemelt címzettje. Címzettje tulajdonképpen a magyarországi politikai elit, az értelmiség, címzettje a magyar kormány, a magyar politikai pártok. Ez nem azt jelenti,hogy a határon túli magyarokhoz való viszonyulásban a szóban forgók között ne lenne különbség, de sajnos egy alapvetõ azonosság is felmutatható. Ez a nyilatkozatok és a nyilvánosan megfogalmazott, meghirdetett elvek, és a konkrét cselekvés közötti ellentmondás. Más szóval, mindenki a szülõföldön való megmaradásra biztatja a magyarságot. Természetesen mi magunk is, az RMDSZ. Ezzel szemben, azzal, amit tesznek is ezért, nem vagyok elégedett. Nemcsak arról van szó, hogy sokan keveset tesznek, hanem arról is, hogy vannak a célunkkal ellentétes irányú folyamatok, amelyeknek meg sem próbálnak gátat vetni. Tehát meghirdetjük a szülõföldön való megmaradást, vannak értelmiségiek, akik ezt zászlajukra tûzik, nagyon szép szövegeket tudnak mondani, miközben látnom kell, hogy a fiatalok mennek ki Magyarországra, a fiatal generáció el van bizonytalanodva. Ahelyett, hogy biztonságot és jövõképet, gazdasági gyökereket teremtenénk az erdélyi magyarságnak, tétlenül szemléli a többség a már említett negatív folyamatokat, például a kitelepülést.
– Sûrûn halljuk, hogy mi mindent tesznek a határon túli magyarságért, mindenféle tervekrõl, elgondolásokról szólnak a híradások. Mennyi történik a valóságban? Hogyan lehetne kimozdulni a szép szólamokból? – mert olykor úgy tûnik, hogy nem kis részben a magyarországi belpolitikai csatározásokra alkalmasak ezek.
– Arról szó sincs, hogy Magyarországról ne érkezne támogatás. Ha a kétmillió magyart nézem, természetesen kevés, de a különbözõ alapítványok révén mégiscsak jutnak segítséghez intézmények, egyesületek, társaságok, értelmiségiek. Itt a kérdés az, hogy azt a támogatást lehet jól és rosszul használni, s nem vagyok meggyõzõdve, hogy minden esetben jó célokra fordítódik, hogy igazán szolidárisan megtettünk minden erõfeszítést azért, hogy a lehetõ legjobb célokat támogassuk.
Ami a kérdés második részét illeti, sokszor érzõdik az, hogy magyarországi politikusok vagy ottani politikai pártok saját belpolitikai esélyeiket latolgatják, amikor velünk kapcsolatosan fogalmaznak meg taktikát vagy stratégiát. Én azt várom el, hogy a magyarországi pártok ne akarják erõnek erejével egyik vagy másik doktrína, ideológia vagy párt mellé állítani az erdélyi magyarságot. Tehát az ottani politikai ütközéseket ne tegyék át ide és ki-ki itt híveket toborozzon magának.
– Ennek azért van már jele. Vagy több is, mint jele!
– Ezt megtehetik, szabadságában áll mindenkinek. Elõ is fordul, de ha az RMDSZ egészéhez úgy viszonyulnak, hogy a szervezeten belüli többséget akarják állandóan átfesteni, egyik színrõl a másikra áttenni, abból semmi jó nem származik. Az elmúlt tíz esztendõben sajnos hol erõsebben, hol halványabban, de megjelentek az ilyen szándékok és szembesülnünk kellett velük. A politika érdekeken alapul, de azt gondolom, hogy vannak távlatibb érdekek annál, hogy az RMDSZ-t éppen melyik magyarországi párt próbálja kebelére ölelni. Beszédemben éppen arról szóltam, hogy nekünk nem az a fontos, hogy ott ki, milyen belpolitikai tõkét kovácsol, szeret minket, vagy nem szeret. Nekünk együtt arról kellene gondolkoznunk, hogy nagyon törékeny és végül is nagyon veszélyes helyzetben van például az erdélyi magyarság. A következõ évek eldönthetik, hogy meg tudunk-e kapaszkodni, meg tudunk-e maradni, vagy lemorzsolódunk. Aki azt hiszi, hogy ez el van döntve, nagyon téved. Innen, Erdélybõl a román politika már eltüntetett egy nagyon jelentõs kisebbséget. Miért hiszik akár Magyarországon, akár itt, nálunk, hogy ez velünk nem történhet meg? Ha nem fogunk össze, ha nem tesszük félre a belsõ politikai civódásokat, s nem próbálunk egy irányban cselekedni, velünk is megtörténhet.
– Ennek a „kiket szeretünk és kiket nem az RMDSZ- ben" vannak azért a szervezeten belül is tám- és támaszpontjai. Tehát vannak, akik, mondjam így, feltûnõ igyekezettel kötnék az RMDSZ szekerét ide vagy oda. Ehhez a számukra reménykeltõ impulzusok sem hiányoznak onnan.
– Aki felelõsen gondolkozik az RMDSZ-rõl, az nem futkorászhat a hajó egyik oldaláról a másikra, mert akkor ez a hajó fel fog borulni. Ha magyarországi választási ciklusonként fogunk ide-oda rohangálni, akkor ez a hajó fel fog borulni.
– Akadnak, akiknek ez nem drága, csak jusson nekik mentõöv?
– Általában jó viszonyban vagyok a magyarországi politikai pártokkal, s így volt ez az eddigi kormányokkal is. Minden esetben meg kellett azonban küzdenem az általam vallott elvekkel szembeni enyhébb vagy hangsúlyozottabb ellenérzésekkel. Mindenki nehezményezte, hogy nem vagyok hajlandó az említett értelemben az RMDSZ-t ide-oda rohangáltatni.
– Mintha mostanság nagyobb nyomatékkal „nehezményeznének".
– Nem tudom. Nem akarok különbségeket tenni. Tehetnék, mert vannak különbségek, de még egyszer mondom, az elõadásomnak nem volt egyetlen címzettje. S egyelõre ennyit akartam elmondani. Az elmúlt tíz esztendõ tapasztalataiból okulva, lehetnénk egy kicsit bölcsebbek. Ezt gondolom. És miért szól belõlem az aggodalom? Mert magyarországi politikai pártoktól, politikusoktól, kormánytól egyértelmû és félreérthetetlen támogatást várnék az erdélyi magyarság érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetének egysége mellett. Idõnként félreérthetõek a gesztusok, még a szavak is.
– Gondoljunk páldául az RMDSZ jelöltjével szemben induló székelyudvarhelyi független polgármesterjelölt még csak nem is burkolt támogatására?
– Akár arra is gondolhatok, mert a szóban forgó jelöltet egyik-másik magyarországi intézmény közvetlenül vagy közvetve megtámogatta ebben a kampányban legalábbis erkölcsileg, de talán más módon is.
Amit mondok, azt nem úgy kell értelmezni, hogy az RMDSZ mindent jól csinál. Azt sem várom el, hogy magyarországi barátaink mindennel egyetértsenek, amit csinálunk, s kritikátlanul elfogadják, amit teszünk. Ez az egységes szervezet is utat téveszthet. Akkor le kell ülni, megbeszélni, ütköztetni a véleményeket. Egy dolog azonban számomra megkérdõjelezhetetlen: erre és egy ilyen RMDSZ-re, vagy nem egy ilyen RMDSZ-re, de egy egységes RMDSZ-re az erdélyi magyarságnak elsõdleges szüksége van. Másként nem leszünk képesek szembenézni az elkövetkezõ évek kihívásaival. Az egység, bármennyire is demagógiának hangzik, a jövõ garanciája. Eljátszhatjuk a jövõ kínálta esélyeket. Az egységes politikai fellépés ma a kulcskérdésünk. Nem legyinthetünk, nem figyelhetjük elnézõ mosollyal, hogy független polgármester- és tanácsosjelöltek, meg más pártok listáin induló jelöltek bombázzák az RMDSZ-t, hátha már egyszer szétrobban. Ezt nem lehet elfogadni.
– Fentebb már szó esett a fõbenjáró célról, a szülõföldön való megmaradásról. Az RMDSZ támogatja az állítólag készülõfélben levõ státustörvényt, ám ami a szándékokból eddig napvilágra került, véleményem szerint inkább Erdély kiürítését szolgálhatja. A beszélgetésünket inspiráló beszédében az elnök úr is felemlíti Magyarország szívó hatását, ami csak fokozódik, ha a fejlettségi szintkülönbségbõl adódó elõnyöket további kedvezményekkel teszik még vonzóbbá. Kinek, vagy minek használ egy ilyen „különleges jogállás"? Az elnök úr is felemleget valamiféle „suttogó nemzetstratégiát", mely szerint Magyarország népességfogyását határon túli magyarokkal kell pótolni.
– A felmerült kedvezményekbõl én egyet nem támogatok. A tanulási kedvezményeket itthon kérnénk és nem Magyarországon. Amíg itt munkanélküliség van, az ottani munkavállalás szabályozása, könnyítése hasznos lehet. Elõadásomban nagyon pontosan fogalmaztam, azt mondtam: Magyarországnak nemcsak abban kell segítenie, hogy ott otthon érezzük magunkat, hanem abban is, hogy itt, Erdélyben is otthon érezzük magunkat. Ellenkezõ esetben elõállhat az a következmény, amirõl a kérdés szólt. A kapcsolatok elmélyítését, az összekötõ szálak sûrûbbre fonását, tehát a határokon túllépõ összetartozást fontosnak tartom, de nem úgy, hogy közben feladjuk a szülõföldünket. Ha tehát jól építenek fel egy ilyen különleges státust, akkor tagadhatatlanul elõnyösebb helyzetbe hozhatja az erdélyi magyarságot az itteni többséggel szemben. Tudatában kell lennünk, hogy mi az, ami bennünket itt megtarthat. Föl kell ismernünk, hogy mindaddig, amíg múltbéli önmagunkat, vagy a román többséget akarjuk utolérni, nem fogjuk az igazi megmaradás feltételeit megteremteni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy például az egyetem, általában az oktatás kérdésében nekünk nem a huszadik század közepének intézményeit kell újrateremteni. Nekünk a huszonegyedik század magyar egyetemét, iskoláját, az új század Székelyföldjét kell megteremtenünk. Erre kellene támogatás. Két pillére van: iskola, iskola, iskola, és gazdaság, gazdaság, gazdaság! Ebben kellene nagyobb léptekkel haladnunk megfelelõ támogatás mellett.
– Mi volt a benyomása, a résztvevõk hogyan fogadták A nyitott jövõ címû elõadását? Volt-e szükség tolmácsra?
– Azt láttam, hogy sokan voltak, akik tolmács nélkül is megértettek, elsõsorban a Magyarország határain kívül élõ magyar közösségek képviselõi. Pozitív és erõsen igenlõ visszajelzéseket kaptam. Gondolataink egybecsengenek.
– A kárpátaljai Kovács Miklós felszólalása sem mondható ünnepélyesen üdítõnek.
– Én alapvetõen optimista vagyok. Az enyém kritikus beszéd volt, de nem elkeseredett. Tudom, hogy fel kell ráznunk az embereket, szembe kell szállni bizonyos tendenciákkal, tudom, hogy nem szabad sodortatnunk magunkat azzal, ami van.
– Alig egy hét van a választásokig. Hogyan érzékeli, az RMDSZ milyen pozícióban van?
– Érdekes módon onnan kaptam biztatást az elmúlt napokban, ahonnan egyesek szerint kevésbé várhattam. A szórványvidékrõl. A Zsil völgyében jártam és azt tapasztaltam, hogy a szociális gondok miatti elégedetlenség ellenére nem láttam õket letörtnek, depresszióban vergõdni. Inkább tettrekészséget, erõt tapasztaltam, tudják, hogy nehéz körülmények között is mit akarnak, mit kell tenni ott, ahol mondhatni egyenként kell összeszedni a gyerekeket, hogy egy iskolai osztály elindulhasson.
– Akarnak és képesek még alkupozíciókat is teremteni, például polgármesterjelölt indításával. Nagy a készség a szavazáson való részvételre, s abban bíznak, hogy az eddiginél több tanácsost juttatnak a helyhatóságokba. Máshol is nagy az igyekezet, itt, Maros megyében is jó lendületet vett a kampány. Nem könnyû a munka, mert közben még fogyatkoztunk, s nem egy helyen valóban még csak nem is kalászonként, hanem búzaszemenként kell megtölteni a zsákot.
– Van-e már valamiféle összkép arról, hogy a zömmel magyarok lakta vidékeken az RMDSZ jelöltjeinek milyen arányban kell független jelöltekkel fölvenniük a versenyt? Felmérte-e az RMDSZ, hogy, fõleg a községek szintjén, nem annyira politikai szembenállásról van-lehet szó, mint inkább a helyi gazdasági érdekcsoportok érdekérvényesítésérõl?
– Ez így lehet, de néhány dolgot azért nem árt tisztán látni, és jó, ha a választók is világosan látják. Nem mindegy, hogy például egy polgármester mögött áll-e egy erõs szervezet. Az RMDSZ az elmúlt néhány évben bebizonyította, hogy volt ereje segíteni a helyi tanácsokat, polgármestereit, s ez az adott települések egészének vált hasznára. Kötelességünk ugyan minden magyart, minden magyar közösséget segíteni, de ez a segítség sokkal hatékonyabb, ha a polgármester és az RMDSZ között nem konfliktus van, hanem egyetértés és összetartozás. Nehéz helyzetekben még fontosabb ez a viszony. Ezért fontos minden magyar közösség számára, hogy az RMDSZ jelöltjeire szavazzanak. Az RMDSZ többletenergiát adhat minden egyéni és közösségi képességhez, törekvéshez.
Tudom, hogy községekben nagyon nehéz egyetlen emberre rámutatni, de azért több alázatot várnék el. Nem mondom, hogy ez feltétlenül erkölcsi kérdés. Nem mondom, hogy aki független, az erkölcstelen, de azt igen, hogy szûklátókörû, mert az egyéni ambíciói felülkerekedtek, s a közösség hosszú távú érdekei ellen tesz.
– Ezek szerint a választások eredménye továbbra is mércéje lesz a helyi RMDSZ-szervezetek szervezõ, mozgósító képességének.
– Egyértelmû! Meg kell mutatniuk, hogy milyen tényleges befolyással bírnak abban a közösségben, amelyet képviselnek.
Makkai János
Tegnapelõtt a szenátus elfogadta a Kerekes Károly RMDSZ- képviselõ által kezdeményezett, a nyugdíjasok kedvezményes utazásáról szóló törvénytervezetet. Kerekes Károly tavaly májusban tette le a képviselõház állandó bürójának asztalára, ez év február 21- én fogadta el a képviselõház.
A kérdéskört eddig minden évben felújított kormányhatározat szabályozta, s a nyugdíjasoknak 50% kedvezménnyel járó évi hat vasúti utazást biztosított II. osztályon. Az RMDSZ- képviselõ a helyzetet méltánytalannak találta, mert ahol nincs vasút, a nyugdíjas hiába kapja meg a hat utazási szelvényt, nincs lehetõsége igénybe venni azt. Ez a társadalmi védelmi intézkedés, amely csak egyes nyugdíjas kategóriákra volt érvényes, méltánytalan és alkotmányellenes – mondta Kerekes.
A törvénytervezet szerint, az a nyugdíjas, akinek nincs lehetõsége igénybe venni az 50%-os kedvezménnyel járó vasúti utazást, az elkövetkezendõkben választhatja a távolsági autóbuszt vagy a hajón való utazást, az esetnek és óhajának megfelelõen. A képviselõ hangsúlyozta, hogy az utazások száma nem haladhatja meg a hatot, de bármelyik eszközt igénybe veheti a nyugdíjas, akár váltakozva is. A kedvezmény a magán buszjáratokra is érvényes.
Másik jelentõsége a törvénynek, hogy ezután nem egy alsóbb fokú jogszabály szabályozza a törvényt, így nem függ a mindenkori kormányok akaratától.
A szenátusban mindegyik felszólaló, függetlenül, hogy kormánypárti vagy ellenzéki volt, kedvezõen nyilatkozott a törvénytervezetrõl, s a felsõház a vita végén tapssal köszöntötte a törvényt. A képviselõ hangsúlyozta, hogy jóllehet egyéni kezdeményezés a törvény, mégis csapatmunka eredménye, hiszen ha a két ház állandó büróinak titkárai, Kónya Hamar Sándor, illetve Puskás Bálint nem tesz meg mindent a törvénytervezet minél elõbbi napirendre tûzése érdekében, akkor valószínûleg meg sem születik az idén. A szenátusi változat szerint a törvénytervezet jövõ év januárjától lép életbe.
(mózes)
Két alkalommal büntette meg a rendõrség az RMDSZ „plakátragasztóit". Mindkét alkalommal ugyanaz a rendõr rótta ki a 300 ezer, illetve 500 ezer lejes büntetést. Az ok: nem megfelelõ helyre ragasztották a tulipános plakátokat, tájékoztatta lapunkat Tatár Béla, megyei ügyvezetõ elnök. A municípiumi választási iroda kérdésünkre sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudta a dolgot, hanem a polgármesteri hivatal községgazdálkodási osztályára irányított azzal, hogy „ei soluþioneazã".
Az illetékes tisztviselõ elõször azt kérdezte, miért nála érdeklõdöm, miért nem a választási irodánál? Majd miután megtudta, hogy a választási iroda irányított hozzá, kénytelen-kelletlen mindössze annyit volt hajlandó elmondani, hogy a Demokrata Pártot egy alkalommal büntették meg 300 ezer lejre, s mivel 48 órán belül kifizette a büntetést, 150 ezer lejt kellett csak lepengetnie.
A kérdésre, hogy más pártokkal mi a helyzet, azt válaszolta, hogy „vannak más esetek is, de azokról nem beszélek".
(mózes)
Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal
Az 1991. évi 70-es, a helyhatósági választásokról szóló módosított törvény 15/1. szakasza értelmében, illetve a választási naptárterv szerint a szavazati joggal rendelkezõ választópolgárok névjegyzékét a polgármesteri hivatal május 21-én kellett volna két példányban elküldje a szavazókörzeti választási irodákba. Ebbõl egy példányt az irodák székhelyén ki kellett volna függeszteni.
A törvény 14/6. cikkelye pedig azt írja elõ, hogy 24 órán belül az esetleges módosításokról a polgármesternek értesítenie kell a szavazókörzeti választási irodát. A választói névjegyzékkel kapcsolatos reklamációkat az iktatástól számított három napon belül kell orvosolni.
A 16/1. szakasz úgy szól, hogy a polgármesterek kötelessége biztosítani a választópolgároknak a lehetõséget, hogy tanulmányozzák a választói névjegyzéket, mind a polgármesteri hivatalokban, mind a szavazókörzetekben. Ebbõl a célból, tíz nappal a választások elõtt, jól látható, nyilvános helyen kell kifüggeszteni a névjegyzéket, ezeket a helyeket a polgármester a lakosság tudomására hozza, és a közrendészekkel közösen biztosítja a kifüggesztett listák épségének megõrzését.
A 20. szakasz értelmében legkésõbb május 25-ig kell a polgármesteri hivatalnak közölnie a végleges választói névjegyzéket a kerületi választási irodával.
A polgármesteri hivatal illetékes ügyosztályán tegnap éppen a válaszói névjegyzék összeállításán dolgoztak. Kérdésünkre elmondták, hogy ma, azaz 25- én készülnek el a munkával (amit május 21-re kellett volna elvégezni sz.m.), és egyenesen a szavazóirodákhoz küldik ki a választói névjegyzéket, mert szerintük a törvény úgymond nem írja elõ, hogy a polgármesteri hivatalban is ki kell függeszteni, ahogy az eddigi választások idején tették. Mint fentebb jeleztük, tévednek!
Egy kis matematika elég ahhoz, hogy bárki rájöjjön, a polgármesteri hivatal legalább négynapos késésben van a törvény szabta határidõk tekintetében. Ráadásul, ha még ma sem függesztik ki a polgármesteri hivatalban a választói névjegyzéket, az érdeklõdõknek nem lesz könnyû ellenõrizni, hogy rajta vannak-e a listán, helyesen szerepelnek-e az adataik (név, lakcím stb.), arról nem is beszélve, hogy az esetleges reklamációk orvoslására sem igazán lesz már idõ. Így pedig esetleg esély és alkalom adódhat a választások tisztaságába való beavatkozásra. Nem hisszük, hogy valakiknek ez lenne az érdekük, mindenkinek kötelessége viszont betartani a törvényt.
Mózes Edith
Románia és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megállapodott az idei évi gazdasági programról – jelentette be az amerikai pénzügyminisztérium szóvivõje.
Ezt megelõzõen a Washingtonban tárgyaló Mugur Isãrescu miniszterelnököt fogadta Lawrence Summers amerikai pénzügyminiszter. A kettõjük megbeszélésérõl kiadott pénzügyminisztériumi közlemény szerint Summers „üdvözli Románia és az IMF megállapodását és rámutatott, hogy a program hozzájárul a román gazdaság talpraállításához".
Az IMF-fel létrejött megállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra. Az AP úgy tudja, hogy a 16 oldalas szerzõdésben Románia vállalta egyebek között a földgáz és az áram díjának 20 százalékos emelését, továbbá 20 ezer ember elbocsátását.
Az IMF múlt héten azt közölte, hogy egy korábban Romániában járt küldöttsége elõzetes megállapodást kötött bizonyos pénzösszeg felszabadításáról abból az 540 millió dolláros kölcsönbõl, amely májusban jár le. Az IMF bejelentette, hogy május végéig dönt arról, folyósít-e további hitelt Romániának – emlékeztetett a Reuters. Románia az 540 millió dollárból csupán 73 millió dollárt hívhatott le.
A Magyarok Világszövetsége anyaországi régiójának tisztújító küldöttgyûlése 87 küldött részvételével kezdõdött meg szerdán Budapesten, a Magyarok Házában.
Kurucz Gyula régióelnök köszöntõbeszédében hangsúlyozta: szükség lesz mind a 100 anyaországi küldött szavazatára pénteken a Magyarok Világszövetsége új tisztségviselõinek megválasztásánál, és ezért azt kérte, hogy a küldöttek teljes létszámban vegyenek részt a szavazáson.
A jelölõbizottság elnöke ismertette a régió elnöki tisztségére jelöltek névsorát, de a helyszínen újabb jelöléseket tettek.
Az anyaországi régió küldöttgyûlése soraiban kisebb zavart keltettek az újabb és újabb jelölések.
Ekkor Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége leköszönõ elnöke kért szót, kijelentette: 30-40 éve tapasztaljuk, hogy egyenként vagyunk valakik, de "együtt borzasztóak vagyunk".
Csoóri Sándor elmondta, hogy a kedden befejezõdött magyarok világtalálkozója esélyt teremtett arra, hogy az ország ismét felfigyeljen a világszövetségre, de úgy tûnik, hiányzik az egyetértés.
A leköszönõ elnök elmondta, hogy felkérte Patrubány Miklós elnökhelyettest, mondjanak le mindketten a jelölés lehetõségérõl, és így próbálják meg megszabadítani a súlyos konfliktusoktól a világszövetséget, de Patrubány Miklós nem követte példáját.
Csoóri Sándor ismételten felszólította az anyaországi küldötteket, hogy vitatkozzanak higgadtan, és ne beszéljenek "száz hangon".
– Ha bekövetkezik az a rossz, amit sejtek, akkor vége a világszövetségnek – mondta Csoóri Sándor.
A régiók üléseivel megkezdte munkáját a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tisztújító küldöttgyûlése szerdán délelõtt Budapesten. A Nyugati Régiót, a Kárpát-medencei Régiót és az Anyaországi régiót is száz-száz küldött képviseli.
Az egybegyûltek ma megválasztják a régiók új elnökeit és vezetõ testületeit, pénteken pedig a Magyarok Világszövetsége új elnökét, tisztségviselõit és vezetõ testületeit.
Kilenc hivatalos jelölt pályázik a világszövetség elnöki tisztségére.
Vállalta a megmérettetést Boross Péter volt kormányfõ, G. Nagyné Maczó Ágnes, az Országgyûlés korábbi elnöke, Üröm község polgármestere, Pongrátz Gergely, az ,56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, Kurucz Gyula, az anyaországi régió elnöke, Szakály Sándor, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója, Székelyhidi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke, a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmánya elnöke, Hegedûs Loránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Duray Miklós szlovákiai politikus, valamint Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének jelenlegi elnökhelyettese.
Nincs a jelöltek között Tõkés László, akit jelölt ugyan a Magyarok Világszövetsége horvátországi országos tanácsa, de a Királyhágó-melléki Református egyházkerület püspöke nem él a lehetõséggel.
A nyugati magyarságot képviselõ mintegy 100 küldöttet a régióülésnek helyet adó Hadtörténeti Intézet és Múzeum fõigazgatója köszöntötte.
Szakály Sándor hangsúlyozta: minden magyar tudományos és kulturális intézménynek feladata és kötelessége a határon túli magyarság támogatása. Hozzátette: ezért adott helyet intézménye a küldöttgyûlésnek.
Ezután az egyes országokban élõ magyar tagszervezetek számoltak be munkájukról, majd az oktatási, a média, a turisztikai és az egyházügyi bizottságok vezetõi összegezték az elõzõ világtalálkozó óta eltelt idõszak fontosabb eseményeit.
A küldöttek délután meghallgatták az elnökjelöltek programjait.
A II. világháborút követõ években megindult az európai régiók gazdasági tömörülése, amit valaha együttmûködésnek, majd integrációnak neveztek, mivel a gazdasági mellett politikai, katonai és pénzügyi szervezetek és intézmények közös mûködtetése is napirendre került.
Európa keleti térségében létrehozták az ismert KGST-t. Az 1989 után lezajlott politikai változások gazdasági, pénzügyi és katonai téren olyan további változásokat okoztak, ami ennek a szövetségnek a feloszlatását eredményezte. Ezzel szemben a Nyugat, a piacgazdaság szervezõdése révén eljutott az Európai Unióhoz valamint az egységes valutához, az euróhoz.
A történet 1950-ben, az Európai Fizetési Unió létrehozásával kezdõdött. A cél a devizáknak – ezen a szervezeten keresztül történõ – kétoldali szabad forgalma. Ezt 1955- ben, illetve 1957-ben a tagországok valutáinak a konvertibilitása (átválthatósága) követte.
1979 óta mûködik az Európai Monetáris Rendszer, a tagországok pénzügyi gyakorlatának az összehangolása, a valutaárfolyamok stabilitása végett. Ez a szervezet a Közös Piac országaival egyetemben hozta létre az ECU-t, de csak mint bankszámla- pénzt, ami, bár csupán elszámolási célt szolgált, mégis jelentõs szerepet játszott a nemzetközi pénzpiacon.
A pénzügyi integráció következõ fontos lépésére 1999. január 4-én került sor. Ekkor indult útjára az EU egységes valutája, az EURÓ. Az eredeti elképzelések szerint 2002. július 1-jétõl 11 országban (Hollandia, Belgium, Luxemburg, Németország, Ausztira, Franciaország, Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország és Finnország) a nemzeti pénznem helyébe lép. Az euró lényege a valutaváltást közvetlen elszámolással, illetve fizetéssel helyettesíteni, valamint a folyószámla- rendszerû elszámolást megkönnyíteni.
Egyes optimista román politikusok szerint Románia a következõ évszázad második évtizedétõl szintén bevezethetné az eurót. Sajnos, az eddigi teljesítmények nem igazán reménykeltõek.
Az euró pályafutását 1,19 US dolláros árfolyammal kezdte, ami fokozatosan csökken, úgy, hogy 11 hónap elteltével már csak egy dollárt ért, ma pedig alig 0,89-et. Igaz, a képbe az is beletartozik, hogy az USA elmúlt évi teljesítménye erõsítette a dollárt, amit még az új mûszaki forradalom és a velejáró beruházások növekedése is fokozott.
A Román Nemzeti Bank szerint 12 hónap (1999. ápr. 30. és 2000. május 2.) alatt az US dollár lejhez viszonyított (hivatalos) árfolyama 34%-kal nõtt, mig az euróé csak 15%-kal, igaz, a német márkáé szintén ugyanannyival. Ez az értékkülönbség a kamatpolitikában úgy jelentkezett, hogy a Román Kereskedelmi Bank ugyanazon 12 hónap leteltével a dollárbetétekért 14%-kal, azaz 0,75 százalékponttal több kamatot fizet, míg az euróbetétért fizetendõ kamatlábat változatlanul hagyta.
Az Európai Központi Bank (EKB) mint az euró kibocsátója és „gondozója" az EU-n belüli országok számára olcsó pénzt szeretett volna biztosítani. Ezzel szemben tavaly november óta négyszer volt kénytelen a kamatlábat növelni, igyekezvén ezzel az euro hanyatlását fékezni.
Mind a politikusok, mind az üzletemberek, akár a gazdasági szakemberek az euró gyengülésével kapcsolatos véleménye nem csak különbözõ, hanem sok esetben a látszattal ellentétes is.
Van olyan vélemény, hogy a gyengülõ euró hozzásegíti majd Európát az amerikai növekedés egyensúlyozásához, sõt, a hátrány behozásához.
A német jegybank elnöke szerint az euró gyengülése, mivel nem gazdasági hanyatlás eredménye, nem indokolja a kétségbeesést. Ezt a véleményt támasztja alá az EKB elnökének a megállapítása is. Szerinte az eurozónában gazdasági növekedés van, és ezzel együtt nõ a munkahelyek száma is. A tizenegy ország pénzügyminisztereinek nemrég kiadott nyilatkozatában hasonló megállapítás olvasható: „Az euró jelenlegi árfolyama nem tükrözi az eurózóna erõs gazdasági alapjait."
Az angol jegybank kormányzójának véleménye az, hogy a 11 tagország gazdaságának a teljesítménye 2000-ben legalább 3%-kal fog növekedni, amivel együtt az infláció – ami mára elérte a csúcsot – a továbbiakban csökkenni fog. Az említett úr, úgy is, mint az egyik nemzetközi bank elnöke, nemrég olyan kijelentést tett, mely szerint senki sem állíthatja önmagáról, hogy érti a pénzpiacok szeszélyeit.
Õ ezt biztosan jobban tudja, mint bárki más.
Karmazsin Ferenc
Most, a millennium évében számos nagy horderejû rendezvényen ünneplik meg ezeréves államiságunkat a Kárpát-medencében. Meggyõzõdésem, hogy ötven év múlva elsõsorban nem ezekre a rendezvényekre, hanem a június 4-i választásokra emlékezik majd a marosvásárhelyi magyarság – fejtette ki Fodor Imre polgármester a keddi RMDSZ kampányrendezvényen. A marosvásárhelyi választási fórumok második állomásaként, ezúttal a városi RMDSZ 7-es és 8-as körzete szervezett kampánygyûlést a Kövesdomb negyedi Unirea moziban. A nagyszámú érdeklõdõt vonzó rendezvényen a polgármester mellett számos városi tanácsosjelölt is eleget tett a körzetek meghívásának, köztük Dr. Benedek István, Sántha Tibor, Dávid Csaba, Káli Király István. A város magyar lakosságának döntõ többsége kötelességének érzi a szavazást, de ugyanolyan szükségünk van azon magyarok szavazatára is, akik valamilyen oknál fogva kiábrándultak, vagy közönnyel szemlélik a választások kimenetelét. Meg kell gyõznünk õket – akár egyenként is – arról, hogy szavazatuk történelmi jelentõségû, hogy mi mindannyian egy történelmi feladat elõtt állunk – húzta alá a polgármester, és hozzátette: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Magyarországon tartózkodó marosvásárhelyiek is hazautazzanak a választásokra. Ebben az irányban az RMDSZ már megtette a szükséges lépéseket – mondta Fodor.
Az RMDSZ Maros megyei kampánystábja május 27-én, szombaton fél nyolctól koncerttel, kabaréval gazdagított nagyméretû kampányrendezvényt szervez a marosvásárhelyi várban. A KÉK EST elnevezésû program keretében fellép a kibédi néptánccsoport, a Gruppen-Hecc Társulat, a Kõvirág, valamint a Bluesers együttesek. A rendezvényen, amelyet Nagy István vezet le, jelen lesz Fodor Imre polgármester is. A szervezõk elmondták, széles részvételre számítanak a rendezvényen, az érdeklõdõk igényeit ugyanis a zenészek és a humoristák mellett ételt, italt kínáló árusok is teljesíteni próbálják majd. A Maros megyei RMDSZ kortól függetlenül mindenkit szívesen vár a vonzónak ígért nagyméretû bulira.
Május 25-én, csütörtökön, a marosvásárhelyi RMDSZ 5-ös és 10-es körzete választási fórumot tart 18 órától a Szabadság úti református templomban. A rendezvényen jelen lesz Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere. A Maros megyei RMDSZ minden érdeklõdõt szívesen vár.
Május 26-án, pénteken választási gyûlést tart a gyulakutai RMDSZ-szervezet a helyi református templom tanácstermében. A rendezvényre este 8 órától kerül sor.
Ugyanaznap a dicsõszentmártoni Kultúrotthonba is kampányrendezvényre várják az érdeklõdõket délután hat órától. A gyûlésen jelen lesz Náznán Jenõ megyei tanácsos, valamint Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke.
Sárpatakon 5 órakor kezdõdik a pénteki RMDSZ- fórum a Kultúrotthonban, amelyen részt vesz Dr. Benedek Imre megyei tanácsos, és Balogh József megyei tanácsosjelölt.
Szovátán pénteken ünneplik a Medve tó 125 éves évfordulóját. Ennek alkalmából 16 órától tudományos konferencia kezdõdik, majd 20 órakor induló utcabál zárja a nagyméretû rendezvény-sorozatot. Az ünnepi rendezvényeken részt vesznek az RMDSZ Maros megyei szervezetének, illetve a megyei kampánystáb vezetõi, valamint Péter Ferenc, a szovátai RMDSZ-szervezet polgármesterjelöltje.
Csernik Vass Attila
A családorvosi rendelõkben elkezdõdött a biztosítási kártyák kiosztása. Nem véletlenül mondunk kártyát, hisz azt a vékony, kék színû kartonlapot, amit végül is kézhez kap a biztosított, a legnagyobb jóindulattal sem lehet könyvnek nevezni. Az elnevezés azonban a legkevesebb, annál nagyobb viszont a kiosztás körüli zûrzavar. Felsõbb utasításra a kártyák kiosztására kényszerített családorvosok szerint ugyanis ezt a mûveletet – a július 1-ig kijelölt idõpont ellenére – az év végéig sem lehet befejezni. Elfogultság nélkül szemlélve az egészet, elmondhatjuk, hogy valóban úgy a jó, hogy az orvos találkozzék, és számba vegye minden páciensét, de elvárni, hogy ezt a rengeteg utánajárással, idõvel és bosszúsággal járó sziszifuszi munkát ingyen végezzék el, hadd ne minõsítsük, hogy mit jelent.
Mint ismeretes, a kártyákat a fõvárosban nyomtatták névvel együtt, addig azonban hosszú volt az út. A családorvosok által készített listákat kezdetben a volt egészségügyi igazgatóságon vezették be a számítógépbe, aztán a megalakuló pénztárakhoz kerültek, majd a rendõrségi lakosságnyilvántartási osztálytól kért adatokkal vetették össze, s ezt követõen, amely esetkeben találtak az adatok, azokat a neveket küldték fel Bukarestbe, ahol a kis kék kartonlapocskákat kinyomtál. Mint kiderült, szinte mindenütt pontatlan munkát végeztek. A biztosítási pénztár illetékesei szerint már a családorvosok közül is egyesek hibásan vették fel az adatokat, hisz volt, aki az utcán írta fel a pácienseket. Kérdésünkre elmondták, hogy a rendõrségi nyilvántartással való összevetésre azért volt szükség, mert a nemlétezõ fiktív neveket kellett iszûrni. De, mint kiderült, a lakosságnyilvántartás is pontatlan. Sok idõs marosvásárhelyi személy egyáltalán nem szerepel, másoknál a személyazonosságiba beírt név, amit tudvalevõleg rendõrségi alkalmazottak töltöttek ki, nem talál a nyilvántartásban szereplõ névvel. Mondanunk sem kell, hogy általában a magyar nevekkel van gond, ami abból adódik, hogy a szóban forgó funkcionáriusok nem ismerték, ismerik a magyar nyelvet.
A családorvosok tehát két jegyzéket kaptak, az egyiken azon biztosítottaik neve szerepel, akiknek kinyomtatták a kártyáját, de orvosonként általában a feliratkozottak egynegyede egyelõre kék lapocska nélkül marad. Ezen a listán tehát azoknak a neve szerepel, akiknél valami adat nem talált, esetleg a személyi szám, amirõl kiderült, hogy nem egyszer a rendõrségen írták el, s fiúnak lány kódszáma van és fordítva. Más esetekben a listán maradt ki egy-egy számjegy. A neveknél pedig nem kap kártyát, akinek a két vezetékneve közé például valamelyik beíráskor nem tették ki a kötõjelet, vagy a rendõrségi adatokhoz viszonyítva betûeltérés van. Például a nyolcvanadik éveiben járó N. Etelka neve a személyazonosságiban Etelkaként szerepel, így írta be az orvos is, a lakosságnyilvántartás szerint pedig Etelcának hívját. Nos, miután Etelka néni a kártyáért sorára várt, valószínû, nem egy-két percet, kiderült, hogy nem nyomtattak neki, következésképpen eltölthet még egy délelõttöt a rendõrségen is, hogy tisztázza, miért írta kétféleképpen ugyanaz a rendõrségi alkalmazott a nevét. Vagy akinél a személyi szám nem talál, annak is el kell mennie a rendõrségre, hogy a lakosságnyilvántartásnál kijavítsák az elírást. És aki a rendõrség szerint nem is lakik Marosvásárhelyen, annak mi a teendõje, hogyan, mennyi idõ alatt veszik majd nyilvántartásba, és ki ad kártérítést mindezen személyeknek az elvesztegetett idõért? És itt még nem értek véget a problémák, hisz a december után feliratokozottak, az idén született csecsemõk nem szerepelnek egyetlen listán sem. Az õ helyzetüket is tisztázni kell.
De a problémákat felvetõ, korántsem teljes felsorolás után vegyük aprópénzre, hogy mi is a helyzet, hogyan vélekednek néhány rendelõben.
Dr. Gönczi László fõorvosnál a Mãrãºti utcai rendelõben a 2150 feliratkozott páciens közül 600 esetében találtak hibát a listák összevetése során. Bárczi Emõke asszisztensnõ a fejét fogja, hisz a rendeléssel járó rengeteg teendõ mellett naponta 50-60 személy jelentkezik a kártyáért. Néhány percet mindenkivel el kell töltenie, hisz, mint a szemünk láttára kiderül, az ugyanazon vezetéknevet viselõ öttagú családból mindössze kettõnek szerepel helyesen a neve, és az elírás valószínûleg nem a rendelõben történt, ahova évtizedek óta járnak. Ezen túlmenõen kikeresik és a kártyán pontosan fentüntetik, hogy ki mikor iratkozott fel.
Azok a személyek, akik kezdetben más orvoshoz iratkoztak, annál kapják meg a kártyájukat. Ezt is jó lenne minél hamarabb tisztázni.
– Most derül ki, hogy az az elképzelés, miszerint a posta osztaná ki a kártyákat, teljesen lehetetlen. Amikor rájöttek, hogy mennyi az elírás, utánajárás, erõszakkal a nyakunkba varrták az egészet – vélekedik Gönczi doktor. Elõny viszont, hogy megtudhatjuk, a feliratkozottak közül hányan fognak valóságosan is hozzánk járni. Akiket sikerül, azokat értesítjük, hogy feltétlenül jöjjenek, mert az adatok nem találnak, és ki kell deríteni, hol van a hiba. Ilyen szempontból a pénztárnak állandóan hirdetnie kellene a sajtóban, hogy jelentkezzenek a kártyákért, hisz aki nem beteg, lehet, hogy öt év múlva sem lépi át a rendelõ küszöbét. Ha valóban azt akarják, hogy július 1-ig befejezõdjék a kártyák kiosztása, akkor mindennap fel kellene hívni a megye lakosságának a figyelmét arra, hogy mi a teendõje.
A volt Constantin Romanu Vivu utcai rendelõben dr. Finna Judit fõorvosnõnél rendelés után, 12-15 óra között adják ki a kártyákat, de természetesen a rendelésre jelentkezett személyeknek is kikeresik. A doktornõ jegyzékén szereplõ 1800 páciens közül 370 szerepel az úgynevezett „feketelistán", azaz amelyen a hibás adatok találhatók. Naponta 33-40 kártyát osztanak ki, s nem kevés utánajárást jelent, hogy az elírásokat kijavítsák. Üzennek, telefonálnak, az asszisztensnõk személyesen keresik fel azokat, akiknek nem nyomtattak könyvet. Eddig 51 személyt sikerült összegyûjteni, s a személyazonossági- ellenõrzése után, mint kiderült, hatnak teljesen jók az adatai, s nem egy esetben a rendõrségen írták hibásan a személyi számot. Mivel a könyveket a decemberi adatok alapján nyomtatták, a doktornõ megerõsíti, hogy az ez évben született csecsemõk neve valóban nem szerepel egyetlen listán sem, hasonlóképpen azokhoz, akik az idén iratkoztak fel, vagy iratkozták át a doktornõhöz. Ez utóbbiak annál az orvosnál vehetik ki a kártyát, akinek a listáján korábban szerepeltek.
– Megnyugtatjuk a pácienseket, hogy kártyát mindenki kap, de ezek a dokumentumok valójában csak akkor lesznek érvényesek, ha megérkeznek a bélyegek, amelyeket a munkahelyrõl hoz a páciens, bizonyítandó, hogy biztosított-e vagy sem.
A doktornõ még elmondja, hogy semmi kifogásuk a pénztár informatikai osztálya ellen, hisz ott a legelõzékenyebbek, és valóban segítõkészek.
A Caritsan rendelõintézetben dr. Márkus Kornélia családorvosnál viszonylag kevés a hibás adat. A doktornõhöz feliratkozott 1208 páciensbõl 1043-nak kapták meg a kártyáját, a feketelistán 220-an szerepelnek. Így van ez, annak ellenére, hogy adataikat már korábban összevetették a biztosítási pénztár adataival. A kártyákat egyébként a rendelés alatt folyamatosan osztják, s a doktornõ többek között azt kifogásolja, hogy az elmúlt évben bejelentett halottak közül az eddigi adatok szerint 13-nak nyomtattak kártyát.
A Empátia rendelõintézetben dr. Salat Csaba fõorvos arról tájékoztat, hogy a hozzá iratkozott személyeknek az egyharmada került a hibás listára, s ahogy nézzük a jegyzéket, kiderül, hogy valahol valakik teljesen összevissza vezették be a neveket, s lesz bõven, amit korrigálni a következõ napokban. És ugyanakkor ott veszük észre, hogy egy felcserélt betûért, egy kötõjelért nem nyomtattak kártyát, a kinyomtatott kartonlapokon viszont egyetlen ékezetes magyar betû sem szerepel.
A kövesdombi volt felnõttrendelõben dr. Csiki Zsuzsanna fõorvosnõnek is meggyûlt a baja a kártyák kiosztásával. A hozzá iratkozott 1830 személy közül 1399-nek nyomtattak kártyát, 265-nek hibásak az adatai, a többi névvel pedig nem lehet tudni, hogy mi lett. Azaz például 10, jobbára idõs, évtizedek óta Marosvásárhelyen élõ személyrõl kiderült, hogy nem szerepelnek a lakossági nyilvántartásban, 19 személynek a kártyáját más rendelõkbe küldték, viszont a doktornõ is kapott olyan kártyákat, amelyeknek a címzettje nem az õ listáján szerepel. A rendelõben úgy döntöttek, hogy ezeket visszaküldik a pénztárnak. Bár kiírták, hogy naponta, 12- 13 óra között osztják a kártyákat, van olyan nap, hogy még délután három órakor is kénytelenek ott ülni.
A Megyei Bitosítási Pénztárnál Csomóss Benedek alelnök megerõsíti, hogy tudnak a gondokról, de arról a pénztár sem tehet, hogy az adatok elsõdleges beírásakor történt a legtöbb hiba, elírás, és éppen ideje, hogy ezeket kijavítsák, s a pénztár egy pontos adatbázissal rendelkezzék. Az alelnök szerint még így is sokkal jobb a helyzet, mint más megyékben, ahol el sem kezdték ezt a tevékenységet. Elmondta még: szeretnék elérni, hogy a továbbiakban helyben, s ha sikerül beszerezni, a pénztár eszközeivel nyomtassák a többi kártyát.
A részletekrõl Bagathai Iulius informatikussal beszélgetünk, aki szerint a családorvosokkal való minél szorosabb és zökkenõmentesebb együttmûködésre törekednek, hogy befejezzék a kártyák kiosztását, és a szerkezet minél hamarabb mûködhessen. Véleménye szerint a lakosságnyilvántartással való összevetésre elsõsorban az ideiglenes lakhellyel rendelkezõk miatt volt szükség. Elismeri, hogy minden szinten voltak tévedések, véleménye szerint viszont a hibák jó részét el lehetett volna kerülni, ha a családorvosok igénybe veszik az általuk már augusztustól felajánlott programot az eltérések kijavítása érdekében. Ami a halottaknak kinyomtatott könyveket illeti, az informatikus szerint a lakosságnyilvántartástól nagyob idõközönként kapják a friss adatokat, s emiatt történhetett ez meg. Ami a lakossági nyilvántartásban nem szereplõ személyeket illeti, a számítógépes adatkezelésre való áttéréskor keletkezhetett a hiba.
Hogy ebbõl az összevisszaságból mit kell megjegyeznie a biztosítottaknak, nos, elsõsorban azt, hogy aki teheti, jelentkezzen a kártyájáért, lehetõleg a személyazonossági igazolvánnyal, hogy az elírásokat korrigálni lehessen, s ha szükséges, rendeznie kell a helyzetet a rendõrségen is, hogy például kijavítsák a személyi számát, vagy egyáltalán nyilvánartásba vegyék. Az új listák elkészülte után pedig számukra is könyvet nyomtassanak.
Ami pedig az egész mûveletet illeti, a jelek szerint minden szinten figyelmetlenül kezelik az adatokat, s ezért a családorvos mellett idejével a biztosított fizet. A továbbiakban bosszantónak tûnik, hogy egy kötõjel hiánya vagy egy betû elírása miatt bizonyos személyek egyelõre nem kapnak kártyát, az viszont a jelek szerint senkit sem zavar, hogy a kinyomtatott kártyákon egyetlen ékezet sem szerepel. Ilyen alapon nekünk, biztosítottaknak is vissza kellene utasítanunk azon kartonlapok átvételét, amelyen nem tartják tiszteletben a nevünket, amit azért észre kellett volna vennie, és szóvá tennie valakinek. Az a cég ugyanis, amely a sok pénzt a kártyákért felvasalta, gondoskodhatott volna egy olyan programról, amelyben ékezetes betûk is szerepelnek. Már csak azért is, hogy a pontosság ne csak lefele, hanem felfele is érvényes legyen. A legbiztosabb pedig a sok hasonlítgatás helyett az lett volna, ha a kinyomtatott kártyákra helyben vezetik fel az adatokat. Hogy kiküszöbölõdjön a sok elpazarolt idõ és bosszúság, újabb listák és újabb kártyák, aztán újabb hibák és újabb bosszankodások…
Bodolai Gyöngyi
Tegnap ismét nagy tömeg gyûlt össze az Országos Beruházási Alap marosvásárhelyi irodája elõtt. A befektetõk tanácstalanul álltak, mert a beígért pénz helyett az utca felõli ablakra ragasztott közlemény, polgárõrök hada, és az alkalmazottak hûlt helye fogadta õket. A visszalépõ befektetõk múlt héten összeállított névsorát tartalmazó listák is eltûntek az ablakból.
Múlt keddi lapszámunkban Pogãcean Alexandru, a marosvásárhelyi kirendeltség vezetõje lapunknak azt nyilatkozta, hogy a FNI-vel kapcsolatos rémhíreknek, amelyek egy kolozsvári újságírótól származnak, nincs gazdasági alapjuk. A befektetések továbbra is jövedelmezõek, de a megnövekedett készpénzkövetelés nagy nehézségeket okoz a kirendeltségnek, mert a pénzt különbözõ beruházásokba fektették. Mintegy megnyugtatásként közölte a befektetõkkel, hogy kár lenne a várható nyereséget feladni. Akkori véleménye szerint az ügynek néhány napon belül le kellett volna csendesednie, mert a pánik csak helyi jellegû.
Ugyancsak a keddi lapszámunkban adtuk közre a Sov Invest Rt. (F.N.I.-F.N.A.) közleményét, amelyben emlékeztetik az érdekelteket, hogy bármilyen, a beruházási alappal kapcsolatos kérdésre díjmentesen válaszolnak két bukaresti telefonszámon.
A kirendeltség vezetõjének jóslata és megnyugtató véleménye nem vált valóra. Mert a pár nap eltelt, de továbbra is pánik uralkodik a F.N.I. körül. A tegnap a tömeg tanácstalanul állt az iroda elõtt. Pénz helyett polgárõrök és közlemények fogadták õket. Az iroda üres, az alkalmazottak közül senki, még csak információ erejéig sem állt a befektetõk rendelkezésére. A polgárõrök és néhány befektetõ elmondása szerint május 24-én 13 órára 5 milliárd lejt ígértek a befektetõknek, de ehelyett egy újabb közleményt ragasztottak ki az ablakra, amely a következõket tartalmazza: „A F.N.I. és a Sov Invest Rt. Bizalmi Tanácsa kérte az Ingó Értékfelügyelõ Országos Bizottságot (C.N.V.M.), hogy 2000. május 24-tõl ideiglenesen függesszék fel az Országos Beruházási Alap mûködését, mindaddig, míg a visszavásárlási kérvényeket nem összesítik, és módot nem találnak a fizetésekre. A hozott intézkedésekrõl a sajtó útján tájékoztatják a befektetõket" továbbá megköszönik ezek megértését.
A közlemény nagy felháborodást keltett a pénzükért aggódó befektetõk körében. Minthogy az is, hogy az ablakból eltûntek azok a listák, amelyek a befektetés-felszámolók névsorát tartalmazták. A sajtóban közölt telefonszámokon sem volt elérhetõ senki, aki legalább tájékoztatást nyújtana.
Mezey Sarolta
Tegnap délelõtt Dorin Florea prefektus, Carmen Vamanu, a megyei munkaügyi felügyelõség igazgatója és Sandu Marin ügyész a prefektúra nagytermében találkozott a Nadine Com megyeszékhelyi munkaközvetítõ cég által becsapott személyekkel. Mint keddi lapszámunkban beszámoltunk róla, a szóban forgó cég németországi és jugoszláviai munkahelyeket kínált az érdeklõdõknek, ám amikor az érintettek, akik 300-700 dollár közötti pénzösszegeket fizettek a munkahelyért, a jugoszláviai Podgoricába érkeztek, ott sem munkahelyet, sem élelemet nem biztosítottak nekik. Ugyanakkor azok, akiknek sikerült munkába állniuk, öt hét után sem kaptak fizetést, s egyik társuk, Cãtanã Viorel 15-20 méter magasról leesett, s jelenleg a helyi kórházban fekszik, medencecsont- és bordatöréssel. A keddi találkozó alkalmával a prefektus és a felügyelõség igazgatónõje segítséget és a lehetõségek függvényében megoldást ígért a felmerült problémára, így tegnap ezeket gyûltek össze meghallgatni a kárvallottak. Dorin Florea elmondta: Felvette a kapcsolatot a Munakügyi Minisztériummal, hogy küldjék el a felszabaduló külföldi munkahelyek jegyzékét, s megkérte az illetékeseket, amennyiben lehetséges, az új munkaerõ-elosztáskor részesítsék elõnyben a becsapott munkavállalókat. Ugyanakkor felvette a kapcsolatot Románia jugoszláviai nagykövetségével, s rajtuk keresztül érdeklõdött a balesetet szenvedett személyrõl, aki pénz s egészségügyi biztosítás nélkül fekszik a kórházban. A nagykövetségrõl ígéretet kapott, hogy támogatják a beteget, s amikor az szállítható állapotban lesz, segítenek neki visszajönni. Carmen Vamanu igazgatónõ elmondta, hogy igyekszik felvenni a kapcsolatot azokkal a cégekkel, amelyektõl az panaszosok nagyobb fizetés reményében eljöttek, s megpróbál a cégek vezetõségénél közbenjárni, hogy a kérésre elbocsátott alkalmazottakat vegyék vissza. Ugyanakkor sürgette azokat, akik munkanélküli segélyben részesültek, s ezt a folyamatot megszakították, hogy igényeljék a nyilvántartásba való visszavéltelüket. Ez fõleg az egészségbiztosítás miatt nagyon fontos.
Sandu Marin ügyész beszámolt arról, hogy megkezdték a a megyeszékhelyi Nadine Com és a bukaresti Caro Business cégek ellenõrzését. Majd felkérte az érintetteket, hogy nyújtsanak be feljelentést a gazdasági rendõrségen, amelyben írják le, mi történt velük, mennyi pénzt fizettek a Nadine-nak, s mennyit költöttek az utazásra, a vizsgálatokra, s az iratokhoz tûzzék hozzá a tulajdonukban levõ szerzõdések, számlák, hivatalos iratok másolatát is. A gazdasági rendõrségen Dumitru Aurelia kapitányt kell keresniük. A találkozó végén a sajtó jelen levõ képviselõinek felolvasta a kilenc munkavállaló által egy héttel ezelõtt benyújtott feljelentést, amelyben az érintettek részletesen leírják a történteket, s azt is elmondta, hogy tudomása szerint a Nadine Com idén április 5-én szerzõdést írt alá a fõvárosi Caro Business céggel, amelyben vállalta, hogy munkaerõt toboroz a Caro által felajánlott munkahelyekre, és ezért a munkára jelentkezõk által befizetett összeg 10 százalékát megtartja. Egyelõre erre derült fény, a kivizsgálások folytatódnak – nyilatkozta.
A becsapott munkavállalóknak nem marad mást, mint hogy várjanak, hátha más közvetítõ révén munkahelyhez jutnak, s talán a vétkes kiderítése után visszakapják pénzüket.
Simon Virág
Barbu Toma, a dicsõszentmártoni Tehnolemn elnöke szebeni õrzõ-védõ társaságot kért fel a szövetkezet védelmére, és ennek megfelelõen a gyárat fekete ruhába öltözött, kutyás õrök védik. Az ott dolgozók szerint erre azért került sor, hogy a részvényesek egy része által kezdeményezett, tegnap 11 órára kiírt rendkívüli közgyûlésre senki se tudjon elmenni. Ugyancsak az alkalmazottak mesélik, hogy az üzem területén több helyen is ki van plakátolva, hogy aki igazolatlanul hiányzik, azt elbocsátják. Az utóbbi idõben hat személyt bocsátottak el, mert kérvényt nyújottak be, hogy egy korábbi határozat értelmében fizessék túlóráikat. Egy másik munkást pedig azért menesztettek, mert nem volt hajlandó elmondani, mit csinált szabad idejében. Az elnök azzal gyanúsítja, hogy a tegnapi közgyûlés szervezésében aktív szerepet vállalt.
Barbu Toma ellen számos vádat hoztak fel a részvényesek, többek közt neki róják fel, hogy a Tehnolemn anyagilag a csõd szélén áll. Egyesek olyan papírok másolatát mutogatják, amelyekbõl az látható, Barbu Toma a Tehnolemn németországi eladásai után 1%-os juttatásban részesült, s ez nem jelenik meg a szövetkezet könyvelésében.
A vádak igaz vagy hamis voltát a szövetkezet belsõ könyvvitelének teljes átvizsgálása nélkül nehéz egyértelmûen megállapítani, annál is inkább, mivel Barbu Toma nem csak lapunkat, de még az UCECOM (a szövetkezetek országos egyesülete) kiküldöttjét sem volt hajlandó fogadni, arra hivatkozva, hogy néhány nyugdíjas részvényes a szövetkezet biztonságát veszélyezteti.
A vádak és döbbenetes történetek hosszasan sorolhatók, elképzelhetõ, hogy sokukra az elnök magyarázattal is tud szolgálni, ha akar. Egyelõre csak annyit lehet biztosan tudni, hogy látva a részvényesek kezdeményezését, három év óta elõször hív össze közgyûlést, ám ezt június 11-ére (pünkösd vasárnapjára) rögzítette, ráadásul a mindössze 100 férõhelyes étkezdébe. Ugyanakkor a közgyûlésen való részvétel csak a 100 részvénnyel rendelkezõknek vagy ugyanennyi részvény képviseletével megbízottaknak (közjegyzõ elõtt hitelesített nyilatkozat alapján) engedélyezett. A mindeddig halogatott közgyûlés volna hivatott eldönteni, ki vegye át az elnök helyét, akinek a mandátuma az idén februárban lejárt.
Ehelyett azonban az elnök akaratával ellentétben már ma új vezetõséget választhat a rendkívüli közgyûlés, amelyen a statútum szerint már nem kell a részvényesek fele megjelenjen. A kezdési idõpontot a kezdeményezõ csoport ez alkalommal munkaidõ utánra, azaz fél négyre hívta össze. Így nagyobb az esély arra, hogy a megfélemlített munkások egy része is jelen lehessen.
Korondi Kinga
A marosvásárhelyi forradalmárok egyesületeinek tagjai egyszerû honpolgári minõségben is azt szerették volna, ha a mandátumuk végén önöknek üdvözletet vagy legalább köszönetet küldtek volna az évek során kifejtett tevékenységükért.
Sajnos, az elért figyelemre méltó eredményeken kívül, amelyeket csakis a municípium lakosságának van joga elbírálni, a forradalmárok szempontjából a dolgok egészen másképpen állnak.
Az idõk folyamán több probléma felhalmozódása, amelyeknek megoldása a törvényesség egyszerû betartásában rejlett volna, vezetett a 2000. május 5-i éhségsztrájk kirobbanásához.
Ugyanakkor, úgy tûnik, hogy a forradalmárok tízévi erõfeszítése és áldozata a mártírvárosi cím elnyeréséért, még a parlamenti szinten tanúsított ellenállás ellenére is, felkészületlenül érte a helyi közigazgatási intézmények képviselõit.
A mártírvárosi cím, amelyet 1989 decemberében az utcán tartózkodó sok ezer polgár áldozata és hõsiessége elismeréseképpen ítéltek oda, egy történelmi érték , de ugyanakkor sokrétû társadalmi-kulturális, mi több, gazdasági vetülete van, amelyeket minden honpolgár javára kell fordítani.
Olyan jellegû tettek hiánya miatt robbant ki az éhségsztrájk, a kérések nagy többsége ezen tényeket tartalmazza.
Ami pedig az 1990. évi 42-es törvény eõírásait élvezõk számára igényelt minimális jogok kérését illeti, ezeknek biztosítása nem jelentene mást, mint a törvényesség betartását és alkalmazását, és egyes esetekben, paradox módon, a municípiumi tanács által évekkel korábban hozott és figyelmen kívül hagyott határozatok alkalmazását.
Mivelhogy tiltakozó akciónknak semmiféle politikai vagy választási színezete nincs, nem találjuk idõszerûnek boncolgatni a polgármesteri hivatal végrehajtó szervének tevékenységét és azon bürokratikus manõvereket, amelyekkel megakadályozták az egyesületek közötti kommunikálást és együttmüködést, amely a civil társadalom és a helyi tanács fontos része.
A jövõ felé tekintés szándékával, következésképpen tisztelettel kérjük, elemezzék és állapítsák meg, hogy a sztrájk kéréseinek megoldására vonatkozó határozattervezetek a fentiekben kijelentett tényekkel vannak összhangban, és ezért arra kérjük, azokat a javasolt formában fogadják el.
Ezáltal egy erkölcsi adósságikat teljesítik, a törvényes adósság mellett, amelyeket kötelesek megtenni mint a forradalom mártírvárosának tanácsosai, akiknek mandátuma ideje alatt nyertük el ezen címet.
Végezetül, mégis megköszönjük Önök közül azoknak a munkáját, akik végleg befejezik a tanácsosi tevékenységüket, és sikert kívánunk azoknak, akik indulnak a választásokon.
Reméljük, hogy a következõ municípiumi tanács munkájával fölöslegessé tesz bármiféle tiltakozó akciót, és nem lesz szükséges, hogy egy forradalmár, vagy a mártírváros más polgára éhségsztrájkoljon bármiféle ok miatt.
Marosvásárhely, 2000. május 23.
A sztrájkbizottság
A nyugdíj kiszámítási módja teljesen eltérõ lesz attól, amit jelenleg alkalmaznak. A pontozásos rendszer nemcsak az utóbbi 10 év azon egymást követõ 5 évét veszi alapul, amelyet a nyugdíjba vonuló személy jelöl meg, hanem egy egész életpályát.
A biztosított személynek havonta pontokat számítanak. A havi pontszám a kapott havi bruttó jövedelem és az országos bruttó átlagbér hányadosa. Minden év végén összeadják a havonta elért pontokat és az így kapott pontszámot elosztják 12-vel, ami az évi átlagpontszámot eredményezi. Az életpálya során elért összpontszám nem más, mint az évi átlagpontszámok összege.
Nyugdíjazáskor az elért összpontszámot elosztják az akkorra érvényes, törvény által elõírt teljes biztosítási idõvel. Az így kapott értéket megszorozzák a nyugdíjazáskor megállapított országos bruttó bér bizonyos százalékával, amit évente a társadalombiztosítási költségvetés törvénye határoz meg. Az új nyugdíjtörvény meg is szabta ennek a bizonyos százaléknak az alsó határát (45%). De a napokban a kormány a 41/2000-es számú sürgõsségi kormányrendelettel máris módosította ezt, olyan módon, hogy az említett 45% a felsõ határt képezze. Ez még heves vitát fog kiváltani a sürgõsségi kormányrendelet parlamenti vitájakor.
A közérthetõség kedvéért számokkal próbálom bemutatni az új nyugdíjkiszámítási módot. Vegyük annak a férfinak az esetét, aki 40 pontot gyûjtött össze életpályája alatt. Ha 2001 májusában vonul nyugdíjba, a törvény által elõírt társadalombiztosítási idõ még 30 év. Tegyük fel, hogy abban az idõpontban az országos bruttó átlagbér 2 millió lej és az említett bizonyos százalék (helyettesítési ráta) a legjobb esetben 45%.
A vázolt helyzetben a nyugdíjat a következõképpen számítják ki: 40/30 x (0,45 x 2.000.000 lej) = 1,333 x 900.000 = 1.200.000 lej. Tehát a nyugdíj összege egymillió kétszázezer lej lenne.
A biztosított személy évi átlagpontszáma nem haladhatja meg a 3 pontot, ami abból adódik, hogy a társadalombiztosítási járulék befizetésénél az alapul vett jövedelem nem haladhatja meg a bruttó átlagbér háromszorosát.
Az az idõszak, ami alatt a biztosított személy nem fizet társadalombiztosítási járulékot, de elismerik biztosítási idõnek, az évi pontszámok meghatározásánál az illetõ idõszakban kapott társadalombiztosítási járandóság (szülési segély, betegpénz stb.) összegét veszik alapul. Más elismert társadalombiztosítási idõ esetén (katonai szolgálat, egyetemi évek, szakmai gyakorlat idején bekövetkezett baleset miatti nyugdíjazás) az országos bruttó átlagbér 25%-át veszik alapul.
A rokkantsági nyugdíj megállapításakor a biztosított személynek potenciális idõszakot nyújtanak, ami tulajdonképpen a törvény által elõírt teljes hozzájárulási idõszak és a rokkantsági fokba sorolás idõpontjáig megvalósított hozzájárulási idõszak közötti különbözetet jelenti.
A rokkantsági nyugdíjra jogosultaknak nyújtott potenciális idõszak tekintetében a biztosított személy évi pontszáma a következõ:
– 0,75 pont az I. fokú rokkantaknak, illetve súlyosan fogyatékosok esetében
– 0,60 pont a II. fokú rokkantak, illetve a hangsúlyozott fogyatékosságban szenvedõk esetében
– 0,40 pont a III. fokú rokkantak, illetve a közepes fogyatékosságban szenvedõk esetében.
Azok a biztosított személyek, akik a korhatári nyugdíjazás után is folytatják tevékenységüket és továbbra is társadalombiztosítási járulékot fizetnek, minden pótlólagos hónapra a pontszám 03%-os, minden pótlólagos évre pedig a pontszám 3,6%-os növelésében részesülnek.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a folyósítás alatt álló nyugdíjakat már az idén aktualizálják, a pontozásos rendszernek megfelelõen.
Kerekes Károly parlamenti képviselõ
… nem veszélyezteti fellázadt transzilván ikertestvéreihez igazodva a két partján halk fohászokat mormoló ücsörgõket és így mindnyájunknak, marosvásárhelyiekként megadatott, hogy vállainkra boruló kedveseink társaságában, minden szabad percünket a silány fantáziával összetákolt Óperencián túli szappanoperák színvonalát messze túlszárnyaló hazai szuperprodukció: Az election saga naponta sorjázó izgalmasnál izgalmasabb epizódjaira koncentrálhassunk. A közszolgálati és kereskedelmi televízió- és rádióadók széles frekvenciaskáláján, a gáz- és vízcsapokon házainkba invitált természeti elemek elengedhetetlen kísérõjeként áramlik felénk a delej, tágabb vagy szûkebb kiterjedésû pátriánkban mindenütt bonyolódnak a szálak, szaporodnak a szereplõk, kerekedik a garantált hepiendbe torkolló történet. Gáncs nélküli lovagok és hamvas lelkû, megkörnyékezhetetlen királykisasszonyok hatolnak be kéretlenül áporodott levegõjû tuszkulániumjainkba, hirdetvén a hõn áhított Jó végleges és visszafordíthatatlan gyõzelmét az örökösnek hitt Rossz, a lebírhatatlannak vélt Gonosz felett. Több mint egy évtizedes, három mandátumnyi vesszõfutásunk végére néhány héten belól odakerülhet az óhajtva-óhajtott pont hegyeken innen és hegyeken túl, ha a választói fülkék diszkrét intimitásában a megfelelõ kockába pecsételünk, gyõzködnek a a közért életüket is feláldozni kész önzetlenségükkel világszinten is irigységet kiváltó polgármester- és önkormányzati tanácsosjelöltek. Kisemberekként mi meg csak tördelhetjük kavicsméretûre a buksinkat, gyötörhetjük dilemmamarta értelmünket azért, hogy a bemutatkozó számtalan kiválóság közül nehogy elszalasszuk a csalhatatlan …„primus inter pares"-t. Jómagam óhatatlanul libabõrbe bújva szurkolom végig a bukaresti polgártársaimra váró még közel egy hónapot, hisz szegénykéim több mint egy tucat reflektáns közül kell csillagot válasszanak, ugyanakkor nem irigylem azon számtalan kis- és nagyváros, község és falu nagykorúvá cseperedett polgárait sem, akiknél az elkerülhetetlen foltozásokra szolgáló tû mélyen a szalmakazalba rejtve található.
A kis irományom címébe foglalt patakocska mentén, rátarti érdekvédettekként gondjaink, könnyebbségünkre, megfelezõdnek. Polgármesterünk volt, van és egy kis odafigyeléssel valószínû, hogy lesz is még egy olimpiányi idõszakra, magunk termelte, magunk akarta, magunk koronázta fajtából való. Tanácsosokból, döntési szinttõl függetlenül, meg éppen túltermelés van. Bõven volt mibõl válogatnunk, életkortól, képzettségtõl, rátermettségtõl, hozzáértéstõl függõen vagy függetlenül, az immáron három hete nem a legsterilebb körülmények között megszervezett elõselejtezõn. 48-an álltak végül is mérlegre, körzetek, tömörülések, alá- és mellérendelt szervezetek, 200-as nagyságrendû, írástudó baráti körök bizalmát élvezve. A javasoló közgyûléseket a választmányok idõben meghirdették, minden kategóriában és igazán nem rajtuk múlott, hogy ezek zártkörûsége, tisztelet az elenyészõ kivételeknek, a gyóntatófülkék diszkrét miliõjét idézte fel az éppen arra- vagy ödatévedtek emlékezetében. Az abszentizmusból levonható konzekvenciák megnyugtatóak: a nép, nemzeti közösségünk, bízik vezetõiben. Vakon, de nem esztelenül, ebbõl a betegségbõl, remélem majd öt évtizednyi, párnába fojtott zokogásaink tanulságait gyümölcsöztetve, kigyógyultunk. A piramis alapjainál kitermelt anyagból, a feladatának magasztosságát mélyen átérzõ és átélõ kampánystáb a város minden szögletét behálózó villám vándorkiállítást szervezett, a kiválasztottak, fontosságuk tudatából fakadó bõbeszédûséggel-, cikáztak összeborulásról összeborulásra, hányták ponyvára, sajnálatosan kisszámú hallgatóságuk elé, a tarsolyukban cipelt fût-fát, majd fegyelmezett kisgyermekekként számolták a megyei boszorkánykonyhán enyhén megcsúsztatott preszelekcióig átdurmolható éjszakákat. Az április idusára elnapolt tetemre hívás a megálmodottnál gyengébbre sikerült, a médiákban elhangzó felhívások nem aktivizálták kellõképpen a mellébeszélésektõl kissé kábán szédelgõ nemzettársaink, alsó küszöbként meghatározott 20%-nyi – jobbik – felét, alkalmat szolgáltatva ezzel a doktoroknak (juris vs. equus) egy kis húsvét elõtti jogkörtisztázásra. A szemünk láttára, fülünk hallatára lebonyolított csiki-csuki az – „adok neked is, marad nekem is"-elv kényszerû betartásával zárult, és az egymásnak feszülõket mindmáig egyáltalán nem zavarta, és nem is zavarja, hogy az 1996-os számbeli elõfordulásunkat bizonyító zárójegyzõkönyv adatai, minden valószínûség szerint, nem egyeznek meg a ma is hasznosíthatókkal. Éppen a Pokloson négy év óta bõven lecsordogált vízmennyiség miján.
De hát szegény ember, önmagával folytonosan bújócskát játszó megyei vezetõség, azzal fõz, amije van. A menü csak mindenképpen összeáll. Esetleg az egyik fogásból (városi lista) kikívánkozó falatokat, körültekintõ lobbizással, átrakosgatjuk a másikba (megyei lista) és a spájsz mélyérõl kiugratjuk az aranytartalékokat. Egy-egy borkánnyi orvost, mérnököt, nyugdíjast, szájíz szerint. A június 4-re hirdetett kantinavatás semmiképpen sem maradhat el. A felcicomázott asztalok birtokba vételéért folytatott ádáz könyöklésünkben sokunk füléig el sem jut tán a fõszakácsok kondérokhoz dörgölt magabiztos közlése: Eszik, nem eszik, mást úgysem kapnak.
Klósz Bálint
Gondolatok egy 60 éves találkozó elõtt
Az egykori Református Kollégium egyik csoportképének rámája nem a megszokott. A nagy üveglapot a képekkel kemény fából faragott székely kapu foglalja magába. A feliratot a galambdúcos rész eresze alatt hosszában helyezett lécre vésték fel: A marosvásárhelyi ref. kollégium 1939–1940-ben végzett tanulói. A két igazgató és a tizennégy tanár fényképét huszonhét maturándus arcképe veszi körül. A szürke, kemény lapra ragasztott fényképek körüli díszítés is eltéro a sok elozo évi tabló megszokott díszítésétol. Egyik oldalon, a nagy fa árnyékában, a jövobe merengo öreg székely regös ül, lábainál kopjafák, az ellenkezo oldalon a fenyofa alól délcegen kiugró, fehér csodaszarvas szökell elo, agancsa között az élteto napkoronggal.
Az osztály nem éppen békeidoben végzett. Ballagás és közös vacsora nélkül búcsúzott az alma matertol és egymástól. Így indultak a bizonytalan életúton, mi lesz a továbbiakban az egyetemi tanulással? A forró nyári napok mind közelebb hozták, s a „bécsi döntés" megadta a lehetoséget mindenik részére. Tizenhat a választott egyetemre iratkozott be s tizenegy kaszárnyába vonult – közülük egy a Ludovikára.
Kegyetlen háború borította lángba Európát. Elsoként egy szívbeteg osztálytárs búcsúzott az élok sorából, a következo már Oroszföldön vesztette életét, kilencen a fogságot túlélve kerültek haza s kezdték az életet, a továbbtanulást. Nyolc érettségi bizonyítvánnyal boldogult, közülük egy a fogságban szerzett orosznyelv-tudásával a helyi orvosi egyetemen oktatta a köletezo orosz nyelvet. Az orvosi, ügyvédi, doktori címet kilenc osztálytárs szerezte meg, a mérnöki pálya hetet vonzott a vegyész--, vasút- , az erdo- és az építészmérnöki szakra.
Az élet szétszórta az osztálytársakat közeli-távoli városokba, országokba, s egyet a nagyvizen túli Újvilágba. Azután rendre csökkent a csoportképen lévok száma. A tanárokat a Marosvásárhelyen élok kísérték utolsó útjukon, a nyolc éven át volt osztályfonök, dr. M. Kiss Pál tanár temetésén három osztálytárs vett búcsút sírjánál. A csoportképet nézve, a tanárok közül már csak Sipos Lajos tanár örvendeztet barátságával. Az osztálytársak létszáma is megfogyatkozott. A nyolc életben lévo közül három külföldön él. A hatvanéves találkozón, ha Isten éltet, ötön állunk majd a csoportkép elé, örvendezhetünk egymásnak és a szépen felújított alma maternek.
K. Gy.
A közeljövõben két kereskedelmi missziót is szervez a megyei Mezõgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara. A millennium jegyében szervezett Hannover 2000 világkiállítás egyúttal németországi és svájci kereskedelmi kamarákkal, cégekkel és üzletemberekkel való találkozást is jelent, de a végcél a kiállításon való részvétel. A Hannover 2000 kiállítás azért is igen fontos, mert ott a nagy nemzetközi cégek standjai mellett számos kereskedelmi kamara képviselteti magát a világ minden részérõl. Maros megyébõl várhatóan 12 személy lesz jelen.
A június 3. és 12. között szervezett kínai misszión hasonlóképpen 13-14 személy vesz részt, köztük építészeti, turisztikai, fafeldolgozó, hangszerkészítõ, edénygyártó, földgáz-kitermelõ és gépalkatrészeket gyártó cégek képviselõi. A missziót a kereskedelmi kamara alelnöke, Pop Vasile vezeti majd.
Amint Gheorghe Nantól a kamara elnökétõl megtudtuk, a szóban forgó kínai missziónak nincs közvetlenül köze a korábbi kínai delegációk látogatásához, és az útvonalba nem is vették be Shang Xi tartományt. A látogatásra a kamara kezdeményezésére, Kína romániai nagykövetségének a közremûködésével kerül sor.
A kamara elnöke egyébként elmondta: folynak a megszokott tevékenységek. Ezek közül külön kiemelte, hogy noha lassanként csökken a kötelezõ (2 millió) tõkeemelési kéréssel a kamarához fordulók száma, az „utolsó határidõ" többszöri módosítása után, még mindig van egy lehetõségük a késlekedõknek. Aki most kezdi el a tõkeemelési eljárást, annak kérvényt kell benyújtania a kamarához, amelyet, ha kedvezõen bírálnak el, a kamarához kiküldött bíróhoz kerül. Amennyiben a kérvényben foglalt indoklást megfelelõnek találja, a bíró jóváhagyhatja, hogy megkésve ugyan, de a kérvényt benyújtó cég megemelje törzstõkéjét. Gheorghe Nan azt is elmondta, eddig nem fordult elõ olyan eset, amelyben ne bírálták volna kedvezõen el az ilyen jellegû kéréseket, sõt arra sem volt még példa, hogy a kiküldött bíró elutasító választ adott volna. Vagyis még most sem késõ és csak formaság a törzstõke megemelése. Természetesen a jóváhagyás feltételezi, hogy az érintettek a törzstõkét valóban meg is emelték. Nem kezdõdött tehát el a törzstõke megemelését elmulasztók hivatalból való felszámolása. Az utóbbi egy hónap folyamán összesen 11 céget töröltek a céglajstromozási hivatalból, ami megfelel az átlagosnak. A cégek törlése minden esetben vagy csõdeljárás következtében vagy a tulajdonosok kérésére történt.
Korondi Kinga
Megyénkben a társadalmi változás elõtti idõszakban átlagban 10–12–14.000 hektáron termett cukorrépa. Az elmúlt tíz évben folyamatosan apadt az édesgyökér-termesztõ gazdák száma, ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan szûkült a bevetett területek nagysága is. Olyannyira, hogy idén Maros megyében csupán 4100 hektáron vetettek cukorrépát. A vetés utáni nagy szárazság miatt a termõterület felén kipusztult a növényzet, akik megengedhették maguknak, újravetették (kukoricával) a területet. A kialakult helyzetrõl Radu Mircea mérnököt, a Cukorrépa- termesztõk Szövetsége Maros megyei szervezetének elnökét faggattuk.
– Aggasztó helyzetbe kerültünk többféle szempontból is. Mi „termesztõk" már februárban megkongattuk a vészharangot: fennáll annak a lehetõsége, hogy e fontos ipari növény termesztése a következõ mezõgazdasági évben csupán emlékké válik. Az okok összetettek és bonyolultak. Néhányat említenék azok közül. Szövetségünk nevében a Mezõgazdasági Minisztériumhoz, a kormányhoz, a parlament és a szenátus szakbizottságaihoz tiltakozó nyilatkozatot juttattunk el februárban, kértük többek között a magas vámilletékek alkalmazását a külföldrõl behozott cukorra és a cukorrépa- termesztõk alacsony kamatlábú hitelekkel való állami támogatását. A tiltakozó nyilatkozatra a mai napig sem kaptunk választ. Mi következik ebbõl? Az, hogy a cukorrépa-termesztés és -feldolgozás a központi vezetés egyik mostohagyermeke, nem érdekli sorsának alakulása. Azt mondanám, hogy a szakminisztériumban nem is létezik erre az ágazatra vonatkozó fejlesztési stratégia. Ez az alapvetõ oka annak, hogy megye- és országszerte egyre kisebb területen terem cukorrépa. A másik alapvetõ ok a tõkehiány, amely egyaránt érvényes magángazdákra, mezõgazdasági rt.-kre és társulásokra is. A cukorrépa termesztésének összköltsége kézi munkálatok esetén 8 és fél millió lej, a gépek alkalmazása esetében 14 és fél millió lej hektáronként. A gazdának nagyon kell ügyeskednie, mert ahhoz, hogy a költségek megtérüljenek és némi jövedelemre is szert tegyen, legkevesebb 40 tonna gyökeret kell termesztenie hektáronként. Ez pedig a jelenlegi gazdasági körülmények és idõjárási viszonyok k