|
LII. évfolyam 113. (14469) |
2000. május 18., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Tegnap délelõtt tartott felkészítõt Pora Zamfira, a prefektúra fõtitkára a körzeti választási irodák elnökei és alelnökei számára. Jelen volt a megyei statisztikai hivatal aligazgatója, illetve a megyei kerületi választási iroda tagja, Vasile Gavriluþi ügyész.
A megbeszélésen megmagyarázták a körzeteknek, hogyan kell összeállítani a választási jegyzõkönyveket. Ezek a szabályzók a 2000-es helyhatósági választásokról szóló szabályzat 119., illetve 147. oldalán részletesen megmagyarázzák a körzeti irodavezetõk tennivalóit. Kijelölték a szavazóirodák elnökeit
Tegnap délben 2 órakor a megyei törvényszéken sorshúzással jelölték ki a szavazóirodák elnökeit és helyetteseit. A választási irodák elnökei 48 órán belül, de nem késõbb, mint május 19-én kötelesek leközölni a szavazókörzeteknek a végleges listát. Ugyancsak május 19-ig kötelesek a helyhatósági választásokon teljes listával részt vevõ pártok és politikai formációk vagy választási szövetségek közölni az általuk kijelölt irodatagok nevét.
Maros megyében 94 választási iroda és 459 szavazókörzet fog mûködni a választások idején. A 459 körzetbõl 456 civil körzet lesz, 3 katonai egységnél lesz felállítva. Marosvásárhely 75 szavazókörzetébõl 1 katonai, 74 civil. Szászrégenben 17, Segesváron 22, Radnóton 9, Ludason 11, Szovátán 6 szavazókörzet lesz.
Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke szerint:
A mostanában sokat vitatott RMDSZ-elõválasztások nyomán kialakult helyzetrõl nyilatkozott lapunknak Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke. Elmondta, hogy a szûkebb országos vezetõség megtárgyalta a Maros megyei RMDSZ vezetõségével kapcsolatos kérdéseket. Az a véleménye, hogy késve érkezett az Operatív Tanács döntése, mert az okozott károkat csak részben lehetett elhárítani. Területi vezetõikkel folytatott megbeszéléseikbõl is az derült ki, hogy az RMDSZ volt megyei vezetõsége minden tárgyilagosságot mellõzve, szemmel láthatóan a Reform Tömörülés platform érdekében kampányolt.
Amit ennél is súlyosabb mulasztásnak tekint, az a következõ: egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol a lakosságnak még mindig több mint fele magyar nemzetiségû, szinte felismerhetetlen az RMDSZ jelöltjeit bemutató propagandaanyag. Egy máshonnan jött szemlélõ nyugodtan úgy gondolhatja, hogy Marosvásárhelyen nincsenek is olyan magyarok, akik felelõsséget szeretnének vállalni tanácsosként vagy polgármesterként a helyhatóságokban.
Az RMKDM sajnálattal állapítja meg, hogy az elmúlt idõszakban a beígért pozitív változásból semmi sem valósult meg, amely a Maros megyei magyarság közképviseletének a feljavulását bizonyíthatná. A megyei vezetés nem tudta összefogni az RMDSZ-ben mûködõ különbözõ irányzatokat. Csak olyan egyéniség méltó és érdemes egy közel 300 ezres magyar közösség vezetésére, aki a megbízatását szolgálatnak tekinti, egyéni érdekeit háttérbe szorítva, sõt, ha kell, idõnként azoknak a kárára is képes a magyarság és a romániai demokrácia alapvetõ érdekeit hatékonyan szolgálni.
Annak a román pártok sem örülnének, ha egy felelõsségteljes, demokratikus, az európai integráció iránt megbízhatóan elkötelezett romániai magyar politikai erõ helyett összevissza kacsingató, pusztán hatalomváltásra törekedõ csoportosulásokkal kényszerülnének együttmûködni. A történtek miatt oda jutottunk, hogy most nõtt óriásira minden magyar ember felelõssége Isten és ember elõtt: mindannyiunk szabad, de jól megfontolt és határozott szavazatára van szükség ahhoz, hogy a jövõben felelõs és felelõsségre vonható embereink képviseljék a közügyekben megoldásra váró érdekeinket.
Ahhoz képest, hogy állítólag a népszerûségi listák élén áll, kedd este mégsem érdeklõdtek sokan a Demokratikus Konvenció polgármesterjelöltje, Dorin Florea prefektus bemutatkozása iránt. Amellett, hogy meglehetõsen foghíjas volt a Színház-tér, a minden biztatás ellenére is vérszegényre sikeredett tapsokból kiderült, hogy az ott ácsorgók nagy része a behirdetett koncert miatt jött el. Bõ félórával a behirdetett idõpont után kezdtek mozgolódni az "érdekeltek", bár a mikrofonba bömbölõ "mûsorvezetõ" szavait elnyelte a recsegés.
A prefektus rövid "kampánybeszédét" követõen, amelyben azt hangoztatta, hogy "egy polgármesteri hivatalt az utcáról kell vezetni, nem irodából vagy autóból", vagy hogy "megállapítottam, hogy az eddigi polgármesterek nem teljesítették kötelességüket az állampolgárokkal szemben", illetve megígérte, hogy megválasztása esetén megjavítja az utakat, feljavítja a tömbházlakásokat kívül- belül egyaránt, nem igazán maradt látnivalója az esetleg érdeklõdõ polgárnak.
Közben szórólapokat, a Dorin Florea portréjával ellátott pólókat, zászlócskákat, sõt virágot osztogattak az ott lévõknek. Színesítette a dolgot, hogy, a gyülekezetet kihasználva, a Nagy-Románia Párt szórólapját is osztogatták.
A Legfelsõbb Ügyészség vizsgálatot indított annak megállapításra, hogy miként került 1996-ban nagy mennyiségû választási kampányanyag Franciaországból Romániába a vámolás elkerülésével Ion Iliescu volt államfõ és pártja számára.
Az Országos Vámparancsnokság (DGV) adatai szerint 1996. május 28. és október 28. között 10 kamion összesen 123 tonna választási plakátból és postai levelezõlapból álló szállítmánnyal lépett román területre a borsi vámnál. A szabályos úti okmányokkal rendelkezõ szállítmányok a borsi vámnál tranzitengedélyt kaptak azzal, hogy a végsõ vámolás a bukaresti nemzetközi vásár területén mûködõ vámhivatalnál történik. Ez azonban nem történt meg, s 1996 novemberében a borsi vámhivatalból eltûntek a szállítmányokkal kapcsolatos dokumentumok.
Nini Sapunaru, a DGV vezérigazgatója elmondta, hogy a szállítmányok értéke 8,8 millió francia frank volt. Sapunaru szerint a szóban forgó választási anyagot jogi szempontból nézve becsempészték az országba. Ezért a szállítmány címzettjei a felelõsek, s az ilyen vámbûncselekményt kettõtõl hét évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetik.
Ion Iliescu volt államfõ, a PDSR elnöke elismerte, hogy a választási plakátok és propagandaanyagok elkészítését Adrian Costea Franciaországban élõ román üzletember javasolta neki. Costeával szemben a francia hatóságok csalás és pénzmosás gyanújával folytatnak vizsgálatot.
Iliescu szerint az ajánlat technikai kivitelezésével, a szállítmányok lebonyolításával volt kampányfõnöke, Iosif Boda foglalkozott. Boda ezt határozottan cáfolta, emlékeztetve arra, hogy a szállítások már májusban megkezdõdtek, miközben õ csak 1996. augusztusában lett kampányfõnök, addig Románia berni nagykövete volt. Boda úgy nyilatkozott, hogy a kérdéssel Gheorghe Pascu, a PDSR gazdasági igazgatója foglalkozott. Pascu a maga részérõl tagadta, hogy õ rendelte volna meg a választási anyagot. Az õ szerepe csak annyi volt, hogy a szállítmányok az õ lakására érkeztek és onnan történt elosztásuk – mondta.
Adrian Nastase, a PDSR elsõ elnökhelyettese kedden kijelentette, hogy a pártban jelenleg senki nincs, aki az 1996-os Iliescu- plakátok ügyében részletekkel tudna szolgálni, mivel Iosif Boda már nem a PDSR tagja.
Nastase óvatos formában elhatárolódott Ion Iliescutól is. A PDSR elsõ elnökhelyettese azt hangsúlyozta, hogy 1996-ban a PDSR és Ion Iliescu egymástól külön folytatott választási kampányt. A PDSR választási kampányával kapcsolatban minden pénzügyi mûvelet tiszta, valamennyi adat megjelent a hivatalos közlönyben – hangsúlyozta. Nastase szerint Iliescu elnökválasztási kampányának adatairól Iosif Bodát kell kérdezni.
Nastase úgy vélekedett, hogy a PDSR-t a jelenleg hatalmon lévõ erõk támadják. "Tudom, hogy minden hétfõn este arról tanácskoznak az elnöki palotában, hogy azon a héten milyen támadásokat indítanak a PDSR ellen" – jelentette ki.
Szalkay József Károly közgazdász,
Bözödi Sándor könyvelési szakértõ,
Pokorny László István gyógyszerész,
Filep Kálmán Csaba állatorvos,
Török Gáspár Albert Edmund mérnök,
Incze Csaba István Levente mérnök,
Gál Márton ny. közgazdász.
Nyárádkarácsonyfalva Ferenczi György
Maroskeresztúr Moldován József
Marosszentanna Orbán Márton
2000. június 4-én Marosvásárhely lakói az urnákhoz járulnak, hogy megválasszák a 2000–2004 közötti idôszakra a tanácsosaikat és a város polgármesterét.
A múlt kötelez! A nagy elôdökhöz méltó polgármestert válasszunk a város élére…
Az 1300-ban Forum Siculorum, majd Novo Foro, késôbb Novum Forum Siculorum, végül Zekelwásárhely alatt említett települést Bethlen Gábor nagyságos fejedelem (1613–1629) szabad királyi várossá nyilvánítja 1616-ban Marosvásárhely név alatt, ami nem csak rangot, hanem rohamosan fejlôdô gazdasági és szellemi élet kibontakozásának is utat nyitott. Lassan Marosvásárhely a Székelyföld legtekintélyesebb városává nôtte ki magát, melynek életében a földmûvesek, a különbözô céhek (1872-tôl az iparos réteg) és a kereskedôk jelentôs szerepet töltöttek be. Ezzel párhuzamosan a szellemi élet is megpezsdült városunkban. Így 1818. április 30- án létrejött a Református Kollégium az 1557- tôl mûködô Schola Particula és a Sárospatakról elüldözött Református Kollégium egyesülésével, mely teológiai, bölcsészeti és jogtudományi tanszékével rangos intézménnyé fejlôdött. Ugyancsak jelentôs szerepet töltött be a város életében az 1702-ben létrejött alapfokú római katolikus iskola is, mely 1895–97-tôl mint fôgimnázium, a tudomány fáklyahordozójává vált.
A város felemelkedését szolgálta a Zágoni Aranka György (1737–1815) által létrehozott, a magyar nyelv megreformálását célzó Erdélyi Magyar Nyelvmûvelô Társaság (1793) és gróf Teleki Sámuel, Erdély kancellárjának az a döntése, hogy a 40.000 kötetet kitevô könyvgyûjteményével felépítse a Thékáját (1799–1802).
Ezen idôszakban a városi tanács és a városbírák intézték a közügyeket. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1487-ben Szabó Balázs a város fôbírája, akit 1852-ig még 65 megválasztott bíró követ. Ezek közül kiemelkedô szerepe volt 1565-ben Borsos Sebestyén krónikaírónak, 1602-ben Borsos Tamásnak, a vár építôjének és Nagy Szabó Mihálynak, akinek bírósága alatt (1616) lett szabad királyi város Marosvásárhely.
1854-tôl a fôbíró elnevezés helyett a polgármesteri címet viselték a város elsô emberei. A mai napig ezt a funkciót 45-en töltötték be, akik közül kimagaslik a századforduló után, 1902- ben fôpolgármesternek megválasztott dr. Bernády György. Igazi menedzser volt, az ô idejében vált igazi várossá Marosvásárhely.
Rendezte a Marost, csatornázta és vízvezetékkel látta el a várost. Utakat, járdákat, középületeket, köztük a Városházát és a közmûvelôdési palotát építtette fel. Az ô nevéhez fûzôdik a város öt elemi iskolájának, valamint a gróf Széchenyi István felsôkereskedelmi, a Polgári Fiúiskola (ma Petru Maior Egyetem), a Leánygimnázium (ma. Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium), a Kadétiskola (ma Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem), a közigazgatási tanfolyam (ma szakszervezeti székház) felépítése. Támogatta a Református Kollégium és a Római Katolikus Fôgimnázium épületeinek létrehozását is.
Az I. világháború végén 31 millió arany korona adósság terhelte a várost, amitôl a pénz devalválódásával szabadultak meg, de köztulajdonban maradt minden befektetés, melyek késôbb és ma is, a vásárhelyiek érdekeit szolgálják.
Dr. Bernády György kiváló politikus volt, felismerte annak szükségességét, hogy az erdélyi magyarságnak gazdasági és szellemi téren meg kell erôsödnie ahhoz, hogy Romániában esélyegyenlôséggel vagyen részt az ország életében.
Ma is ilyen polgármesterre van szükség, aki képes a rendszerváltást követô bonyolult körülmények között, az európai értékek követelményei alapján vezetni városunkat.
A választási iroda szerint Marosvásárhelyen 15 párt indított polgármesterjelöltet a június 4-i választásokra.
Mi az RMDSZ jelöltjére, Fodor Imrére tesszük le voksunkat, aki biztosíték arra az 1996–2000 közötti tevékenységével, hogy a Bernády- hagyományokhoz híven tanácsos társaival képviselje az elkövetkezendô idôben a város érdekeit.
Meg vagyok gyôzôdve, hogy június 4-én a város magyar lakossága egy emberként részt vesz a választásokon és szavazatával hozzájárul közösségünk választási gyôzelméhez, melyre a múlt is kötelez.
"Alulírottak Isten, lelkipásztoraink és híveink elõtti felelõsséggel 2000. május 16- án a román egyházak vezetõivel együtt Snagovon ünnepélyes nyilatkozatot írtunk alá Romániának az európai közösséghez történõ csatlakozása érdekében. Az aláírást tárgyalások elõzték meg, amelyben feltételeinket kifejtettük azzal, hogy csak azok teljesítése esetén vagyunk hajlandóak az okmány ünnepélyes aláírására.
Az Európai Közösségbe való belépésünk egyházainknak és kisebbségben élõ nemzetünknek egyaránt érdeke, de ünnepélyes aláírásra csak akkor kerülhetett sor, ha igényeinket teljesítik az alábbiak szerint:
1., Biztosítják minden lelkipásztorunk állami javadalmazását.
2., Az okmány aláírásánál és az azt követõ tárgyalásokon a római katolikus egyházat nemcsak Robu bukaresti érsek úr, hanem magyar részrõl Tempfli József megyés püspök úr, Románia római katolikus Püspökkari Konferenciájának elnöke képviselje.
3., Az aláírásra kerülõ szövegbe beiktatódik a Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezletének három feltétele:
– az elvett egyházi javak visszaadása,
– a felekezeti iskolák mûködésének biztosítása,
– az egyházak szociális és karitatív munkájának állami támogatása.
A Vallásügyi Államtitkársággal, valamint Mircea Ciumara elsõ államminiszter úrral való tárgyalásunk eredményeképpen kéréseinket teljesítették. Egy olyan nyilatkozatot írtunk alá és a szövegmódosítás következtében olyan nyilatkozatot fogadtak el a részvevõ egyházfõk, amely követeléseinket tartalmazza, és a tárgyalások folyamatába beiktatja. A szöveg európai nyilvánosságra kerül, s a tárgyalások internetes nyilvánosságot kapnak és helyzetünk nemzetközi nyilvánosságra hozatalával nyomatékosítják kívánságaink teljesítését. Bízunk abban, hogy kéréseink nem maradnak az ígéret szintjén, az európai szervezetek pedig ellenõrizni fogják annak megvalósítását. Isten legyen velünk céljaink további megvalósításában!"
Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, a római katolikus egyház Püspökkari Konferenciájának elnöke, dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke,
dr. Szabó Árpád, az Unitárius Egyház püspöke,
Mózes Árpád, a Magyar Evangélikus Egyház püspöke
Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Csiha Kálmán nyilatkozata a romániai egyházi vezetõknek Románia Európai Unióhoz való csatlakozásával kapcsolatos Nyilatkozatának aláírása alkalmából.
Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökeként üdvözlöm a testvéregyházak vezetõit és a jelenlevõ állami tisztségviselõket. Amikor együttmûködni kívánunk a Középtávú Nemzeti Gazdasági Fejlõdési Stratégiával és aláírjuk a romániai egyházi vezetõk nyilatkozatát Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozása tárgyában, örömömet fejezem ki afelett, hogy ebben Románia közeledését látom az Európába való belépés felé. Egyúttal határozottan hangsúlyozni kívánom, hogy ez a törekvés csak akkor fog sikerrel járni, ha országunk egyházi vonatkozásban is eleget tesz az Európa Tanács által lefektetett kívánalmaknak. Egyebek között ide tartozik a felekezeti iskolák, valamint az egyházak karitatív és szociális munkájának kérdése mellett a kommunista diktatúra alatt elvett egyházi javak visszaadása is. A 40 éves diktatúra után már 10 év eltelt, ami a diktatúra idejének negyedrészét jelenti, de a javak visszaadására törvény nem született. Csak az Erdélyi Református Egyházkerületben több mint 500 épületünket elvették, ebbõl ez ideig hármat kaptunk vissza, de úgy, hogy gyakorlatilag egyiket sem tudtuk használatba venni, vagy lakbérszerzõdést kötni az azokat használó intézményekkel. E helyrõl, az aláírás órájában hiszem, hogy nem csak az Erdélyi Református Egyházkerület, vagy a református egyház, hanem mindnyájunk nevében kérem Románia kormányát, sürgõsen intézkedjen az elvett egyházi ingó és ingatlan javak visszaadásáról, mert másként, amikor az Európába való tényleges belépésrõl lesz szó, nem mondhatnánk, hogy országunk eleget tett az európai követelményeknek. A nemzeti stratégiához való hozzájárulásunkkor Európába való belépésünkhöz Isten áldását kérem.
Snagov, 2000. május 16.
A társadalombiztosítási nyugdíjkategóriák közül az eddigiekben az öregségi (korhatári) nyugdíjról, az elõnyugdíjazás mindkét formájáról és a rokkantsági nyugdíjról tájékoztattam.
Ez alkalommal az utolsó nyugdíjkategóriáról, az utódlási nyugdíjról lesz szó.
Utódlási nyugdíjra, az új törvény szerint is, az elhalálozott személy túlélõ házastársa és gyermekei jogosultak, de csak abban az esetben, ha az elhalálozott személy nyugdíjas volt, vagy eleget tett a valamely nyugdíjban részesülés feltételeinek.
A túlélõ házastárs a szabvány nyugdíjazási életkor betöltését követõen életének egész idõtartamára utódlási nyugdíjra jogosult, ha a házasság idõtartama legalább 15 év volt. Amennyiben a házasság idõtartama 15 évnél kevesebb, de legalább 10 év volt, a túlélõ házastársat megilletõ utódlás nyugdíj összege minden hiányzó hónap tekintetében 0,5% -kal , illetve minden hiányzó év tekintetében 6% - kal csökken.
A túlélõ házastárs életkorától függetlenül utódlási nyugdíjra jogosult arra az idõszakra, amelyben I. vagy II. fokú rokkant, ha a házasság idõtartama legalább 1 év volt. Az eddigi szabályozás nem írta elõ a házasság idõtartamára vonatkozó követelményt.
Életkorától és a házasság idõtartamától függetlenül utódlási nyugdíjban részesül a túlélõ házastárs, ha az eltartója halálát munkabaleset, foglalkozási betegség vagy tuberkulózis okozta. De ez esetben az utódlási nyugdíjat csak akkor kaphatja meg a túlélõ házastárs, ha nem rendelkezik olyan jövedelemmel, ami után társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie, vagy ha rendelkezik ilyen jövedelemmel, az nem éri el az átlag bruttófizetés 1/4-ének szintjét.
Ugyancsak ilyenszerû jövedelem hiányában, ha a túlélõ házastárs az eltartó elhalálozásának idõpontjában egy vagy több, 7 évesnél kisebb gyermeket gondoz, utódlási nyugdíjban részesül. A régi törvény szerint a gyermek korhatára 6 év volt.
Az új törvény már nem biztosítja az utódlási nyugdíjban való részesülését annak az 50. életévét betöltõ nõnek, aki férjének elhalálozásáig 4 gyermeknél többet szült és házasságának idõtartama legalább 10 év volt.
Az a túlélõ házastárs, aki az életkorra és a házasság idõtartamára vonatkozó feltételeknek nem tesz eleget, az eltartó személy elhalálozásának idõpontjától számított 6 hónapig utódlási nyugdíjban részesül, ha nem rendelkezik az elõírt jövedelemmel. Ebben a helyzetben van az I. vagy II. fokú rokkantságba sorolt túlélõ házastárs is, akinek a házassága kevesebb mint 1 év, ha nem rendelkezik az elõírt jövedelemmel.
Az új törvény szerint nem csak a nõk, hanem a férfiak is részesülhetnek a túlélõ házastársat megilletõ utódlási nyugdíjban. Nincs változás abban a tekintetben, hogy a saját nyugdíjjal rendelkezõ túlélõ házastárs választhatja az elhalálozott házastársa utáni utódlagos nyugdíjat, ha ezt elõnyösebbnek tartja.
Az RMDSZ megpróbálta elfogadtatni azt a más országokban bevezetett gyakorlatot, hogy a túlélõ házastárs a saját nyugdíja mellett megkaphassa az elhalálozott házastársa utáni utódlási nyugdíjat is. A javaslatot elvetették.
A gyermek utódlási nyugdíjra jogosult 16. életévének betöltéséig. Ha a gyermek 16. életévének betöltése után a törvénynek megfelelõen létrehozott oktatási intézetben folytatja tanulmányait, ezek befejezéséig, de 26. életévének betöltését meg nem haladóan, utódlási nyugdíjban részesül. A tanintézetre vonatkozó megfogalmazás arra utal, hogy csak romániai intézetekrõl van szó.
Az a gyermek, aki rokkanttá vált (beleértve a 26. életévéig tanulmányait folytató gyermeket is) bármilyen fokú a rokkantsága, egész idõtartamára utódlási nyugdíjban részesül.
Az utódlási nyugdíj összegének megállapítása ugyanúgy történik, mint eddig, vagyis az elhalálozott eltartónak folyósított nyugdíj, vagy amelyre az jogosult lett volna, jön számításba. Az utódlási nyugdíj összege az elhalálozott nyugdíjának bizonyos százaléka, annak függvényében, hogy hány utódlási nyugdíjra jogosult van. Egyetlen utód esetében 50%, két utód esetében 75%, három vagy több utód esetében 100%.
Újdonság, hogy az utódlási nyugdíj, a mindkét szülõ után árván maradt gyermek esetében a mindegyik szülõre külön számított utódlási nyugdíjak összege. Ez a halmozás eddig csak 5 vagy több utód esetében volt lehetséges.
Az új nyugdíjtörvény is átvette azt a korábban általam kezdeményezett, a 1998. évi 226-os számú törvényben megfogalmazott elvet, miszerint nem jogosult utódlási nyugdíjra az a személy, akit végleges bírósági határozattal ítéltek el az eltartójával szemben elkövetett gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet bûncselekményéért.
Ma reggel hét órától a Romániai Bányász-szakszervezetek Konfederációs Központja õrséget állít a kormánypalota, valamint az ipari- és kereskedelmi minisztérium székháza elé.
Marin Condescu szakszervezeti elnök szerint a tiltakozó akciót meghatározatlan idõre tervezik. A Rompresnek adott nyilatkozatában Condescu kiemelte: Az Oltenia Barnaszénkifejtõ Országos Társaság helyzete tûrhetetlen. Megengedhetetlen, megítélése szerint, hogy mindaddig, míg a Conel villamossági társaság 3.800 milliárd lejjel tartozik a társaságnak, ez képtelen legyen kiadni az alkalmazottak bérét. Condescu bizakodik a tiltakozó akció sikerében, tekintve, hogy holnap van a kormány heti ülése is. Biztosított továbbá, hogy a tiltakozás civilizáltan fog lefolyni.
A bányászok egyebek között követelik a Conel 3.800 milliárd lejes tartozásainak törlesztését, a munkabalesetek elleni biztosítási program elfogadását, a tömeges menesztésekrõl való lemondást a bányászatban és a geológiai ágazatban, új munkalehetõségek létesítését, gazdasági alternatívák teremtését, és pénzügyi támogatást a bányászövezetekben lehetséges okológiai katasztrófák megelõzésére.
Markó Béla szövetségi elnök május 16- án, kedden délután az RMDSZ bukaresti székházában fogadta Richard Ralph-ot, Nagy-Britannia bukaresti nagykövetét. A brit diplomata kérésére létrejött találkozón a vendég a választási esélyekrõl érdeklõdött. Markó Béla tájékoztatta vendégét az RMDSZ nagyfokú támogatottságáról a romániai magyarság körében, amint az a szövetség kérésére nemrégiben készített közvélemény-kutatás eredményeibõl is kitûnik. A szövetségi elnök felhívta a brit diplomata figyelmét arra, hogy milyen fontos a romániai magyar nemzeti kisebbség megmaradása szempontjából a magyarlakta vidékek regionális gazdasági fejlesztése, és ebben kérte Nagy-Britannia támogatását. Richard Ralph nagykövet biztosította az RMDSZ elnökét arról, hogy Nagy- Britannia támogatja Románia euroatlanti integrációját, ami kedvezõen befolyásolja majd a többség és kisebbségek viszonyának alakulását Romániában.
A tömeges menesztések során állásukat vesztett alkalmazottaknak járó végkielégítések, melyeket az egységekben jegyzett átlagbér alapján számolnak ki, adómentesek, a tavalyi 73-as kormányrendelet értelmében – közli a pénzügyminisztérium.
Ugyancsak adómentességet élvez az átszervezés során tartalékállományba került tiszteknek kiutalt végkielégítés is, és a nettó zsold viszonylatában megállapított segély – tudtuk meg ugyancsak a pénzügyi tárcától érkezett közleménybõl.
A nukleáris tevékenységet ellenõrzõ országos bizottság (CNCAN) olyan regionális radioaktív hulladéktároló kialakítását javasolja, amely a térség több államát, köztük Magyarországot is érdekelheti, s egyben üzleti hasznot hozna Romániának – mondta kedden az MTI-nek Dan Cutoiu, a CNCAN elnöke.
Cutoiu szerint a regionális radioaktív hulladéktárolót a Bihar megyei Rézbányán (Baita) lehet kialakítani, ahol egy termelésbõl kivont uránbányában már húsz éve mûködik egy hasonló létesítmény. Az 1980-as évek szintjének megfelelõ technológiával felszerelt rézbányai hulladéktemetõ alacsony és közepes aktivitású sugárzó hulladék tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy megfelelhessen az európai nukleáris szabványoknak, mûszaki felszerelésének korszerûsítésére van szükség.
A regionális hulladéktároló célszerûségérõl és üzleti elõnyeirõl szólva Dan Cutoiu hangoztatta: a tároló kialakítása számottevõ hasznot hajthatna Romániának azokból a díjakból, amelyeket a térség országai, elsõsorban Magyarország, Ausztria és Németország fizetne a saját radioaktív hulladékának biztonságos tárolásáért.
Cutoiu hozzátette: javaslatát még nem egyeztette sem Magyarország, sem más régióbeli ország illetékeseivel.
Véleménye szerint az elképzelés kivitelezéséhez PHARE-alapokat lehet igénybe venni, ha elkészülnek a megvalósíthatóságra vonatkozó elõtanulmányok. Ezek elkészítése egy évet vehet igénybe, a munkába be lehetne vonni az Európai Unió szakértõit is. A tanulmányok függvényében lehet eldönteni, hogy a jelenlegi rézbányai tárolót korszerûsítsék, vagy esetleg egy új hulladéktemetõt kell majd építeni.
A mai követelményeknek megfelelõ regionális tároló megvalósítása becslések szerint körülbelül 100 millió dollárba kerülne és 300 évig teljes biztonságban lehetne használni. Ezt követõen már semmilyen szennyezés veszélye nem állna fenn, mert idõközben a benne tárolt hulladék ártalmatlanná válna – vélekedett Cutoiu.
A CNCAN elnöke hangsúlyozta: tudatában van annak, hogy az elképzelés kivitelezése számos ellenállásban ütközik Romániában, és esetleg a környezõ országokban is. "De a javaslat megvalósítása Románia és a térség országainak szempontjából is célszerû, hasznos és kivitelezhetõ és az egész régió biztonságos környezetvédelme szempontjából is kívánatos" – mondta.
A PHARE CBC Magyarország-Románia Kisprojektek Alap támogatásával magyar-román határ menti egészségügyi eszmecsere kezdõdött szerdán a debreceni Kenézy Gyula kórházban.
Berecz György fõigazgató tájékoztatása szerint a kórház 5000 eurót nyert el a PHARE CBC pályázaton az együttmûködési projekt megvalósítására. A program keretében a cél szorosabb együttmûködés kialakítása a Hajdú-Bihar és a romániai Bihor megye egészségügyi intézményei és szervezetei között, illetve a kórház ezzel is hozzá akar járulni a román egészségügyi ellátás minõségének javításához.
– A román egészségügy jelentõs átalakítás elõtt áll – mondta a találkozó megnyitóján dr. Dorel Tirt, a Bihor megyei Egészségügyi Menedzsment Szolgálat igazgatója.
Hozzátette: a román egészségügyi reform sok nehézséggel küzd, így rendkívül jól jön számukra a mostanihoz hasonló, határokon átnyúló szakmai tapasztalatcsere.
A három napos debreceni találkozón a romániai egészségügyi vezetõk megismerkednek a debreceni Kenézy Gyula kórházban folyó gyógyító munkával, a magyar betegellátás szervezeti kereteivel és kerekasztal beszélgetésen cserélnek véleményt az egészségügyrõl.
A PHARE CBC kisprojekt ugyan prioritásként kezeli az egészségügyet, de kitér az egészségügyben keletkezõ veszélyes hulladékok kezelésére, valamint a kis- és közép vállalkozások, mint egészségügyi beszállítók térségi tapasztalataira is.
Ezekrõl ugyancsak szó lesz a debreceni találkozón – tudta meg az MTI tudósítója a magyar–román határ menti egészségügyi fórum megnyitóján.
G. Nagyné Maczó Ágnes Üröm polgármestere a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) megkeresésére vállalta az elnöki jelöltséget.
Errõl maga a jelölt, G. Nagyné Maczó Ágnes tájékoztatta szerdán az MTI-t közleményében.
A Magyarok Világszövetsége budapesti központjában megerõsítették: a világszövetség szervezõ irodájához megérkezett G. Nagyné Maczó Ágnesnek az elnöki tisztségre való jelölést elfogadó nyilatkozata, így a politikusnõ hivatalosan pályázhat a tisztújító küldöttgyûlésen az elnöki tisztségre.
Maczó Ágnest az MVSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete javasolta az elnöki posztra – ismertették.
A parlament volt alelnöke közleményében felhívja a figyelmet arra, hogy a jelöltek között több jelentõs közéleti személyiség is van, akiket nem lenne szabad egymással szemben kijátszani, mert ezt a luxust nem engedheti meg magának a magyarság.
Maczó Ágnes a fiatalabb jelöltektõl azt kéri, hogy tanusítsanak nagy türelmet az idõsebbek politikai ambíciói iránt. Bár ugyanakkor úgy gondolja, hogy a fiatal generációnak helyet kell kapni a vezetésben.
– A világszövetségének nem alternatív kormányként kell mûködnie, hanem az összmagyarság erkölcsi, szellemi és kulturális kondícióit kell erõsítenie – véli az aspiráns.
A költségvetési törvény jóváhagyásával egy idõben ismét bevezetik a kis és közepes vállalkozások által termelésre és szolgáltatásra használt gépek és berendezések importjára vonatkozó vámmentességet. Hasonlóképpen újra érvényben van a kis és közepes vállalkozók által a termékek gyártása érdekében importált nyersanyagokra vonatkozó vámmentesség, amennyiben a szóban forgó termékek maguk is vámmentesség alá esnek. Az ilyen termékek listáját a kormány évente jóváhagyja. A kedvezmények a Hivatalos Közlönyben való megjelenésüktõl kezdõdõen azaz május 5-tõl vannak érvényben. Csata Edit, a marosvásárhelyi vámhivatal igazgatónõje hangsúlyozta, a vámkedvezmény nem vonatkozik szállítási eszközökre: személygépkocsikra vagy mikrobuszokra. Ezekre azonban, amennyiben tulajdonosuk be tudja mutatni a EUR1-es szállítási bizonyítványt (a különbözõ szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alá tartozó áruk vám- és egyéb kedvezmények igénybevételének jogosultságát igazoló okmány), akkor az eddigi 18%- os vám helyett 10-12%-os vámot alkalmaznak. Amennyiben a tulajdonos nem tudja a szóban forgó bizonylatot bemutatni, akkor 30%-os vámot köteles fizetni. Az EUR1-es bizonylatot annak az országnak a vámhivatala adhatja ki, amelyben a személygépkocsit vásárolták.
Egyébként a május 15-i költözést követõen, amelyrõl annak idején tudósítottunk, a vámhivatal telefonszámai nem változtak.
Az Országos Beruházási Alap marosvásárhelyi kirendeltségének bejárata elõtt tegnap már valamivel kisebb tömeg volt és a vezetõség szerint sokan visszavonták a beruházási jegyük felszámolására vonatkozó kérésüket. Mindenesetre a bejáratot továbbra is polgárõrök õrzik és még mindig csak listák alapján lehet bejutni. Igaz, a felszámolási kérelmet visszavonók elõnyben részesülnek. Ugyancsak a vezetõség állítása szerint Hargita és Kovászna megyében már normális körülmények között dolgoznak a Beruházási Alap alkalmazottai és várhatóan hamarosan Marosvásárhelyen is megnyugodnak a beruházók.
Eltérõen a keddi lapszámunkban közöltektõl, amikor nem határoltuk el világosan, hogy az ugyanazon társaság által mûködtetett, Beruházási illetve Felhalmozási Alap két, egymástól független intézmény, az Országos Felhalmozási Alap helyi fiókjánál továbbra is nyugodtan zajlik az ügyintézés, hiszen ez utóbbit országos viszonylatban a legjobbak között tartják számon. A pontatlanságért az érintettek elnézését kéri a szerzõ.
Folytatódik a forradalmárok éhségsztrájkja
Nyugodtnak egyáltalán nem nevezhetõ hangnemben folytak a tegnap a tárgyalások a vásárhelyi December 21. Egyesület Cãlãraºilor utca 10. szám alatti székhelyén. Az éhségsztrájkoló forradalmárok ide hívták kéréseik elfogadtatása érdekében Fodor Imre polgármestert, Orbán Dezsõ alpolgármestert és Dorin Florea prefektust.
Fodor Imre véleménye szerint a forradalmárok május 5-én hirdetett éhségsztrájkja teljes mértékben érthetetlen és megalapozatlan, hiszen "nyitott ajtókat döngetnek". Heves szóváltás alakult ki, amikor Ilcu Vasile Francisc, a December 21. Egyesület fõtitkára kijelentette: bármilyen kéréssel fordultak a polgármesteri hivatalhoz, ott mindig zárt ajtókra találtak. Ezt követõen a sajtónak korábban eljuttatott tízpontos kérésüket ismertették, bizonyítva "a kéréseink nagy részét tíz perc alatt orvosolhatják". A pontról pontra való "boncolgatás" eredményeképpen a város elöljárói jóváhagyták a hivatal szintjén egy olyan bizottság létesítését, amely kizárólag a forradalmárok jogait képviselje; biztosították a forradalmárokat afelõl, hogy átiratot küldenek Constantinescu elnökhöz, melyben Marosvásárhely számára a forradalom tízéves évfordulójára készített megemlékezõ kitûzõkbõl igényelnek; s elindítják az eljárást a megyeszékhelynek a Romániai Mártírvárosok Ligájához való csatlakozásának ügyében. A tegnapi tárgyaláson azt is elérték, hogy december 16-22-e között Marosvásárhely Mártírváros Napjai néven megemlékezõ rendezvényeket szervezzenek. Vita alakult ki a forradalmárok emlékmûvének felállítása körül is. Azt kérték, költöztessék el a Bãlcescu-szobrot a térrõl, s helyébe az új emlékmûvet helyezzék. A terveket már megrendelték, mondták, június elseje a pályázatok benyújtásának határideje. Elképzelésük szerint december 21-ig elkészül és helyére kerül az emlékmû. A prefektus megígérte: elkezdik a munkálatokat a tér rendbetételére.
Nem kis meglepetést váltott ki a hetes pont tárgyalása, amelyben a forradalmárok egy helyiség kiutalását kérik a várban a Forradalom múzeuma létrehozása érdekében. Fodor kategorikusan elutasította ezen kérésüket, ám ekkor egy általa aláírt átiratot mutattak fel, mely szerint a tegnapelõtt jóváhagyta. Kiderült, Orbán alpolgármester írta alá, ám õ sem ismerte az okmány tartalmát. Így ezen kérésüket is jóváhagyták a város elöljárói. A forradalmárok azt is elérték, hogy ezután meghívják õket a polgármesteri hivatal azon tanácskozásaira, amelyen az õket érintõ problémákról döntenek. A kilences pont orvoslásaként határozatjavaslatot bocsátanak ki egy új városcímer elkészítése végett, amelyet – a polgármester ígérete szerint – minden bizonnyal elutasítanak. Megoldást nyert a Mártírváros feliratnak önálló állványokra való helyezése körüli nézeteltérés, mégpedig úgy, hogy a Koronka felõli bejáratnál levõ beton helységnévjelzõt javítják fel, s a város neve alá kerül a mártírvárosi státust hirdetõ kétnyelvû felirat.
A kereskedelmi helyiségek helyzetének tárgyalására meghívták Fãrcãºan Mirceát, a Locativ Rt. igazgatóját, kérve az 1997. évi 23-as számú helyi tanácsi határozat alkalmazását, miszerint a Locativ Rt. tulajdonában levõ kereskedelmi felületek tíz százaléka a forradalmárokat illeti. 42 helyiséghez juthatnak ily módon a forradalmárok. Kikötötték: csakis rendbetett és kihasználható helyiségeket fogadnak el. Ugyanakkor kérték ezen felületek bérleti díjainak csökkentését.
A több mint kétórás egyezkedés (kiabálással és vádaskodással teletûzdelve) után Fodor kijelentette: még aznap összeállítják a kereskedelmi felületekre vonatkozó határozatjavaslatot, amelyet majd a tanács elé terjesztenek. A többi tíz kérés megoldását illetõen egyezményt írnak alá. Végezetül az éhségsztrájk felfüggesztésére szólította fel a forradalmárokat. Ilcu azonban hajthatatlan maradt: "társaim a protokoll aláírásának pillanatában abbahagyják a sztrájkot, én azonban a május 25-i tanácsülésig megtagadom az étel fogyasztását".
Az utóbbi húsz év legnagyobb szárazsága
A Megyei Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettese, a Mezõgazdasági Szaktanácsadói Hivatal szakembereit jkérdeztük a növénytermesztésben a szárazság okozta, május 16-ig kialakult helyzetrõl és az ezzel kapcsolatos esetleges teendõkrõl.
Timar Liviu mérnök, a Megyei Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatóhelyettese: – Huszonkét éve dolgozom a szakmában, kijelenthetem, hogy eddig ilyen méretû – idõben és térben kiterjedõ – szárazságot nem tapasztaltam megyénkben. A tavaszi vetésektõl számított nyolc héten át nem esett az esõ. Kivételt képez Dicsõszentmárton, Bogács, Fehéregyháza és Szováta térsége. Egyes övezetekben a talaj teljesen kiszáradt. Megkongatom a vészharangot: amennyiben 10 napon belül nem esik az esõ, az utóbbi évtizedek legsúlyosabb természeti csapásával nézünk szembe. Ime az adatok: cukorrépát az idén 4170 hektáron vetettek, felméréseink szerint a termõfelület 60%-án a növényeket a szárazság kisebb-nagyobb mértékben károsította. Jelenleg nehéz a károk pontos felértékelése, különösen a tavasszal vetett gabonák esetében, amelyek eléggé nagy mezõgazdasági területeken kerültek földbe ( tavaszi sörárpa 10435, zab 8697 hektáron). A hosszan tartó szárazság sajnos az õsszel vetett kalászosokat is érintette. Mivel most vannak a virágzási fejlõdési szakaszban még nem határozható meg pontosan a károsodás mértéke. De komoly veszteségekkel kell számolnunk. A legelõkön ebben az idõszakban kellene fejlõdjenek, dúsuljanak a takarmányok, sajnos, vannak olyanok, amelyek nem alkalmazak a legeltetésre. A szárazság a Mezõséget (Mezõbánd, Mezõzáh, Nagysármás, Ludas, Radnót térsége) sújtotta leginkább. Hangsúlyozom, ha még egy héten át nem esik az esõ, az utóbbi évtizedek egyik nagy természeti csapását éljük át, legalábbis a mezõgazdasági termesztés szempontjából, mert a szárazság nem kíméli a zöldségeseket, a gyümölcsösöket és a szõlõsöket sem.
Zavilla Victoria, a megyei Mezõgazdasági Szaktanácsadói Hivatal mérnöke:
– Valóban rendkívüli helyzet alakult ki. Megyénkben az elõzõ években átlagosan 70000 hektáron termett kukorica, idén csupán 60000 hektáron került földbe a mag, a bevetett terület 70%-a a Mezõségen van. Mivel a vetési munkálatok nagy részét idõben végezték el, a magok 50-80%-a kicsírázott, fejlõdni kezdett, ez azonban a víz hiánya miatt a fejlõdés szinte stagnál. A szárazság ellen a gazdálkodók öntözéssel, vagy a gyomok irtásával védekezhetnek. Ahol a magvak még nem csíráznak, a talaj szárazsága miatt, és nincs lehetõség az öntözésre, a csapadék az egyetlen, amely megmentheti az idei termést.
Végezetül az öntözõberendezések, és csatornahálózatok kerültek szóba, amelyek többsége tíz évvel ezelõtt éppen a Mezõségen mûködött. Zavilla Victoria mérnöknõ szerint: azok sajnos már csak emlékek.
2000. május 15-tôl használható az úgynevezett zöld telefonvonal, amelyen bármilyen, romániai vám mûködésével kapcsolatos rendellenességet és szabálytalanságot jelezhetnek. A reklamációkat, bejelentett szabálytalanságokat, beleértve javaslatokat a Vámügyi Igazgatóság vezetôsége tudomására lehet hozni, munkanapokon 12-18 óra között a következô ingyenesen telefonszámon:
Egy ilyen telefonvonal létrehozásának célja, hogy a vámolás lebonyolítása közben felmerülô problémákat kiküszöböljék.
Az elégedetlen állampolgárok üzeneteit ellenôrzik, elemzik és kivizsgálja a Belsô Tevékenységet Ellenôrzô Iroda, amelyet külön ezzel a céllal hoztak létre.
Az üzeneteket csak akkor veszik figyelembe, ha a panaszttevô magán- vagy jogi személy neve és telefonszáma vagy címe szerepel.
Egy hívás a fenti telefonvonalon nem haladhatja meg a 3 percet.
Dr. Cs. Szabó József több mint két évtizedes munkássága a burgonyatermesztéshez, ennek kutatásához kapcsolódik. Eddigi tudását, kísérletezéseinek tanulságait összevetette az áttanulmányozott szakirodalommal, elsõsorban önmagának, mondja az Elõszóban. Aztán? "Nagy kihívás volt mindezt magyarul megfogalmazni és papírra vetni, mert bevallom, az anyanyelvemen még ilyennemû munkát nem végzeztem." Ezért is kéri olvasóját, hogy inkább a nemes szándékot becsülje. Habár nem szándékozott közzétenni tapasztalatait, mivel a burgonya/krumpli/pityóka népi eledel Erdélyben (s nemcsak itt), egyre többen kérték, "írjunk egy magyar nyelvû krumpliskönyvet, ami nagy hiányt pótolna." Nos, a Solanum tuberosumról most ilyen is van. A szerzõ nem talált bõkezû támogatóra, ezért jobbára a saját költségén adta ki dolgozatát. Amely annál is inkább fontos, mivel Románia az évi 250.000 hektár fölötti vetésterületével a nagy burgonyatermesztõ országok közé sorolható, az egy fõre jutó burgonyafogyasztásunk meghaladja az évi száz kilót. Egy 1994-es adat szerint az országos termésátlag a nagy ingadozás ellenére sem csökkent 10 tonna alá. Van országos burgonyatermesztõ program, a brassói szakintézet mellett öt kísérleti állomás foglalkozik ezzel az értékes táplálékkal (Csíkszereda, Kézdivásárhely, Marsani, Dolj megye, Tãrgu- Jiu, Tulcea). És mivel a kistermelõk száma a jelenlegi helyzetben növekedõben van, a kötet elsõsorban ezeket a gazdákat szólítja meg, általános jellemzõkkel szolgál, sikerfajtákat ismertet, összesûríti mindazt a tudást, amire egy kisüzemi termesztõnek induláskor szüksége van. Termesztés, ápolás, védekezés a kártevõk ellen. Sok színes kép, melyek igen beszédesen szemléltetnek egészséges és fertõzött gumót; a kézikönyvnek helye lesz minden romániai magyar gazda polcán.
(Dr. Cs. Szabó József: Kis könyv a burgonyáról, a szerzõ kiadása, 2.000, nyomtatta a MasterDruck Marosvásárhelyen. Bemutató május 19- én, 17 órakor, a Bernády Házban.)
Megjelent az Erdélyi Kórus címû folyóirat friss, áprilisi száma. A Seprõdi János Kórusszövetség kiadványa tudósít a Választmány Jászberényben megtartott nemzetközi tanácskozásáról, közli annak az ezertagú kórusnak a mûsorát, amely augusztusban Erdélyben és Magyarországon lép fel. Az ezertagú kórus marosvásárhelyi fellépését július 8- ára, a Református Világtalálkozó idejére tervezik. Júliusban népzenei nemzetközi találkozót szerveznek Erdõcsinádon. A lap közli Benkõ András írását Nagy István karnagy munkásságáról, Csíky Boldizsár négyszólamú kórusmûvét Batsányi János szövegére ("... neved új díszére"). A Régi idõk... kórusa rovatban az Éneklõ Ifjúság mozgalom híreiben tallózik a szerkesztõ, amikor közreadja dr. Molnár Pál 1942-es cikkét a Énekszó c. kiadványból. Kovács András a Vass Lajos zeneszerzõ karnagyról szóló tanulmány- és dokumentumgyûjteményt ismerteti (Vass Lajos emlékezete, szerk. Berlász Melinda, 1998). Tájékoztat a lap a pedagógusok számára szervezett egyházzenei képzésrõl. Végül néhány (még el nem avult) hír az Erdélyi Kórusból: május 28-án egyházzenei találkozó lesz Szentesen, amelyre várják erdélyi kórusok jelentkezését is; június 21–23 között Zsámbékon, augusztus 20–27 között Gödöllõn szerveznek szkóla- továbbképzést, illetve szkóla-tábort.
… nem veszélyezteti fellázadt transzilván ikertestvéreihez igazodva a két partján halk fohászokat mormoló ücsörgôket és így mindnyájunknak, marosvásárhelyiekként megadatott, hogy vállainkra boruló kedveseink társaságában, minden szabad percünket a silány fantáziával összetákolt Óperencián túli szappanoperák színvonalát messze túlszárnyaló hazai szuperprodukció: Az election saga naponta sorjázó izgalmasnál izgalmasabb epizódjaira koncentrálhassunk. A közszolgálati és kereskedelmi televízió- és rádióadók széles frekvenciaskáláján, a gáz- és vízcsapokon házainkba invitált természeti elemek elengedhetetlen kísérôjeként áramlik felénk a delej, tágabb vagy szûkebb kiterjedésû pátriánkban mindenütt bonyolódnak a szálak, szaporodnak a szereplôk, kerekedik a garantált hepiendbe torkolló történet. Gáncs nélküli lovagok és hamvas lelkû, megkörnyékezhetetlen királykisasszonyok hatolnak be kéretlenül áporodott levegôjû tuszkulániumjainkba, hirdetvén a hôn áhított Jó végleges és visszafordíthatatlan gyôzelmét az örökösnek hitt Rossz, a lebírhatatlannak vélt Gonosz felett. Több mint egy évtizedes, három mandátumnyi vesszôfutásunk végére néhány héten belól odakerülhet az óhajtva-óhajtott pont hegyeken innen és hegyeken túl, ha a választói fülkék diszkrét intimitásában a megfelelô kockába pecsételünk, gyôzködnek a a közért életüket is feláldozni kész önzetlenségükkel világszinten is irigységet kiváltó polgármester- és önkormányzati tanácsosjelöltek. Kisemberekként mi meg csak tördelhetjük kavicsméretûre a buksinkat, gyötörhetjük dilemmamarta értelmünket azért, hogy a bemutatkozó számtalan kiválóság közül nehogy elszalasszuk a csalhatatlan …"primus inter pares"-t. Jómagam óhatatlanul libabôrbe bújva szurkolom végig a bukaresti polgártársaimra váró még közel egy hónapot, hisz szegénykéim több mint egy tucat reflektáns közül kell csillagot válasszanak, ugyanakkor nem irigylem azon számtalan kis- és nagyváros, község és falu nagykorúvá cseperedett polgárait sem, akiknél az elkerülhetetlen foltozásokra szolgáló tû mélyen a szalmakazalba rejtve található.
A kis irományom címébe foglalt patakocska mentén, rátarti érdekvédettekként gondjaink, könnyebbségünkre, megfelezôdnek. Polgármesterünk volt, van és egy kis odafigyeléssel valószínû, hogy lesz is még egy olimpiányi idôszakra, magunk termelte, magunk akarta, magunk koronázta fajtából való. Tanácsosokból, döntési szinttôl függetlenül, meg éppen túltermelés van. Bôven volt mibôl válogatnunk, életkortól, képzettségtôl, rátermettségtôl, hozzáértéstôl függôen vagy függetlenül, az immáron három hete nem a legsterilebb körülmények között megszervezett elôselejtezôn. 48-an álltak végül is mérlegre, körzetek, tömörülések, alá- és mellérendelt szervezetek, 200-as nagyságrendû, írástudó baráti körök bizalmát élvezve. A javasoló közgyûléseket a választmányok idôben meghirdették, minden kategóriában és igazán nem rajtuk múlott, hogy ezek zártkörûsége, tisztelet az elenyészô kivételeknek, a gyóntatófülkék diszkrét miliôjét idézte fel az éppen arra- vagy ödatévedtek emlékezetében. Az abszentizmusból levonható konzekvenciák megnyugtatóak: a nép, nemzeti közösségünk, bízik vezetôiben. Vakon, de nem esztelenül, ebbôl a betegségbôl, remélem majd öt évtizednyi, párnába fojtott zokogásaink tanulságait gyümölcsöztetve, kigyógyultunk. A piramis alapjainál kitermelt anyagból, a feladatának magasztosságát mélyen átérzô és átélô kampánystáb a város minden szögletét behálózó villám vándorkiállítást szervezett, a kiválasztottak, fontosságuk tudatából fakadó bôbeszédûséggel-, cikáztak összeborulásról összeborulásra, hányták ponyvára, sajnálatosan kisszámú hallgatóságuk elé, a tarsolyukban cipelt fût-fát, majd fegyelmezett kisgyermekekként számolták a megyei boszorkánykonyhán enyhén megcsúsztatott preszelekcióig átdurmolható éjszakákat. Az április idusára elnapolt tetemre hívás a megálmodottnál gyengébbre sikerült, a médiákban elhangzó felhívások nem aktivizálták kellôképpen a mellébeszélésektôl kissé kábán szédelgô nemzettársaink, alsó küszöbként meghatározott 20%-nyi – jobbik – felét, alkalmat szolgáltatva ezzel a doktoroknak (juris vs. equus) egy kis húsvét elôtti jogkörtisztázásra. A szemünk láttára, fülünk hallatára lebonyolított csiki-csuki az – "adok neked is, marad nekem is"-elv kényszerû betartásával zárult, és az egymásnak feszülôket mindmáig egyáltalán nem zavarta, és nem is zavarja, hogy az 1996-os számbeli elôfordulásunkat bizonyító zárójegyzôkönyv adatai, minden valószínûség szerint, nem egyeznek meg a ma is hasznosíthatókkal. Éppen a Pokloson négy év óta bôven lecsordogált vízmennyiség miján.
De hát szegény ember, önmagával folytonosan bújócskát játszó megyei vezetôség, azzal fôz, amije van. A menü csak mindenképpen összeáll. Esetleg az egyik fogásból (városi lista) kikívánkozó falatokat, körültekintô lobbizással, átrakosgatjuk a másikba (megyei lista) és a spájsz mélyérôl kiugratjuk az aranytartalékokat. Egy-egy borkánnyi orvost, mérnököt, nyugdíjast, szájíz szerint. A június 4-re hirdetett kantinavatás semmiképpen sem maradhat el. A felcicomázott asztalok birtokba vételéért folytatott ádáz könyöklésünkben sokunk füléig el sem jut tán a fôszakácsok kondérokhoz dörgölt magabiztos közlése: Eszik, nem eszik, mást úgysem kapnak.
Tegnap délután a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kezdõdött a Román Vízügyi Szövetség (ARA) hatodik, kétnapos konferenciája, amelynek házigazdája a marosvásárhelyi Aquaserv ÖV.
A szövetség a romániai ivóvíztermelõk és szolgáltatók nemkormányzati, szakmai egyesülete, amelynek feladata a szervezési háttér biztosítása a terület szakemberei számára, ezek ötleteinek és intézkedéseinek segítségére, annak érdekében, hogy a vízszolgáltatás minõségét javítsák. A szövetség egyik fõ célja, hogy kapcsolatot biztosítson az ivóvizet elõállító és szolgáltató egységek között, segítse a felvetõdõ problémák megoldását.
A rendezvény elsõ napján zajlik le a tulajdonképpeni konferencia, amely a szövetség tevékenységérõl elõterjesztett elnöki jelentést, több belsõ szaktestület beszámolóját, idei tevékenységi és költségvetési tervek bemutatását, ezek megvitatását foglalja magában. Ma pedig egy teljes napot szentelnek a házigazda Aquaserv ÖV-nél a közelmúltban elvégzett, vagy még folyamatban lévõ beruházások, az innen nyert tapasztalatok ismertetésére, különös tekintettel a holland kormány által támogatott víztelepi, és szennyvíztelepi fejlesztésekre.
A konferencia munkálatai mellett a rendezvényen bemutatkoznak a szakterület cégeinek különbözõ termékeit beszállító vállalkozók is. Számos cég képviselõi jelennek meg, ezek egy része a plénum elõtt mutatja be termékeit, de szintén e vállalkozók számára ad teret még a színház elõcsarnokában megnyitott szakmai kiállítás.
Marosvásárhelyi Zenei Napok 2000
Holnap este hét órától, a Kultúrpalota nagytermében felhangzó akkordjaival kezdetét veszi a Marosvásárhelyen három évtizeddel ezelõtt – 1971. június 19-29. között – elsõ alkalommal megrendezett Zenei Napok hangversenysorozata. A kezdeti, teljes nagyzenekartól a "szocialista" létszámcsökkentésig, az anyagi gondoktól az elõadómûvészekre erõszakolt mûsorpolitikáig, a zenészexódustól a hallgatóságnak a koncertteremtõl való el- elmaradozásáig, a filharmónia ez alatt az idõ alatt bizony sok mindent megért. De mindezek ellenére hû maradt céljaihoz, zenei hagyományaihoz, önmagához és nem utolsósorban közönségéhez.
A filharmonikusok mindvégig azon igyekeztek, hogy a zene leghozzáértõbb tolmácsolói legynek. Egyébrõl is beszélgettünk a napokban Vasile Cazan igazgatóval, ám szûkítjük a kört arra, ami az idei Napokon az újdonság erejével hat. Koncertajánlóként.
– Végre, zenekarunk is rendelkezik csembalóval, újszerû az, hogy Botár Katalinnak köszönhetõen gyönyõrû barokk muzsikát hallgathatunk majd 25-én, a Tükörteremben. Ami pedig a holnapi hangversenyt illeti, a hagyomány jegyében született, hiszen a nyitóhangversenyeken általában hazai fiatal tehetségekkel szoktuk meglepni közönségünket. A mai bemutatkozás azonban rendkívülinek tekinthetõ. A 21 éves zongorista, Shwan Sebastian, aki a dr. Stela Drãgulin brassói konzervatóriumi tanár II. éves növendéke, igazán méltó e találkozásra! Nevéhez, mûvészi produkciójához ugyanis rengeteg versenydíj fûzõdik, õ az, aki a Bukarestben megrendezésre kerülõ Jeunesses Musicales nemzetközi versenyeken fõ helyezett, aki az ország csaknem minden szimfonikus zenekarával játszott, és akinek tapsolhattak Olaszországban, Svájcban, Németországban és Magyarországon is.
Másik "vendégünk" a kolozsvári származású, Magyarországon élõ Selmeczi György, aki a Camerata Transilvanica II.-t alakította. Az elõadómûvész a kortárs magyar zene egyik legértékesebb – sokoldalúbb – zeneszerzõ, zenei szervezõ, karmester, mûvészeti vezetõ stb. egyénisége. Kettõjük közremûködéseként tehát elhangzik Enescunak a román népdalok és táncritmusok alapján írt két rapszódiája közül a 2. D- dúr Román rapszódiája, Rachmaninov 3. D-moll Zongoraversenye, melynek szerzõjérõl jó, ha tudjuk, nem csak kora egyik legkitûnõbb zongoristájaként tartották számon, hanem sajátos, egyéni hangú, nagy kulturájú komponistának is bizonyult. A zárószám Brahms 3. F-dúr Szimfóniája, melyet – a három szimfónia közül ez a drámai hangvételû – 1883. december 2-án mutattak be Bécsben, Richter János vezényletével. Tartalmas, szép estét kívánunk hát mindannyiuknak, a Zenei Napok valamennyi elõadómûvészének nevében – mondta zárógondolatként a karnagy- igazgató.
Hadd kezdjem a címre adott választ azzal, hogy semmi fölött nem örvendezünk. Fõleg azért nem örvendezünk, mert nincs okunk az örvendezésre; másrészt azért, mert nyelvhelyességi szempontból nem valami fölött kellene örvendeznünk. Vizsgáljuk meg kissé közelebbrõl a fölött névutónkat, Elég vitatott szerepe van a nyelvmûvelõ irodalomban. Alapjelentése szerint a térnél, mértéknél, átvitt értelmû szintnél magasabbra utal, s az alatt ellentétét fejezi ki. Pl. A kapu fölött; a fagypont fölött; az átlag fölött. Sok igénk állandó határozójában is érvényesül ez a szemlélet: emlékbeszédet mond valaki fölött, õrködik valami vagy valaki fölött.
A nyelvtörténet azonban azt mutatja, hogy régebben -on, - en, -ön ragos határozót használtunk a legtöbb ilyen szerkezetben, ahol ma már általánosan a fölött névutó uralkodik. Bizonyára a német über elöljáró szócska hatása ebben a bûnös. Éppen ezért a ragos szerkesztés sokszor még mindig ízesebb, népiesebb lehet. Nem csak választékosabbnak, hanem helyesebbnek is minõsítjük a ragos kifejezést: valakin, valamin, nem pedig valaki vagy valami fölött álmélkodunk. Nem valami fölött csodálkozunk, hanem valamin. Nevetünk, mosolygunk, sajnálkozunk, szánakozunk, tréfálkozunk valamin, de semmiképpen sem valami fölött. Az ember gyakran tépelõdik, töpreng, töri a fejét, tûnõdik valamin, nem pedig valami fölött.
Nemegyszer magyarosabb ragok vagy névutók segítségével fejezünk ki valamit, semhogy a fölött névutóhoz folyamodnánk. Pl. Az ember ábrándozik valamirõl; aggodalmát vagy örömét fejezi ki valami miatt; Van, aki gondoskodik valamirõl, tanakodik valamirõl, bánkódik valami miatt, kesereg valami miatt, panaszkodik valamirõl. Olykor még az -ért ragos határozó is kapcsolódhat egy-egy ilyen igéhez, ha az okra és a célra utalunk vele. Pl. Valamiért vagy valami miatt örvendezünk, valamiért sírunk vagy lelkesedünk. Mindezekben a szerkezetekben kevésbé felelne meg a fölött névutó.
Szórványosan egyéb határozós szerkezetekben is kerülnünk kell a fölött névutót. Ilyenek: rendelkezik valamivel (nem valami fölött), ítélkezik valamiben (nem valami fölött). Mindezek a példák arra figyelmeztetnek, hogy nem minden olyan szókapcsolat, szerkezet helyes, amelyet a nyelv használói szokásból vagy kényelembõl elõrántanak beszédük során. Szükség van a kialakult nyelvhelyességi szokások alapos ismeretére.
Ritka zenei élmény az orgonakarzaton megszólaló négy pozán (harsona) nagyszerû összjátéka. A homofon harmóniák kirajzolt megszólaltatása, a polifon mozgékonyság okos, értelmes építkezése eleven, lélegzõ, kissé elfelejtett zenei világot mutatott fel, melyben éppúgy elnyeri minden elem a helyét és viszonyát a többihez, mint a kamaramuzsika bármely más formájában. Molnár Gézának sikerült együttest kovácsolnia a tehetségekbõl, kinevelnie végre igényes, okos, értelmes építkezéssel azt a fúvósosztályt, ahol az elõadó technikai felkészültsége, muzikalitása, zenei értelemben vett gondolkodásának minõsége egymást áthatja, egymást segíti. Együtthangzásuk megbízható, szinte bársonyosan puha, a szólórészek egymás hangzásától lesznek tökéletesebbek, szépek (Gabrielli-Canzone), hangjuk még most csiszolódik össze, a hangzáskép még nem mindig tökéletes, de a kollektív produkció érdekében tömött, telt zenét "csinálnak", a kollektív hangzáskép kialakítása a cél, amelyben mindegyikük rátalál önmagára is. Bach két koráljának, Beethoven Equale-jának, vagy a spirituálé elõadása ezt sugallja. Természetes egyenletességgel muzsikálnak, a játék örömével oldva meg, valósítva meg feladatot dallam-, témavezetésben, vagy egyetlen, óriási, orgonaszerû hangzásban (Bach – g-moll fúga; Telemann – Concerto). Fábián András, Dávid János, Cazan Sebastian és Lázok Gergely, a négy nagyszerû fiatal muzsikus Molnár Géza társaságában készek rá, hogy Marosvásárhelyen a fúvósmuzsika történetében új fejezetet nyissanak.
A szklerózis multiplex fiatal felnõtt korban a leggyakoribb neurológiai betegség, amely általában a 20-40. életév közötti idõszakban jelentkezik, s a nõknél kétszer gyakoribb, mint a férfiaknál. Magyarországon 6-7.000-en szenvednek ebben a betegségben, általában százezer személyre jut 60-70 beteg. A mágneses rezonancia készülék használata az utóbbi idõben lehetõvé tette, hogy a betegség sok enyhe formájára fény derüljön, amelyekrõl korábban nem gondolták, hogy szklerózis multiplexrõl van szó. Az orvostan- és gyógyszerészhallgatók tudományos diákköri konferenciáján e témáról, a gyógyítás lehetõségeirõl és távlatairól, e kórkép kiváló budapesti szakértõje, dr. Komoly Sámuel fõorvos, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Neurológiai Osztályának vezetõ fõorvosa tartott elõadást.
– Mi okozza a szklerózis multiplexet?
– Rejtélyes betegség, nem sikerült kideríteni, hogy mitõl alakul ki egy 20-30 éves koráig tökéletesen egészséges emberben. Érdekessége, hogy kizárólag a központi idegrendszerben történik a baj, s azon belül is egy bizonyos szerkezet, az idegsejtek szigetelését biztosító hüvely károsodik. Hogy milyen okból? Az biztos, hogy az immunrendszer túlzott mûködése részt vesz a kialakulásában. Azt viszont, hogy ezeket a kórosan önmegsemmisítõvé, önagressziót elkövetõ idegsejteket mi bírja arra, hogy diverzánsként mûködjenek, nem tudjuk ma sem.
– Kiindulhatunk-e abból, hogy részben egy örökletes betegségrõl van szó, amit valami kiváltó tényezõ idéz elõ, s vannak emberek, akiknél kizárt a megbetegedés?
– A kaukázusi fehér emberek körében a leggyakoribb, a mauri bennszülötteknél például nem fordul elõ, s ritka a japánok és a romák körében is. Az egypetéjû ikrek vizsgálatából kiderül, hogy a betegség kialakulásában fontos szerepet játszik a genetika, de nem abszolút meghatározó, tehát bõven van lehetõség arra, hogy környezeti tényezõkkel is számoljunk, s esetlegesen valamilyen ismeretlen vírus jelenlétét feltételezzük. A betegség az Egyenlítõtõl az Északi, illetve a Déli Sarok felé haladva, egyre gyakoribbá válik. Izraelben például 20 beteg esik százezerre, míg Svédországban 120. Végeztek vizsgálatot a Svédországból hazatelepült zsidókon, és azt találták, hogy azok az emberek, akik Svédországban serdültek föl, magukkal vitték a betegség kockázatát, akik viszont már gyermekkorukban elkerültek, és Izraelben nõttek föl, azok olyan ritkán betegedtek meg, mintha ott születtek volna. Következésképpen az az ismeretlen tényezõ, ami az északi országok lakóit sokkal nagyobb mértékben befolyásolja, a serdülõkor kapcsán kell hogy találkozzék a fogékony genetikai szerkezettel, s így alakulhat ki a betegség. Biztosan többen hajlamosak a szklerózis multiplexre, mint ahány emberben kialakul a betegség, de ma sem tudjuk, hogy mi az, amit kerülni kellene.
Megvizsgálták az összes vírust, de nem találtak összefüggést, számba vették a táplálkozási szokásokat, a lakhelyet és még sok egyéb tényezõt, de sajnos, e téren sem találtak semmi kapaszkodót.
Az eredetét tehát nem tudjuk, az orvosi köztudatban viszont elterjedt az a téves, régen feltételezett elképzelés, miszerint a terhesség és a szülés ártalmas lenne. A több országban több ezer betegen elvégzett követéses vizsgálat azonban cáfolta ezt. A téves nézet azért alakulhatott ki, mivel szülés után gyakrabb a visszaesés. A betegeket azonban véleményem szerint – ami megegyezik a nemzetközi ajánlásokkal – nem kell lebeszélni a szülésrõl, viszont érdemes megvárni az elsõ tünetektõl számított öt év végét. Egy hosszú távú megfigyeléses vizsgálatból az derül ki, hogy azoknak a betegeknek, akik a kezdettõl számított ötödik év végén kevés tünettel rendelkeznek, már 80 százalék esélyük van, hogy tíz vagy tizenöt év múlva is olyan állapotban legyenek, hogy el tudják látni annyi idõs gyermeküket. A hormonális fogamzásgátló tabletták szedésével kapcsolatosan is tévesen javasolták korábban, hogy nem ajánlatos a használatuk. Az éveken át tartó vizsgálatokból kiderült, hogy semmilyen hátrányos hatást nem okoznak, és sokkal fontosabb a nemkívánt terhesség elkerülése. A szklerózis multiplex gyakran okoz mozgászavart, nemegyszer vizeletvisszatartási problémát, ami amúgy is nehezíti a beteg szexuális életét. Ha mi ezt tetézzük a nehezebben alkalmazható fogamzásgátló módszerek ajánlásával, akkor még tovább rontjuk a sorsát.
– Melyek a legelsõ jelek, amelyekbõl a szklerózis multiplexre következtethetünk?
– Bármilyen idegrendszeri eltérés: látászavar, kettõslátás, szédülés, zsibbadás, gyengeség. Jellemzõ, hogy a tünetek néhány nap, néhány hét elteltével elmúlnak, és hosszabb tünetmentes idõszak után visszatérnek. Visszatérhet ugyanaz a tünet, de lehet, hogy más tünetekkel együtt jelentkezik. Az orvos számára eléggé felhívó jellegûek, és családorvosi szinten az a helyes, ha a fenti vagy ahhoz hasonló jelzések észlelésekor neurológiai konzultációra küldik a beteget, s az ideggyógyász fogja majd eldönteni a további teendõket.
– Hogyan történik a pontos diagnosztizálás?
– A kórisme felállításában a mágneses rezonanciás berendezés játszik alapvetõ szerepet. Ha ez nem hozzáférhetõ, akkor a klinikai tünetek alapján és agyvíz-vizsgálat segítségével lehet megállapítani a
– Említette, hogy a mágneses rezonancia berendezés használata nagyon sok, korábban nem ismert enyhébb formára derített fényt. Valóban gyakoribb lett-e a betegség, vagy mindez a tökéletesebb vizsgálati módszereknek tulajdonítható?
– Valószínû, a két dolog összefügg. Az orvosi köztudat nagyon lassan változik. Eltelik 10-15 év, mire egy-egy betegséggel kapcsolatosan kialakul egy szemléletváltás, és a most használatos orvosi tankönyvek nagy részében a 15-20 évvel ezelõtti megfigyelések alapján leírt orvosi ismeretek szerepelnek, és akkor valóban a súlyos eseteket észlelték. Amióta a mágneses rezonancia vizsgálatot bevezették, azóta egyre gyakrabban látunk pozitivitást olyan betegeknél, akiknél e vizsgálat nélkül fel sem merült volna a betegség.
Például van egy nõ, aki fáradékony, idõnként zsibbadásai vannak, néha megszédül – régen ezt neurózisnak tartottuk. Most pedig a vizsgálatból az derül ki, hogy az agyában demyelinizáció (az idegsejtet védõ hüvely pusztulása) észlelhetõ. A diagnózis pedig olyan óriási lelki terhet jelent a betegnek, amibõl nagyon nehéz kivezetni. Ezért próbálom minden szinten és mindenütt elmondani, hogy a szklerózis multiplex diagnózisa nem egyenlõ a tolókocsival , és tessék úgy gondolkodni róla, mint a cukorbetegségrõl, amelynek szintén vannak nagyon enyhe formái, amikor a diéta is elég a beteg állapotának egyensúlyban tartására.
– Van-e valamilyen magyarázat arra, hogy kinél súlyosbodik a betegség?
– Nem tudjuk elõre megmondani, hogy ki lesz enyhe és ki lesz súlyos beteg, de az idõ elõrehaladtával igazolódik, hogy akiknél enyhe formában jelentkezik a betegség, azoknál általában enyhe is marad. Amint már említettem, a betegség a myelin elpusztulásával jár, ilyenkor lepucolódik az az idegszál, amit helyre tud állítani egy másik folyamat, a remyelinizáció, úgy, ahogyan a sebeink is begyógyulnak. A betegség súlyossága tehát azon is múlhat, hogy milyen mértékû a szervezet megújulóképessége, ami fiatal korban jobb, idõsebbeknél pedig csökken. Akiben hamarabb kimerül a regenerációs képesség, az hamarabb megbénul, mások pedig késõbb. Ez a lehetséges egyik magyarázata annak, hogy miért vannak különbözõ súlyosságú esetek.
– Mivel, miképpen, mennyire eredményesen kezelhetõ?
– Egy-egy rosszabbodás esetén , ami néhány óra, néhány nap alatt következik be, és néhány hétig tarthat, a Steroid nevû gyógyszert lehet adni. Ez meggyorsítja a javulást, de a tünetek spontán is elmúlhatnak, ez esetben sokszor fölösleges a gyógyszer, hisz mindeniknek van mellékhatása. Helyesebb pihentetni a beteget, fektetni, megnyugtatni és megvárni, amíg elmúlnak a tünetei. Ha elkezdõdik, a szklerózis multiplex, egy egész életen át végigkíséri a beteget, tehát szükség lenne valami hasonló kezelésre, mint a cukorbetegeknél az inzulin-terápia. Ilyen kezelés, sajnos, még nem létezik, de vannak olyan szerek, amelyek az inzulinhoz hasonlóan öninjekciózással beadhatók, és amennyiben ezt alkalmazzák, ritkul az összeesések száma, és valamennyivel lassul a betegség lefolyása. Csakhogy a szóban forgó gyógyszerek rendkívül drágák, az egyéves gyógyszerköltség egy beteg számára körülbelül tízezer amerikai dollár , ami még a nyugat-európai országokban is jelentõs megterhelést jelent az egészségbiztosítónak, a volt szocialista országokban pedig mindössze néhány száz beteg számára hozzáférhetõ, s emiatt sokan várólistára kerülnek. Így van ez Magyarországon, s tudomásom szerint R