|
LII. évfolyam 115. (14471) |
2000. május 20., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A municípiumi választási irodában tájékoztattak, hogy a polgármesteri hivatal jelenleg dolgozik a 2000. évi választásokon szavazati joggal rendelkezõ választói névjegyzék összeállításán. A névjegyzéket a jövõ héten függgesztik ki a polgármesteri hivatalban. A választási kalendárium értelmében a választói névjegyzéket május 25-én kell kifüggeszteni konzultálás végett.
Mindössze egyetlen óvást tett le a municípiumi választási irodához a Demokrata Párt, amelyben azt kifogásolták, hogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség nem csupán a párt számára kijelölt helyre ragasztott plakátokat. A municípiumi iroda 2000. május 13-i 1-es határozatában megalapozatlannak ítélte a reklamációt. A Demokrata Párt fellebbezett a határozat ellen, és a megyei kerületi választási iroda, a helyzet konstatálása után a 2000. május 18-i 17-es határozattal helyet adott az óvásnak, kihágásnak minõsítve a KDNSZ ak cióját. Diana Sîngeorzan bíró kérdésünkre elmondta, hogy a törvény alkalmazása a polgármesteri hivatal feladata. A kerületi választási iroda csak a kihágás tényét állapította meg.
A bizalom alappillérei: a becsületesség és tisztesség, a tárgyilagosság és szakszerûség, a kitartás és elvhûség, a keresztényi magatartás.
Dicsõszentmártoni tanácsosjelöltek:
1. Veress Ádám mérnök; 2. Kénesy János jogász; 3. Iszlay Géza vegyészmérnök; 4. Pataki László tanár; 5. Csiby Zoltán agrármérnök; Incze Csaba mérnök; Kiss László almérnök; 8. Szlovácsek Ida tanár; 9. Bíró Csaba technikus; 10. Kertész Erzsébet tisztviselõ; 11. Vernes Attila mérnök; 12. Borbély Tibor technikus; 13. Domokos Rudolf fényképész; 14. Jakabfi Péter asszisztens; 15. Török János vegyész; 16. Gedõ Hajnalka tanítónõ; 17. Török József lakatosmester; 18. Pálfi Gyula szabó; 19. Bölöni Géza villanyszerelõ; 20. Szécsi János nyugdíjas; 21. Ilyés Lajos nyugdíjas; 22. Konnerth Anna almérnök; 23. Fazakas Judit laboráns.
A budapesti Országházban zajló rendezvény keretében negyedszer találkoznak a különbözõ országokban élõ, ismert magyarok.
Orbán Viktor úgy értékelte: Magyarország számára a XXI. század 1990-ben, egy elbukott század után kezdõdött.
A kormányfõ a Szent István korában fennálló helyzethez hasonlította az 1990-es rendszerváltást, hangsúlyozva, hogy akkor egy törzsi államból kellett keresztény államot, tíz évvel ezelõtt pedig egy kommunista államból szabad és demokratikus államot építeni.
Kitért ugyanakkor arra, hogy az 1990 utáni évtized a zsugorodás és az olcsó javak évei voltak, amelyeket most az infrastruktúra, a jövedelmek, a bérek és a lehetõségek bõvülésének évtizede követ.
Orbán Viktor kifejtette: a globalizáció nem teszi feleslegessé a nemzetállamokat, sõt azok szerepe nõni fog a jövõben, e gyre nagyobb ugyanis az igény a biztonságra, a rendre, a közbizalomra, a jó minõségû oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre.
A kormányfõ a nemzet határok nélküli újraegyesítését nevezte az új évszázad egyik legfontosabb feladatának.
Kiemelte a határokon túli magyar kisebbségek szerepét, amelyek soha még csak fel sem vetették az erõszak esetleges alkalmazását, és ez a felelõsségteljes politizálás hozzájárult ahhoz a stabilizáló szerephez, amelyet Magyarország ma betölt a régióban.
Magyarország 2000 konferencia – Tõkés László, O,sváth György
Tõkés László királyhágómelléki református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke a konferencián elhangzott beszédében arról szólt, hogy Magyarország európai uniós integrációja a határon túli magyarok számára egyenesen csapás volna a magyarság integrációja nélkül.
A püspök elõzetesen felhívta a tanácskozás résztvevõinek figyelmét arra, hogy ismét kritikusra fordult a délvidékiek helyzete.
Beszédében kiemelte: míg egyfelõl talán soha nem volt olyan erõteljes a világ minden részén élõ magyarok között az egység iránti igény, ezzel szöges ellentétben talán soha, vagy ritkán volt ilyen erõs a viszálykodás.
– Az ellentétek soha, vagy régóta nem élezõdtek ki annyira, mint éppen ezekben az idõkben, ideológiai téren, pártállások alapján, akár idehaza, akár odaát – fogalmazott a püspök.
Véleménye szerint a megosztottság még inkább szükségessé teszi, hogy a szeretet, a természetes nemzeti szolidaritás, az összefogás, a közösség fontosságát hangsúlyozzuk.
Tõkés László leszögezte, hogy köszönet illeti a jelenlegi magyar kormányt, és elismerés a kormány nemzetstratégiai irányvonalát.
Reményét fejezte ki, hogy nem jöhet olyan kormány, amely az egységes magyar nemzeti felfogásból fakadó érdekeket elõtérbe helyezõ politikán változtatni akarna, merne, vagy tudna.
A püspök úgy vélte, meg kellene fogalmaznunk, még jobban kikristályosítanunk nemzetpolitikai céljainkat és érdekeinket.
Idén õsztõl három magyar csoport indul a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán, ahol jelenleg nincs magyar nyelvû oktatás. Az oktatási minisztérium rendelete értelmében szeptembertõl összesen 75 hallgató tanulhat magyar nyelven a bank és pénzügy, a menedzsment, valamint a gazdasági informatika csoportban.
Kötõ József, az oktatási minisztérium államtitkára a kolozsvári Szabadság címû lapnak adott nyilatkozatában pozitív döntésként értékelte a három magyar csoport beindítását. Úgy vélte, ezáltal megteremtõdnek az anyanyelvi oktatás keretei egy olyan ágazatban is, amely az ezredvégen egyre nagyobb szerepet tölt be a társadalomban. A közgazdaságtan rendkívül fontos ágazat, ezen belül pedig a felajánlott képzési formák a tudományág csúcsát jelentik.
A hallgatók a felvételi vizsgát is magyar nyelven tehetik le.
Az elmúlt években sokat fejlõdött a magyar oktatás a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ennek ellenére a magyar tanárok külön magyar karokat igényelnek – nyilatkozta a Szabadságnak dr. Kása Zoltán rektorhelyettes.
A tanügyi törvény értelmében egy felsõfokú oktatási intézményben csupán külön karok és tanszékek létrehozása esetén rendelkezhetünk döntési joggal – hangsúlyozta a rektorhelyettes, aki szerint a tudományos kutatást a román kollégákkal közösen lehet megszervezni.
Az egyetem chartájának és struktúrájának módosítását elõkészítõ magyar, román, német tagokból álló bizottság már több ízben is ülésezett az egyetem vezetõségével.
Szeretnénk, ha május végéig közös nevezõre jutnánk a kérdést illetõen. A román kollégák között is sok olyan van, aki belátja, hogy a jelenlegi struktúrán javítani lehet, és hajlandó is erre – mondta Kása Zoltán. Kifejtette: vannak ugyan olyanok is, akik nehezményezik a magyar tanárok "szeparatizmusát", különválási szándékát.
Példátlanul súlyos agyhártyagyulladás- járvány lehetõségével kell az idén nyáron Bukarestben számolni, mivel a bukaresti fellebbviteli bíróság döntése nyomán a fõvárosnak nem lesz pénze arra, hogy a szükséges patkány- és rovarirtást elvégeztesse – közölte Adrian Cristea, a bukaresti közszolgáltatási hivatal vezetõje.
A bukaresti fellebbviteli bíróság a hét elején hatályon kívül helyezte a bukaresti prefektusnak azt a rendeletét, amellyel külön köztisztasági és közegészségügyi adót vetettek ki a fõváros lakóira. A különadóból eddig 20 milliárd lejt szedtek be, de ezt az összeget a bíróság döntése nyomán zárolták, így a fõváros nem tud fizetni annak a vállalatnak, amelyet a patkány- és rovarirtás elvégzésével megbízott. Az érintett vállalat már közölte, hogy ha nem kap pénzt, nem tudja külföldrõl beszerezni a szükséges vegyszereket.
Ha rövid idõn belül nem születik megoldás, kénytelenek leszünk leállni, a szúnyogok és a rágcsálók elszaporodása pedig katasztrófát fog okozni – mondta a vállalat igazgatója.
Valóságos bûncselekmény lesz, ha az illetékesek nem tudnak pénzt elõteremteni a közegészségügyi program folytatására – vélekedett az állami egészségügyi felügyelet vezetõje. Nicolae Poll emlékeztetett arra, hogy 1997-ben példátlan agyhártyagyulladás- járvány volt a fõvárosban. Több tucat ember meghalt, ezrek kerültek kórházba a betegséggel. Arra is figyelmeztetett, hogy a szúnyogok a malária, a rágcsálók pedig számos más fertõzõ betegség terjesztõi lehetnek.
A különadót Ion Iordan bukaresti prefektus rendeletére vezették be. A bukaresti fellebbviteli bíróság úgy vélte, hogy ennek az adónak a kivetése törvénytelen volt, mivel a szemételhordás, a patkány- és rovarirtás a bukaresti költségvetés kiadási fejezetében, és nem a bevételek fejezetében szerepel.
Kelemen Atilla találkozott a magyar történelmi egyházak marosvásárhelyi képviselõivel
Számunkra lényegesen fontos és örömteli az, hogy a romániai magyar történelmi egyházak a választásokon való minél nagyobb mértékû részvételre buzdítják az erdélyi magyarságot. Ezzel a gesztussal egy jelentõs erkölcsi támogatásban részesítik érdekvédelmi szervezetünket, egy olyan nehéz pillanatban, amely meghatározó az erdélyi magyarság sorsának további alakulásában – jelentette ki dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének megbízott elnöke azt követõen, hogy csütörtökön és pénteken találkozott a református, a római katolikus és az unitárius egyház marosvásárhelyi elöljáróival. A megbeszélésekrõl konklúzióiról szólva Kelemen Atilla elmondta: a beszélgetéseken szó volt az RMDSZ és az egyházak helyi szintû együttmûködésérõl és ennek javításáról. Erre vonatkozóan hangsúlyozta: a kinyilatkoztatott támogatás mellett a maros megyei RMDSZ fontosnak tartotta azt, hogy személyes találkozók során is megbeszéljék a választások elõtti közös cselekvés szorosabbá tételének lehetõségeit, annak érdekében, hogy a marosvásárhelyi magyar lakosság a lehetõ legnagyobb számban vegyen részt a választásokon. Kelemen még elmondta: a megbeszélések során teljes egyetértés volt az érintett kérdésekben, az egyházak képviselõi pedig arról biztosították, hogy a maguk részérõl mindent megtesznek a választási siker érdekében.
Az RMDSZ Maros megyei választási kampányában tapasztalható elmaradások ellenére a Maros megyei RMDSZ új vezetôsége az elmúlt napokban újjászervezte a szervezet mûködését, és kidolgozta a megyében zajló kampánygyûlések részletes menetrendjét. Az alábbiakban közöljük a hétvégén zajló RMDSZ-fórumok helyszíneit és idôpontját.
Kibéden május 20-án, szombaton 10 órai kezdettel tartják az RMDSZ jelöltbemutató rendezvényét. A fórumon a helyi RMDSZ vezetôi és tanácsosjelöltek mellett részt vesz Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének megbízott elnöke is.
Ugyanaznap, 16 órai kezdettel Marosludason is megtartják a jelöltbemutató gyûlést. A helyi Mûvelôdési Házban tartandó fórumon részt vesznek a kerülethez tartozó települések RMDSZ-jelöltjei és a kerületi szervezet elnöke, valamint polgármesterjelöltje, Andrássy Árpád és Major István.
Május 21-én, vasárnap Balavásáron 15 órától lesz kerületi RMDSZ-fórum, majd Kenden és Kiskenden 18, illetve 20.30-kor kezdôdnek a választási rendezvények. Ugyancsak vasárnap, május 21-én zajlik a jelöltbemutatás Magyarón és Ádámoson. Magyarón a választási gyûlés 16 órától, míg Ádámoson 20 órától kezdôdik majd.
Szintén május 21-én, Görgényszentimrén is lesz választási gyûlés. A mûvelôdési házban tartandó rendezvény meghívottja Náznán Jenô, a Maros megyei Földmûvelésügyi Igazgatóság vezérigazgatója.
Vasárnap további gyûlések lesznek a következô falvakban: Szabédon 12 órától, Kölpényben 13 órától, valamint Kerelôszentpálon 13 órától a római katolikus plébánia nagytermében. A szervezôk mindenkit szeretettel várnak a rendezvényekre.
A nyíregyházi Fõiskolai Egyesület Hungarológiai Intézete ebben az évben is megszervezi a Bessenyei Nyári Akadémia rendezvényét (határon túli magyar tanárok továbbképzése) Az osztályfõnöki munka témakörrel. idõpont: 2000. augusztus 19-25. Erdélybõl jelentkezõknek fenntartott helyek száma: 10. Jelentkezési ûrlapért és további részletekért forduljanak Horváth Gabriellához, Bolyai Farkas Líceum, tel. 164-300.
az Europa Nostra Bizottság döntése értelmében a torockói népi építészeti együttes helyreállítását Europa Nostra-éremmel tüntették ki. E magas rangú nemzetközi díj éremfokozatát most, elõször nyeri el romániai emlék-helyreállítás. Külön megtiszteltetés, hogy a díjat a Bukarestben hivatalos állami látogatáson tartózkodó Henrik dán herceg nyújtja át az alapítvány és a falu képviselõinek. A rövid ceremóniára május 24-én délelõtt 10.40 órakor kerül sor a bukaresti Hilton Szállodában.
A marosvásárhelyi központi gyalogos aluljáró idei munkálatainak legnagyobb része a Cuza Vodã és a Dózsa György utcák közti területre esik. Március közepén kellett volna ezt elkezdeni, de a lebontandó saroképületben, és a mellette álló földszintes házban lakó két család elköltöztetését csak a napokban oldotta meg a polgármesteri hivatal, így csak most kezdik a saroképület bontását. Mint a felvételen is látható, állványokkal veszik körül az épületet, a bontásnak a jövõ héten kezdenek majd neki.
A ma még álló épület helyén lesz a majdani aluljáró egyik kijárata. A két tömb építéséhez még egy 250 négyzetméternyi szomszédos telek sorsát is rendeznie kell a polgármesteri hivatalnak az ottlakó családdal.
Ünnepélyes díjkiosztással kezdõdött tegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárainak és diákjainak tudományos ülésszaka.
Ez alkalmalommal dr. Marius Sabãu egyetemi tanár, az intézmény rektora nyújtotta át a díszdoktori oklevelet dr. Gabriel Vittu egyetemi tanárnak, a Lille-i Szent Antal Kórház gyermekgyógyász professzorának. A kitüntetett a Lille-i Orvosi Egyetem élén sokat tett a két intézmény közötti kapcsolatok fejlesztéséért, és állandó részvevõje volt a marosvásárhelyi francia- román tudományos tanácskozásoknak. Szakterülete a gyermekgyógyászat és a genetika. A kitüntetés alkalmával tartott elsõ elõadása arról szólt, hogy munkahelyén, a lille-i százágyas Szent Antal Kórházban, hogyan történik a légzési problémával világra jött csecsemõk újjáélesztése, továbbá, hogy melyek a Franciaországban használatos módszerek és készülékek, amelyek lehetõvé teszik a mesterséges lélegeztetést. Második elõadása arra vonatkozott, hogy a számítógép segítségével hogyan nyújthatnak segítséget a pszichológiai problémákkal küszködõ anyáknak, hogyan teremthetnek ilyen módon kapcsolatot anya és csecsemõje között.
A továbbiakban díszoklevelet nyújtottak át dr. Nicole Bérger lyoni egyetemi tanárnak, aki egyben a Hotel Dieu Kórház kórbonctani laboratóriumának a vezetõje. Bérger asszony a két egyetem közötti kapcsolatok lelkes támogatójaként, romániai kollégákat fogadott, és laboratóriuma mindig készen áll a Marosvásárhelyrõl küldött minták elemzésére. A díjátadást követõen a kitüntetett a prosztatadaganatok besorolásáról és jellemzõirõl tartott elõadást.
A Szenátus határozatának értelmében kiváló tevékenységéért kapott oklevelet az egyetem két helybeli professzora. Dr. Nicolescu Dorin egyetemi tanárt az endourológia terén végzett tevékenységéért, dr. Deac Radu professzort a szívsebészetben elért eredményekért, a Marosvásárhelyen sikeresen elvégzett szívátültetésekért jutalmazták. Tevékenységükre visszatekintve a kitüntetettek azt hangsúlyozták, hogy céljuk olyan tehetséges fiatal szakemberek kinevelése volt, akik büszkék arra, hogy a marosvásárhelyi egyetemen végezték tanulmányaikat.
A tudományos tanácskozás a délután folyamán vette kezdetét.
Május harmadik vasárnapján köszöntik a marosszentgyörgyi plébánián az édesapákat.
Másként alkotta Isten a férfiakat, mint a nõket. Ezért ilyenek õk. Férfiak. Egyszerûek, szürkék, jelentéktelenek. Csak néha lehet észrevenni õket. De nagyon szükségesek. Napok telnek el, fel sem figyelünk rájuk. Pedig életünk részei.
Bár látszatra a világot õk vezetik, és döntéseik meghatározóak, akár saját maguk, akár egy közösség – család, cég, politikai, vallási közösség – nevében hangzanak el; döntéseiket mégis egy rajtuk kívüli erõnek rendelik alá.
Férfiak õk: tele vannak erõvel, alkotókészséggel. Bensejükben érzik az isteni parancsot: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá." Alkotni szeretnének, alkotni akarnak. Figyelmük inkább a külvilágra összpontosul. Kifele tevékenyek. Apró, jelentéktelen részletek el is kerülik figyelmüket.
Szívük lüktetõ szeretetét alig tudják megfogalmazni, szavakba önteni. tetteikkel beszélnek. Tetteikben oly elszántság van, mely beszédesebb a fennkölt szavaknál. Arcuk komoly, tekintetük határozott, tettre kész.
Munkahelyükön megbecsülik õket, teljesítményüket elismerik. Néhányan rettegnek tõlük, mások szeretnének kegyeikbe férkõzni. Emberek sorsa, jövõje függ tõlük. Tudják ezt magukról, rátartiak.
De emberi nagyságuk akkor tûnik fel igazán, amikor elhagyják munkahelyüket és hazatérnek családjukhoz. Emberi méltóságuk teljességét családjukban kapják meg: – amikor gyerekeik szaladnak feléjük és gyermeki ragaszkodással szeretetüket sûrítik bele minden tisztséget meghaladó megszólításba: édesapám.
E szívükben visszhangzó hang feledteti a nap/hét minden terhét, hiábavalóságát. Hisz minden "kifelé való" tevékenység messze elmarad amellett, hogy õk gyermekeiknek nemzõi, édesapjuk. Életüknek összes alkotása nem ér annyit, mint egyetlen gyerekük. Nekik pedig több is van. Ezáltal igazán nagyok, gazdagok. Gyerekeik fényében másként látják a világot, melyhez "szülõi" tevékenységükkel õk is hozzájárultak. Így már nem csak tevékenységüknek, de életüknek is értelme van: megsokszorosították önmagukat, munkatársai lettek a Teremtõnek. Õk édesapák. A reménytelenség ellenére is ébred bennük remény, hisz õk édesapák.
Mennyei Atyánk, add, hogy megértsék fiataljaink, férfiaink: életük igazi értelmét itt, a földön egyedül családjuk, gyerekeik képesek megadni. Add, hogy a társadalmi válság ellenére is szívesen vállalják a legnagyobb hivatást: édesapák legyenek. Nekünk pedig add, hogy szívünk mélyén visszhangozzék tiszta szavaink édes zöngése: édesanyám, édesapám.
Balogh Leventén, a Petõfi téri Mozaik könyvesbolt vezetõjén nem múlott, hangulattal és ízléssel berendezett üzletét csütörtök délután legalább másfél órára már megint "felfüggesztette", a délutáni hõségbõl szellõzni bárki betérhetett: mert szellemi szellõzést ígért a Flaszter Klub. Lévén hogy már automatikusan bejön a közönség, (klubtagok?) a "stáb" mást sem tehet, feltehetõleg havi rendszerességgel kiírja mûsorát, idõpontjáról, az ajtók csukódásáról és egyebekrõl az olvasó a rádióból, lapunkból és a szóbeszédbõl majd hírt szerez, errõl lapunk munkatársa, Bölöni Domokos, a show atyja és mûsorvezetõje gondoskodik majd.
Ha Flaszter Klub, akkor tudni kell, a Kõvirág együttes fellépésére is számítani lehet, László Józsefék erdélyi és magyarországi költõk – Buda Ferenc, Kovács András Ferenc, Ferenczes István, László Noémi, Horváth Imre – megzenésitett verseibõl adtak elõ, kiemeltek bennünket a hétköznapi nyikorgásból egy kicsit könnyedén lebegni... Kilyén Ilka színmûvésznõ Mikszáth Kálmán Két szekér öregasszony címû humoros karcolatával újólag meggyõzött: Mikszáth a magyar irodalom egyik legnagyobb írója, halálának 90. évfordulóján fõhajtás volt ez az emléke elõtt. A színmûvésznõ ért az író nyelvén, Mikszáth egyik tipikus asszonyhõse lépett a boltba, és "hozta" az úrnõket, "hozta" a palóc parasztasszonyokat a marosvásárhelyi Petõfi térre... A boltív is megvolt, a cégér is, a lámpagyújtogatók késõbb jöttek, ha igaz...
László Edit rádiószerkesztõ versfeladványaira volt, aki kapásból válaszolt, persze, ehhez el kell olvasni a nemzeti irodalmat legalább Zrínyi Miklóstól errefelé. Gazdára leltek az Impress Kiadó ajándékkönyvei. A Flaszterben megjelent írását Vajda György olvasta fel, a Korondon élõ István Lajos anekdotáiból Makkai Melánia válogatott. És ezentúl már nem vidámklub volt, inkább verseket hallottunk. A Flaszter Klub vendége két debreceni költõ volt: a Múzsában gyakran közlõ Hadnagy József és Dusa Lajos. Elõbbi Marosvásárhelyrõl telepedett át az alföldi nagyvárosba, de volt Amerika alkalmi átutazója is, számítástechnikával foglalkozik, harmadik verseskönyvét adja ki az Impress. – "Úgy megyek haza, mint akit zsebre vágott a szabadság" – idézzük egyik sorát.
Dusa Lajos költõ sokféle mesterséget kipróbált ember, tulajdonképpen õ volt a klub fõvendége, egyébként könyvtáros egy alföldi településen, magyar írószövetségi tag, több verseskötete jelent meg Magyarországon – verseibõl olvasott föl. Olyan alkotóval találkoztunk, aki korszerûen, mai módon képes játszani. A jobbítás szándéka ott lüktet verseiben, a magyar nép tán egyszer jutalmazni fogja, jósolja Bölöni Domokos.
Ez volt nagyjából a Flaszter Klub, komolyabb irányt vett az útja.
145 éve, 1855-ben született EMILE VERHAEREN, flamand származású, francia nyelven író belga költô, drámaíró, mûkritikus. Szimbolista, jellegzetesen nagyvilági költészetének sajátos formája a szabadversben írt ún. verhaereni óda. (1916-ban halt meg.)
140 éve, 1860-ban született VILLEM EINTHOVEN holland orvos, fiziológus. Elektródák segítségével mûködô húros galvanométert készített a szív vizsgálatára. A mûszer által rajzolt görbe az EKG (elektrokardiogram). 1924-ben Nobel- díjat kapott. (1927-ben halt meg.)
120 éve, 1880-ban született TUDOR ARGHEZI (ered. Ion Theodorescu) román költô, író, publicista, mûfordító. Költészetét kezdetben miszticizmus jellemezte, késôbb stílusa, kifejezôeszközei konkrétabbá váltak. A világegyetemben megtalálta azt, ami emberi. Különös szókapcsolatai, mondatfûzései ironikussá, szatirikussá teszik publicisztikáját. (1967-ben halt meg.)
115 éve, 1885-ben hunyt el VICTOR HUGO francia költô, író, a francia romantika nagy forradalmár egyénisége. Verseiben a szerelem, természetszeretet mellett hangot kap a világszabadság iránti elkötelezettség. Drámái, regényei ma is népszerû, romantikus alkotások. (1802-ben született.)
90 éve, 1910-ben hunyt el JULES RENARD francia író. Regényei mellett fô mûve Naplója, amely pontos, szellemes, élesen felvillantott események, portrék sora. (1864-ben született.)
75 éve, 1925-ben született JOSHUA LEDERBERG amerikai genetikus. A baktériumok genetikai anyaga rekombinációjának, szervezôdésének kutatásában elért eredményeiért kapott 1958-ban Nobel-díjat.
70 éve, 1930-ban született RAFFAI SAROLTA író, költô, színmûíró. Prózai és drámai mûveiben az értelmiség helyzete, a nôk problémái foglalkoztatták. (1989-ben hunyt el.)
100 éve, 1900-ban született EDUARDO DE FILIPPO olasz drámaíró, rendezô, színész. A XX. sz.-i nápolyi színjátszás kiemelkedô alakja volt. Népszerû komédiái közül kiemelkedik A milliomos Nápoly és a Filuména házassága, amelybôl film is készült. (1984-ben hunyt el.)
95 éve, 1905-ben született MIHAIL ALEKSZANDROVICS SOLOHOV, Nobel- díjas orosz író. Mûveiben nagy drámai erôvel rajzolja meg a szovjet korszak falusi életét, a világháború megpróbáltatásait. (1984- ben halt meg.)
85 éve, 1915-ben született GÁTI JÓZSEF színmûvész, színészpedagógus. Letisztult, pátoszmentes stílusával a magyar elôadómûvészet jelentôs megújítója. (1998-ban halt meg.)
135 éve, 1865-ben született JOHN RALEIGH MOTT béke Nobel- díjas amerikai metodista lelkész. A Keresztény Diákok Világszövetségének alapító fôtitkára, majd elnöke, az YMCA (Young Men s Christian Association) fôtitkára volt. (1955-ben halt meg.)
155 éve, 1865-ben született PIETER ZEEMAN, Nobel-díjas holland fizikus. Felfedezte a színképvonalak erôs, mágneses térben történô felhasadását. (1943-ban hunyt el.)
110 éve, 1890-ben született VÁRNAI ZSENI költô. Témái: az anyai érzés, a szociális és társadalmi problémák, a békevágy. (1981-ben halt meg.)
100 éve, 1900-ban született VITEZSLAV NEZVAL cseh költô, író. A XX. sz.-i cseh líra egyik legkiemelkedôbb képviselôje, költészetét gazdag képzelôerô, képzettársítás, virtuóz formaalkotás jellemzi. (1958-ban halt meg.)
80 éve, 1920-ban született TÓTH ESZTER költô, író, mûfordító (Tóth Árpád lánya). Gyermekverseket, ifjúsági regényeket, rádió- és bábjátékokat ír. Jelentôsek visszaemlékezései.
475 éve, 1525-ben végezték ki THOMAS MÜNZER német prédikátort, a reformáció radikális népi irányzatának vezérét. A német parasztháború (1524–1525) egyik vezére és ideológusa volt. A lázadás leverése után kivégezték. (1490 körül született.)
90 éve, 1910-ben hunyt el ROBERT KOCH német orvos, a modern bakteoriológia megteremtôje. Kimutatta a lépfene és a tbc kórokozóját. Bebizonyította, hogy a tbc fertôzô betegség. 1905-ben Nobel-díjat kapott. (1843- ban született.)
Marosvásárhelyi Zenei Napok, 2000
Az Aurintól a Miraculumig! A gyermekkartól az egynemûig! A reneszánsz muzsikájától a XX. századi kórusmûvekig… Bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy: Ha Kecskemét, akkor Kodály! Ha reneszánsz kori dallam, akkor nõi kórus, ugyanis, Durányik László karvezetésével a koncerten ma elhangzó huszonhét mûbõl hét – többek között a Genfi zsoltár, az Ének Szent István királyhoz, az Egyedem, begyedem... – például- Kodály Zoltán szerzeményei. Másrészt, ez az alliteráló Kodály– Kecskemét-páros azért is indokolt, mivel csaknem l20 éve, ebben a városban született az a zeneszerzõ, akit, az õt követõ nemzedékek magyar alkotói, bizonyos értelemben mesterüknek tekintenek. Nos, a két évvel ezelõtt a Kodály Zoltán Zeneiskola Miraculum nevû gyermekkarának leánytagjaiból Durányik László által alapított Aurin Leánykar, eltekintve a többi, elhangzó jónéhány Bartók-Bárdos-Kocsár és Karai-mûtõl,a hangverseny elsõ részében az egyetemes kórusirodalom kínálatára alapozva énekel majd – egyebek mellett – Palestrina, Martini, Surianus, Vodnanski és más szerzõk alkotásaiból is. Idõ- és korszakhatárok nélkül, különbözõ zenei irányzatokra való tekintet nélkül ajánlva énekkari múltunk kissé távolabbi darabjai közül is. E fiatal nõi kar egyébként máris hazai és külhoni nemzetközi elõadóversenyek I- II.díjazottja.
Erõteljes, friss, nemes "keveréke"...
Vasárnap este, a Kultúrpalota nagytermében négy tagot számláló hazai dzsessz-együttes várja hangversenyére a ma már zenei világjelenséggé vált mûfaj híveit. Bölcsõje a néger muzsika központja, New Orleans volt, a muzsika azon világvárosainak egyike, ahol a különbözõ zenei dialektusok találkozása révén új dallam- és ritmusvilág születhetett: a dzsessz. Az európai zenétõl elütõ, erõteljes és friss, nemes "keveréke" az említett dialektusoknak, melyeknek feszes, izgató ritmusa az amerikai négerek dobpergésére emlékeztet. És mert elõadásmódjára olykor a rikító, a harsogó színekre, másszor az édes, az andalító, a finomabb hangzásokat is megcsillantó stílus, játékmodor a jellemzõ, ezért e mûfaj mindenekelõtt rendkívül kifejezõ. Szerepe van ebben, mûvelõi számára a rögtönzés szabadságának is, mely egyébként stílust is eredményezett. Holnap este hallhatjuk a hegedûs, ám egyben idegen nyelvszakon végzett Maria Rãducanut, a Liszt Ferenc Zeneakadémia egykori növendékét, Nagy Zsoltot, a fiatal Sorin Romanescut, aki zeneszerzõként és elõadóként egyaránt ismert, és nem utolsósorban a szintén dzsessz szakon tanult Vlaicu Golceat.
Tavaly õsszel, a Bukaresti Autószalon keretében forgó pódiumra állított tûzpiros kocsiról igen szûkszavúan tájékoztatták a látogatókat. Csak annyit árultak el vele kapcsolatban, hogy 1,4 literes (1390 cm3) motorja 74 kilowattos, azaz 101 lóerõs (!), az autó önsúlya 1073 kiló, csomagtere 248 literes, állóhelyzetbõl 100 km/órára 11,5 másodperc alatt gyorsul fel, benzinfogyasztása pedig országúton 5,5-5,7, átlagosan 7-7,1, míg városban 9,5-9,6 liter. Aki pedig ennél többre lett volna kíváncsi, annak figyelmét fölhívták a stand õrizõi a jármû oldalán látható feliratra: "Disponibil mai 2000". Magyarán: várjunk türelemmel néhány hónapot, amíg a nullszériából nagysorozat lesz, beindul a piaci forgalmazás.
Nos, a Porsche Romania elõrejelzése pontosnak bizonyult, hisz ezekben a napokban a román fõvárosban újból föltûnt a Fabia, a Volkswagen csoporthoz tartozó csehországi gyár immár megvásárolható újdonságaként, s hogy vége a titkolózásnak, egyre többet megtudunk errõl jó megjelenésû, igazán korszerû gépkocsiról.
Amit ki kel emelni: a galvanizált karosszériát 10 évig szavatolja a szállító. A színre fényezett mûanyag ütközõk oly rugalmasak, hogy 5 kilométeres sebességig nem szenvednek komoly sérülést. A kocsi 3.960 milliméter hosszú, ami elõny is meg hátrány is lehet, ez helyzet és nézõpont kérdése. A csomagtér ugyanis, mint fentebb már jeleztük, öt utas esetén szûkebb egy klassizkus limuzin csomagterénél. Ha viszont a hátsó üléstámla egy- vagy kétharmadát ledöntjük, arányosan több férõhelyt alakíthatunk ki a cuccnak, s a rakodótér ûrtartalma, amennyiben teljesen lemondunk a hátsó ülések használatáról, az 1.016 dm3-t is eléri.
A Fabia Clasic, Elegance és Confort modell már több olyan "nyalánksággal" rendelkezik, amilyennel eleddig többnyire csak a Nyugaton vagy Távol-Keleten gyártott autókban találkoztunk. Ilyen a mûszerfal és utastér többszínû belsõ kárpitozása, a pollen-szûrõ, az, hogy bizonyos ellenõrzõ lámpák figyelemztetõ funkcióját hangjelzõ készülékek kettõzik meg, az oldalablakokat villanymotorok emelik és süllyesztik, az elsõ üléseknek külön fûtõberendezése van, fagyveszély idején meleg ablakmosó folyadék áramlik az elsõ és hátsó törlõlapátokhoz, a külsõ visszapillantó tükrök elektromosan fûthetõk, a klímaberendezés önmûködõen tartja a kívánt belsõ hõmérsékletet, a hûtõkészülék pedig hidegen, hûvösen tárolja az étel- vagy italfélét. Az alapmodellben (Clasic) még csak egy vezetõoldali légzsák van, a Confort változatban viszont a mellette ülõ utasra is gondoltak. Kívánság szerint oldal- légzsákokkal is fölszerelik a kocsit, mindamellett, hogy az ajtókat háromszorosan megerõsítették. A Fabiát, a rendelésnek megfelelõen, központi zárral és riasztókészülékkel szintén ellátják a gyárban. Az ilyen autó ajtóit, ha a központi zár blokkol, még akkor sem lehet kívülrõl vagy belülrõl megnyitni, hogyha összez zúzzák az ablakát. A biztonságot szolgálja továbbá a motornak oly módon való felfüggesztése, hogy az frontális ütközéskor ne hatolhasson be az utastérbe.
Hasonlóképpen a kormányszerkezetet is úgy tervezték meg, hogy az karambol esetén ne okozzon sérülést a vezetõnek. Vészhelyzetben a kocsi elektronikus ellenõrzõ rendszere minden villamos áramkört megszakít, csupán az elakadásjelzõ lámpákat villogtatja.
A magyar észjárásnak s nyelvünk hajlékonyságának tanulmányozására kiválóan alkalmasak közmondásaink.
"A tudatlansággal egy szálláson lakik a gonoszság" – mondja egyik közmondásunk, ez megfigyelés is, de tanács is, tömör, gyakorlati életbölcsesség.
A hirtelen támadt jókedvet, ami rendszerint elõleg, ha örvendetes eseményt várunk, így világítja meg: "Nevet, mintha tepsiért küldték volna", mert a gyermek is örömében nevet, hogy lesz rétes.
A hiúságot, ami sok kényelmetlenséggel jár, így pellengérezi ki: "Vékony szõrû kutyának, szûk csizmás embernek sokat kell szenvednie".
A szegéány ember nem tartogatja sokáig az ennivalót, kamrája üres szokott lenni: …Nincs a szegénynek férges szalonnája." A pénzrõl, könnyelmû költekezésrõl ez a véleménye: "Az becsüli a pénzt, akinek körme kopik utána." Aki kis dolognak is nagyon tud örülni, azzal így tréfálkoznak: "Ha a gyermek lepkét fog, nem adná egy süveg ördögért."
A közmondások értelmesek ugyan mindig, de nem mindig átlátszóak az elsõ pillanatra. Rövidségük ellenére is sokszor igyekeznek meglepõk, szellemesek lenni, így aztán az elsõ pillanatra sokszor homályosak, nemegyszer a találós mesék határait súrolják.
Könnyû a gazdagnak boldogulni, ezt így mondja: "Gyermekész is hajtja a hat ökröt." Szeszes ital nem való a gyermeknek, ezt így: "Nem a gyermeknek való a bor, nem tudja megrágni." Az egyes gyermeket rendesen elkényeztetik, sok baj, aggodalom van vele, azért mondja a közmondás: "Egyetlenegy gyermek akasztófára való", vagy "Egyetlenegy gyermek nem gyermek".
A romlott hal a bûzével árulja el, hogy romlott, vagyis: "Szótlan hal is mondhat igazat." "Könnyen beszél, tele van a szája foggal" – mondja a fiatalról, aki nem szokott töprengeni, mint a fogatlan öreg. Aki kis ajándékkal kedveskedik, hogy nagyot kapjon, arról így emlékszik meg: "Kolbásszal hajigál szalonnára". A gyávát, aki a háborúban megszalad, s kergetik, így gúnyolja: "Száz vitézt is hajt maga után."
Az egészségesen élõ, fáradhatatlanul dolgozó szegény nem lesz köszvényes: "Gazdagot keres a köszvény". A jó forrás száraz idõben sem apad ki: "Forrás jobbika száraz idõben tetszik ki". Aki féleszû, kelekótya, abból sose lesz értelmes: "Megjön az esze, ha szent Dávid két garasért hegedülni jár."
A kisgyerek még nem ismeri a világ folyását, a dolgát, a nincstelenség igazi okát: "Azt gondolja a gyermek, azért nincs kenyér, mert nem sütnek". A nagyevõrõl azt mondja: "Elég ebédjére egy madárka és egy borjúcska". De a szegény durva, vastag abrosszal terít, ezért: "Vastag abrosz, vékony ebéd".
A jobbágyvilág viszonyaiból érthetõ a következõ közmondásunk is: "Urak vesznek össze, jobbágyok haját tépik", a nagyurak veszekedése háborúval járt, aminek a jobbágyok itták meg a levét.
"Amit a vámon nyer, elveszíti a réven" – régen a tõzsérek, marhakereskedõk, hogy megszabaduljanak a jelentékeny vámtól, sokszor nagy kerülõket tettek állataikkal, de a folyókon a révészek is borsos átkelési díjakat szedtek, különösen az ilyen tõzsérektõl, akik "elszökték a vámot", úgyhogy a vámosok kijátszásából nem lett semmi hasznuk, a révészeknek fizették, amit a vámon megtakarítottak.
"Ebrúdon tették ki a tanácsból", "Ebrúdon kidobták", "Kiebrudalták" – azt jelenti: gyalázatosan kikergették. Ezek a közmondásszerû kifejezések abból a régi falusi szokásból származnak, hogy a torkoskodó kutyát a konyhából durva módon szokták kikergetni; ketten rudat tartottak az ajtóban és amikor a kikergetett eb át akart ugrani rajta, feldobták vele a levegõbe.
Agyunk csak csendes és nyugodt körülmények között mûködhet hatékonyan. Vizsgaidõszakban, tanulás elõtt és közben, hasznos kimenni a természetbe. Itt harmóniában van az öt alkotóelem: a föld, a víz, a levegõ, a fa és a fém. Ha kint vagyunk a természetben, mi magunk is átvesszük e harmóniát.
Ahhoz, hogy felfogó- és összpontosító képességünk állandó maradjon, sõt növekedjen, normális vérkeringésre és általa jó agyi oxigénellátásra van szükségünk. Érdemes lazító gyakorlatokat végezni, kikapcsolódni a mindennapi gondokból. Hogyha idegesek vagyunk, stresszes állapotban izmaink görcsbe rándulnak, ereink összehúzódnak, szervezetünk és agyunk nem kap elegendõ vért. Fellép az oxigénhiány, ami nagymértékben csökkenti a tanulási képességet. Ne sajnáljuk tehát az idõt a lazító gyakorlatra, amelyben a bal lábujjainktól kezdve, felfele haladva, rendre minden végtagunkat, törzs-, nyak-, fejizmunkat elernyesztjük. Lazítás közben halkan szóljon kellemes meditációs zene: Vangelis, Kitaro, Jean Michele Jarre, Mike Orfield, tibeti vagy indiai relaxációs hangfelvétel.
Keleti módszer a relaxációs jógalégzés technika (a pranayama) és tanulás alatt egy érzékszervünk állandó ingerlése. A kellemes zene, például a természet hangjai, meditatív állapotot idéz elõ. Hallással fenntartjuk koncentrációs képességünket és a relaxációs állapotunkat. Szaglásérzékünket is ingerelhetjük aromaterápiás módszerekkel. Tanulás elõtt kenjük be homlokközpontunk tájékát illóolajjal vagy párologtassunk felváltva levendula (nyugtató hatású), szantál-, jázmin-, fenyõ-, csombord-, narancs-, citrom- és bazsalikomolajat. Mindenik tantárgy tanulásakor más illóolajat használjunk és vizsga elõtt csepegtessünk zsebkendõnkre 3-4 cseppet abból az olajból, amelyet a tárgy tanulásakor használtunk.
Tanulás elõtt ajánlott áttekinteni a fejezeteket, megismerni az anyag nagyságát és felosztani mindennapra a megtanulandó fejezeteket. Ha írott anyagról van szó, sokkal könnyebb a saját jegyzeteinkbõl tanulni!
Tanulás közben idõnként mondjuk fel hangosan, saját szavainkkal a megtanult fejezetet. Így jobban rögzül az anyag. Amerikában a kutatók kimutatták, hogy azok a diákok, akik rendszeresen felmondták a tanultakat, sikeresebbek társaiknál.
Minden negyven percben tartsunk szünetet, mert a koncentrálóképességünk idõnként csökken. Tíz percig sétáljunk friss levegõn vagy nyitott ablak mellett végezzünk néhány tornagyakorlatot. Kikapcsolódásként elmehetünk a közeli üzletbe bevásárolni. Az újságolvasás vagy a televíziózás nem ajánlott.
Nem jó éjszakázni, mert felbomlik a szervezetünk természetes bioritmusa! Éjszaka van a pihenés, az újratöltõdés idõszaka. Ne zavarjuk meg ezt a fontos ciklust, mert krónikus fáradtság alakul ki.
Ismétlés a tudás anyja – mondták a régi latin bölcsek. Vizsga elõtt szánjunk idõt a tananyag ismétlésére. Közvetlen vizsga elõtt ne ismételjünk!
Korábban menjünk vizsgára, ne sietve.
Vizsga elõtt kenjük be homlokunkat ugyanazzal az illóolajjal, amelyet tanulás közben használtunk. Nyugtató hatással van. Aki ideges, annak segít az információk könnyebb felhozatalában.
Tanulás és vizsga elõtt végezzünk fejkörözõ mozdulatokat. Javul a fejben a vérkeringés és az agy oxigénellátása, általa a szellemi kapacitásunk. Körkörös mozdulatokkal jobbra, aztán balra masszírozzuk meg a sternum (a mellcsont) alatt. Stresszoldó hatása van.
Táplálkozzunk vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben, enzimekben, fehérjékben gazdag táplálékokkal: nyers gyümölcsökkel, zöldségekkel, csírázott, fõtt gabonafélékkel, olajos magvakkal. A nyers gyümölcsöt és zöldséget egy órával étkezés elõtt együk, mert az üres gyomornyálkahártyán át könnyebben és hamarabb felszívódik a vitamin, ásványi só, nyomelem és a gyümölcscukor, amelybõl a leghamarabb erõt meríthetünk. Állítsunk össze könnyen emészthetõ étrendet. A nehezen emészthetõ ételek feldolgozása sok energiát emészt fel. Reggel és éhgyomorra igyunk minél több gyümölcslevet. A lecitin növeli a szellemi teljesítõképességet. Természetes forrása a szójabab.
Mindenkinek jó tanulást és sok sikert kívánok!
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata új bemutatóra készül. William Shakespeare Sentivénéji álom címû vígjátékát Novák Eszter rendezi, aki ezúttal a Zeke Edit, magyarországi díszlet- és jelmeztervezõ által létrehozott látvány- együttesbe helyezi el a darab cselekményét.
– A Magyar Színházmûvészeti Lexikon és a szaksajtó tanúsága szerint Zeke Edit – bár igen fiatalos jelenség – gazdag pályafutást tudhat maga mögött. Számon tartod-e, hogy ez hányadik produkció, milyen darabok elõzték meg e mostanit?
– Nem tudnám megmondani… Pár éve még számoltam, de most már inkább csak az éveket számolom. Lassan tizenhat éve vagyok a pályán.
– Melyek voltak az eddigi tizenhat évnek, azaz a díszlettervezõi karrierednek a fontosabb állomásai?
– Mindenképp nagyon fontos volt az, amikor kikerültem a fõiskoláról, és a gyakorlattal találkoztam. Amikor már nem csak terveket kellett készíteni, hanem a gyakorlatban is meg kellett õket valósítani. Szerintem ezek a lemorzsolódás évei. Akkor derül ki, hogy az ember bírja-e hosszú távon. A pályám eleje elég érdekes volt, mert olyan helyre kerültem, ahol egy másik generációval találkoztam, és azt mondhatom, szinte keserves volt. Rengeteg operettet csináltam, de nem ez volt a baj, hanem az, hogy sokkal idõsebb emberekkel dolgoztam, és nehezen tudtuk egyeztetni az ízlésünket. Így utólag örülök neki, mert a szakmáról rengeteget megtanultam… Tulajdonképpen úgy nyolc-kilenc év után kezdtem el élvezni azt, amit csinálok, és azóta szinte szenvedélyesen rabja vagyok a hivatásomnak. A munkám mindig változatos, mindig mást csinálok, új emberekkel dolgozom, különbözô mûfajokkal találkozom. Nagyon szeretem az alternatív színházat, a mozgásszínházat, a balettet, és adódik úgy, hogy meg-meg tudok ezekben mártózni.
– Kötôdik a pályafutásod jelesebb személyiségekhez, akik lendítettek a pályán?
– Persze. Biztos, hogy befolyásolta a pályámat egy- egy rendezô, akivel hosszabb ideig dolgoztam, mert ez olyan, mint egy házasság, valahogy egymást is formáljuk. Összeérünk, összeszokik a gondolkodásunk. Fontos, hogy egyik munkából a másikba átlépve együtt kezdjünk el gondolkozni, közösen kezdjünk el valamit csinálni. Ez nem magányos pálya
– Mûfaji változatosság, sokszínûség jellemzi tehát a pályád. Készítettél díszletet klasszikusok mûveihez, Shakespeare-rel is "találkoztál" már. Ilyen esetben mi fontosabb a tervezô számára: a korhûség, az elôadás jellege vagy a szereplô személyek karaktere?
– Az elôadás jellege, vagyis a "világa" talán a legfontosabb. Természetesen a rendezôtôl is függ, attól, hogy ô mit szeretne. A jelmezeknél nagyon fontosak a különbözô karakterek, és maguk a színészek is. Egyébként Shakespeare-darabokhoz többnyire jelmezeket készítettem.
– Nem árulok el titkot, ha kimondom: Zeke Edit a Jászai Mari díj kitüntetettje, mely díj a magyar színházi szakmában igen jelentôs elismerés. Mit jelent ez egy mûvész számára?
– Jól esik, ha az ember megkapja a díjat magát, de amúgy a hétköznapokban semmit nem jelent. Egyszerûen jól esik, én is nagyon örültem neki. De ettôl nem változik meg semmi, nem lesz könnyebb a munka, nem is lesz tôle nehezebb, mindig ugyanúgy újra meg kell felelni az elvárásnak.
– Egy olyan mûvész számára, aki dolgozott már Miskolcon, Kecskeméten, Nyíregyházán, Gyôrben, Budapesten pedig a Radnótiban, az Új Színházban, a Tháliában, a Bárkában – hogy csak a legutóbbiakat említsem –, mit nyújthat egy marosvásárhelyi "vendégeskedés"?
– Természetesen minden jót. Izgalmas, hogy egy másik országban dolgozom, de a színház az színház, nem politika. Szerintem ez attól érdekes, hogy új, ismeretlen helyen vagyok, másmilyenek az anyagok, más módon kell gondolkozni, tervezni. Számomra ez izgalmasnak tûnik. Új társulattal találkozni, új karaktereket megismerni és velük dolgozni, nekem is kihívást jelent. Itt különösen nagyon jó, hogy sok fiatallal dolgozhatom. Ezért örülök, hogy itt lehetek.
Rendhagyó jelentôségû könyv jelent meg – frissen – a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Egyetlen falu, a Maros megyei Havad társadalomnéprajzi arca villan elô a kiadvány lapjairól. Szivárványszínekben pompázó könyv – ez volt a legelsô gondolatunk, amikor belelapoztunk a kötetbe. Úgy éreztük, írni róla, felmutatni különleges értékeit – szinte lehetetlen. Mert, lám csak, bontsuk színeire az égi szivárványt: elvész az egységes csoda, megtompul a látvány, csak emlékezetünk ôrzi tovább volt szépségét.
De – könyvrôl lévén szó – megpróbálkozunk mégis a lehetetlennel. Valamiképpen érzékeltetnünk kell kivételes fontosságát, papíron kell rögzítenünk az elsô benyomások hatása alatt született gondolatainkat. Persze, csak jelzésszerû megállapításokra szorítkozunk, figyelemfelkeltô megfogalmazásokra vállalkozunk.
A könyv címe: Változó népi kultúra1. Anyagának összegyûjtése még 1974-ben megkezdôdött. Közel évtizedes munka eredményeképpen állt össze a monográfia: öt jól felkészült szerzô mûve. Íme a munkacsoport tagjai: Bartos Miklós, Gegesi László János, dr. Zillmann Jenô, Nagy Olga, Nagy Ödön. Két tanár, egy orvos, egy hivatásos néprajzkutató és egy lelkész. Egyikük sem született Havadon, de életük egy részét a havadi nép szolgálatában töltötték el, s mindennapi feladataik végzése közben figyelmük kiterjedt arra is, hogy milyen roppant érdekes a falu népélete, múltja és jelene. Megfigyeléseik eredményeit rögzíteni kezdték, s Nagy Olgának, a népi próza kiváló értôjének révén csakhamar hozzájutottak a tudományosan megszerkesztett kérdôívekhez, sôt, ha kellett, új kérdéseket fogalmaztak. Ezek birtokában már tudományos szintre emelkedett a további kutatómunka. A tanulmányok mindenikét tudományos tartás, magas minôségi szint jellemzi. Nyoma sincs az elnagyolásnak, vagy éppen az apró részletekbe való túlságos alámerülésnek. Kiegyensúlyozottságról, az állítások pontos megokolásáról és indoklásáról, rokonszenves mértéktartásról tesznek tanúbizonyságot.
Nagy Olga – aki a kötetet szerkesztette – Ajánlásában utal arra, hogy a könyv valójában több tudományra kiterjedô, több szakterületet érintô dolgozatok foglalata. Ezt – közhasznú idegen szóval – interdiszciplináris látásmódnak nevezi a szakirodalom. Épp ezáltal vált ez a könyv "egyedi vállalkozássá", modellértékû munkává. Egyfajta minta tehát az ezután jelentkezô kutatók számára, akik – minden bizonnyal – legfôbb elgondolásait beépítik majd eljövendô törekvéseikbe.
Ôsi, archaikus vonásait egyre jobban "levetkezi", a folytonos polgárosodás révén pedig egyre jobban modernizálódik, egyre jobban közeledik a városi érzés- és gondolatvilághoz. Állandó mozgásban, átalakulásban levô falu tehát, amely a "…hagyományôrzés és az attól való elszakadás" kettôs serpenyôjén mérlegeli önmaga lehetôségeit. A szerzôk mindenike arra is kitér, hogyan viszonyul a mai helyi lakosság a megôrzött régiségekhez. Bartos Miklós például azt írja, hogy pár évtizeddel ezelôtt "… a rangot vagyonra és a nemesi származásra alapozták", s ennek "csökevényei" – bár rejtetten – még mindig ott lappanganak a mai társadalmi valóság mélyén. Nagy Olga "racionális beállítottságú" falut emleget, amelynek ôsi népmûvészetét máris hatalmas "károsodás" érte, egyes népköltészeti mûfajok pedig már csak halódó, passzív kincsként élnek a közösség emlékezetében. Dr. Zillmann Jenô megállapítja, hogy a "régi gyógyító eljárások, szokások már-már feledésbe merültek." Nagy Ödön – a szokásvilágot kutatva – egészen új szokásokat is bemutat, és utal a régiek átminôsülésére. Roppant érdekes dologra figyelmeztet Gegesi László János, aki a helység népnyelvét, sajátos nyelvjárását vette bonckés alá. Íme, miként fogalmaz: az öreg adatközlôk "…mai nyelvhasználata feltehetôen különbözik ifjúkoruk nyelvi gyakorlatától". Az átváltás tehát már a nemzedékeken belül is megindult, és folytatódik szüntelenül, megállíthatatlanul. S a település népének erkölcsi élete is fokozatosan más arcot ölt.
Nem sorjázzuk tovább észrevételeinket, nem a könyv tartalmi ismertetése fô feladatunk. Viszont utalnunk kell arra, hogy a kötet, melyet kezébe vehet az olvasó, a társadalomnéprajzi vizsgálódásnak csak mintegy a felét foglalja magába. Nagy Olga – a szerzôk nevében is beszélve – így fogalmaz: "Úgy határoztunk, hogy külön kötetbe sorolva adjuk majd közre a falu gazdasági életének minden oldalát feltáró gyûjtésünket." Nos, a második kötettel teljessé válna a monográfia, s a magyar folklorisztika és társadalomtudomány úttörô jellegû, mennyiségében is tiszteletet sugalló kiadvánnyal gazdagodna."
A mostani kötet egyben mementó is. Idôközben Nagy Ödön lelkész, a fényképész Marx József és a kiváló grafikusmûvész, Molnár Dénes, valamint az adatközlôk egy része eltávozott az élôk sorából.
Munkálkodásuk, tudásuk gyümölcse azonban íme beérett: Havad szellemi emlékmûve, a monográfia, ôrizni fogja emléküket. Mindörökre.
Két napon át a szárhegyi Barátság alkotótáborban tanácskozott a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Társasága. Pontosabban az MKIT húszvalahány képviselõje: a magyarországi elnök, Szabó Lilla mûvészettörténész és szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai vezetõségi tagok, valamint nagyobb számban erdélyi mûvészek, mûkritikusok, mûvészeti közírók. Elsõ alkalom, hogy az 1993-ban alakult Társaság Erdélyben szervezte meg soros vezetõségi ülését s a hely, Szárhegy páratlan szépsége, a mûvésztelep szelleme azonnal meg is határozta az eszmecsere jellegét, témáját, hangulatát. Baráti közvetlenséggel, de õszintén, kendõzetlenül mondták ki a jelenlevõk gondjaikat, problémáikat, vázolták elképzeléseiket s mindazt, amit az MKIT-tõl várnak a határon kívüli magyar képzõ- és iparmûvészeti tevékenység elõrelépése, jobb szervezettsége, nagyobb megbecsülése reményében.
Jogos sérelmek és bizakodó tervezgetések között csapongott a kötetlen beszélgetés, a tanácskozás végkövetkeztetése azonban mindenképpen az lehetett, amit az egyik csíkszeredai mûvész tömören, frappánsan így fogalmazott meg: Hiába siránkozunk, magunknak kell tennünk, cselekednünk mihamarább! Persze, a regionális, helyi kezdeményezést felerõsítheti, felkarolhatja, a megpályázott anyagi háttérrel támogathatja a nagy érdekvédelmi, szakmai tömörülés, az MKIT, amely ma már külön bankszámlával rendelkezõ, kiemelten közhasznú társaság.
Az elnöknõ elmondta, megpróbálják feledtetni a keserû tapasztalatokat, melyek akkor érték a Kárpát-medencei mûvészeket és Társaságukat, amikor még egyértelmûen a Magyarok Világszövetsége bábáskodott fölöttük. Elsõ átfogó budapesti "kirakat" kiállításuk sok tekintetben csalódást keltett, átgondolt, tudatos, minõségi munkával, gyûjtéssel azon kell lenniük, hogy a 2002-re beütemezett következõ közös tárlatuk minden szempontból megfeleljen az elvárásoknak.
A Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Társasága szeptemberben tisztújító közgyûlést tart Budapesten. Ettõl is várható, hogy jobban bekapcsolja a határon túli mûvészközösségeket az összmagyar képzõmûvészet vérkeringésébe. Az erdélyi festõk, grafikusok, szobrászok, iparmûvészek együttese nyilván a legerõteljesebb, számban, színvonalban a legméltóbb a figyelemre, de kollektivitásként talán a legelszigeteltebb is, ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. A szeptemberi közgyûlésen mintegy húsz küldöttre számítanak Erdélybõl, õket ezután kell kijelölniük az ittenieknek, mint ahogy persze, a régióelnök-jelölteket is. A tisztújító ülés után mûvészettörténeti konferenciára is sor kerül, a szervezõk ettõl is sokat várnak, az elõterjesztendõ tanulmányok, melyek kötetben is megjelennek, alaposan hozzájárulhatnak az anyaországon kívül rekedt mûvészeti élet felméréséhez, népszerûsítéséhez.
Ugyancsak komoly súlya lesz annak a tanácskozásnak is, amely a külföldi magyar alkotók könyv- és sajtóillusztrációs munkásságát összegezi majd történeti távlatokban is. Ezt kiállítással is igyekeznek szemléltetni.
Nincs helyed a képraktárban, parafrazálhatnánk egy közismert regénycímet egy másik elhangzott sérelem kapcsán. Kiderült ugyanis, hogy a határon túli mûvészek alkotásai nemcsak a Nemzeti Galéria kiállításaira, de még a raktáraiba se juthatnak be, ingyenes felajánlás esetében sem. Mint mondják, helyhiány miatt. Lehetõségként marad a Szépmûvészeti Múzeum?
Szabó Lilla elképzelése, hogy a Váci Vörös Házat alakítsák a határon kívüliek galériájává, egyelõre nem megvalósítható, mert nincs hozzá pénz, de nem elvetendõ gondolat. Azt viszont, hogy a Tisztelet a szülõföldnek tematikájú közös kiállításra sem fogadták be a kisebbségi magyarokat, joggal fájlalhatták a képzõmûvészek.
Nem valami felemelõ a szegény rokon állapot. Abban, hogy errõl beszélnünk kell, természetesen maguk az érintettek is ludasok lehetnek, elsõsorban szemléleti okok, önszervezõdési nehézkedések miatt. De sok mindenben az anyaországiak hozzáállása is elbátortalanító. Az MKIT azt is megpróbálja módosítani. Biztató jel, hogy mostantól a legjobb alkotók hivatalos díjazásába a határon túli képzõ- és iparmûvészeket is bekapcsolják. A Munkácsy Mihály- illetve a Ferenczy Noémi-díj 10–10 magyarországi jelöltje mellett kötelezõ módon ott lesz 1–1 anyaországon kívüli kiválóság is. Hogy az arány vitatható? Ezt most ne firtassuk. Valami elõremutató elkezdõdött, ezen az úton kell minél nagyobb léptekkel tovább haladni.
A világ peremÉn.
Ott leszek.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése az idén június 1-tõl 5-ig rendezi meg az Ünnepi Könyvhetet, a magyarországi és a határon túli magyar kiadók, illetve az olvasók és az írók találkozóját.
Az egyesülés tájékoztatása szerint a hivatalos listára hetvenkét kiadó, illetve könyvmûhely 178 kötete került fel. A kiadványok közül ötvenhárom a határon túl készült.
Egyaránt hat-hat mûvel képviselteti magát a pozsonyi Madách, a Kalligram és az AB-ART, valamint a dunaszerdahelyi Lilium Aurum, illetve öt-öt könyvvel lesz jelen a csíkszeredai Pallas-Akadémia és az újvidéki Forum.
Az immár 71. Ünnepi Könyvhét ajánlatában megtalálható a Magvetõ Kiadó két hagyományos antológiája, a Körkép és a Szép Versek, illetve a Jelenkor által gondozott A tûz cselekedetei címû válogatás.
A magyar költõk és írók munkái mellett a kínálatban ezúttal is szerepelnek életrajzi írások, memoárok, irodalmi és történelmi esszék, tanulmányok, néprajzi és ismeretterjesztõ kötetek, lexikonok, gyermekeknek szóló könyvek.
A könyvhétre jelenik meg Gergely Ágnes illetve Nagy Gáspár kötete, mindketten ez évben kaptak Kossuth- díjat.
Gergely Ágnes 1983-ban írt utoljára regényt, mostani, Õrizetlenek címû regényét – amely a Balassi Kiadó gondozásában lát napvilágot – tavaly szeptemberben fejezte be. Nagy Gáspárnak Húsz év a kétezerbõl címmel jelenik meg verseskötete a Tiszatáj Alapítvány kiadásában.
A külföldi szerzõk listáján öt író szerepel. Két kötet – Jorge Luis Borges: A homály dicsérete és José Saramago: Jézus Krisztus második evangéliuma – az Európa Könyvkiadó mûhelyében készült.
A fõvárosban, a hagyományos Vörösmarty téri helyszínen az idén is hetvenhat pavilont állítanak fel. A kiadók ezúttal is birtokba vehetik a szomszédos Deák Ferenc utcát, ahol 16 könyvsátor lesz.
A június 1-jei megnyitó napján adják át a Szép magyar könyv 1999 verseny díjait. A vetélkedésre ötvenöt kiadó százötvenegy mûvel nevezett, a megpályázható nyolc kategória mindegyikére érkezett jelölés.
Tört fény lebeg a párás víz felett,
pókmélyben boldog halak násza dúl.
a dombon konok nyárrá tornyosul.
A kendi nagyharang utánam szól.
Einstein kacsintva fügét mutatott,
megállt Farkas tolla is a papír felett,
két arra tévedt hulló csillagot,
nagyon távol felsírt egy újszülött patak,
a búcsúzó Nap bronzba vonta partján
egy gyöngyszín kismadár tárt csõrrel
zuhant a gyepre, fejecskéjénél
"ez ilyen egyszerû" – visszhangzott egyre
és ömlött szürke láva-vére szerteszét,
maguktól nyíltak kapuk, ablakok,
a jáspisszemû kígyó végsõ, kéjes
s hagyta itt ékes sorsát a szõnyegen…
Nekem.
szótlanok a kapukban üldögélnek
a huszadik század
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM), a Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolc város önkormányzata hagyományteremtõ céllal június 15. és 30. között Miskolcon rendezi meg "Magyar Színházak Fesztiválja 2000" címmel a színházi élet egyik legkiemelkedõbb idei eseményét – jelentették be a szervezõk sajtótájékoztatón, Miskolcon.
Kõrösi Orsolya, az NKÖM helyettes államtitkára a Miskolci Nemzeti Színházban arról szólt, hogy a szakminisztérium idei millenniumi programjához szorosan illeszkedik a miskolci fesztivál.
– Igen nagy örömmel támogattuk 50 millió forinttal a rendezvényt, hiszen ezzel is hozzájárulhatunk nem csupán hazai, hanem nemzetközi szinten is az ország kulturális képének modernizálásához – mondta a tárca mûvészetért és nemzetközi kapcsolatokért felelõs helyettes államtitkára.
A továbbiakban ismertette, hogy az ország külföldi nagykövetségeinek és konzulátusainak kulturális attaséi is segítséget nyújtottak az évad legjobb magyar nyelvû színházi elõadásainak felkutatásához, amelyek – a hazaiakon kívül – szintén szerepelnek a miskolci fesztiválon.
Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-fõrendezõje – most fesztiváligazgatóként – arról szólt, hogy a rendezvény összesen 62 millió forintba kerül, az NKÖM által juttatott félszáz millión felüli összeget a város önkormányzata és a színház gazdálkodta ki.
– Több mint két héten át színházi fesztiválvárossá alakul Miskolc, ennek megfelelõen szinte az egész belvárosban utcai színpadokkal, színházi hangulatú sátrakkal, szórakozóhelyekkel, szabadtéri éttermekkel, sörözõkkel, transzparensekkel, plakátokkal, több száz jelmezessel olyan atmoszférát teremtenek, amely méltó egy valódi, európai léptékû fesztiválhoz – hangsúlyozta.
Csaknem egy kilométer hosszúságú lesz a fesztiválutca.
– Az öt, jellegében különbözõ miskolci helyszínen – nagyszínház, csarnok, kamaraszínház, játékszín, nyári szabadtéri színház – a színházi mûfajok valamennyi ágát felvonultató rendkívül gazdag, sokrétû és sokszínû, több mint 30 elõadást láthat a nagyközönség.
– Ezenkívül az utcai és kávéházi színházak, gyermekprodukciók kavalkádja szórakoztatja majd a nagyérdemût – sorolta Hegyi Árpád Jutocsa.
Dráma, operett, opera, zenés színház, táncszínház, balett, kabaré, vígjáték, hagyományos és alternatív jellegû produkciók szerepelnek a repertoárban. A program azonban még nem lezárt, hiszen a fesztivál hírére újabb hazai és külföldi társulatok is bejelentették részvételi szándékukat. – Ha a zsûri érdemesnek ítéli a produkciót, itt a helyük Miskolcon – mondta az igazgató, hozzátéve, hogy a fesztiválon minden professzionális magyarországi vagy határon túli magyar társulat részt vehet, amely maradandó értékeket tud felmutatni.
Csaknem hetven új kiállítás látható Magyar országszerte, különbözõ galériákban és közösségi házakban a Fotóhónap 2000 elnevezésû rendezvénysorozat keretében, amely múlt pénteken nyílt meg Budapesten, a Mûcsarnokban.
A magyar fotográfia egészét reprezentáló, június 18-áig tartó programot immár harmadszor rendezi meg a Magyar Fotómûvészek Szövetsége.
Eifert János, a szervezet elnöke a megnyitón elmondta: a rendezvénnyel kísérletet tesznek arra, hogy bemutassák mindazt, ami a magyar fotográfiával az elmúlt években történt.
A kiállításokon láthatóak lesznek – sok más mûvész mellett – Detvay Jenõ, Fejér Zoltán, Gábor Enikõ, Grunwalsky Ferenc, Illés Barna és Simon Csilla munkái.
A magyar fotográfusokon kívül a Budapesten mûködõ kulturális intézetek közremûködésével külföldi mûvészek képei is szerepelnek, így például a brit Chris Nash, a szlovén Damijan Kracina, a lengyel Pjotr Jaros és a francia Eveline Coutas munkái.
A programsorozat idején számos szakmai fórumot is rendeznek.
Az elsõt – a megnyitót követõen – a Mûcsarnokban tartották A kép és a huszadik század címmel.
A beszélgetésen mutatták be a Fénykép az ezredfordulón címû kötetet, amely a fotográfia kérdéseit felölelõ, tavaly megrendezett fõvárosi szimpózium elõadásainak szövegét tartalmazza.
(Történik a catalauni csata másnapján)
– Ezt akarták mondani a tátogó táltosok, amikor nem találtak jeleket sem az égben, sem a csontokban? Azt akarták mondani, hogy Nagyúr, nem ismerjük azt, aminek nincsen jele. A döntetlen olyan, mint a jelen idõ. Tudjuk azt, hogy mi a múlt idõ, tudjuk azt, hogy mi a jövõ idõ, de nem tudjuk felfogni a döntetlent! Ezt akarták mondani a jósok, bizonyára ezt akarták mondani: Hadúr és Mars Catalaunnál remizik.
– Most már mit tegyek? Tüzet rakassak fölösleges holmikból? Döglött lovon fanyereg, bõrkantár. Elesett vitézen fategez, bõrpajzs. Mind fölösleges, mind tûzre velük! A fölösleges szavakból nagy máglyát kell rakni, nagy tüzet gyújtani, hogy úgy lássék, mintha maradnánk, de közben készülõdünk is az útra. Igen, ez a döntetlen jelen idõ. Nincsen jele sem mint múltnak, sem mint jövõnek.
– És még hány jelen idõ lesz a jövõ???
– Izenni kéne haza a népnek. Hol vagytok, székelyek? Gyújtatlan gyúljanak néma lármafák, melyek befelé adják hírül a veszedelmet, befele… az elszorult toroknak, a bútól lankadt kebelnek. Izenni kéne, hol vagytok, székelyek? Máglyát rakjatok fölösleges dolgokból, döglött lovak fanyergébõl, elesett vitézek bõrpajzsából – mert ezek már csak szavak. Régi szavak, régi regék. A tûz keltse a látszatot, hogy maradni készültök, még ha menni is. Izenni kéne, író regõsökkel, facsaratos beszédû politikusokkal, lánglelkû papokkal, hogy a jelen idõ jele a döntetlen. Hol vagytok, székelyek?
– Izenni kéne haza, a népnek. Halljátok parancsomat! Lovas hírnök nyargalja be azt a földet, ahol székeket hagytam, és hordozza meg … a fehér botot! Döntetlen, patt, remi! – adja hírül. A vakvezetõ fehér botot, hogy mindenki lássa, nem pedig a véres kardot. Döntetlenre hív a Hadúr benneteket, jeltelen döntetlenre. Lovas hírnök nyargalja be, a Székely földet és vigye hírül, hogy jelen idõ van, döntetlen jelen idõ! Se fegyverbe, se békébe, székelyek!
megint: mint eb ki csontot rág,
mígnem két mínuszból plusz lesz.
2000. április 15.
Minimáljövedelem a családoknak
A munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium az egy családra jutó minimális jövedelmet fogja megállapítani – nyilatkozta Suceaván Simona Marinescu munkaügyi államtitkár. Elmondta továbbá, hogy a szavatolt minimáljövedelem jobban ki fogja elégíteni a szegény családok szükségleteit. Az új törvény értelmében egyetlen családnak sem lehet kisebb jövedelme a minimálisan szavatoltnál, mivel a különbséget a helyi költségvetések fogják fedezni.
A nyugdíjasok is elégedetlenek
A Romániai Nyugdíjasok Szövetsége tiltakozik a nyugdíjak újraszámítása ellen, úgy ítélve, hogy ez nem oldja meg a nyugdíjasok megélhetésének súlyos gondját – nyilatkozta csütörtökön Liviu Damian, az Alfa-kartellhez tartozó szövetség elnöke. A nyugdíjasokat már nem elégítik ki a hatalom által tálalt mentségek, mivel képtelenek az átlag 700 ezer lejes nyugdíjból megélni – nyilatkozta Damian, Decens megélhetésért az állam minimum 1,5 millió lejes nyugdíjat kellene, hogy biztosítson, megítélése szerint. A nyugdíjasok szövetsége tiltakozó akciókat fog szervezni a társadalomvédelmi tárca költségvetéséhez való járulékaikat be nem fizetõk ellen.
A HÉA egységesítése dráguláshoz vezetett
Az Élelmiszeripari Szakszervezetek Szövetsége helyteleníti a hozzáadott értékadó egységesítését, melyet a kormány a tavalyi 215-ös sürgõsségi rendeleten keresztül eszközölt – nyilatkozta csütörtökön Daniel Neagoe, a szövetség elnöke. Véleménye szerint eme intézkedés az alapvetõ élelmiszerek fokozott drágulásához, az élelmiszeripari termelésnek a munkaerõre kiható csökkenéséhez, a lakosság vásárlóerejének csökkenéséhez, széles társadalmi rétegek elszegényedéséhez és kiéheztetéséhez, a lakosság egészségi állapotának romlásához és az élelmiszeripar csõdjéhez vezet. A szakszervezetiek ezért felhívást intéznek a honatyákhoz, hogy pártjuk álláspontjától függetlenül támogassák indítványukat és akadályozzák meg az élelmiszeripar csõdbe juttatását és szabjanak meg mindenki számára elérhetõ árakat a hazai élelmiszerek esetében.
Hegedûs Lóránt esélyegyenlõséget sürget
Érthetetlen, miért nem teremtenek azonos esélyeket a Magyarok Világszövetsége valamennyi elnökjelöltjének a választási kampányban – jelentette ki Hegedûs Lóránt református püspök. A püspök kifogásolta, hogy a többi elnökjelölt nem hirdetett programot, így a küldöttek nem is ismerhetik meg a jelölteknek a világszövetség jövõjére vonatkozó elképzeléseit. Hegedûs Lóránt utalt arra, hogy az általa elkészített elnöki programtervezet szerint a folyamatosság és a megújulás jegyében szeretné megszervezni a világszövetség tevékenységét. Hegedûs Lóránt határozottan kijelentette: miután vállalta az elnöki jelölést, mindenképpen megméretteti magát a többi jelölttel szemben, és nem lép vissza senki javára.
Patrubány Miklós az MSZP és az SZDSZ vezetõivel találkozott
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) erdélyi elnökjelöltje kedden és szerdán az MSZP és az SZDSZ vezetõivel találkozott – tájékoztatta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának (VET) sajtószolgálata közleményben az MTI-t csütörtökön. Az ismertetés szerint Patrubány Miklós tárgyalt Magyar Bálinttal, az SZDSZ elnökével, Molnár Gyulával, az MSZP alelnökével, Tabajdi Csaba szocialista parlamenti frakcióvezetõ-helyettessel és Udvardi Tiborral, az MSZP elnökének külpolitikai tanácsadójával. A megbeszélésekre Patrubány Miklós kérésére került sor – tartalmazza a közlemény. A találkozókon az MVSZ erdélyi elnökjelöltje kérte, hogy a két párt tanulmányozza a külhoni állampolgárság intézményére vonatkozó javaslatot, amelyet a VET az EBESZ bécsi konferenciáján ismertetett.
A közlemény szerint az ellenzéki pártok vezetõi ígéretet tettek a javaslat megvizsgálására.
Debreceni "Szomszédolás" – tizedszer
Tizedik alkalommal rendezik meg az idén Debrecenben a "Szomszédolás" Országos és Nemzetközi Gyermek Néptánc Fesztivált – jelentette be sajtótájékoztatón Lukovics András, a Kölcsey Ferenc Közmûvelõdési Tanácsadó és Szolgáltató Intézet igazgatója. Elmondta: az elsõ "szomszédolásra" 1991-ben került sor. Hozzátette: Magyarországon ez az egyetlen fesztivál, amely a gyermek népmûvészet, mint a kultúrateremtõ hagyomány felkarolására, továbbélésének elõsegítésére jött létre. Az idei találkozót május 26-a és 28-a között rendezik meg Debrecenben. Összesen 24 gyermekegyüttes vesz részt: a magyarországi csoportokon